I. Introducción

I – Bevezetés

1. Mediante la presente cuestión prejudicial, el Oberster Gerichstshof pregunta al Tribunal de Justicia si los contratos de consumo, cuando están precedidos de actos preparatorios en Internet, deben haberse celebrado necesariamente a distancia en caso de que el consumidor desee beneficiarse del foro especial previsto en los artículos 15 y 16 del Reglamento (CE) nº 44/2001, relativo a la competencia judicial, el reconocimiento y la ejecución de resoluciones judiciales en materia civil y mercantil. (2)

1. A jelen előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésével az Oberster Gerichtshof arra vár választ a Bíróságtól, hogy a fogyasztói szerződéseknek, amennyiben ezeket az Interneten végzett előkészítő műveletek előzik meg, szükségszerűen távollevők között kötött szerződéseknek kell minősülniük ahhoz, hogy a fogyasztó a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK tanácsi rendelet(2) 15. és 16. cikkében előírt különös joghatóságra hivatkozhasson.

2. Así enunciada, la cuestión podía encontrar fácil respuesta en el propio tenor del artículo 15, apartado 1, letra c), del referido Reglamento, leído con suficiente atención, en conjunción con sus antecedentes legislativos. No obstante, un apartado de la sentencia Pammer y Hotel Alpenhof, (3) dictada recientemente por la Gran Sala del Tribunal de Justicia, podría ser interpretada en el sentido de exigir como condición que el contrato de consumo debe haberse celebrado a distancia. En todo caso, ésa es la duda que nos ha planteado el órgano de reenvío.

2. Az ily módon megfogalmazott kérdésre könnyen lehetne választ adni a fent hivatkozott rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának kellőképpen figyelmesen és jogi előzményeivel összefüggésben olvasott megfogalmazása alapján. Ugyanakkor, a Pammer és Hotel Alpenhof egyesített ügyekben a Bíróság nagytanácsa által nemrégiben hozott ítélet(3) egyik pontja értelmezhető úgy, hogy feltételként követelendő meg, hogy a szerződés távollevők között kötött szerződésnek minősüljön. Mindenesetre erre vonatkozik a kérdést előterjesztő bíróság kétsége.

3. El objeto de este asunto y de estas conclusiones no es, pues, otro que el de aclarar el alcance del referido pasaje de la sentencia Pammer y Hotel Alpenhof, el cual, como adelanto ya, ha de circunscribirse, en mi criterio, a las características específicas de dicho asunto, sin que sea necesario deducir de él un requisito adicional, general y limitativo del foro especial en materia de consumidores.

3. A jelen ügy és a jelen indítvány tárgya tehát nem más, mint a Pammer és Hotel Alpenhof egyesített ügyekben hozott ítélet fent hivatkozott pontja terjedelmének meghatározása, amelynek, mint említettem, a jelen ügy sajátos körülményeire kell szorítkoznia, anélkül hogy ebből a fogyasztókkal kapcsolatos különös joghatóságra vonatkozó valamely további, általános és korlátozó jellegű követelményet kellene levonni.

II. Marco jurídico

II – Jogi háttér

4. Los artículos 15 y 16 del Reglamento nº 44/2001, contenidos en el capítulo II («Competencia»), sección 4 («Competencia en materia de contratos celebrados por los consumidores»), establecen:

4. A 44/2001 rendelet II. fejezetének („Joghatóság”) 4. szakaszában („Joghatóság fogyasztói szerződések esetén”) található 15. és 16. cikk előírja:

«Artículo 15

„15. cikk

1. En materia de contratos celebrados por una persona, el consumidor, para un uso que pudiere considerarse ajeno a su actividad profesional, la competencia quedará determinada por la presente sección, sin perjuicio de lo dispuesto en el artículo 4 y en el punto 5 del artículo 5:

„(1) Valamely személy, a fogyasztó által kereskedelmi vagy szakmai tevékenységén kívül eső céllal megkötött szerződéssel kapcsolatos ügyekben a joghatóságot a 4. cikk és az 5. cikk 5. pontjának sérelme nélkül e szakasz határozza meg, ha:

[…]

[…]

c) en todos los demás casos, cuando la otra parte contratante ejerciere actividades comerciales o profesionales en el Estado miembro del domicilio del consumidor o, por cualquier medio, dirigiere tales actividades a dicho Estado miembro o a varios Estados miembros, incluido este último, y el contrato estuviere comprendido en el marco de dichas actividades.

c) minden más esetben, a szerződést olyan személlyel kötötték, aki a fogyasztó lakóhelyének tagállamában kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytat, vagy ilyen tevékenysége bármilyen módon az említett tagállamra, illetve több állam között az említett tagállamra is irányul, és a szerződés az ilyen tevékenység körébe tartozik.

[…]

16. cikk

Artículo 16

(1) A fogyasztó a másik szerződő fél ellen akár annak a tagállamnak a bíróságai előtt, ahol a fél lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezik, akár saját lakóhelyének bíróságai előtt indíthat eljárást.

1. La acción entablada por un consumidor contra la otra parte contratante podrá interponerse ante los tribunales del Estado miembro en que estuviere domiciliada dicha parte o ante el tribunal del lugar en que estuviere domiciliado el consumidor.

(2) A fogyasztó ellen a másik szerződő fél kizárólag a fogyasztó lakóhelyének bíróságai [helyesen: lakóhelye tagállamának bíróságai] előtt indíthat eljárást.

2. La acción entablada contra el consumidor por la otra parte contratante sólo podrá interponerse ante los tribunales del Estado miembro en que estuviere domiciliado el consumidor.

[...]”

[...]»

III – Tények és a nemzeti bíróság előtti eljárás

III. Hechos y procedimiento ante la jurisdicción nacional

5. Daniela Mühlleitner, az alapügy felperese, schwanenstadti (Ausztria) lakos magánhasználatra használt gépkocsit keresett megvásárlásra az Interneten. Egy német keresőportálon (www.mobil.de) megadta a keresett gépkocsi jellemzőit, majd talált egy olyan ajánlathoz vezető linket, amely felkeltette érdeklődését. A linkre kattintva az alapügy felperesei, Ahmad Yusufi és Wadat Yusufi hamburgi (Németország) lakosok weboldalára jutott.

5. La Sra. Daniela Mühlleitner, demandante en el proceso principal y con domicilio en Schwanenstadt, Austria, realizó una búsqueda en Internet con el propósito de adquirir un vehículo de ocasión para su uso privado. A través del sitio de Internet www.mobile.de, la Sra. Mühlleitner introdujo las características del vehículo deseado, hasta encontrar un enlace donde aparecía una oferta que suscitó su interés. Tras activar el enlace, accedió a la página web de Ahmad Yusufi y Wadat Yusufi, demandados en el proceso principal y domiciliados en Hamburgo, Alemania.

6. Az alperesek weboldalán külföldi előhívószámmal ellátott telefonszámot talált. D. Mühlleitner felhívta a számot, ahol az alperesek vállalkozásának alkalmazottai fogadták a hívást. Tájékoztatták, hogy az ajánlott gépkocsi már nem állt rendelkezésre, ugyanakkor közölték, hogy léteznek hasonló ajánlatok is. D. Mühlleitner beleegyezett, hogy e‑mailben további információkat és fényképeket kapjon egy másik gépkocsiról. Megállapításra került, hogy D. Mühlleitner a telefonbeszélgetés során tájékoztatta az alpereseket, hogy lakóhelye Ausztriában van, és megkérdezte, hogy ez a körülmény okozhat‑e nehézségeket a gépkocsi vásárlásával kapcsolatosan. Az alperesek kijelentették, hogy e tekintetben semmiféle nehézség nem áll fenn.

6. En la página web de los demandados constaba un número de teléfono precedido del prefijo internacional alemán. La Sra. Mühlleitner llamó a dicho número, donde fue atendida por el personal de la empresa de los demandados. Se le informó de que el vehículo ofertado ya no estaba en venta, pero se le advirtió de otras ofertas similares. La Sra. Mühlleitner accedió a que se le remitiera por correo electrónico más información, incluidas varias fotografías, de otro vehículo. Consta en autos que la Sra. Mühlleitner, durante la conversación telefónica mantenida con los demandados, informó de su residencia en Austria y preguntó si ello supondría algún problema con vistas a la compraventa del vehículo. Los demandados declararon que no existía ningún inconveniente al respecto.

7. Ezt követően D. Mühlleitner Németországba utazott, és megkötötte az alperesekkel az adásvételi szerződést. Átvette a gépkocsit, és visszatért lakóhelyére, Ausztriába, ahol, számtalan hiba megállapítását és az alperesekkel történő több sikertelen kapcsolatfelvételt követően az osztrák bírósághoz fordult, hogy a vételár visszatérítését, valamint kártérítést követeljen.

