1.

Az Augstākās tiesas Senāts (Lettország legfelsőbb bírósága) által előterjesztett jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem lényegében azt a kérdést veti fel, hogy a vámhatóságok milyen mértékben jogosultak kiterjeszteni a vámáru‑nyilatkozat tekintetében a nyilatkozatokban szereplő árukból származó minták alapján végzett ellenőrzések eredményeit olyan, minden szempontból azonos árukra vonatkozó korábbi nyilatkozatokra, amelyekből nem vettek mintát, és már nem is lehet mintát venni.

2.

E kérdés a Greencarrier Freight Services Latvia SIA (a továbbiakban: GFSL), lett jog szerint működő, Oroszországból a SIA Hantas társaság nevében az Európai Unióba szabad forgalomba bocsátás céljából édes kekszeket és csokoládérudacskákat importáló társaság és a lett adóhatóság közötti jogvitában merült fel.

3.

Pontosabban 2007 áprilisában és májusában az utóbbi hatóság ellenőrzést végzett a SIA Hantas által a 2004. május 1‑je és 2006. december 31. közötti időszakban kifizetett vámokkal kapcsolatosan, a vámtartozás esetén adósnak minősülő GFSL által kitöltött 35 vámáru‑nyilatkozat alapján. Ezzel összefüggésben a lett adóhatóság a 2005. októberben és novemberben benyújtott hat vámáru‑nyilatkozatban feltüntetett árukból mintát vett, és elemezte azokat. Az adóhatóság a vizsgálat eredményei alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a 2004. június 4. és 2005. november 29. között benyújtott 29 vámáru‑nyilatkozatban (beleértve a hat ellenőrzött nyilatkozatot is) az Európai Unióba szabad forgalomba bocsátás céljából behozott árukat az Európai Unió Kombinált Nómenklatúrájának helytelen TARIC (az Európai Közösségek Integrált Vámtarifája) kódjaival jelentette be.

4.

A 2007. május 31‑i határozattal az adóhatóság vámtartozás létrejöttéről tájékoztatta a GFSL‑t, megállapította a behozatali vámok és a hozzáadottérték‑adó (héa) késedelmi kamattal növelt összegét, és bírságot szabott ki a GFSL‑lel szemben a kombinált nómenklatúra helytelen használata miatt.

5.

A GFSL kifogását követően e határozatot a 2007. szeptember 14‑i határozat helybenhagyta.

6.

A GFSL a hatályon kívül helyezés iránt keresetet terjesztett elő e határozattal szemben az Administratīvā apgabaltiesa (regionális közigazgatási fellebbviteli bíróság) előtt, amely 2011. december 8‑i ítéletével úgy döntött, hogy bár a behozatali vámot, a héát és a bírságot megalapozottan vetették ki a hat ellenőrzött vámáru‑nyilatkozatban szereplő árukkal kapcsolatban, a 2007. szeptember 14‑i határozat fennmaradó részét ezzel szemben hatályon kívül kell helyezni, mivel a lett adóhatóság, megsértve a 2913/92/EGK rendelet ( 2 ) (a továbbiakban: Vámkódex) 70. cikkének (1) bekezdését, megalapozatlanul alkalmazta az e hat vámáru‑nyilatkozatban szereplő árukra vonatkozó ellenőrzés eredményeit a 2004. június 4. és 2005. szeptember 6. közötti időszakban benyújtott további 23 vámáru‑nyilatkozatban feltüntetett árukra, vagyis az ellenőrzött termékek előtt több mint egy évvel behozott árukra. Mivel a lett adóhatóság nem tudta bizonyítani, hogy a helytelen kódokat alkalmazták a szóban forgó árukra, a GFSL semmiképpen sem köteles bizonyítékokat szolgáltatni ezen áruk objektív tulajdonságaira, különösen, mivel már nincs lehetősége arra, hogy megvizsgáltassa ezeket az árukat.

7.

Mind a lett adóhatóság, mind a GFSL felülvizsgálati kérelmet nyújtott be ezen ítélettel szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz.

8.

Az utóbbi előtt az adóhatóság előadta, hogy a további 23 vámáru‑nyilatkozatban feltüntetett áruk azonosak voltak a hat ellenőrzött vámáru‑nyilatkozatban szereplő árukkal, mivel ugyanaz volt az összetételük, az elnevezésük, a külső megjelenésük és a gyártójuk is, amit a GFSL által benyújtott tanúsítványokban szereplő információk bizonyítanak. A lett adóhatóságnak tehát az eljárásgazdaságosság elve alapján lehetősége volt arra, hogy ne vizsgálja a többi árut, és az azonosítás eredményét alkalmazza a többi azonos árura, és a GFSL kötelezettsége volt az áruk közötti különbség bizonyítása.

9.

