1. By the question it has referred to the Court, the High Court (Ireland) in essence requests clarification of the scope of the right to be heard in the framework of the procedure for examining an application for subsidiary protection brought by a Rwandan national under Directive 2004/83/EC. (2) Subsidiary protection concerns every third country national who does not qualify as a refugee but in respect of whom substantial grounds have been shown for believing that the person concerned would, if returned to his country of origin, face a real risk of suffering serious harm. (3)

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésével a High Court (Írország) lényegében arra kéri a Bíróságot, hogy pontosítsa a meghallgatáshoz való jog terjedelmét, amely egy ruandai állampolgár 2004/83/EK irányelv(2) alapján benyújtott kiegészítő védelem iránti kérelmének vizsgálatára irányuló eljárásban merült fel. E kiegészítő védelem minden olyan harmadik országbeli állampolgárt megillet, aki nem minősül menekültnek, de akivel kapcsolatban megalapozott okokból azt kell feltételezni, hogy származási országába való visszatérése esetén súlyos sérelem elszenvedése tényleges veszélyének lenne kitéve.(3)

2. Under Article 78(2) TFEU, the European Union (‘EU’) has laid down criteria common to all the Member States with regard to the conditions that third country nationals must fulfil in order to qualify for international protection under Directive 2004/83. Chapter II of the directive, which deals with the individual assessment of an application for international protection, contains the following provision in Article 4(1):

2. Az EUMSZ 78. cikk (2) bekezdése szerint az Európai Unió a tagállamok egészére nézve közös szempontokat alakított ki azon feltételeket illetően, amelyeknek a harmadik országbeli állampolgároknak meg kell felelniük ahhoz, hogy a 2004/83 irányelv szerinti nemzetközi védelemben részesülhessenek. Ezen irányelvnek a nemzetközi védelem iránti kérelmek egyedi elbírálására vonatkozó II. fejezete 4. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

‘Member States may consider it the duty of the applicant to submit as soon as possible all elements needed to substantiate the application for international protection. In cooperation with the applicant it is the duty of the Member State to assess the relevant elements of the application.’

„A tagállamok a kérelmező kötelezettségének tekinthetik, hogy a lehető leggyorsabban bemutasson minden, a nemzetközi védelem iránti kérelem megalapozásához szükséges bizonyítékot. A kérelem szempontjából jelentőséggel bíró bizonyítékok értékelését – a kérelmező közreműködésével – a tagállam végzi.”

3. In this case, the referring court asks the Court whether the duty of cooperation laid down in that provision must be interpreted as requiring the authority responsible for examining the application to communicate to the applicant, before adoption of a negative decision and where an application for asylum has already been refused, the elements on which it intends to base its decision and to seek the applicant’s observations in that regard.

3. A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság arra szeretne választ kapni a Bíróságtól, hogy az e rendelkezésben előírt együttműködési kötelezettséget úgy kell‑e értelmezni, hogy annak szellemében a kérelem elbírálására illetékes hatóság a kedvezőtlen határozat elfogadását megelőzően, amennyiben a menedékjog iránti kérelmet egyszer már elutasították, köteles arra, hogy közölje azokat a tényezőket, amelyekre e határozatot alapítani szándékozik, illetve arra, hogy e kérdésben a kérelmező észrevételeit bekérje.

4. The request for a preliminary ruling has arisen in proceedings between, on the one hand, Mr M., a Rwandan national of Tutsi ethnicity, and, on the other, the Minister for Justice, Equality and Law Reform, Ireland and the Attorney General, concerning the legality of the procedure followed by the Irish authorities when dealing with Mr M.’s application for subsidiary protection.

4. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet az M. M. (tuszi nemzetiségű ruandai állampolgár), a Minister for Justice, Equality and Law Reform (igazságügyminiszter), Írország és az Attorney General (ügyész) között, M. kiegészítő védelem iránti kérelmének vizsgálata céljából az említett ír hatóságok által lefolytatott eljárás jogszerűsége tárgyában indult peres eljárásban terjesztették elő.

5. Following the expiry of the student visa granted him by the Irish authorities, Mr M., on 21 May 2008, made an application for asylum to the Office of the Refugee Applications Commissioner. (4) Following rejection of that application, Mr M. then applied for subsidiary protection on 31 December 2008; on 24 September 2010 that application was rejected too. The Minister for Justice, Equality and Law Reform held that, because of the serious credibility doubts that attended Mr M.’s claim, it was not possible to establish that he would be at risk of serious harm once he returned to his country of origin, which would give grounds for granting subsidiary protection.

5. Az ír hatóságok által M. M. részére megadott tanulmányi vízum lejártát követően M. 2008. május 21‑én menedékjog iránti kérelmet nyújtott be az Office of the Refugee Applications Commissionnerhez (a menedékjog iránti kérelmek elbírálásáért felelős biztos hivatala)(4) Ennek elutasítását követően, 2008. december 31‑én M. kiegészítő védelem iránti kérelmet terjesztett elő, amelyet 2010. szeptember 24‑én szintén elutasítottak. A Minister for Justice, Equality and Law Reform úgy ítélte meg, hogy mivel komoly kétségek merültek fel M. M. állításainak hihetőségét illetően, nem bizonyítható, hogy származási országába való visszatérése esetén olyan súlyos sérelem elszenvedése veszélyének lenne kitéve, amely a kiegészítő védelem megadását indokolná.

6. Mr M. brought proceedings for judicial review of the latter decision before the High Court. He submits that the competent national authorities have failed to comply with their duty of cooperation under Article 4(1) of Directive 2004/83 by not affording him any opportunity to comment upon the draft decision rejecting his application, which relied, inter alia, on a document of which Mr M. was not made aware during the procedure.

6. Ez utóbbi határozattal szemben terjesztett elő M. M. hatályon kívül helyezés iránti keresetet a High Courtnál. Úgy vélte, hogy az illetékes nemzeti hatóságok nem tettek eleget a 2004/83 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerinti együttműködési kötelezettségüknek, mivel nem adtak számára lehetőséget arra, hogy előterjessze észrevételeit a kérelmét elutasító határozat tervezetével kapcsolatban, amely egy olyan dokumentumra is kitért, amelyről az érintettnek az eljárás folyamán nem volt tudomása.

7. In its order for reference, the High Court states that it does not concur with Mr M.’s analysis concerning the interpretation of Article 4(1) of Directive 2004/83. In that regard it refers to its judgment of 24 March 2011 in Ahmed v Minister for Justice, Equality and Law Reform and to two of the arguments which it had set out when refuting such an interpretation. The first related to the need to avoid having a multiplicity of procedural steps. The second related to the considerable degree of interaction to have already taken place between the competent national authority and an applicant in the course of the assessment of his asylum application. The High Court pointed out that an application for subsidiary protection is not made in isolation but following a procedure in which an asylum application has been considered and in the course of which the applicant has already been heard on a number of occasions.

7. Előzetes döntéshozatalra utaló határozatában a High Court jelzi, hogy nem osztja M. M. elemzését a 2004/83 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének értelmezését illetően. E tekintetben az Ahmed kontra Minister for Justice, Equality and Law Reform ügyben 2011. március 24‑én hozott ítéletére, valamint az említett értelmezés elutasításának alátámasztására kifejtett érvei közül kettőre hivatkozik. Az első érv az eljárási szakaszok sokfélesége elkerülésének a szükségességére vonatkozik. A második érv pedig azon alapul, hogy az illetékes nemzeti hatóság és a kérelmező a menedékjog iránti kérelem vizsgálata során már számos alkalommal információt cserélt egymással. A High Court ugyanis pontosította, hogy a kiegészítő védelem iránti kérelmet nem külön, hanem egy olyan, menedékjog iránti kérelem vizsgálatára irányuló eljárást követően nyújtották be, amelynek során a kérelmezőt már többször meghallgatták.

8. Nevertheless, in its order for reference, the High Court notes that the Raad van State (Council of State) (Netherlands), in a judgment of 12 July 2007, has apparently adopted a different interpretation of Article 4(1) of Directive 2004/83. In order to avoid any discrepancies in interpretation among the courts of the Member States, the High Court has decided to stay proceedings and to refer the following question to the Court for a preliminary ruling: 

8. Mindazonáltal az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban a High Court kiemeli, hogy a Raad van State (államtanács) (Hollandia) egy 2007. július 12‑i ítéletében a 2004/83 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének láhatóan egy másik lehetséges értelmezését fogadta el. A tagállami bíróságok értelmezései közötti eltérések elkerülése érdekében döntött úgy a High Court, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdést terjeszti előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

‘In a case where an applicant seeks subsidiary protection status following a refusal to grant refugee status and it is proposed that such an application should be refused, does the requirement to cooperate with an applicant imposed on a Member State in Article 4(1) of … Directive 2004/83 … require the administrative authorities of the Member State in question to supply such applicant with the results of such an assessment before a decision is finally made so as to enable him or her to address those aspects of the proposed decision which suggest a negative result?’

„Amennyiben valamely kérelmező a menekültként való elismerés megtagadását követően kiegészítő védelmi jogállás iránti kérelmet terjeszt elő, és ennek elutasítására tettek javaslatot, a […] 2004/83 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt, a tagállamnak a kérelmezővel történő együttműködésre vonatkozó kötelezettsége megköveteli‑e a szóban forgó tagállam közigazgatási hatóságaitól, hogy a végső döntés meghozatalát megelőzően a kérelmező rendelkezésére bocsássák ennek az értékelésnek az eredményét annak érdekében, hogy észrevételeket tehessen a javasolt határozat elutasító eredményét valószínűsítő szempontjaival kapcsolatban?”

9. Observations have been lodged by the parties to the dispute in the main proceedings, by the Czech and German Governments, Ireland, the French, Hungarian, Netherlands and Swedish Governments and by the European Commission.

9. Az alapeljárás felei, a cseh és a német kormány, Írország, a francia, a magyar, a holland és a svéd kormány, valamint az Európai Bizottság észrevételeket terjesztettek elő.

10. At the hearing, Mr M.’s representative requested that the Court reformulate the question raised so as to allow it, in essence, to consider whether the examination procedure in issue ensured observance of the right to an effective judicial remedy, as embodied in Article 47 of the Charter of Fundamental Rights of the European Union. (5) Since that reformulation goes well beyond the bounds fixed by the referring court and since that question has consequently not been the subject of debate between the parties, I propose that the Court should not grant the request.

10. A tárgyaláson M. M. képviselője arra kérte a Bíróságot, hogy fogalmazza újra az előterjesztett kérdést úgy, hogy az lényegében annak értékelésére irányuljon, hogy a szóban forgó vizsgálati eljárás biztosította‑e az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke által kimondott hatékony jogorvoslathoz való jog tiszteletben tartását.(5) Mivel ezen újrafogalmazás lényegesen meghaladja a kérdést előterjesztő bíróság által meghatározott kereteket, és e kérdést a feleknek egyáltalán nem állt módjukban megvitatni, azt javaslom a Bíróságnak, hogy e kérelemnek ne adjon helyt.

I – Analysis

I – Elemzés

11. By its question, the referring court, in essence, asks the Court whether the duty of cooperation, laid down in Article 4(1) of Directive 2004/83, must be interpreted as requiring the Member State to give the person concerned an opportunity to comment on the assessment of the facts and circumstances which it has carried out, before a decision refusing the application is adopted.

11. Kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni a Bíróságtól, hogy a 2004/83 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott együttműködési kötelezettséget úgy kell‑e értelmezni, hogy a tagállam az elutasító határozat meghozatalát megelőzően köteles az érintettet a tények és körülmények értékelése tárgyában meghallgatni.

12. The issues involved in answering the referring court’s question are clear.

12. A kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdésre adandó válasz jelentősége egyértelmű.

13. First, it will be necessary to determine the scope of the right to be heard within the framework of the procedure for examining an application for international protection. In particular, the question will be whether the duty of cooperation laid down in Article 4(1) of Directive 2004/83 requires the authority responsible for considering an application for subsidiary protection to notify the applicant, before adoption of a negative decision and where an asylum application has already been refused, of the matters on which it intends to base that decision and to seek his observations in that regard.

13. Egyrészről a nemzetközi védelem iránti kérelem vizsgálatával kapcsolatos eljárás keretén belüli meghallgatáshoz való jog terjedelmének a meghatározásáról van szó. Különösen az a megválaszolandó kérdés, hogy a 2004/83 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott együttműködési kötelezettség alapján a kiegészítő védelem iránti kérelem vizsgálatára illetékes hatóság köteles‑e a menedékjog iránti kérelem elutasítását követően, de még a kedvezőtlen határozat meghozatala előtt közölni azokat a tényezőket, amelyekre ez utóbbi határozatot alapítani szándékozik, és ezzel kapcsolatban a kérelmező észrevételeit beszerezni.

14. Second, it will be necessary to identify the minimum safeguards which the competent national authorities may not deny an applicant for international protection when examining his application. Indeed, although, according to recital 11 in the preamble to Directive 2005/85/EC (6) and the case-law of the Court of Justice, the Member States have a discretion as to how to organise the processing of applications for international protection, they are none the less obliged to ensure observance of the rights and procedural rules, albeit minimum, laid down in that directive. (7)

14. Másrészről azoknak a minimális garanciáknak a pontosabb meghatározásáról van szó, amelyeket az illetékes nemzeti hatóságok nem tagadhatnak meg a nemzetközi védelmet igénylő kérelmezőktől a kérelmük vizsgálatával kapcsolatos eljárásban. Ugyanis, bár a 2005/85/EK irányelv(6) (11) preambulumbekezdése és a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a tagállamok széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek a nemzetközi védelem iránti kérelmek elbírálásának megszervezését illetően, ugyanakkor kötelesek garantálni az ezen irányelvben megállapított eljárási jogok és elvek tiszteletben tartását, még akkor is, ha ezek csupán minimumszabály-jellegűek.(7)

A – Preliminary observations

A – Előzetes észrevételek

15. Before examining the question, I should like to make two observations.

15. E kérdés megvizsgálása előtt két észrevételt szeretnék tenni.

16. First, it should be noted at the outset that the wording of Article 4(1) of Directive 2004/83 – whichever language version thereof is considered – cannot be construed as placing an obligation on the Member States of the kind Mr M. seeks to invoke.

