—

semmisítse meg az Egységes Szanálási Testületnek az Egységes Szanálási Alaphoz való 2021-es előzetes hozzájárulással kapcsolatos 2021. április 14-i határozatát (SRB/ES/2021/22) a felperest érintő részében, ideértve az alperes 2021. április 14-i közleményét (SRB/ES/2021/24) is, amely kifejti a határozat indokait és a felperest az Egységes Szanálási Alaphoz való 2021-es előzetes hozzájárulással kapcsolatos elszámoláshoz felhasznált adatokat illetően érinti;

—

az alperest kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

1.

Első jogalap: a felhatalmazáson alapuló (EU) 2015/63 rendelet (1) 5. cikke (1) bekezdése e) pontjának megsértése, mivel az alperes nem zárta ki a felperes által letétbe helyezett ügyfélpénzeket a 2021-es banki illeték kiszámításánál. A felperes szerint a felhatalmazáson alapuló (EU) 2015/63 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének e) pontját megfelelően alkalmazni kell legalább az ilyen, fizetésképtelenségi szabályok hatálya alá tartozó ügyfélpénzre.

2.

Második jogalap: az (EU) 806/2014 rendelet (2) 70. cikke (2) bekezdésének második albekezdése szerinti arányosság elvének megsértése a 2014/59/EU irányelv (3) 103. cikkének (7) bekezdésével összefüggésben, mivel a határozat a banki illeték százszorosát veti ki, kizárólag a felperes által a mérlegben bevallott kockázatmentes vagyonkezelői kötelezettségek alapján.

3.

Harmadik jogalap: az egyenlő bánásmód elvének megsértése, mivel a határozat eltérő módon kezeli a felperest azoktól a hitelintézetektől, amelyek nemzeti elszámolási sztenderdjei nem követelik meg a vagyonkezelői kötelezettségek elismerését, vagy amelyek IFRS-t alkalmaznak, mint például az ügyfélpénzeket kezelő befektetési vállalkozások, anélkül, hogy ezen eltérő bánásmód objektíve igazolható lenne.

4.

Negyedik jogalap: az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 16. cikkének megsértése, mivel a kockázatmentes vagyonkezelői kötelezettségeknek a számítási alapba történő beszámítása a felperes számára a 2021-es év tekintetében 100-szoros banki illeték-emelkedést eredményez, anélkül, hogy ez a beavatkozás jogszerűen igazolható lenne.

5.

Ötödik jogalap: az EUMSZ 49. cikk megsértése, az EUMSZ 54. cikkel összefüggésben, mivel a határozat korlátozza a felperes azon jogát, hogy szabadon folytathassa abban a tagállamban a tevékenységét, ahol tevékenységének fő helye található, méghozzá aránytalan módon, és hátrányos megkülönböztetést alkalmaz a felperessel szemben a más tagállambeli, többi hitelintézethez képest.

6.

Hatodik jogalap: az (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet 17. cikke (3) és (4) bekezdésének megsértése, mivel az alperes nem vette figyelembe a 2018-2020-as hozzájárulási időszak tekintetében bejelentett adatokat, amelyeket a felperes később felülvizsgált, a 2021-es hozzájárulási időszakra vonatkozó éves hozzájárulás meghatározásánál, és nem csökkentette a felperes 2021-es banki illetékét.

7.

Hetedik jogalap: a Charta 41. cikke (1) bekezdése és (2) bekezdésének a) pontja szerinti meghallgatáshoz való jog megsértése, mivel a felperesnek valójában csak három napot biztosítottak a konzultáció keretében arra, hogy megvizsgálja a 2021-es banki illeték beszedésére vonatkozó egyéni értesítő tervezetét, és hogy azzal kapcsolatos észrevételeit megküldje az alperes részére.

8.

Nyolcadik jogalap: a Charta 41. cikke (1) bekezdésének és (2) bekezdése c) pontjának, valamint az EUMSZ 296. cikk (2) bekezdésének megsértése, mivel a vitatott határozat indokolása nem tette lehetővé a felperes számára, hogy ellenőrizze a hozzájárulásának összegét.

9.

Kilencedik jogalap: a Charta 47. cikkének (1) bekezdése szerinti hatékony jogvédelem elvének megsértése, mivel az indokolás nem tette lehetővé a felperes számára annak értékelését, hogy érdemes-e a hatáskörrel rendelkező bírósághoz fordulni.

10.

Tizedik (kisegítő) jogalap: az (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet 4–7. és 9. cikke, valamint annak I. melléklete semmis, mivel a hozzájárulások és a harmadik felektől származó bizalmas adatokra való hagyatkozás közötti kölcsönös összefüggés útján, arra kötelezi az alperest, hogy hozzon olyan határozatot, amely sérti az indokolási kötelezettséget.

11.

Tizenegyedik (kisegítő) jogalap: az (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet 4–7. és 9. cikke, valamint annak I. melléklete semmis, mivel sérti a Charta 47. cikke szerinti hatékony bírói jogvédelem elvét.

12.

Tizenkettedik (kisegítő) jogalap: az (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendeletnek a rendelet 3. cikkének (11) bekezdésével együttesen értelmezett 14. cikkének (2) bekezdése szerinti számítási alap érvénytelen, mivel sérti a 2014/59/EU irányelv 103. cikkének (7) bekezdését és az egyenlő bánásmód elvét.

13.

Tizenharmadik (kisegítő) jogalap: az (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendeletnek a rendelet 3. cikkének (11) bekezdésével együttesen értelmezett 14. cikkének (2) bekezdése szerinti számítási alap érvénytelen, mivel sérti a Charta 16. cikkét.

14.

Tizennegyedik (kisegítő) jogalap: az (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendeletnek a rendelet 3. cikkének (11) bekezdésével együttesen értelmezett 14. cikkének (2) bekezdése szerinti számítási alap érvénytelen, mivel sérti az EUMSZ 49. cikkét, az EUMSZ 54. cikkével összefüggésben.