I – Introduction

I – Bevezetés

1. The present case arises by way of a reference for a preliminary ruling pursuant to Article 267 TFEU from the Cour d’appel de Bruxelles (Court of Appeal, Brussels) (Belgium) (‘the referring court’) by which it has referred to the Court two questions on the interpretation of Regulation (EC) No 733/2002 of the European Parliament and of the Council of 22 April 2002 on the implementation of the .eu Top Level Domain (2) and Commission Regulation (EC) No 874/2004 of 28 April 2004 laying down public policy rules concerning the implementation and functions of the .eu Top Level Domain and the principles governing registration. (3)

1. A jelen jogvita alapját a Cour d’appel de Bruxelles (a továbbiakban: kérdést előterjesztő bíróság) EUMSZ 267. cikk alapján előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelme képezi, amelyben a .eu felső szintű domain bevezetéséről szóló, 2002. április 22‑i 733/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(2), valamint a .eu felső szintű domain bevezetésére és funkcióira vonatkozó általános szabályok, valamint a bejegyzésre irányadó elvek megállapításáról szóló, 2004. április 28‑i 874/2004/EK bizottsági rendelet(3) értelmezésére irányuló két kérdést terjesztett a Bíróság elé.

2. The reference for a preliminary ruling was made in the context of a legal dispute between Pie Optiek SPRL (‘Pie Optiek’), a Belgian company which sells optical products through the internet, the firm Bureau Gevers SA (‘Bureau Gevers’), a Belgian company operating as an intellectual property consultancy, and the European Registry for Internet Domains ASBL (‘EURid’), the body responsible for the allocation of .eu domain names, concerning the registration of the domain name ‘lensworld.eu’. By its claims brought before the national courts, Pie Optiek seeks, first, a declaration that Bureau Gevers’ registration of that domain name was speculative and abusive. Second, Pie Optiek seeks to have that domain name transferred to it.

2. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztésére az SPRL Pie Optiek (a továbbiakban: Pie Optiek) – egy optikai termékek internetes árusításával foglalkozó belga vállalkozás – és az SA Bureau Gevers (a továbbiakban: Bureau Gevers) – egy szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos tanácsadással foglalkozó belga vállalkozás –, valamint az „.eu” domainnevek kiosztását végző ASBL European Registry for Internet Domains (a továbbiakban: EURid) közötti jogvita keretében került sor, amelynek tárgya a „lensworld.eu” domainnév bejegyeztetése. A Pie Optiek a nemzeti bírósághoz benyújtott jogorvoslatával egyrészt annak megállapítását kéri, hogy e domainnév Bureau Gevers javára történt bejegyeztetése spekulatív és visszaélésszerű volt. Másrészt azt kéri, hogy ruházzák át az ő javára ezt a domainnevet.

3. In support of those claims Pie Optiek argues, in essence, that Bureau Gevers has no right to the registration of that domain name as it is not itself a ‘holder of a prior right’ within the meaning of Regulation No 874/2004. Instead, the holder of such a right is the United States company Walsh Optical. However, Walsh Optical is not entitled to apply for registration as its registered office is not within the European Union and, consequently, it does not meet the legal requirements. According to Pie Optiek, in order to circumvent the eligibility criteria, Walsh Optical and Bureau Gevers implemented a strategy consisting in the conclusion of an agreement entitled ‘Licence Agreement’, whereby Bureau Gevers agreed to lend its name and address within the European Union in order to allow its United States client to register the domain name at issue. In addition, Pie Optiek questions whether the agreement at issue can be regarded as a licence agreement at all within the legal meaning of that term, as Bureau Gevers was authorised simply to register but not to make use of the trade mark, for example, for the purpose of marketing of goods or services under that trade mark.

3. Indokolásában lényegében azzal érvel, hogy a Bureau Gevers azért nem jogosult e domainnév bejegyeztetésére, mert nem a 874/2004 rendelet szerinti „korábbi jogok jogosultja”. Az ilyen jogok jogosultja ellenben az amerikai Walsh Optical vállalkozás. Ez utóbbi mindazonáltal nem jogosult a bejegyzés kérelmezésére, mivel székhelye az Európai Unión kívül található, és ezért nem felel meg a jogszabályban foglalt feltételeknek. A Pie Optiek álláspontja szerint a jogosultsági feltételek megkerülése érdekében e két vállalkozás egy olyan stratégiához folyamodott, amelynek lényege egy „használati szerződésnek” nevezett megállapodás, amellyel a Bureau Gevers kötelezettséget vállalt arra, hogy kölcsönadja a nevét és az Európai Unión belüli címét, hogy amerikai ügyfele be tudja jegyezni a vitatott domainnevet. A Pie Optiek megkérdőjelezi továbbá azt, hogy az alapügyben jogi értelemben egyáltalán használati szerződésről van‑e szó, mivel a Bureau Gevers csupán a bejegyeztetést vállalta, de nem kapott felhatalmazást a védjegy használatára, például áruk és szolgáltatások e védjegy alatti értékesítése érdekében.

4. Consequently, the reference for a preliminary ruling concerns, above all, the question whether in the present case a licence agreement in the legal sense of that term may be said to exist in relation to the word mark ‘lensworld’. Further, the question arises whether it is compatible with European Union (‘EU’) law to allow a company which, by reason of its establishment in a third country, is not an eligible party, nevertheless to register a domain name on the basis of a licence agreement with a company that is established in the European Union. The present case raises fundamental questions both as to the legal nature of licence agreements and as to the relationship between EU law on intangible property and on the internet, requiring detailed examination. This will require interpretation not only of the abovementioned regulations but also of Council Directive 89/104/EEC of 21 December 1988 to approximate the laws of the Member States relating to trade marks (4) and Council Regulation (EC) No 40/94 of 20 December 1993 on the Community trade mark. (5)

4. Így az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgya mindenekelőtt az a kérdés, hogy az alapügyben jogi értelemben használati szerződésről van‑e szó a „lensworld” szóvédjegy tekintetében. További kérdés, hogy összeegyeztethető‑e az uniós joggal az, hogy egy harmadik országbeli illetősége miatt bejegyzésre nem jogosult vállalkozásnak egy uniós székhellyel rendelkező vállalkozással kötött használati szerződés útján mégis engedélyezzék egy domainnév bejegyeztetését. A jelen ügy alapos vizsgálatot igénylő, alapvető kérdéseket vet fel mind a használati szerződések jogi jellege, mind az uniós szellemi tulajdonjog és internetes jog viszonya vonatkozásában. Ehhez a fent említett rendeletek mellett értelmezni kell a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK tanácsi irányelvet(4), illetve a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendeletet(5) is.

II – Legal framework

II – Jogi háttér

A – Regulation No 733/2002

A – A 733/2002 rendelet

5. Pursuant to Article 4(2)(b) of Regulation No 733/2002, the Registry is to register ‘domain names in the .eu TLD through any accredited .eu Registrar requested by any ... undertaking having its registered office, central administration or principal place of business within the Community’.

5. A 733/2002 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében a nyilvántartó „bármilyen akkreditált .eu regisztrátor útján bejegyzi a .eu TLD‑en azt a domainnevet, amelyet […] olyan vállalkozás kér, amelynek a létesítő okirata szerinti székhelye, a központi ügyvezetésének helye, vagy a gazdasági tevékenységének székhelye a Közösségen belül található”.

6. Pursuant to Article 5(1)(b) of that regulation, the Commission is to adopt ‘public policy rules concerning the implementation and functions of the .eu TLD and the public policy principles on registration. Public policy shall include ... public policy on speculative and abusive registration of domain names including the possibility of registrations of domain names in a phased manner to ensure appropriate temporary opportunities for the holders of prior rights recognised or established by national and/or Community law and for public bodies to register their names ...’.

6. E rendelet 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a Bizottság „általános szabályokat fogad el a .eu TLD bevezetésével és funkcióival, valamint a bejegyzés általános elveivel kapcsolatban. Ezek a szabályok a következőket tartalmazzák […] a domainnevek spekulatív és visszaélésszerű bejegyzésére vonatkozó politika, beleértve a domainnevek szakaszos bejegyzésének lehetőségét is annak biztosítása érdekében, hogy a nemzeti és/vagy közösségi jog által elismert vagy a nemzeti és/vagy közösségi jog alapján keletkezett korábbi jogok jogosultjai és az állami szervezetek megfelelő ideiglenes lehetőséget kapjanak nevük bejegyeztetésére […]”.

7. In order to implement that provision, the Commission adopted Regulation No 874/2004.

7. E rendelkezés végrehajtása érdekében a Bizottság elfogadta a 874/2004 rendeletet.

B – Regulation No 874/2004

B – A 874/2004 rendelet

8. The first three paragraphs of Article 2 of Regulation No 874/2004 provide as follows:

8. A 874/2004 rendelet 2. cikkének első, második és harmadik bekezdése a következőket tartalmazza:

‘An eligible party, as listed in Article 4(2)(b) of Regulation (EC) No 733/2002, may register one or more domain names under .eu TLD.

„A 733/2002/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szereplő jogosult fél a .eu TLD‑n egy vagy több domainnevet jegyeztethet be.

Without prejudice to Chapter IV, a specific domain name shall be allocated for use to the eligible party whose request has been received first by the Registry in the technically correct manner and in accordance with this Regulation. For the purposes of this Regulation, this criterion of first receipt shall be referred to as the “first-come-first-served” principle.

A IV. fejezet sérelme nélkül, egy adott domainnevet annak a jogosult félnek a részére kell használat céljából kiosztani, akinek, illetve amelynek a kérelme technikailag helyesen és ennek a rendeletnek megfelelően elsőként érkezett be a nyilvántartóhoz. E rendelet alkalmazásában az elsőként való beérkezés e kritériuma az »érkezési sorrendben történő kiszolgálás« elveként jelenik meg.

Once a domain name is registered it shall become unavailable for further registration until the registration expires without renewal, or until the domain name is revoked.’

Miután egy domainnév bejegyzése megtörtént, azt a továbbiakban mindaddig nem lehet ismételten bejegyezni, amíg a bejegyzés meghosszabbítás nélkül le nem jár, illetve amíg a domainnevet vissza nem vonják.”

9. Chapter IV of that regulation concerns phased registration. The first and second subparagraphs of Article 10(1) are worded as follows:

9. E rendelet IV. fejezete a szakaszos bejegyzésről szól. A 10. cikk (1) bekezdésének első és második albekezdése értelmében:

‘Holders of prior rights recognised or established by national and/or Community law and public bodies shall be eligible to apply to register domain names during a period of phased registration before general registration of .eu domain starts.

„A nemzeti és/vagy a közösségi jog által elismert, illetve a nemzeti és/vagy a közösségi jog alapján keletkezett korábbi jogok jogosultjai, valamint az állami szervek jogosultak arra, hogy a .eu domainen történő, a nyilvánosság számára rendelkezésre álló bejegyzés kezdetét megelőző szakaszos bejegyzési időszakban domainnév bejegyzését igényeljék.

“Prior rights” shall be understood to include, inter alia, registered national and community trademarks ...’

A »korábbi jogok« kifejezés úgy értendő, mint amely magában foglalja többek között a bejegyzett nemzeti és közösségi védjegyeket […]”

10. The first three subparagraphs of Article 12(2) of Regulation No 874/2004 provide:

10. A rendelet 12. cikke (2) bekezdésének első, második és harmadik albekezdése értelmében:

‘The duration of the phased registration period shall be four months. General registration of domain names shall not start prior to the completion of the phased registration period.

„A szakaszos bejegyzési időszak négy hónapig tart. A domainnevek nyilvánosság számára rendelkezésre álló bejegyzése nem kezdődhet el a szakaszos bejegyzési időszak befejeződése előtt.

Phased registration shall be comprised of two parts of two months each.

A szakaszos bejegyzés két, egyenként két hónapos részből áll.

During the first part of phased registration, only registered national and Community trademarks, geographical indications, and the names and acronyms referred to in Article 10(3), may be applied for as domain names by holders or licensees of prior rights and by the public bodies mentioned in Article 10(1).’

A szakaszos bejegyzés első részében a korábbi jogok jogosultjai és használói, valamint a 10. cikk (1) bekezdésében említett állami szervek domainnévként kizárólag a bejegyzett nemzeti és közösségi védjegyeket, a földrajzi árujelzőket és a 10. cikk (3) bekezdésében említett neveket és betűszavakat igényelhetik.”

11. Article 21(1) of the Regulation is headed ‘[s]peculative and abusive registrations’ and provides as follows:

11. A rendelet „Spekulatív és visszaélésszerű bejegyzés” címet viselő 21. cikkének (1) bekezdése értelmében:

‘A registered domain name shall be subject to revocation, using an appropriate extra-judicial or judicial procedure, where that name is identical or confusingly similar to a name in respect of which a right is recognised or established by national and/or Community law, such as the rights mentioned in Article 10(1), and where it:

„A bejegyzett domainnevet a megfelelő peren kívüli vagy bírósági peres eljárás keretében vissza kell vonni, amennyiben a név azonos egy olyan névvel vagy megtévesztően hasonlít egy olyan névhez, amelyre a nemzeti és/vagy a közösségi jog által elismert vagy a nemzeti és/vagy a közösségi jog alapján keletkezett – például a 10. cikk (1) bekezdésében említett – jog vonatkozik, és amennyiben:

(a) has been registered by its holder without rights or legitimate interest in the name; or

a) a domainnév birtokosa a nevet anélkül jegyeztette be, hogy a névhez joga vagy jogos érdeke fűződne; vagy

(b) has been registered or is being used in bad faith.’

b) a név bejegyeztetése rosszhiszeműen történt vagy felhasználása rosszhiszeműen történik.”

C – Directive 89/104

C – A 89/104 irányelv

12. Article 5(1) of Directive 89/104, which is headed ‘[r]ights conferred by a trade mark’, provides inter alia as follows:

12. A 89/104 irányelv „A védjegyoltalom tartalma” címet viselő 5. cikkének (1) bekezdése többek között a következőket tartalmazza:

‘The registered trade mark shall confer on the proprietor exclusive rights therein. The proprietor shall be entitled to prevent all third parties not having his consent from using in the course of trade:

„A védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. A kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ

(a) any sign which is identical with the trade mark in relation to goods or services which are identical with those for which the trade mark is registered;

a) a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal;

(b) any sign where, because of its identity with, or similarity to, the trade mark and the identity or similarity of the goods or services covered by the trade mark and the sign, there exists a likelihood of confusion on the part of the public, which includes the likelihood of association between the sign and the trade mark.’

b) olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók a védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.”

13. Article 8 of that directive, which is headed ‘[l]icensing’, provides as follows:

13. Ezen irányelv „Használati engedély” címet viselő 8. cikke értelmében:

‘(1) A trade mark may be licensed for some or all of the goods or services for which it is registered and for the whole or part of the Member State concerned. A license may be exclusive or non-exclusive.

