—

a Bayerischer Rundfunk, a Deutschlandradio, a Hessischer Rundfunk, a Mitteldeutscher Rundfunk, a Norddeutscher Rundfunk, a Radio Bremen, a Rundfunk Berlin-Brandenburg, a Saarländischer Rundfunk, a Südwestrundfunk, a Westdeutscher Rundfunk, a Zweites Deutsches Fernsehen képviseletében B. Mitrenga és K.-P. Mailänder Rechtsanwälte, valamint C.-E. Eberle, J. Betz Justiziare és N. Hütt Referentin im Justiziariat,

—

a GEWA – Gesellschaft für Gebäudereinigung und Wartung mbH képviseletében C. Antweiler és K. P. Dreesen Rechtsanwälte,

—

a német kormány képviseletében M. Lumma, meghatalmazotti minőségben,

—

az osztrák kormány képviseletében M. Fruhmann, meghatalmazotti minőségben,

—

a lengyel kormány képviseletében E. Ośniecka-Tamecka, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében X. Lewis és B. Schima, meghatalmazotti minőségben,

—

az EFTA Felügyeleti Hatóság képviseletében B. Alterskjær és L. Young, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1992. június 18-i 92/50/EGK tanácsi irányelv (HL L 209., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 322. o.) 1. cikke b) pontja második bekezdése harmadik francia bekezdése első fordulatának az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az arra a kérdésre irányuló jogvita keretében terjesztették elő, hogy a német közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek (Landesrundfunkanstalten) a közösségi közbeszerzési jog szabályainak alkalmazása tekintetében ajánlatkérőknek minősülnek-e.

3

A 92/50 irányelvet – 7. cikkének (1) bekezdése értelmében – azokra a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésekre kell alkalmazni, amelyek hozzáadottérték-adó nélküli becsült értéke legalább 200000 ECU.

4

A 92/50 irányelv 1. cikkének b) pontja a következőképpen rendelkezik:

„ajánlatkérő: az állam, a területi vagy települési önkormányzat, a közjogi intézmény, egy vagy több ilyen szervezet vagy közjogi szerv által alapított társulás;

Közjogi intézmény alatt értendő minden olyan intézmény:

Azokat a közjogi intézményeket és közjogi intézménycsoportokat, amelyek a második albekezdésben meghatározott feltételeket teljesítik, a 71/305/EGK irányelv I. melléklete sorolja fel. Ez a felsorolás a lehető legátfogóbb, és az említett irányelv 30b. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően felülvizsgálható”.

5

Ezt a rendelkezést szinte azonos megfogalmazással átveszi az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 134., 114. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.) 1. cikkének (9) bekezdése. A 2004/18 irányelv az első preambulumbekezdése szerint egységes szerkezetbe foglalja a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozóan a fent említett három területen külön-külön alkalmazandó irányelveket, 80. cikke szerint pedig a tagállamok belső jogrendjébe legkésőbb 2006. január 31-ig át kellett ültetni az irányelvet.

6

A német közszolgálati műsorszolgáltatókat sem az 1. cikk b) pontjának az utolsó albekezdésében hivatkozott melléklet, sem a 2004/18 irányelv hasonló tartalmú III. melléklete nem említi.

7

A 92/50 irányelv 1. cikke a) pontjának iv. alpontja értelmében az irányelv hatálya nem terjed ki a következőkre:

„műsorszolgáltatók által programanyagok megvételére, fejlesztésére, gyártására vagy közös gyártására vonatkozó szerződés és közvetítési időre vonatkozó szerződés”.

8

Ezt a rendelkezést a 2004/18 irányelv 16. cikkének b) pontja azonos szöveggel átvette.

9

E rendelkezés indokát a 92/50 irányelv tizenegyedik preambulumbekezdése fejti ki, amelynek szövege a következő:

„mivel bizonyos, a műsorszórás területén teljesített audiovizuális szolgáltatásra vonatkozó szerződések odaítélését olyan megfontolások irányítják, amelyek miatt helytelen lenne a beszerzési szabályok alkalmazása;”

10

Ezt az indokot a 2004/18 irányelv huszonötödik preambulumbekezdése tovább pontosítja a következő szöveggel:

„A műsorterjesztés terén egyes audiovizuális szolgáltatások nyújtására irányuló közbeszerzési szerződések odaítélése során lehetőséget kell biztosítani olyan kulturális és társadalmi jelentőségű szempontok figyelembevételére, amelyek miatt helytelen lenne a közbeszerzési szabályok alkalmazása. Ezért kivételt kell megállapítani azokra a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésekre vonatkozóan, amelyek felhasználásra kész programanyagok megvételére, fejlesztésére, gyártására vagy közös gyártására, illetve egyéb előkészítő szolgáltatásokra, mint pl. a programanyag gyártásához szükséges forgatókönyvre vagy előadóművészi előadásra, vagy pedig a közvetítési időre vonatkoznak. Ez a kizárás azonban nem alkalmazandó az ilyen programanyagok gyártásához, közös gyártásához és terjesztéséhez szükséges műszaki berendezéssel való ellátásra.”

