Grounds
|
|
1. This reference for a preliminary ruling concerns the interpretation of the principle of non-discrimination on grounds of age and of Council Directive 2000/78/EC of 27 November 2000 establishing a general framework for equal treatment in employment and occupation (OJ 2000 L 303, p. 16).
|
1. Az előzetes döntéshozatali kérelem az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének és a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelv (HL L 303., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 79. o.) értelmezésére vonatkozik.
|
|
2. The reference was made in the course of proceedings between Ms Kücükdeveci and her former employer Swedex GmbH & Co. KG (‘Swedex’) concerning the calculation of the notice period applicable to her dismissal.
|
2. E kérelmet az S. Kücükdeveci és volt munkáltatója, a Swedex GmbH & Co. KG (a továbbiakban: Swedex) között az S. Kücükdeveci elbocsátása esetére alkalmazandó felmondási idő kiszámítása tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.
|
|
Legal context
|
Jogi háttér
|
|
European Union legislation
|
A közösségi szabályozás
|
|
3. Directive 2000/78 was adopted on the basis of Article 13 EC. Recitals 1, 4 and 25 in the preamble to the directive read as follows:
|
3. A 2000/78 irányelv az EK 13. cikk alapján került elfogadásra. Az irányelv (1), (4) és (25) preambulumbekezdésének szövege a következő:
|
|
‘(1) In accordance with Article 6 of the Treaty on European Union, the European Union is founded on the principles of liberty, democracy, respect for human rights and fundamental freedoms, and the rule of law, principles which are common to all Member States and it respects fundamental rights, as guaranteed by the European Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms [signed at Rome on 4 November 1950] and as they result from the constitutional traditions common to the Member States, as general principles of Community law.
|
„(1) Az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkével összhangban az Európai Unió a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása és a jogállamiság elvein alapul, amely alapelvek közösek a tagállamokban, és a közösségi jog általános elveiként tartja tiszteletben az alapvető jogokat, ahogyan azokat az [1950. november 4‑én Rómában aláírt] Európai egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről biztosítja, továbbá ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból erednek.
|
|
…
|
[...]
|
|
(4) The right of all persons to equality before the law and protection against discrimination constitutes a universal right recognised by the Universal Declaration of Human Rights, the United Nations Convention on the Elimination of All Forms of Discrimination against Women, United Nations Covenants on Civil and Political Rights and on Economic, Social and Cultural Rights and by the European Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms, to which all Member States are signatories. Convention No 111 of the International Labour Organisation (ILO) prohibits discrimination in the field of employment and occupation.
|
(4) Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyezménye a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről, A polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya, valamint A gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya, továbbá a tagállamok által aláírt Európai egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelmében által elismert egyetemes jog az emberek törvény előtti egyenlőséghez és a mindennemű hátrányos megkülönböztetés elleni védelemhez való joga. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 111. számú egyezménye megtiltja a hátrányos megkülönböztetést a foglalkoztatás és a munkavégzés minden területén.
|
|
…
|
[...]
|
|
(25) The prohibition of age discrimination is an essential part of meeting the aims set out in the Employment Guidelines and encouraging diversity in the workforce. However, differences in treatment in connection with age may be justified under certain circumstances and therefore require specific provisions which may vary in accordance with the situation in Member States. It is therefore essential to distinguish between differences in treatment which are justified, in particular by legitimate employment policy, labour market and vocational training objectives, and discrimination which must be prohibited.’
|
(25) Az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma lényegi része a foglalkoztatási irányvonalakban meghatározott célok teljesítésének, és ösztönzi a munkaerő sokféleségét. Az életkorral kapcsolatos eltérő bánásmód azonban bizonyos körülmények között igazolható, és ezért külön rendelkezéseket igényelhet, amelyek a tagállamok helyzetének megfelelően különbözhetnek. Ezért elengedhetetlen a különbségtétel a főleg jogszerű foglalkoztatáspolitikai, munkaerő‑piaci és szakképzési célkitűzések által igazolt eltérő bánásmód és a tiltandó, hátrányos megkülönböztetés között.”
|
|
4. According to Article 1 of Directive 2000/78, its purpose is to lay down a general framework for combating discrimination on the grounds of religion or belief, disability, age or sexual orientation as regards employment and occupation, with a view to putting into effect in the Member States the principle of equal treatment.
|
4. A 2000/78 irányelv 1. cikke szerint az említett irányelv célja a valláson, meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló, foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem általános kereteinek a meghatározása az egyenlő bánásmód elvének a tagállamokban történő megvalósítására tekintettel.
|
|
5. Article 2 of the directive states:
|
5. Az említett irányelv 2. cikke kimondja:
|
|
‘1. For the purposes of this Directive, the “principle of equal treatment” shall mean that there shall be no direct or indirect discrimination whatsoever on any of the grounds referred to in Article 1.
|
„(1) Ezen irányelv alkalmazásában az »egyenlő bánásmód elve« azt jelenti, hogy az 1. cikkben említett okok alapján nem szabad semmiféle közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést tenni.
|
|
2. For the purposes of paragraph 1:
|
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában:
|
|
(a) direct discrimination shall be taken to occur where one person is treated less favourably than another is, has been or would be treated in a comparable situation, on any of the grounds referred to in Article 1;
|
a) közvetlen hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy személy egy másikhoz képest kedvezőtlenebb elbánásban részesül, részesült vagy fog részesülni egy hasonló helyzetben az 1. cikkben hivatkozott okok bármelyike alapján;
|
|
…’
|
[...]”
|
|
6. Article 3(1) of the directive provides:
|
6. Az említett irányelv 3. cikkének (1) bekezdése pontosítja:
|
|
‘Within the limits of the areas of competence conferred on the Community, this Directive shall apply to all persons, as regards both the public and private sectors, including public bodies, in relation to:
|
„(1) A Közösségre átruházott hatáskörök korlátain belül ezt az irányelvet minden személyre alkalmazni kell, mind a köz‑, mind a magánszféra vonatkozásában, beleértve a köztestületeket [helyesen: közjogi szervezeteket] is a következőkre tekintettel:
|
|
…
|
[...]
|
|
(c) employment and working conditions, including dismissals and pay;
|
c) alkalmazási és munkakörülmények, beleértve az elbocsátást és a díjazást;
|
|
…’
|
[...]”
|
|
7. Article 6(1) of the directive provides:
|
7. A fent már említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:
|
|
‘Notwithstanding Article 2(2), Member States may provide that differences of treatment on grounds of age shall not constitute discrimination, if, within the context of national law, they are objectively and reasonably justified by a legitimate aim, including legitimate employment policy, labour market and vocational training objectives, and if the means of achieving that aim are appropriate and necessary.
|
„A 2. cikk (2) bekezdése ellenére a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az életkoron alapuló eltérő bánásmód nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha – a nemzeti jog keretein belül – egy törvényes cél által objektíven és ésszerűen igazolt, beleértve a foglalkoztatáspolitikát, a munkaerő‑piaci és a szakképzési célkitűzéseket [helyesen: különösen a jogszerű foglalkoztatáspolitikai, munkaerőpiaci és szakképzési célkitűzések által], és ha a cél elérésének eszközei megfelelők és szükségesek.
