[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 5.9.2007

COM(2007) 502 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

AZ EREDMÉNYEK EURÓPÁJA – A KÖZÖSSÉGI JOG ALKALMAZÁSA

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

AZ EREDMÉNYEK EURÓPÁJA – A KÖZÖSSÉGI JOG ALKALMAZÁSA [1]

I. BEVEZETÉS

Az Európai Unió alapja a jog, számos szakpolitikáját jogalkotás útján folytatja, és fennmaradását a jogállamiság tiszteletben tartása biztosítja. A Szerződésekben és jogi aktusokban meghatározott célkitűzések sikeres megvalósítása azon múlik, hogy a tagállamok mennyire hatékonyan alkalmazzák a közösségi jogot. Amennyiben a jogszabályokat nem alkalmazzák és hajtják végre helyesen, nem felelnek meg teljes mértékben céljuknak. Jelentős joganyagról van szó: a jogalkotási intézkedések száma meghaladja a 9000-t, ebből mintegy 2000 irányelv, amelyek nemzeti és regionális jogba való átültetése egyenként legalább 40, de akár 300-nál is több intézkedést igényel. Az EU-hoz 27 nemzeti közigazgatás és több mint 70 autonóm régió tartozik. Több mint 500 millió európai élhet azzal a lehetőséggel, hogy az e jogszabályok alapján őt megillető jogai felől tudakozódjon. A polgárok által az EU előnyeivel kapcsolatban támasztott elvárásoknak meg kell felelni. Ezért a jobb szabályozás megvalósítása érdekében mindent megelőző elsőbbséget igényel a jogalkalmazás, annak megállapítása, hogy miért merültek fel végrehajtási és jogérvényesítési nehézségek, és annak vizsgálata, tökéletesíthető-e a jogalkalmazási és jogérvényesítési kérdések kezelésére alkalmazott jelenlegi megközelítés. Kihívást jelent a változó világgal való lépéstartás, valamint a polgárok elvárásainak és a jobb szabályozás kényszerítő erejének való megfelelés.

Amennyiben nem sikerül megfelelni ennek a kihívásnak, meggyengülnek az Európai Unió alapjai. A jogszabályok nem megfelelő alkalmazása veszélyezteti az európai politikai célkitűzések megvalósítását és részben a Szerződésekben biztosított szabadságok megvalósulását is. Amennyiben a jogi folyamatot nem stratégiai módon irányítják, előfordulhat, hogy nem kapnak elegendő figyelmet a különös fontosságú jogsértések, és jóval hosszabb ideig tart a polgárok panaszainak megoldása. E kockázatokat feltétlenül a lehető legkisebbre kell csökkenteni.

Az európai intézményeknek és a tagállamoknak továbbra is fejleszteniük kell tevékenységüket annak érdekében, hogy helyesen alkalmazzák és hajtsák végre a közösségi jogot, és megfelelően kezeljék a polgároktól érkező megkereséseket és panaszokat. Ennek keretében fokozni kell a problémamegelőzési célú együttműködést, hatékonyabban kell kezelni a felmerülő problémákat, és gyorsabban kell orvosolni a megállapított jogsértéseket, miközben fokozni kell az átláthatóságot és az információcserét. Ugyanakkor a végrehajtás és jogérvényesítés szempontjait a politikai ciklus valamennyi szakaszába hatékonyabban kell belefoglalni – a jogszabályok kidolgozásától az elfogadási eljáráson át egészen az eredmények értékeléséig. A végrehajtással járó kihívások pontos meghatározása alapvető feltétele annak, hogy – a polgárok és a vállalkozások érdekében – tökéletesítsék a jogszabályokat és jobb szabályozási célkitűzéseket valósítsanak meg, mint amilyen például az egyszerűsítés és a közigazgatási terhek csökkentése.

Ez a közlemény javaslatokat tesz a közösségi jog alkalmazásának javítására. Alapja a közösségi jog alkalmazásának jobb ellenőrzéséről szóló 2002. évi közlemény. Felépítése „Az Európai Unión belüli jobb szabályozás stratégiai felülvizsgálata” című 2006. évi közleményben meghatározott szélesebb irányvonalakat követi[2]. E közlemény ezenkívül választ ad a Parlament 2006. májusi állásfoglalásában felvetett főbb politikai kérdésekre is[3].

II. A KÖZÖSSÉGI JOG ALKALMAZÁSA AZ EGYRE SOKOLDALÚBB EURÓPAI UNIÓBAN

A közösségi jog alkalmazásában és érvényesítésében számos szereplő vesz részt – az európai intézmények, a tagállamok, ezeken belül helyi és regionális hatóságok és bíróságok. A felmerülő problémák mennyisége és jellege az adott szakterülettől és a keletkeztetett jogok természetétől függ.