16. Először is, elöljáróban hangsúlyozni kell, hogy a 2004/83 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének szövege alapján – annak akármelyik nyelvi változatát is nézzük – nem lehet olyan kötelezettséget megállapítani a tagállamok terhére, mint az M. M. által követelt kötelezettség.

17. In order to reply to the question asked by the referring court, it will therefore be necessary, first of all, to recall the scope of the right to be heard in the EU legal order, as determined by the Court in its case-law, before ascertaining what the scope of that right should be in the framework of the procedure for examining an application for international protection.

17. Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdés megválaszolásához elsőként emlékeztetni kell a meghallgatáshoz való jognak az uniós jogrend szerinti terjedelmére, ahogyan azt a Bíróság az ítélkezési gyakorlatában meghatározta, mielőtt megállapítanánk annak a nemzetközi védelem iránti kérelem vizsgálatával kapcsolatos eljárásbeli terjedelmét.

18. It will then be necessary to consider the way in which concrete expression is given to that right by the EU legislature in Directives 2004/83 and 2005/85. Indeed, the extent of the duty of cooperation referred to in Article 4(1) of Directive 2004/83 must not only be considered in the light of the scheme and purpose of that provision but must also be assessed in the light of the rules governing the procedure for granting international protection laid down in Directive 2005/85.

18. Ezt követően meg kell vizsgálni azt, hogy az uniós jogalkotó miként konkretizálta e jogot a 2004/83 irányelvben és a 2005/85 irányelvben. A 2004/83 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében említett együttműködési kötelezettség terjedelmét ugyanis nem csupán e rendelkezés rendszerére és céljára tekintettel kell vizsgálni, hanem a 2005/85 irányelvben meghatározott, a nemzetközi védelem megadását eredményező eljárásra vonatkozó szabályokra való figyelemmel is.

19. It must be pointed out that Directive 2004/83, by virtue of its title and preamble as well as its content and purpose, does not seek either to set out the procedural rules that apply to the examination of an application for international protection or to lay down the procedural safeguards that the applicant must, in that respect, be afforded. The sole objective of the directive is to set criteria common to all the Member States with regard to the standards for the qualification of third country nationals for international protection (8) and the content of that protection.

19. Fel kell hívni a figyelmet ugyanis arra, hogy a 2004/83 irányelvnek – sem annak címe és preambuluma, sem annak tartalma és célja alapján – nem az a szándéka, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelmek vizsgálatára alkalmazandó eljárási szabályokat kialakítsa, vagy hogy az ezzel kapcsolatban a kérelmezőnek biztosítandó eljárási garanciákat megállapítsa. Ezen irányelv egyetlen célja a valamennyi tagállamban alkalmazandó közös szempontok meghatározása azon feltételeket illetően, amelyeknek a harmadik országok állampolgárainak meg kell felelniük ahhoz, hogy nemzetközi védelemben(8) részesülhessenek, valamint e védelem tartalmának meghatározása.

20. It is against that background that Directive 2004/83 sets out, in Article 4, the list of facts and circumstances which the Member States must assess in order to determine the merits of the application and lays down, in Article 4(1), the duty of cooperation, the extent of which is in issue here.

20. E keretek között sorolja fel a 2004/83 irányelv, a 4. cikkében, azon tényeket és körülményeket, amelyeket a tagállamoknak a kérelem megalapozottságának vizsgálatakor értékelniük kell, e cikk (1) bekezdésében pedig meghatározza azt az együttműködési kötelezettséget, amelynek terjedelme a jelen ügyben kérdéses.

21. It is Directive 2005/85, however, which is more specific about the extent of that cooperation.

21. Márpedig ezen együttműködés terjedelmét a 2005/85 irányelv pontosította.

22. Adopted some months after Directive 2004/83, Directive 2005/85 is intended to establish procedural rules common to all the Member States as regards the grant and withdrawal of refugee status. In that respect, Chapters II and III of Directive 2005/85 set out the rights and procedural obligations laid down in relation to the applicant and the Member State regarding the assessment of an asylum application and specify what is entailed by the cooperation established in Article 4(1) of Directive 2004/83.

22. A 2005/85 irányelvnek – amelyet néhány hónappal a 2004/83 irányelv elfogadását követően fogadtak el – az a célja, hogy meghatározza a tagállamok összességére nézve közös eljárási szabályokat a menekült státusz megadását és visszavonását illetően. Ennek keretében a 2005/85 irányelv – II. és III. fejezetében – pontosan meghatározza a kérelmező, illetve a tagállam eljárási jogait és kötelezettségeit a menedékjog iránti kérelem elbírálását illetően, és konkretizálja a 2004/83 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott együttműködést.

23.  Some clarification must be given concerning the scope of Directive 2005/85.

23. Pontosítani kell a 2005/85 irányelv hatályát.

24. Under Article 3(1) of Directive 2005/85, the latter applies to all asylum applications made in the territory of the Member States.

24. Ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerint az irányelvet a tagállamok területén benyújtott valamennyi menedékjog iránti kérelemre alkalmazni kell.

25. Pursuant to Article 3(3) of the directive, it also applies when a Member State introduces a single procedure in which applications are examined in the light of both forms of international protection, namely asylum and subsidiary protection. Indeed, under that provision, ‘[w]here Member States employ or introduce a procedure in which asylum applications are examined both as applications on the basis of the … Convention [relating to the status of refugees (9) ] and as applications for other kinds of international protection given under the circumstances defined by Article 15 of Directive 2004/83 [relating to subsidiary protection], they shall apply this directive throughout their procedure’.

25. Ezen irányelv 3. cikkének (3) bekezdése szerint az irányelvet akkor is alkalmazni kell, ha valamely tagállam olyan egységes eljárást vezet be, amelynek keretén belül a kérelmet a nemzetközi védelem mindkét – nevezetesen a menedékjog és a kiegészítő védelem szerinti – formájára tekintettel megvizsgálja. E rendelkezés alkalmazásában ugyanis „[a]mennyiben a tagállamok olyan eljárást vezetnek be vagy alkalmaznak, amelyben a menedékjog iránti kérelmek elbírálására mind a [menekültek helyzetére vonatkozó(9) ] egyezmény alapján, mind pedig a [kiegészítő védelemről szóló] 2004/83 irányelv 15. cikkében megállapított körülmények alapján másfajta nemzetközi védelemre irányuló kérelemként sor kerül, úgy az eljárás minden szakaszában ezen irányelv rendelkezéseit kell alkalmazniuk”.

26. It is my understanding that most of the Member States, in fact virtually all of them, have adopted the so-called ‘one-stop-shop’ system, a system broadly promoted by the EU legislature since 2004 (10) and now established in the amended proposal for Directive 2005/85. (11)

26. Értelmezésem szerint a tagállamok többsége, azaz gyakorlatilag szinte valamennyi tagállam elfogadta ezt az uniós jogalkotó által 2004 óta nagyban szorgalmazott, úgynevezett „egyablakos” rendszert,(10) amelyet jelenleg a 2005/85 irányelv m ódosított javaslata(11) tartalmaz.

27. However, it would seem from the hearing that, where a Member State introduces a separate administrative procedure for dealing with an application for subsidiary protection, it is not required, stricto sensu , under Article 3(3) of Directive 2005/85, to apply the procedural safeguards afforded in relation to the examination of an asylum application.

27. A tárgyaláson elhangzottakból viszont az derült ki, hogy amikor valamely tagállam külön közigazgatási eljárást vezet be a kiegészítő védelem iránti kérelmek elbírálására, akkor a 2005/85 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése szerint, szigorú értelemben véve, nem köteles alkalmazni a menedékjog iránti kérelem elbírálásánál biztosított eljárási garanciákat.

28. Second, it must be recalled that Directives 2004/83 and 2005/85 were adopted on the basis of point 1 of the first paragraph of Article 63 EC, pursuant to which the Council of the European Union was to adopt measures on asylum based on a full and inclusive application of the Geneva Convention. Those two directives thus play a part in establishing a common European asylum system based on the full and inclusive application of that convention and are intended to assist the competent n ational authorities to apply the latter by defining concepts and common conditions.

28. Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy a 2004/83 irányelvet és a 2005/85 irányelvet az EK 63. cikk első bekezdésének 1. pontja alapján fogadták el, amelynek értelmében az Európai Unió Tanácsa intézkedéseket fogad el a menekültügyre vonatkozóan a Genfi Egyezmény teljes körű és általános alkalmazása alapján. E két irányelv tehát az említett egyezmény teljes körű és általános alkalmazásán alapuló, közös európai menekültügyi rendszer létrehozását szolgálja, és céljuk – a közös fogalommeghatározások és közös szempontok révén – segíteni az illetékes nemzeti hatóságokat ezen egyezmény alkalmazásában.

29. Consequently, and in accordance with the Court’s settled case-law, (12) I shall interpret the provisions at issue not only in the light of the general scheme and purpose of Directives 2004/83 and 2005/85, but also having regard to the provisions laid down in the framework of the Geneva Convention (13) and, in particular, the interpretation adopted in that regard by the United Nations High Commissioner for Refugees (UNHCR). (14)

29. Következésképpen és a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően(12) a szóban forgó rendelkezéseket nem csupán a 2004/83 irányelv és a 2005/85 irányelv általános rendszerére és céljára tekintettel értelmezzük, hanem a Genfi Egyezményben(13) előírt rendelkezéseket és különösen az e tekintetben az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR)(14) által elfogadott értelmezést is figyelembe véve.

B – The scope of the right to be heard

B – A meghallgatáshoz való jog terjedelméről

30. The Court has affirmed the importance of the right to be heard and its very broad scope in the EU legal order.

30. A Bíróság kimondta a meghallgatáshoz való jog fontosságát és az uniós jogrenden belüli igen széles alkalmazási körét.

31. Thus, according to settled case-law, that right is a general principle of EU law pertaining, on the one hand, to the right to good administration, laid down in Article 41 of the Charter and, on the other, to observance of the rights of defence and the right to a fair trial enshrined in Articles 47 and 48 of the Charter. (15)

31. Így az állandó ítélkezési gyakorlat szerint e jog az uniós jog egyik olyan általános elve, amely egyrészt a Charta 41. cikkében szereplő gondos ügyintézéshez való jog részét, másrészt a Charta 47. és 48. cikke által biztosított, a védelemhez és a méltányos eljáráshoz való jog tiszteletben tartásának részét képezi.(15)

32. The right to be heard must be applicable in any procedure which may culminate in a decision of an administrative or judicial nature adversely affecting a person’s interests. Observance of that right is required not only of the EU institutions, by virtue of Article 41(2)(a) of the Charter, (16) but also – because it constitutes a general principle of EU law – of the authorities of each of the Member States when they adopt decisions falling within the scope of EU law, even when the applicable legislation does not expressly provide for such a procedural requirement. (17) Consequently, the right to be heard must apply in relation to the procedure for examining an application for international protection followed by the competent national authority in accordance with rules adopted in the framework of the common European asylum system.

32. A meghallgatáshoz való jogot valamennyi olyan eljárásban alkalmazni kell, amely az egyén érdekeit kedvezőtlenül érintő közigazgatási vagy bírósági jellegű határozat meghozatalával zárulhat. E jog tiszteletben tartása, a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében(16) nemcsak az uniós intézményeket kötelezi, hanem – lévén, hogy az az uniós jog egyik általános elve – az egyes tagállamok közigazgatási szerveit is, amennyiben azok az uniós jog hatálya alá tartozó határozatot hoznak, még akkor is, ha az alkalmazandó szabályozás nem rendelkezik kifejezetten ilyen formai előírásról.(17) Következésképpen a meghallgatáshoz való jogot a közös európai menekültügyi rendszer keretén belül elfogadott szabályoknak megfelelően alkalmazni kell a nemzetközi védelem iránti kérelemnek az illetékes nemzeti hatóság által végzett vizsgálati eljárására is.

33. According to settled case-law, the right to be heard ensures that every person is entitled to make representations, in writing or orally, on the matters on which the authorities intend to base a decision liable to affect him adversely. (18) It requires the authorities to enable the person concerned to consider those matters in the course of the procedure and actually put his case effectively. It also implies that the authorities must take note, with all requisite attention, of the representations made by the person concerned.

33. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a meghallgatáshoz való jog mindenki számára jogot biztosít írásbeli vagy szóbeli észrevételeinek megtételére azon tényezőkkel kapcsolatban, amelyekre a közigazgatási szerv az érintett számára esetleg kedvezőtlen határozatot alapítani szándékozik.(18) E jog megköveteli a közigazgatási szervtől, hogy az érintettnek lehetőséget biztosítson ezen elemek megismerésére az eljárás folyamán, és arra, hogy megfelelő és hatékony módon ismertethesse az álláspontját. Ez a jog azt is magában foglalja, hogy a közigazgatási szerv az érintett észrevételeit a megkövetelt figyelemmel vizsgálja meg.

34. The right to be heard has a number of objectives.

34. A meghallgatáshoz való jog több célt szolgál.

35. First, it is useful in establishing the facts and thus in the examination of the case. The representations made by the person concerned and the production of all elements liable to have a bearing on the authorities’ decision must enable the authorities to examine, with full knowledge of all the implications and exhaustively, all the elements of fact, circumstance and law on which the procedure rests.

35. Először is e jog a tények megállapítására, és ezáltal az ügy vizsgálatára szolgál. Az érintett által tett észrevételeknek és az általa közrebocsátott, a közigazgatási határozat érdemi része szempontjából esetlegesen releváns bizonyítékoknak lehetővé kell tennie a közigazgatási szerv számára valamennyi olyan tény, körülmény vagy jogi tényező teljes körű megismerését, amelyen az eljárás alapul.

36. Second, the right to be heard must ensure that the person concerned is in fact protected. That person is entitled to take part in a procedure which concerns him and, in that setting, he must be certain that he will be able to express his view, in advance, on all the important points on which the authorities intend to base their decision. The right to be heard must give him an opportunity to correct an error or submit such information relating to his personal circumstances as will tell in favour of the decision’s being adopted or not or of its having this content or that. (19) That serves as a basis for the trust which the citizen must be able to have in the authorities.