|
|
Such differences of treatment may include, among others:
|
Az ilyen eltérő bánásmód magában foglalhatja, többek között:
|
|
(a) the setting of special conditions on access to employment and vocational training, employment and occupation, including dismissal and remuneration conditions, for young people, older workers and persons with caring responsibilities in order to promote their vocational integration or ensure their protection;
|
a) a foglalkoztatáshoz és a szakképzéshez történő hozzájutás külön [helyesen: különleges] feltételekhez kötését, külön [helyesen: különleges] foglalkoztatási és munkafeltételeket, beleértve az elbocsátási és javadalmazási feltételeket, a fiatalok, az idősebb munkavállalók és a tartásra kötelezett személyek szakmai beilleszkedésének elősegítése vagy védelmük biztosítása céljából;
|
|
(b) the fixing of minimum conditions of age, professional experience or seniority in service for access to employment or to certain advantages linked to employment;
|
b) a foglalkoztatáshoz vagy bizonyos foglalkoztatáshoz kapcsolódó előnyökhöz való hozzájutás minimumkorhatárhoz, szakmai tapasztalathoz vagy szolgálatban eltöltött időhöz kötését;
|
|
(c) the fixing of a maximum age for recruitment which is based on the training requirements of the post in question or the need for a reasonable period of employment before retirement.’
|
c) a felvétel maximális korhatárhoz kötését, amely a kérdéses állás képzési követelményein vagy a nyugdíjazás előtt munkaviszonyban töltött, ésszerű időszakon alapul.”
|
|
8. In accordance with the first paragraph of Article 18 of the directive, it was to be transposed into the legal systems of the Member States by 2 December 2003 at the latest. The second paragraph of Article 18 provided, however, that:
|
8. A 2000/78 irányelv 18. cikke első bekezdésének megfelelően a tagállamoknak az irányelvet legkésőbb 2003. december 2‑ig kellett átültetniük jogrendjükbe. Mindazonáltal ugyanezen cikk második bekezdése szerint:
|
|
‘In order to take account of particular conditions, Member States may, if necessary, have an additional period of three years from 2 December 2003, that is to say a total of six years, to implement the provisions of this Directive on age and disability discrimination. In that event they shall inform the Commission forthwith …’
|
Annak érdekében, hogy a különleges körülményeket tekintetbe vegyék, a tagállamoknak szükség esetén 2003. december 2‑ától további három, azaz összesen hat év áll rendelkezésükre, hogy végrehajtsák ennek az irányelvnek az életkori és fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó rendelkezéseit. Ebben az esetben haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot. […]”
|
|
9. The Federal Republic of Germany made use of that option, so that the provisions of the directive relating to discrimination on grounds of age and disability were to be transposed in that Member State by 2 December 2006 at the latest.
|
9. A Németországi Szövetségi Köztársaság élt e lehetőséggel, így az említett irányelvnek az életkoron és a fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó rendelkezéseit legkésőbb 2006. december 2‑ig kellett e tagállamban átültetni.
|
|
National legislation
|
A nemzeti szabályozás
|
|
The General Law on equal treatment
|
Az egyenlő bánásmódról szóló törvény
|
|
10. Paragraphs 1, 2 and 10 of the General Law on equal treatment (Allgemeines Gleichbehandlungsgesetz) of 14 August 2006 (BGBl. 2006 I, p. 1897), which transposed Directive 2000/78, provide:
|
10. A 2000/78 irányelvet átültető, az egyenlő bánásmódról szóló 2006. augusztus 14‑i törvény (Allgemeines Gleichbehandlungsgesetz) (BGBl. 2006. I. 1897. o.), 1., 2. és 10. §‑a kimondja:
|
|
‘Paragraph 1 – Object of the Law
|
„1. § – A törvény célja
|
|
The object of this law is to prevent or eliminate discrimination on grounds of race, ethnic origin, sex, religion or belief, disability, age or sexual orientation.
|
A törvény célja a faji vagy etnikai származáson, nemen, vallási vagy világnézeti meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés megakadályozása vagy megszüntetése.
|
|
Paragraph 2 – Scope
|
2. § – Hatály
|
|
…
|
[…]
|
|
(4) For dismissals, the provisions on general and specific protection against dismissal apply exclusively.
|
(4) A felmondásra kizárólag az általános és különös felmondási védelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazandók.
|
|
…
|
[...]
|
|
Paragraph 10 – Permissible different treatment on grounds of age
|
10. § – Az életkoron alapuló eltérő bánásmód engedélyezése
|
|
Paragraph 8 notwithstanding, different treatment on grounds of age is also permissible if it is objectively and reasonably justified by a legitimate aim. The means of achieving that aim must be appropriate and necessary. Such differences of treatment may include in particular the following:
|
(1) A 8. § ellenére megengedett az életkoron alapuló eltérő bánásmód, ha az objektív, ésszerű és törvényes cél által igazolt. Az e cél elérésére irányuló eszközöknek megfelelőknek és szükségeseknek kell lenniük. Az ilyen eltérő bánásmód magában foglalhatja, többek között a következőket:
|
|
…
|
1. A foglalkoztatáshoz és a szakképzéshez történő hozzájutás különleges feltételekhez kötése, különleges foglalkoztatási és munkafeltételek, beleértve az elbocsátási és javadalmazási feltételeket, a fiatalok, az idősebb munkavállalók és a tartásra kötelezett személyek szakmai beilleszkedésének elősegítése vagy védelmük biztosítása céljából;
|
|
1. the setting of special conditions on access to employment and vocational training, employment and occupation, including conditions of remuneration and termination of employment relationships, for young people, older workers and persons with caring responsibilities in order to promote their vocational integration or ensure their protection,
|
[...]”
|
|
…’
|
A felmondási időre vonatkozó szabályozás
|
|
Legislation on the notice period for dismissal
|
11. A német polgári törvénykönyv (Bürgerliches Gesetzbuch, a továbbiakban: BGB) 622. §‑a az alábbiak szerint rendelkezik:
|
|
11. Paragraph 622 of the German Civil Code (Bürgerliches Gesetzbuch, ‘the BGB’) provides:
|
„(1) A dolgozó vagy az alkalmazott (a továbbiakban: munkavállaló) munkaviszonya négyhetes felmondási idővel, a naptári hónap tizenötödik vagy utolsó napjával mondható fel.
|
|
‘(1) Notice may be given to terminate the employment relationship of an employee with a notice period of four weeks to the 15th or to the end of a calendar month.
|
(2) A munkáltató részéről történő felmondás esetén a felmondási idő az adott üzemben vagy vállalkozásnál munkaviszonyban töltött:
|
|
(2) For termination by the employer, the notice period, if the employment relationship in the business or undertaking
|
– két év után a naptári hónap végéig tartó egy hónap,
|
|
1. has lasted for two years, is one month to the end of a calendar month,
|
– öt év után a naptári hónap végéig tartó két hónap,
|
|
2. has lasted five years, is two months to the end of a calendar month,
|
– nyolc év után a naptári hónap végéig tartó három hónap,
|
|
3. has lasted eight years, is three months to the end of a calendar month,
|
– tíz év után a naptári hónap végéig tartó négy hónap,
|
|
4. has lasted 10 years, is four months to the end of a calendar month,
|
– tizenkét év után a naptári hónap végéig tartó öt hónap,
|
|
5. has lasted 12 years, is five months to the end of a calendar month,
|
– tizenöt év után a naptári hónap végéig tartó hat hónap,
|
|
6. has lasted 15 years, is six months to the end of a calendar month,
|
– húsz év után a naptári hónap végéig tartó hét hónap.
