52012DC0417


Cím és hivatkozás

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK ÉS A GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK Biztonsági iparpolitika Cselekvési Terv az innovatív és versenyképes biztonsági iparágért

/* COM/2012/0417 final */

Szöveg

BG ES CS DA DE ET EL EN FR GA IT LV LT HU MT NL PL PT RO SK SL FI SV
html html html html html html html html html   html html html html html html html html html html html html html
pdf pdf pdf pdf pdf pdf pdf pdf pdf   pdf pdf pdf pdf pdf pdf pdf pdf pdf pdf pdf pdf pdf
doc doc doc doc doc doc doc doc doc   doc doc doc doc doc doc doc doc doc doc doc doc doc

Dátumok

Csoportosítási szempontok

Egyéb információk

Dokumentumok közötti kapcsolat

Szöveg

A szöveg megjelenítése két nyelven: BG CS DA DE EL EN ES ET FI FR HU IT LT LV MT NL PL PT RO SK SL SV

1.           Bevezetés

Valamennyi társadalmat komolyan foglalkoztatja a biztonság kérdése. Az összes szakpolitikai terület lényeges biztonsági elemeket foglal magában. A biztonságos környezet a stabil társadalom egyik alapköve. A fokozott biztonságra irányuló megoldásokat kínáló, versenyképes európai biztonsági iparág jelentős mértékben járulhat hozzá az európai társadalom alkalmazkodókészségéhez.

A biztonsági iparág olyan ágazatot képvisel, amely jelentős növekedési és foglalkoztatási potenciállal bír. Az utóbbi tíz év során a globális biztonsági piac volumene hozzávetőlegesen megtízszereződött: mintegy 10 milliárd euróról közel 100 milliárd euróra növekedett. Számos tanulmány rámutatott, hogy az uniós biztonsági piac, hasonlóan a globális trendekhez, a szakterületet érintően továbbra is az átlagos GDP-növekedés mértékét meghaladó ütemben fog nőni[1].

A Bizottság, reagálva a piaci növekedésben rejlő jelentős lehetőségekre, a biztonsági iparágat az EU 2020 stratégia egyik kiemelt kezdeményezésének – „Integrált iparpolitika a globalizáció korában: A versenyképesség és fenntarthatóság középpontba állítása"[2] - alappilléreként jelölte meg. A stratégia részeként a Bizottság egy külön biztonsági ipari szakpolitika elindítását jelentette be.

E Cselekvési Terv az első lépés a kifejezetten e célból kialakított kezdeményezésben. Az általános célkitűzés az EU biztonsági iparága növekedésének fokozása, valamint az ágazaton belüli foglalkoztatási lehetőségek javítása.

Technológiai fejlettségének köszönhetően számos biztonsággal foglalkozó uniós vállalat a biztonsági iparág legtöbb szegmensében továbbra is a világ élvonalába tartozik. A legfrissebb piaci előrejelzések azonban arra utalnak, hogy az európai vállalkozások piaci részesedése az elkövetkező évek során folyamatosan csökken a globális piacon. Az iparágon belüli becslések, csakúgy mint a független tanulmányok úgy látják, hogy az európai vállalkozások jelenlegi biztonsági ipari piaci részesedése ötödével eshet vissza; 2010-ben a globális részesedés aránya hozzávetőlegesen 25 % volt, ám ez 2020-ra 20 %-ra eshet, amennyiben nem kerül sor azokra a lépésekre, amelyek fokoznák az EU biztonsági iparágának versenyképességét.

A piacvezető egyesült államokbeli vállalatok továbbra is a technológiai fejlődés éllovasai, továbbá a rendelkezésükre álló harmonizált jogi keret mellett óriási belső piacon működnek. Mindez nemcsak kitűnő alapot biztosít számukra, hanem egyúttal élvezhetik az egyértelműen felismerhető és megkülönböztethető amerikai márkajelzés előnyeit is, ami a nemzetközi versenyben bizonyítottan értékes előnyhöz juttatja az amerikai vállalatokat az európai uniósakkal szemben.

A hasonló „uniós márkajelzés" hiánya különösen hátrányos, ha figyelembe vesszük, hogy a biztonsági technológiák piacának központját a jövőben nem Európa, hanem ázsiai, dél-amerikai és közel-keleti feltörekvő országok jelentik majd.

Az ázsiai országok hamarosan lefaragják azt a technológiai hátrányt, amely megkülönbözteti őket az uniós vállalatoktól, és e fejlődés egyre gyorsabb ütemben zajlik. Technológiai előny hiányában az uniós vállalatoknak komoly versenyhelyzettel kell szembenézniük, amelyhez az uniós vállalatoknál gyakorta tapasztalt, előállítási költségekben jelentkező hátrány is társul.

A Bizottság elsődleges célja, hogy a biztonsági technológiák terén hatékonyabban működő belső európai piacot hozzon létre. A kedvező belső piaci feltételek, a verseny erősítése valamint az előállítási költségek csökkentése a méretgazdaságban rejlő előnyök kiaknázása révén szintén lényegesek abból a szempontból, hogy az EU biztonsági iparágának pozíciója azokban a feltörekvő országokban is megerősödjön, amelyek a biztonsági ipart a jövőben képviselni fogják. Különös hangsúlyt kell fektetni azoknak a kkv-knak a támogatására, amelyek harmadik országokban próbálnak meg belépni a nemzetközi piacra.

