21.9.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/27


A Törvényszék (negyedik tanács) T-402/12. sz., Carl Schlyster kontra Európai Bizottság ügyben 2015. április 16-án hozott ítélete ellen a Francia Köztársaság által 2015. július 3-án benyújtott fellebbezés

(C-331/15. P. sz. ügy)

(2015/C 311/33)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Francia Köztársaság (képviselők: G. de Bergues, D. Colas és F. Fize meghatalmazottak)

A többi fél az eljárásban: Carl Schlyter, Európai Bizottság, Finn Köztársaság, Svéd Királyság

A fellebbező kérelmei

A francia kormány azt kéri, hogy a Bíróság:

helyezze hatályon kívül a Törvényszék negyedik tanácsa T-402/12. sz., Carl Schlyter kontra Bizottság ügyben 2015. április 16-án hozott ítéletét azon részében, amelyben a Törvényszék megsemmisítette az Európai Bizottság 2012. június 27-i, a francia hatóságok által az 1998. július 20-i 98/48/EK parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) rendelkezései alapján a Bizottsággal közölt, a nanorészecske méretű anyagokra vonatkozó éves nyilatkozatról szóló rendelettervezetre (2011/673/F) vonatkozó részletes bizottsági véleményhez való hozzáférést a szünetelési idő alatt megtagadó határozatát;

az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé;

az ellenérdekű felet kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

2015. július 3-án benyújtott fellebbezésében a francia kormány a Bíróság alapokmányának 56. cikke alapján azt kéri az Európai Unió Bíróságától, hogy helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-402/12. sz., Schlyter kontra Bizottság ügyben 2015. április 16-án hozott ítéletét (a továbbiakban: megtámadott ítélet).

Fellebbezésének alátámasztására a francia kormány egyetlen jogalapra hivatkozik.

E jogalap keretében a francia kormány úgy véli, hogy a Törvényszék több alkalommal tévesen alkalmazta a jogot a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (a továbbiakban: 98/34 irányelv) előírt eljárás minősítésekor és az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) (a továbbiakban: 1049/2001 rendelet) 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében előírt, a vizsgálati tevékenység céljának védelmére vonatkozó kivétel alkalmazásakor.

Először is a francia kormány azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megtagadta, hogy a 98/34 irányelvben előírt eljárást az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett vizsgálatnak minősítse.

E tekintetben a francia kormány elsősorban arra mutat rá, hogy a Törvényszék által a vizsgálat fogalmának a megtámadott ítéletben alkalmazott meghatározását sem az 1049/2001 rendelet, sem a 98/34 irányelv, sem az ítélkezési gyakorlat által használt egyetlen meghatározás sem támasztja alá.

Emellett másodsorban e meghatározás nincs összhangban a Törvényszék nyolcadik tanácsa által a T-306/12. sz., Spirlea kontra Bizottság ügyben 2014. szeptember 25-én hozott ítéletben alkalmazott megoldással. Ezen ítéletben ugyanis a Törvényszék elismerte, hogy az úgynevezett „EU Pilot” eljárást az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett „vizsgálatnak” lehet tekinteni. Márpedig a francia kormány szerint az úgynevezett „EU Pilot” eljárás céljai és lefolytatása jelentős hasonlóságot mutat a 98/34 irányelvben előírt eljárás céljaival és lefolytatásával.

Harmadsorban abban az esetben, ha a Bíróság maga is a megtámadott ítéletben használt fogalom-meghatározást fogadná el, a francia kormány úgy véli, hogy a 98/34 irányelvben elírt eljárás céljaira és lefolytatására tekintettel mindenképpen megfelel e fogalomnak.

Másodszor a francia kormány elsősorban úgy véli, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor másodlagosan megállapította, hogy még ha a Bizottság által kibocsátott részletes vélemény az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett vizsgálati tevékenység körébe tartozna is, e dokumentum hozzáférhetővé tétele nem sérti szükségképpen a 98/34 irányelvben előírt eljárás célját.

E tekintetben a francia kormány rámutat, hogy a felperes sem keresetlevelében, sem válaszában, sem a beavatkozási beadványokra vonatkozó észrevételeiben soha nem hozta fel azon érvet, amely szerint, ha a 98/34 irányelvben előírt eljárás vizsgálati tevékenységnek minősülne, a megtámadott dokumentum hozzáférhetővé tétele nem sértené a vizsgálati tevékenység célját.

Következésképpen mivel a Törvényszék által másodlagosan felhozott jogalapra a felperes nem hivatkozott, és az sérti a megtámadott határozat érdemi jogszerűségét, a francia kormány szerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 84–88. pontjában e jogalap felhozatalával tévesen alkalmazta a jogot.

Másodsorban a Törvényszék a megtámadott ítélettel megállapította, hogy a 98/34 irányelvben előírt eljárás célja annak megelőzése, hogy a nemzeti jogalkotó olyan műszaki szabályt fogadjon el, amely a belső piacon akadályozza az áruk szabad mozgását, a szolgáltatások szabad mozgását vagy a szolgáltató vállalkozások letelepedésének szabadságát (a megtámadott ítélet 85. pontja).

Márpedig a francia kormány szerint a Törvényszék ezáltal megszorítóan értelmezte a 98/34 irányelvben előírt eljárás célját.

A francia kormány szerint ugyanis a nemzeti szabályokkal való összhang célkitűzésén túl a 98/34 irányelvben előírt eljárás a Bizottság és az érintett tagállam közötti párbeszéd minőségére vonatkozó célt is követ.


(1)  HL L 204., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 20. kötet, 337. o.

(2)  HL L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet. 331. o.