EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52012PC0744

Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000/EK tanácsi rendelet módosításáról

/* COM/2012/0744 final - 2012/0360 (COD) */

52012PC0744

Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000/EK tanácsi rendelet módosításáról /* COM/2012/0744 final - 2012/0360 (COD) */


INDOKOLÁS

1.           A JAVASLAT HÁTTERE

1.1.        Háttér-információk

A javaslat a fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2000. május 29-i 1346/2000/EK tanácsi rendeletet („fizetésképtelenségi rendelet” vagy „a rendelet”) módosítja.

A fizetésképtelenségi rendelet létrehozza a több országot érintő fizetésképtelenségi eljárások európai keretét. A rendeletet minden olyan esetben alkalmazni kell, amikor az adósnak egynél több tagállamban vannak vagyontárgyai vagy hitelezői, függetlenül attól, hogy természetes vagy jogi személy-e. A rendelet meghatározza a fizetésképtelenségi eljárás megindítására illetékes bíróságot. A főeljárást abban a tagállamban kell megindítani, amelyben az adós fő érdekeltségeinek központja van, és ennek az eljárásnak a hatásai Unió-szerte érvényesülnek. Másodlagos eljárást abban a tagállamban lehet indítani, ahol az adós telephelye van; a másodlagos eljárás az adott államban lévő vagyontárgyakra korlátozódik. A rendelet szabályozza az alkalmazandó jog kérdését, és előírásokat tartalmaz a fő és a másodlagos fizetésképtelenségi eljárások összehangolásával kapcsolatban. A fizetésképtelenségi rendelet valamennyi tagállamra vonatkozik Dánia kivételével, amely nem vesz részt az Európai Unió működéséről szóló szerződés szerinti igazságügyi együttműködésben.

A fizetésképtelenségi rendelet, melyet 2000 májusában fogadtak el, 2002. május 31. óta alkalmazandó. A hatálybalépését követő 10 év elteltével a Bizottság felülvizsgálta a rendelet gyakorlati működését, és indokoltnak látja az eszköz módosítását.

1.2.        A fizetésképtelenségi rendelet módosításának indokai

Noha általános megítélés szerint a rendelet jól működik, megkönnyíti a több országot érintő fizetésképtelenségi eljárásokat az Európai Unióban, az érintettekkel folytatott konzultáció, valamint a Bizottság által megrendelt jogi és empirikus tanulmányok számos, a rendelet gyakorlati alkalmazását érintő problémát is feltártak. A rendelet nem kellőképpen tükrözi továbbá a jelenlegi EU-s prioritásokat és a fizetésképtelenségi jog terén kialakult nemzeti gyakorlatokat, különösen a nehézségekkel küzdő vállalkozások fizetőképességének helyreállításának támogatásával kapcsolatban. A fizetésképtelenségi rendelet értékelése lényegében öt hiányosságot azonosított:

· A rendelet hatály nem terjed ki azokra a nemzeti eljárásokra, melyek a fizetésképtelenség előtti szakaszban a gazdálkodó szervezet átalakítását célozzák („fizetésképtelenség előtti eljárás”), illetve amelyek során nem mozdítják el a régi vezetőket („vegyes eljárás”). Ugyanakkor a közelmúltban több tagállam is bevezetett ilyen eljárásokat,[1] és ezek a közmegítélés szerint növelik a vállalkozások sikeres átalakításának esélyét. Továbbá, sok magáncsőd-eljárás jelenleg a rendelet hatályán kívül esik.

· Nehézségekbe ütközik a fizetésképtelenségi eljárás megindítására jogosult tagállam megállapítása. Noha széles körben támogatott az a megoldás, miszerint a fizetésképtelenségi eljárást az a tagállam jogosult megindítani, amelyben az adós fő érdekeltségeinek helye van, a gyakorlati megvalósítás nehézségekbe ütközik. A rendelet joghatóságra vonatkozó előírásait amiatt is érte kritika, amiért lehetővé teszi a társaságok és a természetes személyek számára a a számukra legkedvezőbb bíróság kiválasztását (forum shopping), mivel azok fő érdekeltségeik központjait visszaélésszerű áthelyezhetik.

· A másodlagos eljárással kapcsolatban is fény derült problémákra. A másodlagos eljárás megindítása akadályozhatja az adós vagyonának hatékony kezelését. A másodlagos eljárás megindítását követően a főeljárás felszámolója már nem rendelkezik a másik tagállamban levő vagyontárgyak felett, ami nehézkesebbé teszi, hogy az adóst folyamatosan működő vállalkozásként[2] adják el. Továbbá másodlagos eljárás jelenleg felszámolási eljárás lehet, ami akadályozza az adós sikeres átalakítását.

· Problémák vannak a fizetésképtelenségi eljárás nyilvánosságára és az igények benyújtására vonatkozó szabályokkal is. Jelenleg nem kötelező a határozatok közzététele vagy nyilvántartása sem azokban a tagállamokban, melyekben az eljárást megindították, sem azokban, amelyekben telephely található. Nem létezik továbbá európai fizetésképtelenségi nyilvántartás sem, ami lehetővé tenné a nemzeti nyilvántartásokban való keresést. A több országot érintő fizetésképtelenségi eljárások sikeressége jelentős mértékben a fizetésképtelenségi eljáráshoz kapcsolódó határozatok nyilvánosságán múlik. A bíróknak tudomással kell bírniuk arról, ha egy másik tagállamban eljárást indítottak; a hitelezőknek és a potenciális hitelezőknek tudniuk kell arról, hogy eljárást indult. Továbbá a hitelezők, különösen a kishitelezők és a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára nehézséget jelent az igények benyújtása a hatályos fizetésképtelenségi rendelet szerint.

· Végül a rendelet nem szabályozza külön a multinacionális vállalatcsoportokat érintő fizetésképtelenségi eljárásokat, noha számos, több országot érintő fizetésképtelenségi eljárásban szerepelnek gazdálkodó szervezetek ilyen csoportjai. A fizetésképtelenségi rendelet alapkoncepciója az, hogy a csoport minden egyes tagja tekintetében külön eljárást kell indítani, és ezek az eljárások teljes mértékben elkülönülnek egymástól. A csoportok fizetésképtelenségre vonatkozó külön rendelkezések hiányában nincs lehetőség a csoport egészének sikeres átalakítására, ami ahhoz vezethet, hogy a csoport alkotóelemeire bomlik.

A rendelet gyakorlati alkalmazásáról készült részletes értékelést a Bizottság e javaslatához mellékelt jelentése tartalmazza. A Bizottság e javaslatához mellékelt hatásvizsgálata tartalmazza a jelen rendelettel kapcsolatos problémák részletese elemzését, valamint az e problémák orvoslását célzó különféle elképzelések hatásait.

A fizetésképtelenségi rendelet felülvizsgálatának átfogó célja a több országot érintő fizetésképtelenségi esetek megoldására vonatkozó európai keret hatékonyságának javítása, tekintettel a belső piac zavartalan működésének, és a gazdasági válságokkal szembeni ellenálló képességének biztosítására. Ez a célkitűzés kapcsolódik az EU jelenlegi, a gazdasági fellendülés és a fenntartható növekedés támogatására, a beruházások magasabb arányára és a munkahelyek megőrzésére vonatkozó politikai prioritásaihoz, melyeket az Európa 2020 stratégia tartalmaz. A rendelet felülvizsgálata az európai kisvállalkozói intézkedéscsomagban[3] foglaltak szerint hozzá fog járulni a vállalkozások zavartalan fejlődéséhez és túléléséhez. A felülvizsgálat egyben a II. egységes piaci intézkedéscsomagban[4] felsorolt kulcsintézkedések egyike is.

2.           KONZULTÁCIÓ ÉS HATÁSVIZSGÁLAT

E javaslatot megelőzően konzultációt tartottak az érdekelt felekkel, tagállamokkal, egyéb intézményekkel és szakértőkkel a jelenlegi rendelettel kapcsolatos problémákról és azok lehetséges megoldásairól. 2012. március 29-én a Bizottság nyilvános konzultációt indított, amelynek során összesen 134 válasz érkezett. A Bizottság figyelembe vette a heidelbergi és bécsi egyetemek alkotta konzorcium által a fizetésképtelenségi rendelet alkalmazásáról készített tanulmányban foglalt értékelés megállapításait is. A különféle módosítási lehetőségek hatásaival kapcsolatos empirikus adatok a GHK és Milieu alkotta konzorcium gyűjtötte egy másik külső tanulmány keretében. Mindkét tanulmányt, valamint e javaslatot közzéteszik majd a Jogérvényesülési Főigazgatóság weboldalán. 2012 áprilisában és októberében két ülést tartottak a nemzeti szakértőkkel. A Bizottság továbbá felállított egy, a több országot érintő fizetésképtelenségi ügyek magánszakértőiből álló csoportot, akik 2012 májusa és októbere között öt alkalommal találkoztak, és véleményezték a problémákat, lehetőségeket és a felülvizsgált rendelet szövegezését.

Az érintetteknek a reform fő elemeivel kapcsolatban megfogalmazott véleményeinek főbb elemeit az alábbiak szerint lehet összefoglalni:

· A rendelet hatályának kiterjesztésével kapcsolatban a nagy többség azon a véleményen volt, hogy a rendeletnek ki kellene terjednie a fizetésképtelenségi előtti és a vegyes eljárásokra. Megoszlottak a nézetek azzal kapcsolatban, hogy pontosan milyen eljárásokra kéne a hatálynak kiterjedni, illetve különösen abban a tekintetben, hogy mely eljárások esetében van szükség bírói felügyeletre. A válaszadók többsége egyetértett abban, hogy a fizetésképtelenségi rendeletnek ki kell terjednie a magánszemélyekre és az önálló vállalkozókra.

· A joghatóság tekintetében a válaszadók háromnegyede értett egyet azzal, hogy a fő érdekeltségek központját vegyék alapul a főeljárás helyének meghatározásakor. A többség ugyanakkor úgy vélte, hogy a gyakorlatban problémákhoz vezetett az, ahogy a fő érdekeltségek központját az ítélkezési gyakorlatban értelmezték. A válaszadók majdnem fele jelezte, hogy bizonyítékok vannak a fő érdekeltségek központjának visszaélésszerű megváltozatására.[5]

· A fő- és a másodlagos eljárások közötti viszonnyal kapcsolatban a válaszadók majdnem fele elégedetlen volt a fő- és a másodlagos eljárás összehangolásával.

· Az eljárások közzététele kapcsán a válaszadók háromnegyede egyetértett abban, hogy problémát jelent az, hogy nem kötelező közzétenni az eljárás megindításáról szóló határozatot. A válaszadók majdnem fele tartotta úgy, hogy problémás az igények benyújtása.

· A csoportos fizetésképtelenséggel kapcsolatban a válaszadók majdnem fele érezte úgy, hogy az európai fizetésképtelenségi rendelet nem működik megfelelően gazdálkodó szervezetek multinacionális csoportja tagjainak fizetésképtelensége esetén.

A Bizottság e javaslathoz csatolt hatásvizsgálatában elemezte a javasolt reform fő vonatkozásainak költségeit és előnyeit.

3.           A JAVASLAT JOGI ELEMEI

3.1.        A javaslat összefoglalása

A fizetésképtelenségi rendelet javasolt reformjának fő elemeit az alábbiak szerint lehet összefoglalni: · Hatály: A javaslat kiterjeszti a rendelet hatályát oly módon, hogy a fizetésképtelenségi eljárás fogalmát kiterjeszti a vegyes- és a fizetésképtelenség előtti eljárásokra, az adósság-elengedési eljárásokra és más, a természetes személyekre vonatkozó fizetésképtelenségi eljárásokra, amelyekre jelenleg nem terjed ki a meghatározás;

· Joghatóság: A javaslat egyértelműsíti a joghatósági szabályokat, és fejleszti a joghatóság meghatározásának eljárási kereteit;

· Másodlagos eljárás: A javaslat lehetővé teszi a bíróságok számára, hogy elutasítsák a másodlagos eljárás megindítását, ha az nem szükséges a helyi hitelezők érdekei védelmében, továbbá eltörli azt a követelményt, hogy a másodlagos eljárásnak felszámolási eljárásnak kell lenni, továbbá javítja a fő- és a másodlagos eljárás közötti összhangot, különösen azáltal, hogy kiterjeszti az együttműködési kötelezettséget az érintett bíróságokra, mindenezek révén fokozza a fizetésképtelenségi eljárások hatékonyságát. · Az eljárások közzététele és az igények benyújtása: A javaslat előírja a tagállamok számára a több országot érintő fizetésképtelenségi ügyekben a vonatkozó bírósági határozatok nyilvánosan elérhető elektronikus nyilvántartásban történő közzétételét, és rendelkezik a nemzeti fizetésképtelenségi nyilvántartások összekapcsolásáról. Bevezet egy egységes formanyomtatványt is az igények benyújtására;

· Gazdálkodó szervezetek csoportjai: A javaslat rendelkezik a gazdálkodó szervezetek ugyanazon csoportjának különböző tagjai érintő fizetésképtelenségi eljárások összehangolásáról azáltal, hogy kötelezi a különböző főeljárások felszámolóit és bíróságait az együttműködésre és egymás tájékoztatására; továbbá eljárási jogokat biztosít az ilyen eljárásban résztvevő felszámolók részére, hogy kérhessék a többi eljárás felfüggesztését, és hogy javaslatot tegyenek fizetőképesség helyreállítását célzó tervre a csoport fizetésképtelenségi eljárás hatálya alatt álló tagjai tekintetében.