11

A 92/50 irányelv fent említett 1. cikkének b) pontját a Gesetz gegen Wettbewerbsbeschränkungen (a verseny korlátozásának tilalmáról szóló törvény) 98. §-ának (2) bekezdése ülteti át a nemzeti jogba. E rendelkezés tartalmilag megegyezik a közösségi jogi rendelkezéssel, és kizárólag annyiban tér el attól, hogy a „közjogi intézmény”-re vonatkozó fogalommeghatározás tekintetében a kérdéses intézmény tevékenységének a többségi részében közjogi szervek által történő finanszírozását illető feltétel kiegészül annyival, hogy ez a finanszírozás „részesedés útján vagy egyéb módon” is megvalósulhat.

12

A német alkotmány 5. cikke (1) bekezdésének második albekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A sajtószabadság és a rádió, a televízió és a film útján való tájékoztatás szabadsága biztosított.”

13

Ezt a rendelkezést a német legfelsőbb bíróságok – különösen a Bundesverfassungsgericht és a Bundesverwaltungsgericht –következetesen úgy értelmezik, hogy az a közjogi szerveknek a közszolgálati műsorszolgáltatók irányításába és működésébe való mindenfajta beleszólására és beavatkozására vonatkozó abszolút tilalmat, és e műsorszolgáltatók műsorai vonatkozásában szigorú semlegességi kötelezettséget ír elő. Ez az alkotmányi rendelkezés alapvető fontosságú szerepet tölt be a jelenlegi német államszervezet vonatkozásában, és a célja annak a kizárása, hogy a műsorszolgáltatás a politika eszközévé váljon. E rendelkezés a véleménynyilvánítás szabadságához, a plurális tájékoztatáshoz, valamint a közszolgálati műsorszolgáltatók fennállásához, finanszírozásához és fejlesztéséhez fűződő jogok alkotmányos garanciáját képezi.

14

Az említett szervezetek közjogi szervezetek, amelyek jogi személyiséggel rendelkeznek, és közérdekű feladatokat látnak el. E szervezetek a közhatalomtól függetlenek, önigazgató jellegűek, és a szervezésük útján biztosított a közhatalom mindenfajta befolyásának a kizártsága. A német legfelső bíróságok ítélkezési gyakorlata értelmében az említett szervezetek nem képezik az államszervezet részét.

15

A szóban forgó intézmények finanszírozását Staatsvertragok (államszerződések) – azaz a Bund (szövetség) és a tartományok között létrejött szerződések – szabályozzák.

16

A Rundfunkstaatsvertrag (műsorszolgáltatásról szóló államszerződés) 12. §-ának (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„Az üzemeltetési hozzájárulásnak lehetővé kell tennie a közszolgálati műsorszolgáltatók számára, hogy teljesítsék az alkotmány és a jogszabályok által előírt kötelezettségeiket; különösen biztosítania kell a közjogi műsorszolgáltatás fenntartását és fejlesztését.”

17

A kérdéses államszerződés 13. §-a szerint a közszolgálati műsorszolgáltatók szükségleteit elsősorban – azaz a felénél nagyobb mértékben – az állampolgárok által fizetendő díjak útján kell finanszírozni, és az ezt meghaladó részben pedig reklámbevételekből, valamint más bevételekből. A Bundesverfassungsgericht ítélkezési gyakorlata értelmében a díjfizetésen keresztül megvalósuló finanszírozás jelenti a közszolgálati műsorszolgáltatásnak megfelelő finanszírozási módot, biztosítja a finanszírozás alkotmányos garanciáját, és olyan funkcióhoz igazodó finanszírozást képez, amely alkalmas a program-autonómia megőrzésére az állam által gyakorolt esetleges politikai befolyással szemben.

18

A díjak beszedésének részletes szabályait az 1996. szeptember 11-én módosított Staatsvertrag über die Regelung des Rundfunkgebührenwesens (a műsorszolgáltatási díj szabályozásáról szóló államszerződés) (GVBl. NRW 1996., 431. o.; a továbbiakban: a díjakról szóló államszerződés) szabályozza. Az említett államszerződés értelmében a díjfizetési kötelezettséget kiváltó tény a műsorszolgáltatás vételére alkalmas készülék birtoklása. Az a tény, hogy a készüléket ténylegesen nem használják, egyáltalán nem érinti a fizetési kötelezettséget. A díj jogosultja hivatalosan a tartomány területén létrehozott tartományi műsorszolgáltató szervezet.

19

A díj összegét, amelyet a közszolgálati műsorszolgáltatók megállapított finanszírozási szükségletei alapján számítanak ki, az 1996. november 26-i Rundfunkfinanzierungsstaatsvertrag (a műsorszolgáltatás finanszírozásáról szóló államszerződés; GVBl. NRW 1996., 484. o.) szabályozza. A díj összegét a tartományi parlamentek és kormányok formálisan jóváhagyják.

