—

A Bizottság nem bizonyította a nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó kivétel alkalmazhatóságát. A Bizottság közelebbről nem bizonyította, hogy olyan, tisztán jogi dokumentumok hozzáférhetővé tétele, amelyek az európai uniós jogra vonatkozó megfontolásokat tartalmaznak, önmagában alkalmas az Európai Unió által a tárgyalások során követett stratégiai célkitűzések feltárására, vagy gyengíti a Bizottság tárgyalási pozícióját. A Bizottságot kötik a jogszabályok, és nem tárgyalhat olyan nemzetközi megállapodásokról, amelyek sértik az európai uniós jogot. A felperes továbbá azt állítja, hogy az 1049/2001 rendelet 24. cikke (1) bekezdésének a) pontjára (és egyéb kivételekre) nem lehet „in perpetuum”, azaz egészen addig hivatkozni, amíg a Bizottság bárhol is tárgyalásokat folytat más nemzetközi megállapodásra vonatkozóan. A Bizottság továbbá nem indokolta, hogy a kért dokumentumok hozzáférhetővé tétele konkrétan és ténylegesen miként sérthetné a nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó közérdeket.

—

A Bizottság nem bizonyította, hogy ésszerűen előre látható és nem pusztán hipotetikus kockázata van annak, hogy a kért dokumentumok hozzáférhetővé tétele sértené arra vonatkozó érdekét, hogy őszinte, objektív és érthető jogi tanácsot kapjon.

—

A Bizottság nem nyújtott magyarázatot arra, hogy a kért dokumentumokhoz való hozzáférés miként veszélyeztetné a döntéshozatali eljárást.

—

Fennáll a nyomós közérdek, mert a hozzáférhetővé tétel lehetővé tenné vita folytatását az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésről, közelebbről a nemzeti bíróságokhoz való hozzáférésről (és azok szerepéről), valamint az uniós jog egységessége és önállósága megőrzésének fontosságáról. E tárgykörök közvetlenül érintik az uniós polgárokat és az olyan, nem kormányzati szerveket, mint a felperes.

—

A felperes azt állítja, hogy a Bizottság a kért dokumentumokhoz való részleges hozzáférést nem vizsgálta és biztosította, vagy legalábbis nem jogilag megkövetelt módon vizsgálta és biztosította.