Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az Európai Unióból származó ipari és bányászati hulladékok gazdasági és környezetvédelmi célú feldolgozása és hasznosítása (saját kezdeményezésű vélemény)

2012/C 24/03

Előadó: Dumitru FORNEA

Társelőadó: Zbigniew KOTOWSKI

2011. január 20-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

Az Európai Unióból származó ipari és bányászati hulladékok gazdasági és környezetvédelmi célú feldolgozása és hasznosítása.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága 2011. szeptember 27-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2011. október 26– 27-én tartott, 475. plenáris ülésén (az október 26-i ülésnapon) 61 szavazattal, 5 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások

1.1 Az ipari és bányászati hulladékok feldolgozásának fő célja, hogy ezek ne kerüljenek lerakó telepekre. Felelős módon és sürgősen foglalkozni kell az olyan kérdésekkel, mint a környezetszennyezés, az egészségügyi kockázatok és a tájvédelem. Napjainkban egyetlen ország sem engedheti meg magának, hogy figyelmen kívül hagyja az elsődleges nyersanyagok felhasználásából visszamaradó hulladék újrahasznosításának lehetőségeit. Ha tudatában vagyunk annak, hogy e hulladékok további kezelés nélküli lerakása milyen költségekkel jár a környezetre, az emberi egészségre és a társadalomra nézve, nem tekinthetjük többé olcsóbb megoldásnak ezt a módszert.

1.2 Az ilyen jellegű hulladék gazdasági célú feldolgozása jótékony hatással lehet a környezetre, a tájvédelemre, a foglalkoztatásra és az érintett közösségek szociális körülményeire. Ha az embereket és a környezetet nem fenyegeti többé a szennyezés veszélye, a szóban forgó régiókban javulnak az életkörülmények, ami mindenki számára nyereséget jelent. Ezért e hulladékok hasznosítását a fenntartható fejlődési stratégiák részének, az érintett helyi közösségek szempontjából pedig kompenzációs intézkedésnek kell tekinteni.

1.3 A civil szervezetekre, a szociális partnerekre, a bányászati, kohászati és energiaipari szakemberekre, a tudományos körökre, a gépgyártókra, a fuvarozókra és a kereskedelmi szervezetekre alapvetően fontos szerep hárul abban, hogy a nagyközönség jobb tájékoztatást kapjon, és felhívják a figyelmét a bányászatban, a kohászatban és a széntüzelésű erőművekben keletkezett vagy keletkező, igen nagy mennyiségű hulladék feldolgozásának környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi előnyeire.

1.4 A helyi önkormányzatok kulcsszerepet játszhatnak azáltal, hogy ösztönzik a nyílt civil párbeszédet regionális szinten, és így feltérképezik, milyen megoldásokat lehet találni a környezet védelmére, a hulladékfeldolgozásra és a fenntartható ipari fejlődés újbóli megalapozására. Ehhez hálózatba kell fogni az állami, a magán és a PPP-projekteket, hogy meg lehessen osztani a jövőbeli beruházásokkal, az infrastruktúrával és a környezetvédelemmel járó felelősséget.

1.5 Az Európai Uniónak és a tagállamoknak innovatív eszközöket és politikákat kellene kidolgozniuk az ipari és bányászati hulladékok minél hatékonyabb és fenntarthatóbb módon történő, kutatáson, statisztikai adatokon és tudományos tényeken alapuló kezelésére. Fontos továbbá, hogy jobban megértsük a szóban forgó hulladékok feldolgozásának jelenlegi jogi, politikai, adminisztratív és társadalmi akadályait. Ehhez megfelelő konzultációt kell folytatni az érintett felekkel.

1.6 Ezért az EGSZB rámutat arra, hogy az ipari és bányászati hulladékokkal kapcsolatban hatékony politikákat kell kialakítani az Európa 2020 stratégia keretében, amely átfogó megközelítéssel kifejezetten összekapcsolja a fenntartható iparpolitikát az innovatív folyamatokkal, az erőforrás-hatékonysággal és a nyersanyagokhoz való jobb hozzáféréssel.

1.7 Bányászati hulladékok minden újabb hulladékkezelési folyamatánál tájékoztatást kellene adni a hulladék fizikai és vegyi jellemzőiről, hogy elegendő adat álljon azoknak a hatóságoknak és cégeknek a rendelkezésére, amelyeknek el kell indítaniuk az esetleges újrafeldolgozási munkálatokat vagy környezetvédelmi programokat.

1.8 A nyersanyagellátás biztonságát szolgáló jelenlegi politikai kezdeményezések keretében növelni kellene az olyan technológiák kutatására és fejlesztésére fordított pénzügyi támogatást az EU és a tagállamok részéről, amelyek segítségével fel lehet dolgozni a bányászati és ipari hulladékot, és vissza lehet nyerni az értékes ásványokat és fémeket. Prioritásnak kellene tekinteni az olyan technológiák kidolgozását, amelyek lehetővé teszik a kritikus fontosságú, illetve az emberi egészségre és a környezetre ártalmas anyagok visszanyerését.