20

A közszolgálati műsorszolgáltatók igazgatási megállapodás útján díjbeszedő központot hoztak létre, a Gebühreneinzugszentrale der öffentlich-rechtlichen Rundfunkanstalten in der Bundesrepublik Deutschlandot (a Németországi Szövetségi Köztársaság Közszolgálati Műsorszolgáltatóinak Díjbeszedő Központja; a továbbiakban: GEZ). A GEZ közjogi társulás, amelynek fő feladata a díjak beszedése és elszámolása. A GEZ nem rendelkezik jogi személyiséggel és perképességgel sem, hanem mindig az adott tartományi műsorszolgáltató szervezet nevében és javára jár el. A díjaknak az állampolgároktól való beszedését illetően azonban díjmegállapító határozat, azaz hatósági aktus útján jár el. Ugyanígy a díjfizetési kötelezettség elmulasztása esetére a fent említett, a díjakról szóló államszerződés 7. §-ának (6) bekezdése előírja, hogy „a műsorszolgáltatási díjra vonatkozó fizetési felszólítást tartalmazó határozat közigazgatási végrehajtási eljárás tárgyát képezi. A díj beszedésére jogosult tartományi műsorszolgáltató szervezet a végrehajtáshoz nyújtandó segítség iránti kérelmet közvetlenül a díjfizetésre kötelezett adós lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerint illetékes hatósághoz nyújthatja be […]”.

21

A közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek által bejelentett finanszírozási szükségletek vizsgálatát és megállapítását független bizottság, a Kommission zur Überprüfung und Ermittlung des Finanzbedarfs der Rundfunkanstalten (a műsorszolgáltató szervezetek finanszírozási szükségleteit vizsgáló és megállapító bizottság, a továbbiakban: KEF) végzi. Ez a tizenhat független szakértőből álló bizottság begyűjti és megvizsgálja a közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek által közölt becsült szükségleteket, és azokat megtárgyalja a szervezetek képviselőivel. A KEF legalább kétévente jelentést készít, amely a tartományi parlamentek és kormányok műsorszolgáltatási díjról való formális döntésének alapjául szolgál. Ezt az eljárást, amelynek jelenleg a KEF is résztvevője, a Bundesverfassungsgericht 1994. február 22-i ítéletét követően vezették be, amely megállapította, hogy azon eljárás, amelyben a díjösszeg megállapítására vonatkozó döntést a tartományi miniszterelnökök független bizottság közreműködése nélkül hozzák meg, nem garantálja az alkotmány által megkívánt függetlenséget.

22

A díjbevételeket főként a közszolgálati műsorszolgáltató szervezeteknek, illetve az adott tartomány médiahatóságának osztják ki.

23

2005 augusztusában a GEZ írásban felhívott tizenegy takarítási vállalkozást, hogy nyújtsanak be kötelező érvényű ajánlatot a GEZ kölni épületeiben történő takarítási szolgáltatások nyújtására. A közösségi jogi szabályoknak megfelelő formális közbeszerzési eljárás lefolytatására nem került sor. A szerződés várható időtartamát a 2006. március 1-jétől2008. december 31-ig terjedő időszakban határozták meg, és hallgatólagosan a szerződés évente meghosszabbodott volna. A GEZ az éves kiadások összességét több mint 400000 EUR-ra becsülte.

24

A GEWA – Gesellschaft für Gebäudereinigung und Wartung mbH-t, amely az ajánlati felhívás keretében megkeresett takarítási vállalkozások egyike volt, a GEZ 2005 novemberében tájékoztatta, hogy a szerződést nem neki ítélték oda. Az említett vállalkozás – mivel úgy vélte, hogy a GEZ-nek ajánlatkérőként a takarítási szerződésre vonatkozóan a közösségi jognak megfelelő ajánlati felhívást kellett volna tennie – jogorvoslati kérelmet nyújtott be a Bezirksregierung Köln közbeszerzési döntőbizottságához. Az említett döntőbizottság a kérelemnek helyt adott, és megállapította, hogy a kérdéses szerződés nem tartozik a tényleges műsorszolgáltatási tevékenységek közé, és ezért a közösségi közbeszerzési jog hatálya alá tartozik.

25

A közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek e határozat ellen panaszt nyújtottak be az Oberlandesgericht Düsseldorf közbeszerzési tanácsához arra hivatkozva, hogy nem minősülnek ajánlatkérőnek, tekintve hogy a műsorszolgáltatást mint közfeladatot többségi részében a televízió nézői által fizetett díjak útján finanszírozzák, és e vonatkozásban nem áll fenn sem az állami finanszírozás, sem az állami felügyelet.