36. Másodszor a meghallgatáshoz való jognak lehetővé kell tennie az érintett hatékony védelmének a biztosítását. Az érintettnek joga van részt vennie a rá vonatkozó eljárásban, és ennek keretében biztosnak kell lennie abban, hogy kifejtheti a véleményét minden olyan lényeges kérdést illetően, amelyekre a közigazgatási szerv a határozatát alapítani szándékozik. A meghallgatáshoz való jognak lehetővé kell tennie az érintett számára a hibák kijavítását, vagy az egyéni helyzetével kapcsolatos olyan tényezők ismertetését, amelyek kihatnak arra, hogy a határozatot meghozzák‑e, vagy sem, és ha igen, akkor milyen tartalommal.(19) Mindez hozzájárul annak a bizalomnak a megalapozásához, amellyel a kérelmező a közigazgatási szervhez fordulhat.

37. The Court has clearly recognised the existence of the right to be heard in administrative procedures commenced by an interested party seeking to benefit from an entitlement such as a customs exemption (20) or Community financial assistance. (21)

37. A Bíróság egyértelműen elismerte a meghallgatáshoz való jog létjogosultságát az érintett által az olyan jogok érvényesítése érdekében indított közigazgatási eljárásokban, mint például valamely vámmentesség(20) vagy közösségi támogatás(21) igénybevétele.

38. The Court has also made clear the scope of that right in the context of quasi-criminal proceedings in which the authorities proceed against the person concerned on account of conduct deemed objectionable and impose economic and financial penalties on that person. (22)

38. A Bíróság tovább pontosította e jog alkalmazási körét az olyan kvázi represszív jellegű eljárásokban, amelyekben a közigazgatási szervek az érintettel szemben valamely elítélendő cselekmény miatt indítanak eljárást, és szabnak ki gazdasági vagy pénzbeli szankciót.(22)

39. Thus, when the Commission censures a cartel or an abuse of a dominant position, the Court has accepted that the right to be heard involves, at the end of the investigation and prior to adoption of a decision, disclosure to the party concerned of the objections relied on against it. (23) That statement of objections is a preparatory document which does not prejudge the Commission’s final decision. However, it sets out the Commission’s preliminary conclusions regarding the existence of an infringement of the competition rules, explaining the assessments of fact and law it has undertaken in the course of investigating the case, and opens the adversarial stage of the proceedings. (24)

39. Így tehát a Bíróság elismerte, hogy amikor a Bizottság valamely kartellt vagy erőfölénnyel való visszaélést szankcionál, a meghallgatáshoz való jog magában foglalja az érintettel szemben felhozott kifogásoknak – a vizsgálat lefolytatását követően, de még a határozat meghozatalát megelőzően – a vele való közlését is.(23) A kifogások ezen közlése olyan előkészítő dokumentumnak minősül, amely nem prejudikálja a Bizottság által később meghozott végleges határozat tartalmát. Ugyanakkor tartalmazza a Bizottság előzetes következtetéseit a versenyszabályok megsértését illetően, kifejtve a ténybeli és jogi értékelést, amelyet az ügy vizsgálata kapcsán elvégzett, és megnyitja az eljárás kontradiktórius szakaszát.(24)

40. Similarly, in the case of decisions by which the Council freezes the funds of entities involved in terrorist acts, the Court requires, as a rule, that the adoption of such restrictive measures be preceded by notification to the person or entity concerned of the incriminating evidence and by allowing that person or entity an opportunity of being heard. (25) However, that principle applies only to subsequent decisions to freeze funds. So far as initial decisions are concerned, the Court has decided to set limits on the right to be heard in order to protect a higher public interest. Since those decisions must, by their very nature, be able to take advantage of a surprise effect and apply immediately, the Court has accorded precedence to the effectiveness of administrative action by restricting the disclosure of reasons to the person concerned and by affording that person the right to be heard at the same time as, or immediately after, adoption of the decision.

40. Ugyanígy, azon határozatokat illetően, amelyekkel a Tanács például befagyasztja a terrorcselekmény gyanújába keveredett szervezetek pénzeszközeit, a Bíróság főszabály szerint azt követeli meg, hogy e korlátozó intézkedések elfogadását megelőzően közöljék az érintettekkel az ellenük felhozott tényeket, valamint adjanak lehetőséget a meghallgatásukra.(25) Ugyanakkor ezen elv csak a pénzeszközök befagyasztását követő határozatokra vonatkozik. Az eljárás elején hozott határozatokat illetően a Bíróság ugyanis úgy döntött, hogy a magasabb szintű közérdek védelme jegyében határt szab a meghallgatáshoz való jognak. Mivel e határozatoknak jellegüknél fogva rajtaütésszerűeknek kell lenniük, és azokat azonnal alkalmazni kell, a Bíróság a közigazgatási intézkedés hatékonyságát előnyben részesítette az indokoknak az érintett személlyel való közlése korlátozásával, és az érintett meghallgatásának a határozat meghozatalával párhuzamos, illetve azt követő lehetővé tételével.

41. Although the right to be heard may, in certain special circumstances, be limited where it is likely to be detrimental to a higher public interest, it is nevertheless an essential procedural requirement. Consequently and in keeping with the case-law, infringement of that right must be censured as such by the court and must entail annulment of the decision or the part of the decision concerning the facts or objections on which the person concerned has not been able to make representations. (26)

41. Bár a meghallgatáshoz való jog, amennyiben magasabb szintű közérdeket sérthet, bizonyos körülmények esetén korlátozható, ettől azonban még alapvető eljárási követelmény. Következésképpen és az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően, e jog megsértését mint olyat a bíróság szankcionálni köteles, és ez a határozat egészének, vagy azoknak a tényekre vagy kifogásokra vonatkozó részének a hatályon kívül helyezését kell eredményeznie, amelyekkel kapcsolatban az érintett nem tudta észrevételeit megtenni.(26)

42. The Court has not had an opportunity to rule on the scope of the right to be heard within the framework of the procedure for examining an application for international protection. However, the reasoning that it has developed in the case‑law mentioned is, to my mind, equally germane.

42. A Bíróságnak eddig nem volt alkalma a nemzetközi védelem iránti kérelmek vizsgálatára irányuló eljárás keretén belül alkalmazott meghallgatáshoz való jog terjedelmét illetően határoznia. Mindazonáltal az idézett ítélkezési gyakorlat keretében általa kifejtett megfontolások, véleményem szerint, azonos horderejűek.

43. Indeed, in this type of procedure, which inherently entails difficult personal and practical circumstances and in which the essential rights of the person concerned must clearly be protected, the observance of this procedural safeguard is of cardinal importance. Not only does the person concerned play an absolutely central role because he initiates the procedure and is the only person able to explain, in concrete terms, what has happened to him and the background against which it has taken place, but also the decision given will be of crucial importance to him.

43. Az ilyen típusú, emberi és anyagi szempontból is nehéz helyzetekkel jellemezhető eljárásokban, ahol nyilvánvalóan az érintett alapvető jogainak megőrzése a kérdés, ezen eljárási garancia tiszteletben tartása ugyanis alapvető fontosságú. Az érintett nem csupán amiatt tölt be különösen központi szerepet, mert ő indítja meg az eljárást, és egyedül ő tudja konkrét formában előadni a saját személyes történetét, valamint annak a hátterét, hanem azért is, mert a meghozott határozat életbevágó jelentőségű lesz a számára.

44. I shall now consider the way in which the EU legislature has implemented the right to be heard in Directives 2004/83 and 2005/85.

44. Vizsgáljuk meg most azt, hogy az uniós jogalkotó miként alkalmazta a meghallgatáshoz való jogot a 2004/83 irányelv és a 2005/85 irányelv keretén belül.

C – Application of the right to be heard in the procedure for examining an application for international protection

C – A meghallgatáshoz való jog alkalmazása a nemzetközi védelem iránti kérelem vizsgálatára irányuló eljárásban

45. As stated in recital 10 to Directive 2004/83 and recital 8 to Directive 2005/85, the EU legislature has undertaken to respect the fundamental rights when laying down the substantive and procedural rules linked to the grant of international protection.

45. A 2004/83 irányelv (10) preambulumbekezdése és a 2005/85 irányelv (8) preambulumbekezdése értelmében az uniós jogalkotó vállalta, hogy tiszteletben tartja az alapvető jogokat a nemzetközi védelem megadásával kapcsolatos anyagi és eljárási szabályok kidolgozásakor.

46. In relation to the procedure for examining an application for international protection the EU legislature has thus sought to ensure that the competent national authorities guarantee that an applicant’s procedural rights – in particular his right to be heard – can actually be exercised.

46. A nemzetközi védelem iránti kérelem vizsgálatára irányuló eljárásnál az uniós jogalkotó tehát ügyelt arra, hogy az illetékes nemzeti hatóságok biztosítsák a kérelmező számára elismert eljárási jogok, különösen a meghallgatáshoz való jogának a tényleges gyakorlását.

47. In the first place, I note that the competent national authority is obliged to carry out its task by means of an individual, objective and impartial examination of the application for international protection pursuant to Article 8(2)(a) of Directive 2005/85. In addition, its consideration of the facts and circumstances on which the application for international protection is based must be adequate and complete, pursuant to the first sub‑paragraph of Article 23(2) of Directive 2005/85.

47. Először is megállapítom, hogy az illetékes nemzeti hatóság a feladatának a nemzetközi védelem iránti kérelem egyéni alapon történő vizsgálata révén köteles eleget tenni, amely vizsgálatnak a 2005/85 irányelv 8. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerint tárgyilagosnak és pártatlannak kell lennie. Ezenkívül a hatóságnak a 2005/85 irányelv 23. cikke (2) bekezdésének első albekezdése értelmében megfelelően és teljes körűen fel kell tárnia azokat a tényeket és körülményeket, amelyeken a nemzetközi védelem iránti kérelem alapul.

48. In the second place, I would point out that, to ensure respect for an applicant’s right to put his case effectively, the applicant enjoys the procedural safeguards contained, in particular, in Articles 10 and 13 of Directive 2005/85. Thus, the competent national authority must inform the applicant, in a language that he understands, of the procedure to be followed and of the means at his disposal for presenting his arguments. It must also allow him to have an interpreter and ensure that his application is examined with care and attention by making sure that the person who conducts the interview is competent to take account of the personal or general circumstances surrounding the application. Finally, the competent national authority must ensure that the interview is confidential and must thereby actually make the applicant feel secure enough to state his case clearly and give full expression to his opinions and feelings.

48. Másodszor felhívom a figyelmet arra, hogy ahhoz, hogy a meghallgatáshoz való jog betartását ténylegesen biztosítani lehessen, a kérelmezőt többek között megilletik a 2005/85 irányelv 10. és 13. cikkében említett eljárási garanciák. Így az illetékes nemzeti hatóságnak az érintettet az általa ismert nyelven tájékoztatnia kell a lefolytatandó eljárásról, valamint azokról az eszközökről, amelyekkel érveinek kifejtése érdekében rendelkezik. Ezenkívül az illetékes hatóságnak tolmácsot kell biztosítania az érintett számára, és gondoskodnia kell arról, hogy kérelmét gondosan és figyelmesen vizsgálják meg, a meghallgatását olyan személyre bízva, aki alkalmas arra, hogy a kérelme hátterét képező személyes, illetve általános helyzetét figyelembe vegye. Végül az illetékes nemzeti hatóságnak biztosítania kell a meghallgatás bizalmas jellegét, amelynek ténylegesen is lehetővé kell tennie a kérelmező bizalmának elnyerését ahhoz, hogy világosan elő tudja adni az esetét, és teljes mértékben ki tudja fejezni véleményét és érzéseit.

49. In the third place, I note that, before any decision is taken, the applicant is heard in one or more meetings during which he can give a full account of the facts and circumstances on which his application is based.

49. Harmadszor megállapítom, hogy a kérelmezőt a határozat meghozatala előtt egy vagy több alkalommal meg kell hallgatni, amely meghallgatások során előadhatja azokat a tényeket és körülményeket, amelyeken a kérelme alapul.

50. First of all, the applicant is heard at a meeting whose purpose is laid down in Article 12(2)(b) of Directive 2005/85. (27)

50. A kérelmezőt először azon személyes meghallgatás alkalmával hallgatják meg, amelynek elvét a 2005/85 irányelv 12. cikke (2) bekezdésének b) pontja tartalmazza.(27)

51. To my mind, that meeting gives specific embodiment to the duty of cooperation laid down in Article 4(1) of Directive 2004/83, the extent of which is in issue here.

51. Véleményünk szerint konkrétan e meghallgatásban nyilvánul meg a 2004/83 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott együttműködési kötelezettség, amelynek terjedelme a jelen ügyben kérdéses.

52. Pursuant to Article 12(2)(b) of Directive 2005/85, the meeting must allow the competent national authority to assist the applicant ‘with completing his/her application and submitting the essential information regarding the application, in terms of Article 4(2) of Directive 2004/83’. That information consists not only in ‘the applicant’s statements’ and all documentation at his disposal ‘regarding the applicant’s age, background, including that of [his] … relatives, identity, nationality(ies), country(ies) and place(s) of previous residence, previous asylum applications, travel routes, identity and travel documents’ but also the reasons for applying for international protection.

52. A 2005/85 irányelv 12. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint az említett meghallgatásnak lehetővé kell tennie az illetékes nemzeti hatóság számára azt, hogy segítséget tudjon nyújtani a kérelmezőnek „a 2004/83 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében kérelme benyújtásához, és az ehhez szükséges lényegi információk előterjesztéséhez”. Ezen információk nemcsak a „kérelmezőre” vonatkozó információk és a rendelkezésére álló, „életkorára, hátterére – ideértve a hozzátartozóiét is –, személyazonosságára, állampolgársága(i)ra, korábbi tartózkodási helye(i)re, illetve a korábbi tartózkodási helye(i) szerinti ország(ok)ra, menedékjog iránt korábban benyújtott kérelmeire, utazásának útvonalára, személyazonossági és útiokmányaira vonatkozó” dokumentumok, hanem a nemzetközi védelem iránti kérelmét alátámasztó indokokra vonatkozó információk is.

53. That first meeting thus falls squarely within the framework established in Article 4 of Directive 2004/83 and must therefore be seen in the light of the rules laid down by the EU legislature in that article.