|
|
7. has lasted 20 years, is seven months to the end of a calendar month.
|
A munkaviszonyban töltött idő számításánál a munkavállaló által a 25. életévének betöltése előtt munkaviszonyban töltött idő nem vehető figyelembe.”
|
|
In calculating the length of employment, periods prior to the completion of the employee’s 25th year of age are not taken into account.’
|
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
|
|
The main proceedings and the order for reference
|
12. S. Kücükdeveci 1978. február 12‑én született. 1996. június 4‑e, azaz 18 éves kora óta vo lt a Swedex munkavállalója.
|
|
12. Ms Kücükdeveci was born on 12 February 1978. She was employed from 4 June 1996, in other words from the age of 18, by Swedex.
|
13. A Swedex 2006. december 19‑én kelt levelével, a törvényben meghatározott felmondási idő alkalmazásával 2007. január 31‑i hatállyal felmondott az említett munkavállalónak. A munkáltató a felmondási időt úgy számította, mintha a munkavállaló nála hároméves munkaviszonnyal rendelkezett volna, jóllehet tíz éve állt az alkalmazásában.
|
|
13. Swedex dismissed her by letter of 19 December 2006 with effect, taking account of the statutory notice period, from 31 January 2007. The employer calculated the notice period as if the employee had three years’ length of service, although she had been in its employment for 10 years.
|
14. S. Kücükdeveci az Arbeitsgericht Mönchengladbach (Németország) előtt megtámadta a felmondást. E bíróság előtt arra hivatkozott, hogy a BGB 622. §‑a (2) bekezdése első albekezdésének 4. pontja alapján 2006. december 31‑től kezdődően négyhavi, azaz 2007. április 30‑án lejáró felmondási időre lenne jogosult. A fenti időtartam felel meg ugyanis a tíz év munkaviszonyban töltött időnek. Az alapügyben felmerült jogvita tehát két magánszemély, azaz egyrészről S. Kücükdeveci, másrészről pedig a Swedex között folyik.
|
|
14. Ms Kücükdeveci contested her dismissal before the Arbeitsgericht Mönchengladbach (Labour Court, Mönchengladbach). She argued before that court that her period of notice should have been four months from 31 December 2006, that is, to 30 April 2007, pursuant to point 4 of the second sentence of Paragraph 622(2) of the BGB. That period corresponded to 10 years’ service. The dispute in the main proceedings is thus between two individuals, Ms Kücükdeveci on the one hand and Swedex on the other.
|
15. S. Kücükdeveci álláspontja szerint a BGB 622. §‑a (2) bekezdésének második albekezdése, amely kimondja, hogy a 25. életév betöltése előtti munkaviszony a felmondási idő számítása során nem vehető figyelembe, az uniós joggal ellentétes, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés, ezért annak alkalmazásától el kell tekinteni.
|
|
15. According to Ms Kücükdeveci, in so far as it provides that periods of employment completed before the age of 25 are not to be taken into account in calculating the notice period, the second sentence of Paragraph 622(2) of the BGB is a measure which discriminates on grounds of age, contrary to European Union law, and must be disapplied.
|
16. A fellebbezés tárgyában eljáró Landesarbeitsgericht Düsseldorf megállapította, hogy a 2000/78 irányelv átültetésére meghatározott határidő a felmondás napján lejárt. E bíróság a fentieken kívül úgy vélte, hogy a BGB 622. §‑a életkoron alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetést tartalmaz, amelynek alkotmányellenes jellegéről ugyan nincs meggyőződve, de az uniós joggal való összeegyeztethetősége vitatható lehet. E vonatkozásban bizonytalan a tekintetben, hogy az esetlegesen fennálló, életkoron alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetést az Unió elsődleges jogára tekintettel kell‑e megítélni, ahogyan azt a C‑144/04. sz. Mangold‑ügyben 2005. november 22‑én hozott ítélet (EBHT 2005., I‑9981. o.) sugallni látszik, vagy pedig a 2000/78 irányelvre tekintettel. Hangsúlyozva, hogy a szóban forgó nemzeti rendelkezés egyértelmű, és adott esetben nem értelmezhető az említett irányelvvel összeegyeztethető módon, az említett bíróság arra a kérdésre is választ keres, hogy annak érdekében, hogy magánszemélyek közötti jogvitában eltekinthessen az említett rendelkezés alkalmazásától, a jogalanyok jogos bizalma védelmének biztosítása érdekében előzetesen a Bírósághoz kell‑e fordulnia előzetes döntéshozatal céljából azért, hogy az utóbbi megerősítse az említett rendelkezésnek az uniós joggal való összeegyeztethetetlenségét.
|
|
16. The Landesarbeitsgericht Düsseldorf (Higher Labour Court, Düsseldorf), hearing the case on appeal, found that the period for transposing Directive 2000/78 had expired by the date of the dismissal. That court also considered that Paragraph 622 of the BGB contains a difference of treatment directly linked to age, and, while it is not convinced that it is unconstitutional, it regards its compatibility with European Union law as doubtful. It is not sure in this respect whether the possible existence of direct discrimination on grounds of age must be assessed by reference to primary European Union law, as the judgment in Case C‑144/04 Mangold [2005] ECR I‑9981 appears to suggest, or by reference to Directive 2000/78. Noting that the national provision at issue is clear and could not be interpreted, if that were necessary, in a manner compatible with the directive, the court is also uncertain whether, to be able to disapply that provision in a dispute between private individuals, it must first, in order to ensure the protection of the legitimate expectations of persons subject to the law, make a reference to the Court for a preliminary ruling so that the Court can confirm that the provision is incompatible with European Union law.
|
17. Ilyen körülmények között a Landesarbeitsgericht Düsseldorf felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
|
|
17. In those circumstances, the Landesarbeitsgericht Düsseldorf decided to stay the proceedings and refer the following questions to the Court for a preliminary ruling:
|
„1. a) Sérti‑e az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés közösségi jogi tilalmát, nevezetesen az elsődleges közösségi jogot vagy a […] 2000/78 […] irányelvet az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a munkáltató által betartandó felmondási idő a munkaviszony időtartamának növekedésével fokozatosan meghosszabbodik, azonban ebből a szempontból a munkavállaló által a 25. életévének betöltése előtt munkaviszonyban töltött időszak nem vehető figyelembe?
|
|
‘(1) (a) Does a national provision under which the periods of notice to be observed by employers are extended incrementally as the length of employment increases, but the employee’s periods of employment b efore the age of 25 are disregarded, infringe the Community law prohibition of discrimination on grounds of age, in particular primary Community law or Directive 2000/78 …?
|
b) Igazolhatja‑e azt, hogy a fiatal munkavállalók munkaviszonyának munkáltatói felmondással történő megszüntetésekor a munkáltató csak az alap felmondási időt veszi figyelembe, azon tény, hogy a munkáltatónak foglalkoztatói érdeke fűződik a személyzeti gazdálkodás – hosszabb felmondási idő által csorbított – rugalmasságához, és hogy a fiatal munkavállalók nem részesülnek a szerzett jogok és a fennálló helyzet védelmében (amit az idősebb munkavállalók részére a hosszabb felmondási idő biztosít), mert például az ő esetükben – életkorukra és/vagy csekélyebb jelentőségű társadalmi, családi és magánjellegű kötelezettségeikre tekintettel – nagyobb szakmai és személyes rugalmasság és mobilitás feltételezhető?