Az Európai Biztonságkutatási és Innovációs Fórum (ESRIF), valamint a Bizottság közleménye[3] már érintette ezeket a kérdéseket. Az IKT-ágazat tekintetében a biztonság előmozdítása egyrészt szerves részét képezi azoknak a felszereléseknek és termékeknek, amelyeket IKT-vállalatok kínálnak, másrészt kulcsfontosságú a jövőbeli versenyképesség szempontjából. A témával az internetes biztonságra vonatkozó európai stratégia is hamarosan foglalkozik. Mindeddig azonban nem létezett következetes, az egész EU-t felölelő megközelítés azzal a céllal, hogy az uniós biztonsági iparág versenyképesebb és innovatívabb legyen.

A legfrissebb tanulmányok, valamint az érdekelt felek véleménye[4] arra mutat rá, hogy a globális verseny nyomása elsősorban nem a szolgáltatásokat, hanem a termékek előállítását és a technológiákat célozza meg, mivel ezek képezik a biztonsági iparág exportpotenciáljának túlnyomó részét. Ebből kifolyólag e Cselekvési Terv nem érinti a biztonsági szolgáltatások összességét (pl. helyszíni szolgálatot ellátó biztonsági személyzet); kizárólag azokra a biztonsági szolgáltatásokra terjed ki, amelyek a biztonsági berendezések beszerelésével és karbantartásával kapcsolatosak.

A Bizottság valamennyi rendelkezésére álló eszközt felhasznál annak érdekében, hogy létrejöjjön a biztonsági technológiák tényleges belső piaca, és ennek révén az európai biztonsági iparág jelentős hazai bázissal rendelkezzen, abból a célból, hogy a feltörekvő országok piacain részesedést szerezzen.

A Bizottság gondoskodik arról, hogy a biztonsági technológiák belső piacának fejlesztése érdekében tett kezdeményezések tiszteletben tartják az Európai Unió Alapjogi Chartáját, különös tekintettel a magánélethez és a személyes adatok védelméhez fűződő jogokra.

2.           Az EU Biztonsági iparága és biztonsági piaca

A globális biztonsági piac a becslések szerint 2011-ben mintegy 100 milliárd eurót tett ki, ami az egész világon hozzávetőlegesen kétmillió ember foglalkoztatását jelenti. Az EU-s biztonsági piac mérete a 2011-es adatok tükrében 26-36,5 milliárd euróra rúg, és mintegy 180 000 főt foglalkoztat.

Ugyanakkor jelenleg nem áll rendelkezésre a biztonsági iparág egyértelmű meghatározása, ezért az ágazat módszertani besorolását számos tényező nehezíti:

· A főbb statisztikai nómenklatúrák (NACE, Prodcom, stb.) nem foglalják magukban a biztonsági iparágat mint olyat.

· A biztonsághoz kapcsolódó cikkek előállítása számos különböző besorolásban szerepel. Az e fejezetekre vonatkozó statisztikák nem tesznek különbséget a biztonsághoz kapcsolódó, valamint az azzal nem kapcsolatos tevékenységek között.

· Az iparágra vonatkozóan nem áll rendelkezésre európai szintű statisztikai adatbázis.

· A kínálat szemszögéből a biztonsági berendezéseket és rendszereket vásárlók esetleg vonakodhatnak attól, hogy biztonsági ráfordításaikról információt szolgáltassanak.

Annak érdekében, hogy a biztonsági iparágat és piacot jellemző adatok hiányát orvosolja, a Bizottság egy olyan empirikus megközelítést dolgoz ki, amely alapján megbízhatóbb számadatok állnak rendelkezésre a biztonsági piacok vonatkozásában. Ennek érdekében elengedhetetlen az együttműködés a főbb szakmai szervezetekkel.

Mindazonáltal az EU biztonsági iparága körvonalakban az alábbi szektorokra bontható[5]:

· légiközlekedés-biztonság;

· tengerbiztonság;

· határbiztonság;

· a létfontosságú infrastruktúrák védelme;

· terrorizmus elleni hírszerzés (beleértve a kiberbiztonságot és a kommunikációt);

· válságkezelés, polgári védelem

· fizikai biztonságot jelentő védelem; továbbá

· védőruházat.

A biztonsági piac három megkülönböztető jellemzővel bír:

(1) Fokozottan szétszabdalt piaci szerkezet jellemzi, amely markánsan nemzeti és regionális egységekre tagozódik. A biztonságpolitika az egyik legérzékenyebb politikai terület, ennek köszönhetően a tagállamok vonakodnak attól, hogy feladják nemzeti előjogaikat.

(2) Jellemzően intézményi piacról van szó. A biztonsági piac javarészt még ma is intézményi piac, tehát a vásárlók zömét a hatóságok teszik ki. Még az olyan területeken is, ahol kereskedelmi piacról beszélhetünk, a biztonsági követelményeket jogszabályok rögzítik.

(3) Társadalmi hatása erősen érezhető. A biztonság az egyik legalapvetőbb emberi szükséglet, ugyanakkor roppant érzékeny terület. A biztonsági intézkedések és technológiák hatással lehetnek az alapvető jogokra, és gyakorta váltják ki azt a félelmet, hogy a magánélet tiszteletben tartása esetlegesen csorbulhat.

