[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA | Brüsszel, 23.10.2007 COM(2007) 637 végleges 2007/0228 (CNS) Javaslat: A TANÁCS IRÁNYELVE a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről (előterjesztő: a Bizottság) {SEC(2007) 1382}{SEC(2007) 1403} INDOKOLÁS A JAVASLAT HÁTTERE | 110 | A javaslat indokai és célkitűzései E javaslat az átfogó bevándorlás-politika kialakítására irányuló uniós erőfeszítések részét képezi. A 2004. novemberi, Hágai Program elismerte, hogy „a legális migráció fontos szerepet fog játszani az európai tudásalapú gazdaság megerősítésében és a gazdasági fejlődés elősegítésében, ezáltal hozzájárulva a lisszaboni stratégia végrehajtásához”, és felkérte a Bizottságot, hogy nyújtson be tervet a legális migrációra vonatkozó politikáról, „beleértve az olyan befogadási eljárásokat, amelyek képesek gyorsan alkalmazkodni a munkaerőpiacon jelen lévő migráns munkaerő iránti keresletben megfigyelhető ingadozásokhoz”. A 2006. decemberi Európai Tanács megállapodott a 2007 folyamán megteendő számos lépésről, amelyeknek részét képezi „a legális migráció tekintetében olyan megfelelően ellenőrzött migrációs politikák kialakítása, amelyek a nemzeti hatáskörök teljes tiszteletben tartása mellett segítenek a tagállamoknak a már meglévő és a jövőbeni foglalkoztatási igényeknek való megfelelésben” (…) „különösen biztosítani kell a 2005. decemberi, legális migrációra vonatkozó politikai terv keretében a jövőbeni bizottsági javaslatok gyors vizsgálatát”. E javaslat, továbbá a „keretirányelvre” vonatkozó javaslat a legális migrációra vonatkozó politikai tervről szóló, 2005. decemberi bizottsági közleménnyel (COM(2005)669) összhangban került benyújtásra. Ez utóbbi 2007 és 2009 között a munkavállalás céljából való bevándorlásra vonatkozó öt jogalkotási javaslat elfogadását irányozta elő. E megközelítés célja egyrészt a migránsok egyes kategóriáinak (magasan képzett munkavállalók, idénymunkások, fizetett gyakornokok, valamint társaságon belül áthelyezett személyek) befogadására vonatkozó feltételek meghatározása, másrészt a jelenleg már befogadott harmadik országbeli munkaerő jogi helyzetének megszilárdítása, valamint a kérelmezők számára a befogadási eljárás egyszerűsítése. E javaslat arra törekszik, hogy megfeleljen a fenti politikai megbízatásnak. Különösen célja, hogy javítsa az Uniónak a harmadik országbeli magasan képzett munkaerőre gyakorolt vonzását, illetve – szükség esetén – az ilyen munkaerővel kapcsolatos megtartóerejét abból a célból, hogy az EU által a lisszaboni stratégia céljainak megvalósítása érdekében hozott egyéb intézkedések kiegészítése révén növeljék a legális bevándorlásnak az uniós gazdaság versenyképességének erősítéséhez nyújtott hozzájárulását. A javaslat ezen belül is arra irányul, hogy hatékony és gyors választ adjon a magasan képzett bevándorló-munkaerő iránti kereslet ingadozására, továbbá hogy e munkavállalói kategória befogadásának elősegítése és összehangolása érdekében uniós szinten azonos feltételeket biztosítson, és ezáltal, valamint e munkaerőnek az uniós munkaerőpiacon való hatékony elosztása, illetve újraelosztása révén ellensúlyozza a szakképzett munkaerő jelenlegi és jövőbeni hiányát. E javaslat célja, hogy e célkitűzések teljesítésével egyúttal ne ássa alá a fejlődő országoknak alapvető szociális szolgáltatások nyújtására vonatkozó képességét, valamint hogy előrelépést tegyen a millenniumi fejlesztési célok irányába. Ebből a célból a javaslat a körkörös migráció előmozdítására vonatkozó intézkedéseket tartalmaz. E célok elérése érdekében a Bizottság javaslatot tesz a magasan képzett, harmadik országbeli bevándorlók befogadására vonatkozó gyorsított és rugalmas közös eljárás létrehozására, továbbá kedvező tartózkodási feltételek biztosítására e bevándorlók és családtagjaik számára – ideértve bizonyos könnyítéseket is azok számára, akik magasan képzett munkavállalás céljából második tagállamba kívánnak költözni. | 120 | Általános háttér A gazdasági bevándorlás tekintetében az EU munkaerőpiacainak jelenlegi és várható helyzetét általában véve a szükségletek határozzák meg. Egyes tagállamokban a gazdaság bizonyos ágazataiban már most is tapasztalható a munkaerő és a szakképzettség jelentős hiánya, amely a képesítések teljes skálájára érinti. Ezt a hiányt nem tudják a nemzeti munkaerőpiacról betölteni. Az Eurostat előrejelzései azt mutatják, hogy várhatóan 2025-től csökkeni fog az EU teljes népessége, valamint 2011-től a munkaképes korú népesség, noha nem minden tagállam érintett ugyanolyan mértékben. A másik figyelembe veendő mozzanat a felsőfokú végzettségűek foglalkoztatásának folyamatos növekedése az uniós gazdaság többi szektorához képest. Ennélfogva az elemzések azt mutatják, hogy az EU – gazdaságának fenntartása érdekében – növekvő mértékben rászorul a magasan képzett munkaerőre, bár a bevándorlás önmagában erre nem jelenthet megoldást. A rendkívül kiélezett nemzetközi versenyben azonban a magasan képzett szakemberek a jelek szerint nem tekintik vonzónak az EU egészét: például a Magrebből érkező képzetlen vagy közepesen képzett munkásoknak (az ilyen bevándorlók 87%-a) az EU a fő úti célja, míg az ugyanonnan érkező magasan képzett bevándorlók 54%-a az USA-ban és Kanadában telepedik le. Az EU ezen országokhoz képesti vonzerejét csökkenti, hogy a magasan képzett migránsok jelenleg 27 eltérő igazgatási rendszerrel találkoznak, nincs lehetőségük arra, hogy munkavállalás céljából könnyen átköltözzenek egyik országból a másikba, továbbá sok esetben a hosszú és bonyodalmas eljárások arra kényszerítik őket, hogy a kedvezőbb belépési és tartózkodási feltételeket nyújtó, EU-n kívüli országokat válasszák. A probléma mértékét nehéz számszerűsíteni, mivel jelenleg csak tíz tagállam rendelkezik a magasan képzett munkaerő befogadására vonatkozó külön rendszerrel, és – lévén, hogy ezek a rendszerek eltérőek – az adatok nem összehasonlíthatók. A többi tagállam esetében külön statisztikák nem, vagy csak részlegesen állnak rendelkezésre. Csak igen hozzávetőleges becslésekre hagyatkozhatunk: 2003-ban például 15 tagállamba körülbelül 74 300 szakembert fogadtak be. Azonban amennyiben rendelkezésre-is állnak külön rendszerek, ezek kizárólag nemzetiek, és nem tesznek lehetővé könnyítéseket azoknak a magasan képzett harmadik országbeli munkavállalóknak a számára, akik munkavállalás céljából kívánnak vagy kénytelenek másik tagállamba költözni. Ily módon e rendszerek szétaprózzák az EU munkaerőpiacát, és nem teszik lehetővé a szükséges munkaerő hatékony (újra)elosztását. Az 1999. októberi, tamperei Európai Tanács óta a Bizottság megállapodásra törekszik a gazdasági migrációra vonatkozó közös szabályokról, ami egyébként mindenféle bevándorlási politika sarkalatos pontja. 2001-ben a Bizottság javaslatot tett „a harmadik országok állampolgárainak munkaviszony vagy önálló vállalkozói tevékenység folytatása céljából való beutazása és tartózkodása feltételeiről” szóló irányelvre. Mivel a többi európai intézmény kedvező véleményt adott, a Tanácsban csak első olvasatban vitatták meg a szöveget, amelyet 2006-ban hivatalosan visszavontak. | 130 | Meglévő rendelkezések a javaslat által szabályozott területen A harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25-i 2003/109/EK tanácsi irányelv meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett megadják ezt a jogállást a tagállamokban jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok számára, valamint azokat, amelyek esetén huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy második tagállamba költözhet. A családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22-i 2003/86/EK tanácsi irányelv meghatározza e jog gyakorlásának feltételeit. E javaslat annyiban tér el az előbbi jogszabályoktól, hogy olyan, „huzamos közösségi tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás megszerzésére vonatkozó rendelkezéseket határoz meg, amelyek nem büntetnék azokat a magasan képzett munkavállalókat, akik számára engedélyezték, hogy magas képzettséget igénylő munkavállalás céljából eltérő tagállamba költözzenek. További eltérés, hogy kedvezőbb rendelkezéseket tartalmaz a családegyesítés és a magas képzettséget igénylő munka céljából való másik tagállamba költözés vonatkozásában, illetve arra az elsőbbségi jogra vonatkozóan, hogy a huzamos közösségi tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás megszerzését követően második tagállamba költözzenek. A Bizottság ezzel egyidejűleg javaslatot fog előterjeszteni „valamely tagállam területén való tartózkodás és munkavállalás céljából harmadik országbeli állampolgárok részére kiállítandó egységes engedély egységes kérelmezési eljárásáról, valamint a valamely tagállam területén jogszerűen tartózkodó harmadik állambeli munkavállalók közös jogairól” szóló irányelvre. A két javaslat úgy készült, hogy kölcsönösen összeegyeztethető és egységes legyen. | 140 | Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival és célkitűzéseivel A magasan képzett, harmadik országbeli munkavállalók vonzása és megtartása érdekében, szükségletalapú megközelítés alapján tett intézkedések részét képezik annak a tágabb keretnek, amelyet a lisszaboni stratégiában és a növekedésre és foglalkoztatásra vonatkozó integrált iránymutatásokban állapítottak meg. Az utóbbiak világosan meghatározzák a makro- és mikrogazdasági politikákat egyaránt, oly módon, hogy azok – többek között azáltal, hogy több embert vonnak be a foglalkoztatásba, javítják a munkavállalók és a vállalatok alkalmazkodóképességét, valamint a munkaerőpiacok rugalmasságát – elősegítsék az EU gazdasági növekedését. Azonban ezen intézkedések hatásai nem azonnal lesznek érzékelhetőek, míg a meglévő munkaerő képzése (vagy más, hasonló intézkedések) a legtöbb esetben nem lesz képes lépést tartani az uniós vállalatok orvosok, mérnökök stb. iránti igényének. Így a magasan képzett bevándorlók értékesek lehetnek. A javaslat összhangban van az EU fejlesztési politikájával is, amely központi hangsúlyt fektet a szegénység felszámolására és a millenniumi fejlesztési célok megvalósítására. Ebben a tekintetben a javaslat elismeri, hogy eltérő hatást gyakorolhat a különböző, unión kívüli országokra, továbbá arra törekszik, hogy a magasan képzett munkaerő migrációjának kedvezőtlen hatását a lehető legkisebbre csökkentse, míg a kedvező hatását maximalizálja a bizonyos ágazatokban már ma is az emberi erőforrások hiányával küzdő fejlődő országokban. Ezt a jogszabályt az EU fejlesztési és bevándorlási politikáinak tágabb összefüggésében kell vizsgálni, ideértve az operatív intézkedéseket, a finanszírozást, valamint a már megkötött vagy tervezett megállapodásokat. E javaslat megfelel az alapvető jogoknak, mivel elismeri és garantálja a magasan képzett bevándorlókat (és családtagjaikat) munkavállalóként és az EU területén tartózkodó személyként megillető jogokat, beleértve az eljárási garanciákat és a családi élethez való jogot is. Az e javaslat végrehajtása keretében a hatóságok által kezelendő személyes adatokat a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről szóló 95/46/EK irányelvvel összhangban kell majd feldolgozni. | KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELT FELEKKEL ÉS HATÁSVIZSGÁLAT | Konzultáció az érdekelt felekkel | 211 | A konzultáció módszerei, a megcélzott főbb ágazatok és a válaszadók általános bemutatása A gazdasági migráció kezelésének európai uniós megközelítéséről szóló zöld könyvről nyilvános konzultációt tartottak. Valamennyi lényeges hozzájárulás hozzáférhető a http://ec.europa.eu/justice_home/news/consulting_public/economic_migration/news_contributions_economic_migration_en.htm honlapon. 