„(1) A védjegy használatára engedély adható a tagállam egésze vagy egy része, illetve az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások egésze vagy egy része tekintetében. A használati engedély kizárólagos vagy nem kizárólagos lehet.

(2) The proprietor of a trade mark may invoke the rights conferred by that trade mark against a licensee who contravenes any provision in his licensing contract with regard to its duration, the form covered by the registration in which the trade mark may be used, the scope of the goods or services for which the licence is granted, the territory in which the trade mark may be affixed, or the quality of the goods manufactured or of the services provided by the licensee.’

(2) A közösségi védjegyoltalom jogosultja a közösségi védjegyoltalomból eredő jogaira hivatkozással felléphet az olyan használóval szemben, aki megsérti a használati szerződésben a szerződés időtartamára, a használat tárgyát képező védjegy lajstromozott alakjára, a használati engedéllyel érintett áruk vagy szolgáltatások körére, a védjegyhasználat területi hatályára, valamint az engedélyes által gyártott áruk vagy nyújtott szolgáltatások minőségére kikötött bármely feltételt.”

III – Facts, main proceedings and questions referred

III – A tényállás, az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

14. Pie Optiek is a Belgian company selling contact lenses, spectacles and other optical products through the internet. It owns a Benelux figurative mark, consisting of the word sign ‘Lensworld’, filed on 8 December 2005 and registered on 4 January 2006 for goods and services in classes 5, 9 and 44 as defined in the Nice Agreement concerning the International Classification of Goods and Services for the purposes of the Registration of Marks. It operates the website www.lensworld.be.

14. A Pie Optiek kontaktlencsék, szemüvegek és egyéb szemészeti termékek internetes árusításával foglalkozó belga vállalkozás. A Pie Optiek a jogosultja a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó Nizzai Megállapodás értelmében az 5., 9. és 44. osztályba tartozó árukra és szolgáltatásokra vonatkozó, 2005. december 8‑án benyújtott és 2006. január 4‑én lajstromozott „Lensworld” szómegjelölést tartalmazó Benelux ábrás védjegynek. A Pie Optiek működteti a www.lensworld.be internetes oldalt.

15. Bureau Gevers is a Belgian company operating as an intellectual property consultancy.

15. A Bureau Gevers szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos tanácsadással foglalkozó belga vállalkozás.

16. Walsh Optical is a United States company registered in New Jersey, also active in the sale of contact lenses, spectacles and related items through the internet. Walsh Optical has operated the website www.lensworld.com since 1998 and, in addition, owned the Benelux trade mark ‘Lensworld’ filed on 20 October 2005 and registered on 26 October 2005 for goods and services in class 35. That trade mark was removed from the register on 30 October 2006.

16. A Walsh Optical egy New Jersey‑i amerikai vállalkozás, amely szintén a kontaktlencsék és egyéb optikai termékek piacán foglalkozik internetes kereskedelemmel. A Walsh Optical 1998 óta üzemelteti a www.lensworld.com internetes oldalt, és ezen túlmenően jogosultja a 35. osztályba tartozó árukra és szolgáltatásokra vonatkozó, 2005. október 20‑án benyújtott és 2005. október 26‑án lajstromozott „Lensworld” Benelux védjegynek. Ezt a védjegyet 2006. október 30‑án törölték.

17. On 18 November 2005, Walsh Optical entered into a Licence Agreement (‘the Agreement’) with Bureau Gevers. According to clause 1 of that agreement, its purpose is to enable the licensee to obtain a domain name registration in its name but on behalf of the licensor, that is Walsh Optical, to define the rights and obligations of each party during the lifetime of the licence agreement, and to organise the procedure under which the licensee is to return the .eu domain name(s) to the licensor or to any nominee of the licensor. Under clause 3, the licensor is to pay the licensee’s fees. Clause 4 of the Agreement states that the licensee will charge the licensor for its services. Pursuant to clause 5 of the Agreement, the licensee is to use reasonable efforts to file .eu application(s) and obtain a .eu registration for the domain name(s).

17. 2005. november 18‑án a Walsh Optical egy használati szerződést („license agreement”; a továbbiakban: szerződés) írt alá a Bureau Gevers‑rel. E szerződés 1. pontja értelmében annak tárgya a használó felhatalmazása arra, hogy saját nevében, de a használat átengedője, azaz a Walsh Optical javára domainnevet jegyeztessen be, a felek jogainak és kötelezettségeinek meghatározása a használati szerződés időtartama alatt, annak az eljárásnak a szabályozása, amellyel a használó átruházza a .eu domainnev(ek)et a használat átengedőjére vagy a használat átengedője által kijelölt személyre. A 3. pont értelmében a használat átengedője fizeti a használó díjait. A szerződés 4. pontja kimondja, hogy a használó az általa nyújtott szolgáltatásokért a használat átengedője részére számlát állít ki. A szerződés 5. pontja értelmében a használó köteles ésszerű erőfeszítéseket tenni a .eu domainnév iránti kérelem benyújtása és a .eu domainnév bejegyeztetése érdekében.

18. It is apparent from the submissions made by EURid that the first part of phased registration under Chapter IV of Regulation No 874/2004 started on 7 December 2005. On the same day, Bureau Gevers filed, in its own name but on behalf of Walsh Optical, an application with EURid for registration of the domain name ‘lensworld.eu’. That domain name was allocated to Bureau Gevers on 10 July 2006. In the meantime, on 17 January 2006, Pie Optiek had also sought registration of the domain name ‘lensworld.eu’. Registration was refused on the ground that Bureau Gevers’ application took precedence.

18. Az EURid észrevételeiből kiderül, hogy a 874/2004 rendelet IV. fejezete szerinti szakaszos bejegyzés első része 2005. december 7‑én kezdődött. A Bureau Gevers ugyanezen a napon saját nevében, de a Walsh Optical javára kérelmet nyújtott be az EURid‑hez a „lensworld.eu” domainnév bejegyzésére. A Bureau Gevers 2006. július 10‑én szerezte meg e domainnevet. Időközben 2006. január 17‑én a Pie Optiek is kérelmezte a „lensworld.eu” domainnév bejegyzését. A Pie Optiek kérelmét a Bureau Gevers kérelmének elsőbbségére hivatkozva elutasították.

19. Pie Optiek’s application to the Arbitration Court of the Czech Republic, the body responsible for resolving disputes relating to .eu domain names, to have the ‘lensworld.eu’ domain name transferred to it was dismissed on 12 March 2007. On 13 April 2007, Pie Optiek brought proceedings against Bureau Gevers before the Tribunal de première instance de Bruxelles (Court of First Instance, Brussels). On 8 May 2007, EURid intervened in those proceedings. The action was dismissed by judgment of 14 December 2007. The appeal before the referring court challenges that judgment at first instance.

19. A Pie Optiek által a „lensworld.eu” domainnév részére történő átruházása érdekében a Cseh Köztársaság választottbíróságához mint a „.eu” domainnevekkel kapcsolatos jogviták rendezésére kijelölt szervezethez benyújtott kérelmet 2007. március 12‑én elutasították. 2007. április 13‑án a Pie Optiek a tribunal de première instance de Bruxelles előtt keresetet terjesztett elő a Bureau Gevers‑rel szemben. 2007. május 8‑án az EURid beavatkozott ebbe a perbe. A keresetet a 2007. december 14‑i ítélet elutasította. A kérdést előterjesztő bírósághoz benyújtott fellebbezés ezen elsőfokú ítélet ellen irányul.

20. The referring court is uncertain how the words ‘licensees of prior rights’ in the third subparagraph of Article 12(2) of Regulation No 874/2004 and the words ‘rights or legitimate interest’ in Article 21(1)(a) of that regulation must be interpreted. For that reason, it has stayed the proceedings and referred the following questions to the Court of Justice:

20. A kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak a 874/2004 rendelet 12. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése szerinti „korábbi jogok használója” fogalom és az e rendelet 21. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti „jog vagy jogos érdek” fogalom értelmezésének módját illetően. Mindezek alapján az eljárást felfüggesztette, és a következő kérdéseket terjesztette előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

(1) Must Article 12(2) of Regulation No 874/2004 be interpreted as meaning that, in a situation where the prior right concerned is a trade mark right, the words ‘licensees of prior rights’ may refer to a person who has been authorised by the proprietor of the trade mark solely to register, in his own name but on behalf of the licensor, a domain name identical or similar to the trade mark, but without being authorised to put the trade mark to other uses or to use the sign as a trade mark – for example, for the purpose of marketing of goods or services under the trade mark?

1) Úgy kell‑e értelmezni a 874/2004 rendelet 12. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdését, hogy ha az érintett korábbi jog védjegyjog, akkor a „korábbi jogok használói” fogalom vonatkoztatható egy olyan személyre, akit a védjegy jogosultja kizárólag arra jogosított fel, hogy a saját nevében, de a használat átengedője javára egy, a védjeggyel megegyező vagy ahhoz hasonló domainnevet jegyeztessen be, anélkül azonban, hogy feljogosította volna a védjegy egyéb használatára vagy a megjelölés védjegyszerű egyéb használatára, mint például a védjeggyel jelölt áruk vagy szolgáltatások kereskedelmi forgalomba hozatalára?

(2) If that question is answered in the affirmative, must Article 21(1)(a) of Regulation No 874/2004 be interpreted as meaning that ‘rights or legitimate interest’ exist even if the ‘licensee of prior rights’ has obtained registration of the .eu domain name in his own name but on behalf of the proprietor of the trade mark where the latter is not eligible in accordance with Article 4(2)(b) of Regulation No 733/2002?

2 ) A fenti kérdésre adott igenlő válasz esetén,

IV – Procedure before the Court

úgy kell‑e értelmezni a 874/2004 rendelet 21. cikke (1) bekezdésének a) pontját, hogy „jog vagy jogos érdek” fennáll akkor is, ha a „korábbi jogok használója” bejegyeztette a .eu domainnevet a saját nevében, de a védjegyjogosult javára, amikor ez utóbbinak a 733/2002 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján hiányzik a jogosultsága?

21. The order for reference of 29 June 2011 was lodged at the Court Registry on 15 July 2011.

IV – A Bíróság előtti eljárás

22. Written observations were submitted by the parties to the main proceedings, EURid and the European Commission within the period laid down in Article 23 of the Statute of the Court of Justice.

21. A 2011. június 29‑i előzetes döntéshozatalra utaló határozat 2011. július 15‑én érkezett meg a Bíróság Hivatalához.

23. Representatives of the parties to the main proceedings, EURid and the Commission presented oral submissions at the hearing on 21 March 2012.

22. A Bíróság alapokmányának 23. cikkében megállapított határidőn belül az alapeljárás felei, az EURid és az Európai Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket.

V – Main arguments of the parties

23. A 2012. március 21‑i tárgyaláson az alapeljárás feleinek, az EURid‑nek és a Bizottságnak a képviselői jelentek meg, hogy megtartsák szóbeli előadásaikat.

24. To the extent that they are relevant, I shall refer to the arguments of the parties in the course of my observations.

V – A felek fő érvei

VI – Legal appraisal

24. A felek által előadottakra, amennyiben releváns, megállapításaim keretében hivatkozom.

A – Introductory observations

VI – Jogi értékelés

25. On 7 December 2005, registration opened for internet domain names under the .eu TLD. The introduction of those domain names can be traced back to the eEurope 2002 Action Plan of the European Union (6) which, under the heading ‘[a]ccelerating e-commerce’, set out the objective of ‘[establishing] a .eu top level domain name’. The aim underlying the creation of this country code Top Level Domain (ccTLD) was to give the European Union’s internal market greater visibility in the virtual market place based on the internet and to encourage electronic commerce. Use of that domain was intended to allow the organisations, undertakings and natural persons registered to establish a clear link with the European Union, the associated legal framework and the European market place.

A – Előzetes észrevételek

26. The European Union established a substantial legal framework for the introduction of that new European TLD. Whereas the global system of domain names originally developed for the most part as a predominantly technical phenomenon without any detailed regulatory scheme for registration and use, this was remedied by the European Union on the introduction of .eu domain names essentially by the adoption of two legal instruments. In addition to provisions on technical issues, the framework regulation (Regulation No 733/2002) and Regulation No 874/2004 adopted in implementation thereof contain, in particular, a set of rules relating to the law on trade marks.

25. 2005. december 7‑én megkezdődött a .eu felső szintű domainhez tartozó internetes domainnevek bejegyeztetése. E domainnevek bevezetése az Európai Unió „eEurope 2002”‑akciótervére(6) vezethető vissza, amelynek „Az elektronikus kereskedelem fellendítése” című pontja meghatározza a „.eu felső szintű internetes domain bevezetésének” célját. Ezen országkód szerinti felső szintű domain (úgynevezett „country‑code Top‑Level‑Domain”, röviden: ccTLD) létrehozásával láthatóbbá kell válnia annak, hogy a belső piac jelen van az Interneten alapuló virtuális piacon, és fel kell lendülnie az elektronikus kereskedelemnek. E domain használatának egyértelműen nyilvánvalóvá kell tennie a kapcsolódást a bejegyeztető vállalkozások, szervezetek és természetes személyek, valamint az Unió, annak jogi kerete és az európai piac között.

27. First, provision was made for the introduction of .eu domain names to proceed by means of a phased registration procedure (a ‘Sunrise Period’), (7) in which holders of signs were granted priority access to the .eu domain names corresponding to those signs. During the two months of the first part of the Sunrise Period (7 December 2005 to 6 February 2006), holders of national and Community trade marks, geographical indications and designations of origin could apply to register domains. Under the second subparagraph of Article 12(2) of Regulation No 874/2004, the right to participate was extended to licensees. On the basis of that provision, Bureau Gevers claims an entitlement to register the domain name ‘lensworld.eu’. During the second part of the Sunrise Period, domain names based on other rights that are protected under national law, such as business identifiers, company names, distinctive titles of protected literary and artistic works, unregistered trade marks or trade names could also be applied for.

26. Ezen új felső szintű európai domain bevezetéséhez az Unió tekintélyes jogi keretet hozott létre. Mivel a domainnevek rendszere eredetileg az egész világon messzemenőkig elsődlegesen műszaki jelenségként fejlődött, anélkül hogy részletesen szabályozták volna a bejegyeztetés és a használat keretfeltételeit, a .eu domainnév bevezetésekor az Unió ezt főként két jogi eszköz létrehozásával pótolta. A 733/2002 keretrendelet és a végrehajtására irányuló 874/2004 rendelet a műszaki kérdésekről szóló rendelkezések mellett különösen összetett védjegyjogi szabályozást is tartalmaz.

28. Second, provisions were incorporated in the rules to protect holders of prior rights and other eligible parties against the speculative and abusive registration of .eu domain names. Pie Optiek relies on those provisions in seeking to have the registration in favour of Bureau Gevers revoked. Given that Bureau Gevers filed an application for the domain name ‘lensworld.eu’ and secured its registration before Pie Optiek, the question whether, in fact, Bureau Gevers may be regarded as a ‘licensee of a prior right’ within the meaning of the second subparagraph of Article 12(2) of Regulation No 874/2004 is relevant for the purposes of giving judgment. If Bureau Gevers’ status as licensee were to be confirmed, EURid’s decision not to approve Pie Optiek’s application for registration would have to be considered correct. That is the issue raised by the first question which, following the order specified by the referring court, must be examined first.

27. Előírták egyrészt azt, hogy a .eu domainnév bevezetésére szakaszos bejegyzési eljárás („Sunrise Period”) keretében kerül sor(7), amelynek során a védjegyjogosultak elsőbbséget élveznek a védjegynek megfelelő .eu domainnevek megszerzésekor. A „Sunrise Period” két hónapon át (2005. december 7‑től 2006. február 6‑ig) tartó első részében a bejegyzett nemzeti és közösségi védjegyek, a földrajzi árujelzők és eredetmegjelölések jogosultjai igényelhették a domainnevek bejegyeztetését. A 874/2004 rendelet 12. cikke (2) bekezdésének második albekezdésével összhangban a használók is rendelkeztek részvételi jogosultsággal. A Bureau Gevers e rendelkezésből vezeti le a „lensworld.eu” domainnév bejegyeztetésére való jogosultságát. A „Sunrise Period” második részében olyan domainneveket is lehetett igényelni, amelyek a nemzeti jog által védelemben részesített más jogokon alapulnak, mint például a cégjelzéseket, cégneveket, illetve védett irodalmi és művészeti alkotások megkülönböztető címeit, lajstromozás nélkül oltalomban részesülő védjegyeket és kereskedelmi neveket.

B – The first question

28. Másrészt olyan rendelkezéseket illesztettek a szabályozási eszközbe, amelyek a .eu domain nevek spekulatív és visszaélésszerű bejegyzésével szemben védelemben részesítik a korábbi jogok jogosultjait és a többi jogosultat is. A Pie Optiek is e rendelkezésekre hivatkozik annak érdekében, hogy érvénytelenítsék a Bureau Gevers javára történt bejegyzést. Azon tény figyelembevételével, hogy a Bureau Gevers időben a Pie Optiek előtt igényelte és jegyeztette be a „lensworld.eu” domainnevet, a döntés szempontjából relevánsnak tűnik az a kérdés, hogy a Bureau Gevers valóban a 874/2004 rendelet 12. cikke (2) bekezdésének második albekezdése szerinti „korábbi jogok használójának” tekinthető‑e. Amennyiben ugyanis megerősíthető használói minősége, úgy jogszerűnek kell tekinteni az EURid arra vonatkozó határozatát, hogy nem ad helyt a Pie Optiek bejegyzésre irányuló kérelmének. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésnek ez a tárgya, és a kijelölt sorrendnek megfelelően ezt kell először vizsgálni.

1. Non-existence of a licence agreement

B – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről

29. By its first question, the referring court seeks, in essence, to establish what is to be understood by the words ‘licensee of a prior right’ within the meaning of the second subparagraph of Article 12(2) of Regulation No 874/2004 where that prior right is a trade mark.

1. A használati szerződés hiánya

30. On that point, it must be observed at the outset that Regulation No 874/2004 neither provides for a definition of that term nor refers to the legal systems of the Member States. The Court has consistently held that the need for uniform application of EU law and the principle of equality require that, where provisions of EU law make no express reference to the law of the Member States for the purpose of determining their meaning and scope, they must normally be given an autonomous and uniform interpretation throughout the Community; that interpretation must take into account the context of the provision and the purpose of the legislation in question. (8) As the provision requiring interpretation in the present case is an implementing regulation, it should be given, if possible, an interpretation consistent with the provisions of the basic regulation. (9)

29. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy mit kell érteni a 874/2004 rendelet 12. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése szerinti „korábbi jogok használói” fogalom alatt abban az esetben, ha a korábbi jog védjegyjog.

31. The term ‘licensee of a prior right’ is composed of two elements. First, it involves the concept of a ‘prior right’, which, in the context of the present reference for a preliminary ruling, can be determined without any particular difficulty, especially since the second subparagraph of Article 10(1) expressly specifies the individual categories of rights. These include registered national trade marks. In light of the fact that Belgium, the Netherlands and Luxembourg constitute a single territory for trade mark purposes, with a uniform trade mark law and trade mark office common to all three countries, (10) the Benelux mark registered in favour of Walsh Optical may, in legal terms, be regarded as a national trade mark for the purposes of that provision.

30. Ezzel kapcsolatban elsőként meg kell állapítani, hogy a 874/2004 rendelet nem tartalmazza e fogalom meghatározását, és nem hivatkozik a tagállamok jogrendjére sem. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést az Európai Unió egészében önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve a rendelkezés összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját.(8) Mivel a jelen ügyben értelmezendő jogszabály végrehajtási rendelet, azt lehetőség szerint úgy kell értelmezni, hogy összeegyeztethető legyen az alaprendelet rendelkezéseivel.(9)

32. On the other hand, the definition of licence agreement is more difficult. This is critical to the resolution of the key issue, namely whether by means of the agreement entered into Walsh Optical granted Bureau Gevers a legally valid licence in relation to the registered mark. In that connection, it will be necessary to determine whether EU law includes a legal definition of a licence agreement. Subsequently, it will be necessary to examine whether the agreement in question corresponds to that definition.

31. A „korábbi jogok használója” fogalom két részből tevődik össze. Egyrészt a „korábbi jogok” fogalmáról van szó, amelynek meghatározása mindazonáltal azért nem jelent különösebb nehézséget a jelen előzetes döntéshozatali eljárásban, mert a rendelet 10. cikke (1) bekezdésének második albekezdése kifejezetten megnevezi a jogok egyes kategóriáit. Azok között szerepel ugyanis többek között a bejegyzett nemzeti védjegy is. Mivel Belgium, Hollandia és Luxemburg egységes jogterületet alkot, egységes védjegyjoggal és mindhárom ország tekintetében közös védjegyhivatallal(10), a Walsh Optical javára bejegyzett Benelux védjegy jogilag besorolható az e rendelkezés szerinti nemzeti védjegyek közé.

33. As I explained in my Opinion in Falco Privatstiftung and Rabitsch , (11) although EU law on the protection of intellectual property does govern the possibility of granting licences, (12) it does not lay down provisions on the conclusion of a licence agreement. It can merely be inferred from the relevant legislation that a licence agreement is a reciprocal contract, under which, in essence, the person granting the licence confers on the licensee the right to use particular intellectual property rights and, in exchange, the licensee pays licence fees to the licensor. By granting the licence, the licensor authorises the licensee to perform an activity which, in the absence of the licence, would be an infringement of intellectual property rights. Derived from the Latin word ‘licet’, the term licence – according to its roots – means, in essence, ‘permission to use property or to exercise an activity’. In accordance with the principle of party autonomy, a restriction on the licence may be agreed contractually. Licences may be exclusive or non-exclusive or restricted in their territorial, temporal or material scope. (13)

32. Nehezebb viszont a használati szerződés fogalmának meghatározása. Ettől függ ugyanis annak a központi kérdésnek a tisztázása, hogy a Walsh Optical a létrehozott szerződéssel érvényesen engedélyezte‑e a Bureau Gevers‑nek a bejegyzett védjegy használatát. Ehhez azt kell kideríteni, hogy az uniós jog tartalmazza‑e a használati szerződés jogi meghatározását. Végül azt kell megvizsgálni, hogy a kérdéses szerződés megfelel‑e ezen meghatározásnak.

34. This understanding of the nature of a licence agreement was adopted by the Court in Falco Privatstiftung and Rabitsch , in which it considered the obligation undertaken by the owner of an intellectual property right not to challenge the use of that right by his contractual partner in return for payment of remuneration to be characteristic of licence agreements. According to the Court, herein lies a fundamental distinction from a contract for the provision of services. Unlike the situation under that latter contract, the owner of an intellectual property right does not perform any service in granting a right to use that property and undertakes merely to permit the licensee to exploit that right freely. (14) On the other hand, the Court considered it immaterial whether the licensee of an intellectual property right is under any obligation to use the intellectual property right licensed. (15)

33. Ahogyan azt a Falco Privatstiftung és Rabitsch ügyben ismertetett indítványomban(11) kifejtettem, jóllehet az uniós jog szellemi tulajdon védelméről szóló előírásai között szerepel a licenciaadás lehetősége(12), az említett előírások nem tartalmaznak rendelkezéseket a licenciaszerződés megkötéséről és annak ismérveiről. Az irányadó jogi aktusokból csupán az tűnik ki, hogy a licenciaszerződés kölcsönösségen alapuló szerződés, amelynek lényege abban áll, hogy a licenciajogosult az engedélyes részére átengedi bizonyos szellemi tulajdonra vonatkozó jogok felhasználását, amelyért cserébe az engedélyes licencdíjat fizet a licenciajogosult számára. A licenciajogosult a felhasználásra vonatkozó engedély megadásával biztosítja az engedélyes részére azoknak a cselekményeknek a foganatosítását, amelyek a licencia megadásának hiányában szellemi tulajdonra vonatkozó jogok megsértését valósítanák meg. A latin „licet” szóból származó licencia eredendően körülbelül azt jelenti, hogy „valamely vagyon használatára vagy valamely tevékenység kifejtésére adott engedély”. A privátautonómia elvének megfelelően szerződésben is lehet korlátozni a használatot; lehet kizárólagos vagy nem kizárólagos, illetve korlátozott területi, időbeli, vagy felhasználási mód szerinti alapon.(13)

35. However, according to a more recent school of thought in the academic legal literature, a licence should not be understood as the mere tolerance of use and, thus, as a purely passive obligation on the part of the licensor in the sense of a waiver of his rights to challenge use. Instead, the proponents of this school of thought take the view that a licence also involves the grant of a positive right of use. (16) As I will demonstrate below, certain EU legislative provisions suggest that, under EU law, a licence is in fact conceived of as a genuine permission to use and not the mere tolerance thereof. The nature of a licence can be discerned from a comparative analysis of various EU legal instruments. (17)

34. A Bíróság a használati szerződés lényegének ilyen értelmezéséhez csatlakozott, amikor a Falco Privatstiftung és Rabitsch ügyben hozott ítéletben a használati szerződésekre jellemzőnek tekintette a szellemi tulajdonjog jogosultjának azt a kötelezettségét, hogy nem vitathatja e jog felhasználásának a vele szerződő fél általi, díjazás ellenében való gyakorlását. A Bíróság álláspontja szerint ez lényeges különbséget jelent a szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződésekhez képest. Ettől a szerződésfajtától eltérően a jogosult a felhasználási jogok átengedésével nem teljesít semmilyen szolgáltatást, és csak azt a kötelezettséget vállalja, hogy a vele szerződő félnek megengedi e felhasználási jogok szabad gyakorlását.(14) A Bíróság annak már nem tulajdonított jelentőséget, hogy az átengedővel szerződő fél köteles‑e, vagy sem a szellemi tulajdonhoz kapcsolódó átengedett jogok gyakorlására.(15)

36. In EU law, provisions governing licences are to be found predominantly in two regulatory contexts. First, in the framework of regulations establishing EU protection rights, licences are envisaged as a means of exploiting intellectual property rights. To date, the European Union has already established three original European protection rights of that kind, that is the Community plant variety right, the Community trade mark and the Community design, and there is a proposal for a regulation on a Community patent. As can be seen, by way of illustration, from Article 22(2) of Council Regulation (EC) No 207/2009 of 26 February 2009 on the Community trade mark, (18) the wording of the provisions on licences is drafted from the perspective of licensees. The phrase ‘against a licensee who contravenes any provision in his licensing contract with regard to its duration, the form covered by the registration in which the trade mark may be used ...’ suggests that a permission is granted to the licensee. The fact that, as a matter of EU law, a licence is conceived of as a permission to use and not a mere tolerance thereof is even more clearly expressed in the travaux préparatoires of the Community trade mark regulation and the associated guidelines issued by the Office for Harmonisation in the Internal Market. The memorandum on the EEC trade mark (19) defines a licence as ‘a contractual agreement giving a third party the right to use a trade mark’. The guidelines on the Community trade mark regulation (20) state: ‘a mere tolerance or a unilateral consent to a third person, by the proprietor of the trade mark, to use the trade mark does not constitute a licence’. This conclusion is also confirmed by Article 4 of Directive 2004/48/EC of the European Parliament and of the Council of 29 April 2004 on the enforcement of intellectual property rights, (21) which provides that the protection measures established by the directive must be accorded not only to the holders of intellectual property rights but also to persons ‘authorised to use those rights’ and specifies that this includes, in particular, licensees.

35. A jogtudományi szakirodalomban képviselt újabb elmélet szerint a használati engedély mindazonáltal nem tekinthető pusztán a használat tűrésének, azaz olyan tisztán passzív kötelezettségnek a használat átengedője részéről, amely során a használat átengedője fellépési jogainak gyakorlásáról lemond. E jogelmélet képviselői sokkal inkább abból indulnak ki, hogy a használati engedély pozitív felhasználási jogot is biztosít.(16) Ahogyan azt a következőkben bemutatom, néhány uniós jogszabály arra enged következtetni, hogy az uniós jog szerinti használati engedély ténylegesen egy valódi felhasználási engedélyt jelent, és nem pusztán tűrésként formálták meg. A használati engedély fogalmának körvonalai a különböző uniós jogszabályok összehasonlító elemzésével határozhatók meg.(17)

37. In addition, provisions governing licences are to be found in the context of competition law. For example, Commission Regulation (EC) No 772/2004 of 27 April 2004 on the application of Article 81(3) of the Treaty to categories of technology transfer agreements (22) and the associated Commission guidelines are clearly based on the notion of a licence as a contractual right of use. Moreover, the concept of a licence can also be determined indirectly from the provisions governing compulsory licensing laid down, for example, in Directive 98/44/EC of the European Parliament and of the Council of 6 July 1998 on the legal protection of biotechnological inventions. (23) They make it clear that, as a rule, a licence constitutes the permission to use an intellectual property right in return for a periodic payment. Finally, the fact that a licence must be regarded, as a matter of EU law, not as a mere waiver of rights to challenge the unauthorised use of the intellectual property right but as according a positive right of use follows also from the provisions on the principle of exhaustion of rights.