53. Erre az első meghallgatásra tehát a 2004/83 irányelv 4. cikkében meghatározott keretek között kerül sor, és így azt az uniós jogalkotó által az e cikkben meghatározott elvek szemszögéből kell vizsgálni.

54. Article 4 of Directive 2004/83 lays down the rules which the competent national authorities must apply in relation to the submission and assessment of the facts and circumstances supporting an application for international protection.

54. Az említett cikk meghatározza azokat a szabályokat, amelyeket az illetékes nemzeti hatóságoknak alkalmazniuk kell a nemzetközi védelem iránti kérelmet alátámasztó tények és körülmények közlésekor, illetve értékelésekor.

55. In the case of an asylum application, the objective is to determine, as required by Article 2(c) of Directive 2004/83 and on the basis of very specific information, whether the individual’s fear of being persecuted once he has returned to his country of origin is objectively justified. In the case of an application for subsidiary protection, the aim is to determine, in the light of Article 2(e) of the directive, whether substantial grounds have been shown for believing that the person concerned would face a real risk of suffering serious harm if returned to his country of origin.

55. A menedékjog iránti kérelmek esetén a cél – a 2004/83 irányelv 2. cikke c) pontjának megfelelően és igen konkrét információk alapján –annak meghatározása, hogy az egyén attól való félelme, hogy ő üldöztetésnek lesz kitéve, ha visszatér a származási országába, objektíve megalapozott‑e. A kiegészítő védelem iránti kérelmek esetén a cél – ezen irányelv 2. cikke e) pontjának fényében – annak értékelése, hogy fennállnak‑e olyan komoly és valósnak bizonyuló okok, amelyek alapján az érintettet vélhetően súlyos sérelmek elszenvedésének valós veszélye fenyegetné, ha visszaküldenék a származási országába.

56. Under Article 4(1) of Directive 2004/83, the burden of proof lies on the applicant for international protection. The applicant is in fact required to submit all elements needed to substantiate his application, (28) which stands to sense since only the applicant is, a priori, in a position to describe the situation in which he finds himself and to produce evidence relating thereto.

56. Az említett irányelv 4. cikke (1) bekezdésének megfelelően a bizonyítási teher a nemzetközi védelem iránti kérelmet előterjesztő kérelmezőre hárul. Ugyanis a kérelmező köteles előterjeszteni a kérelme alátámasztásához szükséges valamennyi bizonyítékot,(28) ami teljesen logikus, hiszen a priori csak ő tudja előadni azt a helyzetet, amibe került, és erre vonatkozóan bizonyítékokat szolgáltatni.

57. The EU legislature has none the less tempered that rule by adding that ‘[i]n cooperation with the applicant it is the duty of the Member State to assess the relevant elements of the application’. It is thus at this stage of the procedure that the EU legislature intends to establish the cooperation the extent of which is in issue here.

57. Az uniós jogalkotó ugyanakkor valamelyest finomította ezt az elvet, hozzátéve, hogy „[a] kérelem szempontjából jelentőséggel bíró bizonyítékok értékelését – a kérelmező közreműködésével – a tagállam végzi”. Tehát az uniós jogalkotó az eljárás e szakaszában szándékozik azt az együttműködési kötelezettséget bevezetni, amelynek terjedelme a jelen ügyben kérdéses.

58. The cooperation must therefore be understood as being restricted to submission of the relevant facts and to provision of the elements needed for an assessment of the merits of the application.

58. Az együttműködés tehát úgy értendő, mint amely a releváns tények előadására és a kérelem megalapozottságának értékeléséhez szükséges bizonyítékok közlésére korlátozódik.

59. Use of the notion of cooperation also implies that the two parties will work together towards a common goal.

59. Egyébként az együttműködés fogalmának alkalmazása az érintett két fél között egy közös cél érdekében való közreműködést feltételez.

60. In the travaux préparatoires relating to Directive 2004/83, the Commission was concerned that the duty to ascertain and evaluate all relevant facts be ‘shared’ between the applicant and the Member State responsible for considering the application. (29)

60. A 2004/83 irányelv előkészítő munkálatai során a Bizottságnak a releváns tények ellenőrzését és értékelését illetően a kötelezettségek egyfajta „megosztását” kellett kialakítania a kérelmező és a kérelmet elbíráló tagállam között.(29)

61. In the UNHCR comments, the task of ascertaining and evaluating the elements needed for assessment of the application was regarded as a ‘joint responsibility of the applicant and the examiner’. (30)

61. Az UNHCR által kiadott magyarázat „a kérelmező és az elbíráló közös felelősségének” megteremtését említi a kérelem értékeléséhez szükséges bizonyítékok megállapításának és értékelésének feladatát illetően.(30)

62. That duty of cooperation represents an obligation for the applicant for asylum, pursuant to Article 11 of Directive 2005/85.

62. Ez az együttműködés a menedékkérő számára kötelezettséget jelent a 2005/85 irányelv 11. cikke értelmében.

63. He is the person who initiates the procedure in order to gain a right. He is also the only person who can explain, in concrete terms, what has happened to him and the background against which it has taken place and who can produce the initial relevant information. That cooperation takes the form of various obligations including, in particular, an obligation for the individual to appear before the authorities in person on a specific date, an obligation to hand over documentation and items which are in his possession and which are relevant to consideration of the application and, further, an obligation to accept that his statements are recorded.

63. Ugyanis ő kezdeményezi az eljárást, azért, hogy egy jogot érvényesítsen. Továbbá szintén ő az, aki konkrét formában elő tudja adni személyes történetét, valamint annak hátterét, és ő tudja az elsőkézből vett, hasznos információkat megadni. Ez az együttműködés többféle kötelezettség formájában jelenik meg, amelyek között többek között szerepel az egyén azon kötelezettsége, hogy valamely pontosan meghatározott időpontban személyesen jelenjen meg, hogy a birtokában lévő és a kérelem vizsgálata szempontjából releváns iratokat és bizonyítékokat mutassa be, vagy hogy hozzájáruljon ahhoz, hogy nyilatkozatait jegyzőkönyvben rögzítsék.

64. The Member State is also subject to this duty of cooperation. It can be explained, in my view, in view of the difficulties with which an applicant for individual protection may be faced when making out his case.

64. Ezen együttműködési kötelezettség a tagállamra is vonatkozik. Véleményem szerint ez azokkal a nehézségekkel magyarázható, amelyekkel a nemzetközi védelem iránti kérelmet előterjesztő kérelmező a bizonyítékok összegyűjtése terén szembesülhet.

65. First, it is unlikely that the applicant will always be in a position to determine whether his application meets the conditions set out in the Geneva Convention or in Directive 2004/83 and that he will be familiar with other human rights legislation underpinning other forms of international protection; he is unlikely to be in a position to submit, at the outset, the evidence most appropriate to consideration of his application.

65. Egyrészt kevéssé valószínű, hogy saját maga meg tudja határozni azt, hogy kérelme a Genfi Egyezményben felsorolt szempontokhoz vagy a 2004/83 irányelvben foglalt szempontokhoz kapcsolódik‑e, hogy tudomása van azokról az egyéb emberi jogi egyezményekről, amelyeken a nemzetközi védelem egyéb formái alapulnak, vagy hogy elsőre a kérelme vizsgálatára legalkalmasabb bizonyítékokat nyújtja be.

66. Second, it is essential that account be taken of the state of not only material, but also psychological, privation in which an applicant for asylum is likely to find himself. As the UNHCR recalls, an applicant fleeing his country of origin may arrive with the barest necessities, have no documentary identification and, as a consequence, may not be able to support his statements with documentary evidence. The applicant may, furthermore, be suffering genuine psychological distress and feel apprehensive vis-à-vis a public authority, in view of his experiences in his country of origin, and may be afraid to speak freely and give a full and comprehensive account of all aspects of his situation. (31)

66. Másrészt feltétlenül figyelembe kell venni a menedékkérők nem csupán anyagi, hanem pszichés nehézségekkel is együtt járó helyzetét. Miként arra az UNHCR is emlékeztet, elképzelhető, hogy a menedékkérő, azáltal hogy menekülni kényszerül a származási országából, csak a legminimálisabb felszereléssel érkezik, nem rendelkezik semmilyen személyazonosító okmánnyal, és ennek következtében esetleg nem tudja állításait okirati bizonyítékokkal alátámasztani. Ezenkívül lehet, hogy a kérelmező pszichésen terhelt állapotban van, és bizalmatlan a hatóságokkal szemben, figyelemmel a származási országában tapasztaltakra, és fél attól, hogy szabadon beszéljen, és teljes körűen és kimerítő jelleggel előadja a helyzetére vonatkozó tényeket.(31)

67. Accordingly, the cooperation provided for in Article 4(1) of Directive 2004/83 must be a basis, in relation to the circumstances of each particular case, for assessing and obtaining the elements that are most relevant to the assessment of the application for international protection and for assembling, together with the applicant and with the help of the resources available to the competent national authority, all the information necessary to evaluate the applicant’s credibility and the merits of his application.

67. E körülményekre tekintettel a 2004/83 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott együttműködésnek lehetővé kell tennie, az adott konkrét ügy körülményeitől függően, a nemzetközi védelem iránti kérelem elbírálása szempontjából legrelevánsabb bizonyítékok értékelését és összegyűjtését, valamint valamennyi olyan információnak a kérelmező segítségével, valamint az illetékes nemzeti hatóság rendelkezésére álló eszközök révén történő beszerzését, amely a kérelmező szavahihetőségének és kérelme megalapozottságának értékeléséhez szükséges.

68. At this stage in our analysis, it can already be concluded that, in laying down a duty of cooperation in Article 4(1) of Directive 2004/83, the EU legislature did not seek to compel the Member State to notify to an applicant, prior to the adoption of a negative decision, the elements on which it intends to base such a decision and to seek his observations in that regard. That cooperation, like the meeting in which it may actually occur, has the sole objective of assisting the applicant to complete his application and to assemble the elements deemed essential for that purpose.

68. Már a vizsgálat e szakaszában megállapítható, hogy az együttműködési kötelezettségnek a 2004/83 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében való meghatározásával az uniós jogalkotó nem arra akarta kényszeríteni a tagállamokat, hogy a kedvezőtlen tartalmú határozat meghozatala előtt közöljék azokat a tényezőket, amelyekre e határozatot alapítani szándékoznak, és hogy e kérdésben fogadják a kérelmező észrevételeit. Ezen együttműködésnek, akárcsak a meghallgatásnak, amelyben az konkrét formát ölt, egyetlen célja csupán az, hogy segítse a kérelmezőt kérelmének benyújtásában és az ahhoz alapvető fontosságúnak ítélt bizonyítékok összegyűjtésében.

69. Next, it is to be noted that the applicant is also afforded the right to be heard in a personal interview, as provided for in Article 12(1) of Directive 2005/85.

69. Ezt követően hangsúlyozni kell, hogy a kérelmezőnek a 2005/85 irányelv 12. cikkének (1) bekezdésében foglalt személyes meghallgatás keretében történő meghallgatáshoz is joga van.

70. Under Article 13(3) of Directive 2005/85, that interview must allow the applicant to present the grounds for his application in a comprehensive manner. Consequently, it is not the purpose of this interview either to supply to the applicant the assessment which the competent national authority will have carried out in order for him to comment on it before a decision is adopted.

70. Ugyanezen irányelv 13. cikkének (3) bekezdése szerint e meghallgatásnak lehetővé kell tennie azt, hogy az érintett a kérelme alapját képező valamennyi okot előadhassa. Következésképpen e meghallgatás sem arra szolgál, hogy közöljék a kérelmezővel az illetékes nemzeti hatóság által végzett értékelést, illetve, hogy fogadják az észrevételeit a határozat meghozatala előtt.

71. Finally, it should be noted that the applicant is provided with the reports drawn up after each of the meetings.

71. Végezetül meg kell jegyezni, hogy a kérelmezőnek minden egyes meghallgatás után kézbesítik az elkészült jegyzőkönyvet.

72. Indeed, under Article 14 of Directive 2005/85, a written report must be made of the interviews between the applicant and the competent national authority and the applicant must have ‘timely’ access to that report or must have access to it as soon as necessary for allowing an appeal to be prepared and lodged in due time. That report must contain ‘at least’ the essential information regarding the application. Furthermore, the Member State may request the applicant’s approval of the contents of the report, while any points with which he does not agree may be entered on his personal file. The applicant thus has an opportunity to rectify certain elements either before a decision is adopted or after its adoption in the context of an appeal.

72. A 2005/85 irányelv 14. cikke alapján ugyanis a kérelmezőnek az illetékes nemzeti hatóság által lefolytatott meghallgatásán jegyzőkönyv készül, amelyet „megfelelő időben”, illetve az ahhoz szükséges kellő időn belül kézbesíteni kell az érintettnek, hogy határidőn belül elkészíthesse és benyújthassa a fellebbezést. E jegyzőkönyvnek „legalább” a kérelemre vonatkozó alapvető információkat tartalmaznia kell. Ezenfelül a tagállam kérheti az érintettől a jegyzőkönyv tartalmának jóváhagyását, a személyi aktájában pedig adott esetben rögzíteni lehet azokat a pontokat, amelyekkel nem ért egyet. A kérelmezőnek tehát lehetősége van arra, hogy egyes elemeket még a határozat meghozatalát megelőzően, vagy azt követően bírósági úton, keresettel kijavíttasson.

73. Following this analysis of the substantive and procedural rules governing the examination of an application for international protection, it is clear that the EU legislature did not intend to require the Member States – either in the sphere of the cooperation referred to in Article 4(1) of Directive 2004/83 or on the occasion of the personal interviews or communications preceding adoption of a decision – to supply a draft decision to the applicant in order for him to comment upon it, where they propose to give a negative decision.

73. A nemzetközi védelem iránti kérelem vizsgálatára vonatkozó anyagi és eljárási szabályok ezen elemzését követően meg kell állapítani, hogy az uniós jogalkotó nem arra akarta kötelezni a tagállamokat, hogy akár a 2004/83 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében említett együttműködés keretében, akár a személyes meghallgatások és a határozat meghozatalát megelőző értesítések alkalmával közöljék az érintettel a meghozni kívánt határozat tervezetét, és fogadják a kérelmező azzal kapcsolatos véleményét, amennyiben kedvezőtlen tartalmú határozatot kívánnak hozni.