Az EU-Szerződések és jogszabályok helyes és kellő időben történő alkalmazásáért elsődlegesen a tagállamok felelősek[4]. Ők felelnek a közösségi jog közvetlen alkalmazásáért, a közösségi jogot végrehajtó saját jogszabályaik alkalmazásáért és az e jogszabályok értelmében hozott nagyszámú közigazgatási határozatért. A jogszabályok betartatásában ezenkívül a nemzeti bíróságok is fontos szerepet játszanak, többek között azáltal, hogy az ügyeket szükség esetén előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé terjesztik.

A Bizottság különböző szerepeket tölt be. Egyrészt kezdeményezési joggal rendelkezik, amelynek keretében feladata, hogy javaslatokat készítsen új és módosító jogi aktusokra. Különös felelősséget visel a jobb szabályozás elvének érvényesítéséért: olyan új jogszabályokat kell kidolgoznia, amelyek figyelembe veszik a végrehajtást és a jogérvényesülést, a hatályos jogszabályokat pedig úgy kell átalakítania, hogy megkönnyítsék a hatékonyabb alkalmazást. A végleges intézkedés elfogadásában ezután a Parlament és a Tanács játszik alapvető szerepet.

A Bizottság másrészt – kapcsolattartással, különböző ágazati hálózatokkal és a nemzeti szakértők számára rendezett rendszeres találkozók útján – szorosan együttműködik a jog alkalmazását irányító tagállamokkal. Ez a tevékenység biztosítja a hatékony jogalkalmazást, a naprakész technikai feltételeket és a jog továbbfejlesztésére vonatkozó elgondolások megismerését.

Harmadrészt a Szerződések őreként a Bizottság hatásköre és felelőssége a közösségi jog betartásának biztosítása[5], azaz annak ellenőrzése, hogy a tagállamok betartják-e a Szerződésben foglalt szabályokat és a közösségi jogszabályokat. A közösségi jogszabályok tagállami végrehajtását a tagállamokkal történő kapcsolattartás, levelezés és ülések alkalmával tekinti át. A Bizottság eljárást folytathat a Szerződés megsértése miatt, amelynek keretében felkérheti a tagállamokat, hogy pótolják valamely jogszabály elmulasztott átültetését, illetve helyesbítsenek egy helytelenül átültetett vagy helytelenül alkalmazott jogszabályt. A Bizottság az ügyet a Bíróság elé viheti[6], és kérheti a közösségi jog tagállam általi megsértésének kimondását[7]. Amennyiben a Bíróság első határozatát nem tartják be, ismét a Bírósághoz fordulhat pénzügyi szankciók alkalmazását kérve[8].

A Bizottság a Tanácsnak és a Parlamentnek évente jelentést készít a jog alkalmazásáról és végrehajtásáról. Kérésre felvilágosítást nyújt a Parlamentnek és az ombudsmannak.

A jogalkalmazás kapcsán elkerülhetetlenül nagyszámú és sokféle kérdés és probléma merül fel. 2006 végén a Bizottság több mint 3200 ügyet – köztük panaszokat és saját hatáskörben indított ügyeket[9]–, valamint számos, jogi kérdések értelmezésére vagy azokkal kapcsolatos útmutatásra irányuló kérdést és megkeresést kezelt[10].

Ilyen ügyek több okból is felmerülhetnek. Előfordulhat, hogy a tagállamok nem szentelnek kellő figyelmet a jog helyes értelmezésének és alkalmazásának, késedelmesen hajtják végre a jogszabályokat vagy jelentik be a nemzeti átültető intézkedéseket. A tagállamok nehézségekbe ütközhetnek az eljárások értelmezése és a megfelelő eljárás megválasztása tekintetében is. Előfordulhat, hogy úgy ültetnek át egy irányelvet vagy úgy értelmeznek egy rendeletet, hogy az nem felel meg a szóban forgó közösségi intézkedés szándékának. Ugyanezek az értelmezésbeli különbségek és nehézségek regionális és helyi szinten ismét megjelenhetnek. A jogi rendelkezések esetenként pontatlanok vagy nehezen végrehajthatók. Amennyiben valamely jogszabállyal kapcsolatban több tagállamban is nagy a megkeresések vagy jogsértések száma, ez tükrözheti azt, hogy az adott eszköz tartalma vagy hatálya sokrétű, vagy az érdekeltek nagy érdeklődést mutatnak, de jelezheti azt is, hogy a tagállamoktól különleges erőfeszítést igényel a rendelkezések végrehajtása, alkalmazása vagy értelmezése.

