6.2.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 38/37


2016. november 28-án benyújtott kereset – Svédország kontra Bizottság

(T-837/16. sz. ügy)

(2017/C 038/50)

Az eljárás nyelve: svéd

Felek

Felperes: Svéd Királyság (képviselők: A. Falk és F. Bergius meghatalmazottak)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján az ólom-szulfokromát sárga és az ólom-kromát molibdát-szulfát vörös bizonyos felhasználását engedélyező, 2016. szeptember 7-i C(2016) 5644 bizottsági végrehajtási határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat), és

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.

Az első, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság túllépte az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdése és az 1907/2006/EK rendelet szerinti végrehajtási jogkörét.

A Bizottság túllépte végrehajtási jogkörét azáltal, hogy nem vette figyelembe az 1907/2006 rendelet 55. és 60. cikkét, és megadta a kért engedélyt, holott a rendeletben az ilyen engedélyre vonatkozóan előírt feltételek nem teljesültek, és ez ellentétes a rendelet céljával.

A Bizottság figyelmen kívül hagyta az 1907/2006 rendelet 60. cikkének (4) bekezdését azáltal, hogy anélkül adott engedélyt, hogy e cikkel összhangban értékelte volna az engedélyezés feltételeit, és kellően megvizsgálta volna, hogy az engedélyezés e cikkben foglalt feltételei teljesülnek-e.

A Bizottság továbbá figyelmen kívül hagyta az 1907/2006 rendelet 55. cikkét, mivel az engedélyt úgy adta meg, hogy az ellentétes volt az engedélyezési rendszer céljával, azaz többek között a hatékonyan működő belső piac működésének és annak biztosításával, hogy a különösen veszélyes anyagokat alternatív anyagokkal vagy technológiákkal helyettesítsék, amennyiben ez technikai és gazdasági szempontból megvalósítható.

2.

A második, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, és tévesen alkalmazta a jogszabályokat.

Az első jogalappal kapcsolatban felhozott tényekre e jogalap kapcsán is hivatkoznak. Az 1907/2006 rendelet 55. cikkének és 60. cikke (4) bekezdésének Bizottság általi, fentebb ismertetett megsértése azt is magában foglalja, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nyilvánvaló értékelési hibát követett el és tévesen alkalmazta a jogszabályokat.

3.

A harmadik, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság megsértette az elővigyázatosság elvét és az indokolási kötelezettséget.

A Bizottság megsértette az elővigyázatosság elvét, mivel anélkül adott engedélyt, hogy lefolytatta volna az 1907/2006 rendelet 60. cikkének (4) bekezdése szerinti feltételek értékelését, és kellően megvizsgálta volna, hogy az engedélyezés e cikkben foglalt feltételei teljesülnek-e.

A Bizottság megsértette az EUMSZ 296. cikkből, az 1907/2006 rendelet 130. cikkéből és a megfelelő ügyintézés elvéből eredő indokolási kötelezettséget, mivel a megtámadott határozatból nem állapítható meg, hogy a Bizottság hogyan értékelte azt, hogy teljesülnek-e az engedélyezésnek a rendelet 60. cikke (4) bekezdése szerinti feltételei.