[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 22.2.2006

COM(2006) 74 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

EURÓPAI CSELEKVÉSI PROGRAM A KÖZÚTI KÖZLEKEDÉS BIZTONSÁGÁÉRTFÉLIDŐS MÉRLEG(SEC(2006) 221)

1. Bevezetés

A közlekedésről szóló, 2001-ben elfogadott fehér könyv[1] célul tűzte ki, hogy 2010-re a közúti balesetek halálos áldozatainak számát felére csökkenti. Később ezt a célkitűzést megerősítették a 2003-ban elfogadott európai közlekedésbiztonsági cselekvési programban[2] is.

E célkitűzésen túl az üzenet egyértelmű volt: bár a legjobb európai, nemzeti, regionális vagy magánszektorbeli hatékonysági szintről folyó vita nem újkeletű, a 2003-as program bevezette a „ megosztott felelősség ” fogalmát.

A közúti biztonság különböző szintű lépések eredménye. Bizonyos lépések kizárólag nemzeti hatáskörbe tartoznak (például a közutak biztonságossága) vagy egyszerűen a közlekedő egyéni hatáskörébe (felelősségteljes vezetői magatartás), mások több fél bevonását igénylik: az autógyártóknak a vásárlók igényeit is kielégítő kezdeményezése révén születő biztonságosabb autók. A közösségi beavatkozásnak tiszteletben kell tartania a szerződésben előírt vegyes hatáskör fogalmát: bizonyos lépések, melyek prioritása bizonyított nyilvánvalóan egyedül a tagállamok (vagy egyéb szereplők) hatáskörébe tartozik. Más, hasonlóan kiemelt fontosságú kérdések közösségi fellépést tesznek szükségessé.

A fent említett mozgósító célkitűzést, amelyet magára vállalt az Európai Parlament[3], majd a Tanács[4] is, jelentős előrelépéseket tett lehetővé. Ez a közlemény a már említett, 2003-ban elfogadott program félidős mérlegét tartalmazza. Kiegészíti a bizottsági szolgálatok munkadokumentuma[5], amely a következőket tartalmazza: baleseti statisztikák (1. rész), az egyes tagállamok összefoglaló lapjai (2. rész), a közúti közlekedés biztonságára vonatkozó uniós jogszabályok rövid áttekintése (3. rész), néhány, a Bizottság által finanszírozott, e területre vonatkozó projekt (4. rész), és végül az Európai Charta a Közúti Közlekedés Biztonságáért című okmány keretében tett polgári kezdeményezés néhány példája (5. rész)[6].

2. 2001-2005 : felgyorsult fejlődés, de továbbra is fennálló hiányosságok

2.1. Uniós szintű globális mérleg

Az Európai Uniót alkotó országok közútjainak 2001-ben összesen 50 000 halálos áldozata volt , a 2001-ben javasolt és a 2004-es bővítés után aktualizált közös cél pedig az, hogy 2010-re ne haladja meg az évi 25 000 halálos áldozatot .

2005-ben 41 600-an haltak meg[7], ami 4 év alatt nem kielégítő, 17,5 %-os csökkenést mutat. Így a jelenlegi ütemben haladva az Unió 32 500 halálos áldozatra számíthatna 2010-re, és nem az előirányzott legfeljebb 25 000-re. Az elmúlt tíz év tendenciája 2001-ben megváltozott, amelyet érdemes itt leírni. Így:

- 1994 és 2000 között a közúti balesetben elhunytak száma átlagosan csak 2 %-kal csökkent évente, miközben a balesetek száma enyhén nőtt; ez azt sugallja, hogy e fejlődést főképp a járművek technikai fejlesztése okozta.

- 2001 és 2005 között a közutakon a halálos áldozatok száma évente átlagosan 5%-kal csökkent, miközben a balesetek száma évente átlagosan 4%-kal csökkent, sőt 2003 és 2004 között 5%-kal; a mérvadó mutatók ezentúl párhuzamosan haladó fejlődése egybeesik a tagállamok nagy részében a közúti közlekedés biztonságának javítása érdekében született önkéntes tervek életbe lépésének időpontjával.