7. Un tiempo después la Sra. Mühlleitner viajó a Alemania y celebró el contrato de compraventa con los demandados. Recibió el vehículo y volvió a su domicilio en Austria, donde, tras constatar varios defectos y después de varios contactos infructuosos con los demandados, acudió a los juzgados austriacos para reclamar el reembolso del precio de la compraventa, así como una indemnización.

8. Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet, azzal az indokkal, hogy nincs nemzetközi joghatósága, tekintettel arra a tényre, hogy az alperesek weboldalának Ausztriából való hozzáférhetősége nem indokolja a 44/2001 rendelet 15. és 16. cikkében előírt különös joghatóság alkalmazását. D. Mühlleitner a határozatot megtámadta, a másodfokú bíróság pedig helybenhagyta azt, újból elutasítva az osztrák bíróságok joghatóságát. Ez utóbbi határozat ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be az Oberster Gerichtshofhoz, amely a Bíróság elé terjesztette a jelen előzetes döntéshozatalra irányuló kérelmet.

8. El juzgado de primera instancia inadmitió la demanda por falta de competencia judicial internacional, al considerar que la mera accesibilidad a la página web de los demandados desde Austria no justificaba la aplicación del foro especial de los artículos 15 y 16 del Reglamento nº 44/2001. Recurrida la decisión en apelación, el tribunal de segunda instancia confirmó la misma y descartó nuevamente la competencia de los tribunales austriacos. Esta última resolución fue objeto de recurso de casación ante el Oberster Gerichtshof, órgano que formula ahora la presente cuestión prejudicial al Tribunal de Justicia.

IV – A Bíróság előtti eljárás

IV. El procedimiento ante el Tribunal de Justicia

9. A Oberster Gerichtshof által előzetes döntéshozatalra terjesztett kérelmet 2011. április 22‑én vette nyilvántartásba a Bíróság Hivatala, az ebben található kérdés szövege a következő:

9. El 22 de abril de 2011 hizo entrada en el Registro del Tribunal de Justicia la cuestión prejudicial del Oberster Gerichtshof, cuya pregunta se formula en los siguientes términos:

„Feltételét képezi‑e a 44/2001/EK rendelet (a továbbiakban: »Brüsszel I«‑rendelet) 15. cikke (1) bekezdése c) pontja alkalmazásának, hogy a fogyasztó és a vállalkozó között létrejött szerződés távollevők között kötött szerződésnek minősüljön?”

«¿Requiere la aplicación del artículo 15, apartado 1, letra c), del Reglamento (CE) nº 44/2001 (Reglamento Bruselas I) que el contrato entre el consumidor y el profesional haya sido celebrado a distancia?»

10. Az ügyben az alapeljárás felperese és alperesei, a Portugál Köztársaság, a Cseh Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Svájci Államszövetség, valamint a Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételt.

10. Han presentado observaciones escritas la demandante y los demandados en el proceso principal, la República Portuguesa, la República Checa, la República de Italia, la República de Polonia y la Confederación Suiza, así como la Comisión.

V – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

V. La cuestión prejudicial

11. A kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdésre adandó válasz egyértelműen következik a 44/2001 rendeletből és a Bíróság ítélkezési gyakorlatából. Amint arra már a jelen indítvány bevezetésében utaltam, az egyetlen elem, amely e megoldást zavarja, a Pammer és Hotel Alpenhof egyesített ügyekben hozott ítélet egy pontja, konkrétan a 87. pont, amelynek értelmében a szóban forgó rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának alkalmazása attól függ, hogy a fogyasztói szerződést távollevők között kötött szerződésként kötötték‑e meg.(4) Következésképpen, nem a hivatkozott rendelkezésben előírt kapcsolódási kritériumról kell dönteni, amely a tevékenység jellegét helyezi a középpontba. A jelen ügy egyetlen előzetes kérdésre korlátozódik, nevezetesen arra, hogy távollevők között kötött szerződés szükséges‑e ahhoz, hogy különös joghatóságra lehessen hivatkozni a fogyasztói jogok területén.

11. La respuesta a la pregunta planteada por el órgano jurisdiccional se desprende con claridad del Reglamento nº 44/2001 y de la jurisprudencia de nuestro Tribunal. Como ya he adelantado en la introducción de estas conclusiones, el único elemento que distorsiona la solución es un apartado de la sentencia Pammer y Hotel Alpenhof, concretamente el 87, según el cual cabe entender que la aplicación del artículo 15, apartado 1, letra c), del citado Reglamento depende de que el contrato de consumo se haya celebrado a distancia. (4) No debemos pronunciarnos, por tanto, sobre el criterio de conexión previsto en el referido precepto, centrado en la dirección hacia la que se proyecta la actividad. El presente asunto se circunscribe a una cuestión previa: la necesaria existencia de un contrato celebrado a distancia para poder invocar el foro especial en materia de consumo.

12. A továbbiakban bebizonyítom, hogy ez a feltétel nem szükséges sem az alkalmazandó szabályozás olvasatából, sem pedig a Pammer és Hotel Alpenhof egyesített ügyekben hozott ítéletből következően. Ha a rendelkezés azt követelné meg, hogy a fogyasztói szerződést távollevők között kötött szerződésként kössék meg, a joghatóság csak kevés számú helyzetre terjedne ki, ami láthatóan nem szerepel a rendelet célkitűzései között. Hasonlóképpen, a jelen eljárásban részt vevő egyetlen állam és a Bizottság sem ért egyet azzal, hogy a 15. cikk (1) bekezdésének c) pontja a távollevők között kötött szerződésként kötött fogyasztói szerződésekre korlátozódik, és úgy vélik, hogy a hivatkozott rendelkezés nem értelmezhető a fogyasztó hátrányára.

12. A continuación mostraré que dicha condición no es necesaria, ni a la luz de una lectura de la normativa aplicable, ni a la luz de la propia sentencia Pammer y Hotel Alpenhof. Si la disposición exigiera que el contrato de consumo se haya celebrado a distancia, se estaría restringiendo el alcance del foro a un número reducido de situaciones, algo que no parece estar entre los objetivos del Reglamento. Asimismo, todos los Estados que han participado en este procedimiento, así como la Comisión, niegan que el artículo 15, apartado 1, letra c), esté limitado a los contratos de consumo celebrados a distancia y consideran que la citada disposición no debe interpretarse en perjuicio del consumidor.

13. Egyetértek az államokkal és a Bizottsággal. Ezen állásfoglalásom alátámasztására először is a 15. cikk (1) bekezdése c) pontjának jogalkotási előzményeit elemzem. Ezt követően a rendelkezést a Bíróság ítélkezési gyakorlata fényében vizsgálom, a Pammer és Hotel Alpenhof egyesített ügyekben hozott ítéletet is beleértve. Különösen részletesen elemzem majd ezen ítélet 87. pontját, amelynek megfogalmazása a jelen előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés alapját képezi.

13. Estoy de acuerdo con los Estados y con la Comisión. Para fundamentar mi criterio atenderé en primer lugar a los antecedentes legislativos del artículo 15, apartado 1, letra c). A continuación analizaré el precepto a la luz de la jurisprudencia del Tribunal de Justicia, incluida la sentencia Pammer y Hotel Alpenhof. En particular, analizaré con detalle el apartado 87 de esta sentencia, cuya redacción se encuentra en el origen de la presente cuestión prejudicial.

A – A 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának előzményei

A. Los antecedentes del artículo 15, apartado 1, letra c), del Reglamento nº 44/2001

14. Az 1968. évi Brüsszeli Egyezmény – amelynek helyébe a 44/2001 rendelet lépett – különös joghatóságot írt elő a fogyasztói szerződések vonatkozásában, az erre vonatkozó cikk megfogalmazása lényegét tekintve eltért a jelenlegi 15. cikk megfogalmazásától. A hivatkozott egyezmény 13. cikkének (3) bekezdése értelmében a különös joghatóságot akkor kellett alkalmazni, ha a fogyasztói szerződés tárgya szolgáltatásnyújtás vagy ingó dolgok, amennyiben „a szerződés megkötését a fogyasztó lakóhelye szerinti államban egy egyedileg tett javaslat vagy reklám előzte meg”, illetve amennyiben „a fogyasztó ezen államban tette meg az e szerződés megkötéséhez szükséges cselekményeket”.

