A Bizottság Közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek - Az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum végrehajtásának ellenőrzésére irányuló nyomonkövetési módszerről
/* COM/2009/0266 végleges */
| BG | ES | CS | DA | DE | ET | EL | EN | FR | GA | IT | LV | LT | HU | MT | NL | PL | PT | RO | SK | SL | FI | SV |
| html | html | html | html | html | html | html | html | html | html | html | html | html | html | html | html | html | html | html | html | html | html | |
| doc | doc | doc | doc | doc | doc | doc | doc | doc | doc | doc | doc | doc | doc | doc | doc | doc | doc | doc | doc | doc | doc |
| A szöveg megjelenítése két nyelven: BG CS DA DE EL EN ES ET FI FR HU IT LT LV MT NL PL PT RO SK SL SV |
[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |
Brüsszel, 10.6.2009
COM(2009) 266 végleges
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK
Az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum végrehajtásának ellenőrzésére irányuló nyomonkövetési módszerről
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK
Az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum végrehajtásának ellenőrzésére irányuló nyomonkövetési módszerről
1. BEVEZETÉS
Az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktumot a 2008. október 15–16-i Európai Tanács[1] fogadta el a Bizottság 2008. júniusi, „Közös európai bevándorláspolitika: elvek, fellépések és eszközök” című közleményét[2] követően. Az elmúlt 10 év során elért előrehaladásra épülő paktum újabb mérföldkő az átfogó európai uniós migrációs politika kiépítése útján. Az Európai Tanács az alábbi öt alapvető kötelezettséget vállalja, amelyeket tovább kell fejleszteni és – különösen a hágai programot követő programok keretében – konkrét intézkedésekre kell váltani:
- a legális bevándorlás megszervezése az egyes tagállamok által meghatározott prioritások, igények és befogadóképesség figyelembevételével, valamint az integráció támogatása,
- küzdelem az illegális bevándorlás ellen, különösen az illegálisan tartózkodó külföldieknek a származási országukba vagy egy tranzitországba történő visszatérésének biztosítása révén,
- a határellenőrzés hatékonyságának fokozása,
- a menedéket nyújtó Európa létrehozása,
- globális partnerség kialakítása a származási országokkal és a tranzitországokkal, a migráció és a fejlesztés közötti szinergiák elősegítése révén.
Az Európai Tanács a paktum elfogadásakor úgy döntött, hogy éves vitát szervez a bevándorlási és menekültügyi politikáról. Az éves vita lehetőséget nyújt az Európai Tanács számára, hogy nyomon kövesse a paktum, valamint a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének erősítéséről szóló, a hágai programot 2010-től felváltó következő többéves program uniós és tagállami végrehajtását.
A tárgyalt vita tekintetében az Európai Tanács magában a paktumban:
- felkérte a Bizottságot arra, hogy a tagállami hozzájárulásokra épülő és – adott esetben – ajánlásra irányuló javaslattal kísért jelentést nyújtson be minden évben a Tanácsnak e paktumnak, valamint a hágai programot felváltó programnak mind az Unió, mind pedig a tagállamok általi végrehajtásáról,
- kijelentette, hogy a vita azt is lehetővé teszi, hogy az Európai Tanács értesüljön az egyes tagállamok által a bevándorlási és menekültügyi politikájuk folytatása terén előirányzott, legjelentősebb fejleményekről.
A vita előkészítésének céljából az Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy javasoljon a Tanácsnak egy nyomonkövetési módszert. Ez a közlemény e kérésnek tesz eleget.
A jelen közleményben ismertetésre kerülő nyomonkövetési módszer célja az Európai Tanács első, 2010 júniusában tartandó éves vitájának előkészítése.
A nyomonkövetési módszer az az eljárás, amely révén a Bizottság az alábbiakban megjelölt módon és ütemezés szerint elkészíti a tagállami hozzájárulásokra, illetve különböző forrásokból származó ténybeli információkra épülő éves jelentését a Tanács számára (a továbbiakban: a Bizottság éves jelentése).