26

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a 92/50 irányelv 1. cikke b) pontja második bekezdésének első és második francia bekezdésében, valamint a 2004/18 irányelv 1. cikke (9) bekezdése második albekezdésének a) és b) pontjában foglalt feltételek, amelyek a „közjogi intézmény” fogalmának meghatározására vonatkoznak, a jelen esetben teljesülnek abban a tekintetben, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatók kifejezetten közfeladat ellátására jöttek létre, amely nem ipari vagy kereskedelmi jellegű, és jogi személyiséggel rendelkeznek. Az említett bíróság ezenfelül megállapítja, hogy a 92/50 irányelv 1. cikke b) pontja második bekezdésének harmadik francia bekezdésében, illetve a 2004/18 irányelv 1. cikke (9) bekezdése második albekezdésének c) pontjában foglalt három feltétel közül a két utolsó feltétel a jelen ügyben nem teljesül abban a tekintetben, hogy a közhatalmi szervek semmilyen felügyeletet nem gyakorolnak e szervek irányítása felett, és azoknak semmilyen befolyásuk nincs e szervek ügyviteli testületének a kinevezésére. Ahhoz tehát, hogy e szervezetek „közjogi intézményeknek” – és ezáltal „ajánlatkérőknek” – minősüljenek, azt kell ellenőrizni, hogy a kérdéses szervezetek tevékenységét többségi részében az állam vagy más ajánlatkérő finanszírozza-e.

27

A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben megállapítja, hogy a német ítélkezési gyakorlatban és szakirodalomban képviselt egyik felfogás szerint a „többségi részben állami finanszírozás” feltétele közvetlen okozati összefüggést követel meg az említett finanszírozás és az állam között. Ez a megközelítés kizárólag a források állami eredete, illetve forrása alapján dönt, azaz annak alapján, hogy azok az államháztartásból származnak-e, és nem veszi figyelembe azt, hogy a fogyasztók díjfizetési kötelezettsége jogszabályon alapszik, valamint azt sem, hogy a díj beszedése hatósági jogosítványok átruházása útján történik. Ezen első megközelítés értelmében a közvetlen állami finanszírozásnak az állam vagy az egyéb közhatalmi szervek számára azt is lehetővé kell tennie, hogy azok konkrét befolyást gyakoroljanak a finanszírozott jogalany különböző közbeszerzési eljárásaira.

28

Egy másik ítélkezési és szakirodalmi irányzat szerint, amelyet a kérdést előterjesztő bíróság is képvisel, az a tény, hogy a magánszemélyek díjfizetési kötelezettségének jogszabályi alapja van, elég annak megállapításához, hogy az alapügyben érintett műsorszolgáltató szervek vonatkozásában az „állami finanszírozás” feltétele teljesüljön. A közbeszerzésre vonatkozó közösségi jogi szabályok hatálya tehát kiterjed az ilyen, kötelező díjak útján finanszírozott szervezetekre, amelyek tehát nincsenek alávetve a piac törvényeinek. Ezen irányzat szerint továbbá az államnak a műsorszolgáltató szervezetek irányítása és a műsoraik tartalmi kialakítása tekintetében fennálló semlegességére vonatkozó alkotmányos kötelezettség nem követeli meg, hogy ezen utóbbi szervezetek azon közbeszerzési szerződéseire, amelyek nem kapcsolódnak fő feladataikhoz, a közösségi jog szabályai ne legyenek alkalmazandók.

29

E megfontolásokra tekintettel az Oberlandesgericht Düsseldorf úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

30

A nemzeti bíróság által feltett kérdések a 2004/18 irányelv releváns rendelkezéseire vonatkoznak. Tekintettel azonban arra, hogy az alapügy tényállása a 92/50 irányelv időbeli hatálya alá tartozik, a Bíróság által végzett vizsgálat és a Bíróság válaszai a 92/50 irányelv megfelelő rendelkezéseire vonatkoznak, figyelembe véve a 2004/18 irányelvben foglalt egyes magyarázatokat is. Mindenesetre az utóbbi irányelv rendelkezései, valamint az azok alapjául szolgáló elvek tartalmilag megegyeznek az előbbi irányelv rendelkezéseivel és elveivel, a 2004/18 irányelv pedig már meglevő rendelkezéseket vesz át. Így nincs olyan indok, amely új megközelítés alkalmazását igazolná az új irányelv hatálya tekintetében.

31

Ezenfelül meg kell állapítani, hogy még ha a közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek finanszírozásának német rendszere elvben ki is zárja azt, hogy az ajánlatkérők bármifajta politikai befolyást gyakoroljanak e szervezetekre, ez a körülmény nem elég indok arra, hogy a jelen ügy vizsgálata kizárólag az ilyen jellegű állami befolyás lehetőségének kizártsága szemszögéből történjen. A közösségi jog egységes értelmezése és alkalmazása, valamint az EK-Szerződés célkitűzéseinek megvalósítása érdekében a Bíróságnak ugyanis más megfontolásokat is figyelembe kell vennie, mint például az alapvető szabadságokat és a piac megnyitását.

32

E kérdés esetében a Bíróságnak a 92/50 irányelv 1. cikke b) pontja második bekezdése harmadik francia bekezdésének első fordulatában foglalt „állami vagy egyéb közjogi intézmény általi finanszírozás” fogalmát kell értelmeznie annak megválaszolása érdekében, hogy ez a feltétel teljesül-e abban az esetben, ha az olyan közszolgálati műsorszolgáltatók tevékenységét, mint amelyek az alapügyben érintettek, többségi részben olyan szabályok szerint kivetett, számított és beszedett díj útján finanszírozzák, mint amelyeket az alapügyben alkalmaztak.