|
|
(b) Can the fact that employers are required to observe only a basic period of notice when terminating the employment of younger employees be justified on the grounds that employers are recognised as having an operational interest in flexibility as regards staffing – an interest which would be adversely affected by longer periods of notice – and that younger employees are not recognised as having the protection available to older employees (by means of longer notice periods) with respect to their employment status or arrangements, for example because, having regard to their age and/or their lesser social, family and private obligations, they are assumed to have greater occupational and personal flexibility and mobility?
|
2) Amennyiben az 1.a) kérdésre igenlő, az 1.b) kérdésre pedig nemleges a válasz:
|
|
(2) If Question 1(a) is answered in the affirmative and Question 1(b) is answered in the negative:
|
Köteles‑e a tagállami bíróság magánszemélyek közötti jogvitában eltekinteni a közösségi joggal ellentétes törvényi szabályozás alkalmazásától, vagy pedig a norma hatálya alá tartozó jogalanyoknak a hatályos nemzeti törvények alkalmazásába vetett bizalmát oly módon kell tekintetbe vennie, hogy az alkalmazhatatlanság joghatása csak akkor áll be, ha az Európai Bíróság a kifogásolt vagy azzal lényegében egyező szabályozás tárgyában határozatot hozott?”
|
|
In legal proceedings between private individuals, must a court of a Member State disapply a statutory provision which is explicitly contrary to Community law, or is the legitimate expectation of persons subject to the law – that national laws which are in force will be applied – to be taken into account so that a provision becomes inapplicable only after the Court of Justice has ruled on the disputed provision or a substantially similar provision?’
|
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
|
|
The questions referred for a preliminary ruling
|
Az első kérdésről
|
|
Question 1
|
18. Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a felmondási idő számítása során a munkavállaló által a 25. életévének betöltése előtt munkaviszonyban töltött időszak nem vehető figyelembe, az uniós joggal, különösen az elsődleges joggal vagy a 2000/78 irányelvvel ellentétes, életkoron alapuló eltérő bánásmódot valósít‑e meg. Különösen azt kérdezi, hogy e szabályozást igazolhatja‑e azon tény, hogy a fiatal munkavállalókkal közölt felmondás esetében azért kell csak az alap felmondási időt tiszteletben tartani, mert az egyrészről lehetővé teszi, hogy a munkáltatók rugalmasan kezeljék személyi állományukat, ami hosszabb felmondási idők alkalmazásával nem lenne lehetséges, másrészről pedig azért, mert a fiatal munkavállalóktól ésszerűen nagyobb személyes és szakmai mobilitás várható el, mint az idősebb munkavállalóktól.
|
|
18. By its first question, the referring court asks essentially whether national legislation such as that at issue in the main proceedings, under which periods of employment completed by the employee before reaching the age of 25 are not taken into account in calculating the notice period for dismissal, constitutes a difference of treatment on grounds of age prohibited by European Union law, in particular primary law or Directive 2000/78. It is unsure, in particular, whether such legislation is justified on the ground that only a basic notice period is to be observed in the case of dismissal of younger workers, first, in order to enable employers to manage their personnel flexibly, which would not be possible with longer notice periods, and, second, because it is reasonable to require greater personal and occupational mobility from younger workers than from older ones.
|
19. Annak érdekében, hogy a fenti kérdésre választ lehessen adni, a kérdést előterjesztő bíróság kérelmének megfelelően elsősorban azt kell meghatározni, hogy e kérdést az Unió elsődleges jogára vagy a 2000/78 irányelvre tekintettel kell‑e megvizsgálni.
|
|
19. To answer that question, it must first be ascertained, as the referring court suggests, whether the question should be examined by reference to primary European Union law or to Directive 2000/78.
|
20. E vonatkozásban először is emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Tanácsa az EK 13. cikk alapján fogadta el a 2000/78 irányelvet, amellyel kapcsolatban a Bíróság úgy határozott, hogy maga az említett irányelv nem mondja ki a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód elvét, amely különböző nemzetközi megállapodásokból és a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból ered, hanem csupán az a célja, hogy az említett területeken meghatározza a különböző okokon, köztük az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem általános kereteit (lásd a fent hivatkozott Mangold‑ügyben hozott ítélet 74. pontját).
|
|
20. In the first place, that the Council of the European Union adopted Directive 2000/78 on the basis of Article 13 EC, and the Court has held that that directive does not itself lay down the principle of equal treatment in the field of employment and occupation, which derives from various international instruments and from the constitutional traditions common to the Member States, but has the sole purpose of laying down, in that field, a general framework for combating discrimination on various grounds including age (see Mangold , paragraph 74).
|
21. A Bíróság a fenti összefüggésben elismerte az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, amely az uniós jog általános elvének tekintendő (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Mangold‑ügyben hozott ítélet 75. pontját). A 2000/78 irányelv pontosítja ezen elvet (lásd analógia útján a 43/75. sz. Defrenne‑ügyben 1976. április 8‑án hozott ítélet [EBHT 1976., 455. o.] 54. pontját).
|
|
21. In that context, the Court has acknowledged the existence of a principle of non-discrimination on grounds of age which must be regarded as a general principle of European Union law (see, to that effect, Mangold , paragraph 75). Directive 2000/78 gives specific expression to that principle (see, by analogy, Case 43/75 Defrenne [1976] ECR 455, paragraph 54).
|
22. Szintén rá kell mutatni, hogy az EUSZ. 6. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések. Az említett Charta 21. cikkének (1) bekezdése szerint „tilos minden megkülönböztetés, így különösen a […] kor […] alapján történő megkülönböztetés”.
|
|
22. It should also be noted that Article 6(1) TEU provides that the Charter of Fundamental Rights of the European Union is to have the same legal value as the Treaties. Under Article 21(1) of the charter, ‘[a]ny discrimination based on … age … shall be prohibited’.
|
23. Ahhoz, hogy az életkoron alapuló hátrányos megkülönbözetés tilalma az alapügyben szóban forgóhoz hasonló esetben alkalmazható legyen, az utóbbinak az uniós jog hatálya alá kell tartoznia.
|
|
23. For the principle of non-discrimination on grounds of age to apply in a case such as that at issue in the main proceedings, that case must fall within the scope of European Union law.
|
24. E tekintetben, és eltérően a C‑427/06. sz. Bartsch‑ügyben 2008. szeptember 23‑án hozott ítélet [EBHT 2008., I‑7245. o.] alapjául szolgáló ügytől, a jelen alapügyben a szóban forgó nemzeti szabályozás alapján megvalósuló állítólagosan hátrányosan megkülönböztető magatartásra a 2000/78 irányelv átültetése céljából az érintett tagállam részére meghatározott határidő leteltét követően került sor, amely határidő a Németországi Szövetségi Köztársaság esetében 2006. december 2‑án járt le.
|
|
24. In contrast to the situation concerned in Case C‑427/06 Bartsch [2008] ECR I‑7245, the allegedly discriminatory conduct adopted in the present case on the basis of the national legislation at issue occurred after the expiry of the period prescribed for the Member State concerned for the transposition of Directive 2000/78, which, for the Federal Republic of Germany, ended on 2 December 2006.
|
25. A fenti időpontban az említett irányelvnek az volt a joghatása, hogy az uniós jog hatálya alá vonta az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozást, amely az ugyanazon irányelv által szabályozott területtel, azaz a jelen esetben a munkáltatói felmondás feltételeivel kapcsolatos.