74. If such an obligation cannot thus be derived from the provisions laid down by Directives 2004/83 and 2005/85, can it be derived from the Court’s case-law relating to the scope of the right to be heard?

74. Mivel tehát ilyen kötelezettségre a 2004/83 irányelv és a 2005/85 irányelv rendelkezéseiből nem lehet következtetni, lehet‑e erre a Bíróságnak a meghallgatáshoz való joggal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatából következtetni?

75. I do not think so.

75. Álláspontom szerint nem.

76. As we have seen, it is true that, in the context of proceedings that are quasi‑criminal in nature such as those in which the Commission censures a cartel or an abuse of a dominant position, the Court has accepted that the right to be heard entails – before a decision is adopted – provision to the person concerned of a statement of the objections raised against it. That statement of objections sets out the Commission’s preliminary conclusions regarding the existence of an infringement of the competition rules, explaining the assessments of fact and law which it has undertaken in the investigation of the case. (32)

76. Igaz, láttuk, hogy az olyan, kvázi represszív jellegű eljárásokban, amelyekben például a Bizottság egy kartellt vagy valamely erőfölénnyel való visszaélést szankcionál, a Bíróság elismerte, hogy a meghallgatáshoz való jog magában foglalja azt is, hogy a határozat meghozatala előtt közöljék az érintettel a vele szemben felhozott kifogásokat. E közlésnek ki kell terjednie a Bizottság előzetes megállapításaira is a versenyszabályok megsértését illetően, kifejtve azt a ténybeli és jogi értékelést, amelyet az ügy vizsgálata során a Bizottság elvégzett.(32)

77. In that situation, the right to be heard in fact allows the person concerned to acquaint itself, before the decision is adopted, with the legal findings the authority intends to make in respect of the facts alleged and to express a view, should it so wish, on the legal reasoning.

77. Ebben az összefüggésben a meghallgatáshoz való jog ténylegesen is lehetővé teszi az érintett számára, hogy még a határozat meghozatala előtt megtudja azt, hogy a hatóság miként értékeli jogilag az ellene felhozott tényeket, továbbá azt, hogy adott esetben kifejezésre jutathassa a véleményét a jogi indokolással kapcsolatban.

78. However, that situation entails proceedings that are quasi-criminal in nature, in which the Commission proceeds against an undertaking on account of an act deemed objectionable. The statement of objections is thus akin to an ‘indictment’ drawn up when the Commission concludes its investigation. It triggers the adversarial phase of the proceedings in which the undertaking is then given an opportunity to make written representations and to put its case at a hearing on the facts alleged against it, the evidence on which those facts are based and the classification of those facts.

78. Márpedig most azokról a kvázi büntetőeljárás jellegű eljárásokról beszélünk, amelyekben a Bizottság valamely elítélendőnek tartott cselekmény miatt indít vizsgálatot a vállalkozás ellen. Így a kifogások közlése, amelyet a Bizottság a lefolytatott vizsgálatot követően fogalmaz meg, a „vádindítványhoz” hasonlatos. Megnyitja az eljárás kontradiktórius szakaszát, amelyben a vállalkozásnak lehetősége van írásbeli észrevételeinek benyújtására, és joga van a meghallgatáshoz a vele szemben felhozott tényekre és azon bizonyítékokra vonatkozóan, amelyeken az említett tények minősítése alapul.

79. In that context, the right to be heard is to be understood as a genuine right of defence, allowing the undertaking to refute the objections made against it before the Commission censures it or imposes a penalty on it.

79. Ebben az összefüggésben a meghallgatáshoz való jog a tényleges védelemhez való jogként értelmezendő, amely lehetővé teszi a vállalkozás számára a vele szemben felhozott kifogások megcáfolását még azelőtt, hogy a Bizottság szankciót vagy büntetést szabna ki vele szemben.

80. On the other hand, in a procedure such as that at issue in the main proceedings, which is itself initiated by an applicant seeking to avail himself of a right, the applicant has already had an opportunity to make representations on the matters to be taken into account.

80. Márpedig az olyan eljárásokban, mint az alapeljárás, amelyet maga az érintett kezdeményez azért, hogy valamely jogot érvényesítsen, az érintett már megtehette észrevételeit a figyelembe veendő tényezőket illetően.

81. As the Court observed in Sopropé and France v People’s Mojahedin Organization of Iran , the purpose of the rule that the addressee of a decision adversely affecting him must be placed in a position to make representations before the decision is taken is to enable the authority concerned effectively to take into account all relevant information. In order to ensure that the addressee is in fact protected, the object of that rule is, inter alia, to enable him to correct an error or produce such information relating to his personal circumstances as will tell in favour of the decision’s being adopted or not, or of its having this content or that.

81. Miként arra a Bíróság a fent hivatkozott Sopropé‑ügyben hozott ítéletében és a fent hivatkozott Franciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran ügyben hozott ítéletében emlékeztetett, az a szabály, miszerint a sérelmet okozó határozat címzettje számára lehetővé kell tenni, hogy a határozat meghozatala előtt észrevételeket tehessen, az a célja, hogy az érintett hatóság valamennyi releváns tényt megfelelően figyelembe tudjon venni. Az említett címzett tényleges védelmének biztosítása érdekében e szabálynak többek között az a célja, hogy a címzett kijavíttathassa a hibákat, vagy a személyes helyzetére vonatkozóan olyan tényekre hivatkozhasson, amelyek a határozat meghozatala mellett, az ellen vagy amellett szólnak, hogy annak mi legyen a konkrét tartalma.

82. It is clear that, in the light of the regulatory framework described above, the EU legislature sought to ensure that, before a decision is adopted, the applicant’s right to be heard is guaranteed in those terms.

82. Márpedig meg kell állapítani, hogy a fentiekben leírt szabályozási háttérre tekintettel, az uniós jogalkotó ügyelt arra, hogy a határozat elfogadása előtt ebben az értelemben biztosított legyen a kérelmező meghallgatáshoz való joga.

83. Although the initial elements in support of an application for international protection are, at the outset, provided on the basis of a form or standard questionnaire, the applicant may subsequently, at the stage of examination of the application, put forward information about the reality of the facts and circumstances that he has faced in his country of origin. In that situation, the cooperation established in Article 4(1) of Directive 2004/83 enables the applicant to evaluate the most relevant matters and to assemble, together with the competent national authority, all the information necessary to support his application. As to the personal interview(s) referred to in Article 12 of Directive 2005/85, they represent a further opportunity for the applicant to speak with the person who is best qualified to take account of his personal situation. He may present the grounds for his application in a comprehensive manner together with any new elements which he had not included in his arguments and may give an account of himself. As regards the competent national authority, that interview enables there to be a very specific examination of the relevance of all those elements in order to evaluate the personality of the individual and the credibility of his statements and to shed light, should that be necessary, on certain inconsistencies.

83. Bár a kiindulópontot képező tényeket, amelyeken a nemzetközi védelem iránti kérelmek alapulnak, első körben a formanyomtatványon vagy a kérdőíven kell kifejteni, a kérelmező ezt követően, az eljárás vizsgálati szakaszában is kifejtheti azokat a tényeket és körülményeket, amelyekkel származási országában szembesült. Ebben az összefüggésben a 2004/83 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott együttműködés lehetővé teszi a kérelmező számára a leginkább releváns tények értékelését és a kérelme alátámasztására szolgáló valamennyi szükséges információnak az illetékes nemzeti hatósággal közösen történő összegyűjtését. Ami a 2005/85 irányelv 12. cikkében említett meghallgatást vagy személyes meghallgatásokat illeti, azok újabb alkalmat teremtenek a kérelmező számára arra, hogy a személyes helyzetének figyelembevételére legalkalmasabb személlyel elbeszélgethessen. A kérelmező kifejtheti kérelmének összes indokát, valamint minden olyan új elemet, amelyet korábban nem említett meg az érvelésében, és azokkal kapcsolatban véleményt nyilváníthat. Az illetékes nemzeti hatóság számára e meghallgatás lehetővé teszi azt, hogy valamennyi tény relevanciáját igen konkrét formában megvizsgálja, annak érdekében, hogy értékelni tudja az egyén személyiségét, valamint nyilatkozatainak hitelességét, illetve hogy adott esetben fényt derítsen az esetleges ellentmondásokra.

84. Furthermore, mention must be made of the fact that, under Article 9 of Directive 2005/85, the competent national authority is obliged to state the reasons in fact and law for a decision rejecting an asylum application. Moreover, under Article 39 of the directive, the Member States must guarantee the right to effective judicial protection. Thus, the legality of the final decision adopted and, in particular, the reasons which led the competent authority to reject the asylum application as unfounded may be the subject of a thorough review by the national court, within the framework of an action against the decision rejecting the application. (33)

84. Ezenkívül nem szabad elfelejteni annak megemlítését, hogy a 2005/85 irányelv 9. cikkének megfelelően, az illetékes nemzeti hatóság köteles a menedékjog iránti kérelmet elutasító határozatot ténybelileg és jogilag megindokolni. Egyébként ezen irányelv 39. cikke értelmében a tagállamok kötelesek biztosítani a hatékony bírósági jogorvoslathoz való jogot. Így a meghozott végleges határozat jogszerűségét, és különösen azokat az okokat, amelyek alapján az illetékes hatóság a menedékjog iránti kérelmet mint megalapozatlant elutasította, a nemzeti bíróság az említett kérelmet elutasító határozattal szemben benyújtott kereset alapján indult eljárásban alapos vizsgálatnak vetheti alá.(33)

85. Finally, it must be recalled that the procedures laid down under Directives 2004/83 and 2005/85 are minimum standards. According to Article 3 of Directive 2004/83 and Article 5 of Directive 2005/85, the Member States are free to provide for or retain more favourable standards with regard to the substantive requirements and the procedures for granting and withdrawing international protection, in so far as those standards are compatible with the directives. Consequently, the Member States are free to strengthen the fundamental safeguards afforded to the applicant in the examination of his application. The Netherlands Government thus states, in its observations, that, in the Netherlands, the competent minister is required to inform the applicant, in writing and stating reasons in support, of his intention to reject the applicant’s application for international protection in order to obtain his written observations and, if need be, to rectify any errors affecting the legality of the decision.

85. Végül emlékeztetni kell arra, hogy a 2004/83 irányelvben és a 2005/85 irányelvben meghatározott eljárások minimumszabályokat képeznek. A 2004/83 irányelv 3. cikke és a 2005/85 irányelv 5. cikke értelmében a tagállamok az érdemi feltételeket, valamint a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó eljárásokat illetően előírhatnak, illetve fenntarthatnak kedvezőbb szabályokat is, amennyiben e szabályok összeegyeztethetők az említett irányelvekkel. Következésképpen a tagállamok megerősíthetik a kérelmező részére a kérelmének vizsgálatára irányuló eljárás keretén belül biztosított alapvető garanciákat. A holland kormány például észrevételeiben kiemeli, hogy Hollandiában az illetékes miniszter köteles – írásban és az alapul szolgáló indokokat megjelölve – tájékoztatni a kérelmezőt írásbeli észrevételeinek fogadása, és adott esetben a határozat esetleges hiányosságainak kijavítása érdekében azon szándékáról, hogy el akarja utasítani a kérelmező nemzetközi védelem iránti kérelmét.

86. Having regard to those matters, I am therefore of the view that the duty of cooperation referred to in Article 4(1) of Directive 2004/83, read in the light of the rules and procedural safeguards established in Directive 2005/85, must be interpreted to the effect that the authority responsible for considering the application is not required to notify the applicant, before the adoption of a negative decision, of the elements on which it intends to base that decision and to seek his observations in that regard.

86. Következésképpen e tényezőkre tekintettel úgy vélem, hogy a 2004/83 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt együttműködési kötelezettséget – a 2005/85 irányelvben meghatározott eljárási szabályokra és garanciákra is figyelemmel – úgy kell értelmezni, hogy a kérelem vizsgálatára illetékes hatóság a kedvezőtlen határozat meghozatala előtt nem köteles azokat a tényezőket közölni, amelyekre e határozatot alapítani szándékozik, és e kérdésben fogadni a kérelmező észrevételeit.

87. That interpretation obtains in the case of examination of an application for asylum.

87. Ezt az értelmezést kell alkalmazni a menedékjog iránti kérelmek esetében.

88. It will likewise obtain, by virtue of Article 3(3) of Directive 2005/85, where the Member State has established a single procedure in which it considers the asylum application in the light of both forms of international protection, at the applicant’s request or of its own motion – the competent national authority then automatically considering the grounds for subsidiary protection when the applicant does not qualify for refugee status. Indeed, we have seen that, in that situation, the authority must respect the rules and procedural safeguards established by Directive 2005/85 throughout the entire procedure.

88. Ezen értelmezést a 2005/85 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése értelmében ugyanígy alkalmazni kell, amikor a tagállam a nemzetközi védelem két formája tekintetében egyetlen eljárást határoz meg a kérelmek vizsgálatára: ilyen esetben, amennyiben a menekültstátusz megadásának feltételei nem állnak fenn, az illetékes nemzeti hatóság – az érintett kérelmére vagy hivatalból – automatikusan megvizsgálja a kiegészítő védelem indokait. Amint láthattuk, ebben az esetben a nemzeti hatóságnak ugyanis ezen eljárás egésze során tiszteletben kell tartania a 2005/85 irányelvben meghatározott eljárási szabályokat és garanciákat.

89. On the other hand, where the Member State considers the application for subsidiary protection in the framework of a separate procedure, it is not required – because of the scope of Directive 2005/85 – to accord the procedural safeguards laid down for the examination of an application for asylum. Nevertheless, it remains obliged, first, to cooperate with the applicant, in the framework set out in Article 4(1) of Directive 2004/83, and second, to guarantee the applicant’s right to be heard inasmuch as that right, as stated above, constitutes a general principle of EU law.

89. Ezzel szemben, amikor a tagállam külön eljárásban vizsgálja a kiegészítő védelem iránti kérelmet, tekintettel a 2005/85 irányelv hatályára, nem köteles a menedékjog iránti kérelem vizsgálatánál előírt eljárási garanciákat biztosítani. Ugyanakkor egyrészről továbbra is köteles együttműködni a kérelmezővel, a 2004/83 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében előírt keretek között, másrészről pedig köteles garantálni a meghallgatáshoz való jogot, hiszen az, miként már mondtuk, az uniós jog egyik általános elve.

90. Consequently and in view of the foregoing reasoning, when, following rejection of an application for asylum, an application for subsidiary protection is made in the framework of a new procedure, the competent national authority is not, to my mind, required to supply its draft decision, provided, however, that it has given the applicant the opportunity to put his arguments comprehensively and to produce all the documents tending to show that he qualifies for subsidiary protection as provided for in Article 15 of Directive 2004/83.

90. Következésképpen és az előbbiekben kifejtettekre tekintettel, amikor a menedékjog iránti kérelem elutasítását követően újabb eljárás keretében kiegészítő védelem iránti kérelmet terjesztenek elő, véleményem szerint az illetékes nemzeti hatóság nem köteles közölni határozatának tervezetét, amennyiben korábban már biztosította az érintett számára, hogy valamennyi érvét előterjeszthesse és valamennyi olyan iratot bemutathasson, amelyek alkalmasak annak bizonyítására, hogy megfelel a kiegészítő védelem 2004/83 irányelv 15. cikkében előírt sajátos feltételeinek.

91. Having regard to all the foregoing, I therefore suggest that the Court rule that the duty of cooperation referred to in Article 4(1) of Directive 2004/83, read in the light of the rules and procedural safeguards established in Directive 2005/85, is to be interpreted to the effect that where a competent national authority intends to reject an application for subsidiary protection made following rejection of an asylum application, the authority is not required to notify the applicant, before adopting its decision, of the elements on which it intends to base its decision and to seek his observations in that regard.

91. Ezen elemek egészére tekintettel következésképpen azt javasolom, hogy a Bíróság mondja ki, hogy a 2004/83 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt együttműködési kötelezettséget – a 2005/85 irányelvben meghatározott eljárási szabályokra és garanciákra is figyelemmel – úgy kell értelmezni, hogy amikor az illetékes nemzeti hatóság a menedékjog iránti kérelem elutasítását követően előterjesztett kiegészítő védelem iránti kérelmet el akarja utasítani, határozatának meghozatala előtt nem köteles közölni azokat a tényezőket, amelyekre e határozatot alapítani szándékozik, és e kérdésben fogadni a kérelmező észrevételeit.

92. In accordance with Article 3 of Directive 2004/83 and Article 5 of Directive 2005/85, Member States may introduce or maintain more favourable standards on procedures for granting and withdrawing refugee status, in so far as those standards are compatible with those directives.

92. A 2004/83 irányelv 3. cikke és a 2005/85 irányelv 5. cikke értelmében a tagállamok a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó eljárásokat illetően előírhatnak, illetve fenntarthatnak kedvezőbb szabályokat is, amennyiben e szabályok összeegyeztethetők az említett irányelvekkel.

D – Application to the present case

D – A jelen ügyre való alkalmazás

93. Although it is for the referring court alone to consider whether the decision was adopted in breach of the procedural safeguards afforded to the applicant, I should none the less like, within the framework of the judicial cooperation provided for by Article 267 TFEU, to share the following considerations with that court.

93. Jóllehet, annak vizsgálata, hogy a határozatot a kérelmezőt megillető eljárási garanciák megsértésével hozták‑e, kizárólag az alapügyben eljáró bíróság feladata, az EUMSZ 267. cikk által bevezetett bírósági együttműködés keretében mégis szeretnék a kérdést előterjesztő bíróság számára néhány, az értékelést elősegítő tényezővel szolgálni.

94. At the material time, the rules concerning the treatment of asylum applications were set out in the Refugee Act 1996. The provisions concerning the procedure for examining an application for subsidiary protection were found in the European Communities (Eligibility for Protection) Regulations 2006, (34) which implement Directive 2004/83.

94. Az alapügy tényállásának idején a menedékjog iránti kérelmek elbírálására vonatkozó szabályokat a menekültekről szóló 1996. évi törvény (Refugee Act 1996) tartalmazta. A kiegészítő védelem iránti kérelem vizsgálatára irányuló eljárásra vonatkozó rendelkezéseket a 2004/83 irányelvet átültető, az Európai Közösségek keretén belüli védelem megadásáról szóló, 2006. évi rendelet (European Communities [Eligibility for Protection] Regulations 2006)(34) tartalmazta.

95. It was my understanding, at the hearing, that in Ireland an application for subsidiary protection is dealt with in a separate procedure. There is currently no single procedure. As was confirmed by Ireland and the Commission, the procedural safeguards established by the EU legislature in Directive 2005/85 are thus not applicable to that procedure.

95. A tárgyaláson úgy értettem, hogy a kiegészítő védelem iránti kérelem vizsgálata Írországban külön eljárásban történik. Tehát Írországban jelenleg nincs egységes eljárás. Miként azt Írország és a Bizottság is megerősítette, az uniós jogalkotó által a 2005/85 irányelvben meghatározott eljárási garanciák tehát ebben az eljárásban nem alkalmazandók.

96. First, Mr M. submits before the referring court that he has not had a fair hearing in the examination of his application for subsidiary protection and that he has not been informed of the matters on which the competent national authority intended to base its decision rejecting his application.

96. Először is M. a kérdést előterjesztő bíróság előtt arra hivatkozott, hogy őt a kiegészítő védelem iránti kérelmének vizsgálata során nem hallgatták meg, és így nem ismerte azokat a tényezőket, amelyekre az illetékes nemzeti hatóság az elutasító határozatát alapítani szándékozott.

97. It is clear from the documents before the Court that Mr M. was not heard in a personal interview at that stage of the procedure.

97. Az ügyiratokból az derül ki, hogy az eljárás ezen szakaszában személyes meghallgatás keretében valóban nem hallgatták őt meg.

98. Although the application for subsidiary protection is considered in a separate procedure, I do not think that the procedural safeguards from which Mr M. had already benefited when his asylum application was examined should be discounted. The two procedures remain closely linked and based, in practical terms, on one person’s history and on similar facts. Nevertheless, it is vital to ensure that Mr M. has in fact been able state his case fully and effectively regarding the reasons that specifically substantiate his application for subsidiary protection.

98. Véleményem szerint, bár a kiegészítő védelem iránti kérelem vizsgálata külön eljárásban történik, nem gondolom, hogy ezzel semmibe vették volna azokat az eljárási garanciákat, amelyeket M. részére a menedékjog iránti kérelmének vizsgálatára irányuló eljárás során már biztosítottak. E két eljárás ugyanis egymással szorosan összefügg, és igen konkrét módon ugyanazon a személyes történeten és tényeken alapul. Ettől még meg kell győződni arról, hogy M. ténylegesen és megfelelő módon előterjeszthette‑e valamennyi észrevételét a kifejezetten a kiegészítő védelem iránti kérelmét alátámasztó okokkal kapcsolatban.

99. Having regard to the material before the Court, my impression is that Mr M. has been given the opportunity to make known his arguments concerning the matters showing why not only refugee status but also subsidiary protection should be granted.

99. Márpedig a rendelkezésemre álló adatokra tekintettel úgy vélem, hogy az érintett részére biztosították azt, hogy előadhassa érveit, nem csupán a menekültstátusz megadását indokló tényezőket, hanem a kiegészítő védelem megadását indokló tényezőket illetően is.

100. Mr M. made his asylum application to ORAC on 21 May 2008, the date on which he was heard in a preliminary interview pursuant to Section 8 of the Refugee Act 1996. In that interview, he was provided with a questionnaire which sought all relevant information concerning both him and the grounds for his application. On that basis and pursuant to Section 11 of the 1996 Act, Mr M. was interviewed on 23 August 2008 when he was given the opportunity in person to explain in detail the reasons for his application and the elements supporting it. On the basis of that interview a report was drawn up, representing a first instance decision, (35) which contained a recommendation from ORAC that the application should be refused, ORAC taking the view, in particular, that Mr M.’s application lacked credibility given the time that had elapsed before he made the application.

100. M. 2008. május 21‑én nyújtotta be menedékjog iránti kérelmét az ORAC‑nál, amely napon a menekültekről szóló 1996. évi törvény 8. cikke szerinti előzetes meghallgatás keretében őt meg is hallgatták. Ennek keretén belül kapott egy kérdőívet, amelynek kérdései arra irányultak, hogy a hatóság megtudja az érintettől a rá vonatkozó, releváns információkat, valamint a kérelmét alátámasztó okokat. Ennek alapján és az említett törvény 11. cikke értelmében M.‑et 2008. augusztus 23‑án személyes meghallgatás keretében meghallgatták, amelynek során lehetővé tették számára, hogy előadja a kérelmét alátámasztó valamennyi okot és az azt alátámasztó valamennyi bizonyítékot. E meghallgatáson jegyzőkönyv készült, amely első fokon hozott határozatnak minősül,(35) és amely az ORAC elutasításra vonatkozó javaslatát tartalmazta, mivel az többek között úgy ítélte meg, hogy az érintett kérelme – annak előterjesztésének időpontjára figyelemmel – nem elég hiteles.

101. The applicant was notified of that recommendation on 8 September 2008. Pursuant to Section 16(1) of the Refugee Act 1996, Mr M. appealed against that recommendation to the Refugee Appeals Tribunal (Ireland). That appeal was considered in a written procedure, as, under Section 13(5) and (6)(c) of the 1996 Act, there is no oral hearing where the applicant has failed, without reasonable cause, to make his application as soon as reasonably practicable. (36) That procedure gave him an opportunity, first, to state his views on the reasons given by ORAC for rejecting his asylum application and, second, to make further submissions on all the reasons preventing him from returning to his country of origin and to include with his written submissions additional information forwarded on 25 September 2008.

101. Ezt a javaslatot 2008. szeptember 8‑án kézbesítették az érintettnek. A menekültekről szóló 1996. évi törvény 16. cikkének (1) bekezdése alapján M. keresetet indított az említett határozatjavaslattal szemben a Refugee Appeals Tribunal (Írország) előtt. E keresetet írásbeli eljárásban vizsgálták, mivel az említett törvény 13. cikkének (5) bekezdése és (6) bekezdésének c) pontja értelmében az eljárás szóbeli szakasza mellőzhető, ha a kérelmező – anélkül, hogy erre elfogadható indoka lenne – a kérelmét nem a megfelelő határidőn belül nyújtja be.(36) Ezen eljárás során M.‑nek – a 2008. szeptember 25‑én benyújtott, további bizonyítékokat tartalmazó írásbeli beadványának becsatolásával – lehetősége volt arra, hogy egyrészt a menedékjog iránti kérelmének elutasításával kapcsolatban az ORAC által közölt indokokat illetően állást foglaljon, másrészt, hogy újból kifejtse azokat az okokat, amelyek őt akadályozzák abban, hogy származási országába visszatérjen.

102. By decision of 28 October 2008, the Refugee Appeals Tribunal affirmed ORAC’s recommendation and requested that refugee status should not be granted to Mr M. That decision, which, under Section 16(17) of the Refugee Act 1996, must state the reasons on which it is based, was notified to Mr M. on 31 October 2008. Mr M. did not challenge ORAC’s conclusions or the latter decision before the High Court. (37)

102. 2008. október 28‑i határozatával a Refugee Appeals Tribunal helybenhagyta az ORAC elutasításra vonatkozó határozatjavaslatát, és úgy rendelkezett, hogy ne adják meg a menekültstátuszt M.‑nek. E határozatot, amelyet a menekültekről szóló 1996. évi törvény 16. cikkének (17) bekezdése szerint indokolni kell, 2008. október 31‑én kézbesítették az érintett részére. Az érintett nem vitatta az ORAC megállapításait, és ez utóbbi határozatot sem támadta meg a High Court előtt.(37)

103. By letter dated 8 December 2008, Mr M. was informed of the decision of the Minister for Justice, Equality and Law Reform to reject his asylum application and to make a deportation order against him. That letter included a notice informing him that he was entitled to make an application for subsidiary protection and for leave to remain in Ireland. To that end, the letter enclosed an information leaflet on subsidiary protection and the form on which the application could be made. In addition to personal information, the applicant was invited to attach any additional documentation and to set out fully the grounds relating specifically to the circumstances relied on in support of his application for subsidiary protection, giving details, in particular, of the serious harm that he might suffer on his return to his country of origin.

103. Egy 2008. december 8‑án kézbesített levélben arról értesítették M.‑et, hogy a Minister for Justice, Equality and Law Reform határozata értelmében elutasították a menedékjog iránti kérelmét, és kiutasító határozatot hoztak vele szemben. Ezen értesítéshez mellékelték azt a tájékoztatót, amelyben arról tájékoztatták, hogy egyrészt kérheti a kiegészítő védelem által nyújtott státusz megadását, másrészt, hogy ideiglenes tartózkodási engedélyt kérhet. E célból az említett levélhez mellékelték a kiegészítő védelemre vonatkozó tájékoztatót, valamint a kérelem benyújtásához szükséges formanyomtatványt. A személyi adatokon felül azt kérték a kérelmezőtől, hogy adja át a rendelkezésére álló valamennyi kiegészítő iratot, és fejtse ki az általa kifejezetten a kiegészítő védelem iránti kérelmének alátámasztására felhozható körülményeket, többek között pontosan megjelölve azt a súlyos sérelmet, amely őt a származási országába való visszatérése esetén érhetné.

104. Mr M. therefore submitted an application for subsidiary protection on 31 December 2008, which was supplemented on 15 July 2009 and 6 August 2010 by documents in support of his application. The latter was examined pursuant to Regulations 4 and 5 of the 2006 Regulations, which transpose Article 4 of Directive 2004/83. Thus, in accordance with Regulation 5 of the 2006 Regulations, the competent national authority was required to take into account all relevant facts as they relate to the country of origin at the time of taking a decision, including its laws and regulations and the manner in which they are applied, the statements and documentation presented by the applicant, including information on whether he has been or may be subject to persecution or serious harm, and the individual position and personal circumstances of the applicant, including factors such as background, gender and age, and the activities engaged in since leaving his country which may expose him to persecution or serious harm if he returns to that country.

104. Ennélfogva M. 2008. december 31‑én kiegészítő védelem iránti kérelmet terjesztett elő, amelyet 2009. július 15‑én és 2010. augusztus 6‑án a kérelmét alátámasztó iratokkal egészített ki. Ez utóbbit a 2006. évi rendelet – 2004/83 irányelv 4. cikkét átültető – 4. és 5. cikkének megfelelően megvizsgálták. Így a 2006. évi rendelet 5. cikkének megfelelően az illetékes nemzeti hatóság a határozat elfogadásakor köteles volt figyelembe venni a származási országra vonatkozó valamennyi releváns tényt, ideértve az ország törvényeit, rendeleteit, valamint azok alkalmazását, a kérelmező nyilatkozatait és az általa bemutatott iratokat, beleértve az arra vonatkozó információkat is, hogy ő üldöztetésnek van vagy lehet kitéve, illetve hogy súlyos sérelmet szenvedett vagy szenvedhet el, valamint a kérelmező egyéni helyzetét és személyes körülményeit, ideértve az olyan tényezőket is, mint előélete, neme, kora, és az általa a származási országának elhagyása óta végzett olyan tevékenységek, amelyek miatt a visszatérése esetén esetleg üldöztetésnek lenne kitéve, vagy súlyos sérelem érhetné.

105. The application for subsidiary protection was rejected on 24 September 2010 by the Minister for Justice, Equality and Law Reform, who concluded that, because of serious doubts as to the credibility of the applicant’s allegations, it was not possible to show that he would face a risk of serious harm if returned to his country of origin. That decision refusing his application was notified to Mr M. on 30 September 2010.

105. A Minister for Justice, Equality and Law Reform, aki úgy ítélte meg, hogy mivel a kérelmező állításainak hitelességét illetően komoly kétségek merültek fel, és ezért nem volt bizonyítható, hogy a származási országába való visszatérése esetén súlyos sérelem veszélyének lenne kitéve, a kiegészítő védelem iránti kérelmet 2010. szeptember 24‑én elutasította. Ezt az elutasító határozatot 2010. szeptember 30‑án kézbesítették M. részére.

106. The above account of the facts serves, to my mind, to show that Mr M. has been able to submit all the facts and circumstances which show why, in his view, international protection is warranted, whether under the right to asylum or subsidiary protection. Furthermore, it may be presumed that Mr M. was familiar with the matters on the basis of which the competent national authority intended to assess the merits of his application since, in the course of the examination of his asylum application, he was heard a number of times by ORAC, and could then, in the appeal before the Refugee Appeals Tribunal, acquaint himself with the reasons relied on by ORAC in giving a negative recommendation. Finally, he was notified of the grounds for the decision of the Minister for Justice, Equality and Law Reform rejecting his application.

106. Az általam az előbbiekben felidézett tények bemutatása alapján véleményem szerint megállapítható, hogy M. előadhatta mindazokat a tényeket és körülményeket, amelyek szerinte a nemzetközi védelmet alátámasztják, akár menedékjog, akár kiegészítő védelem formájában. Ezenkívül vélelmezhetjük, hogy ismerte azokat a tényezőket, amelyekre az illetékes nemzeti hatóság az e kérelem megalapozottságára vonatkozó értékelését alapítani szándékozott, hiszen a menedékjog iránti kérelmének vizsgálata során őt az ORAC több alkalommal meghallgatta, majd a Refugee Appeals Tribunalhoz benyújtott kereset alapján indult eljárás során megismerhette az elutasításra vonatkozó javaslat alapjaként felhozott okokat is. Végül pedig közölték vele a Minister for Justice, Equality and Law Reform elutasító határozatának alapját képező indokokat is.

107. Second, Mr M. complains that the competent national authority based its assessment on documents published in 2010, in particular a report of the United States of America Department of State concerning the situation in Rwanda, Mr M. having himself submitted the 2008 report and additional up-dated information on the Rwandan judicial system in a letter of 6 August 2010.

107. Másodszor M. M. azt rója fel az illetékes nemzeti hatóságnak, hogy az az értékelését 2010‑ben közzétett dokumentumokra, többek között az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériumának a ruandai helyzettel kapcsolatos jelentésére alapozta, miközben ő ugyanennek a jelentésnek a 2008‑ból származó változatát, valamint a ruandai igazságszolgáltatási rendszerre vonatkozó, 2010. augusztus 6‑i levélben naprakésszé tett kiegészítő információkat szintén mellékelte.

108. I cannot take issue with the competent national authority for having assessed the merits of the application at issue on the basis of the most precise and up-to-date information concerning the situation in Rwanda.

108. Nem róhatjuk fel az illetékes nemzeti hatóságnak, hogy a szóban forgó kérelem megalapozottságát a Ruandában fennálló általános helyzetet illetően pontosabb és naprakészebb információk alapján akarta értékelni.

109. Indeed, under Article 4(3)(a) of Directive 2004/83, the Member States must carry out the assessment of an application for international protection on an individual basis and take into account ‘all relevant facts as they relate to the country of origin at the time of taking a decision [(38) ]’. Furthermore, pursuant to Article 8(2) of Directive 2005/85, which, admittedly, is not applicable in the procedure in question, the authority responsible for examining the application must carry out an appropriate and objective examination and must, to that end, ensure that ‘precise and up-to-date information is obtained from various sources, … as to the general situation prevailing in the [country] of origin of [the applicant]’.

109. A 2004/83 irányelv 4. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében ugyanis a tagállamoknak a nemzetközi védelem iránti kérelmeket egyedi alapon, „ a kérelemre vonatkozó határozat meghozatalának időpontjában a származási országra vonatkozó valamennyi releváns tényt[(38) ]” figyelembe véve kell értékelnie. Ezenkívül, a 2005/85 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése értelmében, amely rendelkezés ugyan a szóban forgó eljárásban nem alkalmazandó, a kérelem vizsgálatára illetékes hatóságnak megfelelő és objektív vizsgálatot kell végeznie és e tekintetben ügyelnie kell arra, hogy a kérelmező származási országában fennálló általános helyzetre vonatkozóan a „pontos és naprakész információk beszerzésére különböző forrásokból kerüljön sor […]”.

110. Consequently, as the High Court indicated in Ahmed v Minister for Justice, Equality and Law Reform , the applicant must expect that the authority examining the application will, in carrying out its task, make sure that it is fully up to date.

110. Következésképpen, miként arra High Court a fent hivatkozott Ahmed kontra Minister for Justice, Equality and Law Reform ügyben hozott ítéletében rámutatott, a kérelmezőnek számítania kell arra, hogy a kérelmének vizsgálatára illetékes hatóság úgy végzi el a feladatát, hogy gondoskodik róla, hogy teljes mértékben naprakész adatok álljanak a rendelkezésére.

111. The question now is whether the 2010 report was such as to have an appreciable influence on the decision of the competent national authority. If that were the case and inasmuch as an essential element would, as a consequence, be involved, the applicant should, in my view, have then been given an opportunity to submit his observations on that point. However, in this case and in view of the material in the file, that does not appear to be the case. First, the referring court states that there was no appreciable change in the general or security situation in Rwanda so far as the period 2007 to 2010 is concerned. Second, it states that, in relation to the applicant’s personal situation and, in particular, the lack of credibility which is in essence held against him, the differences between the 2008 report and the 2010 report are not of great significance. It therefore seems that the information on which the Minister for Justice, Equality and Law Reform relied merely bore out the conclusions that had already been drawn in the procedure for examining the asylum application.

111. A kérdés jelenleg az, hogy a 2010‑es jelentés olyan jellegű volt‑e, amely érezhetően befolyásolta az illetékes nemzeti hatóság döntését. Ha ez volt a helyzet, és amennyiben ebből eredően egy alapvető fontosságú bizonyítékról van szó, úgy vélem, hogy az érintett számára biztosítani kellett volna, hogy ezzel kapcsolatban észrevételt tehessen. Márpedig a jelen ügyben, tekintettel az ügyiratokra, nem úgy tűnik, hogy ez lenne a helyzet. Egyrészről a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy Ruanda általános és nemzetbiztonsági helyzetét illetően a 2007 és 2010 közötti időszakban nem történt számottevő változás. Másrészről rámutatott arra, hogy a kérelmező egyéni helyzetét illetően, és különösen a szavahihetőségének neki felrótt hiányát illetően, a 2008‑as és a 2010‑es jelentés közötti eltérések nem különösebben relevánsak. Következésképpen úgy tűnik, hogy azok az információk, amelyekre a Minister for Justice, Equality and Law Reform támaszkodott, csupán megerősítették a menedékjog iránti kérelem vizsgálatára irányuló eljárásban már levont következtetéseket.

112. Third, Mr M. maintains that he did not know when a decision would be taken on his application for subsidiary protection, also criticising the length of the proceedings.

112. Harmadszor M. M. arra hivatkozik, hogy ő nem tudta, hogy mikor fognak döntést hozni a kiegészítő védelem iránti kérelmét illetően, ezzel némi kritikával az eljárás hosszára utalva.

113. It is clear from the documents on the file that the procedure for examining Mr M’s asylum application took six and a half months and that concerning his application for subsidiary protection, 21 months. Mr M. was therefore informed about his situation on conclusion of a procedure that had lasted a little over two years and three months.

113. Az ügyiratokból az derül ki, hogy az M. által benyújtott menedékjog iránti kérelem vizsgálatára irányuló eljárás hat és fél hónapig tartott, a kiegészítő védelem iránti kérelmének vizsgálatára irányuló eljárás pedig 21 hónapig. Következésképpen az érintett helyzete egy kicsivel több mint két évig és három hónapig tartó eljárás kimenetelétől függött.

114. That length of time seems to me to be manifestly unreasonable. Although in Ireland examination of the application for subsidiary protection is not subject to the procedural rules mentioned in Article 23(2) of Directive 2005/85 – which provides that Member States must ensure that the procedure for examining applications for international protection is concluded as soon as possible and, where a decision cannot be taken within six months , that the applicant is either informed of the delay or receives information on the time-frame – the fact remains that the competent national authority is obliged to ensure, when it adopts a decision falling within the scope of EU law, observance of the right of the person concerned to good administration, which constitutes a general principle of EU law.

114. Ez az időtartam, véleményem szerint, nyilvánvalóan ésszerűtlen. Bár Írországban a kiegészítő védelem iránti kérelmek vizsgálata nem tartozik a 2005/85 irányelv 23. cikkének (2) bekezdésében említett eljárásra irányadó eljárási szabályok hatálya alá, amely bekezdés értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelmek vizsgálatára irányuló eljárások a lehető legrövidebb időn belül lezáruljanak, illetve, amennyiben hat hónapon belül nem kerül sor határozathozatalra , úgy az érintett kérelmezőt tájékoztassák a késedelemről, vagy hogy tájékoztatást kapjon a határidőről, az illetékes nemzeti hatóság mégis köteles garantálni azt, hogy amikor az uniós jog hatálya alá tartozó területen hoz határozatot, akkor tiszteletben tartsa az érintett gondos ügyintézéshez való jogát, amely az uniós jog egyik általános elve.

115. Applications for subsidiary protection, like applications for asylum, must thus be the subject of a thorough examination, taking place within a reasonable period of time, as the prompt dispatch of the proceedings contributes not only to the applicant’s legal certainty but also to his integration.

115. Tehát a kiegészítő védelem iránti kérelmeknek, akárcsak a menedékjog iránti kérelmeknek ésszerű határidőn belül történő alapos vizsgálat tárgyát kell képezniük, hiszen az eljárás gyorsasága nem csak a kérelmező jogbiztonságát szolgálja, hanem a beilleszkedését is.

116. It will therefore be for the referring court to consider to what extent the relatively long duration of the proceedings may have undermined the rights and safeguards afforded to Mr M. in the procedure for examining his application for subsidiary protection.

116. Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság feladata megítélni, hogy ezen eljárás viszonylag hosszú időtartama milyen mértékben sérthette M. M.‑nek a kiegészítő védelem iránti kérelmének vizsgálati eljárása kapcsán fennálló jogait, illetve a részére biztosított garanciákat.

II – Conclusion

II – Végkövetkeztetések

117. Accordingly, I propose that the Court should give the following answer to the High Court’s question:

117. Az előbbi megfontolásokra tekintettel azt javasolom a Bíróságnak, hogy a High Court által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést a következőképpen válaszolja meg:

The duty of cooperation referred to in Article 4(1) of Council Directive 2004/83/EC of 29 April 2004 on minimum standards for the qualification and status of third country national or stateless persons as refugees or as persons who otherwise need international protection and the content of the protection granted, read in the light of the rules and procedural safeguards established in Council Directive 2005/85/EC of 1 December 2005 on minimum standards on procedures in Member States for granting and withdrawing refugee status, must be interpreted to the effect that, where a competent national authority intends to reject an application for subsidiary protection made following rejection of an asylum application, the authority is not required to notify the applicant, before adopting its decision, of the elements on which it intends to base its decision and to seek his observations in that regard.

„A harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2004. április 29‑i 2004/83/EK tanácsi irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében említett együttműködési kötelezettséget, a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló, 2005. december 1‑jei 2005/85/EK tanácsi irányelvben meghatározott eljárási szabályokra és garanciákra figyelemmel, úgy kell értelmezni, hogy amikor az illetékes nemzeti hatóság a menedékjog iránti kérelem elutasítását követően előterjesztett kiegészítő védelem iránti kérelmet el akarja utasítani, határozatának meghozatala előtt nem köteles közölni azokat a tényezőket, amelyekre e határozatot alapítani szándékozik, és e kérdésben fogadni a kérelmező észrevételeit.

In accordance with Article 3 of Directive 2004/83 and Article 5 of Directive 2005/85, Member States may introduce or maintain more favourable standards on procedures for granting and withdrawing refugee status, insofar as those standards are compatible with those directives.

A 2004/83 irányelv 3. cikke és a 2005/85 irányelv 5. cikke értelmében a tagállamok a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó eljárásokat illetően előírhatnak, illetve fenntarthatnak kedvezőbb szabályokat is, amennyiben e szabályok összeegyeztethetők az említett irányelvekkel.”

(1) .

(1) .

(2) – Council Directive 2004/83/EC of 29 April 2004 on minimum standards for the qualification and status of third country nationals or stateless persons as refugees or as persons who otherwise need international protection and the content of the protection granted (OJ 2004 L 304, p. 12).

(2)  – A harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló 2004. április 29‑i tanácsi irányelv (HL L 304., 12. o. o; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 7. kötet, 96. o).

(3) – See the definition in Article 2(e) of Directive 2004/83.

(3)  – Lásd a 2004/83 irányelv 2. cikkének e) pontjában szereplő fogalommeghatározást.

(4) – ‘ORAC’.

(4)  – A továbbiakban: ORAC.

(5) – ‘the Charter’.

(5) – A továbbiakban: Charta.

(6) – Directive 2005/85/EC of 1 December 2005 on minimum standards on procedures in Member States for granting and withdrawing refugee status (OJ 2005 L 326, p. 13, and corrigendum, OJ 2006 L 236, p. 36).

(6) – A menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló, 2005. december 1‑jei tanácsi irányelv (HL L 326., 13. o; helyesbítés: HL 2006. L 236., 35. o)..

(7) – See the judgment of 28 July 2011 in Case C‑69/10 Samba Diouf [2011] ECR I‑0000, in which the Court recalled that the Member States have, in a number of respects, a margin of assessment with regard to the implementation of the provisions of Directive 2005/85, obviously taking account of the particular features of their national laws (paragraph 29).

(7) – Lásd a C‑69/10. sz. Samba Diouf‑ügyben 2011. július 28‑án hozott ítéletet (az EBHT‑ban még nem tették közzé), amelyben a Bíróság emlékeztetett arra, hogy a tagállamok több szempontból széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek a 2005/85 irányelv rendelkezéseinek alkalmazását illetően, nyilvánvalóan a nemzeti joguk sajátosságaira való figyelemmel (29. pont).

(8) – See Article 1 of Directive 2004/83.

(8) – Lásd az említett irányelv 1. cikkét.

(9) – The Convention relating to the Status of Refugees, signed in Geneva on 28 July 1951 (United Nations Treaty Series, Vol 189, p. 150, No 2545 (1954)) (‘the Geneva Convention’), entered into force on 22 April 1954. It was extended by the Protocol relating to the Status of Refugees of 31 January 1967, which entered into force on 4 October 1967.

(9) – Ezen egyezmény, amelyet 1951. július 28‑án Genfben írtak alá ( Recueil des traités des Nations unies [1954.], 189. kötet, 150. o, 2545. sz.) (a továbbiakban: Genfi Egyezmény), 1954. április 22‑én lépett hatályba. Ezen egyezményt kiegészítette a menekültek helyzetére vonatkozó, 1967. január 31‑i jegyzőkönyv, amely 1967. október 4‑én lépett hatályba.

(10) – Communication from the Commission to the Council and the European Parliament – A More Efficient Common European Asylum System: The Single Procedure as the Next Step (COM(2004) 503 final).

(10) – Az Európai Bizottság közleménye a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez: „Hatékonyabb közös európai menekültügyi rendszer: Az egységes eljárás a következő állomás” (COM(2004) 503 végleges].

(11) – Amended proposal for a Directive of the European Parliament and of the Council on common procedures for granting and withdrawing international protection status (COM(2011) 319 final, point 3.1.5). That proposal provides for a single procedure and thus clearly establishes that applications should be considered in the light of both forms of international protection set out in Directive 2004/83, the objective being to extend the body of procedural safeguards applicable to the procedure for dealing with an asylum application to that for dealing with an application for subsidiary protection.

(11) – Módosított javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a nemzetközi védelmi jogállás megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról (COM(2011) 319 végleges, 3.1.5. pont). E javaslat egységes eljárást ír elő és így egyértelműen kimondja, hogy a kérelmeket a 2004/83 irányelvben említett nemzetközi védelem mindkét formájára tekintettel kell vizsgálni, aminek az a célja, hogy kiterjesszék a menedékjog iránti kérelmek vizsgálatánál alkalmazandó eljárási garanciákat a kiegészítő védelem iránti kérelmek vizsgálatára is.

(12) – Joined Cases C‑57/09 and C‑101/09 B and D [2010] ECR I‑0000.

(12) – A C‑57/09. és C‑101/09. sz., B és D egyesített ügyekben 2010. november 9‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé).

(13) – Paragraph 78 and the case-law cited.

(13) – A 78. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

(14) – Under Article 35(1) of the Geneva Convention, the UNHCR has the duty of supervising the application of the international conventions ensuring the protection of refugees. It is useful to refer to the Handbook on Procedures and Criteria for Determining Refugee Status under the 1951 Convention and the 1967 Protocol relating to the Status of Refugees, published by the UNHCR, January 1992, and available at the internet address http://unhcr.org/cgi-bin/texis/vtx/refworld/rwmain?docid=3ae6b3314.

(14) – A Genfi Egyezmény 35. cikkének (1) bekezdése értelmében az UNHCR feladata felügyelni azoknak a nemzetközi egyezményeknek az alkalmazását, amelyek a menekültek védelmét biztosítják. Érdekes lehet a menekültstátuszra vonatkozó 1951. évi egyezményre és az 1967. évi jegyzőkönyv szerinti menekültstátusz meghatározására vonatkozó eljárási útmutatóra és alkalmazandó szempontokra utalni, amelyeket az UNHCR adott ki 1992 januárjában, és amelyek a következő honlapon érhetők el: http://unhcr.org/refworld/docid/3ae6b32b0.html.

(15) – See the judgments of the Court of Justice in Case C‑349/07 Sopropé [2008] ECR I‑10369, paragraphs 36 to 38 and the case-law cited, and Case C‑27/09 P France v People’s Mojahedin Organization of Iran [2011] ECR I‑0000, paragraph 66, and the judgment of the General Court in Joined Cases T‑439/10 and T‑440/10 Fulmen and Mahmoudian v Council [2012] ECR II‑0000, paragraphs 71 and 72 and the case-law cited.

(15) – Lásd a Bíróság C‑349/07. sz. Sopropé‑ügyben 2008. december 18‑án hozott ítéletének (EBHT 2008., I‑10369. o) 36–38. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, és a C‑27/09. P. sz., Franciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran ügyben 2011. december 21‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 66. pontját, valamint a Törvényszék T‑439/10. és T‑440/10. sz., Fulmen és Mahmoudian kontra Tanács egyesített ügyekben 2012. március 21‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 71. és 72. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

(16) – The Court, in its judgment of 21 December 2011 in Case C‑482/10 Cicala [2011] ECR I‑0000, expressly stated that, according to its wording, Article 41(2)(c) of the Charter is addressed not to the Member States but solely to the EU institutions and bodies (paragraph 28).

(16) – A Bíróság a C‑482/10. sz. Cicala‑ügyben 2011. december 21‑én hozott ítéletében (az EBHT‑ban még nem tették közzé) kifejezetten hangsúlyozta, hogy szövege szerint a Charta 41. cikke (2) bekezdése c) pontjának címzettjei nem a tagállamok, hanem kizárólag az Unió intézményei és szervei (28. pont).

(17) – Sopropé (paragraph 38).

(17) – A fent hivatkozott Sopropé‑ügyben hozott ítélet 38. pontja.

(18) – Ibid., paragraph 37 and the case law cited and paragraph 50.

(18) – Uo., 37. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint az 50. pont.

(19) – Ibid., paragraph 49. See also France v People’s Mojahedin Organization of Iran (paragraph 65).

(19) – Ugyanott (49. pont). Lásd még a fent hivatkozott Franciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran ügyben hozott ítélet 65. pontját.

(20) – See, in particular, Case C‑269/90 Technische Universität München [1991] ECR I‑5469, paragraphs 23 to 25), concerning the grant of customs exemption for the importation of a scientific instrument, and Case T‑346/94 France-aviation v Commission [1995] ECR II‑2841, paragraph 34), for the application of that precedent to the procedures for repayment of customs duties.

(20) – Lásd többek között a Bíróság C‑269/90. sz. Technische Universität München ügyben 1991. november 21‑én hozott ítéletének (EBHT 1991., I‑5469. o) 23–25. pontját, amely ítélet egy tudományos eszköz behozatalára vonatkozó vámmentesség megadásával volt kapcsolatos, és a Törvényszék T‑346/94. sz., France-aviation kontra Bizottság ügyben 1995. november 9‑én hozott ítéletének (EBHT 1995., II‑2841. o) 34. pontját, a vámvisszatérítési eljárásokra vonatkozó ezen ítélkezési gyakorlat alkalmazását illetően.

(21) – Case C‑32/95 P Commission v Lisrestal and Others [1996] ECR I‑5373.

(21) – A C‑32/95. P. sz., Bizottság kontra Lisrestal és társai ügyben 1996. október 24‑én hozott ítélet (EBHT 1996., I‑5373. o).

(22) – For an application of that right in relation to the competition rules, see Joined Cases C‑322/07 P, C‑327/07 P and C‑338/07 P Papierfabrik August Koehler and Others v Commission [2009] ECR I‑7191) and, in the sphere of counter-terrorism, France v People’s Mojahedin Organization of Iran , (paragraphs 61 to 66 and the case-law cited).

(22) – A versenyjogi szabályok területén való alkalmazást illetően lásd a C‑322/07. P., C‑327/07. P. és C‑338/07. P. sz., Papierfabrik August Koehler és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. szeptember 3‑án hozott ítéletet (EBHT 2009., I‑7191. o), valamint a terrorizmus elleni küzdelem területén való alkalmazást illetően a fent hivatkozott Franciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran ügyben hozott ítélet 61–66. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

(23) – See, in particular, my Opinion in Papierfabrik August Koehler and Others v Commission .

(23) – Lásd többek között a fent hivatkozott Papierfabrik August Koehler és társai kontra Bizottság egyesített ügyekre vonatkozó indítványomat.

(24) – See, to that effect, Joined Cases 142/84 and 156/84 British American Tobacco and Reynolds v Commission [1987] ECR 4487, paragraph 70.

(24) – Lásd ebben az értelemben a 142/84. és 156/84. sz., British American Tobacco és Reynolds Industries kontra Bizottság egyesített ügyekben 1987. november 17‑én hozott ítélet (EBHT 1987., 4487. o) 70. pontját.

(25) – France v People’s Mojahedin Organization of Iran , (paragraphs 61 and 62).

(25) – A fent hivatkozott Franciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran ügyben hozott ítélet 61. és 62. pontja.

(26) – See, for application of that rule, Technische Universität München and Papierfabrik August Koehler and Others v Commission .

(26) – Az alkalmazást illetően lásd a fent hivatkozott Technische Universität München ügyben hozott ítéletet, valamint a fent hivatkozott Papierfabrik August Koehler és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletet.

(27) – The procedure established in Article 14 of Directive 2005/85 is applicable to that meeting pursuant to Article 14(4).

(27) – A 2005/85 irányelv 14. cikkében meghatározott eljárást kell alkalmazni e meghallgatásra is, e cikk (4) bekezdése szerint.

(28) – See also in that regard Article 10(1)(a) of Directive 2005/85.

(28) – Lásd még a 2005/85 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének a) pontját.

(29) – See the Commission’s comments on Article 7(a) in the Proposal for a Council Directive of 12 September 2001 on minimum standards for the qualification and status of third country nationals and stateless persons as refugees or as persons who otherwise need international protection (COM (2001) 510 final).

(29) – Lásd a Bizottságnak a 7. cikk a) pontjára vonatkozó magyarázó megjegyzéseit a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló 2001. szeptember 12‑i tanácsi irányelv javaslatában (COM(2001) 510 végleges).

(30) – See the annotated comments of the UNHCR on Directive 2004/83 concerning Article 4(1) thereof.

(30) – Lásd az UNHCR‑nek a 2004/83 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésére vonatkozó magyarázó megjegyzéseit.

(31) – See UNHCR Annotated Comments on Directive 2004/83 concerning Article 4 thereof and points 195 to 205 of the Handbook on Procedures and Criteria for Determining Refugee Status under the 1951 Convention and the 1967 Protocol relating to the Status of Refugees, referred to in footnote 14.

(31) – Lásd az UNHCR‑nek a 2004/83 irányelv 4. cikkére vonatkozó magyarázó megjegyzéseit és a 14. lábjegyzetben említett, a menekültstátuszra vonatkozó 1951. évi egyezmény és 1967. évi jegyzőkönyv szerinti menekültstátusz meghatározására vonatkozó eljárási útmutató és alkalmazandó szempontok 195–205. pontját.

(32) – See footnotes 22 and 23.

(32) – Lásd a 23. és 24. lábjegyzetet.

(33) – See in this regard Samba Diouf , paragraph 56.

(33) – Lásd a tekintetben a fent hivatkozott Samba Diouf‑ügyben hozott ítélet 56. pontját.

(34) – The ‘2006 Regulations’.

(34) – A továbbiakban: 2006. évi rendelet.

(35) – Pursuant to Section 13(4)(a) of the Refugee Act 1996, that report must be provided to the applicant.

(35) – Az említett törvény 13. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében e jegyzőkönyvet közölni kell a kérelmezővel.

(36) – That is also the case where the application is, inter alia, manifestly unfounded or where the applicant has misled the authorities by presenting false information (transposition of Article 23(4 ) of Directive 2005/85).

(36) – Ugyanez a helyzet többek között akkor is, ha a kérelem például nyilvánvalóan megalapozatlan, vagy ha a kérelmező téves információk szolgáltatásával félrevezeti a hatóságokat (a 2005/85 irányelv 23. cikke (4) bekezdésének átültetése).

(37) – It is apparent from the observations lodged by Ireland that an applicant in respect of whom a negative recommendation has been made by ORAC and/or the Refugee Appeals Tribunal may apply to the High Court for judicial review pursuant to Section 5(1)(h) and (i) of the Illegal Immigrants (Trafficking) Act 2000.

(37) – Az Írország által előterjesztett észrevételekből az derül ki, hogy az a kérelmező, akinek az ügyében az ORAC és/vagy a Refugee Appeals Tribunal elutasításra vonatkozó javaslatot tesz, az illegális bevándorlásról és az emberkereskedelemről szóló 2000. évi törvény (Illegal Immigrants [Trafficking] Act 2000) 5. cikke (1) bekezdésének h) és i) pontja alapján jogorvoslattal élhet a High Court előtt.

(38) – Emphasis added.

(38) – Kiemelés tőlem.