3.           Az EU biztonsági iparágának főbb problémái

A biztonsági piac három megkülönböztető jellemzője egyúttal meghatározza az EU biztonsági iparágának három fő problémáját:

(1) Az EU biztonsági piacának szétszabdalt szerkezete

A legfőbb nehézséget az EU biztonsági piacának fokozottan szétszabdalt szerkezete jelenti (pl. az összehangolt tanúsítási eljárások és szabványok hiánya). Az eltérő megközelítések a valóságban legalább 27 különböző biztonsági piac kialakulásához vezettek; míg valamennyiük számos különböző biztonsági szektorral bír.

A belső piac tekintetében mindez roppant különleges helyzetet eredményez, ugyanakkor kedvezőtlen hatása figyelemre méltó mind a kínálat (ipar), mind a kereslet (biztonsági technológiákkal kapcsolatos közbeszerzések, magánmegrendelések) szintjén. Mindez jelentősen akadályozza a piacra lépést, valamint a valódi méretgazdaságosságot nagyban megnehezíti, akár lehetetlenné teszi. A jelenségnek köszönhetően nem alakul ki valós verseny a szolgáltatók között, illetve a közpénzek elköltése sem optimális.

(2) A kutatás és a piac közötti eltérés

Az új technológiákon végrehajtott kutatás-fejlesztés során gyakran nehézségekbe ütközik, hogy az európai bázissal rendelkező biztonsági iparág megbecsülje, a folyamat végén várható-e piaci elterjedés, illetve arról is nehéz meggyőződni, hogy lesz-e egyáltalán piac. A probléma átfogó, és számos ipari szektort érint, ám a biztonsági iparágban az intézményi piac intenzív érdekeltségének köszönhetően különösen előtérbe kerül.

Mindez számos kedvezőtlen következtetést von maga után: például a potenciálisan ígéretes kutatási-fejlesztési koncepciókat nem valósítják meg, ami következésképpen azt jelenti, hogy bizonyos technológiák, melyek a polgárok biztonságát fokozhatnák, nem állnak a keresleti oldal rendelkezésére.

(3) A biztonsági technológiák társadalmi összefüggései

Az új termékek és technológiák társadalmi elfogadottsága általánosságban is kihívást jelent a különböző ipari ágazatok számára. A biztonsági technológiák azonban számos olyan sajátossággal bírnak, amelyek megkülönböztetik a többi területtől. A biztonsági technológiák közvetlen vagy közvetett hatással lehetnek az olyan alapvető jogokra, az olyan alapvető jogokra, mint a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához, a személyes adatok védelméhez, a magánélethez és az emberi méltósághoz való jog.

A biztonsági technológiák társadalmi elfogadottságához fűződő problémák számos negatív következménnyel járnak. Az iparág számára azt a kockázatot hordozza, hogy olyan technológiákba fektetnek be, amelyeket azután a nyilvánosság nem fogad el; így kárba vész a befektetés. A kereslet szempontjából azt jelenti, hogy olyan termékek lesznek hozzáférhetőek, amelyek kevésbé ellentmondásosak, ugyanakkor nem felelnek meg teljes körűen a biztonsági elvárásoknak.

4.           A problémák megoldása

A Bizottság számos kulcsfontosságú szakpolitikai intézkedést határozott meg annak érdekében, hogy fokozza az EU biztonsági iparágának versenyképességét, gyorsítsa annak növekedését és előmozdítsa a munkahelyteremtést. A kulcsfontosságú szakpolitikai intézkedések az alábbi területekre terjednek ki:

· A piac szétszabdaltságának megszüntetése: uniós/nemzetközi szabványok létrehozása, az Európai Unióban érvényes biztonsági technológiák tanúsítási illetve megfelelőségértékelési eljárásainak összehangolása, valamint a biztonsági és a védelmi technológiák közötti szinergiák hatékonyabb kiaknázása révén;

· A kutatás és a piac közötti szakadék csökkentése: a finanszírozási programok összehangolása, a szellemi tulajdonjogok fokozott kiaknázása valamint a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzések legszélesebb körű felhasználása révén a Horizont 2020 kezdeményezés biztonsági kutatási elemének összefüggésében[6];

· A társadalmi vonatkozások hatékonyabb integrációja a társadalmi hatások alapos felmérése révén (beleértve az alapvető jogokat érintő hatásokat), valamint olyan mechanizmusok létrehozásával, amelyek már a kutatási-fejlesztési szakasz során tesztelik a társadalmi hatásokat.

4.1. A piac szétszabdaltságának megszüntetése

4.1.1. Szabványosítás

A szabványok lényeges szerepet játszanak az egységesebb piac kialakításában, valamint abban, hogy az iparág megfelelő méretgazdaságosságot érjen el. A szabványok a kereslet szempontjából is kiemelt jelentőséggel bírnak, különösen azon technológiai rendszerek közötti átjárhatóság tekintetében, melyeket elsőként intézkedők, bűnüldöző hatóságok stb. alkalmaznak. Ezenfelül a szabványok lényegesek a biztonsági szolgáltatások egységes minőségének biztosítása végett is. Az egész Európára vonatkozó szabványok kialakítása és világszintű előmozdítása kulcsfontosságú elem abból a szempontból, hogy az EU biztonsági iparága globális szinten mennyire versenyképes.

Ugyanakkor biztonsági területen mindössze néhány, az egész EU-ra vonatkozó szabvány létezik. Az egymástól eltérő nemzeti szabványok megakadályozzák a valós biztonsági belső piac létrejöttét; és mindez visszaveti az EU iparának versenyképességét. Óriási jelentőséggel bír, hogy e nemzeti szintű eltérések megszűnjenek, ha az EU jelentős mértékben hozzá akar járulni a globális szabványok kialakításához.

A Bizottság az európai szabványok stratégiai jövőképéről szóló közleményében már jelezte, hogy fel kell gyorsítani a biztonsági szektorra vonatkozó szabványosítási lépéseket[7]. Ennek szellemében a Bizottság 2011-ben megbízást adott az európai szabványügyi szervezeteknek, hogy készítsenek részletes áttekintést a biztonsági szektorra érvényes, hatályban lévő nemzetközi, európai és nemzeti szabványokról, valamint hogy határozzák meg a szabványosítás hiányosságait. Főbb hiányosságokat az alábbi területeken mutattak ki:

– Kémiai, biológiai, radiológiai, nukleáris és robbanószerek - felderítési minimumkövetelmények és mintavételi szabványok, beleértve a légiközlekedés biztonságát;

– Határbiztonság – az automatikus határellenőrzési rendszerek közös technikai és átjárhatósági szabványai és a biometrikus azonosítókra vonatkozó szabványok; továbbá

– Válságkezelés/polgári védelem – a kommunikációs rendszerek átjárhatóságával kapcsolatos szabványok, a vezetés és irányítás átjárhatósága, beleértve a szervezeti interoperabilitást, valamint a lakossági riasztó rendszereket.

1. intézkedés: E kezdeti prioritások alapján a Bizottság felkéri az európai szabványügyi szervezeteket, hogy állítsanak fel konkrét és részletes szabványosítási menetrendeket. E szabványosítási menetrendeknek az eszközök és technológiák új generációjára kell összpontosítaniuk. Ennek érdekében szükség van a végfelhasználók és a biztonsági iparág bevonására, csakúgy mint a szakpolitikák koherenciájára.

Végrehajtási időszak: 2012 közepétől kezdődően.

4.1.2. A tanúsítási/ megfelelőségértékelési eljárások

A biztonsági technológiák területén jelenleg nem állnak rendelkezésre olyan szabványok, melyek az egész EU-ra vonatkoznak. A nemzeti rendszerek nagyban eltérnek egymástól, ennek következtében jelentős részük van abban, hogy a biztonsági piac szétszabdalt. A Bizottság kijelölte azokat a területeket, ahol a kezdeti szakaszban leginkább ésszerű az egész EU-ra vonatkozó tanúsítási rendszerek kialakítása[8], kezdve az alábbiakkal:

– repülőtéri átvizsgálásra alkalmas (felderítő) berendezések; továbbá

– riasztórendszerek[9].

A repülőtéri átvizsgáló berendezések tekintetében rendelkezésre állnak uniós jogszabályok, melyek a berendezések teljesítménybeli követelményeit határozzák meg[10]. E jogszabályok ugyanakkor nem térnek ki a szükséges megfelelőségértékelési mechanizmusokra akképp, hogy az egyes tagállamokban kiadott átvizsgáló berendezés-tanúsítványokat a többi tagállam kölcsönösen elismerné. A repülőtéri átvizsgáló berendezések összehangolt szabványai és a jogilag kötelező érvényű megfelelőségértékelésük uniós szintű hiánya a belső piac szétszabdaltságát okozza.

A riasztóberendezések tekintetében már rendelkezésre áll néhány európai teljesítménynorma. Ezen felül az iparág vezetése alatt álló CertAlarm tanúsítási mechanizmus is létezik. Ugyanakkor a rendszer problémája, hogy magánkézben van, és a tagállami hatóságokat semmi sem kötelezi arra, hogy elfogadják az e rendszernek megfelelő tanúsítványokat.

A jövőben egy az EU egészére érvényes tanúsítási rendszer alapján tanúsítvánnyal ellátott termékeket el lehetne látni egy „EU biztonsági címkével", mely hasonló lenne a termékbiztonság területén használt CE-jelöléshez. Az európai biztonsági kutatási és innovációs fórum (ESRIF) javaslata értelmében egy ilyen címke a biztonsági termékek minőségi címkéjeként működhetne (EU-ban készült és jóváhagyott termék).

Konzervatív becslések szerint e két termékkategória tekintetében az iparág a tesztelési és tanúsítási költségeket évente mintegy 29 millió euróval tudná csökkenteni.

A repülőtéri átvizsgáló berendezések és a riasztórendszerek tanúsítási eljárásainak összehangolása minden bizonnyal kedvező hatást gyakorolna abban a tekintetben, hogy a technológiákat egyértelműen európaiként lehetne azonosítani, és lehetséges egy „európai márkajelzés" létrejötte is. Egy ilyen európai márkajelzés hozzájárulna az európai vállalatok globális versenyképességének növeléséhez, különösen az amerikai egyesült államokbeli és a kínai versenytársakkal szemben.

2. intézkedés: Alapos hatásvizsgálatot és az érdekelt felekkel folytatott konzultációt követően a Bizottság két jogalkotási javaslatot tenne: az egyik a repülőtéri átvizsgálásra alkalmas (felderítő) berendezések EU-szerte alkalmazandó, összehangolt tanúsítási rendszerét; a másik a riasztóberendezések EU-szerte alkalmazandó, összehangolt tanúsítási rendszerét hozná létre. A cél a tanúsítási rendszerek kölcsönös elismerésének megvalósítása.

Végrehajtási időszak: 2012 közepe – 2014 vége.

4.1.3. A biztonsági és a védelmi technológiák közötti szinergiák kiaknázása

A (polgári) biztonsági és a (katonai) védelmi piac között egyértelmű különbséget lehet tenni. Ugyanakkor az a tény, hogy e két piac egymástól függetlenül működik, piaci szétszabdaltságnak tekinthető. A széttagoltság bizonyos mértékben természetes, tekintve, hogy a két piacot ellátó ipari háttér nem teljesen esik egybe, valamint a végfelhasználók, az alkalmazási területek és a követelmények is eltérnek. E piaci széttöredezettség ugyanakkor érezhetőbb a folyamatok kezdeti, kutatás-fejlesztési szakaszában, illetve a későbbiekben a képességfejlesztésre és szabványosításra irányuló folyamatok során is. Előfordul, hogy a kutatási-fejlesztési ráfordítások megkettőződnek és a két piac eltérő szabványainak köszönhetően a méretgazdaságosság sem alkalmazható.

A kutatás-fejlesztés vonatkozásában jelenleg az Európai Védelmi Ügynökség (EVÜ) bevonásával folyik a polgári-katonai szinergiák azonosítása a védelmi és biztonsági kutatások európai együttműködési keretén belül. Az együttműködés értelmében folyamatos a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram (FP7) biztonsági témájának és az EVÜ védelmi kutatási tevékenységeinek összehangolása. A cél a kutatások egymáshoz igazítása annak érdekében, hogy a megkettőzött erőfeszítések elkerülhetők legyenek és ki lehessen használni a lehetséges szinergiák nyújtotta előnyöket. A Bizottság szándékában áll, hogy ezt az együttműködést a Horizont 2020 kezdeményezés keretein belül folytatja, illetve bővíti.

A folyamat korai szakaszában sorra kerülő együttműködés tekintetében - az összehangoltabb képességtervezés érdekében egy ilyen együttműködés hasznosnak bizonyulna – a Bizottság álláspontja szerint a polgári biztonsági szférában olyan sok hatóság érintett, hogy jelenleg nem lehetséges a védelmi szférával közös képességtervezés megvalósítása, mivel a védelmi területen jellemzően tagállamonként egy szereplő, a nemzeti védelmi minisztérium az érintett.

A folyamat végső szakaszában létrejövő együttműködés tekintetében a Bizottság álláspontja szerint az olyan területeken, ahol a technológiák megegyeznek és az alkalmazási területek nagyon hasonlóak, aktívan kell törekedni az úgynevezett „hibrid szabványok" alkalmazására, melyek mind a polgári biztonságra, mind a védelmi technológiákra vonatkoznak. A Bizottság áttekinti azokat az ígéretesnek mutatkozó területeket, ahol az ilyen „hibrid szabványok" alkalmazhatók, beleértve a szoftverirányítású rádiókat és a pilóta nélküli légijármű-rendszerek egyes technológiai követelményeit (pl. érzékelő-kikerülő technológiák, légialkalmassági követelmények). Csak a szoftverirányítású rádiók vonatkozásában a hibrid szabványok bevezetése a számítások szerint mintegy egymilliárd euróval növelné az értékesítés volumenét.

3. intézkedés: A Bizottság szándékában áll, hogy szorosan együttműködve az Európai Védelmi Ügynökséggel hibrid szabványok megállapítására vonatkozó szabványosítási megbízásokat adjon ki az európai szabványügyi szervezeteknek. Az első megbízást szoftverirányítású rádiókra adja ki a közeljövőben.

Végrehajtási időszak: 2012 közepétől kezdődően.

4.2. A kutatás és a piac közötti szakadék csökkentése

4.2.1. A finanszírozási programok összehangolása, a szellemi tulajdonjogok kiaknázása

A Bizottság Horizont 2020 stratégiára tett javaslata számos szakpolitikai területet kapcsol szorosan össze a belügyi szakpolitikával. E célból a Horizont 2020 a biztonsági kutatásokkal kapcsolatosan konkrét szellemi tulajdonjogi szabályokról rendelkezik, melyek lehetővé teszik a Bizottság és a tagállamok számára, hogy a biztonsági kutatási projektek aktuális adataihoz ne kizárólag hozzáférésük legyen, hanem hogy ezeket az adatokat a folyamatot követő közbeszerzések során méltányos és ésszerű feltételek mellett felhasználhassák[11].

A várakozásoknak megfelelően mindez azt eredményezné, hogy a nemzeti hatóságok közvetlenül és gyorsabban aknázhatják ki az uniós biztonsági kutatások eredményeit, valamint szorosabb együttműködés alakulhat ki a javarészt civil végfelhasználókkal, ami óriási mértékben megkönnyítené a biztonsági szektorban a piac kutatással szemben mutatkozó hátrányának lefaragására tett erőfeszítéseket.

Ezen felül a Belső Biztonsági Alap következő pénzügyi időszakra javasolt két eleme – a külső határokat, a vízumpolitikát, a rendőrségi együttműködést, a bűnözés elleni küzdelmet és a bűnmegelőzést valamint a válságkezelést érintően – biztosítja azt a lehetőséget, hogy az Unió által finanszírozott intézkedések teszteljék és jóváhagyják az uniós biztonsági kutatási projektek eredményeit[12].

Annak érdekében, hogy ezt a lehetőséget hatékonyan ki lehessen használni, elengedhetetlen a biztonsági kutatásokkal kapcsolatos konkrét szellemi tulajdonjogi szabályok meghatározása; ezek lehetővé teszik, hogy a Bizottság méltányos és ésszerű feltételek mellett használja a vonatkozó szellemi tulajdonjogokat annak érdekében, hogy a biztonsági kutatások eredményeit a kutatást követő tesztelési és jóváhagyási szakaszban fel lehessen használni.

Azokban az esetekben, amikor uniós kapacitásra van igény, a Bizottság fontolóra veszi e tesztelési és jóváhagyási intézkedések megerősítését oly módon, hogy az EU számára – adott esetben - prototípusokat vásárol.

4. intézkedés: A Bizottság teljes mértékben kihasználja a Horizont 2020 stratégiában előírt biztonsági kutatásra vonatkozó új szellemi tulajdonjogi szabályokat[13], különös tekintettel a Belső Biztonsági Alap két programjára, melyek az uniós biztonsági kutatási projektek tesztelésére és jóváhagyására vonatkoznak.

Végrehajtási időszak: 2014 elejétől kezdődően.

4.2.2. Kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés

A kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés[14] hasznos eszköze a kutatás és a piac közötti szakadék áthidalásának. A Bizottság már az Innovatív Unió című közleményében[15] is hangsúlyozta az eszköz jelentőségét azokra a területekre vonatkoztatva, amelyeken jellemző az intézményi piac, illetve a piacot nagymértékben határozzák meg a jogszabályok, hiszen a költségvetési megszorítások jellemezte időszakban a közszolgáltatások minőségének és hatékonyságának növelése szempontjából alapvető az innovatív termékek és szolgáltatások közbeszerzése. A kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés végeredményben lehetővé teszi, hogy a civil felhasználók az új technológiák megvásárlásával jóval központibb szereppel bírjanak az innovációs cikluson belül. A vásárlók ebből a szempontból elősegítik a változásokat.

Ugyanakkor jelenleg a biztonsági területen mindössze néhány tagállam él a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés lehetőségével. Uniós szinten, az FP7 biztonsági témájában a 2011-es felhívásban szerepelt egy az operatív szakaszt megelőző jóváhagyási rendszer, ami egy lehetséges jövőbeli kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzési rendszer előfutárának tekinthető.

A Horizont 2020 magában foglal egy olyan konkrét kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzési eszközt, amely nagyban elősegíti a megvalósítással kapcsolatos gyakorlati akadályok leküzdését.

Az USA SBIR-programjának[16] tapasztalatai alapján azzal a becsléssel számolva, hogy a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzési rendszer révén biztosított kutatási-fejlesztési támogatásoknak köszönhetően az éves növekedési ráta 1 %-kal nő, azt eredményezné, hogy a biztonsági iparág 2020-ig mintegy 2 milliárd euró többletértékesítést valósítana meg[17].

5. intézkedés: A Bizottság szándéka, hogy teljes körűen kihasználja a Horizont 2020-ban meghatározott kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzési eszközt, valamint hogy a biztonsági kutatási költségvetés jelentős részét fordítja a szóban forgó eszközre. Ez az újszerű finanszírozási megközelítés minden bizonnyal csökkenti a távolságot a kutatás és a piac között oly módon, hogy már a kutatási projekt kezdetétől szerepet szán az iparnak, a hatóságoknak és a végfelhasználóknak egyaránt. A Bizottság úgy véli, hogy a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés bevezetésére a határbiztonság és a légiközlekedés a legalkalmasabb ígéretes szakterület.

A Bizottság egyúttal arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a vonatkozó uniós közbeszerzési jogszabályokkal összhangban indítsanak hasonló, nemzeti szintű kezdeményezéseket.

Végrehajtási időszak: 2014 elejétől kezdődően.

4.2.3. Hozzáférés a nemzetközi beszerzési piacokhoz

Az uniós közbeszerzési piac hagyományosan nagyon nyitott. Az Unió kereskedelmi partnerei azonban nem minden esetben biztosítják piacaik hasonló szintű nyitottságát. Világviszonylatban a beszerzési piacok csak mintegy negyede áll nyitva a nemzetközi verseny előtt.

A Bizottság javaslatot tett egy rendeletre[18], annak elősegítése érdekében, hogy a globális beszerzési piacok megnyíljanak, valamint annak biztosítsa érdekében, hogy az európai vállalkozások tisztességesen hozzáférhessenek a szóban forgó piacokhoz. A várakozásoknak megfelelően a rendelet számos olyan eszközt fog rendelkezésre bocsátani, melyek révén ezek a célkitűzések biztosan megvalósíthatók.

6. intézkedés: A Bizottság teljes körűen kihasználja a rendelkezésére álló eszközöket annak érdekében, hogy az uniós iparág tisztességesen hozzáférhessen a nemzetközi beszerzési piacokhoz. Tekintettel arra, hogy a biztonsági technológiák érzékeny jellegűek, a vonatkozó kiviteli szabályokra különös hangsúlyt fektetnek.

Végrehajtási időszak: 2013 végétől kezdődően.

4.2.4. A polgári jogi felelősség korlátozása

A kutatás és a piac közötti szakadék áthidalása érdekében és különösen annak biztosítása végett, hogy a felelősségvállalás kockázata ne riassza el a biztonsági iparágat attól, hogy olyan technológiákat és szolgáltatásokat fejlesszen, alkalmazzon és forgalmazzon, amelyek akár életeket is menthetnek, az Egyesült Államok a 2001. szeptember 11-i terrortámadást követően biztonsági törvényt fogadott el. Az Egyesült Államok biztonsági törvénye előírja a jogi felelősségvállalás korlátozását a terrorizmusellenes technológiák és szolgáltatások beszállítói esetében. A harmadik országok piacain e jogszabály versenyelőnyhöz juttathatja a piacvezető egyesült államokbeli cégeket uniós versenytársaikkal szemben.

Nyilvánvaló, hogy az USA biztonsági törvényének alapját az Egyesült Államok jogi kontextusa adja, ahol jellemző a kollektív keresetindítás. Nincsenek arra irányuló elképzelések, hogy az USA biztonsági törvényének európai megfelelője jöjjön létre, ugyanakkor szükséges jobban megérteni és tanulmányozni, hogy a felelősségjogi kérdések milyen mértékben szabnak gátat annak, hogy az iparág ígéretes technológiákkal és szolgáltatásokkal lássa el a piacot.

Az iparág érdekelt szereplői nem alakítottak ki közös álláspontot ebben a kérdésben, és szükséges a kérdés nemzeti és uniós rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségének részletes jogi elemzése is.

7. intézkedés A Bizottság felhívást tett közzé egy olyan tanulmány elkészítésére, amelynek keretében elemzik a polgári jogi felelősségvállalás korlátozásának jogi és gazdasági következményeit. A tanulmány áttekinti a polgári jogi felelősségvállalás korlátozásának az USA biztonsági törvényében szereplőkhöz hasonló lehetséges alternatíváit is, így például egy önkéntes ipari alap létrehozását, bizottsági javaslatot stb. A tanulmány részletesen kitér az alapvető jogokkal kapcsolatosan felmerülő kérdésekre is.

Végrehajtási időszak: 2012 – 2013 közepe.

4.3. A társadalmi vonatkozások hatékonyabb integrációja

4.3.1. A társadalmi hatások figyelemmel kísérése a kutatási-fejlesztési szakaszban

A társadalmi vonatkozások hatékonyabb integrációja a biztonsági iparág tevékenységeibe elősegítené, hogy a társadalmi elfogadottság körüli bizonytalanságok csökkenjenek. Mindez lehetővé tenné a kutatási-fejlesztési beruházások hatékony felhasználását, ugyanakkor a keresleti oldalon is olyan termékek lennének beszerezhetők, amelyek amellett, hogy teljes mértékben megfelelnek a biztonsági követelményeknek, a társadalom bizalmát is élvezik.

A Bizottságnak ezért az az álláspontja, hogy a társadalmi és az alapvető jogi hatásokat már a kutatási-fejlesztési szakasz során figyelembe kellene venni, társadalmi szerepvállalás révén. Így lehetőség nyílna arra, hogy a társadalmi kérdések már a folyamat kezdetén felmerüljenek.

A Bizottság már számos tevékenységet kezdeményezett annak érdekében, hogy a társadalmi vetületet beépítsék az FP7 biztonsági témájába. Tekintettel a Horizont 2020 stratégiára, időszerű lenne összesíteni az ezirányú erőfeszítéseket, annak érdekében hogy a társadalom is részt vegyen a kutatásban és az innovációban, illetve hogy a társadalmi hatások figyelemmel kísérése szisztematikusabb legyen.

A Bizottság bevonja a társadalmat és adott esetben előírja, hogy a társadalmi hatások tesztelése valamennyi jövőbeli biztonsági kutatási projekt kötelező eleme legyen[19]. A Bizottság valamennyi, fent kifejtett biztonsági kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzési rendszerében kifejezetten „ellenőrzi" az új technológiák társadalmi hatásait.

4.3.2. A beépített adatvédelem és az alapértelmezett adatvédelem a tervezési szakaszban

A társadalmi megfontolások technológiai követelményekre történő átültetése roppant nehéz; a kérdést tovább bonyolítja a piacon fellelhető biztonsági termékek széles skálája. Másrészt a biztonsághoz kapcsolódó társadalmi kérdések tagállamonként igen eltérő képet mutatnak.

A Bizottság meglátása szerint haladás leginkább akkor érhető el, ha a beépített adatvédelem és az alapértelmezett adatvédelem koncepciói már a tervezés szakaszában előtérbe kerülnek[20]. Így azoknak a gazdasági szereplőknek, akik termelési folyamatukat „beépített adatvédelem szempontjainak megfelelő" minősítéssel kívánják ellátni, számos, a vonatkozó uniós szabványoknak megfelelő követelménynek kell eleget tenniük. Ez a szabvány önkéntes alapon fog működni. Ugyanakkor a Bizottság meggyőződése, hogy a vállalkozások erős nyomást gyakorolnak egymásra a szabvány összefüggésében, amely várhatóan olyan szintű elismerést vív ki, mint például az ISO 9000 szabványsorozat[21].

8. intézkedés:

A Bizottság megbízást ad az európai szabványügyi szervezeteknek, hogy a meglévő minőségirányítási rendszerek mintájára dolgozzanak ki egy olyan szabványt, amely a tervezési szakaszban alkalmazható a magánélet-védelmi vonatkozások kezelésére.

Végrehajtási időszak: 2012 közepe – 2015 közepe.

5.           Nyomon követés

A bejelentett szakpolitikai intézkedések nyomon követését egy a Bizottság által külön erre a feladatra felkért szakértői csoport ellenőrzi. A csoportot a biztonsági terület meghatározó szereplői alkotják.

A csoport évente legalább egy alkalommal találkozik, hogy nyomon kövessék az előrelépést.

6.           Következtetés

Ez a Bizottság első Cselekvési Terve, amely kifejezetten a biztonsági iparággal foglalkozik. Nemcsak a bejelentett intézkedések számítanak újdonságnak, hanem a kutatási-fejlesztési szakasztól kezdve a szabványosítást és a tanúsítást is magában foglaló átfogó megközelítésre sem volt eddig példa. A jövőbeli értékelések függvényében a harmonizáció olyan új területekre terjedhet ki, mint a földi és tengeri közlekedés, illetve a polgári jogi felelősség korlátozásának kérdése.

Figyelembe kell venni, hogy az e dokumentumban felsorolt valamennyi intézkedés szorosan kapcsolódik ahhoz, hogy a tagállamok milyen mértékben készek az európai intézményekkel, a szabványosítási testületekkel, az állami és a magánszektor szereplőivel való együttműködésre annak érdekében, hogy csökkenjen az EU biztonsági piacainak a széttagoltsága. A Bizottság így arra ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassák a Bizottság kezdeményezését annak érdekében, hogy nőjön az uniós biztonsági vállalkozások versenyképessége és enyhüljenek a piacra lépés jelenlegi akadályai.

A Bizottság meggyőződése, hogy az ebben a Cselekvési Tervben vázolt szakpolitikai intézkedések nagyban hozzájárulnak az európai biztonsági iparág versenyképességének fokozásához. A Bizottság célkitűzése, hogy az európai biztonsági iparág jelentős hazai bázissal rendelkezzen, ami lehetővé teszi, hogy olyan új és feltörekvő piacok felé terjeszkedjen, ahol a biztonsági piac legintenzívebb növekedése várható.

Egy ilyen Unión kívüli és belüli növekedésnek együtt kell járnia azoknak az intézkedéseknek a megerősítésével, amelyek célja, hogy a biztonsági iparág tevékenységeibe fokozottan integrálja a társadalmi vonatkozásokat. A beépített adatvédelemnek és az alapvető jogok tiszteletben tartásának döntő elemként kell beépülnie valamennyi uniós biztonsági technológiába.

[1]               Az ebben a Cselekvési Tervben szereplő számadatok részletesen megtalálhatók a Cselekvési Tervhez tartozó bizottsági szolgálati munkadokumentumban.

[2]               COM(2010) 614 végleges.

[3]               COM(2009) 691 végleges.

[4]               Részletesebben lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentumban.

[5]               A felsorolás nem teljes körű, a különböző szektorok és az általuk felölelt technológiák részletesebb áttekintését a bizottsági szolgálati munkadokumentum tartalmazza.

[6]               COM(2011) 809 végleges.

[7]               COM(2011) 311 végleges.

[8]               Az érintett területek kiválasztásának indoklását és feltételeit a bizottsági szolgálati munkadokumentum tartalmazza.

[9]               Megjegyzendő, hogy a riasztóberendezések kiemelten fontos szegmenset képeznek, melynek piaci volumene 4,5 milliárd EUR, illetve a fizikai biztonsági piacnak 50 %-át teszi ki.

[10]             Lásd a 2008/300/EK, a 2009/272/EK valamint a 2010/185/EU rendeleteket.

[11]             COM(2011) 810 végleges.

[12]             COM(2011) 750 és 753 végleges.

[13]             Az említett szabályok elfogadásához szükséges az Európai Tanács és az Európai Parlament jóváhagyása.

[14]             A kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés ebben az esetben olyan megközelítésként értelmezendő, melynek során kutatási-fejlesztési szolgáltatások beszerzésére kerül sor úgy, hogy a szellemi tulajdonjogok nem (kizárólagosan) tartoznak a szerződéskötő hatósághoz. Lásd COM (2007) 799 végleges.

[15]             COM (2010) 546 végleges

[16]             SBIR: Kisvállalkozói innovációs és kutatási terv; a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzési rendszer egyesült államokbeli megfelelője.

[17]             Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentumot.

[18]             COM (2012) 124 végleges

[19]             Az olyan, jellegüknél fogva erre nem alkalmas területek kivételével, mint például az alapvető technológiai kutatások és az előrejelző és forgatókönyv-projektek.

[20]             A beépített adatvédelemről részletesebben lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentumot.

[21]             COM(2012)11

Az oldal tetejére

A honlap fenntartója a Kiadóhivatal