Ha a statisztikákat közlekedők, járművek vagy balesettípusok szerint vizsgáljuk, a fejlődés nem tűnik egységesnek. Így például:

- Az összes közúti áldozat tekintetében a motoros áldozatok aránya 1996-ig viszonylag stabilan 9,5 % körül volt, azóta pedig folyamatosan nő, 2003-ra pedig elérte a 14 %-ot.

- Abszolútértékben kifejezve a motorkerékpáros áldozatok száma 5,6 %-kal nőtt 2000 és 2003 között, míg ugyanezen időszakban az összes közúti balesetben elhunytak száma 12 %-kal csökkent. Egyes adatok ijesztőek: A közúti balesetben meghalt motorkerékpárosok száma Olaszországban 40%-kal, Belgiumban 39%-kal, Svédországban 21%-kal és az Egyesült Királyságban 15 %-kal nőtt. Franciaországban jelentős fordulat következett be a tendenciában: a 2000 és 2002 közötti 10 %-os növekedés után 2003-ban az előző évhez képest 8 %-os csökkenés volt megfigyelhető.

- A 18 és 25 év közötti fiatalok veszélyeztetett kategóriát alkotnak: a 2003-ban elhunytak 21%-át teszi ki ez a népesség egészének 10 %-át képviselő réteg, a halálos áldozatok négyötöde pedig férfi. A „szombat esti láz” néven ismert jelenség (a hét utolsó két éjszakáján bekövetkezett balesetek) továbbra is tragédia maradt.

- A gyalogosok (5 400 áldozat) és a kerékpárosok (2 000 áldozat) továbbra is különösen veszélyeztetettek.

- Az összes gyalogos áldozatok 27%-át a 65 évnél idősebb gyalogosok teszik ki, és a népesség egészéhez viszonyított arányukhoz (18%) képest túlsúlyban vannak.

- Az összes balesetek 6%-ban, a halálos baleseteknek azonban 16%-ában vannak jelen a nehéz-tehergépkocsik, ami azt erősíti meg, hogy ezek a balesetek a legsúlyosabbak. Ezzel ellentétben a nehéz-tehergépkocsik szerepe a balesetekben gyorsabban csökkent, mint az általános baleseti tendencia.

- A lakott területen kívüli (nem autópályán bekövetkezett) balesetek a legsúlyosabbak: noha a balesetek egészének csak 28%-át képviselik, a közúti áldozatok 60%-a ilyen balesetben hal meg.

- A lakott területen bekövetkezett balesetek a balesetek összességének 67%-át képviselik és a közúti áldozatok összességének 31%-át.

- Az autópályákon ezek az arányok: a balesetek 5%-a és az áldozatok 9%-a.

A legutóbbi bővítés alkalmával csatlakozott tagállamok a közúti közlekedés biztonságának területén nem teljesítenek olyan jól, mint a 2004 előtti uniós átlag. Noha egyes újonnan csatlakozott tagállamok a 90-es évek elején drámai fejlődésen mentek keresztül, 2001 óta a helyzetük alapvetően nem különbözik az EU-15 több tagállamétól. Végeredményben nincs külön sajátossága a csatlakozott országoknak: a problémák ugyanolyan természetűek, csupán időbeni eltolódás van köztük.

2.2. A tagállamok

- Jelenlegi tendenciák

A fentebb a 2.1. bekezdésben említett globális értékek nem tükrözik a tagállamok közötti jelentős különbségeket; így például:

- Az egymillió lakosra vetített halálos áldozatok éves száma 50-60 (Málta, Hollandia, Svédország és az Egyesült Királyság) és 200 (Lettország és Litvánia) között változik, a 25-ök Európájának átlagértéke 95;

- Az egymillió személygépkocsira vetített halálos áldozatok éves száma[8] 130-150 (Hollandia, Svédország és az Egyesült Királyság) és 600 (Litvánia), valamint 800 (Lettország) között változik, a 25-ök Európájának átlagértéke 220;

- A 2001 és 2004 között elhunyt áldozatok számának alakulása tekintetében kilenc tagállam (Németország, Észtország, Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Málta, Hollandia, Portugália, Svédország) esetében gyorsabb volt a mérséklődés, mint az EU-25 átlaga (-14%); nyolc másik tagállam (Belgium, Dánia, Görögország, Spanyolország, Írország, Ausztria, Finnország, Egyesült Királyság) szerényebb fejlődést mutat (legalább 5%-os csökkenés, de az átlagos fejlődésnél kisebb); hat másik (Cseh Köztársaság, Lettország, Magyarország, Lengyelország, Szlovénia, Szlovákia) nagyon gyenge fejlődést mutat, sőt enyhébb visszaesést (maximum 5%-os változás, pozitív vagy negatív irányban, a 2001-es adatokhoz képest), míg a helyzet romlott Cipruson és Litvániában. Ezeket az arányokat azonban óvatosan kell kezelni, főként a nagyon kis méretű tagállamokban, ahol kevés súlyos baleset nagy súllyal szerepel a nemzeti eredményben.

- A közúti közlekedés biztonságára irányuló új tervek

A 2001-es fehér könyv és a 2003-as európai cselekvési terv több olyan tagállamot is ösztönzött – amelyek még nem tették meg – arra, hogy a közúti közlekedés biztonságára vonatkozó nemzeti terveket állítsanak fel, amelyeknek gyakran közös célja a közúti balesetek áldozatai számának felére való csökkentése. Az Európai Unió így hozzájárult ahhoz, hogy a közúti közlekedés biztonságának kérdése a tagállamok politikai feladatainak előterébe kerüljön.

Az ellenőrzés és a szabályok szigorítása mellett (széles körben osztott prioritás) a tagállamok általában olyan képzési és tájékoztatási lépéseket tettek, amelyek célja, hogy terjesszék a közúti biztonság kultúráját, bevonják az összes szereplőt és jobb képzést nyújtsanak a járművezetők részére. Az érintett felek mozgósítása charták vagy önkéntes kezdeményezések formájában történik.

A tagállamok is tettek kezdeményezéseket az alkohol, a drogok és a gyógyszerek elleni küzdelemben: egyes országokban alacsonyabb megengedett alkoholszint (általában 0,2 mg/ml) a friss jogosítvánnyal rendelkezők és a hivatásos gépkocsivezetők számára; a megengedettnél nagyobb alkoholszint mellett történő vezetés esetén kiszabható büntetések szigorítása; illetve jogalkotási kezdeményezés a drogos állapotban történő vezetéssel szemben. Az ellenőrzések ma már sűrűbbek, célzottabbak, hatékonyabbak, megbízhatóbbak és gyorsabbak, főleg ha az utak mentén végzik őket.

3. a 2001 óta eszközölt közösségi beavatkozás mérlege

A közösségi beavatkozásnak több formája volt: jogszabályok, kutatási támogatás, tanulmányok, támogatások, elemzés és a jó gyakorlat propagálása. Ez a fejezet részletesen bemutatja a nemrégiben tett lépéseket. A 2001 óta elfogadott jogszabályok teljes listája és az intézmények között még tárgyalás alatt álló javaslatok listája, valamint néhány európai projekt és tanulmány a bizottsági szolgálatok már említett munkadokumentumának 3. és 4. részében található.

3.1. A szabályok betartatása - A büntetlenség megszüntetése

A 2004/345/EK ajánlás az alkoholos befolyásoltság alatt történő vezetésre, a sebességre és a biztonsági övre vonatkozó szabályok alkalmazására irányuló ellenőrzések területén életben lévő helyes gyakorlatokról szól. Ez a motorizált közlekedés egészére vonatkozik, úgy magán, mint hivatásos viszonylatban. Életbe léptetését egy, a tagállamok és a Bizottság szakértőiből álló csoport követi nyomon.

