A)

A megtámadott ítélet az uniós jog téves értelmezésével és alkalmazásával jelentette ki, hogy az EUMSZ 122. cikk és az EUMSZ 136. cikk keresetben hivatkozott rendelkezése „nem minősül megfelelő jogalapnak ahhoz, hogy az Unió a súlyos finanszírozási problémákkal küzdő, illetve ilyen problémák veszélyének kitett tagállamokat finanszírozási mechanizmus bevezetésével esetlegesen pénzügyi támogatásban részesítse”.

A 2011. március 25-i 2011/199/EU európai tanácsi határozattal (1) módosított EUMSZ 136. cikk, az EUMSZ 4. cikk (1) bekezdése, valamint az EUMSZ 5. cikk (2) bekezdése értelmében azon tagállamok, amelyek hivatalos pénzneme az euró, teljes körű lehetőséggel rendelkeznek arra, hogy egymással megállapodjanak stabilizációs és pénzügyi támogatási mechanizmus létrehozásáról. A Bizottság különös átruházott hatáskörrel és mérlegelési jogkörrel rendelkezik ilyen mechanizmusnak az EUMSZ 352. cikk alapján történő létrehozására – mint a Szerződés valamely célkitűzésének, azaz az euróövezet stabilitásának megvalósításához szükséges intézkedésre – irányuló javaslat megtételére.

B)

A megtámadott ítélet a Szerződések és az uniós jog téves értelmezésével és alkalmazásával jelentette ki, hogy semmi nem enged arra következtetni, és egyáltalán nem bizonyították, hogy a szükségállapot elvének elfogadása „a költségvetési fegyelem összehangolásának erősítésére irányulna, vagy azon gazdaságpolitikai iránymutatások közé tartozna, amelyeket a Tanács a gazdasági és monetáris unió megfelelő működésének biztosítása érdekében kidolgozhat”.

Éppen ellenkezőleg: a kérelmezett intézkedés, azaz valamely szégyenletes adósság megsemmisítése – helytálló értelmezése és alkalmazása esetén – kizárólag a tagállamok költségvetési fegyelmének megerősítésére és a gazdasági és monetáris unió megfelelő működésének biztosítására (EUMSZ 136. cikk, (1) bekezdés) irányul.

C)

A megtámadott ítélet a Szerződések és az uniós jog téves értelmezésével és alkalmazásával zárta ki, hogy az EUMSZ 122. cikk megfelelő jogalapnak minősülhet ahhoz, hogy az uniós jogszabályok keretében elfogadják a szükségállapot elvét.

Az EUMSZ 352. cikk értelmében a Bizottság javaslatokat terjeszthet a Tanács elé, hogy az biztosítsa a tagállamok közötti, az EUMSZ 122. cikk (1) bekezdése szerinti szolidaritást, illetve hogy az EUMSZ 122. cikk (2) bekezdése szerinti uniós pénzügyi támogatást nyújtson annak a tagállamnak, amely az általa nem befolyásolható rendkívüli események folytán nehézséggel küzd.

D)

A megtámadott ítélet a Szerződések és az uniós jog téves értelmezésével és alkalmazásával jelentette ki, hogy arra a következtetésre kell jutni, hogy a Bizottság tiszteletben tartotta az indokolási kötelezettséget a nyilvántartásba vétel iránti kérelmet és az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslatot elutasító megtámadott határozat elfogadásakor. A megtámadott intézkedésben az elutasítással kapcsolatban kifejtett indokok – a 211/2011 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdése szerinti, a megfelelő indokolás nyújtására vonatkozó kötelezettséget megsértve – nem megfelelőek és tévesek.

E)

A megtámadott ítélet az uniós jog téves értelmezésével és alkalmazásával jelentette ki, hogy még annak feltételezése mellett is, hogy létezik a szükségállapot elvét szabályozó nemzetközi jogi szabály, önmagában egy ilyen nemzetközi jog elv létezése mindenesetre nem lenne elégséges a Bizottság jogalkotási kezdeményezésének megalapozásához. A nemzetközi jog és annak elvei az uniós jog jogforrásait képezik. Ilyenként pedig azok közvetlenül beépülnek az uniós jogba és azokat ennek keretében közvetlenül, minden további nélkül alkalmazni kell. A jogforrási hierarchiában magasabban elhelyezkedő ilyen elvek alkalmazását a Bizottság a Szerződések konkrét rendelkezése nélküli is javasolhatja, amennyiben úgy véli, hogy az hiányzik.

F)

A megtámadott ítélet a jog téves értelmezésével és alkalmazásával kötelezte a felperest a Bizottság részéről felmerült eljárási költségek viselésére. Ha a Törvényszék helyesen, a fentiekben kifejtettek tükrében értékelte volna a keresetet, annak helyt adott volna, a releváns költségek viselésére pedig a Bizottságot kötelezte volna.