33

Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a „többségi részben” való finanszírozás fogalma tekintetében kétségtelen, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ez a feltétel a jelen ügyben teljesül, mivel a kérdéses közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek bevételeinek több mint a fele az alapügy tárgyát képező díjból származik (lásd ebben az értelemben a C-380/98. sz., University of Cambridge ügyben 2000. október 3-án hozott ítélet [EBHT 2000., I-8035. o.] 30. pontját).

34

Ezt követően meg kell állapítani, hogy a 92/50 irányelv 1. cikke b) pontja második bekezdése harmadik francia bekezdésének első fordulata nem határozza meg pontosabban azokat a módokat, amelyek szerint a rendelkezés által érintett finanszírozásnak meg kell valósulnia. Így a rendelkezés különösen nem követeli meg, hogy az adott szervezet tevékenységét közvetlenül az állam vagy az egyéb közjogi intézmény finanszírozza ahhoz, hogy az erre vonatkozó feltétel teljesüljön. A finanszírozási módok vizsgálatának tehát nem kell a jelen ügyben érintett felek által előterjesztett módokra szorítkoznia.

35

Az „állami vagy egyéb közjogi intézmény általi finanszírozás” fogalma értelmezéséhez a közösségi közbeszerzési irányelveknek a Bíróság ítélkezési gyakorlatában meghatározott céljaira kell hivatkozni.

36

Ezen ítélkezési gyakorlat értelmében a közbeszerzési irányelvek célja egyidejűleg azon kockázat kizárása, hogy a nemzeti ajánlattevők vagy pályázók bármilyen, az ajánlatkérők által lefolytatott közbeszerzési eljárás során előnyben részesüljenek, valamint azon lehetőség kizárása, hogy valamely, az állam vagy a területi önkormányzatok, illetve egyéb közjogi intézmény által finanszírozott vagy felügyelt közjogi intézményt gazdasági szempontoktól eltérő megfontolások vezéreljenek (a fent hivatkozott University of Cambridge ügyben hozott ítélet 17. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37

A Bíróság megismételte ezeket a célokat, hozzáfűzve, hogy ezek alapján az „ajánlatkérő” fogalmát – beleértve a „közjogi intézmény” fogalmát is – funkcionálisan kell értelmezni (a C-237/99. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2001. február 1-jén hozott ítélet [EBHT 2001., I-939. o.] 42. és 43. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38

A Bíróság ugyanis megállapította, hogy a közbeszerzési eljárások közösségi szintű összehangolásának célja a szolgáltatások és áruk szabad mozgását érintő akadályok megszüntetése és ezáltal azon gazdasági szereplők érdekeinek védelme, amelyek valamely tagállamban rendelkeznek székhellyel, és valamely másik tagállamban székhellyel rendelkező ajánlatkérők számára kívánnak árut vagy szolgáltatást felkínálni (a fent hivatkozott University of Cambridge ügyben hozott ítélet 16. pontja és a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 41. pontja).

39

Konkrétabban a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződéseket illetően a Bíróság ugyanezt a fő célt hangsúlyozta, nevezetesen a szolgáltatások szabad mozgását és a tisztességes és a lehető legszélesebb verseny megnyitását valamennyi tagállamban (lásd ebben az értelemben a C-26/03. sz., Stadt Halle és RPL Lochau ügyben 2005. január 11-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-1. o.] 44. és 47. pontját).

40

Az olyan közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek finanszírozási módját, mint amelyek az alapügyben érintettek, e célok figyelembevételével és e kritériumok alapján kell értékelni, amiből az következik, hogy az „állami finanszírozás” fogalmát szintén funkcionálisan kell értelmezni.

41

E tekintetben elsőként meg kell állapítani, hogy az a díj, amely a kérdéses szervezetek tevékenységének finanszírozását többségi részében biztosítja, a műsorszolgáltatásról szóló államszerződésen alapszik, azaz az állam valamely aktusán. E díjat törvény írja elő és veti ki, és nem a szervezetek és a fogyasztók közötti szerződéses ügylet eredménye.

42

Ezt követően meg kell állapítani, hogy a díj összegének a megállapítása szintén nem a kérdéses műsorszolgáltató szervezetek és a fogyasztók között létrejött szerződéses viszonyból következik. A műsorszolgáltatás finanszírozásáról szóló államszerződés értelmében a díj összegét a tartományi parlamentek és kormányok formális döntése útján határozzák meg, amely döntés elfogadására a maguk a szervezetek által bejelentett finanszírozási szükségletek szerint a KEF által elkészített jelentés alapján kerül sor. A tartományi parlamenteknek és kormányoknak módjukban áll, hogy a műsorszolgáltatás szabadsága elvének betartása mellett a KEF ajánlásaitól korlátozott indokok miatt eltérjenek, nevezetesen abban az esetben, ha a díj összege a fogyasztók számára az általános gazdasági és társadalmi helyzetre tekintettel olyan aránytalan anyagi terhet jelent, amely akadályozhatja a tájékoztatáshoz való hozzáférésüket (lásd a Bundesverfassungsgericht BvR 2270/05., BvR 809/06. és BvR 830/06. sz. ügyekben 2007. szeptember 11-én hozott ítéletét).