2. A BIZOTTSÁG ÉVES JELENTÉSE („OUTPUT”)
Figyelemmel az éves vitának a paktumban ismertetett jellegére, a Bizottság éves jelentése az alábbi két részből áll majd:
- rövid összefoglaló politikai jelentés, amely kiemeli a jelentéstételi időszak legfontosabb fejleményeit, valamint az Unió és az egyes tagállamok által előirányzott, legjelentősebb fejleményeket, továbbá a Bizottság ajánlásait,
- hosszabb és részletesebb jelentés, amely megjelöli a legfontosabb megtett intézkedéseket, valamint az Unió és az egyes tagállamok által, a paktumban vállalt kötelezettségek tekintetében előirányzott legjelentősebb fejleményeket.
A nyomonkövetési módszert 2011-től ki kell terjeszteni a hágai programot és az azt kísérő cselekvési tervet felváltó program keretében vállalt kötelezettségekre. Továbbá, a tapasztalatok, valamint a „Közös európai bevándorláspolitika: elvek, fellépések és eszközök” című 2008. júniusi bizottsági közleményben[3] javasolt közös módszertan alapján finomítani kell a nyomonkövetési rendszert, illetve tovább kell azt fejleszteni. A megtett intézkedések összehasonlíthatósága, valamint az átláthatóság és a kölcsönös bizalom érdekében szükség esetén közös célkitűzésekre és mutatókra lehet váltani a paktumban és a hágai program helyébe lépő programban vállalt kötelezettségeket. Az Európai Tanács által elfogadott új kötelezettségekre szintén ki kell a módszert terjeszteni.
3. A BIZOTTSÁG ÉVES JELENTÉSÉNEK INFORMÁCIÓFORRÁSAI („INPUT”)
A nyomonkövetési módszerhez szükséges információkat vagy a tagállamoknak kell biztosítaniuk, vagy pedig közvetlenül a Bizottság rendelkezésére állnak az uniós migrációs politika részeként kidolgozott mechanizmusok révén.
3.1. A tagállamok által biztosítandó információk
A tagállami szinten megtett legfontosabb intézkedések és előirányzott legjelentősebb fejlemények megállapításához a tagállamok hozzájárulása szükséges . Ezt az Európai Paktum is elismeri, kinyilvánítva, hogy a Bizottság éves jelentésének a tagállamok hozzájárulásaira kell épülnie. Az illetékes tagállami hatóságoknak ennek megfelelően éves hozzájárulást kell benyújtaniuk, amely rövid „politikai” jelentésből és ténybeli információkból áll. A tagállamokat felkérik, hogy egységes szerkezetben készítsék el a tárgyalt hozzájárulásokat. A 2010. évi bizottsági jelentés esetében az egységes szerkezet a paktumban vállalt és mellékletként csatolt kötelezettségeken alapul. A Bizottság – a nemzeti hozzájárulások jobb összehasonlíthatósága érdekében – 2009 szeptemberében további iránymutatást ad majd a tagállamokhoz intézett hivatalos kérelemben.
2009-ben megmutatkoztak a jelenlegi gazdasági válság migrációs áramlatokra gyakorolt hatásainak első jelei. Ugyanakkor – amint a következő szakaszban kifejtjük – a 2009-re vonatkozó harmonizált közösségi statisztikai adatok (a menekültügy területén kívül) nem állnak kellő időben rendelkezésre ahhoz, hogy a Bizottság figyelembe vehesse azokat 2010-es éves jelentésében. Ezért a Bizottság – a mellékletben feltüntetettek szerint – felkéri a tagállamokat, hogy amennyiben a rendelkezésükre állnak a 2009 első felére vonatkozó megfelelő adatok, nyújtsák be azokat. Az említett adatokat nem a harmonizált szabványok szerint gyűjtik össze, vagyis nem összehasonlíthatók; a tendenciákat azonban érzékeltethetik.
