2010. május 6-án benyújtott kereset — Deutsche Telekom kontra Bizottság

(T-207/10. sz. ügy)

2010/C 195/33

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Deutsche Telekom AG (Bonn, Németország) (képviselők: A. Cordewener és J. Schönfeld ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kereseti kérelmek

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes a 2009. október 28-i C(2009) 8107 végleges javított bizottsági határozatot támadja, amelyben a Bizottság úgy határozott, hogy a spanyol társasági adóról szóló törvény (a továbbiakban: TRLIS) 12. cikkének (5) bekezdése szerinti adózási rendszer formájában bevezetett, a külföldi vállalkozásokban való jelentős részesedésszerzés esetén az üzleti- és cégérték adózási értékcsökkenésére vonatkozó támogatási program összeegyeztethetetlen a közös piaccal a Közösségen belül részesedést szerző kedvezményezetteknek nyújtott támogatások tekintetében. A megtámadott határozat előírja, hogy a Spanyol Királyság mely támogatásokat köteles visszakövetelni.

A felperes keresetlevelének alátámasztására először is arra hivatkozik, hogy a TRLIS 12. cikke (5) bekezdésének alkalmazásával összefüggő adókedvezményt formailag jogellenesen nyújtották, mivel a Spanyol Királyság a vonatkozó törvényt az EK 88. cikk (3) bekezdése első mondatának (EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének első mondata) megsértésével nem jelentette be előzetesen a Bizottságnak, és az EK 88. cikk (3) bekezdésének harmadik mondatában (EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének harmadik mondata) foglalt végrehajtási tilalom ellenére ténylegesen alkalmazni kezdte. Továbbá a TRLIS 12. cikkének (5) bekezdése anyagi jogilag jogellenesnek tekintendő, mivel a támogatási program az EK 87. cikk (1) bekezdése (EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése) szerint a közös piaccal nem egyeztethető össze, és az EK 87. cikk (2) vagy (3) bekezdése (EUMSZ 107. cikk (2) vagy (3) bekezdése) szerinti engedélyezés nem jön figyelembe.

Másodszor a felperes valamely nemzeti támogatási intézkedés közösségi joggal való összeegyeztethetetlensége megállapításának következményeit illetően előadja, hogy az érintett tagállamnak vissza kell követelnie az ilyen támogatást a kedvezményezettektől. Ezzel összefüggésben előadja, hogy ezen abszolút alapelv mindenekelőtt a 659/99/EK rendelet (1) 14. cikke (1) bekezdésének első mondatában konkrétan kifejezésre jut.

Végül a felperes úgy érvel, hogy a jelen ügyben a spanyol kedvezményezettek jogos bizalma hiányában nem lehet kivételt tenni a visszatéríttetés alól. E tekintetben a felperes többek között előadja, hogy a Bizottság azáltal, hogy a spanyol befektetők bizonyos csoportjai esetében a bizalomvédelem elvén alapuló kivételt alkalmazott, tévesen alkalmazta az elsődleges jog általános elvét, valamint a 659/99 rendelet 14. cikke (1) bekezdésének második mondatát. A felperes egyrészről azt kifogásolja, hogy a TRLIS 12. cikke (5) bekezdésének a spanyol állam általi szabályszerű bejelentése hiányában nem alkalmazható a bizalomvédelem elve a támogatás kedvezményezettjei javára. Másrészről előadja, hogy nem teljesülnek a támogatás kedvezményezettjei jogos bizalma elismerésének a feltételei. Továbbá a Közösség azon érdeke, hogy a rendes piaci feltételek a nyújtott támogatások visszakövetelése révén helyreálljanak, elsőbbséget élvez a kedvezményezettek azon egyedi érdekével szemben, hogy az adókedvezményt az elmúlt és az elkövetkezendő évek vonatkozásában is megtartsák.

(1)  Az [EK 88.] cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.).