2005. június 14-én nyilvános meghallgatást tartottak. Szemináriumok és munkaértekezletek formájában további konzultációkra került sor. A tagállamokkal a Bizottság bevándorlással és menekültüggyel foglalkozó bizottsága keretében konzultáltak. A hatásvizsgálat támogatása érdekében megrendelt külső tanulmány révén, kérdőívek és interjúk segítségével további konzultációt tartottak a főbb érdekelt felekkel. | 212 | A válaszok összefoglalása és figyelembevételük módja A megkapott vélemények elemzése alapján a legtöbben támogatják a gazdasági bevándorlásra vonatkozó közös uniós politika kidolgozását, ugyanakkor jelentős eltérések mutatkoznak a kívánatos megközelítés és a várt végeredmény terén. Világosan kirajzolódott néhány elem, nevezetesen közös uniós szabályok szükségessége valamennyi munkavállalási célú bevándorlás tekintetében, vagy legalább a gazdasági bevándorlók néhány kulcsfontosságú kategóriájának (magasan képzett- és idénymunkások) befogadási feltételeire vonatkozóan. Az EU versenyképessége szempontjából az előbbi két kategóriát tekintik létfontosságúnak. A másik világos kérés arra irányult, hogy egyszerű, bürokráciamentes és rugalmas megoldásokat javasoljanak. Mivel számos tagállam nem támogatta a horizontális megközelítést, a Bizottság úgy vélte, hogy az ágazatonkénti megközelítés reálisabb, és jobban megfelel majd a rugalmasság iránti igénynek. A Bizottság figyelembe vette a legális migrációra vonatkozó politikai tervével kapcsolatban, valamint a hatástanulmánnyal összefüggésben tett megjegyzéseket. | Szakvélemények összegyűjtése és felhasználása | 229 | Nem volt szükség külső szakértők bevonására. | 230 | Hatásvizsgálat Az alábbi lehetőségek merültek fel: A. lehetőség – status quo. A magasan képzett munkavállalók befogadásával kapcsolatban nagymértékben eltérnek a tagállamok bevándorlási politikái. A munkaerőpiacon meglévő és növekvő hiányok betöltése érdekében egyre nagyobb igény mutatkozik e munkavállalók iránt, azonban az EU-nak lényegében nem sikerül vonzania őket. A területre vonatkozó közös fellépés hiányában a helyzet nem változhat lényegesen. B. lehetőség – a magasan képzett munkavállalók befogadására vonatkozó alapvető közös politika létrehozása. A belépés minimális feltételeire tennének javaslatot, széleskörű mérlegelési lehetőséget hagyva a tagállamoknak nemzeti jogszabályaik megkülönböztető elemeinek meghatározására. A tartózkodási és munkafeltételeket nem rendeznék. E lehetőségnek csupán korlátozott hatása lenne az ilyen munkavállalók vonzására, illetve az EU munkaerőpiaci hatékonyságának javítására: egészében véve rendkívül csekély hatást gyakorolna a makrogazdasági környezetre. C. lehetőség – a befogadási rendszer egyszerűsítése azáltal, hogy uniós pontrendszert, valamint azonnali családegyesítést és képzettség-megfeleltetési adatbázis létrehozását lehetővé tévő gyorsított befogadási eljárást vezetnek be. E lehetőség nagymértékben elősegítené és megkönnyítené a harmadik országbeli, magasan képzett munkásoknak az EU-ba történő migrációját. Ugyanakkor, ha a pontokat nem uniós szinten határoznák meg (ami jelenleg ellentétben állhatna a szubszidiaritással), a bevándorlók továbbra is nagyon eltérő befogadási feltételekkel találkoznának. D. lehetőség – közös kritériumok meghatározása, valamint a belépésre, továbbá kedvező tartózkodási feltételekre (munkával és tartózkodással kapcsolatos jogok, azonnali családegyesítés, huzamos közösségi tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás gyorsabb megszerzése stb.) vonatkozó gyorsított rendszer létrehozása. A magasan képzett, harmadik országbeli munkavállalók gazdasági növekedéshez és versenyképességhez nyújtott hozzájárulásának maximalizálására a munkaerőpiacba és a társadalomba történő hatékony integrálásuk volna a legjobb módszer, ami valóban javítaná az EU-nak a jelenlegi és várható kihívások kezelésére való képességét. Ennek a politikának a hatása azonban az egyes tagállamokra korlátozódna. E1. lehetőség – az EU-n belüli mobilitás előmozdítása a nemzeti prioritások listáinak koordinációja útján, valamint az EU kék kártya és az EU kék kártya birtokosaira vonatkozó adatbázis létrehozatala révén. Az EU-n belüli mobilitás nagymértékben ösztönözné a harmadik országbeli, magasan képzett munkavállalókat, hogy az EU munkaerőpiacára lépjenek, valamint elsődleges szerepet játszhatna a bizonyos területeken/ágazatokban mutatkozó munkaerőhiány enyhítésében. További eszközök járulhatnának hozzá a munkaerő-kereslet és -kínálat összeegyeztetéséhez (azaz az EU kék kártya adatbázis). Ez a szakpolitikai lehetőség jelentős és kedvező hatást gyakorolna a munkaerőpiac hatékonyságára, valamint az EU makrogazdasági környezetére. E2. lehetőség – a 2003/109/EK irányelv EU-n belüli mobilitásra vonatkozó rendelkezéseinek kiterjesztése a magasan képzett munkaerőre. Ez a lehetőség is tartalmazza a C. lehetőség szerinti pontrendszert. Ennek alapján azonban a mobilitás az E1. szerintinél korlátozottabb lehetne. Ez egészében korlátozná e szakpolitikai lehetőség hatókörét és hatékonyságát. F. lehetőség – kommunikáció, összehangolás és együttműködés. A tervezett intézkedések bizonyos fokig támogatnák a magasan képzett munkaerő vonzását elősegítő közös alap megteremtését, és nagyobb mértékben e munkaerőnek az EU munkaerőpiacán való hatékony elosztását. Azonban e lehetőség csak korlátozott mértékben lenne hatékony. | 231 | A Bizottság által végzett és a munkaprogramban szereplő hatásvizsgálatról szóló jelentés megtekinthető a következő weboldalon: [beilleszteni]. | A JAVASLAT JOGI ELEMEI | 305 | A javasolt fellépés összefoglalása A javaslat a magasan képzett, harmadik országbeli munkaerő befogadása tekintetében gyorsított eljárást hoz létre a következő közös fogalommeghatározások és kritériumok alapján: munkaszerződés, szakmai képesítés, valamint a nemzeti szinten meghatározott minimumszintet meghaladó illetmény. A „fiatal szakemberek” számára külön rendszert terveztek. A befogadott munkaerő számára a munkavállalást lehetővé tévő tartózkodási engedélyt állítanak ki („EU kék kártya”): ez az engedély számos jogot ruház rájuk és családtagjaikra, ideértve a családegyesítés kedvező feltételeit is. Az első két évben korlátozni fogják a tartózkodás helye szerinti tagállam munkaerőpiacához való hozzáférést. A javaslat azt is lehetővé tenné, hogy az „EU kék kártya” birtokosa, aki két évig jogszerűen tartózkodott az első tagállam területén, munkavállalás céljából bizonyos feltételekkel egy második tagállamba költözzön. Az EU-n belüli mobilitás elősegítése érdekében eltéréseket írtak elő a 2003/109/EK tanácsi irányelvtől, különösen annak lehetőségét, hogy a huzamos közösségi tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás megszerzése érdekében összeszámítsák a különböző tagállamokban eltöltött időszakokat. E jogállás megadását követően alkalmazni kell a 2003/109/EK irányelvnek a mobilitásról szóló rendelkezéseit, azonban a tagállamoknak a befogadást kérelmező harmadik országbeli állampolgárokkal szemben előnyben kell részesíteniük e szakembereket. | 310 | Jogalap E javaslat a harmadik országbeli állampolgárok belépésének és tartózkodásának feltételeire, valamint a szükséges engedélyek kiállításával kapcsolatos eljárási szabályokra vonatkozik. A javaslat azokat a feltételeket is meghatározza, amelyek mellett valamely harmadik országbeli állampolgár második tagállamban tartózkodhat. Következésképpen a megfelelő jogalap az EK-Szerződés 63. cikke (3) bekezdésének a) pontja és (4) bekezdése. | 320 | A szubszidiaritás elve A szubszidiaritás elve annyiban érvényesül, amennyiben a javaslat nem tartozik a Közösség kizárólagos hatáskörébe. | A javaslat célkitűzéseit a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani a következő ok(ok) miatt. | 321 | Ha a tagállamok egyedül járnak el, nem képesek helyt állni a magasan képzett, harmadik országbeli munkaerőért folytatott nemzetközi versenyben. | 323 | Mivel minden egyes nemzeti rendszer zárt és egymással is versenyben áll, e munkavállalók belépésének és tartózkodásának számos feltétele eltérő lesz. Ez a bevándorlók választásainak torzulásához vezethet, és ami ennél is fontosabb, túlbonyolítaná a szükséges munkaerő újraelosztását, mivel a munkaerőpiaci szükségletek változása azzal a következménnyel járhatna, hogy elveszítik a már az Unióban tartózkodó magasan képzett munkaerőt. | A javaslat célkitűzéseit közösségi fellépéssel hatékonyabban lehet megvalósítani a következő ok(ok) miatt. | 324 | Az EU-nak az a fő vonzóereje a versenytársaival szemben, hogy – miközben teljesíti az uniós vállalatok konkrét igényeit – 27 munkaerőpiachoz biztosítja a hozzáférést, és ezáltal a szakmai fejlődés lehetőségét. Ez azonban csak közösségi fellépés segítségével érhető el (szükség van a közösségi vívmányoktól történő eltérésre is annak érdekében, hogy a huzamos közösségi tartózkodási engedély megszerzéséhez könnyített