A felmerülő ügyek közül viszonylag kevés jut el odáig, hogy a Bírósághoz nyújtsanak be kérelmet. A panaszok mintegy 70%-a még a felszólító levél kiküldése előtt lezárható; körülbelül 85%-uk nem jut el az indokolással ellátott véleményig; és mintegy 93%-ukat zárják le a Bíróság határozatának meghozatala előtt. Ezek a számadatok megerősítik, hogy a legtöbb esetben sikerül megállapodásra jutni, ami elősegíti a jog értelmezését és támogatását, növeli a jog jövőbeni helyes alkalmazásának lehetőségét, és megvalósítja az uniós jogalkotó szándékait.

Egy-egy eljárás ugyanakkor olykor igen hosszadalmas lehet. Átlagosan 19 hónap telik el, ha a panaszt a felszólító levél kiküldése előtt zárják le; ugyanez az időszak 38 hónap, ha az ügyet a felszólító levél és az indokolással ellátott vélemény kiadása között és 50 hónap, amennyiben az ügyet az indokolással ellátott vélemény kiadása után, de még az ügy Bíróságra kerülése előtt zárják le, így tehát az ügyek átlagos átfutási ideje összesen 26 hónap[11].

A közösségi jog késedelmes vagy helytelen alkalmazása magát a rendszert gyengíti, csökkenti a célkitűzések megvalósításának lehetőségét, és megfosztja a polgárokat és vállalkozásokat a vele járó előnyöktől. Az uniós intézményeknek általában, a Bizottságnak és a tagállamoknak pedig különösen közös érdeke, hogy ezt a lehető legalacsonyabb mértéken tartsa. A következőkben felvázoljuk, hogyan lehetne javítani a jelenlegi rendszeren.

III. JAVÍTÁSRA VÁRÓ TERÜLETEK

Négy olyan fő terület van, amelyen a Bizottság lehetőséget lát a tökéletesítésre:

1. megelőzés : a végrehajtásra fordított fokozott figyelem a teljes politikai ciklus során;

2. hatékony és eredményes válaszlépések : az információcsere és a problémamegoldás javítása;

3. a munkamódszerek javítása : prioritások felállítása és a jogsértések kezelésének felgyorsítása;

4. a párbeszéd és az átláthatóság fokozása : az európai intézmények között, továbbá a közvélemény hatékonyabb tájékoztatása.

MEGELőZÉS

A végrehajtásra fordított fokozott figyelem a teljes politikai ciklus során

A jogszabályok egyértelműségének, egyszerűségének, működőképességének és érvényesíthetőségének biztosítására mindent meg kell tenni. Mind a javaslatok kidolgozásakor – különösen a hatásvizsgálati szakaszban –, mind a teljes politikai ciklusban fokozott figyelmet kell fordítani a végrehajtás, az irányítás és a jogérvényesítés kérdéseire. A hatásvizsgálat alkalmával – az intézkedés hatékonyságának lehető legjobb megkönnyítése érdekében – meg kell vizsgálni az egyes végrehajtási lehetőségeket és vonzataikat, valamint a jogi eszköz megválasztását. Végrehajtási intézkedés gyanánt minden megfelelő esetben és a lehető legszélesebb körben rendeletet kell alkalmazni[12].

A Bizottság által a Tanácsnak és a Parlamentnek előterjesztett javaslatokat a kellő időben történő végrehajtás megkönnyítése érdekében rendszeresen kockázatalapú javaslatok fogják kísérni. Az, hogy az új jogszabályok végrehajtását milyen mértékben kell előkészíteni, az érintett kötelezettségek jellegétől, a jogszabály hátterétől és a korábbi tapasztalatoktól függ. Amennyiben az új intézkedés szakmai jellegű, és jól létrehozott keretben szerepel, kevesebb előkészítés is elegendő lehet. Más esetekben azonban a Bizottság javasolhatja például iránymutatások kidolgozását, az átültetéssel kapcsolatos szakértői csoportok számára találkozók szervezését, igazgatási együttműködés elindítását stb. a jog helyes alkalmazásának előkészítésére. A Bizottság valamennyi új intézkedés elfogadását követően rendszeresen kérni fogja kapcsolattartó pontok kijelölését, és közölni fogja az információcsere céljából létrehozott hálózat(ok) adatait. A Bizottság azt is jelezni fogja, hogyan kívánja később nyomon követni a jog helyes alkalmazását (pl. programozott megfelelőségértékelések, jelentések vagy tanulmányok, ellenőrzések).