1.9 Az Európa 2020 stratégia kontextusában a szervezett civil társadalom úgy véli, hogy ideje értékelni a 2006/21/EK irányelv eredményeit. Készen áll továbbá arra, hogy észrevételeket és javaslatokat fogalmazzon meg az irányelv jobb végrehajtása, valamint a bányászati hulladék hasznosítására irányuló kezdeményezések támogatása érdekében.

1.10 A kőbányászat és kőfejtés során, valamint a kohászatban keletkező hulladék csökkentésére és eredményesebb újrahasznosítására vonatkozó javaslatot a következőképpen lehet összefoglalni:

- a melléktermék jogi státuszának oly módon történő módosítása, hogy a mellékterméket az alaptermékkel azonos tulajdonságokkal rendelkező társterméknek tekintsék,

- kifejezett engedélyezése annak, hogy a melléktermékeket az elsődleges létesítményben, illetve a társtermékek alkalmazásához szükséges jellemzők biztosítására kialakított rendszerekben különleges kezeléssel feldolgozzák,

- a társtermék forgalmazásának támogatása a szállítás és az alkalmazás megkönnyítése révén,

- adóügyi ösztönzők a társtermékeket használó fogyasztók számára.

1.11 Az uniós vonatkozású intézményeknek több tájékoztatást kellene adniuk a hőerőművekből származó hulladékok környezetre és emberi egészségre gyakorolt hatásairól, valamint a szén elégetése során visszamaradó anyagok hasznos alkalmazásairól. Kutatásra és fejlesztésre van szükség egyfelől az olyan alkalmazások eredményesebbé tétele érdekében, amelyekhez a szén elégetése során visszamaradó anyagokat lehet felhasználni, másfelől a kialakulóban lévő technológiák, és általánosságban a hamukezelés és -feldolgozás érdekében.

1.12 Az EU-nak projekteket kellene indítania és finanszíroznia a szén elégetése során visszamaradó mellékanyagok hasznosítására. Ezzel elősegítené a fenntartható fejlődést, mivel ha a szóban forgó hulladékot a hulladéktemetőben való elhelyezés helyett újrahasznosítjuk, csökken az új nyersanyagok kitermelése iránti igény, így energiát takarítunk meg és kíméljük a vízkészleteket.

1.13 Európai szintű felmérést kellene készíteni, hogy több információt gyűjtsünk a pernyéről, a fenékhamuról, a kazánsalakról, a füstgáz-kéntelenítés során keletkező gipszről, a füstgáz-kéntelenítés során használt nedves és száraz tisztítóanyagokról, valamint a fluidágyas tüzelésből származó hamuról. Az EU-ban működő széntüzelésű erőműveket fel kellene kérni arra, hogy önkéntesen bocsássanak rendelkezésre adatokat a felméréshez. Fontos az is, hogy a meglévő termékekről és a szén elégetése során visszamaradó anyagok lehetséges alkalmazásairól leltárt készítsenek, és ezt folyamatosan frissítsék.

2. Áttekintés

2.1 A hulladékkeletkezés megelőzésére és a hulladékok újrafeldolgozására irányuló, 2005-ben a 6. környezetvédelmi cselekvési program végrehajtásának kontextusában elfogadott tematikus stratégia – amelyet most új európai bizottsági közlemény (COM2011 (13)) követ annak értékelésére, hogy sikerült-e, illetve milyen mértékben sikerült a stratégia céljait elérni – új fellépéseket javasol a stratégia végrehajtásának előmozdítása érdekében.

2.2 Az ipari és bányászati hulladékok kérdése komolyan foglalkoztatja az európai polgárokat és a szervezett civil társadalmat. Európa iparának jövője bizonyos mértékig attól függ, hogy miként kezeljük ezt a problémát. Jelenleg is több ipari projektet fenyeget az elakadás veszélye az ipari és bányászati tevékenységek közegészségre és környezetre gyakorolt hatása miatt aggódó helyi közösségek és civil szervezetek ellenállása következtében.

2.3 Sajnálatos módon a civil szervezetek aggodalmainak hátterében gyakran a tájékoztatás és az átláthatóság hiánya áll. Ezért a megfelelő tájékoztatás és a civil társadalom részvételének biztosítása érdekében gondoskodni kell a környezeti hatásvizsgálat teljes körű és megfelelő végrehajtásáról.

2.4 Az ipari és bányászati hulladékok még mindig kihívást jelentenek nem kevés olyan tagállam számára, ahol ipartelepek és bányák működtek, illetve működnek. Az itt felgyülemlett hulladékok veszélyt, de akár lehetőséget is jelenthetnek a helyi közösségek számára. Veszélyessé válnak, ha egyszerűen otthagyják őket, nem gondoskodva a környezeti kockázatok csökkentéséről. Adott esetben azonban lehetőségnek tekinthetők, ha a lerakott hulladékból vissza lehet nyerni fémeket vagy egyéb hasznos másodnyersanyagokat.

2.5 A bányászati hulladék fémtartalma egyes esetekben megközelíti vagy akár meg is haladja az ércek fémtartalmát. Ugyanez érvényes a kohászati hulladékokra: sokat fejlődtek a visszanyerést szolgáló technológiák, így már lehetőség van arra, hogy újraértékeljük a régebbi ipari tevékenységekből visszamaradt hulladékban rejlő lehetőségeket, és környezetkímélővé tegyük ezt az ágazatot.

2.6 A helyi önkormányzatoknak gyakran azért kell foglalkozniuk az ipari és bányászati hulladékok kérdéskörével, mert a meddőhányók vagy a hulladéklerakók az ő közigazgatási területükön helyezkednek el. Ezért ezen a szinten úgy lehet a "kihívást" lehetőségre váltani, ha arra ösztönzik az egyéni kezdeményezéseket, köz-magán társulásokat és adminisztratív partnerségeket, hogy ipari parkokat hozzanak létre a hulladék teljes körű felhasználására, horizontális és vertikális megközelítéseket ötvözve a feldolgozóiparban, az építőiparban és az infrastruktúra-ágazatban.

2.7 Jelen vélemény a hulladékok három olyan kategóriáját helyezi középpontba, amelyek Európában jelentős (több milliárd köbméternyi) mennyiségben fordulnak elő, és az európai uniós és tagállami jogalkotók részéről kiemelt érdeklődésre tarthatnak számot:

- bányászati hulladék (vagy "ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladék" a 2006/21/EK irányelvben meghatározottak szerint), amely a szén vagy nem energetikai célú ásványok feltárása, kifejtése és feldolgozása során keletkezik – ebből több százmillió tonnát tároltak és tárolnak feldolgozás nélkül a működő vagy bezárt bányák körzetében, kisebb-nagyobb távolságra a lakott területektől. [1] A bezárt és otthagyott bányászati hulladékkezelő létesítmények komoly veszélyt jelenthetnek a környezet és a helyi közösségek számára;

- kohászati hulladék, amely elsősorban salakot, iszapot és port tartalmaz. A nemvasfém-hulladékoknak például magas lehet a nehézfémtartalmuk, ami – ha a kezelés nem megfelelő – káros hatással lehet a környezetre;

- hőerőművekből származó hulladék. A hőerőművekből származó salak és hamu különösen azokban az országokban képezi a hulladékok jelentős részét, amelyekben a hőerőművek nagy mennyiségben használnak gyenge minőségű szenet.

2.8 A hulladéktároló által elfoglalt területek – megfelelő kezelés nélkül – tájképromboló hatással járhatnak a helyi közösségek számára, arról nem is szólva, hogy ezáltal olyan nagy kiterjedésű területek válnak használhatatlanná, amelyeket ezek a közösségek gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból jól tudnának hasznosítani.

3. Az ipari és bányászati hulladékok kezelésének és felhasználásának ösztönzését célzó szakpolitikai és jogi keret

3.1 Az Európa 2020 stratégia, az uniós iparpolitika, [2] az EU erőforrás-hatékonysági stratégiája, [3] a nyersanyagokkal kapcsolatos uniós stratégia, [4] a hulladékkeletkezés megelőzésére és a hulladékok újrafeldolgozására irányuló tematikus stratégia, [5] valamint az EU innovációs stratégiája [6] az alábbiak előmozdítását célozza:

- Európa fenntartható növekedése egy erőforrás-hatékony, környezetbarátabb és versenyképesebb gazdaság révén;

- kevesebb természeti erőforrást felhasználó, és az EU meglévő természeti értékeibe történő beruházásokat növelő technológiák és gyártási módszerek;

- a hulladékgazdálkodási hierarchia teljes körű alkalmazása, mely a következőkön alapul: elsődleges a keletkezés megelőzése, majd előkészítés újrahasznosításra és újrafeldolgozás, energiahasznosítás és végül ártalmatlanítás;

- a szabályozás felülvizsgálata a szolgáltatási és termelő ágazatok erőforrás-takarékosabbá válásának támogatása érdekében, ideértve a jobb újrahasznosítást és a kulcsfontosságú alaptechnológiák kereskedelmi hasznosításának és elterjedésének előmozdítását;

- beruházás a nyersanyag-kitermelő iparágakba olyan, az ásványi anyagokra vonatkozó területhasznosítási politika kialakításával, amelynek része egy digitális földrajzi adatbázis és egy átlátható módszertan az ásványianyag-források azonosítására, illetve ezzel párhuzamosan az újrafelhasználás és a hulladékcsökkentés ösztönzése;

- európai innovációs partnerség a kutatás, fejlesztés és az innovációk piaci bevezetésének felgyorsítására.

3.2 Az első európai hulladékkezelési irányelv az 1970-es évek óta van hatályban. Az 1991-ben közzétett, a hulladékok európai jegyzékét létrehozó 91/156/EK irányelvet a veszélyes hulladékokról szóló 91/689/EK irányelv követte. 2008-ban közzétették a 2008/98/EK irányelvet, amely véleményünk szempontjából különösen fontos, ugyanis 4. cikkének (1) bekezdésében pontosabban meghatározta a hulladékgazdálkodási hierarchiát: a) megelőzés; b) újrahasználatra való előkészítés; c) újrafeldolgozás; d) egyéb hasznosítás, például energetikai hasznosítás; valamint e) ártalmatlanítás. [7]

3.3 A 2006/12/EK irányelv és az 1600/2002/EK határozat az alábbiakat írja elő:

- a még ezt követően keletkező hulladék esetében a veszélyességet csökkenteni kell úgy, hogy az a lehető legkisebb kockázatot jelentse;

- előnyben kell részesíteni a hulladékkeletkezés megelőzését és az újrafeldolgozást;

- az ártalmatlanított hulladék mennyiségét a lehető legkisebbre kell csökkenteni, és az ártalmatlanítást biztonságosan kell végezni;

- az ártalmatlanításra szánt hulladékot a keletkezés helyéhez lehető legközelebb kell kezelni úgy, hogy az ne rontsa a hulladékkezelési műveletek hatásfokát.

3.4 Az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről szóló 2006/21/EK irányelv (amely 2006-ban került elfogadásra, 2008 májusában lépett hatályba, és végrehajtásának értékelését 2012 novemberére tervezik):

- célja annak megelőzése, hogy a már működő vagy új bányákból származó, az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék esetlegesen káros hatással járjon az emberi egészségre és a környezetre;

- kötelezi az üzemeltetőt arra, hogy készítsen olyan hulladékgazdálkodási tervet, amely összhangban van a hulladékhierarchiával: az elsődleges a tájékozódás, azután a megelőzés, majd az újrahasznosítás, az újrafeldolgozás, végezetül pedig a végleges elhelyezés;

- kötelezi a tagállamokat arra, hogy 2012-re nyilvántartásba vegyék a területükön található bezárt és elhagyott, bányászati hulladékokat kezelő létesítményeket, amelyek károsítják vagy károsíthatják a környezetet és az emberi egészséget. [8]

4. Bányászati hulladékok feldolgozása

4.1 Az eddigi jogalkotási javaslatok arra kötelezték a tagállamokat, hogy 2012 májusára vegyék nyilvántartásba azokat a bezárt és elhagyott, ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladékokat kezelő létesítményeket, amelyek hatással lehetnek az emberi egészségre vagy a környezetre, és tegyék közzé ezt a nyilvántartást.

4.2 2004-ben az EU által összeállított PECOmines-tanulmány [9] és a távérzékelés alkalmazásáról készült esettanulmány-jelentés [10] előzetesen felbecsülte, hogy hány telep volt az első kelet-európai tagállamokban közvetlenül a csatlakozásukat követően. A tanulmány azonban semmilyen formában nem mérte fel a telepek fizikai vagy kémiai stabilitását.

4.3 A mai napig nem létezik egész Európára kiterjedő adatbázis a bányászati és más ipari hulladékok helyéről, illetve fizikai és kémiai jellemzőiről. Néhány tagállam (például Spanyolország) a bejegyzett elhagyott és működő hulladéklerakók, gátak és zagytározók számáról és térfogatáról szóló statisztikai adatok alapján már kidolgozott nemzeti terveket a kitermelő iparágakból származó hulladékok kezelésére. [11]

4.4 Egyes tagállamok (pl. a szlovák környezetvédelmi minisztérium) kidolgoztak és bevezettek módszereket a régi meddőhányók és hulladéklerakók biztonságosságának felmérésére, és meghatározták a jelentős szennyezés megelőzése érdekében szükséges kiemelt lépéseket. Nem készült azonban átfogó vizsgálat a bányászati hulladék újrafeldolgozásának jelenlegi gazdaságosságáról. Az, hogy az újrafeldolgozás gazdaságos-e, nagyrészt az érintett ásványok piaci árától függ. Az ilyen felméréseket a tagállamoknak kellene elvégezniük, hogy feltárják a lehetséges kölcsönösen előnyös helyzeteket.

4.5 Az ezekhez a hulladéklerakókhoz és meddőhányókhoz való hozzáférés nemzeti bányászati és földhasználat-tervezési politikák kérdése, azok pedig mind a szubszidiaritási elv hatálya alá tartoznak, és az egyes tagállamok szintjén külön-külön – de a hatásvizsgálattal és a bányászati hulladékkal kapcsolatos uniós jogszabályok és a víz-keretirányelv tiszteletben tartásával – kell kezelni őket.

4.6 Az EU nyersanyag-stratégiája az ásványok iránti kereslet hosszú távú elemzését javasolja, ami alapul szolgálhat ahhoz, hogy a régi meddőhányók és hulladékkezelő létesítmények rehabilitálásának nagyobb gazdasági jelentőséget tulajdonítsanak.

4.7 A hulladékkezelő létesítmények és a meddőhányók gazdasági ösztönzéssel vagy anélkül történő újrahasznosítása az alábbi előnyökkel járhat: munkahelyteremtés, a környezet minőségének javítása, jobb szociális és életkörülmények az érintett közösségek számára, illetve mindenekelőtt szebb tájkép, és a szennyezés veszélyének megszűnése.

4.8 A bezárt és elhagyott bányászatihulladék-kezelő létesítmények kezelése során számos megfontolásnak kell megfelelni:

- A biztonságra, az egészségre kockázatot jelentő, a környezetet esetlegesen szennyező vagy gazdasági értéket képviselő, bezárt és elhagyott bányászatihulladék-kezelő létesítmények kezelésének a jelenlegi gazdasági környezetben kiemelt jelentőséget kell tulajdonítani, és az arra vonatkozó engedélyeket gyors és körültekintő módon kell kiadni; a korábbi üzemeltetők felelősségével kapcsolatos kérdéseket a beruházások ösztönzése érdekében meg kell oldani. [12]

- A biztonságra, az egészségre kockázatot jelentő, a környezetet esetlegesen szennyező és gazdasági értéket nem képviselő bezárt és elhagyott bányászatihulladék-kezelő létesítmények kezelése közfinanszírozást igényelhet. [13]

- A biztonságra, az egészségre kockázatot nem jelentő, a környezetet nem szennyező, de gazdasági értéket képviselő bezárt és elhagyott bányászatihulladék-kezelő létesítmények rehabilitálását lehetővé kell tenni, és a korábbi üzemeltetők felelősségével kapcsolatos kérdéseket a beruházások ösztönzése érdekében meg kell oldani.

4.9 A régi, túlterhelt hulladéklerakók átalakításához és rehabilitálásához szükséges technológia részben rendelkezésre áll, még további kutatásokra lenne azonban szükség. A nyersanyagokra vonatkozó európai innovációs partnerség eszköz lehetne a kutatás ösztönzésére ezen a területen, és akár finanszírozást is biztosíthatna egy kísérleti projekt számára. Az ezzel kapcsolatos szakértelem világszínvonalúvá válhatna, és úgy Európában, mint világszerte fel lehetne használni (mint például a német újraegyesítés után Kelet-Németországba átadott technológiák esetében). A további technológiák és technikák kapcsán végzett kutatás az európai iparág kiválósági területe lehetne.

4.10 A bányászati ágazatban az elérhető legjobb hulladékkezelési technikákat ismertető dokumentum csupán igen röviden utal az elérhető legjobb technológiáknak a hulladékszétválasztásra való használatára azzal a céllal, hogy a bányameddőket és más hulladékokat a jövőben jobban lehessen újra feldolgozni.

4.11 Az európai strukturális alapok kulcsfontosságú szerepet töltenek be, és már most jelentős összegeket ruháznak a kutatásba és az innovációba. A jelenlegi (2007–2013 közötti) finanszírozási periódusra mintegy 86 milliárd eurót irányoztak elő. Ennek az összegnek nagy részét továbbra sem költötték el, és a keretet hatékonyabban kellene felhasználni az innováció, valamint az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérése érdekében.

4.12 Az uniós strukturális alapokat a múltban már használták olyan esetekre, amikor az új regionális infrastruktúra kifejlesztését össze lehetett kapcsolni a régi ipari és bányászati régiók megtisztításával és helyreállításával. A legsikeresebb kezdeményezések összekapcsolják a régi meddőhányók és hulladéklerakók rehabilitálását egy új bánya megnyitásával, ami – a legtöbb esetben – a méretgazdaságosság miatt javítja a gazdaságosságot.

4.13 A mai napig az uniós finanszírozásnak csupán elenyésző részét fordították az Európai Unió ipari és bányászati hulladékainak gazdasági és környezetvédelmi célú feldolgozására és hasznosítására. Egyes európai kezdeményezések és projektek – például a fenntartható ásványi erőforrásokkal foglalkozó Európai Technológiai Platform, az EU ProMine projektje és az EuroGeoSource – részesülnek az Európai Bizottság pénzügyi támogatásában, és várhatóan ezek a projektek eredményeket hoznak az innovatív technológiák, az ásványi ismeretek és a bányászati hulladékkal kapcsolatos adatbázis terén.

5. Kohászati hulladék. Az ipari hulladék fogalma. Környezetvédelmi kihívások. Gazdasági és szociális lehetőségek.

5.1 Az ipari szennyezőanyag-kibocsátások fogalma az idők során nem sokat változott, abban az értelemben, hogy továbbra is érvényes az "ami nem termék, az hulladék" filozófia. Az újabb környezetvédelmi politikák ("Zéró hulladék") és a nyersanyaghiánnyal kapcsolatos gazdasági problémák hatására azonban az ipari tevékenység "termékének" fogalma jelentős felülvizsgálatra szorulhat.

5.2 Ma az összetett ipari tevékenységek során nem annyira egyetlen termék előállítására törekednek, hanem inkább arra, hogy több "társterméket" nyerjenek. [14] A kohókból kikerülő salakot például ma a cementgyártásban számos cementkeverék fontos alkotórészeként használják fel. [15]

5.3 A jelenleg hatályban lévő európai jogszabályok szerint egy eljárás a termék mellett csupán melléktermékeket eredményezhet, társtermékeket nem. Ez azt jelenti, hogy a mellékterméket, ha a fő ciklusban nem kerül feldolgozásra, selejtnek tekintik, amely esetleg újrafelhasználható, és amelyre a hulladékra vonatkozó valamennyi előírás alkalmazandó.

5.4 A probléma valójában nem a kifejezés meghatározásával van (a mellékterméket és a társterméket azonosnak lehet tekinteni), hanem azokkal a korlátozásokkal, amelyeket a jog ma a melléktermékek vonatkozásában előír. A 2008/98/EK irányelv 5. cikke szerint a mellékterméknek a következő négy követelményt kell kielégítenie: (a) az anyag vagy a tárgy további felhasználása biztosított; (b) az anyag vagy a tárgy további, a szokásos ipari gyakorlattól eltérő feldolgozás nélkül, közvetlenül felhasználható;(c) az anyagot vagy tárgyat valamely előállítási folyamat szerves részeként állítják elő; a további használat jogszerű, azaz a konkrét használat tekintetében az anyag vagy a tárgy megfelel a termék adott használatára, valamint a környezet- és az egészségvédelemre vonatkozó összes követelménynek, és nincsenek a környezetet és az emberi egészséget általánosan károsító hatásai.

5.5 A kohászati ipar lerakókban elhelyezett hulladékában sokféle káros anyag lehet, például nehézfémek, olyan vegyületek formájában is, amelyeket nem lehetett felhasználni a "termék" előállításához. Ezek az anyagok [16] emellett lerakóban történő elhelyezés esetén a 2006/12/EK irányelv alapján sokszor előzetes kezelést igényelnek.

5.6 Ha egy másodlagos terméket társterméknek tekintenek, az azt jelenti, hogy kezelést és/vagy feldolgozást lehet végezni magában a főüzemben (mint jelenleg) vagy erre a célra kialakított, a társtermék olyan új termékké való átalakítását célzó rendszerekben, amely termék korlátozások nélkül piacra vihető, mindössze a társterméket kell bejelenteni. Jelenleg ez csak a 2006/12/EK irányelv alapján hulladék feldolgozására jogosult vállalatok és létesítmények számára lehetséges.

5.7 Környezeti szempontból a fő előny az, hogy így kisebb mértékű a talaj károsodása és a táj képének leromlása – becslések alapján minden egymillió tonnányi acélsalak (a szénacélgyártásból származó salak inertizálható) elhelyezéséhez mintegy 900000 m3-nyi hulladéklerakó-térfogat szükséges. Emellett ugyanilyen térfogatú adalékanyag kifejtését is el lehetne kerülni. [17] Az újrafelhasználást célzó inertizáció után a második előny a környezetbe történő károsanyag-kibocsátás (por, fémkimosódás) csökkenése.

5.8 Társadalmi és gazdasági szempontból a kohászati hulladék kezeléséhez és újrahasznosításához kapcsolódó tevékenységek olyan, innovatív tevékenységek, amelyekhez a környezeti hatások minimalizálása és a költségek csökkentése érdekében a közvetlen munkaráfordítás mellett kutatás-fejlesztési tevékenységekre is szükség van. Ezen a területen 2010-ben, az Egyesült Királyságban született egy érdekes tanulmány, amely feltárta, hogy a munkáltató részéről milyen kompetenciákra van szükség a települési- és iparihulladék-gazdálkodáshoz és e hulladékok kezeléséhez. [18]

6. Hőerőművekből származó hulladék – a szén elégetése révén keletkező termékek hasznosítása

6.1 A szén fontos erőforrás, amely a természetben nagy mennyiségben rendelkezésre áll. 2008-ban a világ teljes kőszéntermelése 579 Mt, teljes barnaszéntermelése pedig 965 Mt volt. [19] A szén a világ elsődleges energiaszükségletének 27 %-át elégíti ki, áramtermelésének pedig 41 %-át adja. Az áramtermelésben a szén jelentősége világszerte tovább nő: 2030-ra a világ áramtermelésének 44 %-a szénen alapul majd. A jelenlegi kitermelési szintek mellett az igazolt szénkészletek a becslések szerint még 119 évig tartanak ki. [20]

6.2 A szén áram- és hőtermelés céljából történő elégetése után hatalmas hulladékmennyiségek maradnak vissza, amelyek nagy problémát jelentenek a világ és az EU azon közösségei számára, ahol az ilyen típusú hulladék keletkezik, illetve ahol azt elhelyezik. Az Egyesült Államok, Németország, az Egyesült Királyság és más országok vállalatai és kutatóintézetei 1945 óta foglalkoznak azzal, hogy megtalálják az ilyen, "a szén elégetése során visszamaradó anyagok" kategóriába sorolható hulladékok hasznosítási módjait. Mindenekelőtt a következő anyagok tartoznak ide: pernye, fenékhamu, kazánsalak, fluidágyas tüzelésből származó hamu, a félszáraz füstgáztisztítás során keletkező abszorpciós termék, a füstgáz-kéntelenítés során keletkező gipsz.

6.3 A szénhamuval foglalkozó amerikai szövetséget (American Coal Ash Association, ACAA) 1968-ban kereskedelmi szervezetként alapították az Egyesült Államokban, a széntüzelésű erőművekből származó hulladék újbóli felhasználásának céljával. A szövetségnek az volt a feladata, hogy fejlessze a szén elégetése során visszamaradó anyagok kezelésének és felhasználásának a környezetbarát, műszakilag megalapozott, kereskedelmileg versenyképes és a globális közösséget segítő módjait. [21]

6.4 Az ACAA számításai szerint az Egyesült Államokban 1966 és 2008 között a szén elégetése során visszamaradó anyagok mennyisége mintegy 25 Mt-ról 135 Mt körüli értékre, ebből a hasznosított mennyiség pedig 5 Mt-ról 55 Mt-ra nőtt.

6.5 2007-ben a szén elégetése során visszamaradó anyagokkal foglalkozó európai szövetség (European Coal Combustion Products Association, ECOBA) [22] az EU-27-ben évente keletkező ilyen anyagok mennyiségét több mint 100 millió tonnára, ebből az EU-15-ben termelődő mennyiséget 61 millió tonnára becsülte, amelyből 68,3 %-ot tesz ki a pernye, 17,7 %-ot a füstgáz-kéntelenítés során keletkező gipsz, 9,4 %-ot a fenékhamu, 2,4 %-ot a kazánsalak, 1,5 %-ot a fluidágyas tüzelésből származó hamu és 0,7 %-ot a félszáraz füstgáztisztítás során keletkező abszorpciós termékek.

6.6 A szén elégetése során visszamaradó anyagokra épülő termékek potenciális felhasználói világszerte, de Európában sem rendelkeznek kellő információkkal ezeknek az új anyagoknak és termékeknek a tulajdonságairól és előnyeiről. Eddig az Egyesült Államok ipara volt a legnagyobb termelőjük és fogyasztójuk, amelyet néhány európai ország, például Németország és az Egyesült Királyság követett. Ez a helyzet változóban van: olyan országok válnak majd a legfőbb termelőkké és fogyasztókká, mint Kína vagy India. [23]

6.7 A széntüzelésű erőművek hulladékainak hasznosításából eredő környezeti előnyök:

- jobb minőségű környezet a széntüzelésű erőművek körül,

- a természeti erőforrások megőrzése,

- kisebb energiaszükséglet és alacsonyabb üvegházhatásúgáz-kibocsátás,

- kisebb lerakóterület.

6.8 A szén elégetése során visszamaradó anyagok jelenlegi alkalmazásai:

- cement- és betongyártás – a pernye kötőanyag a betonban, [24]

- veszélyes hulladékok szilárddá alakítása és stabilizálása,

- a fenékhamu felhasználása útépítési célú aszfaltkeverékekben,

- a füstgáz-kéntelenítés során keletkező gipsz felhasználása a mezőgazdaságban,

- cenoszférák (üreges pernyerészecskék) vagy fémek kivonása – a cenoszférákat könnyűbetonhoz, szerkezeti anyagokhoz vagy ultrakönnyű kompozit anyagok szintéziséhez lehet felhasználni; autóipari és repülési alkalmazások, gumiabroncsok, festékek és bevonatok, padlók, kábelek, csövek, építőipari és háztartási alkalmazások,

- talajvédelem és felhagyott bányák rekultivációja,

- a fenékhamut téglák és klinkertéglák gyártásához használják, a porszénhamu tégla nem igényel kemencében történő égetést, és magas százalékarányban képes felvenni újrahasznosított anyagokat,

- germánium visszanyerése a szénpernyéből,

- új festékek és más környezetvédelmi alkalmazások kidolgozása – a szén elégetése során visszamaradó anyagok felhasználásával előállított festékek víznek, savaknak és szerves oldószereknek ellenállóak,

- fahelyettesítő anyagok,

- pernye alkalmazása a szennyvízkezelésben, olyan nehézfémek esetében, mint például a kadmium vagy a nikkel,

- a toxikus pernye autóipari fémhabokká való alakítására irányuló kutatások.

6.9 Európában – néhány ország, például Hollandia vagy Németország kivételével – nagy mennyiségű pernye kerül hulladéklerakóba vagy alacsony értékű alkalmazásokban felhasználásra. Ennek oka az, hogy az EU-ban a hamu minősége nem mindig megfelelő a magasabb értékű alkalmazásokhoz, de emellett az is, hogy a szén égetése során visszamaradó anyagok különféle alkalmazásokban való hasznosításáról kevés információ áll rendelkezésre, és azt nem is nagyon népszerűsítik. A jövőben – a széntüzelésű erőművek által betartandó környezetvédelmi követelmények miatt, illetve amiatt, hogy az iparág törekszik a szén hatékony és környezetbarát módon történő elégetésére – a pernye minősége várhatóan javulni fog.

6.10 Több tanulmányra és kutatásra van szükség ahhoz, hogy megértsük a szén égetése során visszamaradó anyagok felhasználását befolyásoló tényezőket. Célul kellene kitűzni ezeknek a termékeknek az intelligens felhasználását, ehhez pedig innovatív gazdasági, menedzsment- és logisztikai megoldásokra van szükség, s emellett egy teljesítményalapú pernyeosztályozási rendszerre és kutatás-fejlesztési programokra annak érdekében, hogy javítsuk a szén égetése során visszamaradó anyagok új, innovatív anyagokká való átalakításának folyamatát, és bővítsük a pernyében lévő cenoszférák összetételéről, morfológiájáról és struktúrájáról meglévő tudásunkat.

6.11 Amiatt, hogy a szén égetése során visszamaradó anyagok jogi szempontból hulladéknak minősülnek, olyan akadályok merülnek fel, amelyek visszatartó erőt jelentenek a széntüzelésű erőművekben keletkezett maradékok hasznosításával szemben. A jelenlegi osztályozás egy harmonizált hulladéklista, amelyet az új ismeretek és kutatási eredmények alapján felül lehet vizsgálni. A szén égetése során visszamaradó azon anyagok, amelyek nem tartoznak a hulladékokra vonatkozó jogszabályok hatálya alá, így a REACH rendelet hatálya alá kerülhetnek.

Kelt Brüsszelben, 2011. október 26-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan Nilsson

[1] Például Romániában – a gazdaságért, kereskedelemért és üzleti környezetért felelős minisztérium szerint – 77 helyen, összesen 340 millió köbméter térfogatú, 1700 hektár felületű területen gyűjtik a bányameddőt, és 675 bányászati hulladéklerakó van, melyek össztérfogata 3,1 milliárd köbméter, összfelszíne pedig 9300 hektár.

[2] COM(2010) 614.

[3] COM(2011) 21.

[4] COM(2011) 25.

[5] A legutóbbi, COM(2011) 13. számú jelentés.

[6] COM(2010) 546 végleges.

[7] Nem rendelkezik azonban arról, hogy átvétele vagy a lerakóban való tényleges elhelyezése után "csökkenteni kell a hulladék veszélyességét".

[8] A tagállamoknak e feladatuk elvégzésében történő támogatása érdekében a közelmúltban útmutató dokumentum készült a nyilvántartások készítéséről.

[9] G. Jordan és M. D’Alessandro: Mining, Mining Waste and Related Environmental Issues: Problems and Solutions in Central and Eastern European Candidate Countries; PECOMINES, JRC 2004 (EUR 20868 EN).

[10] A.M. Vijdea, S. Sommer, W. Mehl: Use of Remote Sensing for Mapping and Evaluation of Mining Waste Anomalies at National to Multi-Country Scale, PECOMINES, JRC 2004 (EUR 21885 EN).

[11] Plan Nacional de Residuos de Industrias Extractivas 2007–2015, amely szerint Spanyolországban 988 bejegyzett bányászati zagytározó és gát van, amelyek összes térfogata 325878800 köbméter, az 1983 és 1989 közötti időszakban képződött bányameddő teljes térfogata pedig 1375673315 köbméter volt. Az összes meddőhányó 47,2 %-a elhagyott.

[12] A felelősséggel kapcsolatos problémák megoldási módjaihoz érdekes modellt szolgáltat az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynökségének "Irgalmas szamaritánus" (Good Samaritan) kezdeményezése.

[13] Ennek csak elhagyott telepekre kellene vonatkoznia, amelyek kapcsán nem azonosítható felelősségre vonható üzemeltető.

[14] Ebben az elgondolásban valójában nincs semmi új, csupán az iparra alkalmaz egy, a mezőgazdaságban általános koncepciót, ahol a szerves hulladékot trágyaként újra szétterítik a talajban, vagy tüzelőanyagként használják fel.

[15] Az EN 197-1 európai cementszabvány kilencféle cement-alkotóelemet sorol fel. A kohósalakot 6 és 95 súlyszázalék közötti arányban alkalmazzák.

[16] Például az ívkemencékből kikerülő por (a szénacélgyártás nyomán az EU-27-re vonatkozó becslés szerint több mint 1,2 Mt keletkezik) vasat (10–40 %-ban), de cinket (21–40 %-ban), ólmot (akár 10 %-ban), továbbá kadmiumot és rezet (0,7 %-ig) is tartalmaz. A salak (a konverteres és ívkemencés szénacélgyártás nyomán az EU-27-ben a becslések szerint 27 Mt-nyi) tartalmazhat acélcseppeket (10 %-ig), továbbá vas- (10–30 %-ban), mangán- (3–9 %-ban) és króm-oxidokat (1–5 %-ban).

[17] A becslések szerint az EU-27 országokban évente keletkező 27 Mt hulladék egy Milánó alapterülete kétszeresének megfelelő, 20 méter magas objektumot töltene meg.

[18] http://www.viridor.co.uk/news/recycling-waste-industry-labour-market-investigation-published/

[19] A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) 2008-as jelentése.

[20] World Coal Association [Szén Világszervezet].

[21] Az ACAA weboldala szerint a szövetség emellett kutatást és felméréseket is végez, jelentéseket és iparági dokumentumokat készít, és szakismereteivel áll rendelkezésre a szénhamu, a kazánsalak és a füstgáz-kéntelenítés során keletkező anyagok újrafelhasználása terén. Japánban is van egy hasonló szervezet, a Centre for Coal Ash Utilisation [Szénhamu-hasznosítási Központ].

[22] Az ECOBA-t 1990-ben alapították. Ma tevékenysége az EU-27-ben a szén elégetése során visszamaradó anyagok 86 %-ára terjed ki.

[23] India energiaszükséglete például 2020-ra várhatóan 260000 MW körül lesz, amelynek mintegy 70 %-át állítják majd elő szénből. A széntüzelésű erőművekben a szén elégetése során 273 Mt anyag marad majd vissza.

[24] Az ACAA szerint az Egyesült Államokban gyártott beton több mint felébe kevertek pernyét.

--------------------------------------------------