52010DC0415

[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2010.8.2.

COM(2010)415 végleges

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK Éves jelentés az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az Eurodac központi egység 2009. évi tevékenységéről

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAKÉves jelentés az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az Eurodac központi egység 2009. évi tevékenységéről

BEVEZETÉS

Alkalmazási kör

A dublini egyezmény hatékony alkalmazása érdekében az ujjlenyomatok összehasonlítására irányuló „Eurodac” létrehozásáról szóló, 2000. december 11-i 2725/2000/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: az Eurodac-rendelet)[1] előírja, hogy a Bizottság az Európai Parlament és a Tanács számára a központi egység tevékenységeiről éves jelentést terjeszt elő.[2] A mostani hetedik jelentés információkat tartalmaz a rendszer 2009. évi igazgatásáról és teljesítményéről. Értékeli az Eurodac eredményeit és költséghatékonyságát, valamint központi egysége szolgáltatásainak minőségét.

Jogi és szakpolitikai fejlemények

2009. szeptember 10-én a Bizottság elfogadta az [egy harmadik ország állampolgára vagy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló] […/…/]EK rendelet hatékony alkalmazása érdekében az ujjlenyomatok összehasonlítására irányuló „Eurodac” létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó módosított javaslatot.[3]

E javaslat célja az volt, hogy figyelembe vegye az Európai Parlament állásfoglalását, valamint a 2008. december 3-án elfogadott, az Eurodac-rendeletet módosító javaslatról a Tanácsban folytatott tárgyalások eredményeit.[4] Emellett lehetőséget teremtett arra is, hogy a tagállamok bűnüldöző hatóságai és az Europol hozzáférjenek az Eurodac központi adatbázisához terrorcselekmények és egyéb súlyos bűncselekmények megelőzése, felderítése és kivizsgálása céljából[5].

AZ EURODAC KÖZPONTI EGYSÉG[6]

A rendszer igazgatása

Figyelembe véve a kezelendő adatok növekvő mennyiségét (bizonyos műveletkategóriákat 10 évig meg kell őrizni), a (2001-ben üzembe állított) technikai platform természetes elavulását, valamint azt, hogy kiszámíthatatlan az Eurodac-műveletek mennyiségének alakulása, korszerűsí teni kell az Eurodac-rendszert.

A szolgáltatás m inősége és a költséghatékonyság

A Bizottság különös gondot fordít arra, hogy kiváló minőségű szolgáltatást nyújtson a tagállamoknak [7], amelyek végső soron az Eurodac központi egység végfelhasználói[8]. 2009 folyamán az Eurodac központi egység a teljes idő 99,42%-ában volt elérhető.

A központi egység karbantartási és üzemeltetési kiadásainak összege 2009-ben 1 221 183,83 EUR volt. A kiadások korábbi évekhez viszonyított emelkedését (2007-ben 820 791,05 EUR, 2008-ban 605 720,67 EUR) az Eurodac-rendszer folyamatban lévő korszerűsítésének első részlete, valamint a rendszer megnövekedett karbantartási költségei indokolják.

A meglévő erőforrások és a Bizottság által igazgatott infrastruktúrák – így pl. az S-TESTA hálózat – hatékony alkalmazásának köszönhetően ugyanakkor megtakarításokat sikerült elérni.

A Bizottság (az IDABC-program[9] útján) a központi egység és a nemzeti kapcsolattartó pontok közötti adatcserére vonatkozó kommunikációs és biztonsági szolgáltatásokat is nyújtott. A rendelet 21. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében e költségek eredetileg az egyes tagállamokat terhelték volna, azonban azokat végül is a Bizottság fedezte a rendelkezésre álló közös infrastruktúrák használatával. Ennek eredményeként megtakarítások keletkeztek a tagállami költségvetésekben.

