—

A felperes állítása szerint a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor az állampolgárság feltételét úgy értelmezte, hogy az kizárólag a felperes részvénytársaság természetes személy tulajdonosaira vonatkozik. Következésképpen a Bizottság tévesen értelmezi a „tulajdonjogot”„végső tulajdonjogként”. A megszövegezés nem teszi lehetővé olyan következtetés levonását, amely szerint a „végső részvényesek”, nem pedig kizárólag a közvetlen részvényesek állampolgársága döntő a felperes európai részvénytársaságként való besorolásakor. E szűkítő bizottsági értelmezés amellett, hogy azt a szöveg nem támasztja alá, nincs összhangban és ellentétes az „állampolgárság”, az „európai részvénytársaság” és az „európai alkotás” uniós jogban rögzített kifejezéseinek közös értelmével.

—

A felperes érvei szerint a Bizottság határozata azáltal, hogy az ügy tényállásának megfelelő figyelembevétele nélkül e téves értelmezésre támaszkodik, ellentétes az alkalmazandó uniós jog célkitűzéseivel.

—

A felperes állítása szerint a Kreatív Európa programról szóló rendeletben semmi sem támasztja alá azt, hogy a finanszírozásra való jogosultság előzetes feltételeként a felperes vállalat végső tulajdonosainak állampolgárságát vegyék alapul; ez ugyanis ellentétes a Kreatív Európa MEDIA alprogram általános és különös célkitűzései következetes végrehajtásának fogalmával.

—

A felperes állítása szerint a jogosultsági feltételek Bizottság általi értelmezése nem felel meg az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elveinek, amelyeket a Bizottságnak a támogatásokról szóló finanszírozási határozatokban figyelembe kell vennie.

—

A felperes szerint a Bizottság határozata bizonyos társaságok rovására a hasonló esetek objektíve nem indokolt eltérő kezelését eredményezi.

—

A felperes szerint a Bizottság azzal, hogy az uniós joggal összeegyeztethető számos alternatív értelmezési lehetőség ellenére az uniós jogot figyelmen kívül hagyó és azzal ellentétes értelmezést választott, visszaélt a mérlegelési jogkörével.

—

A felperes érvei szerint a finanszírozás nyújtásának azon fenntartáshoz kötése, hogy akadályozzák meg a nyereség harmadik országokba történő kiáramlását, ugyanolyan hatékony, de enyhébb eszközt képezett volna.