A tagállami hozzájárulásoknak teljesíteniük kell a nyomonkövetési eljárás szükségleteit, ugyanakkor nem jelenthetnek túlzott, illetve a munkafeladatok megkettőződését előidéző adatszolgáltatási terhet. Ezzel összefüggésben a tagállamok éves hozzájárulásuk benyújtása során – amennyiben a munkafeladatok megkettőződésének elkerülése érdekében célszerűnek látják – utalhatnak az Európai Migrációs Hálózat megfelelő nemzeti kapcsolattartó pontjának éves szakpolitikai jelentésében szereplő ténybeli információkra. Az említett jelentések azon tagállami információforrások közé tartoznak, amelyek közvetlenül hozzáférhetők a Bizottság számára és amelyek áttekintésére a következő szakaszban kerül sor.
3.2. A Bizottság rendelkezésére álló információk
A statisztikai adatok vonatkozásában a statisztikákról szóló rendelet (862/2007/EK) előírja a migrációra és a menekültügyre, valamint a kapcsolódó eljárásokra és folyamatokra vonatkozó harmonizált és összehasonlítható közösségi statisztikai adatok összegyűjtését[4]. A rendelet alapján a tagállamoknak a kérdéses adat típusától függő, eltérő ütemezés szerint kell eljuttatniuk az adatot a Bizottság (Eurostat) számára; a menekültügyre vonatkozó egyes adatokat korábban, mint a migrációra vonatkozóakat[5]. A nyomonkövetési módszer kulcsfontosságú információforrásai a Bizottság (Eurostat) által közrebocsátott, az előbbiekből kapott olyan adatok, amelyeket egyéb jelentésekben, pl. az Európai Migrációs Hálózat statisztikai jelentéseiben, már felhasználtak.
A menekültügy tekintetében a Bizottság éves jelentésében a menedékkérelmekre és az elsőfokú határozatokra vonatkozó, viszonylag friss adatokra hivatkozhat; a 2010-es jelentésbe legalább az erre vonatkozó 2009. harmadik negyedévi adatokat belefoglalhatja. Bár a jogerős menekültügyi határozatokra vonatkozó 2009-es éves adatok nem állnak majd a 2010. évi bizottsági jelentés rendelkezésére, a Bizottság (Eurostat) azonban az Európai Tanács 2010-es éves vitáját megelőzően közzé fogja tenni azokat.
A 2009-re vonatkozó egyéb migrációs statisztikai adatok sajnos még nem állnak majd rendelkezésre, hogy a Bizottság 2010-es jelentésében figyelembe vehesse azokat. A Bizottság (Eurostat) mindazonáltal az Európai Tanács éves vitáját megelőzően közzé fogja tenni azokat a 2009-es éves adatokat (többek között a jogellenes beutazásra, tartózkodásra és a visszatérésre vonatkozóakat), amelyeket a rendelet alapján a tagállamoknak az év végétől számított három hónapon belül kell eljuttatniuk a Bizottsághoz (Eurostathoz).
Különösen az alábbiak számítanak a jogalkotási és szakpolitikai fejleményekre vonatkozó információforrásnak:
1. Az Európai Migrációs Hálózat (a továbbiakban: EMH) éves szakpolitikai jelentései. Az EMH célja, hogy a migrációval és a menekültüggyel kapcsolatos naprakész, objektív, megbízható és összehasonlítható információk nyújtásával kielégítse a közösségi intézmények, valamint a tagállami hatóságok és intézmények ilyen információk iránti igényét, az Európai Unióban e területeken folyó politikameghatározás elősegítése érdekében.[6]. Mindegyik nemzeti kapcsolattartó pont köteles évente jelentést készíteni az adott tagállam migrációs és menekültügyi helyzetéről, amely bemutatja a politikai fejlődést is[7]. A Bizottság fel fogja kérni az EMH-t, hogy vizsgálja felül éves politikai jelentéseinek szabályait és ütemezését annak érdekében, hogy a nyomonkövetési módszer szempontjából hasznosabbá tegye a jelentéseket.