Adatvédelem és adatbiztonság

Az Eurodac-rendelet 18. cikkének (2) bekezdése egy olyan művelet-kategória létrehozásáról rendelkezik, amely lehetővé teszi, hogy ún. „különleges lekérdezéseket” végezzenek azon személy kérésére, akinek adatait a központi adatbázisban tárolják, annak érdekében, hogy biztosítsák az érintettnek a saját adataihoz való hozzáférési jogát.

Ahogy már a korábbi éves jelentések is rámutattak, az Eurodac működésének első éveiben nagy számú „különleges lekérdezésre” került sor, ami felvetette annak aggályát, hogy a nemzeti hatóságok esetleg visszaélnek ezzel a funkcióval.

A 2008. évi vonatkozó adatok jelentős csökkenését követően (a 2007. évi 195-ról 56-ra) 2009-ben további visszaesést figyelhettünk meg: csupán 42 ilyen lekérdezést végeztek[10], és ez a mennyiség önmagában már nem ad aggodalomra okot.

Ugyanakkor e jelenség hatékonyabb nyomon követése érdekében a Bizottság olyan előírást foglalt bele az Eurodac-rendelet módosítására irányuló javaslatába, hogy a tagállamoknak másolatot kell küldeniük az adatalany hozzáférési kérelméről a hatáskörrel rendelkező nemzeti felügyeleti hatóság számára.

SZÁMADATOK ÉS MEGÁLLAPÍTÁSOK

A jelen éves jelentéshez csatolt mellékletben megtalálhatók a központi egység 2009. január 1-je és 2009. december 31. közötti tevékenységére vonatkozó tényszerű adatokat tartalmazó táblázatok. Az Eurodac-statisztikákban az összes olyan 14 éves és annál idősebb személy ujjlenyomatai szerepelnek, aki menedéket kért a tagállamokban, akit a tagállamok külső határának jogellenes átlépése során elfogtak, illetve akit illegális tartózkodáson értek valamely tagállam területén (amikor a hatáskörrel rendelkező hatóság szükségesnek tartja annak ellenőrzését, hogy a kérdéses személy korábban is nyújtott-e már be menedékkérelmet).

Említést érdemel, hogy a menedékkérelmekre vonatkozó Eurodac-adatok nem hasonlíthatók össze az Eurostat által előállított adatokkal. Utóbbiak az igazságügyi és belügyminisztériumok által szolgáltatott havi statisztikai adatokon alapulnak. Az eltérések számos módszertani okra vezethetők vissza. Egyrészt az Eurostat adatai valamennyi menedékkérőt magukban foglalják, az életkortól függetlenül. Másrészt az adatgyűjtés során különbséget tesznek a referenciahónap folyamán menedékkérelmet benyújtók (ezek között adott esetben lehetnek ismételt kérelmek is), valamint az első alkalommal menedékkérelemért folyamodó személyek között.

Sikeres műveletek

A „sikeres művelet” olyan művelet, amelyet a központi egység helyesen végrehajtott anélkül, hogy adathitelesítési problémák, hibás vagy nem megfelelő minőségű ujjlenyomatok miatt elutasított volna[11].

2009-ben összesen 353 561 sikeres műveletet továbbítottak a központi egységhez, ami csupán minimális, 1%-os emelkedést jelent 2007-hez (357 421) képest. Ami a menedékkérők adataira vonatkozó műveletek („ 1. kategória ”[12]) számát illeti, a korábbi két év növekvő tendenciája 2009-ben is folytatódott: az Eurodac statisztikái szerint 2008-hoz képest (219 557) 8%-os emelkedés könyvelhető el (236 936).

A külső határok jogellenes átlépése miatt elfogott személyek számának alakulása („ 2. kategória ”[13]) drámai mértékben megváltozott 2009-ben. A 2007 és 2008 közötti 62,3 %-os növekedés után (61 945-re) 2009-ben a műveletek száma 50 %-kal csökkent (31 071-re). Továbbra is Olaszország, Görögország és Spanyolország viszi be az ilyen adatok nagy többségét. Ugyanakkor most Görögország hajtotta végre a legtöbb műveletet – 2009-ben az összes 2. kategóriába tartozó művelet 60%-át (18 714-et a 2008-as 20 012-höz képest). Másrészt Olaszország és Spanyolország számadatai jelentősen csökkentek: Olaszország esetében 7 300 a 32 052-höz képest, Spanyolország esetében pedig 1 994 a 7 068-hoz képest.