feltételeket hozzanak létre), valamint csak akkor végrehajtható, ha e munkavállalók befogadása céljából közös rendszer áll rendelkezésre. | 325 | A közös fellépés biztosítani fogja, hogy ezek a munkavállalók: (1) közös szabályok szerint kerülnek befogadásra; (2) az egész EU-ban azonos szintű jogokat élveznek; (3) rendelkeznek azzal a lehetőséggel, hogy egyik tagállamból egy másikba átköltözzenek annak érdekében, hogy alkalmazkodjanak a magasan képzett migráns munkaerő iránti kereslet ingadozásához és gyors választ adjanak rá; (4) teljes mértékben integrálódnak az EU-ba. | 327 | A javaslat megfelelő mozgásteret biztosít a tagállamoknak, hogy a rendszert nemzeti munkaerőpiaci szükségleteikhez igazítsák, valamint nem sérti azt a tagállami hatáskört, hogy meghatározzák a munkavállalási céllal az EU-ba belépő gazdasági bevándorlók számát. | A javaslat ezért megfelel a szubszidiaritás elvének. | Az arányosság elve A javaslat a következők miatt megfelel az arányosság elvének. | 331 | A választott jogi eszköz irányelv, amely a tagállamok számára nagyfokú rugalmasságot biztosít a végrehajtás során. Az EK-Szerződés 63. cikkének utolsó előtti bekezdése szerint a tagállamok fenntarthatnak vagy bevezethetnek az irányelvben foglaltaktól eltérő rendelkezéseket is, feltéve hogy azok összeegyeztethetőek a Szerződéssel és a nemzetközi megállapodásokkal. | Az eszközök megválasztása | 341 | A javasolt eszköz: irányelv. | 342 | Egyéb eszközök nem felelnének meg a következő ok(ok) miatt: E fellépés megfelelő eszköze az irányelv; amely kötelező minimumszabályokat ír elő, azonban rugalmasságot biztosít a tagállamok számára munkaerőpiaci szükségleteik és jogi keretük tekintetében. | KÖLTSÉGVETÉSI VONATKOZÁSOK | 409 | A javaslat nincs kihatással a Közösség költségvetésére. | TOVÁBBI INFORMÁCIÓK | Felülvizsgálati/módosítási/megszüntetési záradék | 531 | A javaslat felülvizsgálati záradékot tartalmaz. | 550 | Megfelelési táblázat A tagállamok az irányelvet átültető nemzeti rendelkezések szövegét, valamint a rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot kötelesek eljuttatni a Bizottsághoz. | 570 | A javaslat részletes magyarázata 1. cikk A javaslatnak két célja van. Az első az, hogy különleges eljárást vezessen be a magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából három hónapot meghaladó Unión belüli tartózkodást kérelmező harmadik országbeli állampolgárok belépésére és tartózkodására vonatkozóan. A második cél az EK-Szerződés 63. cikke (4) bekezdésének érvényre juttatása, valamint annak meghatározása, hogy e javaslat alapján egy bizonyos tagállam területén jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok és családtagjaik milyen feltételekkel tartózkodhatnak másik tagállamban. 2. cikk A javaslat utal a „magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás” fogalmára. Ez a fogalommeghatározás két elemen alapul: az első az a követelmény, hogy munkavállalóként végezzenek gazdasági tevékenységet, kizárva ezzel azokat a harmadik országbeli állampolgárokat, akik önálló vállalkozói tevékenységet kívánnak folytatni. A második a szükséges „felsőfokú szakmai képesítésre” vonatkozó követelmény. Azon szakemberek tekintetében és érdekében, akiknek tevékenységük gyakorlásához nem feltétlenül szükséges a felsőfokú végzettség (tapasztalt menedzserek, bizonyos informatikai szakemberek stb.), a javaslat lehetővé teszi, hogy felsőoktatási képesítés helyett a szakmában szerzett legalább hároméves szakmai tapasztalatot vegyék figyelembe. 3.és 4. cikk A javaslat nem vonatkozik az uniós polgárokra és családtagjaikra, ideértve azokat is, akiknek egy adott tagállamban történő munkavállalásra való jogosultságát átmeneti intézkedések korlátozzák. Szintén nem vonatkozik azokra a harmadik országbeli állampolgárokra, akik huzamos közösségi tartózkodási engedéllyel rendelkeznek vagy menekültek, azokra a személyekre, akik a közösségi jogszabályokkal vagy összhangban vagy nemzetközi megállapodásba foglalt kötelezettségvállalás alapján, szigorúan ideiglenes jelleggel tartózkodnak egy tagállamban, valamint egyéb korlátozott kategóriákra. Annak érdekében, hogy ne sérüljön az irányelv hatásköre, e javaslat nem engedélyezi, hogy a tagállamok kedvezőbb feltéteket biztosítsanak a Közösség területére történő első belépéskor. Mivel a tartózkodási feltételek (ideértve a családegyesítést is) csak a tartózkodás helye szerinti tagállam vonatkozásában érintik az adott harmadik országbeli állampolgárok helyzetét, így a tagállamok továbbra is kedvezőbb feltételeket biztosíthatnak. 5. cikk E cikk állapítja meg a kérelmező által teljesítendő feltételeket, amelyek közül az alábbiakat kifejezetten csak e javaslat tartalmazza: 1) Mivel a befogadás keresletorientált, munkaszerződést vagy kötelező állásajánlatot kell bemutatni. 2) A munkaszerződésben megállapított illetménynek legalább egyenértékűnek kell lennie egy bizonyos, nemzeti szinten megállapított küszöbértékkel. A tagállamok jogosultak ezt a küszöbértéket munkaerőpiacuknak és bevándorlási politikájuknak megfelelő szinten megállapítani. Ugyanakkor annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok ne fosszák meg lényegi tartalmától ezt a kritériumot azáltal, hogy olyan bérszintet állapítanak meg, amely túl alacsony ahhoz, hogy saját országuk vagy az Unió magasan képzett munkavállalója elfogadja az egyébként képesítésének megfelelő állást, e javaslatban szükségesnek tartották olyan viszonylagos legkisebb küszöbérték meghatározását, amely elsősorban a nemzeti jogszabályokban megállapított minimálbérhez kapcsolódik. Ezenfelül e javaslat rendelkezik az Unión belüli fokozott mobilitásról, amellyel a magasan képzett harmadik országbeli munkavállaló azt követően élhetne, hogy megszerezte az EK huzamos tartózkodási engedélyt: a viszonylagos közös minimumszint azt kívánja biztosítani, hogy egy adott tagállam befogadási határozatai középtávon ne gyakoroljanak kedvezőtlen hatást a többiekre. Azt is biztosítani kell, hogy a kérelmező rendelkezzen az önmaga eltartásához – és szükség esetén a visszatérés költségeinek fedezéséhez – szükséges pénzeszközökkel anélkül, hogy az érintett tagállam szociális segélyezési rendszerére szorulna. 3) A nem szabályozott foglalkozások esetében a kérelmezőnek bizonyítania kell, rendelkezik a szükséges felsőfokú végzettséggel vagy legalább az előbbivel egyenértékűnek tekinthető hároméves szakmai tapasztalattal az érintett foglalkozásban. A tagállamok nem kérhetik mindkettő igazolását. Szabályozott foglalkozások esetében a kérelmezőnek meg kell felelnie a nemzeti vagy közösségi jogszabályokban megállapított követelményeknek. 6. cikk Ez az eltérés a 30 év alatti fiatal szakemberekre vonatkozik, akik valószínűleg nem rendelkeznek elég szakmai tapasztalattal ahhoz, hogy magas fizetést igényeljenek. Erre az esetre az a kiegészítő kötelező feltétel vonatkozik, hogy befejezett felsőoktatási tanulmányokkal kell rendelkezni a munkaszerződés szerint végzendő tevékenységgel kapcsolatos szakterületen. Azon fiatal szakemberek esetében, akik az EU területén végeztek tanulmányokat, javaslatot tettek a bérezési kritérium további enyhítésére. 7., 9. és 10. cikk A javaslat nem hoz létre befogadás iránti jogot. E rendelkezések meghatározzák az elutasítás (valamint a visszavonás, illetve a meghosszabbítás megtagadása) kötelező és lehetséges indokait, különösen a kritériumok nem teljesítését, kvóták meglétét, valamint a tagállamoknak azt a lehetőségét, hogy munkaerőpiaci vizsgálatot végezzenek. Ez utóbbi lehetőség különösen a harmadik országbeli állampolgároknak a tagállamok területére történő munkavállalási célú befogadására vonatkozó korlátozásokról szóló, 1994. június 20-i tanácsi állásfoglalásra utal. A 2003-as és 2005-ös csatlakozási okmány vonatkozó rendelkezéseiben meghatározott közösségi preferencia elve elsődleges jognak minősül, és ennélfogva azoknak a tagállamoknak, amelyek még mindig átmeneti intézkedéseket alkalmaznak, ezek során az irányelvet automatikusan a csatlakozási okmányoknak megfelelően kell alkalmazniuk. 8., 11. és 12. cikk Azok a kérelmezők (és nem a családtagjaik), akikre vonatkozóan az érintett tagállam kedvező döntést hozott, megkapják az EU kék kártya elnevezésű tartózkodási engedélyt, amely megállapítja a munkavállalás engedélyezésének feltételeit. Gyorsított eljárást (30 nap), illetve a jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok esetében az ezen eljárás kérelmezésére, továbbá – kedvező döntés esetén – jogállásuk megváltoztatására vonatkozó jogot irányoztak elő. 13., 14. és 15. cikk A javaslat az EU gazdasága szempontjából úgy tekint a magasan képzett munkaerőre, mint lehetőségre, azonban úgy véli, hogy a jogaikat a tartózkodás időtartamától kell függővé tenni. Annak érdekében, hogy fokozatosan integrálják a magasan képzett munkaerőt a munkaerőpiacra, az EU kék kártya birtokosának a jogszerű tartózkodás első két évében minden munkahely változtatásához az első belépéskor érintett tagállam illetékes hatóságainak engedélye szükséges. Ezen időszakot követően az érintett személynek már nem kell bizonyítania, hogy megfelel a magas szintű képzettséget igénylő munka elvállalásához szükséges bérezési és képesítési követelményeknek, mivel ennek értékelését a munkáltatóra és a piacra bízzák. A visszaélések elkerülése érdekében értesítési követelményt vezettek be. Három hónapos munkanélküliségi időszakot engedélyeztek: a fentieknek megfelelően a tartózkodás időtartamától függnek azok a feltételek, amelyek mellett új munkaviszony engedélyezhető. Ezek a rendelkezések a tartózkodás helye szerinti (első vagy második) tagállamtól függetlenül, a huzamos közösségi tartózkodási engedély megszerzéséig alkalmazandók. A 15. cikk állapítja meg azokat a területeket, amelyeken – a lehető legkedvezőbb feltételek biztosítása céljából – el kell ismerni az egyenlő bánásmódot. Csupán a tanulmányi juttatás, a lakásszerzési eljárás, valamint a szociális segély korlátozott: ezek azok a jogok, amelyekre a munkavállaló az általa fizetett járulékok alapján nem szerez jogosultságot. Ezenfelül, ezek a munkavállalók általában viszonylag magas fizetést kapnak, ennélfogva a nemzeti szabályok alapján nagy valószínűség szerint nem lennének jogosultak támogatásra. 16. cikk E cikk tartalmazza azon eltéréseket a 2003/86/EK irányelvtől, amelyeket szükségesnek tartottak ahhoz, hogy olyan vonzó rendszert hozzanak létre a magasan képzett harmadik országbeli munkaerő számára, amelynek a logikája különbözik a családegyesítési irányelvétől, mivel ez utóbbi azon harmadik országbeli állampolgárok integrációjának előmozdítására szolgáló eszköz, akiknek megalapozott kilátásai lehetnek a letelepedési jogosultság megszerzésére. A tagállamokban és más országokban már létező rendszerekkel összhangban a javaslat ideiglenes tartózkodás esetén is rendelkezik azonnali családegyesítésről, valamint a házastársnak a munkaerőpiachoz való hozzáféréséről. E célok megvalósítása érdekében azt is előírja, hogy a beilleszkedéssel kapcsolatos esetleges nemzeti intézkedéseket csak akkor kell tenni, ha a családtagok már az EU területén tartózkodnak. 17. cikk E javaslat célja a magasan képzett munkaerő földrajzi mobilitásának ösztönzése. Ezért a 2003/109/EK irányelvtől való eltérések – amelyek lehetővé teszik a mobil munkavállalók számára, hogy a huzamos közösségi tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás megszerzésére vonatkozó legfontosabb feltétel telesítése érdekében összeszámítsák a két (vagy legfeljebb három) tagállamban eltöltött időszakokat – arra irányulnak, hogy ne büntessék ezeket a munkavállalókat. A körkörös migrációra vonatkozó politika fenntartása, valamint az esetleges agyelszívó hatás korlátozása érdekében szigorú feltételektől kellene függővé tenni az EU-tól való távollét időszakaira vonatkozó eltéréseket. 18., 19., 20. és 21. cikk A 19. cikk a 2003/109/EK irányelv főbb irányvonalaival összhangban körvonalazza az EU-n belüli mobilitás feltételeit a huzamos közösségi tartózkodási engedély megszerzését megelőzően, azonban megengedi a tagállamoknak, hogy az első belépéssel azonos feltételeket alkalmazzanak. A 20. cikk szabályozza az EU-n belüli mobilitást e jogállás megszerzését követően: a munkavállalók e kategóriájának sajátosságait, valamint abszolút értékben korlátozott számát figyelembe véve e cikk a befogadott személyek teljes számára vonatkozó azon korlátozások nélkül alkalmazza az irányelvet, amelyeket a tagállamok a többi, huzamos közösségi tartózkodási engedéllyel rendelkező személy tekintetében tarthatnak fenn. E cikk úgy rendelkezik továbbá, hogy a tagállamok részesítsék előnyben a huzamos közösségi tartózkodási engedéllyel rendelkező, magasan képzett személyeket az azonos célból befogadást kérő többi harmadik országbeli állampolgárral szemben. A 18. cikkben új tartózkodási engedélyt hoztak létre, hogy meghatározzák jogosultjaik különleges jogállását. A huzamos közösségi tartózkodási engedély jogosult általi megszerzését megelőzően a második tagállamban történő családegyesítés gyakorlásának szabályai a 2003/109/EK irányelv 16. cikkét tükrözik. VI. fejezet Az egyetlen olyan rendelkezés, amelyet kifejezetten csak ez a javaslat tartalmaz, a tagállamoknak arra a kötelezettségére vonatkozik, hogy a 2006/688/EK tanácsi irányelvvel létrehozott hálózat útján megosszák az esetleges kvótákra, valamint a végrehajtásukkal kapcsolatos éves statisztikára vonatkozó adatokat. Ezek az adatok lehetővé teszik majd a képzett emberi erőforrások hiányától sújtott fejlődő országokban folytatott toborzás nyomon követését is. | E-22451 | (Az indokolás érvényes – 22451 karakter-nem felel meg a DGT előírásnak). | 1. 2007/0228 (CNS) Javaslat: A TANÁCS IRÁNYELVE a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 63. cikke (3) bekezdésének a) pontjára és (4) bekezdésére, tekintettel a Bizottság javaslatára[1], tekintettel az Európai Parlament véleményére[2], tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[3], tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[4], mivel: (1) A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fokozatos létrehozása céljából a Szerződés rendelkezik a menekültügy, a bevándorlás és a harmadik országbeli állampolgárok jogainak védelme terén elfogadandó intézkedésekről. (2) A Szerződés úgy rendelkezik, hogy a Tanácsnak el kell fogadnia a belépés és a tartózkodás feltételeire, valamint a huzamos tartózkodásra jogosító vízumok és huzamos tartózkodási engedélyek tagállamok által történő kiadásával kapcsolatos eljárási szabályokra vonatkozó bevándorlás-politikai intézkedéseket, továbbá azoknak a jogoknak és feltételeknek a meghatározására vonatkozó intézkedéseket, amelyek mellett harmadik országoknak a tagállamok valamelyikében jogszerűen tartózkodó állampolgárai más tagállamokban tartózkodhatnak. (3) A lisszaboni Európai Tanács 2000. márciusban azt a célt tűzte a Közösség elé, hogy 2010-re a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává váljon. (4) Az Európai Tanács által 2004. november 4-5-én elfogadott Hágai Program elismerte, hogy a legális migráció fontos szerepet fog játszani az európai tudásalapú gazdaság megerősítésében és a gazdasági fejlődés elősegítésében, ezáltal hozzájárulva a lisszaboni stratégia végrehajtásához, és felkérte a Bizottságot, hogy nyújtson be tervet a legális migrációra vonatkozó politikáról, beleértve az olyan befogadási eljárásokat, amelyek képesek gyorsan alkalmazkodni a munkaerőpiacon jelen lévő migráns munkaerő iránti keresletben megfigyelhető ingadozásokhoz. (5) A 2006. december 14-15-i Európai Tanács annak érdekében, hogy segítséget nyújtsanak a tagállamok jelenlegi jövőbeni munkaerő-szükségleteik kielégítéséhez, számos intézkedés megtételéről állapodott meg 2007-re vonatkozóan, többek között a nemzeti hatásköröket teljes mértékben tiszteletben tartó, megfelelően irányított legális bevándorlásra vonatkozó szakpolitikák kidolgozásáról. (6) A lisszaboni folyamat célkitűzéseinek elérése érdekében fontos az uniós polgársággal rendelkező, magasan képzett munkaerő unión belüli mobilitásának elősegítése is, különösen a 2004-ben és 2007-ben csatlakozott tagállamok állampolgárai esetében. Ezen irányelv végrehajtása során a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani a különösen a 2003. április 16-i és 2005. április 25-i csatlakozási okmány vonatkozó rendelkezéseiben megállapított közösségi preferencia elvét. (7) Ezen irányelv célja, hogy a harmadik országbeli állampolgárok három hónapnál hosszabb időtartamra, magas képzettséget igénylő munkavállalás céljából történő belépésének és mozgásának elősegítésével hozzájáruljon az előbbi célkitűzések eléréséhez és az előbb említett munkaerőhiány megoldásához annak érdekében, hogy a Közösséget vonzóbbá tegye a világ minden tájáról érkező ilyen munkaerő számára és fenntartsa a Közösség versenylépességét és gazdasági növekedését. E célok elérése érdekében a magasan képzett munkavállalók és családjuk befogadását gyorsított befogadási eljárás létrehozásával szükséges megkönnyíteni, valamint azáltal, hogy számos területen a fogadó tagállam állampolgáraival egyenlő gazdasági és szociális jogokat biztosítanak számukra. Ezen irányelv e jogok tekintetében az [„valamely tagállam területén való tartózkodás és munkavállalás céljából harmadik országbeli állampolgárok részére kiállítandó egységes engedély egységes kérelmezési eljárásáról, valamint a valamely tagállam területén jogszerűen tartózkodó harmadik állambeli munkavállalók közös jogairól”] szóló irányelv[5] megfelelő rendelkezésére épül. (8) A családegyesítésre és a házastárs munkához jutására vonatkozó előnyös feltételek minden, a magasan képzett munkaerő vonzására irányuló rendszernek alapvető elemét képezik. Az előbbi cél elérése érdekében a családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22-i 2003/86/EK tanácsi irányelvtől[6] történő különleges eltéréseket kell előírni. (9) Ezen irányelv nem sértheti a tagállamoknak azt a hatáskörét, hogy meghatározzák, hány, munkavállalási céllal érkező, harmadik országokból származó állampolgárt engednek be a területükre. E hatáskör azokra a harmadik országbeli állampolgárokra is vonatkozik, akik ellenérték fejében végzett gazdasági tevékenység folytatása céljából kívánnak valamely tagállam területén maradni és más rendszer alapján jogszerűen tartózkodnak abban a tagállamban, így például az egyetemi hallgatók tanulmányaik befejezését követően, illetve olyan kutatók, akiket a harmadik országok állampolgárai tanulmányok folytatása, diákcsere, javadalmazás nélküli gyakorlat, illetve önkéntes szolgálat céljából történő beutazásának feltételeiről szóló, 2004. december 13-i 2004/114/EK tanácsi irányelv[7], valamint a harmadik országbeli állampolgároknak az Európai Közösség területén folytatott tudományos kutatás céljából való fogadására vonatkozó külön eljárásról szóló, 2005. október 12-i 2005/71/EK tanácsi irányelv[8] alapján fogadtak be, és a közösségi vagy a nemzeti jog szerint nem jogosultak a munkaerőpiachoz való állandó hozzáférésre. (10) Ezen irányelvnek olyan rugalmas, keresletorientált belépési rendszert kell előírnia, amely objektív kritériumokon – így például a tagállamok bérszínvonalával összehasonlítható alsó bérezési küszöbértékén – és szakmai képesítéseken alapul. A nemzeti bérezési küszöbértékek legkisebb közös nevezőjének meghatározása érdekében az egész EU-n belül szükség van befogadási feltételekkel kapcsolatos harmonizáció minimumszintjének biztosítására. A tagállamoknak munkaerőpiacuk helyzetének és bevándorlási politikáiknak megfelelően kell meg határozniuk a nemzeti küszöbértékeket. (11) Eltéréseket kell megállapítani a fő rendszer bérezési küszöbértékétől azon magasan képzett, 30 év alatti kérelmezők esetében, akik viszonylag korlátozott szakmai tapasztalatuk és munkaerőpiaci helyzetük miatt nincsenek abban a helyzetben, hogy megfeleljenek a fő rendszer bérezési követelményeinek, továbbá azok esetében, akik felsőfokú végzettségüket az Európai Unióban szerezték meg. (12) Amennyiben valamely tagállam úgy dönt, hogy befogad valamely, az előbbi közös kritériumoknak megfelelő harmadik országbeli állampolgárt, ez utóbbi megkapja az EU kék kártya elnevezésű különleges tartózkodási engedélyt, és lehetővé teszik a munkaerőpiachoz történő fokozatos hozzáférését, valamint a számára és családja számára biztosított tartózkodási és mozgási jogok gyakorlását. (13) Az EU kék kártya formátuma megfelel a harmadik országok állampolgárai tartózkodási engedélye egységes formátumának megállapításáról szóló 1030/2002/EK rendelet[9] rendelkezéseinek, és lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy információkat közöljenek, elsősorban azokra a feltételekre vonatkozóan, amelyekkel engedélyezték az adott személy munkaválását. Az [„valamely tagállam területén való tartózkodás és munkavállalás céljából harmadik országbeli állampolgárok részére kiállítandó egységes engedély egységes kérelmezési eljárásáról, valamint a valamely tagállam területén jogszerűen tartózkodó harmadik állambeli munkavállalók közös jogairól”] szóló irányelv horizontális rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni. (14) Azon harmadik országbeli állampolgárok részére, akik érvényes úti okmánnyal és a schengeni vívmányokat teljes mértékben alkalmazó tagállam által kiállított kék kártyával rendelkeznek, engedélyezni kell, hogy az e vívmányokat teljes mértékben alkalmazó tagállamok területére belépjenek és azon belül legfeljebb három hónapig szabadon mozogjanak, összhangban a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat) [10] 2. cikkének (15) bekezdésével és 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjával, valamint a Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló Egyezmény (Schengeni Végrehajtási Egyezmény) [11] 21. cikkével. (15) El kell ismerni, hogy a harmadik országbeli magasan képzett munkaerő foglalkoztatási és földrajzi mobilitása a munkaerőpiac hatékonyságának javítására, a szakképzett munkaerő hiányának megelőzésére és a regionális egyenlőtlenségek kiegyenlítésére szolgáló elsődleges mechanizmus. A közösségi preferencia elvének tiszteletben tartása és a rendszerrel történő esetleges visszaélések elkerülése érdekében korlátozni kell a harmadik országbeli, magasan képzett munkavállalók foglalkoztatási mobilitását egy adott tagállamban való jogszerű tartózkodásuk első két évben. (16) A harmadik országbeli munkavállalók EU-n belüli földrajzi mobilitását jogszerű tartózkodásuk első időszakában ellenőrizni és a kereslet függvényében szabályozni kell. A „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás megadását követően a tagállamoknak előnyben kell részesíteniük e munkavállalókat az EU-n belüli mozgásra vonatkozó joguk gyakorlása során. Annak érdekében, hogy ne büntessék azon magasan képzett munkavállalók földrajzi mozgását, akik még nem szerezték meg a közösség területén huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállást, továbbá a földrajzi és körkörös migráció serkentése céljából rendelkezni kell harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25-i 2003/109/EK tanácsi irányelvtől[12] való eltérésekről. (17) Elő kell segíteni és fenn kell tartani a magasan képzett, harmadik országbeli munkavállalóknak a Közösség és származási országuk közötti mobilitását. Annak érdekében, hogy meghosszabbítsák a Közösség területétől való távollét azon időszakát, amelyet nem kell figyelembe venni a huzamos közösségi tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállásra való jogosultsághoz szükséges jogszerű és folyamatos tartózkodás kiszámításakor, eltéréseket kell előírni a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25-i 2003/109/EK tanácsi irányelvtől. A2003/109/EK tanácsi irányelvben előírtnál hosszabb távolléti időszakokat kell engedélyezni azt követően is, hogy a harmadik országbeli munkavállalók megszerezték a huzamos közösségi tartózkodási engedéllyel rendelkezők jogállását. Különösen a fejlődő országokból származó, magasan képzett harmadik országbeli munkavállalók körkörös mobilitásának ösztönzése érdekében a tagállamoknak meg kell vizsgálniuk, kívánnak-e élni a 2003/109/EK tanácsi irányelv 4. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében, valamint 9. cikk (2) bekezdésében adott lehetőséggel, azaz engedélyeznek-e az irányelvben előírtnál hosszabb távolléti időszakokat. Különösen az alapul szolgáló fejlesztési célkitűzésekkel való összhang biztosítása érdekében ezen eltérések csak akkor alkalmazhatók, amennyiben bizonyítható, hogy az érintett személy munkavállalás, tanulmányok vagy önkéntes tevékenység céljából tért vissza származási országába. (18) A magasan képzett munkaerőnek a szociális biztonság tekintetében egyenlő bánásmódban kell részesülnie. A szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet[13] határozza meg a szociális biztonság ágait. Az 1408/71/EGK és az 574/72/EGK rendelet rendelkezéseinek valamely harmadik ország e rendelkezések által pusztán állampolgárságuk okán nem érintett állampolgáraira való kiterjesztéséről szóló, 2003. május 14-i 859/2003/EK tanácsi rendelet[14] kiterjeszti az 1408/71/EGK rendelet rendelkezéseit azokra a harmadik országbeli állampolgárokra, akik jogszerűen tartózkodnak az Európai Unió területén, illetve azokra, akiknek a helyzete nem csupán egy tagállamot érint. E javaslatnak a szociális biztonság tekintetében történő egyenlő bánásmódra vonatkozó rendelkezései azon személyekre is közvetlenül alkalmazandók, akik közvetlenül egy harmadik országból érkeznek valamely tagállamba. Ugyanakkor ezen irányelv nem keletkeztethet a szociális biztonság területén már meglévő közösségi jogszabályokban meghatározottaknál több jogot azon harmadik országbeli állampolgárok számára, akiknek a helyzete nem csupán egy tagállamot érint. (19) Harmadik országbeli állampolgár másik tagállamban megszerzett szakmai képesítését ugyanúgy kell elismerni, mint uniós polgárok esetében, továbbá a harmadik országban megszerzett képesítéseket a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[15] rendelkezéseinek megfelelően kell figyelembe venni. (20) E rendelet végrehajtása során a tagállamoknak tartózkodniuk kell a fejlődő országbeli aktív munkaerő toborzástól az emberi erőforrások hiányával küzdő ágazatokban. A fejlődő országokban az egészségügyi dolgozók kritikus hiányának megoldására vonatkozó európai cselekvési programról (2007–2013) szóló, 2007. május 14-i tanácsi és tagállami következtetésekben hangsúlyozottaknak megfelelően ki kell dolgozni – elsősorban az egészségügyi ágazatban – az állami- és magánszektor munkáltatóira alkalmazandó etikus munkaerő-felvételi politikákat és elveket. A körkörös és ideiglenes migráció elősegítésére vonatkozó mechanizmusok, iránymutatások és egyéb eszközök kidolgozásával, valamint a magasan képzett munkaerő bevándorlásának a fejlődő országokra gyakorolt negatív hatásait minimálisra csökkentő, míg pozitív hatásait maximálisra növelő egyéb intézkedések segítségével kell megerősíteni az előbbi politikákat és elveket. Az ilyen intézkedéseknek figyelembe kell venniük a migrációról és a fejlesztésről szóló, 2006. november 22-én és 23-án Tripoliban elfogadott afrikai-EU együttes nyilatkozat irányelveit, valamint a 2006. december 14-15-i Európai Tanács felhívásának megfelelően átfogó bevándorlási politika létrehozatalára kell irányulniuk. (21) Különleges jelentési rendelkezéseket kell előírni a magasan képzett munkaerőre vonatkozó rendszer végrehajtásának nyomon követésének céljából, továbbá hogy azonosítani, és lehetőség szerint ellensúlyozni lehessen a fejlődő országokban, elsősorban a Szaharától délre fekvő afrikai országokban jelentkező agyelszívás esetleges hatásait. Ezért a tagállamok a menekültügy és bevándorlás területét érintő tagállami intézkedésekkel kapcsolatos kölcsönös tájékoztatási mechanizmus létrehozásáról szóló, 2006. október 5-i 2006/688/EK tanácsi határozattal[16] ebből a célból létrehozott hálózat útján évente továbbítják az adott tagállam által befogadott, magasan képzett bevándorlók foglalkozására és nemzetiségére vonatkozó adatokat. (22) A javasolt fellépés célkitűzéseit – vagyis külön befogadási eljárás bevezetését és a harmadik országbeli állampolgárok magas képzettséget igénylő munkavállalási célú belépésére és három hónapnál hosszabb időtartamú tartózkodására alkalmazandó feltételek elfogadását – különösen a tagállamok közötti mobilitás biztosítása tekintetében a tagállamok nem képesek megfelelően biztosítani, és ezért azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók. Ennélfogva a Közösség jogosult intézkedéseket hozni a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban. Az ugyanezen cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ezen irányelv nem haladja meg a célok eléréséhez szükséges mértéket. (23) Ezen irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, valamint az Európai Unió alapjogi chartájában és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben elismert alapelveket, és ennek megfelelően kell végrehajtani. (24) A tagállamoknak ezen irányelv rendelkezéseit nem, faj, bőrszín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai jellemzők, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez való tartozás, vagyon, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján való megkülönböztetés nélkül, és különösen a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvvel[17] és a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvvel[18] összhangban kell érvényre juttatniuk. (25) Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez mellékelt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban, valamint az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, e tagállamok nem vesznek részt ezen irányelv elfogadásában, az irányelv nem kötelezi őket és rájuk az nem alkalmazható. (26) Összhangban a Dánia helyzetéről szóló, az Európai Unióról szóló Szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó Szerződéshez csatolt jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével, Dánia nem vesz részt ezen irányelv elfogadásában, és az, valamint alkalmazása nem kötelező rá nézve. ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET: I. fejezet Általános rendelkezések 1. cikk Tárgy Ezen irányelv célja az alábbiak meghatározása: a) a harmadik országbeli állampolgárok és családtagjaik három hónapnál hosszabb időtartamra, magas képzettséget igénylő munkavállalás céljából a tagállam területére történő belépésére és tartózkodására alkalmazandó feltételek, b) a harmadik országbeli állampolgároknak és családtagjaiknak az elsőtől eltérő tagállamban történő tartózkodásának a) pont szerinti feltételei. 