Ma a nem honos közlekedők által elkövetett közúti szabálysértések nagy része után nem indul eljárás, mert hiányzik a különböző tagállamok közigazgatási és rendőri hatóságainak szisztematikus együttműködése. Egyes, nagy áthaladó forgalmat bonyolító országokban a nem honos közlekedők által elkövetett bizonyos szabálysértések aránya az összeshez viszonyítva a 35 %-ot is eléri. Ez azt mutatja, hogy az ellenőrzéssel és a büntetésekkel kapcsolatos transznacionális együttműködés hiánya miatt még a legjobb eredményeket is hiányosságok sújtják. E probléma európai mérete egyértelmű, és ezt orvosolni kellene.

3.2. A hibák elkerülése vagy következményeik mérséklése

Minden közúti közlekedő hibázhat. Figyelembe véve a közlekedők hibáinak lehetséges súlyosságát, azok következményeit korlátozni (passzív biztonság), sőt azokat elkerülni (aktív biztonság) kell.

- A járművek passzív biztonsága

A járművek vezetőiknek ma sokkal nagyobb védelmet nyújtanak, mint néhány éve, és soha nem látott léptékben javul biztonságosságuk. Rádásul a biztonság meghatározó értékesítési feltétel lett. Ez a pozitív fejlődés az ipar erőfeszítéseinek köszönhető, amelyet a például az EuroNCAP (az új járműmodellek utasainak védelmét értékelő program) révén a vásárlókhoz eljuttatott információk és a kutatáshoz nyújtott európai támogatások segítettek; ezen a területen számos projektet készítettek.

A biztonsági öv használata már minden olyan járműben kötelező, amelyben fel van szerelve. Általánossá vált a járművekben a speciális gyermekbiztonsági felszerelések kötelező használata.

Az intézmények között tárgyalás alatt áll két olyan javaslat, amelyek az összes jármű biztonsági övvel való felszerelését, valamint a nehéz-tehergépkocsik és buszok – azelőtt opcionális – minősítésének kötelezővé tételét írják elő.

Egyébként lehetőség van a veszélyeztetett úthasználók védelmének javítására gépjárművel történő ütközés esetén.

- „eBiztonság” és a járművek aktív biztonságának egyéb szempontjai

Az „eBiztonság” fogalmát 2003-tól fejlesztették ki[9], és az „Intelligens jármű” elnevezésű kezdeményezés keretei között erősítették meg. Az intelligens technológiák fontos perspektívákat nyitnak meg az aktív biztonság előtt és kiegészítik a passzív biztonságnak köszönhetően már elért fejlesztéseket. A közös erőfeszítések célja, hogy a közeljövőben az eBiztonság testet öltsön, nevezetesen az „ eSegélyhívó ” elindítása révén[10]. Más, az ember-gép érintkezési felülettel vagy a jármű és az infrastruktúra közötti interakcióval kapcsolatos technológiák még kísérleti stádiumban vannak.

Rövidebb távon, az Europa szerveren nemrég közzétett néhány tanulmány kimutatta a magas költség-haszon arányú intézkedések rövid távú javulási képességét: elektronikus stabilitásellenőrzés; tompított fényszóró használata az összes járművön; a nehéz-tehergépkocsik körvonalának jelzése fényvisszaverő csíkokkal .

- „CARS-21”, az autóipar versenyképességéért

A CARS-21 [11] magas szintű csoport, amelynek célja az ipar versenyképességének erősítése, megvizsgálta a szabályozással, a kereskedelemmel, a környezetvédelemmel és a közúti közlekedés biztonságával kapcsolatos kérdéseket. 2005. december 12-én ütemtervet fogadtak el a következő tíz évre[12]. A közúti közlekedés biztonságának területén prioritásnak tekintik a járművekben a fedélzeti rendszerek (a biztonsági öv becsatolására figyelmeztető lámpa, tompított fényszóró, elektronikus vészfék-asszisztens rendszerek (EBA) és az elektronikus stabilitásellenőrzés) általánosítását.

- Az infrastruktúrák biztonsága

A jogszabályi háttér egyelőre a 2004/54/EK irányelvre van korlátozva, amelyet a Mont Blanc-, Tauern- és Szent Gotthárd-alagutakban 1999-ben és 2001-ben bekövetkezett súlyos tűzvészek nyomán fogadtak el. Célja, hogy megelőző intézkedések révén csökkentse a baleseti kockázatot, és baleset esetén a lehető legtöbb ember életét tudják megmenteni.

Ami a közúti infrastruktúra javítását illeti, az úthálózat biztonságának jobb kezelésével évente több mint 600 halálos áldozat és mintegy 7000 baleset lenne elkerülhető a transzeurópai úthálózat útjain, ami a halálos áldozatok 12-16%-át és a balesetek 7-12%-át jelenti. Információs és átláthatósági stratégián keresztül a közúti infrastruktúra biztonságosabbá tételét célozzák meg a közösségi finanszírozás által támogatott bizonyos audit- és módszertani kezdeményezések, így az Euro RAP ( európai útfelmérési program – European road assessment programme ) és az Euro TAP ( európai alagút-felmérési program – European tunnels assessment programme ).

3.3. Vezetői engedély és vezetői alkalmassági normák

- Vezetői engedély

Intézmények közötti tárgyalás alatt áll a vezetői engedélyre vonatkozó jelenlegi jogszabályokat átdolgozó és elmélyítő javaslat, amely nevezetesen a motorkerékpár- és a nehéztehergépkocsi-kategóriákhoz való fokozatos hozzájutás elvének megerősítését, valamint a segédmotoros kerékpárokra érvényes vezetői engedély bevezetését írja elő.

A járművezetői vizsgák követelményeit a 200/56/EK irányelv[13] erősítette meg, hogy az autósiskolák jobban felkészítsék a jelentkezőket és a fiatal vezetők képzését érintő projektek igéretesnek mutatkozzanak.

- Vezetői alkalmassági normák

Az orvosi technikák fejlődnek és bizonyos betegségek vezetésre gyakorolt hatásának ismerete bővül. A vezetői engedélyekről szóló irányelv III. mellékletében rögzített, mintegy 25 éves, minimális orvosi követelményeket tehát tovább kell fejleszteni. E célból folyamatban van a látásra, az epilepsziára és a cukorbetegségre vonatkozó orvosi normák felülvizsgálata, különös tekintettel a hivatásos vezetők fizikai alkalmasságára.

3.4. Biztonságos vezetés a többiek érdekében

- Szociális és technikai jogszabályok

; A 2005 decemberében a Parlament és a Tanács között létrejött megállapodás tárgyát a vezetési és pihenőidő ellenőrzésére és betartására vonatkozó hatályos szabályok javítására és erősítésére irányuló jogalkotási javaslat, valamint a szociális szabályok (vezetési, pihenő- és munkaidő) alkalmazásának javítására irányuló jogalkotási javaslat képezte. Tervben van nevezetesen a járművezetők vezetési és pihenőidejének betartását vizsgáló ellenőrzések számának jelentős megnövelése (ma a munkanapok 1%-át kellene ellenőrizni).

2006-tól minden új járművön kötelező a digitális tachográf; a fordulatszám-szabályzók általánossá váltak a legalább 3,5 tonnás vagy legalább nyolc utast szállító minden haszongépjárművön. A veszélyes áruk szállítását illetően a technikai fejlődéshez történő igazodás (ellenőrzési előírások és eljárások) folyamatos.

- Járművezető-képzés

A kereskedelmi szállítás ágazatában ezentúl magasabb szinten hangolják össze a járművezetők alap- és továbbképzését. A közúti árufuvarozást végző járművek vezetőinek alapképzéséről és továbbképzéséről szóló 2003/59/EK irányelvet 2006 szeptemberében kell átvenni a nemzeti jogba. Ez előírja a könnyebb járművektől a nehezebb járművek felé a járművezető életkora és a szakmába lépéskor kapott, a járművezető élete során rendszeresen megújítandó képzés alapján történő fokozatos hozzájutás elvét.

3.5. Európai Charta a Közúti Közlekedés Biztonságáért

A nemzeti igazgatási hivatalokon kívüli közlekedésbiztonsági szereplők felelősségvállalásának ösztönzésére az Európai Charta a Közúti Közlekedés Biztonságáért című okmány megalkotta a megosztott felelősség fogalmát, aláírói ugyanis szilárdan ragaszkodnak ahhoz, hogy konkrét és mérhető lépéseket tegyenek felelősségi körükben a közös cél elérésének érdekében.

2004. április 6. óta vállalatokat, autóklubokat, egyesületeket, iskolákat, médiákat, önkormányzatokat – csak hogy a charta aláírói közül néhányat említsünk – kértek fel arra, hogy konkrét kötelezettségvállalásokat írjanak alá. Azóta több mint háromszáz aláíró csatlakozott aláírásával a charta kötelezettségvállalásaihoz, amelyek több mint negyedét helyi vagy regionális önkormányzatok teszik ki. A cél az, hogy 2008-ra 2 500 aláíró szerepeljen a chartán. Az aláírók és kötelezettségvállalásaik a charta internetes oldalán olvashatók[14]. A munkadokumentum 5. része a charta keretében vállalt néhány kötelezettséget mutat be.

3.6. A veszélyeztetett közlekedők védelme és oktatása

- Gyermekek és kamaszok

A 2003/20/EK irányelv, amelyet a tagállamoknak 2006. május 9-ig kell átvenniük nemzeti jogukba, egy sor intézkedést irányoz elő a személygépkocsikban, teherautókban és autóbuszokon szállított gyermekek biztonságának javítása érdekében. Például a biztonsági felszereléssel ellátott személygépkocsikban és tehergépkocsikban a 150 centiméternél alacsonyabb gyermeket a súlyuknak megfelelő utasbiztonsági rendszerrel kell védeni.

A Bizottság közreműködésével egyébként számos európai projekt, kampány és helyes gyakorlatra vonatkozó iránymutatás született, tekintettel arra, hogy a gyermekeknek a biztonságos közlekedésre történő nevelését már egészen fiatal korban el kell kezdeni.

- Ifjú felnőttek

A kezdő járművezetők nagy többségét alkotó ifjú felnőttek alkotják a tudatosságfokozó és megelőző lépések elsőszámú célközönségét.

Így például az „EuroBob” és az „Európai balesetmentes éjszaka” elnevezésű kampányok az egyik legtragikusabb közlekedésbiztonsági vonatkozást célozzák meg, nevezetesen a gyakran igen súlyos, hétvégi éjszakai baleseteket. Ezek a kampányok a fiatalok polgári felelősségtudatának saját nyelvükön történő felkeltését célozzák annak érdekében, hogy a járművezetőket józanabb vezetésre bírják.

- Idősek

Az idős embereket érintő központi kérdés a mobilitás és a biztonság egyidejű biztosítása.

A 70 éves és ennél idősebb korosztály esetében a gyalogosok halálozási aránya (40%) magasabb, mint a járművezetőké (12%). A balesetben elhunyt járművezetők görbéjében azonban jelentős emelkedés mutatkozik 70 éves kor felett. E jelenséget tehát figyelembe kell venni.

- Gyalogosok és kerékpárosok

A gyalogosok és más veszélyeztetett úthasználók gépjárművel való ütközés során történő védelméről szóló 2003/102/EK irányelv az új járműtípusok esetében a gyalogosok számára kevésbé veszélyes elülső felületet ír elő 2005. október 1-től. 2005 őszén nyilvános vitát tartottak az irányelv rendelkezéseinek javításáról.

A közlekedők gallytörő ráccsal felszerelt járművel történő ütközés során történő védelmének javításáról szóló 2005/66/EK irányelv egyébként 2006-tól lép hatályba.

A 2003/97/EK irányelv előírja, hogy 2007 januárjától minden uniós rendszámmal ellátott nehéz-tehergépkocsira visszapillantó tükröket vagy a holtteret megszüntető, a közvetett látást segítő, kiegészítő rendszerekkel kell felszerelni. Ha a jelenleg forgalomban lévő járműveket hasonló eszközökkel szerelnék fel, az évente 1300 életet menthetne meg, főként kerékpárosokét, de más veszélyeztetett úthasználókét is, a nyereségnél négyszer kevesebb árért.

- Motorkerékpárosok és segédmotorosok

A balesetben elhunyt motorkerékpárosok száma a legnyugtalanítóbb: ez az egyetlen úthasználói kategória, ahol a közúti elhalálozások száma az általános tendenciával ellentétben nem csökken, egyes tagállamokban pedig ijesztő növekedés tapasztalható. Következésképpen nem kizárt, hogy 2010-ben a következő jelenség lesz megfigyelhető: a közúti balesetben elhunytak száma felére fog csökkenni, de minden harmadik áldozat motoros lesz, ellentétben azzal, hogy ma minden hatodik az.

Ezért a cselekvési program a motorkerékpárosok biztonságának a jogszabályokon és a járműiparral kötött önkéntes megállapodásokon keresztül történő javítását tűzte ki célul. Így például:

- A vezetői engedélyről szóló harmadik irányelv-javaslat (átdolgozott) bevezeti a felsőbb kategóriás motorokhoz való fokozatos hozzájutás elvét.

- A motorizált kétkerekű járművek európai gyártói az Európai Charta a Közúti Közlekedés Biztonságáért című okmány keretében önkéntes megállapodásban vállalták, hogy 2010-re új típusaik felét biztonságosabb fékrendszerekkel, például ABS-szel látják el.

Az alapkérdések közül továbbra is fennállnak a motorkerékpárosoknak a más járműveket vezetők által történő sajátos észlelésének problémái, valamint hogy maguk a motorvezetők hogyan látják saját biztonságukat a többi járműhöz viszonyítva.

A bukósisak használata ma már minden tagállamban minden motorkerékpáron kötelező. E szabály betartása nagyon fontos, ezért szükségesek az ilyen tárgyú kampányok.

- Fogyatékkal élő úthasználók

Abszolút prioritást élvez a fogyatékkal élő úthasználók számára az egyéni vezetés lehetővé tetélének megkönnyítése. Számukra ez ad igazi függetlenséget és garantálnunk kell ezt a mobilitást, megőrizve biztonságukat, és a többi úthasználóét is.

Bizonyos lépéseket már jóval 2003 előtt megtettek; a QUAVADIS tanulmány ( a fogyatékkal élők számára történő járműadaptációk minőségi és használati szempontjai – quality and use aspects of vehicle adaptations for disabled ) nemrégiben az Európai Unió egészében szorgalmazta a járműadaptációkról szóló információk terjesztését és megosztását.

- Visszaesők

A közúti ellenőrzések gyakoribbá válása a közúti közlekedés biztonságának javulásában, de ugyanakkor a vezetői engedélyek bevonása számának emelkedésében is nyilvánul meg. Ez a büntetés, amely a legveszélyesebb kihágást elkövetőknek a közlekedésből való kivonásából áll, biztosan szükséges, ugyanakkor hitelességének megőrzése érdekében a járművezető magatartásának megváltoztatását célzó intézkedéseknek kell kísérniük. Az ilyen típusú járművezetők rehabilitációján keresztül kivitelezhető a „fenntartható” közúti biztonság.

3.7. A helyzet nyomon követése és az intézkedések értékelése

A Bizottság már több nyomon követési eszközzel rendelkezik, és további eszközök állnak kidolgozás alatt.

Így a nemzeti politikák elemzése céljából több, a munkadokumentumban leírt tanulmány született. A statisztikai nyomon követés a gyors mutatókból, a CARE adatbázisból (makroszkópos adatok), a kockázatnak való kitettségi változókból, a teljesítménymutatókból és részletes adatbázisokból áll.

Ami a CARE -t ( az európai utakon történő balesetek közösségi adatbázisa – Community data base on accidents on the roads in Europe ) illeti, az Europa szerveren nyilvánosságra hozott információkat kibővítették, és a SAFETY NET (6. keretprogram) átfogó projekt keretében az új tagállamokra, valamint Norvégiára és Svájcra való kiterjesztés is elindult. Hangsúlyozni kell a bizonyos tagállamokkal kapcsolatban felmerült nehézségeket: Olaszország péládul 1999 óta nem szolgáltat adatokat, a Németországból érkező adatok pedig bizalmas információkat tartalmaznak, ami tiltja feldolgozásukat.

A közösségi kutatási projektekkel vagy a Bizottság által támogatott projektekkel kapcsolatban egyébként több részletesebb, de reprezentatív baleseti mintákra vonatkozó adatbázis készült el vagy áll elkészítés alatt.

Fontos feladat az összes adat és információ egyesítése. A már rutinszerű nyomon követés folytatódik, a még kísérleti stádiumban lévőket pedig középtávon állandó mechanizmusok segítségével véglegesíteni kell.

Ami az európai program intézkedéseinek értékelését illeti, nehéz azok hatásait mérni, mert sok intézkedés nehezen számszerűsíthető, valamint azért, mert közvetlen hatásúak (ajánlások, kutatási projektek, nemzeti szinten elindított kampányok támogatása) vagy késleltetett hatásúak (jogszabályok), sőt mindkettő egyszerre.

4. Következtetés

Globális szempontból a közúti közlekedés biztonsága az Európai Unióban fejlődik; sőt gyorsabban fejlődik, mint régebben, de ellentétes módon. E fejlődés még nem elégséges és súlyos hiányosságok állnak továbbra is fenn. Számos területen indult intézkedés, és egyetlen vonatkozást sem hagynak figyelmen kívül: infrastruktúra, közlekedői magatartás, járművek.

Az Uniónak és tagállamainak, valamint az egyéb érdekelt feleknek, a „megosztott felelősség” letéteményeseinek, többet kell tenniük és tevékenységüket fejleszteniük kell az együttesen elfogadott nagyratörő célkitűzés megvalósítása érdekében. Következésképpen a Bizottság a közlekedésről szóló fehér könyv félidős értékelésének keretében kiegészítő intézkedéseket fog tanulmányozni.

[1] Az európai közlekedéspolitika 2010-re: ideje dönteni [COM(2001) 370 végleges, 2001. szeptember 12.]

[2] Európai közlekedésbiztonsági cselekvési program – a közúti balesetek áldozatai számának felére csökkentése 2010-ig: megosztott felelősség [COM(203)311 végleges, 2003. június 2.]

[3] 2003. február 12-i állásfoglalás, HL C 43E, 2004.2.19., 250. o.

[4] A 2003. június 5-i Közlekedésügyi Tanács következtetései, 9686/03. számú dokumentum (Presse 146), 22. o.

[5] SEC …, … o.

[6] Ezek a dokumentumok az Europa szerver Transport internetes oldalán olvashatók: http://europa.eu.int/comm/transport/road/index_en.htm

[7] A legfrissebb elérhető előzetes adatokra alapozott becslés.

[8] Az áldozatok/gépjárművek számaránya elméletileg jobb képet nyújt a helyzetről, mint az áldozatok/népesség számarány; ugyanakkor óvatosan kell kezelni, mivel több tagállamban is bizonytalan a forgalomban lévő járművek valódi száma.

[9] A biztonságos és intelligens járművek információs és kommunikációs technológiáiról szóló bizottsági közlemény [COM(2003) 542 végleges, 2003.9.15.]

[10] COM(2005) 431 végleges, 2005.9.14.

[11] Ez a 2005 januárjában létrehozott csoport a Bizottság, a tagállamok, az Európai Parlament, az ipar, a szakszervezetek, a nem kormányzati szervezetek és a közlekedők képvislőiből áll.

[12] http://europa.eu.int/comm/enterprise/automotive/pagesbackground/competitiveness/cars21.htm

[13] A vezetői engedélyekről szóló 91/439/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2000. szeptember 14-i 2000/56/EK bizottsági rendelet, HL L 237., 2000.9.21., 45. o.

[14] http://europa.eu.int/comm/transport/roadsafety/charter.htm