Felek
|
|
A C‑348/09. sz. ügyben,
|
Nella causa C‑348/09,
|
|
az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Oberverwaltungsgericht für das Land Nordrhein‑Westfalen (Németország) a Bírósághoz 2009. augusztus 31‑én érkezett, 2009. augusztus 20‑i határozatával terjesztett elő az előtte
|
avente ad oggetto la domanda di pronuncia pregiudiziale proposta alla Corte, ai sensi dell’articolo 234 CE, dall’Oberverwaltungsgericht für das Land Nordrhein‑Westfalen (Germania), con decisione del 20 agosto 2009, pervenuta in cancelleria il 31 agosto 2009, nel procedimento
|
|
P. I.
|
P. I.
|
|
és
|
contro
|
|
az Oberbürgermeisterin der Stadt Remscheid
|
Oberbürgermeisterin der Stadt Remscheid,
|
|
között folyamatban lévő eljárásban,
|
LA CORTE (Grande Sezione),
|
|
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
|
composta dal sig. V. Skouris, presidente, dai sigg. A. Tizzano, J.N. Cunha Rodrigues (relatore), K. Lenaerts, J.-C. Bonichot, U. Lõhmus, presidenti di Sezione, dai sigg. A. Rosas, E. Levits, A. Ó Caoimh, L. Bay Larsen, T. von Danwitz, A. Arabadjiev e dalla sig.ra C. Toader, giudici,
|
|
tagjai: V. Skouris elnök, A. Tizzano, J. N. Cunha Rodrigues (előadó), K. Lenaerts, J.‑C. Bonichot, U. Lõhmus tanácselnökök, A. Rosas, E. Levits, A. Ó Caoimh, L. Bay Larsen, T. von Danwitz, A. Arabadjiev és C. Toader bírák,
|
avvocato generale: sig. Y. Bot
|
|
főtanácsnok: Y. Bot,
|
cancelliere: sig. K. Malacek, amministratore
|
|
hivatalvezető: K. Malacek tanácsos,
|
vista la fase scritta del procedimento e in seguito all’udienza del 10 gennaio 2012,
|
|
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. január 10‑i tárgyalásra,
|
considerate le osservazioni presentate:
|
|
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
|
– per il sig. I., da G. L. Pagliaro e A. Caramazza, Rechtsanwälte;
|
|
– P. I. képviseletében G. L. Pagliaro és A. Caramazza Rechtsanwälte,
|
– per il governo tedesco, da. T. Henze e J. Möller, in qualità di agenti;
|
|
– a német kormány képviseletében T. Henze és J. Möller, meghatalmazotti minőségben,
|
– per il governo belga, da L. Van den Broeck, in qualità di agente;
|
|
– a belga kormány képviseletében L. Van den Broeck, meghatalmazotti minőségben,
|
– per il governo danese, da C. Vang, in qualità di agente;
|
|
– a dán kormány képviseletében C. Vang, meghatalmazotti minőségben,
|
– per il governo estone, da M. Linntam, in qualità di agente;
|
|
– az észt kormány képviseletében M. Linntam, meghatalmazotti minőségben,
|
– per il governo irlandese, da D. O’Hagan e J. Kenny, in qualità di agenti, assistiti da D. Conlan Smyth, barrister;
|
|
– az ír kormány képviseletében D. O’Hagan és J. Kenny, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: D. Conlan Smyth barrister,
|
– per il governo italiano, da G. Palmieri, in qualità di agente, assistita da S. Varone, avvocato dello Stato;
|
|
– az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: S. Varone avvocato dello Stato,
|
– per il governo olandese, da C. Wissels e M. Noort, in qualità di agenti;
|
|
– a holland kormány képviseletében C. Wissels és M. Noort, meghatalmazotti minőségben,
|
– per il governo polacco, da M. Szpunar, in qualità di agente;
|
|
– a lengyel kormány képviseletében M. Szpunar, meghatalmazotti minőségben,
|
– per la Commissione europea, da D. Maidani e S. Grünheid, in qualità di agenti,
|
|
– az Európai Bizottság képviseletében D. Maidani és S. Grünheid, meghatalmazotti minőségben,
|
sentite le conclusioni dell’avvocato generale, presentate all’udienza del 6 marzo 2012,
|
|
a főtanácsnok indítványának a 2012. március 6‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
|
ha pronunciato la seguente
|
|
meghozta a következő
|
Sentenza
|
|
Ítéletet
|
|
Az ítélet indoklása
|
|
1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 158., 77. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 46. o., helyesbítés: HL 2009. L 274., 47. o.) 28. cikke (3) bekezdése a) pontjának értelmezésére vonatkozik.
|
1. La domanda di pronuncia pregiudiziale verte sull’interpretazione dell’articolo 28, paragrafo 3, lettera a), della direttiva 2004/38/CE del Parlamento europeo e del Consiglio, del 29 aprile 2004, relativa al diritto dei cittadini dell’Unione e dei loro familiari di circolare e di soggiornare liberamente nel territorio degli Stati membri, che modifica il regolamento (CEE) n. 1612/68 ed abroga le direttive 64/221/CEE, 68/360/CEE, 72/194/CEE, 73/148/CEE, 75/34/CEE, 75/35/CEE, 90/364/CEE, 90/365/CEE e 93/96/CEE (GU L 158, pag. 77, e rettifiche GU 2004, L 229, pag. 35, e GU 2005, L 197, pag. 34).
|
|
2. E kérelmet az olasz állampolgárságú P. I. és az Oberbürgermeisterin der Stadt Remscheid (Remscheid város főpolgármestere, Németország) között, az ez utóbbi által hozott azon határozat tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amely megállapította P. I.‑nek a német államterületre való beutazási és tartózkodási joga elvesztését, és Olaszországba való kitoloncolás kilátásba helyezése mellett kötelezte ezen államterület elhagyására.
|
2. Tale domanda è stata presentata nell’ambito di una controversia tra il sig. I., cittadino italiano, e l’Oberbürgermeisterin der Stadt Remscheid (Germania), in merito alla decisione di quest’ultima che dichiara la perdita del diritto di ingresso e di soggiorno del sig. I nel territorio tedesco e gli intima di lasciarlo, pena l’espulsione verso l’Italia.
|
|
Jogi háttér
|
Contesto normativo
|
|
Az uniós jog
|
Il diritto dell’Unione
|
|
A 2004/38 irányelv
|
La direttiva 2004/38
|
|
3. A 2004/38 irányelv (23) és (24) preambulumbekezdése értelmében:
|
3. Ai sensi dei considerando ventitreesimo e ventiquattresimo della direttiva 2004/38:
|
|
(23) Az uniós polgárok és családtagjaik kiutasítása közrendi vagy közbiztonsági okokból olyan intézkedés, amely súlyosan sértheti azokat a személyeket, akik élve a[z EK‑]Szerződés által rájuk ruházott jogokkal és szabadságokkal, már ténylegesen beilleszkedtek a fogadó tagállamban. Ezért korlátozni kell az ilyen intézkedések alkalmazási körét az arányosság elvével összhangban, figyelemmel az érintett személyek integrációjának mértékére, a fogadó tagállamban való tartózkodásuk időtartamának hosszúságára, az életkorukra, az egészségi állapotukra, családi és gazdasági helyzetükre, valamint a származási országgal fennálló kapcsolatukra.