2009-ben 6 tagállam (a Cseh Köztársaság, Izland, Lettország, Luxemburg, Norvégia és Portugália) egyetlen 2. kategóriába tartozó műveletet sem továbbított. Az Eurodac-nak továbbított, 2. kategóriába tartozó műveletek száma, illetve a tagállamokban történt jogellenes határátlépések számára vonatkozó egyéb statisztikai források adatai közötti eltérés – amelyre az Eurodac statisztikái is rávilágítottak – minden valószínűség szerint az Eurodac-rendelet 8. cikke (1) bekezdése[14] homályos megfogalmazásának tudható be. E kérdést az Eurodac-rendelet folyamatban lévő felülvizsgálatának keretében tisztázzák majd.

2009-ben folytatódott a korábbi évek növekvő tendenciája a „ 3. kategóriába ”[15] tartozó műveletek (olyan elfogott személyek adatai, akik illegálisan tartózkodtak valamely tagállam területén) továbbítására[16] vonatkozó lehetőség alkalmazása terén. A 2008-as 17,6%-os növekedés után (75 919-re) 2009-ben a műveletek száma 12,7%-kal emelkedett (85 554-re). Írország az egyetlen olyan tagállam, amely egyáltalán nem továbbított 3. kategóriába tartozó műveletet.

Bár a 3. kategóriába tartozó lekérdezések nem kötelezőek az Eurodac-rendelet szerint, a Bizottság arra bátorítja a tagállamokat, hogy a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16-i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti kiutasítási eljárás megindítását megelőzően éljenek ezzel a lehetőséggel. Az Eurodac-rendeletben említett esetekben[17] az ilyen lekérdezések segíthetnek annak megállapításában, hogy a kérdéses harmadik országbeli állampolgár kért-e másik tagállamban menedéket, ahová a dublini rendeletnek megfelelően vissza kellene küldeni.

„Ta lálatok”

Menedékjog iránti többszörös kérelmek (az „1. kategóriába” tartozó adatok összevetése a „1. kategóriába” tartozó találatokkal)

Az Eurodacban 2009-ben nyilvántartásba vett összesen 236 936 menedékkérelemből 23,3% volt „többszörös” (második vagy többedik), vagyis 55 226-szor fordult elő, hogy ugyanannak a személynek az ujjlenyomatait „1. kategóriába” tartozó műveletként már korábban rögzítették ugyanabban vagy egy másik tagállamban. Ez 5,8%-os növekedést jelent az előző évhez képest. Ez azonban nem minden egyes esetben jelenti azt, hogy a szóban forgó személy új menedékkérelmet nyújtott be. A többszörös kérelmekre vonatkozó statisztikai adatokat torzítja néhány tagállam azon gyakorlata, hogy a dublini rendelet szerinti „visszavételkor” is ujjlenyomatot vesznek: amennyiben a dublini rendelet szerinti átadást követő megérkezéskor ismételten rögzítik és továbbítják a kérelmező ujjlenyomatait, akkor ez azt a hamis látszatot kelti, hogy a kérelmező ismét menedékért folyamodott. A Bizottság orvosolni kívánja ezt a problémát, és az Eurodac-rendelet módosítására irányuló javaslatában előírta, hogy az átadást nem szabad új menedékkérelemként nyilvántartásba venni.

A melléklet 3. táblázata azt mutatja be, hogy hány olyan kérelmet nyújtottak be az egyes tagállamokban, amely megfelelt a korábban másik („külföldi találat”), illetve ugyanazon tagállamban („helyi találat”) nyilvántartásba vett menedékkérelmeknek[18].