|
|
25. On that date, that directive had the effect of bringing within the scope of European Union law the national legislation at issue in the main proceedings, which concerns a matter governed by that directive, in this case the conditions of dismissal.
|
26. A BGB 622. §‑a (2) bekezdésének második albekezdéséhez hasonló nemzeti rendelkezés ugyanis, amennyiben előírja, hogy a felmondási idő számítása során a munkavállaló által a 25. életévének betöltése előtt munkaviszonyban töltött időszak nem vehető figyelembe, érinti a munkavállalókkal szemben alkalmazott munkáltatói felmondás feltételeit. Következésképpen az ilyen jellegű szabályozást olyannak kell tekinteni, mint amely a munkáltatói felmondás feltételeire vonatkozó szabályokat tartalmaz.
|
|
26. A national provision such as the second sentence of Paragraph 622(2) of the BGB, in that it provides that, in calculating the notice period, periods of employment completed before the employee reaches the age of 25 are not taken into account, affects the conditions of dismissal of employees. Such a provision must therefore be regarded as laying down rules on the conditions of dismissal.
|
27. E megfontolásokból következik, hogy a 2000/78 irányelvben pontosított, életkoron alapuló minden hátrányos megkülönböztetést tiltó uniós jogi alapelv alapján kell megvizsgálni, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló nemzeti szabályozás ellentétes‑e a közösségi joggal.
|
|
27. It follows that it is the general principle of European Union law prohibiting all discrimination on grounds of age, as given expression in Directive 2000/78, which must be the basis of the examination of whether European Union law precludes national legislation such as that at issue in the main proceedings.
|
28. Másodszor azon kérdés kapcsán, hogy a szóban forgó szabályozás megvalósít‑e életkoron alapuló eltérő bánásmódot, emlékeztetni kell arra, hogy a 2000/78 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének értelmében ezen irányelv alkalmazásában az „egyenlő bánásmód elve” azt jelenti, hogy az említett irányelv 1. cikkében említett okok alapján nem szabad semmiféle közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést tenni. Az említett irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja pontosítja, hogy az (1) bekezdés alkalmazásában akkor áll fenn közvetlen hátrányos megkülönböztetés, ha egy személy egy másikhoz képest kedvezőtlenebb elbánásban részesül egy hasonló helyzetben az említett irányelv 1. cikkében hivatkozott okok bármelyike alapján (lásd a C‑411/05. sz. Palacios de la Villa ügyben 2007. október 16‑án hozott ítélet [EBHT 2007., I‑8531. o.] 50. pontját és a C‑388/07. sz. Age Concern England ügyben 2009. március 5‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 33. pontját).
|
|
28. In the second place, as regards the question whether the legislation at issue in the main proceedings contains a difference of treatment on grounds of age, it should be recalled that under Article 2(1) of Directive 2000/78, for the purposes of that directive, the ‘principle of equal treatment’ means that there is to be no direct or indirect discrimination whatsoever on any of the grounds referred to in Article 1 of the directive. Article 2(2)(a) of the directive states that, for the purposes of Article 2(1), direct discrimination is to be taken to occur where one person is treated less favourably than another person in a comparable situation, on any of the grounds referred to in Article 1 (see Case C‑411/05 Palacios de la Villa [2007] ECR I‑8531, paragraph 50, and Case C‑388/07 Age Concern England [2009] ECR I‑0000, paragraph 33).
|
29. A jelen esetben a BGB 622. §‑a (2) bekezdésének második albekezdése kevésbé előnyös bánásmódot helyez kilátásba azon munkavállalók esetében, akik 25 éves koruk előtt álltak munkába. E nemzeti szabályozás tehát eltérő bánásmódot hoz létre az azonos időtartamú munkaviszonnyal rendelkező személyek között annak alapján, hogy milyen életkortól kezdve álltak a vállalkozás alkalmazásában.
|
|
29. In the present case, the second sentence of Paragraph 622(2) of the BGB affords less favourable treatment to employees who entered the employer’s service before the age of 25. That national provision thus introduces a difference of treatment between persons with the same length of service, depending on the age at which they joined the undertaking.
|
30. Ily módon azon két munkavállaló közül, akik mindketten 20 év munkaviszonnyal rendelkeznek, az aki 18 éves kora óta áll a vállalkozás alkalmazásában, öthónapos felmondási időre, míg aki 25 éves korától áll alkalmazásban, héthónapos felmondási időre jogosult. Ezenkívül – ahogyan a főtanácsnok indítványának 36. pontjában rámutatott, az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás általános jelleggel hátrányos helyzetbe hozza a fiatal munkavállalókat az idősebb munkavállalókkal szemben, mivel az előbbiek – ahogyan azt az alapügy felperesének helyzete is szemlélteti – a vállalkozásnál fennálló többéves munkaviszonyuk ellenére nem részesülhetnek a munkaviszony hosszával összefüggésben növekvő felmondási idő előnyéből, jóllehet azt a hasonló munkaviszonnyal rendelkező idősebb munkavállalók élvezhetik.
|
|
30. Thus in the case of two employees each with 20 years’ seniority in service, the one who joined the undertaking at the age of 18 will be entitled to a notice period of five months, whereas the period will be seven months for the one who joined at the age of 25. Moreover, as the Advocate General observes in point 36 of his Opinion, the national legislation at issue in the main proceedings disadvantages younger workers generally compared to older ones, in that the former – as the situation of Ms Kücükdeveci shows – may, despite several years’ seniority in service in the undertaking, be excluded from benefiting from the progressive extension of notice periods in the case of dismissal according to the length of the employment relationship, from which older workers of comparable seniority will, by contrast, be able to benefit.
|
31. A fentiekből következik, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás életkoron alapuló eltérő bánásmódot valósít meg.
|
|
31. It follows that the national legislation at issue contains a difference of treatment on grounds of age.
|
32. Harmadszor meg kell vizsgálni, hogy ezen eltérő bánásmód megvalósíthat‑e az említett irányelv által pontosított, az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütköző hátrányos megkülönböztetést.
|
|
32. In the third place, it must be examined whether that difference of treatment is liable to constitute discrimination prohibited by the principle of non-discrimination on grounds of age given expression by Directive 2000/78.
|
33. E vonatkozásban a 2000/78 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének első albekezdése kimondja, hogy a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az életkoron alapuló eltérő bánásmód nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha – a nemzeti jog keretein belül – egy törvényes cél ‑ különösen a jogszerű foglalkoztatáspolitikai, munkaerőpiaci és szakképzési célkitűzések ‑ által objektíven és ésszerűen igazolt, és ha a cél elérésének eszközei megfelelők és szükségesek.
|
|
33. The first subparagraph of Article 6(1) of Directive 2000/78 states that a difference of treatment on grounds of age does not constitute discrimination if, within the context of national law, it is objectively and reasonably justified by a legitimate aim, including legitimate employment policy, labour market and vocational training objectives, and if the means of achieving that aim are appropriate and necessary.