2. A „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” elnevezésű általános program alábbi négy alapjának végrehajtásával összefüggésben a tagállamok által nyújtott információk: az Európai Menekültügyi Alap, a Külső Határok Alap, a Harmadik Országok Állampolgárainak Beilleszkedését Segítő Európai Alap, valamint az Európai Visszatérési Alap.
3. A menekültügy és a bevándorlás területét érintő tagállami intézkedésekkel kapcsolatos kölcsönös tájékoztatási mechanizmus[8]; amely a várhatóan több tagállamra vagy az Európai Unió egészére jelentős hatást gyakoroló menekültügyi és a bevándorlási intézkedésekre vonatkozó információk és vélemények cseréjére szolgáló csatorna.
4. A Bizottság által készített meglévő jelentések, pl.: az illegális bevándorlásról szóló éves jelentés[9], valamint a munkaerő-piaci fejleményekről szóló jelentések[10].
5. Az ügynökségek (különösen a Frontex) és a testületek (pl. Cirefi[11]) jelentései. Egyes információforrások csak korlátozott mértékben használhatók fel, mivel a Bizottság éves jelentése nyilvános dokumentum és ezért csak nyilvánosan hozzáférhető információkra épülhet.
6. A Közös Beilleszkedési Program[12] végrehajtásával összefüggésben megkapott információk (pl.: a beilleszkedéssel foglalkozó nemzeti kapcsolattartó pontoktól, a beilleszkedésről szóló kézikönyvből, az Európai Integrációs Honlapról).
7. Külső tanulmányokból, bizottsági jelentésekből, valamint jogsértési eljárásokból származó átültetési információk.
További információforrások is figyelembe vehetők, beleértve a nemzetközi fórumokon, pl. az OECD-ben, végzett tevékenységet, illetve a kutatási projekteket, különösen azokat, amelyeket a közösségi kutatási programokból finanszíroztak.
4. ELJÁRÁS ÉS ÜTEMEZÉS
A Bizottság 2010-i éves jelentésének előzetes ütemezése:
Időpont | Tagállamok | Bizottság |
2009. szeptember eleje | A hozzájárulás benyújtása iránti, tagállamokhoz intézett hivatalos kérelem. |
novembertől | Az éves jelentés elkészítésének megkezdése az uniós szintű végrehajtás vonatkozásában. |
november közepe | A tagállamoknak be kell nyújtaniuk a nemzeti szintű végrehajtásról szóló hozzájárulásukat. |
2010. január közepe | A tagállamoknak – szükség esetén – frissíteniük kell hozzájárulásukat. |
április közepe | Az éves jelentés elfogadása és előterjesztése. |
áprilistól június közepéig | Előkészítő megbeszélések a Tanácsban. |
június harmadik hete | Éves vita az Európai Tanács ülésén. |
július, szeptember | Az eljárás felülvizsgálata és értékelése, valamint a következő ciklusra vonatkozó fejlesztési javaslatok megtétele. |
Az éves felülvizsgálatnak és értékelésnek hozzá kell járulnia az eljárás fokozatos fejlesztéséhez. A hágai programot felváltó programra való kiterjesztés lesz az első fontos lépés a nyomonkövetési módszer fejlesztése irányába. A módszert segíthetik az új jelentéstételi mechanizmusok is, különösen az Európai Unió menekültügyi helyzetéről szóló éves jelentésekből, amelyeket a Bizottság javaslata szerint a jövőbeni Európai Menekültügyi Támogató Hivatalnak[13] kell majd elkészítenie.