3.1.1.     A fizetésképtelenségi rendelet hatálya

A javaslat a „fizetésképtelenségi eljárás” jelenlegi, az 1. cikk (1) bekezdésében szereplő fogalmának módosítása révén kiterjeszti a fizetésképtelenségi rendelet hatályát. E tekintetben javasolt a hatályt kiterjeszteni azokra az eljárásokra, melyekben nem vesz részt felszámoló, ám az adós vagyontárgyai és ügyei bírósági felügyelet vagy ellenőrzés alá kerülnek. A módosítás lehetővé tenné, hogy azokban az eljárásokban is érvényesüljenek a rendeletből fakadó, a fizetésképtelenségi eljárás uniós szintű elismeréséből fakadó előnyök, amelyekben az adós birtokban marad, és nem neveznek ki felszámolót. Lehetővé tenné azt is, hogy a rendelet több személyes fizetésképtelenségi eljárásra terjedjen ki. Továbbá a javaslat kifejezetten utalna az adóságok rendezésére és a fizetőképesség helyreállítását célzó eljárásokra, hogy a rendelet azokra az eljárásokra is kiterjedjen, amelyek lehetővé teszik az adós számára, hogy a fizetésképtelenség előtti szakasz során megállapodjon hitelezőivel. A módosításokkal a rendelet jobban összhangba kerülne az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsága (UNCITRAL) több országot érintő fizetésképtelenségi modelljogszabályában alkalmazott megközelítéssel is.[6]

Noha a rendelet hatályának kiterjesztése fontos a fizetésképtelenség előtti és a vegyes eljárások hatékony lefolytatásának biztosításához a több országot érintő esetekben, a rendeletnek nem kell kiterjednie a bizalmas fizetésképtelenségi eljárásokra. Ugyanis léteznek olyan nemzeti fizetésképtelenség előtti eljárások, melyek során az adós tárgyalásokat kezd (egyes) hitelezőivel annak érdekében, hogy megállapodjanak a refinanszírozásról vagy az adós szerkezetének átalakításáról, ám ez az információ nem kerül nyilvánosságra. Annak érdekében, hogy az adós „lélegzethez juthasson”, egyes ilyen eljárások esetében moratórium érvényesül az egyéni végrehajtási eljárások tekintetében, illetve a hitelezők meghatározott ideig nem kérhetik fizetésképtelenségi eljárás megindítását. Noha az ilyen eljárások fontos szerepet tölthetnek be egyes tagállamokban, szerződéses és bizalmas jellegük miatt nehéz lenne az Unió szintjén érvényesíteni hatásukat, mivel egy másik tagállambeli bíróság vagy hitelező nem tudna arról, hogy ilyen eljárás folyamatban van. Ugyanakkor ez nem jelenti akadályát annak, hogy az ilyen eljárásokra is kiterjedjen a fizetésképtelenségi rendelet onnantól, amikortól nyilvánossá válnak.

A javaslat nem változtatna annak rendszerén, ahogy a rendelet hatálya alá eső nemzeti fizetésképtelenségi eljárások szerepelnek az A. mellékletben, és ahogy a tagállamok határoznak arról, hogy az egyes fizetésképtelenségi eljárásokat bejelentik-e annak érdekében, hogy azok bekerüljenek az A. mellékletbe. A javaslat értelmében létrejön ugyanakkor egy eljárás, amely szerint a Bizottság megvizsgálja, hogy a bejelentett nemzeti fizetésképtelenségi eljárások eleget tesznek-e a felülvizsgált meghatározásban foglaltaknak. Ez biztosítani fogja, hogy csak a rendelet szabályozásának megfelelő eljárások szerepeljenek a mellékletben.

3.1.2.     A fizetésképtelenségi eljárás megindítására vonatkozó joghatóság

A javaslat megtartja a fő érdekeltségek központjára épülő koncepciót, mivel ez biztosítja, hogy az ügyet ott tárgyalják, ahova az adós ténylegesen kötődik, és ne más, a gazdasági társaságot bejegyző személy által kiválasztott helyen. A fő érdekeltségek központján alapuló megközelítés összhangban van az azóta bekövetkezett nemzetközi fejleményekkel is, mióta az UNCITRAL több országot érintő fizetésképtelenségi modelljogszabályában e megközelítés szerint kell főszabály szerint megállapítani a joghatóságot. Annak érdekében, hogy a gyakorló jogászok iránymutatást kapjanak a fő érdekeltségek központjának meghatározásához, a javaslat kiegészíti a fogalmat; emellett bevezet egy szabályt a természetes személyek fő érdekeltségei központjának megállapításáról. Továbbá egy új preambulumbekezdés tisztázza, hogy milyen esetekben megdönthető az a vélelem, miszerint egy jogi személy fő érdekeltségeinek központja az a hely, ahol a székhelye van. E preambulumbekezdés szövegezése az Európai Unió Bíróságának „Interedil” ítéletében[7] foglaltakat követi.

A javaslat fejleszti az eljárás megindítására vonatkozó joghatósági szabályokat is. A javaslat előírja a bíróságok számára, hogy a fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt hivatalból vizsgálják joghatóságukat, és hogy határozatukban nevezzék meg joghatóságuk alapját. A javaslat feljogosítja a külföldi hitelezőket a megnyitásról szóló határozat megtámadására, és rendelkezik tájékoztatásukról a határozat tekintetében annak érdekében, hogy ténylegesen gyakorolni tudják jogaikat. E változások célja annak biztosítása, hogy csak abban az esetben induljon eljárás, ha ténylegesen az érintett tagállamé a joghatóság. Ezáltal várhatóan hozzá fog járulni azon esetek visszaszorításához, amikor fő érdekeltségek központjának visszaélésszerű és nem valódi áthelyezésével érik el a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztását.

Harmadrészt a javaslat egyértelművé teszi, hogy a fizetésképtelenségi eljárásokat megindító bíróságok joghatósága a közvetlenül fizetésképtelenségi eljárásokból származó, vagy azokhoz szorosan kapcsolódó jogérvényesítésre, amilyenek például megtámadási keresetek, is kiterjed. Ez a módosítás becikkelyezi az Európai Unió Bíróságának a „DekoMarty” ítéletében[8] foglaltakat. Amennyiben egy ilyen kereset kapcsolódik egy másik, az általános polgári vagy kereskedelmi jogon alapuló keresethez, a javaslat feljogosítja a felszámolót arra, hogy mindkét keresettel az alperese lakóhelye szerinti bírósághoz forduljon, feltéve, hogy az a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK (módosított) tanácsi rendelet[9] értelmében rendelkezik joghatósággal. Ez lehetővé tenné a felszámoló számára, hogy például egy igazgató fizetésképtelenségi jogon alapuló felelősségének megállapítására irányuló keresettel, és egy ugyanazon igazgató szerződésen kívüli károkozási szabályokon vagy társasági jogon alapuló felelősségének megállapítására irányuló keresettel egy bírósághoz forduljon.

3.1.3.     Másodlagos fizetésképtelenségi eljárások

Több javaslat is az adós vagyonának hatékonyabb kezelését célozza azokban az esetekben, mikor az adósnak telephelye van egy másik tagállamban.

· Annak a bíróságnak, amelyhez benyújtották a másodlagos eljárás megindítására irányuló kérelmet, a főeljárás felszámolójának kérelmére jogosultnak kell lenni a kérelem elutasítására vagy a határozathozatal elhalasztására, amennyiben a megindításra nincs szükség a helyi hitelezők érdekei védelmében. Ez előfordulhat például abban az esetben, ha egy beruházó ajánlatot tett a gazdálkodó szervezet folyamatosan működő vállalkozásként való felvásárlására, és ez az ajánlat előnyösebb lenne a helyi hitelezők számára a gazdálkodó szervezet vagyonának értékesítésénél. A másodlagos eljárás megindítására akkor sem lenne szükség, amennyiben a főeljárás felszámolója kötelezettséget vállalna a helyi hitelezők felé arra, hogy ugyanolyan elbánást kap a főeljárás során, mintha megindították volna a másodlagos eljárást, és az adós vagyonának felosztása során is ugyanolyan jogokat fognak élvezni az igényeik megállapítása és besorolása szempontjából. Az „egyesített másodlagos eljárás” gyakorlata különféle több országot érintő fizetésképtelenségi ügyekben alakult ki, melyekben a főeljárást az Egyesült Királyságban indították meg (konkrétan a Collins&Aikmant, az MG Rover-t és a Nortel Networks-öt érintő fizetésképtelenségi eljárásokban). Az angol bíróságok elfogadták, hogy az angol felszámolók jogosultak a telephely fekvése szerinti tagállam joga szerint felosztani a vagyon egy részét. Mivel ez jelenleg sok tagállam joga szerint nem lehetséges, a javaslat bevezet egy anyagi jogi szabályt, ami feljogosítja a felszámolót, hogy ilyen, a vagyonra vonatkozó kötelező erejű kötelezettségvállalást tegyen.

· A javasolt módosítás nem érinti a felszámoló azon jogosultságát, hogy kérje a másodlagos eljárás megindítását, amennyiben ez megkönnyíti az összetett ügyek kezelését, például amennyiben sok alkalmazottnak kell felmondani a telephely fekvése szerinti államban. Az ilyen esetekben a helyi eljárás megindítása és a helyi felszámoló kinevezése hasznos lehet az adós vagyonának hatékony kezelése szempontjából.

· A javaslat kötelezi azt a bíróságot, amelyiknél a másodlagos eljárás megindítását kérelmezték, hogy a határozathozatal előtt meghallgassa a főeljárás felszámolóját. E módosítás célja annak biztosítása, hogy az a bíróság, amelyiknél a másodlagos eljárás megindítását kérték, teljes mértékben tisztában legyen a felszámoló által kidolgozott, a fizetőképesség helyreállítására vagy átszervezésre irányuló elképzelésekkel, és képes legyen megfelelően felmérni a másodlagos eljárás megindításának következményeit. Ezt a kötelezettséget kiegészíti a felszámolónak a másodlagos eljárás megindításáról rendelkező határozat megtámadására vonatkozó joga.

· A javaslat eltörli azt a követelményt, hogy a másodlagos eljárásnak felszámolási eljárásnak kell lennie. Amennyiben megindítják a másodlagos eljárást, a megindításról határozó bíróság bármely, a nemzeti jogban szabályozott eljárást választhatja, ideértve az átalakítást is. Ez a módosítás biztosítja, hogy a másodlagos eljárás megindítása nem hiúsítja meg automatikusan az adós egészben történő átalakítását, vagy fizetőképessége helyreállítását. E módosítás nem érintheti az állami támogatás visszatéríttetésére vonatkozó szabályokat, és az Európai Unió Bírósága a fizetésképtelen gazdálkodó szervezetektől történő visszatéríttetésre vonatkozó ítélkezési gyakorlatát.[10]

· A javaslat javítja továbbá a fő- és a másodlagos eljárás koordinációját azáltal, hogy a jelenleg csak a felszámolókra vonatkozó együttműködési kötelezettséget kiterjeszti a fő- és a másodlagos eljárásban résztvevő bíróságokra is. A bíróságok ennek következtében kötelesek lesznek együttműködni egymással és tájékoztatni egymást; továbbá a felszámolóknak is együttműködési és tájékoztatási kötelezettsége lesz az eljárásban érintett, másik tagállamban fekvő bíróság felé. A bíróságok közötti együttműködés javítani fogja a fő- és a másodlagos eljárás összhangját. Ez főleg az átalakítás sikerességének biztosításához lehet fontos, például a fizetőképesség helyreállítását célzó tervet tartalmazó okirat jóváhagyásakor.

3.1.4.     A fizetésképtelenségi eljárások közzététele és az igények benyújtása

A javaslat rendelkezik arról, hogy a fizetésképtelenségi eljárásra vonatkozó bizonyos minimális tájékoztatást közzé kell tenni egy interneten keresztül ingyenesen elérhető elektronikus nyilvántartásban. Közzé kell tenni a fizetésképtelenségi eljárást megindító bíróság megnevezését, az eljárás megindításának idejét, továbbá a főeljárás tekintetében az eljárás befejezésének idejét, az eljárás fajtáját, az adós és a kinevezett felszámoló személyét, az eljárás megindításáról szóló határozatot és a felszámoló kinevezésére vonatkozó határozatot, amennyiben ez nem azonos az előbbivel, végül a igények benyújtására nyitva álló határidőt. A fizetésképtelenségi eljárások közzététele tekintetében a nemzeti jogrendszerekben mutatkozó különbségekre, valamint a hitelezők különféle szükségleteire tekintettel a tájékoztatás közzétételére vonatkozó kötelezettség csak a gazdálkodó szervezetekre, az önálló vállalkozókra és a független szakértőkre vonatkozik; nem terjed ki a fogyasztókra vonatkozó fizetésképtelenségi eljárásokra. A javaslat rendelkezik egy, a nemzeti nyilvántartásokat összekötő rendszer létrehozásáról, mely az európai igazságügyi portálon keresztül lesz elérhető. A Bizottság végrehajtási aktus útján közös minimumkövetelményeket fog meghatározni a nyilvántartások kereshetősége és az eredmények megmutatása tekintetében, amelyek a fizetésképtelenségi nyilvántartásban közzéteendő információkon fognak alapulni. A nemzeti nyilvántartások összekapcsolása biztosítani fogja, hogy egy olyan bíróság, amelyhez benyújtottak egy fizetésképtelenségi eljárás megindítására vonatkozó kérelmet, meg fogja tudni állapítani, hogy más tagállamban indult-e már eljárás ugyanazon adós tekintetében; a hitelezők számára szintén lehetővé fogja tenni annak kiderítését, hogy indult-e már eljárás ugyanezen adós vonatkozásában, és amennyiben igen, annak a tekintetében rendelkezik-e, illetve milyen jogosítványokkal rendelkezik a felszámoló. Azon adósok tekintetében, melyek gazdálkodó szervezetek, a tagállamok a központi nyilvántartások, a kereskedelmi nyilvántartások és a cégjegyzékek összekapcsolásáról szóló, 2012. június 13-i 2012/17/EU irányelv[11] szerinti kötelezettségekre építhetnek. Ugyanakkor e rendelet alkalmazásában a több országot érintő fizetésképtelenségi eljárások összehangolásához nem elég pusztán az az információ, hogy valamely adós tekintetében eljárás indult, nem elég továbbá a hitelezők számára annak lehetővé tételéhez, hogy érvényesítsék az ilyen eljárásokhoz kapcsolódó jogaikat.

A javaslat háromféle módon könnyíti meg a külföldi hitelezők, különösen a kishitelezők és a kkv-k számára az igények benyújtását: Egyrészt tartalmaz két egységes formanyomtatványt, melyeket végrehajtási aktus útján fognak bevezetni, és amelyek közül az egyik a hitelezők értesítésére, a másik pedig az igények benyújtására fog szolgálni. Ezek az egységes formanyomtatványok az Európai Unió valamennyi hivatalos nyelvén elérhetőek lesznek, ezáltal csökkenni fognak a fordítási költségek. Másodszor, a javaslat legalább 45 napot fog a külföldi hitelezők számára biztosítani arra, hogy a fizetésképtelenségi nyilvántartásban az eljárás megindítására vonatkozó értesítés közzétételét követően benyújtsák igényeiket, tekintet nélkül arra, ha a nemzeti jog e tekintetben rövidebb határidőről rendelkezik. Arról is tájékoztatni kell majd őket, ha az igényeiket vitatják, és lehetőséget kell kapniuk a követelést alátámasztó bizonyítékok benyújtására. Végül külföldi joghatóság esetén nem lesz kötelező a jogi képviselet az igények benyújtásához, ami csökkenteni fogja a hitelezők költségeit.