|
«(23) L’allontanamento dei cittadini dell’Unione e dei loro familiari per motivi d’ordine pubblico o di pubblica sicurezza costituisce una misura che può nuocere gravemente alle persone che, essendosi avvalse dei diritti e delle libertà loro conferite dal trattato [CE], si siano effettivamente integrate nello Stato membro ospitante. Occorre pertanto limitare la portata di tali misure conformemente al principio di proporzionalità, in considerazione del grado d’integrazione della persona interessata, della durata del soggiorno nello Stato membro ospitante, dell’età, delle condizioni di salute, della situazione familiare ed economica e dei legami col paese di origine.
|
|
(24) Ennek megfelelően, minél nagyobb mértékű az uniós polgárok és családtagjaik integrációja a fogadó tagállamban, annál nagyobb mértékű védelemben kell részesülniük a kiutasítással szemben. Csak kivételes körülmények között, amikor a közbiztonság nyomós [helyesen: kényszerítő] oka indokolja, hozható kiutasítási intézkedés azon uniós polgárokkal szemben, akik több éve a fogadó tagállamban tartózkodnak, különösen, ha ott születtek, és egész életükben ott tartózkodtak. Emellett ezeket a kivételes körülményeket kell alkalmazni a kiskorúakkal szemben hozott kiutasítási intézkedésekre, családi kapcsolataik védelme érdekében, az Egyesült Nemzeteknek a gyermekek jogairól szóló, 1989. november 20‑i egyezményével összhangban.”
|
(24) Pertanto, quanto più forte è l’integrazione dei cittadini dell’Unione e dei loro familiari nello Stato membro ospitante, tanto più elevata dovrebbe essere la protezione contro l’allontanamento. Soltanto in circostanze eccezionali, qualora vi siano motivi imperativi di pubblica sicurezza, dovrebbe essere presa una misura di allontanamento nei confronti di cittadini dell’Unione che hanno soggiornato per molti anni nel territorio dello Stato membro ospitante, in particolare qualora vi siano nati e vi abbiano soggiornato per tutta la vita. Inoltre, dette circostanze eccezionali dovrebbero valere anche per le misure di allontanamento prese nei confronti di minorenni, al fine di tutelare i loro legami con la famiglia, conformemente alla Convenzione sui diritti del fanciullo delle Nazioni Unite, del 20 novembre 1989».
|
|
4. Az említett irányelv 27. cikkének (1) és (2) bekezdése kimondja:
|
4. L’articolo 27, paragrafi 1 e 2, della richiamata direttiva, così recita:
|
|
„(1) E fejezet rendelkezéseire is figyelemmel, a tagállamok korlátozhatják az uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát, állampolgárságra tekintet nélkül, közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból. Ezek az okok nem szolgálhatnak gazdasági célokat. [helyesen: Ezen okokra gazdasági célok érdekében nem lehet hivatkozni]
|
«1. Fatte salve le disposizioni del presente capo, gli Stati membri possono limitare la libertà di circolazione [e di soggiorno] di un cittadino dell’Unione o di un suo familiare, qualunque sia la sua cittadinanza, per motivi di ordine pubblico, di pubblica sicurezza o di sanità pubblica. Tali motivi non possono essere invocati per fini economici.
|
|
(2) A közrendi vagy közbiztonsági okokból hozott intézkedéseknek meg kell felelniük az arányosság elvének, és kizárólag az érintett egyén személyes magatartásán alapulhatnak. Korábbi büntetőítéletek önmagukban nem képezhetik ezen intézkedések meghozatalának az alapját.
|
2. I provvedimenti adottati per motivi di ordine pubblico o di pubblica sicurezza rispettano il principio di proporzionalità e sono adottati esclusivamente in relazione al comportamento personale della persona nei riguardi della quale essi sono applicati. La sola esistenza di condanne penali non giustifica automaticamente l’adozione di tali provvedimenti.
|
|
Az érintett egyén személyes magatartása valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt kell, hogy jelentsen a társadalom valamely alapvető érdekére. Az adott ügyhöz közvetlenül nem kapcsolódó, vagy az általános megelőzési megfontolásokon alapuló indokolások nem elfogadhatóak.”
|
Il comportamento personale deve rappresentare una minaccia reale, attuale e sufficientemente grave da pregiudicare un interesse fondamentale della società. Giustificazioni estranee al caso individuale o attinenti a ragioni di prevenzione generale non sono prese in considerazione».
|
|
5. Ugyanezen irányelv 28. cikke a következőképpen szól:
|
5. L’articolo 28 della medesima direttiva è formulato come segue:
|
|
„(1) A közrendi vagy közbiztonsági okokból hozott kiutasítási határozat meghozatala előtt a fogadó tagállam figyelembe vesz olyan megfontolásokat, mint hogy az érintett személy mennyi ideje tartózkodott a területén, az érintett személy életkorát, egészségi állapotát, családi és gazdasági helyzetét, társadalmi és kulturális integrációját a fogadó tagállamban, valamint a származási országgal fennálló kapcsolatainak mértékét.
|
«1. Prima di adottare un provvedimento di allontanamento dal territorio per motivi di ordine pubblico o di pubblica sicurezza, lo Stato membro ospitante tiene conto di elementi quali la durata del soggiorno dell’interessato nel suo territorio, la sua età, il suo stato di salute, la sua situazione familiare e economica, la sua integrazione sociale e culturale nello Stato membro ospitante e [l’] importanza dei suoi legami con il paese d’origine.
|
|
(2) A fogadó tagállam nem hozhat kiutasítási határozatot uniós polgárokkal és családtagjaikkal szemben, állampolgárságukra tekintet nélkül, ha azok huzamos tartózkodási joggal rendelkeznek a területén, kivéve súlyos közrendi vagy közbiztonsági okokból.
|
2. Lo Stato membro ospitante non può adottare provvedimenti di allontanamento dal territorio nei confronti del cittadino dell’Unione o del suo familiare, qualunque sia la sua cittadinanza, che abbia acquisito il diritto di soggiorno permanente nel suo territorio se non per gravi motivi di ordine pubblico o di pubblica sicurezza.
|
|
(3) Uniós polgárral szemben nem hozható kiutasítási határozat, kivéve ha a közbiztonság tagállamok által meghatározott nyomós [helyesen: kényszerítő] okán alapul, ha:
|
3. Il cittadino dell’Unione non può essere oggetto di una decisione di allontanamento, salvo se la decisione è adottata per motivi imperativi di pubblica sicurezza definiti dallo Stato membro, qualora:
|
|
a) a fogadó tagállam területén tartózkodtak [helyesen: tartózkodott] az elmúlt tíz évben;
|
a) abbia soggiornato nello Stato membro ospitante i precedenti dieci anni, o
|
|
b) kiskorúak, kivéve ha a kiutasítás a gyermek legjobb érdekében történik, amelyet az Egyesült Nemzeteknek a gyermekek jogairól szóló, 1989. november 20‑i egyezménye határoz meg.”