43

Még ha a tartományi parlamentek és kormányok kötelesek is lennének arra, hogy a KEF ajánlásait módosítás nélkül kövessék, továbbra is fennáll, hogy ezt a díjösszeg megállapítására vonatkozó mechanizmust az állam határozza meg, miközben a közhatalmi jogosítványokat ily módon szakértőkből álló bizottságra ruházza.

44

A díj beszedési módját illetően meg kell állapítani, hogy a díjról szóló államszerződésből következően a díj beszedését a GEZ végzi, amely a közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek javára díjmegállapító határozat – azaz hatósági aktus – útján jár el. Ugyanígy késedelmes fizetés esetén a fizetési felszólítást tartalmazó határozat közigazgatási végrehajtási eljárás tárgyát képezi, és az érintett közszolgálati műsorszolgáltató szervezet, mint a tartozás jogosultja, a végrehajtáshoz nyújtandó segítség iránti kérelmet közvetlenül az illetékes hatósághoz nyújthatja be. A kérdéses műsorszolgáltató szervezetek tehát e tekintetben közhatalmi jogosítványokkal rendelkeznek.

45

Az említett szervezetek számára ily módon biztosított forrásokat a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében vett külön ellenszolgáltatás nélkül folyósítják (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott University of Cambridge ügyben hozott ítélet 23–25. pontját). Ezekhez a kifizetésekhez ugyanis semmilyen szerződéses ellenszolgáltatás nem kapcsolódik, mivel sem a díjfizetési kötelezettség, sem annak összege nem a közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek és a fogyasztók között létrejött megállapodáson alapul, hiszen a fogyasztók a díjat önmagában azon ténynél fogva kötelesek fizetni, hogy a műsorszolgáltatás vételére alkalmas készüléket birtokolnak, függetlenül attól, hogy igénybe veszik-e az említett szervezetek által kínált szolgáltatásokat. Következésképpen a fogyasztóknak akkor is ki kell fizetniük a díjat, ha a szóban forgó szervezetek szolgáltatásait soha nem veszik igénybe.

46

Hangsúlyozni kell, hogy nem fogadható el az alapügy felperesei által előterjesztett azon érvelés, amely szerint az a tény, hogy a díj jogszabályon alapul, nem meghatározó, mivel ellenkező esetben valamennyi német orvos, ügyvéd és építész esetében fennállna az „állami finanszírozás” feltétele, hiszen a munkadíjukra vonatkozó tarifát az állam határozza meg. Még ha ezek a tarifák állami szabályozás tárgyát képezik is, a fogyasztó mindig saját szabad akaratából lép szerződéses viszonyba az e szakmai tevékenységeket folytatókkal, akik mindig tényleges szolgáltatást nyújtanak a számára. Ezenfelül az említett szabad foglalkozásokat gyakorlók tevékenységének a finanszírozását nem az állam nyújtja, és nem is garantálja azt.

47

Végezetül rá kell mutatni arra, hogy a fent említett funkcionális értelmezés alapján – amint azt az Európai Közösségek Bizottsága is jogosan megjegyzi – nem különbözhet az értékelés aszerint, hogy a pénzügyi eszközök az államháztartáson át kerülnek-e kifizetésre úgy, hogy az állam először beszedi a díjat, majd az ebből származó bevételt a közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek rendelkezésére bocsátja, vagy az állam az említett szervezetek számára biztosítja a jogot, hogy a díjat maguk szedjék be.

48

Következésképpen meg kell állapítani, hogy a közösségi közbeszerzési szabályok alkalmazása szempontjából teljesül az „állami finanszírozás” feltétele az olyan finanszírozás esetében, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amely állami aktuson alapul, az állam által garantált, és közhatalmi jogosítványokat magában foglaló kivetési és beszedési mód útján biztosított.

49

Ez a közvetett finanszírozási mód elég ahhoz, hogy a közösségi szabályozásban előírt „állami finanszírozás” feltétele teljesüljön, és nem szükséges, hogy az állam maga alapítson vagy jelöljön ki olyan közjogi vagy magánjogi intézményt, amelynek a díj beszedése a feladata.

50

Az feltett első kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a 92/50 irányelv 1. cikke b) pontja második bekezdése harmadik francia bekezdésének első fordulatát úgy kell értelmezni, hogy többségi részben állami finanszírozás áll fenn abban az esetben, ha az olyan közszolgálati műsorszolgáltató szervezeteket, mint amelyek az alapügyben érintettek, többségi részben a műsorszolgáltatás vételére alkalmas készüléket birtoklókat terhelő díj útján finanszírozzák, és e díjat olyan szabályok alapján vetik ki, számítják ki és szedik be, mint amelyeket az alapügyben alkalmaznak.