3.1.5.     Gazdálkodó szervezetek csoportja tagjainak fizetésképtelensége

A javaslat külön szabályozza a gazdálkodó szervezetek csoportja tagjai fizetésképtelenségének esetét, miközben megőrzi a jelenlegi rendelet szervezetenkénti megközelítését. A javaslat a gazdálkodó szervezetek ugyanazon csoportjának különböző tagjait érintő fizetésképtelenségi eljárások összehangolására vonatkozó kötelezettséget teremt azáltal, hogy kötelezi a különböző főeljárások felszámolóit és bíróságait az együttműködésre a fő- és másodlagos eljárással összefüggésben javasoltakhoz hasonlóan. Az ilyen együttműködés az eset körülményeitől függően többféle formát ölthet. A felszámolóknak különösen a tájékoztatniuk kell egymást a fontos kérdésekről, és együtt kell működniük a fizetésképtelenség helyreállítását célzó és az átszervezési tervek kidolgozása során, amennyiben ilyesmire sor kerül. A javaslat nevesíti a jegyzőkönyvben rögzített együttműködés lehetőségét, hogy ezzel is elismerje ezen eszközök gyakorlati jelentőségét, és előmozdítsa használatukat. A bíróságoknak különösen az információcsere, adott esetben a felszámolók – akik együttműködhetnek egymással – kinevezésének összehangolása, valamint a felszámolók által eléjük terjesztett jegyzőkönyvek jóváhagyása tekintetében kell együttműködniük.

A javaslat továbbá az ugyanazon csoport más tagját érintő eljárásokban kereshetőségi jogot biztosít valamennyi felszámoló számára. A felszámoló konkrétan jogosult arra, hogy az ilyen eljárásokban meghallgassák, hogy kérelmezhesse más eljárások felfüggesztését, és hogy úgy tegyen átszervezési tervre javaslatot, hogy arról az érintett hitelezői választmány vagy bíróság határozhasson. A felszámolónak joga van arra is, hogy részt vegyen a hitelezők ülésein. Ezek az eljárási jogok lehetővé teszik az összes gazdálkodó szervezet sikeres átalakításában leginkább érdekelt felszámoló számára, hogy a csoport valamely tagját érintő eljárás során hivatalosan benyújtsa átszervezési tervét akkor is, ha az ebben az eljárásnak a felszámolója nem hajlandó együttműködni, vagy ellenzi a tervet.

A javaslat az ugyanazon csoport tagjait érintő különböző eljárások összehangolása tekintetében nem változtatja meg a gazdálkodó szervezetek szorosan integrált csoportjai tekintetében fennálló jelenlegi gyakorlatot, miszerint a fő érdekeltségek központja a csoport valamennyi tagja tekintetétében egy és ugyanazon hely, és ennek következtében egyetlen joghatóság alatt indul meg az eljárás.

3.2.        Jogalap

E javaslat a 1346/2000/EK rendeletet módosítja, amelynek jogalapját az Európai Közösséget létrehozó szerződés 61. cikkének c) pontja és 67. cikkének (1) bekezdése képezte. A Lisszaboni Szerződés hatályba lépése óta a rendelethez kapcsolódó jogalap az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikke (2) bekezdésének a), c) és f) pontja.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés III. részének V. címe – a szerződésekhez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyvből fakadóan – nem alkalmazandó Dániára. Az V. cím az Egyesült Királyságra és Írországra sem alkalmazandó, hacsak e két ország másként nem határoz, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében elfoglalt helyzetükről szóló jegyzőkönyv vonatkozó szabályaival összhangban. Ugyanakkor amennyiben egy bizottsági javaslat létező aktus módosítására irányul, és az Egyesült Királyság és Írország nem élnek a módosító intézkedéshez való csatlakozásra vonatkozó jogukkal, a Tanács a Bizottság javaslata alapján úgy határozhat, hogy az érintett országok módosított változatból való kimaradása miatt az intézkedést nem lehet alkalmazni más tagállamok vagy az Unió tekintetében. Ebben az esetben meghosszabbodik az értesítésre nyitva álló idő. Amennyiben az érintett ország az értesítésre nyitva álló, meghosszabbított időszak végéig nem csatlakozik, a hatályos intézkedés többé nem lesz rá sem kötelező, sem alkalmazható.

3.3.        Szubszidiaritás és arányosság

A fizetésképtelenségi rendelet felülvizsgálatának fentebb körvonalazott különféle elemei megfelelnek a szubszidiaritás és arányosság követelményeinek. A szubszidiaritás tekintetében a tagállamok önmagukban nem tudják a javasolt módosításokat megvalósítani, mivel ahhoz a fizetésképtelenségi rendelet jelenlegi, a hatályra, a fizetésképtelenségi eljárás megindítására vonatkozó joghatóságra, a másodlagos eljárásra, a határozatok közzétételére és az igények benyújtására vonatkozó szabályainak módosítására van szükség. A fizetésképtelenségi rendelet módosításához definíció szerint az uniós jogalkotó fellépésére van szükség. Noha az elektronikus fizetésképtelenségi nyilvántartásokat elméletileg a tagállamok önállóan is létrehozhatnák, e nyilvántartások összekapcsolásához uniós szintű cselekvésre van szükség. Ezért a javasolt intézkedés célját, vagyis a fizetésképtelenségi nyilvántartások összekapcsolásának lehetővé tételét az egész Unióban nem tudják a tagállamuk önmagukban megfelelően megvalósítani, hanem azt uniós szintű intézkedéssel lehet jobban elérni.

Az arányosság tekintetében a javasolt intézkedés tartalma és formája nem lépi túl azt, ami a Szerződés céljainak eléréséhez szükséges. Továbbá a javaslathoz csatolt hatásvizsgálat jól mutatja, hogy minden egyes javasolt módosítás olyan előnyökkel jár, amelyek jóval meghaladják a módosítások költségeit, így a javasolt intézkedések arányosak.

3.4.        Az alapvető jogokra gyakorolt hatás

Ahogyan az e javaslathoz csatolt hatásvizsgálatban részletesen szerepel, és összhangban az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló uniós stratégiával, a reform valamennyi eleme tiszteletben tartja az Alapjogi Chartában foglalt jogokat. A módosítások javítják a több országot érintő fizetésképtelenségi ügyekben résztvevő személyek helyzetét a tulajdonhoz, a vállalkozás és a munkavállalás szabadságához, a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz, valamint a hatékony jogorvoslathoz való jogok tekintetében. A nyilvánosan hozzáférhető elektronikus fizetésképtelenségi nyilvántartások létrehozására irányuló módosítások a célokkal arányos módon tiszteletben tartják a személyes adatok védelmére vonatkozó jogot, mivel intézkedések fogják biztosítani az adatvédelemről szóló 95/46/EK irányelvvel való összhangot.

4.           KÖLTSÉGVETÉSI VONZAT

A javaslat korlátozott hatással járna az EU költségvetésére. A fizetésképtelenségi nyilvántartások összekapcsolására szolgáló IT alkalmazást már kifejlesztették, az európai igazságügyi portálon fog működni. A 2014–2020-as uniós költségvetésre gyakorolt hatás csak az IT alkalmazás működtetési és karbantartási költségeiből fog összetevődni. Ez összesen 1 500 000 EUR lenne a 2014–2020-as időszakban, és a jövőbeli Jogérvényesülés program[12] pénzügyi keretösszege biztosítaná a fedezetét.

2012/0360 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000/EK tanácsi rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 81. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére,[13]

rendes jogalkotási eljárás keretében,

Az európai adatvédelmi biztossal való konzultációt követően,[14]

mivel:

(1)       Az 1346/2000/EK tanácsi rendelet[15] létrehozta a több államot érintő fizetésképtelenségi eljárások európai keretét. Meghatározza, hogy melyik tagállam rendelkezik joghatósággal a fizetésképtelenségi eljárás megindítására, egységes szabályokat állapít meg az alkalmazandó jogra, és rendelkezik a fizetésképtelenséggel kapcsolatos határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint a fő- és másodlagos fizetésképtelenségi eljárások koordinálásáról.

(2)       Az 1346/2000/EK rendelet alkalmazásáról[16] szóló 2012. december 12-i bizottsági jelentés megállapítja, hogy a rendelet általánosságban megfelelően működik, ám bizonyos rendelkezéseinek alkalmazásán javítani kellene annak érdekében, hogy javuljon a több országot érintő fizetésképtelenségi eljárásokkezelésének hatékonysága.

(3)       Az 1346/2000/EK rendelet hatályát ki kell terjeszteni azokra az eljárásokra, melyek annak érdekében, hogy az egészséges vállalatok segítséget kapjanak a túléléshez, és a vállalkozók egy második esélyhez jussanak, támogatják a gazdaságilag életképes adósok megmentését. A jogszabály hatályát feltétlenül ki kell terjeszteni azokra az eljárásokra, melyek az adós átalakítására irányulnak a fizetésképtelenség előtti állapotban, illetve azokra, amelyek során nem mozdítják el a régi vezetőket. A rendeletnek ki kell terjednie azokra az eljárásokra is, amelyek a fogyasztók és az önálló vállalkozók adósságainak kifizetéséről rendelkeznek, és amelyek nem tesznek eleget a jelenlegi eszköz követelményeinek.

(4)       Egyértelműsíteni kell a fizetésképtelenségi eljárások megindítására vonatkozó szabályokat, és javítani kell a joghatóság meghatározására vonatkozó eljárási kereteket. Egyértelműen rendelkezni kell a joghatóságról a közvetlenül fizetésképtelenségi eljárásokból származó, vagy azokhoz szorosan kapcsolódó jogérvényesítés esetében is.

(5)       Annak érdekében, hogy javuljon a fizetésképtelenségi eljárások hatásossága azokban az esetekben, mikor az adós másik tagállamban rendelkezik telephellyel, el kell törölni azt a követelményt, hogy a másodlagos eljárásoknak mindig felszámolási eljárásoknak kell lenniük. Továbbá lehetővé kell tenni a bíróságok számára, hogy elutasítsák a másodlagos eljárások megindítását, amennyiben erre nincs szükség a helyi hitelezők érdekeinek megóvása érdekében. Javítani kell a fő- és a másodlagos eljárások közötti koordinációt, különösen a résztvevő bíróságok részére együttműködési kötelezettség előírásával.

(6)       A hitelezők és az érintett bíróságok részére rendelkezésre álló információk javítása, és a párhuzamos fizetésképtelenségi eljárások megindításának megelőzése érdekében a tagállamok számára elő kell írni, hogy nyilvánosan elérhető elektronikus nyilvántartásban tegyék közzé a több államot érintő fizetésképtelenségi ügyek megindításáról szóló határozatokat. Rendelkezni kell a fizetésképtelenségi nyilvántartások összekapcsolásáról. A külföldi hitelezők feladatainak megkönnyítése és a fordítási költségek csökkentése érdekében be kell vezetni az igények benyújtására szolgáló egységes formanyomtatványokat.

(7)       Külön szabályokat kell bevezetni a gazdálkodó szervezetek ugyanazon csoportjának különböző tagjai részvételével zajló eljárások koordinálására. A felszámolókat és a különféle fizetésképtelenségi eljárásokban érintett bíróságokat kötelezni kell arra, hogy működjenek együtt és kommunikáljanak egymással. Továbbá bármely résztvevő felszámoló eljárásjogi eszközökkel kell, hogy rendelkezzen ahhoz, hogy fizetőképesség helyreállítását célzó tervre tegyen javaslatot gazdálkodó szervezetek fizetésképtelenségi eljárás alatt álló csoportja számára, és hogy szükség esetén kérhesse a fizetésképtelenségi eljárás felfüggesztését olyan gazdálkodó szervezet esetében is, amelynél nem ő a felszámoló. A „gazdálkodó szervezetek csoportja” fogalom csak a fizetésképtelenséggel összefüggésben értendő, és nem érinti csoportok társasági jogi vonatkozásait.

(8)       Annak érdekében, hogy a rendeletet mielőbb hozzáigazítsák a nemzeti fizetésképtelenségi jogok tagállamok által bejelentett releváns módosításaihoz, a Bizottságnak a Szerződés 290. cikke szerint felhatalmazást kell kapnia a mellékletek módosítása tekintetében jogi aktusok elfogadására. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten – megfelelő konzultációkat folytasson. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és kidolgozása során a Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy a releváns dokumentumok az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz egyidejűleg, megfelelő időben és módon eljussanak.

(9)       A 1346/2000/EK rendelet egységes feltételek mellett történő végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni. Ezeket a hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek[17] megfelelően kell gyakorolni.

(10)     Ezért az 1346/2000/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(11)     E rendelet módosítása nem érintheti az Európai Unió Bíróságának a fizetésképtelen társaságoktól az állami támogatás visszakövetelésére vonatkozó szabályokkal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát (C-454/09. sz. Bizottság kontra Olaszország – „New Interline” ügy). Amennyiben az állami támogatás teljes összegét azért nem lehet visszafizettetni, mert a visszafizetési felszólítás fizetésképtelenségi eljárás alatt álló gazdálkodó szervezetet érint, az ilyen eljárásoknak mindig felszámolási eljárásoknak kell lenniük, és a kedvezményezett tevékenységei végleges beszüntetéséhez és vagyona folyósításához kell vezetniük.

(12)     Az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló, az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt jegyzőkönyv 1. és 2. cikkének megfelelően az [Egyesült Királyság és Írország jelezte azon szándékát, hogy részt kíván venni ennek a rendeletnek az elfogadásában és alkalmazásában ]/[az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül az Egyesült Királyság és Írország nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rájuk nézve nem kötelező és nem alkalmazandó].

(13)     Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt e rendelet elfogadásában, az nem kötelező és nem alkalmazandó.

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 1346/2000/EK tanácsi rendelet a következőképpen módosul:

(1) A (2) preambulumbekezdésben a 65. cikkre történő utalás helyébe a 81. cikkre utalás lép.

(2) A (3), az (5), a (8), a (11), a (12), a (14) és a (21) preambulumbekezdésben a „Közösség” kifejezés és ragozott alakjai helyébe az „Unió” kifejezés és ragozott alakjai lépnek, a „a Közösség” kifejezés és ragozott alakjai helyébe az „az Unió” kifejezés és ragozott alakjai lépnek, az „a közösségi” kifejezés helyébe „az uniós” kifejezés lép, és a „közösségi” kifejezés helyébe „uniós” kifejezés lép.

