Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű, az intézmények semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért

a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről („az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet”)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 36. és 37. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére ( 1 ),

mivel:

(1)

A mezőgazdasági termékek közös piacának működését és fejlődését közös agrárpolitika (a továbbiakban: KAP) létrehozásának kell kísérnie, amely magában foglalja különösen a mezőgazdasági piacok közös szervezését (a továbbiakban: KPSZ), amely piacszervezés a Szerződés 34. cikkének megfelelően a terméktől függően különböző formában történhet.

(2)

A KAP bevezetése óta a Tanács 21 KPSZ-t fogadott el minden egyes termékre vagy termékcsoportra vonatkozóan, melyek mindegyikét külön tanácsi alaprendelet szabályozza:

— a Tanács 1968. február 27-i 234/68/EGK rendelete az élő fák és egyéb növények, hagymák, gyökerek és hasonló részek, vágott virágok és lombdíszek piaca közös szervezésének létrehozásáról ( 2 ),

— a Tanács 1968. június 28-i 827/68/EGK rendelete egyes, a Szerződés II. mellékletében felsorolt termékek piacának közös szervezéséről ( 3 ),

— a Tanács 1975. október 29-i 2759/75/EGK rendelete a sertéshús piacának közös szervezéséről ( 4 ),

— a Tanács 1975. október 29-i 2771/75/EGK rendelete a tojás piacának közös szervezéséről ( 5 ),

— a Tanács 1975. október 29-i 2777/75/EGK rendelete a baromfihús piacának közös szervezéséről ( 6 ),

— a Tanács 1992. június 30-i 2075/92/EGK rendelete a nyersdohány piacának közös szervezéséről ( 7 ),

— a Tanács 1993. február 13-i 404/93/EGK rendelete a banánpiac közös szervezéséről ( 8 ),

— a Tanács 1996. október 28-i 2200/96/EK rendelete a gyümölcs- és zöldségpiac közös szervezéséről ( 9 ),

— a Tanács 1996. október 28-i 2201/96/EK rendelete a feldolgozott gyümölcs- és -zöldségtermékek piacának közös szervezéséről ( 10 ),

— a Tanács 1999. május 17-i 1254/1999/EK rendelete a marha- és borjúhús piacának közös szervezéséről ( 11 ),

— a Tanács 1999. május 17-i 1255/1999/EK rendelete a tej- és tejtermékpiac közös szervezéséről ( 12 ),

— a Tanács 1999. május 17-i 1493/1999/EK rendelete a borpiac közös szervezéséről ( 13 ),

— A Tanács 2000. július 27-i 1673/2000/EK rendelete a rostlen és a rostkender piacainak közös szervezéséről ( 14 ),

— a Tanács 2001. december 19-i 2529/2001/EK rendelete a juhhús és kecskehús piacának közös szervezéséről ( 15 ),

— a Tanács 2003. szeptember 29-i 1784/2003/EK rendelete a gabonafélék piacának közös szervezéséről ( 16 ),

— a Tanács 2003. szeptember 29-i 1785/2003/EK rendelete a rizs piacának közös szervezéséről ( 17 ),

— a Tanács 2003. szeptember 29-i 1786/2003/EK rendelete a szárított takarmány piacának közös szervezéséről ( 18 ),

— a Tanács 2004. április 29-i 865/2004/EK rendelete az olívaolaj és az étkezési olajbogyó piacának közös szervezéséről ( 19 ),

— a Tanács 2005. november 23-i 1947/2005/EK rendelete a vetőmagok piacának közös szervezéséről ( 20 ),

— a Tanács 2005. november 23-i 1952/2005/EK rendelete a komló piacának közös szervezéséről ( 21 ),

— a Tanács 2006. február 20-i 318/2006/EK rendelete a cukorágazat piacának közös szervezéséről ( 22 ).

(3)

Ezenkívül a Tanács elfogadott három, egyes termékek vonatkozásában egyedi szabályokat tartalmazó rendeletet, amelyek azonban nem hoztak létre KPSZ-t e termékek tekintetében:

— a Tanács 2003. április 8-i 670/2003/EK rendelete a mezőgazdasági eredetű etil-alkohol piacával kapcsolatos egyedi intézkedések megállapításáról ( 23 ),

— a Tanács 2004. április 26-i 797/2004/EK rendelete a méhészeti termékek termelésének és forgalmazásának általános feltételeit javító intézkedésekről ( 24 ),

— a Tanács 2006. október 5-i 1544/2006/EK rendelete a selyemhernyó-tenyésztés ösztönzésére szolgáló különleges intézkedések megállapításáról ( 25 ).

(4)

A fent említett rendeleteket (a továbbiakban: alaprendeletek) gyakran kíséri egy sor kiegészítő tanácsi rendelet. A legtöbb alaprendelet azonos szerkezet szerint épül fel, és számos rendelkezésük azonos. Ez igaz különösen a harmadik országokkal folytatott kereskedelem szabályai és az általános rendelkezések, de bizonyos mértékben a belső piacra vonatkozó szabályok tekintetében is. Az alaprendeletek gyakran különböző megoldásokat tartalmaznak azonos vagy hasonló problémákra.

(5)

A Közösség egy ideje a KAP szabályozási környezetének egyszerűsítésére törekszik. Ennek megfelelően a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló, 2003. szeptember 29-i 1782/2003/EK tanácsi rendelet ( 26 ) elfogadása egy, számos támogatási rendszert egységes támogatási rendszerbe foglaló, valamennyi közvetlen kifizetésre kiterjedő, horizontális jogszabályi keretet teremtett meg. Ezt a megközelítést kell alkalmazni az alaprendeletekre is. Ebben az összefüggésben az alaprendeletekben foglalt szabályokat egyetlen jogszabályi keretben kell egyesíteni és ahol lehetséges, az ágazati megközelítéseket horizontális megközelítésekkel kell felváltani.

(6)	A fent említett megfontolásokra figyelemmel az alaprendeleteket hatályon kívül kell helyezni, és helyükbe egyetlen rendeletnek kell lépnie.

(7)

Az egyszerűsítés nem kérdőjelezheti meg az évek során a KAP keretében hozott politikai döntéseket. E rendelet ezért alapvetően technikai egyszerűsítést jelentő jogi aktus. Következésképpen nem helyezhet hatályon kívül vagy nem változtathat meg létező eszközöket, kivéve ha azok elavulttá vagy feleslegessé váltak, vagy jellegüknél fogva nem tanácsi szinten tárgyalandók, továbbá nem vezethet be új eszközöket vagy intézkedéseket sem.

(8)

Ennek alapján e rendelet nem foglalhatja magában a közös piacszervezések szakpolitikai reformok tárgyát képező részeit. Ez vonatkozik a gyümölcs- és zöldség-, a feldolgozott gyümölcs- és zöldség és a borágazat legtöbb részére. A 2200/96/EK, a 2201/96/EK és az 1493/1999/EK rendeletben foglalt rendelkezések ezért kizárólag akkor építhetők be ebbe a rendeletbe, ha maguk nem képezik valamely szakpolitikai reform tárgyát. Ezen KPSZ-ek érdemi szabályait csak akkor lehet beilleszteni, ha a megfelelő reformok meghozatalára már sor került.

(9)

A gabonafélékre, a rizsre, a cukorra, a szárított takarmányra, a vetőmagokra, az olívaolajra és az étkezési olajbogyóra, a lenre és a kenderre, a banánra, a tejre és a tejtermékekre, valamint a selyemhernyókra vonatkozó KPSZ az egyes termékek biológiai termelési ciklusához nagyjából igazodó gazdasági éveket határoz meg. […] Az ezen ágazatokban meghatározott gazdasági éveket ezért be kell építeni e rendeletbe.

(10)

A piacok stabilizálása és a mezőgazdasági népesség megfelelő életszínvonalának biztosítása érdekében, figyelembe véve egyrészt minden egyes ágazat eltérő igényeit, másrészt a különböző ágazatok közötti kölcsönhatásokat, a közvetlen támogatási rendszerekkel párhuzamosan kidolgozták a különböző ágazatok differenciált ártámogatási rendszerét. Ezek az intézkedések állami intervenció, vagy a gabona, a rizs, a cukor, az olívaolaj és az étkezési olajbogyó, a marha- és borjúhús, a tej és tejtermékek, a sertéshús, valamint a juh- és kecskehús ágazatának termékei után nyújtott magántárolási támogatás formájában valósulnak meg. Tekintettel e rendelet célkitűzéseire, a múltban kialakított eszközökben előirányzott ártámogatási intézkedéseket – az előző jogi helyzethez képest lényeges változtatások nélkül – fenn kell tartani.

(11)	Az egyértelműség és átláthatóság érdekében az ezen intézkedéseket szabályozó előírásokat közös szerkezetbe kell foglalni, az egyes ágazatokban követett szakpolitikák fenntartása mellett. E célból helyénvaló különbséget tenni a referenciárak és az intervenciós árak között.

(12)

A gabonafélékre, a marha- és borjúhúsra, valamint a tejre és tejtermékekre vonatkozó KPSZ-ek olyan rendelkezéseket tartalmaztak, melyek értelmében a Tanács – a Szerződés 37. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban – megváltoztathatja az árszinteket. Az árrendszerek érzékenysége miatt egyértelművé kell tenni, hogy az árszintek megváltoztatásának a 37. cikk (2) bekezdésében foglalt lehetősége az e rendelet hatálya alá tartozó valamennyi ágazat tekintetében fennáll.

(13)

Ezenfelül a cukorra vonatkozó KPSZ rendelkezett a cukor szabványos minőségének a 318/2006/EK rendeletben részletesen meghatározottak szerinti – különösen a kereskedelmi előírások és a technikai elemzés fejlődésének figyelembevétele céljából – történő felülvizsgálatának lehetőségéről. E rendelet tehát lehetővé tette, hogy a Bizottság módosítsa a vonatkozó mellékletet. Különösen szükség van e lehetőség megőrzésére annak érdekében, hogy a Bizottságnak lehetősége legyen szükség esetén gyors intézkedést hozni.

(14)	A közösségi piaci cukorárakra vonatkozó megbízható információk biztosítása érdekében be kell építeni e rendeletbe a cukor közös piacszervezésében foglalt azon árbejelentő rendszert, amelynek alapján a fehércukor piaci árszintjeit meg kell határozni.

(15)

Annak megakadályozása érdekében, hogy maga az intervenciós rendszer a gabonafélék, a rizs, a vaj és a sovány tejpor tekintetében önálló felvevőpiaccá váljon, fenn kell tartani az annak előírására vonatkozó lehetőséget, hogy csak az év bizonyos időszakaiban lehessen állami intervenciót nyitni. A marha- és borjúhús-termékek, a sertéshús, valamint a vaj tekintetében az állami intervenció megnyitásának és lezárásának a piaci ár egy bizonyos időszakra vonatkozó szintjétől kell függenie. A kukorica, a rizs és a cukor tekintetében fenn kell tartani az állami intervenció keretében történő felvásárlás mennyiségi korlátozását. A vaj és a sovány tejpor esetében fenn kell tartani a Bizottság arra való felhatalmazását, hogy a szokásos intervenciós felvásárlást felfüggessze, amikor az egy bizonyos mennyiséget elér, vagy azt pályázati eljárás keretében történő felvásárlással váltsa fel.

(16)

A gabonafélékre, a rizsre, valamint a marha- és borjúhúsra vonatkozó KPSZ-ekben a múltban csökkentették azt az árszintet, amelyen az állami intervenció keretében a felvásárlást végre kell hajtani, és rögzítették is azt a közvetlen támogatási rendszereknek ezen ágazatokban való bevezetésével egyidejűleg. Ezért szoros kapcsolat áll fenn egyrészt az e rendszerek szerinti támogatások, másrészt az intervenciós árak között. A tej- és tejtermékágazatban a termékek árszintjét annak érdekében rögzítették, hogy ezzel előmozdítsák az érintett termékek fogyasztását és javítsák e termékek versenyképességét. A rizs- és a cukorágazatban az árak rögzítése annak érdekében történt, hogy olyan esetekben, amikor a piaci ár egy adott gazdasági évben a következő gazdasági évre meghatározott referenciaár alá zuhan, stabilizálható legyen a piac. A Tanács e szakpolitikai döntései továbbra is érvényesek.

(17)

Ahogy a korábbi KPSZ-ek esetében, e rendeletben is rendelkezni kell az állami intervenció keretében felvásárolt termékek értékesítésének lehetőségéről. Ezeket az intézkedéseket oly módon kell meghozni, hogy elkerüljék a piac bármiféle zavarát, és biztosítva legyen a vásárlóknak az árukhoz való egyenlő hozzáférése és a velük szembeni egyenlő bánásmód.

(18)

A Közösségnek – a különböző mezőgazdasági termékek intervenciós készletei révén – megvannak a lehetséges eszközei ahhoz, hogy jelentősen hozzájáruljon a leginkább rászoruló polgárainak jólétéhez. A Közösség érdekében áll, hogy tartós alapon kihasználja az ebben rejlő lehetőséget, amíg a készleteket a megfelelő intézkedések bevezetésével a szokásos szintre csökkentik. E megfontolásokra figyelemmel a kijelölt szervezeteknek az intervenciós készletekből származó élelmiszerekkel a Közösség leginkább rászoruló személyei számára történő szétosztás céljából való ellátására vonatkozó általános szabályok megállapításáról szóló, 1987. december 10-i 3730/87/EGK tanácsi rendelet ( 27 ) rendelkezett eddig az élelmiszerek jótékonysági szervezetek általi szétosztásáról. Ezt a fontos szociális intézkedést – amely jelentős értékkel bírhat a rászorulók számára – fenn kell tartani és bele kell építeni e rendelet keretébe.

(19)

A tejpiac kiegyensúlyozásához és a piaci árak stabilizálásához való hozzájárulás érdekében a tejre és tejtermékekre vonatkozó KPSZ magántárolási támogatás nyújtásáról rendelkezett a tejszín, egyes vajtermékek és egyes sajttermékek tekintetében. Ezenfelül a Bizottság felhatalmazást kapott arra, hogy határozzon egyes egyéb sajttermékek, továbbá a fehér cukor, egyes olívaolajak, marha- és borjúhús termékek, a sovány tejpor, a sertéshús, valamint a juh- és kecskehús magántárolásának támogatásáról. E rendelet céljára tekintettel ezeket az intézkedéseket fenn kell tartani.

(20)

A hasított kifejlett marhák közösségi osztályozási rendszeréről szóló, 2006. július 24-i 1183/2006/EK tanácsi rendelet ( 28 ), a hasított kifejlett marhák közösségi osztályozási rendszere alkalmazási körének kiterjesztéséről szóló, 1990. május 7-i 1186/90/EGK tanácsi rendelet ( 29 ), a hasított sertések közösségi osztályozási rendszerének meghatározásáról szóló, 1984. november 13-i 3220/84/EGK tanácsi rendelet ( 30 ) és a hasított juhok közösségi osztályozási rendszeréről és a nyers vagy fagyasztott hasított juh közösségi szabványminőségének meghatározásáról szóló, 1992. július 23-i 2137/92/EGK tanácsi rendelet ( 31 ) meghatározza a marha- és borjúhús-, a sertéshús-, valamint a juh- és kecskehús-ágazatra vonatkozóan a hasított testek közösségi osztályozási rendszereit. Ezek a rendszerek alapvető fontosságúak az árak nyilvántartása és az intervenciós intézkedések alkalmazása céljából ezekben az ágazatokban. Ezenkívül a piac átláthatóságának javítására irányuló célkitűzéshez is hozzájárulnak. A hasított testek osztályozásának ilyen rendszereit fenn kell tartani. Ezért indokolt ezen rendszerek alapvető elemeinek az e rendeletbe való beillesztése amellett, hogy a Bizottság felhatalmazást kap bizonyos, inkább technikai jellegű kérdéseknek a végrehajtási szabályokkal való szabályozására.

(21)

A szabad forgalomnak az állatbetegségek terjedése elleni küzdelmet célzó intézkedések alkalmazásából eredő korlátozásai egyes termékek piacán nehézségeket okozhatnak egy vagy több tagállamban is. A tapasztalatok szerint a közegészségügyi vagy állat-egészségügyi kockázatok miatti fogyasztói bizalomvesztés olyan súlyos piaci zavarokat okozhat, mint a fogyasztás vagy az árak jelentős csökkenése.

(22)

A marha- és borjúhúsra, a tejre és tejtermékekre, a sertés-, juh- és kecskehúsra, a tojásra és a baromfira vonatkozó KPSZ-ekben az ilyen helyzetek orvoslására biztosított rendkívüli piactámogatási intézkedéseket ezért – az alkalmazásukra eddig vonatkozó feltételek mellett – bele kell foglalni e rendeletbe. A rendkívüli piactámogatási intézkedéseket a Bizottságnak kell meghoznia, és azoknak közvetlenül a betegség terjedése elleni küzdelem érdekében elfogadott egészségvédelmi és állat-egészségügyi intézkedésekhez kell kapcsolódniuk, vagy közvetlenül azokból kell következniük. Az intézkedéseket a tagállamok kérésére kell meghozni, az érintett piacok súlyos zavarának elkerülése érdekében.

(23)

Meg kell tartani e rendeletben a Bizottság lehetőségét arra, hogy – a gabonafélékre és a rizsre vonatkozó KPSZ-ekben előírtak szerinti – szükség esetén különleges intervenciós intézkedéseket fogadjon el annak érdekében, hogy a gabonaágazatban hatékonyan lépjenek fel a piaci zavarok veszélye ellen, valamint hogy a Közösség egyes régióiban megakadályozzák az állami intervenció nagyarányú alkalmazását a rizságazatban, vagy hogy pótolják a hántolatlan rizs természeti katasztrófák következtében kialakuló hiányát.

(24)	Rögzíteni kell a szabványos minőségű kvóta-cukorrépa minimálárát, és a szabványos minőséget a közösségi cukorrépa-termelők és nádcukor-termelők megfelelő életszínvonalának biztosítása érdekében meg kell határozni.

(25)	Különleges eszközökre van szükség a cukorgyártó vállalkozások és a cukorrépa-termelők jogai és kötelezettségei közötti tisztességes egyensúly biztosításához. Ezért a korábban a cukorra vonatkozó KPSZ-ben foglalt, a szakmaközi megállapodásokat szabályozó állandó rendelkezéseket meg kell tartani.

(26)

A természeti, gazdasági és technikai körülmények sokfélesége a cukorrépa tekintetében megnehezíti a Közösség egészére vonatkozó egységes felvásárlási feltételek meghatározását. Már születtek szakmán belüli megállapodások a cukorrépa-termelők szervezetei és a cukorgyártó vállalkozások között. A keretrendelkezéseknek ezért csak azokat a minimális garanciákat kell meghatározniuk, amelyeket a cukorpiac zavartalan működésének biztosítása érdekében mind a cukorrépa-termelők, mind a cukoripar szükségesnek tartanak, és lehetővé kell tenni, hogy bizonyos szabályoktól a szakmán belüli megállapodások keretében el lehessen térni. A részletes feltételeket korábban a cukorra vonatkozó KPSZ tekintetében a 318/2006/EK rendelet II. melléklete tartalmazta. E rendelkezések erősen technikai jellege miatt helyénvalóbb e kérdésekkel bizottsági szinten foglalkozni.

(27)	A cukorra vonatkozó KPSZ keretében felmerülő kiadások finanszírozásához való hozzájárulás érdekében megállapított termelési díjat be kell e rendeletbe illeszteni.

(28)	A piacok szerkezeti egyensúlyának a referenciaárhoz közeli árszinten való tartása érdekében fenn kell tartani a Bizottság számára biztosított azon lehetőséget, hogy úgy határozzon, hogy a piac egyensúlyának helyreállásáig cukrot von ki a piacról.

(29)

Az élő növények, a marha- és borjús, a sertéshús, a juh- és kecskehús, a tojás és a baromfi közös piacszervezései rendelkeznek olyan intézkedések elfogadásának a lehetőségéről, amelyek elősegítik a kínálat hozzáigazítását a piaci követelményekhez. Az ilyen intézkedések hozzájárulhatnak a piacok stabilizálásához és a mezőgazdasági népesség megfelelő életszínvonalának biztosításához. E rendelet célkitűzéseire figyelemmel ezt a lehetőséget fenn kell tartani. Az említett rendelkezések értelmében a Tanács a Szerződés 37. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően elfogadhatja az ilyen intézkedésekre vonatkozó általános szabályokat. Ezen intézkedések céljai egyértelműen körül vannak írva és behatárolják az elfogadható intézkedések jellegét. Ezért nincs szükség arra, hogy a Tanács ezekben az ágazatokban kiegészítő általános szabályokat fogadjon el, és erről a továbbiakban nem is kell rendelkezni.

(30)

A termelési mennyiségnek a cukor, továbbá a tej és tejtermékek ágazatában bevezetett, a 318/2006/EK rendeletben, valamint a tej- és tejtermékágazatban illeték megállapításáról szóló, 2003. szeptember 29-i 1788/2003/EK tanácsi rendeletben ( 32 ) meghatározott korlátozása sok éve alapvető piacpolitikai eszköz. Továbbra is fennállnak azok az okok, amelyek alapján a Közösség a múltban mindkét ágazatban termelésikvóta-rendszereket fogadott el.

(31)

Míg a cukorkvóta-rendszerről a cukorra vonatkozó KPSZ keretében rendelkeztek, addig a tejágazatban az ennek megfelelő rendszert a tej és tejtermékekre vonatkozó KPSZ-től különálló jogi aktus, nevezetesen az 1788/2003/EK rendelet szabályozta. A rendszerek alapvető fontosságára és e rendelet célkitűzéseire tekintettel indokolt a mindkét ágazatra vonatkozó rendelkezéseket beépíteni ebbe a rendeletbe, a rendszereknek és működési módjuknak a korábbi jogi helyzethez viszonyított lényegi változtatása nélkül.

(32)

Az e rendelet szerinti cukorkvóta-rendszernek ezért tükröznie kell a 318/2006/EK rendeletben meghatározott szabályozást, és különösen fenn kell tartania a kvóták jogi státuszát annyiban, amennyiben – a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében – a kvótarendszer a cukorágazat olyan piacszabályozó mechanizmusának minősül, amely közérdekű célok elérésének biztosítására irányul.

(33)

E rendeletnek ezért lehetővé kell tennie a Bizottság számára, hogy a Közösségen belül a cukoripar szerkezetátalakítására szolgáló ideiglenes rendszer megállapításáról szóló, 2006. február 20-i 320/2006/EK tanácsi rendelet ( 33 ) által létrehozott szerkezetátalakítási alap 2010. évi megszűnését követően a kvótákat fenntartható szintre igazítsa ki.

(34)

Mivel bizonyos szintű nemzeti rugalmasságra van szükség a feldolgozóipar, valamint a cukorrépa- és cukornád-termelés szerkezeti kiigazításával kapcsolatban abban az időszakban, amelyben a kvóták alkalmazandók, fenn kell tartani a tagállamok számára annak lehetőségét, hogy a vállalkozások kvótáit bizonyos korlátok között megváltoztassák, miközben a szerkezetátalakítási alap eszközként való működését nem korlátozzák.

(35)

A cukorra vonatkozó KPSZ úgy rendelkezett, hogy a piac többletcukor általi torzításának elkerülése érdekében a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy a bizonyos kritériumok alapján rendelkezzen a többletcukor, az izoglükóz vagy az inulinszirup átviteléről, amely így a következő gazdasági év kvótatermelésének részeként kezelendő. Ezenfelül, ha bizonyos mennyiségek nem felelnek meg az alkalmazandó feltételeknek, az ilyen mennyiségeknek a piaci helyzetet fenyegető felhalmozódása ellen a többletre kivetendő illetékről is rendelkezett. Ezeket a rendelkezéseket fenn kell tartani.

(36)

A tejkvótarendszer elsődleges célja továbbra is az, hogy csökkentse a kereslet és kínálat közötti egyensúlyhiányt az adott piacon, valamint az ebből származó strukturális többleteket, és így kedvezőbb piaci egyensúlyt teremtsen. Ezért továbbra is fenn kell tartani az egy bizonyos garanciaküszöb felett a közvetlen fogyasztás céljára begyűjtött vagy értékesített tej mennyiségére vonatkozó illeték alkalmazását. E rendelet célkitűzésével összhangban egy bizonyos mértékig szükség van különösen a cukor- és tejkvótarendszerek közötti terminológiai harmonizációra amellett, hogy teljes mértékben meg kell őrizni azok jogi status quo-ját. Ezért indokoltnak tűnik a tejágazatban alkalmazott terminológiának a cukorágazatban alkalmazott terminológiával való harmonizációja. Az 1788/2003/EK rendeletben a „nemzeti referenciamennyiség” és „egyéni referenciamennyiség” terminusokat ezért a „nemzeti kvóta” és „egyéni kvóta” terminusokkal kell helyettesíteni, megőrizve ugyanakkor a meghatározott jogi fogalmat.

(37)

A tejkvótarendszert e rendeletben lényegében az 1788/2003/EK rendelet szerint kell alakítani. Fenn kell tartani különösen a szállítások és a közvetlen értékesítések közötti különbségtételt, és a rendszert az egyedi reprezentatív zsírtartalmak és a nemzeti referencia-zsírtartalmak alapján kell alkalmazni. A mezőgazdasági termelők számára bizonyos körülmények között engedélyezni kell egyéni kvótájuk ideiglenes átruházását. Ezenfelül fenn kell tartani az elvet, hogy amikor egy gazdaságot eladnak, bérbe adnak vagy örökléssel átruháznak, az adott földterülettel együtt a megfelelő kvótát is át kell ruházni a vevőre, bérlőre vagy örökösre, ugyanakkor a tejtermelés szerkezeti átalakításának folytatása és a környezet javítása érdekében fenn kell tartani a kivételeket azon elvet illetően, hogy a kvóták a gazdaságokhoz kötődnek. A kvóták különböző típusú átruházásaival összhangban és objektív kritériumok alkalmazásával fenn kell tartani azon rendelkezéseket, amelyek a tagállamokat felhatalmazzák arra, hogy az átruházott mennyiségek egy részét a nemzeti tartalékban helyezzék el.

(38)

A többletilletéket úgy kell megállapítani, hogy az visszatartó erejű legyen, és azt a nemzeti kvóta meghaladásakor a tagállamoknak haladéktalanul be kelljen fizetniük. Ezt követően a tagállamnak a fizetés terhét meg kell osztania azon termelők között, amelyek hozzájárultak a túltermeléshez. E termelők pedig a tagállam előtt – azon tény alapján, hogy túllépték a rendelkezésükre álló mennyiséget – felelősek az esedékes illetékből rájuk eső hozzájárulás megfizetéséért. A tagállamok a nemzeti kvótájuk túllépésének megfelelő illetéket egy 1 %-os átalányösszeg visszatartásával befizetik az Európai Mezőgazdasági Garanciaalapba (EMGA); a visszatartott összeg arra szolgál, hogy figyelembe vegyék egyes termelők esetleges csődeseteit vagy végleges képtelenségét arra, hogy megfizessék az esedékes illetékből rájuk eső hozzájárulást.

(39)

A közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 2005. június 21-i 1290/2005/EK tanácsi rendelet ( 34 ) a kiegészítő illeték tejágazatbeli alkalmazásából eredő bevételeket „célhoz kötött bevételnek” minősíti, amelyet a közösségi költségvetésbe kell befizetni, és újrafelhasználás esetén kizárólag az EMGA vagy az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) keretében felmerülő kiadások finanszírozására lehet felhasználni. Az 1788/2003/EK rendelet 22. cikke – amelynek értelmében az illetékjövedelmek a mezőgazdasági piac stabilizálását szolgáló beavatkozásnak minősülnek és a tejágazat kiadásainak finanszírozására használandók fel – ezért elavulttá vált és ezért nem épül be ebbe a rendeletbe.

(40)	A különböző KPSZ-ek különféle támogatási rendszerekről rendelkeztek.

(41)	A szárított takarmányra, valamint a lenre és a kenderre vonatkozó KPSZ-ek ezen ágazatokban feldolgozási támogatást vezettek be annak eszközéül, hogy az érintett ágazatok tekintetében szabályozzák a belső piacot. Ezen rendelkezéseket fenn kell tartani.

(42)

Tekintettel a gabona és a burgonyakeményítő különleges piaci helyzetére, a gabonafélékre vonatkozó KPSZ olyan rendelkezéseket tartalmazott, amelyek szükség esetén termelési visszatérítés nyújtását tették lehetővé. A termelési visszatérítésnek olyan jellegűnek kell lennie, amelynek révén lehetővé válik, hogy az érintett ágazat által felhasznált alaptermékek a közös árak alkalmazásából származó árnál alacsonyabb áron álljanak az adott ágazat rendelkezésre. A cukorra vonatkozó KPSZ lehetőséget teremtett termelési visszatérítés nyújtására olyan esetekben, amikor az ipari, vegyipari vagy gyógyszeripari termékek gyártására tekintettel felmerül az igény egyes cukortermékek hozzáférhetővé tételét célzó intézkedések meghozatalára. Ezen rendelkezéseket fenn kell tartani.

(43)

A tejpiac kiegyensúlyozásához való hozzájárulás, valamint a tej és tejtermékek piaci árainak stabilizálása érdekében a tejtermékek értékesítési lehetőségét növelő intézkedésekre van szükség. A tejre és tejtermékekre vonatkozó KPSZ ezért az egyedi felhasználásokra és rendeltetésekre figyelemmel bizonyos tejtermékek forgalmazására vonatkozó támogatás odaítéléséről rendelkezett. Ezenfelül az említett KPSZ arról rendelkezett, hogy a fiatalok tejfogyasztásának ösztönzése céljából a Közösség fedezze az iskolai tanulók számára történő tejjuttatás támogatása során felmerült költségek egy részét. Ezen rendelkezéseket fenn kell tartani.

(44)

Az 1782/2003/EK rendelet 110i. cikkének (4) bekezdésével összhangban a közvetlen támogatásból a tagállamok által visszatartható bizonyos százaléknak megfelelő közösségi finanszírozás szükséges ahhoz, hogy a piaci szereplők jóváhagyott szervezeteit az olívaolaj és az étkezési olajbogyó termelési minőségének javítását célzó munkaprogramok létrehozására ösztönözzék. Ebben az összefüggésben az olívaolajra és az étkezési olajbogyóra vonatkozó KPSZ a szóban forgó munkaprogramok keretében vállalt tevékenységekhez kapcsolódó prioritásokkal összhangban elosztandó közösségi támogatásról rendelkezett. Ezen rendelkezéseket fenn kell tartani.

(45)

A dohányágazat támogatási programjaiból történő levonásokkal finanszírozott Közösségi Dohányalap a 2075/92/EGK rendelet alapján jött létre az ágazatot érintő különféle intézkedések végrehajtása céljából. A 2007-es év az utolsó, amikor az 1782/2003/EK rendelet IV. címének 10c. fejezetében foglalt támogatási programból történő levonások a Közösségi Dohányalap rendelkezésére állnak. Noha az alap finanszírozása e rendelet hatálybalépése előtt megszűnik, a 2075/92/EGK rendelet 13. cikkét mindazonáltal fenn kell tartani a Közösségi Dohányalap által finanszírozható többéves programok jogalapjaként.

(46)

A méhészetet, mint mezőgazdasági ágazatot a termelési feltételek és a hozamok változatossága, valamint a gazdasági szereplők területi széttagoltsága és sokfélesége jellemzi, mind a termelési, mind a forgalmazási szakaszban. Ezen túlmenően, figyelembe véve a varroatózisnak az utóbbi években több tagállamot is sújtó terjedését, továbbá azokat a problémákat, amelyeket ez a betegség okoz a méztermelésben, továbbra is közösségi szintű cselekvésre van szükség, mivel a varroatózis nem számolható fel teljesen, és kezelésének jóváhagyott termékekkel kell történnie. A fenti körülményekre tekintettel, továbbá a méhészeti termékek közösségi termelésének és forgalmazásának javítása érdekében olyan hároméves nemzeti programokat kell kidolgozni, amelyek magukban foglalják a technikai segítségnyújtást, a varroatózis visszaszorítására irányuló intézkedéseket, a vándorméhészet ésszerűsítését, a Közösségen belül található kaptárak állománypótlásának irányítását, valamint a méhészettel és méhészeti termékekkel foglalkozó kutatási programokban való együttműködést, a méhészeti termékek termelésének és forgalmazásának általános feltételei javítása céljából. Ezeket a nemzeti programokat részben a Közösség finanszírozza.

(47)	Az 1544/2006/EK rendelet valamennyi nemzeti selyemhernyó-támogatás helyébe közösségi selyemhernyó-tenyésztési támogatási rendszert léptetett, amely a felhasznált, selyemhernyó-petéket tartalmazó dobozok után fizetett átalányösszeg formájában valósul meg.

(48)	Mivel a méhészetre és selyemhernyó-tenyésztésre vonatkozó, fenti támogatási rendszerek bevezetéséhez vezető szakpolitikai megfontolások még mindig fennállnak, ezen támogatási rendszereket bele kell építeni e rendeletbe.

(49)

A mezőgazdasági termékek forgalmazására vonatkozó előírások alkalmazása hozzájárulhat a termelés és a forgalmazás gazdasági feltételeinek, valamint a termékek minőségének javulásához. Az ilyen előírások alkalmazása ezért a termelők, a kereskedők és a fogyasztók érdekeit is szolgálja. Ennek megfelelően a banánra, az olívaolajra és az étkezési olajbogyóra, az élő növényekre, a tojásra és a baromfira vonatkozó KPSZ-ek keretében olyan forgalmazási előírások léptek életbe, amelyek különösen a minőséghez, az osztályozáshoz, a tömeghez, a méretezéshez, a csomagoláshoz, a göngyöleghez, a tároláshoz, a szállításhoz, a kiszereléshez, az eredethez és a címkézéshez kapcsolódnak. Helyénvaló e megközelítés fenntartása ebben a rendeletben.

