52010DC0159

[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2010.4.21.

COM(2010)159 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

A millenniumi fejlesztési célok megvalósítását támogató tizenkét pontos uniós cselekvési terv

{SEC(2010) 418}{SEC(2010) 419}{SEC(2010) 420}{SEC(2010) 421}{SEC(2010) 422}

TARTALOMJEGYZÉK

1. 2010 a cselekvés és az elszámoltathatóság éve 1

2. a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos előrelépés felgyorsítását célzó uniós fellépés 1

2.1. Hiteles út a segélyekre tett kötelezettségvállalások 2015-ig történő teljesítéséhez 1

2.2. A segélyek hatékony felhasználása: a hivatalos fejlesztési segély jobb kihasználása – a segély magasabb hatékonysága 1

2.3. Az európai millenniumi fejlesztési célok megvalósításának meggyorsítása 1

2.4. A politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló proaktív munkaprogram 1

2.5. A belföldi források mozgósítása a jobb adózás révén 1

2.6. A regionális integráció és kereskedelem fokozása a növekedés és munkahelyteremtés érdekében 1

2.7. A finanszírozás innovatív forrásainak felhasználása a globális kihívások megoldása terén 1

2.8. Az éghajlatváltozás modellje 1

2.9. Fejlesztés és biztonság 1

2.10. Globális kormányzási szerkezet 1

3. Az előttünk álló út 1

1. 2010 a cselekvés és az elszámoltathatóság éve

A közelmúltban a Bizottság – a 2020-ig szóló uniós stratégia keretében – az elkövetkező évekre meghatározta az Európai Unióra vonatkozó elképzeléseit[1]. Ennek keretében az uniós fejlesztési politika megújult erőfeszítésekkel a millenniumi fejlesztési célok 2015-ig való elérésére fog összpontosítani.

Tíz évvel ezelőtt a világ vezetői egyetértettek abban, hogy határozott lépéseket tesznek a világban különböző mértékben megjelenő szegénységgel szemben. Határidőhöz kötött és mérhető célok kitűzésével megállapodtak abban, hogy 2015-ig:

- a szegénység és az éhínség arányát a felére kell csökkenteni,

- mindenki számára biztosítani kell a teljes alapfokú oktatást,

- meg kell szüntetni a nemek közötti egyenlőtlenséget,

- az anyai és gyermekhalandóság arányát két harmadával, illetve háromnegyedével kell csökkenteni,

- a HIV/AIDS és a malária, valamint más súlyos betegségek terjedését meg kell állítani,

- biztosítani kell a környezet fenntarthatóságát,

- globális fejlesztési partnerséget kell kiépíteni.

Nemzetközi szinten legelső alkalommal a millenniumi fejlesztési célok összpontosítanak a közös fejlesztési célkitűzésekre. E célkitűzéseknek – amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy addig nem látott szintű konszenzus jött létre – a jövőben is irányítaniuk és mozgósítaniuk kell a nemzetközi támogatást. A célkitűzések hangsúlyozzák a fejlesztés emberi jogokon alapuló megközelítésének fontosságát is.

Mivel az előzetes megállapodás szerinti 2015-ös határidőig csupán öt év maradt, a világ vezetői 2010. szeptember 20. és 22. között New Yorkban találkoznak az Egyesült Nemzetek magas szintű plenáris ülésén, amely a millenniumi fejlesztési célok felülvizsgálásával foglalkozik majd. Céljuk annak biztosítása, hogy a sikereket és hiányosságokat átfogóan felülvizsgálják, és megállapodjanak a haladást felgyorsító konkrét lépésekben.

A jelenlegi helyzet ellentmondásos. Az előrelépés mind az egyes millenniumi fejlesztési célokat, mind pedig az egyes régiókat egymással összevetve nagy mértékben különbözött; a haladás tekintetében a fő változó a gazdasági fejlődés, a felelősségteljes kormányzás és a belföldi politikák minősége volt. Globálisan erőteljes és tartós fejlődés mutatkozott a rendkívüli szegénység, valamint más célkitűzések, mint például az általános alapfokú oktatás és azon belül a nemek közti egyenlőség, valamint a vízhez való hozzáférés tekintetében. 1,4 milliárd ember azonban még mindig rendkívüli szegénységben él (51 %-uk a Szubszaharai Afrikában), emellett a világ lakosságának egy hatoda alultáplált. Szinte semmilyen előrelépés nem történt az anyai és gyermekhalandóság csökkentése terén, és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés helyzete is kilátástalan.

A 2010-es év a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve, a szegénységgel kapcsolatos kihívás azonban nem csak az EU határain belül létezik, és a megoldás sem csak e határokon belül keresendő. A közelmúltban egymást követő világméretű válságok rámutattak arra, világunk mennyire szorosan összefonódik: a pénzügyi válságok, a világjárványok, az éghajlatváltozás minden országot érintenek, gyakran a szegény országokra gyakorolva a legnagyobb hatást. A globalizációnak fenntarthatóbbá és pártatlanabbá kell válnia, hogy mindenki számára biztonságos környezetet lehessen kiépíteni.