|
b) sia minorenne, salvo qualora l’allontanamento sia necessario nell’interesse del bambino, secondo quanto contemplato dalla convenzione delle Nazioni Unite sui diritti del fanciullo del 20 novembre 1989».
|
|
6. A 2004/38 irányelv 33. cikke előírja:
|
6. L’articolo 33 della direttiva 2004/38 così dispone:
|
|
„(1) A fogadó tagállam nem hozhat kiutasítási végzést [helyesen: intézkedést] büntetésként vagy szabadságvesztés‑büntetés mellékbüntetéseként, kivéve ha megfelelnek a 27., 28. és 29. cikk követelményeinek.
|
«1. Lo Stato membro ospitante può validamente adottare un provvedimento di allontanamento dal territorio a titolo di pena o di misura accessoria ad una pena detentiva soltanto nel rispetto dei requisiti di cui agli articoli 27, 28 e 29.
|
|
(2) Ha az (1) bekezdésben említett kiutasítási végzést a meghozatalát követően két évvel hajtják végre, a tagállam felülvizsgálja, hogy az érintett személy még mindig és valódi veszélyt jelent‑e a közrendre és a közbiztonságra, és értékelik, hogy történt‑e jelentős változás a körülményekben a kiutasítási végzés meghozatala óta.” [Helyesen: Ha az (1) bekezdésben említett kiutasítási intézkedést a meghozatalát követően több mint két évvel hajtják végre, a tagállam felülvizsgálja, hogy az érintett személy még mindig valódi veszélyt jelent‑e a közrendre vagy a közbiztonságra, és értékeli, hogy történt‑e jelentős változás a körülményekben a kiutasítási intézkedés meghozatala óta.]
|
2. Se il provvedimento di allontanamento di cui al paragrafo 1 è eseguito a oltre due anni di distanza dalla sua adozione, lo Stato membro verifica che la minaccia che l’interessato costituisce per l’ordine pubblico o per la pubblica sicurezza sia attuale e reale, e valuta l’eventuale mutamento obiettivo delle circostanze intervenuto successivamente all’adozione del provvedimento di allontanamento».
|
|
A 2011/93/EU irányelv
|
La direttiva 2011/93/UE
|
|
7. A gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. december 13‑i 2011/93/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 335., 1. o.; helyesbítés: HL 2012. L 18., 7. o.) célja minimumszabályok megállapítása a bűncselekményi tényállások és szankciók meghatározására vonatkozóan a gyermekek szexuális bántalmazása és szexuális kizsákmányolása, a gyermekpornográfia, valamint a gyermekekkel való, szexuális céllal történő kapcsolatfelvétel területén. Ezen irányelv továbbá e bűncselekmények megelőzésének és az áldozataik védelmének erősítését szolgáló rendelkezéseket vezet be.
|
7. La direttiva 2011/93/UE del Parlamento europeo e del Consiglio, del 13 dicembre 2011, relativa alla lotta contro l’abuso e lo sfruttamento sessuale dei minori e la pornografia minorile, e che sostituisce la decisione quadro 2004/68/GAI del Consiglio (GU L 335, pag. 1), persegue l’obiettivo di stabilire norme minime relative alla definizione dei reati e delle sanzioni in materia di abuso e sfruttamento sessuale dei minori, pornografia minorile e adescamento di minori per scopi sessuali. Essa introduce altresì disposizioni intese a rafforzare la prevenzione di tali reati e la protezione delle vittime.
|
|
A nemzeti szabályozás
|
La normativa nazionale
|
|
8. A szövetségi rendőrségről szóló törvény és más törvények módosításáról szóló 2008. február 26‑i törvénnyel (Gesetz zur Änderung des Bundespolizeigesetzes und anderer Gesetze; BGBl. 2008 I, 215. o.) módosított, az uniós polgárok szabad mozgásáról szóló 2004. július 30‑i törvény (Gesetz über die allgemeine Freizügigkeit von Unionsbürgern; BGBl. 2004 I, 1950. o.) 6. §‑a a következőképpen rendelkezik:
|
8. La legge sulla libera circolazione dei cittadini dell’Unione (Gesetz über die allgemeine Freizügigkeit von Unionsbürgern), del 30 luglio 2004 (BGBl. 2004 I, pag. 1950), nella versione risultante dalla legge recante modifica della legge sulla polizia federale e di altre leggi (Gesetz zur Änderung des Bundespolizeigesetzes und anderer Gesetze), del 26 febbraio 2008 (BGBl. 2008 I, pag. 215), al suo articolo 6 dispone quanto segue:
|
|
„(1) A 2. § (1) bekezdése szerinti jog elvesztése – az 5. § (5) bekezdésének sérelme nélkül – csak a közrendre, a közbiztonságra vagy a közegészségre alapított okokból állapítható meg (a […]Szerződés 39. cikkének (3) bekezdése és 46. cikkének (1) bekezdése), és csak ugyanezen okokból vonható be a közösségi jogi tartózkodási jogra vagy a huzamos tartózkodásra vonatkozó igazolvány, és vonható vissza a tartózkodási kártya vagy az állandó tartózkodási kártya. A fent hivatkozott okok alapján továbbá az államterületre való beutazás is megtiltható. Közegészségügyi ok csak akkor állapítható meg, ha a megbetegedés a belépést követő három hónapon belül következik be.
|
«(1) Fatto salvo l’articolo 5, paragrafo 5, la perdita del diritto di cui all’articolo 2, paragrafo 1, può essere accertata, l’attestazione relativa al diritto di soggiorno ai sensi del diritto comunitario o di soggiorno permanente ritirata e la carta di soggiorno o di soggiorno permanente revocata solo per ragioni di ordine pubblico, pubblica sicurezza e sanità pubblica (articoli 39, paragrafo 3, e 46, paragrafo 1, del Trattato […]). Per i suddetti motivi può essere altresì negato l’ingresso nel territorio. Un motivo attinente alla sanità pubblica può essere constatato solo se la malattia si manifesta durante i tre mesi successivi all’ingresso.
|
|
(2) A büntetőjogi felelősség megállapítása önmagában nem elegendő az (1) bekezdés szerinti határozatok vagy intézkedések igazolására. Kizárólag a központi nyilvántartásból még nem törölt büntetőjogi felelősséget megállapító ítéleteket lehet figyelembe venni, és kizárólag abban az esetben, ha az ítéletet megalapozó körülmények olyan személyes magatartásra utalnak, amely jelenleg is veszélyezteti a közrendet, e veszélyeztetésnek ténylegesnek és kellően súlyosnak kell lennie, valamint valamely alapvető társadalmi érdek ellen kell irányulnia.
|
(2) Una condanna penale non è sufficiente, di per sé, per giustificare le decisioni o le misure menzionate al paragrafo 1. Possono essere prese in considerazione le sole condanne penali non ancora cancellate dal casellario centrale, e soltanto nei limiti in cui dalle circostanze ad esse relative emerge un comportamento personale che rappresenta una minaccia reale per l’ordine pubblico. Deve sussistere una minaccia reale e sufficientemente grave che riguardi un interesse fondamentale della collettività.
|
|
(3) Az (1) bekezdés szerinti határozat meghozatalánál figyelemmel kell lenni különösen az érdekelt személy német területen való tartózkodásának időtartamára, életkorára, egészségi állapotára, családi és gazdasági helyzetére, Németország területén való szociális és kulturális integrációjára, valamint a származási országgal fennálló kapcsolatai mértékére.
|
(3) Nella decisione ai sensi del precedente paragrafo 1 occorre tener conto, in particolare, della durata del soggiorno dell’interessato nel territorio tedesco, della sua età, del suo stato di salute, della sua situazione familiare ed economica, della sua integrazione sociale e culturale in Germania nonché dell’importanza dei suoi legami con il paese d’origine.
|
|
(4) Az (1) bekezdés szerinti megállapításra a huzamos tartózkodás jogának megszerzését követően csak súlyos okból kerülhet sor.
|
(4) Una volta acquisito il diritto di soggiorno permanente, una dichiarazione in applicazione del paragrafo 1 può essere emessa soltanto per motivi gravi.
|
|
(5) Azoknak az uniós polgároknak és családtagjaiknak a tekintetében, akik a megelőző tíz évben a szövetség területén tartózkodtak, valamint a kiskorúak tekintetében csak kényszerítő közbiztonsági okból lehet az (1) bekezdésben foglaltakat megállapítani. Ez a szabály nem alkalmazandó a kiskorúakra, ha a tartózkodási jog elvesztése a gyermek érdekében történik. A közbiztonságon alapuló kényszerítő ok csak akkor állhat fenn, ha az érintett személyt egy vagy több szándékos bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen legalább öt év szabadságvesztésre vagy legalább öt év fiatalkorúak szabadságvesztésére ítélték, vagy legutóbbi jogerős elítélésekor biztonsági őrizetét rendelték el, ha a Németországi Szövetségi Köztársaság biztonsága érintett, vagy ha az érintett személy terrorveszélyt jelent.
|
(5) Per quanto concerne i cittadini dell’Unione e i loro familiari che hanno soggiornato nel territorio federale negli ultimi dieci anni e per quanto riguarda i minori, la dichiarazione di cui al paragrafo 1 può essere effettuata solo per motivi imperativi di pubblica sicurezza. Ciò non vale per i minori, qualora la perdita del diritto di soggiorno sia necessaria nell’interesse del bambino. Motivi imperativi di pubblica sicurezza possono sussistere solo qualora l’interessato sia stato condannato per uno o più reati dolosi, con sentenza passata in giudicato, ad una pena detentiva o ad una pena rieducativa per minori di almeno cinque anni o qualora siano state disposte misure di custodia cautelare in occasione dell’ultima condanna definitiva, nel caso in cui venga messa in causa la sicurezza della Repubblica federale di Germania o l’interessato costituisca una minaccia terroristica.
|
|
[…]”
|
(…)».
|
|
Az alapjogvita és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
|
Causa principale e questione pregiudiziale
|
|
9. P. I. Olaszországban született 1965. szeptember 3‑án, és 1987 óta Németországban él. Az első tartózkodási kártyáját 1987 áprilisában bocsátották ki, és ezt követően többször meghosszabbították. Egyedülálló és gyermektelen. Nem fejezte be tanulmányait, és szakmai képesítést sem szerzett, továbbá csak átmeneti jelleggel folytatott kereső tevékenységet Németországban. P. I.‑nek öt testvére van, akik közül néhányan Németországban, mások Olaszországban élnek. 2006 januárja óta tartó fogva tartása óta édesanyja időnként Németországban, máskor pedig Olaszországban él.
|
9. Il sig. I. è nato in Italia il 3 settembre 1965 e vive in Germania dal 1987. La sua prima carta di soggiorno gli è stata rilasciata nel mese di aprile del 1987 ed è stata successivamente rinnovata più volte. Egli è celibe e senza figli. Non ha portato a termine alcun corso di studi né una formazione professionale e ha lavorato in Germania solo in modo saltuario. Il sig. I. ha cinque fratelli, che vivono in parte in Germania e in parte in Italia. Dopo il suo arresto, nel mese di gennaio del 2006, sua madre trascorre alcuni periodi in Germania e per il resto abita in Italia.
|
|
10. A Landgericht Köln (kölni területi bíróság) 2006. május 16‑án hozott és 2006. október 28‑án jogerőre emelkedett ítéletében hét év, tíz hónap szabadságvesztés‑büntetésre ítélte P. I.‑t kiskorú sérelmére elkövetett megrontás, szemérem elleni erőszak és erőszakos közösülés miatt. Az e büntetőítélet alapjául szolgáló cselekményeket 1990 és 2001 között követte el P. I. Erőszak alkalmazásával és édesanyja vagy fiútestvére megölésével fenyegetve 1992‑től csaknem minden héten közösülésre vagy más szexuális cselekvésre kényszerítette a sértettet. A sértett P. I. egykori élettársának kislánya volt, aki a cselekmények elkövetésének kezdetén nyolcéves volt. P. I.‑t 2006. január 10. óta fogva tartják, és a büntetését 2013. július 9‑én tölti ki.
|
10. Con sentenza del 16 maggio 2006, passata in giudicato il 28 ottobre 2006, il Landgericht Köln (tribunale regionale di Colonia) ha condannato il sig. I a una pena detentiva di sette anni e sei mesi per abuso sessuale, atti di violenza sessuale e stupro ai danni di minore. I fatti alla base di tale condanna si sono verificati negli anni compresi tra il 1990 e il 2001. A partire dal 1992, il sig. I costringeva la vittima, con cadenza all’incirca settimanale, ad intrattenere rapporti sessuali con lui o a compiere altri atti sessuali ricorrendo alla forza, e con la minaccia di uccidere la madre o il fratello. Tali reati sono stati commessi ai danni della figlia della compagna di allora, che al momento in cui sono iniziati i fatti aveva 8 anni. Il sig. I. si trova in carcere dal 10 gennaio 2006 e avrà terminato di scontare la sua pena detentiva il 9 luglio 2013.
|
|
11. Az alapügy alperese, az Oberbürgermeisterin der Stadt Remscheid 2008. május 6‑i határozatával megállapította P. I. német államterületre való beutazáshoz és tartózkodáshoz való jogának elvesztését, és elrendelte ezen intézkedés azonnali végrehajtását, Olaszországba való kitoloncolás kilátásba helyezése mellett az államterület elhagyására kötelezve őt.
|
11. Con decisione del 6 maggio 2008, l’Oberbürgermeisterin der Stadt Remscheid, convenuta nel procedimento principale, ha decretato la perdita del diritto d’ingresso e di soggiorno del sig. I nel territorio tedesco, e ha ordinato l’esecuzione immediata di tale provvedimento, intimandogli di lasciare tale territorio a pena di espulsione verso l’Italia.
|
|
12. Az alapügy alperese kifejti, hogy P. I. jelentős energiát fektetett a bűncselekmény elkövetésébe, valamint a sértettnek az éveken keresztül tartó bántalmazása révén „véget nem érő szenvedést” okozott. Nem zárható ki, hogy hasonló körülmények között a fogva tartását megelőzően elkövetett cselekményekkel azonos vagy azokhoz hasonló cselekményeket követne el újra, többek között a bűncselekmény hosszan tartó elkövetési időtartama miatt, valamint amiatt, hogy annak elkövetőjeként továbbra sincs tudatában tette jogellenességének. P. I. védelemre méltó érdekekeit mindazonáltal figyelembe vették, és gazdaságilag, illetve szociálisan P. I. különösebben nem illeszkedett be a német társadalomba.
|
12. La convenuta nel procedimento principale osserva che il sig. I ha agito con particolare determinazione criminosa al momento dei fatti e ha inflitto alla sua vittima una «sofferenza infinita», sottoponendola ad abusi per lunghi anni. Non si potrebbe escludere che, in presenza di circostanze simili, egli reiteri il reato compiendo atti identici o simili a quelli commessi prima del suo arresto, a causa, in particolare, del periodo prolungato durante il quale il reato è stato perpetrato, nonché del fatto che l’autore dello stesso non abbia mai mostrato alcun senso di colpa. Gli interessi meritevoli di protezione del sig. I sarebbero stati comunque presi in considerazione ed egli non si sarebbe particolarmente integrato nella società tedesca da un punto di vista economico e sociale.
|
|
13. 2008. június 12‑én P. I. keresetet nyújtott be a 2008. május 6‑i kiutasítási határozattal szemben, és kérte e határozat végrehajtásának a felfüggesztését. A 2008. július 14‑i ítéletével a Verwaltungsgericht Düsseldorf (közigazgatási bíróság, Düsseldorf) elutasította e keresetet, többek között úgy ítélve meg, hogy a P. I. büntetőjogi felelősségének megállapítását alátámasztó tények olyan személyes magatartásra utalnak, amely valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt jelent a társadalom egyik alapvető érdekére, mégpedig a fiatal lányoknak és a nőknek a szemérem elleni erőszakkal és az erőszakos közösüléssel szembeni védelmére. P. I. jelentős energiát fektetett a bűncselekmény elkövetésébe, figyelemmel többek között a cselekmények elkövetésének időtartamára, a sértett életkorára, valamint a cselekmények leleplezésének elkerülése érdekében tett lépésekre, így a sértett folyamatos fenyegetésére és a nyilvános helyzetektől való elszigetelésére.
|
13. Il 12 giugno 2008, il sig. I. ha proposto ricorso avverso la decisione di allontanamento del 6 maggio 2008, chiedendo che ne fosse sospesa l’esecuzione. Il Verwaltungsgericht Düsseldorf (tribunale amministrativo di Düsseldorf) ha respinto tale ricorso con sentenza del 14 luglio 2008, dichiarando, in particolare, che i fatti che avevano giustificato la condanna denotavano una condotta personale che faceva temere una minaccia attuale, reale e sufficientemente grave per un interesse fondamentale della società, vale a dire la tutela delle ragazze e delle donne da violenze sessuali e stupri. Il sig. I. avrebbe agito con particolare determinazione criminosa con riferimento, segnatamente, al periodo durante il quale sono stati commessi i fatti, all’età della vittima e agli accorgimenti messi in atto per evitare che tali fatti fossero scoperti, minacciando costantemente la vittima e orchestrandone l’isolamento.
|
|
14. P. I. fellebbezést nyújtott be ezen ítélet ellen az Oberverwaltungsgericht für das Land Nordrhein‑Westfalenhez (Észak‑Rajna–Vesztfália tartomány legfelsőbb közigazgatási bírósága), amely a kereset halasztó hatályának megállapítását követően felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:
|
14. Il sig. I. ha proposto appello avverso detta sentenza dinanzi all’Oberverwaltungsgericht für das Land Nordrhein-Westfalen il quale, dopo avere ripristinato l’effetto sospensivo del ricorso, ha deciso di sospendere il procedimento e di sottoporre alla Corte la seguente questione pregiudiziale:
|
|
„A »közbiztonság kényszerítő okának« a [2004/38] irányelv 28. cikke (3) bekezdése szerinti fogalma csupán az állam belső és külső biztonsága – azaz az állam és intézményei, valamint fontos közszolgáltatásai folytonosságának, a népesség és a külkapcsolatok fenntartásának, valamint a népek békés együttélésének értelmében vett közbiztonság – veszélyeztetésének eseteit foglalja magában?”
|
«Se nella nozione di “motivi imperativi di pubblica sicurezza” di cui all’articolo 28, paragrafo 3, della direttiva [2004/38], rientrino solo le minacce per la pubblica sicurezza interna ed esterna dello Stato, intesa come la sussistenza dello Stato stesso con le sue istituzioni ed i suoi servizi pubblici essenziali, la sopravvivenza della popolazione e le relazioni esterne nonché la convivenza pacifica dei popoli».
|
|
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
|
Sulla questione pregiudiziale
|
|
15. A C‑145/09. sz. Tsakouridis‑ügyben 2010. november 23‑án hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 56. pontjában a Bíróság kimondta, hogy a 2004/38 irányelv 28. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a bűnszövetségben elkövetett kábítószer‑kereskedelemmel kapcsolatos bűnözés elleni küzdelem alkalmas arra, hogy a „kényszerítő közbiztonsági okok” fogalmába tartozzon, amelyek igazolhatják az olyan uniós polgár kiutasítását, aki a megelőző tíz évben a fogadó tagállamban tartózkodott.
|
15. Al punto 56 della sentenza del 23 novembre 2010, Tsakouridis (C‑145/09, non ancora pubblicata nella Raccolta), la Corte ha dichiarato che l’articolo 28, paragrafo 3, della direttiva 2004/38 dev’essere interpretato nel senso che la lotta contro la criminalità legata al traffico di stupefacenti in associazione criminale può rientrare nella nozione di «motivi imperativi di pubblica sicurezza», che possono giustificare un provvedimento di allontanamento di un cittadino dell’Unione che ha soggiornato nello Stato membro ospitante durante i precedenti dieci anni.
|
|
16. A Bíróság által a fent hivatkozott Tsakouridis‑ügyben hozott ítélet kihirdetését követően feltett írásbeli kérdésre válaszolva a kérdést előterjesztő bíróság rámutatott arra, hogy az alapügyben kétségek merültek fel azon kérdéssel kapcsolatban, hogy a bűnszövetségben elkövetett kábítószerrel kapcsolatos bűnözésen kívüli, más típusú bűnözés elleni küzdelem alkalmas‑e arra, és adott esetben milyen feltétek mellett, hogy a fent hivatkozott 28. cikk (3) bekezdése értelmében vett „kényszerítő közbiztonsági okok” fogalmába tartozzon.