14. El Convenio de Bruselas de 1968, hoy sustituido por el Reglamento nº 44/2001, contenía un foro especial en materia de contratos de consumo cuya redacción variaba sustancialmente respecto del actual artículo 15. Según el artículo 13, apartado 3, del citado Convenio, el foro especial era aplicable si el contrato de consumo tenía por objeto una prestación de servicios o un suministro de mercaderías y cuando, alternativamente, «la celebración del contrato hubiese sido precedida, en el Estado del domicilio del consumidor, de una oferta, especialmente hecha o de publicidad», o «el consumidor hubiere realizado en este Estado los actos necesarios para la celebración de dicho contrato».

15. Amint arra a Bizottság is joggal rámutatott, a Brüsszeli Egyezmény korábbi 13. cikkének (3) bekezdése elsősorban a távollevők között kötött szerződésként kötött fogyasztói szerződésekre vonatkozott. A rendelkezésben szereplő két tényállás az esetek nagy többségében az ilyen jellegű szerződésekből következett, még akkor is, ha ez nem mindig így történt. Ugyanis, amint azt a Bizottság is hangsúlyozza, semmi nem képezte akadályát a Brüsszeli Egyezmény korábbi 13. cikke (3) bekezdésének egy olyan helyzetre történő alkalmazásának, amikor az eladó vagy szolgáltató a fogyasztó lakóhelyére ment, hogy helyben kössék meg a szerződést.

15. Como ha destacado acertadamente la Comisión, la redacción del antiguo artículo 13, apartado 3, del Convenio de Bruselas afectaba principalmente a los contratos de consumo celebrados a distancia. Los dos supuestos que enumera el precepto se producirían en la mayoría de los casos a través de esta modalidad contractual, aunque ello no sería siempre así. En efecto, y como apunta la Comisión, nada impedía aplicar el antiguo artículo 13, apartado 3, del Convenio de Bruselas a una situación en la que el profesional se desplazaba al domicilio del consumir para celebrar el contrato in situ .

16. A 44/2001 rendelet jelenlegi 15. cikkében szereplő változásokat a kereskedelmi technikáknak elsősorban az elektronikus kereskedelem területén tapasztalható fejlődése indokolja. E körülmény indította arra a Bizottságot, hogy a Brüsszeli Egyezmény korábbi 13. cikke (3) bekezdésének újrafogalmazását javasolja, amely lényegében változatlan maradt a jogalkotói eljárás során, és amely kiiktatja azon korábbi feltételt, amely arra kötelezte a fogyasztót, hogy saját államában tegye meg a szerződés megkötéséhez szükséges cselekményeket.(5) Amint azt a Bizottság is kiemelte a 15. cikk tervezetére vonatkozó észrevételeiben, ez a módosítás „azt jelenti, hogy a 15. cikk első bekezdésének 3. pontját a fogyasztó lakóhelye szerintitől eltérő tagállamban megkötött szerződésekre is alkalmazni kell”[nem hivatalos fordítás].(6) A Bizottság hozzáfűzte, hogy „mindez orvosolja a 13. cikk közismert hiányosságát, nevezetesen azt, hogy a fogyasztó nem érvényesíthette ezt a védelmi jellegű joghatóságot, amikor a másik szerződő fél kezdeményezésére el kellett hagynia a lakóhelye szerinti államot a szerződés megkötése céljából”[nem hivatalos fordítás].(7)

16. El motivo que justifica los cambios introducidos por el actual artículo 15 del Reglamento nº 44/2001 se encuentra en la evolución de las técnicas de comercialización, principalmente en el terreno del comercio electrónico. Esta circunstancia llevó a la Comisión a proponer una nueva redacción del antiguo artículo 13, apartado 3, del Convenio de Bruselas, sustancialmente inalterada durante la tramitación legislativa, mediante la cual se eliminaba el anterior requisito de que el consumidor hubiera realizado en su Estado los actos necesarios para celebrar el contrato. (5) Tal como decía la Comisión en el comentario al proyecto de artículo 15, esta modificación «significa que el punto 3 del párrafo primero del artículo 15 también se aplica a los contratos celebrados en un Estado miembro que no sea el del consumidor». (6) Y añadía la Comisión que «esto subsana un fallo notorio en el tenor del antiguo artículo 13: que el consumidor no pudiera invocar esta competencia protectora cuando, a iniciativa del cocontratante, se hubiera visto incitado a dejar su Estado de domicilio para celebrar el contrato». (7)

17. Mind a Svájci Államszövetség, mind pedig a Bizottság a Pocar-jelentésre hivatkozik, amelynek a 15. cikkre, valamint a Luganói Egyezmény 15. cikkére (amely megegyezik a 44/2001 rendelet 15. cikkével) vonatkozó értelmezése kiemelkedő jelentőségű.(8) E jelentés a jelen eljárásban érintett cikkre vonatkozó észrevételek között kifejezetten hangsúlyozza, hogy a kapcsolódás kritériuma „[n]em függ a fogyasztói cselekvés helyétől vagy a szerződéskötés helyétől, amely lehet a fogyasztó lakóhelye szerintitől eltérő állam is; kizárólag a másik fél tevékenységének van jelentősége, amelynek a fogyasztó lakóhelye szerinti államban kell folynia, vagy – esetleg elektronikus úton – az említett államra kell irányulnia”.(9) E tényállások esetén a jelentés szerint „[a Luganói] Egyezmény 16. cikke alapján a fogyasztó ilyenkor is indíthat eljárást a saját lakóhelye szerinti bíróságokon, függetlenül a szerződéskötés helyétől és az elektronikus úton nyújtott szolgáltatás igénybevételének helyétől”.(10)

17. Tanto la Confederación Suiza como la Comisión hacen también alusión al Informe Pocar, cuyo valor interpretativo del artículo 15, así como del artículo 15 del Convenio de Lugano (idéntica al del Reglamento nº 44/2001), es notable. (8) En dicho texto, al comentar el precepto objeto de interpretación en este procedimiento, se dice expresamente que el criterio de conexión «[no] depende del lugar en que actúa el consumidor, ni del lugar en que se celebra el contrato, que puede ser en un país distinto del país del domicilio del consumidor, y sólo da importancia a las actividades de la otra parte, que deben ejercerse en el Estado de domicilio del consumidor o estar dirigidas a ese Estado, lo que puede hacerse por medios electrónicos». (9) En estos supuestos, según el Informe, «el consumidor podrá entablar la acción ante los tribunales de su propio domicilio, según el artículo 16 del Convenio [de Lugano], independientemente del lugar en que se haya celebrado el contrato y del lugar en que se haya recibido el servicio prestado electrónicamente». (10)

18. Azon „fogyasztói szerződések” számának a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjából következő növekedése vizsgálata, amelyekre a Brüsszeli Egyezmény 13. cikkét kellett alkalmazni, megerősíti ezt az értelmezést. Míg a Brüsszeli Egyezmény 13. cikkének első bekezdése e rendelkezés 3. pontjának alkalmazási területét azokra a szerződésekre korlátozta, amelyek „tárgya szolgáltatás nyújtása vagy ingó dolog értékesítése”, addig a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja általánosabban és tágabban fogalmaz. Az új rendelkezés ugyanis jelenleg általánosságban a szerződésekre vonatkozik, azok tárgyától függetlenül, amennyiben valamely fogyasztó és szolgáltató vagy eladó között az ez utóbbi kereskedelmi vagy szakmai tevékenysége keretében megkötött szerződésről van szó.

18. Esta comprensión del precepto resulta reforzada si se atiende a la ampliación del número de «contratos de consumo» a los que se aplicaba el artículo 13 del Convenio de Bruselas que lleva a cabo el artículo 15, apartado 1, letra c), del Reglamento nº 44/2001. Mientras que el artículo 13, párrafo primero, del Convenio de Bruselas, limitaba el ámbito de aplicación del número 3 de dicho artículo a los contratos que tuvieran por objeto «una prestación de servicios o un suministro de mercaderías», el nuevo artículo 15, apartado 1, letra c), del Reglamento nº 44/2001, está redactado en términos más amplios y generales. En efecto, la nueva disposición se refiere ahora a los contratos en general, independientemente de cuál sea su objeto, cuando se trate de contratos celebrados por un consumidor con un vendedor profesional en el marco de las actividades comerciales o profesionales de éste.