|
34. A kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információkból és a német kormány által a tárgyaláson adott magyarázatból egyaránt az következik, hogy a BGB 622. §‑a egy 1926. évi törvényből származik. Az utóbbi törvény által meghatározott 25 éves életkori küszöb egyrészről a korabeli kormány – amely egységesen három hónappal kívánta meghosszabbítani a 40 évnél idősebb munkavállalók felmondási idejét –, másrészről az említett felmondási idő valamennyi munkavállaló esetében történő fokozatos meghosszabbításának hívei, harmadrészről pedig a munkáltatóknak a 25 évnél fiatalabb munkavállalók meghosszabbított felmondási idejének alkalmazása alóli részleges tehermentesítését célzó, a felmondási idő fokozatos, de a munkaviszony időtartamára tekintet nélkül történő meghosszabbításának hívei közötti kompromisszum eredménye volt.
|
|
34. According to the information provided by the referring court and the statements made at the hearing by the German Government, Paragraph 622 of the BGB originates in a law of 1926. That that law set the threshold at 25 was the outcome of a compromise between, first, the government of the time, which wanted a uniform extension by three months of the notice period for the dismissal of workers aged over 40, second, the supporters of a progressive extension of that period for all workers, and, third, the supporters of a progressive extension of the notice period without taking the period of employment into account, the purpose of the rule being to give employers partial relief from lengthy periods of notice for workers aged under 25.
|
35. A kérdést előterjesztő bíróság szerint a BGB 622. §‑a (2) bekezdésének második albekezdése tükrözi a jogalkotó azon megítélését, hogy a fiatal munkavállalók általában könnyebben és gyorsabban reagálnak munkahelyük elvesztésére, és ezért tőlük nagyobb rugalmasság várható el. Végül a fiatal munkavállalók esetében alkalmazott rövidebb felmondási idő megkönnyíti az utóbbiak alkalmazását, és ezzel növeli a személyzeti gazdálkodás rugalmasságát.
|
|
35. The referring court states that the second sentence of Paragraph 622(2) of the BGB reflects the legislature’s assessment that young workers generally react more easily and more rapidly to the loss of their jobs and greater flexibility can be demanded of them. A shorter notice period for younger workers also facilitates their recruitment by increasing the flexibility of personnel management.
|
36. A német kormány és a kérdést előterjesztő bíróság által említett célok jellege alapján úgy tűnik, hogy azok a 2000/78 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének értelmében vett foglalkoztatáspolitika és munkaerő‑piaci politika körébe tartoznak.
|
|
36. Objectives of the kind mentioned by the German Government and the referring court clearly belong to employment and labour market policy within the meaning of Article 6(1) of Directive 2000/78.
|
37. Ezenkívül azt kell még megvizsgálni az említett rendelkezés szövege alapján, hogy az ilyen jogszerű cél elérésének eszközei „megfelelők és szükségesek”‑e.
|
|
37. It remains to be ascertained, in accordance with the wording of that provision, whether the means of achieving such a legitimate aim are ‘appropriate and necessary’.
|
38. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamok széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a szociál‑ és foglalkoztatáspolitika területén kitűzött célok elérésére alkalmas intézkedések megválasztásában (lásd a fent hivatkozott Mangold‑ügyben hozott ítélet 63. pontját és a fent hivatkozott Palacios de la Villa ügyben hozott ítélet 68. pontját).
|
|
38. The Member States enjoy a broad discretion in the choice of the measures capable of achieving their objectives in the field of social and employment policy (see Mangold , paragraph 63, and Palacios de la Villa , paragraph 68).
|
39. A kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás célja, hogy a személyzeti gazdálkodás területén nagyobb rugalmasságot kínáljon a munkáltató számára azáltal, hogy enyhíti az említett munkáltató terheit a fiatal munkavállalók elbocsátása esetén, akiktől ésszerűen nagyobb személyes és szakmai mobilitás várható el.
|
|
39. The referring court indicates that the aim of the national legislation at issue in the main proceedings is to afford employers greater flexibility in personnel management by alleviating the burden on them in respect of the dismissal of young workers, from whom it is reasonable to expect a greater degree of personal or occupational mobility.
|
40. Az említett szabályozás azonban nem megfelelő az említett cél elérésére, mivel az valamennyi olyan munkavállalóra alkalmazandó, aki 25 éves kora előtt vált a vállalkozás munkavállalójává, függetlenül attól, hogy milyen idősek a munkáltatói felmondás időpontjában.
|
|
40. However, the legislation is not appropriate for achieving that aim, since it applies to all employees who joined the undertaking before the age of 25, whatever their age at the time of dismissal.
|
41. Az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás elfogadása során a jogalkotó által követett és a német kormány által említett azon célt illetően, hogy a munkavállalók védelmét a vállalkozásnál munkaviszonyban töltött idő hosszának megfelelően erősítsék, úgy tűnik, hogy az említett szabályozás alapján a felmondási időnek a munkavállaló munkaviszonya hosszától függő meghosszabbítása minden olyan munkavállaló esetében későbbre tolódik, aki 25. életévének betöltése előtt vált a vállalkozás munkavállalójává, még abban az esetben is, ha az érintett a felmondásakor e vállalkozásnál már hosszú idejű munkaviszonnyal rendelkezett. Az említett szabályozás tehát nem tekinthető alkalmasnak az állított cél elérésére.
|
|
41. As regards the aim pursued by the legislature at the time of adoption of the national legislation at issue in the main proceedings, adduced by the German Government, of strengthening the protection of workers according to their length of service in the undertaking, it is clear that, under that legislation, the extension of the notice period for dismissal according to the employee’s seniority in service is delayed for all employees who joined the undertaking before the age of 25, even if the person concerned has a long length of service in the undertaking at the time of dismissal. The legislation cannot therefore be regarded as appropriate for achieving that aim.
|
42. Hozzá kell tenni, hogy a szóban forgó szabályozás – ahogyan arra a kérdést előterjesztő bíróság is emlékeztet – egyenlőtlenül érinti a fiatal munkavállalókat, mivel sújtja azokat a fiatalokat, akik korán válnak keresővé – szakképzettség nélkül vagy rövid szakképzést követően –, és nem sújtja azokat, akik később, hosszú képzést követően kezdenek el dolgozni.
|
|
42. It should be added that, as the referring court points out, the national legislation at issue in the main proceedings affects young employees unequally, in that it affects young people who enter active life early after little or no vocational training, but not those who start work later after a long period of training.
|
43. A fenti megfontolások összességéből következik, hogy az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a közösségi jog, különösen pedig a 2000/78 irányelv által pontosított, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmát úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amilyen az alapügybeli, amely előírja, hogy a felmondási idő számításánál a munkavállaló által a 25. életévének betöltése előtt munkaviszonyban töltött idő nem vehető figyelembe.
|
|
43. It follows from all the above considerations that the answer to Question 1 is that European Union law, more particularly the principle of non-discrimination on grounds of age as given expression by Directive 2000/78, must be interpreted as precluding national legislation, such as that at issue in the main proceedings, which provides that periods of employment completed by an employee before reaching the age of 25 are not taken into account in calculating the notice period for dismissal.
|
A második kérdésről
|
|
Question 2
|
44. A kérdést előterjesztő bíróság második kérdésével arra keres választ, hogy amennyiben magánszemélyek közötti jogvita van előtte folyamatban, ahhoz hogy valamely – általa az uniós joggal ellentétesnek ítélt – nemzeti szabályozás alkalmazásától eltekinthessen, a jogalanyok jogos bizalma védelmének biztosítása érdekében előzetesen a Bírósághoz kell‑e fordulnia az EUMSZ. 267. cikk alapján annak érdekében, hogy a Bíróság megerősítse az említett szabályozásnak az uniós joggal való összeegyeztethetetlenségét.