Szembetűnő, hogy az összes többszörös kérelem 38,8%-a „helyi találat”. Belgiumban, Cipruson, a Cseh Köztársaságban és Lengyelországban ez az szám az 50%-ot is meghaladja. Annak jelzésével, hogy egy tagállamban korábban menedékjog iránt kérelmet benyújtó személy új kérelmet nyújt be ugyanabban a tagállamban, a helyi találatok valójában a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló, 2005. december 1-i 2005/85/EK tanácsi irányelv 32. cikke szerinti ismételt kérelem fogalmának felelnek meg.

A külföldi találatok a menedékkérők EU-n belüli másodlagos migrációját illusztrálják. Eltekintve a szomszédos tagállamok közötti „logikus” útvonalaktól, számos franciaországi (2 012) és belgiumi (959) menedékkérő korábban Lengyelországban kért menedéket, továbbá a legtöbb görögországi (300) és olaszországi (208) külföldi találat az Egyesült Királyságban korábban nyilvántartásba vett menedékkérők adataival összevetve született. Az utóbbi esetben az áramlások szimmetrikusak, mivel az Egyesült Királyság által bevitt „1 kategóriába” tartozó műveletekkel kapcsolatos találatok jelentős száma Olaszország által bevitt adatok (726) kapcsán született.

A „1. kategóriába” tartozó adatok összevetése a „2. kategóriába” tartozó találatokkal

Ezek a találatok azt mutatják, hogy menedékkérelme benyújtása előtt milyen útvonalat járt be az a személy, aki jogellenesen lépett az Európai Unió területére. Az előző évhez hasonlóan a legtöbb találat a Görögország és Olaszország, illetve kisebb mértékben Spanyolország és Magyarország által átadott adatok összevetéséből születik. Az összes tagállamot figyelembe véve, azoknak a jogellenes határátlépés miatt elfogott személyeknek a 65,2%-a, akik később úgy döntenek, hogy menedékkérelmet nyújtanak be, másik tagállamban teszik ezt meg, mint amelyikbe jogellenesen beléptek. Ez összesen 20 363 kérelem, ami növekedést jelent az elmúlt évhez képest, amikor 35,6%-ot tett ki az ilyen „külföldi találatok” mértéke, azaz 10 571 kérelmet nyújtottak be a kérdéses személy jogellenes belépésének helyétől eltérő tagállamban.

Azon személyek többségének, akik Görögországban léptek jogellenesen az EU területére, majd ezt követően továbbutaztak (12 192), többnyire Norvégia (2 223), az Egyesült Királyság (1 805) és Németország (1 516) volt az úti célja. Az Olaszországba belépő és onnan továbbutazó személyek (6 398) többnyire Svájcot (1 422), Hollandiát (1 075), Norvégiát (1 041) vagy Svédországot (911) vették célba. A Spanyolországba belépők és onnan tovább utazók (544) leggyakrabban Franciaországba (254) vagy Svájcba (118) mentek, míg a Magyarországnál belépők (604) végső úti célja főként Ausztria (150), Svájc (80) vagy Németország (65) volt.

A „3. kategóriába” tartozó adatok összevetése a „1. kategóriába” tartozó találatokkal

E találatok azt mutatják, hogy az illegális bevándorlók hol nyújtották be első kérelmüket, mielőtt másik tagállamba utaztak volna. Mindazonáltal szem előtt kell tartani, hogy a 3. kategóriába tartozó műveletek végzése nem kötelező, illetve nem minden tagállam él rendszeresen ezek ellenőrzésének lehetőségével.

A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan a Németország területén jogellenesen tartózkodó elfogott személyek korábban leggyakrabban Svédországban vagy Ausztriában, a Franciaország területén jogellenesen tartózkodó elfogott személyek pedig korábban az Egyesült Királyságban vagy Olaszországban kértek menedéket. Az Olaszországban benyújtott menedékkérelmet követően jelentős számú személy Norvégiában, Németországban, Franciaországban vagy Hollandiában tartózkodik illegálisan. Hasonló áramlások figyelhetők meg Görögországból, Spanyolországból és Máltáról Norvégia, Németország és Hollandia irányába. Érdemes megjegyezni, hogy az Unió területén való jogellenes tartózkodás miatt elfogott személyek körülbelül 25%-a kért korábban menedéket valamely tagállamban.

A műveletek késedelme

Jelenleg az Eurodac-rendelet általánosan megfogalmazott határidőt ír elő az ujjlenyomatok továbbítására, ami a gyakorlatban jelentős késedelmeket okozhat. Ez kulcsfontosságú kérdés, mivel a továbbításban jelentkező késedelmek a dublini rendeletben megállapított felelősségi elvekkel ellentétes következményekkel járhatnak. Az előző éves jelentésekben rámutattunk – az értékelő jelentésben pedig végrehajtási problémaként jeleztük –, hogy jelentős idő telik el az ujjlenyomatok rögzítése és az Eurodac központi egység számára történő átadása között.

A korábbi év növekvő tendenciája folytatódott 2009-ben is: az adatok átadási késedelmének általános – azaz az ujjlenyomatok rögzítése és az Eurodac központi egység számára történő átadásuk között eltelt idő – növekedése tovább folytatódott. A leghosszabb ilyen időszak (36,35 nap) a Görögország által továbbított 2. kategóriás adatok esetében figyelhető meg[19]. A többi nagyon nagy késedelemmel dolgozó tagállamok közé Románia, Izland, az Egyesült Királyság, Spanyolország, Szlovákia és Dánia tartoznak. A Bizottságnak ismételten rá kell mutatnia, hogy a késedelmes továbbítás következtében esetleg helytelenül azonosítanak be egy tagállamot. Erre a korábbi éves jelentésekben felvázolt kétféle formában kerülhet sor: „téves találatok”[20], illetve „hiányzó találatok”[21].

Az ujjlenyomatok továbbításával kapcsolatos teljesítmény romlása világosan megmutatkozik a hiányzó vagy téves találatok számának alakulásában.

2009-ben a központi egység 1 060 hiányzó találatot azonosított, amely a 2008-as eredmény (450) 2,3-szorosa. A 2007-re vonatkozó statisztika csupán 60 hiányzó találatot jelzett. Szembetűnő, hogy a 2009-re vonatkozó hiányzó találatok 99%-a a Görögország általi adattovábbítási késedelemnek tudható be. A téves találatok száma 290 volt (2008-ban 324). Ezek 82,8%-áért Dánia adattovábbítási késedelme felelős. A fenti eredmények alapján a Bizottság ismételten sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges erőfeszítést adataiknak az Eurodac-rendelet 4. és 8. cikkével összhangban történő haladéktalan elküldése érdekében.

A műveletek minősége

2009-ben az elutasított műveletek összes tagállamra vonatkozó átlagos aránya 7,87% volt; ez enyhe növekedést jelent az előző évekhez képest (2008-ban 6,4%, 2007-ben 6,13%). 9 tagállamban az elutasítási arány meghaladta a 10%-ot: Hollandiában (19,28%), Máltán, Észtországban, Luxemburgban, Finnországban, Svédországban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Németországban. 11 tagállamban az átlagosnál magasabb volt az elutasítási arány. Hangsúlyozni kell, hogy az elutasítási arány nem függ a technológiai vagy rendszerbeli hiányosságoktól. Az említett elutasítási arány főként a tagállamok által továbbított ujjlenyomat-képek rossz minőségével, emberi hibával, illetve a küldő tagállam berendezésének helytelen konfigurációjával magyarázható. Másrészt meg kell jegyezni, hogy az említett adatok némely esetben tartalmazzák a rendszer által minőségi okokból visszautasított ujjlenyomatok újabb továbbítási kísérleteit is. Jóllehet a Bizottság elismeri, hogy az ujjlenyomatvételt átmenetileg gátló tényezők (sérült ujjbegyek vagy a gyors ujjlenyomatvételt hátráltató más egészségügyi problémák) miatt is adódhatnak késedelmek, ismét hangsúlyozza, hogy problémát jelent az általában magas elutasítási arány. Ezt már a korábbi éves jelentések is leszögezték, és egyúttal sürgették az érintett tagállamokat, hogy biztosítsanak célzott képzést a nemzeti Eurodac-adatkezelők számára, valamint a szóban forgó visszautasítási arány csökkentése érdekében konfigurálják helyesen berendezéseiket.

KÖVETKEZTETÉSEK

Az Eurodac központi egység – a gyorsaság, eredményesség, biztonság és költséghatékonyság tekintetében – 2009-ben továbbra is messzemenően kielégítő eredményeket nyújtott.

Az Eurodacba bevitt „1. kategóriába tartozó műveletek” száma is nőtt. A „2. kategóriába tartozó műveletek” száma 50%-kal csökkent, míg a „3. kategóriába tartozó műveleteké” 12,7%-kal növekedett.

Továbbra is aggodalomra ad okot az EURODAC központi egységhez történő adattovábbítás terén folyamatosan tapasztalt túlzott késedelem.

1. táblázat: Eurodac központi egység, az adatbázis tartalma 2009.12.31-én

[pic]

2. táblázat: Az Eurodac központi egységbe történő sikeres adattovábbítási műveletek 2009-ben

[pic]

3. táblázat: A találatok megoszlása – Az 1. kategóriába tartozó adatok összevetése az 1. kategóriába tartozó adatokkal 2009-ben

[pic]

4. táblázat: A találatok megoszlása – Az 1. kategóriába tartozó adatok összevetése az 2. kategóriába tartozó adatokkal 2009-ben

[pic]

5. táblázat: A találatok megoszlása – A 3. kategóriába tartozó adatok összevetése az 1. kategóriába tartozó adatokkal 2009-ben

[pic]

6. táblázat: Az elutasított műveletek százalékos aránya 2009-ben

[pic]

7. táblázat: Az ujjlenyomatok rögzítése és az Eurodac központi egység számára történő továbbítása között átlagosan eltelt idő 2009-ben

[pic]

8. táblázat: Téves irányú találatok 2009-ben az 1. kategóriába tartozó adatok összevetése alapján

[pic]

9. táblázat: A 2. kategóriába tartozó adatok késedelmes továbbítása miatt, az 1. és 2. kategóriába tartozó adatok összevetése alapján hiányzó találatok 2009. évi megoszlása

[pic]

10. táblázat: A zárolt esetekkel (a 2725/2000/EK rendelet 12. cikke) kapcsolatos találatok megoszlása 2009-ben

[pic]

11. táblázat: A 9. kategóriába tartozó műveletek száma 2009-ben tagállamonkénti bontásban

[pic]

[1] HL L 316., 2000.12.15., 1. o.

[2] Az Eurodac-rendelet 24. cikkének (1) bekezdése.

[3] COM(2009) 342 végleges.

[4] Javaslat – Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a dublini rendelet hatékony alkalmazása érdekében az ujjlenyomatok összehasonlítására irányuló Eurodac létrehozásáról, COM(2008) 825.

[5] Ezzel párhuzamosan elfogadták az Eurodac-adatokkal való összevetésre irányulóan a tagállamok bűnüldöző hatóságai és az Europol által bűnüldözés céljából benyújtott kérésekről szóló tanácsi határozatjavaslatot is (COM(2009) 344 végleges, 2009.9.10.), amely az Európai Unió működéséről szóló szerződés hatályba lépésének eredményeként a pillérszerkezet eltörlésével okafogyottá vált.

[6] Az Eurodac központi egység általános ismertetése, valamint a központi egység által végzett műveletek különböző típusainak, illetve az esetleges egyezéseknek a meghatározása megtalálható az Eurodac központi egység tevékenységéről szóló első éves jelentésben. Lásd még a következő dokumentumot: a Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma – Első éves jelentés a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek az Eurodac központi egység tevékenységéről, SEC (2004)557, 6. o.

[7] Az összes uniós tagállam, valamint Norvégia, Izland és Svájc alkalmazza a dublini és az Eurodac-rendeletet, ennélfogva az e jelentésben használt „tagállam” kifejezés az Eurodac-adatbázist alkalmazó 30 államra vonatkozik.

[8] Ezek a szolgáltatások a központi egység által közvetlenül nyújtott szolgáltatásokon (kapacitás-megfeleltetés, adattárolás, stb.) túl – a központi egység és a nemzeti kapcsolattartó pontok közötti adattovábbításra vonatkozó kommunikációs és biztonsági szolgáltatásokra is kiterjednek.

[9] IDABC – Interoperábilis páneurópai elektronikus kormányzati szolgáltatások közigazgatási rendszerek, gazdasági szervezetek és állampolgárok részére. Az IDABC közösségi programot az Európai Bizottság Informatikai Főigazgatósága igazgatja.

[10] Ezek 31 %-át egyetlen tagállam, Franciaország végezte.

[11] A mellékletben szereplő 2. táblázat részletezi a 2009. január 1. és 2009. december 31. közötti sikeres műveleteket tagállamonként, kategóriák szerinti bontásban.

[12] A menedékkérő ujjlenyomatait (teljes 10 lenyomat) a korábban, más tagállamokban kérelmet benyújtott menedékkérők ujjlenyomataival történő összevetés céljából tárolják. Ugyanezeket az adatokat a „2. kategóriába” (lásd alább) tartozó adatokkal is összehasonlítják. Az „1. kategóriába” tartozó adatokat 10 évig megőrzik, eltekintve a rendeletben előírt különleges esetektől (pl. olyan személyekkel kapcsolatban, akik megszerzik az egyik tagállam állampolgárságát), amikor törlik az érintett személy adatait.

[13] A külső határok jogellenes átlépése miatt elfogott és vissza nem toloncolt külföldiek adatai. Ezeket az adatokat (teljes 10 ujjlenyomat) kizárólag tárolás céljából továbbítják, annak érdekében, hogy összehasonlíthatók legyenek a központi egységhez a későbbiekben eljuttatott, menedékkérelmekre vonatkozó adatokkal. Az említett adatokat két évig tárolják, eltekintve azoktól az esetektől, amikor azonnal törlik őket azt követően, hogy a személy tartózkodási engedélyt kap, elhagyja a tagállam területét, illetve megszerzi az egyik tagállam állampolgárságát.

[14] „Az egyes tagállamok az Emberi jogok európai egyezményében, valamint az ENSZ gyermekjogi egyezményében megállapított biztosítékoknak megfelelően haladéktalanul ujjlenyomatot vesznek a 14. életévét betöltött valamennyi olyan, harmadik országból érkezett külfölditől, akit az illetékes ellenőrző hatóságok az illető tagállam szárazföldi, légi vagy tengeri határainak jogellenes átlépése miatt elfogtak, és nem toloncoltak vissza .”

[15] Ennek során a valamely tagállam területén illegálisan tartózkodó külföldiek adatait összevetik a menedékkérők központi adatbázisban korábban rögzített adataival.

[16] A tagállamokban illegálisan tartózkodó külföldiekre vonatkozó adatok. Ezeket az adatokat nem tárolják, hanem összevetik őket a menedékkérők központi adatbázisban tárolt adataival. Az ebbe a kategóriába tartozó adatokat a tagállamok nem kötelesek továbbítani.

[17] 11. cikk: „(…) Általános szabályként abban az esetben indokolt annak ellenőrzése, hogy a külföldi valamely másik tagállamban korábban benyújtott-e menedékjog iránti kérelmet, ha: a) a külföldi kijelenti, hogy menedékjog iránti kérelmet nyújtott be, de nem jelöli meg azt a tagállamot, ahol a kérelmet benyújtotta; b) a külföldi nem kér menedékjogot, de ellenzi, hogy hazájába visszatoloncolják, arra hivatkozva, hogy ott veszélyben lenne; illetve c) a külföldi egyéb módon megpróbálja megakadályozni kiutasítását azáltal, hogy megtagadja a személyazonossága megállapítására irányuló együttműködést, különösen ha nem mutatja be személyazonossági okmányait, vagy hamis személyazonossági okmányokat mutat be.”

[18] A táblázatokban bemutatott helyi találatokkal kapcsolatos statisztikai adatok nem szükségszerűen felelnek meg azoknak a találatra adott válaszoknak, amelyeket a központi egység továbbított és a tagállamok nyilvántartásba vettek. Ennek az az oka, hogy a tagállamok nem minden esetben élnek azzal a – 4. cikk (4) bekezdésében biztosított – lehetőséggel, hogy kérjék a központi egységtől a központi adatbázisban tárolt, általuk korábban bevitt adatokkal való összehasonlítást. Ugyanakkor, még ha a tagállamok nem is élnek ezzel a lehetőséggel, a központi egységnek technikai okokból minden esetben el kell végeznie a központi egységnél tárolt valamennyi (nemzeti vagy külföldi) adattal való összevetést. Ezekben a konkrét esetekben a központi egység – a nemzeti adatoknak való megfelelés esetén is – azt a választ fogja adni, hogy „nincs találat”, mivel a tagállam nem kérte az összehasonlítást az általa bevitt adatokkal.

[19] A legrosszabb eredményt elért tagállam évi átlagos továbbítási késedelme egy adatkategória tekintetében.

[20] A „ téves találatnak ” nevezett forgatókönyv esetén a harmadik ország állampolgára menedékkérelmet nyújt be (A) tagállamban, amelynek hatóságai ujjlenyomatot vesznek tőle. Miközben még folyamatban van az említett ujjlenyomatok központi egységbe történő továbbítása (1. kategóriába tartozó művelet), ugyanaz a személy esetleg megjelenik egy másik (B) tagállamban, ahol ismét menedéket kér . Amennyiben az említett (B) tagállam továbbítja először az ujjlenyomatokat, az (A) tagállam által átadott ujjlenyomatokat később veszik nyilvántartásba, mint a (B) tagállam által továbbítottakat, így a (B) tagállam által továbbított adatok találatként jelennek meg az (A) tagállam által továbbítottakhoz képest. Ennélfogva (A) helyett (B) tagállamot határozzák meg a menedékkérelem első benyújtásának helye szerinti felelős tagállamként.

[21] A „ hiányzó találatnak ” nevezett forgatókönyv esetén a harmadik ország állampolgárát jogellenes határátlépés miatt elfogják, és azon (A) tagállam hatóságai vesznek tőle ujjlenyomatot, ahová belépett. Miközben az említett ujjlenyomatok központi egységbe történő továbbítása még folyamatban van (2. kategóriába tartozó művelet), ugyanaz a személy esetleg megjelenik egy másik (B) tagállamban, és menedékkérelmet nyújt be. Ehhez (B) tagállam hatóságai ujjlenyomatot vesznek tőle. Amennyiben az említett (B) tagállam hatóságai továbbítják először az ujjlenyomatokat (1. kategóriába tartozó művelet), a központi egység először az 1. kategóriába tartozó műveletet veszi nyilvántartásba, és (A) tagállam helyett (B) tagállam vizsgálja meg a kérelmet. Ha azonban a 2. kategóriába tartozó művelet később megérkezik, a találat hiányozni fog, mivel a 2. kategóriába tartozó adatok nem kérdezhetők le.