51

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra kíván választ kapni, hogy a 92/50 irányelv 1. cikke b) pontja második bekezdése harmadik francia bekezdésének első fordulatát úgy kell-e értelmezni, hogy amennyiben valamely közszolgálati műsorszolgáltató szervezet finanszírozására az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés keretében kifejtett módon kerül sor, az „állami finanszírozás” feltétele megköveteli-e az államnak vagy egyéb közhatalmi szervnek az olyan közvetlen befolyását az ilyen szervezet közbeszerzési szerződéseinek az odaítélése során, mint amely az alapügyben fennáll.

52

Az e kérdésre történő válaszadás keretében elsőként meg kell állapítani, hogy a vizsgált rendelkezés szövege az államnak vagy más közjogi szervnek az adott közbeszerzési eljárásra gyakorolt közvetlen befolyását nem követeli meg az „állami finanszírozás” feltételének teljesüléséhez.

53

Másodszor meg kell állapítani, hogy az intézménynek a közhatalom tekintetében fennálló függőségére vonatkozó kritérium vonatkozásában – amelyet a Bíróság fogalmazott meg a 92/50 irányelv 1. cikke b) pontja második bekezdése harmadik francia bekezdésének három fordulatát illetően (lásd ebben az értelemben a C-44/96. sz., Mannesmann Anlagenbau Austria és társai ügyben 1998. január 15-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-73. o.] 20. pontját) – a kérdést előterjesztő bíróság az egyik német ítélkezési és szakirodalmi irányzat által elfogadott, fent említett megközelítésre hivatkozik, amely szerint a szóban forgó függőség magában foglalja azt is, hogy a közhatalom konkrét befolyást tudjon gyakorolni a különböző közbeszerzési eljárásokra.

54

Elsőként e tekintetben meg kell állapítani, hogy az alapügyben érintett műsorszolgáltató szervezetek közhatalmi szervektől való függőségének kérdése kizárólag olyan közbeszerzési szerződések tekintetében merül fel, amelyek nem kapcsolódnak e szervezeteknek a német alkotmány által garantált, szorosabb értelemben vett közszolgálati feladatai ellátásához, nevezetesen a műsorok készítéséhez és előállításához. Az alapügy tárgyát képező szerződés nem érinti az említett szervezetek e fő feladatát.

55

Ezt követően a jelen ügyben hangsúlyozni kell, hogy – amint az az első kérdés keretében kifejtett megfontolásokból következik – a kérdéses közszolgálati műsorszolgáltató szervezeteknek maga a léte függ az államtól. E szervezetek államtól való függősége tehát megvalósul, anélkül hogy ehhez követelmény lenne a közhatalmi szervek lehetősége arra, hogy befolyásolják az érintett szervezetek különböző közbeszerzési döntéseit.

56

Ez a tág értelemben vett függőség ugyanis a közösségi közbeszerzési jog szabályai betartásának hiánya esetén nem zárja ki annak a kockázatát, hogy az alapügyben érintett műsorszolgáltató szervezetek a gazdasági szempontoktól eltérő megfontolásokat tartsanak szem előtt, különösen a nemzeti ajánlattevőket vagy pályázókat előnyben részesítve. Az említett szervezetek ilyen megközelítést a német alkotmány által előírt követelmények megsértése nélkül is alkalmazhatnak, tekintettel arra, hogy a német alkotmány ezt nem tiltja. Amint azt a kérdést előterjesztő bíróság helyesen megjegyzi, az állam által az említett szervezetek programjának kialakítása tekintetében tanúsítandó semlegességnek a kötelezettsége a német alkotmány által biztosított és a Bundesverfassungsgericht által értelmezett formájában nem követeli meg az említett szervezetektől a szerződések odaítélését érintő semlegességet. Ez a kockázat pedig ellentétes a közösségi közbeszerzési jog szabályai által követett, a jelen ítélet 38. és 39. pontjában hivatkozott célokkal.

57

A kérdést előterjesztő bíróság ezenfelül azt kívánja megtudni, hogy a második kérdésre adott válaszra tekintettel mennyiben releváns a Bíróság által a fent hivatkozott University of Cambridge ügyben hozott ítélet 21. pontjában megfogalmazott álláspont, amely szerint, bár az adott intézmény finanszírozásának módja jelezheti a valamely más ajánlatkérőtől való erőteljes függőségét, ez a kritérium nem abszolút jellegű. Az ajánlatkérők által teljesített kifizetések nem minden esetben eredményezik a konkrét alárendeltségi vagy függőségi viszony létrehozását vagy elmélyítését. Csak azok a juttatások minősülhetnek „közfinanszírozásnak”, amelyek esetében pénzügyi eszközök útján, külön ellenszolgáltatás nélkül finanszírozzák vagy támogatják az érintett jogalany tevékenységeit.