2. cikk Fogalommeghatározások Ezen irányelv alkalmazásában: a) „harmadik országbeli állampolgár”: az a személy, aki a Szerződés 17. cikke (1) bekezdésének értelmében nem az Unió polgára; b) „magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás”: valódi és tényleges munkavégzés másvalakinek az irányítása alatt, amiért a személy fizetést kap, valamint amelyhez felsőfokú végzettség vagy legalább hároméves, ezzel egyenértékű szakmai tapasztalat szükséges; c) „EU kék kártya”: az „EU kék kártya” elnevezést viselő engedély, amely feljogosítja a birtokosát, hogy ezen irányelv szerint az EU területén jogszerűen tartózkodjon és munkát végezzen, illetve magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából másik tagállamba költözzön; d) „első tagállam”: az a tagállam, amely a harmadik országbeli állampolgárnak először adta meg az „EU kék kártyát”; e) „második tagállam”: az elsőtől eltérő bármely tagállam. f) „családtag”: a 2003/86/EK irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerint meghatározott harmadik országbeli állampolgár; g) „felsőfokú végzettség”: bármely olyan oklevél, diploma vagy egyéb bizonyítvány, amelyet az illetékes hatóság felsőfokú oktatási program – vagyis az oktatási létesítmény helye szerinti állam által felsőoktatási intézményként elismert intézménye által kínált kurzusok – sikeres elvégzésének tanúsítása céljából állított ki. E képesítéseket ezen irányelv céljából azzal a feltétellel lehet figyelembe venni, hogy a megszerzésükhöz szükséges tanulmányi idő legalább három év. h) „felsőfokú szakmai képesítés”: felsőfokú végzettség megszerzését tanúsító okirattal vagy azzal egyenértékű, legalább hároméves szakmai tapasztalattal igazolt képesítés. i) „szakmai tapasztalat”: az érintett foglalkozás tényleges és jogszerű gyakorlása 3. cikk Hatály 1. Ezt az irányelvet azon harmadik országbeli állampolgárokra kell alkalmazni, akik magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából kérelmezik valamely tagállam területére történő befogadásuk engedélyezését. 2. Ez az irányelv nem alkalmazandó azon harmadik országbeli állampolgárokra: a) akik nemzetközi védelmet kérelmezőként vagy ideiglenes védelmi rendszerek hatálya alatt tartózkodnak valamely tagállam területén; b) akik menekültek vagy kérelmezték elismerésüket menekültként, és akiknek a kérelmével kapcsolatban még nem született végleges határozat; c) akik kutatási projektek végzése céljából, a 2007/71/EK irányelv értelmében vett kutatóként kérelmeznek tartózkodást; d) akik olyan uniós polgárok családtagjai, akik a Közösségen belüli szabad mozgáshoz való jogukat gyakorolták vagy gyakorolják; e) akik a 2003/109/EK irányelv szerinti „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállást élveznek valamely tagállamban, és alkalmazotti vagy önálló vállalkozói minőségben gazdasági tevékenység folytatása végett gyakorolják a valamely másik tagállambeli tartózkodáshoz való jogukat; f) akik a kereskedelem és a befektetések terén tevékenykedő természetes személyek egyes kategóriáinak belépését és ideiglenes tartózkodását megkönnyítő nemzetközi megállapodásokban foglalt kötelezettségvállalások alapján utaznak be egy tagállamba; g) akiknek a kiutasítását ténybeli vagy jogi indokok alapján függesztették fel. 3. Ezen irányelv nem járhat egyrészről a Közösség vagy a Közösség és tagállamai, illetve másrészről egy vagy több harmadik állam között a jövőben létrejövő bármely olyan megállapodás sérelmével, amely – annak érdekében, hogy az adott megállapodásokat aláíró fejlődő országok emberi erőforrásainak védelme révén biztosítsák az etikus munkaerő toborzást a munkaerőhiánnyal küzdő ágazatokban – felsorolná azon foglalkozásokat, amelyek nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá. 4. cikk Kedvezőbb rendelkezések 1. Ez az irányelv nem érinti az alábbi kedvezőbb közösségi rendelkezéseket: a) a közösségi jog, ideértve az egyrészt a Közösség és tagállamai, másrészt egy vagy több harmadik ország között megkötött kétoldalú vagy többoldalú megállapodásokat; b) egy vagy több tagállam és egy vagy több harmadik ország között megkötött két- vagy többoldalú megállapodások. 2. Ez az irányelv nem érinti a tagállamok jogát, hogy – az első tagállamba történő belépés kivételével – kedvezőbb rendelkezéseket fogadjanak el vagy tartsanak fenn az irányelv hatálya alá tartozó személyek belépésére és tartózkodására vonatkozóan. II. fejezet Az engedélyezés feltételei 5. cikk A befogadás kritériumai 1. Azon harmadik országbeli állampolgár, aki befogadását az ezen irányelvben megállapított célok érdekében kérelmezi: a) az érintett tagállamba szóló, legalább egyéves időtartamú, érvényes munkaszerződést vagy kötelező állásajánlatot mutat be; b) teljesíti a munkaszerződésben vagy kötelező állásajánlatban meghatározott szabályozott foglalkozás uniós polgárok általi gyakorlására vonatkozó nemzeti jogszabályokban megállapított feltételeket; c) nem szabályozott foglalkozások esetében bemutatja a munkaszerződésben vagy kötelező állásajánlatban meghatározott foglalkozásra vagy ágazatra vonatkozó felsőfokú szakmai képesítést tanúsító dokumentumokat; d) a nemzeti jog szerint meghatározott érvényes úti okmányt, valamint – adott esetben – érvényes tartózkodási engedélyre vonatkozó tanúsítványt mutat be. A tagállamok megkövetelhetik, hogy az úti okmány érvényességi ideje kiterjedjen legalább a tervezett tartózkodás kezdeti időtartamára; e) igazolást mutat be, hogy – valamennyi olyan kockázattal szemben, amely ellen az érintett tagállam állampolgárait általában biztosítják – a kérelmező és családtagjai rendelkeznek betegbiztosítással arra az időszakra vonatkozóan, amikor a munkaszerződésből kifolyólag vagy azzal kapcsolatban nem nyújtanak ilyen biztosítási fedezetet vagy annak megfelelő ellátásokat; f) nem lehet olyan személy, akiről feltételezik, hogy veszélyezteti a közrendet, a közbiztonságot vagy a közegészséget. 2. Az (1) bekezdésben megadott feltételeken túl a munkaszerződésben vagy kötelező állásajánlatban meghatározott bruttó havi illetmény nem lehet alacsonyabb mint a tagállamok által e célból meghatározott és közzétett nemzeti bérezési küszöbérték, amely legalább a nemzeti jog által megállapított bruttó havi minimálbér háromszorosa. Azokban a tagállamokban, ahol nem határoznak meg minimálbért, a nemzeti bérezési küszöbértéket azon jövedelem háromszorosaként kell meghatározni, amely alapján az érintett tagállam állampolgárai szociális segélyre jogosultak abban a tagállamban. 6. cikk Eltérés Ha olyan, 30 év alatti harmadik országbeli állampolgár nyújt be kérelmet, aki felsőfokú végzettséggel rendelkezik, az alábbi eltéréseket kell alkalmazni: a) a tagállamok teljesítettnek tekintik az 5. cikk (2) bekezdésében megállapított feltételeket, amennyiben az ajánlott havi illetmény legalább az 5. cikk (2) bekezdésének megfelelően meghatározott nemzeti bérezési küszöbérték kétharmadának felel meg; b) a tagállamok eltekinthetnek az 5. cikk (2) bekezdésében megállapított bérezési követelménytől, amennyiben a kérelmező befejezte a Közösség területén felsőfokú végzettséget, illetve alapfokú- és mesterfokú diplomát szerzett; c) a tagállamok nem kérik a felsőfokú végzettségen szakmai tapasztalat igazolását is, kivéve, ha ez a munkaszerződésben vagy kötelező állásajánlatban meghatározott szabályozott foglalkozás uniós polgárok általi gyakorlására vonatkozó nemzeti jogszabályokban megállapított feltételek teljesítéséhez szükséges. 7. cikk A befogadottak száma Az 5. és 6. cikk nem sértheti a tagállamoknak azt a hatáskörét, hogy meghatározzák, hogy magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából hány harmadik országbeli állampolgárt engednek be a területükre. III. fejezet EU kék kártya, eljárás és átláthatóság 8. cikk EU kék kártya 1. Az 5. és 6. cikkben megállapított követelményeknek megfelelő olyan személy számára, akire nézve az illetékes hatóságok kedvező döntést hoztak, ki kell állítani az EU kék kártyát. 2. Az EU kék kártya eredeti érvényessége két év, és legalább ugyanilyen időtartamra meghosszabbítható. Ha a munkaszerződés két évnél rövidebb időszakra szól, akkor az EU kék kártyát a munkaszerződés időtartamát három hónappal meghaladó időtartamra kell kiállítani. 3. A tagállam illetékes hatósága az 1030/2002/EK rendelet 1. cikke (2) bekezdésének a) pontjának megfelelően meghatározott egységes formátum alkalmazásával állítja ki az EU kék kártyát. Az előbbi rendelet melléklete a) szakaszának 7.5-9. pontjával összhangban a tagállamok – attól függően, hogy melyiket kell alkalmazni – az EU kék kártyán feltüntetik a munkaerőpiaci hozzáférés ezen irányelv 13. cikkének (1) vagy (2) bekezdésében megállapított feltételeit.Az „engedély típusa” rovatba a tagállam az „EU kék kártya” bejegyzést teszi. 4. Érvényességi időtartama alatt az EU kék kártya feljogosítja birtokosát, hogy: a) az EU kék kártyát kiállító tagállam területére belépjen, újra belépjen, illetve ott tartózkodjon; b) az a) pont szerinti jogok gyakorlása céljából másik tagállamon keresztülutazzon. 5. Az EU kék kártya birtokosai jogosultak a számukra és családtagjaik számára ezen irányelv 8. cikkében, 10. cikkének (2) bekezdésében, 12. 13-19. és 21. cikkében elismert jogok gyakorlására. 9. cikk Az elutasítás alapja 1. A tagállamok elutasítják az EU kék kártya iránti kérelmet, amennyiben a kérelmező nem felel meg az 5. és 6. cikkben megállapított feltételeknek, vagy a bemutatott dokumentumokat csalárd módon szerezték, meghamisították vagy megváltoztatták. 2. Az EU kék kártya iránti kérelemmel kapcsolatos döntés meghozatalát megelőzően a tagállamok megvizsgálhatják munkaerőpiaci helyzetüket, és alkalmazhatják nemzeti eljárásaikat a megüresedett állások betöltésére vonatkozó követelmények tekintetében. A tagállamok munkaerőpiac-politikai okokból előnyben részesíthetik az uniós polgárokat, illetve – amennyiben a közösségi jogszabályok ezt előírják – a harmadik országbeli állampolgárokat, valamint azon harmadik országbeli állampolgárokat, akik jogszerűen tartózkodnak az érintett tagállamokban és ott munkanélküli ellátásban részesülnek. 10. cikk Az EU kék kártya visszavonása vagy meghosszabbításának megtagadása 1. A tagállamok az ezen irányelv alapján kiállított EU kék kártyát az alábbi esetekben vonják vissza vagy tagadják meg annak meghosszabbítását: a) ha azt csalárd módon szerezték, meghamisították vagy megváltoztatták, vagy b) amennyiben felmerül, hogy a birtokos nem felelt meg vagy a továbbiakban nem felel meg a belépés és tartózkodás 5. és 6. cikkben megállapított feltételeinek, vagy az engedélytől eltérő célból tartózkodik egy tagállamban, c) ha a birtokos nem tartotta tiszteletben a 13. cikk (1) és (2) bekezdésében és a 14. cikkben megállapított korlátozásokat. 2. A 13. cikk (2) bekezdése szerinti értesítés elmaradása nem tekinthető elégendő indoknak az EU kék kártya visszavonásához vagy meghosszabbításának megtagadásához. 3. A tagállamok közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi indokból az EU kék kártyát visszavonhatják, illetve meghosszabbítását megtagadhatják. 11. cikk Befogadási kérelmek 1. A tagállamok meghatározzák, hogy a harmadik országbeli állampolgárnak vagy munkáltatójának kell-e benyújtania az EU kék kártya iránti kérelmet. 2. A harmadik ország érintett állampolgárának lakóhelye akár azon tagállam területén kívül található, amelybe be kíván lépni, akár már jogszerűen az érintett tagállam területén tartózkodik, a kérelmet figyelembe kell venni és meg kell vizsgálni. 3. Az érintett tagállamok a szükséges vízumok megszerzéséhez minden könnyítést megadnak azon harmadik országbeli állampolgárnak, akiknek a kérelmét elfogadták. 4. A (2) bekezdéstől eltérve, a tagállamok nemzeti jogszabályaikkal összhangban elfogadhatják a benyújtott kérelmet, ha az érintett harmadik országbeli állampolgár nem rendelkezik tartózkodási engedéllyel, azonban jogszerűen tartózkodik a területükön. 12. cikk Eljárási biztosítékok 1. A tagállamok illetékes hatóságai határozatot hoznak a hiánytalan kérelemről, és erről az érintett tagállam nemzeti jogszabályaiban előírt értesítési eljárásoknak megfelelően legkésőbb a kérelem benyújtásának napját követő 30 napon belül írásban értesítik a kérelmezőt. A kérelem bonyolultságával összefüggő, kivételes esetekben a határidő legfeljebb további 60 nappal meghosszabbítható. 2. Amennyiben a kérelem alátámasztására megadott információ nem megfelelő, úgy az illetékes hatóságok tájékoztatják a kérelmezőt arról, hogy milyen további információkra van szükség. Az (1) bekezdés szerinti eljárást fel kell függeszteni arra az időszakra, amíg a hatóságok nem kapják meg a kért további információkat. 3. A vonatkozó nemzeti jogszabályok szerinti értesítési eljárásoknak megfelelően írásban kell értesíteni az érintett harmadik országbeli állampolgárt, illetve adott esetben a munkáltatóját az EU kék kártya iránti kérelmet elutasító, vagy az EU kék kártya meghosszabbítását megtagadó vagy azt visszavonó valamennyi határozatról, továbbá ezeknek az érintett tagállam bíróságai előtt megtámadhatóknak kell lenniük. Az értesítésben meg kell jelölni a határozat indokait, a rendelkezésre álló, lehetséges jogorvoslati eljárásokat és az eljárások megindítására vonatkozó határidőt. IV. fejezet Jogok 13. cikk Munkaerőpiaci hozzáférés 1. Az érintett személy az első két évben, amikor EU kék kártya birtokosaként jogszerűen tartózkodik az adott tagállamban, kizárólag az 5. és 6. cikkben megállapított befogadási feltételeknek megfelelő munkaviszony keretében végzett tevékenységet gyakorolhat. A tartózkodási helye szerinti tagállam illetékes hatóságainak a nemzeti eljárásoknak megfelelő és a 12. cikk (1) bekezdésében megállapított határidőn belüli előzetes írásbeli engedélye szükséges a munkaszerződésnek a befogadási feltételeket érintő módosítása vagy a munkaviszony megváltoztatása esetében. 2. Azt követően, hogy EU kék kártya birtokosaként két évig jogszerűen tartózkodott az adott tagállamban, az érintett személy az állampolgárokkal egyenlő bánásmódot élvez a magas szintű képzettséget igénylő munkavállaláshoz való jogosultság tekintetében. Az EU kék kártya birtokosa a nemzeti eljárásoknak megfelelően értesíti a tartózkodás helye szerinti tagállam illetékes hatóságait a munkaviszonyában bekövetkezett változásokról. 3. Az EU kék kártya azon birtokosai, akik megkapták a „huzamos közösségi tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállást, a munkavállalásra és önálló vállalkozói tevékenységre való jogosultság tekintetében az állampolgárokkal egyenlő bánásmódot élveznek. 4. A tagállamok korlátozásokat tarthatnak fenn a munkavállalásra vagy az önálló vállalkozói tevékenységekre való jogosultságra vonatkozóan, feltéve hogy e tevékenységek hatósági feladatok gyakorlásában való akár csak alkalmi részvétellel is járnak, valamint ha az állam általános érdekének védelméért vállalt felelősséget foglalják magukban, mert ebben az esetben – a fennálló nemzeti és közösségi jogszabályokkal összhangban – e tevékenységek az állampolgárok számára vannak fenntartva. 5. A tagállamok korlátozásokat tarthatnak fenn a munkavállalásra vagy az önálló vállalkozói tevékenységekre való jogosultságra vonatkozóan, ha a fennálló nemzeti vagy közösségi jogszabályokkal összhangban e tevékenységek a saját állampolgárok, az EU vagy az EGT polgárai számára vannak fenntartva. 6. E cikk rendelkezéseit a 2003. április 13-i, valamint 2005. április 25-i csatlakozási okmány vonatkozó rendelkezéseiben meghatározott közösségi preferencia elvének sérelme nélkül kell alkalmazni. 14. cikk Ideiglenes munkanélküliség 1. A munkanélküliség önmagában nem indokolhatja az EU kék kártya visszavonására, kivéve ha a munkanélküliség időszaka meghaladja az egymást követő három hónapot. 2. Ezen időszak alatt az EU kék kártya birtokosa a 13. cikk (1) vagy (2) bekezdésében megállapított feltételek szerint munkát kereshet és vállalhat. 3. A tagállamok engedélyezik az EU kék kártya birtokosának, hogy a területükön maradjon, amíg megadják vagy megtagadják a 13. cikk (1) bekezdése szerinti szükséges engedély kiadását. A 13. cikk (2) bekezdése szerinti értesítés automatikusan megszünteti a munkanélküliség időszakát. 15. cikk Egyenlő bánásmód 1. Az EU kék kártya birtokosa az alábbiak tekintetében az állampolgárokkal egyenlő bánásmódot élvez: a) a munkavégzés feltételei, beleértve a kereset és az elbocsátás, valamint a munkahelyi egészség és biztonság feltételeit is; b) egyesülési és társulási szabadság, valamint a munkavállalókat vagy munkaadókat képviselő szervezetek tagságába történő belépés szabadsága, illetve bármely olyan szervezetben való tagság szabadsága, amelynek tagjai egy bizonyos foglalkozást űznek, beleértve az ilyen szervezetek által nyújtott előnyöket is, a közrendre és a közbiztonságra vonatkozó nemzeti rendelkezések sérelme nélkül; c) oktatás és szakképzés, beleértve a nemzeti joggal összhangban nyújtott tanulmányi juttatásokat is; d) oklevelek, bizonyítványok és más szakmai képesítések elismerése a vonatkozó nemzeti eljárásokkal összhangban; e) a szociális biztonság ágai, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet meghatározása szerint. Értelemszerűen alkalmazandó a 2003. május 14-i, 859/2003/EK tanácsi rendelet, amely kiterjeszti az 1408/71/EGK és az 574/72/EGK rendelet rendelkezéseit valamely harmadik ország e rendelkezések által pusztán állampolgárságuk okán nem érintett állampolgáraira; f) a nemzeti jog szerint meghatározott szociális segély; g) a megszerzett nyugdíjjogosultság kifizetése harmadik országba költözéskor; h) adókedvezmények; i) az árukhoz és szolgáltatásokhoz, illetve a nyilvánosság számára elérhető árukkal és szolgáltatásokkal való ellátottsághoz való hozzáférés, ideértve a lakásszerzési eljárásokhoz és a munkaügyi hivatalok által biztosított segítségnyújtáshoz való hozzáférést is; j) az érintett tagállam teljes területén való szabad tartózkodás, a nemzeti jogszabályok által biztonsági okokból meghatározott korlátok között. 2. A tagállamok azokban az esetekben korlátozhatják az (1) bekezdés c) és i) pontjában biztosított jogokat a tanulmányi juttatások és a lakásszerzési eljárások tekintetében, ha az EU kék kártya birtokosa legalább három éve tartózkodik a területükön vagy jogosult ott tartózkodni. 3. A tagállamok abban az esetben korlátozhatják az egyenlő bánásmódot a szociális segély tekintetében, ha az EU kék kártya birtokosa megkapta a 17. cikk szerinti „huzamos közösségi tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállást. 16. cikk Családtagok 1. A 2003/86/EK tanácsi irányelv az e cikkben meghatározott eltérésekkel alkalmazandó. 2. A 2003/86/EK irányelv 3. cikkének (1) bekezdésétől és 8. cikkétől eltérve, a családegyesítés nem tehető függővé attól a követelménytől, hogy az EU kék kártya birtokosának megalapozott kilátásai legyenek a letelepedési jogosultság megszerzésére, valamint minimális tartózkodási idővel rendelkezzen. 3. A 2003/86/EK irányelv 5. cikke (4) bekezdésének első albekezdésétől eltérve, legkésőbb a benyújtás napját követő hat hónapon belül meg kell adni a tartózkodási engedélyt a családtagok számára. 4. A 2003/86/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének utolsó albekezdésétől és 7. cikkének (2) bekezdésétől eltérve, az azokban említett beilleszkedési intézkedések csak azt követően alkalmazhatók, hogy az érintett személyek számára a családegyesítést engedélyezték. 5. A 2003/86/EK irányelv 14. cikkének (2) bekezdésétől eltérve és a munkaerőpiachoz való hozzáférés tekintetében a tagállamok a 12 hónapos határidőt nem alkalmazzák. 6. A 2003/86/EK irányelv 15. cikkének (1) bekezdésétől eltérve, az önálló tartózkodási engedély megszerzéséhez szükséges ötéves tartózkodási idő kiszámításánál a különböző tagállamokban töltött tartózkodás összeszámítható. 7. Ha a tagállamok a (6) bekezdésben előírt lehetőséget választják, a 17. cikk rendelkezései értelemszerűen alkalmazandók az EU kék kártya birtokosa által különböző tagállamokban eltöltött időszakok halmozódásának tekintetében. 8. A 2003/86/EK irányelv 13. cikkének (2) és (3) bekezdésétől eltérve, a családtagoknak megadott tartózkodási engedély érvényességi időtartama – amennyiben úti okmányaik érvényességi időtartama ezt lehetővé teszi – azonos az EU kék kártya birtokosa számára kiállított tartózkodási engedély időtartamával. 17. cikk A „huzamos közösségi tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás megadása az EU Kék Kártya birtokosai számára 1. A 2003/109/EK irányelv az e cikkben meghatározott eltérésekkel alkalmazandó. 