|
16. In risposta a un quesito scritto posto dalla Corte successivamente alla pronuncia della citata sentenza Tsakouridis, il giudice del rinvio ha precisato che sussistevano dubbi, nel procedimento principale, quanto alla questione di sapere se, ed eventualmente a quali condizioni, la lotta contro tipi di criminalità diversi da quella posta in essere sotto forma di associazione criminale legata alla droga potesse anch’essa costituire un «motivo imperativo di pubblica sicurezza», ai sensi del citato articolo 28, paragrafo 3.
|
|
17. Az említett bíróság kérdése különösen arra irányul, hogy kiutasíthatók‑e a fogadó tagállamból azok az uniós polgárok, akik, anélkül hogy bűnszervezet vagy bármilyen más bűnszövetség tagjai lennének, jogilag védett egyéni érdekeket – így például a nemi önrendelkezést, az életet, a szabadságot vagy a testi épséget – sértő, rendkívül súlyos bűncselekményeket követtek el, és nagy a veszélye annak, hogy hasonló bűncselekmények elkövetésével bűnismétlőkké válnak.
|
17. Detto giudice si chiede, in particolare, se sia possibile allontanare dallo Stato membro ospitante cittadini dell’Unione che, senza partecipare a un’associazione o a una qualsiasi altra struttura criminale, abbiano commesso reati estremamente gravi che minacciano interessi individuali giuridicamente protetti quali l’autonomia sessuale, la vita, la libertà o l’integrità fisica, e qualora sussista un rischio elevato che essi reiterino il comportamento commettendo altri reati simili.
|
|
18. A közbiztonság vonatkozásában a Bíróság már megállapította, hogy ez a fogalom egyaránt magában foglalja a tagállam belső és külső biztonságát (a fent hivatkozott Tsakouridis‑ügyben hozott ítélet 43. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
|
18. Per quanto concerne la pubblica sicurezza, la Corte ha già giudicato che essa comprende tanto la sicurezza interna di uno Stato membro quanto la sua sicurezza esterna (sentenza Tsakouridis, cit., punto 43 e giurisprudenza ivi citata).
|
|
19. A Bíróság szerint a 2004/38 irányelv 28. cikke (3) bekezdésének megfogalmazásából és rendszeréből következik, hogy azzal, hogy az e rendelkezésben szereplő esetekben valamennyi kiutasítási intézkedés a közbiztonság „kényszerítő okainak” fennállásához van kötve – amely fogalom sokkal szűkebb, mint a „súlyos okoknak” az e cikk (2) bekezdése szerinti fogalma –, az uniós jogalkotó a szóban forgó (3) bekezdésen alapuló intézkedéseket nyilvánvalóan „kivételes körülményekre” kívánta korlátozni, amint arra ezen irányelv (24) preambulumbekezdése is utal (a Tsakouridis‑ügyben hozott ítélet 40. pontja).
|
19. Secondo la Corte, dal tenore letterale e dall’economia dell’articolo 28, paragrafo 3, della direttiva 2004/38, risulta che, subordinando qualsiasi provvedimento di allontanamento nelle ipotesi previste da tale disposizione alla presenza di «motivi imperativi» di pubblica sicurezza, nozione notevolmente più restrittiva di quella di «motivi gravi» ai sensi del paragrafo 2 di tale articolo, il legislatore dell’Unione ha manifestamente inteso limitare i provvedimenti fondati sul citato paragrafo 3 a «circostanze eccezionali», come si evince dal ventiquattresimo considerando della richiamata direttiva (sentenza Tsakouridis, punto 40).
|
|
20. A „kényszerítő közbiztonsági okok” fogalma nemcsak a közbiztonság veszélyeztetését feltételezi, hanem azt is, hogy e veszélyeztetés súlyosságának foka különösen magas, amit a „kényszerítő okok” kifejezés alkalmazása tükröz (a fent hivatkozott Tsakouridis‑ügyben hozott ítélet 41. pontja).
|
20. La nozione di «motivi imperativi di pubblica sicurezza» presuppone non soltanto l’esistenza di un pregiudizio alla pubblica sicurezza, ma altresì che detto pregiudizio presenti un livello di gravità particolarmente elevato, espresso dall’impiego dell’espressione «motivi imperativi» (sentenza Tsakouridis, cit., punto 41).
|
|
21. Arra is emlékeztetni kell, hogy az uniós jog nem ír elő a tagállamok számára egységes értékrendet a közbiztonsággal ellentétesnek tekinthető magatartások értékelését illetően (lásd analógia útján a C‑268/99. sz., Jany és társai ügyben 2001. november 20‑án hozott ítélet [EBHT 2001., I‑8615. o.] 60. pontját).
|
21. Si deve inoltre ricordare che il diritto dell’Unione non impone agli Stati membri una scala uniforme di valori per quanto riguarda la valutazione dei comportamenti che possono essere considerati contrari alla pubblica sicurezza (v., per analogia, sentenza del 20 novembre 2001, Jany e a., C‑268/99, Racc. pag. I‑8615, punto 60).
|
|
22. A 2004/38 irányelv 28. cikkének (3) bekezdése értelmében a kényszerítő közbiztonsági okokat a „tagállamok […]határoz[zák meg]”.
|
22. Secondo il tenore letterale dell’articolo 28, paragrafo 3, della direttiva 2004/38, i motivi imperativi di pubblica sicurezza sono «definiti dallo Stato membro».
|
|
23. Bár a tagállamok lényegében – tagállamonként és időszakonként változó nemzeti igényeiknek megfelelően – szabadon határozhatják meg a közrend és a közbiztonság követelményeit, ugyanakkor uniós összefüggésben – és különösen a személyek szabad mozgása alapelvétől való eltérés igazolásakor – e követelményeket szigorúan kell értelmezni, oly módon, hogy azok tartalmát az egyes tagállamok ne határozhassák meg egyoldalúan az európai uniós intézmények ellenőrzése nélkül (lásd különösen a C‑33/07. sz. Jipa‑ügyben 2008. július 10‑én hozott ítélet [EBHT 2008., I‑5157. o.] 23. pontját, a C‑430/10. sz. Gaydarov‑ügyben 2011. november 17‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 32. pontját és a C‑434/10. sz. Aladzhov‑ügyben 2011. november 17‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 34. pontját).
|
23. Se è vero che gli Stati membri restano sostanzialmente liberi di determinare, conformemente alle loro necessità nazionali – che possono variare da uno Stato membro all’altro e da un’epoca all’altra – le regole di ordine pubblico e di pubblica sicurezza, specie qualora autorizzino una deroga al principio fondamentale della libera circolazione delle persone, tali regole devono tuttavia essere intese in senso restrittivo, di guisa che la loro portata non può essere determinata unilateralmente da ciascuno Stato membro senza il controllo delle istituzioni dell’Unione europea (v., in particolare, sentenze del 10 luglio 2008, Jipa, C‑33/07, Racc. pag. I‑5157, punto 23; del 17 novembre 2011, Gaydarov, C‑430/10, non ancora pubblicata nella Raccolta, punto 32, e Aladzhov, C‑434/10, non ancora pubblicata nella Raccolta, punto 34).