(3) A korábbi (4) preambulumbekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   A belső piac megfelelő működéséhez el kell kerülni az olyan körülményeket, amelyek arra ösztönzik a feleket, hogy kedvezőbb jogi helyzet elérése érdekében a vagyonukat vagy a bírósági eljárást egyik tagállamból a másikba helyezzék a hitelezők csoportjának hátrányára (ún. forum shopping).”

(4) A korábbi (6) preambulumbekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(6)   E rendeletnek ki kell terjednie a fizetésképtelenségi eljárások és a közvetlenül azokból származó, azokhoz szorosan kötődő eljárások megindítására. Rendelkezéseket kell tartalmaznia az ilyen eljárásokban meghozott ítéletek elismerésére és végrehajtására, valamint a fizetésképtelenségi eljárások során alkalmazandó jogra vonatkozóan. Rendelkezéseket kell tartalmaznia továbbá az ugyanazon adóshoz, vagy gazdálkodó szervezetek ugyanazon csoportjának több tagját érintő fizetésképtelenségi eljárások koordinálásáról.”

(5) A korábbi (7) preambulumbekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(7)   A fizetésképtelen társaságok vagy más jogi személyek felszámolására vonatkozó eljárások, a csődegyezség, a kényszeregyezség és a hasonló eljárások, valamint az ilyen eljárásokhoz kapcsolódó keresetek nem tartoznak a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK[18] tanácsi rendelet hatálya alá. Ezekre az eljárásokra e rendeletnek kell vonatkoznia. E rendelet értelmezése során amennyire lehet, el kell kerülni a két eszköz közötti szabályozási joghézagokat.”

(6) A korábbi (9) preambulumbekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(9)   E rendeletet a benne lefektetett feltételeknek megfelelő fizetésképtelenségi eljárásokra kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy az adós természetes vagy jogi személy, kereskedő vagy magánszemély. Ezeknek az eljárásoknak a kimerítő jellegű felsorolását az A. melléklet tartalmazza. Amennyiben egy nemzeti eljárás szerepel az A. mellékletben, e rendeletet kell alkalmazni anélkül, hogy valamely más tagállam bírósága vizsgálná, hogy az e rendeletben lefektetett feltételek teljesülnek-e. Nem tartoznak e rendelet hatálya alá a kollektív befektetési vállalkozások, valamint a biztosítók, hitelintézetek és befektetési vállalkozások olyan mértékben, amilyenben ezekre a hitelintézetek reorganizációjáról és felszámolásáról szóló, 2001. április 4-i 2001/24/EK európai parlamenti és tanácsi (módosított) irányelv[19] vonatkozik. Az ilyen vállalkozások nem tartoznak e rendelet hatálya alá, mert ezekre különös szabályozás vonatkozik, és a nemzeti felügyeleti hatóságok rendkívül széles körű hatáskörrel rendelkeznek a beavatkozásra.”

(7) A szöveg a következő (9a) preambulumbekezdéssel egészül ki:

„(9a)  E rendelet hatályát ki kell terjeszteni azokra az eljárásokra, melyek támogatják a gazdaságilag életképes adósok megmentését annak érdekében, hogy az egészséges vállalatok segítséget kapjanak a túléléshez, és a vállalkozók második esélyhez jussanak. Különösen ki kell terjeszteni azokra az eljárásokra, melyek a fizetésképtelenség beállta előtt az adós átalakítását célozzák, azokra, amelyek során nem mozdítják el a régi vezetőket, és azokra, amelyek a fogyasztók és az önálló vállalkozók adósságainak elengedéséről rendelkeznek. Mivel ezek az eljárások nem feltétlenül járnak felszámoló kinevezésével, e rendelet hatálya alá kell, hogy tartozzanak, amennyiben bíróság ellenőrzése vagy felügyelete alatt folynak. Ebben az összefüggésben „ellenőrzés” alatt azok a helyzetek értendők, amikor a bíróság csak a hitelező vagy valamely érdekelt fél kérelmére avatkozik be.”

(8) A korábbi (10) preambulumbekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(10) A fizetésképtelenségi eljárás nem szükségszerűen jár valamely igazságügyi hatóság beavatkozásával; a „bíróság” kifejezést ebben a rendeletben kiterjesztően kell értelmezni, és ez magában foglalja a nemzeti jogszabály által fizetésképtelenségi eljárás megindítására felhatalmazott személyt vagy szervet. E rendelet alkalmazhatóságához az eljárásoknak (a jogszabályban meghatározott cselekményekkel és alaki követelményekkel együtt) nemcsak e rendelet rendelkezéseinek kell megfelelniük, hanem azokat hivatalosan is el kell ismerni, valamint jogi hatállyal kell rendelkezniük abban a tagállamban, ahol a fizetésképtelenségi eljárást megindították.”

(9) A szöveg a következő (12a) preambulumbekezdéssel egészül ki:

(12a) A fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt az illetékes bíróságnak hivatalból meg kell vizsgálnia, hogy az adós fő érdekeltségeinek központja vagy telephelye valóban a bíróság illetékességi területén helyezkedik-e el. Amennyiben az eset körülményei kérdésessé teszik a bíróság illetékességét, a bíróságnak fel kell hívnia az adóst állításait alátámasztó kiegészítő bizonyítékok szolgáltatására, továbbá szükség szerint lehetőséget kell biztosítania az adós hitelezőinek, hogy kifejtsék álláspontjukat az illetékességgel kapcsolatban. A hitelezőknek továbbá hatékony jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani a fizetésképtelenségi eljárás megindításáról szóló határozat ellen.

(10) A (13) preambulumbekezdést el kell hagyni.

(11) A rendelet a következő (13a) és (13b) preambulumbekezdéssel egészül ki:

(13a) Vélelmezni kell, hogy egy gazdálkodó szervezet vagy más jogi személy érdekeltségeinek fő központja a létesítő okirat szerinti székhelyének helyén van. E vélelemnek megdönthetőnek kell lennie, amennyiben a gazdálkodó szervezet központi ügyintézésének helye egy másik tagállamban található, mint a létesítő okirat szerinti székhelye, és a vonatkozó tényezők átfogó értékelése során harmadik fél által ellenőrizhető módon megállapításra kerül, hogy a gazdálkodó szervezet irányításának és felügyeletének tényleges központja, valamint érdekeltségeinek kezelése e másik tagállamban található. Ezzel szemben megdönthetetlen a vélelem, amennyiben a gazdálkodó szervezet irányításáért és felügyeletéért felelős testületek ugyanott vannak, ahol a létesítő okirat szerinti székhely, és a vezetőség ott hozza meg döntéseit harmadik fél által ellenőrizhető módon.

(13b) A fizetésképtelenségi eljárásokat megindító tagállamok bíróságai joghatóságának a közvetlenül fizetésképtelenségi eljárásokból származó, vagy azokhoz szorosan kapcsolódó keresetekre – amilyenek például a megtámadási keresetek – is ki kell terjednie. Amennyiben egy ilyen kereset egy másik, az általános polgári és kereskedelmi jogon alapuló keresethez kapcsolódik, a felszámolónak lehetősége kell, hogy legyen arra, hogy mindkét keresetet az alperes lakóhelye szerinti bíróságon nyújtsa be, amennyiben úgy ítéli meg, hogy hatékonyabb ehhez a fórumhoz fordulni. Ez előfordulhat például abban az esetben. ha a felszámoló egyesíteni akarja a fizetésképtelenségre vonatkozó szabályok alapján a vezető felelőssége megállapítására irányuló keresetét egy társasági jogon, vagy az általános felelősségi szabályokon alapuló keresettel.

(12) A rendelet a következő (19a) és (19b) preambulumbekezdéssel egészül ki:

(19a) A másodlagos eljárás akadályozhatja a vagyon hatékony kezelését. Ezért a másodlagos eljárást megindító bíróságnak jogosultnak kell lennie arra, hogy a felszámoló kérelmére elhalassza vagy elutasítsa az ilyen eljárások megindítását, amennyiben ezekre nincs szükség a helyi hitelezők érdekei védelmében. Erre különösen akkor kerülhet a sor, ha a felszámoló a vagyonra vonatkozó kötelező erejű kötelezettségvállalást tesz, és beleegyezik abba, hogy a helyi hitelezőkkel szemben úgy jár el, mintha azok megindították volna a másodlagos eljárást, továbbá alkalmazni fogja a másodlagos eljárás megindítására vonatkozó kérelem benyújtásának helye szerinti tagállamnak a hitelezők kielégítési sorrendjére vonatkozó szabályait az e tagállamban található vagyon felosztása során. A rendeletnek lehetővé kell tennie a felszámoló számára, hogy ilyen kötelezettségvállalást tegyen.

(19b) A helyi érdekek hatékony védelme érdekében a fő eljárás felszámolója nem lehet jogosult a valamely telephely szerinti tagállamban található vagyon visszaélésszerű értékesítésére vagy áthelyezésére, különösen abból a célból, hogy meghiúsítsa annak lehetőségét, hogy a későbbiekben másodlagos eljárás megindítása esetén az ilyen érdekeket ténylegesen ki lehessen elégíteni.

(13) A korábbi (20) preambulumbekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(20) A fizetésképtelenségi főeljárás és a másodlagos eljárás csak az egyidejűleg folyamatban lévő valamennyi eljárás összehangolása esetén járulhat hozzá a teljes vagyon hatékony értékesítéséhez. Ennek legfőbb feltétele a különböző felszámolók és az érintett bíróságok szoros együttműködése, különösen megfelelő mennyiségű információ cseréje révén. A főeljárás meghatározó szerepének biztosításához az ilyen eljárás felszámolója számára különféle lehetőségeket kell biztosítani az egyidejűleg folyamatban lévő másodlagos fizetésképtelenségi eljárásba való beavatkozásra. A felszámolónak jogosultnak kell lennie különösen arra, hogy átalakítási tervre vagy egyezségre tegyen javaslatot, vagy a másodlagos fizetésképtelenségi eljárás során kérje a vagyon értékesítésének a felfüggesztését. A felszámolóknak és a bíróságoknak együttműködésük során figyelembe kell venniük a több országot érintő fizetésképtelenségi ügyekben való együttműködésre vonatkozó bevált módszereket, amint azt a fizetésképtelenség terén ténykedő európai és nemzetközi szervezetek által elfogadott kommunikációs és együttműködési elvekben és iránymutatásokban szerepel.”

(14) A rendelet a következő (20a) és (20b) preambulumbekezdéssel egészül ki:

(20a) E rendeletnek biztosítani kell a gazdálkodó szervezetek csoportjának több tagját érintő fizetésképtelenségi eljárások esetében a hatékony ügyintézést. Amennyiben a csoport több tagja esetében indult fizetésképtelenségi eljárás, ezeket megfelelően koordinálni kell. A különféle érintett felszámolókra és bíróságokra ezért ugyanolyan egymásközti együttműködési és tájékoztatási kötelezettség kell, hogy vonatkozzon, mint az egyazon adóst érintő fő és mellékeljárásokban szereplőkre. Gazdálkodó szervezetek csoportjának valamely tagját érintő felszámolásban kinevezett felszámolónak továbbá jogosultnak kell lennie arra, hogy javaslatot tegyen a csoport más tagját érintő eljárásokban fizetőképesség helyreállítását célzó tervre, amennyiben a fizetésképtelenségre vonatkozó nemzeti jogban létezik ilyen eszköz.

(20b) Gazdálkodó szervezetek csoportjainak fizetésképtelenségére vonatkozó szabályok bevezetése nem korlátozhatja a bíróságot abban, hogy egyazon csoport több tagja esetében egyetlen joghatóság alatt indítson fizetésképtelenségi eljárásokat, amennyiben a bíróság megállapítja, hogy e társaságok fő érdekeltségének központja ugyanazon tagállamban van. Ilyen esetekben a bíróságnak jogosultnak kell lennie arra, hogy megfelelő esetben ugyanazt a felszámolót nevezze ki valamennyi érintett eljárásban.

(15) A szöveg a következő (21a) preambulumbekezdéssel egészül ki:

(21a) Elengedhetetlen, hogy az a hitelező, akinek a szokásos tartózkodási helye, lakóhelye vagy alapító okirat szerinti székhelye az Unióban van, tájékoztatást kapjon az adós vagyonára vonatkozó fizetésképtelenségi eljárás megindításáról. Annak biztosítása érdekében, hogy az információk mielőbb eljussanak a hitelezőkhöz, nem kell alkalmazni a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló, 2007. november 13-i 1393/2007/EK európai parlament és a tanácsi rendeletet[20], amennyiben e rendelet a hitelezők tájékoztatására vonatkozó kötelezettségre utal. Az Unió összes hivatalos nyelvén rendelkezésre álló formanyomtatványok használata várhatóan megkönnyíti a hitelezők számára más tagállamban indított eljárások esetében igények benyújtását.”

(16) A korábbi (29) preambulumbekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(29) A felszámoló kérelmére a kereskedelmi forgalom biztonsága érdekében közzé kell tenni más tagállamban az eljárást megindító határozat tartalmának lényegét. Ha az érintett tagállamban az adós rendelkezik telephellyel, ott a közzétételnek kötelezőnek kell lennie addig, amíg megvalósul a fizetésképtelenségi nyilvántartások összekapcsolása. Az ilyen közzététel azonban semmilyen esetben sem lehet előfeltétele a külföldi eljárás elismerésének.”

(17) A szöveg a következő (29a) preambulumbekezdéssel egészül ki:

(29a) A hitelezők és az érintett bíróságok tájékoztatásának javítása, és a párhuzamos fizetésképtelenségi eljárások megindításának megelőzése érdekében a tagállamok számára elő kell írni, hogy nyilvánosan elérhető elektronikus nyilvántartásban tegyék közzé a több államot érintő fizetésképtelenségi ügyek megindításáról szóló tájékoztatást. Annak érdekében, hogy a más tagállamban lakó vagy található hitelezők és bíróságok könnyebben érhessék el az ilyen információkat, e rendeletnek rendelkeznie kell a fizetésképtelenségi nyilvántartások összekapcsolásáról.

(18) A korábbi (31) preambulumbekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(31) E rendelet mellékleteiben pontosan fel kell tüntetni azokat a nemzeti fizetésképtelenségi eljárásokat, amelyek e rendelet hatálya alá tartoznak. Annak érdekében, hogy a rendeletet gyorsan hozzá lehessen igazítani a fizetésképtelenségre vonatkozó tagállami jog releváns módosításaihoz, a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal módosítsa a mellékleteket. A Bizottságnak meg kell bizonyosodnia arról, hogy az eljárás eleget tesz-e az e rendeletben szereplő követelményeknek, mielőtt felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el a mellékletekben szereplő nemzeti eljárások listájának módosításáról. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.”

