[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 11.5.2009

COM(2009) 217 végleges

Javaslat:

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a légiközlekedés-védelmi díjakról

(a Bizottság előterjesztése){SEC(2009) 615 végleges}{SEC(2009) 616 végleges}

INDOKOLÁS

1) A JAVASLAT HÁTTERE

- Háttér-információk

A légiközlekedés védelmével összefüggő költségek megtérítésének jelenlegi rendszereit a tagállamok maguk szabályozzák, sokszor az érintettek számára nem átlátható módon. Nem minden uniós repülőtér egyeztet használóival a díjak meghatározása vagy a díjszabási rendszer módosítása előtt.

- Meglévő rendelkezések a javaslat tárgykörében

A javaslat tárgykörében eddig nem születtek rendelkezések.

- Összhang a polgári légi közlekedést érintő közösségi politikával és az Unió egyéb célkitűzéseivel

A Tanács által 1992-ben elfogadott harmadik csomaggal lezárult a légiközlekedési piachoz jutás liberalizációja. A későbbi kezdeményezések a kapcsolódó tevékenységeknek, így a földi kiszolgálásnak, a résidőkiosztásnak és a számítógépes foglalási rendszerek használatának a szabályozására és liberalizációjára irányultak. A Közösség emellett a légi közlekedés védelmének és biztonságának területén is elfogadott jogszabályokat, továbbá az egységes európai égboltot létrehozó jogszabályi rendelkezésen keresztül a légiforgalom-irányítás kérdésével is foglalkozott. A légiközlekedés-védelmi díjak nem tartoznak a repülőtéri díjakról szóló irányelv hatálya alá.

2) KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELTEKKEL, HATÁSVIZSGÁLAT

- Konzultáció az érdekeltekkel

A konzultáció módja, a legfontosabb célterületek és a válaszadók köre

A Bizottság 2008. július 17-én meghallgatás keretében egyeztetett a légiközlekedési ágazatban érdekelt felekkel a légiközlekedés-védelmi díjakat érintő közösségi jogalkotás különböző lehetőségeit illetően. A Bizottság a tagállamok és az ágazat képviselőinek nézeteit kérdőívek segítségével is felmérte.

A Bizottság ezen túlmenően egyes érdekeltekkel kétoldalú eszmecserét folytatott.

Az észrevételek és felhasználásuk rövid ismertetése

Az ágazati szervezetek mindegyike kiemelte, hogy a légi közlekedés védelme állami feladat, így annak költségeit is az államnak kell viselnie. A tagállamok egyike sem támogatta azonban, hogy a légiközlekedés-védelmi költségek viselése tagállami kötelezettséggé váljon.

- Szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása

Érintett tudományterületek/szakterületek

A választott megközelítés értékelése céljából a kezdeményezés mennyiségi és minőségi hatásait elemző hatásvizsgálat készült. A hatásvizsgálat külső szakértők munkájára nem támaszkodott. A JRC főigazgatóság viszont számszerűsíteni tudta egyes intézkedések hatását. Megállapításait a hatásvizsgálat XII. melléklete tartalmazza. A hatásvizsgálat egyaránt épített a nyilvánosan hozzáférhető (főleg az Eurostat által közzétett) statisztikai adatokra, valamint a tagállamok és az érdekelt felek által megadott statisztikai adatokra.

A konzultációba bevont főbb szervezetek/szakértők

Az érdekeltek főbb szervezeteinek mindegyike lehetőséget kapott a véleménynyilvánításra. A légi közlekedésben résztvevők és a fogyasztók szövetségeiken keresztül szintén kifejthették álláspontjaikat.

A beérkezett és felhasznált vélemények összefoglalása

Visszafordíthatatlan következményekkel járó, potenciálisan súlyos kockázatokról nem történt említés.

A végkövetkeztetés szerint a tanulmány alapjául szolgáló négy megvizsgált szakpolitikai opció közül az általános alapelveket meghatározó általános keret (azaz a 3. opció) ígérkezik a legcélravezetőbbnek; ez hozhatja meg a kívánt változást a légiközlekedés-védelmi díjak megállapítási módjában, illetve a repülőterek és a légi fuvarozók viszonyában.