(50)

Az olívaolajra és az étkezési olajbogyóra, valamint a banánra vonatkozó KPSZ-ek keretében eddig a Bizottságot bízták meg a forgalmazási előírásokra vonatkozó rendelkezések elfogadásával. Tekintettel arra, hogy az előírások kimondottan technikai jellegűek, és mivel azok hatékonyságát folyamatoson javítani kell és azokat a fejlődő kereskedelmi gyakorlatokhoz kell igazítani, helyénvalónak e megközelítés kiterjesztése az élőnövény-ágazatokra, meghatározva azokat a kritériumokat, amelyeket a Bizottságnak a vonatkozó szabályok kialakításakor figyelembe kell vennie. Ezenkívül a fogyasztóknak kínált termékek minősége és eredetisége vonatkozásában a visszaélések és az ilyen visszaélésekből eredő súlyos piaci zavarok elkerülése érdekében szükség lehet különleges intézkedések, különösen naprakész elemzési módszerek és az érintett előírások jellemzőinek meghatározását szolgáló egyéb intézkedések elfogadására.

(51)

Több olyan jogi eszköz is létezik, amely a tej, tejtermékek és zsírok forgalmazásának és megnevezésének szabályozását szolgálja. Ezek célja – a termelők és a fogyasztók érdekében – egyrészt a tej és a tejtermékek piaci helyzetének a javítása, másrészt a tejből és a nem tejből származó kenhető zsírok közti tisztességes verseny biztosítása. A tej és tejtermékek forgalmazása során használt megnevezések védelméről szóló, 1987. július 2-i 1898/87/EGK tanácsi rendeletben ( 35 ) foglalt szabályok célja a fogyasztók védelme, valamint a tejtermékek és más versengő termékek közötti, a verseny torzulását megakadályozó versenyfeltételek létrehozása a termékmegnevezés, a címkézés és a reklámozás terén. A tej- és tejtermékpiac közös szervezésének a fogyasztói tejre vonatkozó kiegészítő szabályairól szóló, 1997. december 18-i 2597/97/EK tanácsi rendelet ( 36 ) a fogyasztói tej kiváló minőségének és a fogyasztói igényeket és kívánságokat kielégítő termékeknek garantálását célzó szabályokat állapít meg, így stabilizálva az érintett piacot és kiváló minőségű fogyasztói tejet biztosítva a fogyasztók számára. A kenhető zsírokra vonatkozó előírások megállapításáról szóló, 1994. december 5-i 2991/94/EK tanácsi rendelet ( 37 ) megállapítja az érintett tejtermékek és nem tejből készült termékek forgalmazási előírásait a termékek megnevezésére vonatkozó szabályokhoz társuló pontos és áttekinthető osztályozással együtt. E rendelet céljaival összhangban az említett szabályokat fenn kell tartani.

(52)

A tojás- és a baromfiágazat tekintetében már vannak rendelkezések a forgalmazási előírásokra és bizonyos esetekben a termelésre vonatkozóan. Ezeket a rendelkezéseket a tojásra vonatkozó forgalmazási előírásokról szóló 2006. június 19-i 1028/2006/EK tanácsi rendelet ( 38 ), a baromfira vonatkozó egyes forgalmazási előírásokról szóló 1990. június 26-i 1906/90/EGK tanácsi rendelet ( 39 ) és a keltetőtojások és a naposcsibék termeléséről és forgalmazásáról szóló 1975. október 29-i 2782/75/EGK tanácsi rendelet ( 40 ) tartalmazza. Az ezen rendeletekben található alapvető szabályokat be kell építeni ebbe a rendeletbe.

(53)

Az 1028/2006/EK rendelet meghatározza, hogy a forgalmi előírásokat elvben valamennyi, a Gallus gallus fajhoz tartozó tyúktól származó, a Közösség területén forgalmazott tojásra alkalmazni kell, valamint általános szabályként a harmadik országokba kivitelre szánt tojásokra is. A rendelet továbbá különbséget tesz a közvetlen emberi fogyasztásra alkalmas tojások és a közvetlen emberi fogyasztásra nem alkalmas tojások között a tojásokra vonatkozó két minőségi osztály létrehozása révén, valamint rendelkezik arról, hogy a fogyasztó számára megfelelő információt kell biztosítani a minőségi és súly szerinti osztályokat és az alkalmazott tenyésztési módszerek azonosítását illetően. Végezetül a rendelet olyan különös szabályokat határoz meg a harmadik országból behozott tojások tekintetében, amelyek értelmében egyes harmadik országokban hatályban lévő különös rendelkezések indokolhatják a forgalmi előírásoktól való eltérések engedélyezését, amennyiben a közösségi jogszabályokkal való egyenértékűségük biztosított.

(54)

A baromfihús tekintetében az 1906/90/EGK rendelet előírja, hogy a forgalmi előírások elvben vonatkoznak az emberi fogyasztásra alkalmas egyes baromfihús-féleségekre, a harmadik országokba kivitelre szánt baromfihúst pedig ki kell zárni a forgalmi előírások alkalmazási köréből. Az előbbi rendelet rendelkezik a baromfihús felépítés és küllem alapján történő két osztályba sorolásáról és meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett a hús értékesítésre kínálható.

(55)

Az előbbi rendeleteknek megfelelően a tagállamoknak képesnek kell lenniük arra, hogy mentességet biztosítsanak ezen forgalmi előírások alkalmazására vonatkozó kötelezettség alól a termelő és a végső fogyasztó közötti közvetlen, kis mennyiségeket érintő egyes értékesítési formák révén értékesített tojások, illetve baromfihús esetében.

(56)

A 2782/75/EGK rendelet különös szabályokat állapít meg a keltetőtojások és a naposcsibék forgalmazására és szállítására, valamint a keltetőtojások keltetésére vonatkozóan. Az előbbi rendelet meghatározza különösen a keltetőtojások csirketenyésztésnél használt egyedi megjelölését, a csomagolás módját és a szállításhoz használt csomagolóanyag típusát. A rendelet kizárja ugyanakkor a kis kapacitású tenyésztelepeket és egyéb szaporítótelepeket az a rendeletben meghatározott előírások kötelező alkalmazási köréből.

(57)	E rendelet céljaival összhangban az említett szabályokat lényegi változtatás nélkül fenn kell tartani. Az előbbi rendeletek technikai természetű rendelkezéseivel, ugyanakkor, a Bizottság által elfogadandó végrehajtási szabályoknak kell foglalkozniuk.

(58)

Ahogyan az a komlóra vonatkozó KPSZ-ben eddig is történt, a Közösség egész területén minőségpolitikát kell folytatni a tanúsítással kapcsolatos rendelkezések, valamint az olyan termékek értékesítésének tilalmára vonatkozó szabályok végrehajtásával, amelyek tekintetében nem bocsátottak ki tanúsítványt vagy – importált termékek esetében – amelyek nem rendelkeznek annak megfelelő minőségi jellemzőkkel.

(59)	Az olívaolaj leírásai és meghatározásai, valamint az elnevezések a piaci szerkezet meghatározó tényezőit jelentik a minőségi előírások, valamint a fogyasztóknak a termékkel kapcsolatos megfelelő információ biztosítása tekintetében, Ezért ezeket e rendeletben fenn kell tartani.

(60)

A fent említett támogatási rendszerek egyike, amely a tej és tejtermékek piacának kiegyensúlyozásához és az ágazat piaci árainak stabilizálásához járul hozzá, az 1255/1999/EK rendeletben foglalt, a sovány tej kazeiné és kazeinátokká való feldolgozására vonatkozó támogatási rendszer. A tej- és tejtermékpiac közös szervezésének a sajtra vonatkozó kiegészítő általános szabályairól szóló, 1990. július 24-i 2204/90/EGK tanácsi rendelet ( 41 ) a kazein és a kazeinátok sajtgyártás során történő felhasználására vonatkozó szabályokat határozta meg az említett támogatási rendszerből esetlegesen származó káros hatások megakadályozása érdekében, figyelembe véve a sajt kazeinnel és kazeinátokkal való helyettesítési műveletekkel szembeni érzékenységét, a piac stabilizálásának szándékával. Ezeket a szabályokat be kell építeni ebbe a rendeletbe.

(61)

Az egyes mezőgazdasági nyersanyagok etil-alkohollá történő feldolgozása szorosan kapcsolódik az említett nyersanyagok gazdaságához. Nagymértékben hozzájárulhat e nyersanyagok értékének növekedéséhez, és a Közösség egyes régióinak gazdaságára nézve különös jelentőséggel bírhat, vagy számottevő jövedelemforrást képezhet az érintett nyersanyagok termelői számára. Lehetővé teszi továbbá a nem megfelelő minőségű termékek felhasználását vagy az egyes ágazatokban esetleg átmeneti nehézségekkel fenyegető rövid-távú túlkínálat felszámolását.

(62)

A komló-, az olívaolaj és az étkezési olajbogyó-, a dohány- és a selyemhernyó-ágazatban a jogszabályok számos különböző típusú szervezetekre fókuszálnak az egyes szakpolitikai célkitázések megvalósítása érdekében, különös azzal a céllal, hogy együttes fellépéssel stabilizálják az érintett termékek piacát, valamint javítsák és garantálják azok minőségét. A szervezetek ezen rendszerét eddig szabályozó rendelkezések olyan szervezeteken alapulnak, amelyeket a tagállamok – vagy bizonyos feltételek mellett a Bizottság – a Bizottság által elfogadandó rendelkezésekkel összhangban elismernek. Ezt a rendszert fenn kell tartani és az eddig hatályban lévő rendelkezéseket össze kell hangolni.

(63)

Azon ágazatközi szervezetek egyes tevékenységeinek támogatása érdekében, amelyek a dohány piacának közös szervezésére vonatkozó jelenlegi szabályokra figyelemmel különös érdeklődésre tartanak számot, rendelkezni kell arról, hogy azokat a szabályokat, amelyeket valamely ágazatközi szervezet a tagjaira nézve elfogad, bizonyos feltételek mellett egy vagy több régióban kiterjesszék valamennyi nem tag termelőre és csoportra is. Ugyanezen elvet kellene alkalmazni az ágazatközi szervezetek egyéb tevékenységei tekintetében is, amelyek általános gazdasági vagy technikai jelentőséggel bírnak a dohányágazat számára, és ezért a szóban forgó ágazatban tevékeny valamennyi személy számára hasznosak. Szoros együttműködésre van szükség a tagállamok és a Bizottság között. A Bizottságnak állandó ellenőrzési jogosultsággal kell rendelkeznie, különösen az ilyen szervezetek által elfogadott megállapodások és összehangolt magatartása tekintetében.

(64)

Egyes ágazatokban – azokon kívül, amelyek esetében jelenleg szabályok határozzák meg a termelői vagy szakmaközi szervezetek elismerését – a tagállamok kérhetik az ilyen típusú szervezetek elismerését a nemzeti jog alapján, amennyiben az összhangban van a közösségi joggal. Ezt a lehetőséget ezért tisztázni kell. Ezentúl olyan szabályokat kell elfogadni, amelyek kimondják, hogy a termelői vagy szakmaközi szervezetek jelenlegi rendeletekkel összhangban való elismerése ezen rendelet elfogadását követően is érvényes marad.

(65)

Az egységes közösségi piac magában foglal egy, a Közösség külső határain alkalmazandó kereskedelmi rendszert. Ennek a kereskedelmi rendszernek behozatali vámokat és export-visszatérítéseket kell magában foglalnia, valamint – elvben – stabilizálnia kell a közösségi piacot. A kereskedelmi rendszernek a többoldalú kereskedelmi tárgyalások uruguayi fordulója során vállalt kötelezettségeken kell alapulnia.

(66)

A gabonafélék, a rizs, a cukor, a vetőmagok, az olívaolaj és az étkezési olajbogyó, a len és a kender, a marha- és borjúhús, a tej és tejtermékek, a sertéshús, a juh- és kecskehús, a tojás, a baromfihús, az élő növények és a mezőgazdasági eredetű etilalkohol ágazatában a közös piacszervezések keretében a mezőgazdasági termékek harmadik országokkal folytatott kereskedelme volumenének megfigyelése eddig behozatal és kivitel esetén is vagy kötelező engedélyezési rendszerek vagy olyan rendszerek hatálya alá tartozott, amelyekben a Bizottság engedélyezési követelmények előírására vonatkozó felhatalmazással rendelkezett.

(67)

A kereskedelmi forgalom megfigyelése elsősorban irányítás kérdése, melyet rugalmasan kell kezelni. Ennek alapján és azon KPSZ-ek tekintetében szerzett tapasztalatokra figyelemmel, amelyeknél már a Bizottságra ruházták az engedélyek kezelését, helyénvalónak tűnik e megközelítés kiterjesztése a behozatali és kiviteli engedélyt alkalmazó valamennyi ágazatra. Az engedélyezési követelmények bevezetésére vonatkozó döntést a Bizottság hozza meg, figyelembe véve a behozatali engedélyek szükségességét az érintett piacok irányításához, és különösen a kérdéses termékek behozatalának megfigyeléséhez.

(68)

A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretében kötött megállapodások értelmében a mezőgazdasági termékekre vonatkozó vámok a legtöbb esetben a közös vámtarifában kerültek megállapításra. A gabona- és a rizságazat néhány terméke esetében azonban a kiegészítő mechanizmusok bevezetése szükségessé teszi az eltérések elfogadásának lehetőségéről történő rendelkezést.

(69)	A bizonyos mezőgazdasági termékek behozatala miatt esetleg a közösségi piacot sújtó káros hatások megelőzése vagy ellensúlyozása érdekében az ilyen termékek behozatalát – amennyiben bizonyos feltételek teljesülnek – kiegészítő vámtétel megfizetéséhez kell kötni.

(70)	A Bizottságot – bizonyos feltételek mellett – helyénvaló felhatalmazni a Szerződéssel összhangban megkötött nemzetközi megállapodásokból vagy a Tanács egyéb jogi aktusából eredő behozatali vámkontingensek megnyitásának és kezelésének jogával.

(71)

A gabonafélék, rizs és tört rizs keverékére vonatkozó importlefölözésekről szóló, 1975. október 29-i 2729/75/EGK tanácsi rendelet ( 42 ) célja a gabonafélék, a rizs és tört rizs keverékének importja esetében a vámrendszer megfelelő működésének a biztosítása. Ezeket a szabályokat e rendeletbe bele kell foglalni.

(72)

A Közösség számos kedvezményes piacra jutásról szóló megállapodást kötött harmadik országokkal, amelyek alapján az érintett országok kedvező feltételek mellett exportálhatnak nádcukrot a Közösségbe. A cukorra vonatkozó KPSZ rendelkezett a finomítók cukorigényének felméréséről, és a behozatali engedélyeknek – bizonyos feltételek mellett történő – azon, jelentős mennyiségű importált nádcukrot feldolgozó szakosodott felhasználók számára való fenntartásáról, amelyek kizárólag cukorfinomítással foglalkozó közösségi üzemeknek minősülnek. Ezen rendelkezéseket fenn kell tartani.

(73)

Annak megakadályozására, hogy a tiltott termények megzavarják a rost előállítására szolgáló kender piacának közös szervezését, a vonatkozó rendelet rendelkezett a kender és a kendermag behozatalának ellenőrzéséről, biztosítandó, hogy ezek a termékek bizonyos garanciákat nyújtsanak a tetrahidro-kannabinol-tartalom tekintetében. Ezenkívül a nem vetés céljára szolgáló kendermag behozatalát egy ellenőrzési rendszer hatálya alá helyezték, amely rendelkezik az érintett importőrök tevékenységének engedélyezéséről. Ezen rendelkezéseket fenn kell tartani.

(74)

A komlóágazat termékei tekintetében a minőségpolitikát a Közösség egész területére kiterjedően folytatják. Azon rendelkezéseket, amelyek a behozott termékek esetében biztosítják, hogy csak a megfelelő minimális minőségi jellemzőkkel rendelkező termékek behozatalára kerüljön sor, e rendeletbe bele kell foglalni.

(75)

A vámrendszer a Közösség külső határain lehetővé teszi minden egyéb védintézkedés mellőzését. A belső piaci és vámmechanizmus rendkívüli körülmények között elégtelennek bizonyulhat. Ilyen esetekben – annak érdekében, hogy a Közösség piaca ne maradjon védtelen az esetlegesen kialakuló zavarokkal szemben – a Közösségnek képesnek kell lennie valamennyi szükséges intézkedés haladéktalan megtételére. Az ilyen intézkedéseknek összhangban kell lenniük a Közösség nemzetközi kötelezettségeivel.

(76)

A KPSZ-ek megfelelő működésének biztosítása és különösen a piaci zavarok elkerülése érdekében a KPSZ-ek számos termék esetében hagyományosan rendelkeztek az aktív vagy passzív feldolgozási eljárás alkalmazásának megtiltásáról. Ezt a lehetőséget fenn kell tartani. Ezenfelül a tapasztalatok azt mutatják, hogy ha ezen intézkedések alkalmazása zavarja vagy annak veszélyével fenyegeti a piacokat, úgy jelentősebb késedelem nélkül intézkedést kell hozni. Ezért a Bizottságot fel kell ruházni a megfelelő hatáskörökkel. Indokolt ezért biztosítani, hogy a Bizottságnak lehetősége legyen ilyen helyzetekben az aktív és passzív feldolgozási eljárások alkalmazását felfüggeszteni.

(77)

A harmadik országokba irányuló kivitel után járó – a Közösségen belüli árak és a világpiaci árak közötti különbségen alapuló és a Közösségnek a WTO-ban tett kötelezettségvállalásai által meghatározott korlátokon belüli – visszatérítések odaítélésére vonatkozó rendelkezéseknek arra kell szolgálniuk, hogy biztosítsák a Közösség részvételét az e rendelet hatálya alá tartozó egyes termékek nemzetközi kereskedelmében. A támogatott kivitelnek értékbeli és mennyiségi korlátok között kell maradnia.

(78)

Az érték tekintetében megállapított határok betartását akkor kell biztosítani, amikor az export-visszatérítéseket meghatározzák, a kifizetéseknek az EMGA-ra vonatkozó szabályok szerinti ellenőrzése révén. Az ellenőrzés az export-visszatérítések kötelező előzetes rögzítése révén megkönnyíthető, miközben a differenciált visszatérítések esetében lehetőség van – azon földrajzi területen belül, amelyre egy egységes export-visszatérítési mérték vonatkozik – a meghatározott rendeltetési hely megváltoztatására. A rendeltetési hely megváltoztatása esetében a tényleges rendeltetési helyre alkalmazandó export-visszatérítést kell megfizetni, amelynek felső határa a rendeltetési helyre alkalmazandó, előzetesen rögzített összeg.

(79)

A mennyiségi korlátoknak való megfelelést egy megbízható és hatékony ellenőrző rendszernek kell biztosítania. E célból az export-visszatérítések odaítélését kiviteli engedélyhez kell kötni. Az export-visszatérítéseket a rendelkezésre álló felső korlát mértékéig, az érintett termék adott helyzetének függvényében kell odaítélni. E szabály alól kizárólag a Szerződés I. mellékletében nem szereplő olyan feldolgozott termékek esetében lehet kivételt tenni, amelyekre nem vonatkoznak volumenbeli korlátok. Rendelkezni kell az irányítási szabályok szigorú betartásától való eltérésről abban az esetben, ha az export-visszatérítésben részesülő kivitel várhatóan nem lépi túl a megállapított mennyiséget.

(80)	Élő szarvasmarhafélék kivitele esetében rendelkezni kell arról, hogy az export-visszatérítés odaítélésére és kifizetésére kizárólag abban az esetben kerül sor, ha az állatok jóléte, és különösen az állatok szállítás alatti védelme tekintetében a közösségi jogban előírt rendelkezéseket betartják.

(81)

A mezőgazdasági termékek, egyes esetekben, a harmadik országokban megkülönböztetett behozatali elbánásban részesülhetnek, ha megfelelnek bizonyos előírásoknak és/vagy árfeltételeknek. Az importáló harmadik ország hatóságai és a Közösség között igazgatási együttműködésre van szükség az adott rendszer megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében. E célból a termékekhez egy, a Közösség területén kibocsátott tanúsítványt kell mellékelni.

(82)	A virághagymák harmadik országokba történő kivitele számottevő gazdasági jelentőséggel bír a Közösség számára. A kivitelek folytatása és fejlesztése az áraknak az ágazaton belüli stabilizálásával biztosítható. Ezért rendelkezni kell a szóban forgó termékek export-minimáláráról.

(83)

A Szerződés 36. cikkével összhangban a Szerződés versenyszabályokra vonatkozó fejezetének rendelkezései kizárólag a Tanács által a Szerződés 37. cikk (2) és (3) bekezdésének keretében, és az ott megállapított eljárással összhangban meghatározott mértékig alkalmazandók a mezőgazdasági termékek előállítására és kereskedelmére. A különféle KPSZ-ekben az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseket nagyrészt alkalmazandónak minősítették. Az egyes versenyszabályok mezőgazdasági termékek termelésére és kereskedelmére történő alkalmazásáról szóló, 2006. július 24-i 1184/2006/EK tanácsi rendelet ( 43 ) tovább pontosította különösen a Szerződés vállalkozásokra vonatkozó szabályainak alkalmazását. Az egységes átfogó piacpolitikai szabályozás kialakításának céljával összhangban helyénvaló az érintett rendelkezések beépítése a rendeletbe.

(84)

A Szerződés 81. cikkében említett megállapodásokra, döntésekre és összehangolt magatartásra, valamint az erőfölénnyel való visszaélésre vonatkozó versenyszabályokat alkalmazni kell a mezőgazdasági termékek termelése és kereskedelme tekintetében is olyan mértékben, hogy azok alkalmazása ne akadályozza a nemzeti agrárpiaci rendtartás működését, és ne veszélyeztesse a KAP célkitűzéseinek elérését.

(85)

Különös figyelmet kell fordítani azon termelői szervezetekre, amelyek célja különösen mezőgazdasági termékek együttes előállítása vagy kereskedelme, vagy az együttes létesítmény-használat, amennyiben az ilyen együttes fellépés nem zárja ki a verseny lehetőségét vagy nem veszélyezteti a Szerződés 33. cikkében foglalt célkitűzések elérését.

(86)

A KAP fejlődésének veszélyeztetését elkerülendő, valamint a jogbiztonság és az érintett vállalkozások megkülönböztetésmentes kezelésének biztosítása érdekében a Bizottság – a Bíróság általi felülvizsgálatra is figyelemmel – kizárólagos hatáskörrel rendelkezik annak meghatározására, hogy a Szerződés 81. cikkében említett megállapodások, döntések és összehangolt magatartások összeegyeztethetők-e a KAP céljaival.

(87)

Nemzeti támogatások odaítélése veszélyeztetné a közös árakon alapuló egységes piac megfelelő működését. Az e rendelet hatálya alá tartozó termékekre ezért általában a Szerződésnek az állami támogatásra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Bizonyos esetekben kivételt lehet tenni. Ha ilyen kivételek alkalmazandók, a Bizottságnak képesnek kell lennie a meglévő, új vagy javasolt nemzeti támogatások jegyzékének összeállítására, hogy megfelelő észrevételeket tehessen a tagállamok felé és alkalmas intézkedéseket javasolhasson számukra.

(88)

Csatlakozásuk óta Finnország és Svédország a rénszarvas és a rénszarvasból készült termékek tenyésztésének, illetve előállításának és értékesítésének sajátos gazdasági helyzete miatt támogatást nyújthat e tekintetben. A Bizottság engedélye alapján Finnország ezenkívül támogatást nyújthat meghatározott mennyiségű vetőmagra, valamint meghatározott mennyiségű gabonavetőmagra, amelyet sajátos éghajlati viszonyaira tekintettel kizárólag ebben az országban termelnek. Ezeket a kivételeket szükséges fenntartani.

(89)

Azokban a tagállamokban, amelyekben jelentősen csökken a cukorkvóta, a cukorrépa-termelők különösen súlyos alkalmazkodási nehézségekkel fognak szembesülni. Ilyen esetekben a cukorrépa-termelőknek az 1782/2003/EK rendelet IV. címének 10f. fejezete szerint nyújtott átmeneti közösségi támogatás nem lesz elegendő a cukorrépa-termelők nehézségeinek teljes körű megoldásához. Ezért a kvótájukat a 2006. február 20-án, a 318/2006/EK rendelet III. mellékletében rögzített cukorkvótához képest több mint 50 %-kal csökkentő tagállamok számára engedélyezni kell, hogy az átmeneti közösségi támogatás alkalmazási időszakában állami támogatást nyújtsanak a cukorrépa-termelőknek. Annak biztosítására, hogy az állami támogatást nyújtó tagállamok nem nyújtanak a cukorrépa-termelők szükségleteit meghaladó mértékben támogatást, az érintett állami támogatás teljes összegét a Bizottságnak továbbra is jóvá kell hagynia, Olaszország kivételével, ahol a legtermelékenyebb cukorrépa-termelőknek a reform utáni piaci feltételekhez való alkalmazkodáshoz szükséges maximális igénye a megtermelt cukorrépa után tonnánként 11 euróra becsülhető. Ezen túlmenően az Olaszországban várhatóan felmerülő sajátos problémákra tekintettel azon rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik a cukorrépa-termelők számára az odaítélt állami támogatás közvetlen vagy közvetett igénybevételét, fenn kell tartani.

(90)

Finnországban a cukorrépa-termesztés sajátos földrajzi és éghajlati körülmények között történik, ami a cukorreform általános hatásain túlmenően is hátrányosan befolyásolja a ágazatot. Ezért a cukorra vonatkozó KPSZ azon rendelkezését, amely az említett tagállam számára állandó jelleggel engedélyezi, hogy megfelelő összegű állami támogatást nyújtson a cukorrépa-termelők részére, fenn kell tartani.

(91)

Tekintettel a németországi sajátos helyzetre, ahol a német alkoholmonopólium külön feltételei alapján jelenleg nagyszámú, alkoholt előállító kistermelő részesül állami támogatásban, meghatározott időtartamig engedélyezni kell az ilyen támogatás további nyújtását. Ezenkívül rendelkezni kell az említett időtartam végén az ezen eltérés működéséről szóló bizottsági jelentés – megfelelő javaslatok kíséretében történő – benyújtásáról is.

(92)	Ha egy tagállam a területén támogatni kívánja a tej és a tejtermékek közösségi fogyasztásának előmozdítását célzó intézkedéseket, rendelkezni kell arról a lehetőségről, hogy az ilyen intézkedéseket a tejtermelőkre nemzeti szinten kivetett promóciós illetékből finanszírozzák.

(93)

A szárított-takarmány-előállítás lehetséges fejlődésének figyelembevétele érdekében a Bizottság – a szárított takarmány közös piacszervezésének értékelése alapján – 2008. szeptember 30. előtt jelentést nyújt be a Tanácshoz erről az ágazatról. A jelentéshez szükség esetén megfelelő javaslatokat kell csatolni. Ezenkívül a Bizottságnak rendszeres időközönként jelentést kell tennie az Európai Parlament és a Tanács számára a méhészeti ágazat tekintetében alkalmazott támogatási rendszerről.

(94)	Megfelelő információra van szükség a közösségi komlópiac helyzetéről és fejlődési tendenciáiról. Ezért rendelkezni kell a Közösség területén termelt komló szállítására vonatkozó valamennyi szerződés nyilvántartásba vételéről.

(95)	Bizonyos körülmények között és bizonyos termékek esetében helyénvaló rendelkezni az olyan esetekben meghozandó intézkedésekről, amikor a belső piaci árak vagy a világpiaci árfolyamok vagy árak jelentős változása miatt piaci zavarok következnek be vagy azok bekövetkezése valószínű.

(96)

Szükség van a mezőgazdasági eredetű etil-alkoholra vonatkozó egyedi intézkedések kereteinek megállapítására abból a célból, hogy a piac figyelemmel kísérése érdekében lehetővé váljon a gazdasági adatok gyűjtése és a statisztikai adatok elemzése. A nem mezőgazdasági eredetű etil-alkoholra vonatkozó információkat is hozzáférhetővé kell tenni oly mértékben, amennyire általánosságban a mezőgazdasági eredetű etil-alkohol piaca kapcsolódik az etil-alkohol piacához.

(97)	Az e rendelet alkalmazásából eredő kötelezettségek következtében a tagállamok részéről felmerülő kiadásokat a Közösség az 1290/2005/EK rendelettel összhangban finanszírozza.

(98)	A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy elfogadja a szükséges intézkedéseket a szükséghelyzetben felmerülő egyedi gyakorlati problémák megoldására.

(99)	Mivel a mezőgazdasági termékek közös piacai folyamatosan fejlődnek, a tagállamoknak és a Bizottságnak folyamatosan tájékoztatniuk kell egymást a vonatkozó fejleményekről.

(100)

Az e rendeletben megállapított előnyökkel való visszaélés elkerülése érdekében az előnyök nem adhatók meg, vagy adott esetben azokat vissza kell vonni, ha bebizonyosodik, hogy valamely előny megszerzésének feltételeit – e rendelet céljaival ellentétesen – mesterségesen teremtették meg.

(101)

Az ebben a rendeletben meghatározott kötelezettségek teljesítésének garantálása érdekében ellenőrzésekre és a kötelezettségek nem teljesítése esetén igazgatási intézkedések és igazgatási szankciók alkalmazására van szükség. Ezért a Bizottságra kell ruházni a megfelelő szabályok – beleértve a jogosulatlan kifizetések visszatérítésére és a tagállamok e rendelet alkalmazásából eredő jelentéstételi kötelezettségére vonatkozó szabályok – meghatározásának hatáskörét.

(102)

Az ezen rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket általános szabályként a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal ( 44 ) összhangban kell elfogadni. Egyes, e rendelet szerinti intézkedések tekintetében azonban, amelyek bizottsági hatáskörökhöz kapcsolódnak és gyors intézkedést tesznek szükségessé vagy tisztán adminisztratív jellegűek, a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy maga járjon el.

(103)

A gyümölcs- és zöldségfélékre, a feldolgozott gyümölcs- és zöldségtermékekre, valamint a borra vonatkozó KPSZ-ek egyes elemeinek e rendeletbe való beillesztése miatt e KPSZ-ek bizonyos módosítására van szükség.

(104)

Ez a rendelet rendelkezéseket tartalmaz a Szerződés szerinti versenyszabályok alkalmazhatóságára vonatkozóan. Az ilyen rendelkezésekkel eddig az 1184/2006/EK rendelet foglalkozott. Az említett rendeletet hatályát ezért módosítani kell, egyértelművé téve, hogy rendelkezései kizárólag a Szerződés I. mellékletében felsorolt azon termékekre alkalmazandók, amelyek nem tartoznak e rendelet hatálya alá.

(105)

Ez a rendelet átveszi a (2) és (3) preambulumbekezdésben felsorolt alaprendeletekben foglalt rendelkezéseket, a 2200/96/EK, a 2201/96/EK és az 1493/1999/EK rendeletben foglaltak kivételével. Ezenkívül ez a rendelet magában foglalja a következő rendeletek rendelkezéseit:

— A Tanács 1975. október 29-i 2729/75/EGK rendelete a gabonafélék, rizs és tört rizs keverékére vonatkozó importlefölözésekről,

— A Tanács 1975. október 29-i 2763/75/EGK rendelete a sertéshús magánraktározási támogatására vonatkozó általános szabályok megállapításáról ( 45 ),

— A Tanács 1975. október 29-i 2782/75/EGK rendelete a keltetőtojások és a naposcsibék termeléséről és forgalmazásáról,

— A Tanács 1976. március 25-i 707/76/EGK rendelete a selyemhernyó-tenyésztők termelői csoportjainak elismeréséről ( 46 ),

— A Tanács 1977. május 17-i 1055/77/EGK rendelete az intervenciós hivatalok által felvásárolt termékek raktározásáról és szállításáról ( 47 ),

— A Tanács 1979. december 20-i 2931/79/EGK rendelete a harmadik országokban megkülönböztetett behozatali elbánásban részesíthető mezőgazdasági termékek exportjának előmozdításáról ( 48 ),

— A Tanács 1984. november 13-i 3220/84/EGK rendelete a hasított sertések közösségi osztályozási rendszerének meghatározásáról,

— A Tanács 1987. július 2-i 1898/87/EGK rendelete a tej és tejtermékek forgalmazása során használt megnevezések védelméről,

— A Tanács 1987. december 10-i 3730/87/EGK rendelete a kijelölt szervezeteknek az intervenciós készletekből származó élelmiszerekkel a Közösség leginkább rászoruló személyei számára történő szétosztás céljából való ellátására vonatkozó általános szabályok megállapításáról,

— A Tanács 1990. február 12-i 386/90/EGK rendelete a visszatérítésben vagy egyéb támogatásban részesülő mezőgazdasági termékek kivitele során végzett ellenőrzésről ( 49 ),

— A Tanács 1990. május 7-i 1186/90/EGK rendelete a hasított kifejlett marhák közösségi osztályozási rendszere alkalmazási körének kiterjesztéséről,

— A Tanács 1990. június 26-i 1906/90/EGK rendelete a baromfira vonatkozó egyes forgalmazási előírásokról,

— A Tanács 1990. július 24-i 2204/90/EGK rendelete a tej- és tejtermékpiac közös szervezésének a sajtra vonatkozó kiegészítő általános szabályairól,

— A Tanács 1992. június 30-i 2077/92/EGK rendelete a dohányágazaton belüli ágazati szervezetekről és megállapodásokról ( 50 ),

— A Tanács 1992. július 23-i 2137/92/EGK rendelete a hasított juhok közösségi osztályozási rendszeréről és a nyers vagy fagyasztott hasított juh közösségi szabványminőségének meghatározásáról,

— A Tanács 1994. december 5-i 2991/94/EK rendelete a kenhető zsírokra vonatkozó előírások megállapításáról,

— A Tanács 1997. december 18-i 2597/97/EK rendelete a tej- és tejtermékpiac közös szervezésének a fogyasztói tejre vonatkozó kiegészítő szabályairól,

— A Tanács 1999. október 22-i 2250/1999/EK rendelete az Új-Zélandról származó vajra vonatkozó vámkontingensről ( 51 ),

— A Tanács 2003. szeptember 29-i 1788/2003/EK rendelete a tej- és tejtermékágazatban illeték megállapításáról,

— A Tanács 2006. június 19-i 1028/2006/EK rendelete a tojásra vonatkozó forgalmazási előírásokról,

— A Tanács 2006. július 24-i 1183/2006/EK rendelete a hasított kifejlett marhák közösségi osztályozási rendszeréről.

(106)

Ezek a rendeletek ezért hatályukat vesztik. A jogbiztonság érdekében, valamint az e rendelet által hatályon kívül helyezendő jogi aktusok nagy számát és ezen jogi aktusok értelmében vagy ezek által elfogadandó jogi aktusok nagy számát tekintve indokolt kiemelni, hogy ez a hatályon kívül helyezés nem érinti a hatályon kívül helyezett jogi aktus alapján elfogadott bármely egyéb jogi aktus vagy egyéb jogi aktusokon ezáltal végrehajtott bármilyen módosítás érvényességét.

(107)

Ez a rendelet általánosságban 2008. január 1-jétől alkalmazandó. Az e rendelet új rendelkezései által az akkor folyamatban lévő 2007/2008-as gazdasági évben okozott zavar elkerülése érdekében azon ágazatok vonatkozásában, amelyek tekintetében gazdasági év van meghatározva, későbbi alkalmazási időpontról kell rendelkezni. Az érintett ágazatok tekintetében ezért e rendelet csak a 2008/2009-es gazdasági évtől alkalmazandó. Ebből következően, az ezen ágazatokra vonatkozó rendeletek a megfelelő 2007–2008-as gazdasági év végéig hatályban maradnak.

(108)

Ezenfelül néhány olyan további ágazat tekintetében, amelyekre vonatkozóan nincs meghatározva gazdasági év, a jelenlegi KPSZ-ekről az erre a rendeltre való zökkenőmentes átállás szintén későbbi alkalmazási időpontot tesz szükségessé. Ebből következően, az ezen ágazatokra vonatkozó jelenlegi KPSZ-ekre irányadó rendeleteket a rendeletben meghatározott későbbi alkalmazási időpontig alkalmazni kell.

(109)

A 386/90/EGK rendelet tekintetében az ennek a hatálya alá tartozó kérdésekben az elfogadás hatáskörét ez a rendelet a Bizottságra ruházza át. Ezenfelül a 3220/84/EGK, az 1186/90/EGK, a 2137/92/EGK és az 1183/2006/EK rendeleteket ez a rendelet hatályon kívül helyezi, ugyanakkor az említett rendeleteknek csak bizonyos részei kerülnek át ebbe a rendeletbe. Ezért az egyéb, az előbbi rendeletekben található részletekkel a Bizottság által a későbbiekben elfogadandó végrehajtási szabályoknak kell foglalkozniuk. A Bizottság számára több időt kell biztosítani a vonatkozó szabályok megállapítására. Ezért az említett rendeletek 2008. december 31-ig hatályban maradnak.

(110)

A következő tanácsi jogi aktusok feleslegessé váltak és ezért hatályukat vesztik:

— A Tanács 1968. március 12-i 315/68/EGK rendelete a virághagymák, sarjhagymák és gumók minőségi előírásainak rögzítéséről ( 52 ),

— A Tanács 1968. március 12-i 316/68/EGK rendelete a friss vágott virágok és friss lombdíszek minőségi szabványainak rögzítéséről ( 53 ),

— a Tanács 1969. december 9-i 2517/69/EGK rendelete a Közösség gyümölcstermelésének átszervezésére vonatkozó bizonyos intézkedések megállapításáról ( 54 ),

— a Tanács 1975. október 29-i 2728/75/EGK rendelete a burgonyakeményítő gyártására és kereskedelmére, valamint a keményítő gyártására szolgáló burgonyára vonatkozó támogatásokról ( 55 ),

— a Tanács 1980. június 5-i 1358/80/EGK rendelete az 1980/81-es gazdasági évre a kifejlett szarvasmarhák irányárának és intervenciós árának meghatározásáról, valamint a kifejlett marhák közösségi osztályozási rendszerének bevezetéséről ( 56 ),

— a Tanács 1987. december 21-i 4088/87/EGK rendelete a Ciprusról, Izraelből és Jordániából származó egyes virágok behozatalára vonatkozó kedvezményes vámok alkalmazására vonatkozó feltételek meghatározásáról ( 57 ),

— a Tanács 1974. november 20-i 74/583/EGK határozata a cukor mozgásának figyelemmel kíséréséről ( 58 ).

(111)

Az e rendelet által felváltott rendelkezésekben és rendeletekben foglalt szabályozásról való átállás során felmerülhetnek olyan nehézségek, amelyekkel e rendelet nem foglalkozik. Az ilyen jellegű nehézségek kezelése érdekében a Bizottság számára lehetővé kell tenni átmeneti intézkedések elfogadását,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

(1) Ez a rendelet létrehozza az I. mellékletben részletezett alábbi ágazatok termékei piacának közös szervezését:

(3) Ez a rendelet egyedi intézkedéseket határoz meg az alábbiakban felsorolt és – adott esetben – a II. mellékletben tovább részletezett ágazatok vonatkozásában:

(4) A 0701 KN-kód alá tartozó, friss vagy hűtött burgonya esetében a IV. rész II. fejezete alkalmazandó.

(1) E rendelet alkalmazásában a III. mellékletben meghatározott, bizonyos ágazatokra vonatkozó fogalommeghatározások alkalmazandók.

A gyümölcs- és zöldségágazati, valamint a feldolgozottgyümölcs- és feldolgozottzöldség-ágazati termékek vonatkozásában szükség esetén a Bizottság határozza meg a gazdasági éveket.

Amennyiben e rendelet másként nem rendelkezik, a Bizottság hatáskörrel történő felruházása esetén az a 195. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban jár el.

A Bizottság módosíthatja a III. melléklet I. részében a rizsre vonatkozóan megállapított fogalommeghatározásokat, és az „AKCS/indiai cukor” fogalommeghatározását, mely az említett melléklet II. részének 12. pontjában szerepel.

A Bizottság rögzítheti továbbá a rizs átváltási arányait a feldolgozás különböző szakaszaira, valamint a feldolgozási költségeket és a melléktermékek értékét.

(1) Ez a fejezet megállapítja az adott esetben az állami intervenció keretében történő felvásárlás szabályait és rendelkezik magántárolási támogatás nyújtásáról a következő ágazatok tekintetében:

Az 6. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül kizárólag a közösségi eredetű termékek jogosultak az állami intervenció keretében történő felvásárlásra vagy a magántárolásukhoz nyújtott támogatásra.

(1) Az 6. cikk (1) bekezdésében említett intervenciós intézkedések tárgyát képező termékek referenciaárai a következők:

(2) A gabona és a rizs tekintetében az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott referenciaárak a raktárba szállított áruk nagykereskedelmi, kirakodás előtti állapotára vonatkoznak. A referenciaárak a 41. cikkel összhangban kijelölt valamennyi közösségi intervenciós központra érvényesek.

(3) A Tanács – a Szerződés 37. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban – a termelés és a piacok alakulására figyelemmel megváltoztathatja az e cikk (1) bekezdésében rögzített referenciaárakat.

A Bizottság létrehoz egy, a cukorpiaci árakra vonatkozó információs rendszert, beleértve a cukorpiaci árszintek közzétételére szolgáló rendszert is.

A rendszer alapját a fehércukrot gyártó vállalkozások vagy a cukorkereskedelemben érdekelt egyéb gazdasági szereplők által szolgáltatott információk képezik. Ezen információkat bizalmasan kell kezelni.

A Bizottság gondoskodik arról, hogy a közzétett információk ne tegyék lehetővé az egyes vállalkozások vagy gazdasági szereplők árainak azonosítását.

(1) Az állami intervenció a következő termékek tekintetében az ebben szakaszban meghatározott feltételekre, valamint a Bizottság által a 43. cikkel összhangban meghatározott további követelményekre és feltételekre figyelemmel alkalmazandó:

(2) A Bizottság – a 195. cikk (1) bekezdésében említett bizottság közreműködése nélkül – lezárja az (1) bekezdés c) pontjában említett, marha- és borjúhúsra vonatkozó állami intervenciót, amennyiben egy reprezentatív időszak során az említett pontban meghatározott feltételek többé nem teljesülnek.

(1) Az állami intervenció keretében felvásárlásra az alábbi mennyiségi határokon belül kerülhet sor:

(2) Az adott gazdasági év során az e cikk (1) bekezdésének b) pontjával összhangban tárolt cukorra nem vonatkozhat semmilyen egyéb, a 32., az 52. vagy a 63. cikk szerinti tárolási intézkedés.

(3) Az (1) bekezdéstől eltérve, az annak a), c) és d) pontjában említett termékek esetében a Bizottság az említett bekezdésben meghatározott mennyiségek túllépése esetén is dönthet az állami intervenció folytatásáról, amennyiben a piaci helyzet és különösen a piaci árak alakulása azt szükségessé teszi.

(2) A következő termékek intervenciós árát és az intervenciós mennyiségeket a Bizottság pályázati eljárásokkal határozza meg:

Különleges körülmények esetén: a pályázati eljárásokat korlátozni lehet, vagy az intervenciós árat és az intervencióra elfogadott mennyiségeket tagállamonként vagy egy tagállamon belül régiónként a regisztrált piaci átlagárak alapján lehet megállapítani.

(3) A (2) bekezdés szerinti pályázati eljárásokkal összhangban meghatározott maximális felvásárlási ár nem haladhatja meg:

(5) A cukor intervenciós ára az ajánlattétel gazdasági évét követő gazdasági évre megállapított referenciaár 80 %-a. Ha azonban a kifizető ügynökségnek felkínált cukor minősége eltér a IV. melléklet B. pontjában meghatározott szabványos minőségtől, amelyre a referenciaárat rögzítették, az intervenciós árat ennek megfelelően növelni vagy csökkenteni kell.

Az állami intervenció keretében felvásárolt termékek értékesítésének a piac bármiféle zavarának elkerülésével, a vásárlók részére az árukhoz való egyenlő hozzáférés és az azonos bánásmód biztosításával, valamint a Szerződés 300. cikke értelmében kötött megállapodásokból eredő kötelezettségekkel összhangban kell történnie.

Az állami intervenció keretében felvásárolt cukor tekintetében a kifizető ügynökségek azt kizárólag az azon gazdasági évre megállapított referenciaárnál magasabb áron értékesíthetik, amelyben az értékesítésre sor kerül.

A Közösség leginkább rászoruló személyei részére történő élelmiszerosztás

(1) Az intervenciós készletekből származó termékeket az egyes kijelölt szervezetek rendelkezésére kell bocsátani annak érdekében, hogy lehetővé váljék a Közösség leginkább rászoruló személyei számára történő, éves terv szerinti élelmiszerosztás.

(3) Az érintett tagállamok kijelölik az (1) bekezdésben említett szervezeteket, és minden évben kellő időben értesítik a Bizottságot, ha ezt a rendszert alkalmazni kívánják.

(4) Az (1) és (2) bekezdésben említett termékeket ingyenesen kell a kijelölt szervezetek rendelkezésére bocsátani. Az ilyen áruk elszámolási értéke az intervenciós ár, amelyet – a minőségi különbségek figyelembevétele érdekében szükség esetén – együtthatókkal igazítanak ki.

(5) A 190. cikk sérelme nélkül, az e cikk (1) és (2) bekezdés alapján biztosított árukat az Európai Közösségek költségvetésén belül az EMGA vonatkozó költségvetési megnevezésének előirányzataiból finanszírozzák. Rendelkezni lehet arról is, hogy ez a finanszírozás kiterjedjen az intervenciós központokból történő áruszállítás költségeihez, valamint az ebben a cikkben meghatározott rendszer végrehajtása révén előidézett, a kijelölt szervezeteknél felmerülő igazgatási költségekhez való hozzájárulásra, minden olyan költség kivételével, amelyet az (1) és (2) bekezdés alkalmazásának keretein belül a kedvezményezettek viselhetnek.

Magántárolási támogatás – az ebben szakaszban meghatározott feltételekre és a Bizottság által a 43. cikkel összhangban meghatározandó további követelményekre és feltételekre figyelemmel – a következő termékekre nyújtható:

A vaj esetében nyújtott támogatás összegét a Bizottság a tárolási költségekre, valamint a friss vaj és a készletezett vaj árának valószínű változására figyelemmel határozza meg.

A támogatást növelni lehet, amennyiben a kitárolás idején a betároláskor előre nem látható kedvezőtlen változás következett be a piacon.

(1) Magántárolási támogatás – az ebben szakaszban meghatározott feltételekre, valamint a Bizottság által a 43. cikkel összhangban meghatározandó további követelményekre és feltételekre figyelemmel – a következő termékek tekintetében nyújtható:

(1) A Bizottság módosíthatja az első albekezdés c) pontjában meghatározott termékek jegyzékét, ha a piaci helyzet azt szükségessé teszi.

(2) A Bizottság előre vagy pályázati eljárások útján határozza meg az (1) bekezdésben meghatározott magántárolási támogatást.

(1) Ha a fehér cukor regisztrált közösségi átlagára egy reprezentatív időtartam alatt nem éri el a referenciaárat és – a piaci helyzetet figyelembe véve – várható, hogy ezen a szinten marad, a Bizottság dönthet úgy, hogy a fehércukor magántárolására támogatást ad azoknak a vállalkozásoknak, amelyek részére cukorkvótát osztottak ki.

(2) Az adott gazdasági év során az (1) bekezdéssel összhangban tárolt cukorra nem vonatkozhat semmilyen egyéb, a 13., a 52. vagy a 63. cikkben meghatározott tárolási intézkedés.

A Bizottság dönthet úgy, hogy engedélyezi az elegendő garanciát kínáló és a tagállamok által jóváhagyott szervek számára, hogy szerződést kössenek az általuk forgalmazott olívaolaj tárolására a piacnak a Közösség bizonyos régióiban fellépő súlyos zavarai esetén, többek között, ha a piacon regisztrált átlagár egy reprezentatív időtartam alatt kevesebb, mint:

Ha a 42. cikk (1) bekezdése szerinti, a hasított kifejlett marhákra vonatkozó közösségi osztályozási rendszer alapján regisztrált közösségi piaci átlagár a referenciaár 103 %-ánál alacsonyabb, és valószínűleg alacsonyabb is marad, a Bizottság magántárolási támogatás nyújtása mellett dönthet.

Ha a hasított sertések közösségi – a Közösség reprezentatív piacain az egyes tagállamokban regisztrált és az egyes tagállamok sertésállományának relatív nagyságát tükröző együtthatóval súlyozott árak alapján megállapított – piaci átlagára alacsonyabb, mint a referenciaár 103 %-a, és várhatóan alacsonyabb is marad, a Bizottság határozhat magántárolási támogatás nyújtásáról.

A Bizottság határozhat magántárolási támogatás nyújtásáról, ha a következők közül egy vagy több árjegyzési területen a birkahús és a kecskehús esetében különösen súlyos piaci helyzet áll elő:

(1) A kifizető ügynökségek kizárólag a Bizottság előzetes engedélyével tárolhatnak felvásárolt termékeket azon tagállam területén kívül, amelynek joghatósága alá tartoznak.

(1) Belgium és Luxemburg területét e cikk alkalmazásában egyetlen tagállamnak kell tekinteni.

(2) Ha a raktározás feltétlenül szükséges, akkor az engedélyt meg kell adni, a következő tényezők figyelembevételével:

(3) Harmadik országban való raktározásra szóló engedély kizárólag akkor adható, ha – a (2) bekezdésben felsorolt feltételek alapján – egy másik tagállamban történő raktározás jelentős nehézségeket okozna.

(4) A (2) bekezdés a) pontjában említett információkat a tagállamok mindegyikével folytatott konzultációt követően kell összeállítani.

(5) Vámok és más, a közös agrárpolitika keretében juttatandó vagy kivetendő összegek nem alkalmazhatók olyan termékekre, amelyeket

(6) Az (1), (2) és (3) bekezdés értelmében eljáró kifizető ügynökségek felelősek maradnak az azon tagállam területén kívül tárolt termékekért, amelynek a joghatósága alá tartoznak.

(7) Ha a termékeket, amelyeket a kifizető ügynökség annak a tagállamnak a területén kívül birtokol, amelynek joghatósága alá tartozik, nem viszik vissza az adott tagállamba, akkor azokat a raktározás helyére vonatkozóan megállapított vagy megállapítandó áron és feltételek szerint kell értékesíteni.

A pályázati eljárásoknak valamennyi érintett személy részére egyenlő esélyt kell biztosítaniuk.

Az ajánlatok kiválasztásánál azok részesülnek előnyben, amelyek a Közösség számára a legelőnyösebbek. Szerződés odaítélésére mindenesetre nem feltétlenül kerül sor.

(1) A Bizottság kijelöli a gabona- és a rizságazat intervenciós központjait, és meghatározza az azokra vonatkozó feltételeket.

(1) A gabonaágazat termékei tekintetében a Bizottság minden egyes gabonaféléhez intervenciós központot jelölhet ki.

(2) Az intervenciós központok jegyzékének összeállításakor a Bizottság figyelembe veszi különösen a következő tényezőket:

(1) A hasított testekre vonatkozó közösségi osztályozási rendszereket – az V. mellékletben megállapított szabályoknak megfelelően – a következő ágazatokban kell alkalmazni:

(1) A juh- és kecskehús-ágazatban a tagállamok a hasított juh vonatkozásában az V. melléklet C. pontjában meghatározott szabályoknak megfelelően alkalmazhatnak a hasított testek osztályozására vonatkozó közösségi osztályozási rendszert.

(2) A hasított kifejlett marha és juh vonatkozásában a Közösség nevében a Bizottság és a tagállamok szakértőiből álló közösségi ellenőrző bizottság helyszíni ellenőrzéseket végez. Ez a bizottság jelentésben számol be a Bizottságnak és a tagállamoknak az elvégzett ellenőrzésekről.

Az e fejezet rendelkezéseiben a Bizottságra ruházott különleges hatáskörök sérelme nélkül, a Bizottság elfogadja e fejezet részletes végrehajtási szabályait, melyek különösen a következőkre vonatkozhatnak:

(1) A Bizottság kivételes támogató intézkedéseket hozhat az érintett piac esetében a Közösségen belüli és a harmadik országokkal folytatott kereskedelem azon korlátozásainak figyelembevétele érdekében, amelyek az állatbetegségek terjedésének megakadályozását célzó intézkedések alkalmazásából erednek.

(1) Az első albekezdésben meghatározott intézkedések a következő ágazatokra alkalmazandók:

(2) Az (1) bekezdés első albekezdésében meghatározott intézkedéseket az érintett tagállam(ok) kérésére kell meghozni.

(2) Az intézkedéseket csak akkor lehet meghozni, ha az érintett tagállam vagy tagállamok megtették a betegség gyors felszámolásához szükséges egészségvédelmi és állat-egészségügyi intézkedéseket, továbbá csak abban a mértékben és arra az időtartamra, amely az érintett piac támogatásához feltétlenül szükséges.

A baromfihús- és a tojáságazat tekintetében a Bizottság rendkívüli piactámogatási intézkedéseket hozhat a közvetlenül a közegészségügyi vagy állat-egészségügyi kockázatokból eredő fogyasztói bizalomvesztéshez kapcsolódó súlyos piaci zavarok figyelembevétele érdekében.

Ezeket az intézkedéseket az érintett tagállam(ok) kérésére kell meghozni.

(1) A 44. és 45. cikkben említett rendkívüli intézkedésekhez a Közösség a tagállamok által viselt kiadások 50 %-ával egyenértékű társfinanszírozást nyújt.

(1) A marha- és borjúhúságazat, a tej és a tejtermékágazat, a sertéshúságazat, valamint a juh- és kecskehúságazat tekintetében azonban a Közösség a ragadós száj- és körömfájás elleni küzdelem esetében a kiadások 60 %-ával egyenértékű társfinanszírozást nyújt.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a termelők hozzájárulnak a tagállamok által viselt kiadásokhoz, az nem vezet a különböző tagállamok termelői közti verseny torzulásához.

(1) Ha a piaci helyzet úgy kívánja, a Bizottság különleges intervenciós intézkedéseket hozhat a gabonaágazat tekintetében. Ilyen intervenciós intézkedések hozhatók különösen, ha a Közösség egy vagy több régiójában a piaci árak az intervenciós árhoz képest csökkennek, vagy fennáll a veszélye az ilyen csökkenésnek.

(2) A különleges intervenciós intézkedések jellegét és alkalmazását, továbbá az ilyen intézkedések tárgyát képező termékek értékesítésének vagy bármilyen más módon történő elhelyezésének feltételeit és eljárásait a Bizottság fogadja el.

(2) Az (1) bekezdésben említett minimálárat a IV. melléklet B. részében meghatározott szabványos minőségű cukorrépára kell alkalmazni.

(3) A cukorrá történő feldolgozásra alkalmas és kvótacukorrá történő feldolgozásra szánt kvóta-cukorrépát vásárló cukorgyártó vállalkozások kötelesek legalább a – szabványos minőségtől való eltérés függvényében áremeléssel vagy árcsökkentéssel kiigazított – minimálárat megfizetni.

(3) Az első albekezdésben említett áremeléseket és árcsökkentéseket a Bizottság által meghatározandó végrehajtási szabályokkal összhangban kell alkalmazni.

(4) A 64. cikkben meghatározott többletilletékkel terhelt ipari cukor vagy többletcukor mennyiségeknek megfelelő cukorrépa-mennyiségek tekintetében az érintett cukorgyártó vállalkozás úgy igazítja ki a beszerzési árat, hogy az legalább a kvóta-cukorrépa minimálárával egyenlő legyen.

(1) A szakmán belüli megállapodásoknak és a szállítási szerződéseknek meg kell felelniük a (3) bekezdésnek, valamint a Bizottság által meghatározandó vásárlási feltételeknek, különösen a cukorrépa vásárlását, szállítását, átvételét és árának kifizetését szabályozó feltételek tekintetében.

(2) A cukorrépa és a cukornád vásárlásának feltételeit az e nyersanyagok közösségi termelői és a közösségi cukorgyártó vállalkozások közötti, szakmán belüli megállapodások szabályozzák.

(3) A szállítási szerződésekben különbséget kell tenni aszerint, hogy a cukorrépából előállítandó cukormennyiségek:

(4) Minden cukorgyártó vállalkozás ellátja azt a tagállamot, amelyben cukrot állít elő, a következő információkkal:

(5) Azok a cukorgyártó vállalkozások, amelyek nem kötöttek vetés előtti szállítási szerződéseket a kvóta-cukorrépa minimálárán olyan cukorrépa-mennyiségre vonatkozóan, amely megegyezik a birtokukban lévő cukorkvótával, és amelyet adott esetben az 52. cikk (2) bekezdésének első albekezdésével összhangban a megelőző kivonásra megállapított együtthatóval kiigazítottak, az általuk cukorrá feldolgozott cukorrépa teljes mennyiségéért legalább a kvóta-cukorrépa minimálárát kötelesek fizetni.

(6) A szakmán belüli megállapodások – az érintett tagállam általi jóváhagyás mellett – eltérhetnek a (3), (4) és (5) bekezdéstől.

(7) Ha nem született szakmán belüli megállapodás, az érintett tagállam az érintett felek érdekeinek védelme érdekében megteszi az e rendelettel összeegyeztethető, szükséges lépéseket.

(1) A cukrot, izoglükózt, illetve inulinszirupot gyártó vállalkozások birtokában lévő – az 56. cikk (2) bekezdésében említett – cukorkvótára, izoglükózkvótára, illetve inulinszirupkvótára termelési díjat kell kivetni.

(2) A termelési díj mértéke a kvótacukor és a kvóta-inulinszirup tekintetében 12,00 EUR tonnánként. Az izoglükóz esetében a termelési díj mértéke a cukorra alkalmazandó díj 50 %-a.

(3) A (1) bekezdésnek megfelelően fizetett teljes termelési díjat a tagállam a területén található vállalkozásokra az adott gazdasági év folyamán rendelkezésükre álló kvóta szerint rója ki.

(3) A díj megfizetését a vállalkozások legkésőbb az adott gazdasági év februárjának végéig teljesítik.

(4) A közösségi cukor- és inulinszirup-gyártó vállalkozások megkövetelhetik, hogy a cukorrépa-, a cukornád- vagy a cikóriatermelők az adott termelési díj 50 %-át viseljék.

(1) A piac szerkezeti egyensúlyának a referenciaárhoz közeli árszinten történő megőrzése érdekében, figyelembe véve a Közösségnek a Szerződés 300. cikkével összhangban kötött megállapodásokból eredő kötelezettségeit, a Bizottság dönthet úgy, hogy egy adott gazdasági évben kivonja a piacról azokat a kvótacukor- vagy kvótaizoglükóz-mennyiségeket, amelyek meghaladják az e cikk (2) bekezdésével összhangban kiszámított küszöbértéket.

(2) Az e cikk (1) bekezdésében említett kivonási küszöbértéket a kvótával rendelkező valamennyi vállalkozás esetében úgy kell kiszámítani, hogy annak kvótáját megszorozzák a Bizottság által, a várható piaci tendenciák alapján az előző gazdasági év március 16-ig megállapítandó együtthatóval. A 2008–2009-es gazdasági évre vonatkozóan az említett együtthatót a 320/2006/EK rendelettel összhangban legkésőbb 2008. március 15-ig engedélyezett lemondásokat követően meglévő kvótára kell alkalmazni.

(2) A Bizottság az aktualizált piaci tendenciák alapján az adott gazdasági év október 31-ig úgy határozhat, hogy vagy kiigazítja, vagy – amennyiben az e bekezdés első albekezdésének megfelelően korábban nem hoztak ilyen döntést – megállapítja az együtthatót.

(3) Valamennyi kvótával rendelkező vállalkozás a következő gazdasági év kezdetéig a saját költségén tárolja a (2) bekezdéssel összhangban kiszámított küszöbértéket meghaladóan a kvótán belül termelt cukrot. A valamely gazdasági év folyamán kivont cukor- vagy izoglükóz-mennyiségeket a következő gazdasági évre szóló kvóta alapján elsőként termelt mennyiségeknek kell tekinteni.

(3) E bekezdés első albekezdésétől eltérve, a várható cukorpiaci tendenciákat figyelembe véve a Bizottság dönthet úgy, hogy a folyó és/vagy a következő gazdasági évre vonatkozóan a kivont cukor vagy izoglükóz teljes egészét vagy egy részét:

(4) Ha a Közösségben a cukorellátás nem megfelelő, a Bizottság úgy határozhat, hogy a kivont cukor egy bizonyos mennyisége a közösségi piacon a kivonás időtartamának vége előtt eladható.

(5) Abban az esetben, ha a kivont cukrot a következő gazdasági év első termeléseként kezelik, a cukorrépa-termelők részére az abban a gazdasági évben alkalmazandó minimálárat kell fizetni.

(5) Abban az esetben, ha a kivont cukorból ipari cukor lesz vagy az e cikk (3) bekezdése a) és b) pontjának megfelelően kivitelre kerül, a 49. cikk minimálárra vonatkozó követelményeit nem kell alkalmazni.

(5) Abban az esetben, ha a kivont cukrot a (4) bekezdés szerint a kivonás időtartamának vége előtt értékesítik a közösségi piacon, a cukorrépa-termelőknek a folyó gazdasági évben alkalmazandó minimálárat kell fizetni.

(1) Az e rendelet 52. cikke (2) bekezdésétől eltérve, azon tagállamok esetében, amelyek nemzeti kvótáját a 320/2006/EK rendelet 3. cikkének és 4a. cikke (4) bekezdésének megfelelő kvótalemondás eredményeként csökkentették, a 2008–2009-es és a 2009–2010-es gazdasági évre vonatkozó együtthatót a Bizottság e rendelet VIIc. mellékletének alkalmazásával állapítja meg.

(2) Az e rendelet 52. cikkének (2) bekezdésében említett együtthatókat a vállalkozás kérelmére nem kell alkalmazni arra a vállalkozásra, amely a 320/2006/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) vagy b) pontjával összhangban a következő gazdasági évtől kezdődően lemond a neki juttatott teljes kvótáról. Az erre vonatkozó kérelmet a kivonás által érintett gazdasági év vége előtt kell benyújtani.

A Bizottság elfogadhatja e szakasz végrehajtásának részletes szabályait, különösen az alábbiakat:

A kínálat piaci követelményekhez történő igazítását elősegítő intézkedések

A kereskedelmi szervezetek és a közös kereskedelmi szervezetek azon tevékenységének ösztönzése érdekében, amely – a piacról való kivonással kapcsolatos tevékenységek kivételével – elősegíti a kínálatnak a piaci követelményekhez való igazítását, a Bizottság a következő intézkedéseket hozhatja az élő növények, a marha- és borjúhús, a sertéshús, a juh- és kecskehús, a tojás és a baromfihús ágazata tekintetében:

(2) Az e cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott kvótarendszerek esetében, ha egy termelő túllépi a vonatkozó kvótát, és a cukor tekintetében a 61. cikkben meghatározott többletmennyiségeket nem használja fel, az ilyen mennyiségekre – a II. és III. szakaszban meghatározott feltételek mellett – többletilletéket kell fizetni.

2a) A borágazat vonatkozásában a termelési potenciállal kapcsolatos szabályokat a jogszerűtlen telepítések, az átmeneti telepítési jogok, valamint a kivágási program tekintetében a IVa. szakaszban meghatározott rendelkezéseknek megfelelően kell alkalmazni.

(1) A cukor, az izoglükóz és az inulinszirup termelésének nemzeti vagy regionális szintű kvótáit a VI. melléklet határozza meg.

(2) A tagállamok kvótát osztanak ki a területükön letelepedett és az 57. cikkel összhangban jóváhagyott minden egyes cukor-, izoglükóz- vagy inulinszirup-gyártó vállalkozásnak.

(2) A kiosztott kvóta minden egyes vállalkozás esetében egyenlő a 318/2006/EK rendelet szerinti azon kvótával, amelyet a 2007–2008-as gazdasági évre osztottak ki a vállalkozás részére.

(3) Kvótának egynél több termelési egységgel rendelkező cukorgyártó vállalkozás részére történő kiosztása esetén a tagállamok elfogadják az általuk szükségesnek tartott intézkedéseket a cukorrépa- és cukornád-termelők érdekeinek kellő figyelembevétele érdekében.

(1) A tagállamok kérelemre jóváhagyják a cukor-, izoglükóz- vagy inulinszirup-gyártó vállalkozást, vagy azt a vállalkozást, amely ezeket a termékeket a 62. cikk (2) bekezdésében említett jegyzékben szereplő termékké dolgozza fel, amennyiben a vállalkozás

(2) A jóváhagyott vállalkozás azt a tagállamot, amelynek a területén a répa vagy a nád betakarítására, vagy a finomításra sor kerül, tájékoztatja a következőkről:

(1) A 2008–2009-es gazdasági évben 100 000 tonna kiegészítő izoglükózkvótával kell megnövelni az előző gazdasági év kvótáját. Ez a növelés Bulgáriát és Romániát nem érinti.

(1) A 2008–2009-es gazdasági évben Bulgária tekintetében 11 045 tonna, Románia tekintetében pedig 1966 tonna kiegészítő izoglükózkvótával kell megnövelni az előző gazdasági év kvótáját.

(1) A tagállamok a kiegészítő kvótát a vállalkozások részére az 56. cikk (2) bekezdésével összhangban kiosztott izoglükózkvóták arányában osztják ki.

(2) Olaszország, Litvánia és Svédország a 2008–2009-es és a 2009–2010-es gazdasági évre kérelemre a területén letelepedett bármely vállalkozás részére kioszthat pótlólagos izoglükózkvótát. A tagállamonként meghatározott maximális kiegészítő kvótákat a VII. melléklet tartalmazza.

(3) A vállalkozások részére a (2) bekezdéssel összhangban kiosztott kvóták után egyszeri 730 EUR összeget kell kivetni. Ezen összeg beszedése a kiosztott kiegészítő kvóta tonnája alapján történik.

(1) A Bizottság a VI. mellékletben meghatározott kvótákat a 2008–2009-es gazdasági évre vonatkozóan 2008. április 30-ig, a 2009/2010. és a 2010–2011-es gazdasági évre vonatkozóan pedig 2009., illetve 2010. február 28-ig igazítja ki. A kiigazítások e cikk (2) bekezdésének és e rendelet 58. cikkének, valamint a 320/2006/EK rendelet 3. cikkének és 4a. cikke (4) bekezdésének alkalmazásából következnek.

(2) Figyelembe véve a 320/2006/EK rendeletben előírt szerkezetátalakítási rendszer eredményeit, a Bizottság 2010. február 28-ig határoz arról, hogy milyen közös százalékérték szükséges a tagállamonként vagy régiónként fennálló cukor- és izoglükóz-kvóták csökkentéséhez annak érdekében, hogy a 2010–2011-es gazdasági évtől kezdődően a piaci egyensúlyhiányt el lehessen kerülni. A tagállamok az egyes vállalkozások kvótáját ennek megfelelően kiigazítják.

(2) Az e bekezdés első albekezdésétől eltérve, azon tagállamok esetében, amelyek nemzeti kvótáját a 320/2006/EK rendelet 3. cikkének és 4a. cikke (4) bekezdésének megfelelő kvótalemondás eredményeként csökkentették, a Bizottság a százalékértéket e rendelet VIIa. mellékletének alkalmazásával állapítja meg. Az említett tagállamok a területükön lévő, kvótával rendelkező valamennyi vállalkozás tekintetében e rendelet VIIb. mellékletének megfelelően kiigazítják a százalékértéket.

(2) E bekezdés első és a második albekezdését nem kell alkalmazni a Szerződés 299. cikkének (2) bekezdésében említett legkülső régiókra.

(1) A tagállamok – a vállalkozásoknak a 320/2006/EK rendelettel létrehozott mechanizmusokban történő részvételre vonatkozó szabadságának tiszteletben tartásával – a 2008–2009-as gazdasági évre és azt követően legfeljebb 10 %-kal csökkenthetik a területükön letelepedett vállalkozásoknak kiosztott cukor- vagy izoglükóz-kvótát. Ennek során a tagállamok objektív és megkülönböztetésmentes kritériumokat alkalmaznak.

(2) A tagállamok a vállalkozások között a VIII. mellékletben megállapított szabályoknak megfelelően és minden érintett fél – különösen a cukorrépa- és cukornád-termelők – érdekeit figyelembe véve kvótákat csoportosíthatnak át.

(3) Az (1) és (2) bekezdés szerint csökkentett mennyiségeket az érintett tagállam a területén lévő egy vagy több vállalkozásnak osztja ki, függetlenül attól, hogy az rendelkezik-e kvótával vagy sem.

(4) E cikk (3) bekezdésétől eltérve, amennyiben a 320/2006/EK rendelet 4a. cikkét alkalmazzák, a tagállamok az említett cikk (4) bekezdésében meghatározott csökkentés alkalmazásával, az e cikk (1) bekezdésében rögzített százalékon belül kiigazítják az érintett vállalkozásoknak kiosztott cukorkvótát.

Azt a cukrot, izoglükózt vagy inulinszirupot, amelyet valamely gazdasági év folyamán az 56. cikkben említett kvótán felül állítottak elő,

Az ettől eltérő mennyiségek a 64. cikkben említett többletilleték hatálya alá tartoznak.

(1) Az ipari cukrot, ipari izoglükózt vagy ipari inulinszirupot a (2) bekezdésben említett termékek valamelyikének előállítására kell fenntartani, ha:

(2) A Bizottság összeállítja azoknak a termékeknek a jegyzékét, amelyek előállításához ipari cukrot, ipari izoglükózt vagy ipari inulinszirupot használnak fel.

(1) Bármely vállalkozás dönthet úgy, hogy a cukorkvótáját, izoglükózkvótáját vagy inulinszirup-kvótáját meghaladó termelésének egészét vagy egy részét átviszi oly módon, hogy azt a következő gazdasági év termelésének részeként kezeljék. A (3) bekezdés sérelme nélkül, az ilyen döntés visszavonhatatlan.

(3) Ha egy vállalkozás végleges termelése az adott gazdasági évben az (1) bekezdés szerinti döntés meghozatala idején becsült mennyiségnél kevesebb lett, az átvitt mennyiséget legkésőbb a következő gazdasági év október 31-ig visszamenőlegesen ki lehet igazítani.

(4) Az átvitt mennyiségeket a következő gazdasági év kvótája keretében elsőként termelt mennyiségeknek kell tekinteni.

(5) Az egy adott gazdasági év során az e cikkel összhangban tárolt cukor nem képezheti semmilyen egyéb, a 13., 32. vagy 52. cikkben meghatározott tárolási intézkedések tárgyát.

(2) A Bizottság a többletilletéket kellően magas szinten állapítja meg az (1) bekezdésben említett mennyiségek felhalmozódásának elkerülése érdekében.

(3) Az (1) bekezdésben említett többletilletéket a tagállam veti ki a területén lévő vállalkozásokra azoknak az (1) bekezdésben említett megtermelt mennyiségeknek a függvényében, amelyek az említett vállalkozások esetében az adott gazdasági évre megállapításra kerültek.

(1) A 2008. április 1-jétől számított hét egymást követő tizenkét hónapos időszak (a továbbiakban: tizenkét hónapos időszakok) során értékesített tej és egyéb tejtermékek termelésére vonatkozó nemzeti kvótákat a IX. melléklet 1. pontja rögzíti.

(2) Az (1) bekezdésben említett kvótákat a 67. cikknek megfelelően kell kiosztani a termelőknek, különbséget téve a szállítások és a közvetlen értékesítések között. A nemzeti kvóták esetleges túllépését e szakasznak megfelelően minden egyes tagállamban nemzeti szinten állapítják meg, különbséget téve a szállítások és a közvetlen értékesítések között.

(3) A IX. melléklet 1. pontjában szereplő nemzeti kvótákat az általános piaci helyzet és az egyes tagállamokban fennálló sajátos körülmények figyelembevételével történő esetleges felülvizsgálat sérelme nélkül kell meghatározni.

(4) Bulgária és Románia részére különleges szerkezetátalakítási tartalékot kell létrehozni a IX. melléklet 2. pontjában meghatározottak szerint. Ezt a tartalékot 2009. április 1-jétől olyan mértékben kell felszabadítani, amilyen mértékben a tej és tejtermékek mezőgazdasági üzemben történő fogyasztása ezen országok mindegyike esetében 2002 óta csökkent.

(4) A Bizottság a Bulgária és Románia által 2008. december 31-ig benyújtandó jelentés alapján határoz a tartalék felszabadításáról, és annak a szállításhoz és a közvetlen értékesítéshez tartozó kvóták közötti megosztásáról. A jelentésnek részletes adatokat kell tartalmaznia az egyes országok tejágazatában végbemenő szerkezetátalakítási folyamat eredményeiről és irányvonalairól, különösen pedig a gazdasági üzemen belüli fogyasztásra való termelésről a piaci termelésre való átállásról.

(5) Bulgária, a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Románia, Szlovénia és Szlovákia esetében a nemzeti kvóták magukban foglalják a felvásárlóknak szállított vagy közvetlenül értékesített tej vagy tejjel egyenértékű termék teljes mennyiségét, függetlenül attól, hogy ezek termelése vagy forgalmazása a fenti országokban alkalmazott átmeneti intézkedés hatálya alá tartozik-e.

(1) A termelők 2008. április 1-jén meglévő egyéni kvótájának vagy kvótáinak – a 2008. április 1-jén érvényes kvóták átadásának, értékesítésének vagy átcsoportosításának sérelme nélkül – meg kell egyezniük a 2008. március 31-én meglévő egyéni referenciamennyiségükkel vagy referenciamennyiségeikkel.

(2) A termelők egy vagy két egyéni kvótával rendelkezhetnek, amelyek közül az egyiket szállítások, a másikat pedig közvetlen értékesítés céljából vehetik igénybe. A termelő rendelkezésére álló mennyiségek kvóták közötti átcsoportosítását kizárólag a tagállam illetékes hatósága hajthatja végre a termelő megfelelően indokolt kérelme alapján.

(3) Amennyiben egy termelő két kvótával rendelkezik, a fizetendő többletilletékhez való hozzájárulását a két kvóta mindegyikére külön-külön ki kell számítani.

(4) A Bizottság a finnországi SLOM-termelők kompenzálása érdekében legfeljebb 200 000 tonnára felemelheti a finn nemzeti kvótának a 66. cikkben említett szállításokra kiosztott részét. Ezt a közösségi jognak megfelelően kiosztandó tartalékot kizárólag azon termelők érdekében lehet felhasználni, akiknek a termelés újbóli megkezdésére vonatkozó jogát a csatlakozás érintette.

(5) Az egyéni kvótákat adott esetben valamennyi érintett tizenkét hónapos időszak vonatkozásában módosítani kell annak érdekében, hogy az egyes tagállamok esetében a szállításokra és a közvetlen értékesítésre vonatkozó egyéni kvóták összege ne haladja meg a 69. cikknek megfelelően kiigazított nemzeti kvóta megfelelő részét, figyelembe véve minden olyan levonást is, amely a 71. cikk rendelkezéseinek megfelelően a nemzeti tartalék növelésére szolgál.

A tagállamok elfogadják azokat a szabályokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a Bizottsággal közlendő objektív kritériumok alapján a 71. cikk szerinti nemzeti tartalékból kiosszák a termelők számára a kvóták egészét vagy egy részét.

(1) A Bizottság minden egyes tagállamra és minden egyes időszakra vonatkozóan az adott időszak vége előtt kiigazítja a nemzeti kvótákon belül a „szállításokhoz” és a „közvetlen értékesítéshez” tartozó mennyiségek közötti felosztást, figyelembe véve a szállításokra és a közvetlen értékesítésre vonatkozó egyéni kvóták között a termelők kérelmére végrehajtott átcsoportosításokat.

(2) A Bizottság által a 192. cikk (2) bekezdésével összhangban meghatározandó szabályoknak megfelelően és az ugyanezen bekezdés alapján megállapítandó időpontokban a tagállamok minden évben megküldik a Bizottság részére azokat az információkat, amelyek szükségesek:

(1) Minden termelő tekintetében meg kell határozni azt a referencia-zsírtartalmat, amelyet az adott termelőnek a szállításokra kiosztott egyéni kvótára kell alkalmaznia.

(2) A termelőknek a 67. cikk (1) bekezdésével összhangban 2008. március 31-én kiosztott kvóták tekintetében az (1) bekezdésben említett referencia-zsírtartalom megegyezik az adott kvóta vonatkozásában az adott időpontban alkalmazott referencia-zsírtartalommal.

(3) A 67. cikk (2) bekezdésében említett átcsoportosítások alkalmával, valamint kvótáknak a Bizottság által megállapítandó szabályokkal összhangban történő megszerzése, átruházása vagy ideiglenes átruházása esetén a referencia-zsírtartalmat módosítani kell.

(4) Azon új termelők esetében, akik szállításra vonatkozó, teljes egészében a nemzeti tartalékból származó egyéni kvótával rendelkeznek, a zsírtartalmat a Bizottság által megállapítandó szabályokkal összhangban kell meghatározni.

(5) Az (1) bekezdésben említett egyéni referencia-zsírtartalmat – adott esetben – e rendelet hatálybalépésekor, majd ezt követően a tizenkét hónapos időszakok kezdetén szükség szerint ki kell igazítani annak érdekében, hogy az egyes tagállamok vonatkozásában az egyéni reprezentatív zsírtartalmak súlyozott átlaga ne haladja meg kilogrammonként 0,1 grammnál nagyobb mértékben a X. mellékletben meghatározott referencia-zsírtartalmat.

(5) Románia esetében a Bizottság a teljes 2004-es évre vonatkozó számadatok alapján felülvizsgálja és – szükség esetén – kiigazítja a X. mellékletben szereplő referencia-zsírtartalmat.

(1) Minden egyes tagállam létrehoz egy, a IX. mellékletben rögzített nemzeti kvóták részét képező nemzeti tartalékot, különösen a 68. cikkben meghatározott kvótakiosztás céljából. A nemzeti tartalékot az adott körülményektől függően vagy bizonyos mennyiségek 72. cikk szerinti visszavonása, vagy az átruházások egy részének a 76. cikk szerinti visszatartása, vagy pedig valamennyi egyéni kvóta egyöntetű csökkentése révén töltik fel. A szóban forgó kvóták megtartják eredeti rendeltetésüket (azaz szállításra vagy közvetlen értékesítésre vonatkozó kvóták).

(2) A tagállamok részére kiosztott bármilyen kiegészítő kvótát automatikusan a nemzeti tartalékba kell helyezni, és a várható szükségletnek megfelelően szállításokra és közvetlen értékesítésekre kell felosztani.

(3) A nemzeti tartalékba helyezett kvótákra nem állapítanak meg referencia-zsírtartalmat.

(1) Ha valamely egyéni kvótával rendelkező természetes vagy jogi személy egy tizenkét hónapos időszak alatt már nem teljesíti a 65. cikk c) pontjában említett feltételeket, a megfelelő mennyiségeket legkésőbb a következő naptári év április 1-jéig vissza kell juttatni a nemzeti tartalékba, kivéve ha az adott természetes vagy jogi személy az említett időpontot megelőzően ismét a 65. cikk c) pontja szerinti termelővé válik.

(1) Ha ezen személy legkésőbb a visszavonást követő második tizenkét hónapos időszak végéig ismét termelővé válik, a tőle visszavont egyéni kvóta egészét vagy egy részét legkésőbb az alkalmazás időpontját követő április 1-jéig újra ki kell osztani e személy részére.

(2) Az olyan esetekben, amikor a termelő legalább egy tizenkét hónapos időszakban egyéni kvótájának ►M7 85 % ◄ -ánál kevesebbet értékesít, a tagállamok eldönthetik, hogy a fel nem használt kvóta egészét vagy egy részét visszajuttassák-e a nemzeti tartalékba, és ha igen, akkor milyen feltételekkel.

(2) A tagállamok meghatározhatják, hogy egy adott kvóta milyen feltételek mellett juttatható vissza az érintett termelőnek, amennyiben az újrakezdi értékesítési tevékenységet.

(3) Az (1) és (2) bekezdés nem alkalmazandó vis maior esetén, valamint kellően indokolt és az illetékes hatóság által elismert, az érintett termelő termelési kapacitását átmenetileg befolyásoló esetekben.

(1) A tagállamok minden egyes tizenkét hónapos időszak végéig engedélyezik az adott időszakra vonatkozóan az egyéni kvóták azon részének ideiglenes átruházását, amelyet a kvóták igénybevételére jogosult termelők nem szándékoznak felhasználni.

(1) A tagállamok a termelői kategóriák vagy az érintett tejtermelési struktúrák szerint szabályozhatják az átruházásokat, azokat a felvásárló szintjére vagy adott régión belülre korlátozhatják, a 72. cikk (3) bekezdésében említett esetekben engedélyezhetik a teljes körű átruházást, és meghatározhatják, hogy milyen mértékig ismételhetik meg a termelők az átruházásokat.

(2) Bármely tagállam határozhat úgy, hogy a következő egy vagy mindkét kritérium alapján nem hajtja végre az (1) bekezdést:

(1) Amennyiben a mezőgazdasági üzemet eladják, bérbe adják, tényleges öröklés vagy a későbbi örökség részét képező adomány útján vagy a termelő tekintetében hasonló joghatással járó egyéb eszközökkel átruházzák, az egyéni kvótákat a tagállamok által meghatározandó részletes szabályoknak megfelelően és a tejtermeléshez használt területek vagy más objektív kritériumok, valamint – adott esetben – a felek között létrejött bármely megállapodás figyelembevételével a mezőgazdasági üzemmel együtt átruházzák az azt átvevő termelőkre. A kvóták azon részét, amelyet – adott esetben – nem ruháztak át a mezőgazdasági üzemmel együtt, a nemzeti tartalékba kell helyezni.

(2) Ha a kvótákat az (1) bekezdéssel összhangban földhaszonbérlet útján vagy hasonló joghatással járó egyéb eszközökkel ruházták vagy ruházzák át, a tagállamok – objektív kritériumok alapján és annak biztosítása céljából, hogy kizárólag termelők rendelkezhessenek kvótával – határozhatnak úgy, hogy a kvóta nem ruházható át a mezőgazdasági üzemmel együtt.

(3) Amennyiben földet hatóságokra és/vagy közérdekű felhasználás céljára ruháznak át, vagy ha az átruházás nem mezőgazdasági céllal történik, a tagállamok biztosítják, hogy meghozzák a szükséges intézkedéseket a felek jogos érdekeinek védelmére, és különösen arra, hogy az ilyen földterületet átadó termelők folytathassák a tejtermelést, amennyiben ez a szándékuk.

(4) A felek közötti megállapodás hiányában az olyan esetekben, amikor a bérleti időtartam anélkül jár le, hogy azt hasonló feltételek mellett meg lehetne hosszabbítani, vagy hasonló joghatással járó helyzetekben, a szóban forgó egyéni kvótákat – a tagállam által elfogadott rendelkezésekkel összhangban és a felek jogos érdekeinek figyelembevételével – részben vagy egészben át kell ruházni a bérletet átvevő termelőkre.

(1) A tejtermelés sikeres szerkezetátalakítása vagy a környezet javítása érdekében a tagállamok az általuk az érintett felek jogos érdekeinek figyelembevételével meghatározandó részletes szabályoknak megfelelően:

(2) Az (1) bekezdés nemzeti szinten, megfelelő területi szinten vagy meghatározott begyűjtési területeken belül hajtható végre.

(1) A 74. és a 75. cikkben említett átruházások esetén a tagállamok objektív kritériumok alapján visszatarthatják az egyéni kvóták egy részét nemzeti tartalékuk számára.

(2) Ha a kvótákat a 74. és a 75. cikkel összhangban, a megfelelő földterülettel együtt vagy anélkül ruházták vagy ruházzák át földhaszonbérlet vagy hasonló joghatással járó egyéb eszközök révén, a tagállamok – objektív kritériumok alapján és annak biztosítása céljából, hogy kizárólag termelők rendelkezhessenek kvótával – határozhatnak arról, hogy az átruházott kvóta egésze vagy egy része visszakerüljön-e a nemzeti tartalékba, és ha igen, milyen feltételekkel.

Egyetlen állami hatóság sem nyújthat a kvóták megszerzéséhez közvetlenül kapcsolódó pénzügyi támogatást kvóták e szakasz alapján történő értékesítése, átruházása vagy kiosztása céljából.

(1) A tejre és az egyéb tejtermékekre vonatkozóan a II. alszakasznak megfelelően megállapított nemzeti kvótán felül értékesített mennyiségek után többletilletéket kell fizetni.

►C1 Mindazonáltal a 2009. április 1-jével és a 2010. április 1-jével kezdődő tizenkét hónapos időszakokra ◄ a 2008. április 1-jével kezdődő tizenkét hónapos időszakra alkalmazandó nemzeti kvóta 106 %-át túllépő tejszállításra vonatkozó többletilleték a második albekezdésben említett illeték 150 %-ában kerül meghatározásra.

(1a) Az (1) bekezdés első albekezdésétől eltérve, a 2009. április 1-jével kezdődő és a 2010. április 1-jével kezdődő tizenkét hónapos időszakok esetében a szállítások tekintetében a többletilletéket a II. alszakasszal összhangban meghatározott nemzeti kvótának a szállításokra vonatkozó, a 75. cikk (1) bekezdésének a) pontja alapján 2009. november 30-tól a nemzeti tartalékba áthelyezett és az érintett tizenkét hónapos időszak március 31-éig ott tartott egyéni kvóták levonásával csökkentett mennyiséget meghaladóan értékesített tej után kell fizetni.

(2) A tagállamoknak a nemzeti kvóta túllépéséből származó, a szállításokra és a közvetlen értékesítésre külön-külön, nemzeti szinten meghatározott többletilletéket kell fizetniük a Közösség részére, és az esedékes összeg 99 %-át az érintett tizenkét hónapos időszakot követően, október 16. és november 30. között be kell fizetniük az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapba.

(2a) Az (1a) bekezdés alkalmazásának eredményeként befolyó többletilleték összege és az (1) bekezdés első albekezdésének alkalmazásából származó többletilleték összege közötti különbséget a tagállamok a tejágazatban végrehajtandó szerkezetátalakítási intézkedések finanszírozására fordítják.

(3) Ha az (1) bekezdésben meghatározott többletilletéket a határidő lejártáig és a mezőgazdasági alapok bizottságával folytatott konzultációt követően nem fizetik be, a Bizottság a meg nem fizetett többletilletéknek megfelelő összeget levonja az 1290/2005/EK rendelet 14. cikke és 15. cikkének (2) bekezdési szerinti havi kifizetésekből. A határozat meghozatala előtt a Bizottság figyelmezteti az érintett tagállamot, amely egy héten belül közli álláspontját. A 2040/2000/EK tanácsi rendelet ( 60 ) 14. cikke nem alkalmazandó.

(4) A Bizottság meghatározza az e cikk végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat.

A többletilletéket a 80. és a 83. cikk rendelkezéseivel összhangban teljes egészében azok között a termelők között osztják fel, akik a 66. cikk (2) bekezdésében említett nemzeti kvóták túllépéséhez az egyes túllépések esetében hozzájárultak.

A 80. cikk (3) bekezdésének és a 83. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül a termelők kötelesek megfizetni a tagállam részére a 69., a 70. és a 80. cikkben foglaltakkal összhangban kiszámított esedékes többletilleték-hozzájárulásukat, azon egyszerű tény alapján, hogy túllépték a rendelkezésükre álló kvótákat.

A 2009. április 1-jével és a 2010. április 1-jével kezdődő tizenkét hónapos időszakok esetében a szállítások tekintetében a többletilletéket a 80. és a 83. cikkel összhangban teljes egészében azok között a termelők között kell felosztani, akik a 78. cikk (1a) bekezdésének alkalmazásával meghatározott nemzeti kvóta túllépéséhez hozzájárultak.

(1) A többletilleték végleges összegének megállapítása céljából az egyes termelők által szállított mennyiségeket a Bizottság által meghatározandó együtthatók alkalmazásával és a Bizottság által meghatározandó feltételek mellett növelni vagy csökkenteni kell a tényleges zsírtartalom és a referencia-zsírtartalom közötti eltérés kifejezése érdekében.

A többletilleték összegét nemzeti szinten a szállításoknak az első albekezdéssel összhangban kiigazított összege alapján kell kiszámítani.

(3) Az egyes termelők által a többletilleték kifizetéséhez nyújtandó hozzájárulást a tagállam határozattal állapítja meg az alábbiak szerint, miután megtörtént vagy elmaradt a szállításokra juttatott nemzeti kvóta fel nem használt részének az egyes termelők egyéni kvótáinak arányában vagy a tagállam által meghatározandó objektív kritériumok alapján történő kiosztása:

A 78. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésének alkalmazása esetén a tagállamok az egyes termelőknek az abban az albekezdésben említett magasabb arányszám alkalmazása miatti többletilletékhez fizetendő hozzájárulásának meghatározásakor biztosítják, hogy ezt az összeget a felelős termelők a tagállamok által meghatározandó objektív kritériumok alapján arányosan fizessék be.

(1) A felvásárlók felelősek azért, hogy a többletilleték címén fizetendő hozzájárulást a termelőktől beszedjék, és ezen – a túllépésért felelős termelők részére kifizetett tejárból levont vagy, ha ez nem lehetséges, más megfelelő eszközzel behajtott – összeget a Bizottság által megállapítandó időpontig és eljárásnak megfelelően a tagállam illetékes hatósága részére befizessék.

(2) Ha egy felvásárló részben vagy egészben egy vagy több másik felvásárló helyébe lép, az adott tizenkét hónapos időszak hátralévő részére a termelők rendelkezésére álló egyéni kvótákat a már leszállított mennyiségek levonásával és azok zsírtartalmának figyelembevételével kell figyelembe venni. E bekezdést kell alkalmazni akkor is, ha egy termelő egy adott felvásárlóról egy másikra vált.

(3) Amennyiben a referencia-időszak alatt valamely termelő által szállított mennyiségek meghaladják a szóban forgó termelő rendelkezésére álló kvótát, az adott tagállam határozhat úgy, hogy a felvásárló a tagállam által megállapított részletes szabályokkal összhangban – a termelő hozzájárulásának előlegeként – levonja a termelőtől az általa szállított, a kvótát meghaladó tejmennyiség árának egy részét. A tagállam olyan különös rendelkezéseket hozhat, amelyek lehetővé teszik a felvásárlók számára ezen előleg levonását, ha a termelők több felvásárlónak szállítanak.

A felvásárlói tevékenység gyakorlásához a Bizottság által megállapított kritériumoknak megfelelő előzetes tagállami jóváhagyás szükséges.

A közvetlen értékesítés esetén a termelők által teljesítendő feltételeket és az általuk nyújtandó adatokat a Bizottság határozza meg.

(1) A közvetlen értékesítés esetében az egyes termelők többletilleték-fizetési hozzájárulását a tagállamok határozattal állapítják meg a közvetlen értékesítéshez rendelt nemzeti kvóta fel nem használt részének újrakiosztását vagy ennek elmaradását követően, a megfelelő területi szinten vagy nemzeti szinten.

(2) A tagállamok a Bizottság által rögzített kritériumok alapján meghatározzák az értékesített vagy átruházott tej, valamint az értékesített vagy átruházott tejtermékek előállításához felhasznált tej teljes mennyisége után fizetendő többletilletékből a termelőre eső hozzájárulás kiszámításának alapját.

(3) A zsírtartalommal kapcsolatos korrekciók nem vehetők figyelembe a többletilleték végleges összegének megállapítása céljából.

(4) A Bizottság megállapítja a többletilletéknek a tagállam illetékes hatósága számára történő kifizetése módját és idejét.

(1) Amennyiben a szállítások vagy közvetlen értékesítések esetében megállapítást nyer, hogy többletilletéket kell fizetni, és a termelőktől beszedett hozzájárulás meghaladja annak összegét, a tagállam:

(2) Amennyiben megállapítást nyer, hogy nem kell többletilletéket fizetni, a felvásárlók vagy a tagállam által beszedett valamennyi előleget legkésőbb a következő tizenkét hónapos időszak végéig vissza kell téríteni.

(3) Ha egy felvásárló nem teljesíti azon kötelezettségét, hogy a többletilletékből a termelőre eső hozzájárulást a 81. cikkben foglaltaknak megfelelően beszedje, a tagállam – a mulasztást elkövető felvásárlóra kiszabható szankció sérelme nélkül – közvetlenül a termelőtől is beszedheti a be nem fizetett összeget.

(4) Ha valamely termelő vagy felvásárló nem tartja be a fizetési határidőt, akkor a hátralék után a Bizottság által meghatározandó mértékű kamatot kell fizetnie a tagállam részére.

(1) A burgonyakeményítőt termelő tagállamok számára kvótákat kell odaítélni arra a gazdasági évre, amely során a kvótarendszer a 204. cikk (5) cikkével és a Xa. melléklettel összhangban alkalmazandó.

(2) A Xa. mellékletben említett minden egyes termelő tagállam köteles a neki odaítélt kvótát a burgonyakeményítő-gyártók között – az egyes gyártók számára a 2007/08-as gazdasági év során kiosztott alkvóták alapján – kiosztani az adott gazdasági év során történő felhasználás céljából.

(3) Burgonyakeményítőt gyártó vállalkozás nem köthet termeltetési szerződést a burgonyatermelőkkel olyan burgonyamennyiségre, amelynek a feldolgozása a (2) bekezdésben említett kvótán felüli keményítőmennyiséget eredményezne.

(4) A (2) bekezdésben említett kvótán felül gyártott burgonyakeményítőt az adott gazdasági év végét követő január 1-jét megelőzően, feldolgozatlan formában exportálni kell a Közösségből. Az ilyen exportra export-visszatérítés nem fizethető.

(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően, a burgonyakeményítőt termelő vállalkozás valamely gazdasági évben az adott évi kvótán felül a következő évi kvótájának legfeljebb 5 %-át felhasználhatja. Ebben az esetben a következő gazdasági évre rendelkezésre álló kvótát ennek megfelelően csökkenteni kell.

(6) E szakasz rendelkezései nem alkalmazandók az azon vállalkozások által gyártott burgonyakeményítőre, amelyek nem tartoznak e cikk (2) bekezdésének hatálya alá, és olyan burgonyát vásárolnak, amelynek tekintetében a termelők nem részesülnek a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló, 2009. január 19-i 73/2009/EK tanácsi rendelet ( 61 ) 77. cikkében előírt támogatásban.

A Cukor-, tej- és burgonyakeményítő-kvótákkal kapcsolatos eljárási szabályok

►M10 A Bizottság elfogadja az I–IIIa. szakasz részletes végrehajtási szabályait, amelyek különösen a következőkre vonatkozhatnak: ◄

(1) A termelők saját költségükre kivágják azokat a szőlőültetvényeket, amelyeket 1998. augusztus 31-ét követően – adott esetben – megfelelő telepítési jog nélkül telepítettek.

(2) Az (1) bekezdésnek megfelelő kivágásig az abban a bekezdésben említett területekről származó szőlő, valamint az abból előállított termékek kizárólag lepárlás céljából kerülhetnek forgalomba a termelő kizárólagos költségén. A lepárlásból származó termékek nem használhatók fel olyan szesz készítésére, amelynek tényleges alkoholtartalma legfeljebb 80 térfogatszázalék.

(3) A tagállamok által korábban – adott esetben – kiszabott büntetések sérelme nélkül, a tagállamok a meg nem felelés súlyossága, mértéke és időtartama szerint szintezett büntetéseket szabnak ki a kivágási kötelezettségnek eleget nem tevő termelőkre.

(4) Az új telepítésekre vonatkozóan a 85 g. cikk (1) bekezdésében előírt átmeneti tilalom 2015. december 31-i lejárta nem érinti az e cikkben előírt kötelezettségeket.

Az 1998. szeptember 1-je előtti jogszerűtlen telepítések rendezési kötelezettsége

(1) A termelőknek illetékfizetés ellenében, legkésőbb 2009. december 31-ig rendezni kell az – adott esetben – 1998. szeptember 1-jét megelőzően, megfelelő telepítési jog nélkül telepített szőlőültetvények helyzetét.

A számlaelszámolás alapján végzett bármely eljárás sérelme nélkül az első albekezdést nem kell alkalmazni az 1493/1999/EK rendelet 2. cikkének (3) bekezdése alapján rendezett területekre.

(2) Az (1) bekezdésben említett illeték összegét a tagállamok határozzák meg. Az illeték mértéke az adott régióban a vonatkozó telepítési jogra alkalmazott átlagérték legalább kétszerese.

(3) Az (1) bekezdésnek megfelelő rendezésig az abban a bekezdésben említett területekről származó szőlő, valamint az abból előállított termékek kizárólag lepárlás céljából kerülhetnek forgalomba, a termelő kizárólagos költségén. A termékek nem használhatók fel olyan szesz készítésére, amelynek tényleges alkoholtartalma legfeljebb 80 térfogatszázalék.

(4) Az (1) bekezdésben említett jogszerűtlen szőlőültetvényeket, ha helyzetüket az említett bekezdéssel összhangban 2009. december 31-ig nem rendezik, az érintett termelőknek saját költségükre ki kell vágniuk.

A tagállamok a meg nem felelés súlyossága, mértéke és időtartama szerint szintezett büntetéseket szabnak ki a kivágási kötelezettségnek eleget nem tevő termelőkre.

Az első albekezdésben említett kivágásig a (3) bekezdés értelemszerűen alkalmazandó.

(5) Az új telepítésekre vonatkozóan a 85 g. cikk (1) bekezdésében előírt átmeneti tilalom 2015. december 31-i lejárta nem érinti a (3) és (4) bekezdésben előírt kötelezettségeket.

(1) A 85a. cikk (2) bekezdésével, valamint a 85b. cikk (3) és (4) bekezdésével összefüggésben a tagállamok az érintett termékek forgalmon kívül tartására vonatkozó bizonyíték, illetve – az érintett termékek lepárlása esetén – lepárlási szerződések benyújtását írják elő.

(2) A tagállamok ellenőrzik az (1) bekezdésben említett forgalmon kívül tartást és lepárlást. Meg nem felelés esetén büntetést szabnak ki.

(3) A tagállamok értesítik a Bizottságot a lepárlás hatálya alá tartozó területekről és a kapcsolódó alkoholmennyiségekről.

A 85b. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett területek – helyzetük rendezéséig, valamint a 85a. cikk (1) bekezdésében említett területek – nem részesülhetnek nemzeti vagy közösségi támogatási intézkedésekben.

Az ezen alszakasz végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat a Bizottság fogadja el.

(1) A 120a. cikk (1)–(6) bekezdése és különösen annak (4) bekezdése sérelme nélkül, a 120a. cikk (2) bekezdése szerint osztályozható borszőlőfajták telepítése tilos.

(2) A 120a. cikk (2) bekezdésének megfelelően osztályozható borszőlőfajtáknak az ugyanabban a cikkben említettektől eltérő szőlőfajtákra történő átoltása szintén tilos.

(3) Az (1) és (2) bekezdés ellenére az ugyanazokban a bekezdésekben említett telepítések és átoltások engedélyezettek, ha rendelkeznek:

(5) A tagállamok határozhatnak úgy, hogy az (1) bekezdésben említett tilalmat területükön vagy területük egyes részein legkésőbb 2018. december 31-ig fenntartják. Ilyen esetekben az ebben az alszakaszban – beleértve e cikket is – megállapított, a telepítési jogra vonatkozó átmeneti szabályozás működésére irányadó szabályokat ennek megfelelően kell alkalmazni az adott tagállamban.

(1) A tagállamok új telepítési jogokat adhatnak a termelőknek olyan területek tekintetében:

(1) A tagállamok újratelepítési jogot adnak azoknak a termelőknek, akik szőlőültetvényt vágtak ki.

Ugyanakkor nem jár újratelepítési jog a kivágással érintett olyan területek tekintetében, amelyekre a III. alszakasznak megfelelően kivágási támogatást nyújtottak.

(2) A tagállamok újratelepítési jogot adhatnak azoknak a termelőknek, akik vállalják, hogy kivágnak egy szőlőültetvényt. Ilyen esetben a kijelölt terület kivágását legkésőbb az azon új szőlőültetvények telepítését követő harmadik év végéig kell elvégezni, amelyekre az újratelepítési jogot adták.

(3) Az odaítélt újratelepítési jogoknak a tiszta szőlőültetvényre vonatkoztatva meg kell felelniük a kivágott területeknek.

(4) Az újratelepítési jogokat abban a gazdaságban kell felhasználni, amelynek a jogokat odaítélték. A tagállamok ezenkívül azt is előírhatják, hogy ezeket a jogokat kizárólag azon a területen lehet felhasználni, ahol a szőlőt kivágták.

(5) A (4) bekezdéstől eltérve a tagállamok úgy dönthetnek, hogy az újratelepítési jogok részben vagy egészben átruházhatók egy azonos tagállamon belüli másik gazdaságra a következő esetekben:

A tagállamok biztosítják, hogy az első albekezdésben előírt eltérés alkalmazása ne eredményezze területükön a termelési potenciál általános megnövekedését, különösen, ha nem öntözött területekről öntözött területekre történik átruházás.

(6) Az (1)–(5) bekezdés értelemszerűen alkalmazandó az újratelepítési joghoz hasonló, korábbi, közösségi vagy nemzeti jogszabályok alapján nyert jogokra.

(7) Az 1493/1999/EK rendelet 4. cikkének (5) bekezdése alapján odaítélt újratelepítési jogokat az ott előírt időszakon belül kell felhasználni.

(1) A termelési potenciál megfelelőbb alakítása érdekében a tagállamok létrehozzák a telepítési jogok nemzeti jogtartalékát vagy regionális jogtartalékait.

(2) Azon tagállamok, amelyek az 1493/1999/EK rendelet alapján nemzeti vagy regionális jogtartalékot hoztak létre, fenntarthatják azokat egészen addig, ameddig a telepítési jogra vonatkozó, ezen alszakasz szerinti átmeneti szabályozást alkalmazzák.

(3) A következő, az előírt időszak során fel nem használt telepítési jogok utalandók a nemzeti vagy a regionális jogtartalékba:

(4) A termelők újratelepítési jogukat átruházhatják a nemzeti vagy a regionális jogtartalékra. Ezen – adott esetben a nemzeti alapokból való kifizetés ellentételezéseként történő – átruházás feltételeit a tagállamok határozzák meg, figyelembe véve a felek jogos érdekeit.

(5) Az (1) bekezdéstől eltérve a tagállamok úgy dönthetnek, hogy nem hoznak létre jogtartalékrendszert, amennyiben bizonyítani tudják, hogy területük egészén létezik a telepítési jogokat kezelő, hatékonyan működő alternatív rendszer. Az alternatív rendszer szükség esetén eltérhet ezen alszakasz vonatkozó rendelkezéseitől.

