A szöveg megjelenítése két nyelven

Felek
Az ítélet indoklása
Rendelkező rész

BG CS DA DE EL EN ES ET FI FR HU IT LT LV MT NL PL PT RO SK SL SV  BG CS DA DE EL EN ES ET FI FR HU IT LT LV MT NL PL PT RO SK SL SV 

hu

ro

 

Felek


A C‑348/09. sz. ügyben,
În cauza C‑348/09,
az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Oberverwaltungsgericht für das Land Nordrhein‑Westfalen (Németország) a Bírósághoz 2009. augusztus 31‑én érkezett, 2009. augusztus 20‑i határozatával terjesztett elő az előtte
având ca obiect o cerere de pronunțare a unei hotărâri preliminare formulată în temeiul articolului 234 CE de Oberverwaltungsgericht für das Land Nordrhein‑Westfalen (Germania), prin decizia din 20 august 2009, primită de Curte la 31 august 2009, în procedura
P. I.
P. I.
és
împotriva
az Oberbürgermeisterin der Stadt Remscheid
Oberbürgermeisterin der Stadt Remscheid,
között folyamatban lévő eljárásban,
CURTEA (Marea Cameră),
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
compusă din domnul V. Skouris, președinte, domnii A. Tizzano, J. N. Cunha Rodrigues (raportor), K. Lenaerts, J.‑C. Bonichot, U. Lõhmus, președinți de cameră, domnii A. Rosas, E. Levits, A. Ó Caoimh, L. Bay Larsen, T. von Danwitz, A. Arabadjiev și doamna C. Toader, judecători,
tagjai: V. Skouris elnök, A. Tizzano, J. N. Cunha Rodrigues (előadó), K. Lenaerts, J.‑C. Bonichot, U. Lõhmus tanácselnökök, A. Rosas, E. Levits, A. Ó Caoimh, L. Bay Larsen, T. von Danwitz, A. Arabadjiev és C. Toader bírák,
avocat general: domnul Y. Bot,
főtanácsnok: Y. Bot,
grefier: domnul K. Malacek, administrator,
hivatalvezető: K. Malacek tanácsos,
având în vedere procedura scrisă și în urma ședinței din 10 ianuarie 2012,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. január 10‑i tárgyalásra,
luând în considerare observațiile prezentate:
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– pentru domnul I., de G. L. Pagliaro și de A. Caramazza, Rechtsanwälte;
– P. I. képviseletében G. L. Pagliaro és A. Caramazza Rechtsanwälte,
– pentru guvernul german, de T. Henze și de J. Möller, în calitate de agenți;
– a német kormány képviseletében T. Henze és J. Möller, meghatalmazotti minőségben,
– pentru guvernul belgian, de L. Van den Broeck, în calitate de agent;
– a belga kormány képviseletében L. Van den Broeck, meghatalmazotti minőségben,
– pentru guvernul danez, de C. Vang, în calitate de agent;
– a dán kormány képviseletében C. Vang, meghatalmazotti minőségben,
– pentru guvernul estonian, de M. Linntam, în calitate de agent;
– az észt kormány képviseletében M. Linntam, meghatalmazotti minőségben,
– pentru guvernul irlandez, de D. O’Hagan și de J. Kenny, în calitate de agenți, asistați de D. Conlan Smyth, barrister;
– az ír kormány képviseletében D. O’Hagan és J. Kenny, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: D. Conlan Smyth barrister,
– pentru guvernul italian, de G. Palmieri, în calitate de agent, asistată de S. Varone, avvocato dello Stato;
– az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: S. Varone avvocato dello Stato,
– pentru guvernul olandez, de C. Wissels și de M. Noort, în calitate de agenți;
– a holland kormány képviseletében C. Wissels és M. Noort, meghatalmazotti minőségben,
– pentru guvernul polonez, de M. Szpunar, în calitate de agent;
– a lengyel kormány képviseletében M. Szpunar, meghatalmazotti minőségben,
– pentru Comisia Europeană, de D. Maidani și de S. Grünheid, în calitate de agenți,
– az Európai Bizottság képviseletében D. Maidani és S. Grünheid, meghatalmazotti minőségben,
după ascultarea concluziilor avocatului general în ședința din 6 martie 2012,
a főtanácsnok indítványának a 2012. március 6‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
pronunță prezenta
meghozta a következő
Hotărâre
Ítéletet
 

Az ítélet indoklása


1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 158., 77. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 46. o., helyesbítés: HL 2009. L 274., 47. o.) 28. cikke (3) bekezdése a) pontjának értelmezésére vonatkozik.
1. Cererea de pronunțare a unei hotărâri preliminare privește interpretarea articolului 28 alineatul (3) litera (a) din Directiva 2004/38/CE a Parlamentului European și a Consiliului din 29 aprilie 2004 privind dreptul la liberă circulație și ședere pe teritoriul statelor membre pentru cetățenii Uniunii și membrii familiilor acestora, de modificare a Regulamentului (CEE) nr. 1612/68 și de abrogare a Directivelor 64/221/CEE, 68/360/CEE, 72/194/CEE, 73/148/CEE, 75/34/CEE, 75/35/CEE, 90/364/CEE, 90/365/CEE și 93/96/CEE (JO L 158, p. 77, Ediție specială, 05/vol. 7, p. 56).
2. E kérelmet az olasz állampolgárságú P. I. és az Oberbürgermeisterin der Stadt Remscheid (Remscheid város főpolgármestere, Németország) között, az ez utóbbi által hozott azon határozat tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amely megállapította P. I.‑nek a német államterületre való beutazási és tartózkodási joga elvesztését, és Olaszországba való kitoloncolás kilátásba helyezése mellett kötelezte ezen államterület elhagyására.
2. Această cerere a fost formulată în cadrul unui litigiu între domnul I., cetățean italian, pe de o parte, și Oberbürgermeisterin der Stadt Remscheid (Germania), pe de altă parte, cu privire la decizia acesteia din urmă prin care s‑a constatat pierderea de către domnul I. a dreptului de intrare și de ședere pe teritoriul german și prin care s‑a dispus ca acesta să părăsească teritoriul menționat, sub sancțiunea expulzării în Italia.
Jogi háttér
Cadrul juridic
Az uniós jog
Dreptul Uniunii
A 2004/38 irányelv
Directiva 2004/38
3. A 2004/38 irányelv (23) és (24) preambulumbekezdése értelmében:
3. Potrivit considerentelor (23) și (24) ale Directivei 2004/38:
(23) Az uniós polgárok és családtagjaik kiutasítása közrendi vagy közbiztonsági okokból olyan intézkedés, amely súlyosan sértheti azokat a személyeket, akik élve a[z EK‑]Szerződés által rájuk ruházott jogokkal és szabadságokkal, már ténylegesen beilleszkedtek a fogadó tagállamban. Ezért korlátozni kell az ilyen intézkedések alkalmazási körét az arányosság elvével összhangban, figyelemmel az érintett személyek integrációjának mértékére, a fogadó tagállamban való tartózkodásuk időtartamának hosszúságára, az életkorukra, az egészségi állapotukra, családi és gazdasági helyzetükre, valamint a származási országgal fennálló kapcsolatukra.
„(23) Expulzarea cetățenilor Uniunii și a membrilor familiilor lor din motive de ordine publică sau de siguranță publică este o măsură care poate afecta grav persoanele care, folosindu‑se de drepturile și libertățile conferite prin [T]ratat[ul] [CE], s‑au integrat în mod real în statul membru gazdă. Domeniul de aplicare al unor asemenea măsuri trebuie prin urmare să fie restrâns, în conformitate cu principiul proporționalității, pentru a se ține seama de gradul de integrare al persoanelor în cauză, de durata șederii acestora în statul membru gazdă, de vârsta, de starea lor de sănătate, de situația lor familială și economică, precum și de legăturile lor cu țara de origine.
(24) Ennek megfelelően, minél nagyobb mértékű az uniós polgárok és családtagjaik integrációja a fogadó tagállamban, annál nagyobb mértékű védelemben kell részesülniük a kiutasítással szemben. Csak kivételes körülmények között, amikor a közbiztonság nyomós [helyesen: kényszerítő] oka indokolja, hozható kiutasítási intézkedés azon uniós polgárokkal szemben, akik több éve a fogadó tagállamban tartózkodnak, különösen, ha ott születtek, és egész életükben ott tartózkodtak. Emellett ezeket a kivételes körülményeket kell alkalmazni a kiskorúakkal szemben hozott kiutasítási intézkedésekre, családi kapcsolataik védelme érdekében, az Egyesült Nemzeteknek a gyermekek jogairól szóló, 1989. november 20‑i egyezményével összhangban.”
(24) În consecință, cu cât este mai mare gradul de integrare al cetățenilor Uniunii și al membrilor familiilor lor în statul membru gazdă, cu atât ar trebui să fie mai mare gradul lor de protecție împotriva expulzării. O măsură de expulzare îndreptată împotriva unor cetățeni ai Uniunii care au locuit mulți ani pe teritoriul statului membru gazdă și, în special, dacă s‑au născut și și‑au avut reședința acolo întreaga lor viață ar trebui să se ia numai în împrejurări excepționale, pentru motive imperative ce țin de siguranța publică. De asemenea, astfel de împrejurări excepționale ar trebui avute în vedere și în cazul unei măsuri de expulzare luate împotriva unor minori, pentru a se proteja legăturile acestora cu familia, în conformitate cu Convenția Organizației Națiunilor Unite privind drepturile copilului, încheiată la 20 noiembrie 1989.”
4. Az említett irányelv 27. cikkének (1) és (2) bekezdése kimondja:
4. Articolul 27 alineatele (1) și (2) din directiva menționată prevede:
„(1) E fejezet rendelkezéseire is figyelemmel, a tagállamok korlátozhatják az uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát, állampolgárságra tekintet nélkül, közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból. Ezek az okok nem szolgálhatnak gazdasági célokat. [helyesen: Ezen okokra gazdasági célok érdekében nem lehet hivatkozni]
„(1) Sub rezerva dispozițiilor prezentului capitol, statele membre pot restrânge libertatea de circulație și de ședere a cetățenilor Uniunii și a membrilor lor de familie, indiferent de cetățenie, pentru motive de ordine publică, siguranță publică sau sănătate publică. Aceste motive nu pot fi invocate în scopuri economice.
(2) A közrendi vagy közbiztonsági okokból hozott intézkedéseknek meg kell felelniük az arányosság elvének, és kizárólag az érintett egyén személyes magatartásán alapulhatnak. Korábbi büntetőítéletek önmagukban nem képezhetik ezen intézkedések meghozatalának az alapját.
(2) Măsurile luate din motive de ordine publică sau siguranță publică respectă principiul proporționalității și se întemeiază exclusiv pe conduita persoanei în cauză. Condamnările penale anterioare nu pot justifica în sine luarea unor asemenea măsuri.
Az érintett egyén személyes magatartása valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt kell, hogy jelentsen a társadalom valamely alapvető érdekére. Az adott ügyhöz közvetlenül nem kapcsolódó, vagy az általános megelőzési megfontolásokon alapuló indokolások nem elfogadhatóak.”
Conduita persoanei în cauză trebuie să constituie o amenințare reală, prezentă și suficient de gravă la adresa unui interes fundamental al societății. Nu pot fi acceptate motivări care nu sunt direct legate de caz sau care sunt legate de considerații de prevenție generală.”
5. Ugyanezen irányelv 28. cikke a következőképpen szól:
5. Articolul 28 din aceeași directivă are următorul cuprins:
„(1) A közrendi vagy közbiztonsági okokból hozott kiutasítási határozat meghozatala előtt a fogadó tagállam figyelembe vesz olyan megfontolásokat, mint hogy az érintett személy mennyi ideje tartózkodott a területén, az érintett személy életkorát, egészségi állapotát, családi és gazdasági helyzetét, társadalmi és kulturális integrációját a fogadó tagállamban, valamint a származási országgal fennálló kapcsolatainak mértékét.
„(1) Înainte de a lua o decizie de expulzare de pe teritoriul său din motive de ordine publică sau siguranță publică, statul membru gazdă ia în considerare diverși factori precum durata șederii individului respectiv pe teritoriul său, vârsta acestuia, starea lui de sănătate, situația sa familială și economică, integrarea sa socială și culturală în statul membru gazdă și legăturile sale cu țara de origine.
(2) A fogadó tagállam nem hozhat kiutasítási határozatot uniós polgárokkal és családtagjaikkal szemben, állampolgárságukra tekintet nélkül, ha azok huzamos tartózkodási joggal rendelkeznek a területén, kivéve súlyos közrendi vagy közbiztonsági okokból.
(2) Statul membru gazdă nu poate lua o decizie de expulzare împotriva unui cetățean al Uniunii sau a membrilor familiei sale, indiferent de cetățenie, care au dobândit dreptul de ședere permanentă pe teritoriul său, cu excepția cazurilor în care există motive imperative [a se citi «motive grave»] de ordine publică sau siguranță publică.
(3) Uniós polgárral szemben nem hozható kiutasítási határozat, kivéve ha a közbiztonság tagállamok által meghatározott nyomós [helyesen: kényszerítő] okán alapul, ha:
(3) Nu se poate lua o decizie de expulzare împotriva cetățenilor Uniunii, indiferent de cetățenia acestora, cu excepția cazului în care decizia se bazează pe motive imperative de siguranță publică definite de statele membre, dacă aceștia:
a) a fogadó tagállam területén tartózkodtak [helyesen: tartózkodott] az elmúlt tíz évben;
(a) și‑au avut reședința în statul membru gazdă în cei zece ani anteriori sau
b) kiskorúak, kivéve ha a kiutasítás a gyermek legjobb érdekében történik, amelyet az Egyesült Nemzeteknek a gyermekek jogairól szóló, 1989. november 20‑i egyezménye határoz meg.”
(b) sunt minori, cu excepția cazului în care expulzarea este în interesul copilului, în conformitate cu Convenția Organizației Națiunilor Unite privind drepturile copilului, încheiată la 20 noiembrie 1989.”
6. A 2004/38 irányelv 33. cikke előírja:
6. Articolul 33 din Directiva 2004/38 prevede:
„(1) A fogadó tagállam nem hozhat kiutasítási végzést [helyesen: intézkedést] büntetésként vagy szabadságvesztés‑büntetés mellékbüntetéseként, kivéve ha megfelelnek a 27., 28. és 29. cikk követelményeinek.
„(1) Expulzarea poate fi dispusă de statul membru gazdă ca pedeapsă sau măsură accesorie a unei pedepse privative de libertate numai cu respectarea cerințelor prevăzute la articolele 27, 28 și 29.
(2) Ha az (1) bekezdésben említett kiutasítási végzést a meghozatalát követően két évvel hajtják végre, a tagállam felülvizsgálja, hogy az érintett személy még mindig és valódi veszélyt jelent‑e a közrendre és a közbiztonságra, és értékelik, hogy történt‑e jelentős változás a körülményekben a kiutasítási végzés meghozatala óta.” [Helyesen: Ha az (1) bekezdésben említett kiutasítási intézkedést a meghozatalát követően több mint két évvel hajtják végre, a tagállam felülvizsgálja, hogy az érintett személy még mindig valódi veszélyt jelent‑e a közrendre vagy a közbiztonságra, és értékeli, hogy történt‑e jelentős változás a körülményekben a kiutasítási intézkedés meghozatala óta.]
(2) În cazul în care decizia de expulzare menționată la alineatul (1) este pusă în executare după mai mult de doi ani de la emiterea sa, statul membru verifică dacă persoana respectivă continuă să constituie un pericol real și actual la adresa ordinii publice sau a siguranței publice și stabilește dacă de la data emiterii deciziei de expulzare s‑a produs vreo schimbare efectivă a împrejurărilor.”
A 2011/93/EU irányelv
Directiva 2011/93/UE
7. A gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. december 13‑i 2011/93/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 335., 1. o.; helyesbítés: HL 2012. L 18., 7. o.) célja minimumszabályok megállapítása a bűncselekményi tényállások és szankciók meghatározására vonatkozóan a gyermekek szexuális bántalmazása és szexuális kizsákmányolása, a gyermekpornográfia, valamint a gyermekekkel való, szexuális céllal történő kapcsolatfelvétel területén. Ezen irányelv továbbá e bűncselekmények megelőzésének és az áldozataik védelmének erősítését szolgáló rendelkezéseket vezet be.
7. Directiva 2011/93/UE a Parlamentului European și a Consiliului din 13 decembrie 2011 privind combaterea abuzului sexual asupra copiilor, a exploatării sexuale a copiilor și a pornografiei infantile și de înlocuire a Deciziei‑cadru 2004/68/JAI a Consiliului (JO L 335, p. 1) are ca obiect instituirea unor norme minime privind definirea infracțiunilor și a sancțiunilor în ceea ce privește abuzul sexual asupra copiilor și exploatarea sexuală a copiilor, pornografia infantilă și ademenirea copiilor în scopuri sexuale. Directiva introduce de asemenea dispoziții care să asigure o mai bună prevenire a săvârșirii infracțiunilor respective și o mai bună protecție a victimelor acestora.
A nemzeti szabályozás
Reglementarea națională
8. A szövetségi rendőrségről szóló törvény és más törvények módosításáról szóló 2008. február 26‑i törvénnyel (Gesetz zur Änderung des Bundespolizeigesetzes und anderer Gesetze; BGBl. 2008 I, 215. o.) módosított, az uniós polgárok szabad mozgásáról szóló 2004. július 30‑i törvény (Gesetz über die allgemeine Freizügigkeit von Unionsbürgern; BGBl. 2004 I, 1950. o.) 6. §‑a a következőképpen rendelkezik:
8. Legea privind libera circulație a cetățenilor Uniunii (Gesetz über die allgemeine Freizügigkeit von Unionsbürgern) din 30 iulie 2004 (BGBl. 2004 I, p. 1950), în versiunea rezultată din Legea de modificare a Legii privind poliția federală și a altor legi (Gesetz zur Änderung des Bundespolizeigesetzes und anderer Gesetze) din 26 februarie 2008 (BGBl. 2008 I, p. 215), prevede la articolul 6:
„(1) A 2. § (1) bekezdése szerinti jog elvesztése – az 5. § (5) bekezdésének sérelme nélkül – csak a közrendre, a közbiztonságra vagy a közegészségre alapított okokból állapítható meg (a […]Szerződés 39. cikkének (3) bekezdése és 46. cikkének (1) bekezdése), és csak ugyanezen okokból vonható be a közösségi jogi tartózkodási jogra vagy a huzamos tartózkodásra vonatkozó igazolvány, és vonható vissza a tartózkodási kártya vagy az állandó tartózkodási kártya. A fent hivatkozott okok alapján továbbá az államterületre való beutazás is megtiltható. Közegészségügyi ok csak akkor állapítható meg, ha a megbetegedés a belépést követő három hónapon belül következik be.
„(1) Sub rezerva articolului 5 alineatul 5, nu se poate constata pierderea dreptului prevăzut la articolul 2 alineatul 1, nu se poate confisca certificatul privind dreptul de ședere de drept comunitar sau de ședere permanentă și nu se poate revoca permisul de ședere sau permisul de ședere permanentă decât pentru motive de ordine publică, de siguranță publică și de sănătate publică (articolul 39 alineatul (3) și articolul 46 alineatul (1) din tratat […]). Pentru motivele indicate mai sus poate fi de asemenea refuzată intrarea pe teritoriu. Nu se poate constata existența unui motiv de sănătate publică decât în cazul în care boala survine în cursul primelor trei luni de la momentul intrării.
(2) A büntetőjogi felelősség megállapítása önmagában nem elegendő az (1) bekezdés szerinti határozatok vagy intézkedések igazolására. Kizárólag a központi nyilvántartásból még nem törölt büntetőjogi felelősséget megállapító ítéleteket lehet figyelembe venni, és kizárólag abban az esetben, ha az ítéletet megalapozó körülmények olyan személyes magatartásra utalnak, amely jelenleg is veszélyezteti a közrendet, e veszélyeztetésnek ténylegesnek és kellően súlyosnak kell lennie, valamint valamely alapvető társadalmi érdek ellen kell irányulnia.
(2) O condamnare penală nu este suficientă, prin ea însăși, pentru a justifica deciziile sau măsurile menționate la alineatul 1. Numai condamnările penale care nu au fost încă radiate din registrul central pot fi luate în considerare și numai în măsura în care împrejurările care stau la baza lor sunt expresia unui comportament personal ce reprezintă o amenințare reală pentru ordinea publică. Trebuie să fie vorba despre o amenințare efectivă și suficient de gravă care vizează un interes fundamental al societății.
(3) Az (1) bekezdés szerinti határozat meghozatalánál figyelemmel kell lenni különösen az érdekelt személy német területen való tartózkodásának időtartamára, életkorára, egészségi állapotára, családi és gazdasági helyzetére, Németország területén való szociális és kulturális integrációjára, valamint a származási országgal fennálló kapcsolatai mértékére.
(3) În vederea pronunțării unei decizii potrivit alineatului 1, trebuie să se țină seama în special de durata șederii persoanei în cauză în Germania, de vârsta sa, de starea sa de sănătate, de situația sa familială și economică, de integrarea sa socială și culturală în Germania, precum și de intensitatea legăturilor sale cu țara sa de origine.
(4) Az (1) bekezdés szerinti megállapításra a huzamos tartózkodás jogának megszerzését követően csak súlyos okból kerülhet sor.
(4) O constatare potrivit alineatului 1 se poate face, după dobândirea unui drept de ședere permanentă, numai pentru motive grave.
(5) Azoknak az uniós polgároknak és családtagjaiknak a tekintetében, akik a megelőző tíz évben a szövetség területén tartózkodtak, valamint a kiskorúak tekintetében csak kényszerítő közbiztonsági okból lehet az (1) bekezdésben foglaltakat megállapítani. Ez a szabály nem alkalmazandó a kiskorúakra, ha a tartózkodási jog elvesztése a gyermek érdekében történik. A közbiztonságon alapuló kényszerítő ok csak akkor állhat fenn, ha az érintett személyt egy vagy több szándékos bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen legalább öt év szabadságvesztésre vagy legalább öt év fiatalkorúak szabadságvesztésére ítélték, vagy legutóbbi jogerős elítélésekor biztonsági őrizetét rendelték el, ha a Németországi Szövetségi Köztársaság biztonsága érintett, vagy ha az érintett személy terrorveszélyt jelent.
(5) În ceea ce privește cetățenii Uniunii și membrii lor de familie care s‑au stabilit pe teritoriul federal în cei zece ani anteriori și în ceea ce îi privește pe minori, constatarea la care se referă dispozițiile alineatului 1 nu poate avea la bază decât motive imperative de siguranță publică. Această regulă nu se aplică minorilor atunci când pierderea dreptului de ședere este necesară în interesul copilului. Nu există motive imperative de siguranță publică decât dacă persoana în cauză a fost condamnată, printr‑o hotărâre care a dobândit autoritate de lucru judecat, pentru una sau mai multe infracțiuni comise cu intenție, la o pedeapsă privativă de libertate sau la o pedeapsă pentru delincvență juvenilă de cel puțin cinci ani sau dacă prin ultima condamnare definitivă s‑a dispus măsura de siguranță a internării, atunci când este amenințată securitatea Republicii Federale Germania sau dacă persoana în cauză reprezintă o amenințare teroristă.
[…]”
[…]”
Az alapjogvita és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
Acțiunea principală și întrebarea preliminară
9. P. I. Olaszországban született 1965. szeptember 3‑án, és 1987 óta Németországban él. Az első tartózkodási kártyáját 1987 áprilisában bocsátották ki, és ezt követően többször meghosszabbították. Egyedülálló és gyermektelen. Nem fejezte be tanulmányait, és szakmai képesítést sem szerzett, továbbá csak átmeneti jelleggel folytatott kereső tevékenységet Németországban. P. I.‑nek öt testvére van, akik közül néhányan Németországban, mások Olaszországban élnek. 2006 januárja óta tartó fogva tartása óta édesanyja időnként Németországban, máskor pedig Olaszországban él.
9. Domnul I. s‑a născut în Italia, la 3 septembrie 1965, și trăiește în Germania din anul 1987. Primul său permis de ședere a fost eliberat în luna aprilie 1987 și ulterior a fost prelungit în mai multe rânduri. Domnul I. este celibatar și nu are copii. El nu a finalizat nicio formare școlară sau profesională și a lucrat numai temporar în Germania. Domnul I. are cinci frați și surori, dintre care unii trăiesc în Germania, iar ceilalți în Italia. De la arestarea sa, în luna ianuarie 2006, mama domnului I. trăiește o parte din timp în Germania, o parte în Italia.
10. A Landgericht Köln (kölni területi bíróság) 2006. május 16‑án hozott és 2006. október 28‑án jogerőre emelkedett ítéletében hét év, tíz hónap szabadságvesztés‑büntetésre ítélte P. I.‑t kiskorú sérelmére elkövetett megrontás, szemérem elleni erőszak és erőszakos közösülés miatt. Az e büntetőítélet alapjául szolgáló cselekményeket 1990 és 2001 között követte el P. I. Erőszak alkalmazásával és édesanyja vagy fiútestvére megölésével fenyegetve 1992‑től csaknem minden héten közösülésre vagy más szexuális cselekvésre kényszerítette a sértettet. A sértett P. I. egykori élettársának kislánya volt, aki a cselekmények elkövetésének kezdetén nyolcéves volt. P. I.‑t 2006. január 10. óta fogva tartják, és a büntetését 2013. július 9‑én tölti ki.
10. Prin hotărârea din 16 mai 2006, care a dobândit autoritate de lucru judecat la 28 octombrie 2006, Landgericht Köln (Tribunalul Regional Köln) l‑a condamnat pe domnul I. la o pedeapsă privativă de libertate de șapte ani și șase luni pentru abuz sexual asupra unei minore, agresiune sexuală și viol. Faptele care au stat la baza acestei condamnări s‑au produs în cursul anilor 1990-2001. Din 1992, domnul I. își forța aproape săptămânal victima să întrețină raporturi sexuale cu el sau să practice alte acte sexuale, prin recurgerea la forță și prin amenințarea că îi va omorî mama sau fratele. Aceste infracțiuni au fost comise asupra fiicei partenerei sale din acea perioadă, care avea opt ani la momentul la care au început faptele. Domnul I. se află în detenție de la 10 ianuarie 2006 și își va fi executat pedeapsa cu închisoarea la 9 iulie 2013.
11. Az alapügy alperese, az Oberbürgermeisterin der Stadt Remscheid 2008. május 6‑i határozatával megállapította P. I. német államterületre való beutazáshoz és tartózkodáshoz való jogának elvesztését, és elrendelte ezen intézkedés azonnali végrehajtását, Olaszországba való kitoloncolás kilátásba helyezése mellett az államterület elhagyására kötelezve őt.
11. Prin decizia din 6 mai 2008, Oberbürgermeisterin der Stadt Remscheid, pârâta din acțiunea principală, a constatat pierderea de către domnul I. a dreptului de intrare și de ședere pe teritoriul german și a dispus executarea imediată a acestei măsuri, punându‑i în vedere să părăsească teritoriul menționat, sub sancțiunea de a fi expulzat în Italia.
12. Az alapügy alperese kifejti, hogy P. I. jelentős energiát fektetett a bűncselekmény elkövetésébe, valamint a sértettnek az éveken keresztül tartó bántalmazása révén „véget nem érő szenvedést” okozott. Nem zárható ki, hogy hasonló körülmények között a fogva tartását megelőzően elkövetett cselekményekkel azonos vagy azokhoz hasonló cselekményeket követne el újra, többek között a bűncselekmény hosszan tartó elkövetési időtartama miatt, valamint amiatt, hogy annak elkövetőjeként továbbra sincs tudatában tette jogellenességének. P. I. védelemre méltó érdekekeit mindazonáltal figyelembe vették, és gazdaságilag, illetve szociálisan P. I. különösebben nem illeszkedett be a német társadalomba.
12. Pârâta din acțiunea principală susține că domnul I. a dat dovadă de o energie infracțională considerabilă la săvârșirea faptelor sale și a provocat o „suferință nesfârșită” victimei sale, abuzând de ea ani de‑a rândul. Nu se poate exclude ca, în împrejurări similare, acesta să recidiveze prin săvârșirea unor acte de aceeași natură sau asemănătoare cu cele pe care le‑a comis înaintea arestării sale, având în vedere în special perioada îndelungată în care a fost săvârșită infracțiunea, precum și faptul că autorul acesteia nu a manifestat niciodată un sentiment de vinovăție. Interesele demne de protecție ale domnului I. ar fi fost totuși luate în considerare, iar acesta nu ar fi fost deosebit de integrat din punct de vedere economic sau social în societatea germană.
13. 2008. június 12‑én P. I. keresetet nyújtott be a 2008. május 6‑i kiutasítási határozattal szemben, és kérte e határozat végrehajtásának a felfüggesztését. A 2008. július 14‑i ítéletével a Verwaltungsgericht Düsseldorf (közigazgatási bíróság, Düsseldorf) elutasította e keresetet, többek között úgy ítélve meg, hogy a P. I. büntetőjogi felelősségének megállapítását alátámasztó tények olyan személyes magatartásra utalnak, amely valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt jelent a társadalom egyik alapvető érdekére, mégpedig a fiatal lányoknak és a nőknek a szemérem elleni erőszakkal és az erőszakos közösüléssel szembeni védelmére. P. I. jelentős energiát fektetett a bűncselekmény elkövetésébe, figyelemmel többek között a cselekmények elkövetésének időtartamára, a sértett életkorára, valamint a cselekmények leleplezésének elkerülése érdekében tett lépésekre, így a sértett folyamatos fenyegetésére és a nyilvános helyzetektől való elszigetelésére.
13. La 12 iunie 2008, domnul I. a introdus o acțiune împotriva deciziei de expulzare din 6 mai 2008 și a solicitat suspendarea executării sale. Prin hotărârea din 14 iulie 2008, Verwaltungsgericht Düsseldorf (Tribunalul Administrativ Düsseldorf) a respins această acțiune, apreciind în special că faptele care au justificat condamnarea dezvăluie un comportament personal care face să planeze o amenințare prezentă, reală și suficient de gravă la adresa unui interes fundamental al societății, și anume protecția fetelor și a femeilor împotriva agresiunilor sexuale și a violurilor. Domnul I. ar fi dat dovadă de o energie infracțională considerabilă, având în vedere în special perioada în care au fost săvârșite actele, vârsta victimei și măsurile puse în aplicare pentru a evita ca acestea să fie descoperite, amenințându‑și în permanență victima și orchestrând izolarea sa.
14. P. I. fellebbezést nyújtott be ezen ítélet ellen az Oberverwaltungsgericht für das Land Nordrhein‑Westfalenhez (Észak‑Rajna–Vesztfália tartomány legfelsőbb közigazgatási bírósága), amely a kereset halasztó hatályának megállapítását követően felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:
14. Împotriva acestei hotărâri, domnul I. a declarat apel la Oberverwaltungsgericht für das Land Nordrhein‑Westfalen, care, după ce a constatat efectul suspensiv al acțiunii, a hotărât să suspende judecarea cauzei și să adreseze Curții următoarea întrebare preliminară:
„A »közbiztonság kényszerítő okának« a [2004/38] irányelv 28. cikke (3) bekezdése szerinti fogalma csupán az állam belső és külső biztonsága – azaz az állam és intézményei, valamint fontos közszolgáltatásai folytonosságának, a népesség és a külkapcsolatok fenntartásának, valamint a népek békés együttélésének értelmében vett közbiztonság  – veszélyeztetésének eseteit foglalja magában?”
„Noțiunea «motive imperative de siguranță publică», utilizată la articolul 28 alineatul (3) din Directiva [2004/38], se referă exclusiv la amenințările la adresa siguranței interne și externe a statului, în sensul existenței statului alături de instituțiile sale și de serviciile sale publice esențiale, al supraviețuirii populației, precum și al relațiilor externe și al conviețuirii pașnice a popoarelor?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
Cu privire la întrebarea preliminară
15. A C‑145/09. sz. Tsakouridis‑ügyben 2010. november 23‑án hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 56. pontjában a Bíróság kimondta, hogy a 2004/38 irányelv 28. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a bűnszövetségben elkövetett kábítószer‑kereskedelemmel kapcsolatos bűnözés elleni küzdelem alkalmas arra, hogy a „kényszerítő közbiztonsági okok” fogalmába tartozzon, amelyek igazolhatják az olyan uniós polgár kiutasítását, aki a megelőző tíz évben a fogadó tagállamban tartózkodott.
15. La punctul 56 din Hotărârea din 23 noiembrie 2010, Tsakouridis (C‑145/09, nepublicată încă în Repertoriu), Curtea a statuat că articolul 28 alineatul (3) din Directiva 2004/38 trebuie interpretat în sensul că lupta împotriva criminalității legate de traficul de stupefiante în grup organizat este de natură să intre în sfera noțiunii „motive imperative de siguranță publică” care pot justifica o măsură de expulzare a unui cetățean al Uniunii care a avut reședința în statul membru gazdă în cei zece ani anteriori.
16. A Bíróság által a fent hivatkozott Tsakouridis‑ügyben hozott ítélet kihirdetését követően feltett írásbeli kérdésre válaszolva a kérdést előterjesztő bíróság rámutatott arra, hogy az alapügyben kétségek merültek fel azon kérdéssel kapcsolatban, hogy a bűnszövetségben elkövetett kábítószerrel kapcsolatos bűnözésen kívüli, más típusú bűnözés elleni küzdelem alkalmas‑e arra, és adott esetben milyen feltétek mellett, hogy a fent hivatkozott 28. cikk (3) bekezdése értelmében vett „kényszerítő közbiztonsági okok” fogalmába tartozzon.
16. În răspunsul la o întrebare scrisă adresată de Curte ca urmare a pronunțării Hotărârii Tsakouridis, citată anterior, instanța de trimitere a arătat că în cauza principală subzistau îndoieli cu privire la aspectul dacă și, eventual, în ce condiții combaterea altor tipuri de criminalitate decât cea legată de traficul de stupefiante în grup organizat poate constitui de asemenea un „motiv imperativ de siguranță publică” în sensul articolului 28 alineatul (3), citat anterior.
17. Az említett bíróság kérdése különösen arra irányul, hogy kiutasíthatók‑e a fogadó tagállamból azok az uniós polgárok, akik, anélkül hogy bűnszervezet vagy bármilyen más bűnszövetség tagjai lennének, jogilag védett egyéni érdekeket – így például a nemi önrendelkezést, az életet, a szabadságot vagy a testi épséget – sértő, rendkívül súlyos bűncselekményeket követtek el, és nagy a veszélye annak, hogy hasonló bűncselekmények elkövetésével bűnismétlőkké válnak.
17. Instanța menționată ridică în special problema dacă este posibilă expulzarea din statul membru gazdă a cetățenilor Uniunii care, fără a face parte dintr‑un grup sau dintr‑o altă structură infracțională, au comis infracțiuni extrem de grave care aduc atingere unor interese individuale protejate din punct de vedere juridic, precum autonomia sexuală, viața, libertatea sau integritatea fizică, în cazul în care există un risc ridicat ca aceștia să recidiveze prin comiterea altor infracțiuni similare ca natură.
18. A közbiztonság vonatkozásában a Bíróság már megállapította, hogy ez a fogalom egyaránt magában foglalja a tagállam belső és külső biztonságát (a fent hivatkozott Tsakouridis‑ügyben hozott ítélet 43. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
18. În ceea ce privește siguranța publică, Curtea a statuat deja că aceasta acoperă atât siguranța internă, cât și siguranța externă a unui stat membru (Hotărârea Tsakouridis, citată anterior, punctul 43 și jurisprudența citată).
19. A Bíróság szerint a 2004/38 irányelv 28. cikke (3) bekezdésének megfogalmazásából és rendszeréből következik, hogy azzal, hogy az e rendelkezésben szereplő esetekben valamennyi kiutasítási intézkedés a közbiztonság „kényszerítő okainak” fennállásához van kötve – amely fogalom sokkal szűkebb, mint a „súlyos okoknak” az e cikk (2) bekezdése szerinti fogalma –, az uniós jogalkotó a szóban forgó (3) bekezdésen alapuló intézkedéseket nyilvánvalóan „kivételes körülményekre” kívánta korlátozni, amint arra ezen irányelv (24) preambulumbekezdése is utal (a Tsakouridis‑ügyben hozott ítélet 40. pontja).
19. Potrivit Curții, din modul de redactare și din structura articolului 28 alineatul (3) din Directiva 2004/38 rezultă că, prin aceea că a condiționat orice măsură de expulzare în ipotezele prevăzute la această dispoziție de existența unor „motive imperative” de siguranță publică, noțiune care este considerabil mai strictă decât cea de „motive grave” în sensul alineatului (2) al acestui articol, legiuitorul Uniunii a intenționat în mod evident să limiteze măsurile întemeiate pe alineatul (3) la „împrejurări excepționale”, după cum se afirmă în considerentul (24) al directivei menționate (Hotărârea Tsakouridis, punctul 40).
20. A „kényszerítő közbiztonsági okok” fogalma nemcsak a közbiztonság veszélyeztetését feltételezi, hanem azt is, hogy e veszélyeztetés súlyosságának foka különösen magas, amit a „kényszerítő okok” kifejezés alkalmazása tükröz (a fent hivatkozott Tsakouridis‑ügyben hozott ítélet 41. pontja).
20. Noțiunea „motive imperative de siguranță publică” presupune nu numai existența unei atingeri aduse siguranței publice, ci și ca o asemenea atingere să prezinte un nivel de gravitate deosebit de ridicat, exprimat prin sintagma „motive imperative” (Hotărârea Tsakouridis, citată anterior, punctul 41).
21. Arra is emlékeztetni kell, hogy az uniós jog nem ír elő a tagállamok számára egységes értékrendet a közbiztonsággal ellentétesnek tekinthető magatartások értékelését illetően (lásd analógia útján a C‑268/99. sz., Jany és társai ügyben 2001. november 20‑án hozott ítélet [EBHT 2001., I‑8615. o.] 60. pontját).
21. Trebuie de asemenea amintit că dreptul Uniunii nu impune statelor membre o scară uniformă de valori în ceea ce privește evaluarea comportamentelor care pot fi considerate contrare siguranței publice (a se vedea prin analogie Hotărârea din 20 noiembrie 2001, Jany și alții, C‑268/99, Rec., p. I‑8615, punctul 60).
22. A 2004/38 irányelv 28. cikkének (3) bekezdése értelmében a kényszerítő közbiztonsági okokat a „tagállamok […]határoz[zák meg]”.
22. Potrivit articolului 28 alineatul (3) din Directiva 2004/38, motivele imperative de siguranță publică sunt „definite de statele membre”.
23. Bár a tagállamok lényegében – tagállamonként és időszakonként változó nemzeti igényeiknek megfelelően – szabadon határozhatják meg a közrend és a közbiztonság követelményeit, ugyanakkor uniós összefüggésben – és különösen a személyek szabad mozgása alapelvétől való eltérés igazolásakor – e követelményeket szigorúan kell értelmezni, oly módon, hogy azok tartalmát az egyes tagállamok ne határozhassák meg egyoldalúan az európai uniós intézmények ellenőrzése nélkül (lásd különösen a C‑33/07. sz. Jipa‑ügyben 2008. július 10‑én hozott ítélet [EBHT 2008., I‑5157. o.] 23. pontját, a C‑430/10. sz. Gaydarov‑ügyben 2011. november 17‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 32. pontját és a C‑434/10. sz. Aladzhov‑ügyben 2011. november 17‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 34. pontját).
23. Deși, în general, statele membre sunt libere să stabilească, în conformitate cu nevoile lor naționale, care pot varia de la un stat membru la altul și de la o perioadă la alta, cerințele de ordine publică și de siguranță publică, în special ca justificare a unei derogări de la principiul fundamental al liberei circulații a persoanelor, aceste cerințe trebuie interpretate totuși în mod strict, astfel încât sfera lor să nu poată fi stabilită unilateral de fiecare stat membru fără exercitarea unui control din partea instituțiilor Uniunii Europene (a se vedea printre altele Hotărârea din 10 iulie 2008, Jipa, C‑33/07, Rep., p. I‑5157, punctul 23, și Hotărârile din 17 noiembrie 2011, Gaydarov, C‑430/10, nepublicată încă în Repertoriu, punctul 32, și Aladzhov, C‑434/10, nepublicată încă în Repertoriu, punctul 34).
24. Az alábbiakat kell figyelembe annak venni meghatározása érdekében, hogy a P. I. által elkövetett bűncselekményekhez hasonló bűncselekmények alkalmasak‑e arra, hogy a „kényszerítő közbiztonsági okok” fogalmába tartozzanak.
24. Pentru a stabili dacă infracțiuni precum cele comise de domnul I. pot intra în sfera noțiunii „motive imperative de siguranță publică”, trebuie să se ia în considerare următoarele elemente.
25. Az EUMSZ 83. cikk (1) bekezdésével összhangban a gyermekek szexuális kizsákmányolása a több államra kiterjedő, különösen súlyos, olyan bűncselekmények közé tartozik, amelyek esetén az uniós jogalkotó beavatkozását e jogszabály előírja.
25. Conform articolului 83 alineatul (1) TFUE, exploatarea sexuală a copiilor face parte din domeniile criminalității de o gravitate deosebită de dimensiune transfrontalieră în care este prevăzută intervenția legiuitorului Uniunii.
26. A 2011/93 irányelv (1) preambulumbekezdése az említett cél megfogalmazásakor kiemeli, hogy a gyermekek szexuális bántalmazása és szexuális kizsákmányolása különösen súlyosan sérti az alapvető jogokat, kiváltképpen a gyermekeknek a jólétükhöz szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jogát, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20‑i egyezménye és az Európai Unió Alapjogi Chartája állapít meg.
26. Exprimând acest obiectiv, considerentul (1) al Directivei 2011/93 subliniază că abuzul sexual asupra copiilor și exploatarea sexuală a copiilor reprezintă încălcări grave ale drepturilor fundamentale, în special ale drepturilor copiilor la protecția și la îngrijirea necesară pentru bunăstarea lor, astfel cum se stipulează în Convenția Organizației Națiunilor Unite cu privire la drepturile copilului din 20 noiembrie 1989 și în Carta drepturilor fundamentale a Uniunii Europene.
27. Az ilyen jellegű bűncselekmények súlyossága kitűnik a 2011/93 irányelv 3. cikkéből is, amelynek (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a beleegyezési korhatárt el nem ért gyermekkel folytatott szexuális tevékenység szabadságvesztéssel büntetendő, melynek felső határa legalább öt év; míg ugyanezen cikk (5) bekezdésének i. pontja értelmében szabadságvesztéssel büntetendő, melynek felső határa legalább nyolc év, ha a gyermekkel kapcsolatban fennálló, elismert bizalmi vagy hatalmi helyzettel vagy befolyással élnek vissza. Ugyanezen (5) bekezdés iii. pontja szerint e büntetés felső határa legalább tíz év, ha kényszert, erőszakot vagy fenyegetést alkalmaznak. Ugyanezen irányelv 9. cikkének b) és g) pontjával összhangban súlyosító körülménynek kell tekinteni, ha a bűncselekményt a gyermek családtagja, a gyermekkel közös háztartásban élő, vagy elismert bizalmi vagy hatalmi helyzetével visszaélő személy követte el, valamint azt a körülményt, hogy a bűncselekmény során súlyos erőszakot alkalmaztak, vagy súlyos sérelmet okoztak a gyermeknek.
27. Gravitatea acestui tip de infracțiuni reiese și din articolul 3 din Directiva 2011/93, care prevede la alineatul (4) că practicarea unor activități sexuale cu un copil care nu a împlinit vârsta consimțământului sexual trebuie să fie pasibilă de aplicarea unei pedepse cu închisoarea cu maximul de cel puțin cinci ani, în timp ce, în temeiul alineatului (5) litera (i) al aceluiași articol, practicarea unor astfel de activități prin abuzarea de o poziție recunoscută de încredere, autoritate sau influență asupra copilului trebuie să fie pasibilă de aplicarea unei pedepse cu închisoarea cu maximul de cel puțin opt ani. Potrivit aceluiași alineat (5) litera (iii), atunci când se recurge la constrângere, forță sau amenințări, trebuie aplicată o pedeapsă cu maximul de cel puțin zece ani. Conform articolului 9 literele (b) și (g) din aceeași directivă, faptul că infracțiunea a fost săvârșită de către un membru al familiei copilului, de către o persoană care coabitează cu copilul sau de către o persoană care a abuzat de poziția sa recunoscută de încredere sau de autoritate asupra copilului și că infracțiunea a fost săvârșită prin recurgerea la violențe grave sau a cauzat vătămarea gravă a copilului trebuie considerate circumstanțe agravante.
28. Mindezekből kitűnik, hogy a tagállamok dönthetnek úgy, hogy az EUMSZ 83. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében szereplőhöz hasonló bűncselekmények különösen súlyos veszélyt jelentenek a társadalom egyik alapvető érdekére, és alkalmasak arra, hogy közvetlenül veszélyeztessék a népesség nyugalmát és testi épségét, ennélfogva a „kényszerítő közbiztonsági okok” fogalmába tartozzanak, amely okok azzal a feltétellel igazolhatnak egy, a 2004/38 irányelv 28. cikkének (3) bekezdése szerinti kiutasítási intézkedést, hogy ezen bűncselekmények elkövetési módja különösen súlyos, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak az előtte folyamatban lévő adott ügy egyedi vizsgálata alapján kell igazolnia.
28. Din aceste elemente reiese că statelor membre le este permis să considere că infracțiuni precum cele care figurează la articolul 83 alineatul (1) al doilea paragraf TFUE constituie o atingere deosebit de gravă adusă unui interes fundamental al societății, de natură să reprezinte o amenințare directă pentru liniștea și siguranța fizică a populației și, prin urmare, să intre sub incidența noțiunii „motive imperative de siguranță publică” care pot justifica o măsură de expulzare în temeiul articolului 28 alineatul (3) din Directiva 2004/38, cu condiția ca modul în care au fost comise astfel de infracțiuni să prezinte caracteristici deosebit de grave, revenind instanței de trimitere sarcina de a face această verificare, pe baza unei analize individuale a speței cu care este sesizată.
29. Nem feltétlenül kell az érintett személy kiutasítását eredményeznie, ha a kérdést előterjesztő bíróság azon tagállam jogrendjére jellemző értékek alapján, amely alá tartozik, esetlegesen megállapítja, hogy a P. I. által elkövetett bűncselekményekhez hasonló bűncselekmények közvetlenül veszélyeztetik a népesség nyugalmát és testi épségét.
29. Eventuala constatare de către instanța de trimitere, potrivit valorilor proprii ordinii juridice a statului membru din care face parte, că infracțiuni precum cele comise de domnul I. constituie o amenințare directă pentru liniștea și siguranța fizică a populației nu trebuie să conducă în mod necesar la expulzarea persoanei în cauză.
30. A 2004/38 irányelv 27. cikke (2) bekezdésének második albekezdése ugyanis minden kiutasítási intézkedést annak a feltételnek rendel alá, hogy az érintett egyén személyes magatartása valódi és közvetlen veszélyt jelentsen a társadalom vagy a fogadó tagállam valamely alapvető érdekére, amely megállapítás általában azt jelenti, hogy az érintett egyénnél fennáll a hajlam arra, hogy a jövőben is fenntartja e magatartást.
30. Astfel, în temeiul articolului 27 alineatul (2) al doilea paragraf din Directiva 2004/38, luarea oricărei măsuri de expulzare este condiționată de îndeplinirea cerinței potrivit căreia conduita persoanei în cauză trebuie să constituie o amenințare reală și prezentă la adresa unui interes fundamental al societății sau al statului membru gazdă, constatare care implică, în general, existența unei tendințe a individului în cauză de a‑și menține în viitor acest comportament.
31. Hozzá kell fűzni, hogy ha a kiutasítási intézkedést büntetésként vagy szabadságvesztés‑büntetés mellékbüntetéseként hozzák meg, azonban a meghozatalát követően több mint két évvel hajtják végre, a 2004/38 irányelv 33. cikkének (2) bekezdése előírja a tagállam számára annak felülvizsgálatát, hogy az érintett személy még mindig valódi veszélyt jelent‑e a közrendre vagy a közbiztonságra, és annak értékelését, hogy a kiutasítási intézkedés meghozatala óta történt‑e jelentős változás a körülményekben.
31. Trebuie adăugat că, atunci când o măsură de expulzare de pe teritoriu este adoptată ca pedeapsă sau ca măsură accesorie a unei pedepse privative de libertate, dar este pusă în executare la mai mult de doi ani de la adoptarea sa, articolul 33 alineatul (2) din Directiva 2004/38 impune statelor membre să verifice dacă persoana respectivă continuă să constituie un pericol real și actual la adresa ordinii publice sau a siguranței publice și să stabilească dacă de la data emiterii deciziei de expulzare s‑a produs vreo schimbare efectivă a împrejurărilor.
32. Végül – amint a 2004/38 irányelv 28. cikke (1) bekezdésének szövegéből is következik – a közrendi vagy közbiztonsági okokból hozott kiutasítási határozat meghozatala előtt a fogadó tagállamnak figyelembe kell vennie olyan megfontolásokat, mint hogy az érintett személy mennyi ideje tartózkodott a területén, az érintett személy életkorát, egészségi állapotát, családi és gazdasági helyzetét, társadalmi és kulturális integrációját e tagállamban, valamint a származási országgal fennálló kapcsolatainak mértékét.
32. În sfârșit, astfel cum rezultă chiar din modul de redactare a articolului 28 alineatul (1) din Directiva 2004/38, înainte de a lua o decizie de expulzare de pe teritoriul său din motive de ordine publică sau de siguranță publică, statul membru gazdă trebuie să ia în considerare diverși factori precum durata șederii individului respectiv pe teritoriul său, vârsta acestuia, starea lui de sănătate, situația sa familială și economică, integrarea sa socială și culturală în acest stat și legăturile sale cu țara de origine.
33. Az előző megfontolásokra tekintettel azt a választ kell a kérdésre adni, hogy a 2004/38 irányelv 28. cikke (3) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy a tagállamok dönthetnek úgy, hogy az EUMSZ 83. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében szereplőhöz hasonló bűncselekmények különösen súlyos veszélyt jelentenek a társadalom egyik alapvető érdekére, és alkalmasak arra, hogy közvetlenül veszélyeztessék a népesség nyugalmát és testi épségét, ennélfogva a „kényszerítő közbiztonsági okok” fogalmába tartozzanak, amely okok azzal a feltétellel igazolhatnak egy, a 2004/38 irányelv 28. cikkének (3) bekezdése szerinti kiutasítási intézkedést, hogy ezen bűncselekmények elkövetési módja különösen súlyos, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak az előtte folyamatban lévő adott ügy egyedi vizsgálata alapján kell igazolnia.
33. Având în vedere considerațiile care precedă, trebuie să se răspundă la întrebarea adresată că articolul 28 alineatul (3) litera (a) din Directiva 2004/38 trebuie interpretat în sensul că statelor membre le este permis să considere că infracțiuni precum cele care figurează la articolul 83 alineatul (1) al doilea paragraf TFUE constituie o atingere deosebit de gravă adusă unui interes fundamental al societății, de natură să reprezinte o amenințare directă pentru liniștea și siguranța fizică a populației și, prin urmare, să intre sub incidența noțiunii „motive imperative de siguranță publică” care pot justifica o măsură de expulzare în temeiul respectivului articol 28 alineatul (3), cu condiția ca modul în care au fost comise astfel de infracțiuni să prezinte caracteristici deosebit de grave, revenind instanței de trimitere sarcina de a face această verificare, pe baza unei analize individuale a speței cu care este sesizată.
34. Minden kiutasítási intézkedés annak a feltételnek van alárendelve, hogy az érintett egyén személyes magatartása valódi és közvetlen veszélyt jelentsen a társadalom vagy a fogadó tagállam valamely alapvető érdekére, amely megállapítás általában azt jelenti, hogy az érintett egyénnél fennáll a hajlam arra, hogy a jövőben is fenntartsa e magatartást. A kiutasítási határozat meghozatala előtt a fogadó tagállamnak figyelembe kell vennie olyan megfontolásokat, mint hogy az érintett személy mennyi ideje tartózkodott a területén, az érintett személy életkorát, egészségi állapotát, családi és gazdasági helyzetét, társadalmi és kulturális integrációját e tagállamban, valamint a származási országgal fennálló kapcsolatainak mértékét.
34. Luarea oricărei măsuri de expulzare este condiționată de îndeplinirea cerinței potrivit căreia comportamentul persoanei în cauză constituie o amenințare reală și prezentă la adresa unui interes fundamental al societății sau al statului membru gazdă, constatare care implică, în general, existența unei tendințe a individului în cauză de a‑și menține în viitor acest comportament. Înainte de a lua o decizie de expulzare, statul membru gazdă trebuie să ia în considerare diverși factori precum durata șederii individului respectiv pe teritoriul său, vârsta acestuia, starea lui de sănătate, situația sa familială și economică, integrarea sa socială și culturală în acest stat și legăturile sale cu țara de origine.
A költségekről
Cu privire la cheltuielile de judecată
35. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
35. Întrucât, în privința părților din acțiunea principală, procedura are caracterul unui incident survenit la instanța de trimitere, este de competența acesteia să se pronunțe cu privire la cheltuielile de judecată. Cheltuielile efectuate pentru a prezenta observații Curții, altele decât cele ale părților menționate, nu pot face obiectul unei rambursări.
 

Rendelkező rész


A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:
Pentru aceste motive, Curtea (Marea Cameră) declară:
Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv 28. cikke (3) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy a tagállamok dönthetnek úgy, hogy az EUMSZ 83. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében szereplőhöz hasonló bűncselekmények különösen súlyos veszélyt jelentenek a társadalom egyik alapvető érdekére, és alkalmasak arra, hogy közvetlenül veszélyeztessék a népesség nyugalmát és testi épségét, ennélfogva a „kényszerítő közbiztonsági okok” fogalmába tartozzanak, amely okok azzal a feltétellel igazolhatnak egy, a 2004/38 irányelv 28. cikkének (3) bekezdése szerinti kiutasítási intézkedést, hogy ezen bűncselekmények elkövetési módja különösen súlyos, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak az előtte folyamatban lévő adott ügy egyedi vizsgálata alapján kell igazolnia.
Articolul 28 alineatul (3) litera (a) din Directiva 2004/38/CE a Parlamentului European și a Consiliului din 29 aprilie 2004 privind dreptul la liberă circulație și ședere pe teritoriul statelor membre pentru cetățenii Uniunii și membrii familiilor acestora, de modificare a Regulamentului (CEE) nr. 1612/68 și de abrogare a Directivelor 64/221/CEE, 68/360/CEE, 72/194/CEE, 73/148/CEE, 75/34/CEE, 75/35/CEE, 90/364/CEE, 90/365/CEE și 93/96/CEE trebuie interpretat în sensul că statelor membre le este permis să considere că infracțiuni precum cele care figurează la articolul 83 alineatul (1) al doilea paragraf TFUE constituie o atingere deosebit de gravă adusă unui interes fundamental al societății, de natură să reprezinte o amenințare directă pentru liniștea și siguranța fizică a populației și, prin urmare, să intre sub incidența noțiunii „motive imperative de siguranță publică” care pot justifica o măsură de expulzare în temeiul respectivului articol 28 alineatul (3), cu condiția ca modul în care au fost comise astfel de infracțiuni să prezinte caracteristici deosebit de grave, revenind instanței de trimitere sarcina de a face această verificare, pe baza unei analize individuale a speței cu care este sesizată.
Minden kiutasítási intézkedés annak a feltételnek van alárendelve, hogy az érintett egyén személyes magatartása valódi és közvetlen veszélyt jelentsen a társadalom vagy a fogadó tagállam valamely alapvető érdekére, amely megállapítás általában azt jelenti, hogy az érintett egyénnél fennáll a hajlam arra, hogy a jövőben is fenntartsa e magatartást. A kiutasítási határozat meghozatala előtt a fogadó tagállamnak figyelembe kell vennie olyan megfontolásokat, mint hogy az érintett személy mennyi ideje tartózkodott a területén, az érintett személy életkorát, egészségi állapotát, családi és gazdasági helyzetét, társadalmi és kulturális integrációját e tagállamban, valamint a származási országgal fennálló kapcsolatainak mértékét.
Luarea oricărei măsuri de expulzare este condiționată de îndeplinirea cerinței potrivit căreia comportamentul persoanei în cauză constituie o amenințare reală și prezentă la adresa unui interes fundamental al societății sau al statului membru gazdă, constatare care implică, în general, existența unei tendințe a individului în cauză de a‑și menține în viitor acest comportament. Înainte de a lua o decizie de expulzare, statul membru gazdă trebuie să ia în considerare diverși factori precum durata șederii individului respectiv pe teritoriul său, vârsta acestuia, starea lui de sănătate, situația sa familială și economică, integrarea sa socială și culturală în acest stat și legăturile sale cu țara de origine.
Az oldal tetejére


A honlap fenntartója a Kiadóhivatal