A Bizottság továbbra is épít be értékelési rendelkezéseket az új jogszabályokba, amelyek közös keretet biztosítanak annak értékelésére, hogy a jogszabályok meghozzák-e a tervezett hatást, és a végrehajtási intézkedések elegendőek-e. A már folyamatban lévő értékelési tevékenységek keretében a Bizottság a hatályos jogszabályokat is meg fogja vizsgálni, különösen a felfedezett végrehajtási nehézségek szempontjából, és meg fogja állapítani, hol lehet szükség további erőfeszítésekre vagy változtatásra. Ezenkívül a Bizottság a közvetlenül alkalmazandó közösségi szabályok esetén továbbra is figyelemmel kíséri a Szerződés elveit és a rendeleteket, különösen azokban az esetekben, ahol nem állnak rendelkezésre külön kidolgozott eszközök a jog érvényesítésére, és a szabályok betartása, valamint a Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlatának figyelembevétele forog kockán. A problémák felderítésére kockázatalapú lépéseket tesznek, kezdve a piac felügyeletétől az érdekeltekkel és a nemzeti szabályozó hatóságokkal folytatott párbeszéden át az Európai Bíróság előzetes döntéseinek nyomon követéséig. Ezeknél a tevékenységeknél az uniós jogszabályok végrehajtásával kapcsolatos, az EU és a nemzeti hatóságok közötti tökéletesebb információáramlás segít a problémák hatékonyabb előrejelzésében és megoldásában.

Megfelelési táblázatok

A megfelelési táblázatok fontos információkat hordoznak, és megmutatják, hogy a közösségi irányelveket hogyan alkalmazzák a tagállami rendeletekben. Ezek a táblázatok számos tagállam jelenleg alkalmazott jogalkotási folyamatainak részét képezik. Elenyésző költséggel és megterheléssel járnak, ugyanakkor értékes információkat biztosítanak. Hozzájárulnak az átláthatósághoz és hozzáférhetőséghez, valamint a jog helyesebb értelmezéséhez és alkalmazásához, beleértve a bíróságok általi értelmezést is.

A Bizottság továbbra is valamennyi új irányelvjavaslat esetén kötelezővé teszi a megfelelési táblázat közlését. Ehhez a jogalkotási folyamat során ragaszkodni fog. Az irányelvek elfogadása után minden esetben megküldi a megfelelési táblázat mintáját a tagállamoknak, és felkéri őket, hogy töltsék ki és az átültető intézkedésekkel együtt küldjék vissza a Bizottságnak. A Bizottság ezenkívül fel fogja kérni a Tanácsot és a tagállamokat, hogy vállaljanak általános kötelezettséget arra, hogy a megfelelési táblázatokat széles körben biztosítják.

A közösségi joggal kapcsolatos képzés

A közösségi jog helyes alkalmazása azon múlik, hogy a nemzeti hatóságok helyes határozatokat hoznak-e. A Bizottság az EU által támogatandó kiegészítő képzések meghatározása érdekében fel fogja kérni a tagállamokat annak megerősítésére, hogy a köztisztviselők és bírók a közösségi joggal kapcsolatban igénybe vehetnek-e alap- és élethosszig tartó képzéseket[13]. A Bizottság továbbra is támogatni fogja a nemzeti bíróságok közösségi joggal kapcsolatban hozott döntéseit tartalmazó adatbázisok jobb elérhetőségét. Értelmező dokumentumot fog kiadni a Bíróságnak a közösségi jog megsértése miatti kártérítési igényekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatáról.

INFORMÁCIÓCSERE ÉS PROBLÉMAMEGOLDÁS

A jelenlegi helyzet

A polgároktól és a vállalkozásoktól érkező, a közösségi joggal kapcsolatos sok megkeresést és panaszt hatékonyan lehetne kezelni azonnali információcsere vagy együttműködő problémamegoldás útján. Jelenleg a Bizottság különböző mechanizmusok keretében válaszol a polgároknak. Az általános megkereséseket többek között a Europe Direct, az Állampolgárok Tanácsadó Szolgálata, az európai üzleti központok stb. kezelik. A belső piacon felmerülő, határokon átnyúló problémákra a tagállamok egymással együttműködve keresnek megoldást a SOLVIT rendszeren keresztül[14].

Előfordul azonban néhány olyan, a közösségi jog alkalmazásával kapcsolatos megkeresés és panasz, amely nem oldható meg e mechanizmusok útján. Amennyiben ilyen jellegű megkeresés vagy panasz érkezik a Bizottsághoz, az érintett szolgálat nyújt jogi értelmezést, és szükség esetén felkéri a tagállamokat a tények megerősítésére és álláspontjuk kifejtésére. A gyors és konstruktív megoldások szükségessége nem kap elegendő figyelmet. E téren ugyan történt már előrelépés, különösen az immár általánossá váló „tömbösített ülések” révén – amelyek keretében a Bizottság egy adott ágazatban valamely tagállammal közösen áttekinti a folyamatban lévő valamennyi ügyet –, egyes kérdésekről mégis sokáig folyik a vita a Bizottság és a tagállamok között. Számos ügy csak a Szerződés megsértése miatti eljárás elindítása után oldódik meg.

A munkamódszerek javítása

A Bizottság megítélése szerint a problémák megoldásának meggyorsítása és a jelenlegi eljárások kezelésének és irányításának megszilárdítása érdekében javítani lehetne a jelenlegi munkamódszereken[15]. A Bizottság a közösségi jog helyes alkalmazásával kapcsolatban beérkező megkereséseket és panaszokat – a jelenlegi rendszernek megfelelően – továbbra is nyilvántartásba venné, beérkezésüket visszaigazolná, valamint magyarázatokat készítene a közösségi jog értelmezéséhez. Amennyiben egy kérdés a tagállam ténybeli vagy jogi álláspontjának tisztázását igényli, továbbítaná az érintett tagállamnak. A sürgős fellépést nem igénylő ügyek esetében, amennyiben a Bizottság megítélése szerint a tagállam megkeresése hozzájárulhat a hatékony megoldáshoz, a tagállam rövid határidőt kapna arra, hogy az érintett polgárokkal vagy vállalkozásokkal közvetlenül tisztázza a szükséges kérdéseket, tájékoztassa őket és megoldja a problémákat, valamint tájékoztassa a Bizottságot. Amennyiben az ügy a közösségi jog megsértését valósítja meg, a tagállamoknak maguknak kellene meghatározott határidőn belül a helyzetet orvosolniuk, vagy ilyen jellegű javaslatot tenniük. Amennyiben nem javasolnak megoldást, a Bizottság nyomon követné az esetet, és a jelenlegi gyakorlattal összhangban meghozná a további lépéseket, beleértve a Szerződés megsértése miatti eljárás indítását.

Ebben a kölcsönösen elfogadott keretben tehát a tagállamoknak lehetőségük lenne arra, hogy a felmerülő kérdéseket a polgárokhoz a lehető legközelebb oldják meg saját nemzeti jogi és intézményi kereteiken belül, a közösségi jog követelményeivel összhangban. Amennyiben a tagállamok mindezt kellő elkötelezettséggel végeznék, nagyobb esélye lenne a megkeresések és panaszok gyors lezárásának.

A Bizottság és a tagállamok között továbbítási mechanizmusokat hoznának létre. A beérkező megkereséseket és a kimenő válaszokat az adott tagállam központi kapcsolattartó pontja dolgozná fel. Ez a kapcsolattartó pont arra ösztönözné a tagállam megfelelő hatóságát, hogy válaszoljon konstruktív módon, nyújtson felvilágosítást, oldja meg a problémát, vagy legalább fejtse ki álláspontját.

Az ügyek kimenetelét nyilvántartásba vennék, hogy lehetővé tegyék a feladatok elvégzéséről szóló jelentéstételt és a nyomon követő fellépéseket, beleértve a Szerződés megsértése miatti eljárások nyilvántartásba vételét és kezdeményezését. E jelentéstétel keretében megállapítható lenne a megoldatlanul maradt problémák mennyisége, jellege és súlya, valamint az, hogy szükség van-e további különleges problémamegoldó mechanizmusokra vagy a szükségletekhez jobban igazodó ágazati kezdeményezésekre[16].

Mindezek az intézkedések várhatóan hozzájárulnak a Szerződés megsértése miatti eljárások számának csökkenéséhez és az eljárások hatékonyabb kezeléséhez. A Bizottság néhány tagállam bevonásával olyan kísérlet indítását javasolja 2008-ban, amelyet a működés első évének értékelése után valamennyi tagállamra ki lehetne terjeszteni. Az intézkedések kísérleti alkalmazása során a Bizottság ügyelni fog a tagállamokkal folytatott ismétlődő konzultáció mellőzésére, és továbbra is teljes körűen élni fog az egyes kiemelt ügyek önálló nyomon követésére vonatkozó jogával.

A munkamódszerek megváltoztatásának célja az, hogy a polgárok és vállalkozások hamarabb kaphassanak választ, és a hatóságok gyorsabban oldják meg a problémákat, beleértve a jogsértések orvoslását is. Valamennyi tagállamnak meg kell tennie minden tőle telhetőt egyrészt azért, hogy a közösségi joggal összhangban megoldást találjon a panaszokra, másrészt pedig azért, hogy a felmerülő ügyek kezelése során betartsa a rövid határidőket. Ehhez erős politikai támogatásra és a Bizottság és a tagállamok részéről ráfordított elegendő forrásra lesz szükség. Ezeket a javaslatokat, amelyekhez szükség lenne a panaszok kezeléséről szóló 2002. évi közlemény[17] módosítására, a tagállamokkal megvitatva, a folyamatos intézményközi párbeszédre is figyelemmel fejlesztik tovább.

A Bizottság ezenkívül a megkeresések kezelésének javítása érdekében kiegészítő tevékenységeken is dolgozik. Ezek közé tartozik a polgárok tájékoztatását szolgáló meglévő eszközökhöz való hozzáférés javítása internetes „egyablakos” hivatal létrehozásával. A Bizottság ezenkívül megvizsgálja, hogy bevonhatók-e a képviseleti hivatalai a problémamegoldási folyamatba.

Meg kell jegyezni, hogy esetenként hatékonyabban érvényt tudnának szerezni jogaiknak a panaszosok, amennyiben közvetlenül, nemzeti szinten lépnének fel. Csak a nemzeti bíróságok alkalmazhatnak ugyanis olyan jogorvoslatot, mint például a közigazgatással szembeni intézkedés vagy nemzeti határozatok és kártérítési kötelezettségek érvénytelenítése.

A JOGSÉRTÉSEK HATÉKONYABB KEZELÉSE

A közösségi jog helyes alkalmazásának biztosításában fontos szerepet játszik a jogsértési eljárás. A fenti problémamegoldó és megelőző intézkedések célja az, hogy minél kevesebbszer kelljen a Szerződés megsértése miatt eljáráshoz folyamodni. Ez pedig egyben azt is jelenti, hogy a jogsértési ügyeket hatékonyabban fogják kezelni és orvosolni. A jog helyes alkalmazását továbbá az ügykezelés során alkalmazott prioritások felállítása is javíthatja[18].

Valamennyi panaszt és jogsértést kivizsgálnak. A prioritások felállítása csupán azt jelenti, hogy egyes eseteket a Bizottság a többi elé vesz, és behatóbban kezel.

Azokat a jogsértési ügyeket kell elsőbbségben részesíteni, amelyek a legnagyobb veszélyt hordozzák, a polgárok és vállalkozások legszélesebb körére gyakorolnak hatást és a Bíróság adatai alapján a leggyakrabban ismétlődnek. Ezek a kategóriák a következők:

- az irányelvek átültetésére hozott nemzeti intézkedések bejelentésének elmulasztása vagy egyéb bejelentési kötelezettség teljesítésének elmulasztása;

- olyan esetek, amelyekben a közösségi jog megsértése – beleértve valamely irányelv nem megfelelő átültetését is – elvi kérdéseket vet fel, vagy különösen nagy horderejű kedvezőtlen hatást gyakorol a polgárokra, ilyenek például a Szerződésben foglalt alapelvek vagy a keretrendeletek és irányelvek fő elemeinek alkalmazásával kapcsolatos kérdések;

- a jogsértés fennállását kimondó bírósági ítéletek betartása (az EK-Szerződés 228. cikke).

Ezek a kategóriák a 2002-ben megállapított átfogóbb prioritások közé tartoznak[19]. Az első és harmadik kategória tartalma egyértelmű. A második kategóriában azonban az érintett elvek meghatározása és az egyes kérdések hatásának értékelése csak ágazatonként, a rendelkezésre álló források függvényében végezhető el, ahogyan például egy, a közeljövőben megjelenő környezetvédelmi közlemény előirányozza. A Bizottság az e prioritásokkal kapcsolatos fellépéseit 2008-tól kezdve éves jelentéseiben írja le és értelmezi.

Ezekben az esetekben az előrehaladás figyelemmel kísérése érdekben a következő teljesítménymérő referenciaértékeket kell alkalmazni:

- Az átültető intézkedések bejelentésének elmulasztása esetén törekedni kell arra, hogy a felszólító levél kiküldése és az ügy megoldása vagy a Bírósághoz utalása között ne teljen el 12 hónapnál hosszabb idő.

- Kivételes esetekben előforduló egyedi körülményektől függően a Bíróság korábbi ítéletének betartását biztosító eljárások megfelelő időszakának 12 és 24 hónap között kell lennie.

A többi prioritásként kezelt ügyre nehéz jelentőséggel bíró általános teljesítménymérő referenciaértéket megállapítani, mivel tartalmuk és hátterük jelentősen eltérhet egymástól. Ezeket az ügyeket a gyors ügyintézés biztosítása érdekében különleges kezelés alá kell vonni.

A Bizottság megerősíti elkötelezettségét aziránt, hogy a prioritásként kezelt ügyeken erőteljesebben dolgozzon. A Bizottság a gyorsabb haladás érdekében az eljárási lépések többsége esetében gyakoribb döntéshozatalt fog bevezetni.

A PÁRBESZÉD ÉS ÁTLÁTHATÓSÁG ERőSÍTÉSE

Intézményközi párbeszéd

A közösségi jog alkalmazása valamennyi uniós intézménynek érdekében áll. A szakpolitikák meghatározásának ciklusában fontos információkat biztosít annak értékelése, hogy a jogszabályokat hogyan alkalmazzák. A közösségi jog hatásáról, végrehajtásáról, irányításáról és érvényesítéséről szóló intézményközi megbeszélések, valamint a problémák eredőinek vizsgálata gazdagíthatja a szakpolitikák értékelését és fejlesztését.

A Bizottság éves jelentésében nagyobb hangsúlyt fog fektetni a stratégiai kérdésekre, az egyes ágazatokban irányadó jog aktuális állapotának értékelésére, a prioritásokra és a további munka programozására, beleértve a gyakori jogsértéssel sújtott jogi területek vizsgálatát is. Mindez hozzájárul az arról folytatott a stratégiai fontosságú intézményközi párbeszédhez, hogy a közösségi jog milyen mértékben éri el a kitűzött célokat, milyen problémákkal szembesül, és milyen megoldásokat lehetne alkalmazni. Ez a fajta alapos elemzés alapjául szolgálhat a Parlamentben és a Tanácsban folytatott megbeszéléseknek is.

A közlemény melléklete felsorol néhány olyan jogterületet, illetve külön intézkedést, amelynek alkalmazásáról a Bizottság intézményközi párbeszéd folytatását javasolja.

Fokozott átláthatóság

Az európai intézményekkel és a szélesebb közvéleménnyel fenntartott kapcsolatokban igen fontos az átláthatóság és a jobb kommunikáció. A jog alkalmazása érdeke mind a polgároknak, mind a vállalkozásoknak, a civil társadalomnak, a nemzeti és regionális közigazgatásoknak, az Európai Parlamentnek és a nemzeti parlamenteknek. A Bizottság már most is sok információt közzétesz éves jelentésében. A panaszosoknak összefoglalót nyújt a panaszuk ügyében tett fontosabb lépésekről, segíti a Petíciós Bizottságot, kérésre tájékoztatja a Parlament más bizottságait, valamint megválaszolja a parlamenti kérdéseket és az ombudsmantól érkező megkereséseket.

A Bizottság továbbra is fokozni fogja az átláthatóságot, és rendelkezésre bocsátja a levelezésre, megkeresésekre és panaszokra vonatkozó új megközelítés végrehajtásával kapcsolatos általános információkat. A felszólító levéltől kezdve a Szerződés megsértése miatti eljárás valamennyi szakaszában biztosítani fogja összefoglalók közzétételét. Ennek érdekében át fogja alakítani az egyik meglévő adatbázist. A dokumentumokhoz való hozzáférés szabályaival összhangban és szem előtt tartva a Szerződés megsértése miatti eljárás hatékonyságának biztosítását, a Bizottság az érintett ügyek vizsgálatának ideje alatt továbbra is bizalmasan kezeli a tagállamokkal való kapcsolattartás tartalmára és idejére vonatkozó adatokat.

A Bizottság ezenkívül még több információt tesz közzé a közelgő végrehajtási határidőkről és a tagállamok teljesítményéről a végrehajtással és a megfelelési táblázatok közlésével kapcsolatban. A Bizottság lépéseket kezdeményez annak érdekében, hogy szabad hozzáférést biztosítsanak a bejelentett átültetési intézkedéseket és a megfelelési táblázatokat tartalmazó elektronikus adatbázisához, amíg meg nem születnek a nemzeti adatbázisokhoz való hozzáférésre irányuló rendelkezések. A Bizottság tovább fogja fejleszteni az Europa internetes oldalon található uniós jogi portált.

IV. KÖVETKEZTETÉS

A közösségi jog kellő időben történő és helyes alkalmazása rendkívül fontos az Európai Unió szilárd alapjainak fenntartásához, és annak biztosításához, hogy az európai szakpolitikák meghozzák a kívánt hatást, és előnyére váljanak a polgároknak. Az európai intézményeknek és a tagállamoknak közös érdeke, hogy ez az alap továbbra is erős maradjon, ezért még szilárdabb kötelezettséget kell vállalniuk a jog helyes alkalmazásának kiemelt kezelése érdekében.

Ez a közlemény leírja a közösségi jog alkalmazásának javítására a Bizottság által vállalt fellépéseket, valamint a tagállamoktól, a Parlamenttől és a Tanácstól e tekintetben várt hozzájárulásokat.

Melléklet A közösségi jog értékelésre javasolt területei

[1] E közlemény az Európai Közösséget létrehozó szerződés és az Euratom-Szerződés alapján létrejött jogra és más nemzetközi okmányokra terjed ki. Fontos joganyag gyűlt össze, különösen az EU-Szerződés VI. címe 34. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint elfogadott kerethatározatok révén. E jogszabályokat a tagállamok kötelesek átültetni nemzeti jogukba, bár nincs lehetőség a Szerződés megsértése miatti eljárás indítására a jog érvényesítése érdekében. Az uniós jog ezen területe nem tartozik e közlemény hatálya alá.

[2] COM(2002) 725 és COM(2006) 689

[3] EP-szám: 2005/2150(INI) (VÉGLEGES A6-9999/2006)

[4] Az EK-Szerződés 10. cikke.

[5] Az EK-Szerződés 211. cikke.

[6] Előzőleg első lépésben felszólító levelet küld, majd második lépésben indokolással ellátott véleményt fogad el (EK-Szerződés 226. cikke). Egyes területeken – mint a mezőgazdasági politika és más finanszírozási programok –, ahol közvetlenül alkalmazandó rendelkezések érvényesek, a pénzügyi ellenőrzési és számlaelszámolási mechanizmusok miatt ritkábban lehet szükség a Szerződés megsértése miatti eljárás alkalmazására.

[7] A C-20/01. és C-28/01. sz. Bizottság kontra Németország ügyben 2003. április 10-én hozott ítélet (EBHT 2003., I-3609. o., vö. 29–30. pont) és a C-471/98. sz. Bizottság kontra Belgium ügyben hozott ítélet (EBHT 2002., I-9861. o., 39. bekezdés).

[8] Az EK-Szerződés 228. cikke és a SEC(2005)1658 „Az EK-Szerződés 228. cikkének végrehajtása” című közlemény.

[9] Közel 1000 saját hatáskörben indított eljárás (30%), közel 1700 panasszal kapcsolatos ügy (51%) és mintegy 600 bejelentés elmulasztásával kapcsolatos ügy (19%).

[10] A legutóbbi uniós bővítések és az elmúlt években elfogadott nagy mennyiségű közösségi jogszabály miatt a felmerülő ügyek száma várhatóan még tovább fog növekedni.

[11] A legfrissebb feldolgozott statisztikai adatok 2005-ből származnak, és többnyire megfelelnek a korábbi évek adatainak.

[12] Az irányelveket a tagállamok beemelik nemzeti jogukba, azaz beépítik a nemzeti jogi kontextusba. A rendeletek azonban valamennyi tagállamban közvetlenül alkalmazandók. Egyszerűbb megoldást jelent – amennyiben jogilag lehetséges és politikailag elfogadható – az irányelvet rendelettel felváltani, mivel a rendelet lehetővé teszi a közvetlen alkalmazást, és az érdekeltek a bíróságok előtt közvetlenül hivatkozhatnak rá.

[13] A már meglévő büntetőjogi, polgári jogi, kereskedelmi jogi, versenyjogi és környezetvédelmi jogi fellépések mellett.

[14] http://ec.europa.eu/solvit/site/index-en.html

[15] A jelenlegi sürgősségi riasztórendszerek, a SOLVIT-mechanizmus vagy a közvetlen jogalkalmazás alá eső területek sérelme nélkül azokon a területeken, ahol külön jogalkalmazási rendelkezések vonatkoznak a hatáskör Bizottság és a tagállamok közötti megosztására, például a mezőgazdasággal és a főbb közösségi alapokkal kapcsolatos pénzügyi kifizetések esetében.

[16] Például a 2006/2004/EK rendelet alapján létrehozott, a vizsgálatokat és végrehajtást végző nemzeti hatóságokat összekötő uniós együttműködési rendszer.

[17] COM(2002) 141.

[18] A C-20/01 és C-28/01. sz. Bizottság kontra Németország ügyben 2003. április 10-én hozott ítélet (EBHT. I-3609. o., vö. 29–30. pont) és a C-471/98. sz. Bizottság kontra Belgium ügyben hozott ítélet (EBHT 2002., I-9861. o., 39. bekezdés).

[19] A fent említett 2002. évi közlemény 3.1. szakasza, valamint „Az EK-Szerződés 228. cikkének végrehajtása” című bizottsági közlemény (SEC(2005) 1658) 16.4. bekezdése, amelyben a jogsértések egyéni és közérdekre gyakorolt hatásainak meghatározásához használt egyes elemek szerepelnek a súlyossági együtthatóval összefüggésben.