(19) A rendelet a következő (31a), (31b) és (31c) preambulumbekezdéssel egészül ki:

„(31a) A 1346/2000/EK rendelet egységes feltételek mellett történő végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni. Ezeket a hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek[21] megfelelően kell gyakorolni.

(31b) Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket. Ez a rendelet különösen törekszik a 8., 17. és 47. cikk, így a személyes adatok védelmének, a tulajdonhoz való jognak és a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogok alkalmazásának előmozdítására.

(31c) Az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv,[22] és a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[23] vonatkozik a személyes adatoknak e rendelet keretében történő feldolgozására.”

(20) A (32) és (33) preambulumbekezdésben az „Európai Közösséget létrehozó szerződéshez” kifejezés helyébe az „Európai Unió működéséről szóló szerződéshez” kifejezés lép.

(21) A 1. és a 2. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„1. cikk Hatály

(1)          Ezt a rendeletet a valamennyi hitelezőre kiterjedő (kollektív) jogi és igazgatási fizetésképtelenségi eljárásokra kell alkalmazni, ideértve az ideiglenes eljárásokat is, melyek a fizetésképtelenséghez vagy adósságmódosításhoz kapcsolódó jogon alapulnak, és amelyek a fizetőképesség helyreállítása, adósságmódosítás, átszervezés vagy felszámolás céljából

a)      az adós vagyon feletti rendelkezési jogának részleges vagy teljes elvonását és felszámoló kijelölését foglalják magukban, vagy

b)      amelyekben az adós vagyona és ügyei bíróság ellenőrzése vagy felügyelete alá kerülnek.

Az e bekezdés szerinti eljárások felsorolását az A. melléklet tartalmazza.

(2)          Ez a rendelet nem vonatkozik a következőket érintő fizetésképtelenségi eljárásokra:

a)      biztosítóintézetek,

b)      a hitelintézeteket;

c)      befektetési vállalkozások, amennyiben a 2001/24/EK módosított irányelv vonatkozik rájuk, valamint

d)      kollektív befektetési vállalkozások.

2. cikk Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

a)      „fizetésképtelenségi eljárások” az A. mellékletben felsorolt eljárások;

b)      „felszámoló”

i.        bármely olyan személy vagy szerv, akinek vagy amelynek az a feladata, hogy az adós rendelkezése alól kivont vagyont kezelje, illetve felszámolja, vagy felügyelje az adós tevékenységét. Ezeknek a személyeknek és szerveknek a felsorolását a C. melléklet tartalmazza;

ii.       azokban az esetekben, amikor nem kerül sor felszámoló kinevezésére, illetve az adós jogai nem szállnak át a felszámolóra, a birtokban levő adós.

c)      „bíróság” a 3b. cikk (2) bekezdése alkalmazása kivételével valamennyi cikkben a tagállamban fizetésképtelenségi eljárás megindítására, a megindítás jóváhagyására vagy az ilyen eljárások során határozathozatalra felhatalmazott igazságügyi vagy bármely egyéb, hatáskörrel rendelkező szerv;

d)      „fizetésképtelenségi eljárást indító határozat”

i.        bármely bíróság határozata fizetésképtelenségi eljárás megindításáról vagy ilyen eljárás megindításának jóváhagyásáról, és

ii.       bíróság határozata ideiglenes felszámoló kinevezéséről.

e)      „az eljárás megindításának időpontja” az az időpont, amikor a fizetésképtelenségi eljárást megindító határozat hatályba lép, függetlenül attól, hogy jogerős határozatról van-e szó;

f)       „a tagállam, amelynek területén a vagyontárgy található” a következőket jelenti:

i.        ingóság esetében: az a tagállam, amelynek a területén az ingóság fekszik,

ii.       azon vagyontárgyak és jogok esetében, amelyeken a tulajdonjog vagy a jogosultság fennállta a közhitelű nyilvántartásba való bejegyzéshez kötött: az a tagállam, amelynek a felügyelete alatt a nyilvántartást vezetik,

iii.      gazdálkodó szervezetek névre szóló részvényei esetében az a tagállam, amelynek területén a részvényt kibocsátó gazdálkodó szervezet székhelye van,

iv.      olyan pénzügyi eszközök, melyek tulajdonjogát egy közvetítőnél vezetett nyilvántartásba való bejegyzés vagy számlán való jóváírás bizonyítja („dematerializált értékpapírok”), az a tagállam, amelyikben azt a nyilvántartást vagy számlát fenntartják, amelyikbe a bejegyzés vagy amelyiken a jóváírás történt,

v.       hitelintézeti számlán levő számlapénz esetében a számla IBAN száma szerinti tagállam,

vi.      az v) alpontban szereplő vagyonhoz kapcsolódó igényeket kivéve harmadik féllel szembeni követelések esetében az a tagállam, amelynek területén a 3. cikk (1) bekezdésében meghatározottaknak megfelelően a követeléseket teljesíteni köteles harmadik fél fő érdekeltségeinek központja található;

g)      „telephely” bármely olyan működési hely, ahol az adós nem átmeneti jellegű gazdasági tevékenységet folytat emberi és tárgyi erőforrásokkal;

h)      „helyi hitelezők” azok hitelezők, akiknek az adóssal szemben fennálló igényei egy, az adós fő érdekeltségei központjának fekvése szerintitől eltérő tagállamban levő telephely működtetéséből származnak.

i)       „gazdálkodó szervezetek csoportja” több gazdálkodó szervezet, melyek közé anya- és leányvállalatok tartoznak;

j)       „anyavállalat” olyan gazdálkodó szervezet,

i.        amelyik a részvényesek vagy tagok szavazati jogának többségével rendelkezik egy másik gazdálkodó szervezetben („leányvállalat”); vagy

ii.       amelyik részvényes vagy tag a leányvállalatban, és jogában áll

aa)     kinevezni vagy leváltani a leányvállalat igazgatási, vezető vagy felügyelő testülete tagjainak többségét; vagy

bb)    a leányvállalattal kötött szerződés, vagy a leányvállalat alapszabálya alapján meghatározó befolyást gyakorol a leányvállalat fölött.”

(22) A 3. cikk (1) és (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

(1)          „A fizetésképtelenségi eljárás („főeljárás”) megindítására azon tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal, amelynek területén az adós fő érdekeltségeinek központja található. A fő érdekeltségek központja az a hely, ahol az adós érdekeltségeinek kezelését rendszeresen végzi, és ez harmadik személy részéről megállapítható.

Gazdálkodó szervezet vagy jogi személy esetén az ellenkező bizonyításáig a létesítő okirat szerinti székhelyet kell tekinteni a fő érdekeltségek központjának.

Önálló vállalkozó vagy kereső tevékenységet önállóan folytató magánszemély esetében az üzleti tevékenység elsődleges helye minősül a fő érdekeltségek központjának; bármely más magánszemély esetében a fő érdekeltségek központja az illető szokásos tartózkodási helye.

(3)          Ha a fizetésképtelenségi eljárást az (1) bekezdés szerint indították, később a (2) bekezdés alapján csak másodlagos eljárást lehet indítani. Ebben az esetben főeljárás megindításáig lehet vizsgálni, hogy az adós rendelkezik-e telephellyel egy másik tagállamban. ”

(23) A rendelet a következő 3a. és 3b. cikkel egészül ki:

„3a. cikk

Joghatóság összefüggő keresetek esetében

(1)          Azon tagállam bíróságai, amelynek területén a 3. cikk szerint a fizetésképtelenségi eljárást megindították, joghatósággal rendelkeznek az összes olyan keresetre, amelyek közvetlenül a fizetésképtelenségi eljárásból származnak, és azzal szorosan összefüggenek.

(2)          Amennyiben egy, az (1) bekezdés szerinti kereset összefügg egy ugyanazon alperessel szembeni másik, polgári és kereskedelmi ügyre vonatkozó keresettel, a felszámoló mindkét keresetet benyújthatja azon tagállam bíróságán, amelynek területén az alperes lakóhelye/székhelye van, vagy több alperessel szembeni kereset esetében azon tagállam bíróságán, amelynek területén bármelyik alperes lakóhelye/székhelye van, feltéve, hogy ez a bíróság rendelkezik joghatósággal a 44/2001/EK rendelet előírásai értelmében.

(3)          E cikk alkalmazásában a keresetek akkor tekintendők összefüggőnek, ha olyan szoros kapcsolat áll fenn közöttük, hogy az elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése végett célszerű azokat együttesen tárgyalni és róluk együtt határozni.

3b. cikk

A joghatóság vizsgálata; jog a bírósági felülvizsgálathoz

(1)          Az a bíróság, amelynél kérelmezték a fizetésképtelenségi eljárás megindítását, hivatalból vizsgálja, hogy rendelkezik-e a 3. cikk értelmében joghatósággal. A fizetésképtelenségi eljárás megindításáról szóló határozatában a bíróság nevesíti joghatósága alapját, és különösen azt, hogy a joghatósága a 3. cikk (1) vagy a (2) bekezdésén alapul-e.

(2)          Amennyiben a fizetésképtelenségi eljárás a nemzeti jog szerint nem bíróság határozata alapján indul, az ilyen eljárásban kinevezett felszámoló vizsgálja, hogy a 3. cikk szerint rendelkezik-e az a tagállam joghatósággal, amelyikben az eljárás folyik. Ebben az esetben a felszámoló nevesíti a joghatóság alapját, és különösen azt, hogy a joghatóság a 3. cikk (1) vagy (2) bekezdésén alapul-e.

(3)          Minden hitelező vagy érdekelt fél, akinek szokásos tartózkodási helye, lakóhelye vagy alapító okirat szerinti székhelye más tagállamban van, mint ahol az eljárást megindították, jogosult a főeljárást megindításáról szóló határozatot megtámadni. A főeljárást megindító bíróság vagy a felszámoló kellő időben értesíti az ismert ilyen hitelezőket a határozatról ahhoz, hogy azok megtámadhassák azt.”

(24) A 4. cikk (2) bekezdésének m) pontja helyébe a következő szöveg lép:

m)     a hitelezők sokaságának hátrányt okozó jogcselekmények semmisségére, megtámadhatóságára és hatálytalanságára vonatkozó szabályokat.

(25) A szöveg a következő 6a. cikkel egészül ki:

„6a. cikk Nettósítási megállapodások

A nettósítási megállapodásokat („netting agreements”) kizárólag az ilyen megállapodásokat szabályozó szerződésekre vonatkozó törvények szabályozzák.”

(26) A szöveg a következő 10a. cikkel egészül ki:

„10a. cikk A helyi jog szerinti jóváhagyásra vonatkozó követelmények

Amennyiben a fizetésképtelenségi eljárásnak a 8. és a 10. cikk szerinti szerződésekre vonatkozó hatásait szabályozó tagállam joga úgy rendelkezik, hogy szerződést csak a fizetésképtelenségi eljárás megindításáról határozó bíróság jóváhagyásával lehet felmondani vagy módosítani, azonban abban a tagállamban nem indítottak fizetésképtelenségi eljárást, a fizetésképtelenségi eljárás megindításáról határozó bíróság hatáskörrel rendelkezik az ilyen szerződések felmondásának vagy módosításának jóváhagyására.”

(27) Az 15. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„15. cikk A fizetésképtelenségi eljárások hatása a folyamatban lévő peres és választottbírósági eljárásokra

A fizetésképtelenségi eljárásoknak az adós rendelkezése alól kivont vagyontárggyal vagy joggal kapcsolatos, folyamatban lévő peres vagy választottbírósági eljárásra gyakorolt hatásaira kizárólag annak a tagállamnak a joga alkalmazandó, ahol a peres vagy választottbírósági eljárás folyamatban van.”

(28) A 18. cikk a következőképpen módosul:

a)           A 18. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

(1)          A 3. cikk (1) bekezdése alapján joghatósággal rendelkező bíróság által kijelölt felszámoló gyakorolhatja az eljárás megindításának helye szerinti állam joga által ráruházott összes hatáskört egy másik tagállamban, amennyiben ott nem indítottak másik fizetésképtelenségi eljárást, és ezzel ellentétes biztosítási intézkedést se hoztak fizetésképtelenségi eljárás megindítására irányuló kérelem alapján. Az 5. és 7. cikkre figyelemmel, a felszámoló elviheti az adós vagyontárgyait annak a tagállamnak a területéről, ahol azok találhatók. A felszámoló kötelezettséget is vállalhat arra, hogy a főeljárásban tiszteletben fogják tartani a a helyi hitelezőket másodlagos eljárások megindtása esetén megillető elsőbbségi jogokat és elosztást. Az ilyen kötelezettségvállalás végrehajtható, kötelező a vagyon tekintetében, és adott esetben a főeljárás megindításának helye szerinti tagállamban érvényes formai követelmények vonatkoznak rá.

b)           A (3) bekezdés utolsó mondatának helyébe a következő rendelkezés lép:

„Bírósági felhatalmazás esetét kivéve a felszámoló hatásköre nem terjed ki kényszerintézkedések alkalmazására, illetve jogvitákban vagy egyéb vitákban való döntésre.”

(29) A rendelet a következő 20a., 20b., 20c. és 20d. cikkel egészül ki:

„20a. cikk Fizetésképtelenségi nyilvántartások létrehozása

A tagállamok létrehoznak és fenntartanak területükön egy vagy több nyilvántartást, amelyekben az interneten díjmentesen a nyilvánosság rendelkezésére bocsátják az alábbi információkat(a továbbiakban: fizetésképtelenségi nyilvántartások):

a)       a fizetésképtelenségi eljárás megindításának időpontja;

b)      a fizetésképtelenségi eljárás megindításáról határozó bíróság és adott esetben az ügy hivatkozási száma;

c)       a megindított fizetésképtelenségi eljárás fajtája;

d)      az adós neve és címe;

e)       adott esetben az eljárásban kinevezett felszámoló neve és címe;

f)       az igények benyújtásának határideje;

g)       a fizetésképtelenségi eljárás megindításáról szóló határozat;

h)       a felszámoló kinevezéséről szóló határozat, amennyiben az nem azonos az e bekezdés g) pontja szerinti határozattal;

i)        a főeljárás befejezésének időpontja.