36. Az uniós jogban a használati engedélyre vonatkozó rendelkezések többek között két szabályozási összefüggésben jelennek meg. Először is az uniós oltalmi jogokat létrehozó rendeletek keretében a használati engedély a szellemi tulajdonjog hasznosításának megjelenési formája. Az Unió a közösségi védjegy, a növényfajta‑oltalmi jog és a formatervezési mintaoltalmi jog révén korábban már létrehozott három eredeti európai oltalmi jogot, a közösségi szabadalomra vonatkozó rendeletjavaslat pedig már elkészült. Ahogyan például a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK rendelet(18) 22. cikkének (2) bekezdése jelzi, a használati engedélyre irányuló rendelkezések szövegét a használó szempontjából fogalmazták meg. Az „engedélyessel szemben, ha az eltér a szerződés időtartamától, a használat tárgyát képező védjegy lajstromozott alakjától […]” szövegrész arra enged következtetni, hogy a használó részére engedélyt adnak. A közösségi védjegyről szóló rendelet előkészítő munkálataiban és a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal kapcsolódó útmutatóiban még egyértelműbben jut kifejezésre az a tény, hogy az uniós jogban a használati engedély használatra vonatkozó engedély, nem pedig puszta tűrés. Így a használati engedély a közösségi védjegyről szóló memorandum(19) szerint „olyan szerződés, amellyel egy védjegyet másnak engednek át használatra”. Végül a közösségi védjegyről szóló rendelethez kapcsolódó útmutatók(20) szerint: „a védjegyjogosult harmadik személlyel szembeni puszta tűrése vagy egyoldalú hozzájárulása még nem valósít meg használati engedélyt”. Ezt erősíti meg a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(21) 4. cikke is, amely szerint az irányelv szerinti jogorvoslatok a jogosult mellett azoknak a személyeknek is a rendelkezésére állnak, „akik ilyen jogok használatára jogosultak”, és az említett rendelkezés ilyenként nevezi meg különösen a licencvevőt.

38. Whether or not, in purely doctrinal terms, the essential feature of a licence agreement is regarded, depending on the point of view taken, as a waiver of the exercise of a certain right or, instead, as the grant by the licensor of a right of use, it must be observed that the abovementioned schools of thought essentially agree on the fact that the grant of a licence accords to the licensee, ultimately, the authority to use an industrial property right (patent, trade mark or design) for a limited period or on a permanent basis and, moreover, to an extent which would otherwise fall within the scope of protection and use afforded to the holder of the intellectual property right. (24)

37. A használati engedélyek szabályozása versenyjogi összefüggésben is megtalálható. Így például a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a technológiaátadási megállapodások csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 2004. április 27‑i bizottsági rendelet(22), valamint a Bizottság által ehhez kiadott útmutatók egyértelműen szerződéses használati jogként kezelik a használati engedély fogalmát. A használati engedély fogalma ezen túlmenően közvetetten levezethető – például a biotechnológiai találmányok jogi oltalmáról szóló, 1998. július 6‑i 98/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben(23) szereplő –, a kényszerengedélyre vonatkozó rendelkezésekből. Egyértelművé teszik, hogy a használati engedély főszabály szerint valamely oltalmi jog ismétlődő díj ellenében való használatára irányuló engedély. Végül a jogkimerülésre vonatkozó rendelkezésekből is az következik, hogy az uniós jog szerinti használati engedély nem az oltalmi jogon alapuló fellépési jogok gyakorlásáról való lemondásnak minősül, hanem pozitív használati jognak tekinthető.

39. Naturally, that must be understood to mean only the use of that intellectual property right in accordance with its purpose , (25) that is with a view to the marketing of certain goods or services, as otherwise, from a commercial perspective, grant of the licence would be pointless. The legal grant of a right in intangible property does not constitute an end in itself but, as a rule, is made with a view to the commercial exploitation thereof by the grantee. (26)

38. Attól függetlenül, hogy dogmatikai szempontból, jogértelmezéstől függően valamely használati szerződés alapvető jellemzője valamely jog gyakorlásától való lemondás vagy sokkal inkább a használat átengedője által biztosított használati engedély‑e, megállapítható, hogy a fent ismertetett vélemények lényegében egyetértenek abban, hogy a használati engedély megadásával a használó számára végső soron azt engedélyezik, hogy ideiglenesen vagy tartósan ipari tulajdonjogot (szabadalmakat, védjegyeket, formatervezési mintákat) használjon, méghozzá olyan mértékben, amely egyébként az oltalom jogosultjának tiltási és használati jogához tartozik.(24)

40. That is clearly the presumption on which the EU legislature also operates, as may be inferred from the wording of Article 22 of Regulation No 40/94 and Article 8 of Directive 89/104, which provide that a trade mark may be licensed for the goods or services for which it is registered . In each case, reference is made to two categories of product (goods and services) which, typically, are intended to be marketed. Consequently, the provisions of trade mark law specified must be understood as meaning that the grant of a licence authorises the licensee to affix the mark to certain of the products it offers in the course of trade. Therefore, it must be presumed that the licensee will, as a rule, use the relevant intellectual property right on a commercial basis.

39. Ezalatt természetesen egyedül ezen oltalmi jogok rendeltetésszerű használatát kell érteni(25), méghozzá meghatározott áruk vagy szolgáltatások forgalmazása tekintetében, máskülönben a felhasználási engedély gazdasági szempontból értelmetlen lenne. A valamely szellemi terméken fennálló jog jogügylet keretében történő átengedése önmagában nem cél, hanem főszabály szerint annak a kedvezményezett általi gazdasági hasznosítása céljából történik.(26)

41. If one continues to view the matter from a commercial perspective, the fact cannot be ignored that the licensor, too, is likely to have an interest in the exploitation of the mark through the use thereof in the course of trade. The licensor does not only receive remuneration for the permission to use, which in itself constitutes a considerable economic incentive. Depending on the terms of the agreement, the licensor may be entitled to a licence fee or even to a share of the profit achieved by the licensee. (27) In addition, use of the trade mark by the licensee ensures that the distinctive character of the mark is maintained and that the mark can continue to fulfil its functions (to be considered in detail below). (28)

40. Nyilvánvalóan ebből az előfeltevésből indul ki az uniós jogalkotó is, ahogyan ez közvetetten következik a 40/94 rendelet 22. cikkének, valamint a 89/104 irányelv 8. cikkének szövegéből, amelyek szerint a védjegy használati engedély tárgya lehet az árujegyzékben szereplő áruk vagy szolgáltatások tekintetében. Minden esetben két különböző, tipikusan forgalmazásra szánt termékkategóriára (áruk és szolgáltatások) hivatkoznak. A hivatkozott védjegyjogi rendelkezéseket következésképpen úgy kell értelmezni, hogy a használati engedély megadásával a használónak megengedik, hogy az általa a kereskedelemben kínált meghatározott árut védjeggyel lásson el. Feltételezhető tehát, hogy a használó főszabály szerint az érintett oltalmi jogot kereskedelemi célból használja.

42. That aspect is particularly relevant where, for whatever reason, the holder of the intellectual property right is not in a position to exploit the mark himself, which, having regard to the complexity of commercial life today, is by no means uncommon. In an economic system in which, as a result of the increasing interconnection and internationalisation of the economy, it has become difficult single-handedly and comprehensively to exploit commercially a monopoly in a particular economic sector, and, leaving aside the necessity for further technological developments, (29) the exploitation of intangible property is no longer undertaken solely and directly by the holder of the intellectual property right but involves other economic actors, which is intended to ensure, all in all, exploitation to the optimum effect. The grant of licences allows different exploitation opportunities to be explored and new product markets to be conquered. As a result of the marketing that the licensee pursues in his own interests in order to attract customers, the reputation of the mark will increase which, ultimately, is also to the benefit of the licensor. (30) Consequently, a licence facilitates the best possible exploitation of intellectual property rights. For that reason above all, it is, in addition to the assignment and pledge, now the most common means by which those rights are put to commercial use. Thus, from the licensor’s perspective also, there are good reasons why a licence will typically be granted with a view to future use. (31)

41. Amennyiben továbbra is gazdasági szempontból értékelünk, nem hagyható figyelmen kívül az, hogy a használat átengedőjének is gyakran érdeke az, hogy a védjegyet használják annak kereskedelemben való hasznosítása révén. A használat átengedője ugyanis nem csupán a használat átengedése miatt részesül díjazásban, amely önmagában gazdasági ösztönző számára. A megállapodástól függően kaphat használati díjat, vagy akár részesülhet a használó nyereségéből is.(27) A védjegy használó általi használata ezen túlmenően biztosítja a védjegy megkülönböztető képességének fennmaradását, és a védjegy továbbra is betöltheti funkcióit – amelyeket a későbbiekben részletezni fogok.(28)

43. Naturally, the notion of the ‘use of a right in accordance with its purpose’, as mentioned above, can be interpreted differently depending on the type of intellectual property right at issue. Intellectual property rights differ in the scope of protection they provide. In that connection, too, a legal perspective appears helpful in order to determine whether an entitlement to make use of an intellectual property right is inherent in a licence agreement. In addition to the criteria established by legislation which apply in relation to the licensing of intellectual property rights and which set out the characteristics of the intellectual property right at issue, the crucial factor is what has been contractually agreed between the parties in a particular case. From that agreement, entered into on the basis of the freedom of contract, conclusions can ultimately be drawn regarding the scope of the rights conferred. (32)

42. E szempont különösen akkor releváns, ha az oltalmi jog jogosultja valamilyen okból nincs abban a helyzetben, hogy saját maga hasznosítsa a védjegyet, amely a mai gazdasági élet összetettségének ismeretében egyáltalán nem szokatlan. Egy olyan gazdasági rendszerben, ahol a gazdasági folyamatok növekvő összefonódása és nemzetközivé válása miatt nehéz önállóan és átfogó módon monopóliumot gyakorolni a gazdaság valamely meghatározott ágazatában, teljes mértékben eltekintve a műszaki‑alkotói fejlődés szükségességétől(29), a szellemi tulajdon hasznosítása már nem egyedül és közvetlenül az oltalmi jog jogosultja révén történik, hanem más gazdasági szereplők részvételével, akik összességében biztosítják az optimális hasznosítást. A használati engedélyek odaítélésével lehetővé válik a különböző hasznosítási lehetőségek felderítése és új forgalmazói piacok meghódítása. Végső soron a használat átadójának előnyére is nő a védjegy ismertsége azon marketing eredményeképpen, amelyet a használó saját érdekében folytat az ügyfelek vonzása érdekében.(30) A használati engedély ezzel a szellemi tulajdonjogok optimális felhasználását szolgálja. Az átruházás és a biztosítékba adás mellett nem utolsósorban ezért vált ez mára e jogok kereskedelmi felhasználásának leggyakoribb formájává. Így a használat átadója szempontjából is indokolható az, hogy a használati engedélyt rendszerint miért jövőbeli használatra adják.(31)

44. In the case in the main proceedings, Bureau Gevers and Walsh Optical entered into a contract in relation to a trade mark which they entitled ‘licence agreement’. However, the description chosen by the parties is of itself of little value in determining how this agreement should be categorised as a matter of law. (33) Not only is it possible that the category chosen by the parties may prove to be incorrect as a matter of law, it is also necessary to ensure that the parties do not, as a result of a possibly intentional choice of terminology, evade the legal consequences provided for under EU law in the case of a licence agreement. At issue, in the present case, is the right to priority registration of a domain name during a special advance registration period (Sunrise Period). In those circumstances, I consider an objective approach appropriate, according to which it is necessary, in essence, to examine whether the aim of that agreement was to allow Bureau Gevers to use the mark concerned in accordance with its purpose.

43. Bizonyára az oltalmi jogtól függően másképpen is lehet értelmezni a fenti értelemben vett „rendeltetésszerű felhasználás” fogalmát. Az oltalmi jogok az általuk nyújtott oltalom terjedelme tekintetében eltérnek egymástól. Ezen összefüggésben segítségünkre lehet egy jogi szempont annak megítélésében, hogy a használati szerződés lényegéhez tartozik‑e valamely oltalmi jog használatára adott engedély. Az oltalmi jogok használati engedélyeinek területén fennálló, az egyes oltalmi jogok jellemzőit meghatározó jogalkotói rendelkezések mellett attól is függ e kérdés, hogy miben állapodtak meg a felek az egyes szerződésekben. A szerződési szabadság szerinti cselekvés kifejeződéseként így létrejövő megállapodásból végső soron levezethető az átruházott jogosultságok hatálya.(32)

45. With that in mind, it is necessary briefly to recall the function of a trade mark in the course of trade. Only then can a conclusion be drawn as to whether use in accordance with the trade mark’s purpose, that is its function, was agreed. The Court’s extensive case-law on Directive 89/104 and Regulation No 40/94 provides guidance in this regard.

44. Az alapügyben a Bureau Gevers és a Walsh Optical egy védjeggyel kapcsolatos, „használati szerződésnek” nevezett szerződést kötött. A szerződő felek által választott elnevezés önmagában mindazonáltal keveset mond el arról, hogy hogyan kell jogilag besorolni ezt a szerződést.(33) Nem csak annak a lehetősége áll fenn ugyanis, hogy a szerződő felek által választott besorolás jogilag téves. Azt is el kell kerülni, hogy a szerződő felek által esetlegesen szándékosan választott terminológia a felhasználási szerződések uniós jog által meghatározott jogkövetkezményeinek megkerülését célozza. A jelen ügyben arról a jogosultságról van szó, hogy egy különleges, előzetes bejegyeztetési határidőn („Sunrise Period”) belül bejegyeztessenek egy domainnevet. Mindezek alapján objektív megközelítést javaslok, amelynek keretében lényegében azt kell megvizsgálni, hogy e szerződés a tárgyát tekintve arra irányult‑e, hogy az érintett védjegy rendeltetésszerű használatát engedélyezze a Bureau Gevers számára.

46. As the Court has stated on numerous occasions, a trade mark fulfils several functions. Its essential function is primarily to guarantee to consumers the origin of the goods or services. (34) Consequently, a trade mark constitutes a means of identification and individualisation in the context of trade. However, that function – as indicator of origin – has several different facets which should not be disregarded when determining the importance of the trade mark in commerce.

45. E célból röviden emlékeztetni kell a védjegy kereskedelemben betöltött szerepére. Csak ezután lehet ugyanis következtetéseket levonni arra nézve, hogy rendeltetésszerű, azaz a védjegy funkciójának megfelelő használatban állapodtak‑e meg. Erről a Bíróság 89/104 irányelvvel és 40/94 rendelettel kapcsolatos átfogó ítélkezési gyakorlata ad felvilágosítást.

47. The Court identified those different facets in Arsenal Football Club , (35) describing the links between them in clear and detailed terms. According to the Court, trade mark rights constitute an essential element in the system of undistorted competition which EU law is intended to establish and maintain. In such a system, undertakings must be able to attract and retain customers by the quality of their goods or services, which is made possible only by distinctive signs allowing them to be identified. In that context, the essential function of a trade mark is to guarantee the identity of origin of the marked goods or services to the consumer or end user by enabling him, without any possibility of confusion, to distinguish the goods or services from others which have another origin. For the trade mark to be able to fulfil its essential role in the system of undistorted competition which the Treaty seeks to establish and maintain, it must offer a guarantee that all the goods or services bearing it have been manufactured or supplied under the control of a single undertaking which is responsible for their quality.

46. Ahogyan azt a Bíróság több alkalommal is kifejtette, a védjegynek több funkciója van. Alapvető rendeltetése elsősorban az, hogy biztosítsa a fogyasztók számára az áruk vagy szolgáltatások származását.(34) A védjegy következésképpen a gazdasági tevékenység körében az azonosítás és az egyénítés eszköze. Ennek az úgynevezett származást igazoló funkciónak mindazonáltal különböző oldalai vannak, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni a védjegy gazdasági életben betöltött jelentőségének megítélése során.

48. Subsequently, the Court has developed its case-law on trade marks, emphasising other facets of the indicator of origin function and, in so doing, according them no lesser importance. This follows from L’Oréal and Others (36) and Google France and Google (37) in which, initially, the Court referred to that essential function before going on to clarify that, in addition to the guarantee to consumers of the quality of the goods or services in question, a trade mark fulfils communication, investment and advertising functions. In light of that clarification, there can no longer be any doubt that – also in the view of the Court – the function with regard to origin constitutes only one of several functions of a trade mark and has equal status with the quality or advertising functions. (38) Consequently, in determining whether use of a trade mark in accordance with its purpose is intended, consideration must given also to the other functions it fulfils in the context of commerce.

47. Ezen eltérő oldalakra hívta fel a figyelmet a Bíróság az Arsenal Football Club ügyben hozott ítéletében(35), miközben részletesen és egyúttal szemléletesen bemutatta az adott összefüggéseket. A Bíróság szerint a védjegyjog alapvető elemét képezi annak a torzulásmentes verseny rendszerének, amelyet az uniós jog kívánt létrehozni és fenntartani. E rendszerben a vállalkozásoknak vásárlóikat áruik és szolgáltatásaik minősége révén kell magukhoz vonzani, amely csak azonosításra alkalmas, megkülönböztető képességgel rendelkező megjelölések révén lehetséges. E tekintetben a védjegy alapvető rendeltetése abban áll, hogy biztosítsa a fogyasztó vagy végső felhasználó számára a védjeggyel jelölt áru vagy szolgáltatás származásának azonosíthatóságát, lehetővé téve ezáltal számára, hogy azt az összetévesztés veszélye nélkül meg tudja különböztetni a máshonnan származó áruktól vagy szolgáltatásoktól. Ugyanis ahhoz, hogy a védjegy betölthesse alapvető szerepét a torzulásmentes verseny azon rendszerében, amelyet a Szerződés létrehozni és fenntartani szándékozott, a védjegynek biztosítania kell, hogy a vele jelölt valamennyi árut vagy szolgáltatást azon egyetlen vállalkozás ellenőrzése mellett állították elő, illetve nyújtották, amely ezek minőségéért felel.

49. According to Bureau Gevers it was not the intention that Walsh Optical should grant it contractual authority to offer on its own account goods or services under the trade mark concerned. Nor was it agreed that Bureau Gevers would advertise the products of Walsh Optical on the internal market of the European Union. Moreover, there are no grounds on which to presume that Bureau Gevers sought to invest in the trade mark. In fact, there was no connection at all between Bureau Gevers and the relevant market segment. Instead, the agreement in question was limited to ensuring that Bureau Gevers was commissioned with the task of registering the domain name ‘lensworld.eu’ in its own name. Accordingly, the parties did not agree any use of the trade mark that would be even remotely consistent with its specific functions. Consequently, it cannot be said that the trade mark was intended to be used in accordance with its purpose.

48. A Bíróság azóta továbbfejlesztette a védjegyjoggal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát azáltal, hogy további oldalait emelte ki a származást igazoló funkciónak, és eközben elismerte azok nem kevésbé nagy jelentőségét. Erről tanúskodik a L’Oréal és társai ügyben hozott ítélet(36), valamint a Google France és Google egyesített ügyekben hozott ítélet(37), amelyekben a Bíróság először emlékeztetett erre az alapvető rendeltetésre annak érdekében, hogy végül egyértelművé tegye azt, hogy a védjegy az áruk vagy szolgáltatások minőségének szavatolása mellett a kommunikációval, a befektetésekkel, illetve a reklámmal kapcsolatos funkciókat is betölt. E magyarázat ismeretében nem maradhat kétség afelől, hogy a származást igazoló funkció a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint is csupán a védjegy több funkciójának egyikét jeleníti meg, és az egyenértékű a minőség szavatolásával és a reklámmal kapcsolatos funkcióval.(38) Ennek megfelelően figyelembe kell venni a védjegy gazdasági életben betöltött egyéb funkcióit is azon kérdés megítélése során, hogy rendeltetésszerű védjegyhasználatra törekednek‑e.

50. Finally, it must be observed that the agreement concluded between the parties does not provide any indication as to whether the licensee was to be entitled to assert vis-à-vis third parties the rights conferred by the trade mark, although this is a matter that would usually be addressed in any licensing agreement. To that extent, licence agreements also fulfil a dispute resolution function, (39) in that they include provisions establishing the procedure to be followed should competitors infringe the intellectual property right granted to the licensee or where the licensee does not adhere to the agreed conditions of licence. The first aspect is specifically relevant in the case of the licensing of a trade mark, as this intellectual property right confers on its holder the right to prevent the unauthorised use of an identical mark, as can be seen from Article 5 of Directive 89/104 and Article 9 of Regulation No 40/94. Consequently, to be categorised as a licensing agreement in relation to a trade mark, the agreement concluded between Bureau Gevers and Walsh Optical would necessarily have had to govern that aspect. As that was not the case, its categorisation as a licence agreement appears doubtful.

49. A Bureau Geversnek állítása szerint nem az volt a szándéka, hogy arra kapjon engedélyt a szerződésben a Walsh Opticaltól, hogy az érintett védjegy használata mellett maga kínáljon árukat vagy szolgáltatásokat. Nem is abban állapodtak meg, hogy az Unió belső piacán reklámozni fogja a Walsh Optical termékeit. Olyan támpontok sincsenek, amelyek azt engednék feltételezni, hogy a Bureau Gevers befektetni kívánt a védjegybe. Egyébként sem volt semmilyen kapcsolat a Bureau Gevers és a releváns piaci szegmens között. A kérdéses szerződés sokkal inkább annak előírására korlátozódott, hogy a Bureau Gevers‑t megbízza a „lensworld.eu” domainnév saját nevében való bejegyeztetésével. A szerződő felek eszerint semmiképpen nem állapodtak meg a védjegy olyan használatában, amely megközelítőleg összhangban állna annak egyes funkcióival. Így nem lehet szó a védjegy rendeltetésszerű használatára irányuló szándékról.

51. Given that the agreement in question lacks essential elements of a licence agreement, that is, first, the grant of a right to exploit the trade mark commercially by identifying goods and services with the mark and, second, the power to assert vis-à-vis third parties the rights conferred by the trade mark, the question arises as to what legal significance is to be attached to the fact that the agreement nevertheless granted authority to register the domain name. Consequently, the question arises as to how this agreement is to be categorised in legal terms. In this context, the following should be noted.

50. Végül utalni kell arra a körülményre is, hogy a megkötött szerződés nem tartalmaz rendelkezéseket arra vonatkozóan, hogy a használó érvényesítheti‑e harmadik személyekkel szemben a védjegyből fakadó jogokat, pedig ez a használati szerződések szokásos szabályozási tárgya. A használati szerződések ugyanis ennyiben vitarendező szereppel(39) is bírnak, hiszen tartalmaznak arra vonatkozó rendelkezéseket, hogy hogyan kell eljárni abban az esetben, amikor a versenytársak vitatják a használó oltalmi jogát, vagy a használó nem tartja magát a szerződés szerinti felhasználási feltételekhez. A védjegyek felhasználásának engedélyezése esetében éppen azért releváns az első szempont, mert ez az oltalmi jog biztosítja a jogosultnak azt, hogy felléphessen az azonos védjegy harmadik személyek általi engedély nélküli használata ellen, ahogyan ezt a 89/104 irányelv 5. cikke és a 40/94 rendelet 9. cikke mutatja. Ahhoz, hogy egy védjegyhez kapcsolódó használati szerződésről beszélhessünk, a Bureau Gevers és a Walsh Optical által kötött szerződésnek kötelezően rendelkeznie kellene ezekről a szempontokról. Mivel ez nem történt meg, kétségesnek tűnik a használati szerződések körébe való besorolás.

52. On the one hand, there can hardly be any doubt, in my view, that the grant of that authority must be regarded in legal terms as the relinquishment of an element of the original rights accorded to Walsh Optical as the holder of the trade mark. At issue, in that regard, is the right to register a domain name which, in principle, is reserved to the holder of a national or Community trade mark. In relation to the right to .eu domains, that privilege conferred on the holder of the trade mark is reflected in Article 12 of Regulation No 874/2004 which, as I set out in my introductory observations, grants him priority in the registration of domain names. The objective of that provision is to safeguard the holder of the trade mark against the risk that a third party registers a domain name with the same wording before the holder does.

51. Arra tekintettel, hogy a vita tárgyát képező szerződésből hiányoznak a használati szerződés alapvető elemei, mégpedig először is a védjegy gazdasági használatára irányuló jog megadása, a vele ellátott áruk vagy szolgáltatások megjelölése révén, másodszor pedig a védjegyből fakadó jogok harmadik személyekkel szembeni érvényesítésére irányuló jog, felmerül a kérdés, hogy jogilag hogyan értékelendő az a körülmény, hogy ez a szerződés mégis feljogosított a domain név bejegyeztetésére. Ezzel e szerződés jogi minősítésének kérdése merül fel. E tekintetben meg kell jegyezni a következőket.

53. On the other hand, the fact cannot be ignored that the relinquishment by the holder of a trade mark of his original right to file an application for registration of the corresponding domain name cannot be equated with the waiver of the rights conferred by the trade mark that would be typical in the case of a licence agreement. As I have already observed, the agreement concluded between Walsh Optical and Bureau Gevers did not provide for the use of the trade mark or the corresponding domain name for the purposes of trade. Instead, the agreement had an entirely different purpose from that typically pursued by a licence agreement. Therefore, from an objective point of view, it does not correspond to the definition of a licence agreement found in EU law.

52. Álláspontom szerint egyrészt aligha kétséges, hogy e jogosultság odaítélése jogilag azon eredeti jogok egy részéről való lemondásként érthető, amelyekkel a Walsh Optical mint védjegyjogosult rendelkezik. Ez a domainnév bejegyeztetéséhez való jogot jelenti, amely főszabály szerint egyedül a nemzeti, illetve közösségi védjegy jogosultjának van fenntartva. A .eu‑domainekre vonatkozó jog szintjén a 874/2004 rendelet 12. cikke van tekintettel a védjegyjogosult ezen előjogára, amely az előzetes észrevételeimben már kifejtetteknek megfelelően ez utóbbinak elsőbbséget biztosít a domainnevek bejegyeztetése során. Attól a veszélytől kívánják megvédeni a védjegyjogosultat, hogy valamely harmadik személy még előtte bejegyeztesse az azonos domainnevet.

54. Consequently, Bureau Gevers cannot be regarded as a ‘licensee of a prior right’ within the meaning of Article 12(2) of Regulation No 874/2004.

53. Másrészt azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a védjegyjogosult azon eredeti jogáról való lemondása, hogy a védjegyével azonos domainnév bejegyzését kérje, nem azonosítható a védjegyből fakadó jogokról való lemondással, amely tipikus lenne egy használati szerződés esetében. Ahogyan azt korábban megállapítottam, a Walsh Optical és a Bureau Gevers között létrejött szerződés ugyanis nem írta elő a védjegy, illetve a vele azonos domainnév gazdasági célú használatát. A szerződés sokkal inkább a tipikus használati szerződésekétől teljesen eltérő célt szolgált. Így objektív szempontból nem felel meg a használati szerződés uniós jogi rendelkezésekben található fogalmának.

2. Categorisation as a contract for the provision of services

54. Következésképpen a Bureau Gevers nem tekinthető a 874/2004 rendelet 12. cikkének (2) bekezdése szerinti „korábbi jogok használójának”.

55. It is possible that the agreement in question is better categorised in legal terms as a contract for the provision of services. As the Court held in Falco Privatstiftung and Rabitsch , for the purposes of the second indent of Article 5(1)(b) of Regulation No 44/2001, the concept of ‘service’ implies that the party who provides the service carries out a particular activity in return for remuneration. (40) On the basis of that definition, the Court distinguished contracts for services from licensing agreements and, in that connection, held that the subject-matter of those two forms of contract was not the same. (41)

2. Szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződésként történő besorolás

56. In my Opinion in that case, (42) I endeavoured first of all to define the concept of ‘service’ in abstract terms. In that regard, I observed that two aspects are of crucial importance for the definition of that concept. First, the usual meaning of the term ‘service’ requires that the person providing the service perform a particular activity; hence, the provision of services requires some activity or active conduct on the part of the person providing the service. Second, services must, in principle, be provided against payment.

55. A kérdéses szerződés jogilag alkalmasint inkább szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződésként sorolható be. Ahogyan azt a Bíróság a Falco Privatstiftung és Rabitsch ügyben hozott ítéletében kifejtette, a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontja b) alpontjának második francia bekezdése értelmében vett „szolgáltatás” fogalma azt jelenti, hogy a szolgáltatásnyújtó fél meghatározott tevékenységet végez díjazás ellenében.(40) E fogalom alapján a Bíróság megkülönböztette a szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződéseket a használati szerződésektől, miközben arra a következtetésre jutott, hogy tárgyát tekintve nincs azonosság e két szerződéstípus között.(41)

57. As regards the case in the main proceedings, it must be noted that Bureau Gevers committed itself contractually, in return for the payment of a fee, to using reasonable efforts to file an application and to obtaining a .eu registration for the domain name. What is noticeable in that connection is the fact that the text of the contractual agreement expressly refers to ‘services’ in that context. (43) This all points to the fact that in reality Bureau Gevers was required, vis-à-vis Walsh Optical, to perform an activity, that is a service within the meaning of the definition set out above. Admittedly, the registration of the domain name was effected in its own name. However, given that Bureau Gevers did not intend to make use of the trade mark or the domain name related thereto in accordance with its proper purpose, it must be presumed that this service was performed for the benefit of Walsh Optical alone. In those circumstances, the agreement in question corresponds to the definition of a contract for the provision of services.

56. Ugyanezen ügyben ismertetett indítványomban(42) először megkíséreltem a „szolgáltatás” fogalmának elvont meghatározását. Eközben felhívtam a figyelmet arra, hogy e fogalom meghatározása tekintetében két szempont bír döntő jelentőséggel. Először is a „szolgáltatás” fogalmának szokásos értelme megköveteli, hogy a szolgáltatás nyújtója meghatározott tevékenységet fejtsen ki; vagyis a szolgáltatás nyújtása a szolgáltatást nyújtó oldaláról tevékenységet vagy cselekvést feltételez. A szolgáltatásokat másodszor főszabály szerint díjazás ellenében nyújtják.

3. Risk of circumvention of the legislative objective

57. Az alapeljárással kapcsolatban megállapítható, hogy a Bureau Gevers arra vállalt szerződéses kötelezettséget, hogy díjazás ellenében ésszerű erőfeszítéseket tesz a .eu domain név iránti kérelem benyújtása és a .eu domainnév bejegyeztetése érdekében. E tekintetben feltűnő az a körülmény, hogy a szerző dés szövege ezzel összefüggésben kifejezetten „szolgáltatásról”(43) beszél. Mindez arra utal, hogy a Bureau Gevers a Walsh Opticalnak valójában egy tevékenység végrehajtásával, azaz a fenti meghatározás szerinti szolgáltatással tartozott. Igaz ugyan, hogy a domainnév bejegyeztetésére saját nevében került sor. Azon tény tekintetében azonban, hogy a Bureau Gevers nem szándékozott rendeltetésszerűen használni a védjegyet, illetve az ahhoz kapcsolódó domainnevet, abból kell kiindulni, hogy e szolgáltatást egyedül a Walsh Optical érdekében nyújtották. Mindezek alapján a kérdéses szerződés megfelel a szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződés meghatározásának.

58. The question arises whether the categorisation of the agreement as a contract for the provision of services none the less precludes application of the second subparagraph of Article 12(2) of Regulation No 874/2004. In my view, application of that provision to the facts of the present case is precluded on the following grounds.

3. A szabályozási cél meghiúsulásának veszélye

59. First, it must be noted that, according to Article 4(2)(b) of Regulation No 733/2002, the category of persons entitled to apply for .eu domain names is restricted to undertakings and organisations having their ‘registered office, central administration or principal place of business within the [European Union]’. A similar restriction applies also to natural persons who must be resident in the European Union. (44) In light of its clarity, that rule must be regarded as reflecting a fundamental choice on the part of the EU legislature which must necessarily be respected in the interpretation of the legislative scheme. It would not be possible to depart from that rule without contravening the wording.

58. Kérdéses, hogy a szerződés szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződésként történő besorolása ennek ellenére kizárja‑e a 874/2004 rendelet 12. cikke (2) bekezdése második albekezdésének alkalmazását. Álláspontom szerint a következő okok miatt nem szabad alkalmazni e rendelkezést a jelen tényállásra.

60. Although it m ay appear obvious that registration of a domain involving a ccTLD presupposes that the applicant is resident in the country identified by the country code domain, it must be observed that international practice is not uniform in that regard. (45) The number of States which require, as a condition for registration of a domain under that country’s ccTLD, the applicant’s residence within the country concerned is roughly equal to the number not imposing that condition. Many countries – including Germany and the United Kingdom – do not require the applicant for the domain to be resident in the country or are content for the applicant to specify an agent who is resident there. In the case of .eu domains, the EU legislature appears to have adopted a stricter approach. The basic rule established in Article 4(2)(b) of Regulation No 733/2002 makes it clear that the European Union wishes to strengthen the identificatory power of the .eu ccTLD, in that it excludes from the outset applicants for registration who are not resident in a Member State. (46)

59. Először is felhívom a figyelmet arra a körülményre, hogy a 733/2002 rendelet 4. cikke (2) bekezdése b) pontjának szövege szerint a .eu domainnevek jogosulti köre olyan vállalkozásokra vagy szervezetekre korlátozódik, amelyek „létesítő okirat szerinti székhelye, központi ügyvezetésének helye, vagy gazdasági tevékenységének székhelye a[z Európai Unión] belül található”. Hasonló korlátozás annyiban érvényes a természetes személyekre is, amennyiben lakóhelyüknek az Európai Unión belül kell lenniük.(44) Ez a rendelkezés egyértelműségét tekintve az uniós jogalkotó alapvető döntésének kifejeződéseként értendő, amelyet a szabályozási keret értelmezése során kötelezően figyelembe kell venni. E szabályozástól nem lehet eltérni úgy, hogy az ne sértené annak szövegét.

61. That corresponds also to the objective of Regulation No 733/2002 as stated in recital 6 in the preamble thereto. It follows from that recital that the .eu TLD was intended to ‘provide a clearly identified link with the Community, the associated legal framework, and the European market place’. It was envisaged that this would enable undertakings, organisations and natural persons within the Community to register in a specific domain which would make this link obvious. That recital indicates that, in the view of the EU legislature, an undertaking may be regarded as having a link to the European Union sufficient to entitle it to register a domain name only if its registered office, central administration or principal place of business is within the European Union. As the Commission correctly argued, (47) an undertaking’s link with the internal market may manifest itself in establishment within the European Union but also in the use of the trade mark in relation to goods or services in the course of trade.

60. Nyilvánvalónak tűnik ugyan, hogy az országkód szerinti felső szintű domain bejegyeztetésének feltétele az, hogy a kérelmező székhelye abban az országban legyen, amelyet az országkód szerinti domain azonosít, mindazonáltal fel kell hívni a figyelmet arra, hogy e tekintetben nem egységes a nemzetközi gyakorlat.(45) A bejelentő belföldi székhelyét az országkód szerinti ccTLD domain bejelentéséhez megkövetelő országok száma körülbelül egyensúlyban van az e követelménytől eltekintő országok számával. Számos ország – közöttük Németország és az Egyesült Királyság – nem követeli meg a domain bejelentőjétől azt, hogy rendelkezzen belföldi székhellyel, vagy legalábbis elegendőnek tartja a bejelentő belföldi képviselőjének megnevezését. Úgy tűnik, hogy az uniós jogalkotó a .eu domainek esetében szigorúbb megközelítést alkalmaz. A 733/2002 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti alapvető szabályozás egyértelművé teszi, hogy az Unió azáltal kívánja erősíteni a .eu ccTLD azonosítóerejét, hogy eleve meggátolja a tagállami székhellyel nem rendelkező bejelentők bejelentését.(46)

62. If one applies those principles of interpretation to the present case, it is clear that, in the case of Walsh Optical, there is no such link to the European Union. Walsh Optical does not have its registered office in the European Union, nor are there any reasons to presume that use of the trade mark in accordance with its purpose, whether by Walsh Optical itself or by its putative licensee Bureau Gevers, was intended. First, as I have already identified, that was not the purpose of the agreement at issue. Second, it must be noted that the Benelux mark on which Bureau Gevers originally based its entitlement to register was removed from the trade mark register on 30 October 2006. Consequently, under trade mark law, the term ‘lensworld’ is no longer protected in the territory governed by Benelux trade mark law. Accordingly, as a result of that removal, the criteria for registration of the domain name are, to a certain extent, no longer satisfied.

61. Ez megfelel a 733/2002 rendelet (6) preambulumbekezdéséből leszűrhető szabályozási céljának is. Abból ugyanis kiderül, hogy a .eu felső szintű domainnek „biztosítania kell az egyértelműen azonosítható kapcsolódást a Közösséghez, annak jogi keretéhez és az európai piachoz”. Lehetővé kell tennie a regisztrációt a Közösségen belüli vállalkozások, szervezetek és természetes személyek számára egy olyan konkrét domainen, amely nyilvánvalóvá teszi ezt a kapcsolódást. Ez a preambulumbekezdés arra utal, hogy az uniós jogalkotó szerint csak akkor indulhatunk ki valamely meghatározott vállalkozás domainnév bejegyeztetésére feljogosító, az Unióhoz való elegendő kapcsolódásából, ha annak az Unión belül található a létesítő okirat szerinti székhelye, központi ügyvezetésének helye vagy gazdasági tevékenységének székhelye. Ahogyan azt a Bizottság(47) helyesen megállapította, a vállalkozás belső piachoz való kapcsolódása egyrészt az Unió területén található székhelyében, másrészt azonban a védjegy áruk és szolgáltatások tekintetében folyó gazdasági tevékenység keretében való felhasználásában fejeződik ki.

63. Consequently, it would also be contrary to the spirit and purpose of Regulation No 733/2002 to allow an undertaking that is not an eligible party to obtain registration of the domain name sought. That would also have to be the case where the provisions governing eligibility for registration are ultimately circumvented in so far as registration is achieved by means of a legal construction such as the commissioning of a third-party organisation that is resident in the European Union and therefore eligible to apply. A strict interpretation of Article 4(2)(b) of Regulation No 733/2002 so as to preclude situations such as that in the present case appears necessary in order to ensure the practical effectiveness of that provision. To adopt an interpretation which tolerated conduct of that kind would mean that the link to the European Union sought by the EU legislature would not be fully guaranteed, and thus, ultimately, the objective of the regulation would be circumvented.

62. Ezen értelmezési kritériumokat az alapügyre alkalmazva egyértelművé válik, hogy a Walsh Optical esetében nem áll fenn ilyen kapcsolódás az Unióval. E vállalkozás székhelye nem az Unióban található, és nincsen egyetlen támpont sem annak feltételezéséhez, hogy a védjegy rendeltetésszerű használatára törekedett volna akár a Walsh Optical, akár a Bureau Gevers mint vélelmezett használó. Először is, a vita tárgyát képező szerződés, ahogyan azt korábban megállapítottam, nem ezt a célt szolgálja. Másodszor utalni kell arra, hogy 2006. október 30‑án törölték azt a Benelux államoki védjegyet, amelyre a Bureau Gevers eredetileg alapozta a bejegyezési kérelmét. Ezáltal a Benelux államoki védjegyjog hatályán belül védjegyjogi szempontból már nem részesült védelemben a „lensworld” megjelölés. Ezáltal bizonyos értelemben utólag megszűntek a domainnév bejegyzésének feltételei is.

64. Accordingly, the fact that the agreement concluded between Walsh Optical and Bureau Gevers must be categorised in legal terms not as a licence agreement but as a contract for the provision of services precludes the application of Article 4(2)(b) of Regulation No 733/2002. Having regard to the fact that, in the case in the main proceedings, an essential eligibility criterion was not satisfied at the time when the application was filed, the Registry was precluded from registering the domain name in question. Therefore, as the registration was unlawful, the Registry must at its own initiative revoke the domain name in question pursuant to Article 20(b) of Regulation No 874/2004.

63. Ennek megfelelően a 733/2002 rendelet értelmének és céljának is ellentmondana az, ha engedélyeznék a kívánt domainnév jogosulatlan vállalkozások általi bejegyzését. Ennek akkor is érvényesnek kell lennie, ha a jogosultságra vonatkozó rendelkezéseket végső soron azáltal kerülik meg, hogy a bejegyzésre olyan jogi konstrukció alkalmazása keretében kerül sor, amelyben egy másik, az Unióban székhellyel rendelkező és így jogosult szervezetet bíznak meg. A 733/2002 rendelet 4. cikke (2) bekezdése b) pontjának szigorú, az alapügy szerintihez hasonló helyzeteket kizáró értelmezése azért tűnik szükségszerűnek, hogy biztosítsa e rendelet hatékony érvényesülését. Az ilyen magatartást tűrő értelmezésnek az lenne a következménye, hogy nem lenne korlátlanul biztosítható az uniós jogalkotó által elérni kívánt kapcsolódás az Unióhoz, és ezzel végső soron meghiúsulna a rendelet szabályozási célja.

4. Conclusion

64. Következésképpen a 733/2002 rendelet 4. cikke (2) bekezdése b) pontjának alkalmazásával ellentétes az a körülmény, miszerint a Walsh Optical és a Bureau Gevers között létrejött szerződés jogi szempontból nem használati szerződésnek, hanem szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződésnek tekintendő. Arra tekintettel, hogy az alapügyben a kérelem benyújtásának időpontjában nem teljesült a bejegyzés egyik lényeges feltétele, a nyilvántartó nem is jegyezhette be a kérdéses domain nevet. Mivel a bejegyzés így jogszerűtlen volt, a nyilvántartónak a 874/2004 rendelet 20. cikkének b) pontja értelmében saját kezdeményezésére vissza kell vonnia a kérdéses domainnevet.

65. In the light of the foregoing, the answer to the first question must be that Article 12(2) of Regulation No 874/2004 must be interpreted as meaning that, in a situation where the prior right concerned is a trade mark right, the words ‘licensees of prior rights’ do not refer to a person who has been authorised by the proprietor of the trade mark solely to register, in his own name but on behalf of the licensor, a domain name identical or similar to the trade mark, but without being authorised to put the trade mark to other uses or to use the sign as a trade mark – for example, for the purpose of marketing of goods or services under the trade mark.

4. Következtetés

C – The second question

65. Mindezek alapján azt a választ kell adni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre, hogy ha az érintett korábbi jog védjegyjog, akkor a 874/2004 rendelet 12. cikke (2) bekezdése szerinti „korábbi jogok használói” fogalom nem vonatkoztatható olyan személyre, akit a védjegy jogosultja kizárólag arra jogosított fel, hogy a saját nevében, de a használat átengedője javára egy, a védjeggyel megegyező vagy ahhoz hasonló domainnevet jegyeztessen be, anélkül azonban, hogy feljogosította volna a védjegy egyéb használatára vagy a megjelölés védjegyszerű egyéb használatára, mint például a védjeggyel jelölt áruk vagy szolgáltatások kereskedelmi forgalomba hozatalára.

66. As the second question expressly applies only if the first question is answered in the affirmative, there is no need to answer it.

C – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről

VII – Conclusion

66. Mivel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdést kifejezetten csak arra az esetre tették fel, amennyiben az első kérdésre igenlő választ kell adni, megválaszolása felesleges.

67. In the light of the above considerations, I propose that the Court answer the questions referred by the Cour d’appel de Bruxelles as follows:

VII – Végkövetkeztetések

The words ‘licensees of prior rights’ in Article 12(2) of Commission Regulation (EC) No 874/2004 of 28 April 2004 laying down public policy rules concerning the implementation and functions of the .eu Top Level Domain and the principles governing registration must be interpreted as meaning that, in a situation where the prior right concerned is a trade mark right, those words do not refer to a person who has been authorised by the proprietor of the trade mark solely to register, in his own name but on behalf of the licensor, a domain name identical or similar to the trade mark, but without being authorised to put the trade mark to other uses or to use the sign as a trade mark – for example, for the purpose of marketing of goods or services under the trade mark.

67. A fenti megfontolások alapján azt javasolom a Bíróságnak, hogy a Cour d’appel de Bruxelles által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:

(1) .

Úgy kell értelmezni a .eu felső szintű domain bevezetésére és funkcióira vonatkozó általános szabályok, valamint a bejegyzésre irányadó elvek megállapításáról szóló, 2004. április 28‑i 874/2004/EK bizottsági rendelet 12. cikke (2) bekezdését, hogy ha az érintett korábbi jog védjegyjog, akkor az nem vonatkoztatható olyan személyre, akit a védjegy jogosultja kizárólag arra jogosított fel, hogy a saját nevében, de a használat átengedője javára egy, a védjeggyel megegyező vagy ahhoz hasonló domainnevet jegyeztessen be, anélkül azonban, hogy feljogosította volna a védjegy egyéb használatára vagy a megjelölés védjegyszerű egyéb használatára, mint például a védjeggyel jelölt áruk vagy szolgáltatások kereskedelmi forgalomba hozatalára.

(2)  – OJ 2002 L 113, p. 1.

(1) .

(3)  – OJ 2004 L 162, p. 40.

(2)  – HL L 113., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 394. o.

(4)  – OJ 1989 L 40, p. 1.

(3)  – HL L 162., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 34. kötet, 825. o.

(5)  – OJ 1994 L 11, p. 1.

(4)  – HL L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.

(6)  – eEurope – An information society for all – Communication on a Commission initiative for the special European Council of Lisbon, 23 and 24 March 2000, COM(1999) 687 final.

(5)  – HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.

(7)  – On phased registration see in detail Bettinger, T., ‘New European Top-Level Domain .eu’, in Domain Name Law and Practice , Oxford 2005, p. 44; and Muñoz, R., ‘L’enregistrement d’un nom de domaine “.eu”’, Journaux des tribunaux – Droit européen , June 2005, No 120, p. 161 et seq.

(6)  – „eEurope – Információs társadalom mindenkinek”: A Bizottság kezdeményezéséről szóló közleménye a 2000. március 23–24‑i lisszaboni európai csúcstalálkozóra (COM(1999) 687 végleges).

(8)  – See Case C‑373/00 Adolf Truley [2003] ECR I‑1931, paragraph 35, and Case C‑287/98 Linster [2000] ECR I‑6917, paragraph 43.

(7)  – A szakaszos bejegyzési eljárás részleteiről lásd Bettinger, T., „New European Top‑Level Domain. eu”, Domain Name Law and Practice, Oxford 2005., 44.; Muñoz, R., „L’enregistrement d’un nom de domaine ».eu«”, Journaux des tribunaux – Droit européen , 2005. június, 120. sz., 161. és azt követő oldal.

(9)  – Case C‑90/92 Dr Tretter [1993] ECR I‑3569, paragraph 11.

(8)  – Lásd a C‑373/00. sz. Adolf Truley‑ügyben 2003. február 27‑én hozott ítélet (EBHT 2003., I‑1931. o.) 35. pontját és a C‑287/98. sz. Linster‑ügyben 2000. szeptember 19‑én hozott ítélet (EBHT 2000., I‑6917. o.) 43. pontját.

(10)  – In the Benelux countries, the law on individual and collective trade marks in respect of goods has been governed by the Uniform Benelux Law on Trade Marks since 1 January 1971. According to that law, a mark is valid throughout the whole Benelux area and the right cannot be divided on a territorial basis. Consequently, the common Benelux law on trade marks has largely replaced the separate national regimes which previously existed in the area of trade mark law (see, in that regard, Evrard., J. and Péters, P., La Défense de la Marque dans le Benelux , 2nd edition, Brussels 2000, pp. 8 and 17; and Verkade, F., ‘Angleichung des nationalen Markenrechts in der EWG: Benelux-Staaten’, Gewerblicher Rechtsschutz und Urheberrecht Internationaler Teil , 1992, p. 92).

(9)  – Lásd a C‑90/92. sz. Dr. Tretter‑ügyben 1993. június 24‑én hozott ítélet (EBHT 1993., I‑3569. o.) 11. pontját.

(11)  – See my Opinion in Case C‑533/07 Falco Privatstiftung and Rabitsch [2009] ECR I‑3327, point 50.

(10)  – 1971. január 1‑je óta a Benelux államokban egységes védjegytörvény szabályozza az egyéni és kollektív védjegyekre vonatkozó védjegyjogot. Eszerint a védjegyek csak az egész Benelux területen lehetnek érvényesek, a jogot nem lehet területileg felosztani. Így a közös Benelux államoki védjegyjog messzemenőkig felváltotta a védjegyjog területén korábban fennálló önálló nemzeti szabályozást (lásd erről Evrard., J. / Péters, P., La Défense de la Marque dans le Benelux , 2. kiadás, Brüsszel 2000., 8., 17. o.; Verkade, F., „Angleichung des nationalen Markenrechts in der EWG: Benelux‑Staaten”, Gewerblicher Rechtsschutz und Urheberrecht Internationaler Teil, 1992., 92. o.).

(12)  – For example, in the area of copyright law, recital 30 in the preamble to Directive 2001/29/EC of the European Parliament and of the Council of 22 May 2001 on the harmonisation of certain aspects of copyright and related rights in the information society (OJ 2001 L 167, p. 10) states that the rights referred to in that directive may be transferred, assigned or subject to the granting of contractual licences, without prejudice to the relevant national legislation on copyright and related rights. In the area of trade mark law, Article 22(1) of Regulation No 40/94 provides that a Community trade mark may be licensed for some or all of the goods or services for which it is registered and for the whole or part of the Community. The regulation on the Community patent will in future also contain provisions on contractual licensing; Article 19 in the proposal for a Council regulation on the Community patent (COM(2000) 412 final) provides that the Community patent may be licensed in whole or in part for the whole or part of the Community, and that a licence may be exclusive or non-exclusive.

(11)  – Lásd a C‑533/07. sz., Falco Privatstiftung és Rabitsch ügyre vonatkozó, 2009. január 27‑i indítványom (a 2009. április 23‑án hozott ítélethez kapcsolódó főtanácsnoki indítvány, EBHT 2009., I‑3327. o.) 50. pontját.

(13)  – See Vögele, A., Borstell, T. and Engler, G., Handbuch der Verrechnungspreise , 3rd edition, Munich 2011, point 352, who point out that the principle of freedom of contract applies, as a rule, to the conclusion of licence agreements and, as a result, the parties may agree to substantive restrictions on the licence which may be of a territorial, temporal, material or personal nature.

(12)  – Így a szerzői jog területén az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 167., 2001.6.22., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. kötet, 1. fejezet, 230. o.) (30) preambulumbekezdése úgy rendelkezik, hogy az ebben az irányelvben foglalt jogok – a vonatkozó tagállami szerzői jogi és szomszédos jogi rendelkezések sérelme nélkül – átruházhatók, átengedhetők vagy szerződésben adott felhasználási engedélyek tárgyát képezhetik. A védjegyjog területén a 40/94 rendelet 22. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a közösségi védjegy használati engedély tárgya lehet a Közösség egésze vagy egy része, illetve az árujegyzékben szereplő áruk vagy szolgáltatások egésze vagy egy része tekintetében. A közösségi szabadalomról szóló rendelet is tartalmazni fog előírásokat a szerződéses felhasználási engedélyre vonatkozóan, így a közösségi szabadalomról szóló tanácsi rendeletre vonatkozó javaslat (COM(2000) 412 végleges) 19. cikkében előírja, hogy a közösségi szabadalom a maga egészében vagy egy részében használati engedély tárgya lehet a Közösség egészére vagy annak egy részére vonatkozóan, és hogy egy használati engedély lehet kizárólagos vagy nem kizárólagos.

(14)  – Case C‑533/07 Falco Privatstiftung and Rabitsch [2009] ECR I‑3327, paragraph 31.

(13)  – Lásd Vögele, A. / Borstell, T. / Engler, G., Handbuch der Verrechnungspreise, 3. kiadás, München 2011., 352. pont, akik arra hívják fel a figyelmet, hogy a használati szerződések megkötése tekintetében főszabály szerint érvényesül a szerződéskötés szabadsága, így a felek a használat tekintetében megállapodhatnak területi, időbeli, tárgyi vagy személyi tartalmú korlátozásokban.

(15)  – Ibid., paragraph 32.

(14)  – A C‑533/07. sz., Falco Privatstiftung és Rabitsch ügyben 2009. április 23‑án hozott ítélet (EBHT 2009., I‑3327. o.) 31. pontja.

(16)  – See Stumpf, H. and Groß, M., Der Lizenzvertrag , 8th edition, Frankfurt am Main 2005, point 13, p. 36; and Ubertazzi, B., ‘IP-Lizenzverträge und die EG-Zuständigkeitsverordnung’, Gewerblicher Rechtsschutz und Urheberrecht Internationaler Teil , 2010, p. 115.

(15)  – Uo., 32. pont.

(17)  – For detail, see McGuire, M.-R., ‘Der Gerichtsstand des Erfüllungsorts nach Art. 5 Nr. 1 EuGVO bei Lizenzverträgen – Anmerkung zur Entscheidung EuGH Rs. C‑533/07 – Falco Privatstiftung und Thomas Rabitsch/Gisela Weller-Lindhorst’, Zeitschrift für Gemeinschaftsprivatrecht , 2010, p. 99.

(16)  – Lásd Stumpf, H. / Groß, M., Der Lizenzvertrag , 8. kiadás, Frankfurt am Main 2005., 13. pont, 36. o.; Ubertazzi, B., „IP‑Lizenzverträge und die EG‑Zuständigkeitsverordnung”, Gewerblicher Rechtsschutz und Urheberrecht Internationaler Teil, 2010., 115. o.

(18)  – OJ 2009 L 78, p. 1.

(17)  – Lásd részletesebben McGuire, M.‑R., „Der Gerichtsstand des Erfüllungsorts nach Art. 5 Nr. 1 EuGVO bei Lizenzverträgen – Anmerkung zur Entscheidung EuGH Rs. C‑533/07 – Falco Privatstiftung und Thomas Rabitsch/Gisela Weller‑Lindhorst”, Zeitschrift für Gemeinschaftsprivatrecht, 2010., 99. o.

(19)  – European Commission, ‘ Memorandum on the creation of an EEC trade mark ’, SEC(76) 2462 final.

(18)  – HL L 78., 1. o.

(20)  – Guidelines concerning proceedings before the Office for Harmonisation in the Internal Market (Trade Marks and Designs), Part E, Section 5: Licences (available online at http://oami.europa.eu/ows/rw/resource/documents/CTM/guidelines/licences_en.pdf).

(19)  – Európai Bizottság, „Az EGK‑védjegy létrehozásáról szóló memorandum”, SEC(76) 2462 végleges.

(21)  – OJ 2004 L 195, p. 16.

(20)  – A Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) előtti eljárásokra vonatkozó útmutatók, E. Rész, 5. fejezet: felhasználási engedélyek (letölthető: http://oami.europa.eu/ows/rw/resource/documents/CTM/guidelines/licences_de.pdf).

(22)  – OJ 2004 L 123, p. 11.

(21)  – HL L 195., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 2. kötet, 32. o.

(23)  – OJ 1998 L 213, p. 13.

(22)  – HL L 123., 11. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 74. o.

(24)  – See Pahlow, L., Lizenz und Lizenzvertrag im Recht des Geistigen Eigentums , Tübingen 2006, p. 182, who identifies different schools of thought in the academic legal literature on the nature of a licence. Whereas some refer to a mere permission (Gestattung) others refer to a right of exploitation (Verwertungsrecht). In the author’s view, the sensible approach is to seek a common denominator and in the case of a licence to speak in general terms of an entitlement to use (Benutzungsberechtigung). A similar view is taken by Miguel Asensio, P.A., ‘Jurisprudencia española y comunitaria de Derecho internacional privado’, Revista española de Derecho Internacional , 2009, p. 201, who considers the understanding of a licence agreement as the mere waiver of the exercise of a certain right as identified in Falco Privatstiftung and Rabitsch to be too strict, as that is not the case in many contractual situations. Moreover, he points out that the Spanish law on patents, for example, establishes that the licensor must ensure that the licensee has an opportunity for use. None the less, he does not consider the definition adopted by the Court of Justice to be incorrect as it resulted from the particular circumstances of the case. Gouga, A., Die Übertragung und Lizenzierung der Marke nach griechischem und deutschem Recht unter Berücksichtigung des europäischen Markenrechts , Munich 1996, p. 230, correctly observes that on current understanding the essence of trade mark law involves both defensive rights to challenge use by others and positive rights of use and that, as a result, it is legally permissible to regard a trade mark licence also in terms of a positive right of use. Bühling, J., ‘Die Markenlizenz im Rechtsverkehr’, Gewerblicher Rechtsschutz und Urheberrecht Internationaler Teil , 2010, p. 196, notes that licences to use industrial property rights are regularly described as the right to use the industrial property right to an extent which would otherwise fall within the scope of protection and use afforded to the holder of the industrial property right. In the same vein, see also Martiny, Münchener Kommentar zum BGB , 5th edition, 2010, point 222; Stimmel, U., ‘Die Beurteilung von Lizenzverträgen unter der Rom I‑Verordnung’, Gewerblicher Rechtsschutz und Urheberrecht Internationaler Teil , 2010, p. 782; and Vögele, A., Borstell, T., and Engler, G., cited above in footnote 13, point 351.

(23)  – HL L 213., 13. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 20. kötet, 395. o.

(25)  – See Gouga, A., cited above in footnote 24, p. 190, who takes the view that the term ‘licence’ includes any authority granted to the licensee by the licensor to use the intellectual property right or its precursor in the same manner as its holder, albeit to a different extent.

(24)  – Lásd Pahlow, L., Lizenz und Lizenzvertrag im Recht des Geistigen Eigentums, Tübingen 2006., 182. o., aki a felhasználási engedély lényegével kapcsolatos különböző jogi szakirodalmi véleményekre mutat rá. Míg néhányan puszta „engedélyről” (Gestattung) beszélnek, mások „felhasználási jogról” (Verwertungsrecht). A szerző véleménye szerint a „legkisebb közös nevezőt” kell alkalmazni, és a felhasználási engedély esetében általánosságban „használatra irányuló jogosultságról” (Benutzungsberechtigung) kell beszélni. Hasonló álláspontra helyezkedik Miguel Asensio, P. A., „Jurisprudencia española y comunitaria de Derecho internacional privado”, Revista española de Derecho Internacional, 2009., 201. o., aki túl szűknek érzi a használati szerződésnek a Falco Priv atstiftung és Rabitsch ügyben hozott ítélet szerinti értelmezését, amely szerint az csupán bizonyos jog gyakorlásáról való lemondás, hiszen sok szerződésben ez nem így van. A spanyol jog például azt írja elő a szabadalmak esetében, hogy a használat átengedőjének biztosítania kell az engedélyes számára a használat lehetőségét. A szerző a Bíróság hivatkozott ítéletében szereplő meghatározást mégsem tartja tévesnek, mivel azt az alapügy körülményei határozták meg. Gouga, A., Die Übertragung und Lizenzierung der Marke nach griechischem und deutschem Recht unter Berücksichtigung der europäischen Markenrechts, München, 1996., 230. o., helyesen utal arra, hogy a jogértelmezés mai állása szerint a védjegyjog lényege negatív védelmi jogosultságokból és pozitív használati jogosultságokból áll, így jogilag megengedhető az, hogy a védjegyhasználatot pozitív használati jogként is értelmezhessük. Bühling, J., „Die Markenlizenz im Rechtsverkehr”, Gewerblicher Rechtsschutz und Urheberrecht Internationaler Teil, 2010., 196. o., arra hívja fel a figyelmet, hogy az iparjogvédelmi használati engedélyeket rendszerint olyan jogként jellemzik, amelynek értelmében olyan mértékben használható az ipari tulajdonjog, amely egyébként az oltalom jogosultjának tiltási és használati jogához tartozik. Ebben az értelemben lásd továbbá Martiny, Münchener Kommentar zum BGB, 5. kiadás, 2010., 222. pont; Stimmel, U., „Die Beurteilung von Lizenzverträgen unter der Rom I‑Verordnung”, Gewerblicher Rechtsschutz und Urheberrecht Internationaler Teil, 2010., 782. o.; Vögele, A. /Borstell, T. / Engler, G., hivatkozás a 13. lábjegyzetben, 351. pont.

(26)  – To that effect, see Pfaff, D. and Nagel, S., Lizenzverträge , 3 rd edition, 2010, point 7, who argue that, on current understanding, the characteristic feature of a licence agreement is that the holder of a legal right enjoying full protection (for example, the holder of a patent) grants to a third party the authority to use and exploit the protected discoveries or processes.

(25)  – Lásd Gouga, A., hivatkozás a 24. lábjegyzetben, 190. o., aki szerint a felhasználási engedély fogalmába tartozik valamennyi, a használat engedélyezője által az engedélyesnek biztosított olyan jogosultság, amelynek értelmében az oltalmi jogot vagy annak valamely elemét a jogosulthoz hasonlóan, bár eltérő mértékben használhatja.

(27)  – See Stumpf, H. and Groß, M., cited above in footnote 16, point 117, p. 95.

(26)  – Ebben az értelemben lásd Pfaff, D. / Nagel, S., Lizenzverträge, 3. kiadás, 2010., 7. pont, aki szerint a mai álláspont alapján a használati szerződéseket az jellemzi, hogy valamely abszolút mértékben védendő jogi helyzet jogosultja (például egy szabadalom jogosultja) harmadik félnek engedélyezi azt, hogy használja és hasznosítsa a védett találmányt vagy eljárást.

(28)  – See Bühling, J., cited above in footnote 24, p. 199, who refers to the specific purpose of a trade mark. On that view, the licence must safeguard the functions of the mark and, at the same time, strengthen the mark itself and increase its value to the licensor.

(27)  – Lásd Stumpf, H. / Groß, M., hivatkozás a 16. lábjegyzetben, 117. pont, 95. o.

(29)  – In connection with licensing agreements in the technology field, see Brinker, I., in Schwarze, J. (ed.) EU-Kommentar , 2nd edition, Baden-Baden 2009, Article 81 EC, point 96, p. 911, who argues that licence agreements constitute an important instrument by which the marketing of products within the common market is considerably simplified and accelerated. A firm which develops a particular technology but is not itself in a position to make full use of it and to manufacture products will often choose to grant licences to third parties for a particular licensing area in which the licensees operate exclusively and market the products manufactured using the relevant technology. According to the author, licensor and licensee – but also the public at large – benefit from the spread of technology using licensing agreements.

(28)  – Lásd Bühling, J., hivatkozás a 24. lábjegyzetben, 199. o., aki a védjegyhasználat célhoz kötöttségére utal. Ennek értelmében a használati engedélynek biztosítania kell a védjegy funkcióit, de egyben erősítenie is kell a védjegyet, és növelnie az értékét a használat engedélyezője számára.

(30)  – See Pahlow, L., cited above in footnote 24, p. 218.

(29)  – A technológia területén fennálló használati szerződésekkel összefüggésben lásd Brinker, I., EU‑Kommentar (szerk. Jürgen Schwarze), 2. kiadás, Baden‑Baden 2009., EKSZ 81. cikk, 96. pont, 911. o., aki kifejti, hogy a használati szerződések megkötése fontos eszköz, amely jelentősen egyszerűsíti és felgyorsítja a közös piacon belül a termékek forgalmazását. Aki kifejleszt egy meghatározott technológiát, és nincs abban a helyzetben, hogy saját maga teljes mértékben használja, valamint termékeket állítson elő, gyakran úgy dönt, hogy harmadik vállalkozásoknak ad engedélyt olyan meghatározott használati területre, amelyen kizárólag a használó tevékenykedik, és az érintett technológia alapján előállított termékkel kereskedik. A használat átengedője és a használó, de a társadalom is hasznot húz a technológia használati szerződés általi elterjedéséből.

(31)  – Ibid., p. 225.

(30)  – Lásd Pahlow, L., hivatkozás a 24. lábjegyzetben, 218. o.

(32)  – See Pahlow, L., cited above in footnote 24, p. 187, who explains that the substance of the licence may be deduced from the legislative provisions and the specific agreement between the parties.

(31)  – Uo., 225. o.

(33)  – See Vögele, A., Borstell, T., and Engler, G., cited above in footnote 13, point 362, according to whom, for the purposes of differentiating licensing agreements in relation to licensed intangible assets, the description of the agreement is not crucial. Instead, both from a legal and fiscal point of view, what is decisive are the intangible assets actually used on the basis of the agreement.

(32)  – Lásd Pahlow, L., hivatkozás a 24. lábjegyzetben, 187. o., aki kifejti, hogy a felek konkrét szerződése és a jogszabályi rendelkezések adhatnak felvilágosítást a használati engedély tartalmáról.

(34)  – See Case 102/77 Hoffmann-La Roche v Centrafarm [1978] ECR 1139, paragraph 7; Case 3/78 Centrafarm v American Home Products Corporation [1978] ECR 1823, paragraphs 11 and 14; and Case C‑10/89 HAG [1990] ECR I‑3711, paragraph 14. On the function of the trade mark as a guarantee of origin, see Wollmann, H., in Mayer, H., (ed.) EU- und EG-Vertrag , Art. 81 EGV, point 156, p. 53.

(33)  – Lásd Vögele, A. / Borstell, T. / Engler, G., hivatkozás a 13. lábjegyzetben, 362. o., akik szerint a szerződés megnevezése nem döntő a használati szerződéseknek a használati engedéllyel érintett szellemi tulajdon szerinti megkülönböztetésekor. Jogi és adózási szempontból sokkal inkább az a döntő, hogy valójában milyen szellemi tulajdont használnak a szerződés alapján.

(35)  – See Case C‑206/01 Arsenal Football Club [2002] ECR I‑10273, paragraphs 47 and 48.

(34)  – Lásd a 102/77. sz., Hoffmann‑La Roche kontra Centrafarm ügyben 1978. május 23‑án hozott ítélet (EBHT 1978., 1139. o.) 7. pontját, a 3/78. sz., Centrafarm kontra American Home Products Corporation ügyben 1978. október 10‑én hozott ítélet (EBHT 1978., 1823. o.) 11. és 14. pontját, valamint a C‑10/89. sz. HAG‑ügyben 1990. október 17‑én hozott ítélet (EBHT 1990., I‑3711. o.) 14. pontját. A védjegy származást igazoló funkciója tekintetében lásd Wollmann, H., EU‑ und EG‑Vertrag (szerk. Heinz Mayer), EKSZ 81. cikk, 156. pont, 53. o.

(36)  – See Case C‑487/07 L’Oréal and Others [2009] ECR I-5185, paragraph 58.

(35)  – Lásd a C‑206/01. sz. Arsenal Football Club ügyben 2002. november 12‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑10273. o.) 47. és 48. pontját.

(37)  – See Joined Cases C‑236/08 to C‑238/08 Google France and Google [2010] ECR I‑2417, paragraph 77.

(36)  – Lásd a C‑487/07. sz., L’Oréal és társai ügyben 2009. június 18‑án hozott ítélet (EBHT 2009., I‑5185. o.) 58. pontját.

(38)  – In the same vein, see Bühling, J., cited above in footnote 24, p. 199. See Sakulin, W., Trademark protection and freedom of expression , Alphen aan den Rijn 2011, p. 51, who regards as highly significant the Court’s finding in L’Oréal and Google that the other functions of a trade mark are equally deserving of protection. It will be recalled in that connection that Advocate General Ruiz-Jarabo Colomer had already called for the protection of the other functions of trade marks in his Opinion in Arsenal Football Club , cited above in footnote 35, point 47.

(37)  – Lásd a C‑236/08–C‑238/08. sz., Google France és Google egyesített ügyekben 2010. március 23‑án hozott ítélet (EBHT 2010., I‑2417. o.) 77. pontját.

(39)  – See Pahlow, L., cited above in footnote 24, p. 236.

(38)  – Ebben az értelemben lásd Bühling, J., hivatkozás a 24. lábjegyzetben, 199. o. Lásd Sakulin, W., Trademark protection and freedom of expression, Alphen aan den Rijn 2011., 51. o., aki nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a Bíróság a L’Oréal‑ és a Google‑ítéletben végső soron ugyanakkora védendő értéket tulajdonított a védjegy egyéb funkcióinak is. Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy Ruiz‑Jarabo Colomer főtanácsnok már az Arsenal Football Club ügyben 2002. június 13‑án ismertetett indítványának (a 35. lábjegyzetben hivatkozott ítélethez kapcsolódó főtanácsnoki indítvány) 47. pontjában kimondta a védjegy egyéb funkciói oltalmának szükségességét.

(40)  – See Falco Privatstiftung and Rabitsch , cited in footnote 14, paragraph 29.

(39)  – Lásd Pahlow, L., hivatkozás a 24. lábjegyzetben, 236. o.

(41)  – Ibid., paragraph 41.

(40)  – Lásd a 14. lábjegyzetben hivatkozott Falco Privatstiftung és Rabitsch ügyben hozott ítélet 29. pontját.

(42)  – See my Opinion in Falco Privatstiftung and Rabitsch , cited in footnote 11, point 57.

(41)  – Uo., 41. pont.

(43)  – Clause 4.2 of the agreement is worded ‘Licensee will charge Licensor for its services’.

(42)  – Lásd a 11. lábjegyzetben hivatkozott Falco Privatstiftung és Rabitsch ügyben ismertetett indítványom 57. pontját.

(44)  – See Scheunemann, K., Die .eu Domain – Registrierung und Streitbeilegung , Münster 2008, p. 115.

(43)  – A szerződés 4.2. pontja szerint: „A használó az általa nyújtott szolgáltatásokért a használat átengedője részére számlát állít ki” („Licensee will charge Licensor for its services”).

(45)  – In certain States (Argentina, Austria, Belgium, China, Denmark, Finland, Netherlands, Poland, Russia, Switzerland, Sweden, United Kingdom) domain names may be registered using the national ccTLD without there being any requirements or conditions as to location. According to the practice of those States, anyone, irrespective of nationality, residence or place of establishment, may register a domain name. The only restriction arises as a result of the prohibition on domain names considered immoral, which are either precluded from registration or liable to subsequent removal.

(44)  – Lásd Scheunemann, K., Die .eu Domain – Registrierung und Streitbeilegung, Münster 2008., 115. o.

The majority of national registries use a semi-restrictive system. Under that system, there is no requirement to supply documentary proof that a registered trade mark corresponds to the domain name. However, the category of persons entitled to apply is limited to those having a local presence or a territorial connection with the country indicated by the ccTLD. In relation to those requirements, differences arise. In certain States both nationality and residence in the country concerned are required, whereas in others, evidence of an establishment or commercial activity in the country concerned (Bulgaria, Canada, Czech Republic, Japan, Hungary, Malta, Norway, Singapore, USA) or in the European Union (Italy) is necessary or, at the very least, an agent established in the country concerned must be specified (Germany, Luxembourg).

(45)  – Néhány országban (Argentína, Ausztria, Belgium, Kína, Dánia, Finnország, Hollandia, Lengyelország, Oroszország, Svájc, Svédország, Egyesült Királyság) bármilyen feltételtől vagy helyszíntől függetlenül bejegyeztethetők az országkód szerinti ccTLD domain nevek. E gyakorlat értelmében állampolgárságától, lakóhelyétől vagy székhelyétől függetlenül bárki bejegyeztethet domainnevet. Az egyetlen korlátozás a tisztességtelennek minősülő domainnevekre vonatkozó tilalommal kapcsolatban áll fenn, amelyeket vagy nem jegyeznek be, vagy azok utólag törölhetők.

Other national registries allow for registration only if the applicant has a territorial connection to the country or a place of business there and, in addition, can produce documentary evidence that it is the holder of an intellectual property right corresponding to the domain name (Australia). In other States, the domain name must be included in certain specific categories of trade marks and rights to a name and, in addition, the applicant must have an actual link to the country concerned (Ireland). In other States, restrictive registration conditions only apply to registrations under the ccTLD, whereas registrations under domains below the TLD are subject to less stringent requirements or are not subject to any requirements at all (India, Hong Kong, Spain). On this, see Bettinger, T., ‘Registration requirements and dispute resolution’, in Domain Name Law and Practice , Oxford 2005, p. 44.

A nemzeti nyilvántartások többsége félig korlátozó rendszert használ. E rendszerben nem kell olyan iratokat bemutatni, amelyek a bejegyzett védjegy domainnévnek való megfelelését bizonyítják. A jogosultak körét mindazonáltal korlátozzák azokra a személyekre, akik helyben jelen vannak, vagy területi kapcsolatban állnak a ccTLD szerinti országgal. Az egyes követelmények között különbségek állnak fenn. Néhány országban megkövetelik az állampolgárságot és a lakóhelyet is, másokban bizonyítani kell az országban (Bulgária, Kanada, Cseh Köztársaság, Japán, Magyarország, Málta, Norvégia, Szingapúr, Amerikai Egyesült Államok) vagy az Európai Unióban (Olaszország) található székhelyet vagy az ott végzett gazdasági tevékenységet, de legalább az érintett országban letelepedett képviseletet (Németország, Luxemburg).

(46)  – See Kipping, D., Das Recht der .eu-Domains , Munich 2008, p. 4, point 11.

Más nemzeti nyilvántartások csak akkor engedélyezik a bejegyzést, ha a jogosultnak területi kapcsolata van az országgal, vagy az adott országban rendelkezik székhellyel, és ezenkívül iratokkal tudja igazolni, hogy a domainnévnek megfelelő oltalmi jog jogosultja (Ausztrália). Más országokban a domainnévnek védjegy‑ és névjogosultságok meghatározott kategóriáiba kell tartoznia, valamint a jogosultnak valódi kapcsolattal kell rendelkeznie az országgal (Írország). Más országokban a bejegyeztetés korlátozó feltételei csak a ccTLD közvetlen bejegyzésére vonatkoznak, míg a felső szintű domain bejegyzése tekintetében kevésbé szigorú feltétel van érvényben, vagy akár semmilyen (India, Hongkong, Spanyolország). Lásd ezzel kapcsolatban Bettinger, T., „Registration requirements and dispute resolution”, Domain Name Law and Practice, Oxford 2005., 44.

(47)  – See paragraph 30 of the Commission’s observations.

(46)  – Lásd Kipping, D., Das Recht der .eu‑Domains, München 2008., 4. o., 11. pont.

(47)  – Lásd a Bizottság írásbeli észrevételeinek 30. pontját.