A kérdést előterjesztő bíróság ugyanakkor megjegyzi, hogy az említett eredményeket a mintavétellel érintett nyilatkozatokat több mint egy évvel megelőző nyilatkozatokban szereplő árukra alkalmazták. Márpedig a GFSL szerint objektíve lehetetlen volt az említett vámáru‑nyilatkozatokban szereplő árukat utólagos vizsgálatra bemutatni, illetve a további vizsgálatok iránti kérelemhez való jogot sem lehetett érvényesíteni.

10.

Ilyen körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság az eljárás felfüggesztéséről döntött, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

Más szavakkal:

A [Vámkódex] 70. cikke (1) bekezdésének első albekezdése szerinti »nyilatkozat« fogalma magában foglalja‑e azokat a nyilatkozatokat, amelyek vonatkozásában nem vettek vizsgálati mintát, amelyekben azonban azonos árukat tüntettek fel (az árukat a Kombinált Nómenklatúra ugyanazon kódjával jelentik be, azok ugyanattól a gyártótól származnak, és a gyártói tanúsítványban azonos elnevezéssel és megegyező összetétellel szerepelnek)?

11.

A Bíróság előtt írásbeli észrevételeket terjesztett elő a GFSL, a spanyol, a lett és a cseh kormány, valamint az Európai Bizottság. Ezeket az érdekelt feleket a spanyol és a cseh kormány kivételével a Bíróság a 2013. október 2‑án tartott tárgyaláson meghallgatta.

12.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseiben a kérdést előterjesztő bíróság a Vámkódex 70. cikke (1) bekezdésének értelmezését veti fel, a második kérdésben mellékesen hivatkozva e kódex 78. cikkére.

13.

Bár ismételten elismeri a nemzeti bíróságok felelősségét többek között a feltett kérdések relevanciájának megítélése kapcsán az előzetes döntéshozatalra elé terjesztett kérdések vonatkozásában, mindazonáltal különösen annak érdekében, hogy képes legyen hasznos választ adni a nemzeti bíróság részére, a Bíróság minimális magyarázatot igényel az uniós jog azon rendelkezéseinek megválasztását illetően, amelyek értelmezését a nemzeti bíróság kéri, valamint azzal a kapcsolattal összefüggésben, amelyet e rendelkezések és az alapeljárásban alkalmazandó nemzeti jogszabály között e bíróság felállít, továbbá az említett jogvita ténybeli körülményei tekintetében. ( 3 )

14.

Az alább kifejtett okok miatt a jelen ügyben nem gondolom, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések kapcsán felmerül annak kockázata, hogy azokat elfogadhatatlannak kell tekinteni.

15.

Mindazonáltal, figyelemmel a kérdést előterjesztő bíróság által előadott ténybeli körülményekre, a Bíróság által a Vámkódex 70. cikke (1) bekezdésének értelmezése kapcsán adott válasz relevanciája vitathatónak tűnik, ahogy azt egyébként írásbeli észrevételeiben a spanyol kormány is előadta.

16.

E rendelkezés ugyanis, amely a Vámkódexnek a vámáru‑nyilatkozatok vizsgálatára vonatkozó „Normál eljárás” című részében található, azt írja elő, hogy „[az azonos] nyilatkozatban foglalt áruk egy részének megvizsgálásakor a részleges vizsgálat eredményét [e] nyilatkozatban szereplő összes árura alkalmazni kell” ( 4 ).

17.

A Vámkódex 70. cikkének (1) bekezdése tehát, ahogy azt a spanyol és a cseh kormány megalapozottan adta elő írásbeli észrevételeiben, a tagállam illetékes hatóságai által az áru kiadása előtt a vámáru‑nyilatkozatokat illetően végzett vizsgálatot szabályozza, lehetővé téve az azonos nyilatkozatba foglalt áruk egy részére vonatkozó ilyen vizsgálat eredményeinek kiterjesztését az ugyanezen nyilatkozatba foglalt valamennyi árura.

18.

A Bíróság tehát az uniós jognak a Vámkódex 70. cikkét megelőző, de e cikk közvetlen alapját jelentő rendelkezései kapcsán kimondta, hogy a gazdasági szereplő nem vitathatja korlátlanul a vámhatóságok által kiválasztott minta reprezentativitását, és ennek főszabály szerint be kell fejeződnie, amikor e hatóságok engedélyezik az érintett áruk kiadását. ( 5 )

19.

Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság által előadott ténybeli körülmények egyrészt az alapeljárásban szereplő, egyöntetűen olyan árukra vonatkozó vámáru‑nyilatkozatok utólagos ellenőrzését tanúsítják a lett adóhatóságok részéről, amelyek kiadását már előzetesen engedélyezték, másrészt pedig a hat vámáru‑nyilatkozatban szereplő áruk vizsgálata eredményeinek 23 korábbi vámáru‑nyilatkozatban szereplő árura való kiterjesztésére vonatkoznak, nem pedig egyetlen nyilatkozatban szereplő áruk részleges vizsgálata eredményeinek kiterjesztésére, amely helyzet az egyetlen olyan, amely a Vámkódex 70. cikkének (1) bekezdésében szerepel.