|
|
24. Az alábbiakat kell figyelembe annak venni meghatározása érdekében, hogy a P. I. által elkövetett bűncselekményekhez hasonló bűncselekmények alkalmasak‑e arra, hogy a „kényszerítő közbiztonsági okok” fogalmába tartozzanak.
|
24. Al fine di stabilire se reati come quelli commessi dal sig. I. possano rientrare nella nozione di «motivi imperativi di pubblica sicurezza», occorre prendere in considerazione i seguenti elementi.
|
|
25. Az EUMSZ 83. cikk (1) bekezdésével összhangban a gyermekek szexuális kizsákmányolása a több államra kiterjedő, különösen súlyos, olyan bűncselekmények közé tartozik, amelyek esetén az uniós jogalkotó beavatkozását e jogszabály előírja.
|
25. In conformità all’articolo 83, paragrafo 1, TFUE, lo sfruttamento sessuale dei minori appartiene alle sfere di criminalità particolarmente grave che presentano una dimensione transnazionale nelle quali si prevede l’intervento del legislatore dell’Unione.
|
|
26. A 2011/93 irányelv (1) preambulumbekezdése az említett cél megfogalmazásakor kiemeli, hogy a gyermekek szexuális bántalmazása és szexuális kizsákmányolása különösen súlyosan sérti az alapvető jogokat, kiváltképpen a gyermekeknek a jólétükhöz szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jogát, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20‑i egyezménye és az Európai Unió Alapjogi Chartája állapít meg.
|
26. Nell’esporre detto obiettivo, il primo considerando della direttiva 2011/93 sottolinea che l’abuso e lo sfruttamento sessuale dei minori costituiscono gravi violazioni dei diritti fondamentali, in particolare del diritto dei minori alla protezione e alle cure necessarie per il loro benessere, come sancito nella Convenzione delle Nazioni Unite sui diritti del fanciullo del 20 novembre 1989 e nella Carta dei diritti fondamentali dell’Unione europea.
|
|
27. Az ilyen jellegű bűncselekmények súlyossága kitűnik a 2011/93 irányelv 3. cikkéből is, amelynek (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a beleegyezési korhatárt el nem ért gyermekkel folytatott szexuális tevékenység szabadságvesztéssel büntetendő, melynek felső határa legalább öt év; míg ugyanezen cikk (5) bekezdésének i. pontja értelmében szabadságvesztéssel büntetendő, melynek felső határa legalább nyolc év, ha a gyermekkel kapcsolatban fennálló, elismert bizalmi vagy hatalmi helyzettel vagy befolyással élnek vissza. Ugyanezen (5) bekezdés iii. pontja szerint e büntetés felső határa legalább tíz év, ha kényszert, erőszakot vagy fenyegetést alkalmaznak. Ugyanezen irányelv 9. cikkének b) és g) pontjával összhangban súlyosító körülménynek kell tekinteni, ha a bűncselekményt a gyermek családtagja, a gyermekkel közös háztartásban élő, vagy elismert bizalmi vagy hatalmi helyzetével visszaélő személy követte el, valamint azt a körülményt, hogy a bűncselekmény során súlyos erőszakot alkalmaztak, vagy súlyos sérelmet okoztak a gyermeknek.
|
27. La gravità di questo tipo di reati emerge altresì dall’articolo 3 della direttiva 2011/93, che stabilisce, al suo paragrafo 4, che chiunque compie atti sessuali con un minore che non ha raggiunto l’età del consenso sessuale dev’essere punito con una pena detentiva massima di almeno cinque anni, mentre, in forza del paragrafo 5, punto i), del medesimo articolo, chiunque compie tali atti abusando di una posizione riconosciuta di fiducia, autorità o influenza sul minore, va punito con una pena detentiva massima di almeno otto anni. Secondo il medesimo paragrafo 5, punto iii), tale pena dev’essere di almeno dieci anni in caso di uso di coercizione, forza o minaccia. In conformità all’articolo 9, lettere b) e g), della medesima direttiva, devono essere considerate come aggravanti la circostanza per cui il reato è stato commesso da un familiare del minore, da una persona che con il minore ha una relazione di convivenza o da altra persona, che ha abusato della sua riconosciuta posizione di fiducia o di autorità, e la circostanza per cui il reato è stato commesso ricorrendo a violenze gravi o ha causato al minore un pregiudizio grave.
|
|
28. Mindezekből kitűnik, hogy a tagállamok dönthetnek úgy, hogy az EUMSZ 83. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében szereplőhöz hasonló bűncselekmények különösen súlyos veszélyt jelentenek a társadalom egyik alapvető érdekére, és alkalmasak arra, hogy közvetlenül veszélyeztessék a népesség nyugalmát és testi épségét, ennélfogva a „kényszerítő közbiztonsági okok” fogalmába tartozzanak, amely okok azzal a feltétellel igazolhatnak egy, a 2004/38 irányelv 28. cikkének (3) bekezdése szerinti kiutasítási intézkedést, hogy ezen bűncselekmények elkövetési módja különösen súlyos, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak az előtte folyamatban lévő adott ügy egyedi vizsgálata alapján kell igazolnia.
|
28. Da tali elementi emerge che gli Stati membri possono considerare che reati quali quelli di cui all’articolo 83, paragrafo 1, secondo comma, TFUE costituiscono un attentato particolarmente grave a un interesse fondamentale della società, tale da rappresentare una minaccia diretta per la tranquillità e la sicurezza fisica della popolazione e, pertanto, possono rientrare nella nozione di «motivi imperativi di pubblica sicurezza» atti a giustificare un provvedimento di allontanamento in forza dell’articolo 28, paragrafo 3, della direttiva 2004/38, a condizione che le modalità con le quali tali reati sono stati commessi presentino caratteristiche particolarmente gravi, circostanza che spetta al giudice del rinvio verificare sulla base di un esame individuale della fattispecie su cui tale giudice è chiamato a pronunciarsi.
|
|
29. Nem feltétlenül kell az érintett személy kiutasítását eredményeznie, ha a kérdést előterjesztő bíróság azon tagállam jogrendjére jellemző értékek alapján, amely alá tartozik, esetlegesen megállapítja, hogy a P. I. által elkövetett bűncselekményekhez hasonló bűncselekmények közvetlenül veszélyeztetik a népesség nyugalmát és testi épségét.
|
29. L’eventuale accertamento, da parte del giudice del rinvio, secondo i valori propri dell’ordinamento giuridico dello Stato membro cui esso appartiene, che reati del tipo di quelli commessi dal sig. I rappresentano una minaccia diretta per la tranquillità e la sicurezza fisica della popolazione, non deve necessariamente comportare l’allontanamento della persona di cui trattasi.
|
|
30. A 2004/38 irányelv 27. cikke (2) bekezdésének második albekezdése ugyanis minden kiutasítási intézkedést annak a feltételnek rendel alá, hogy az érintett egyén személyes magatartása valódi és közvetlen veszélyt jelentsen a társadalom vagy a fogadó tagállam valamely alapvető érdekére, amely megállapítás általában azt jelenti, hogy az érintett egyénnél fennáll a hajlam arra, hogy a jövőben is fenntartja e magatartást.
|
30. Infatti, l’articolo 27, paragrafo 2, secondo comma, della direttiva 2004/38 subordina qualsiasi provvedimento di allontanamento alla circostanza che il comportamento della persona di cui trattasi rappresenti una minaccia reale e attuale per un interesse fondamentale della società o dello Stato membro ospitante, accertamento che implica, in generale, in capo all’interessato, l’esistenza di una tendenza a ripetere in futuro tale comportamento.
|
|
31. Hozzá kell fűzni, hogy ha a kiutasítási intézkedést büntetésként vagy szabadságvesztés‑büntetés mellékbüntetéseként hozzák meg, azonban a meghozatalát követően több mint két évvel hajtják végre, a 2004/38 irányelv 33. cikkének (2) bekezdése előírja a tagállam számára annak felülvizsgálatát, hogy az érintett személy még mindig valódi veszélyt jelent‑e a közrendre vagy a közbiztonságra, és annak értékelését, hogy a kiutasítási intézkedés meghozatala óta történt‑e jelentős változás a körülményekben.
|
31. Occorre aggiungere che, quando un provvedimento di allontanamento dal territorio è adottato a titolo di pena o di misura accessoria ad una pena detentiva, ma è eseguito a oltre due anni di distanza dalla sua adozione, l’articolo 33, paragrafo 2, della direttiva 2004/38 impone agli Stati membri di verificare che la minaccia che l’interessato costituisce per l’ordine pubblico o per la pubblica sicurezza sia attuale e reale, e di valutare l’eventuale mutamento obiettivo delle circostanze intervenuto successivamente all’adozione della decisione di allontanamento.
|
|
32. Végül – amint a 2004/38 irányelv 28. cikke (1) bekezdésének szövegéből is következik – a közrendi vagy közbiztonsági okokból hozott kiutasítási határozat meghozatala előtt a fogadó tagállamnak figyelembe kell vennie olyan megfontolásokat, mint hogy az érintett személy mennyi ideje tartózkodott a területén, az érintett személy életkorát, egészségi állapotát, családi és gazdasági helyzetét, társadalmi és kulturális integrációját e tagállamban, valamint a származási országgal fennálló kapcsolatainak mértékét.
|
32. Da ultimo, come emerge dalla lettera stessa dell’articolo 28, paragrafo 1, della direttiva 2004/38, prima di adottare una decisione di allontanamento dal territorio per motivi di ordine pubblico o di pubblica sicurezza, lo Stato membro ospitante deve tenere conto di elementi quali la durata del soggiorno dell’interessato nel suo territorio, la sua età, il suo stato di salute, la sua situazione familiare e economica, la sua integrazione sociale e culturale in tale Stato e l’importanza dei suoi legami con il paese d’origine.
|
|
33. Az előző megfontolásokra tekintettel azt a választ kell a kérdésre adni, hogy a 2004/38 irányelv 28. cikke (3) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy a tagállamok dönthetnek úgy, hogy az EUMSZ 83. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében szereplőhöz hasonló bűncselekmények különösen súlyos veszélyt jelentenek a társadalom egyik alapvető érdekére, és alkalmasak arra, hogy közvetlenül veszélyeztessék a népesség nyugalmát és testi épségét, ennélfogva a „kényszerítő közbiztonsági okok” fogalmába tartozzanak, amely okok azzal a feltétellel igazolhatnak egy, a 2004/38 irányelv 28. cikkének (3) bekezdése szerinti kiutasítási intézkedést, hogy ezen bűncselekmények elkövetési módja különösen súlyos, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak az előtte folyamatban lévő adott ügy egyedi vizsgálata alapján kell igazolnia.
|
33. Alla luce delle considerazioni che precedono, si deve rispondere alla questione dichiarando che l’articolo 28, paragrafo 3, lettera a), della direttiva 2004/38 dev’essere interpretato nel senso che gli Stati membri possono considerare che reati come quelli di cui all’articolo 83, paragrafo 1, secondo comma, TFUE costituiscono un attentato particolarmente grave a un interesse fondamentale della società, tale da rappresentare una minaccia diretta per la tranquillità e la sicurezza fisica della popolazione, e, pertanto, possono rientrare nella nozione di «motivi imperativi di pubblica sicurezza» atti a giustificare un provvedimento di allontanamento in forza di detto articolo 28, paragrafo 3, a condizione che le modalità con le quali tali reati sono stati commessi presentino caratteristiche particolarmente gravi, circostanza che spetta al giudice del rinvio verificare sulla base di un esame individuale della fattispecie su cui esso è chiamato a pronunciarsi.
|
|
34. Minden kiutasítási intézkedés annak a feltételnek van alárendelve, hogy az érintett egyén személyes magatartása valódi és közvetlen veszélyt jelentsen a társadalom vagy a fogadó tagállam valamely alapvető érdekére, amely megállapítás általában azt jelenti, hogy az érintett egyénnél fennáll a hajlam arra, hogy a jövőben is fenntartsa e magatartást. A kiutasítási határozat meghozatala előtt a fogadó tagállamnak figyelembe kell vennie olyan megfontolásokat, mint hogy az érintett személy mennyi ideje tartózkodott a területén, az érintett személy életkorát, egészségi állapotát, családi és gazdasági helyzetét, társadalmi és kulturális integrációját e tagállamban, valamint a származási országgal fennálló kapcsolatainak mértékét.
|
34. Qualsiasi provvedimento di allontanamento è subordinato alla circostanza che il comportamento della persona di cui trattasi rappresenti una minaccia reale e attuale per un interesse fondamentale della società o dello Stato membro ospitante, accertamento che implica, in generale, in capo all’interessato, l’esistenza di una tendenza a ripetere in futuro tale comportamento. Prima di adottare una decisione di allontanamento, lo Stato membro ospitante deve tenere conto, in particolare, della durata del soggiorno dell’interessato nel suo territorio, della sua età, del suo stato di salute, della sua situazione familiare ed economica, della sua integrazione sociale e culturale in tale Stato e dell’importanza dei suoi legami con il paese d’origine.
|
|
A költségekről
|
Sulle spese
|
|
35. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
|
35. Nei confronti delle parti nel procedimento principale la presente causa costituisce un incidente sollevato dinanzi al giudice nazionale, cui spetta quindi statuire sulle spese. Le spese sostenute da altri soggetti per presentare osservazioni alla Corte non possono dar luogo a rifusione.
|