20b. cikk A fizetésképtelenségi nyilvántartások összekapcsolása

(1)          A Bizottság végrehajtási aktussal a fizetésképtelenségi nyilvántartások összekapcsolására szolgáló decentralizált rendszert hoz létre. Ez a rendszer a fizetésképtelenségi nyilvántartásokból és az európai igazságügyi portálból fog állni, ami központi elektronikus hozzáférési pontként fog szolgálni a rendszerben tárolt információkhoz. A rendszer az Európai Unió valamennyi hivatalos nyelvén működő keresési szolgáltatással fog rendelkezni annak érdekében, hogy a 20a. cikk szerinti információ elérhető legyen.

(2)          A Bizottság a 45b. cikk (3) bekezdése szerinti eljárással összhangban végrehajtási aktus révén elfogadja az alábbiakat…. [36 hónappal a rendelet hatálybalépése után]:

– a fizetésképtelenségi nyilvántartások összekapcsolására szolgáló rendszer interfészének leírása alapján az elektronikus kommunikáció és az információcsere módjait meghatározó műszaki leírás;

– azon technikai intézkedések, amelyek biztosítják az informatikai biztonsági minimumkövetelmények betartását a fizetésképtelenségi nyilvántartások összekapcsolására szolgáló rendszerben való információáramlás és -megosztás tekintetében;

– a 20a. cikk szerinti információk alapján az európai igazságügyi portál nyújtotta keresési szolgáltatással kapcsolatos minimális követelmények;

– a 20a. cikk szerinti információk alapján az ilyen keresések eredményeinek megmutatásával kapcsolatos minimális követelmények;

– a nyilvántartások összekapcsolására szolgáló rendszer által biztosított szolgáltatások elérhetőségének szabályait és műszaki feltételei; továbbá

– az A. mellékletben felsorolt nemzeti fizetésképtelenségi eljárások tömör magyarázatát tartalmazó glosszárium.

20c. cikk A fizetésképtelenségi nyilvántartások létrehozásának és összekapcsolásának költségei

(1)          A fizetésképtelenségi rendszerek összekapcsolására szolgáló rendszer létrehozása és jövőbeli fejlesztésének finanszírozása az Unió költségvetéséből történik.

(2)          A nemzeti fizetésképtelenségi nyilvántartásoknak az európai igazságügyi portállal való interoperábilissá tételének, valamint a nyilvántartások kezelésének, üzemeltetésének és fenntartásának költségeit minden tagállam maga viseli.

20d. cikk A fizetésképtelenségi eljárások nyilvántartása

Amennyiben egy gazdálkodó szervezettel, jogi személlyel, vagy önálló vállalkozóval vagy kereső tevékenységet önállóan folytató magánszeméllyel szemben fő- vagy másodlagos eljárást indítanak, a fizetésképtelenségi eljárást megindító bíróság gondoskodik a 20a. cikk szerinti információ azonnal közzétételéről a megnyitás helye szerinti állam fizetésképtelenségi nyilvántartásában.”

(30) A 21. és a 22. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„21. cikk Közzététel más tagállamban

(1)          A 20b. cikk szerinti, a fizetésképtelenségi nyilvántartások összekapcsolására szolgáló rendszer létrehozásáig a felszámoló kéri a fizetésképtelenségi eljárást megindító határozat és adott esetben az őt kijelölő határozat közzétételét bármely más olyan tagállamban, ahol az adósnak telephelye van, az adott államban előírt közzétételi eljárásnak megfelelően. Az ilyen közzététel megnevezi a kijelölt felszámolót, és tartalmazza, hogy a 3. cikk (1) vagy (2) bekezdése szerinti joghatósági szabályt alkalmazták.

(2)          A felszámoló kérheti az e cikk első bekezdése szerinti információ közzétételét bármely további tagállamban, ahol az adósnak vagyontárgyai vagy hitelezői vannak, az adott tagállamban előírt közzétételi eljárásnak megfelelően.”

(31) A 22. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„22. cikk Más tagállam közhitelű nyilvántartásába való bejegyzés

A 20b. cikk szerinti, a fizetésképtelenségi nyilvántartások összekapcsolására szolgáló rendszer létrehozásáig a felszámoló kéri a 21. cikk szerinti határozat közzétételét bármely más olyan tagállam ingatlan-nyilvántartásában, cégjegyzékében vagy bármely más közhiteles nyilvántartásában, amelynek területén az adós telephellyel rendelkezik, és ez a telephely szerepel e tagállam valamely közhiteles nyilvántartásában. A felszámoló kérhet ilyen közzétételt bármely más tagállamban is.”

(32) A 25. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„25. cikk Egyéb bírósági határozatok elismerése és végrehajthatósága

(1)          Azon bíróság által hozott, fizetésképtelenségi eljárás lefolytatására és befejezésére vonatkozó határozatokat, valamint jóváhagyott egyezségeket, amely bíróságnak az eljárás megindítására vonatkozó határozatát a 16. cikknek megfelelően elismerik, minden további alaki követelmény nélkül el kell ismerni. Az ilyen határozatokat 44/2001/EK rendelet 32–56. cikkének – a 34. cikk (2) bekezdése kivételével – megfelelően hajtják végre

Az első albekezdést a fizetésképtelenségi eljárásokból közvetlenül származó és a hozzájuk szorosan kapcsolódó határozatokra abban az esetben is alkalmazni kell, ha azokat egy másik bíróság hozta.

Az első albekezdést a fizetésképtelenségi eljárás megindítása iránti kérelmet követően hozott, vagy azzal összefüggő biztosítási intézkedésekre vonatkozó határozatokra is alkalmazni kell.

(2)          A (1) bekezdésben említettektől eltérő határozatok elismerését és végrehajtását az (1) bekezdésben említett rendelet szabályozza, feltéve, hogy ez a rendelet alkalmazható.”

(33) A 27. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„27. cikk Az eljárás megindítása

Ha egy tagállam bírósága főeljárást indít, amelyet egy másik tagállam elismer, a másik tagállamnak a 3. cikk (2) bekezdése alapján joghatósággal rendelkező bírósága e Fejezet rendelkezései szerint másodlagos fizetésképtelenségi eljárást indíthat. A másodlagos eljárásnak a hatásai az adós azon tagállam területén található vagyontárgyaira korlátozódnak, amelynek területén az eljárást megindították.”

(34) A szöveg a következő 29a. cikkel egészül ki:

„29a. cikk A másodlagos eljárás megindításáról szóló határozat

(1)          Az a bíróság, amelynél kérelmezték a másodlagos eljárás megindítását, azonnal értesíti a főeljárás felszámolóját, és lehetővé teszi számára kérelemmel kapcsolatos álláspontja ismertetését.

(2)          A főeljárás felszámolójának kérelmére az (1) bekezdés szerinti bíróság elhalasztja a megindításról szóló határozat meghozatalát, vagy elutasítja a másodlagos eljárás megindítását, amennyiben az eljárás megindítására nincs szükség a helyi hitelezők érdekei védelmében, különösen akkor, ha a főeljárás felszámolója a 18. cikk (1) bekezdése szerinti kötelezettségvállalást tett és eleget tesz az abban szereplő feltételeknek.

(3)          A másodlagos eljárás megindításáról való határozathozatalkor az (1) bekezdés szerinti bíróság a nemzeti joga szerinti, a helyi hitelezők érdekei szempontjából legmegfelelőbb eljárásfajtát indítja meg, tekintet nélkül arra, hogy az adós fizetőképességének valamely feltétele fennáll-e.

(4)          A bíróság értesíti a főeljárás felszámolóját a másodlagos eljárás megindításáról szóló határozatról, aki jogosult megtámadni a határozatot.”

(35) A 31. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„31. cikk A felszámolók közötti együttműködés és kommunikáció

(1)          A főeljárás felszámolója és a másodlagos eljárások felszámolói olyan mértékben működnek együtt egymással, ami nem ellentétes az egyes eljárásokra alkalmazandó szabályokkal. Az együttműködésről megállapodást lehet kötni vagy jegyzőkönyvet aláírni.

(2)          A felszámolók elsősorban:

a)       azonnal közlik egymással a másik eljárás szempontjából esetleg jelentős információkat, különösen az igények bejelentésével és igazolásával kapcsolatos haladásról, az adós átalakítására vagy fizetőképessége helyreállítására, vagy az eljárás megszüntetésére irányuló minden intézkedésről, feltéve, hogy megfelelő intézkedésekre kerül sor a bizalmas információk védelme érdekében;

b)      megvizsgálják, hogy van-e lehetőség az adós átalakítására, és annak fennállása esetén koordinálják az átalakítási terv kidolgozását és végrehajtását;

c)       az adós vagyonának és ügymenetének értékesítésével vagy használatával kapcsolatos igazgatás összehangolása, a másodlagos eljárás felszámolója időben lehetőséget nyújt a főeljárás felszámolójának, hogy javaslatokat nyújtson be a másodlagos eljárásban szereplő vagyontárgyak értékesítésére vagy hasznosítására.”

(36) A rendelet a következő 31a. és 31b. cikkel egészül ki:

„31a. cikk A bíróságok közötti együttműködés és kommunikáció

(1)          Az ugyanazon adóst érintő fő- és másodlagos fizetésképtelenségi eljárások közötti koordináció megkönnyítése érdekében az a bíróság, amelyhez fizetésképtelenségi eljárás megindítás iránti keresetet nyújtottak be, vagy amelyik megindított ilyen eljárást, az egyes eljárásokra alkalmazandó szabályokkal összeegyeztethető mértékben együttműködik minden más olyan bírósággal, amelyhez fizetésképtelenségi eljárás megindítás iránti keresetet nyújtottak be, vagy amelyik megindított ilyen eljárást. E célból a bíróságok megfelelő esetben kinevezhetnek egy utasításaik alapján eljáró személyt vagy testületet.

(2)          Az (1) bekezdés szerinti bíróságok közvetlenül kommunikálhatnak egymással, illetve közvetlenül kérhetnek egymástól információkat vagy segítséget, feltéve, hogy az ilyen kommunikáció díjmentes, és az eljárásban részes felek eljárási jogainak, és az információk bizalmas jellegének tiszteletben tartásával történik.

(3)          Az együttműködés bármely megfelelő módon történhet, ideértve az alábbiakat:

a)       információk közlése bármely, a bíróság által megfelelőnek ítélt módon;

b)      az adós vagyona és ügymenete feletti igazgatás és felügyelet összehangolása;

c)       a meghallgatások lebonyolításának összehangolása,

d)      a jegyzőkönyvek jóváhagyásának összehangolása.

31b. cikk A felszámolók és a bíróságok közötti együttműködés és kommunikáció

(1)          Az ugyanazon adós tekintetében indított fő- és másodlagos fizetésképtelenségi eljárások összehangolásának megkönnyítése érdekében

a)       a főeljárás felszámolója együttműködik és kommunikál bármely olyan bírósággal, amelynél kérelmezték másodlagos eljárás megindítását, vagy amely megindított ilyen eljárást, és

b)      a másodlagos és harmadlagos eljárás felszámolója együttműködik és kommunikál bármely olyan bírósággal, amelynél kérelmezték másodlagos eljárás megindítását, vagy amely megindított ilyen eljárást.

(2)          Az (1) bekezdés szerinti együttműködés bármely megfelelő módon történhet, ideértve a 31a. cikk (3) bekezdése szerinti módszereket, amennyiben ezek nem összeférhetetlenek az egyes eljárásokra alkalmazandó szabályokkal.”

(37) A 33. cikk a következőképpen módosul:

a)           A cím helyébe a következő szöveg lép:

„Az eljárás felfüggesztése”

b)           Az (1) és a (2) bekezdésben az „értékesítés” szó és ragozott alakja helyébe az „eljárás” szó és ragozott alakja lép.”

(38) A 34. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„34. cikk A fő- és a másodlagos fizetésképtelenségi eljárások befejezése

(1)          A főeljárás befejezése nem akadályozza meg a már megindított másodlagos eljárások folytatását.

(2)          Amennyiben jogi szermélyt érintő másodlagos eljárások indultak a jogi személy székhelye szerinti tagállamban, és ezen eljárások befejezése a jogi személy feloszlatását vonja maga után, a feloszlatás nem akadályozza meg a más tagállamban megindított főeljárás folytatását.”

(39) Ez a rendelkezés a magyar nyelvi változatot nem érinti.

(40) A 37. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„37. cikk Korábbi eljárások átalakítása

A főeljárás felszámolója kérheti azon tagállam bíróságát, amelyikben a másodlagos eljárást megindították, hogy rendelje el a másodlagos eljárás átalakítását az érintett tagállam nemzeti joga szerinti másik fizetésképtelenségi eljárássá.”

(41) A 39. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„39. cikk Az igények bejelentésének joga

Bármely hitelezőnek – beleértve a tagállamok adóhatóságait és társadalombiztosítási hatóságait –, akinek szokásos tartózkodási helye, állandó lakóhelye vagy székhelye más tagállamban van, mint az eljárást megindító állam („külföldi hitelező”), jogában áll bármilyen, a megindítás helye szerinti tagállam jogában elfogadott módon bejelenteni igényeit a fizetésképtelenségi eljárás során, ideértve az elektronikus bejelentést is. Az igények benyújtásakor nem kötelező az ügyvédi vagy egyéb jogi képviselet.”

(42) A 40. cikk a következőképpen módosul:

a)      a (2) bekezdés a következő mondattal egészül ki:

„Az értesítéshez mellékelni kell a 41. cikk szerinti igénybejelentő űrlap egy példányát, vagy az űrlap interneten történt közzétételére mutató hivatkozást.”

b)      A rendelet a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3)         Az e cikk szerinti tájékoztatás benyújtása a 45b. cikk (4) bekezdése szerinti tanácsadási eljárással összhangban létrehozott értesítési formanyomtatvány útján történik, melyet …-ig [e rendelet hatálybalépést követő 24. hónap elteltéig] közzé kell tenni az európai igazságügyi portálon. A formanyomtatvány fejlécében fel kell tüntetni az „Értesítés fizetésképtelenségi eljárásról” feliratot az Unió valamennyi hivatalos nyelvén. A feliratot át kell ültetni az eljárás megindításának helye szerinti tagállam hivatalos nyelvére vagy nyelveire, vagy más olyan nyelvre, amellyel kapcsolatban az érintett állam jelezte, hogy azt a 41. cikk (3) bekezdésével összhangban elfogadhatónak tartja, amennyiben feltételezhető, hogy ez a nyelv könnyebben érthető a külföldi hitelezők számára.”