Az első albekezdés alkalmazandó azon tagállamokra is, amelyek megszüntetik az 1493/1999/EK rendelet szerinti nemzeti vagy regionális jogtartalék működtetését.

A tagállamok meghatározzák az első albekezdés b) pontjában említett ellenszolgáltatás összegének megállapítására szolgáló kritériumokat, amely összeg az érintett szőlőültetvények terméséből előállítandó végtermék és az új telepítésekre vonatkozóan a 85 g. cikk (1) és (2) bekezdésében előírt tilalommal érintett átmeneti időszak hátralévő részének függvényében változhat.

(2) Amennyiben a jogtartalékból odaítélt telepítési jogokat felhasználják, a tagállamok biztosítják, hogy:

(3) A jogtartalékból odaítélt azon telepítési jogok, amelyeket legkésőbb az odaítélés borászati évét követő második borászati év vége előtt nem használnak fel, elvesznek és visszakerülnek a jogtartalékba.

(4) Törlik a jogtartalékban lévő azon telepítési jogokat, amelyek odaítélésére a jogtartalékba való utalásukat követő ötödik év végéig nem kerül sor.

(5) Ha egy tagállamban regionális jogtartalékok léteznek, az adott tagállam megállapíthat olyan szabályokat, amelyek lehetővé teszik a telepítési jogoknak a regionális jogtartalékok közötti átruházását. Ha mind regionális, mind nemzeti tartalékok léteznek egy tagállamban, a tagállam az azok közötti átruházást is megengedheti.

Ezt az alszakaszt nem kell alkalmazni azokban a tagállamokban, amelyekben a közösségi telepítési jogra vonatkozó szabályozást 2007. december 31-ig nem kellett alkalmazni.

A tagállamok szigorúbb nemzeti szabályokat fogadhatnak el az új telepítési jogok és az újratelepítési jogok odaítélése tekintetében. A termelési potenciál alakulásának nyomon követéséhez előírhatják, hogy a vonatkozó kérelmeket és az azokban nyújtott megfelelő információkat az érintetteknek további információkkal kell kiegészíteniük.

Az ezen alszakasz végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat a Bizottság fogadja el.

Ezen alszakasz rendelkezései a 2010–2011-es borászati év végéig alkalmazandók.

Ezen alszakasz azokat a feltételeket határozza meg, amelyek alapján a szőlőtermesztők a szőlőültetvények kivágásának ellentételezéseként támogatást (a továbbiakban: kivágási támogatás) kapnak.

A kivágási támogatás csak akkor ítélhető oda, ha az érintett terület megfelel a következő feltételeknek:

Az első bekezdés e) pontjának ellenére az 1493/1999/EK rendelet 2. cikkének (3) bekezdésével és az e rendelet 85b. cikkének (1) bekezdésével összhangban rendezett területek jogosultak a kivágási támogatásra.

(1) Az odaítélendő kivágási támogatások sávjait a Bizottság határozza meg.

(2) A kivágási támogatás pontos összegét a tagállamok az (1) bekezdésben említett sávokon belül, az érintett gazdaság múltbeli terméshozama alapján állapítják meg.

(1) Az érdekelt termelők a kivágási támogatásra vonatkozó kérelmeket minden évben legkésőbb szeptember 15-ig nyújtják be a tagállam illetékes hatóságainak. A tagállamok szeptember 15-nél korábbi időpontot is meghatározhatnak, feltéve, hogy az június 30-nál későbbre esik, valamint hogy a tagállamok – adott esetben – megfelelően figyelembe veszik az általuk alkalmazott, a 85u. cikk szerinti mentességeket.

(2) A tagállamok a beérkezett kérelmekre vonatkozóan adminisztratív ellenőrzéseket végeznek, feldolgozzák a támogatható kérelmeket, és minden év október 15-ig értesítik a Bizottságot a kérelmekben szereplő teljes területről és támogatási összegről régiónkénti és terméshozam-tartományonkénti bontásban.

(3) A kivágási program legnagyobb éves költségvetése a Xd. mellékletben található.

(4) A Bizottság minden év november 15-ig egységes százalékos értéket állapít meg a bejelentett összegek elfogadásának mértékére vonatkozóan, amennyiben a tagállamok által a Bizottságnak bejelentett teljes összeg meghaladja a rendelkezésre álló költségvetési forrást, figyelembe véve – adott esetben – a 85u. cikk (2) és (3) bekezdésének alkalmazását.

(5) A tagállamok a kérelmeket minden évben február 1-jéig, a következők szerint fogadják el:

Azon gazdálkodók esetében, akiknél úgy találják, hogy gazdaságuk a kivágási támogatás kifizetésétől számított három éven belül bármikor nem felelt meg az 1782/2003/EK rendelet 3–7. cikkében említett, jogszabályba foglalt gazdálkodási követelményeknek és a jó mezőgazdasági és környezeti állapot követelményének – amennyiben a meg nem felelés a gazdálkodónak közvetlenül felróható magatartásból vagy mulasztásból fakadt –, a támogatást részben vagy egészben, a meg nem felelés súlyosságától, mértékétől, állandóságától és ismétlődésétől függően csökkenteni vagy törölni kell, és a gazdálkodót adott esetben kötelezni kell a támogatásnak az említett rendelkezésekben megállapított feltételeknek megfelelő visszafizetésére.

(1) A tagállam úgy dönthet, hogy a továbbiakban elutasítja a 85s. cikk (1) bekezdésében említett kérelmeket, ha a területén a kivágott területek összessége elérte a Xe. mellékletben említett, szőlővel betelepített területének 8 %-át.

A tagállam úgy dönthet, hogy valamely régió vonatkozásában a továbbiakban elutasítja a 85s. cikk (1) bekezdésében említett kérelmeket, ha az adott régió területén a kivágott területek összessége elérte a régió szőlővel betelepített területének 10 %-át.

(2) A Bizottság dönthet a kivágási program valamely tagállamban történő alkalmazásának megszüntetéséről, amennyiben a függőben lévő kérelmekre figyelemmel megállapítható, hogy a további kivágások az adott tagállam Xe. mellékletben említett, szőlővel betelepített területe több mint 15 %-ának megfelelő összes kivágott területet eredményeznének.

(3) A Bizottság egy adott év vonatkozásában dönthet a kivágási program valamely tagállamban történő alkalmazásának megszüntetéséről, amennyiben a függőben lévő kérelmekre figyelemmel megállapítható, hogy a további kivágások az adott tagállam Xe. mellékletben említett, szőlővel betelepített területe több mint 6 %-ának megfelelő kivágott területet eredményeznének a program működésének abban az adott évében.

(4) A tagállamok a hegyvidéki területeken és a meredek lejtőkön található szőlőültetvényeket a kivágási programra jogosulatlannak minősíthetik a Bizottság által meghatározandó feltételeknek megfelelően.

(5) A tagállamok a kivágási programra jogosulatlannak minősíthetik azokat a területeket, amelyek esetében a program végrehajtása nem lenne összeegyeztethető a környezetvédelem szempontjaival. Az ekképpen jogosulatlannak minősített területek nem léphetik túl a Xe. mellékletben említett, szőlőültetvényekkel betelepített teljes terület 3 %-át.

(6) Görögország a kivágási program tekintetében – Kréta és Evia szigete kivételével – jogosulatlannak nyilváníthatja az égei-tengeri szigetek és a jón-tengeri szigetek szőlővel betelepített területeit.

(7) Az ezen alszakaszban meghatározott kivágási program nem alkalmazandó az Azori-szigeteken, Madeirán és a Kanári-szigeteken.

(8) A tagállamok a (4)–(7) bekezdés alapján jogosulatlan vagy jogosulatlannak minősített területek termelőit előnyben részesítik az e rendeletben a borágazat vonatkozásában meghatározott egyéb támogatási intézkedések, különösen – ahol alkalmazható – a támogatási programok és a vidékfejlesztési intézkedések szerinti szerkezetátalakítási és átállítási intézkedés vonatkozásában.

Ez az alszakasz nem vonatkozik azokra a tagállamokra, ahol a bortermelés borászati évenként nem haladja meg az 50 000 hektolitert. Ezt a mennyiséget az előző öt borászati év alatt termelt mennyiség átlaga alapján kell kiszámítani.

Az odaítélt kivágási támogatás mellett a tagállamok az alkalmazandó kivágási támogatás 75 %-át meg nem haladó nemzeti kiegészítő támogatást nyújthatnak.

Az ezen alszakasz végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat a Bizottság fogadja el.

(1) A szárított takarmány-ágazat termékei tekintetében nyújtott feldolgozási támogatásban olyan, a szóban forgó ágazat termékeit feldolgozó vállalkozások részesülhetnek, amelyek az alábbi kategóriák legalább egyikébe beletartoznak:

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott támogatást az olyan szárított takarmányra kell kifizetni, amely elhagyta a feldolgozó üzemet, és megfelel a következő követelményeknek:

(1) A feldolgozó vállalkozások tonnánként 19,80 EUR vagy – ha tonnánként 6,60 EUR biztosítékot nyújtanak – 26,40 EUR előlegre jogosultak.

(1) A tagállamok elvégzik a szükséges ellenőrzéseket a támogatásra való jogosultság igazolása érdekében. Amint a jogosultságot megállapítják, az előleget ki kell fizetni.

(1) Az előleg azonban a jogosultság megállapítása előtt kifizethető, ha a feldolgozó az előleg és további 10 % összegének megfelelő biztosítékot nyújt. Ez a biztosíték az első albekezdés alkalmazásában vett biztosítékként is szolgál. A biztosíték mértékét a támogatásra való jogosultság megállapítását követően haladéktalanul az első albekezdésben meghatározott szintre kell csökkenteni, és azt a támogatás fennmaradó részének kifizetésekor teljes összegében fel kell szabadítani.

(2) Az előleg csak akkor fizethető ki, ha a szárított takarmány elhagyta a feldolgozó vállalkozást.

(3) Amennyiben előleg kifizetésére került sor, az előleg és a feldolgozó vállalkozásnak járó támogatás teljes összege közötti különbözetnek megfelelő, a támogatásból fennmaradó összeg a 88. cikk (2) bekezdésének alkalmazására is figyelemmel fizethető ki.

(4) Ha az előleg összege meghaladja azt a végösszeget, amelyre a feldolgozó vállalkozás a 88. cikk (2) bekezdésének alkalmazása alapján jogosult, a feldolgozó a különbözetet felszólításra visszatéríti a tagállam illetékes hatóságának.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve, ha egy gazdasági évben a szárított takarmány mennyisége, amelyre támogatást igényeltek, meghaladja a 89. cikkben meghatározott maximális garantált mennyiséget, akkor a támogatást – a kiadásoknak az adott tagállambeli túllépés és az összes túllépés összegének arányában történő csökkentésével – csökkenteni kell azon tagállamok mindegyikében, ahol a termelés meghaladja a nemzeti garantált mennyiséget.

(2) A Bizottság a csökkentés mértékét olyan szintben határozza meg, amely biztosítja, hogy a költségvetési kiadások összege ne haladja meg a maximális garantált mennyiség betartása esetén járó összeget.

A dehidratált és/vagy napon szárított takarmány maximális garantált mennyisége, amelyre a 86. cikkben meghatározott támogatás nyújtható, gazdasági évenként 4 960 723 tonna. Ezt a mennyiséget a XI. melléklet B. pontjával összhangban, nemzeti garantált mennyiségek formájában szét kell osztani az érintett tagállamok között.

A Bizottság elfogadja az ezen alszakasz végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat, amelyek különösen a következőket érintő szabályokat foglalhatnak magukban:

(1) ►M7 A hosszú rostlen szalmájának és a rövid lenrost és kenderrost szalmájának feldolgozásához támogatás a 2009/10-es gazdasági évtől a 2011/12-es gazdasági évig az engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozók részére nyújtható a valamely mezőgazdasági termelővel kötött adásvételi szerződés tárgyát képező szalmából ténylegesen előállított rost mennyisége alapján. ◄

(1) Abban az esetben azonban, ha a mezőgazdasági termelő tulajdonában marad a szalma, amelyet szerződéses alapon dolgoztat fel engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozóval, és a termelő igazolja, hogy forgalomba hozta az így kapott rostot, a támogatást a mezőgazdasági termelő kapja.

(1) Abban az esetben, ha az engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozó és a mezőgazdasági termelő ugyanaz a személy, az adásvételi szerződés helyébe az érintett fél arra vonatkozó kötelezettségvállalása lép, hogy a feldolgozást saját maga végzi el.

(2) Ezen alszakasz alkalmazásában „engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozó” alatt olyan természetes vagy jogi személy, illetve természetes vagy jogi személyek olyan csoportja értendő – függetlenül saját, illetve tagjai nemzeti jog szerinti jogállásától – aki vagy amely len- vagy kenderrost gyártására engedélyt kapott a létesítmények helye szerinti tagállam illetékes hatóságától.

(1) A 91. cikkben meghatározott feldolgozási támogatás összege a következők szerint alakul:

A tagállamok azonban – a hagyományos felvevőpiacokra tekintettel – a következő esetekben is határozhatnak támogatás nyújtásáról:

A második albekezdésben említett esetekben a tagállamok a támogatást az előállított mennyiséget meg nem haladó mennyiség után adják, 7,5 % szennyeződéssel és szilánkkal számolva.

(2) Azokat a rostmennyiségeket, amelyekre támogatás fizethető, korlátozni kell a 91. cikkben említett szerződés vagy kötelezettségvállalás tárgyát képező területek alapján.

(2) Az első albekezdésben említett korlátokat a tagállamok határozzák meg úgy, hogy eleget tegyenek a 94. cikkben említett garantált nemzeti mennyiségeknek.

Az engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozók kérelmére az előállított rost mennyisége alapján előleget kell fizetni a 91. cikkben említett támogatásból.

(1) A támogatható hosszú lenrost maximális garantált mennyisége a 2009/2010-es gazdasági évtől a 2011/2012-es gazdasági évig gazdasági évenként 80 878 tonna. Ezt a mennyiséget a XI. melléklet A.I. pontjával összhangban, nemzeti garantált mennyiségek formájában bizonyos tagállamok között szét kell osztani.

(1a) A támogatható rövid lenrost és kenderrost maximális garantált mennyisége a 2009/2010-es gazdasági évtől a 2011/2012-as gazdasági évig gazdasági évenként 147 265 tonna. Ezt a mennyiséget a XI. melléklet A.II. pontjával összhangban, nemzeti garantált mennyiségek formájában szét kell osztani egyes tagállamok között.

(2) Abban az esetben, ha a valamely tagállamban előállított rost egy másik tagállamban megtermelt szalmából készül, a rost vonatkozó mennyiségeit azon tagállam garantált nemzeti mennyiségébe kell beszámítani, amelyben a szalmát betakarították. A támogatást az a tagállam fizeti, amelynek garantált nemzeti mennyiségéből ezt a mennyiséget levonták.

(3) Valamennyi tagállam jogosult az (1) bekezdésben említett garantált országos mennyisége egy részét átcsoportosítani az (1a) bekezdésben megadott garantált országos mennyiségébe és viszont.

Az első albekezdésben említett átcsoportosításokat az 1 tonna hosszú lenrost = 2,2 tonna rövid lenrost, illetve kenderrost egyenlet alapján kell végrehajtani.

Feldolgozási támogatás csak az (1) és az (1a) bekezdésben említett, e bekezdés első két albekezdésével összhangban kiigazított mennyiségek után nyújtható.

A 2008/2009-es gazdasági év során kiegészítő támogatást nyújtanak az engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozók részére a XI. melléklet A.III. pontjában ismertetett I. és II. területen található, lennel bevetett területek, illetve az után a szalmatermelés után, amely:

A kiegészítő támogatás összege az I. területen 120 EUR/hektár, a II. területen pedig 50 EUR/hektár.

A Bizottság elfogadja az ezen alszakasz végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat, amelyek különösen a következőket érintő szabályokat foglalhatnak magukban:

(1) A gyártott keményítő után tonnánként 22,25 EUR árkiegészítést kell fizetni a 2009/2010-es, a 2010/2011-es és a 2011/2012-es gazdasági évre a burgonyakeményítő-gyártók részére a 84a. cikk (2) bekezdésében említett kvótahatáron belül gyártott burgonyakeményítő-mennyiség után, amennyiben a gyártók a kvótában meghatározott keményítőmennyiség gyártásához szükséges összes burgonya esetében megfizették a minimálárat a burgonyatermelők részére.

(2) Az érintett gazdasági évek vonatkozásában burgonyakeményítő-gyártásra szánt burgonya minimálára tonnánként 178,31 EUR.

Ezt az árat az egy tonna keményítő gyártásához szükséges, gyárba szállított burgonyamennyiségre kell alkalmazni.

(3) A Bizottság elfogadja ezen alszakasz végrehajtásának részletes szabályait.

(1) Termelési visszatérítés nyújtható a cukorágazatnak az I. melléklet III. részének b)–e) pontjában felsorolt termékeire, ha az 62. cikk (2) bekezdésének b) és c) pontjában említett termékek gyártásához nem áll rendelkezésre a világpiaci árnak megfelelő áron többletcukor vagy behozott cukor, többlet-izoglükóz vagy többlet-inulinszirup.

(2) Az (1) bekezdésben említett termelési visszatérítés megállapításakor figyelembe kell venni különösen a behozott cukor felhasználásából eredő azon költségeket, amelyeket az iparnak a világpiaci beszerzés esetében viselnie kellene, valamint a közösségi piacon rendelkezésre álló többletcukor árát, vagy – ha nem áll rendelkezésre többletcukor – a referenciaárat.

A Bizottság elfogadja az e szakaszban említett termelési visszatérítések nyújtására vonatkozó feltételeket, és meghatározza ezen visszatérítések összegét, valamint azokat a mennyiségeket, amelyekre a 97. cikkben említett, cukorágazatbeli termelési visszatérítés nyújtható.

A takarmányként való hasznosításra szánt fölözött tejre és sovány tejporra nyújtott támogatás

(1) Amennyiben a tejtermékekből felesleg halmozódik vagy halmozódhat fel, és az a piac súlyos zavarát idézi vagy idézheti elő, a Bizottság úgy dönthet, hogy a Közösségben termelt, takarmányként való hasznosításra szánt fölözött tejre és sovány tejporra a Bizottság által meghatározandó feltételek és termékszabványok alapján támogatás nyújtható. A támogatást előzetesen vagy pályázati eljárás útján kell meghatározni.

E cikk alkalmazásában az írót és íróport fölözött tejnek és sovány tejpornak kell tekinteni.

(2) A támogatási összegeket a Bizottság a sovány tejpor tekintetében a 8. cikk (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjában meghatározott referenciaár figyelembevételével, valamint a fölözött tej és sovány tejpor piaci helyzetének alakulására tekintettel határozza meg.

(1) Amennyiben a tejtermékekből felesleg halmozódik vagy halmozódhat fel, és az a piac súlyos zavarát idézi vagy idézheti elő, a Bizottság úgy dönthet, hogy a Közösségben előállított, és kazeinná, illetve kazeinátokká feldolgozott fölözött tejre a Bizottság által az ilyen tej és az abból előállított kazein, illetve kazeinátok vonatkozásában meghatározandó feltételek és termékszabványok alapján támogatás nyújtható. A támogatást előzetesen vagy pályázati eljárás útján kell meghatározni.

(2) A támogatási összegeket a Bizottság a sovány tejpor piaci helyzetének alakulására tekintettel, valamint a sovány tejpor tekintetében a 8. cikk (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjában meghatározott referenciaár figyelembevételével határozza meg.

A támogatás aszerint, hogy a fölözött tejet kazeinné vagy kazeinátokká dolgozzák-e fel, valamint e termékek minősége szerint változhat.

(1) A Bizottság által megállapítandó feltételek mellett közösségi támogatás nyújtanak az oktatási intézmények tanulóinak a 0401, a 0403, a 0404 90 és a 0406 KN-kód alá vagy a 2202 90 KN-kód alá tartozó, a Bizottság által meghatározandó bizonyos feldolgozott tejtermékekkel történő ellátásához.

(2) A tagállamok a közösségi támogatást kiegészítve nemzeti támogatást is nyújthatnak az oktatási intézmények tanulóinak az (1) bekezdésben említett termékekkel történő ellátásához. A tagállamok nemzeti támogatásukat a tejágazatban kivetett illetékekből vagy a tejágazatból származó bármely egyéb hozzájárulás formájában finanszírozhatják.

(3) A közösségi támogatás összege 100 kilogrammonként 18,15 EUR minden tejkategória esetében.

(3) Egyéb támogatásra jogosult tejtermékek esetében a támogatások összegét az érintett termék tejalkotórészeinek figyelembevételével kell meghatározni.

(4) Az (1) bekezdésben említett támogatást tanulónként és naponta legfeljebb 0,25 liter tejjel egyenértékű terméknek megfelelő mennyiségre lehet nyújtani.

(1) A Közösség finanszírozza azokat a hároméves munkaprogramokat, amelyeket a piaci szereplőknek a 125. cikkben említett szervezetei dolgoznak ki a következő területek közül egyre vagy többre vonatkozóan.

(1a) A munkaprogramokkal kapcsolatos éves közösségi finanszírozás összegei a következők:

(2) Az (1) bekezdésben említett munkaprogramokra nyújtható közösségi finanszírozás maximális összege megegyezik a tagállamok által visszatartott összegekkel. A finanszírozás a támogatható költségekre vonatkozik, a következő felső határokkal:

(2) Az érintett tagállamok a közösségi finanszírozás által nem fedezett költségek legfeljebb 50 %-áig terjedő kiegészítő finanszírozást biztosítanak.

(2) A Bizottság meghatározza az e cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat, különös tekintettel a munkaprogramok tagállamok általi jóváhagyására vonatkozó eljárásokra, valamint az ilyen programok keretében támogatható tevékenységtípusokra.

(3) A Bizottság által a 194. cikkben foglaltakkal összhangban esetleg elfogadott bármely különös rendelkezés sérelme nélkül a tagállamok meggyőződnek arról, hogy a közösségi finanszírozás nyújtására vonatkozó feltételek teljesülnek. Ebből a célból elvégzik a munkaprogramok pénzügyi ellenőrzését, és végrehajtanak egy kockázatelemzéssel megállapított mintán alapuló ellenőrzési tervet, amely az e cikk értelmében közösségi támogatásban részesülő termelői szervezeteknek évente legalább 30 %-át, valamint a piaci szereplők minden egyéb szervezetét magában foglalja.

(1) A 125e. cikk értelmében engedélyezett átmeneti időszak alatt a tagállamok a gyümölcs- és zöldségágazatban a termelői szervezetként való elismerés céljából létrejött termelői csoportok részére biztosíthatnak:

(2) Az (1) bekezdésben említett támogatást a Közösség visszatéríti a Bizottság által az ilyen intézkedések finanszírozását – beleértve a küszöbértékeket, a felső határokat és a közösségi finanszírozás mértékét – illetően elfogadandó szabályokkal összhangban.

(3) Az (1) bekezdés a) pontjában említett támogatás minden egyes termelői csoport tekintetében annak értékesített termelése alapján kerül meghatározásra, és az összege az első, második, harmadik, negyedik és ötödik évben:

(3) A küszöbértékeket meghaladó értékű forgalmazott termelés tekintetében csökkenteni lehet ezeket az értékeket. A termelői csoportok számára egy adott évben fizethető támogatásra felső határ alkalmazható.

(1) A gyümölcs- és zöldségágazat termelői szervezetei működési alapot hozhatnak létre. Az alapot a következőkből finanszírozzák:

(2) A működési alapokat kizárólag a tagállamok által a 103g. cikkel összhangban jóváhagyott operatív programok finanszírozására szabad felhasználni.

(1) A gyümölcs- és zöldségágazatban az operatív programok a 122. cikk c) pontjában említett, vagy az alábbiakban felsorolt célkitűzések közül kettőnek vagy többnek a megvalósítására irányulnak:

(2) A válságmegelőzésnek és -kezelésnek a gyümölcs- és zöldségpiacok válságainak elkerülésével és kezelésével kell kapcsolatosnak lennie, és ebben az összefüggésben a következőkre terjed ki:

(2) A válságmegelőzési és -kezelési intézkedések – beleértve bárminemű tőke- és kamat-visszafizetést a harmadik albekezdésben említetteknek megfelelően – az operatív program keretében felmerülő kiadások legfeljebb egyharmadát tehetik ki.

(2) A válságmegelőzési és -kezelési intézkedések finanszírozása érdekében a termelői szervezetek piaci feltételekkel kölcsönt vehetnek fel. Ebben az esetben a tőke és a kölcsön után járó kamatok visszafizetése az operatív program részét képezheti, és így jogosult lehet a 103d. cikk szerinti közösségi pénzügyi támogatásra. A válságmegelőzés és -kezelés keretében tett bármely konkrét intézkedés vagy ilyen kölcsönökből vagy közvetlenül finanszírozható, de egyszerre mindkét módon nem.

(3) A környezetvédelmi intézkedések tiszteletben tartják az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20-i 1698/2005/EK tanácsi rendelet ( 63 ) 39. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében foglalt, az agrár-környezetvédelmi kifizetésekre vonatkozó követelményeket.

(3) Amennyiben egy termelői szervezet termelő tagjainak legalább 80 %-a az említett rendelkezés szerinti egy vagy több azonos agrár-környezetvédelmi kötelezettségvállalást tett, e kötelezettségvállalások mindegyike az első albekezdés a) pontjában említett környezetvédelmi intézkedésnek számít.

(3) Az első albekezdésben említett környezetvédelmi intézkedések támogatása fedezi az intézkedésből származó többletköltségeket és bevételkiesést.

(4) A (3) bekezdést Bulgáriában és Romániában csak 2011. január 1-jétől kell alkalmazni.

(5) A környezeti terhelést növelő beruházások csak olyan esetekben engedélyezhetők, amikor hatékony védintézkedések óvják a környezetet az ilyen terheléssel szemben.

(1) A közösségi pénzügyi támogatás megegyezik a 103b. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett pénzügyi hozzájárulások ténylegesen befizetett összegével, de legfeljebb a felmerült tényleges kiadások 50 %-áig terjedhet.

(2) A közösségi pénzügyi támogatás maximális mértéke az egyes termelői szervezetek által értékesített termelés értékének 4,1 %-a.

(2) Ez a százalékarány mindazonáltal az értékesített termelés értékének 4,6 %-ára növelhető, amennyiben az értékesített termelés értékének 4,1 %-át meghaladó összeget csak válságmegelőzési és -kezelési intézkedések céljaira használják fel.

(3) A termelői szervezet kérésére – egy operatív program vagy az operatív program egy része tekintetében – az (1) bekezdésben előírt százalékarány elérheti a 60 %-ot, amennyiben a szóban forgó program az alábbi feltételek legalább egyikét teljesíti:

(4) Az (1) bekezdésben előírt százalékarány 100 % a gyümölcs- és zöldségfélék piacról történő kivonása esetében, amely nem haladhatja meg az egyes termelői szervezetek által értékesített termelés mennyiségének 5 %-át, és amellyel az alábbiak szerint rendelkeznek:

(1) A tagállamok olyan régióiban, ahol a termelők szervezettségének foka a gyümölcs- és zöldségágazatban különösen alacsony, a Bizottság – kellően indokolt kérésre – engedélyezheti a tagállamoknak, hogy a termelői szervezetek számára a 103b. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett pénzügyi hozzájárulás legfeljebb 80 %-át kitevő nemzeti pénzügyi támogatást fizessenek. Ez a támogatás a működési alapot egészíti ki. A tagállamok olyan régiói számára, amelyekben a termelői szervezetek a gyümölcs- és zöldségtermelés mennyiségének kevesebb mint 15 %-át értékesítik, és amelyekben a gyümölcs- és zöldségtermelés részesedése a teljes mezőgazdasági termelésből legalább 15 %, az első albekezdésben említett támogatást a Közösség az érintett tagállam kérésére megtérítheti.

(1) A tagállamok nemzeti keretet állítanak fel a 103c. cikk (3) bekezdésében említett intézkedésekkel kapcsolatos általános feltételek meghatározása érdekében. Ez a keret különösen arról rendelkezik, hogy ezen intézkedéseknek teljesíteniük kell az 1698/2005/EK rendelet megfelelő követelményeit, beleértve az annak 5. cikkében foglalt, a kiegészítő jelleggel, az összhanggal és a megfeleléssel kapcsolatos követelményeket is.

(1) A tagállamok benyújtják a Bizottságnak az általuk javasolt keretet, és a Bizottság három hónapon belül módosításokat írhat elő, amennyiben úgy véli, hogy a javaslat nem teszi lehetővé a Szerződés 174. cikkében, valamint a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési programban ( 66 ) rögzített célkitűzések elérését. Az egyéni gazdaságokat érintő, operatív programok által támogatott beruházásoknak is tiszteletben kell tartaniuk a szóban forgó célkitűzéseket.

(2) A tagállamok létrehozzák a gyümölcs- és zöldségpiachoz kapcsolódó fenntartható operatív programokra vonatkozó nemzeti stratégiájukat. Egy ilyen stratégia a következőkről rendelkezik:

(2) A nemzeti stratégia az (1) bekezdésben említett nemzeti keretet is magában foglalja.

(3) Az (1) és (2) bekezdés nem alkalmazható az elismert termelői szervezetekkel nem rendelkező tagállamokra.

(1) Az operatív programok tervezetét az illetékes nemzeti hatóságokhoz kell benyújtani, amelyek ezen alszakasz rendelkezéseivel összhangban vagy jóváhagyják, vagy elutasítják azt, vagy kérik annak módosítását.

(2) A termelői szervezetek minden egyes évre vonatkozóan közlik a tagállammal a működési alap becsült összegét, és arra vonatkozóan megfelelő indoklást nyújtanak be az operatívprogram-becslések, a tárgyév és – lehetőség szerint – a korábbi évek kiadásai, valamint – amennyiben szükséges – a következő év termelésének becsült mennyiségei alapján.

(3) A tagállam értesíti a termelői szervezetet vagy a termelői szervezetek társulását a közösségi pénzügyi támogatásnak a 103d. cikkben meghatározott korlátokkal összhangban megbecsült összegéről.

(4) A közösségi pénzügyi támogatások kifizetése az operatív program terveihez kapcsolódó kiadások alapján történik. Ugyanezen tervekre – garancia vagy biztosíték letétbe helyezése esetén – előleg fizethető.

(5) A termelői szervezet – a szükséges igazoló dokumentumok kíséretében – értesíti a tagállamot az előző évi kiadásainak végleges összegéről, hogy megkaphassa a közösségi pénzügyi támogatás fennmaradó összegét.

(6) Az operatív programok végrehajtása, valamint azoknak egyrészről a termelők és termelői szervezetek, másrészről a közösségi alapok általi finanszírozása legalább hároméves és legfeljebb ötéves időtartamra terjed ki.

A gyermekek gyümölcs-, zöldség-, feldolgozottgyümölcs- és feldolgozottzöldség-, valamint banántermékekkel való ellátásához nyújtott támogatás

(1) A Bizottság által meghatározandó feltételek mellett a Közösség a 2009–10-es tanévtől kezdődően támogatást nyújt az alábbiakhoz:

(2) A programban részt venni kívánó tagállamoknak előzetes nemzeti stratégiát kell kidolgozniuk – nemzeti vagy regionális szinten – a program végrehajtására, amely tartalmazza a programjuk költségvetését a közösségi és nemzeti hozzájárulásokkal együtt, a program időtartamát, célcsoportját, az engedélyezett termékeket és az érdekeltek szerepvállalását. A tagállamoknak rendelkezniük kell a program eredményessé tételéhez szükséges kísérő intézkedésekről is.

(3) A tagállamok a stratégiáik kidolgozásakor összeállítják a gyümölcs- és zöldségágazatnak, a feldolgozottgyümölcs- és feldolgozottzöldség-ágazatnak, valamint a banánágazatnak a program keretében engedélyezett termékeit tartalmazó listát. A lista azonban nem tartalmazza a Bizottság által a 103h. cikk f) pontja alapján elfogadott intézkedéssel kizárt termékeket. A tagállamok a termékeket objektív kritériumok alapján választják ki, amelyek magukban foglalhatják többek között a szezonális jelleget, a termények elérhetőségét vagy a környezetvédelmi szempontokat. E tekintetben a tagállamok előnyben részesíthetik a közösségi eredetű termékeket.

(5) Az (1) bekezdésben említett közösségi támogatásban a tagállamok a hat és tíz év közötti életkorú gyermekek arányán alapuló objektív szempontok szerint részesülnek. Mindazonáltal a programban részt vevő minden egyes tagállamnak legalább 175 000 EUR közösségi támogatásban kell részesülnie. A programban részt vevő tagállamoknak a stratégiájuk alapján évente kell kérelmezniük a közösségi támogatást. A tagállamok kérelmei szerint a költségvetésben rendelkezésre álló előirányzatok alapján a Bizottság dönt a végleges juttatásokról.

(6) Az (1) bekezdésben említett közösségi támogatás nem használható fel a meglévő nemzeti iskolagyümölcs-programokhoz vagy gyümölcsre is kiterjedő egyéb iskolai termékosztási programokhoz nyújtott finanszírozás felváltására. Ha egy tagállamban azonban már működik egy program, amely e cikk értelmében részesülhetne közösségi támogatásban, és az adott tagállamnak szándékában áll többek között a program célcsoportját, időtartamát vagy az engedélyezett termékeket illetően kiterjeszteni vagy hatékonyabbá tenni azt, e tagállam részesülhet közösségi támogatásban, feltéve hogy a teljes nemzeti hozzájárulás és a közösségi támogatás arányát illetően betartják a (4) bekezdés b) pontjában említett korlátokat. Ebben az esetben az adott tagállam stratégiájában kifejti, hogy milyen módon szándékozik kiterjeszteni vagy hatékonyabbá tenni programját.

(7) A tagállamok a közösségi támogatáson felül nemzeti támogatást is nyújthatnak a termékekkel történő ellátáshoz és az (1) bekezdésben említett kapcsolódó költségekhez. E költségek a magánszféra hozzájárulásaiból is fedezhetők. A tagállamok a (2) bekezdésben említett kísérő intézkedések finanszírozásához is nyújthatnak állami támogatást.

(8) A közösségi iskolagyümölcs-program nem érinti azokat a különálló nemzeti iskolagyümölcs-programokat, amelyek megfelelnek a közösségi jognak.

(9) A Közösség ezenkívül – az 1290/2005/EK rendelet 5. cikke alapján – finanszírozhat az iskolagyümölcs-programhoz kapcsolódó tájékoztatási, nyomon követési és értékelési intézkedéseket, beleértve a program iránti tudatosság növelését és a kapcsolódó hálózatba szervezési intézkedéseket is.

A Bizottság megállapítja az e szakasz alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat, különösen a következőket:

Ez a szakasz azon szabályokat állapítja meg, amelyek a közösségi pénzeszközök tagállamoknak való odaítélését, illetve e pénzeszközöknek a tagállamok által a nemzeti támogatási programokon (a továbbiakban: támogatási programok) keresztül, a borágazat megsegítését célzó különös támogatási intézkedések finanszírozására történő felhasználására vonatkoznak.

(1) A támogatási programoknak összeegyeztethetőnek kell lenniük a közösségi joggal, és összhangban kell állniuk a Közösség tevékenységeivel, szakpolitikáival és prioritásaival.

(2) A tagállamok felelnek a támogatási programokért, biztosítják belső egységességüket, továbbá biztosítják, hogy azokat objektív módon, az érintett termelők gazdasági helyzetét és a termelők közötti indokolatlan megkülönböztetés elkerülésének igényét figyelembe véve állítsák össze és hajtsák végre.

A tagállamok feladata, hogy elrendeljék és végrehajtsák a szükséges ellenőrzéseket, valamint a támogatási programok be nem tartása esetén a szankciókat.

(1) A Xb. mellékletben említett valamennyi termelő tagállam benyújtja a Bizottságnak az ötéves támogatási program tervezetét, amely e szakasszal összhangban levő intézkedéseket tartalmaz.

A 479/2008/EK rendelet 5. cikke (1) bekezdésének első albekezdésével összhangban alkalmazandó támogatási programokat e rendelet értelmében is alkalmazni kell.

A támogatási programokban foglalt támogatási intézkedéseket a tagállamok által legmegfelelőbbnek tartott földrajzi szinten kell összeállítani. A támogatási programról – a Bizottságnak történő benyújtását megelőzően – az illetékes hatóságokkal és a megfelelő területi szervezetekkel konzultálni kell.

Minden tagállam egyetlen támogatási programtervezetet nyújt be, amely tartalmazhat regionális sajátosságokat.

(2) A támogatási program három hónappal a Bizottságnak való benyújtását követően válik alkalmazandóvá.

Ugyanakkor, ha a benyújtott támogatási program nem felel meg az e szakaszban meghatározott feltételeknek, a Bizottság arról értesíti a tagállamot. Ilyen esetben a tagállam felülvizsgált támogatási programot nyújt be a Bizottságnak. A felülvizsgált támogatási program két hónappal a benyújtását követően válik alkalmazandóvá, kivéve, ha az összeegyeztethetetlenség továbbra is fennáll, amely esetben ez az albekezdés alkalmazandó.

(3) A (2) bekezdés értelemszerűen alkalmazandó a tagállamok által benyújtott programok változtatásaira is.

(4) A 103 l. cikk nem alkalmazandó, amennyiben a támogatási program keretében a tagállam egyetlen intézkedése a 103o. cikkben említett egységes támogatási rendszerre való átállás. Ilyen esetben a 188a. cikk (5) bekezdése csak kizárólag az átállás évének vonatkozásában alkalmazandó, és a 188a. cikk (6) bekezdését nem kell alkalmazni.

(1) A támogatási programok az alábbi intézkedések közül egyet vagy többet foglalnak magukban:

(2) A támogatási programok kizárólag a 103o–103y. cikkben felsorolt intézkedéseket tartalmazzák.

(1) A rendelkezésre álló közösségi pénzeszközök szétosztását és a költségvetési határokat a Xb. melléklet tartalmazza.

(2) A közösségi támogatás a 103k. cikk (1) bekezdésében említettek szerint csak a megfelelő támogatási program benyújtása után felmerülő támogatható költségekre vonatkozik.

(3) A tagállamok nem járulnak hozzá a Közösség által a támogatási programok alapján finanszírozott intézkedések költségéhez.

(4) A (3) bekezdéstől eltérve, a tagállamok a 103p., 103t. és a 103u. cikkben említett intézkedések vonatkozásában az állami támogatásokról szóló vonatkozó közösségi szabályoknak megfelelően állami támogatást nyújthatnak.

Az állami támogatásokról szóló vonatkozó közösségi szabályokban meghatározott legmagasabb támogatási arány a teljes állami finanszírozásra alkalmazandó a közösségi és a nemzeti támogatást is beleszámítva.

(1) A tagállamok az 1782/2003/EK rendelet III. címe 3. fejezetének értelmében – és összhangban az említett rendelet VII. mellékletének O. pontjával – támogatási jogosultság biztosításával támogatásban részesíthetik a szőlőtermesztőket.

(2) Az (1) bekezdésben említett lehetőséget felhasználni szándékozó tagállamok a 103k. cikk (3) bekezdésével összhangban lévő programokra való áttéréssel támogatási programjaikban előirányozzák a szóban forgó támogatást, beleértve a pénzügyi eszközöknek az egységes támogatási rendszerbe történő további átcsoportosítása tekintetében.

(1) Az e cikk szerinti támogatás kiterjed a közösségi borokat érintő, harmadik országbeli tájékoztató és promóciós intézkedésekre, ezzel javítva versenyképességüket az adott országokban.

(2) Az (1) bekezdésben említett intézkedések oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel rendelkező, illetve a borszőlő fajtájának jelzésével ellátott borokra vonatkoznak.

(4) A promóciós tevékenységekhez nyújtott közösségi hozzájárulás nem lépheti túl a támogatható kiadások 50 %-át.

(1) A szőlőültetvények szerkezetátalakításához és átállításához kapcsolódó intézkedések célja a bortermelők versenyképességének javítása.

(2) A szőlőültetvények szerkezetátalakítása és átállítása e cikkel összhangban kizárólag akkor támogatható, ha a tagállamok a 185a. cikk (3) bekezdésének megfelelően benyújtják a termelési potenciálról szóló jegyzéket.

(3) A szőlőültetvények szerkezetátalakítási és átállítási támogatása kizárólag a következő tevékenységek közül egyre vagy többre nyújtható:

Nem támogatható a természetes élettartamuk végéhez érő szőlőültetvények rendes megújítása.

(4) A szőlőültetvények szerkezetátalakítási és átállítási támogatásának formái kizárólag a következők lehetnek:

(5) A termelők számára a (4) bekezdés a) pontjában említett bevételkiesésért nyújtott ellentételezés a vonatkozó veszteségek akár 100 %-át is fedezheti, és formái a következők lehetnek:

(6) A szőlőültetvények szerkezetátalakításának és átállításának tényleges költségeihez való közösségi hozzájárulás nem haladhatja meg az 50 %-ot. Az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendelettel ( 68 ) összhangban a konvergenciarégiónak minősített régiókban a közösségi hozzájárulás a szerkezetátalakításhoz és átállításhoz nem haladhatja meg a 75 %-ot.

(1) E cikk alkalmazásában a zöld szüret a szőlőfürtök még éretlen állapotban való teljes megsemmisítése vagy eltávolítása, ezáltal nullára csökkentve az adott terület terméshozamát.

(2) A zöldszüreti támogatás a piaci válság elkerülése érdekében hozzájárul a kereslet és a kínálat mérlegének helyreállításához a közösségi borpiacon.

(3) A zöldszüreti támogatás ellentételezésként az adott tagállam által meghatározott hektáronkénti átalányösszeg formájában lehetséges.

A támogatás nem lépheti túl a szőlőfürtök közvetlen elpusztítási vagy eltávolítási költségének és az ilyen megsemmisítéséből vagy eltávolításából adódó bevételkiesés összegének 50 %-át.

(4) Az érintett tagállamok objektív kritériumokon alapuló rendszert állítanak fel annak biztosítására, hogy a zöldszüreti intézkedés egyes bortermelők esetében ne vezessen a (3) bekezdés második albekezdésében említett felső határt meghaladó ellentételezéshez.

(1) A kockázati alapok felállításához biztosított támogatás segítséget nyújt azon termelőknek, akik a piaci ingadozások ellen kívánják biztosítani magukat.

(2) A kockázati alapok felállításához biztosított támogatás az alap adminisztratív költségeit fedező átmeneti és csökkenő mértékű támogatás formájában nyújtható.

(1) A szüreti biztosítás támogatása hozzájárul a termelők bevételeinek védelméhez olyan esetekben, amikor azokat természeti katasztrófa, kedvezőtlen időjárási jelenség, betegség vagy kártevőfertőzés veszélyezteti.

(2) A szüreti biztosítás közösségi pénzügyi hozzájárulás formájában támogatható, amely nem haladhatja meg az alábbiakat:

(3) A szüreti biztosítás csak akkor támogatható, ha a biztosítási összeg nem nyújt az elszenvedett bevételkiesés után több mint 100 %-os ellentételezést a termelőnek, figyelembe véve minden olyan ellentételezést, amelyet a termelő más, a biztosított kockázathoz kapcsolódó támogatási programból kaphatott.

(4) A szüreti biztosítás támogatása nem torzíthatja a versenyt a biztosítási piacon.

(1) Támogatás nyújtható az olyan, feldolgozólétesítményekre, borászati infrastruktúrára és bormarketingre irányuló tárgyi vagy nem tárgyi beruházásokhoz, amelyek javítják a vállalkozás összteljesítményét, és az alábbiak közül egy vagy több pontot érintenek:

(2) Az (1) bekezdés szerinti támogatás legmagasabb mértéke kizárólag a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról szóló, 2003. május 6-i 2003/361/EK bizottsági ajánlás ( 69 ) szerinti mikro-, kis- és középvállalkozásoknak nyújtható. Az Azori-szigetek, Madeira, a Kanári-szigetek, az 1405/2006/EK rendelet szerinti kisebb égei-tengeri szigetek és Franciaország tengerentúli megyéinek területei tekintetében a legmagasabb mértékre vonatkozóan nincs nagyságbeli korlátozás. A 2003/361/EK ajánlás mellékletének I. címe 2. cikkének (1) bekezdése alá nem tartozó, 750 alkalmazottnál kevesebbet foglalkoztató vagy 200 millió EUR-nál kevesebb bevétellel rendelkező vállalkozások esetében a maximális támogatásintenzitás megfeleződik.

Nem nyújtható támogatás a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatások értelmében nehéz helyzetben lévő vállalkozások részére.

(3) A támogatható kiadásba nem tartoznak bele az 1698/2005/EK rendelet 71. cikke (3) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett költségek.

(4) A támogatható beruházási költségekkel kapcsolatos alábbi legmagasabb támogatási mértékeket alkalmazzák a közösségi hozzájárulásokra:

5. Az 1698/2005/EK rendelet 72. cikkét értelemszerűen kell alkalmazni az e cikk (1) bekezdésében említett támogatásra.

(1) Támogatás nyújtható a borkészítés melléktermékeinek olyan jellegű önkéntes vagy kötelező lepárlásához, amelyet a XVb. melléklet D. pontjában szereplő feltételeknek megfelelően végeztek.

A támogatás összegét az előállított alkohol tartalmának %-ában és hektoliterenként kell rögzíteni. Nem nyújtható támogatás a lepárlandó melléktermék azon alkoholtartalmára, amely meghaladja a termelt bor alkoholtartalmának 10 %-át.

(2) A nyújtható támogatás legfelső szintjét a begyűjtési és feldolgozási költségek alapján, a Bizottságnak kell rögzítenie.

(3) Az (1) bekezdésben említett, támogatásban részesült lepárlásból származó alkohol – a versenytorzítás elkerülése érdekében – kizárólag ipari vagy energetikai célokra használható fel.

(1) A termelők részére hektáronkénti támogatás formájában 2012. július 31-ig nyújtható támogatás az olyan borok előállításához, amelyeket szeszes ital készítésére párolnak le.

(2) A támogatás odaítélését megelőzően kell benyújtani a borlepárlásra vonatkozó, megfelelő szerződéseket, valamint a lepárlásra való átadásról szóló megfelelő igazolásokat.

(1) 2012. július 31-ig – a tagállamok döntése alapján, indokolt kényszerhelyzetben – támogatás nyújtható a borfelesleg önkéntes vagy kötelező lepárlásához e felesleg csökkentése vagy megszüntetése, és egyúttal a szüretek közötti ellátás folyamatosságának a biztosítása érdekében.

(3) Az (1) bekezdésben említett, támogatásban részesült lepárlásból származó alkoholt – a versenytorzítás elkerülése érdekében – kizárólag ipari vagy energetikai célokra szabad felhasználni.

(4) A krízislepárlási intézkedéshez használt, rendelkezésre álló költségvetés aránya nem haladhatja meg az alábbi, az adott költségvetési évre vonatkozóan a Xb. mellékletben megállapított, tagállamonként rendelkezésre álló teljes összeg alapján kiszámított százalékos arányokat:

(5) A tagállamok az alábbi határértékeknek megfelelően (a (4) bekezdésben megadott megfelelő, éves felső határ százalékában kifejezve) nemzeti költségvetésből történő hozzájárulás formájában a (4) bekezdésben előirányzott éves felső határértékeken túl is növelhetik a krízislepárlási intézkedéshez rendelkezésre álló alapokat:

A tagállamok adott esetben értesítik a Bizottságot az első albekezdésben említett nemzeti pénzeszközök hozzáadásáról, a Bizottság pedig a szóban forgó pénzeszközök rendelkezésre bocsátását megelőzően jóváhagyja az ügyletet.

(1) 2012. július 31-ig támogatás nyújtható azoknak a bortermelőknek, akik sűrített szőlőmustot használnak – beleértve a finomított szőlőmustsűrítményt is – a termékek természetes alkoholtartalmának növelése érdekében, a XVa. mellékletben megállapított feltételeknek megfelelően.

(2) A támogatás összegét potenciális alkoholtartalom-térfogatszázalékonként és az alkoholtartalom növelésére használt must hektoliterenként megadott mennyisége szerint kell rögzíteni.

(3) A különböző szőlőtermő övezetekben ezen intézkedéshez tartozó legmagasabb támogatási összeget a Bizottság határozza meg.

Azon termelők esetében, akikről megállapítják, hogy mezőgazdasági üzemük a szerkezetátalakítási és átállási támogatási programból nyújtott kifizetéstől számított három éven belül, vagy a zöldszüreti támogatási programból nyújtott kifizetés utáni egy évben bármikor nem feleltek meg az 1782/2003/EK rendelet 3–7. cikkében említett, jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményeknek és a jó mezőgazdasági és környezeti állapot követelményének – amennyiben a meg nem felelés közvetlenül a termelő magatartásának vagy mulasztásának tulajdonítható –, a meg nem felelés súlyosságától, mértékétől, időtartamától és ismétlődésétől függően a támogatást csökkenteni, illetve részben vagy egészben törölni kell, a gazdálkodót pedig adott esetben a támogatásnak az említett rendelkezésekben megállapított feltételek szerinti visszafizetésére kell kötelezni.

Az ezen alszakasz végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottság fogadja el.

(1) Közösségi Dohányalap (a továbbiakban: az alap) jön létre a következő területeken végrehajtott intézkedések finanszírozása céljából:

(3) A Bizottság elfogadja az e cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat.

(1) A méhészeti termékek termelésére és forgalmazására vonatkozó általános feltételek javítása céljából a tagállamok hároméves időszakra szóló nemzeti programot (a továbbiakban: méhészeti program) dolgozhatnak ki.

(2) A tagállamok nemzeti különtámogatásokat nyújthatnak a strukturális vagy természeti feltételekből eredően hátrányos helyzetű méhészetek védelme érdekében vagy a gazdaságfejlesztési programok keretében, a termelésre vagy kereskedelemre irányuló támogatásokat kivéve. Ezekről a támogatásokról a tagállamok a méhészeti programnak a 109. cikkel összhangban történő bejelentésével egyidejűleg tájékoztatják a Bizottságot.

A méhészeti program nem foglalhat magában az 1698/2005/EK tanácsi rendelettel ( 70 ) összhangban az EMVA-ból finanszírozott intézkedéseket.

A méhészeti ágazat termelési és forgalmazási szerkezetének tanulmányozása

A 108. cikk (1) bekezdésében meghatározott társfinanszírozásra való jogosultság érdekében a tagállamoknak tanulmányt kell készíteniük a területükön működő méhészeti ágazat termelési és forgalmazási szerkezetéről.

(1) A Közösség a méhészeti programokhoz a tagállamok által viselt kiadások 50 %-ával egyenértékű társfinanszírozást nyújt.

(2) A tagállamoknak minden évben október 15-ig teljesíteniük kell a méhészeti programok alapján tett intézkedésekkel kapcsolatos kiadásokat.

A méhészeti program kidolgozása a képviseleti szervezetekkel és a méhészeti szövetkezetekkel szoros együttműködésben történik. A programot a Bizottságnak be kell nyújtani jóváhagyásra.

(1) Támogatást nyújtanak a Közösségben tenyésztett, az ex010690 00 KN-kód alá tartozó selyemhernyókra, valamint az ex051199 85 KN-kód alá tartozó selyemhernyópetékre.

(2) A támogatást a selyemhernyó-tenyésztők számára minden egyes felhasznált petedoboz után kell nyújtani, azzal a feltétellel, hogy a dobozok egy meghatározandó minimális mennyiségű petét tartalmaznak, és a hernyók tenyésztése sikeres.

(3) A támogatás összege minden egyes selyemhernyópetét tartalmazó, felhasznált doboz után 133,26 EUR.

A Bizottság elfogadja az e szakasz alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat, amelyek magukban foglalják különösen a 111. cikk (2) bekezdésében említett minimális petemennyiségre vonatkozó részletes szabályokat.

(1) A Bizottság rendelkezhet forgalmazási előírások bevezetéséről az alábbi ágazatok egy vagy több termékére vonatkozóan:

(3) Amennyiben a Bizottság a (2) bekezdés a) pontjában említett kritériumokkal összhangban másképpen nem rendelkezik, a forgalmazási előírások hatálya alá eső termékeket a Közösségben kizárólag a szóban forgó előírások betartásával lehet forgalmazni.

(3) A Bizottság által a 194. cikkben foglaltaknak megfelelően esetlegesen elfogadott bármely különös rendelkezés sérelme nélkül a tagállamok ellenőrzik, hogy a termékek megfelelnek-e az említett előírásoknak, és indokolt esetben szankciókat alkalmaznak.

A gyümölcs- és zöldségágazat termékeinek forgalmazására vonatkozó kiegészítő követelmények

(1) A fogyasztók részére frissen történő árusításra szánt gyümölcs- és zöldségágazati termékeket kizárólag akkor lehet forgalmazni, ha azok épek, egészségesek és kereskedelmi minőségűek, továbbá ha fel van tüntetve a származási ország.

(2) Amennyiben a Bizottság másképp nem rendelkezik, az e cikk (1) bekezdésében, valamint a 113. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjában említett forgalmazási előírások a forgalmazás valamennyi szakaszában alkalmazandók, ideértve a behozatalt és a kivitelt is.

(3) Az elfogadott forgalmazási minőség szabványok hatálya alá tartozó, gyümölcs- és zöldségágazati, valamint a feldolgozottgyümölcs- és feldolgozottzöldség-ágazati termékekkel rendelkező személy kizárólag az említett forgalmazási előírásoknak megfelelő módon mutathatja be, ajánlhatja fel eladásra, illetve szállíthatja vagy értékesítheti a termékeket a Közösségen belül, továbbá felel ezen előírások betartásáért.

(4) A 113. cikk (3) bekezdésének második albekezdése alapján és a Bizottság által a 194. cikkben foglaltaknak megfelelően esetlegesen elfogadott bármely, különösen a megfelelőségi ellenőrzések következetes tagállami alkalmazásával kapcsolatos különös rendelkezés sérelme nélkül, a tagállamok a gyümölcs- és zöldségágazat és a feldolgozottgyümölcs- és feldolgozottzöldség-ágazat tekintetében kockázatelemzés alapján szelektív módon ellenőrzik, hogy a termékek megfelelnek-e a vonatkozó forgalmazási előírásoknak. Ezeket az ellenőrzéseket a termőterületekről történő elszállítást megelőző szakaszra kell összpontosítani, amikor a termékeket csomagolják vagy rakodják. A harmadik országokból származó termékek esetében az ellenőrzéseket a szabad forgalomba bocsátást megelőzően kell elvégezni.

(1) A 42. cikk (1) bekezdésének a) pontjában és (2) bekezdésében, valamint az V. melléklet A. pontjában meghatározott rendelkezések sérelme nélkül, a XIa. mellékletben meghatározott feltételeket és különösen az annak III. pontjában meghatározott használandó kereskedelmi megnevezéseket mind a Közösségben termelt, mind a Közösségbe harmadik országokból behozott, legfeljebb tizenkét hónapos, 2008. július 1-jén vagy azt követően levágott szarvasmarhákból származó húsra alkalmazni kell.

(1) A legfeljebb tizenkét hónapos és 2008. július 1-jét megelőzően levágott szarvasmarhákból származó hús azonban továbbra is forgalomba hozható anélkül, hogy megfelelne a XIa. mellékletben meghatározott feltételeknek.

(2) Az (1) bekezdésben említett feltételek nem alkalmazandók olyan szarvasmarhák húsára, amelyekre 2007. június 29. előtt oltalom alatt álló eredetmegjelölést vagy földrajzi jelzést jegyeztek be az a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 2006. március 20-i 510/2006/EK rendeletnek ( 71 ) megfelelően.

A közös borpiac jobb működését és stabilizálását szolgáló forgalmazási szabályok

(1) Az közös borpiac – beleértve a borok előállításához felhasznált szőlőket, mustokat és borokat – jobb működése és stabilizálása érdekében a termelő tagállamok az ellátás szabályozása érdekében forgalmazási szabályokat írhatnak elő, különösen a 123. cikk (3) bekezdésében és a 125o. cikkben említett szakmaközi szervezetek által hozott döntések végrehajtásán keresztül.

(2) Az (1) bekezdésben említett szabályokat teljes terjedelmükben a gazdasági szereplők tudomására kell hozni oly módon, hogy azokat az érintett tagállam közzéteszi valamely hivatalos kiadványában.

(3) A 125o. cikk (3) bekezdésében említett jelentéstételi kötelezettség a tagállamok által e cikknek megfelelően hozott határozatok vagy megvalósított fellépések tekintetében is alkalmazandó.

(1) Egy szőlőből készült termék kategóriájának megnevezése a XIb. mellékletben előírtak szerint a Közösségen belül csak a mellékletben meghatározott vonatkozó feltételeknek megfelelő termék forgalmazásakor használható.

Mindazonáltal, a 118y. cikk (1) bekezdésének a) pontja ellenére, a tagállamok engedélyezhetik a „bor” szó használatát, ha az:

Ki kell zárni a XIb. mellékletben felsorolt borkategóriáknak megfelelő termékekkel való összetévesztés lehetőségét.

(2) A XIb. mellékletben felsorolt, szőlőből készült termékek kategóriáit a Bizottság a 195. cikk (4) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően módosíthatja.

(3) Azoknak a palackozott boroknak a kivételével, amelyek esetében a palackozás bizonyítottan 1971. szeptember 1. előtt történt, a 120a. cikk (2) bekezdésének első albekezdésével összhangban összeállított osztályozásban szereplő borszőlőfajtákból készült, de a XIb. mellékletben meghatározott kategóriák egyikének sem megfelelő bor kizárólag az egyéni bortermelő háztartásának fogyasztására, borecetkészítésre vagy lepárlásra használható fel.

(1) Emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek kizárólag akkor hozhatók forgalomba tejként és tejtermékként, ha megfelelnek a XII. mellékletben szereplő fogalommeghatározásoknak és megnevezéseknek.

(2) A közösségi jogban meghatározott kivételek és a közegészség védelmére vonatkozó intézkedések sérelme nélkül a 0401 KN-kód alá tartozó, emberi fogyasztásra szánt tejet kizárólag a XIII. mellékletnek és különösen a melléklet I. pontjában szereplő fogalommeghatározásoknak megfelelően lehet forgalomba hozni a Közösségben.

A 114. cikk (1) bekezdésének vagy bármely olyan rendelkezésnek a sérelme nélkül, amelyet az állat-egészségügy vagy az élelmiszerügy terén fogadtak el a termékekre vonatkozó higiéniai és egészségügyi előírások betartásának biztosítása, valamint az állatok és az emberek egészségének védelme érdekében, a XV. mellékletben meghatározott előírások alkalmazandóak a következő, legalább 10 tömegszázalék, de kevesebb mint 90 tömegszázalék zsírtartalmú, emberi fogyasztásra szánt termékekre:

A szárazanyagon belül a zsírtartalom só nélküli arányának legalább kétharmadot kell kitennie.

A szóban forgó előírásokat azonban csak azokra a termékekre kell alkalmazni, amelyek 20 oC hőmérsékleten megőrzik szilárd halmazállapotukat, és kenhetőek.

A tojás- és a baromfihús-ágazat termékeire vonatkozó forgalmazási előírások

A tojás- és a baromfiágazat termékeit a XIV. mellékletben meghatározott rendelkezéseknek megfelelően kell forgalmazni.

(1) A Közösség területén betakarított vagy előállított komlótermékek tanúsítási eljárás hatálya alá tartoznak.

(2) Tanúsítványt csak olyan termékre lehet kiadni, amelynek minőségi jellemzői megfelelnek a forgalmazás meghatározott szakaszára érvényes minimális követelményeknek. A komlóliszt, az emelt lupulintartalmú komlóliszt, a komlókivonat és a kevert komlótermékek esetében a tanúsítványt csak akkor lehet kiadni, ha a termék alfasavtartalma nem kisebb az alapanyagául szolgáló komlóénál.

(4) A komlóágazat termékeit csak az (1), a (2) és a (3) bekezdésben említett tanúsítvány birtokában lehet forgalmazni vagy exportálni.

(4) A behozatalból származó komlótermékek esetében a 158. cikk (2) bekezdése szerinti igazolást az említett tanúsítvánnyal egyenértékűnek kell elismerni.

(5) A Bizottság a (4) bekezdésben foglaltaktól eltérő intézkedéseket hozhat:

Az olívaolajra és az olívapogácsa-olajra vonatkozó forgalmazási előírások

(1) A XVI. mellékletben meghatározott, az olívaolajra és olívapogácsa-olajra vonatkozó leírások és meghatározások használata kötelező az érintett termékeknek a Közösségen belüli forgalmazása során, valamint – amennyiben a szóban forgó leírások és meghatározások összeegyeztethetőek a kötelező erejű nemzetközi szabályokkal – a harmadik országokkal folytatott kereskedelem során is.

(2) Kizárólag a XVI. melléklet 1. pontjának a) és b) alpontjában, valamint 3. és 6. pontjában említett olajok hozhatók forgalomba a kiskereskedelemben.

Eredetmegjelölés, földrajzi jelzés és hagyományos kifejezések a borágazatban

(1) A XIb. melléklet 1., 3–6., 8., 9., 11., 15., és 16. pontjában említett termékekre az e szakaszban megállapított eredetmegjelölésekre, földrajzi jelzésekre és hagyományos kifejezésekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(1) Ezen alszakasz alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

(2) Egyes hagyományosan alkalmazott elnevezések eredetmegjelölésnek minősülnek, amennyiben:

(3) Az eredetmegjelölések és földrajzi jelzések, beleértve a harmadik országok földrajzi területeihez tartozó jelzéseket is, az ezen alszakaszban meghatározott szabályoknak megfelelően jogosultak oltalomra a Közösségben.

(1) Valamely név oltalom alatt álló eredetmegjelölésnek vagy földrajzi jelzésnek való minősítésére vonatkozó kérelem a következőket tartalmazó termékleírást jelenti:

(2) A termékleírás lehetővé teszi az érdekelt felek számára az eredetmegjelöléssel vagy földrajzi jelzéssel ellátott termék előállítási körülményeinek ellenőrzését.

(1) Harmadik országbeli földrajzi területre vonatkozó oltalom iránti kérelem esetén a 118c. cikkben előírt részleteken kívül bizonyítani kell, hogy a szóban forgó név a származási országban oltalom alatt áll.

(2) A kérelmet a kérelmezőnek közvetlenül vagy az érintett harmadik ország hatóságain keresztül a Bizottsághoz kell eljuttatnia.

(3) Az oltalom iránti kérelmet a Közösség valamelyik hivatalos nyelvén vagy az e nyelvek egyikén készült, hitelesített fordítással kiegészítve kell benyújtani.

(1) Minden termelői érdekcsoport vagy – kivételes esetekben – egyedi termelő benyújthat kérelmet eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés oltalmára. A kérelemben egyéb érdekelt felek is részt vehetnek.

(2) Termelők csak a saját maguk által készített bor oltalmára nyújthatnak be kérelmet.

(3) Határon átnyúló földrajzi területet jelentő megnevezés vagy egy határon átnyúló földrajzi területhez kapcsolódó hagyományos megnevezés esetén közös kérelem is benyújtható.

(1) A Közösségből származó borok eredetmegjelölésének vagy földrajzi jelzésének oltalma iránt a 118b. cikknek megfelelően benyújtott kérelmek előzetes nemzeti eljárás tárgyát képezik e cikknek megfelelően.

(2) Az oltalom iránti kérelmet azon tagállamban kell benyújtani, amelynek területéről az eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés származik.

(3) A tagállamnak meg kell vizsgálnia, hogy az oltalom iránti kérelem megfelel-e az ezen alszakaszban meghatározott feltételeknek.

A tagállam nemzeti eljárást folytat le, amely biztosítja a kérelem megfelelő közzétételét, és a közzétételtől számított legalább két hónapos időszakot ír elő, amely során bármely jogos érdekkel és a tagállam területén állandó lakóhellyel rendelkező természetes személy vagy ott letelepedett jogi személy kifogást emelhet az oltalom ellen egy megfelelően indokolt nyilatkozatnak a tagállamhoz való benyújtásával.

(4) Amennyiben a tagállam úgy ítéli meg, hogy az eredetmegjelölés vagy a földrajzi jelzés nem felel meg a vonatkozó követelményeknek vagy általában véve nem felel meg a közösségi jognak, elutasítja a kérelmet.

(5) Amennyiben a tagállam úgy ítéli meg, hogy a vonatkozó követelmények teljesülnek:

Ezen információkat a Közösség valamelyik hivatalos nyelvén vagy az e nyelvek egyikén készített hitelesített fordítással kiegészítve kell továbbítani.

(6) A tagállamok 2009. augusztus 1-jéig hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek az e cikknek való megfeleléshez szükségesek.

(7) Abban az esetben, ha egy tagállamban nem léteznek nemzeti jogszabályok a földrajzi jelzések és eredetmegjelölések oltalmára vonatkozóan, kizárólag átmeneti jelleggel az ezen alszakaszban foglaltaknak megfelelően nemzeti szinten oltalomban részesítheti az elnevezést a kérelemnek a Bizottsághoz történő benyújtása napjától kezdődő hatállyal. Ezen átmeneti nemzeti oltalom megszűnik azzal a nappal, amelyen a bejegyzésről vagy annak megtagadásáról szóló határozatot ezen alszakasz alapján meghozzák.

(1) A Bizottság közzéteszi az eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés oltalma iránti kérelem beadásának időpontját.

(2) A Bizottság megvizsgálja, hogy a 118f. cikk (5) bekezdésében említett oltalom iránti kérelem megfelel-e az ezen alszakaszban meghatározott feltételeknek.

(3) Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az ezen alszakaszban található feltételek teljesülnek, az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteszi a 118c. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett összefoglaló dokumentumot, valamint a 118f. cikk (5) bekezdésében említett termékleírás közzétételi hivatkozását.

Ettől eltérő esetben a Bizottság a 195. cikk (4) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően dönt a kérelem elutasításáról.

A 118 g. cikk (3) bekezdésének első albekezdésében előírt közzététel napjától számított két hónapon belül bármely tagállam vagy harmadik ország, illetve bármely, jogos érdekkel és az oltalmat kérelmező tagállamtól eltérő tagállam vagy harmadik ország, illetve a tagállam területén állandó lakóhellyel rendelkező természetes személy vagy ott letelepedett jogi személy egy, az ezen alszakaszban foglalt jogosultsági feltételekre vonatkozó, megfelelően indokolt nyilatkozat Bizottsághoz való benyújtásával kifogást emelhet az oltalom ellen.

Harmadik országban állandó lakóhellyel rendelkező természetes személy vagy ott letelepedett jogi személy esetében a nyilatkozatot az (1) bekezdésben említett két hónapos határidőn belül közvetlenül vagy a szóban forgó harmadik ország hatóságain keresztül kell benyújtani.

A Bizottság a rendelkezésére álló információk alapján a 195. cikk (4) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően dönt az ezen alszakaszban meghatározott feltételeknek és általában véve a közösségi jognak megfelelő eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés oltalmának megadásáról, vagy ha e feltételek nem teljesülnek, a kérelem elutasításáról.

(1) Az e rendelet borágazattal kapcsolatos rendelkezései alapján már bejegyzett elnevezéssel azonos alakú, vagy részben azonos alakú, kérelem tárgyát képező elnevezés bejegyzése során kellően figyelembe kell venni a helyi és a hagyományos használatot, és az összetéveszthetőség veszélyét.

Az olyan azonos alakú elnevezés, amely a fogyasztókat megtévesztve azt a gondolatot ébreszti, hogy a termékek egy másik területről származnak, még akkor sem jegyezhető be, ha az adott termékek származása szerinti terület, régió vagy helység vonatkozásában az elnevezés pontos.

A bejegyzett azonos alakú elnevezés használatát csak olyan körülmények között lehet engedélyezni, amelyek biztosítják, hogy a később bejegyzett azonos alakú elnevezés a gyakorlatban megfelelően elkülönüljön a már bejegyzettől, figyelemmel az érintett termelők közötti egyenlő bánásmód biztosításának és a fogyasztók megtévesztése elkerülésének szükségességére.

(2) Az (1) bekezdést értelemszerűen kell alkalmazni, amennyiben a kérelem tárgyát képező elnevezés egy, a tagállamok joga szerint földrajzi jelzésként oltalmat élvező jelzéssel részben vagy egészben azonos alakú.

A tagállamok a földrajzi jelzésekre vonatkozó jogszabályaik alapján nem jegyezhetnek be oltalmi céllal meg nem egyező földrajzi jelzéseket, ha az eredetmegjelölés vagy a földrajzi jelzés az eredetmegjelölésekre és a földrajzi jelzésekre vonatkozó közösségi jogszabály értelmében a Közösségben oltalmat élvez.

(3) Ha a Bizottság végrehajtási intézkedései másként nem rendelkeznek, amennyiben egy borszőlőfajta neve egy oltalom alatt álló eredetmegjelölésből vagy földrajzi jelzésből áll vagy azt tartalmazza, a szóban forgó név nem használható az e rendelet hatálya alá tartozó termékek címkézése céljából.

(4) A termékeknek a 118b. cikk szerinti eredetmegjelöléseire és földrajzi jelzéseire vonatkozó oltalmat a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról szóló, 2008. január 18-i 110/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 72 ) értelmében nem érintik a szeszes italok tekintetében alkalmazandó, oltalom alatt álló földrajzi jelzések és viszont.

(1) A köznévvé vált nevek nem élvezhetnek oltalmat eredetmegjelölésként vagy földrajzi jelzésként.

Ezen alszakasz alkalmazásában a „köznévvé vált név” olyan bornév, amely, bár e termék eredeti gyártási vagy forgalombahozatali helységéhez vagy régiójához kapcsolódik, a Közösségben egy borfajta köznevévé vált.

Annak megállapítása érdekében, hogy az elnevezés köznévvé vált-e vagy nem, az összes idevágó tényezőt figyelembe kell venni, különösen:

(2) Egy név nem élvezhet oltalmat eredetmegjelölésként vagy földrajzi jelzésként, amennyiben valamely védjegy hírnevének fényében az oltalom félrevezetheti a fogyasztót a bor valódi mibenlétének vonatkozásában.

(1) Amennyiben egy eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés e rendelet szerint oltalom alatt áll, a 118 m. cikk (2) bekezdésében említett helyzetek egyikének megfelelő és a XIb. mellékletben felsorolt kategóriák valamelyike alá tartozó termékhez kapcsolódó védjegy lajstromozását elutasítják, ha a védjegy lajstromozás iránti kérelmét az eredetmegjelölés vagy a földrajzi jelzés oltalmára irányuló kérelem Bizottsághoz való benyújtásának időpontját követően nyújtják be, és az eredetmegjelölés vagy a földrajzi jelzés az oltalom iránti kérelem benyújtását követően oltalomban részesül.

Az első albekezdésben foglaltak megsértésével lajstromozott védjegyeket érvényteleníteni kell.

(2) A 118k. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül egy, a 118 m. cikk (2) bekezdésében említett helyzetek valamelyikének megfelelően használt olyan védjegy, amelyet az eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés oltalmára irányuló kérelem Bizottsághoz való benyújtásának időpontja előtt kérelmeztek vagy jegyeztek be, illetve amely – amennyiben az érintett jogszabályok erre lehetőséget adnak – az említett időpontig használat révén meghonosodott a Közösségben, továbbra is használható és megújítható az eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés oltalmának ellenére, feltéve, hogy nincs oka a védjegy érvénytelenítésének vagy törlésének a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK első tanácsi irányelv ( 73 ) vagy a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendelet ( 74 ) értelmében.

Ilyen esetekben az eredetmegjelölésnek vagy földrajzi jelzésnek a vonatkozó védjegy melletti feltüntetése megengedett.

(1) Bármely forgalmazó használhatja az oltalom alatt álló eredetmegjelölést és az oltalom alatt álló földrajzi jelzést azon boron, amelyet a vonatkozó termékleírásnak megfelelően készítettek.

(2) Az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és az oltalom alatt álló földrajzi jelzések, valamint az ilyen oltalom alatt álló nevekkel ellátott, a termékleírásnak megfelelő borok a következőkkel szemben élveznek oltalmat:

(3) Az oltalom alatt álló eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés nem válhat köznévvé a Közösségben a 118k. cikk (1) bekezdésének értelmében.

(4) A tagállamok megteszik a szükséges lépéseket az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és az oltalom alatt álló földrajzi jelzések (2) bekezdésben említett jogszerűtlen használata ellen.

A Bizottság létrehozza és naprakésszé teszi az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és az oltalom alatt álló földrajzi nevek nyilvános hozzáférésű elektronikus nyilvántartását.

(1) A tagállamok a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló, 2004. április 29-i 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 75 ) 4. cikkében megállapított kritériumoknak megfelelően kijelölik az e fejezetben meghatározott kötelességek tekintetében történő ellenőrzésekért felelős illetékes hatóságot vagy hatóságokat.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy az ezen alszakasznak megfelelő bármely gazdasági szereplő jogosult legyen az ellenőrzési rendszerben való részvételre.

(3) A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az (1) bekezdésben említett illetékes hatóságról vagy hatóságokról. A Bizottság nyilvánossá teszi nevüket és címüket, illetve időközönként naprakésszé teszi azok jegyzékét.

(1) A Közösségen belüli földrajzi területhez kapcsolódó, oltalom alatt álló eredetmegjelölések és oltalom alatt álló földrajzi jelzések tekintetében a termékleírásnak való megfelelés éves ellenőrzését a bor gyártása során, illetve érlelése közben vagy után a következőknek kell biztosítaniuk:

(2) A harmadik országbeli földrajzi területhez kapcsolódó, oltalom alatt álló eredetmegjelölések és oltalom alatt álló földrajzi jelzések tekintetében a termékleírásnak való megfelelés éves ellenőrzését a bor gyártása során, illetve érlelése közben vagy után a következőknek kell biztosítaniuk:

(3) Az (1) bekezdés b) pontjában és a (2) bekezdés b) pontjában említett terméktanúsító szervek megfelelnek az EN 45011 európai szabványnak vagy az ISO/IEC Guide 65-nek (Terméktanúsítási rendszereket működtető szervezetekre vonatkozó általános követelmények), és 2010. május 1-jétől ezekkel összhangban akkreditálják őket.

(4) Amennyiben az (1) bekezdés a) pontjában és a (2) bekezdés a) pontjában említett hatóság vagy hatóságok ellenőrzi(k) a termékleírásnak való megfelelést, az objektivitás és a pártatlanság megfelelő garanciáit kell biztosítaniuk, és rendelkezniük kell a feladatuk elvégzéséhez szükséges képzett személyzettel és forrásokkal.

(1) A 118e. cikk feltételeit teljesítő kérelmező kérelmezheti az oltalom alatt álló eredetmegjelölés vagy az oltalom alatt álló földrajzi jelzés termékleírásának módosítását, különösen a tudományos és műszaki ismeretek fejlődésének figyelembevétele, illetve a 118c. cikk (2) bekezdése második albekezdésének d) pontjában említett földrajzi terület újbóli meghatározása érdekében. A kérelem ismerteti és megindokolja a tárgyát képező módosításokat.

(2) Amennyiben a javasolt módosítás a 118c. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett összefoglaló dokumentum egy vagy több pontját érinti, a 118f–118i. cikk értelemszerűen alkalmazandó a módosítási kérelemre. Ugyanakkor, ha a javasolt módosítás nem jelentős, a 195. cikk (4) bekezdésében említett eljárással összhangban a Bizottságnak el kell döntenie, hogy a kérelem jóváhagyható-e a 118 g. cikk (2) bekezdésében és a 118h. cikkben meghatározott eljárás lefolytatása nélkül, és ha igen, a Bizottságnak közzé kell tennie a 118 g. cikk (3) bekezdésében említett elemeket.

(3) Amennyiben a javasolt módosítás nem változtat az összefoglaló dokumentumon, a következő szabályok alkalmazandók:

A 195. cikk (4) bekezdésében említett eljárással összhangban a Bizottság saját kezdeményezésére vagy egy tagállam, harmadik ország vagy jogos érdekkel rendelkező természetes vagy jogi személy kellőképpen megindokolt kérésére törölhető az eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés oltalma, amennyiben a kapcsolódó termékleírásnak való megfelelés már nem biztosított.

(1) Az 1493/1999/EK rendelet 51. és 54. cikkével és az egyes borászati termékek leírása, jelölése, kiszerelése és oltalma tekintetében az 1493/1999/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó egyes szabályok megállapításáról szóló, 2002. április 29-i 753/2002/EK bizottsági rendelet ( 76 ) 28. cikkével összhangban oltalom alatt álló bornevekre az e rendelet szerinti oltalom automatikusan érvényes. A Bizottság bevezeti ezeket az e rendelet 118n. cikke szerinti nyilvántartásba.

(2) A tagállamok az (1) bekezdésben említett létező oltalom alatt álló bornevek tekintetében a következőket adják át a Bizottságnak:

(3) Azok az (1) bekezdésben említett bornevek, amelyekre vonatkozóan a (2) bekezdésben említett információkat 2011. december 31-ig nem nyújtják be, elveszítik e rendelet szerinti oltalmukat. A Bizottság megteszi a kapcsolódó hivatalos lépéseket e neveknek a 118n. cikkben előírt nyilvántartásból történő eltávolítására.

(4) A 118r. cikk nem vonatkozik az (1) bekezdésben említett létező oltalom alatt álló bornevekre.

A Bizottság 2014. december 31-ig saját kezdeményezésére és a 195. cikk (4) bekezdésében említett eljárással összhangban dönthet úgy, hogy az (1) bekezdésben említett létező oltalom alatt álló bornevek oltalma törölhető, amennyiben azok nem felelnek meg a 118b. cikkben foglalt feltételeknek.

A tagállamok díjat számíthatnak fel költségeik fedezésére, ideértve az ezen alszakasz szerinti oltalomra vonatkozó kérelmek, kifogási nyilatkozatok, módosítási kérelmek és törlési kérelmek vizsgálata során felmerült kiadásokat.

(1) „Hagyományos kifejezés”: a tagállamokban a 118a. cikk (1) bekezdésében említett termékek tekintetében hagyományosan használt olyan kifejezés, amely jelzi:

(2) A Bizottság gondoskodik a hagyományos kifejezések elismeréséről, meghatározásáról és oltalmáról.

(1) Egy oltalom alatt álló hagyományos kifejezés kizárólag a 118u. cikk (1) bekezdésében foglalt meghatározásnak megfelelően előállított termékkel kapcsolatban használható.

A hagyományos kifejezések oltalmat élveznek a jogszerűtlen használattal szemben.

A tagállamoknak meg kell tenniük az oltalom alatt álló hagyományos kifejezések jogszerűtlen használatának megszüntetéséhez szükséges lépéseket.

(2) A hagyományos kifejezések a Közösség területén nem köznevesülhetnek.

Amennyiben e rendelet másképp nem rendelkezik, a 89/104/EGK irányelv, az egyes árutételekhez tartozó élelmiszereket azonosító jelzésekről és jelölésekről szóló, 1989. június 14-i 89/396/EGK tanácsi irányelv ( 77 ), az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20-i 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 78 ) és az előrecsomagolt termékek névleges mennyiségére vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2007. szeptember 5-i 2007/45/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 79 ) alkalmazandó a hatályuk alá tartozó termékek címkézésére és kiszerelésére.

(1) A Közösségben forgalmazott vagy kivitelre szánt, a XIb. melléklet 1–11., 13., 15. és 16. pontjában említett termékek címkézése és kiszerelése a következő kötelező adatokat tartalmazza:

(2) Az (1) bekezdés a) pontjától eltérve azon borok esetében, amelyek címkéjén megtalálható az oltalom alatt álló eredetmegjelölés vagy az oltalom alatt álló földrajzi jelzés, a szőlőből készült termék kategóriájára történő hivatkozás elhagyható.

(3) Az (1) bekezdés b) pontjától eltérve az „oltalom alatt álló eredetmegjelölés” vagy az „oltalom alatt álló földrajzi jelzés” kifejezés a következő esetekben elhagyható:

(1) A 118y. cikk (1) bekezdésében említett termékek címkéje és kiszerelése különösen a következő választható adatokat tartalmazhatja:

(2) A 118j. cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett adatok használatát illetően az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel vagy az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel nem rendelkező borok esetében:

(1) A 118y. és 118z. cikkben említett kötelező és választható adatok, amennyiben szövegként fejezik ki őket, a Közösség egy vagy több hivatalos nyelvén szerepelnek.

(2) Az (1) bekezdés ellenére az oltalom alatt álló eredetmegjelölés vagy az oltalom alatt álló földrajzi jelzés nevének, illetve a 118u. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett hagyományos kifejezésnek az oltalom szerinti nyelven vagy nyelveken kell szerepelnie.

Nem a latin ábécé szerint szövegezett, oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések, illetve nemzeti különleges megnevezések esetében a név a Közösség egy vagy több hivatalos nyelvén is feltüntethető.

A tagállamok illetékes hatóságai megtesznek minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy az e szakasszal nem összhangban felcímkézett, a 118y. cikk (1) bekezdésében említett termék ne kerüljön piacra, vagy onnan visszavonják azt.

Amennyiben a 100. cikk alapján támogatás kifizetésére kerül sor, a Bizottság a kazein és a kazeinátok sajtgyártás során történő felhasználását előzetes engedélyhez kötheti, mely utóbbi csak abban az esetben adható meg, ha a kazein vagy a kazeinátok felhasználása a termékek előállításának szükséges feltétele.

A Bizottság megállapíthatja a Szerződés I. mellékletében felsorolt, meghatározott mezőgazdasági termékekből nyert, mezőgazdasági eredetű etil-alkohol előállításának módszerét és a mezőgazdasági eredetű etil-alkohol jellegzetes tulajdonságait.

(1) A XIb. mellékletben felsorolt és a Közösségben készült termékek a (2) bekezdés szerint osztályba sorolható borszőlőfajtákból készülnek.

(2) A tagállamoknak – a (3) bekezdésre is figyelemmel – osztályba kell sorolniuk azokat a borszőlőfajtákat, amelyek a területükön bortermelés céljából telepíthetők, újratelepíthetők és olthatók.

A tagállamok kizárólag az alábbi feltételeknek megfelelő borszőlőfajtákat sorolhatják osztályba:

Amennyiben valamely borszőlőfajtát töröltek az első albekezdésben említett osztályozásból, azt a törléstől számított tizenöt éven belül ki kell vágni.

(3) Azok a tagállamok, amelyek bortermelése – a megelőző öt borászati év átlagos termelése alapján számítva – nem haladja meg az évi 50 000 hektolitert, mentesülnek a (2) bekezdésben említett osztálybasorolási kötelezettség alól.

Mindazonáltal az első albekezdésben említett tagállamokban is kizárólag a (2) bekezdés a) és b) pontjának megfelelő borszőlőfajták telepíthetők, újratelepíthetők és olthatók bortermelés céljából.

(4) A (2) bekezdés első és második albekezdésétől, valamint a (3) bekezdés második albekezdésétől eltérve, tudományos kutatási és kísérleti célból az alábbi borszőlőfajták telepítése, újratelepítése és oltása engedélyezett:

(5) A (2), (3) és (4) bekezdéssel megsértésével bortermelés céljából borszőlőfajtákkal beültetett területeket is ki kell vágni.

Nem kötelező azonban az olyan területek kivágása, amelyeken a termelés kizárólag a bortermelő háztartásának fogyasztására szolgál.

(6) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak ellenőrzésére, hogy a termelők betartják-e a (2)–(5) bekezdésben foglaltakat.

Ez az alszakasz a borágazatba tartozó termékek készítésére és forgalmazására vonatkozó engedélyezett borászati eljárásokat és korlátozásokat, valamint az említett eljárásokra és korlátozásokra vonatkozó döntéshozatali eljárást tartalmazza.

(1) Kizárólag a XVa. mellékletben megállapított vagy a 120d. és 120e. cikknek megfelelően meghatározott közösségi jogszabályok alapján engedélyezett borászati eljárások alkalmazhatók a borágazatba tartozó termékeknek a Közösségben való előállítása és tárolása során.

(2) A megfelelő erjedésnek, valamint a termék megfelelő tárolásának vagy érlelésének biztosítására kizárólag az engedélyezett borászati eljárás alkalmazható.

(3) A borágazatba tartozó termékek előállításakor a Közösségben be kell tartani a XVb. mellékletben meghatározott vonatkozó korlátozásokat.

(4) Az e rendelet hatálya alá tartozó olyan termékek, amelyek a Közösségben nem engedélyezett vagy adott esetben a nemzeti borászati eljárás szerint nem engedélyezett módon készültek, illetve amelyek megsértik a XVb. mellékletben meghatározott korlátozásokat, nem hozhatók forgalomba a Közösségben.

A tagállamok a területükön készített borokra vonatkozóan korlátozhatnak vagy kizárhatnak a közösségi jog alapján engedélyezett bizonyos borászati eljárásokat, és szigorúbb korlátozásokat írhatnak elő annak érdekében, hogy fokozottabban biztosítsák az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel vagy az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott borok, valamint a pezsgők és likőrborok alapvető jellegzetességeinek megőrzését.

A tagállamok e kizárásokról és korlátozásokról tájékoztatják a Bizottságot, amely felhívja ezekre a többi tagállam figyelmét.

(1) A XVa. melléklet hatálya alá tartozó különös termékek alkoholtartalom-növelése, savtartalom-növelése és savtompítása céljából folytatott, az abban megállapított borászati eljárás, valamint a XVb. mellékletben felsorolt korlátozások kivételével a borágazatba tartozó termékek előállítása és tárolása tekintetében a borászati eljárások és korlátozások engedélyezéséről a 195. cikk (4) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően a Bizottság dönt.

(2) A tagállamok a 195. cikk (4) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően a Bizottság által meghatározandó feltételek szerint engedélyezhetik a nem engedélyezett borászati eljárás kísérleti célú alkalmazását.

A Bizottság valamely borászati eljárás engedélyezésekor a 195. cikk (4) bekezdésében említett eljárással összhangban:

A borágazatba tartozó termékek összetételének meghatározására szolgáló analitikai módszerek és azok a szabályok, amelyek segítségével megállapítható, hogy e termékek esetében alkalmaztak-e nem engedélyezett borászati gyakorlatot, az OIV által ajánlott és közzétett módszerek és szabályok.

Amennyiben nem léteznek az OIV által ajánlott és közzétett módszerek és szabályok, a módszereket és szabályokat a 195. cikk (4) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően a Bizottság fogadja el.

Az említett szabályok elfogadásáig az érintett tagállam által engedélyezett módszereket és szabályokat kell alkalmazni.

A Bizottság megállapítja az e fejezet alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat, amelyek különösen a következőkre vonatkozhatnak:

A Bizottság módosíthatja a XIa. melléklet III.2. pontjában meghatározott táblázat B. részét.

A borászati eljárásokkal és korlátozásokkal kapcsolatos, a IIa. szakasz II. alszakaszában és a XVa. és a XVb. mellékletben meghatározott rendelkezések végrehajtásához szükséges intézkedéseket, ha e mellékletek másként nem rendelkeznek, a Bizottság a 195. cikk (4) bekezdésében említett eljárással összhangban fogadja el.

A harmadik bekezdésben említett intézkedések különösen a következők lehetnek:

A tagállamok az 1. cikk első bekezdésének b) és c) pontjában meghatározott feltételek mellett szintén elismerhetik az 1. cikkben említett bármely ágazatban – kivéve az említett bekezdés a) pontjában megnevezett ágazatokban – tevékenykedő termelők által létrehozott termelői szervezeteket.

A tagállamok a borágazat tekintetében az első bekezdés b) és c) pontjában szereplő feltételekkel megegyező feltételek mellett ismerhetnek el termelői szervezeteket amennyiben olyan alapszabályt alkalmaznak, amely megköveteli a tagjaiktól különösen a következőket:

Az első bekezdés c) pontja szerinti meghatározott célokat szolgálnak a borágazatban, amelyek különösen a következőkhöz kapcsolódhatnak:

►M3 (1) ◄ A tagállamok elismerik azokat a szakmaközi szervezeteket, amelyek:

(2) Azokban az esetekben, amikor az (1) bekezdésben említett szakmaközi szervezetek több tagállam területén folytatják tevékenységüket, az elismerést – a 195. cikk (1) bekezdésében említett bizottság segítsége nélkül – a Bizottság adja meg.

(3) ►M10 Az (1) bekezdésben említett eseteken kívül a tagállamok a gyümölcs- és zöldségágazat tekintetében elismerik, a borágazat tekintetében pedig elismerhetik azokat a szakmaközi szervezeteket is, amelyek:

(1) A 122. cikket és a 123. cikk (1) bekezdését a termelői vagy szakmaközi szervezetek elismerésére vonatkozó – a nemzeti jogon alapuló és a közösségi joggal összhangban álló – tagállami döntés sérelme nélkül kell alkalmazni az 1. cikkben említett ágazatok mindegyikében, a 122. cikk első bekezdésének a) pontjában és a 123. cikk (1) bekezdésében említett ágazatok kivételével.

(2) A 865/2004/EK, az 1952/2005/EK és az 1544/2006/EK rendeletnek megfelelően elismert vagy jóváhagyott termelői szervezeteket az ezen rendelet 122. cikke szerinti elismert termelői szervezeteknek kell tekinteni.

(2) A 2077/92/EGK és a 865/2004/EK rendeletnek megfelelően elismert vagy jóváhagyott szakmaközi szervezeteket az ezen rendelet 123. cikke szerinti elismert szakmaközi szervezeteknek kell tekinteni.

Ezen rendelet alkalmazásában a piaci szereplők szervezetei magukban foglalják az elismert termelői szervezeteket, az elismert szakmaközi szervezeteket vagy egyéb piaci szereplők elismert szervezeteit az olívaolaj és az étkezési olajbogyó ágazatában vagy ezek társulásait.

A termelői és szakmaközi szervezetekkel, valamint termelői csoportokkal kapcsolatos szabályok a gyümölcs- és zöldségágazatban

(1) A gyümölcs- és zöldségágazatban a termelői szervezetek alapszabálya különösen a következőket követeli meg tagjaitól:

(2) Az (1) bekezdés c) pontja ellenére – amennyiben a termelői szervezet engedélyezi, és amennyiben ez összhangban áll a termelői szervezet által meghatározott feltételekkel – a termelő tagok:

(4) A gyümölcs- és zöldségágazat termelői szervezeteire úgy kell tekinteni, mint amelyek tagjaik nevében és megbízásából járnak el gazdasági ügyekben.

(1) A tagállamok termelői szervezetként ismernek el a gyümölcs- és zöldségágazatban minden olyan, elismerést kérelmező jogi személyt vagy jogi személyek egyértelműen meghatározott részét, amely teljesíti az alábbi feltételeket:

A gyümölcs- és zöldségágazatban a termelői szervezetek társulásai elismert termelői szervezetek kezdeményezésére jönnek létre, és azok a termelői szervezetek bármely e rendeletben említett tevékenységét végezhetik. E célból a tagállamok kérelemre elismerhetik a termelői szervezetek társulásait, amennyiben:

A tagállamok engedélyezhetik, hogy a gyümölcs- és zöldségágazatba tartozó elismert termelői szervezetek vagy az említett ágazatba tartozó termelői szervezetek elismert társulásai kiszervezzék tevékenységeiket – többek között leányvállalatokhoz –, feltéve hogy elegendő bizonyítékot szolgáltatnak a tagállam részére arra vonatkozóan, hogy ez a kiszervezés az érintett termelői szervezet vagy termelői szervezeti társulás célkitűzései megvalósításának megfelelő módja.

(1) Az Európai Unióhoz 2004. május 1-jén vagy ezen időpontot követően csatlakozott tagállamokban, a Szerződés 299. cikkének (2) bekezdésében említett legkülső régiókban, illetve az 1405/2006/EK rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében említett kisebb égei-tengeri szigeteken jogi személyként vagy valamely jogi személy pontosan meghatározott részeként termelői csoportot lehet létrehozni olyan mezőgazdasági termelők kezdeményezésére, akik a gyümölcs- és zöldségágazatba tartozó egy vagy több terméket termesztenek és/vagy a kizárólag feldolgozásra szánt ilyen termékeket termesztenek, azzal a céllal, hogy azt termelői szervezetként elismerjék.

(1) Az ilyen termelői csoportok számára átmeneti időszak engedélyezhető, amely alatt teljesíteni kell a termelői csoportként való elismeréshez a 122. cikkben meghatározott feltételeket.

(1) Az elismerés megszerzése céljából az említett termelői csoportok benyújtanak egy ütemezett elismerési tervet az érintett tagállam részére, amely terv elfogadásakor megkezdődik a második albekezdésben említett átmeneti időszak, és megtörténik az előzetes elismerés. Az átmeneti időszak nem lehet hosszabb öt évnél.

(2) Az elismerési terv elfogadását megelőzően a tagállamok tájékoztatják a Bizottságot szándékaikról, és azok várható pénzügyi vonatkozásairól.

(1) Olyan esetekben, amikor valamely adott gazdasági térségben működő, a gyümölcs- és zöldségágazatba tartozó termelői szervezetet egy adott termék tekintetében, az adott térség termelése és termelői vonatkozásában reprezentatívnak tekintenek, az érintett tagállam a termelői szervezet kérésére kötelezővé teheti az alábbi szabályokat az adott gazdasági térségben letelepedett, de a termelői szervezethez nem tartozó termelők számára:

(2) Ezen alszakasz alkalmazásában a „gazdasági térség” csatlakozó vagy szomszédos termelési régiókból álló olyan földrajzi zónát jelent, amelyekben a termelési és piaci értékesítési körülmények azonosak.

(2) Az értesítéstől számított egy hónapon belül a Bizottság jóváhagyja a listát, vagy az érintett tagállammal folytatott konzultációt követően meghatározza az utóbbi által a listán elvégzendő módosításokat. A Bizottság a jóváhagyott listát az általa megfelelőnek ítélt módon közzéteszi.

(3) Egy termelői szervezet akkor minősül az (1) bekezdés értelmében vett reprezentatív termelői szervezetnek, amennyiben a működési területéül szolgáló gazdasági térség termelőinek legalább 50 %-a a tagjai közé tartozik, és a terület termésmennyiségének legalább 60 %-át lefedi. Az (5) bekezdés sérelme nélkül, e százalékarányok kiszámításakor nem kell figyelembe venni a 2008. december 31-ig a 2092/91/EGK rendelet hatálya alá tartozó, 2009. január 1-jétől pedig a 834/2007/EK rendelet hatálya alá tartozó ökológiai termelőket és ökológiai termelést.

(4) Az adott gazdasági térség összes termelőjére kötelezően vonatkozó szabályok:

(5) A szabályok nem tehetők kötelezővé a 2008. december 31-ig a 2092/91/EGK rendelet hatálya alá tartozó, 2009. január 1-jétől pedig a 834/2007/EK rendelet hatálya alá tartozó ökológiai termékeket termelők számára, kivéve ha abban a gazdasági térségben, amelyben a termelői szervezet működik, az érintett termelők legalább 50 %-a beleegyezett az intézkedésbe, és a termelői szervezet a szóban forgó terület ilyen jellegű termelésének legalább 60 %-át lefedi.

A tagállamok haladéktalanul értesítik a Bizottságot azokról a szabályokról, amelyeket a 125f. cikk (1) bekezdésének megfelelően az egyes gazdasági térségekben az összes termelő részére kötelezővé tettek. A Bizottság ezeket a szabályokat az általa megfelelőnek ítélt módon közzéteszi.

A Bizottság úgy határoz, hogy egy tagállamnak hatályon kívül kell helyeznie a szabályoknak a 125f. cikk (1) bekezdése szerinti kiterjesztéséről hozott döntését:

A 125f. cikk (1) bekezdésének alkalmazása esetén az érintett tagállam – a bemutatott bizonyíték alapos vizsgálatát követően – úgy dönthet, hogy a tagsági viszonnyal nem rendelkező termelők kötelesek befizetni a termelői szervezetnek a tagok által fizetett pénzügyi hozzájárulás egy részét, amennyiben a pénzügyi hozzájárulás az alábbi költségek fedezésére szolgál:

Ezen alszakasz alkalmazásában a termelői szervezetekre történő bármely hivatkozást úgy kell tekinteni, mint amely a termelői szervezetek elismert társulásaira is vonatkozik.

(1) Amennyiben a tagállami struktúrák ezt lehetővé teszik, a tagállamok a gyümölcs- és zöldségágazatban szakmaközi szervezetként ismerhetik el valamennyi olyan, a területükön letelepedett jogi személyt, amely megfelelő kérelmet nyújt be, azzal a feltétellel, hogy:

(2) Az elismerést megelőzően a tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az elismerésüket kérelmező szakmaközi szervezetekről, megadva a reprezentativitásuk mértékére és különböző tevékenységi körükre vonatkozó minden lényeges tájékoztatást, az elbíráláshoz szükséges minden egyéb információval együtt.

(2) A Bizottság az értesítést követő két hónapon belül kifogást emelhet az elismerés ellen.

(4) A Bizottság meghatározza a tagállamoknak a szakmaközi szervezetek tevékenységét illető, a Bizottság felé történő jelentési kötelezettségének feltételeire és gyakoriságára vonatkozó szabályokat.

(4) A Bizottság az ellenőrzések eredményei alapján felkérheti a tagállamot az elismerés visszavonására.

(5) E rendelet feltételeinek megfelelően az elismerés a 123. cikk (3) bekezdésének c) pontjában felsorolt tevékenységek végzésének engedélyezését jelenti.

(6) A Bizottság – az általa megfelelőnek ítélt módon – közzéteszi az elismert szakmaközi szervezetek jegyzékét, feltüntetve tevékenységeik gazdasági szféráját vagy területét, és a 125l. cikk értelmében végzett tevékenységeket. Az elismerés visszavonása szintén közzétételre kerül.

(1) Az olyan esetekben, amikor egy tagállam adott régiójában vagy régióiban működő valamely szakmaközi szervezet egy adott termék előállításának, kereskedelmének vagy feldolgozásának tekintetében reprezentatívnak tekinthető, akkor az érintett tagállam az említett szakmaközi szervezet kérésére – korlátozott időszakra – kötelezővé teheti a szóban forgó régióban vagy régiókban működő egyéb, a szervezethez nem tartozó piaci szereplők – egyének vagy csoportok – számára az említett szervezeten belüli egyes megállapodásokat, döntéseket vagy összehangolt magatartásokat.

(2) Egy szakmaközi szervezet akkor minősül az (1) bekezdés értelmében vett reprezentatív szakmaközi szervezetnek, amennyiben a tagállam adott régiójában vagy régióiban a kérdéses termék vagy termékek előállításának, kereskedelmének vagy feldolgozásának legalább kétharmad részében érintett. Amennyiben a szakmaközi szervezet szabályainak az egyéb piaci szereplőkre történő kiterjesztése iránti kérelem egynél több régiót érint, a szakmaközi szervezetnek igazolnia kell a reprezentativitás minimális szintjét az összes általuk összefogott ágazatban, az érintett régiók mindegyikében.

(3) Azok a szabályok, amelyek kiterjesztése kérhető az egyéb piaci szereplőkre:

(3) Mindazonáltal az első albekezdés b) pontjában említett feltételt nem kell alkalmazni, ha az érintett szabályok azok, amelyek a XVIa. melléklet 1., 3. és 5. pontjában kerültek felsorolásra. Ebben az esetben a szabályok kiterjesztése legfeljebb egy gazdasági évre alkalmazható.

(4) A (3) bekezdés a) pontjának ii., iv. és v. alpontjában említett szabályok nem térhetnek el a XVIa. mellékletben meghatározott szabályoktól. A (3) bekezdés a) pontjának ii. alpontjában említett szabályokat nem kell alkalmazni az (1) bekezdésben említett adott régión vagy régiókon kívül előállított termékekre.

(1) A tagállamok haladéktalanul értesítik a Bizottságot azokról a szabályokról, amelyeket a 125l. cikk (1) bekezdésének megfelelően egy vagy több meghatározott régióban az összes piaci szereplő számára kötelezővé tettek. A Bizottság ezeket a szabályokat az általa megfelelőnek ítélt módon közzéteszi.

(2) A szabályok közzététele előtt a Bizottság tájékoztatja a 195. cikk alapján felállított bizottságot a szakmaközi megállapodások kiterjesztéséről szóló bármely értesítésről.

(3) A Bizottság dönt arról, hogy – a 125h. cikkben említett esetekben – valamely tagállamnak hatályon kívül kell-e helyeznie egy szabály kiterjesztéséről szóló, az adott tagállam által hozott döntést.

Azokban az esetekben, amikor az egy vagy több termékre vonatkozó szabályokat kiterjesztik, és amikor a 125l. cikk (3) bekezdésének a) pontjában említett egy vagy több tevékenységet egy elismert szakmaközi szervezet folytat, és e tevékenységek azoknak a személyeknek az általános gazdasági érdekét szolgálják, akiknek a tevékenysége kapcsolatban van egy vagy több érintett termékkel, az elismerést biztosító tagállam dönthet úgy, hogy azoknak az egyéneknek vagy csoportoknak, amelyek nem tagjai a szakmaközi szervezetnek, de amelyek az említett tevékenységek előnyeit élvezik, be kell fizetniük a szervezet tagjai által fizetett pénzügyi hozzájárulás teljes összegét vagy annak egy részét, amennyiben ezt a hozzájárulást a szóban forgó tevékenység végzésével kapcsolatos költségek közvetlen fedezésére szánják.

A Borágazatban működő termelői és szakmaközi szervezetekkel kapcsolatos szabályok

(1) A tagállamok elismerhetik azokat a termelői és szakmaközi szervezeteket, amelyek elismerésre vonatkozó kérelmet nyújtottak be az érintett tagállamhoz, és a kérelem tartalmazza annak bizonyítékát, hogy a jogalany:

(2) Az 1493/1999/EK rendelet alapján elismert termelői szervezetek e cikk alkalmazásában elismert termelői szervezeteknek minősülnek.

A 123. cikk (3) bekezdésében és az e cikk (1) bekezdésének b) pontjában foglalt feltételeknek megfelelő olyan szervezetek, amelyeket a tagállamok elismertek, e rendelkezések alkalmazásában elismert szakmaközi szervezeteknek minősülnek.

(3) A 125b. cikk (2) bekezdése és a 125k. cikk (3) bekezdése értelemszerűen alkalmazandó a borágazatban működő termelői és szakmaközi szervezetekre. Ugyanakkor:

A tagsággal nem rendelkező egyének vagy csoportok által fizetendő hozzájárulás

(1) Ha a dohányágazatban működő valamely elismert szakmaközi szervezet a (2) bekezdésben említett tevékenységek közül egyet vagy többet folytat, és e tevékenységek azoknak a személyeknek az általános gazdasági érdekét szolgálják, akiknek a tevékenysége az érintett termékek közül eggyel vagy többel kapcsolatos, akkor az elismerést megadó tagállam vagy – amennyiben az elismerést a Bizottság adta meg – a Bizottság, a 195. cikk (1) bekezdésében említett bizottság segítsége nélkül, úgy határozhat, hogy azok az egyének vagy csoportok, akik vagy amelyek nem tagjai a szóban forgó szervezetnek, de akik vagy amelyek élvezik a tevékenységéből fakadó előnyöket, megfizetik a szervezet számára a tagok által fizetett hozzájárulás egészét vagy annak egy részét, amennyiben az ilyen hozzájárulást az érintett tevékenységek folytatásának következtében közvetlenül felmerülő, nem igazgatási jellegű költségek fedezésére szánják.

(2) Az (1) bekezdésben említett tevékenységeknek az alábbi célkitűzések valamelyikéhez kell kapcsolódniuk:

(3) Az érintett tagállamok értesítik a Bizottságot azokról a határozatokról, amelyeket az (1) bekezdés értelmében kívánnak meghozni. Az ilyen határozatok nem alkalmazhatóak a Bizottság értesítésétől számított három hónapos időszak eltelte előtt. A Bizottság ezen három hónapos időszak alatt kezdeményezheti a határozattervezet egészének vagy egy részének az elutasítását, ha a megjelölt általános gazdasági érdeket nem találja kellően megalapozottnak.

(4) Ha a Bizottság által e fejezettel összhangban elismert valamely szakmaközi szervezet tevékenysége az általános gazdasági érdeket szolgálja, a Bizottság továbbítja határozattervezetét az érintett tagállamok részére, amelyeknek ezt követően két hónap áll rendelkezésükre észrevételeik megtételére.

A Bizottság elfogadja e fejezet alkalmazásának részletes szabályait, különös tekintettel az egyes ágazatokban működő termelői és szakmaközi szervezeteknek, valamint a piaci szereplők szervezeteinek az elismerésére vonatkozó feltételekre és eljárásokra, beleértve a következőket:

Ha ez a rendelet vagy az e rendelet alapján elfogadott rendelkezések másképpen nem rendelkeznek, a harmadik országokkal folytatott kereskedelem során tilos:

Az e rendelet hatálya alá tartozó termékek vámtarifa-besorolására a Kombinált Nómenklatúrának a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23-i 2658/87/EGK tanácsi rendeletben ( 80 ) (a továbbiakban: Kombinált Nómenklatúra) meghatározott értelmezése általános szabályait és alkalmazásának különös szabályait kell alkalmazni. ►M10 Az e rendelet alkalmazásából adódó vámnómenklatúrát, ideértve adott esetben a III. mellékletben és a XIb. mellékletben felsorolt fogalommeghatározásokat is, bele kell foglalni a közös vámtarifába. ◄

(1) Azon esetek sérelme nélkül, amelyekben e rendeletnek megfelelően behozatali engedélyre van szükség, a Bizottság az alábbi ágazatok egy vagy több terméke tekintetében behozatali engedély bemutatásához kötheti a Közösségbe történő behozatalt:

(2) Az (1) bekezdés alkalmazása esetén a Bizottságnak figyelembe kell vennie, hogy az érintett piacok irányításához és különösen a szóban forgó termékek behozatalának felügyeletéhez szükség van a behozatali engedélyekre.

Amennyiben valamely tanácsi rendelet vagy a Tanács bármely egyéb jogi aktusa másképp nem rendelkezik, továbbá az e fejezet alkalmazása tekintetében hozott intézkedések sérelme nélkül, a tagállamok a behozatali engedélyt – függetlenül attól, hogy a Közösségen belül az hol telepedett le – minden kérelmezőnek kiadják.

(1) Amennyiben a Bizottság másként nem rendelkezik, az engedély kiadásának feltétele, hogy a kérelmező biztosítékot helyezzen letétbe annak garantálására, hogy a termékeket az engedély érvényességi ideje alatt behozza.

(2) Vis maior esetétől eltekintve a biztosíték teljes egészében vagy részben elvész, ha az engedély érvényességi ideje alatt a behozatalra nem, vagy csak részben kerül sor.

(1) A 2009 61, a 2009 69 és a 2204 30 KN-kód alá tartozó levek és mustok esetében, amelyeknél a közös vámtarifa szerinti vám alkalmazása a termék importárától függ, ennek az árnak a tényleges összegét vagy minden egyes szállítmány megvizsgálásával, vagy behozatali átalányérték alkalmazásával kell ellenőrizni, amelyet a Bizottság az ugyanazon termékeknek a származási országban jegyzett ára alapján számít ki.

Ha a szállítmány megadott behozatali ára magasabb a behozatali átalányértéknél, amelyet – amennyiben ilyet megállapítottak – megnövelnek egy, a Bizottság által megállapított árréssel, amely az átalányértéket legfeljebb 10 %-kal lépheti túl, a behozatali átalányérték alapján meghatározott importvámmal egyenlő biztosítékot kell letétbe helyezni.

Amennyiben a szállítmány behozatali árát nem adják meg, a közös vámtarifa alkalmazása a behozatali átalányértéktől, vagy – a Bizottság által meghatározandó feltételek szerint – a vámszabályozás idevágó rendelkezéseinek alkalmazásától függ.

(2) Amennyiben a XVb. melléklet B.5. vagy C. pontjában említett tanácsi eltéréseket importált termékekre alkalmazzák, az adott termékekért az importőröknek a kijelölt vámhatóságoknál biztosítékot kell letétbe helyezniük a termék szabad forgalomba bocsátásakor. A biztosítékot fel kell szabadítani, amennyiben az importőr olyan bizonyítékkal szolgál, amelyet elfogadnak annak a tagállamnak a vámhatóságai, ahol a szabad forgalomba bocsátásra sor kerül, és amely igazolja, hogy a mustból szőlőlevet állítottak elő, vagy a borágazaton kívül egyéb termékekben használták fel, vagy ha bort készítettek belőlük, akkor azt megfelelő módon felcímkézték.

A Bizottság elfogadja az e szakasz alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat, beleértve az engedélyek érvényességi idejével és a biztosíték mértékével kapcsolatos rendelkezéseket is.

Amennyiben e rendelet másképpen nem rendelkezik, az 1. cikkben említett termékekre a Közös Vámtarifában szereplő behozatali vámtételeket kell alkalmazni.

(1) A 135. cikkben foglaltak ellenére az 1001 10 00, az 1001 90 91, az ex100190 99 (kiváló minőségű közönséges búza), az 1002 00 00, az 1005 10 90, az 1005 90 00 és – a vetésre szánt hibridek kivételével – az 1007 00 90 KN-kód alá tartozó termékek behozatali vámja megegyezik az adott szállítmányra alkalmazandó CIF-importárnak az e termékekre behozataluk esetén érvényes, 55 %-kal megnövelt intervenciós árból történő kivonásával kapott összeggel. Az említett vám azonban nem haladhatja meg a közös vámtarifában szereplő, a Kombinált Nómenklatúra alapján meghatározott szokásos vámtételt.

(2) Az (1) bekezdésben említett behozatali vám kiszámítása céljából az abban a bekezdésben említett termékekre rendszeres időközönként reprezentatív CIF-importárat kell megállapítani.

(1) A 135. cikkben foglaltak ellenére az 1006 20 KN-kód alá tartozó előmunkált (barna) rizs behozatali vámját a Bizottság határozza meg a 195. cikk (1) bekezdésében említett bizottság segítsége nélkül az érintett referencia-időszak végét követő tíz napon belül, a XVII. melléklet 1. pontjával összhangban.

(1) A Bizottság a 195. cikk (1) bekezdésében említett bizottság segítsége nélkül újból meghatározza az alkalmazandó vámtételt, ha az említett mellékletben foglaltak szerint végrehajtott számítások az érvényben lévő vámtétel módosításának szükségességére utalnak. Az alkalmazandó új vámtétel meghatározásáig az előzőleg meghatározott vámtételt kell alkalmazni.

(2) A XVII. melléklet 1. pontja szerinti behozatalra vonatkozó számítások elvégzésekor azokat a mennyiségeket kell figyelembe venni, amelyekre a megfelelő referenciaidőszak során az 1006 20 KN-kód alá tartozó előmunkált (barna) rizsre vonatkozó behozatali engedélyt bocsátottak ki, figyelmen kívül hagyva a 138. cikkben említett basmati rizsre vonatkozó behozatali engedélyek által érintett mennyiségeket.

(3) Az éves referenciamennyiség 449 678 tonna. A részleges referenciamennyiség minden gazdasági évben az adott évre vonatkozó referenciamennyiség fele.

A 135. cikkben foglaltak ellenére az 1006 20 17 és az 1006 20 98 KN-kód alá tartozó, a XVIII. mellékletben felsorolt előmunkált basmati rizsfajták a Bizottság által megállapított feltételek alapján nulla vámtétel mellett importálhatók.

(1) A 135. cikkben foglaltak ellenére az 1006 30 KN-kód alá tartozó félig vagy teljesen hántolt rizs behozatali vámját a Bizottság határozza meg a 195. cikk (1) bekezdésében említett bizottság segítsége nélkül az adott referenciaidőszak végét követő tíz napon belül, a XVII. melléklet 2. pontjával összhangban.

(2) A XVII. melléklet 2. pontjában említett behozatalra vonatkozó számítások elvégzésekor azokat a mennyiségeket kell figyelembe venni, amelyekre a megfelelő referenciaidőszak során az 1006 30 KN-kód alá tartozó félig vagy teljesen hántolt rizsre vonatkozó behozatali engedélyt bocsátottak ki.

A 135. cikkben foglaltak ellenére az 1006 40 00 KN-kód alá tartozó törmelék rizs behozatali vámja tonnánként 65 EUR.

Belépési árrendszer a gyümölcs- és zöldségágazatban és a feldolgozottgyümölcs- és feldolgozottzöldség-ágazatban

(1) Ha a közös vámtarifa vámtételének alkalmazása az importált szállítmány belépési árától függ, akkor ennek az árnak a valós voltát – termékenként és eredet szerint – a termékre vonatkozóan ellenőrzik a tagállamok reprezentatív behozatali piacain vagy – adott esetben – az egyéb piacokon megállapított árak súlyozott átlagai alapján, a Bizottság által kiszámított behozatali átalányérték használatával.

(1) A Bizottság azonban különleges rendelkezéseket fogadhat el az elsősorban feldolgozás céljából importált termékek belépési árának igazolására.

(2) Amennyiben a szóban forgó szállítmány bejelentett belépési ára magasabb, mint a Bizottság által meghatározott tűréshatárral megnövelt behozatali átalányérték – az említett tűréshatár nem haladhatja meg az átalányérték 10 %-át –, a behozatali átalányérték alapján meghatározott behozatali vámmal megegyező összegű biztosíték nyújtása szükséges.

(3) Amennyiben a szóban forgó szállítmány belépési árát a vámkezelés időpontjában nem közlik, az alkalmazandó vámtétel a behozatali átalányértéktől függ, vagy a Bizottság által meghatározott feltételek mellett, a vonatkozó vámjogszabályok rendelkezései alapján kerül meghatározásra.

(1) ►M10 Kiegészítő behozatali vámot kell alkalmazni a gabona-, a rizs-, a cukor-, a gyümölcs- és zöldség-, a feldolgozottgyümölcs- és feldolgozottzöldség-, a marha- és borjúhús-, a tej- és tejtermék-, a sertéshús-, a juh- és kecskehús-, a tojás-, a baromfi-, valamint a banánágazat egy vagy több termékének, illetve a szőlőlének és a szőlőmustnak a 135–140a. cikkben megállapított vámtételek mellett történő behozatalára azoknak a káros hatásoknak a megelőzése vagy ellensúlyozása érdekében, amelyek a közösségi piacot a szóban forgó termékek behozatala következtében esetleg érhetik, amennyiben:

(1) A küszöbmennyiség megállapításához az adott termék piacra jutási lehetősége szolgál alapul, amely – adott esetben – az importnak a három előző évre vonatkozóan megállapított hazai fogyasztáshoz viszonyított százalékos arányában kerül meghatározásra.

(2) Nem vethető ki kiegészítő behozatali vám abban az esetben, ha a behozatal várhatóan nem fogja megzavarni a közösségi piacot, vagy ha az intézkedés hatásai nem állnának arányban az elérni kívánt céllal.

(3) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában az importárakat az adott szállítmányra vonatkozó CIF-importárak alapján kell meghatározni.

(3) A CIF-importárakat össze kell venni a termék reprezentatív világpiaci áraival vagy a közösségi importpiacon arra a termékre vonatkozó reprezentatív árakkal.

A Bizottság az 62. cikk (2) bekezdésében említett termékek előállításához szükséges ellátás biztosítása érdekében bizonyos mennyiségek tekintetében részben vagy teljes egészében felfüggesztheti a behozatali vámokat a következő termékek esetében:

A Bizottság elfogadja az e szakasz alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat, meghatározva különösen a következőket:

(1) A Szerződés 300. cikkének megfelelően kötött megállapodásokból vagy a Tanács bármely egyéb jogi aktusából eredő, az 1. cikkben említett termékek behozatalára vonatkozó vámkontingenseket a Bizottság nyitja meg és kezeli az általa elfogadott részletes szabályok alapján.

(2) A vámkontingensek kezelésének az érintett gazdasági szereplők közötti megkülönböztetéstől mentesen, a következő módszerek valamelyikének vagy e módszerek kombinációjának, vagy más megfelelő módszernek az alkalmazásával kell történnie:

(3) A kezelés alkalmazott módszerének szükség szerint kellő súlyt kell fektetnie a közösségi piac ellátási igényeire és a piaci egyensúly megőrzésének szükségességére.

A Bizottság meghatározza az éves vámkontingenseket, szükség esetén az év egészére megfelelően elosztva, és meghatározza az alkalmazandó kezelési módszert.

(1) A 0202 20 30, a 0202 30 és a 0206 29 91 KN-kód alá tartozó, feldolgozásra szánt fagyasztott marha- és borjúhúsra vonatkozó, 54 703 tonnás behozatali vámkontingens tekintetében a Tanács a Szerződés 37. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően előírhatja, hogy a kontingens egészét vagy egy részét azonos mennyiségű minőségi hússal töltsék ki, 4,375-ös átváltási arányt alkalmazva.

(2) A Spanyolországba irányuló importra szánt 2 000 000 tonna kukoricára és 300 000 tonna cirokra vonatkozó vámkontingens, valamint a Portugáliába irányuló importra szánt 500 000 tonna kukoricára vonatkozó vámkontingens esetében a 148. cikkben említett részletes szabályoknak tartalmazniuk kell a vámkontingensek szerinti behozatal végrehajtásához, valamint adott esetben az érintett tagállamok kifizető ügynökségei által importált mennyiségek intervenciós raktározásához és e tagállamok piacain történő értékesítéséhez szükséges rendelkezéseket is.

Ez a fejezet az 1964/2005/EK tanácsi rendelet ( 81 ) rendelkezéseinek sérelme nélkül alkalmazandó.

		Hivatalos Lap
		No	page	date
►M1	A Tanács 247/2008/EK rendelete (2008. március 17.)	L 76	1	19.3.2008
M2	A Tanács 248/2008/EK rendelete (2008. március 17.)	L 76	6	19.3.2008
►M3	A Tanács 361/2008/EK rendelete (2008. április 14.)	L 121	1	7.5.2008
►M4	A Tanács 470/2008/EK rendelete (2008. május 26.)	L 140	1	30.5.2008
M5	A Bizottság 510/2008/EK rendelete (2008. június 6.)	L 149	61	7.6.2008
►M6	A Tanács 13/2009/EK rendelete (2008. december 18.)	L 5	1	9.1.2009
►M7	A Tanács 72/2009/EK rendelete (2009. január 19.)	L 30	1	31.1.2009
►M8	A Bizottság 183/2009/EK rendelete (2009. március 6.)	L 63	9	7.3.2009
►M9	A Bizottság 435/2009/EK rendelete (2009. május 26.)	L 128	12	27.5.2009
►M10	A Tanács 491/2009/EK rendelete (2009. május 25.)	L 154	1	17.6.2009
►M11	A Tanács 1047/2009/EK rendelete (2009. október 19.)	L 290	1	6.11.2009
►M12	A Tanács 1140/2009/EK rendelete (2009. november 20.)	L 312	4	27.11.2009

TARTALOMJEGYZÉK
I. RÉSZ	BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK
II. RÉSZ	BELSŐ PIAC
I. CÍM	PIACI INTERVENCIÓ
I. FEJEZET	Állami intervenció és magántárolás
I. szakasz	Általános rendelkezések
II. szakasz	Állami intervenció
I. alszakasz	Általános rendelkezések
II. alszakasz	Felvásárlás megnyitása és felfüggesztése
III. alszakasz	Intervenciós ár
IV. alszakasz	Intervencióból történő értékesítés
III. szakasz	Magántárolás
I. alszakasz	Kötelező támogatás
II. alszakasz	Nem kötelező támogatás
IV. szakasz	Közös rendelkezések
II. FEJEZET	Különleges intervenciós intézkedések
I. szakasz	Rendkívüli piactámogatási intézkedések
II. szakasz	Intézkedések a gabona- és rizságazatban
III. szakasz	Intézkedések a cukorágazatban
IV. szakasz	A kínálat kiigazítása
III. FEJEZET	Termeléskorlátozási rendszerek
I. szakasz	Általános rendelkezések
II. szakasz	Cukor
I. alszakasz	A kvóták kiosztása és kezelése
II. alszakasz	A kvóták túllépése
III. szakasz	Tej
I. alszakasz	Általános rendelkezések
II. alszakasz	A kvóták kiosztása és kezelése
III. alszakasz	A kvóták túllépése
IV. szakasz	A Cukor-, tej- és burgonyakeményítő-kvótákkal kapcsolatos eljárási szabályok
IVa. szakasz	Termelési potenciál a borágazatban
I. alszakasz	Jogszerűtlen telepítések
II. alszakasz	A Telepítési jogra vonatkozó átmeneti szabályozás
III. alszakasz	Kivágási program
IV. FEJEZET	Támogatási rendszerek
I. szakasz	A feldolgozáshoz nyújtott támogatás
I. alszakasz	Szárított takarmány
II. alszakasz	Rostlen és rostkender
II. szakasz	Termelési visszatérítés
III. szakasz	A tej- és tejtermékágazatban nyújtott támogatások
IV. szakasz	Az olívaolaj és étkezési olajbogyó ágazatában nyújtott támogatások
IVa. szakasz	Az olívaolaj és étkezési olajbogyó ágazatában nyújtott támogatások
I. alszakasz	Termelői csoportok
II. alszakasz	Működési alapok és operatív programok
IIa. alszakasz	Iskolagyümölcs-program
III. alszakasz	Eljárási Rendelkezések
IVb. szakasz	Támogatási programok a borágazatban
I. alszakasz	Bevezető rendelkezések
II. alszakasz	A Támogatási programok benyújtása és tartalma
III. alszakasz	Különös támogatási intézkedések
IV. alszakasz	Eljárási rendelkezések
V. szakasz	Közösségi dohányalap
VI. szakasz	A méhészeti ágazatra vonatkozó különös rendelkezések
VII. szakasz	A selyemhernyó-ágazatban nyújtott támogatások
II. CÍM	A FORGALMAZÁSRA ÉS A TERMELÉSRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK
I. FEJEZET	A Forgalmazással és az előállítással kapcsolatos szabályok
I. szakasz	Forgalmazási szabályok
Ia. szakasz	Eredetmegjelölés, földrajzi jelzés és hagyományos kifejezések a borágazatban
I. alszakasz	Eredetmegjelölés és földrajzi jelzés
II. alszakasz	Hagyományos kifejezések
Ib. szakasz	Címkézés és kiszerelés a borágazatban
II. szakasz	A termelésre vonatkozó feltételek
IIa. szakasz	Termelési szabályok a borágazatban
I. alszakasz	Borszőlőfajták
II. alszakasz	Borászati eljárások és korlátozások
III. szakasz	Eljárási szabályok
II. FEJEZET	Termelői szervezetek, szakmaközi szervezetek, a piaci szereplők szervezetei
I. szakasz	Általános elvek
Ia. szakasz	A termelői és szakmaközi szervezetekkel, valamint termelői csoportokkal kapcsolatos szabályok a gyümölcs- és zöldségágazatban
I. alszakasz	A termelői szervezetek alapszabálya és elismerése
II. alszakasz	Termelői szervezetek és termelői csoportok társulása
III. alszakasz	A szabályok kiterjesztése egy adott gazdasági térség termelőire
IV. alszakasz	Szakmaközi szervezetek a gyümölcs- és zöldségágazatban
Ib. szakasz	A termelői és szakmaközi szervezetekkel, valamint termelői csoportokkal kapcsolatos szabályok a gyümölcs- és zöldségágazatban
II. szakasz	A dohányágazatban működő szakmaközi szervezetekre vonatkozó szabályok
III. szakasz	Eljárási szabályok
III. RÉSZ	HARMADIK ORSZÁGOKKAL FOLYTATOTT KERESKEDELEM
I. FEJEZET	Általános rendelkezések
II. FEJEZET	Behozatal
I. szakasz	Behozatali engedélyek
II. szakasz	Behozatali vámok és illetékek
III. szakasz	A behozatali kontingensek kezelése
IV. szakasz	Meghatározott termékekre vonatkozó különös rendelkezések
I. alszakasz	A gabonafélék és a rizs behozatalára vonatkozó különös rendelkezések
II. alszakasz	A cukorra vonatkozó preferenciális behozatali rendelkezések
III. alszakasz	A kender behozatalára vonatkozó különös rendelkezések
IV. alszakasz	A komló behozatalára vonatkozó különös rendelkezések
V. alszakasz	A Bor behozatalára vonatkozó különös rendelkezések
V. szakasz	Védintézkedések és aktív feldolgozás
III. FEJEZET	Kivitel
I. szakasz	Kiviteli engedélyek
II. szakasz	Export-visszatérítések
III. szakasz	A kiviteli kontingensek kezelése a tej- és tejtermékágazatban
IV. szakasz	Harmadik országok által alkalmazott különleges behozatali elbánás
V. szakasz	Az élő növényekre vonatkozó különös rendelkezések
VI. szakasz	Passzív feldolgozás
IV. RÉSZ	VERSENYSZABÁLYOK
I. FEJEZET	A vállalkozásokra vonatkozó szabályok
II. FEJEZET	Az állami támogatásra vonatkozó szabályok
V. RÉSZ	EGYES ÁGAZATOKRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK
VI. RÉSZ	ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
VII. RÉSZ	VÉGREHAJTÁSI, ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
I. FEJEZET	Végrehajtási rendelkezések
II. FEJEZET	Átmeneti és záró rendelkezések
I. MELLÉKLET	AZ 1. CIKK (1) BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT TERMÉKEK JEGYZÉKE
I. rész:	Gabonafélék
II. rész:	Rizs
III. rész:	Cukor
IV. rész:	Szárított takarmány
V. rész:	Vetőmagok
VI. rész:	Komló
VII. rész:	Olívaolaj és étkezési olajbogyó
VIII. rész:	Rostlen és rostkender
IX. rész:	Gyümölcs- és zöldségfélék
X. rész:	Feldolgozott gyümölcs- és zöldségtermékek
XI. rész:	Banán
XII. rész:	Bor
XIII. rész:	Élő fák és egyéb növények, hagymák, gumók, gyökerek és hasonlók, vágott virágok és díszítőlombozat
XIV. rész:	Nyersdohány
XV. rész:	Marha- és borjúhús
XVI. rész:	Tej és tejtermékek
XVII. rész:	Sertéshús
XVIII. rész:	Birka- és kecskehús
XIX. rész:	Tojás
XX. rész:	Baromfihús
XXI. rész:	Egyéb termékek
II. MELLÉKLET	AZ 1. CIKK (3) BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT TERMÉKEK JEGYZÉKE
I. rész:	Mezőgazdasági eredetű etil-alkohol
II. rész:	Méhészeti termékek
III. rész:	Selyemhernyó
III. MELLÉKLET	A 2. CIKK (1) BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK
I. rész:	A rizságazatra vonatkozó meghatározások
II. rész:	A cukorágazatra vonatkozó meghatározások
III. rész:	A komlóágazatra vonatkozó meghatározások
IIIa. rész:	Rész a borágazatra vonatkozó meghatározások
IV. rész:	A marha- és borjúhúságazatra vonatkozó meghatározások
V. rész:	A tej- és tejtermékágazatra vonatkozó meghatározások
VI. rész:	A tojáságazatra vonatkozó meghatározások
VII. rész:	A baromfihús-ágazatra vonatkozó meghatározások
VIII. rész:	A méhészeti ágazatra vonatkozó meghatározások
IV. MELLÉKLET	SZABVÁNYOS MINŐSÉGŰ RIZS ÉS CUKOR
A.	Szabványos minőségű hántolatlan rizs
B.	Szabványos minőségű cukor
V. MELLÉKLET	A 42. CIKKBEN EMLÍTETT, HASÍTOTT TESTEKRE VONATKOZÓ KÖZÖSSÉGI OSZTÁLYOZÁSI RENDSZEREK
A.	A hasított kifejlett marhák közösségi osztályozási rendszere
B.	A hasított sertések közösségi osztályozási rendszere
C.	A hasított juh közösségi osztályozási rendszere
VI. MELLÉKLET	NEMZETI ÉS REGIONÁLIS KVÓTÁK a 2008/2009-es gazdasági évtől kezdődően
VII. MELLÉKLET	AZ 58. CIKK (2) BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT KIEGÉSZÍTŐ IZOGLÜKÓZKVÓTÁK
VIIa. MELLÉKLET	AZ 59. CIKK (2) BEKEZDÉSÉNEK MÁSODIK ALBEKEZDÉSÉVEL ÖSSZHANGBAN MEGÁLLAPÍTANDÓ SZÁZALÉK KISZÁMÍTÁSA
VIIb. MELLÉKLET	AZ 59. CIKK (2) BEKEZDÉSÉNEK MÁSODIK ALBEKEZDÉSÉVEL ÖSSZHANGBAN A VÁLLALKOZÁSOKRA ALKALMAZANDÓ SZÁZALÉK KISZÁMÍTÁSA
VIIc. MELLÉKLET	AZ 52A. CIKK (1) BEKEZDÉSÉVEL ÖSSZHANGBAN MEGÁLLAPÍTANDÓ EGYÜTTHATÓ KISZÁMÍTÁSA
VIII. MELLÉKLET	A CUKORKVÓTÁK VAGY IZOGLÜKÓZKVÓTÁK ÁTRUHÁZÁSÁNAK RÉSZLETES SZABÁLYAI A 60. CIKKNEK MEGFELELŐEN
IX. MELLÉKLET	A 66. CIKKBEN EMLÍTETT NEMZETI KVÓTÁK ÉS A SZERKEZETÁTALAKÍTÁSI TARTALÉK MENNYISÉGEI
X. MELLÉKLET	A 70. CIKKBEN EMLÍTETT REFERENCIA-ZSÍRTARTALOM
Xa. MELLÉKLET	A 84A. CIKKBEN EMLÍTETT BURGONYAKEMÉNYÍTŐ-KVÓTÁK GAZDASÁGI ÉVENKÉNT
Xb. MELLÉKLET	A TÁMOGATÁSI PROGRAMOK KÖLTSÉGVETÉSE (A 103N. CIKK (1) BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETTEK SZERINT)
Xc. MELLÉKLET	A VIDÉKFEJLESZTÉS KÖLTSÉGVETÉSI ELŐIRÁNYZATA (A 190A. CIKK (3) BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETTEK SZERINT)
Xd. MELLÉKLET	A KIVÁGÁSI PROGRAM KÖLTSÉGVETÉSE
Xe. MELLÉKLET	A TAGÁLLAMOK ÁLTAL A KIVÁGÁSI PROGRAMRA JOGOSULATLANNAK MINŐSÍTHETŐ TERÜLETEK (A 85U. CIKK (1), (2) ÉS (5) BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETTEK SZERINT)
XI. MELLÉKLET
A.I.	A 94. cikk (1) bekezdésében említett maximális garantált hosszúlenrost-mennyiség felosztása a tagállamok között
A.II.	A 94. cikk (1a) bekezdésében említett, a 2008/2009-es gazdasági évre vonatkozó, maximális garantált rövidlenrost- és kenderrostmennyiség felosztása a tagállamok között
A.III.	A 94a. cikkben említett támogatásra jogosult területek
B.	A 89. cikkben említett maximális garantált mennyiség felosztása a tagállamok között
XIa. MELLÉKLET	A LEGFELJEBB TIZENKÉT HÓNAPOS SZARVASMARHÁK HÚSÁNAK A 113B. CIKKEL ÖSSZHANGBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÉRŐL
I.	Fogalommeghatározás
II.	A legfeljebb tizenkét hónapos szarvasmarhák kategóriákba sorolása a vágóhídon
III.	Kereskedelmi megnevezések
IV.	A címkén kötelezően feltüntetendő információk
V.	A címkén feltüntethető információk
VI.	Nyilvántartás
VII.	Hatósági ellenőrzések
VIII.	Harmadik országokból származó hús
IX.	Szankciók
XIb. MELLÉKLET	A SZŐLŐBŐL KÉSZÜLT TERMÉKEK KATEGÓRIÁI
1.	Bor
2.	Még erjedésben lévő újbor
3.	Likőrbor
4.	Pezsgő
5.	Minőségi pezsgő
6.	Illatos minőségi pezsgő
7.	Szén-dioxid hozzáadásával készült habzóbor
8.	Gyöngyözőbor
9.	Szén-dioxid hozzáadásával készült gyöngyözőbor
10.	Szőlőmust
11.	Részben erjedt szőlőmust
12.	Szárított szőlőből nyert részben erjedt szőlőmust
13.	Sűrített szőlőmust
14.	Finomított szőlőmustsűrítmény
15.	Szárított szőlőből készült bor
16.	Túlérett szőlőből készült bor
17.	Borecet
A XIb. Melléklet Függeléke	Szolotermo övezetek
XII. MELLÉKLET	FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK ÉS MEGNEVEZÉSEK A 114. CIKK (1) BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT TEJ- ÉS TEJTERMÉKEK TEKINTETÉBEN
XIII. MELLÉKLET	A 114. CIKK (2) BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT EMBERI FOGYASZTÁSRA SZÁNT TEJ FORGALMAZÁSA
XIV. MELLÉKLET	A 116. CIKKBEN EMLÍTETT TOJÁS- ÉS A BAROMFIHÚS-ÁGAZAT TERMÉKEIRE VONATKOZÓ FORGALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
A.	A Gallus gallus fajhoz tartozó tyúktól származó tojásokra vonatkozó forgalmazási előírások
B.	A baromfihúsra vonatkozó forgalmazási előírások
C.	A keltetőtojások és naposcsibék termelésére és forgalmazására vonatkozó forgalmazási előírások
XV. MELLÉKLET	A 115. CIKKBEN EMLÍTETT KENHETŐ ZSÍROKRA VONATKOZÓ FORGALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
A XV. melléklet függeléke
XVa. MELLÉKLET	ALKOHOLTARTALOM-NÖVELÉS, SAVTARTALOM-NÖVELÉS ÉS SAVTOMPÍTÁS BIZONYOS SZŐLŐTERMŐ ÖVEZETEKBEN
A.	Az alkoholtartalom-növelés korlátai
B.	Az alkoholtartalom-növelés eljárásai
C.	Savtartalom-növelés és savtompítás
D.	Eljárások
XVb. MELLÉKLET	KORLÁTOZÁSOK
A.	Általános fogalmak
B.	Friss szőlő, szőlőmust és szőlőlé
C.	Borok házasítása
D.	Melléktermékek
XVI. MELLÉKLET	A 118. CIKKBEN EMLÍTETT OLÍVAOLAJOK ÉS OLÍVAPOGÁCSA-OLAJOK LEÍRÁSA ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSA
XVIa. MELLÉKLET	AZON SZABÁLYOK KIMERÍTŐ FELSOROLÁSA, AMELYEK A 125F. ÉS A 125L. CIKKNEK MEGFELELŐEN KITERJESZTHETŐK A TAGSÁGI VISZONNYAL NEM RENDELKEZŐ TERMELŐKRE IS
XVII. MELLÉKLET	A 137. ÉS A 139. CIKKBEN EMLÍTETT RIZSRE VONATKOZÓ BEHOZATALI VÁMOK
XVIII. MELLÉKLET	A 138. CIKKBEN EMLÍTETT BASMATI RIZS FAJTÁI
XIX. MELLÉKLET	A 153. CIKK (3) BEKEZDÉSÉBEN, A 154. CIKK (1) BEKEZDÉSÉNEK b) PONTJÁBAN ÉS A III. MELLÉKLET II. RÉSZÉNEK 12. PONTJÁBAN EMLÍTETT ÁLLAMOK
XX. MELLÉKLET	A GABONA-, RIZS-, CUKOR-, TEJ- ÉS TOJÁSÁGAZATBA TARTOZÓ ÁRUK JEGYZÉKE A 26. CIKK a) PONTJA ii. ALPONTJÁNAK ALKALMAZÁSA, VALAMINT A III. RÉSZ III. FEJEZETÉNEK II. SZAKASZÁBAN EMLÍTETT EXPORT-VISSZATÉRÍTÉS ALKALMAZÁSA CÉLJÁBÓL
I. rész:	Gabonafélék
II. rész:	Rizs
III. rész:	Cukor
IV. rész:	Tej
V. rész:	Tojás
XXI. MELLÉKLET	BIZONYOS, CUKROT TARTALMAZÓ ÁRUK JEGYZÉKE A III. RÉSZ III. FEJEZETÉNEK II. SZAKASZÁBAN EMLÍTETT EXPORT-VISSZATÉRÍTÉS ALKALMAZÁSA CÉLJÁBÓL
XXII. MELLÉKLET	A 202. CIKKBEN EMLÍTETT MEGFELELÉSI TÁBLÁZATOK