19. A 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontja megfogalmazásának módosítására támaszkodva a Bíróság az Ilsinger‑ügyben hozott ítéletben nemrégiben hangsúlyozta, hogy „a Brüsszeli Egyezmény 13. cikke első bekezdése 3. pontjának a) és b) alpontjában részletesen megnevezett sajátos alkalmazási feltételek, amelyeknek az említett szerződéseknek eleget kell tenniük, ezt követően a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontjában általánosabb megfogalmazásban szerepelnek annak érdekében, hogy az új kommunikációs eszközökre és az elektronikus kereskedelem fejlődésére tekintettel a fogyasztók számára nagyobb védelmet biztosítsanak”.(11) Mivel az új megfogalmazás nagyobb védelmet nyújt a fogyasztónak, a Bíróság a fent hivatkozott Ilsinger‑ügyben hozott ítéletben – szemben azzal, ahogyan korábban foglalt állást a Brüsszeli Egyezmény értelmezése vonatkozásában – kimondta, hogy a 15. cikk már „nem korlátozódik azokra az esetekre, amelyekben a felek szinallagmatikus kötelezettségeket vállaltak”.(12)

19. El cambio de redacción del artículo 15, apartado 1, letra c), del Reglamento nº 44/2001 ha servido al Tribunal de Justicia para destacar recientemente, en el asunto Ilsinger, que «los requisitos de aplicación específicos que deben cumplir dichos contratos, regulados con detalle en el artículo 13, párrafo primero, número 3, letras a) y b), del Convenio de Bruselas, están ahora redactados en sentido más amplio en el artículo 15, apartado 1, letra c), del Reglamento nº 44/2001, con el fin de otorgar una mayor protección a los consumidores, en consonancia con el desarrollo de los nuevos medios de comunicación y el comercio electrónico». (11) Precisamente porque la nueva redacción es más tuitiva de los intereses del consumidor, el Tribunal de Justicia, en el referido asunto Ilsinger, y en contra de lo que había juzgado anteriormente al interpretar el Convenio de Bruselas, declaró que el artículo 15 «ya no se limita, exclusivamente, a los casos en que las partes contraen obligaciones sinalagmáticas». (12)

20. Másfelől, a Tanács és a Bizottság kibocsátott egy, a 44/2001 rendelet 15. és 73. cikkére vonatkozó közös nyilatkozatot(13), amelyben azt az álláspontot fogadják el, amelyet később a Bíróság alkalmaz a fent hivatkozott Ilsinger‑ügyben hozott ítéletben. A fogyasztói szerződés fennállásának követelményét illetően e két intézmény hangsúlyozza, hogy a 15. cikk „többféle értékesítési módszerre vonatkozik, amelyek közé tartoznak az Interneten keresztül megkötött távollevők között kötött szerződések ”.(14) Semmiképp nem zárható ki, hogy a fogyasztói szerződés a távollevők között kötött szerződéstől eltérő, más formákban is megköthető, amely a rendelkezés tágabb értelmezését támasztja alá, a szerződéses jogviszonyok területéhez viszonyítva.

20. Por otro lado, el Consejo y la Comisión han emitido una declaración conjunta relativa a los artículos 15 y 73 del Reglamento nº 44/2001, (13) donde se confirma el enfoque que posteriormente haría suyo el Tribunal de Justicia en el citado asunto Ilsinger. Al referirse al requisito de la existencia de un contrato de consumo, ambas instituciones destacaban que el artículo 15 «se refiere a varios métodos de comercialización, entre los que se encuentran los contratos celebrados a distancia a través de Internet» . (14) En modo alguno se excluye que el contrato de consumo se pueda celebrar a través de otras fórmulas distintas a las de la contratación a distancia, confirmando así la lectura amplia del precepto en lo que al ámbito de relaciones contractuales se refiere.

21. Ebből következik, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának célja nem azon fogyasztói szerződések számának csökkentése, amelyekre a különös joghatóságot alkalmazni kell a fogyasztói jog területén, hanem épp ennek az ellenkezője. Ha az uniós jogalkotó e joghatóságot a távollevők között kötött szerződésnek minősülő fogyasztói szerződésekre kívánta volna korlátozni, amely szerződéseket egyébként az uniós jog harmonizálta(15), nyilvánvaló, hogy erre kifejezetten utalt volna a szóban forgó rendelkezésben.

21. Se deduce, así, que el artículo 15, apartado 1, letra c), del Reglamento nº 44/2001 no ha pretendido reducir el número de contratos de consumo a los que se aplica el foro especial en materia de consumo, sino todo lo contrario. Si el legislador de la Unión hubiera deseado limitar este foro a los contratos de consumo celebrados a distancia, los cuales, además, se encuentran armonizados por el Derecho de la Unión, (15) es evidente que lo habría hecho constar expresamente en el referido precepto.

22. Végső soron, a 15. cikk (1) bekezdésének c) pontja által alkalmazott kapcsolódási elem, a Brüsszeli Egyezmény korábbi rendelkezésétől eltérően, nem az a hely, ahol a fogyasztó található, hanem azon kereskedelmi tevékenység helye, amely tevékenység a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam felé irányul. Következésképpen, a releváns elem az a terület lett, ahol az kívánja tevékenységét végezni, aki valamely árut vagy szolgáltatást szándékozik értékesíteni.(16) Amennyiben az a piac, amelyet a kereskedő tevőlegesen megcéloz, magában foglalja azon fogyasztó lakóhelye szerinti államot, akivel szerződéses jogviszonyba lép, meg kell állapítani, hogy tevékenysége ezen állam felé irányul.

22. En definitiva, el criterio de conexión que utiliza el artículo 15, apartado 1, letra c), a diferencia del recogido en el antiguo precepto del Convenio de Bruselas, no es el del lugar donde se encuentre el consumidor, sino el de la actividad comercial dirigida hacia el Estado miembro del domicilio del consumidor. Por tanto, el criterio relevante pasa a ser el espacio territorial en el que pretende actuar quien quiere comercializar una mercancía o un servicio. (16) Si el mercado que persigue activamente el comerciante incluye el Estado del domicilio del consumidor con el que entabla relaciones contractuales, debe entenderse que su actividad se ha dirigido hacia él.

23. Következésképpen, a 44/2001 rendelet új 15. cikke nagyon lényeges megközelítésbeli módosítást vezetett be a Brüsszeli Egyezményben előírt korábbi szabályhoz viszonyítva, éppen azzal a céllal, hogy lehetővé tegye az elektronikus kommunikációs eszközök útján előkészítő műveleteket végző fogyasztó számára, hogy akkor is a 15. cikk 81) bekezdése c) pontjának védelme alatt maradjon, ha a másik szerződő fél államába megy a szerződést megkötni.

23. Por tanto, el nuevo artículo 15 del Reglamento nº 44/2001 introduce un cambio muy sustancial de enfoque respecto de la regla antiguamente prevista en el Convenio de Bruselas, y lo hace precisamente para permitir que un consumidor que realiza actos preparatorios mediante medios de comunicación electrónicos pueda, incluso cuando se desplace al Estado del cocontratante para celebrar el contrato, seguir amparado por el artículo 15, apartado 1, letra c).

B – A 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja, valamint jogszabályi és az ítélkezési gyakorlatbeli kontextusa

B. El artículo 15, apartado 1, letra c), del Reglamento nº 44/2001 y su contexto normativo y jurisprudencial

24. A jelen értelmezés tárgyát alkotó rendelkezés történeti előzményein túl de lege lata léteznek más olyan elemek is, amelyek megerősítik azt az álláspontot, miszerint a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja nem korlátozódik a távollevők között kötött szerződésként megkötött fogyasztói szerződésekre.

24. Además de los antecedentes históricos del precepto aquí objeto de interpretación, existen otros elementos, esta vez de lege lata, que confirman la tesis de que el artículo 15, apartado 1, letra c), del Reglamento nº 44/2001, no se circunscribe a los contratos de consumo celebrados a distancia.

25. A különös joghatóság célja a fogyasztói jog területén nem más, mint a fogyasztó, a szerződéses jogviszonyban a gyengébb fél védelme, akinek sajátos védelmet kell nyújtani. A 44/2001 rendelet indokolásának (13) preambulumbekezdése ezt kifejezetten megállapítja, a biztosítási, fogyasztói és munkaszerződésekkel kapcsolatban hangsúlyozva, hogy „a gyengébb felet az érdekeinek megfelelő, az általános szabályoknál kedvezőbb joghatósági szabályokkal kell védelemben részesíteni”.(17)

25. El objetivo del foro especial en materia de consumo no es otro que la protección del consumidor, parte débil de la relación contractual y susceptible de una tutela específica. Así lo declara expresamente el considerando 13 de la exposición de motivos del Reglamento nº 44/2001, al destacar, en relación con los contratos de seguros, de trabajo y de consumo, la necesidad de «proteger a la parte más débil mediante reglas de competencia más favorables a sus intereses de lo que disponen las reglas generales». (17)

26. Hasonlóképpen, a 44/2001 rendeletnek sem a 15., sem a 16. cikkének a megfogalmazása nem utal kifejezetten a távollevők között kötött szerződésekre. Éppen ellenkezőleg, a rendelkezés előzményei, amint azt a jelen indítvány 16–20. pontjában megállapítottam, megerősítik, hogy a 44/2001 rendeletben a fogyasztói jog területén előírt különös joghatóság magában foglalja azokat a helyzeteket is, amikor a szerződő fél vagy a fogyasztó a másik fél lakóhelyére/székhelyére megy a szerződés megkötése céljából.(18)