(43) A 41. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„41. cikk Az igények benyújtása

(1)          Az ismert külföldi hitelezők a 45b. cikk (4) bekezdése szerinti tanácsadási eljárással összhangban létrehozott egységes formanyomtatványon, melyet …-ig [e rendelet hatálybalépést követő 24. hónap elteltéig] közzé kell tenni az európai igazságügyi portálon, nyújtják be igényeiket. A formanyomtatvány fejlécében fel kell tüntetni az „Igények benyújtása” feliratot az Unió valamennyi hivatalos nyelvén.

(2)          Az (1) bekezdés szerinti igények benyújtására szolgáló formanyomtatványon a hitelező feltünteti az alábbiakat

a)       a saját neve és címe,

b)      az igény jellege,

c)       az igény összege és az esedékessé válás napja,

d)      azt, hogy igényel-e elsőbbségi hitelezői státuszt,

e)       azt, hogy az igénnyel kapcsolatban van-e dologi biztosíték vagy tulajdonjog fenntartás, és amennyiben igen, milyen vagyontárgyakra vonatkozó biztosítékokra hivatkozik, továbbá

f)       hogy igényel-e beszámítást, illetve, hogy az igényelt összeg a beszámításon felül van-e.

Az igények benyújtására szolgáló formanyomtatványhoz, amennyiben léteznek mellékelni kell a szükséges igazoló dokumentumokat.

(3)          Az igényeket az Unió bármelyik hivatalos nyelvén be lehet nyújtani. Elő lehet írni a hitelező számára, hogy az eljárást megindító állam hivatalos nyelvére, egyik hivatalos nyelvére, vagy az állam által elfogadott más nyelvre történő fordítást bocsásson rendelkezésre. Minden tagállam feltünteti az Unió legalább egy olyan hivatalos nyelvét a sajátján kívül, amelyen elfogadja az igények benyújtását.

(4)          Az igényeket a fizetésképtelenségi eljárás megindításának helye szerinti tagállam jogában előírt határidőn belül kell benyújtani. Külföldi hitelező esetében a határidő nem lehet rövidebb az eljárás megindításának a megindítás helye szerinti állam fizetésképtelenségi nyilvántartásában való közzétételtől számított 45. napnál.

(5)          Amennyiben a felszámoló kétségbe vonja az e cikkel összhangban benyújtott igényt, lehetőséget biztosít a hitelezőnek arra, hogy további bizonyítékokat szolgáltasson az igény fennállásával és összegével kapcsolatban.”

(44) A 42. cikket el kell hagyni.

(45) A rendelet a következő IV. fejezettel egészül ki:

„IVa. FEJEZET GAZDÁLKODÓ SZERVEZETEK CSOPORTJA TAGJAINAK FIZETÉSKÉPTELENSÉGE

42a. cikk A felszámolók között együttműködési és tájékoztatási kötelezettség

(1)          Amennyiben a fizetésképtelenségi eljárás gazdálkodó szervezetek csoportjának egy vagy több tagját érinti, a csoport valamely tagát érintő eljárásban kinevezett felszámoló együttműködik az ugyanazon csoport más tagját érintő eljárásban kinevezett felszámolóval, amennyiben ez alkalmas az eljárásokban az ügyintézés hatékonyságának növelésére, összhangban van az ilyen eljárásokra vonatkozó szabályokkal és nem eredményez összeférhetetlenséget. Az együttműködésről jegyzőkönyvet lehet aláírni.

(2)          Az (1) bekezdés szerinti együttműködés során a felszámolók

a)       azonnal tájékoztatják egymást az olyan információkról, melyek jelentőséggel bírhatnak a másik eljárás szempontjából, feltéve, hogy megfelelő intézkedések történtek a bizalmas információk védelme érdekében;

b)      megvizsgálják a csoport átalakításának lehetőségeit, és amennyiben erre lehetőség van, egyeztetnek a javaslatról és egyeztetett átalakítási terv tárgyalásáról;

c)       egyeztetnek a fizetésképtelenségi eljárással érintett csoporttagok ügyeinek intézéséről és felügyeletéről;

A felszámolók megállapodhatnak arról, hogy az egyik eljárásban kinevezett felszámoló további hatáskörökkel rendelkezik, amennyiben ilyen megállapodásra az egyes eljárásokra irányadó jogszabályok szerint lehetőség van.

42b. cikk A bíróságok közötti kommunikáció és együttműködés

(1)          Amennyiben gazdálkodó szervezetek csoportjának két vagy több tagját érinti fizetésképtelenségi eljárás, az a bíróság, amelyhez a csoport valamely tagját érintő eljárás megindítása iránti kérelmet benyújtották, vagy amelyik megindította az eljárást, együttműködik bármely más olyan bírósággal, amelyhez a csoport másik tagját érintő eljárás megindítása iránti kérelmet benyújtották, vagy amelyik megindított ilyen eljárást, amennyiben az ilyen együttműködés alkalmas az eljárásokban az ügyintézés hatékonyságának növelésére, és összhangban van az ilyen eljárásokra vonatkozó szabályokkal. E célból a bíróságok megfelelő esetben kinevezhetnek egy utasításaik alapján eljáró személyt vagy testületet.

(2)          Az (1) bekezdés szerinti bíróságok közvetlenül kommunikálhatnak egymással, illetve közvetlenül kérhetnek egymástól tájékoztatást vagy segítséget.

(3)          Az együttműködés bármely megfelelő módon történhet, ideértve az alábbiakat

a)       információk közvetlen közlése bármely módon, amelyet a bíróság megfelelőnek tekint, feltéve, hogy az ilyen kommunikáció díjmentes, és az eljárásban részes felek eljárási jogainak, és az információk bizalmas jellegének tiszteletben tartásával történik;

b)      a csoporttagok vagyona és ügymenete feletti igazgatás és felügyelet összehangolása összehangolása;

c)       a meghallgatások lebonyolításának összehangolása;

d)      a jegyzőkönyvek jóváhagyásának összehangolása.

42c. cikk A felszámolók és a bíróságok közötti együttműködés és kommunikáció

A gazdálkodó szervezetek csoportjának valamely tagját érintő fizetésképtelenségi eljárásban kinevezett felszámoló együttműködik és kommunikál bármely olyan bírósággal, amelyhez a csoport másik tagját érintő eljárás megindítása iránti kérelmet nyújtottak be, vagy amelyik megindított ilyen eljárást, amennyiben az ilyen együttműködés alkalmas az eljárásokban való együttműködés megkönnyítésére, és összhangban van az ilyen eljárásokra vonatkozó szabályokkal. A felszámoló különösen tájékoztatást kérhet a bíróságtól a csoport másik tagját érintő eljárásról, vagy a bíróság közreműködését kérheti abban az eljárásban, amelyikben kinevezték.

42d. cikk A felszámolók hatáskörei és az eljárás felfüggesztése

(1)          A gazdálkodó szervezetek csoportja tagjára tekintettel megindított fizetésképtelenségi eljárásban kinevezett felszámoló jogosult

a)       az ugyanazon csoport bármely más tagjára tekintettel megindított eljárásban felszólalni és részt venni, különösen a hitelezők ülésein;

b)      az ugyanezen csoport bármely más tagjára tekintettel megindított eljárás felfüggesztését kérni;

c)       a fizetésképesség helyreállítására irányuló tervet, egyezséget vagy hasonló intézkedést javasolnia a csoport valamennyi vagy azon tagja számára, akikre tekintettel a fizetésképtelenségi eljárást megindították, és azt az ugyanezen csoport más tagjára tekintettel megindított eljárásban előterjeszteni az ilyen eljárásokra alkalmazandó eljárásokra összhangban; továbbá

d)      a c) pont szerinti joggal összhangban bármely más, a fizetőképesség helyreállításának előmozdításához szükséges eljárási jogi intézkedést kérni, ideértve a másik eljárásra való áttérést.

(2)          Az (1) bekezdés b) pontja szerinti, az eljárást megindító bíróság teljesen vagy részben felfüggeszti az eljárást, amennyiben bebizonyosodik, hogy a felfüggesztés előnyös az eljárásban részes hitelezők számára. Az eljárást három hónapra lehet felfüggeszteni, és a felfüggesztés ugyanennyi időre folytatható vagy megújítható. A felfüggesztést elrendelő bíróság kötelezheti a felszámolót az eljárásban résztevő hitelezők érdekeinek garantálásához szükséges bármely megfelelő intézkedés megtételére.”

(46) A rendelet az alábbi új, 44a. cikkel egészül ki:

„44a. cikk Tájékoztatás a nemzeti fizetésképtelenségi jogról

(1)          A tagállamok a közvélemény tájékoztatása céljából a 2001/470/EK tanácsi határozat[24] által polgári és kereskedelmi ügyekben létrehozott Európai Igazságügyi Hálózat keretein belül rendelkezésre bocsátják nemzeti fizetésképtelenségre vonatkozó jogszabályaik és eljárásaik leírását, különösen a 4. cikk (2) bekezdésében felsorolt kérdésekkel kapcsolatban.

(2)          A tagállamok gondoskodnak a tájékoztatás rendszeres frissítéséről.”

(47) A 45. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„45. cikk A mellékletek módosítása

(1)          A Bizottság az e cikkben és a 45a. cikkben lefektetett eljárás szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el az A. és C. mellékletek módosítására.

(2)          Az A. melléklet módosításának kezdeményezése érdekében a tagállamok értesítik a Bizottságot a fizetésképtelenségi eljárásra vonatkozó azon nemzeti szabályaikról, melyeket fel kívánnak tüntetni az A. mellékletben, és mellékelnek egy rövid leírást. A Bizottság megvizsgálja, hogy az értesítésben szereplő szabályok megfelelnek-e az 1. cikk szerinti feltételeknek, és amennyiben igen, felhatalmazáson alapuló jogi aktussal módosítja az A. mellékletet.”

(48) A rendelet a következő 45a. és 45b. cikkel egészül ki:

„45a. cikk A felhatalmazás gyakorlása

(1)          A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit e cikk határozza meg.

(2)          A Bizottság határozatlan időre szóló felhatalmazást kap a 45. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására..

(3)          Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 45. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a határozatban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)          A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)          A 45. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ezen időtartam két hónappal meghosszabbodik.

45b. cikk Hatáskör végrehajtási aktus elfogadására

(1)          A Bizottság felhatalmazást kap végrehajtási aktusok elfogadására az alábbi célok érdekében:

a)       a 20b. cikk szerint a fizetésképtelenségi nyilvántartások összekapcsolásának biztosítása; továbbá

b)      a 40. és a 41. cikk szerinti formanyomtatványok kidolgozása és későbbi módosítása.

(2)          Az (1) bekezdés szerinti végrehajtási aktusok elfogadása vagy módosítása során a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet[25] szerinti bizottság segíti a Bizottságot.

(3)          Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

(4)          Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni.”

(49) A 46. cikkben a „2012. június 1.-ig” dátum helyébe a „…-ig [az alkalmazás kezdetét követő 10 év eltelte]” dátum lép.”

(50) A rendelet a következő 46a. cikkel egészül ki:

„46a. cikk Adatvédelem

(1)          A tagállamok a személyes adatok e rendelet értelmében történő tagállami feldolgozása során a 95/46/EK irányelvet alkalmazzák.

(2)          A személyes adatoknak a Bizottság által e rendelet értelmében történő feldolgozására a 45/2001/EK rendelet alkalmazandó.”

(51) A B. mellékletet el kell hagyni.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet …-tól …..[a rendelet hatálybalépését követő 24 hónap elteltével] kell alkalmazni, a nemzeti fizetésképtelenségi joggal kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó rendelkezés kivételével (44a. cikk), amelyet ...-tól [a hatálybalépést követő 12. hónap elteltével] kell alkalmazni.

Ez a rendelet a Szerződéseknek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.

Kelt Strasbourgban, -án/-én.

Az Európai Parlament részéről                     a Tanács részéről

az elnök                                                          az elnök

PÉNZÜGYI KIMUTATÁS

1.           A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS FŐBB ADATAI

1.1.        A javaslat/kezdeményezés címe

Javaslat: az Európai Parlament és a Tanács rendelete a fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000/EK tanácsi rendelet módosításáról

1.2.        A tevékenységalapú irányítás /tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett szakpolitikai terület(ek)[26]

33. cím - Jogérvényesülés

1.3.        A javaslat/kezdeményezés típusa

¨ javaslat/kezdeményezés új intézkedésre irányul

¨ A javaslat/kezdeményezés kísérleti projektet/előkészítő intézkedést követő új intézkedésre irányul[27]

Ø A javaslat/kezdeményezés jelenlegi intézkedés meghosszabbítására irányul

¨ A javaslat/kezdeményezés új intézkedésnek megfelelően módosított intézkedésre irányul

1.4.        Célkitűzések

1.4.1.     A javaslat/kezdeményezés által érintett többéves bizottsági stratégiai célkitűzések

A jogérvényesülés térségének kialakítása, jogérvényesülés a növekedés érdekében

1.4.2.     Konkrét célkitűzés(ek) és a tevékenységalapú irányítás/tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett tevékenység(ek)

.... sz. konkrét célkitűzés

Igazságügyi együttműködés polgári és kereskedelmi ügyekben

A tevékenységalapú irányítás/tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett tevékenység(ek)33 03

1.4.3.     Várható eredmény(ek) és hatás(ok)

Tüntesse fel, milyen hatásokat gyakorolhat a javaslat/kezdeményezés a kedvezményezettekre/célcsoportokra.

Megnövekedett hatékonyság, és a több országot érintő fizetésképtelenségi ügyek nagyobb átláthatósága

1.4.4.     Eredmény- és hatásmutatók

Tüntesse fel a javaslat/kezdeményezés megvalósításának nyomon követését lehetővé tevő mutatókat.

1.5.        A javaslat/kezdeményezés indoklása

1.5.1.     Rövid vagy hosszú távon kielégítendő szükséglet(ek)

A fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000/EK rendelet felülvizsgálata

1.5.2.     Az uniós részvételből adódó többletérték

1.5.3.     Hasonló korábbi tapasztalatok tanulsága

1.5.4.     Összhang és lehetséges szinergia egyéb pénzügyi eszközökkel

1.6.        Az intézkedés és a pénzügyi hatás időtartama

¨ A javaslat/kezdeményezés határozott időtartamra vonatkozik

– ¨         A javaslat/kezdeményezés időtartama: ÉÉÉÉ [HH/NN]-tól/-től ÉÉÉÉ [HH/NN]-ig

– ¨         Pénzügyi hatás: ÉÉÉÉ-tól/-től ÉÉÉÉ-ig

Ø A javaslat/kezdeményezés határozatlan időtartamra vonatkozik

– - Beindítási időszak: a rendelet elfogadásától

– - azt követően: rendes ütem.

1.7.        Tervezett igazgatási módszer(ek)[28]

Ø Centralizált igazgatás közvetlenül a Bizottság által

¨ Centralizált igazgatás közvetetten a következőknek történő hatáskör-átruházással:

– ¨         végrehajtó ügynökségek

– ¨         a Közösségek által létrehozott szervek[29]

– ¨         tagállami közigazgatási/közfeladatot ellátó szervek

– ¨         az Európai Unióról szóló szerződés V. címe szerinti konkrét fellépések végrehajtásával megbízott, a költségvetési rendelet 49. cikke szerinti vonatkozó jogalapot megteremtő jogi aktusban meghatározott személyek

¨ Megosztott igazgatás a tagállamokkal

¨ Decentralizált igazgatás harmadik országokkal

¨ ¨ Nemzetközi szervezetekkel közös igazgatás (nevezze meg)

Egynél több igazgatási módszer feltüntetése esetén kérjük, adjon részletes felvilágosítást a „Megjegyzések” rovatban.

Megjegyzések

Kizárólag a fizetésképtelenségi nyilvántartások összekapcsolása (a központi kapcsolódási rész) jár pénzügyi hatásokkal az uniós költségvetés számára.

A fizetésképtelenségi nyilvántartásokat az európai igazságügyi portálon keresztül fogják összekapcsolni, ami központi nyilvános elektronikus hozzáférési pontként fog szolgálni a rendszer információi tekintetében (vö. a javaslat 20b. cikke)

2.           IRÁNYÍTÁSI INTÉZKEDÉSEK

2.1.        A nyomon követésre és a jelentéstételre vonatkozó rendelkezések

Ismertesse a nyomon követés és jelentéstétel gyakoriságát és feltételeit.

2.2.        Irányítási és kontrollrendszer

2.2.1.     Felismert kockázat(ok)

2.2.2.     Tervezett ellenőrzési mód(ok)

2.3.        A csalások és a szabálytalanságok megelőzésére vonatkozó intézkedések

Tüntesse fel a meglévő vagy tervezett megelőző és védintézkedéseket.

3.           A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS BECSÜLT PÉNZÜGYI HATÁSA

3.1.        A kiadások a többéves pénzügyi keret mely fejezetét/fejezeteit és a költségvetés mely kiadási tételét/tételeit érintik?

· Jelenlegi költségvetési kiadási tételek

A többéves pénzügyi keret fejezetei, azon belül pedig a költségvetési tételek sorrendjében.

A többéves pénzügyi keret fejezete || Költségvetési tétel || Kiadás típusa || Hozzájárulás

Szám[Megnevezés…………………………] || diff./nem diff.([30]) || EFTA-országoktól[31] || tagjelölt országoktól[32] || harmadik országoktól || a költségvetési rendelet 18. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében

[3] || [33.0301] [Jogérvényesülési program] || Dif./ || NEM || NEM || NEM || NEM

· Létrehozandó új költségvetési tételek

A többéves pénzügyi keret fejezetei, azon belül pedig a költségvetési tételek sorrendjében.

A többéves pénzügyi keret fejezete || Költségvetési tétel || Kiadás típusa || Hozzájárulás

Szám[Megnevezés…………………………] || diff./nem diff. || EFTA-országoktól || tagjelölt országoktól || harmadik országoktól || a költségvetési rendelet 18. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében

[3] || [XX.YY.YY.YY] || […] || IGEN/NEM || IGEN/NEM || IGEN/NEM || IGEN/NEM

3.2.        A kiadásokra gyakorolt becsült hatás

3.2.1.     A kiadásokra gyakorolt becsült hatás összegzése

millió EUR (három tizedesjegyig)

A többéves pénzügyi keret fejezete: || Szám || [Megnevezés....3 ...............................................................]

Főigazgatóság: Jogérvényesülési Főig. || || || 2014. év[33] || 2015. év || 2016. év || 2017. év || 2018., 2019., és 2020. évek || ÖSSZESEN

Ÿ Operatív előirányzatok || || || || || || || ||

33.0301 || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1) || 150.000 || 150.000 || 200.000 || 200.000 || 250.000 || 250.000 || 300.000 || 1.500.000

Kifizetési előirányzatok || (2) || 150.000 || 150.000 || 200.000 || 200.000 || 250.000 || 250.000 || 300.000 || 1.500.000

Költségvetési tétel száma || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1a) || || || || || || || ||

Kifizetési előirányzatok || (2a) || || || || || || || ||

Bizonyos egyedi programok keretéből finanszírozott igazgatási előirányzatok[34] || || || || || || || ||

Költségvetési tétel száma || || (3) || || || || || || || ||

A Jogérvényesülési Főigazgatósághoz tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || =1+1a +3 || 150.000 || 150.000 || 200.000 || 200.000 || 250.000 || 250.000 || 300.000 || 1.500.000

Kifizetési előirányzatok || =2+2a +3 || 150.000 || 150.000 || 200.000 || 200.000 || 250.000 || 250.000 || 300.000 || 1.500.000

Ÿ Operatív előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (4) || 150.000 || 150.000 || 200.000 || 200.000 || 250.000 || 250.000 || 300.000 || 1.500.000

Kifizetési előirányzatok || (5) || 150.000 || 150.000 || 200.000 || 200.000 || 250.000 || 250.000 || 300.000 || 1.500.000

Ÿ Bizonyos egyedi programok keretéből finanszírozott igazgatási előirányzatok ÖSSZESEN || (6) || || || || || || || ||

A többéves pénzügyi keret 3. FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || =4+ 6 || 150.000 || 150.000 || 200.000 || 200.000 || 250.000 || 250.000 || 300.000 || 1.500.000

Kifizetési előirányzatok || =5+ 6 || 150.000 || 150.000 || 200.000 || 200.000 || 250.000 || 250.000 || 300.000 || 1.500.000

Amennyiben a javaslat/kezdeményezés több fejezetet is érint:

Ÿ Operatív előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (4) || || || || || || || ||

Kifizetési előirányzatok || (5) || || || || || || || ||

Ÿ Bizonyos egyedi programok keretéből finanszírozott igazgatási előirányzatok ÖSSZESEN || (6) || || || || || || || ||

A többéves pénzügyi keret 1–4. FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN (Referenciaösszeg) || Kötelezettségvállalási előirányzatok || =4+ 6 || 150.000 || 150.000 || 200.000 || 200.000 || 250.000 || 250.000 || 300.000 || 1.500.000

Kifizetési előirányzatok || =5+ 6 || 150.000 || 150.000 || 200.000 || 200.000 || 250.000 || 250.000 || 300.000 || 1.500.000

A többéves pénzügyi keret fejezete: || 5 || „Igazgatási kiadások” – nem alkalmazható

millió EUR (három tizedesjegyig)

|| || || N. év || N+1. év || N+2. év || N+3. év || A táblázat a hatás időtartamának megfelelően (vö. 1.6. pont) további évekkel bővíthető || ÖSSZESEN

Főigazgatóság: <…….> ||

Ÿ Humánerőforrás || || || || || || || ||

Ÿ Egyéb igazgatási kiadások || || || || || || || ||

<...> Főigazgatóság ÖSSZESEN || Előirányzatok || || || || || || || ||

A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || Összes kötelezettségvállalási előirányzat = Összes kifizetési előirányzat || || || || || || || ||

millió EUR (három tizedesjegyig)

|| || || N. év[35] || N+1. év || N+2. év || N+3. év || A táblázat a hatás időtartamának megfelelően (vö. 1.6. pont) további évekkel bővíthető || ÖSSZESEN

A többéves pénzügyi keret 1–5. FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || 150.000 || 150.000 || 200.000 || 200.000 || 250.000 || 250.000 || 300.000 || 1.500.000

Kifizetési előirányzatok || 150.000 || 150.000 || 200.000 || 200.000 || 250.000 || 250.000 || 300.000 || 1.500.000

3.2.2.     Az operatív előirányzatokra gyakorolt becsült hatás

– ¨         A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után operatív előirányzatok felhasználását.

– Ø         A javaslat/kezdeményezés az alábbi operatív előirányzatok felhasználását vonja maga után:

Kötelezettségvállalási előirányzatok, millió EUR (három tizedesjegyig)

Tüntesse fel a célkitűzéseket és a teljesítéseket ò || || || N. év || N+1. év || N+2. év || N+3. év || A táblázat a hatás időtartamának megfelelően (vö. 1.6. pont) további évekkel bővíthető || ÖSSZESEN

TELJESÍTÉSEK

Teljesítések típusa[36] || Teljesítés átlagos költsége || Teljesítések száma || Költség || Teljesítések száma || Költség || Teljesítések száma || Költség || Teljesítések száma || Költség || Teljesítések száma || Költség || Teljesítések száma || Költség || Teljesítések száma || Költség || Teljesítések száma összesen || Összköltség

1. KONKRÉT CÉLKITŰZÉS[37] Igazságügyi együttműködés polgári és kereskedelmi ügyekben

- Teljesítés || A fizetésképtelenségi nyilvántartások összekapcsolásának üzemeltetése || 214 300 || || 150 000 || || 150 000 || || 200 000 || || 200 000 || || 250 000 || || 250 000 || || 300 000 || || 1 500 000

- Teljesítés || || || || || || || || || || || || || || || || || ||

- Teljesítés || || || || || || || || || || || || || || || || || ||

1. konkrét célkitűzés részösszege || || 150 000 || || 150 000 || || 200 000 || || 200 000 || || 250 000 || || 250 000 || || 300 000 || || 1 500 000

2. KONKRÉT CÉLKITŰZÉS… || || || || || || || || || || || || || || || ||

- Teljesítés || || || || || || || || || || || || || || || || || ||

2. konkrét célkitűzés részösszege || || || || || || || || || || || || || || || ||

ÖSSZKÖLTSÉG || || 150 000 || || 150 000 || || 200 000 || || 200 000 || || 250 000 || || 250 000 || || 300 000 || || 1 500 000

3.2.3.     Az igazgatási előirányzatokra gyakorolt becsült hatás

3.2.3.1.  Összegzés

– Ø         A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után igazgatási előirányzatok felhasználását.

3.2.3.2.  Becsült humánerőforrás-szükségletek

– Ø         A javaslat/kezdeményezés nem igényel humánerőforrást.

3.2.4.     A jelenlegi többéves pénzügyi kerettel való összeegyeztethetőség

– Ø         A javaslat/kezdeményezés összeegyeztethető a 2014–2020-as időszakra szóló többéves pénzügyi kerettel.

3.2.5.     Harmadik felek részvétele a finanszírozásban

– ØA javaslat/kezdeményezés nem irányoz elő harmadik felek általi társfinanszírozást.

3.3.        A bevételre gyakorolt becsült pénzügyi hatás

1. Ø  A javaslatnak/kezdeményezésnek nincs pénzügyi hatása a bevételre.

[1]               A nemzeti fizetésképtelenség előtti és vegyes eljárások áttekintését a Bizottság a fizetésképtelenségről szóló 1346/2000/EK tanácsi rendelet értékeléséről szóló 2010.12.12-i jelentésének 2. szakasza tartalmazza.

[2]               A „vállalkozás folyamatossága” egy elsősorban a könyvelésben használt fogalom, ami a könyvelők számára azt az információt nyújtja, hogy a pénzügyi kimutatásokat azon vélelem alapján készítsék el, hogy a vállalkozást nem fog a következő 12 hónap során felszámolás hatálya alá kerülni.

[3]               COM(2008)394, 2008.6.25.

[4]               COM(2012) ……

[5]               Lásd a Bizottság e javaslatához mellékelt hatásvizsgálati jelentésének 3.4.1. szakaszát a probléma mértékével kapcsolatban.

[6]               http://www.uncitral.org/uncitral/en/uncitral_texts/insolvency/1997Model.html

[7]               C-396/09. sz. ügy, 2011.10.20-i ítélet.

[8]               C-339/07. sz. ügy, 2009.2.12-i ítélet.

[9]               HL L 12., 2001.1.16., 1. o.

[10]             C-454/09. sz. ügy, 2011.10.13-i ítélet (Bizottság kontra Olaszország – „New Interline”).

[11]             HL L 156., 2012.6.16., 1. o.

[12]             COM(2011)759 végleges

[13]             HL C […], […], […] o.

[14]             HL C… , , . .o.

[15]             HL L 160., 2000.6.30., 1. o.

[16]             HL C… , , . .o.

[17]             HL L 55., 2011.2.28., 13. o.

[18]             HL L 12., 2001.1.16., 1. o.

[19]             HL L 125., 2001.5.5., 15. o.

[20]             HL L 324., 2007.12.10., 79. o.

[21]             HL L 55., 2011.2.28., 13. o.

[22]             HL L 281., 1995.11.23., 31. o.

[23]             HL L 8., 2001.1.12., 1. o.

[24]             HL L 174., 2001.6.27., 25. o.

[25]             HL L 55., 2011.2.28., 13. o.

[26]             Tevékenységalapú irányítás: ABM (Activity Based Management), tevékenységalapú költségvetés-tervezés: ABB (Activity Based Budgeting).

[27]             A költségvetési rendelet 49. cikke (6) bekezdésének a) vagy b) pontja szerint.

[28]             Az egyes igazgatási módszerek ismertetése, valamint a költségvetési rendeletben szereplő megfelelő hivatkozások megtalálhatók a Költségvetési Főigazgatóság honlapján: http://www.cc.cec/budg/man/budgmanag/budgmanag_en.html

[29]             A költségvetési rendelet 185. cikkében említett szervek.

[30]             Differenciált/nem differenciált előirányzat.

[31]             EFTA: Európai Szabadkereskedelmi Társulás.

[32]             Tagjelölt országok és adott esetben a nyugat-balkáni potenciális tagjelölt országok.

[33]             Az N. év a javaslat/kezdeményezés végrehajtásának első éve.

[34]             Technikai és/vagy igazgatási segítségnyújtás, valamint uniós programok és/vagy intézkedések végrehajtásához biztosított támogatási kiadások (korábban: BA-tételek), közvetett kutatás, közvetlen kutatás.

[35]             Az N. év a javaslat/kezdeményezés végrehajtásának első éve.

[36]             A teljesítés a nyújtandó termékekre és szolgáltatásokra vonatkozik (pl. finanszírozott diákcserék száma, épített utak hossza kilométerben stb.).

[37]             Az 1.4.2. szakaszban („Konkrét célkitűzések...”) feltüntetett célkitűzés.

Top