- Hatásvizsgálat

A hatásvizsgálat a következő szakpolitikai alternatívákat vette górcső alá:

Az első opció, a „közösségi szintű fellépés mellőzése” viszonyítási pontként szolgált: ennek tükrében értékelték a többi szakpolitikai megoldásjavaslatot.

A második opció forgatókönyve a légiközlekedési ágazat szereplőire bízza a Közösség egészében önkéntes alapon érvényesített önszabályozó intézkedések kidolgozását és elfogadását azon vitás kérdéseket illetően, amelyeket a felek (azaz a légi fuvarozók és a repülőterek) bármelyike a közös megegyezést és egyetértést akadályozó tényezőnek ítél, és amelyekkel kapcsolatban meg tudnak állapodni a legcélravezetőbb kezelési módban.

A harmadik opció közösségi jogi aktus bevezetését irányozza elő, amely általános keretként számos közös, a repülőtér-üzemeltetőkre nézve kötelező alapelvet érvényesít a légiközlekedés-védelmi díjak nemzeti szintű szabályozásában.

A negyedik opció abból indul ki, hogy a légiközlekedés-védelem finanszírozása teljes mértékben tagállami feladat. Ezzel felszámolja a légiközlekedés-védelmi díjakat azok megkülönböztetést eredményező aspektusaival együtt.

3) A JAVASLAT JOGI ELEMEI

- A javaslat összefoglalása

A javaslat számos alapelvet tartalmaz, amelyeket a repülőtér-üzemeltetőknek be kell tartaniuk a légiközlekedés-védelmi díjak összegének meghatározásakor. Ezek a következők:

A megkülönböztetés tilalma:

A légiközlekedés-védelmi díjszabás nem tehet különbséget sem a légi fuvarozók, sem az utasok között.

Konzultáció és megoldáskeresés:

A repülőtér-üzembentartó és a repülőtéren működő légi fuvarozók vagy képviseleti szervezeteik nem csak akkor kezdeményeznek párbeszédet a repülőtéren alkalmazandó díjszabási rendszerről, amikor a rendszert módosítják, hanem akkor is, amikor az egyes díjak mértékét megállapítják. E követelmény célja, hogy a két fél rendszeresen megossza egymással a díjak mértékével és minden olyan tényezővel vagy szabályozási követelménnyel kapcsolatos véleményét, amely hatást gyakorolhat a díjszabásra.

Átláthatóság:

Az irányelvjavaslat nem rendelkezik a légiközlekedés-védelmi díjaknak az egyes tagállamokban alkalmazandó számítási módjáról. A Bizottság tisztában van azzal, hogy a repülőtéri szabályozás terén az egyes tagállamokban jelentős különbségek mutatkoznak, ugyanakkor elvárja, hogy a repülőtér-üzemeltető ésszerű mennyiségű információval lássa el a légi fuvarozókat, mert csak így alakulhat ki közöttük érdemi párbeszéd. Ennek érdekében az irányelv meghatározza azon információk körét, amelyekről a repülőtér-üzembentartónak rendszeres tájékoztatást kell adnia.

A légi fuvarozóknak ugyanakkor a forgalomra, a tervezett flottahasználatra, valamint a jelenlegi és jövőbeli különleges repülőtér-használati igényekre vonatkozó összes elképzelésükről tájékoztatniuk kell a repülőtér üzembentartóját, hogy az optimalizálni tudja anyagi eszközeit és kapacitását.

A légi fuvarozóknak jogukban áll emellett tájékoztatást kapni a közösségi előírásoknál szigorúbb védelmi intézkedésekről.

Költségvonatkozások:

A légiközlekedés-védelmi díjak kizárólag a légiközlekedés-védelemmel összefüggő költségek finanszírozására fordíthatók.

Felügyeleti hatóság:

A légiközlekedési ágazat eltérő érdekeket képviselő felei (azaz a repülőterek és légi fuvarozók) által követendő alapelveket tartalmazó irányelvtervezetet tagállami szinten maradéktalanul kell alkalmazni és betartatni. Az egyes tagállamokban az irányelv elvárt szintű alkalmazása céljából létrehozott hatóságok megfelelő garanciát jelentenek az előírások betartatására.

- Jogalap

Az irányelvjavaslat az Európai Közösséget létrehozó szerződés 80. cikkének (2) bekezdésén alapul.