|
|
44. By its second question, the referring court asks whether, where it is hearing proceedings between individuals, in order to disapply a national provision which it considers to be contrary to European Union law, it must first, to ensure protection of the legitimate expectations of persons subject to the law, make a reference to the Court under Article 267 TFEU, so that the Court can confirm that the legislation is incompatible with European Union law.
|
45. Elsőként a nemzeti bíróság azon szerepét illetően, amikor olyan magánszemélyek közötti jogvitában kell döntenie, amelyben a szóban forgó nemzeti szabályozás az uniós joggal ellentétesnek tűnik, a Bíróság úgy határozott, hogy a nemzeti bíróságok feladata a magánszemélyekre vonatkozó uniós rendelkezések bírói védelmének és hatékony érvényesülésének biztosítása (lásd ebben az értelemben a C‑397/01–C‑403/01. sz., Pfeiffer és társai egyesített ügyekben 2004. október 5‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑8835. o.] 111. pontját és a C‑268/06. sz. Impact‑ügyben 2008. április 15‑én hozott ítélet [EBHT 2008., I‑2483. o.] 42. pontját).
|
|
45. As regards, first, the role of the national court when called on to give judgment in proceedings between individuals in which it is apparent that the national legislation at issue is contrary to European Union law, the Court has held that it is for the national courts to provide the legal protection which individuals derive from the rules of European Union law and to ensure that those rules are fully effective (see, to that effect, Joined Cases C‑397/01 to C‑403/01 Pfeiffer and Others [2004] ECR I‑8835, paragraph 111, and Case C‑268/06 Impact [2008] ECR I‑2483, paragraph 42).
|
46. E tekintetben a magánszemélyek közötti jogviták kapcsán a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely irányelv önmagában nem keletkeztet magánszemélyekre vonatkozó kötelezettséget, következésképpen arra nem is lehet magánszemélyekkel szemben hivatkozni (lásd különösen a 152/84. sz. Marshall‑ügyben 1986. február 26‑án hozott ítélet [EBHT 1986., 723. o.] 48. pontját, a C‑91/92. sz. Faccini Dori‑ügyben 1994. július 14‑én hozott ítélet [EBHT 1994., I‑3325. o.] 20. pontját, valamint a fent hivatkozott Pfeiffer és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 108. pontját).
|
|
46. In this respect, where proceedings between individuals are concerned, the Court has consistently held that a directive cannot of itself impose obligations on an individual and cannot therefore be relied on as such against an individual (see, inter alia, Case 152/84 Marshall [1986] ECR 723, paragraph 48; Case C‑91/92 Faccini Dori [1994] ECR I‑3325, paragraph 20; and Pfeiffer and Others , paragraph 108).
|
47. Mindazonáltal a tagállamok irányelvből eredő kötelezettsége az abban írt eredmény elérésére, valamint azon feladatuk, hogy megtegyék a megfelelő általános és különös intézkedéseket e kötelezettség teljesítésének biztosítása érdekében, ezen államok minden hatóságára vonatkozik, beleértve hatáskörük keretén belül az igazságszolgáltatás szerveit is (lásd ebben az értelemben különösen a 14/83. sz., von Colson és Kamann ügyben 1984. április 10‑én hozott ítélet [EBHT 1984., 1891. o.] 26. pontját ; a C‑106/89. sz. Marleasing‑ügyben 1990. november 13‑án hozott ítélet [EBHT 1990., I‑4135. o.] 8. pontját; a fent hivatkozott Faccini Dori‑ügyben hozott ítélet 26. pontját; a C‑129/96. sz. Inter‑Environnement Wallonie ügyben 1997. december 18‑án hozott ítélet [EBHT 1997., I‑7411. o.] 40. pontját; a fent hivatkozott Pfeiffer és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 110. pontját, valamint a C‑378/07–C‑380/07. sz., Angelidaki és társai egyesített ügyekben 2009. április 23‑án hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 106. pontját).
|
|
47. However, the Member States’ obligation arising from a directive to achieve the result envisaged by that directive and their duty to take all appropriate measures, whether general or particular, to ensure the fulfilment of that obligation are binding on all the authorities of the Member States including, for matters within their jurisdiction, the courts (see, inter alia, to that effect, Case 14/83 von Colson and Kamann [1984] ECR 1891, paragraph 26; Case C‑106/89 Marleasing [1990] ECR I‑4135, paragraph 8; Faccini Dori , paragraph 26; Case C‑129/96 Inter-Environnement Wallonie [1997] ECR I‑7411, paragraph 40; Pfeiffer and Others , paragraph 110; and Joined Cases C‑378/07 to C‑380/07 Angelidaki and Others [2009] ECR I‑0000, paragraph 106).
|
48. Ebből következik, hogy a nemzeti jog alkalmazása során a nemzeti jog értelmezésér e hivatott bíróságnak annak érdekében, hogy elérje az irányelv által kívánt eredményt, és ily módon megfeleljen az EUMSZ. 288. cikk harmadik bekezdésének, mindent meg kell tennie azért, hogy e feladatát az irányelv szövege és célja alapján lássa el (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott von Colson és Kamann ügyben hozott ítélet 26. pontját, a fent hivatkozott Marleasing‑ügyben hozott ítélet 8. pontját, a fent hivatkozott Faccini Dori‑ügyben hozott ítélet 26. pontját, valamint a fent hivatkozott Pfeiffer és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 113. pontját). A nemzeti jog megfelelő értelmezésének követelménye a Szerződés rendszeréből következik, amennyiben lehetővé teszi a tagállami bíróságnak, hogy az előtte folyó ügyben hozott határozata során hatáskörének megfelelően biztosítsa az uniós jog hatékony érvényesülését (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Pfeiffer és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 114. pontját).
|
|
48. It follows that, in applying national law, the national court called on to interpret it is required to do so, as far as possible, in the light of the wording and the purpose of the directive in question, in order to achieve the result pursued by the directive and thereby comply with the third paragraph of Article 288 TFEU (see, to that effect, von Colson and Kamann , paragraph 26; Marleasing , paragraph 8; Faccini Dori , paragraph 26; and Pfeiffer and Others , paragraph 113). The requirement for national law to be interpreted in conformity with European Union law is inherent in the system of the Treaty, since it permits the national court, within the limits of its jurisdiction, to ensure the full effectiveness of European Union law when it determines the dispute before it (see, to that effect, Pfeiffer and Others , paragraph 114).
|
49. A kérdést előterjesztő bíróság szerint azonban a BGB 622. §‑a (2) bekezdése második albekezdésének szövegét – tekintettel annak egyértelműségére és pontosságára – nem lehet a 2000/78 irányelvvel összhangban értelmezni.
|
|
49. According to the national court, however, because of its clarity and precision, the second sentence of Paragraph 622(2) of the BGB is not open to an interpretation in conformity with Directive 2000/78.
|
50. E vonatkozásban emlékeztetni kell egyrészről arra, hogy ahogyan az a jelen ítélet 20. pontjában is szerepel, a 2000/78 irányelv csak pontosítja, de nem mondja ki a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód elvét, másrészről pedig arra, hogy az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma az uniós jog egyik alapelve, mivel az egyenlő bánásmód alapelvének egy konkrét területen történő alkalmazását képezi (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Mangold‑ügyben hozott ítélet 74–76. pontját).
|
|
50. It must be recalled here that, as stated in paragraph 20 above, Directive 2000/78 merely gives expression to, but does not lay down, the principle of equal treatment in employment and occupation, and that the principle of non-discrimination on grounds of age is a general principle of European Union law in that it constitutes a specific application of the general principle of equal treatment (see, to that effect, Mangold , paragraphs 74 to 76).
|
51. Ilyen körülmények között az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetésnek a 2000/78 irányelvben meghatározott tilalmával kapcsolatos ügyben eljáró bíróság kötelessége − hatáskörének keretében − azon jogok védelme és teljes érvényesülésének biztosítása, amelyeket az uniós jog a magánszemélyek számára biztosít, adott esetben eltekintve a nemzeti jog mindazon rendelkezéseinek alkalmazásától, amelyek azzal ellentétesek (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Mangold‑ügyben hozott ítélet 77. pontját).
|
|
51. In those circumstances, it for the national court, hearing a dispute involving the principle of non-discrimination on grounds of age as given expression in Directive 2000/78, to provide, within the limits of its jurisdiction, the legal protection which individuals derive from European Union law and to ensure the full effectiveness of that law, disapplying if need be any provision of national legislation contrary to that principle (see, to that effect, Mangold , paragraph 77).
|
52. Másodsorban a magánszemélyek közötti jogvitában eljáró nemzeti bíróságra háruló azon kötelezettséget illetően, hogy annak előzetes döntéshozatali eljárás keretében a közösségi jog értelmezését kell kérnie a Bíróságtól azt megelőzően, hogy eltekinthetne az általa az uniós joggal összeegyeztethetetlennek ítélt nemzeti rendelkezés alkalmazásától, rá kell mutatni, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból következik, hogy a kérdés e vonatkozását az indokolja, hogy a nemzeti jog alapján a nemzeti bíróság nem tekinthet el valamely hatályos nemzeti jogszabály alkalmazásától anélkül, hogy azt a Bundesverfassungsgericht (szövetségi alkotmánybíróság) alkotmányellenesnek nyilvánította volna.
|
|
52. As regards, second, the obligation of the national court, hearing proceedings between individuals, to make a reference to the Court for a preliminary ruling on the interpretation of European Union law before it can disapply a national provision which it considers to be contrary to that law, it is apparent from the order for reference that this aspect of the question has been raised because, under national law, the referring court cannot decline to apply a national provision in force unless that provision has first been declared unconstitutional by the Bundesverfassungsgericht (Federal Constitutional Court).
|
53. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a 2000/78 irányelvben pontosított, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma teljes érvényesülése biztosításának szükségességéből következik, hogy a nemzeti bíróságnak az uniós jog hatálya alá tartozó olyan nemzeti rendelkezés esetén, amelyet e bíróság a közösségi joggal összeegyeztethetetlennek ítél, és amelynek az uniós jognak megfelelő értelmezése lehetetlennek bizonyul, e rendelkezés alkalmazásától el kell tekintenie anélkül, hogy köteles lenne arra, vagy akadályoztatva lenne abban, hogy azt megelőzően előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesszen a Bíróság elé.
|
|
53. The need to ensure the full effectiveness of the principle of non-discrimination on grounds of age, as given expression in Directive 2000/78, means that the national court, faced with a national provision falling within the scope of European Union law which it considers to be incompatible with that principle, and which cannot be interpreted in conformity with that principle, must decline to apply that provision, without being either compelled to make or prevented from making a reference to the Court for a preliminary ruling before doing so.
|
54. Mindazonáltal a nemzeti bíróság számára az EUMSZ. 267. cikkben ily módon elismert azon lehetőség, hogy mielőtt az uniós joggal ellentétes nemzeti rendelkezés alkalmazásától eltekintene, előzetes döntéshozatali eljárás keretében annak a Bíróság által történő értelmezését kérje, nem alakulhat át kötelezettséggé abból az okból, hogy a nemzeti jog nem teszi lehetővé e bíróság számára, hogy az általa alkotmányellenesnek ítélt nemzeti rendelkezések alkalmazásától anélkül tekintsen el, hogy e rendelkezéseket az alkotmánybíróság korábban alkotmányellenesnek nyilvánította volna. Az uniós jognak az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmára is kiterjedő elsőbbsége alapján ugyanis az uniós jog hatálya alá tartozó, azzal ellentétes nemzeti szabályozás alkalmazásától el kell tekinteni (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Mangold‑ügyben hozott ítélet 77. pontját).
|
|
54. The possibility thus given to the national court by the second paragraph of Article 267 TFEU of asking the Court for a preliminary ruling before disapplying the national provision that is contrary to European Union law cannot, however, be transformed into an obligation because national law does not allow that court to disapply a provision it considers to be contrary to the constitution unless the provision has first been declared unconstitutional by the Constitutional Court. By reason of the principle of the primacy of European Union law, which extends also to the principle of non-discrimination on grounds of age, contrary national legislation which falls within the scope of European Union law must be disapplied (see, to that effect, Mangold , paragraph 77).
|
55. A fenti megfontolásokból következik, hogy a magánszemélyek közötti jogvitában eljáró nemzeti bíróságnak nem kötelessége, csupán lehetősége, hogy előzetes döntéshozatali eljárás keretében kérdést terjesszen a Bíróság elé a 2000/78 irányelvben pontosított, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának értelmezésével kapcsolatban azt megelőzően, hogy az általa az említett elvvel ellentétesnek ítélt nemzeti rendelkezés alkalmazásától eltekintene. Az említett eljárás megindításának fakultatív jellege független a nemzeti bíróságot kötelező azon nemzeti jogi rendelkezésektől, amelyek alapján eltekinthet az általa alkotmányellenesnek ítélt nemzeti rendelkezés alkalmazásától.
|
|
55. It follows that the national court, hearing proceedings between individuals, is not obliged but is entitled to make a reference to the Court for a preliminary ruling on the interpretation of the principle of non-discrimination on grounds of age, as given expression by Directive 2000/78, before disapplying a provision of national law which it considers to be contrary to that principle. The optional nature of such a reference is not affected by the conditions of national law under which a court may disapply a national provision which it considers to be contrary to the constitution.
|
56. A fentiekre tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a magánszemélyek közötti jogvitában eljáró nemzeti bíróság kötelessége biztosítani a 2000/78 irányelvben pontosított, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának tiszteletben tartását oly módon, hogy adott esetben eltekint a nemzeti szabályozás bármely, azzal ellentétes rendelkezésének alkalmazásától, függetlenül attól, hogy él‑e azon lehetőségével, hogy az EUMSZ. 267. cikk második bekezdésében meghatározott esetekben előzetes döntéshozatali eljárás keretében az említett elv értelmezésével kapcsolatos kérdést terjeszthet a Bíróság elé.
|
|
56. In the light of the foregoing, the answer to Question 2 is that it is for the national court, hearing proceedings between individuals, to ensure that the principle of non-discrimination on grounds of age, as given expression in Directive 2000/78, is complied with, disapplying if need be any contrary provision of national legislation, independently of whether it makes use of its entitlement, in the cases referred to in the second paragraph of Article 267 TFEU, to ask the Court for a preliminary ruling on the interpretation of that principle.
|
A költségekről
|
|
Costs
|
57. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
|
|
57. Since these proceedings are, for the parties to the main proceedings, a step in the action pending before the national court, the decision on costs is a matter for that court. Costs incurred in submitting observations to the Court, other than the costs of those parties, are not recoverable.
|
|