26. Asimismo, la redacción tanto del artículo 15 como del artículo 16 del Reglamento nº 44/2001 en ningún momento hace referencia expresa a los contratos a distancia. Más bien al contrario, los antecedentes del precepto, tal como ha quedado expuesto en los puntos 16 a 20 de estas conclusiones, confirman que el foro especial de consumo del Reglamento nº 44/2001 abarca también aquellas situaciones en las que el contratante o el consumidor se trasladan al domicilio de la otra parte a fin de celebrar el contrato. (18)

27. Ha a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy kellene értelmezni, hogy ez kizárólag a távollevők között kötött fogyasztói szerződésekre vonatkozik, számtalan olyan tényállás, amelyben a fogyasztók is jelen vannak, kikerülne a rendelkezés hatálya alól. Az ilyen jellegű tényállások száma kivételes mértékben növekedett az elektronikus kereskedelem megjelenésével, ahol mindennapos egyfelől az, hogy az eladó az Interneten hirdet, és honlapján keresztül egy meghatározott piacot céloz meg, másfelől pedig az, hogy a fogyasztó az Interneten látott hirdetés alapján tájékozódik és dönt a szerződés megkötése mellett. Trstenjak főtanácsnok a Pammer és Hotel Alpenhof egyesített ügyekben ismertetett indítványában azon egészségügyi szolgáltatásokat említi, amelyeket egy olyan internetes honlapon hirdettek, amely nyíltan más tagállamokban lakóhellyel rendelkező fogyasztókat ösztönzött a központ szolgáltatásainak igénybevételére.(19) Egy törékeny árucikk megvásárlására is gondolhatunk, amelyet a más tagállamban lakóhellyel rendelkező fogyasztó számára elektronikus postán küldött hirdetés előzött meg, és amelyről megegyezik az eladóval, de személyesen szeretné átvenni, a szerződés megkötésekor.

27. Si hubiera de interpretarse el artículo 15, apartado 1, letra c), del Reglamento nº 44/2001 en el sentido de que se aplica exclusivamente a los contratos de consumo celebrados a distancia, quedarían excluidos numerosos supuestos en los que interviene un consumidor. Esta relación de casos ha aumentado exponencialmente con la irrupción del comercio electrónico, donde es habitual, por un lado, que el oferente se publicite en Internet y se dirija a un determinado mercado a través de su web y, por otro lado, que el consumidor se informe y opte por contratar a raíz de la publicidad que observa en la red. En sus conclusiones presentadas en el asunto Pammer y Hotel Alpenhof, la Abogado General Trstenjak mencionaba el caso de los servicios sanitarios publicitados a través de un sitio Internet, en el que se invita abiertamente a consumidores residentes en otros Estados miembros a percibir los servicios del centro. (19) Piénsese también en la compra de una mercancía delicada, previo envío de publicidad por correo electrónico al consumidor que reside en otro Estado miembro, y que el consumidor apalabra con el vendedor pero prefiere recoger en persona, momento en el que se celebra el contrato.

28. Az előző példák azt mutatják, hogy a szerződés megkötésének és az áru vagy szolgáltatás átvételének céljából történő helyváltoztatás puszta ténye okán a fogyasztó elveszítené a 44/2001 rendelet 15. és 16. cikkében a különös joghatóság által biztosított védelmet. Nehezen fogadható el, hogy ez a körülmény önmagában elegendő ahhoz, hogy a 44/2001 rendelet rendelkezései által a fogyasztói jog területén kitűzött céllal nyilvánvalóan ellentétes eredményhez vezessen.

28. Los ejemplos anteriores hacen ver cómo por el simple hecho de desplazarse a celebrar el contrato y a recibir la mercancía o el servicio, el consumidor dejaría de estar protegido por el foro especial de los artículos 15 y 16 del Reglamento nº 44/2001. Resulta difícil aceptar que esta circunstancia sea suficiente, por sí misma, para alcanzar un resultado que contraría claramente el objetivo perseguido por las normas del Reglamento nº 44/2001 en materia de consumo.

29. Ily módon, ha a cikk megszorító értelmezését fogadnánk el, a különös joghatóság kizárása éppen egy olyan tényezőből, nevezetesen a fogyasztó határokon átnyúló helyváltoztatásából következne, amely tényezőnek, ahelyett hogy megfosztaná a fogyasztót a védelemtől, éppen hogy meg kellene erősítenie a fogyasztónak a 44/2001 rendelet általi védelmét. Paradox lenne, hogy egy olyan eszköz alkalmazhatósága, mint a 44/2001 rendelet, az egyik szerződő fél helyváltoztatásának hiányától függene, ráadásul a gyengébb szerződő félétől, akinek a jogszabály szövege különösen kedvező bánásmódot kíván biztosítani.(20)

29. Asimismo, y si se aceptara la interpretación restrictiva del precepto, la exclusión del foro especial se produciría precisamente a raíz de un factor que, más que desproteger, debería precisamente fortalecer la protección del consumidor a través del Reglamento nº 44/2001: un movimiento transfronterizo por parte del consumidor. Resultaría paradójico que la aplicabilidad de un instrumento como el Reglamento nº 44/2001 dependiera de la inexistencia de movimiento de una de las partes del contrato, y más aún de la parte más débil a la que el texto pretende dispensar un tratamiento especialmente favorable. (20)

30. A 44/2001 rendelethez kapcsolódó más jogszabályok szövegének olvasata lehetővé teszi annak megállapítását, hogy nem szükséges, hogy távollevők között kötött fogyasztói szerződésről legyen szó. Például, a szerződéses kötelezettségekre vonatkozó jogról szóló 593/2008/EK rendelet(21) indokolásának (25) preambulumbekezdése, valamint 6. cikke kollíziós szabályt ír elő az olyan fogyasztói szerződések esetében, amelyek kapcsolódási eleme összhangban van a 44/2001 rendelet 15. cikkében előírt joghatósági szabállyal. Az 593/2008 rendelet nem a távollevők között kötött fogyasztói szerződésekre utal, hanem kizárólag a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam felé irányuló kereskedelmi tevékenységre. A szerződésre alkalmazandó jog meghatározására semmiféle hatást nem gyakorol az, hogy a másik szerződő fél előzetes cselekményei következményeként a fogyasztó változtatja‑e a helyét, vagy sem. Illetve, a rendelet legalábbis hallgat arról, hogy a szerződést távollevők között kötött szerződésként kell megkötni.

30. Si observamos otros textos normativos relacionados con el Reglamento nº 44/2001, permiten confirmar que no es necesario estar en presencia de un contrato de consumo a distancia. Por ejemplo, el Reglamento (CE) nº 593/2008, relativo a la ley aplicable a las obligaciones contractuales, (21) en el considerando 25 de su exposición de motivos, así como en el artículo 6, prevé una norma de conflicto en materia de contratos de consumo cuyo elemento de conexión se encuentra en línea con la regla de competencia del artículo 15 del Reglamento nº 44/2001. En ningún momento se refiere el Reglamento nº 593/2008 a la existencia de un contrato de consumo celebrado a distancia, sino únicamente a la importancia de una acción comercial dirigida hacia el Estado miembro del domicilio del consumidor. Que éste se desplace o no como resultado de la previa actividad del cocontratante resulta indiferente a la hora de determinar la ley aplicable al contrato. O, al menos, nada se dice sobre la necesidad de que el contrato se celebre a distancia.

31. A Bíróság eddigi ítélkezési gyakorlata nem tartalmaz kategorikus megállapításokat e tekintetben. Mindenesetre bizonyos jelek a „szerződésnek” a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjában szereplő fogalma kiterjesztő értelmezése felé mutatnak.

31. La jurisprudencia del Tribunal de Justicia dictada hasta la fecha no se ha pronunciado categóricamente sobre la cuestión. Sin embargo, existe algún indicio que muestra cierta inclinación en favor de una interpretación expansiva de la definición de «contrato» prevista en el artículo 15, apartado 1, letra c), del Reglamento nº 44/2001.