Ezenfelül minél hamarabb meg kell szüntetni a Bizottság egyéb jelenlegi jelentéstételi kötelezettségeit, különösen az illegális bevándorlásról[14], valamint a kölcsönös tájékoztatási mechanizmus révén továbbított információkról szóló[15] jelentést, és ehelyett a Bizottságnak a paktum végrehajtásáról szóló éves jelentésében kell biztosítani a vonatkozó információkat.
5. KÖVETKEZTETÉS
A nyomonkövetési mechanizmus a strukturált éves jelentéstételi ciklus és a magas szintű politikai vita révén járul hozzá a bevándorlás és menekültügy területéhez. Az éves jelentés az uniós és nemzeti szinten végrehajtott bevándorlási és menekültügyi politikákról szóló különleges bizottsági politikai állásfoglalás lesz. Az Európai Tanácsban tartandó éves vita azt jelzi, hogy a bevándorlás és a menekültügy az európai integráció legfontosabb politikai kérdései közé tartozik. Az eljárás tehát biztosítani fogja, hogy ne lankadjon az Európai Paktum valamint a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének erősítéséről szóló jövőbeni többéves program által nyújtott új ösztönzés, illetve hogy folytatódjon a közös bevándorlási és menekültügyi politika kidolgozása az egyes tagállamok sajátos szükségleteinek és az Európai Unió közös érdekének figyelembevételével.
Melléklet: A tagállami hozzájárulások egységes szerkezete
I. Rövid „politikai” jelentés
Kérjük, foglalja össze, hogy tagállamának politikai értékelése szerint milyen előrelépésre került sor a paktum 2008. októberi elfogadása óta annak alábbi öt politikai területe tekintetében!
I. Legális bevándorlás – integráció
Fő kötelezettség: A legális bevándorlás megszervezése az egyes tagállamok által meghatározott prioritások, igények és befogadóképesség figyelembevételével, valamint az integráció támogatása
II. Illegális bevándorlás
Fő kötelezettség: Küzdelem az illegális bevándorlás ellen, különösen az illegálisan tartózkodó külföldieknek a származási országukba vagy egy tranzitországba történő visszatérésének biztosítása révén
III. Határellenőrzés
Fő kötelezettség: A határellenőrzés hatékonyságának fokozása
IV. Menekültügy
Fő kötelezettség: A menedéket nyújtó Európa létrehozása
V. A migrációval kapcsolatos globális megközelítés
Fő kötelezettség: Globális partnerség kialakítása a származási országokkal és a tranzitországokkal, a migráció és a fejlesztés közötti szinergiák elősegítése révén
II. Tényszerű információk
A Bizottság meghatározza az uniós szinten megtett legfontosabb intézkedéseket. A tagállamoknak az alábbi táblázat felhasználásával kell beszámolniuk a nemzeti szinten megtett, illetve előirányzott legfontosabb intézkedésekről. Az alábbi kötelezettségeket az Európai Paktumból másoltuk át.