20.

A Bíróság által e rendelkezés értelmezése kapcsán adott válasz tehát álláspontom szerint nem igazán hasznos a kérdést előterjesztő bíróság számára, figyelemmel az alapeljárás körülményeire, hacsak az nem annak puszta kimondásában áll, hogy a Vámkódex 70. cikkének (1) bekezdése nem szabályozza az áru kiadásának engedélyezését követő utólagos ellenőrzését, és nem teszi lehetővé a több vámáru‑nyilatkozatban szereplő árukra vonatkozó vizsgálat kiterjesztését olyan, akár azonos árukra, amelyek más, korábbi vámáru‑nyilatkozatok tárgyát képezték.

21.

Egy ilyen válasz nem csak a Vámkódex 70. cikke (1) bekezdése szövegezésének felel meg, hanem a kódex szerkezetének is.

22.

A Vámkódex 70. cikke ugyanis az egyetlen vámáru‑nyilatkozatra vonatkozó egységes eljárás négy fő szakaszába illeszkedik, amelyek az érintett vámeljárás alá eső áruk kiadásának engedélyezését vagy annak megtagadását eredményezik, és amely szakaszok a következők: a) a vámáru‑nyilatkozat benyújtása (a Vámkódex 62. cikke); b) a vámáru‑nyilatkozat elfogadása (a Vámkódex 63. cikke); c) a vámáru‑nyilatkozat fakultatív ellenőrzése, beleértve az áruk esetleges ellenőrzését, és az ilyen vizsgálat esetleges következményeinek megállapítását (a Vámkódex 68–72. cikke), valamint d) az áruk kiadásának engedélyezésére vagy annak megtagadására vonatkozó határozat (a Vámkódex 73–75. cikke). Amikor a nyilatkozatot nem ellenőrzik, ahogy ez minden valószínűség szerint a GFSL eredeti nyilatkozataival történt, akkor a Vámkódex 71. cikkének (1) bekezdése a kódex rendelkezéseinek a vámáru‑nyilatkozatban szereplő adatok alapján történő alkalmazását írja elő, míg a kódex 73. cikke azt tartalmazza, hogy ilyen esetben a vámhatóság az ugyanazon vámáru‑nyilatkozatban foglalt összes árut egyszerre adja ki.

23.

Ennélfogva a Vámkódex szerkezete álláspontom szerint alátámasztja azt, hogy a 70. cikk (1) bekezdésében előírt vizsgálat kizárólag az egyetlen nyilatkozatban foglalt áruk egy részének ellenőrzésére vonatkozik a kiadás engedélyezését megelőzően, amely ellenőrzésre nem kerülhet sor az említett kiadást követően, valamint annak eredményei nem terjeszthetők ki más korábbi nyilatkozatokra.

24.

Mivel a Vámkódex 70. cikkének (1) bekezdése nem szabályozza azt a helyzetet, amikor az áruk utólagos ellenőrzésére a kiadás engedélyezését követően kerül sor, és az nem teszi lehetővé a több vámáru‑nyilatkozatban foglalt áruk vizsgálatának kiterjesztését olyan, akár azonos árukra, amelyek más korábbi vámáru‑nyilatkozatok tárgyát képezték, ebből következően nincs helye a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett második kérdés vizsgálatának, amelyet kizárólag arra az esetre tett fel, ha az első kérdésre igenlő a válasz.

25.

Ugyanakkor figyelemmel a kérdést előterjesztő bíróság által felvázolt ténybeli helyzetre, amely – ahogy már említettem – a GFSL vámáru‑nyilatkozatainak utólagos ellenőrzésére utal, valamint a Bírósághoz benyújtott, a Vámkódex 78. cikkére vonatkozó írásbeli és szóbeli észrevételekre, úgy tűnik, hogy e rendelkezést alkalmazták az alapeljárásban, és annak értelmezése bizonyos mértékben hasznos lehet a kérdést előterjesztő bíróság számára, azzal, hogy az általa mint kasszációs bíróság által végzett felülvizsgálatot mindazonáltal korlátozhatják azok az értékelések, illetve a jogi alap, amelyre a fellebbezés tárgyát képező ítéletet hozó nemzeti bíróság támaszkodott.

26.

Ezen eljárási jellegű fenntartás mellett, amelyet adott esetben a kérdést előterjesztő bíróságnak kell feloldania, és annak érdekében, hogy megjelöljük számára az uniós jog értelmezésének azon hasznos elemeit, amelyek lehetővé tehetik számára az előtte felmerült jogi probléma megoldását, ( 6 ) a Vámkódex 78. cikkével kapcsolatban a következők megfontolásokat javaslom.

27.

A Vámkódex 78. cikke a „C. A vámáru‑nyilatkozatok utólagos ellenőrzése” című részben található, és (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a] vámhatóság saját kezdeményezésére vagy a nyilatkozattevő kérelmére, az áru kiadása után módosíthatja a vámáru‑nyilatkozatot”.

28.

E cikk (2) bekezdése kiemeli, hogy e hatóság „az áru kiadása után, és azért, hogy meggyőződjön a vámáru‑nyilatkozatban szereplő adatok pontosságáról, megvizsgálhatja az érintett áruval kapcsolatos import‑ vagy exportműveletekre, vagy az ezt követő, ezen árukat érintő kereskedelmi ügyletekre vonatkozó adatokat és kereskedelmi okmányokat. Az ilyen vizsgálat a nyilatkozattevő, az említett műveletekben üzlettársi minőségben közvetlenül vagy közvetve részt vevő valamilyen más személy, vagy az említett okmányt és adatokat üzleti célból birtokában tartó valamilyen más személy telephelyén végezhető el. A vámhatóság, amennyiben erre még lehetőség van, meg is vizsgálhatja az árut.”

29.

Végül a kódex 78. cikkének (3) bekezdése azt mondja ki, hogy „[h]a a vámáru‑nyilatkozat felülvizsgálata vagy utólagos ellenőrzése azt jelzi, hogy az érintett vámeljárást szabályozó rendelkezéseket helytelen vagy hiányos adatok alapján alkalmazták, a vámhatóság, a megállapított rendelkezésnek megfelelően és a rendelkezésére álló új információk figyelembevételével meghoz minden szükséges intézkedést a helyzet rendezésére”.

30.

Emlékeztetünk arra is, hogy e cikknek nem volt megfelelője a Vámkódexet megelőzőt közösségi szabályozásban, vagyis feltételezhető, hogy azt azért iktatták be, mert hézagot észleltek a korábbi rendszerben, amennyiben az uniós jogalkotó észlelte, hogy fenn kell tartani a vámáru‑nyilatkozatok korrekciójának lehetőségét az áruk kiadásának engedélyezését követően is. ( 7 )

31.

A jelen ügyben nem vitatott, hogy a vámhatóság széles, a Bíróság által már elismert mérlegelési mozgástérrel rendelkezik az ilyen utólagos ellenőrzések végrehajtása, illetve az olyan nyilatkozat vagy nyilatkozatok felülvizsgálata tekintetében, amelyek az említett ellenőrzések tárgyát képezték, saját kezdeményezésére vagy a nyilatkozattevő kérelmére, ideértve azt az esetet is, amikor az érintett áruk már nem képezhetik fizikai vizsgálat tárgyát. ( 8 )

32.

Ez az ügy a Vámkódex 78. cikkének (3) bekezdésében található, a vámáru‑nyilatkozatokban szereplő „helytelen vagy hiányos adatok” kifejezés értelmezését sem érinti, amelyeket a vámhatóság azok utólagos ellenőrzése, illetve felülvizsgálata alapján állapított meg. ( 9 )

33.

A viták ezzel szemben három másik szempontot érintenek, amelyek mindegyike a Vámkódex 78. cikkének hatályára vonatkozik, és amelyek a következő kérdésekkel foglalhatók össze: a) A vámáru‑nyilatkozat utólagos ellenőrzése és felülvizsgálata kiterjeszthető‑e más nyilatkozatokra? b) Ha ez a helyzet, az ellenőrzések eredményeinek kiterjesztése csak az azonos árukra korlátozódik‑e? c) A Vámkódex 78. cikkének alkalmazása időben korlátozott‑e annyiban, hogy a vámhatóság nem vizsgálhatja felül határozatlan ideig a vámáru‑nyilatkozatokat?

34.

A vámáru‑nyilatkozatok visszavonhatatlanságát az Unió legtöbb tagállamában hosszú ideig érinthetetlen elvnek tekintették. ( 10 ) Anélkül azonban, hogy magát az elvet megkérdőjelezték volna, annak szigora enyhült, mivel a Vámkódex elismeri, hogy a nyilatkozat az áruk kiadása előtt és a kódexben előírt feltételek mellett a nyilatkozattevő kérelmére módosítható (lásd a Vámkódex 65. cikkét), az áru kiadásának elfogadása után pedig felülvizsgálható a Vámkódex 78. cikkének megfelelően. ( 11 )

35.

A Vámkódex 78. cikke tehát kivételt jelent a vámáru‑nyilatkozatok visszavonhatatlanságának elve alól ( 12 ), ezért azt álláspontom szerint megszorítóan kell értelmezni.

36.

A Vámkódex 78. cikke szövegének egyszerű olvasata alapján meg kell állapítani, hogy az nem utal arra, hogy a vámhatóság az egyes vámáru‑nyilatkozatok tekintetében végzett utólagos ellenőrzések eredményeit kiterjeszti más nyilatkozatokra, különösen a korábban tett vámáru‑nyilatkozatokra.

37.

Azonban úgy tűnik, hogy e rendelkezés nem zárja ki, hogy a vámhatóság a Vámkódex szerkezetére és céljaira tekintettel ilyen kiterjesztést végezzen.

38.

Amennyiben ugyanis egyrészt a vámhatóságok általában nem végeznek előzetes ellenőrzést, mivel „a vámalakiságokat és ellenőrzéseket el kell törölni vagy legalábbis a minimális szinten kell tartani” ( 13 ), annak érdekében, hogy előnyben részesítsék a kereskedelmi ügyletek gyorsítását, figyelemmel a külkereskedelem „elsőrendű fontosságára” ( 14 ) az Unió számára, másrészt pedig ugyanezen hatóságoknak széles körű ellenőrzési hatáskörrel kell rendelkezniük a vámszabályok helyes alkalmazásának biztosítása érdekében ( 15 ), véleményem szerint elengedhetetlen, hogy lehetővé tegyék számukra, hogy akár saját kezdeményezésükre, akár a nyilatkozattevő kérelmére kiterjesszék egy vámáru‑nyilatkozat utólagos ellenőrzésének eredményeit más vámáru‑nyilatkozatokban foglalt azonos árukra, és így lehetővé tegyék számukra adott esetben az említett vámáru‑nyilatkozatok összességének felülvizsgálatát is.

39.

A vámhatóságok ilyen széles hatáskörének elismerése méltányos egyensúlyt biztosít a vámszabályok helyes alkalmazásának biztosítása és a nyilatkozattevők jogai között.

40.

Ha ugyanis a felülvizsgálat azt mutatja, hogy az érintett vámeljárást szabályozó rendelkezéseket helytelen vagy hiányos adatok alapján alkalmazták, a Vámkódex 78. cikkének (3) bekezdése alapján a vámhatóságok kötelesek a rendelkezésükre álló új információk figyelembevételével minden szükséges intézkedést meghozni a helyzet rendezésére. Márpedig az ítélkezési gyakorlat szerint, különösen, ha a felülvizsgálatot a nyilatkozattevő kérte, amennyiben a felülvizsgálatból az tűnik ki, hogy az eredetileg megfizetett behozatali vámok meghaladják azokat a vámokat, amelyek a megfizetésükkor megfeleltek a jogszabályoknak, a helyzet rendezéséhez szükséges intézkedés csak a túlfizetett összeg visszafizetése vagy a vám elengedése lehet. ( 16 ) Ennélfogva, ha a Vámkódex 78. cikkével összefüggésben a vámhatóságok számára tiltott az egyes nyilatkozatok tekintetében végzett utólagos ellenőrzéseik eredményeinek kiterjesztése más nyilatkozatokra, az ilyen tilalom e hatóságok jogalap nélküli gazdagodásával járhat, amennyiben az eredmények túlfizetett összeget mutatnak. E hatóságok tehát álláspontom szerint nem teljesen felelnek meg az arra irányuló kötelezettségüknek, hogy a rendelkezésükre álló új információk figyelembevételével hozzanak meg minden szükséges intézkedést a helyzet rendezésére, ezzel megsértve a Vámkódex 78. cikkének (3) bekezdését.

41.

Egy ilyen érvelésnek azon feltevés mellett is érvényesnek kell lennie, amely szerint az utólagos ellenőrzések a vámáru‑nyilatkozatok felülvizsgálatához vezethetnek, amelyek eredményeként olyan új vámtartozás közlésére kerülhet sor, amely az eredetileg megfizetett vámok növelését jelenti.

42.

Mivel az ilyen ellenőrzések elvégzésére vonatkozó – akár hivatalból hozott – döntés nem vezet szükségképpen egy vagy több vámáru‑nyilatkozat felülvizsgálatához, és még kevésbé az eredetileg megfizetett vámok módosításához, számomra nem világos, hogy miként lenne lehetséges az, hogy annak elvégzését a vámhatóságok számára előzetesen csak akkor engedélyezzék, ha az eredmény a nyilatkozattevőre nézve előnyös lesz.

43.

Ezenfelül, amennyiben a vámhatóságok hatáskörét ilyen módon korlátoznák, tartani lehetne attól, hogy e hatóságok kénytelenek lennének megsokszorozni és megerősíteni a vámáru‑nyilatkozatok előzetes ellenőrzéseit, ami kevéssé lenne összeegyeztethető a Vámkódex arra irányuló céljával, hogy az Unióba importált áruk szabad forgalomba hozatalát biztosító gyors és hatékony eljárásokat biztosítson. ( 17 )

44.

Ebben az összefüggésben, annak lehetővé tétele a vámhatóságok számára, hogy az árukból vett minták alapján utólagos ellenőrzéseket végezzenek, és ezen ellenőrzések eredményeit megfelelő módon kiterjesszék, összeegyeztethetőnek tűnik mind az ilyen hatóságok rendelkezésére álló korlátozott erőforrásokkal, mind a valószínűség törvényével és a kockázatkezeléssel. ( 18 )

45.

A vámhatóságok hatásköre a Vámkódex 78. cikkével összefüggésben azonban nem lehet korlátlan.

46.

Mindenekelőtt, ahogy azt a GFSL és a spanyol kormány megalapozottan jegyezte meg, az utólagos ellenőrzések eredményeinek e kiterjesztése csak akkor jogszerű, ha az ellenőrzés tárgyát nem képező áruk azonosak az ellenőrzött árukkal, vagyis mindannyiukat a vámnómenklatúra azonos alszáma alá kellett volna besorolni. Ennélfogva úgy vélem, hogy egyáltalán nem számítanak az áruk közötti olyan különbségek, amelyek semmilyen hatással nincsenek az említett áruk tarifális besorolására.

47.

Bár elvi szinten az áruk azonos jellegére vonatkozó feltétel nem vitatott, az alapeljárásban való teljesülését a GFSL határozottan vitatta, előadva, hogy a vámhatóságok nem bizonyították, hogy a vámáru‑nyilatkozatok alá eső áruk, amelyek tekintetében nem végeztek utólagos ellenőrzést, ténylegesen azonosak voltak a hat ellenőrzött nyilatkozatban szereplő árukkal.

48.

Nem könnyű eldönteni, hogy az áruk azonosságának kérdése végleg eldőlt‑e az alapeljárásban, mindenesetre olyan ténybeli problémáról van szó, amelyet semmiképpen sem a Bíróságnak kell megoldania az EUMSZ 267. cikkben szereplő együttműködés keretében.

49.

Mindenesetre végső fokon eljáró bíróságként a kérdést előterjesztő bíróság arra a pontos előfeltevésre támaszkodott, amely szerint a különböző vámáru‑nyilatkozatokban foglalt áruk azonossága a Vámkódex 78. cikke alapján végzett utólagos ellenőrzések eredményei kiterjesztésének alkalmazási feltételét képezi.

50.

Ehhez mindenesetre hozzáteszem, hogy a leghalványabb kétség sincs azzal kapcsolatban, hogy az említett áruk azonosságával kapcsolatos bizonyítási teher – amely szintén vitatott kérdés a Bíróság előtt – azt a felet terheli, amely az említett azonosságra hivatkozni kíván a nyilatkozatok felülvizsgálata érdekében, vagyis a vámhatóságokat.

51.

Amennyiben – mint az alapeljárásban – az áruk már nem képezhetik fizikai vizsgálat tárgyát, e hatóságok a Vámkódex 78. cikkének (2) bekezdésével összhangban megalapozottan támaszkodhatnak az általuk beszerezhető és az azonosságot alátámasztó dokumentumokra.

52.

E dokumentumokkal szemben az áruknak a vámhatóságok által megállapított azonosságot vitatni kívánó nyilatkozattevőnek képesnek kell lennie arra, hogy az utóbbiak álláspontját minden bizonyítási eszközzel vitathassa, és ennek érdekében meg kell, hogy illessék a szükséges jogorvoslati lehetőségek.

53.

A Bíróság előtt tartandó tárgyalás érdekében az érintett feleket felkérték, hogy nyilatkozzanak a vámhatóságok arra vonatkozó jogának esetleges időbeli korlátairól, hogy utólag felülvizsgálják a vámáru‑nyilatkozatokat a Vámkódex 78. cikke alapján, figyelemmel többek között arra, hogy e rendelkezés nem szól az esetleges elévülési időről.

54.

Míg a GFSL pusztán azt állította, hogy a vámhatóságok által végzett ellenőrzések tárgyát képező vámáru‑nyilatkozatoknál korábbi vámáru‑nyilatkozatok utólagos felülvizsgálata összeegyeztethetetlen a jogbiztonság elvével, a lett kormány és a Bizottság részletesebb álláspontot adott elő.

55.

Az utóbbi szerint a vámáru‑nyilatkozat felülvizsgálatára nem kerülhet sor az eredeti nyilatkozat benyújtását követő hároméves időtartam lejárta után. Egy ilyen határidő rögzítése összhangban van a Vámkódex 16. cikkének rendelkezéseivel, amelyek lényegileg azt rögzítik, hogy a nyilatkozattevőknek csak a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó nyilatkozat elfogadásától számított három évig kell megőrizniük a releváns dokumentumokat, valamint a kódex 221. cikke (3) bekezdésének rendelkezéseivel, amelyek szerint a vámtartozás közlésére a keletkezésétől számított 3 év lejárta után már nem kerülhet sor. A jelen ügyben e határidőt betartották, mivel a lett vámhatóságok által végzett utólagos ellenőrzéseket követően az új vámtartozást 2007. május 31‑én közölték, míg az első érintett eredeti nyilatkozatok 2004. június 4‑én keltek.

56.

Egyetértve ezen állítással, a lett kormány elismerte, hogy egy másik érvelés is képviselhető, amely szerint – mivel a Vámkódex 78. cikke nem tartalmaz elévülési időt – e hézagot a tagállamoknak kell betölteniük. E tekintetben a lett kormány képviselője rámutatott, hogy Lett Köztársaság azt írja elő, hogy a vámáru‑nyilatkozat új vámtartozás közlését megelőző felülvizsgálata nem végezhető el az eredeti nyilatkozattól számított három év elteltét követően. E határidő ésszerűnek tekinthető, és egyensúlyt biztosít a vámhatóság kötelezettségei és a gazdasági szereplők jogai között.

57.

Meg kell állapítani, hogy a Vámkódex 78. cikke nem ír elő olyan elévülési időt, amelynek eltelte után már nem végezhető el a vámáru‑nyilatkozat utólagos felülvizsgálata.

58.

E hallgatás érthető, mivel az utólagos felülvizsgálat következményei nem feltétlenül hátrányosak a nyilatkozattevő számára. Ahogy már megjegyeztem, az utóbbi is kezdeményezhet ilyen utólagos felülvizsgálatot, amely végül az eredetileg megfizetett vámok csökkentését eredményezi.

59.

Ezzel szemben, ha az utólagos felülvizsgálat az eredetileg megfizetett vámok növelését eredményezheti, a nyilatkozattevők jogbiztonságát meg kell őrizni, mivel ez az elv azt követeli meg, hogy a magánszemélyek helyzete, többek között az adóhatósággal vagy a vámhatósággal szemben, ne legyen meghatározhatatlan ideig vitatható. ( 19 )

60.

E megfogalmazás alapján megállapítható, hogy a jogbiztonság általános elvére figyelemmel nem annyira az utólagos ellenőrzési eljárás tekintetében kell elévülési időt megállapítani, hanem a vámhatóságok által a helyzet rendezése érdekében elfogadott intézkedések vonatkozásában. Mindent összevetve a Vámkódex 78. cikkének (3) bekezdése kiemeli, hogy a vámhatóságok az ilyen intézkedéseket csak „a megállapított rendelkezésnek megfelelően” hozhatják meg.

61.

Márpedig ebből a nézőpontból, ahogy arra lényegileg a lett kormány és a Bizottság is rámutatott, a Vámkódex 221. cikkének (3) bekezdése biztosítja, hogy amikor az utólagos felülvizsgálat eredménye a vámtartozás összegének újabb közlése lehet, akkor azt nem lehet elvégezni, amennyiben az eredeti vámtartozás több mint három évvel azon időpont előtt keletkezett, amikor a vámhatóságok újra közlik, vagy közölni kívánják a tartozás összegét a nyilatkozattevővel. E három éves határidő eltelte után ugyanis a tartozás elévül, ennélfogva a Vámkódex 233. cikke értelmében megszűnik. ( 20 )

62.

Még abban az esetben is, ha a vámtartozás megszűnt, és nincs lehetőség az adóshoz intézett újabb közlésre, a vámáru‑nyilatkozat utólagos felülvizsgálata kapcsán az elévülési idő elő nem írása bizonyos előnyökkel járhat. Ahogy ugyanis a lett kormány a tárgyaláson hangsúlyozta, annak elismerése, hogy ilyen felülvizsgálatra sor kerülhet, bizonyos mértékű hatékony érvényesülést biztosít a jövőre nézve, amennyiben a nyilatkozattevő azonos árukat kíván behozni az Unió területére.

63.

Ugyanakkor a Vámkódex 78. cikkének hallgatása azon elévülési idő meghatározása tekintetében, amelyen túl a vámáru‑nyilatkozat utólagos felülvizsgálatára már nem kerülhet sor, nem akadályozza azt, hogy a tagállamok erre az eljárásra ilyen elévülési időt határozzanak meg. A tagállamok ilyen hézag betöltésére vonatkozó hatásköre álláspontom szerint nem kérdőjelezhető meg, mivel az uniós vámszabályozást nem kizárólag a Vámkódex rendelkezései, illetve a végrehajtása érdekében uniós szinten elfogadott rendelkezések alkotják, hanem a végrehajtása érdekében nemzeti szinten elfogadott rendelkezések is. ( 21 )

64.

E tekintetben a lett kormány a Bíróság előtt tartott tárgyaláson kijelentette, hogy a Lett Köztársaság az eredeti nyilatkozattól számított legfeljebb három éves határidőt állapított meg, amelyen belül a vámhatóságok utólagosan ellenőrizhetik a vámáru‑nyilatkozatokat, és e határidő azonos azzal, amely e vámtartozás adóssal való közlésére nyitva áll. Kutatásaim szerint ugyanez a helyzet Olaszországban. ( 22 )

65.

Bár az alapeljárásban a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a lett szabályozás ténylegesen ilyen határidőt állapít‑e meg az utólagos felülvizsgálat tekintetében, úgy tűnik, hogy az említett felülvizsgálatra (valamint a vámtartozás azt követő közlésére) – az említett bíróság, illetve a tárgyaláson az érintett felek által közölt információk alapján – e határidő betartásával került sor (illetve a vámtartozás közlése tekintetében a Vámkódex 221. cikke (3) bekezdésében előírt hároméves határidőt is tiszteletben tartva), valamennyi olyan nyilatkozat tekintetében, amelyre az utólagos ellenőrzések eredményeit kiterjesztették. Az iratok szerint ugyanis az első ilyen nyilatkozat 2004. június 4‑én kelt, míg a lett adóhatóság azon határozatát, amely tudatja a nyilatkozattevővel az érintett nyilatkozatok felülvizsgálatát, illetve közli az új vámtartozást, 2007. május 31‑én hozták.

66.

A tagállam arra vonatkozó döntése, hogy hároméves elévülési időt állapít meg a vámáru‑nyilatkozat utólagos felülvizsgálatára, ésszerűnek és a vámtartozás közlésére a Vámkódex 221. cikke (3) bekezdésében foglalt határidő tekintetében következetesnek tűnik. ( 23 ) Lehetővé teszi azt is, hogy ne érintsék a szükségesnél nagyobb mértékben a vámáru‑nyilatkozatok visszavonhatatlanságának elvét.

67.

A tagállamonként eltérő elévülési idő megállapítása, illetve azok együttes fennállása azzal, hogy más tagállamokban nem került sor elévülési idő megállapítására, mindazonáltal alkalmas lehet arra, hogy módosítsa a Vámkódex egységes alkalmazását az Unióban.

68.

E különbségek nemkívánatos következményeit megfelelő intézkedések uniós szintű elfogadása orvosolhatná, akár az uniós jogalkotó részéről, akár adott esetben a Vámkódex 247. és 247a. cikke szerinti eljárásnak megfelelően. ( 24 )

69.

Ezzel szemben a Vámkódex 78. cikkének hallgatására és a tagállamok megmaradt hatáskörére tekintettel nem gondolom, hogy az uniós bíróság jogosult lenne az uniós jogalkotó helyébe lépve az ítélkezési gyakorlat útján kialakítani egy meghatározott elévülési időt. A vámszabályozás jelenlegi állása mellett legfeljebb a tagállamok által a Vámkódex 78. cikkének hallgatása által jelentett hézag betöltése érdekében elfogadott elévülési idők ésszerű jellegét vizsgálhatja felül az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elveire figyelemmel.

70.

Ezzel összefüggésben, és annak ellenére, hogy nem biztos, hogy ilyen helyzet előállhat, az ilyen felülvizsgálat azon tagállami szabályozás kapcsán végezhető el, amely a vámáru‑nyilatkozat utólagos felülvizsgálatára olyan elévülési időt határoz meg, amely rövidebb, mint a vámtartozásra a Vámkódex 221. cikkének (3) bekezdése alapján alkalmazandó hároméves határidő.

71.

Ebben az esetben ugyanis annak vizsgálatáról van szó, hogy a vámáru‑nyilatkozatoknak a hároméves határidő leteltét követő utólagos felülvizsgálatának tilalma ténylegesen nem jár‑e azzal az eredménnyel, hogy meggátolja a vámhatóságokat abban, hogy egészben vagy részben behajtsanak egy olyan vámtartozást, amely a Vámkódex 221. cikke (3) bekezdésében szereplő hároméves határidő lejárta előtt keletkezett, ami szintén sértené az Unió pénzügyi érdekeit.

72.

Ehhez hasonlóan az a körülmény, hogy valamely tagállam nem állapít meg olyan pontos elévülési időt, amelyen túl a vámhatóságok már nem vizsgálhatják felül utólagosan a vámáru‑nyilatkozatot, nem vezethet a Vámkódex 221. cikkének (3) bekezdésében előírt elévülési idő figyelmen kívül hagyásához. Ahogy fent jeleztük, az ilyen utólagos felülvizsgálatnak ilyenkor csak esetleges jövőbeli hatásai lehetnek, amennyiben a nyilatkozattevő azonos árukat kíván behozni az Unió területére.

73.

Ennélfogva azt javaslom, hogy a Vámkódex 70. cikkére vonatkozó válaszhoz a Bíróság azt tegye hozzá, hogy a Vámkódex 78. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, ha valamely tagállam vámhatóságai kiterjesztik a vámáru‑nyilatkozatok kapcsán végzett utólagos ellenőrzések eredményeit más vámáru‑nyilatkozatokra, beleértve a korábbi vámáru‑nyilatkozatokat is, feltéve hogy valamennyi vámáru‑nyilatkozatban foglalt áru azonos, és anélkül, hogy az utólagos felülvizsgálat lehetővé tehetné az említett hatóságok számára azt, hogy figyelmen kívül hagyják az e vámtartozás adóssal való közlésére alkalmazandó, a Vámkódex 221. cikke (3) bekezdése szerinti elévülési időt, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.

74.

A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a következő választ adja az Augstākās tiesas Senāts által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre: