[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2010.9.24.

COM(2010) 501 végleges

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

A 2006. évi POSEI-reform hatásairól szóló első jelentés

TARTALOMJEGYZÉK

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK A 2006. évi POSEI-reform hatásairól szóló első jelentés 1

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK A 2006. évi POSEI-reform hatásairól szóló első jelentés 3

1. Bevezetés 3

2. Előzmények és a rendszer fő elemei 3

3. A jelentés jogalapja 6

4. A 2006. évi reform hatásai 6

4.1. Programozási és partnerségi megközelítés 6

4.2. Egyedi ellátási szabályok 7

4.2.1. Az alapvető termékekkel való ellátás garantálása 7

4.2.2. A többletköltségek ellentételezése 7

4.2.3. Az előnyök megjelenése a végfelhasználók szintjén 7

4.2.4. A feldolgozott termékek továbbszállítása és a versenytorzulás 7

4.2.5. A mezőgazdasági tevékenységek fenntartása és fejlesztése 8

4.3. A helyi termelés támogatása 8

4.3.1. A helyi mezőgazdasági termelés fenntartása és fejlesztése 8

4.3.2. Minőségi termelés 9

5. Pénzügyi végrehajtás 9

6. A POSEI rendszer 2006-ot követő végrahajtásának vizsgálata 10

7. A kereskedelem terén a 2006. évi reformot követően bekövetkezett változások 10

7.1. A gazdasági partnerségi megállapodások 10

7.2. A WTO és a kétoldalú kereskedelmi megállapodások 11

8. Javító célzatú javaslatok 12

8.1. Az uniós jogszabályokat érintő javasolt módosítások 12

8.2. Ajánlások a tagállamok számára 13

9. Következtetések 14

SEC(2010) 1093

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

A 2006. évi POSEI-reform hatásairól szóló első jelentés

BEVEZETÉS

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 349. cikke megállapítja a legkülső régiók egyedi gazdasági és társadalmi strukturális helyzetét, amelyet ezek távoli fekvése, szigetjellege, kis mérete, kedvezőtlen domborzati és éghajlati viszonyai és néhány terméktől való gazdasági függése súlyosbít. E tényezők állandósága és együttes hatása súlyosan hátráltatja e régiók fejlődését.

Az EUMSz. 349. cikke jelenleg három tagállam kilenc régióját sorolja fel, amelyek a következők:

- Franciaországban: Guadeloupe, Francia Guyana, Martinique, Réunion, Saint Barthélemy és Saint Martin;

- Portugáliában: Azori-szigetek és Madeira; valamint

- Spanyolországban: Kanári-szigetek.

E régiókra vonatkozóan, tekintettel azok egyedi sajátosságaira és korlátaira, egyedi intézkedéseket kell elfogadni. Ezen intézkedések célja különösen az, hogy meghatározzák a Szerződések – így a közös politikák – alkalmazásának feltételeit ezekben a régiókban.

A közös agrárpolitika (KAP) keretében a legkülső régiók igénybe vehetik a helyi termelés és az alapvető termékekkel való ellátás támogatására irányuló egyedi rendszert: a POSEI ( a távoli fekvéssel és szigetjelleggel összefüggő támogatási programok ) rendszert.

ELőZMÉNYEK ÉS A RENDSZER Fő ELEMEI

A legkülső régiók támogatására irányuló egyedi programok létrehozását első alkalommal az Európai Parlament említi a francia tengerentúli területekkel foglalkozó 1987. évi állásfoglalásában[1]. Az állásfoglalás szerint e területek helyzetének súlyossága indokolja és elengedhetetlenné teszi a gazdasági és társadalmi fejlődés elősegítésére irányuló, több ágazatot érintő intézkedések meghozatalát.

A legkülső régiók számára megállapított egyedi mezőgazdasági intézkedések bevezetésére 1991-ben Franciaország tengerentúli megyéinek (POSEIDOM)[2] esetében, majd 1992-ben a Kanári-szigetek (POSEICAN)[3], valamint Madeira és az Azori-szigetek (POSEIMA)[4] vonatkozásában került sor.

E célból megállapításra kerültek a POSEI rendszer fő eszközei:

1. Az egyedi ellátási szabályok , amelyek célja a mindennapi szükségletet kielégítő alapvető élelmiszerek előállításához vagy feldolgozásához szükséges termékekkel való ellátás költségeinek enyhítése azáltal, hogy a közvetlenül harmadik országokból behozott termékekre vámmentességet állapítanak meg vagy a Közösség többi részéből származó termékekre támogatást nyújtanak a helyi igényekhez igazodó mértékben.

2. A helyi mezőgazdasági termelést elősegítő intézkedések, amelyeknek a célja egyes termékek fenntartása vagy fejlesztése az e termékek előállítására, feldolgozására és/vagy forgalmazására irányuló vagy az érintett ágazatok szerkezetét érintő támogatások nyújtásával;

3. Kísérő intézkedések:

4. a KAP-nak a legkülső régiók sajátosságaihoz való hozzáigazítását célzó egyedi rendelkezések;

5. a strukturális intézkedésekre alkalmazandó eltérések;

6. embléma létrehozása a legkülső régiókból származó termékek ismertségének fokozása céljából;

7. állat- és növény-egészségügyi intézkedések.

2001-ben sor került a POSEI rendszer reformjára[5]. A reform keretében az egyedi ellátási szabályok módosultak: bevezetésre kerültek az „előzetes ellátási mérlegek” (az egyedi ellátási szabályok hatálya alá tartozó termékek listája), valamint megváltozott az egyedi ellátási szabályok alapján nyújtott támogatás kiszámításának módszere, amely ezentúl az export-visszatérítés helyett a legkülső régiók távoli, elszigetelt elhelyezkedéséből és kis méretéből adódó „többletköltségeken” alapult. A reform továbbá a helyi mezőgazdasági termelést elősegítő új intézkedéseket is bevezetett, fennálló intézkedéseket módosított és a rendszert hozzáigazította az új vidékfejlesztési rendelethez[6].

A POSEI újabb reformjára 2006-ban került sor, amelyet elsősorban az alábbiak tettek szükségessé:

8. Annak a COM(2004)343 bizottsági közleménynek[7] a közzététele, amely a legkülső régiókra vonatkozóan stratégiát fogalmazott meg az ezen régiók rendelkezésére álló uniós források jobb koordinálása és ad-hoc intézkedések bevezetése céljából.

9. A 2003. évi KAP-reform (a mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerekről szóló 1782/2003/EK tanácsi rendelet[8]), amely kifejezésre juttatta a KAP irányváltását és megnyitotta az utat a POSEI hivatkozási alapjául szolgáló közös piacszervezés reformja felé.

10. Annak a programok kezelésében megmutatkozó rugalmatlanságnak a felismerése [COM (2004)687], amely nem tette lehetővé az ellátási mérlegek és a helyi mezőgazdasági termelést elősegítő intézkedések megfelelően gyors kiigazítását az érintett területek szükségleteinek megfelelően, valamint megnehezítette a részvételen alapuló megközelítés érvényesülését.

A korábban említett három rendelet helyébe egyetlen jogszabály lépett: az Unió legkülső régiói részére egyedi mezőgazdasági intézkedések megállapításáról szóló 247/2006/EK tanácsi rendelet[9].

A rendszer alapvető célkitűzései és fő eszközei a 2006. évi reform során nem változtak. A reform legfontosabb újítása az, hogy bevezeti a programozási megközelítést, és a helyi igényekhez igazodó programok kialakításának és módosításának, valamint ezek irányításának és nyomonkövetésének felelősségét a tagállamokra ruházza. Az újítás célja az volt, hogy az egyedi ellátási szabályok és a helyi mezőgazdasági termelést elősegítő intézkedések irányításában magasabb szintű rugalmasság érvényesüljön, valamint egyszerűsödjön az azok módosítására vonatkozó eljárás.

Elfogadása óta a 247/2006/EK tanácsi rendelet több alkalommal módosult, hogy tekintetbe vegye a 2006. évi cukor- és banánpiaci reformot, a KAP állapotfelmérését (a korábban az 1782/2003/EK tanácsi rendelet alapján kezelt közvetlen támogatási intézkedéseknek megfelelő költségvetési források átcsoportosítása a POSEI rendszerbe), valamint a közvetlen támogatások 2007-ben és 2008-ban történt egyéb átcsoportosításait[10].

Az említett módosítások a POSEI-előirányzatok fokozatos növekedésével jártak, ahogy azt az alábbi táblázat is mutatja (a 247/2006/EK tanácsi rendelet 23. cikke):

PT | 77,9 | 86,98 | 87,08 | 87,18 | 106,21 |

ES | 127,3 | 268,4 | 268,4 | 268,4 | 268,42 |

ÖSSZESEN | 331,8 |617,98 |624,88 |628,58 |653,04 | | A POSEI programok a legkülső régiók esetében jelenleg a KAP első pillérének felelnek meg.

A JELENTÉS JOGALAPJA

A 247/2006/EK tanácsi rendelet 28. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy „legkésőbb 2009. december 31-ig, és azután ötévente a Bizottság általános jelentést nyújt be az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz az e rendelet keretében végzett tevékenység hatásáról, és szükség esetén a jelentéshez javaslatokat csatol” .

Mivel a POSEI rendszer reformjának végrehajtására az eredetileg tervezettnél (2006 vége – 2007 közepe) később került sor, az előbbiekben említett első jelentés benyújtása 2010-re tolódott, hogy a reform kezdeti hatásainak értékeléséhez elegendő információt lehessen összegyűjteni.

E jelentés figyelembe veszi különösen az alábbiakat: a programok pénzügyi végrehajtása a 2009-es pénzügyi év végével bezárólag, az érintett piacokkal kapcsolatos adatok 2009-ig, valamint a POSEI keretében 2001 óta végrehajtott intézkedések értékeléséről szóló, a Bizottság megbízásából az Oréade–Brèche tanácsadó által készített elemzés, amely a 2010. februári közzététel óta megtalálható az alábbi internetes címen: http://ec.europa.eu/agriculture/eval/reports/posei/index_fr.htm

A 2006. ÉVI REFORM HATÁSAI

Programozási és partnerségi megközelítés

A tagállamok és a piaci szereplők részéről egyaránt kedvező fogadtatást kapott, hogy a programok meghatározása terén megnövekedett a nemzeti és regionális hatóságok felelőssége és hatásköre, valamint hogy az intézkedések meghatározásába bevonták az érdekelteket.

Különösen pozitív visszhangot kapott az a megnövekedett rugalmasság, amelyet a programoknak a valós helyi igényekhez való fokozatos hozzáigazítására irányuló éves módosítások jelentenek. Tekintettel az e régiókra jellemző piaci és éghajlati kockázatokból adódó instabilitásra, az említett rugalmasság lehetővé teszi a támogatási intézkedések gyors hozzáigazítását az egyes területekre jellemző valós követelményekhez.

Az értékelő tanulmányból kiderül, hogy a reformnak köszönhetően az igazgatás hatékonyabb lett (a megnövekedett költségvetés következtében érvényesülő méretgazdaságossági hatás).

A nagyobb szintű partnerség azonban nem járult hozzá az adminisztratív terhek csökkentéséhez: a programozási megközelítés hatására mind a nemzeti/regionális hatóságok, mind a Bizottság szolgálatainak terhei növekedtek.

Egyedi ellátási szabályok

Az alapvető termékekkel való ellátás garantálása

Az értékelő tanulmány szerint az egyedi ellátási szabályok jól megfelelnek a tagállamok/legkülső régiók által kiválasztott termékekkel kapcsolatos igényeknek. E szabályok e termékek tekintetében a következő fontos szerepet töltik be:

11. A raktárkészletek révén garantálják a rendszeres ellátást.

12. Versenyhelyzetet teremtenek a hasonló behozott termékek viszonylatában és így kedvező befolyást gyakorolnak az árstabilitás szempontjából.

13. Fenntartják a helyi termelési struktúrákat azáltal, hogy:

14. támogatják a helyi állattenyésztés jövedelmezőségét,

15. biztosítják a helyi élelmiszeripar életképességét.

A többletköltségek ellentételezése

A többletköltségeket a tagállamok különböző megközelítések mentén határozták meg. Az értékelő tanulmány következtetése az volt, hogy az egyedi ellátási szabályok valamennyi kiválasztott termék esetében lehetővé teszik a többletköltségek ellentételezését.

Az egyedi ellátási szabályok költségvetéséből – amelyre éves felső határok vonatkoznak – elsősorban a szállítási költségek ingadozásából kifolyólag az egyes évek során nem lehet a többletköltségek azonos százalékát fedezni.

Az előnyök megjelenése a végfelhasználók szintjén

Az értékelő tanulmány rámutatott arra, hogy az előnyök csak bizonyos esetekben érvényesültek a végfelhasználók szintjén is. Más esetekben ezt nehezebb megállapítani. Általánosságban elmondható, hogy az egyedi ellátási szabályok által nyújtott előnyök végfelhasználók szintjén való érvényesülését bonyolult ellenőrizni, különösen az olyan termékekek esetében, amelyek bekerülnek a feldolgozási láncba. Az ellenőrzés az érintett tagállamok feladata, megfelelő felügyeleti rendszerek létrehozásával.

A feldolgozott termékek továbbszállítása és a versenytorzulás

A 247/2006/EK tanácsi rendelet (4) preambulumbekezdése értelmében az egyedi ellátási szabályok hatálya alá tartozó mennyiségek a legkülső régiók ellátási igényeire korlátozódnak annak érdekében, hogy a belső piac megfelelő működése ne gyengüljön, valamint az érintett termékek esetében ne okozzák a kereskedelem torzulását. Ezért tilos e termékeknek a legkülső régiókból történő továbbszállítása vagy kivitele. E termékek továbbszállítása vagy kivitele megengedett azonban abban az esetben, ha az egyedi ellátási szabályokból eredő előnyöket visszatérítik, vagy a feldolgozott termékek esetében akkor, ha az a regionális kereskedelem vagy az említett rendelet 4. cikke szerinti hagyományos kereskedelem lehetővé tétele céljából történik.

