1.

Amennyiben jogvita merül fel a munkavállaló és a munkáltató között abban a kérdésben, hogy a munkavállaló jogosult-e a 2003/88 irányelv (1) 7. cikke szerinti éves szabadságra, összeegyeztethető-e az uniós joggal, és különösen a hatékony jogorvoslat elvével, hogy a munkavállalónak azelőtt kell kivennie a szabadságát, mielőtt meggyőződhetne arról, hogy jogosult-e fizetett szabadságra?

2.

Amennyiben a munkavállaló nem veszi ki a neki járó éves szabadságának egészét vagy egy részét abban a szabadságévben, amikor e jogait gyakorolnia kellene, ám azt kivette volna, ha a munkáltató nem tagadta volna meg tőle a szabadság idejére járó juttatást, hivatkozhat-e a munkavállaló arra, hogy akadályoztatva van a fizetett szabadsághoz való jogának gyakorlásában, és így ezt a jogosultságot a következő évekre viszi át mindaddig, amíg lehetősége nem lesz azt gyakorolni?

3.

Amennyiben ez a jogosultság átvihető a következő évekre, ez határozatlan időre lehetséges, vagy van egy korlátozott időszak az átvitt jogosultság gyakorlására, hasonlóan azon korlátozásokhoz, amelyek arra az esetre vonatkoznak, amikor a munkavállaló betegség miatt nem tudja gyakorolni az adott szabadságévben a szabadsághoz való jogát?

4.

Az átviteli időszakra vonatkozó törvényi vagy szerződéses rendelkezés hiányában köteles-e a bíróság ilyen esetben behatárolni az átviteli időszakot, hogy biztosítsa azt, hogy a rendelet alkalmazása ne torzítsa a 7. cikk célját?

5.

Amennyiben igen, összeegyeztethető-e a 7. cikkben biztosított joggal a jogosultságot megalapozó szabadságév végét követő tizennyolc hónapos időszak?