2. A 2003/109/EK irányelv 4. cikkének (1) bekezdésétől eltérve, az alábbi feltételek teljesülése esetén az EU kék kártyának a 19. cikkben előírt lehetőséget kihasználó birtokosa számára engedélyezik a különböző tagállamokban eltöltött időszakok összeszámítását annak érdekében, hogy a tartózkodás időtartamával kapcsolatos követelményeknek megfeleljen: a) az EU kék kártya birtokosaként ötéves jogszerű és folyamatos tartózkodás a Közösség területén; b) közvetlenül a jogállásra irányuló kérelem benyújtását megelőzően, kétéves jogszerű és folyamatos tartózkodás az EU kék kártya birtokosaként annak a tagállamnak a területén, ahol benyújtotta a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy a közösségi tartózkodási engedély iránti kérelmét. 3. A Közösség területén való jogszerű és folyamatos tartózkodás kiszámítása céljából és a 2003/109/EK irányelv 4. cikkének (3) bekezdésének első albekezdésétől eltérve, a Közösség területétől való távollétek nem szakítják meg a (2) bekezdésben említett időtartamot, és ezeket is figyelembe kell venni annak kiszámításakor, amennyiben ezek 12 egymást követő hónapnál rövidebbek, és a (2) bekezdés a) pontjában említett időszakon belül összességükben nem haladják meg a 16 hónapot. E bekezdés abban az esetben is alkalmazandó, ha az EU kék kártya birtokosa nem él a 19. cikkben előírt lehetőséggel. 4. A 2003/109/EK irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjától eltérve, a tagállamok 24 egymást követő hónapos időtartamig meghosszabbítják a Közösség területétől való távollét engedélyezett időtartamát az EU kék kártya azon birtokosai és családtagjaik esetében, akiknek megadták a „huzamos közösségi tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállást. 5. A 2003/109/EK határozattól való azon eltérések, amelyeket a (3) és (4) bekezdés állapított meg, csak azokban az esetekben alkalmazandók, ha az érintett harmadik országbeli állampolgár bizonyítékot tud nyújtani arra, hogy alkalmazotti vagy önálló vállalkozó minőségben folytatott gazdasági tevékenység gyakorlása, önkéntes szolgálat vagy származási országában folytatott tanulmányok céljából tartózkodott a Közösség területétől távol. 6. A 13-15. és 16. cikket adott esetben továbbra is alkalmazni kell azt követően, hogy az EU kék kártya birtokosa számára kiállították a 18. cikk szerinti tartózkodási engedélyt. 18. cikk A „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező – EK / EU kék kártya birtokos” elnevezésű tartózkodási engedély 1. A „huzamos közösségi tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás megszerzésére vonatkozó, a 17. cikkben megállapított feltételeknek megfelelő EU kék kártya-birtokosok részére – az 1030/2002/EK tanácsi rendelet 1. cikke (2) bekezdésének a) pontjával összhangban – tartózkodási engedélyt állítanak ki. 2. Az „engedély típusa” rovatba a tagállam a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező – EK /EU kék kártya-birtokos” bejegyzést teszi. 3. A „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező – EK /EU kék kártya-birtokos” elnevezésű tartózkodási engedélyek birtokosaira az ezen irányelvben, valamint a 2003/109/EK irányelvben rájuk és családtagjaikra vonatkozóan megállapított rendelkezések vonatkoznak. V. fejezet Tartózkodás más tagállamban 19. cikk Feltételek 1. Azt követően, hogy EU kék kártya birtokosaként két évig jogszerűen tartózkodott az adott tagállamban, az érintett személy és családtagjai számára engedélyezik, hogy e cikk feltételei szerint magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából az elsőtől eltérő tagállamba költözzenek. 2. Az EU kék kártya birtokosa a második tagállamba történő belépését követő legfeljebb egy hónapon belül értesíti ottani tartózkodásáról annak a tagállamnak az illetékes hatóságait, valamint benyújtja valamennyi azt igazoló dokumentumot, hogy a második tagállam vonatkozásában megfelel az 5. és 6. cikk feltételeinek. 3. A második tagállam a 12. cikkben megállapított eljárásokkal összhangban feldolgozza az értesítést, és írásban tájékoztatja a kérelmezőt és az első tagállamot arra vonatkozó határozatáról, hogy: a) amennyiben e cikk feltételei teljesülnek, továbbá a 8-15. cikkben felsorolt feltételek szerint kiállítja az EU kék kártyát, valamint engedélyezi a kérelmező számára, hogy magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából a területén tartózkodjon; b) megtagadja az EU kék kártya kiállítását, és a nemzeti jog által megállapított eljárásokkal – beleértve a kiutasítási eljárást is – összhangban kötelezi a kérelmezőt és annak családtagjait, hogy amennyiben e cikk feltételei nem teljesülnek, hagyják el a tagállam területét. Az első tagállam minden alaki követelmény nélkül, haladéktalanul visszafogadja az EU kék kártya birtokosát és annak családtagjait. A visszafogadást követően a 14. cikk rendelkezései alkalmazandók. 4. A kérelmező felelősséggel tartozik önmaga és családtagjai (3) bekezdés b) pontja szerinti visszatérésének és visszafogadásának költségeiért, ideértve adott esetben az állami pénzeszközökből finanszírozott költségek megtérítéséért. 5. E cikk alkalmazásában a tagállamok továbbra is alkalmazhatják a befogadottak 7. cikkben meghatározott számát. 20. cikk A „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező – EK /EU kék kártya-birtokos” elnevezésű tartózkodási engedélyek birtokosainak hozzáférése a második tagállam munkaerőpiacához 1. A 2003/109/EK irányelv 14. cikkének (4) bekezdésében felsorolt korlátozások nem alkalmazandók a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező – EK /EU kék kártya-birtokos” elnevezésű tartózkodási engedélyek birtokosaira. 2. Azokban az esetekben, amikor egy tagállam úgy dönt, hogy alkalmazza a 2003/109/EK irányelv 14. cikkének (3) bekezdésében előírt munkaerőpiaci korlátozásokat, előnyben részesíti „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező – EK / EU kék kártya-birtokos” elnevezésű tartózkodási engedély birtokosait az azonos célból tartózkodást kérelmező többi harmadik országbeli állampolgárral szemben. 21. cikk A családtagok tartózkodása a második tagállamban 1. Amennyiben az EU kék kártya birtokosa a 19. cikk rendelkezéseivel összhangban második tagállamba költözik, továbbá amennyiben a családalapítás már az első tagállamban megtörtént, akkor családtagjai számára engedélyezik a kék kártya birtokosával történő érkezést vagy a hozzá történő csatlakozást. 2. Az érintett családtagok legkésőbb a második tagállam területére történő belépést követő egy hónapon belül értesítik ott tartózkodásukról annak a tagállamnak az illetékes hatóságait, valamint tartózkodási engedély iránti kérelmet nyújtanak be. 3. A második tagállam előírhatja az érintett családtagok számára, hogy tartózkodási engedély iránti kérelmükkel együtt nyújtsák be az alábbi dokumentumokat: a) tartózkodási engedély az első tagállamban, valamint érvényes úti okmány; b) igazolás arról, hogy az EU kék kártya birtokosának családtagjaiként tartózkodtak az első tagállamban; c) igazolás arról, hogy rendelkeznek teljes körű betegségbiztosítással a második tagállamban, illetve az EU kék kártya birtokosa rendelkezik a családtagokra szóló ilyen biztosítással. Amennyiben a családalapítás nem az első tagállamban történt, úgy a 16. cikket kell alkalmazni. VI. fejezet Záró rendelkezések 22. cikk Végrehajtási intézkedések 1. A tagállamok a 2006/688/EK határozattal létrehozott hálózat útján közlik a Bizottsággal és a többi tagállammal, ha jogalkotási vagy szabályozási intézkedéseket hoztak a 7. cikk, a 9. cikk (2) bekezdése, a 19. cikk (5) bekezdése, valamint a 20. cikk tekintetében. 2. Az (1) bekezdés szerinti tájékoztatás – az Európai Unió intézményeinek az érintett tagállam nyelvétől eltérő hivatalos nyelvére lefordítva – tartalmazza az érintett intézkedés részleteit. 3. A tagállamok évente – és első alkalommal legkésőbb ezen irányelv átültetésének időpontját követő év április 1-jéig – a 2006/688/EK határozattal létrehozott hálózat útján közlik a Bizottsággal és a többi tagállammal az arra vonatkozó statisztikát, hogy az EU kék kártyát az előző naptári évben hány harmadik országbeli állampolgárnak adták meg, hosszabbították meg vagy vonták vissza, megjelölve egyúttal az érintettek nemzetiségét és foglalkozását. Hasonló módon közölni kell a befogadott családtagokra vonatkozó statisztikát. Ezenfelül a megadott tájékoztatásnak az EU kék kártya birtokosai és a 19-21. cikk rendelkezéseivel összhangban befogadott családtagjaik esetében meg kell határoznia a korábbi lakóhely szerinti tagállamot is. 23. cikk Jelentések A Bizottság háromévente – és első alkalommal legkésőbb ezen irányelv átültetését követő három évvel – jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelvnek a tagállamokban való alkalmazásáról, valamint javaslatot tesz bármely szükséges módosításra. 24. cikk Kapcsolattartási pontok 1. A tagállamok kapcsolattartó pontokat jelölnek ki, amelyek felelősek a 19. cikkben említett tájékoztatás fogadásáért és továbbításáért. 2. A tagállamok gondoskodnak a megfelelő együttműködésről az első bekezdésben említett információ- és dokumentációcsere területén. 25. cikk Átültetés 1. A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb a hatályba lépést követő két év megfeleljenek. A tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot e rendelkezésekről, valamint a Bizottság számára megküldenek egy táblázatot ezen irányelv és az általuk kibocsátott nemzeti rendelkezések közötti megfelelésről. Amikor a tagállamok elfogadják az említett rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. 2. A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el. 26. cikk Hatálybalépés Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő [...] napon lép hatályba. 27. cikk Címzettek Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei. Kelt Brüsszelben, […]-án/-én. a Tanács részéről az elnök […] [1] HL C […]., […]., […]. o. [2] HL C […]., […]., […]. o. [3] HL C […]., […]., […]. o. [4] HL C […]., […]., […]. o. [5] HL L… [6] HL L 251., 2003.10.3., 12. o. [7] HL L 375., 2004.12.23., 12. o. [8] HL L 289., 2005.11.3., 15. o. [9] HL L 157., 2002.6.15., 1. o. [10] HL L 105., 2006.4.13., 1. o. [11] HL L 239., 2000.9.22., 19. o. [12] HL L 16., 2004.1.23., 44. o. [13] HL L 149., 1971.7.15., 2. o. Az 631/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 100., 2004.4.6., 1. o.) módosított rendelet. [14] HL L 124., 2003.5.20., 1. o. [15] HL L 255., 2005.9.30., 22. o. [16] HL L 283., 2006.10.14., 40. o. [17] HL L 180., 2000.7.19., 22. o. [18] HL L 303., 2000.12.2., 16. o.