32. A fent hivatkozott Ilsinger‑ügyben hozott ítéletben a Bíróság hangsúlyozta azon tény jelentőségét, hogy a 44/2001 rendelet jelenlegi 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja „a tárgytól függetlenül az összes szerződésre vonatkozik”, amennyiben azt a fogyasztó az eladóval kötötte az utóbbi kereskedelmi vagy szakmai tevékenységének keretében.(22) Ez a jellemző, nevezetesen a tárgy irrelevanciája, még nagyobb jelentőséggel bír, ha ezt a cikket összehasonlítjuk a Brüsszeli Egyezmény korábbi rendelkezésének megfogalmazásával, amely a joghatóságot azokra a szerződésekre korlátozta, amelyek tárgya „szolgáltatások nyújtása vagy ingó dolgok adásvétele” volt. Ily módon, amint azt már a jelen indítvány 20. pontjában megállapítottam, a Bíróság az Ilsinger‑ügyben hozott ítéletben e rendelkezés történeti értelmezésére támaszkodott, hogy kiszélesítse a fogyasztói szerződések azon típusát, amelyekre a 44/2001 rendelet 16. cikke szerinti különös joghatóságot alkalmazni kell. Tény, hogy a Bíróság habozás nélkül szakadt el a Brüsszeli Egyezmény régebbi 13. cikkének értelmezésén alapuló korábbi ítélkezési gyakorlattól, amely e cikk alkalmazását a szinallagmatikus jellegű fogyasztói szerződésekre korlátozta.(23) A 44/2001 rendelet hatálybalépését követően, amely e rendelkezés új változatát tartalmazza, az Ilsinger‑ügyben hozott ítélet kimondta, hogy az egyoldalú fogyasztói szerződések kizárása továbbra sem megalapozott.

32. En la ya citada sentencia Ilsinger, el Tribunal de Justicia destacó la importancia de que el actual artículo 15, apartado 1, letra c), del Reglamento nº 44/2001 se refiera «a los contratos en general, independientemente de cuál sea su objeto», siempre y cuando se trate de contratos celebrados por un consumidor con un vendedor profesional en el marco de las actividades comerciales o profesionales de éste. (22) Esta característica, la irrelevancia del objeto, cobró aún más importancia al compararla con la redacción del antecedente del precepto en el Convenio de Bruselas, cuyo enunciado limitaba el foro a los contratos que tengan por objeto «una prestación de servicios o un suministro de mercaderías». Como ha quedado expuesto en el punto 20 de estas conclusiones, una interpretación histórica de este precepto le sirvió al Tribunal de Justicia en el asunto Ilsinger para ampliar el tipo de contratos de consumo a los que se aplica el foro especial del artículo 16 del Reglamento nº 44/2001. De hecho, el Tribunal de Justicia no dudó en apartarse de una jurisprudencia anterior, basada en la interpretación del antiguo artículo 13 del Convenio de Bruselas, que limitaba su aplicación a los contratos de consumo de naturaleza sinalagmática. (23) Tras la entrada en vigor del Reglamento nº 44/2001 y la nueva redacción del precepto, la sentencia Ilsinger declaró que la exclusión de los contratos de consumo unilaterales quedaba desprovista de fundamento.

33. A fent hivatkozott Ilsinger‑ügyben ismertetett indítványában Trstenjak főtanácsnok ugyanerre az eredményre jutott. Az ítéletben kifejtett indokokon túl a főtanácsnok hangsúlyozta a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának elején szereplő „minden más esetben” kifejezés hatásának jelentőségét.(24) Egyetértek azzal, hogy ez a kifejezés kellőképpen egyértelmű, és magától értetődik, hogy a „minden” szó megalapozatlanná tesz minden olyan értelmezést, amely korlátozza a rendelkezés hatálya alá tartozó fogyasztói szerződések számát.

33. En las conclusiones presentadas en el referido asunto Ilsinger, la Abogado General Trstenjak llegó al mismo resultado. Además de los motivos enunciados en la sentencia, la Abogado General destacaba la importancia del inciso, al comienzo del artículo 15, apartado 1, letra c), del Reglamento nº 44/2001, que dice «en todos los demás casos». (24) Coincido en que esta expresión es suficientemente expresiva, y es evidente que el término «todos» priva de fundamento a cualquier interpretación que reduzca el número de contratos de consumo a los que se aplica el precepto.

34. Végül, a fenti megállapítások közvetlenül a Pammer és Hotel Alpenhof egyesített ügyekben hozott ítélethez vezetnek, különösen 87. pontjához, amely a jelen jogvita tárgyát képezi. Ebben az ítéletben a Bíróság nagytanácsa először értelmezte a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontját azon feltételek meghatározása céljából, amelyek mellett megállapítható, hogy valamely eladó vagy szolgáltató honlapon ismertetett tevékenysége valamely tagállam felé „irányult”. Bizonyos kritériumok felsorolását követően az ítélet a Bíróság elé terjesztett két ügy ténybeli körülményeit elemzi. A Hotel Alpenhof ügyet illetően, amelynek tárgya a német bíróságok joghatósága volt egy Németországban lakóhellyel rendelkező fogyasztó és egy Ausztriában található szálloda tulajdonosa közötti jogvita tekintetében, a Bíróság kimondta:

34. Por fin, lo anterior nos lleva directamente a la sentencia Pammer y Hotel Alpenhof, y en especial a su discutido apartado 87. En dicha resolución el Tribunal de Justicia, en formación de Gran Sala, aportó por primera vez una interpretación del artículo 15, apartado 1, letra c), del Reglamento nº 44/2001, al objeto de aclarar cuándo se considera que la actividad de un profesional, presentada en una página web, ha sido «dirigida» hacia un Estado miembro. Tras enumerar una serie de criterios, la sentencia analiza las circunstancias fácticas de los dos supuestos de hecho suscitados en cada asunto. Al referirse al caso Hotel Alpenhof, donde se discutía la competencia de los tribunales alemanes para conocer de un litigio entre un consumidor con residencia en Alemania y el propietario de un hotel sito en Austria, el Tribunal de Justicia declaró:

„85 A Hotel Alpenhof és O. Heller közötti jogvitához hasonló ügyben, úgy tűnik, […] több arra utaló jel is van, hogy a kereskedő tevékenysége az Osztrák Köztársaságon kívül egy vagy több másik tagállamra is irányult. Mindazonáltal a nemzeti bíróság feladata annak ellenőrzése, hogy ez a helyzet áll‑e fent.

«85 En un asunto como el que enfrenta a Hotel Alpenhof y al Sr. Heller, parece que […] existen varios [indicios] que pueden demostrar que el vendedor dirigió su actividad hacia uno o varios Estados miembros distintos de la República de Austria. No obstante, corresponderá al juez nacional comprobar este extremo.

86. A Hotel Alpenhof ugyanakkor úgy érvel, hogy a fogyasztóval a szerződést a helyszínen kötötték meg, és nem távollévők közötti szerződésről van szó, a szobák kulcsának átadása és a fizetés a helyszínen történt, és ekképpen nem alkalmazható a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja.

86 Sin embargo, Hotel Alpenhof sostiene que el contrato con el consumidor se celebró in situ y no a distancia, ya que la entrega de las llaves de las habitaciones y el pago se efectuaron in situ, y que, por lo tanto, no cabe aplicar el artículo 15, apartado 1, letra c), del Reglamento nº 44/2001.

87. E tekintetben azon körülmény, miszerint a kulcsok fogyasztónak történő átadására és a fogyasztó általi fizetésre a kereskedő székhelye szerinti tagállam területén került sor, nem akadálya az említett rendelkezés alkalmazásának, amennyiben a foglalásra és annak visszaigazolására távollévők között került sor, így a fogyasztó a távolból vállalt szerződéses kötelezettséget.”(25)

87 A este respecto, el hecho de que las llaves se entreguen al consumidor y de que este efectúe el pago en el Estado miembro en cuyo territorio está establecido el vendedor no impide que se aplique la citada disposición si la reserva y su confirmación tuvieron lugar a distancia, de modo que el consumidor se obligó contractualmente a distancia .» (25)

35. Eddig az ítélet.

35. Hasta aquí la sentencia.

36. Amint arra már a jelen indítvány elején is felhívtam a figyelmet, a kérdést előterjesztő bíróság a 87. pont megfogalmazása tekintetében arra keresi a választ, hogy a Bíróság a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának hatályát kizárólag a távollevők között kötött fogyasztói szerződésekre kívánta‑e korlátozni. Amint arra fentebb rámutattam, úgy vélem, hogy az e kérdésre adandó válasznak nemlegesnek kell lennie, nemcsak az eddig felsorolt indokok alapján, hanem magának a Pammer és Hotel Alpenhof egyesített ügyekben hozott ítéletnek a megfogalmazása alapján is.

36. Como se viene advirtiendo desde el inicio, a la vista de la redacción de este último apartado 87, el órgano jurisdiccional pregunta si el Tribunal de Justicia ha pretendido limitar el alcance del artículo 15, apartado 1, letra c), del Reglamento nº 44/2001 únicamente a los contratos de consumo celebrados a distancia. Como también he comenzado adelantando, considero que la respuesta debe ser negativa, no sólo por los argumentos hasta ahora expuestos, sino también a tenor de la propia sentencia Pammer y Hotel Alpenhof.

37. Elvonatkoztatva attól a ténytől, hogy a Hotel Alpenhof esetében a szerződést távollevők között kötött szerződésként kötötték meg, a Bíróság ugyanis nem tett mást, mint egy körülményre helyezte a hangsúlyt, de nem egy, a 44/2001 rendelet által megkövetelt kötelező feltétel teljesülésére. Ez az ítélet egészének olvasatából is kitűnik, mivel a Hotel Alpenhof üggyel egyesített Pammer‑ügy körülményeinek vizsgálata során a Bíróság nem tesz említést semmiféle, az adott ügyben a felek által távollevők között kötött, illetve helyben kötött szerződésről. Ehhez még hozzá kell tenni Trstenjak főtanácsnoknak a Pammer és Hotel Alpenhof egyesített ügyekben ismertetett indítványát, amelyben egyértelműen elutasítja azt az álláspontot, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontját kizárólag a távollevők között kötött szerződésekként megkötött fogyasztói szerződésekre kell alkalmazni.(26)

37. En efecto, al destacar que en el supuesto que afectaba al Hotel Alpenhof el contrato se había celebrado a distancia, el Tribunal de Justicia no hacía sino poner el acento sobre una circunstancia, pero no sobre el cumplimiento de un requisito imperativo exigido por el Reglamento nº 44/2001. Ello se desprende también de una lectura integral de la sentencia, pues al abordar las circunstancias del asunto Pammer, acumulado con el asunto Hotel Alpenhof, no se hace referencia alguna al tipo de contrato, a distancia o in situ, celebrado por las partes en dicho caso. Se suman a lo anterior las conclusiones presentadas en el asunto Pammer y Hotel Alpenhof por la Abogado General Trstenjak, en las cuales se descarta abiertamente que el artículo 15, apartado 1, letra c), del Reglamento nº 44/2001 deba aplicarse únicamente a los contratos de consumo celebrados a distancia. (26)

38. Úgy vélem, hogy a Pammer és Hotel Alpenhof egyesített ügyekben hozott ítélet 87. pontja nem azért emeli ki a szerződés távollevők között kötött szerződés jellegét, hogy ezt követelményként állítsa be, hanem éppen azért, hogy kizárja a fent hivatkozott 15. cikk (1) bekezdése c) pontjának túlságosan megszorító értelmezését. A távollevők között kötött szerződésre történő utalás célja a szerződéskötést megelőző előkészítő műveletek és az Interneten megkötött előzetes szerződés jelentőségének kizárása, amely tevékenység a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamba az Interneten keresztül irányuló tájékoztatáson alapul. Úgy vélem, hogy a távollevők között kötött szerződés említésével a Bíróság hangsúlyozni kívánta, hogy az adott ügyben nemcsak hogy már előkészítő műveleteket végeztek a fogyasztónak a Hotel Alpenhofba történő érkezését megelőzően, hanem ráadásul a kulcsok átadása előtt a felek már szerződést is kötöttek.

38. En mi criterio, el apartado 87 de la sentencia Pammer y Hotel Alpenhof subraya la naturaleza a distancia del contrato no tanto para exigirla como requisito, sino precisamente para excluir una interpretación demasiado restrictiva del citado artículo 15, apartado 1, letra c). La referencia al contrato a distancia se realiza con el fin de destacar la importancia de que exista una actividad precontractual preparatoria y previa acometida a través de Internet, la cual se sustenta a su vez en una información dirigida a través de la web hacia el ámbito espacial donde tiene su domicilio el consumidor. Con la referencia al contrato a distancia, entiendo que el Tribunal de Justicia pretendía destacar que, en el caso, no sólo existían actos preparatorios con anterioridad a la llegada del consumidor al Hotel Alpenhof, sino que, además, ya se había celebrado un contrato entre las partes con anterioridad a la entrega de llaves.

39. Következésképpen, úgy ítélem meg, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az nem követeli meg, hogy a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató közötti szerződést távollevők között kötött szerződésként kössék meg.

39. En consecuencia, opino que el artículo 15, apartado 1, letra c), del Reglamento nº 44/2001, debe interpretarse en el sentido de que no exige que el contrato entre el consumidor y el profesional haya sido celebrado a distancia.

VI – Végkövetkeztetések

VI. Conclusión

40. A fenti megfontolásokra figyelemmel azt javaslom a Bíróságnak, hogy az Oberster Gerichtshof által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a következőképpen válaszoljon:

40. En vista de los argumentos expuestos, propongo al Tribunal de Justicia que dé respuesta a la cuestión prejudicial planteada por el Oberster Gerichtshof en los siguientes términos:

„A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja nem követeli meg, hogy a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató közötti szerződést távollevők között kötött szerződésként kössék meg.”

«El artículo 15, apartado 1, letra c), del Reglamento (CE) nº 44/2001 del Consejo, de 22 de diciembre de 2000, relativo a la competencia judicial, el reconocimiento y la ejecución de resoluciones judiciales en materia civil y mercantil, no exige que el contrato entre el consumidor y el profesional haya sido celebrado a distancia.»

(1) .

(1) .

(2) – A 2000. december 22‑i tanácsi rendelet (HL L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.; helyesbítés: HL L 242., 2006.9.5., 6. o.).

(2) – Reglamento del Consejo de 22 de diciembre de 2000 (DO L 12, p. 1).

(3) – A Bíróság C‑585/08. és C‑144/09. sz. egyesített ügyekben 2010. december 7‑én hozott ítélete (az EBHT‑ban még nem tették közzé).

(3) – Sentencia de 7 de diciembre de 2010 (C-585/08 y C-144/09, aún no publicada en la Rec. p. I-0000).

(4)  – A Pammer és Hotel Alpenhof egyesített ügyekben hozott ítélet fent hivatkozott pontján kívül mások is egyértelműen azon az állásponton vannak, hogy a fogyasztói szerződést szükségszerűen távollevők között kötött szerződésként kell megkötni. Lásd például Kropholler, J. és von Hein, J., Europäisches Zivilprozessrecht, 9ª ed., Art. 15 EuGVO Rn. 27 és von Hein, J., Juristenzeitung, 2011., 957. o.

(4)  – Además del referido apartado de la sentencia Pammer y Hotel Alpenhof, alguna doctrina se ha posicionado abiertamente a favor de que el contrato de consumo se celebre necesariamente a distancia. Véase, por ejemplo, Kropholler, J., y von Hein, J., Europäisches Zivilprozessrecht, 9ª ed., Art. 15 EuGVO Rn. 27, y von Hein, J., Juristenzeitung , 2011, p. 957.

(5) – A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló tanácsi EK‑rendeletre vonatkozó, brüsszeli, 1999. július 14‑i COM(1999) 348 végleges bizottsági javaslat.

(5)  – Propuesta de la Comisión de Reglamento (CE) del Consejo relativo a la competencia judicial, al reconocimiento y a la ejecución de resoluciones judiciales en materia civil y mercantil, hecha en Bruselas el 14 de julio de 1999 (COM(1999) 348 final).

(6)  – Az előző lábjegyzetben hivatkozott bizottsági javaslat, 16. o.

(6)  – Propuesta de la Comisión, citada en la nota anterior, p. 16.

(7)  – Uo .

(7)  – Ibid.

(8)  – A Fausto Pocar által kidolgozott, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2007. október 30‑án Luganóban aláírt egyezményre vonatkozó magyarázó jelentést 2009. december 23‑án tették közzé a Hivatalos Lapban (HL C 319., 1. o.).

(8)  – El Informe explicativo del Convenio relativo a la competencia judicial, el reconocimiento y la ejecución de resoluciones judiciales en materia civil y mercantil, firmado en Lugano el 30 de octubre de 2007, elaborado por Fausto Pocar, fue objeto de publicación en el Diario Oficial de 23 de diciembre de 2009 (DO C 319, p. 1).

(9)  – Az előző lábjegyzetben hivatkozott Pocar‑jelentés 83. pontja (kiemelés tőlem).

(9)  – Informe Pocar, citado en la nota anterior, apartado 83 (cursiva añadida).

(10) – Uo. (kiemelés tőlem).

(10)  – Ibid . (cursiva añadida).

(11) – A C‑180/06. sz. Ilsinger‑ügyben 2009. május 14‑én hozott ítélet (EBHT 2009., I‑3961. o.) 50. pontja.

(11)  – Sentencia de 14 de mayo de 2009, Ilsinger (C-180/06, Rec. p. I-3961), apartado 50.