A hagyományos mennyiségek az 1989 és 1991 közötti átlagos kereskedelmi forgalom alapján kerültek meghatározásra, vagyis még a POSEI rendszer elindítását megelőzően. A Bizottság álláspontja szerint nincs szükség a hagyományos mennyiségek felülvizsgálatára. A mennyiségek megváltoztatása ugyanis ellentétes lenne a rendszer azon célkitűzésével, hogy az ellátást a helyi igények szintjére korlátozza, és ezáltal a kereskedelem torzulásához vezethet. Ösztönözni kellene ugyanakkor az egyedi ellátási szabályok hatálya alá tartozó feldolgozott termékek kereskedelmét a legkülső régiók között.

A mezőgazdasági tevékenységek fenntartása és fejlesztése

Az egyedi ellátási szabályok lényeges szerepet töltenek be a helyi termelési struktúrák megőrzésében azáltal, hogy:

- támogatják a helyi állattenyésztés jövedelmezőségét,

- biztosítják a helyi élelmiszeripar életképességét.

Az egyedi ellátási szabályok következésképpen lehetővé teszik további munkahelyek teremtését a helyi mezőgazdaságban és élelmiszeriparban.

A bizonyos legkülső régiók egyes termékkel (például a Kanári-szigetek és Madeira hússal és tejtermékekkel) való ellátására nyújott támogatás szintje azonban versenyhelyzetet teremt az helyben előállított ugyanezen termékekkel, aminek következtében a helyi termelés nem tud fejlődni. A tagállamok felelnek azért, hogy a források megfelelőbb elosztása révén a helyi termelés elsőbbséget élvezzen.

A helyi termelés támogatása

A helyi mezőgazdasági termelés fenntartása és fejlesztése

A POSEI rendszer, amely igazodik a legkülső régiók sajátságaihoz, mindenképpen alapvető legalább a mezőgazdasági tevékenységek visszafejlődésének feltartóztatásában. Ahogy az értékelő tanulmány is jól mutatta, a rendszer hozzájárul a legtöbb termelési ágazat fenntartásához, sőt, egyes ágazatok esetében a továbbfejlesztésükhöz. A POSEI rendszer keretében támogatott számos ágazat jövedelmezőségének és versenyképességének javulásához kiegésztő vidékfejlesztési intézkedések is hozzájárultak.

A POSEI reformja óta gyakorlatilag az összes termelő jövedelme megnövekedett.

A POSEI keretében hozott intézkedések összességében nagyon hatékonynak bizonyultak az olyan termékekeket exportáló ágazatokbanban, mint a banán a főbb termelőterületek esetében (Kanári-szigetek, Guadeloupe és Martinique) és a cukor (Guadeloupe, Martinique és Réunion). Ezek az ágazatok jelentős támogatásban részesülnek, de – ahogy arra a tanulmány is rámutat – cserében a termelés és a jövedelem szintjének fenntartásában szép eredményeket érnek is el.

Az állatenyésztési ágazatban a hús - és a tej termelés növekedett Réunion szigetén és az Azori-szigeteken. A hús- és a tejágazat azonban nem ért el ilyen pozitív eredményeket az összes legkülső régióban. A Madeira-szigeteken és a Kanári-szigeteken például ezen ágazatok nem bizonyultak különösebben eredményesnek.

Nehézségeket állapítottak meg Franciaország tengerentúli megyéiben a zöldség - és gyümölcs ágazatban, ahol a támogatásban részesülők számát (különösen Guyana esetében) korlátozta az az előírás, hogy a támogatásban csak a csoportosulásba tömörülő termelők részesülhettek; valamint az ágazat exportra szánt egyéb termékei közül az Azori-szigeteken az ananászt , a Kanári-szigeteken pedig a paradicsomot érintették a nehézségek.

A banán ágazatban jelentős javulás volt tapasztalható, amely megnövekedett jövedelmezőség, valamint a termelékenység, a minőség és a környezetkímélő termelési feltételek szempontjából érezhető pozitív változás formájában jelentkezett.

A cukor ágazatban Franciaország tengerentúli megyéiben a támogatásnak köszönhetően a 2006-os cukorágazati reform hatásait sikerült ellensúlyozni: elfogadható termelői árszint fenntartásával, valamint a cukorfeldolgozó ipar életképességének és ezáltal az uniós piacokon a tisztességes versenyfeltételeknek a biztosításával. A cukorágazat az Azori-szigeteken azonban a POSEI rendszer keretében nyújtott támogatások ellenére nehézségekkel küzd. E nehézségek enyhítése érdekében a jogalkotók 2010 májusában jogalkoztási javaslatot fogadtak el.

Minőségi termelés

A vidékfejlesztési programokat kísérő POSEI rendszer rendkívül hasznos eszköz a helyi minőségi termékek előállításának támogatásában; e termékek ugyanis fel tudják venni a versenyt a behozott hasonló termékekkel és ezáltal a helyi piacokon bővül a kínálat.

A logó, amelyet a helyi exportőr termelők az illetékes nemzeti hatóságok engedélyének birtokában használhatnak, lehetővé teszi a legkülső régiókból származó minőségi termékek címkézését az Unióban.

PÉNZÜGYI VÉGREHAJTÁS

A POSEI programok 2006 és 2008 közötti pénzügyi végrehajtására (2007–2009. költségvetési év) vonatkozó adatokat az I. melléklet tartalmazza. Az adatokból megállapítható az érintett időszak tekintetében a POSEI-források fokozott felhasználása.

Az elmúlt évben lényegében néhány intézkedés merítette ki a rendelkezésre álló pénzügyi keretet. Ez különösen szembeötlő Franciaország tengerentúli megyéi vonatkozásában az állattenyésztési és a zöldségágazatban hozott diverzifikációs intézkedések esetében, ahol az elmúlt években nem várt ütemű fejlődés következett be. A rendelkezésre álló források elégtelensége miatt a francia hatóságok „stabilizátorok” alkalmazása (vagyis a támogatás költségvetési hiánnyal arányos csökkentése) mellett döntöttek. A problémát végül úgy oldották meg, hogy 2010-től engedélyezték további nemzeti források igénybevételét.

Nyilvánvaló az is, hogy az egyedi ellátási szabályok költségvetése majdnem valamennyi legkülső régióban szinte teljes mértékben felhasználásra került. Az egyedi ellátási szabályok éves előirányzatai minden tagállam vonatkozásában a 2001–2003-as felhasználás alapján kerültek meghatározásra. Az egyes programokon belül van lehetőség a források jobb elosztására azáltal, hogy a rendelkezésre álló költségvetés – bizonyos keretek között – az intézkedések között újra elosztásra kerül. Ezenkívül a 247/2006/EK tanácsi rendelet 16. cikke lehetővé teszi, hogy a tagállamok kiegészítő támogatást nyújtsanak a helyi mezőgazdasági termékek támogatására irányuló intézkedésekre.

Az egyedi ellátási szabályokat illetően azonban a 247/2006/EK tanácsi rendelet 23. cikkének (3) bekezdése által meghatározott felső határok egyfajta rugalmatlanságot vonnak maguk után. A Bizottság ezért javasolja, hogy az előirányzott költségvetésen belül rugalmasabban lehessen meghatározni a források újraelosztását a helyi mezőgazdasági termelést elősegítő intézkedések és az egyedi ellátási szabályok között.

A POSEI RENDSZER 2006-OT KÖVETő VÉGRAHAJTÁSÁNAK VIZSGÁLATA

A Bizottság számvevői szolgálatai számlaelszámolással kapcsolatos vizsgálatokat végeztek az Azori-szigeteken, Madeirán és Réunion szigén 2008-ban, a Kanári- szigeteken 2008-ban és 2009-ben, valamint Martinique-on és Guadeloupe-on 2009-ben.

Az ellenőrzések során megállapított helyezetre vonatkozó megállapítások általánosságban a korábbi évekhez képest bekövetkezett javulásról tanúskodnak, habár a Kanári-szigetek vonatkozásában a POSEI program hatálya alá tartozó banánültetvények mérésével kapcsolatban bizonyos hiányosságok – amelyek még részeltesebb számlaelszámolási vizsgálat tárgyát fogják képezni – feltárásra kerültek.

A KERESKEDELEM TERÉN A 2006. ÉVI REFORMOT KÖVETőEN BEKÖVETKEZETT VÁLTOZÁSOK

A gazdasági partnerségi megállapodások

A gazdasági partnerségi megállapodások keretében 2008. január 1-je óta az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) országok egy része vám- és kvótamentes hozzáférést élvezhet az uniós piachoz. Több AKCS-országban állítanak elő olyan exporttermékeket, amelyeket a legkülső régiók is nagy mennyiségben exportálnak (például banánt, cukrot, rizst, húst, zöldséget és gyümölcsöt). A legkülső régiók szempontjából ez leginkább a cukrot és a banánt érinti.

A banán vonatkozásában a Bizottság a banánpiac közös szervezésének 2006. évi reformját megelőzően hatásvizsgálatot végzett. A vizsgálat kiterjedt a gazdasági partnerségi megállapodások valószínűsíthető hatásaira is, amelynek következtében a banánpiac közös szervezésére rendelkezésre álló költségvetési forrásokból nagyobb összegeket csoportosítottak át a POSEI rendszerbe. Az AKCS-országokból származó banán uniós behozatala 2008-ban 10%-kal növekedett a 2007. évi szinthez képest, majd 2009-ben 4%-kal 2008-hoz képest. Miután a Dean hurrikán 2007. augusztusi pusztítása következtében Martinique-on és Guadeloupe-on jelentősen visszaesett a termelés (lásd a III. mellékletet), a legkülső régiók termelése újra megnövekedett (2,7%-kal 2008-ban és 7,4%-kal 2009-ben).

A gazdasági partnerségi megállapodások a cukor behozatalra 2009. november 1-től vám- és kvótamentességet vezettek be, azzal a kitétellel, hogy azokra az AKCS-országokra, amelyek nem tartoznak a legkevésbé fejlett országok közé, 2015-ig terjedő átmeneti védelmi mechanizmus vonatkozik. Ennek hatására megnövekedhet az AKCS-oszágokból származó behozatal, függetlenül attól, hogy a legkevésbé fejlett országok közé tartozó AKCS-országról van-e szó vagy sem. Nem valószínű azonban, hogy e behozatalok rövid távon elérik a 2006. évi cukorágazati reform során becsült 3,5 tonnás szintet. Ezidáig tehát nem állapítható meg, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások közvetlenül hatással lettek volna a legkülső régiók cukorágazatára.

A WTO és a kétoldalú kereskedelmi megállapodások

Az Európai Unió a közelmúltban két- illetve többoldalú megállapodásokat kötött, amelyeknek az értelmében egyes alapvető termékek esetében megváltoznak a behozatalra érvényes tarifális preferenciák. Ezek a válatozások hatással lehetnek a legkülső régiók termelőinek versenyképességére az uniós piacokon. Valószínűsíthető, hogy az érintett termékek között szerepel a rum, egyes zöldség- és gyümölcsfélék, a nádcukor, valamint a teljes egészében helyben előállított nádcukrot nagy mennyiségben tartalmazó feldolgozott termékek.

A banánt illetően az EU 2009. december 15-én megállapodást parafált a latin-amerikai – az úgynevezett legnagyobb kedvezmény elve (MFN) szerinti elbánásban részesülő – termelőkkel. A megállapodás értelmében az uniós behozatali vám értéke a jelenlegi 176 EUR/tonnáról egy hét–kilenc éves időszak során fokozatosan 114 EUR/tonnára csökken. Az EU további csökkentéseket is jóváhagyott a banán behozatalára vonatkozó vámok vonatkozásában, mégpedig a 2010 első felében – Kolumbiával és Peruval, valamint a közép-amerikai országokkal – megkötött két kétoldalú megállapodás keretében hozzájárult ahhoz, hogy 2020-ig a banán behozatalára kiszabott vámot 75 EUR/tonnára csökkenti. Egy másik nagy banánexportőr ország, Ecuador is jelezte, hogy csatlakozna az EU, valamint Kolumbia és Peru között létrejött megállapodáshoz.

Miután 1999-ben a hagyományos AKCS banánexportáló országok részére 375 millió EUR összköltségvetéssel létrehozott és 2008-ig fennálló, a hagyományos AKCS-banánszállítók számára létrehozott különleges segítségnyújtási rendszer hatályát vesztette, a Bizottság a 2010–2013-as időszakra 200 millió EUR-ig terjedő összeg rendelkezésre bocsátását javasolt a 10 fő AKCS banánexportáló ország részére (Banánpiaci kísérő intézkedések – BAM), hogy segítse a szóban forgó országokban a szükséges alkalmazkodási folyamat végrehajtását.

A legkülső régiók esetében a banánpiac közös szervezésének 2006. évi reformja során már nagymértékben figyelembe vették az új kereskedelmi környezet hatásait. A reformot megelőzően végzett hatásvizsgálat foglalkozott a nemrég megállapított vámmértékekhez hasonló vámcsökkentés valószínűsíthető hatásaival is. Abból kiindulva, hogy a POSEI rendszer keretében a banántermelők akkor is megkapják a megítélt támogatás teljes összegét, ha nem érik el pontosan az annak megfelelő termelési szintet, a vizsgálat kimutatta, hogy az uniós behozatali vámok bizonyos megváltoztatása – amennyiben ez bizonyos határokon belül történik – csak korlátozott mértékben lenne hatással az uniós termelésre (lásd a IV. mellékletet).

A banánpiaci reformmal párhuzamosan a POSEI rendszerbe átcsoportosítandó összegeket úgy számolták ki, hogy a 2000–2002-es időszakban a banántermelőknek fizetett támogatás legkedvezőbb átlagát megnövelték egy 8,4%-os (biztonsági) tartalékkal, hogy az így kapott összeg tükrözze a banánpiacra a további liberalizálás esetén jellemző bizonyos ingadozásokat. A valóságban a banántámogatási költségvetés még nagyobb mértékben emelkedik (megközelítőleg 47%-kal) akkor, ha a számítás a 2002 és 2006 között kifizetett támogatások átlagán alapul. A legújabb piaci folyamatok következtében azonban a Bizottság szoros figyelemmel kíséri a többoldalú kereskedelmi megállapodások hatásait és szükség esetén megfelelő enyhítő intézkedéseket fog hozni

A cukor esetében a dohai fejlesztési forduló keretében jelenleg folyó többoldalú megbeszélések keretében a behozatali vámtételek lehetséges csökkentése és/vagy új vámkontingesek bevezetése túlkínálathoz vezethet és valószínűleg hatással lehet az uniós cukorárakra. Az 1234/2007/EK tanácsi rendelet előírja, hogy a Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy a piac szerkezeti egyensúlya a referenciaárhoz közeli árszinten maradjon. Több piaci intézkedés is rendelkezésre áll az ilyen helyezetek orvoslására, így a termék piacról történő kivonása vagy a magántárolás. Ezek az intézkedések hatással vannak a kvótán belüli cukor előállítására. A legkülső régiók azonban kevesebb cukrot termelnek, mint azt a rendelkezésükre álló kontingens lehetővé teszi, ennélfogva az említett intézkedések hatása feltehetően korlátozott marad.

JAVÍTÓ CÉLZATÚ JAVASLATOK

Az uniós jogszabályokat érintő javasolt módosítások

Tekintettel a rendszer utóbbi években történt alakulására, valamint a Lisszaboni Szerződés nemrégiben történt hatályba lépésére, a Bizottság javasolja a 247/2006/EK tanácsi rendelet átdolgozását egyes rendelkezések frissítése és egyszerűsítése, valamint a rendeletnek az EUMSz. új követelményeivel való összehangolása végett.

A javaslat különösen vonatkozik a 4. cikk (2) bekezdésének módosítására, hogy a rendelet tartalmazza az egyedi ellátási szabályok hatálya alá tartozó feldolgozott termékek Franciaország tengerentúli megyéi közötti szabad kereskedelmének lehetőségét .

A Bizottság javasolja továbbá a 23. cikk (3) bekezdésének módosítását is az egyedi ellátási szabályokra vonatkozó éves felső határok Franciaország és Portugália esetében – a rendelkezésre álló pénzügyi előirányzatok keretén belül – történő növelése érdekében, hogy enyhüljön az egyedi ellátási szabályokra fordítható forrásokra nehezedő nyomás, valamint hogy a szükséget szenvedő legkülső régiók egyedi ellátási szabályokra vonatkozó előzetes ellátási mérlegeibe további termékeket lehessen belefoglalni anélkül, hogy az összköltségvetést növelni kellene (lásd az 5. pontot).

Végül pedig az adminisztratív terhek csökkentése érdekében, valamint azért, hogy a tagállamoknak több ideje legyen valós igényeik meghatározására és a következő évre vonatkozó stratégiai megközelítés véglegesítésére (lásd a 4.1. pontot), a Bizottság módosítani kívánja a 793/2006/EK bizottsági rendelet 49. cikkét . A módosítás tárgya a következő évre vonatkozó éves program módosításainak Bizottsághoz történő benyújtási határidejének kitolása augusztus 1-ről szeptember 30-ra. Az ilyen típusú módosításokat a Bizottság szolgálatainak meg kell vizsgálniuk és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóságnak (DG AGRI) írásban jóvá kell hagyniuk, kivéve a jelentős módosításokat, például a program új intézkedéssel (fejezettel) történő kiegészítését, amelyeket augusztus 1-ig kell bejelenteni és amelyek bizottsági határozattal kerülnek jóváhagyásra.

Ajánlások a tagállamok számára

A tagállamok jelenleg alakítják ki azokat a megfelelő ellenőrzési rendszereket , amelyekkel ellenőrizni lehet, hogy az egyedi ellátási szabályok által nyújtott előnyök valóban érvényesülnek a végfelhasználók szintjén is (4.2.3. pont). A tagállamokat arra kérik, hogy e rendszert a lehető leggyorsabban vezessék be és erről tájékoztassák a Bizottságot.

Helyénvaló, hogy a tagállamok a helyben is előállított termékek esetében törekedjenek az egyedi ellátási szabályok alapján nyújtott támogatás szintjének kiigazítására oly módon, hogy a helyi termelés fejlesztése elsőbbséget élvezzen (4.2.5. pont).

A tagállamoknak célszerű továbbá tüzetesen megvizsgálniuk, hogy egyes intézkedések esetében miért nem teljesültek a célkitűzések (4.3.1. pont) és programjaikban megfelelőbb támogatási stratégiát javasolniuk . Tekintettel arra, hogy a reformnak köszönhetően a tagállamok nagyobb rugalmasságot élveznek programjaik irányításában, e rugalmasság kiemelkedően hatékony eszköz lehet a rendkívüli helyzetek kezeléséhez. A legkülső régiók rendelkezésére álló állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések rugalmasságának köszönhetően a nehézségekkel küzdő ágazatok megsegítésére a tagállamok a POSEI rendszer forrásait a programon belül átcsoportosíthatják, sőt kiegészítő támogatást is nyújthatnak (5. pont).

E stratégiai döntések során a tagállamoknak helyénvaló a helyi munkahelyek fenntartására és létrehozására irányuló intézkedéseknek elsőbbséget adni .

A Bizottság továbbá felkéri a tagállamokat, hogy rendszeresen készítsenek jelentést azon fő mutatók alapján, amelynek meghatározásán a Bizottság szolgálatai jelenleg dolgoznak annak érdekében, hogy a POSEI programok alakulását az évek során átfogóan értékelni lehessen.

Végül ki kell emelni, hogy a POSEI programok kezdeti meghatározása valamennyi érdekelt fél részvételételét szükségessé teszi: ez a programok éves módosításaira is vonatkozik. A 793/2009/EK bizottsági rendelet 49. cikkét érintő – a programok benyújtásának meghosszabbítására vonatkozó – tervezett módosításnak (8.1. pont) köszönhetően több idő jut az érdekelt felekkel való konzultációra is.

KÖVETKEZTETÉSEK

A POSEI rendszer végrehajtásának első éveiről elmondható, hogy a rendszer sikeresnek bizonyult a programozási megközelítés (tagadhatatlanul rugalmasabb és a helyi igényekhez jobban alkalmazkodik), az alapvető termékekkel való ellátásnak a szállítási többletköltségek enyhítése mellett történő biztosítása, a legkülső régiók termelőinek jövedelemtámogatása és egyes mezőgazdasági ágazatok fejlesztése szempontjából.

A rendelkezésre álló elemzés és a jelenlegi helyzet alapján a Bizottság álláspontja az, hogy a POSEI rendszerre elkülönítendő pénzügyi keret lehetővé tette a rendszer általános célkitűzéseinek megvalósítását.

A tagállamoknak döntő szerepük van a POSEI rendszer végrehajtásában. El kell gondolkozniuk a rendelkezésre álló forrásokat célirányosabb újraelosztásán, hogy támogatásban részesüljenek azok az új ágazatok és termelési területek, amelyeknek az átlagosnál több nehézséggel kell szembenézniük.

A Bizottságnak és a tagállamoknak is folytatniuk kell az erőfeszítéseket a rendszer lehető legjobb végrehajtása, és különösen az élelmiszer-önellátással összefüggő célkitűzések megvalósítása és a hagyományos exportra termelő ágazatokkal szembeni diverzifikáció érdekében, hogy a mezőgazdasági tevékenységek életképessége még piaci válságok esetén is biztosítva legyen.

A POSEI rendszer lényeges céljai között kell szerepelnie a mezőgazdasági foglalkoztatottság fenntartásának és lehetőség szerint növelésének, a minőségi termelésnek és a környezet megőrzésének.

[1] Az Európai Parlament 1987. május 11-i állásfoglalása.

[2] A 3763/91/EGK tanácsi rendelet (HL L 356., 1991.12.24., 1. o.)

[3] Az 1601/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 173., 1992.6.27., 13. o.)

[4] Az 1600/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 173., 1992.6.27., 1. o.)

[5] A 2001. június 28-i 1452/2001/EK (POSEIDOM), az 1453/2001/EK (POSEIMA) és az 1454/2001 (POSEICAN) tanácsi rendelet (HL L 198., 2001.7.21., 11. o.)

[6] Az 1257/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 160., 1999.6.26., 80. o.)

[7] A COM(2008)642 bizottsági közleménnyel felülvizsgált és kiegészített közlemény.

[8] HL L 270., 2003.10.21., 1. o .

[9] HL L 42., 2006.2.14., 1. o.

[10] A 318/2006/EK tanácsi rendelet (HL L 58., 2006.2.28., 1. o.) (cukorpiaci reform)

A 2013/2006/EK tanácsi rendelet (HL L 384., 2006.12.29., 13. o.) (banánpiaci reform)

Az 1276/2007/EK bizottsági rendelet (HL L 284., 2007.10.30., 11. o.) (2007-es költségvetési felső határok)

A 674/2008/EK bizottsági rendelet (HL L 189., 2008.7.17., 5. o.) (2008-as költségvetési felső határok)

A 73/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 30., 2009.1. 31., 16. o.) (a KAP állapotfelmérése)