10.5.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 165/6

A Najvyšší súd Slovenskej republiky (Szlovákia) által 2016. február 10-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Peter Puškár kontra az eljárás többi fele

(C-73/16. sz. ügy)

(2016/C 165/07)

Az eljárás nyelve: szlovén

A kérdést előterjesztő bíróság

Najvyšší súd Slovenskej republiky

Az alapeljárás felei

Felperes: Peter Puškár

Az eljárás többi fele: Finančné riaditeľstvo Slovenskej republiky, Kriminálny úrad finančnej správy

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Ellentétes-e az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének első bekezdésével, amelynek alapján mindenkinek, akinek jogait – tehát a személyes adatok feldolgozását illetően többek között a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 1. cikkének (1) bekezdésében és az azt követő rendelkezésekben előírt, a magánélet tiszteletben tartásához való jogait – megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz, az a nemzeti rendelkezés, amely a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jog, így a közigazgatási bíróság előtt megindítandó kereset igénybevételének lehetőségét attól teszi függővé, hogy a felperes jogainak és szabadságainak védelme érdekében a keresetindítást megelőzően kimerítette-e a közigazgatási kifogásokról szóló szlovák törvény mint lex specialis rendelkezéseiben foglalt jogorvoslatokat?

2)

Értelmezhető-e úgy az Európai Unió Alapjogi Chartája 7. cikkében meghatározott, a magán- és a családi élet, az otthon, valamint a kapcsolattartás tiszteletben tartásához való jog, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 8. cikkében meghatározott, a személyes adatok védelméhez való jog a személyes adatok védelméhez való jog feltételezett megsértése esetén, amely jogot az Európai Unió szintjén elsődlegesen a hivatkozott 95/46/EK irányelv szabályoz többek között:

—

a tagállamok arra irányuló kötelezettségével, hogy a személyes adatok feldolgozása tekintetében biztosítsák a magánélet tiszteletben tartásához való jogot (1. cikk (1) bekezdése), valamint

—

a tagállamok arra irányuló jogkörével, hogy rendelkezzenek arról, hogy a személyes adatok feldolgozhatók, ha az adatfeldolgozás közérdekből elvégzendő feladat végrehajtásához szükséges (7. cikk e) pontja) vagy az adatkezelő, vagy az adatokat megkapó harmadik fél vagy felek jogszerű érdekének érvényesítéséhez szükséges,

—

és figyelemmel emellett a tagállamok arra irányuló kivételes jogkörére, hogy [korlátozzák a jogok és kötelezettségek körét] (13. cikk (1) bekezdésének e) és f) pontja), amennyiben a korlátozás valamely tagállam vagy az Európai Unió fontos gazdasági vagy pénzügyi érdekének biztosításához szükséges, beleértve a monetáris, a költségvetési és az adózási kérdéseket;

hogy a tagállam az érintett hozzájárulása nélkül adóigazgatási célból nem állíthat fel személyes adatokat tartalmazó nyilvántartást, azaz, hogy a személyes adatoknak a hatóságok általi hozzáférés érdekében az adócsalás elleni küzdelem céljából történő megszerzése önmagában veszélyes?

3)

A tagállami pénzügyi hatóság azon nyilvántartása, amely tartalmazza a [felperes] személyes adatait, és amelynek titkosságát a fent hivatkozott 95/46/EK irányelv 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a személyes adatok jogosulatlan nyilvánosságra hozatala vagy hozzáférése elleni védelme érdekében tett megfelelő technikai és szervezési intézkedések biztosítják, és amelyről a [felperes] e tagállami pénzügyi hatóság hozzájárulása nélkül értesült, olyan jogellenesen megszerzett bizonyítási eszköznek tekinthető-e, amelynek bemutatását a nemzeti bíróság az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének második bekezdésében előírt, tisztességes eljáráshoz való uniós jogi elvvel összhangban köteles elutasítani?

4)

Összeegyeztethető-e a fent hivatkozott hatékony jogorvoslathoz, valamint a tisztességes eljáráshoz való joggal (különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájának fent hivatkozott 47. cikkével) a nemzeti bíróság azon eljárási gyakorlata, hogy ha az adott ügyben az Emberi Jogok Európai Bíróságának az Európai Unió Bírósága által adott választól eltérő ítélkezési gyakorlata áll fenn, az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködés elve és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 267. cikke alapján az Európai Unió Bírósága által adott jogi iránymutatásnak ad elsőbbséget?

(1)  HL L 281., 31. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 15. kötet, 355. o..