58

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a kérdéses intézmények és a fogyasztók közötti viszonyt illetően a fent hivatkozott University of Cambridge ügyben hozott ítélet 23–25. pontjából az következik, hogy „közfinanszírozásnak” azok az állami juttatások minősülhetnek, amelyek semmilyen szerződéses ellenszolgáltatáshoz nem kapcsolódnak. Amint a jelen ítélet 45. pontjában megállapításra került, a jelen ügyben az alapügyben érintett műsorszolgáltató szervezetek számára juttatott forrásokhoz semmilyen szerződéses ellenszolgáltatás nem kapcsolódik, mivel sem a díjfizetési kötelezettség, sem a díj összege nem az említett szervezetek és a fogyasztók közötti megállapodáson alapul, ugyanis a fogyasztók az említett díj megfizetésére önmagában a műsorszolgáltatás vételére alkalmas készülék birtoklásának ténye alapján kötelesek, még akkor is, ha az említett szervezetek szolgáltatásait soha nem veszik igénybe.

59

Ráadásul a jelen ügyben semmilyen külön ellenszolgáltatás nem áll fenn az állammal szemben, tekintve hogy – amint azt a kérdést előterjesztő bíróság helyesen hangsúlyozza – az alapügyben vitatott finanszírozás az állam közszolgálati feladatának ellátásához kapcsolódóan felmerülő költségek kompenzálására szolgál, amely feladat az állampolgárok plurális és objektív audiovizuális tájékoztatásában áll. E tekintetben az alapügyben érintett műsorszolgáltató szervezetek nem különböznek más olyan közszolgáltatást nyújtó szervezetektől, amelyek közérdekű feladataik ellátásához az államtól támogatásban részesülnek.

60

A feltett második kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a 92/50 irányelv 1. cikke b) pontja második bekezdése harmadik francia bekezdésének első fordulatát úgy kell értelmezni, hogy amennyiben az olyan közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek tevékenységeinek a finanszírozására, mint az alapügyben érintettek, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés vizsgálata keretében kifejtett módon kerül sor, az „állami finanszírozás” feltétele nem követeli meg az állam vagy egyéb közhatalmi szerv közvetlen befolyását az olyan közbeszerzési szerződéseknek az említett szervezet általi odaítélése során, mint amelyek az alapügyben szerepelnek.

61

A kérdést előterjesztő bíróság a harmadik kérdésével arra kíván választ kapni, hogy a 92/50 irányelv 1. cikke a) pontjának iv. alpontját az irányelv 1. cikke b) pontja második albekezdésének harmadik francia bekezdésével összefüggésben úgy kell-e értelmezni, hogy az irányelv hatálya alól csak azok a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések kizártak, amelyekre az előbbi rendelkezés utal.

62

A 92/50 irányelv 1. cikke a) pontjának iv. alpontja előírja, hogy az irányelv nem alkalmazható a műsorszolgáltató szervezetek elsődleges feladatát érintő szolgáltatásokra – nevezetesen a műsorok készítésére és előállítására – irányuló közbeszerzési szerződésekre azon, a kulturális és a társadalmi rendhez kapcsolódó indokok miatt, amelyeket a 92/50 irányelv tizenegyedik preambulumbekezdése és részletesebben a 2004/18 irányelv huszonötödik preambulumbekezdése sorol fel, és amelyeknek az irányelv alkalmazása nem felelne meg.

63

Ez a rendelkezés, amint azt a főtanácsnok indítványának 80. pontjában megjegyzi, ugyanazt a törekvést tükrözi, amely a német alkotmányban is kifejeződik, nevezetesen a közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek közszolgálati feladata teljes mértékben független és pártatlan módon történő megvalósításának biztosítását.

64

Mivel a szóban forgó rendelkezés kivételt képez a közösségi közbeszerzési jog szabályainak a jelen ítélet 39. pontjában említett fő célja – nevezetesen a szolgáltatások szabad mozgása, valamint a tisztességes és a lehető legszélesebb verseny megnyitása – alól, azt megszorítóan kell értelmezni. Következésképpen a 92/50 irányelv hatálya alól csak az irányelv 1. cikke a) pontjának iv. alpontjában felsorolt szolgáltatásokra irányuló közbeszerzési szerződések kizártak. Ezzel szemben teljes mértékben a közösségi jogi szabályok hatálya alá tartoznak azok a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések, amelyek nem kapcsolódnak a közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek szorosabb értelemben vett közszolgálati feladatának teljesítésével összefüggő tevékenységekhez.

65

Ezt a megközelítést erősíti meg a 2004/18 irányelv fent említett huszonötödik preambulumbekezdése is, amely utolsó előtti mondatában tájékoztató jelleggel jelzi, hogy az irányelv hatálya alóli kizárás nem alkalmazandó a műsorok gyártásához, közös gyártásához és terjesztéséhez szükséges műszaki berendezéssel való ellátásra.

66

Meg kell azonban állapítani, hogy ezek a megfontolások csak akkor alkalmazhatók, ha a konkrét esetben a 92/50 irányelv 1. cikkének b) pontja értelmében vett „ajánlatkérőnek” minősülő intézmény által odaítélendő szerződésről van szó.

67

A harmadik kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a 92/50 irányelv 1. cikke a) pontjának iv. alpontját úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés szerint az irányelv hatálya alól csak az e rendelkezésben felsorolt szolgáltatásokra irányuló közbeszerzési szerződések kizártak.

68

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: