A C‑348/09. sz. ügyben,

Byloje C‑348/09

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Oberverwaltungsgericht für das Land Nordrhein‑Westfalen (Németország) a Bírósághoz 2009. augusztus 31‑én érkezett, 2009. augusztus 20‑i határozatával terjesztett elő az előtte

dėl Oberverwaltungsgericht für das Land Nordrhein-Westfalen (Vokietija) 2009 m. rugpjūčio 20 d. nutartimi, kurią Teisingumo Teismas gavo 2009 m. rugpjūčio 31 d., pagal EB 234 straipsnį pateikto prašymo priimti prejudicinį sprendimą byloje

P. I.

P. I.

és

prieš

az Oberbürgermeisterin der Stadt Remscheid

Oberbürgermeisterin der Stadt Remscheid

között folyamatban lévő eljárásban,

TEISINGUMO TEISMAS (didžioji kolegija),

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

kurį sudaro pirmininkas V. Skouris, kolegijų pirmininkai A. Tizzano, J. N. Cunha Rodrigues (pranešėjas), K. Lenaerts, J.‑C. Bonichot, U. Lõhmus, teisėjai A. Rosas, E. Levits, A. Ó Caoimh, L. Bay Larsen, T. von Danwitz, A. Arabadjiev ir C. Toader,

tagjai: V. Skouris elnök, A. Tizzano, J. N. Cunha Rodrigues (előadó), K. Lenaerts, J.‑C. Bonichot, U. Lõhmus tanácselnökök, A. Rosas, E. Levits, A. Ó Caoimh, L. Bay Larsen, T. von Danwitz, A. Arabadjiev és C. Toader bírák,

generalinis advokatas Y. Bot,

főtanácsnok: Y. Bot,

posėdžio sekretorius K. Malacek, administratorius,

hivatalvezető: K. Malacek tanácsos,

atsižvelgęs į rašytinę proceso dalį ir įvykus 2012 m. sausio 10 d. posėdžiui,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. január 10‑i tárgyalásra,

išnagrinėjęs pastabas, pateiktas:

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

– P. I., atstovaujamo Rechtsanwälte G. L. Pagliaro ir A. Caramazza,

– P. I. képviseletében G. L. Pagliaro és A. Caramazza Rechtsanwälte,

– Vokietijos vyriausybės, atstovaujamos T. Henze ir J. Möller,

– a német kormány képviseletében T. Henze és J. Möller, meghatalmazotti minőségben,

– Belgijos vyriausybės, atstovaujamos L. Van den Broeck,

– a belga kormány képviseletében L. Van den Broeck, meghatalmazotti minőségben,

– Danijos vyriausybės, atstovaujamos C. Vang,

– a dán kormány képviseletében C. Vang, meghatalmazotti minőségben,

– Estijos vyriausybės, atstovaujamos M. Linntam,

– az észt kormány képviseletében M. Linntam, meghatalmazotti minőségben,

– Airijos vyriausybės, atstovaujamos D. O’Hagan ir J. Kenny, padedamų barrister D. Conlan Smyth,

– az ír kormány képviseletében D. O’Hagan és J. Kenny, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: D. Conlan Smyth barrister,

– Italijos vyriausybės, atstovaujamos G. Palmieri, padedamos avvocato dello Stato S. Varone,

– az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: S. Varone avvocato dello Stato,

– Nyderlandų vyriausybės, atstovaujamos C. Wissels ir M. Noort,

– a holland kormány képviseletében C. Wissels és M. Noort, meghatalmazotti minőségben,

– Lenkijos vyriausybės, atstovaujamos M. Szpunar,

– a lengyel kormány képviseletében M. Szpunar, meghatalmazotti minőségben,

– Europos Komisijos, atstovaujamos D. Maidani ir S. Grünheid,

– az Európai Bizottság képviseletében D. Maidani és S. Grünheid, meghatalmazotti minőségben,

susipažinęs su 2012 m. kovo 6 d. posėdyje pateikta generalinio advokato išvada,

a főtanácsnok indítványának a 2012. március 6‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

priima šį

meghozta a következő

Sprendimą

Ítéletet

1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 158., 77. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 46. o., helyesbítés: HL 2009. L 274., 47. o.) 28. cikke (3) bekezdése a) pontjának értelmezésére vonatkozik.

1. Prašymas priimti prejudicinį sprendimą susijęs su 2004 m. balandžio 29 d. Europos Parlamento ir Tarybos direktyvos 2004/38/EB dėl Sąjungos piliečių ir jų šeimos narių teisės laisvai judėti ir gyventi valstybių narių teritorijoje, iš dalies keičiančios Reglamentą (EEB) Nr. 1612/68 ir panaikinančios direktyvas 64/221/EEB, 68/360/EEB, 72/194/EEB, 73/148/EEB, 75/34/EEB, 75/35/EEB, 90/364/EEB, 90/365/EEB ir 93/96/EEB (OL L 158, p. 77; klaidų ištaisymai OL L 229, 2004 m., p. 35 ir OL L 197, 2005 m., p. 34; 2004 m. specialusis leidimas lietuvių k., 5 sk., 5 t., p. 46), 28 straipsnio 3 dalies a punkto išaiškinimu.

2. E kérelmet az olasz állampolgárságú P. I. és az Oberbürgermeisterin der Stadt Remscheid (Remscheid város főpolgármestere, Németország) között, az ez utóbbi által hozott azon határozat tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amely megállapította P. I.‑nek a német államterületre való beutazási és tartózkodási joga elvesztését, és Olaszországba való kitoloncolás kilátásba helyezése mellett kötelezte ezen államterület elhagyására.

2. Šis prašymas pateiktas nagrinėjant bylą tarp Italijos piliečio P. I. ir Oberbürgermeisterin der Stadt Remscheid (Remšeido miesto merė) dėl pastarosios sprendimo pripažinti, kad P. I. prarado teisę atvykti ir apsigyventi Vokietijos teritorijoje, ir įpareigojimo išvykti iš jos, pagrasinant priešingu atveju išsiųsti jį į Italiją.

Jogi háttér

Teisinis pagrindas

Az uniós jog

Sąjungos teisė

A 2004/38 irányelv

Direktyva 2004/38

3. A 2004/38 irányelv (23) és (24) preambulumbekezdése értelmében:

3. Remiantis Direktyvos 2004/38 23 ir 24 konstatuojamosiomis dalimis:

(23) Az uniós polgárok és családtagjaik kiutasítása közrendi vagy közbiztonsági okokból olyan intézkedés, amely súlyosan sértheti azokat a személyeket, akik élve a[z EK‑]Szerződés által rájuk ruházott jogokkal és szabadságokkal, már ténylegesen beilleszkedtek a fogadó tagállamban. Ezért korlátozni kell az ilyen intézkedések alkalmazási körét az arányosság elvével összhangban, figyelemmel az érintett személyek integrációjának mértékére, a fogadó tagállamban való tartózkodásuk időtartamának hosszúságára, az életkorukra, az egészségi állapotukra, családi és gazdasági helyzetükre, valamint a származási országgal fennálló kapcsolatukra.

„23) Sąjungos piliečių ir jų šeimos narių išsiuntimas iš šalies dėl valstybinės politikos [viešosios tvarkos] ar visuomenės saugumo priežasčių yra priemonė, galinti rimtai pakenkti asmenims, kurie, pasinaudodami jiems [EB] Sutarties suteikiamomis teisėmis ir laisvėmis, galutinai integravosi priimančiojoje valstybėje narėje. Todėl tokių priemonių taikymo sritis turėtų būti apribota pagal proporcingumo principą, kad būtų atsižvelgta į susijusių asmenų integracijos laipsnį, jų gyvenimo priimančiojoje valstybėje narėje trukmę, jų amžių, sveikatos būklę, šeimyninę bei ekonominę padėtį ir sąsajas su jų kilmės šalimi.

(24) Ennek megfelelően, minél nagyobb mértékű az uniós polgárok és családtagjaik integrációja a fogadó tagállamban, annál nagyobb mértékű védelemben kell részesülniük a kiutasítással szemben. Csak kivételes körülmények között, amikor a közbiztonság nyomós [helyesen: kényszerítő] oka indokolja, hozható kiutasítási intézkedés azon uniós polgárokkal szemben, akik több éve a fogadó tagállamban tartózkodnak, különösen, ha ott születtek, és egész életükben ott tartózkodtak. Emellett ezeket a kivételes körülményeket kell alkalmazni a kiskorúakkal szemben hozott kiutasítási intézkedésekre, családi kapcsolataik védelme érdekében, az Egyesült Nemzeteknek a gyermekek jogairól szóló, 1989. november 20‑i egyezményével összhangban.”

24) Taigi, kuo didesnis Sąjungos piliečių ir jų šeimos narių integracijos laipsnis priimančiojoje valstybėje narėje, tuo didesnė turėtų būti apsauga nuo išsiuntimo iš šalies. Išsiuntimo iš šalies priemonė prieš Sąjungos piliečius, kurie priimančiosios valstybės narės teritorijoje gyveno daug metų, ypač jei jie gimė ir visą gyvenimą gyveno joje, turėtų būti taikoma tik išskirtinėmis aplinkybėmis, kai yra neginčijamų [privalomųjų] visuomenės saugumo priežasčių. Be to, tokios išskirtinės aplinkybės turėtų būti taikomos ir nepilnamečių išsiuntimo iš šalies priemonei, siekiant apsaugoti jų ryšius su šeima pagal 1989 m. lapkričio 20 d. Jungtinių Tautų Vaiko teisių konvenciją.“

4. Az említett irányelv 27. cikkének (1) és (2) bekezdése kimondja:

4. Šios direktyvos 27 straipsnio 1 ir 2 dalyse skelbiama:

„(1) E fejezet rendelkezéseire is figyelemmel, a tagállamok korlátozhatják az uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát, állampolgárságra tekintet nélkül, közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból. Ezek az okok nem szolgálhatnak gazdasági célokat. [helyesen: Ezen okokra gazdasági célok érdekében nem lehet hivatkozni]

„1. Laikydamosi šio skyriaus nuostatų valstybės narės gali apriboti Sąjungos piliečių ir jų šeimos narių, neatsižvelgiant į pilietybę, judėjimo ir gyvenimo šalyje laisvę dėl valstybinės politikos [viešosios tvarkos], visuomenės saugumo ar sveikatos apsaugos priežasčių. Šiomis priežastimis nesinaudojama ekonominėms reikmėms patenkinti.

(2) A közrendi vagy közbiztonsági okokból hozott intézkedéseknek meg kell felelniük az arányosság elvének, és kizárólag az érintett egyén személyes magatartásán alapulhatnak. Korábbi büntetőítéletek önmagukban nem képezhetik ezen intézkedések meghozatalának az alapját.

2. Priemonės, kurių imtasi dėl valstybinės politikos [viešosios tvarkos] ar visuomenės saugumo priežasčių, turi atitikti proporcingumo principą ir turi būti grindžiamos vien tik atitinkamo asmens elgesiu. Buvę kriminaliniai nusikaltimai patys savaime negali būti tokių priemonių ėmimosi priežastis.

Az érintett egyén személyes magatartása valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt kell, hogy jelentsen a társadalom valamely alapvető érdekére. Az adott ügyhöz közvetlenül nem kapcsolódó, vagy az általános megelőzési megfontolásokon alapuló indokolások nem elfogadhatóak.”

Atitinkamo asmens elgesys turi kelti tikrą ir pakankamai rimtą pavojų, kenkiantį vienam iš pagrindinių visuomenės interesų. Pateisinimai, kurie yra nesusiję su atvejo aplinkybėmis arba grindžiami bendrosios prevencijos sumetimais, nėra priimtini.“

5. Ugyanezen irányelv 28. cikke a következőképpen szól:

5. Šios direktyvos 28 straipsnis suformuluotas taip:

„(1) A közrendi vagy közbiztonsági okokból hozott kiutasítási határozat meghozatala előtt a fogadó tagállam figyelembe vesz olyan megfontolásokat, mint hogy az érintett személy mennyi ideje tartózkodott a területén, az érintett személy életkorát, egészségi állapotát, családi és gazdasági helyzetét, társadalmi és kulturális integrációját a fogadó tagállamban, valamint a származási országgal fennálló kapcsolatainak mértékét.

„1. Prieš priimdama sprendimą dėl išsiuntimo iš šalies dėl valstybinės politikos [viešosios tvarkos] ar visuomenės saugumo priežasčių, priimančioji valstybė narė turi atsižvelgti į tai, kiek ilgai atitinkamas asmuo gyveno jos teritorijoje, į jo amžių, sveikatos būklę, šeimyninę ir ekonominę padėtį, socialinę ir kultūrinę integraciją priimančiojoje valstybėje narėje ir jo sąsajas su kilmės šalimi.

(2) A fogadó tagállam nem hozhat kiutasítási határozatot uniós polgárokkal és családtagjaikkal szemben, állampolgárságukra tekintet nélkül, ha azok huzamos tartózkodási joggal rendelkeznek a területén, kivéve súlyos közrendi vagy közbiztonsági okokból.

2. Priimančioji valstybė narė negali priimti išsiuntimo iš šalies sprendimo prieš Sąjungos piliečius ar jų šeimos narius, neatsižvelgiant į pilietybę, kurie turi nuolatinio gyvenimo jos teritorijoje teisę, išskyrus rimtas valstybinės politikos [viešosios tvarkos] ar visuomenės saugumo priežastis.

(3) Uniós polgárral szemben nem hozható kiutasítási határozat, kivéve ha a közbiztonság tagállamok által meghatározott nyomós [helyesen: kényszerítő] okán alapul, ha:

3. Sprendimo išsiųsti iš šalies negalima priimti prieš Sąjungos piliečius, išskyrus sprendimus, pagrįstus būtinomis [privalomomis] visuomenės apsaugos [saugumo] pagal valstybių narių apibrėžimą priežastimis, jei jie:

a) a fogadó tagállam területén tartózkodtak [helyesen: tartózkodott] az elmúlt tíz évben;

a) gyveno priimančiojoje valstybėje narėje pastaruosius 10 metų arba

b) kiskorúak, kivéve ha a kiutasítás a gyermek legjobb érdekében történik, amelyet az Egyesült Nemzeteknek a gyermekek jogairól szóló, 1989. november 20‑i egyezménye határoz meg.”

b) yra nepilnamečiai, išskyrus atvejus, kai išsiuntimas iš šalies labiausiai atitinka vaiko interesus, numatytus 1989 m. lapkričio 20 d. Jungtinių Tautų Vaiko teisių Konvencijoje.“

6. A 2004/38 irányelv 33. cikke előírja:

6. Direktyvos 2004/38 33 straipsnyje numatyta:

„(1) A fogadó tagállam nem hozhat kiutasítási végzést [helyesen: intézkedést] büntetésként vagy szabadságvesztés‑büntetés mellékbüntetéseként, kivéve ha megfelelnek a 27., 28. és 29. cikk követelményeinek.

„1. Priimančioji valstybė narė negali taikyti išsiuntimo iš šalies nurodymų kaip nuobaudos ar laisvės atėmimo bausmės teisinės pasekmės, nebent tai atitinka 27, 28 ir 29 straipsnių reikalavimus.

(2) Ha az (1) bekezdésben említett kiutasítási végzést a meghozatalát követően két évvel hajtják végre, a tagállam felülvizsgálja, hogy az érintett személy még mindig és valódi veszélyt jelent‑e a közrendre és a közbiztonságra, és értékelik, hogy történt‑e jelentős változás a körülményekben a kiutasítási végzés meghozatala óta.” [Helyesen: Ha az (1) bekezdésben említett kiutasítási intézkedést a meghozatalát követően több mint két évvel hajtják végre, a tagállam felülvizsgálja, hogy az érintett személy még mindig valódi veszélyt jelent‑e a közrendre vagy a közbiztonságra, és értékeli, hogy történt‑e jelentős változás a körülményekben a kiutasítási intézkedés meghozatala óta.]

Jei šio straipsnio 1 dalyje numatytas išsiuntimo iš šalies nurodymas įvykdytas praėjus daugiau kaip dvejiems metams po jo priėmimo, valstybė narė patikrina, ar atitinkamas asmuo šiuo metu kelia rimtą pavojų valstybinei politikai [viešajai tvarkai] ar visuomenės saugumui ir įvertina, ar yra esminių aplinkybių pasikeitimų nuo išsiuntimo iš šalies nurodymo priėmimo.“

A 2011/93/EU irányelv

Direktyva 2011/92/ES

7. A gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. december 13‑i 2011/93/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 335., 1. o.; helyesbítés: HL 2012. L 18., 7. o.) célja minimumszabályok megállapítása a bűncselekményi tényállások és szankciók meghatározására vonatkozóan a gyermekek szexuális bántalmazása és szexuális kizsákmányolása, a gyermekpornográfia, valamint a gyermekekkel való, szexuális céllal történő kapcsolatfelvétel területén. Ezen irányelv továbbá e bűncselekmények megelőzésének és az áldozataik védelmének erősítését szolgáló rendelkezéseket vezet be.

7. 2011 m. gruodžio 13 d. Europos Parlamento ir Tarybos direktyva 2011/93/ES dėl kovos su seksualine prievarta prieš vaikus, jų seksualiniu išnaudojimu ir vaikų pornografija, kuria pakeičiamas Tarybos pamatinis sprendimas 2004/68/TVR (OL L 335, p. 1), siekiama nustatyti pagrindines nusikalstamų veikų ir sankcijų apibrėžčių taisykles seksualinės prievartos prieš vaikus, jų seksualinio išnaudojimo, vaikų pornografijos ir ryšių su vaikais mezgimo dėl seksualinių tikslų srityse. Ja taip pat įvedamos nuostatos, kad būtų sustiprinta tų nusikaltimų prevencija ir nuo jų nukentėjusiųjų apsauga.

A nemzeti szabályozás

Nacionalinės teisės aktai

8. A szövetségi rendőrségről szóló törvény és más törvények módosításáról szóló 2008. február 26‑i törvénnyel (Gesetz zur Änderung des Bundespolizeigesetzes und anderer Gesetze; BGBl. 2008 I, 215. o.) módosított, az uniós polgárok szabad mozgásáról szóló 2004. július 30‑i törvény (Gesetz über die allgemeine Freizügigkeit von Unionsbürgern; BGBl. 2004 I, 1950. o.) 6. §‑a a következőképpen rendelkezik:

8. 2004 m. liepos 30 d. Įstatymo dėl laisvo Sąjungos piliečių judėjimo ( Gesetz über die allgemeine Freizügigkeit von Unionsbürgern , BGBl. 2004 I, p. 1950), iš dalies pakeisto 2008 m. vasario 26 d. Įstatymu dėl Federalinės policijos įstatymo ir kitų įstatymų pakeitimo ( Gesetz zur Änderung des Bundespolizeigesetzes und anderer Gesetze , BGBl. 2008 I, p. 215), 6 straipsnyje nustatyta:

„(1) A 2. § (1) bekezdése szerinti jog elvesztése – az 5. § (5) bekezdésének sérelme nélkül – csak a közrendre, a közbiztonságra vagy a közegészségre alapított okokból állapítható meg (a […]Szerződés 39. cikkének (3) bekezdése és 46. cikkének (1) bekezdése), és csak ugyanezen okokból vonható be a közösségi jogi tartózkodási jogra vagy a huzamos tartózkodásra vonatkozó igazolvány, és vonható vissza a tartózkodási kártya vagy az állandó tartózkodási kártya. A fent hivatkozott okok alapján továbbá az államterületre való beutazás is megtiltható. Közegészségügyi ok csak akkor állapítható meg, ha a megbetegedés a belépést követő három hónapon belül következik be.

„1. Nepažeidžiant 5 straipsnio 5 dalies, 2 straipsnio 1 dalyje numatytos teisės praradimas gali būti pripažintas, laikinas arba nuolatinis Bendrijos leidimas gyventi gali būti panaikintas ir trečiųjų šalių piliečiams išduotas leidimas laikinai ar nuolat gyventi gali būti atšauktas tik viešosios tvarkos, visuomenės saugumo ir visuomenės sveikatos sumetimais ( < ... > sutarties 39 straipsnio 3 dalis ir 46 straipsnio 1 dalis). Dėl nurodytų priežasčių taip pat gali būti neleista atvykti į šalies teritoriją. Visuomenės sveikatos priežastimi gali būti remiamasi, tik jeigu susergama per tris mėnesius po atvykimo į šalies teritoriją.

(2) A büntetőjogi felelősség megállapítása önmagában nem elegendő az (1) bekezdés szerinti határozatok vagy intézkedések igazolására. Kizárólag a központi nyilvántartásból még nem törölt büntetőjogi felelősséget megállapító ítéleteket lehet figyelembe venni, és kizárólag abban az esetben, ha az ítéletet megalapozó körülmények olyan személyes magatartásra utalnak, amely jelenleg is veszélyezteti a közrendet, e veszélyeztetésnek ténylegesnek és kellően súlyosnak kell lennie, valamint valamely alapvető társadalmi érdek ellen kell irányulnia.

2. Teistumo savaime nepakanka siekiant pagrįsti 1 dalyje nurodytus sprendimus ar priemones. Gali būti atsižvelgta tik į iš centrinio federalinio registro dar neišbrauktus baudžiamuosius teistumus ir tik tiek, kiek juos pagrindžiančios aplinkybės leidžia spręsti dėl grėsmę viešajai tvarkai keliančio asmens elgesio. Ši grėsmė turi būti tikra, pakankamai rimta ir pažeidžianti vieną iš pagrindinių visuomenės interesų.

(3) Az (1) bekezdés szerinti határozat meghozatalánál figyelemmel kell lenni különösen az érdekelt személy német területen való tartózkodásának időtartamára, életkorára, egészségi állapotára, családi és gazdasági helyzetére, Németország területén való szociális és kulturális integrációjára, valamint a származási országgal fennálló kapcsolatai mértékére.

3. Priimant sprendimą pagal 1 dalį, turi būti visų pirma atsižvelgiama į suinteresuotojo asmens gyvenimo Vokietijos teritorijoje trukmę, jo amžių, sveikatos būklę, šeiminę ir ekonominę padėtį, socialinę ir kultūrinę integraciją šioje teritorijoje bei jo sąsajas su savo kilmės šalimi.

(4) Az (1) bekezdés szerinti megállapításra a huzamos tartózkodás jogának megszerzését követően csak súlyos okból kerülhet sor.

4. Įgijus teisę nuolat gyventi šalyje, sprendimas pagal 1 dalį gali būti priimtas tik dėl rimtų priežasčių.

(5) Azoknak az uniós polgároknak és családtagjaiknak a tekintetében, akik a megelőző tíz évben a szövetség területén tartózkodtak, valamint a kiskorúak tekintetében csak kényszerítő közbiztonsági okból lehet az (1) bekezdésben foglaltakat megállapítani. Ez a szabály nem alkalmazandó a kiskorúakra, ha a tartózkodási jog elvesztése a gyermek érdekében történik. A közbiztonságon alapuló kényszerítő ok csak akkor állhat fenn, ha az érintett személyt egy vagy több szándékos bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen legalább öt év szabadságvesztésre vagy legalább öt év fiatalkorúak szabadságvesztésére ítélték, vagy legutóbbi jogerős elítélésekor biztonsági őrizetét rendelték el, ha a Németországi Szövetségi Köztársaság biztonsága érintett, vagy ha az érintett személy terrorveszélyt jelent.

5. Dėl Sąjungos piliečių ir jų šeimos narių, kurie federalinėje teritorijoje gyveno pastaruosius dešimt metų, ir dėl nepilnamečių 1 dalyje numatytas sprendimas gali būti priimtas tik dėl privalomų visuomenės saugumo priežasčių. Nepilnamečių atžvilgiu ši taisyklė netaikoma, jeigu teisės gyventi šalyje netekimas būtinas vaiko interesams užtikrinti. Privalomos visuomenės saugumo priežastys konstatuotinos, tik kai suinteresuotasis asmuo įsiteisėjusiu nuosprendžiu buvo nubaustas ne trumpesne kaip penkerių metų laisvės atėmimo bausme ar nepilnamečiams taikoma bausme už vieną ar daugiau tyčinių nusikaltimų arba paskutiniu įsiteisėjusiu apkaltinamuoju teismo nuosprendžiu jam buvo taikomas laisvės apribojimas atlikus laisvės atėmimo bausmę, kyla grėsmė Vokietijos Federacinės Respublikos saugumui arba suinteresuotasis asmuo kelia terorizmo grėsmę.

[…]”

< ... > “

Az alapjogvita és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

Pagrindinė byla ir prejudicinis klausimas

9. P. I. Olaszországban született 1965. szeptember 3‑án, és 1987 óta Németországban él. Az első tartózkodási kártyáját 1987 áprilisában bocsátották ki, és ezt követően többször meghosszabbították. Egyedülálló és gyermektelen. Nem fejezte be tanulmányait, és szakmai képesítést sem szerzett, továbbá csak átmeneti jelleggel folytatott kereső tevékenységet Németországban. P. I.‑nek öt testvére van, akik közül néhányan Németországban, mások Olaszországban élnek. 2006 januárja óta tartó fogva tartása óta édesanyja időnként Németországban, máskor pedig Olaszországban él.

9. P. I. gimė 1965 m. rugsėjo 3 d. Italijoje ir nuo 1987 m. gyvena Vokietijoje. Pirmasis leidimas gyventi jam suteiktas 1987 m. balandžio mėnesį ir vėliau buvo kelis kartus pratęstas. Jis nevedęs ir neturi vaikų. Jis nebaigė mokyklos ir neįgijo profesinio išsilavinimo, o Vokietijoje dirbo tik laikinai. P. I. turi penkis brolius ir seseris, kurių vieni gyvena Vokietijoje, kiti – Italijoje. Po P. I. suėmimo 2006 m. sausio mėnesį jo motina dalį laiko gyvena Vokietijoje, dalį – Italijoje.

10. A Landgericht Köln (kölni területi bíróság) 2006. május 16‑án hozott és 2006. október 28‑án jogerőre emelkedett ítéletében hét év, tíz hónap szabadságvesztés‑büntetésre ítélte P. I.‑t kiskorú sérelmére elkövetett megrontás, szemérem elleni erőszak és erőszakos közösülés miatt. Az e büntetőítélet alapjául szolgáló cselekményeket 1990 és 2001 között követte el P. I. Erőszak alkalmazásával és édesanyja vagy fiútestvére megölésével fenyegetve 1992‑től csaknem minden héten közösülésre vagy más szexuális cselekvésre kényszerítette a sértettet. A sértett P. I. egykori élettársának kislánya volt, aki a cselekmények elkövetésének kezdetén nyolcéves volt. P. I.‑t 2006. január 10. óta fogva tartják, és a büntetését 2013. július 9‑én tölti ki.

10. 2006 m. gegužės 16 d. sprendimu, įsiteisėjusiu 2006 m. spalio 28 d., Landgericht Köln (Kelno apygardos teismas) P. I. skyrė septynerių metų ir šešių mėnesių laisvės atėmimo bausmę už nepilnamečio asmens seksualinį išnaudojimą, seksualinį prievartavimą ir išžaginimą. Šį nuosprendį pagrindžiančios faktinės aplinkybės vyko 1990–2001 metais. Nuo 1992 m. P. I. vertė savo auką beveik kas savaitę lytiškai santykiauti arba atlikti kitus lytinius veiksmus, be kita ko, grasindamas nužudyti jos motiną arba brolį. Šie nusikaltimai buvo atlikti P. I. buvusios sugyventinės dukros, kuriai nusikalstamų veikų vykdymo pradžioje buvo aštuoneri metai, atžvilgiu. Nuo 2006 m. sausio 10 d. pareiškėjas yra įkalintas ir 2013 m. liepos 9 d. turėtų baigti atlikti savo laisvės atėmimo bausmę.

11. Az alapügy alperese, az Oberbürgermeisterin der Stadt Remscheid 2008. május 6‑i határozatával megállapította P. I. német államterületre való beutazáshoz és tartózkodáshoz való jogának elvesztését, és elrendelte ezen intézkedés azonnali végrehajtását, Olaszországba való kitoloncolás kilátásba helyezése mellett az államterület elhagyására kötelezve őt.

11. 2008 m. gegužės 6 d. sprendimu Oberbürgermeisterin der Stadt Remscheid , atsakovė pagrindinėje byloje, pripažino, kad P. I. prarado teisę atvykti į Vokietijos teritoriją bei joje gyventi ir nurodė nedelsiant vykdyti šį sprendimą, taip pat įpareigojo P. I. išvykti iš valstybės teritorijos, o to nepadarius – išsiųsti jį į Italiją.

12. Az alapügy alperese kifejti, hogy P. I. jelentős energiát fektetett a bűncselekmény elkövetésébe, valamint a sértettnek az éveken keresztül tartó bántalmazása révén „véget nem érő szenvedést” okozott. Nem zárható ki, hogy hasonló körülmények között a fogva tartását megelőzően elkövetett cselekményekkel azonos vagy azokhoz hasonló cselekményeket követne el újra, többek között a bűncselekmény hosszan tartó elkövetési időtartama miatt, valamint amiatt, hogy annak elkövetőjeként továbbra sincs tudatában tette jogellenességének. P. I. védelemre méltó érdekekeit mindazonáltal figyelembe vették, és gazdaságilag, illetve szociálisan P. I. különösebben nem illeszkedett be a német társadalomba.

12. Atsakovė pagrindinėje byloje pažymi, kad P. I. kriminalinis aktyvumas buvo labai didelis ir jis savo aukai dėl daugelį metų trukusio išnaudojimo sukėlė „nesibaigiančių kančių“. Negalima atmesti galimybės, jog panašiomis aplinkybėmis jis atliks to paties ar panašaus pobūdžio veikas, kaip antai atliktas iki sulaikymo, atsižvelgiant būtent į ilgą laiką vykdytą nusikaltimą ir tai, kad jis dėl to nesigailėjo. Vis dėlto buvo atsižvelgta į saugotinus P. I. interesus, be to, jis nebuvo ypač ekonomiškai ar socialiai integravęsis į Vokietijos visuomenę.

13. 2008. június 12‑én P. I. keresetet nyújtott be a 2008. május 6‑i kiutasítási határozattal szemben, és kérte e határozat végrehajtásának a felfüggesztését. A 2008. július 14‑i ítéletével a Verwaltungsgericht Düsseldorf (közigazgatási bíróság, Düsseldorf) elutasította e keresetet, többek között úgy ítélve meg, hogy a P. I. büntetőjogi felelősségének megállapítását alátámasztó tények olyan személyes magatartásra utalnak, amely valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt jelent a társadalom egyik alapvető érdekére, mégpedig a fiatal lányoknak és a nőknek a szemérem elleni erőszakkal és az erőszakos közösüléssel szembeni védelmére. P. I. jelentős energiát fektetett a bűncselekmény elkövetésébe, figyelemmel többek között a cselekmények elkövetésének időtartamára, a sértett életkorára, valamint a cselekmények leleplezésének elkerülése érdekében tett lépésekre, így a sértett folyamatos fenyegetésére és a nyilvános helyzetektől való elszigetelésére.

13. 2008 m. birželio 12 d. P. I. pareiškė ieškinį dėl 2008 m. gegužės 6 d. sprendimo jį išsiųsti ir paprašė sustabdyti jo vykdymą. 2008 m. liepos 14 d. sprendimu Verwaltungsgericht Düsseldorf (Diuseldorfo administracinis teismas) šį ieškinį atmetė, nurodęs, kad nuosprendį pagrindžiančios aplinkybės atskleidžia asmeninį elgesį, keliantį faktinį, tikrą ir pakankamai rimtą pavojų vienam iš pagrindinių visuomenės interesų, t. y. mergaičių ir moterų apsaugai nuo lytinio smurto ir žaginimo. P. I. kriminalinis aktyvumas yra labai didelis, atsižvelgiant pirmiausia į neteisėtų veiksmų vykdymo laikotarpio trukmę, aukos amžių ir siekiant užmaskuoti atliktas veikas panaudotas priemones (nuolatinius grasinimus aukai ir jos izoliaciją).

14. P. I. fellebbezést nyújtott be ezen ítélet ellen az Oberverwaltungsgericht für das Land Nordrhein‑Westfalenhez (Észak‑Rajna–Vesztfália tartomány legfelsőbb közigazgatási bírósága), amely a kereset halasztó hatályának megállapítását követően felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

14. P. I. pateikė apeliacinį skundą dėl šio sprendimo Oberverwaltungsgericht für das Land Nordrhein-Westfalen , kuris, nustatęs, jog dėl ieškinio pateikimo teisės gyventi praradimo pripažinimas ir išsiuntimas iš šalies atidedamas, nutarė sustabdyti bylos nagrinėjimą ir pateikti Teisingumo Teismui tokį prejudicinį klausimą

„A »közbiztonság kényszerítő okának« a [2004/38] irányelv 28. cikke (3) bekezdése szerinti fogalma csupán az állam belső és külső biztonsága – azaz az állam és intézményei, valamint fontos közszolgáltatásai folytonosságának, a népesség és a külkapcsolatok fenntartásának, valamint a népek békés együttélésének értelmében vett közbiztonság  – veszélyeztetésének eseteit foglalja magában?”

„Ar [Direktyvos 2004/38] 28 straipsnio 3 dalyje minimų privalomųjų visuomenės sa ugumo priežasčių sąvoka apima tik grėsmę valstybės vidaus ir išorės saugumui, suvokiant tai kaip jos institucijas ir svarbias viešąsias tarnybas, gyventojų išlikimą, tarptautinius santykius ir taikų tautų sugyvenimą?“

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

Dėl prejudicinio klausimo

15. A C‑145/09. sz. Tsakouridis‑ügyben 2010. november 23‑án hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 56. pontjában a Bíróság kimondta, hogy a 2004/38 irányelv 28. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a bűnszövetségben elkövetett kábítószer‑kereskedelemmel kapcsolatos bűnözés elleni küzdelem alkalmas arra, hogy a „kényszerítő közbiztonsági okok” fogalmába tartozzon, amelyek igazolhatják az olyan uniós polgár kiutasítását, aki a megelőző tíz évben a fogadó tagállamban tartózkodott.

15. 2010 m. lapkričio 23 d. Sprendimo Tsakouridis (C‑145/09, dar nepaskelbtas Rinkinyje) 56 punkte Teisingumo Teismas nusprendė, kad Direktyvos 2004/38 28 straipsnio 3 dalis aiškintina taip, kad „privalomųjų visuomenės saugumo priežasčių“ sąvoka, kuri gali pateisinti pastaruosius dešimt metų priimančiojoje valstybėje narėje gyvenusio Sąjungos piliečio išsiuntimo iš šalies priemonę, gali apimti kovą su nusikalstamumu, susijusiu su narkotinių medžiagų platinimu veikiant kaip organizuota grupė.

16. A Bíróság által a fent hivatkozott Tsakouridis‑ügyben hozott ítélet kihirdetését követően feltett írásbeli kérdésre válaszolva a kérdést előterjesztő bíróság rámutatott arra, hogy az alapügyben kétségek merültek fel azon kérdéssel kapcsolatban, hogy a bűnszövetségben elkövetett kábítószerrel kapcsolatos bűnözésen kívüli, más típusú bűnözés elleni küzdelem alkalmas‑e arra, és adott esetben milyen feltétek mellett, hogy a fent hivatkozott 28. cikk (3) bekezdése értelmében vett „kényszerítő közbiztonsági okok” fogalmába tartozzon.

16. Atsakydamas į Teisingumo Teismo po minėto Sprendimo Tsakouridis paskelbimo raštu pateiktą klausimą, prašymą priimti prejudicinį sprendimą pateikęs teismas nurodė, kad pagrindinėje byloje jam lieka abejonių dėl to, ar kova su kitų rūšių nusikaltimais nei su narkotinių medžiagų platinimu veikiant kaip organizuota grupė, gali būti „privalomoji visuomenės saugumo priežastis“, kaip ji suprantama pagal minėto 28 straipsnio 3 dalį, ir, jei taip, kokiomis sąlygomis.

17. Az említett bíróság kérdése különösen arra irányul, hogy kiutasíthatók‑e a fogadó tagállamból azok az uniós polgárok, akik, anélkül hogy bűnszervezet vagy bármilyen más bűnszövetség tagjai lennének, jogilag védett egyéni érdekeket – így például a nemi önrendelkezést, az életet, a szabadságot vagy a testi épséget – sértő, rendkívül súlyos bűncselekményeket követtek el, és nagy a veszélye annak, hogy hasonló bűncselekmények elkövetésével bűnismétlőkké válnak.

17. Minėtam teismui būtent kyla klausimas ar galima išsiųsti iš priimančiosios valstybės narės Sąjungos piliečius, kurie, nebūdami organizuotos grupės ar kitokios nusikalstamos struktūros nariai, pažeisdami teisėtai saugomus asmeninius interesus, pavyzdžiui, seksualinę laisvę, gyvybę, laisvę ar asmens neliečiamybę, padarė ypač sunkius nusikaltimus, ir yra didelė tikimybė, kad jie vėl darys panašius nusikaltimus.

18. A közbiztonság vonatkozásában a Bíróság már megállapította, hogy ez a fogalom egyaránt magában foglalja a tagállam belső és külső biztonságát (a fent hivatkozott Tsakouridis‑ügyben hozott ítélet 43. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

18. Dėl visuomenės saugumo Teisingumo Teismas yra nusprendęs, kad jis apima ir valstybės narės vidaus, ir išorės saugumą (minėto Sprendimo Tsakouridis 43 punktas ir jame nurodyta teismų praktika).

19. A Bíróság szerint a 2004/38 irányelv 28. cikke (3) bekezdésének megfogalmazásából és rendszeréből következik, hogy azzal, hogy az e rendelkezésben szereplő esetekben valamennyi kiutasítási intézkedés a közbiztonság „kényszerítő okainak” fennállásához van kötve – amely fogalom sokkal szűkebb, mint a „súlyos okoknak” az e cikk (2) bekezdése szerinti fogalma –, az uniós jogalkotó a szóban forgó (3) bekezdésen alapuló intézkedéseket nyilvánvalóan „kivételes körülményekre” kívánta korlátozni, amint arra ezen irányelv (24) preambulumbekezdése is utal (a Tsakouridis‑ügyben hozott ítélet 40. pontja).

19. Teisingumo Teismo nuomone, iš Direktyvos 2004/38 28 straipsnio 3 dalies teksto ir struktūros matyti, kad nustatydamas, jog bet kokia išsiuntimo priemonė šioje nuostatoje numatytais atvejais priklauso nuo „privalomųjų“ visuomenės saugumo „priežasčių“, kurių sąvoka apibrėžiama daug griežčiau nei „rimtų priežasčių“ sąvoka, kaip ji suprantama pagal aptariamo straipsnio 2 dalį, Sąjungos teisės aktų leidėjas akivaizdžiai siekė apriboti minėta 3 dalimi grindžiamas priemones „išskirtinėmis aplinkybėmis“, kaip numatyta šios direktyvos 24 konstatuojamojoje dalyje (Sprendimo Tsakouridis 40 punktas).

20. A „kényszerítő közbiztonsági okok” fogalma nemcsak a közbiztonság veszélyeztetését feltételezi, hanem azt is, hogy e veszélyeztetés súlyosságának foka különösen magas, amit a „kényszerítő okok” kifejezés alkalmazása tükröz (a fent hivatkozott Tsakouridis‑ügyben hozott ítélet 41. pontja).

20. „Privalomųjų visuomenės saugumo priežasčių“ sąvoka suponuoja ne tik grėsmės visuomenės saugumui buvimą, bet ir tai, kad šios grėsmės laipsnis ypač didelis, o tai išreiškiama fraze „privalomos priežastys“ (minėto Sprendimo Tsakouridis 41 punktas).

21. Arra is emlékeztetni kell, hogy az uniós jog nem ír elő a tagállamok számára egységes értékrendet a közbiztonsággal ellentétesnek tekinthető magatartások értékelését illetően (lásd analógia útján a C‑268/99. sz., Jany és társai ügyben 2001. november 20‑án hozott ítélet [EBHT 2001., I‑8615. o.] 60. pontját).

21. Taip pat primintina, kad pagal Sąjungos teisę valstybėms narėms nėra nustatyta viena vertybių sistema, kiek tai susiję su veiksmų, kurie gali būti laikomi prieštaraujančiais viešajai tvarkai, vertinimu (pagal analogiją žr. 2001 m. lapkričio 20 d. Sprendimo Jany ir kt ., C‑268/99, Rink. p. I‑8615, 60 punktą).

22. A 2004/38 irányelv 28. cikkének (3) bekezdése értelmében a kényszerítő közbiztonsági okokat a „tagállamok […]határoz[zák meg]”.

22. Pagal Direktyvos 2004/38 28 straipsnio 3 dalį privalomas visuomenės saugumo priežastis apibrėžia valstybės narės.

23. Bár a tagállamok lényegében – tagállamonként és időszakonként változó nemzeti igényeiknek megfelelően – szabadon határozhatják meg a közrend és a közbiztonság követelményeit, ugyanakkor uniós összefüggésben – és különösen a személyek szabad mozgása alapelvétől való eltérés igazolásakor – e követelményeket szigorúan kell értelmezni, oly módon, hogy azok tartalmát az egyes tagállamok ne határozhassák meg egyoldalúan az európai uniós intézmények ellenőrzése nélkül (lásd különösen a C‑33/07. sz. Jipa‑ügyben 2008. július 10‑én hozott ítélet [EBHT 2008., I‑5157. o.] 23. pontját, a C‑430/10. sz. Gaydarov‑ügyben 2011. november 17‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 32. pontját és a C‑434/10. sz. Aladzhov‑ügyben 2011. november 17‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 34. pontját).

23. Nors valstybės narės, atsižvelgdamos į savo nacionalinius poreikius, kurie gali skirtis, nelygu valstybė narė ir laikotarpis, iš esmės gali laisvai apibrėžti viešosios tvarkos ir visuomenės saugumo reikalavimus, visų pirma kaip pagrindinio laisvo asmenų judėjimo principo išimties pateisinimą, vis dėlto visoje Sąjungoje šie reikalavimai turi būti suprantami siaurai, taip, kad kiekviena valstybė narė be Europos Sąjungos institucijų kontrolės negalėtų vienašališkai nustatyti jų aprėpties (žr., be kita ko, 2008 m. liepos 10 d. Sprendimo Jipa , C‑33/07, Rink. p. I‑5157, 23 punktą; 2011 m. lapkričio 17 d. sprendimų Gaydarov , C‑430/10, dar nepaskelbto Rinkinyje, 32 punktą ir Aladzhov , C‑434/10, dar nepaskelbto Rinkinyje, 34 punktą).

24. Az alábbiakat kell figyelembe annak venni meghatározása érdekében, hogy a P. I. által elkövetett bűncselekményekhez hasonló bűncselekmények alkalmasak‑e arra, hogy a „kényszerítő közbiztonsági okok” fogalmába tartozzanak.

24. Siekiant nustatyti, ar „privalomųjų visuomenės saugumo priežasčių“ sąvoka gali apimti tokius nusikaltimus, kaip antai padaryti P. I., reikia atsižvelgti į toliau nurodytus elementus.

25. Az EUMSZ 83. cikk (1) bekezdésével összhangban a gyermekek szexuális kizsákmányolása a több államra kiterjedő, különösen súlyos, olyan bűncselekmények közé tartozik, amelyek esetén az uniós jogalkotó beavatkozását e jogszabály előírja.

25. Pagal SESV 83 straipsnio 1 dalį seksualinis vaikų išnaudojimas yra viena iš ypač sunkių tarpvalstybinio pobūdžio nusikaltimų sričių, dėl kurių numatyta, kad Sąjungos teisės aktų leidėjas turi imtis veiksmų.

26. A 2011/93 irányelv (1) preambulumbekezdése az említett cél megfogalmazásakor kiemeli, hogy a gyermekek szexuális bántalmazása és szexuális kizsákmányolása különösen súlyosan sérti az alapvető jogokat, kiváltképpen a gyermekeknek a jólétükhöz szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jogát, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20‑i egyezménye és az Európai Unió Alapjogi Chartája állapít meg.

26. Išreiškiant šį tikslą, Direktyvos 2011/93 1 konstatuojamojoje dalyje pažymima, kad seksualinė prievarta prieš vaikus ir jų seksualinis išnaudojimas yra sunkūs pagrindinių teisių pažeidimai, pirmiausia – vaikų teisių į apsaugą ir globą, būtinų jų gerovei, kaip numatyta 1989 m. lapkričio 20 d. Jungtinių Tautų vaiko teisių konvencijoje ir Europos Sąjungos pagrindinių teisių chartijoje, pažeidimai.

27. Az ilyen jellegű bűncselekmények súlyossága kitűnik a 2011/93 irányelv 3. cikkéből is, amelynek (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a beleegyezési korhatárt el nem ért gyermekkel folytatott szexuális tevékenység szabadságvesztéssel büntetendő, melynek felső határa legalább öt év; míg ugyanezen cikk (5) bekezdésének i. pontja értelmében szabadságvesztéssel büntetendő, melynek felső határa legalább nyolc év, ha a gyermekkel kapcsolatban fennálló, elismert bizalmi vagy hatalmi helyzettel vagy befolyással élnek vissza. Ugyanezen (5) bekezdés iii. pontja szerint e büntetés felső határa legalább tíz év, ha kényszert, erőszakot vagy fenyegetést alkalmaznak. Ugyanezen irányelv 9. cikkének b) és g) pontjával összhangban súlyosító körülménynek kell tekinteni, ha a bűncselekményt a gyermek családtagja, a gyermekkel közös háztartásban élő, vagy elismert bizalmi vagy hatalmi helyzetével visszaélő személy követte el, valamint azt a körülményt, hogy a bűncselekmény során súlyos erőszakot alkalmaztak, vagy súlyos sérelmet okoztak a gyermeknek.

27. Sunkus šių nusikaltimų pobūdis taip pat matyti iš Direktyvos 2011/93 3 straipsnio, kurio 4 dalyje numatyta, kad už seksualinius veiksmus su vaiku, nesulaukusiu amžiaus, kai jis gali duoti sutikimą lytiškai santykiauti, baudžiama maksimalia ne trumpesne kaip penkerių metų laisvės atėmimo bausme, o to paties straipsnio 5 dalies i punkte numatyta, kad už tokius veiksmus, kai piktnaudžiaujama pripažintu pasitikėjimu, autoritetu arba įtaka vaikui, baudžiama maksimalia ne trumpesne kaip aštuonerių metų laisvės atėmimo bausme. Tos pačios 5 dalies iii punkte numatyta, kad už tokią veiką, kai ji buvo padaryta panaudojant prievartą, jėgą arba grasinant, baudžiama ne trumpesne nei dešimties metų laisvės atėmimo bausme. Pagal šios direktyvos 9 straipsnio b ir g punktus sunkinančiomis aplinkybėmis turi būti laikomos aplinkybės, kad nusikalstama veika buvo padaryta vaiko šeimos nario, kartu su vaiku gyvenančio asmens arba asmens, kuris turi pripažintą pasitikėjimą ar autoritetą, ir aplinkybė, kad nusikalstama veika buvo padaryta panaudojant didelį smurtą arba nukentėjusiajam padaryta ypač didelė žala.

28. Mindezekből kitűnik, hogy a tagállamok dönthetnek úgy, hogy az EUMSZ 83. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében szereplőhöz hasonló bűncselekmények különösen súlyos veszélyt jelentenek a társadalom egyik alapvető érdekére, és alkalmasak arra, hogy közvetlenül veszélyeztessék a népesség nyugalmát és testi épségét, ennélfogva a „kényszerítő közbiztonsági okok” fogalmába tartozzanak, amely okok azzal a feltétellel igazolhatnak egy, a 2004/38 irányelv 28. cikkének (3) bekezdése szerinti kiutasítási intézkedést, hogy ezen bűncselekmények elkövetési módja különösen súlyos, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak az előtte folyamatban lévő adott ügy egyedi vizsgálata alapján kell igazolnia.

28. Iš šių elementų matyti, kad valstybėms narėms leidžiama laikyti, jog tokie baudžiamieji pažeidimai, kaip numatytieji SESV 83 straipsnio 1 dalies antroje pastraipoje, yra pasikėsinimai ypač sunkiai pažeisti pagrindinius visuomenės interesus, galintys kelti tiesioginį pavojų gyventojų rimčiai bei fiziniam saugumui, todėl „privalomųjų visuomenės saugumo priežasčių“, kurios gali pateisinti išsiuntimo iš šalies priemonę pagal Direktyvos 2004/38 28 straipsnio 3 dalį, sąvoka gali juos apimti, jeigu šie pažeidimai buvo padaryti būdu, atitinkančiu ypač sunkių nusikaltimų požymius, o tai nagrinėdamas konkrečią bylą turi patikrinti prašymą priimti prejudicinį sprendimą pateikęs teismas.

29. Nem feltétlenül kell az érintett személy kiutasítását eredményeznie, ha a kérdést előterjesztő bíróság azon tagállam jogrendjére jellemző értékek alapján, amely alá tartozik, esetlegesen megállapítja, hogy a P. I. által elkövetett bűncselekményekhez hasonló bűncselekmények közvetlenül veszélyeztetik a népesség nyugalmát és testi épségét.

29. Jeigu prašymą priimti prejudicinį sprendimą pateikęs teismas, atsižvelgęs į savo valstybės narės viešosios tvarkos vertybes, nustatys, kad pažeidimai, kaip antai padaryti P. I., kelia tiesioginę grėsmę gyventojų rimčiai ir fiziniam saugumui, dėl to toks asmuo nebūtinai turės būti išsiųstas.

30. A 2004/38 irányelv 27. cikke (2) bekezdésének második albekezdése ugyanis minden kiutasítási intézkedést annak a feltételnek rendel alá, hogy az érintett egyén személyes magatartása valódi és közvetlen veszélyt jelentsen a társadalom vagy a fogadó tagállam valamely alapvető érdekére, amely megállapítás általában azt jelenti, hogy az érintett egyénnél fennáll a hajlam arra, hogy a jövőben is fenntartja e magatartást.

30. Iš tikrųjų, pagal Direktyvos 2004/38 27 straipsnio 2 dalies antrą pastraipą išsiuntimo priemonė priklauso nuo to, ar atitinkamo asmens elgesys kelia tikrą ir pakankamai rimtą pavojų, pažeidžiantį vieną iš pagrindinių visuomenės ar priimančiosios valstybės narės interesų, o šis teiginys iš esmės reiškia, kad yra tikimybė, jog atitinkamas asmuo taip elgsis ateityje.

31. Hozzá kell fűzni, hogy ha a kiutasítási intézkedést büntetésként vagy szabadságvesztés‑büntetés mellékbüntetéseként hozzák meg, azonban a meghozatalát követően több mint két évvel hajtják végre, a 2004/38 irányelv 33. cikkének (2) bekezdése előírja a tagállam számára annak felülvizsgálatát, hogy az érintett személy még mindig valódi veszélyt jelent‑e a közrendre vagy a közbiztonságra, és annak értékelését, hogy a kiutasítási intézkedés meghozatala óta történt‑e jelentős változás a körülményekben.

31. Papildomai pažymėtina, kad jeigu išsiuntimo iš teritorijos priemonė priimta kaip papildoma bausmė arba priemonė greta laisvės atėmimo bausmės, tačiau vykdoma daugiau nei po dvejų metų nuo sprendimo dėl jos priėmimo, Direktyvos 2004/38 33 straipsnio 2 dalimi valstybėms narėms nurodoma patikrinti, ar atitinkamas asmuo tuo metu kelia rimtą pavojų viešajai tvarkai ar visuomenės saugumui, ir įvertinti, ar yra esminių aplinkybių pasikeitimų nuo išsiuntimo iš šalies nurodymo priėmimo.

32. Végül – amint a 2004/38 irányelv 28. cikke (1) bekezdésének szövegéből is következik – a közrendi vagy közbiztonsági okokból hozott kiutasítási határozat meghozatala előtt a fogadó tagállamnak figyelembe kell vennie olyan megfontolásokat, mint hogy az érintett személy mennyi ideje tartózkodott a területén, az érintett személy életkorát, egészségi állapotát, családi és gazdasági helyzetét, társadalmi és kulturális integrációját e tagállamban, valamint a származási országgal fennálló kapcsolatainak mértékét.

32. Galiausiai, kaip matyti iš pačios Direktyvos 2004/38 28 straipsnio 1 dalies formuluotės, prieš priimdama sprendimą dėl išsiuntimo iš šalies dėl viešosios tvarkos ar visuomenės saugumo priežasčių, priimančioji valstybė narė turi atsižvelgti į tai, kiek ilgai atitinkamas asmuo gyveno jos teritorijoje, į jo amžių, sveikatos būklę, šeiminę ir ekonominę padėtį, socialinę ir kultūrinę integraciją šioje valstybėje ir jo sąsajas su kilmės šalimi.

33. Az előző megfontolásokra tekintettel azt a választ kell a kérdésre adni, hogy a 2004/38 irányelv 28. cikke (3) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy a tagállamok dönthetnek úgy, hogy az EUMSZ 83. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében szereplőhöz hasonló bűncselekmények különösen súlyos veszélyt jelentenek a társadalom egyik alapvető érdekére, és alkalmasak arra, hogy közvetlenül veszélyeztessék a népesség nyugalmát és testi épségét, ennélfogva a „kényszerítő közbiztonsági okok” fogalmába tartozzanak, amely okok azzal a feltétellel igazolhatnak egy, a 2004/38 irányelv 28. cikkének (3) bekezdése szerinti kiutasítási intézkedést, hogy ezen bűncselekmények elkövetési módja különösen súlyos, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak az előtte folyamatban lévő adott ügy egyedi vizsgálata alapján kell igazolnia.

33. Atsižvelgiant į tai, kas pasakyta, į klausimą reikia atsakyti, jog Direktyvos 2004/38 28 straipsnio 3 dalies a punktas aiškintinas taip, kad valstybėms narėms leidžiama laikyti, jog tokie baudžiamieji pažeidimai, kaip numatytieji SESV 83 straipsnio 1 dalies antroje pastraipoje, yra pasikėsinimai ypač sunkiai pažeisti pagrindinius visuomenės interesus, galintys kelti tiesioginį pavojų gyventojų rimčiai ir fiziniam saugumui, todėl „privalomų visuomenės saugumo priežasčių“, kurios gali pateisinti išsiuntimo iš šalies priemonę pagal minėto 28 straipsnio 3 dalį, sąvoka gali juos apimti, jeigu šie pažeidimai buvo padaryti būdu, atitinkančiu ypatingai sunkių nusikaltimų požymius, o tai nagrinėdamas konkrečią bylą turi patikrinti prašymą priimti prejudicinį sprendimą pateikęs teismas.

34. Minden kiutasítási intézkedés annak a feltételnek van alárendelve, hogy az érintett egyén személyes magatartása valódi és közvetlen veszélyt jelentsen a társadalom vagy a fogadó tagállam valamely alapvető érdekére, amely megállapítás általában azt jelenti, hogy az érintett egyénnél fennáll a hajlam arra, hogy a jövőben is fenntartsa e magatartást. A kiutasítási határozat meghozatala előtt a fogadó tagállamnak figyelembe kell vennie olyan megfontolásokat, mint hogy az érintett személy mennyi ideje tartózkodott a területén, az érintett személy életkorát, egészségi állapotát, családi és gazdasági helyzetét, társadalmi és kulturális integrációját e tagállamban, valamint a származási országgal fennálló kapcsolatainak mértékét.

34. Išsiuntimo priemonė taikoma atsižvelgiant į tai, ar atitinkamo asmens elgesys kelia tikrą ir pakankamai rimtą pavojų, pažeidžiantį vieną iš pagrindinių visuomenės ar priimančiosios valstybės narės interesų, o šis teiginys iš esmės reiškia, kad yra tikimybė, jog atitinkamas asmuo taip elgsis ateityje. Prieš priimdama sprendimą dėl išsiuntimo iš šalies, priimančioji valstybė narė turi atsižvelgti į tai, kiek ilgai atitinkamas asmuo gyveno jos teritorijoje, į jo amžių, sveikatos būklę, šeiminę ir ekonominę padėtį, socialinę ir kultūrinę integraciją šioje valstybėje narėje ir sąsajas su kilmės šalimi.

A költségekről

Dėl bylinėjimosi išlaidų

35. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

35. Kadangi šis procesas pagrindinės bylos šalims yra vienas iš etapų prašymą priimti prejudicinį sprendimą pateikusio teismo nagrinėjamoje byloje, bylinėjimosi išlaidų klausimą turi spręsti šis teismas. Išlaidos, susijusios su pastabų pateikimu Teisingumo Teismui, išskyrus tas, kurias patyrė minėtos šalys, nėra atlygintinos.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

Remdamasis šiais motyvais, Teisingumo Teismas (didžioji kolegija) nusprendžia:

Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv 28. cikke (3) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy a tagállamok dönthetnek úgy, hogy az EUMSZ 83. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében szereplőhöz hasonló bűncselekmények különösen súlyos veszélyt jelentenek a társadalom egyik alapvető érdekére, és alkalmasak arra, hogy közvetlenül veszélyeztessék a népesség nyugalmát és testi épségét, ennélfogva a „kényszerítő közbiztonsági okok” fogalmába tartozzanak, amely okok azzal a feltétellel igazolhatnak egy, a 2004/38 irányelv 28. cikkének (3) bekezdése szerinti kiutasítási intézkedést, hogy ezen bűncselekmények elkövetési módja különösen súlyos, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak az előtte folyamatban lévő adott ügy egyedi vizsgálata alapján kell igazolnia.

2004 m. balandžio 29 d. Europos Parlamento ir Tarybos direktyvos 2004/38/EB dėl Sąjungos piliečių ir jų šeimos narių teisės laisvai judėti ir gyventi valstybių narių teritorijoje, iš dalies keičiančios Reglamentą (EEB) Nr. 1612/68 ir panaikinančios direktyvas 64/221/EEB, 68/360/EEB, 72/194/EEB, 73/148/EEB, 75/34/EEB, 75/35/EEB, 90/364/EEB, 90/365/EEB ir 93/96/EEB, 28 straipsnio 3 dalies a punktas aiškintinas taip, kad valstybėms narėms leidžiama laikyti, jog baudžiamieji pažeidimai, kaip numatytieji SESV 83 straipsnio 1 dalies antroje pastraipoje, yra pasikėsinimai ypač sunkiai pažeisti pagrindinius visuomenės interesus, galintys kelti tiesioginį pavojų gyventojų rimčiai ir fiziniam saugumui, todėl „privalomųjų visuomenės saugumo priežasčių“, kurios gali pateisinti išsiuntimo iš šalies priemonę pagal minėto 28 straipsnio 3 dalį, sąvoka gali juos apimti, jeigu šie pažeidimai buvo padaryti būdu, atitinkančiu ypač sunkių nusikaltimų požymius, o tai nagrinėdamas konkrečią bylą turi patikrinti prašymą priimti prejudicinį sprendimą pateikęs teismas.

Minden kiutasítási intézkedés annak a feltételnek van alárendelve, hogy az érintett egyén személyes magatartása valódi és közvetlen veszélyt jelentsen a társadalom vagy a fogadó tagállam valamely alapvető érdekére, amely megállapítás általában azt jelenti, hogy az érintett egyénnél fennáll a hajlam arra, hogy a jövőben is fenntartsa e magatartást. A kiutasítási határozat meghozatala előtt a fogadó tagállamnak figyelembe kell vennie olyan megfontolásokat, mint hogy az érintett személy mennyi ideje tartózkodott a területén, az érintett személy életkorát, egészségi állapotát, családi és gazdasági helyzetét, társadalmi és kulturális integrációját e tagállamban, valamint a származási országgal fennálló kapcsolatainak mértékét.

Išsiuntimo priemonė taikoma atsižvelgiant į tai, ar atitinkamo asmens elgesys kelia tikrą ir pakankamai rimtą pavojų, pažeidžiantį vieną iš pagrindinių visuomenės ar priimančiosios valstybės narės interesų, o šis teiginys iš esmės reiškia, kad yra tikimybė, jog atitinkamas asmuo taip elgsis ateityje. Prieš priimdama sprendimą dėl išsiuntimo iš šalies, priimančioji valstybė narė turi atsižvelgti į tai, kiek ilgai atitinkamas asmuo gyveno jos teritorijoje, į jo amžių, sveikatos būklę, šeiminę ir ekonominę padėtį, socialinę ir kultūrinę integraciją šioje valstybėje narėje ir sąsajas su kilmės šalimi.