A fejlődés előmozdítása tehát alkotórészét képezi a mai globális kihívásokra adott európai válasznak. Az EU és partnerei számára 2010 minden szinten a „lehetőség éve”, hogy a millenniumi fejlesztési célok elérésére irányuló erőfeszítéseiket újraélesszék és összehangolják. Ez az év az „elszámoltathatóság éve” is, a hivatalos fejlesztési támogatás és a millenniumi fejlesztési célok számára megállapított számos köztes céllal és mérföldkővel, köztük az uniós cselekvési programban[2] szereplőkkel.

Tavaly az EU megállapodást kötött a válsággal küzdő fejlődő országokat támogató cselekvéssorozat tekintetében[3]. Közülük többet már végrehajtottak, illetve jelenleg hajtanak végre[4], ilyen például a sebezhetőségi FLEX-mechanizmus A többit a továbbiakban élesztik újjá. Nem csak a segélyek szétosztásáról van szó, hanem a globális partnerségbe vetett kölcsönös bizalomról is. A 8. millenniumi fejlesztési cél kiemeli a megerősített nemzetközi együttműködés fontosságát, amelyre szükség van a többi millenniumi fejlesztési cél eléréséhez. Az EU a továbbiakban is vezető szerepet tölt be a globális fejlesztés terén, bizonyítva, hogy megtartja meg az általa vállaltakat. Az EU-nak érdekében áll annak biztosítása, hogy a millenniumi fejlesztési célok erőteljes politikai és pénzügyi figyelmet élvezzenek mind a donorok, mind pedig a partnerországok szakpolitikáján belül. A lisszaboni szerződés hatályba lépése új időszakot jelez az EU fejlesztési politikájában, hiszen az EU és tagállamai szorosabban össze kívánják hangolni szakpolitikáikat.

E közlemény bemutatja az EU cselekvési tervét, amely számos sajátos középtávú cselekvést tartalmaz a millenniumi fejlesztési célok megvalósításának támogatásához.. A közleményt öt bizottsági szolgálati munkadokumentum[5] kíséri – a millenniumi fejlesztési célokról, a segélyhatékonyságról, a fejlesztésfinanszírozásról, kereskedelemösztönző támogatásról és a politikáknak a fejlesztés érdekében biztosítandó koherenciájára irányuló, 2010–2013-re vonatkozó munkaprogramról szóló bizottsági szolgálati munkadokumentum – amelyek további részletekkel szolgálnak az e közleményben foglalt különféle javaslatokkal kapcsolatban. Ezen uniós cselekvési terv célja, hogy:

- egységes uniós hozzájárulást képezzen a 2010–2015 közötti időszakra vonatkozó millenniumi fejlesztési célok ENSZ szintű cselekvésorientált megvalósításához,

- alapot képezzen a legfőbb stratégiai partnereinkkel – a magas szintű plenáris ülés előtt és után – folytatott kommunikáció és párbeszéd számára, kerüljön arra sor az a G8-ak/G20-ak keretében, vagy más olyan fórumokon, mint például az Ázsia-Európa fejlesztési konferencia (2010. május 26–27.), az EU-LAC csúcstalálkozó (2010. május 18.), illetve a harmadik Afrika-EU csúcstalálkozó (2010. november 29–30.),

- beépüljön az Európa 2020 stratégiába.

AZ EU és a tagállamok számára a következő fellépéseket javasolják.

2. A MILLENNIUMI FEJLESZTÉSI CÉLOKKAL KAPCSOLATOS ELőRELÉPÉS FELGYORSÍTÁSÁT CÉLZÓ UNIÓS FELLÉPÉS

2.1. Hiteles út a segélyekre tett kötelezettségvállalások 2015-ig történő teljesítéséhez

A hivatalos fejlesztési segély nélkülözhetetlen a fejlődés szempontjából. A válság rámutatott, hogy sok esetben védőhálóként működve biztosított stabil pénzügyi forrást azokban az időkben, amikor a magánforrások megfogyatkoztak. Lehetővé tette a fejlődő országok számára, hogy fenntartsák alapvető szociális szolgáltatásaikat, az állam általános működését és alapvető gazdasági tevékenységet generálhassanak. Mint ilyen, a hivatalos fejlesztési segély jó befektetés a regionális és globális stabilitásba.

Az EU továbbra is a világ messze legnagyobb donorja, a világszintű segítségnyújtás mintegy 56%-át biztosítva. Az EU által nyújtott hivatalos fejlesztési segély a millenniumi fejlesztési célok elfogadása óta megduplázódott, 2009-ben 49 milliárd eurót tett ki. Bár csökkenést jelent 2008-hoz képest, a segély az uniós bruttó nemzeti jövedelem 0,42 %-ának felel meg, ami összehasonlítva a többi donorral komoly eredmény, tekintettel a legtöbb tagállamban uralkodó szűkös költségvetési helyzetre. Mindazonáltal az EU-nak 2010-ig nem sikerült elérnie a bruttó nemzeti jövedelem 0,56 %-ának megfelelő közös uniós időközi célkitűzést, amely egy lépést jelentene afelé, hogy 2015-ig a hivatalos fejlesztési segély számára a bruttó nemzeti jövedelem 0,7 %-át különítsék el.

A támogatás növelésének elhalasztása a millenniumi fejlesztési célok megvalósításának elhalasztását jelentené. A jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságban előfordulhat, hogy csak nehezen tudjuk betartani azt a közös ígéretünket, hogy 2015-ig bruttó nemzeti jövedelmünk 0,7 %-át a hivatalos fejlesztési segélyre fordítsuk, és e többletsegély 50 %-át Afrikába irányítsuk, azonban ez még mindig megvalósítható és szükséges. Előrelátásra és politikai akaratra van szükség. A globális és unión belüli igazságos tehervállalás alapján valamennyi donornak hozzá kell járulnia a közös célhoz. Az ENSZ magas szintű plenáris ülésén az EU-nak meg kell mutatnia, milyen módon lesz képes betartani ígéreteit, bizonyítva, hogy a fejlődő országok számíthatnak ránk. Mindez azt is jelenti, hogy az új világszintű kihívásokkal – a hivatalos fejlesztési segély mellett – további forrásokból származó finanszírozás révén küzdhetük meg.

(1) Hivatalos fejlesztési segély:

- Igazságos nemzetközi tehervállalás iránti igény kifejezése, hogy a többi nemzetközi donor – köztük az újak is – törekvéseiket összhangba hozzák az Unióéval;

- Reális, ellenőrizhető éves cselekvési tervek kidolgozása az egyes célok eléréséhez[6], valamint az első tervek közzététele 2010 szeptembere előtt;

- Az uniós elszámoltathatósági mechanizmus megerősítése: a tagállamok éves cselekvési tervei és a Bizottság monitoring jelentése alapján a Tanács unión belüli szinten megtartja a hivatalos fejlesztési segély kölcsönös felülvizsgálatát és az eredményekről beszámol az Európai Tanácsnak. E cselekvési terveknek körvonalazniuk kell legalább a következő költségvetési évben a hivatalos fejlesztési segély számára tervezett kiadásokat és a 2015-ig az éves becsléseket.

- Annak megfontolása, hogy a hivatalos fejlesztési segélyre vonatkozó célokat meghatározó nemzeti jogszabályokat hozzanak létre Belgium, illetve az Egyesült Királyság tapasztalataira építve.

2.2. A segélyek hatékony felhasználása: a hivatalos fejlesztési segély jobb kihasználása – a segély magasabb hatékonysága

A becslések[7] azt mutatják, hogy a lehetséges hatékonyságnövekedés évi 3–6 milliárd euró között lehet, ha az EU és a tagállamok jobban alkalmaznák azokat a hatékonysági elveket, amelyekről a Párizsi Nyilatkozat és az accrai cselekvési menetrend keretében állapodtak meg. Az EU-nak fel kell gyorsítani e kötelezettségvállalások megvalósítását annak érdekében, hogy konkrét eredményeket tudjon felmutatni a 2011-ben Szöulban negyedik alkalommal sorra kerülő segélyhatékonysággal foglalkozó magas szintű fórum előtt. Az európai cselekvések előzetes összehangolása nagyobb hatást fejt ki, mint az utólagos korrekciós intézkedések.

(2) A segély hatékonysága:

- 2013-ig a nemzeti és uniós programozási ciklusok ütemezésének összehangolása partnerországi szinten, és a közös programozási keret alkalmazása a fejlődő országokkal kapcsolatos fejlesztési prioritások és célkitűzések egymással való megosztására annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a párhuzamosság és az átfedés.

- Az európai országokra vonatkozó stratégiai tervek és többéves programok kidolgozása a közös ütemezés és a közös programozási keret alapján – ahogy azt az EU Haiti esetében is tette – miáltal teljesítjük partnerországainkkal szemben a segélyek hatékonyságával és előreláthatóságával kapcsolatban vállalt kötelezettségünket.

- A létező segélyhatékonysági működési keretben az EU munkamegosztásának javítása nemcsak a kedvezményezett országok ban , hanem azokon átívelve is (különösen biztosítva, hogy ez semleges hatással van a segély mértékére, foglalkozva a „segélyezés szempontjából mellőzött területek”[8] közötti különbségek problémájával, valamint bevezetve az információcsere szisztematikus folyamatát); és egy közös uniós megközelítés kialakítása a kölcsönös elszámoltathatóságra és az átláthatóságra vonatkozó kötelezettségvállalások végrehajtása tekintetében;

- Más – köztük új – donorok ösztönzése arra, hogy alkalmazzák a segélyhatékonysági menetrendet.

2.3. Az európai millenniumi fejlesztési célok megvalósításának meggyorsítása

2.3.1. Azon országok célba vétele, amelyek leginkább elmaradtak a millenniumi fejlesztési célok megvalósításában

A millenniumi fejlesztési célok elérésének támogatása érdekében az EU-nak különös figyelmet kell fordítania a legkevésbé elért célokra. A millenniumi fejlesztési célokra azonban nem szabad az elkülönített ágazati célok és mutatók együtteseként tekinteni. Ellenkezőleg, e célok egymáshoz kapcsolódnak, kölcsönösen erősítik egymást, és ekként kell foglalkozni velük.

Míg az EU-nak aktív szerepet kell vállalnia valamennyi fejlődő országban, a cselekvéseket fontossági sorrendbe kell helyezni azon országokban, ahol a legnagyobb előrelépésre van szükség. A célzott intervencióknak a legsebezhetőbbekre, köztük a nőkre, gyermekekre és a fogyatékkal élőkre kell összpontosítaniuk azon széles körre kiterjedő szociális védelmi rendszerek támogatása révén, amelyek a társadalmi kohézió és stabilitás kulcsfontosságú elemei.

A szegénység perspektívája különösen aggasztó a legkevésbé fejlett országokban, valamint a bizonytalan helyzetben lévő országokban[9]. A törékeny államok jelentősen kevesebb előrelépést tettek a millenniumi fejlesztési célok felé, mint más fejlődő országok, közülük sokan mellőzöttnek számítanak a segélyezés szempontjából. Ennek orvoslására a törékeny államokban a donoroknak többet és összehangoltabb módon kellene tenniük[10].

(3) A törékeny államok és a leginkább elmaradt országok:

- Rövidtávon uniós koordinációs mechanizmusok biztosítása a döntéshozás és a munkamegosztás szervezése tekintetében a törékeny államokban. Mindez Haiti esetében megkezdődött;

- A megfelelő egyensúly megtartása a teljesítmény díjazása és a szükségletekre adott válasz között, a leginkább elmaradt országok finanszírozásának átcsoportosítása, figyelembe véve a nemzeti politikákat és kapacitást. Uniós szinten erre a Bizottság javaslatot tesz az AKCS-programok 2010-es félidős értékelése keretében, valamint javasolni fogja Afganisztán és Pakisztán esetében a 2011–2013 közötti időszakra vonatkozó támogatás növelését.

2.3.2. A legkevésbé megvalósított millenniumi fejlesztési célok célba vétele

A közelmúltban javaslat történt a millenniumi fejlesztési célok öt fontos ágazatának – az egészségügy[11], az oktatás[12], a humanitárius élelmiszersegély[13], az élelmezésbiztonság[14] és a nemek közötti egyenlőség[15] – felülvizsgálatára. Ezek mind szerves részét képezik az átfogó uniós cselekvési tervnek, amely a millenniumi fejlesztési célok megvalósítását támogatja.

Átfogó alapelvként az EU-nak és a tagállamoknak minden esetben első lehetőségként a partnerországok saját stratégiáit és rendszereit[16] kell alkalmazniuk annak érdekében, hogy megerősödjön az adott ország felelősségvállalása. Ezt lehetőleg költségvetési támogatás és a millenniumi fejlesztési célokról szóló szerződések szerinti programok révén kell megtenni. Ha a nemzeti rendszereken kívül nyújtanak támogatást, az okokat átlátható módon kell megállapítani, valamint támogatni kell a kapacitásfejlesztést, amely javítja az országok rendszereinek minőségét.

(4) A szakpolitikák hatásainak javítása a kulcsfontosságú ágazatokban:

- Az oktatás és az egészségügy terén az uniós és tagállami fellépések azon országokra való összpontosítása, amelyek a leginkább rászorultak és ahol támogatni lehet a fenntartható szakpolitikákat. Még szeptember előtt elkészül a prioritást élvező országok jegyzéke.

- Az egészségügyben a megerősített politikai koherencia és a HIV/AIDS, tuberkulózis és malária elleni küzdelmet célzó globális alapban, valamint az Oltóanyag és Immunizációs Világszövetségben való további uniós politikai és pénzügyi részvétel útján annak biztosítása, hogy ezek a segélyhatékonyság platformjaként működjenek, betartsák a nemzetközi egészségügyi partnerség alapelveit és hozzájáruljanak az egészségügyi rendszerek megerősödéséhez.

- Az oktatásban a minőségi oktatáshoz hozzájáruló nemzeti oktatási ágazati tervek támogatásának növelése két- és többoldalú eszközök révén, valamint az „Oktatást mindenkinek” elnevezésű gyorsított kezdeményezésen keresztül.

- Az élelmezésbiztonság valamennyi kérdésének megoldása, összpontosítva az ökológiailag hatékony mezőgazdaságra, a kisgazdálkodókra, támogatva a fenntartható nemzeti és regionális politikákat (Afrika átfogó mezőgazdasági fejlesztési programjának nyújtott megnövelt pénzügyi támogatás és az afrikai termőföld-politikai iránymutatás felgyorsított végrehajtása révén is), valamint a táplálkozás hatékonyabb integrálásának előmozdítása, különösen Dél-Ázsiában.

- A nemek közötti egyenlőség kapcsán az átláthatóság és a monitoring javítása azáltal, hogy a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos valamennyi fellépés során alkalmazzák a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet politikai mutatóit (azzal a céllal, hogy ezeket az uniós és tagállami fellépések legalább 80 %-ára alkalmazzák)

- A továbbiakban is kiemelten kezelni a globális egészségügyi, mezőgazdasági és élelmezésbiztonsági kérdések megoldására irányuló cselekvéseket az EU kutatási keretprogramjain belül.

2.3.3. A millenniumi fejlesztési célok megvalósítására vonatkozó felelősségvállalás megerősítése a partnerországokban

A sikertörténetek mind az erős helyi politikai szerepvállalás fontosságára mutatnak rá. Az érintett populáció felelősségvállalásának megerősítése érdekében a donorok fellépéseinek figyelembe kell venniük a fejlesztési folyamat kulturális vetületeit is.

Az EU-nak és tagállamainak továbbra is ösztönözniük és támogatniuk kell az országok által irányított megközelítést a millenniumi fejlesztési célok megvalósítását segítő elsődleges beruházások meghatározása, valamint a célok és mutatók országokhoz való igazítása terén. A millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos felelősségvállalásra úgy kell tekinteni, hogy az a partnerországok széleskörű kormányzási kötelezettségvállalásainak része és az EU által ezen országokkal folytatott párbeszéd alkotóeleme. A kiváló minőségű statisztikai adatok nélkülözhetetlenek a millenniumi fejlesztési célok felé tett előrelépés országos szintű figyelemmel kíséréséhez, a nyilvános elszámoltathatóság ösztönzéséhez, továbbá az ésszerű szakpolitikák és döntéshozatal megalapozásához, a makrogazdaság igazgatásához és a források hatékony elosztásához. A millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos haladás nyomon követéséhez szükséges megbízható és pontos adatok hiányának problémája különösen Afrikában súlyos.

(5) A felelősségvállalás fokozása:

- A millenniumi fejlesztési célokra vonatkozó Afrika-EU partnerség kiaknázása, hogy – a regionális szervezetekkel együttműködve – javítsák a regionális koordinálást a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása ellenőrzésénél.

- Annak támogatása, hogy a millenniumi fejlesztési célokat a fejlődő országok beépítsék saját fejlesztési stratégiájukba.

2.4. A politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló proaktív munkaprogram

Az EU azáltal is támogatja a millenniumi fejlesztési célok megvalósítását, hogy a támogatás területén kívüli egyéb szakpolitikák még inkább a fejlesztési célok elérésére irányulnak. Az elmúlt öt évben ezért az EU előzetes és utólagos mechanizmusokat vezetett be, köztük olyan hatásvizsgálatokat, amelyek a szakpolitikai javaslatok külső hatásait vizsgálták[17]. A politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló munkaprogram[18] konkrét célokat és haladási mutatókat nevez meg annak érdekében, hogy az EU megvalósítsa a politikák fejlesztési célú koherenciájára tett kötelezettségvállalásait azon szakpolitikák széles skáláján keresztül, amelyek a következő öt globális kihívással foglalkoznak: kereskedelem és pénzügy, éghajlatváltozás, élelmezésbiztonság, migráció és biztonság.

(6) Politikák fejlesztési célú koherenciája:

- A politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló munkaprogram proaktív és korai alkalmazása olyan eszközként, amely segítségével az EU döntést tud hozni a fejlődő országokat a fejlesztési segítségnyújtáson túl befolyásoló széles skálájú határozatok kapcsán.

2.5. A belföldi források mozgósítása a jobb adózás révén [19]

Kizárólag külső segélyek révén egyetlen ország sem képes virágzó társadalmat kiépíteni. A partnerországok saját forrásai nélkülözhetetlenek fejlődésük szempontjából, mivel erősítik az állam legitimitását, növelik a fejlesztési politikákkal kapcsolatos felelősségvállalást, és stabil pénzügyi forrásként szolgálnak a közjavak biztosításához és a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez.

Azzal a céllal, hogy az adó és GDP arányát jelentős mértékben megnöveljék[20], az adó- és vámigazgatás és a reformok átfogó megközelítésével meg kell erősíteni a fejlődő országok fenntartható adózási és vámügyi rendszereinek felállításához nyújtott uniós támogatást. A donoroknak támogatniuk kell a többoldalú és regionális kezdeményezéseket, munkálkodniuk kell az átlátható, kooperatív és igazságos nemzetközi adózási környezet létrejöttéért, a jogellenes pénzáramlások és a vámcsalások elleni küzdelem érdekében meg kell erősíteniük a fejlődő országok felülvizsgálati kapacitásait, valamint támogatniuk kell a vonatkozó megállapodások megkötését és végrehajtását. A fejlődő országokat is képessé kell tenni, hogy hatékonyabban részt vehessenek a nemzetközi adó- és vámügyi együttműködésben. Az államháztartás bevételei begyűjtésének javítása segít országos szinten befoltozni a pénzügyi hézagokat a millenniumi fejlesztési céloktól leginkább elmaradt országokban.

(7) Adózás és fejlesztés:

- Adó- és közigazgatási reformok révén a fejlődő országok kapacitásainak megerősítése az államháztartás bevételeinek mozgósítása terén. A fejlődő országok vámigazgatási kapacitásának növelése annak érdekében, hogy hatékonyan hozzájáruljanak a nemzeti fejlesztési célok eléréséhez. A bevételek átláthatóságát és a belföldi elszámoltathatóságot elősegítő kezdeményezések (például az „erdészeti jogszabályok végrehajtása, erdészeti irányítás és erdészeti termékek kereskedelme” és „a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés ”) fokozott támogatása, valamint a donorok koordinációjának javítása.

- Adóügyekben a felelősségteljes kormányzás elősegítése és az adócsalás elleni küzdelem támogatása nemzetközi szabványok révén, olyan megállapodások, mint például az adóügyi információcsere-egyezmények és – megfelelő esetben – a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények megkötésének és végrehajtásának támogatására irányuló együttműködés, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet transzfer árképzési iránymutatásainak elfogadása és végrehajtása a fejlődő országokban, valamint a nemzetközi vállalatokra vonatkozó országonkénti jelentési szabványok további vizsgálata.

2.6. A regionális integráció és kereskedelem fokozása a növekedés és munkahelyteremtés érdekében

A regionális integráció növeli a politikai stabilitást és a gazdasági jólétet. Segít az országoknak abban, hogy biztosítsák a fenntartható fejlődéshez nélkülözhetetlen közjavakat, közvetlenül és közvetve is hozzájárulva ezzel a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez. Külkapcsolatai terén az EU politikailag és pénzügyileg egyaránt támogatja a regionális integrációt.

A nemzetközi kereskedelemben való részvétel – amely egy sikeres fejlesztési stratégia részét kell képezze – fontos forrást biztosít a fejlődő országok számára a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása szempontjából.

Ezért az EU a továbbiakban is fejlesztésbarát nemzetközi kereskedelmi szabályok kialakítására törekszik, valamint segíti a fejlődő országokat abban, hogy képesek legyenek részt venni a nemzetközi és regionális kereskedelemben, többek között a gazdasági partnerségi megállapodások elősegítése által. A 8. millenniumi fejlesztési céllal összhangban az EU különleges kereskedelmi előnyöket nyújt a fejlődő országok számára, ideértve az uniós piachoz való teljesen szabad hozzáférést azon termékek számára, kivéve a fegyvereket, amelyek legkevésbé fejlett országokból származnak. Ezen felül az EU a továbbiakban is biztosítja, hogy a kétoldalú uniós megállapodások nem tartalmazzanak olyan záradékokat, amelyek a fejlődő országokat akadályozzák a gyógyszerekhez való hozzáférésben.

Az EU és tagállamai jóval a kitűzött 2010-es határidő előtt teljesítették azon kollektív kötelezettségvállalásukat is, hogy évente 2 milliárd eurót fordítsanak a kereskedelmi vonatkozású segítségnyújtásra. Ezen felül széles körben támogatják a termelési kapacitást és a kereskedelemmel kapcsolatos infrastruktúra kiépítését; 2008-ban a kereskedelemösztönző segély összege túllépte a 10 milliárd eurót, amely nagyon jelentős növekedés 2007-hez képest.

Az EU-nak erre a sikerre kell építkeznie, nagyobb figyelmet kell fordítania a legkevésbé fejlett országokra, valamint jobb stratégiával és hatékonyabban kell együttműködnie, ahogyan azt a vonatkozó szolgálati munkadokumentum is megfogalmazza.

(8) Regionális integráció és kereskedelem:

- A magánszektor fejlesztésének fokozott támogatása, különösen olyan mechanizmusok, mint például az AKCS beruházási keret és az EU–Afrika infrastruktúra vagyonkezelői alap révén.

- Az Európai Beruházási Bank (EBB) külső megbízatása felülvizsgálatának keretében az EBB azon képességének megerősítése, hogy támogassa az EU fejlesztési célkitűzéseinek megvalósítását, valamint a támogatások és kölcsönök hatékony összekapcsolásának elősegítése a harmadik országokban.

- A Dohai Forduló sikeres lezárására való törekvés folytatása, valamint olyan kétoldalú és regionális kereskedelmi megállapodások – köztük a gazdasági partnerségi megállapodások – kidolgozása, amelyek figyelembe veszik és megfelelően tükrözik a partnerországok különböző szükségleteit.

- A kereskedelemösztönző segély terén tett további előrelépés, a legkevésbé fejlett országok kapcsán tett erőfeszítések fokozása, és különösen az AKCS-országoknak nyújtott regionális kereskedelemösztönző segélycsomagokról szóló megállapodás megkötése 2010 vége előtt.

2.7. A finanszírozás innovatív forrásainak felhasználása a globális kihívások megoldása terén

A gazdasági válságot követően előfordulhat, hogy – a globális kihívások megoldásához, köztük a millenniumi fejlesztési célok megvalósításához – a költségvetések és a magáneszközök nem lesznek képesek biztosítani a szükséges forrásokat. Teljes mértékben ki kell használnunk az innovatív finanszírozásban rejlő lehetőségeket annak érdekében, hogy előrelátható módon és tartósan biztosítani tudjuk a további finanszírozást.

Már számos innovatív mechanizmus épít a köz- és magánszféra közötti partnerségekre és piacokra annak érdekében, hogy kellőképpen kiegészítse a fejlesztést támogató, már létező forrásokat és mechanizmusokat. Az egyéb lehetőségeket jelenleg különböző fórumokon, és többek között a fejlődés innovatív finanszírozásával foglalkozó vezető csoport keretében kutatják. A Bizottság szolgálatai szintén elemezték a különféle mechanizmusokban rejlő bevételi lehetőségeket[21].

A globalizáció jelentős előnyöket hozott a világgazdaság számára, a legszegényebb országok azonban még egyáltalán nem aknázták ki mindet. Ezt az új bevételek szétosztásával kell helyrehozni.

(9) Innovatív finanszírozás:

- Különösen a legszegényebb és legsérülékenyebb országokban a fenntartható fejlődés előrelátható módon történő finanszírozása érdekében olyan innovatív finanszírozási mechanizmusokra tett javaslatok támogatása, amelyekben jelentős bevételi lehetőség rejlik[22].

2.8. Az éghajlatváltozás modellje

Az éghajlatváltozás jelentős kihívás mindenki számára, és minden egyes millenniumi fejlesztési cél esetében hatással van a megvalósításra.

AZ EU elkötelezetten támogatja a fejlődő országokat abban, hogy megfelelő alkalmazkodási és/vagy hatásenyhítő stratégiákat fogadjanak el és hajtsanak végre. Erre azáltal kerül sor, hogy a fejlesztési politikák keretében fokozottabb figyelmet szentelnek az éghajlatváltozásnak, elősegítik, hogy a fejlődő országok – a szellemitulajdon-jog tiszteletben tartása mellett – hozzáférjenek az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes technológiákhoz, egyúttal megszilárdítva az éghajlatváltozással kapcsolatos ismereteiket, valamint fokozzák a fejlődő országokkal közösen, illetve a fejlődő országokban a témában folytatott kutatások uniós támogatását. Mindezek segítik a fejlődő országokat abban, hogy kidolgozzák a hatásenyhítés és az alkalmazkodás költséghatékony, ökoszisztéma-alapú megközelítését.

Ezen felül, a koppenhágai tárgyalást követő tárgyalások és a dohai fejlesztési forduló keretében, az EU-nak továbbra is segítenie kell a fejlődő országok zöld technológiákhoz való jobb hozzáférését, többek között a környezetvédelmi termékek és szolgáltatások piacának a vámtarifák csökkentése vagy eltörlése, valamint a nem vámjellegű akadályok megszüntetése révén történő további liberalizációja által.

(10) Éghajlatváltozás:

- Az EU azon kötelezettségvállalásának végrehajtása, amely 2010-től 2012-ig a fejlődő országok számára nyújtandó évi 2,4 milliárd euro gyorsfinanszírozásra vonatkozott, biztosítva, hogy ezeket e pénzeszközöket a segélyhatékonysági menetrenddel összhangban programozzák és osztják el. A Bizottság készen áll arra a feladatra, hogy a gyorsfinanszírozásra vonatkozó uniós kötelezettségvállalás vonatkozásában megkönnyítse a koordinált határozatok végrehajtását és felülvizsgálatát[23].

2.9. Fejlesztés és biztonság

A biztonság hiányában nincs lehetőség fejlesztésre; a hosszú távú biztonságról lehetetlen gondoskodni anélkül, hogy beruháznánk a fejlesztésbe. A legtöbb törékeny helyzetben lévő ország elmaradt a millenniumi fejlesztési célok elérésében, ezért különleges erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy ezeknek az országoknak költséghatékonyan lehessen segítséget nyújtani.

(11) Törékenység és biztonság:

- A törékenységre és konfliktushelyzetre vonatkozó uniós cselekvési terv támogatása (2010-ben születik rá javaslat) annak érdekében, hogy átfogóan és integrált módon oldják meg az ilyen jellegű helyzeteket, valamint a fejlesztési célok megfelelőbb figyelembevétele a béke és stabilitás elérésére irányuló műveletek tervezése és végrehajtása során.

2.10. Globális kormányzási szerkezet

A gazdasági válság nyomán a kormányok világszerte felismerték a valóban mindenre kiterjedő globális kormányzás szükségességét. A nemzetközi intézményi felépítés összetett, és a legszegényebb országok érdekei gyakran a háttérbe szorulnak. Komoly aggodalomra ad okot az is, hogy a többoldalú szervezetek számának növekedése miatt a többoldalú támogatások feldarabolódnak[24]. A globális kormányzás reformja érdekében a különféle nemzetközi fórumokon, ideértve a G20 keretében zajló munkának új uniós ösztönzésre an szüksége.

A legfőbb kihívást a világszintű intézmények legitimitása és hatékonysága közötti egyensúly megtalálása jelenti, többek között a regionális képviselet révén is.

(12) Globális kormányzás:

- Az ENSZ szervezete keretében az összhang és hatékonyság növelését célzó, folyamatban lévő reformok támogatása azzal a céllal, hogy az ügynökségek működését fokozatosan ésszerűsítsék és számukat csökkentsék.

- Annak biztosítása, hogy a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap keretében a fejlődő és átalakulóban lévő országok szavazati részesedése gyorsan és megfelelően növekedjen; törekvés a végső célt jelentő közös európai képviselői hely létrehozása felé, valamint az uniós koordináció megerősítése, különösen a regionális fejlesztési bankokon belül.

3. Az előttünk álló út

Az európai és világszintű fejlesztési politika szempontjából az elkövetkező öt év valódi kihívást jelent. Ezalatt az időszak alatt az EU-nak be kell váltania az arra vonatkozó ígéretét, hogy a hivatalos fejlesztési segély számára a bruttó nemzeti jövedelem 0,7 %-át különítsék el, valamint biztosítania kell a millenniumi fejlesztési célok elérését. Ugyanakkor az EU-nak és a fejlődő világnak meg kell mutatnia az éghajlatváltozás kapcsán a fejlődő országokkal szemben vállalt kötelezettségét, az ígéreteket gyakorlatias és hatékony fellépésekre váltva.

Az elkövetkező évek mindamellett rendkívüli lehetőséget kínálnak a fejlődő világ számára. A millenniumi fejlesztési célok megvalósítása sok ország számára jelent előrelépést az életképes és növekvő gazdaság felé. Számos sikertörténetre lehet építeni. A kibontakozó EU-Afrika partnerség építeni tud a millenniumi fejlesztési célokra és fenntartható alapot képezhet a növekedés számára.

A fentiekben felvázolt tizenkét-pontos terv a feladatok megoldásához és a lehetőségek kiaknázásához mintaként szolgál az uniós hozzájárulások számára. Az EU-nak a jövőben is a legnagyobb donornak kell maradnia, ugyanakkor törekednie kell arra is, hogy az általa nyújtott segélyeket jobban és hatékonyabban használják fel. Erre csak akkor kerülhet sor, ha az olyan kérdésekben, mint például a kormányzás és az adóügy partneri együttműködést folytatunk a fejlődő országokkal és más donorokkal, akiknek szintén ambiciózusnak kel lenniük. A fejlődő országoknak elkötelezetten kell biztosítaniuk, hogy a segélyek valós és tartós változást hozzanak.

A Bizottság felkéri a Tanácsot és a tagállamokat, hogy támogassák és aktívan hajtsák végre a fent kiemelt fellépéseket. Az EU fejlesztésfinanszírozási jelentési folyamatán keresztül a Bizottság nyomon követi e tizenkét pontból álló terv végrehajtását, és jelentést készít erről. Az EU-nak fel kell szólítania a többi nemzetközi donort is arra, hogy biztosítsák az igazságos nemzetközi tehervállalást, valamint dolgozzák ki saját cselekvési terveiket a millenniumi fejlesztési célok megvalósítására irányuló fokozott törekvések érdekében.

[1] COM(2010) 2020.

[2] A Tanács következtetései 11096/08, 2008.6.24.

[3] COM(2009) 160 és a Tanács következtetései 10018/09, 2009.5.18.

[4] Lásd a fejlesztésfinanszírozásról szóló bizottsági szolgálati munkadokumentumot - SEC(2010) 420.

[5] SEC (2010) 418 SEC (2010) 419 SEC (2010) 420 SEC(2010) 421 és SEC(2010) 422.

[6] A bruttó nemzeti jövedelem 0,33 %-a az Unióhoz 2004 után csatlakozott tagállamok esetében; a bruttó nemzeti jövedelem 0,7 %-a a többi uniós tagállam esetében, miközben azok a tagállamok, amelyek elérték ezt a célt, kötelezettséget vállalnak arra, hogy e szint felett maradjanak. A fejlesztésfinanszírozásról szóló bizottsági szolgálati munkadokumentum az előrelépés különféle lehetőségeit vázolja fel, SEC(2010) 420, 4.5. fejezet.

[7] A segély hatékonysága: az európai megközelítés előnyei ( Aid Effectiveness: Benefits of a European Approach ) című, az Európai Bizottság által készíttetett tanulmány, HTSPE Limited, 2009. október.

[8] A „segélyezés szempontjából mellőzött területek” azok az országok, amelyek kevés aktív donorral rendelkeznek és ahol alacsony a segélyek szintje.

[9] SEC(2007) 1417 és a Tanács következtetései 15118/09, 2007. 11. 20.

[10] Európai fejlesztési jelentés 2009, „Afrika törékenységének legyőzése – Egy új európai megközelítés kialakítása”, http://erd.eui.eu/erd-2009.

[11] COM(2010) 128.

[12] SEC(2010) 121.

[13] COM(2010) 126.

[14] COM(2010) 127.

[15] SEC(2010) 265.

[16] Különösen a pénzügyi irányítás, számvitel, könyvvizsgálat, közbeszerzés, a fejlesztési erdemények keretei és monitoring terén.

[17] SEC(2007) 1202, SEC(2009) 1137, és a Tanács következtetései 16079/09, 2009. 11. 18.

[18] SEC(2010) 421.

[19] COM(2010) 163.

[20] A jelenlegi nagyon alacsony szintről átlagosan körülbelül 15 %-ra.

[21] SEC(2010) 409.

[22] A 2009. október 29–30-i Európai Tanács következtetéseinek 23. és 27. bekezdése, valamint a 2010. március 25–26-i Európai Tanács következtetéseinek 8. bekezdése.

[23] COM(2010) 86.

[24] A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet szerint jelenleg több mint 260 nemzetközi szervezet kaphat hivatalos fejlesztési segélyt, míg 1940-ben ezek száma csupán 15 volt. Több mint 100 ügynökség létezik, amelyek mindegyiket kevesebb, mint évi 20 millió USD-t kezel, ami a többoldalú szervezetek alap-illetve egyéb finanszírozásának összesen csak 2 %-át teszi ki.