(12) – Az előző lábjegyzetben hivatkozott Ilsinger‑ügyben hozott ítélet 51. pontja.

(12)  – Sentencia Ilsinger, citada en la nota anterior, apartado 51.

(13)  – A Tanács és a Bizottság közös nyilatkozata a 44/2001 rendelet 15. és 73. cikkéről; angol nyelven hozzáférhető: http://ec.europa.eu/civiljustice/homepage/homepage_ec_en_declaration.pdf.

(13)  – Declaración conjunta del Consejo y de la Comisión relativa a l os artículos 15 y 73 del Reglamento nº 44/2001, disponible en lengua inglesa en el sitio http://ec.europa.eu/civiljustice/homepage/homepage_ec_en_declaration.pdf.

(14)  – Az angol nyelvű változatban: „This provision relates to a number of marketing methods, including contracts concluded at a distance through the Internet”; a francia nyelvű változatban: „Cette disposition concerne plusieurs méthodes de commercialisation, dont les contrats conclus à distance par l’intermédiaire d’Internet”; a német nyelvű változatban: „Diese Bestimmung betrifft mehrere Absatzformen, darunter Vertragsabschlüsse im Fernabsatz über Internet”; illetve az olasz nyelvű változatban: „Detta disposizione riguarda diversi metodi di vendita, fra cui i contratti conclusi a distanza via Internet”.

(14)  – En la version inglesa, «This provision relates to a number of marketing methods, including contracts concluded at a distance through the Internet»; en la versión francesa, «Cette disposition concerne plusieurs méthodes de commercialisation, dont les contrats conclus à distance par l’intermédiaire d’Internet»; en la versión alemana, «Diese Bestimmung betrifft mehrere Absatzformen, darunter Vertragsabschlüsse im Fernabsatz über Internet»; o en la versión italiana, «Detta disposizione riguarda diversi metodi di vendita, fra cui i contratti conclusi a distanza via Internet».

(15)  – Lásd a távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1997. május 20‑i 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 144., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 3. kötet, 319. o.) 2. cikkének (1) bekezdését, amely a távértékesítési szerződés autonóm fogalmát a következőképpen határozza meg: „a szállító és a fogyasztó között minden olyan, a szállító által áru vagy szolgáltatás értékesítésére szervezett távértékesítési rendszer keretében kötött szerződés, amelynél a szállító a szerződés megkötésének időpontjáig, beleértve magát a szerződéskötést is, kizárólag valamilyen távközlő eszközt vesz igénybe a szerződés létrehozása érdekében”.

(15)  – Véase el artículo 2, número 1, de la Directiva 97/7/CE del Parlamento Europeo y del Consejo, de 20 de mayo de 1997, relativa a la protección de los consumidores en materia de contratos a distancia (DO L 144, p. 19), contiene una definición autónoma del contrato a distancia, en los siguientes términos: «todo contrato entre un proveedor y un consumidor sobre bienes o servicios celebrado en el marco de un sistema de ventas o de prestación de servicios a distancia organizado por el proveedor que, para dicho contrato, utiliza exclusivamente una o más técnicas de comunicación a distancia hasta la celebración del contrato, incluida la celebración del propio contrato».

(16) – Lásd Virgós Soriano, M., és Garcimartín Alférez, F., Derecho Procesal Civil Internacional, Litigación Internacional, 2. kiadás, Civitas, Madrid, 2007, 171. és 172. o.

(16)  – Véase Virgós Soriano, M., y Garcimartín Alférez, F., Derecho Procesal Civil Internacional. Litigación Internacional, 2ª ed., Ed. Civitas, Madrid, 2007, pp. 171 y 172.

(17)  – A 44/2001 rendelet 15. és 16. cikkének, valamint a Brüsszeli Egyezmény korábbi rendelkezéseinek fogyasztóvédelmi céljáról lásd többek között a 150/77. sz. Bertrand‑ügyben 1978. június 21‑én hozott ítélet (EBHT 1978., 1431. o.) 14‑18. pontját, a C‑89/91. sz. Shearson Lehman Hutton ügyben 1993. január 19‑én hozott ítélet (EBHT 1993., I‑139. o.) 13‑16. pontját, a C‑269/95. sz. Benincasa‑ügyben 1997. július 3‑án hozott ítélet (EBHT 2005., I‑3767. o.) 13. és 14ját, a C‑464/01. sz. Gruber‑ügyben 2005. január 20‑án hozott ítélet (EBHT 2005., I‑439. o.) 32. pontját, valamint a fent hivatkozott Pammer és Hotel Alpenhof egyesített ügyekben hozott ítélet 57. pontját.

(17)  – Sobre la finalidad protectora del consumidor de los artículos 15 y 16 del Reglamento nº 44/2001, así como las disposiciones antecedentes del Convenio de Bruselas, véanse, entre otras, las sentencias de 21 de junio de 1978, Bertrand (150/77, Rec. p. 1431), apartados 14 a 18; de 19 de enero de 1993, Shearson Lehman Hutton (C-89/91, Rec. p. I-139) apartados 13 a 16; de 3 de julio de 1997, Benincasa (C-269/95, Rec. p. I-3767), apartados 13 y 14; de 20 de enero de 2005, Gruber (C-464/01, Rec. p. I-439), apartado 32, y Pammer y Hotel Alpenhof, antes citada, apartado 57.

(18) – Lásd Leible, S. és Müller, M., Neue Juristische Wochenschrift, 2011, 497. o. és Mankowski, P., Praxis des Internationalen Privat- und Verfahrensrechts, 2009., 242. és ezt követő oldalak.

(18)  – Véase Leible, S., y Müller, M., Neue Juristische Wochenschrift, 2011, p. 497, y Mankowski, P., Praxis des Internationalen Privat- und Verfahrensrechts, 2009, pp. 242 y ss.

(19)  – 2010. május 18‑án ismertetett indítvány, 28. lábjegyzet.

(19)  – Conclusiones presentadas el 18 de mayo de 2010, nota 28.

(20)  – E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 44/2001 rendelet (1) preambulumbekezdése hangsúlyozza, hogy a jogszabály elsődleges célja a személyek szabad mozgásának biztosítása: „A Közösség célul tűzte ki, hogy fenntartja és fejleszti a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget, amelyben biztosított a személyek szabad mozgása. Egy ilyen térség fokozatos létrehozása érdekében a Közösségnek egyebek mellett el kell fogadnia a belső piac megfelelő működéséhez szükséges, a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos intézkedéseket”.

(20)  – A estos efectos, es importante recordar que el Reglamento nº 44/2001, en su considerando primero, destaca que el objetivo central del texto es asegurar la libre circulación de personas: «La Comunidad se ha fijado el objetivo de mantener y desarrollar un espacio de libertad, de seguridad y de justicia en el que esté garantizada la libre circulación de personas. A fin de establecer progresivamente tal espacio, la Comunidad adopta, entre otras cosas, las medidas en el ámbito de la cooperación judicial en materia civil que son necesarias para el buen funcionamiento del mercado interior.»

(21)  – A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.) szóló, 2008. június 17‑i 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 177., 6. o.; helyesbítés: HL L 309., 2009.11.24., 87. o.), amely a szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 1980. június 19‑én Rómában aláírásra megnyitott egyezmény (HL C 169., 2005.7.8., 10. o.) helyébe lépett. Az 593/2008 rendeletet a 2009. december 17‑től kötött szerződésekre kell alkalmazni.

(21)  – Reglamento (CE) nº 593/2008 del Parlamento Europeo y del Consejo, de 17 de junio de 2008, sobre la ley aplicable a las obligaciones contractuales (Roma I) (DO L 177, p. 6), el cual sustituyó al Convenio sobre la ley aplicable a las obligaciones contractuales, abierto a la firma en Roma el 19 de junio de 1980 (DO 1980, L 266, p. 1). El Reglamento nº 593/2008 se aplica a los contratos celebrados a partir del 17 de diciembre de 2009.

(22) – A fent hivatkozott Ilsinger‑ügyben hozott ítélet 50. pontja.

(22)  – Sentencia Ilsinger, antes citada, apartado 50.

(23) – A C‑27/02. sz. Engler‑ügyben 2005. január 20‑án hozott ítélet (EBHT 2006., I‑481. o.) 34–37. pontja.

(23)  – Sentencia de 20 de enero de 2005, Engler (C-27/02, Rec. p. I-481), apartados 34 a 37.

(24) – A 2008. szeptember 11‑i indítvány 40. pontja.

(24)  – Conclusiones presentadas el 11 de septiembre de 2008, punto 40.

(25) – Kiemelés tőlem.

(25)  – Cursiva añadida.

(26) – A fent hivatkozott indítvány 55. pontja.

(26)  – Conclusiones antes citadas, punto 55.