- A szubszidiaritás elve

Mivel a javaslat nem tartozik a Közösség kizárólagos hatáskörébe, a szubszidiaritás elve érvényesül.

A javaslat célkitűzéseit a tagállamok a következők miatt nem tudják kielégítően megvalósítani:

Az egyes tagállamok önmagukban azért nem tudják kielégítő módon megvalósítani a javaslatban foglalt célkitűzéseket, mert az EU-ban az egyes repülőtereken a légiközlekedés-védelmi díjszabás és a díjrendszerek szabályozása nem egységes. Továbbra is eltérő díjszabási rendszerek vannak érvényben a tagállamokban. A fennálló helyzet meggátolja, hogy a repülőterek és a légi fuvarozók ténylegesen azonos versenyfeltételek mellett működhessenek.

A javaslat célkitűzései közösségi fellépéssel a következők miatt valósíthatók meg jobban:

A légiközlekedés-védelmi díjakra vonatkozó közös alapszabályoknak a Közösség egészében való egységes alkalmazása tisztességes versenyfeltételeket teremt a légiközlekedési partnerek számára a repülőtéri védelem költségparamétereinek meghatározásakor.

A tagállamok díjszabási rendszerei jelenleg eltérőek. Nem mindegyik rendszernek képezik részét alapvető, a légiközlekedés-védelmi díjak meghatározásakor egységesen alkalmazott szabályok, és a díjak kiszámítási módjai is eltérőek. Az irányelvjavaslat teret ad majd az egységes alkalmazásnak.

A javaslat a tagállamok és/vagy a repülőtér-üzemeltetők által kirótt légiközlekedés-védelmi díjak meghatározásakor alkalmazandó minimumkövetelmények megállapítására korlátozódik. Az irányelvjavaslat nem ír elő különös díjszabási rendszert. E rendszer meghatározása nem kerül ki a tagállamok hatásköréből.

A javaslat ezért megfelel a szubszidiaritás elvének.

- Az arányosság elve

A javaslat megfelel az arányosság elvének a következők miatt:

Az irányelvjavaslat változatlanul hagyja a nemzeti szinten meghatározandó légiközlekedés-védelmi díjszabás alapvető keretének kialakítására vonatkozó hatáskört, és kellő rugalmasságot biztosít a repülőtereknek saját légiközlekedés-védelmi díjaik megállapításában. Az irányelv biztosítja, hogy a repülőtér használói részletesebb indokolást kapjanak a díjszabásról. A szabályozási keret meghatározásában részt vevő tagállamok és regionális hatóságok adminisztratív terhei a hatályos rendelkezéseknek az irányelvhez való hozzáigazításához szükséges mértékre korlátozódnak azokban az esetekben, amelyekben a jogszabályok nem állnak összhangban az irányelvben meghatározott alapelvekkel.

- A jogi aktus típusának megválasztása

Javasolt aktus: irányelv.

Más jogi aktus nem felelne meg a következők miatt:

Az irányelv a legmegfelelőbb eszköz a légiközlekedés-védelmi díjak szabályozására, mivel a repülőtér-üzemeltetők számára egyértelmű alapelvek formájában állapítja meg a légiközlekedés-védelmi díjak alkalmazásának és kivetésének szabályait. A tagállamoknak az irányelv nemzeti jogba való átültetésével lehetőségük nyílik arra, hogy nemzeti jogszabályaikban tekintetbe vegyék a területükön működő repülőterek sajátosságait, feltéve hogy az irányelv rendelkezései maradéktalanul teljesülnek.

4) KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

A javaslatnak nincsenek a közösségi költségvetést érintő vonzatai.

5) KIEGÉSZÍTŐ INFORMÁCIÓK

- Megfelelési táblázat

Az irányelvet átültető nemzeti rendelkezések szövegét, valamint a rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot a tagállamok megküldik a Bizottságnak.

- Európai Gazdasági Térség

A javasolt aktus érinti az Európai Gazdasági Térséget, ezért arra is ki kell terjeszteni.

2009/0063 (COD)

Javaslat:

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a légiközlekedés-védelmi díjakról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 80. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[1],

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[2],

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[3],

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően[4],

mivel:

(1) Az európai repülőterek légiközlekedés-védelmének biztosítása alapvetően állami feladat. Az egyes tagállamok önállóan döntenek a légiközlekedés-védelem finanszírozásának módjáról. Egységes keretre van azonban szükség a légiközlekedés-védelmi díjak alapvető összetevőinek és meghatározásuk módjának szabályozásához, mivel annak hiányában a repülőtér-üzembentartók és a repülőtér használói közötti kapcsolatot szabályozó követelmények teljesítése nem biztosított.

(2) A léginavigációs szolgáltatások tekintetében a díjak beszedésének, valamint a földi kiszolgálásnak a kérdésével a léginavigációs szolgálatok közös díjszámítási rendszerének létrehozásáról szóló, 2006. december 6-i 1794/2006/EK bizottsági rendelet[5] és a közösségi repülőterek földi kiszolgálási piacára való bejutásról szóló, 1996. október 15-i 96/67/EK tanácsi irányelv[6] már foglalkozott.

(3) A repülőtér használói számára alapvető fontosságú, hogy rendszeres tájékoztatást kapjanak a repülőtér-üzembentartóktól a légiközlekedés-védelmi díjak kiszámítási módjáról és alapjáról. A légi fuvarozók ezen információk birtokában alkothatnak képet a légiközlekedés-védelmi költségekről és a kapcsolódó beruházások hatékonyságáról. A repülőtér-üzembentartó pedig akkor mérheti fel megfelelően, hogy a jövőben milyen jellegű beruházásokra lesz szükség, ha a repülőtér használóival szemben is követelmény, hogy megosszák a repülőtér üzembentartójával a működési előrejelzéseiket, fejlesztési terveiket, illetőleg különleges igényeiket és kívánságaikat.

(4) Mivel a Közösségen belül több különböző módszer létezik a védelmi költségeket fedező díjak kiszámítására és kivetésére, indokolt egységesíteni a védelmi díjak kiszabásának alapját azokon a közösségi repülőtereken, ahol a védelmi költségek a légiközlekedés-védelmi illetékben jelennek meg. Ezeken a repülőtereken az illetéknek a védelmi költségekhez kell kapcsolódnia, számításba véve e költségek bárminemű közfinanszírozását is.

(5) A nemzeti légiközlekedés-védelmi intézkedések gazdasági hatásait illetően jóval magasabb fokú átláthatóságot szükséges biztosítani, mint amilyet a polgári légi közlekedés védelmének közös szabályairól és a 2320/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. március 11-i 300/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel[7] összhangban megállapított közös alapkövetelmények előírnak.

(6) Minden tagállamban független felügyeleti hatóság felállításával biztosítható az irányelv megfelelő és hatékony alkalmazása. A hatóságnak rendelkeznie kell a feladatai ellátásához szükséges minden erőforrással a személyi állomány, a szakértelem és a pénzügyi eszközök tekintetében.

(7) Mivel a tervezett intézkedés célját a tagállamok önmagukban nem tudják kielégítően megvalósítani annál fogva, hogy szintjükön nem állítható fel egységes közösségi légiközlekedés-védelmi rendszer, és ezért az intézkedés terjedelme és hatásai miatt ezen célok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben foglalt arányossági elvvel összhangban az irányelv nem lépi túl a szóban forgó célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Tárgy

1. Ezen irányelv közös alapelveket határoz meg a közösségi repülőterek légiközlekedés-védelmi díjainak kivetésére vonatkozóan.

2. Az irányelv valamennyi olyan repülőtérre alkalmazandó, amely a Szerződés rendelkezéseinek hatálya alá tartozó területen található.

Ez az irányelv nem alkalmazandó sem az 1794/2006/EK rendelet szerint az útvonalszolgálatért és a terminál léginavigációs szolgáltatásaiért járó díjazásra, sem pedig a 96/67/EK irányelv mellékletében említett földi kiszolgálásért járó díjazásra.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

a) „repülőtér”: minden olyan földterület, amelyet kifejezetten repülőgépek leszállásához, felszállásához és manőverezéséhez alakítottak ki, beleértve azon kapcsolódó létesítményeket, amelyekre a fenti műveleteknél a repülőgépek forgalma és kiszolgálása során szükség lehet, valamint a kereskedelmi légi közlekedés kiszolgálásához szükséges létesítményeket is;

b) „repülőtér-üzembentartó”: az a szervezet, amelynek önálló vagy más tevékenységekkel együtt végzett feladata a nemzeti jogszabályok és szabályzatok értelmében a repülőtéri infrastruktúra igazgatása és kezelése, valamint egy adott repülőtéren a műveletekben részt vevők tevékenységének összehangolása és ellenőrzése;

c) „a repülőtér használója": az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely utasokat, postai küldeményeket és/vagy árut szállít légi úton egy adott repülőtérről, illetve egy adott repülőtérre;

d) „légiközlekedés-védelmi díj”: kifejezetten a polgári légi közlekedést érintő jogellenes cselekmények elleni védelmi intézkedések teljes vagy részköltségének fedezetére szolgáló illeték.

3. cikk

A megkülönböztetés tilalma

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a légiközlekedés-védelmi díjszabás ne tegyen különbséget se a repülőtér-használók, se a légi utasok között.

4. cikk

Konzultáció

1. A tagállamok feladata biztosítani, hogy a repülőtér-üzembentartó a repülőtér légiközlekedés-védelmi szolgáltatásainak költségeivel kapcsolatban minden szükséges információt megkapjon.

2. A tagállamok gondoskodnak róla, hogy a repülőtér-üzembentartó és a repülőtér használói minden repülőtéren kötelező jelleggel és rendszeresen egyeztessenek egymással a légiközlekedés-védelmi díjszabás rendszeréről és a díjak mértékéről. A konzultációra évente legalább egy alkalommal sort kell keríteni.

3. Amennyiben a repülőtér-üzembentartó módosítani kívánja a légiközlekedés-védelmi díjszabás rendszerét vagy mértékét, legalább négy hónappal a változtatások hatályba lépése előtt köteles azok indokolását is tartalmazó javaslatot terjeszteni a repülőtér használói elé. A repülőtér-üzembentartó egyeztet a repülőtér használóival, és álláspontjuk figyelembevételével hozza meg döntését.

4. A repülőtér-üzembentartó legalább 2 hónappal a változtatások hatályba lépése előtt nyilvánosságra hozza döntését. Ha a repülőtér-üzembentartó nem tud megállapodásra jutni a repülőtér használóival a tervezett változtatásokról, a repülőtér-használók véleményének figyelembevételével meg kell indokolnia döntését.

5. cikk

Átláthatóság

1. A tagállamok biztosítják, hogy a repülőtér-üzembentartó évente legalább egyszer tájékoztassa a repülőtér használóit, azok képviselőit vagy szövetségeit azokról az elemekről, amelyek alapján a repülőtéren felszámított összes légiközlekedés-védelmi díj mértékét meghatározzák. A tájékoztatásnak legalább a következőkre ki kell terjednie:

a) a felszámított légiközlekedés-védelmi díjakért cserébe nyújtott különböző szolgáltatások és infrastruktúra jegyzéke;

b) a díjak kiszámításának módja;

c) a repülőtéren kivetett összes légiközlekedés-védelmi díjtételhez kapcsolódó bevétel és kiadás;

d) a díjkivetésre jogosító szolgáltatások elvégzéséhez szükséges munkaerő összlétszáma;

e) a díjak mértékében tervezett esetleges változások előrejelzése;

f) a díjak mértékét jelentősen befolyásoló, tervezett beruházások.

2. A tagállamok feladata biztosítani, hogy a repülőtér használói a 4. cikknek megfelelően minden konzultáció előtt tájékoztassák a repülőtér-üzembentartót különösen a következőkről:

a) forgalmi előrejelzések;

b) flottahasználattal és -összetétellel kapcsolatos előrejelzések;

c) fejlesztési tervek az adott repülőtéren;

d) igények az adott repülőtéren.

6. cikk

Hatásvizsgálat

1. A tagállamok hatásvizsgálatban kötelesek felmérni a légiközlekedés-védelmi díjak mértékének hatásait, amennyiben a 300/2008/EK rendelet 6. cikkének megfelelően szigorítani kívánnak az intézkedéseken.

Ha [az irányelv hatályba lépésének időpontja] napján szigorúbb nemzeti rendelkezések hatályosak egy adott tagállamban, ezen irányelv hatályba lépésétől számított három éves átmeneti időszakban a tagállamoknak hatásvizsgálatokat kell végezniük.

2. A tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot és a 4. cikknek megfelelően konzultációt kell folytatniuk a repülőtér használóival az (1) bekezdésben említett hatásvizsgálat eredményeiről.

7. cikk

A légiközlekedés-védelmi díjak költségarányossága

A légiközlekedés-védelmi díjak kizárólag a védelemmel összefüggésben felmerülő költségek fedezésére fordíthatók. E költségek meghatározásához az egyes tagállamokban általánosan elfogadott számviteli és értékelési elvek szolgálnak alapul.

A tagállamok ugyanakkor kötelesek külön könyvelni a következőket:

- a védelmi műveletekre szánt létesítmények és berendezések finanszírozási költségei, számításba véve e létesítmények és berendezések valós értékcsökkenését;

- a biztonsági személyzet és a védelmi műveletekre fordított kiadások;

- a hatóságok részéről védelmi célokra előirányzott támogatások.

8. cikk

Független felügyeleti hatóság

1. A tagállamok független testületet – nemzeti független felügyeleti hatóságot – jelölnek ki vagy állítanak fel a meghozott intézkedések hiánytalan alkalmazásának biztosítására az ezen irányelvnek való megfelelés érdekében. A hatóság megegyezhet a tagállamok által a repülőtéri díjakról szóló 2009/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[8] alkalmazásával kapcsolatban megbízott testülettel.

2. A tagállamok azzal szavatolják a független felügyeleti hatóság függetlenségét, hogy jogilag megkülönböztetik és működésében függetlenítik minden repülőtér-üzembentartótól és légi fuvarozótól. Azok a tagállamok, amelyek tulajdonosi vagy felügyeleti jogkörrel rendelkeznek egy repülőtér, repülőtér-üzembentartó vagy légi fuvarozó felett, biztosítják a szabályozási feladatkör tényleges szerkezeti elválasztását a tulajdonosi vagy felügyeleti tevékenységektől. A tagállamok biztosítják, hogy a független felügyeleti hatóság pártatlanul és átlátható módon gyakorolja hatáskörét.

3. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a független felügyeleti hatóság nevéről és címéről, meghatározott feladatáról és felelősségi köréről, valamint a (2) bekezdésnek való megfelelés érdekében hozott intézkedésekről.

4. A tagállamok biztosítják, hogy a légiközlekedés-védelmi díjakkal kapcsolatos esetleges véleményeltérések rendezéséhez megteszik az alábbi lépéseket:

a) eljárást dolgoznak ki a repülőtér-üzembentartó és a repülőtér használói közötti véleménykülönbségek feloldásához;

b) meghatározzák a független felügyeleti hatóság megkeresésének feltételeit, különös tekintettel azon kérelmek elutasítási szempontjait illetően, amelyeket a hatóság nem tart megalapozottnak vagy dokumentumokkal megfelelően alátámasztottnak; és

c) meghatározzák a véleményeltérések megoldáshoz vezető kezelésének kritériumait.

Ezeknek az eljárásoknak, feltételeknek és kritériumoknak megkülönböztetés-menteseknek, átláthatóknak és objektíveknek kell lenniük.

5. A független felügyeleti hatóság éves jelentésben számol be tevékenységéről.

9. cikk

Jelentés és felülvizsgálat

1. A Bizottság ezen irányelv hatálybalépésétől számított legkésőbb négy éven belül jelentést, illetve adott esetben megfelelő javaslatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv megvalósulását illetően.

2. A tagállamok és a Bizottság együttműködnek ezen irányelv alkalmazása során, különösen az (1) bekezdésben említett jelentéshez szükséges információgyűjtés tekintetében.

10. cikk

Átültetés a nemzeti jogba

1. A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb [...]-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét, valamint az e rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

A tagállamok által elfogadott rendelkezéseknek hivatkozniuk kell erre az irányelvre, vagy hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozással együtt kell megjelenniük. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

2. A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon fő rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

11. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

12. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

[1] HL C , , . o.

[2] HL C , , . o.

[3] HL C , , . o.

[4] HL C , , . o.

[5] HL L 341., 2006.12.7., 3. o.

[6] HL L 272., 1996.10.25., 36. o.

[7] HL L 97., 2008.4.9., 72. o.

[8] HL L 70., 2009.3.14., 11. o.