Kötelezettségvállalás | A tagállami szinten megtett legfontosabb intézkedések | A tagállami szinten előirányzott legjelentősebb fejlemények |
I. Legális bevándorlás – beilleszkedés |
Fő kötelezettség: A legális bevándorlás megszervezése az egyes tagállamok által meghatározott prioritások, igények és befogadóképesség figyelembevételével, valamint az integráció támogatása |
a) fel kell kérni a tagállamokat és a Bizottságot arra, hogy a közösségi vívmányoknak és a közösségi preferencia elvének tiszteletben tartásával és az Európai Unió emberi erőforrásaiban rejlő lehetőségeket figyelembe véve a számukra leginkább megfelelőnek tűnő módon olyan munkavállalási célú bevándorlási politikákat dolgozzanak ki, amelyek a 2008. március 13–14-i európai tanácsi következtetésekkel összhangban figyelembe veszik az egyes tagállamok valamennyi munkaerő-piaci igényét; | Kérjük, arról is számoljon be, hogy miként érinti a gazdasági válság az Ön tagállamának munkaerő-migrációs jogszabályait és/vagy politikáját! Kérjük – amennyiben rendelkezésre állnak –, adja meg a 2009 első felére vonatkozó munkaerő-migrációs adatokat és tendenciákat! |
b) növelni kell az Európai Unió vonzerejét a magas szintű képzettséggel rendelkező munkavállalók körében, | Kérjük, arról is számoljon be, hogy miként érinti a gazdasági válság az Ön tagállamának a magas szintű képzettséggel rendelkező munkavállalók beutazására vonatkozó jogszabályait és /vagy politikáját! Kérjük – amennyiben rendelkezésre állnak –, adja meg a magas szintű képzettséggel rendelkező munkavállalókkal kapcsolatos 2009 első felére vonatkozó adatokat és tendenciákat! |
továbbá a diákok és kutatók befogadását, valamint az Unión belüli mozgásukat tovább könnyítő új intézkedéseket kell hozni; | Kérjük, arról is számoljon be, hogy miként érinti a gazdasági válság az Ön tagállamának a diákok és kutatók beutazására vonatkozó jogszabályait és /vagy politikáját! Kérjük – amennyiben rendelkezésre állnak –, adja meg a diákokkal és kutatókkal kapcsolatos 2009 első felére vonatkozó adatokat és tendenciákat! |
c) ösztönözve az ideiglenes vagy a körkörös migrációt – a 2007. december 14-i európai tanácsi következtetésekkel összhangban – ügyelni kell arra, hogy e politikák ne ösztönözzék az agyelszívást; |
d) megfelelőbben kell szabályozni a családok bevándorlását, a különleges kategóriák kivételével arra kérve fel valamennyi tagállamot, hogy az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény tiszteletben tartásával nemzeti jogszabályaikban vegyék figyelembe saját befogadóképességüket, és a családoknak a célországban várható anyagi és lakhatási körülményei, valamint – például – az adott országban beszélt nyelv ismerete alapján mért integrációs képességét; |
e) fokozni kell a migrációval kapcsolatos kölcsönös tájékoztatást, szükség esetén a már meglévő eszközök javításával; |
f) javítani kell a legális migráció lehetőségeivel és feltételeivel kapcsolatos tájékoztatást, különösen az ehhez szükséges eszközöknek a lehető legrövidebb időn belüli létrehozása révén; | Kérjük, arról is számoljon be, hogy megváltoztatták-e a tájékoztatási politikáikat a gazdasági válság következtében! |
g) fel kell kérni a tagállamokat arra, hogy – a Tanács által 2004-ben elfogadott közös elveknek megfelelően – a számukra alkalmasnak tűnő eljárásokkal és eszközökkel hozzanak létre a fogadó országban tartósan letelepedni kívánó migránsok ottani harmonikus integrációját elősegítő ambiciózus politikákat; | Kérjük, arról is számoljon be, hogy megváltoztatták-e az integrációs politikáikat a gazdasági válság következtében! |
e politikáknak – amelyek végrehajtása jelentős erőfeszítést igényel a fogadó ország részéről – a migránsok jogainak (különösen az oktatáshoz, a munkához, a biztonsághoz, valamint a közszolgáltatásokhoz és a szociális szolgáltatásokhoz való joguk) és kötelezettségeinek (a fogadó ország törvényeinek tiszteletben tartása) egyensúlyán kell alapulniuk. |
A politikák a nyelv elsajátítását és a munkavállalást elősegítő konkrét intézkedéseket tartalmaznak majd, amelyek alapvető tényezők az integráció szempontjából; |
hangsúlyozzák a tagállamok és az Európai Unió identitásának, valamint olyan alapvető értékeinek tiszteletben tartását, mint az emberi jogok, a véleményalkotás szabadsága, a demokrácia, a tolerancia, a férfiak és nők közötti egyenlőség és a gyermekek iskoláztatásának kötelezettsége. |
A Tanács felkéri továbbá a tagállamokat, hogy megfelelő intézkedések révén vegyék figyelembe a migránsokat esetlegesen érintő megkülönböztetések elleni küzdelem fontosságát; |
h) elő kell mozdítani a befogadás és az integráció terén alkalmazott bevált gyakorlatokkal kapcsolatos információcserét – a Tanács által 2004-ben jóváhagyott közös elvekkel összhangban –, valamint a nemzeti integrációs politikákat támogató közösségi intézkedéseket. |
II. Illegális bevándorlás |
Fő kötelezettség: Küzdelem az illegális bevándorlás ellen, különösen az illegálisan tartózkodó külföldieknek a származási országukba vagy egy tranzitországba történő visszatérésének biztosítása révén |
a) kizárólag az esetenkénti – és nem általános –, a nemzeti jogszabályok keretében végzett, humanitárius vagy gazdasági okokból történő rendezéshez kell folyamodni; | Kérjük, arról is számoljon be, hogy megváltoztatták-e a rendezéssel kapcsolatos politikáikat a gazdasági válság következtében! |
b) közösségi szintű vagy kétoldalú visszafogadási megállapodásokat kell kötni azokkal az országokkal, amelyek esetében erre szükség van, annak érdekében, hogy minden tagállam rendelkezzen az illegálisan tartózkodó külföldiek kitoloncolását biztosító jogi eszközökkel; | Kérjük, számoljon be az Önök által megkötött kétoldalú megállapodásokról! |
értékelni kell a közösségi visszafogadási megállapodások eredményességét; |
az eredménytelen tárgyalási megbízásokat felül kell vizsgálni; |
tagállamok és a Bizottság szoros konzultációt folytat a jövőbeli közösségi visszafogadási megállapodások megtárgyalásakor; |
c) gondoskodni kell az illegális bevándorlás veszélyének megelőzéséről a harmadik országbeli állampolgárok beutazására vagy tartózkodására vonatkozó politikák vagy adott esetben egyéb politikák módozatai keretében, beleértve a szabad mozgás keretein belüli módozatokat is; |
d) fejleszteni kell a tagállamok közötti együttműködést szükség esetén közös rendelkezések önkéntes alapon történő alkalmazása révén annak érdekében, hogy biztosítsák az illegálisan tartózkodó külföldiek kitoloncolását (az illegális beutazók biometrikus azonosítása, közös repülőjáratok…); |
e) meg kell erősíteni a származási és a tranzitországokkal való együttműködést a migrációval kapcsolatos általános megközelítés keretében az illegális bevándorlás ellen folytatott küzdelem, és különösen a migránsok csempészetével és emberkereskedelemmel foglalkozó nemzetközi bűnszervezetek elleni küzdelmet szolgáló ambiciózus rendőrségi és igazságügyi együttműködési politika folytatása, |
továbbá a veszélyeztetett lakosság jobb tájékoztatása érdekében, különösen a tengereken esetlegesen bekövetkező tragikus események elkerülése végett; |
f) fel kell kérni a tagállamokat arra, hogy – különösen a közösségi eszközök segítségével – dolgozzák ki az önkéntes hazatérést ösztönző rendelkezéseket, | Kérjük, arról is számoljon be, hogy érinti-e gazdasági válság az önkéntes hazatérésre vonatkozó politikájukat! |
és e tekintetben kölcsönösen tájékoztassák egymást többek között annak megelőzése érdekében, hogy az ilyen támogatásban részesülők csalárd módon visszatérhessenek az Európai Unióba; |
g) fel kell kérni a tagállamokat arra, hogy visszatartó erejű és arányos szankciók révén határozottan vegyék fel a küzdelmet az illegálisan tartózkodó külföldieket kizsákmányolók (munkáltatók...) ellen, többek között a migránsok érdekében is; |
h) mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a közösségi rendelkezések – melyek értelmében a valamely tagállam által hozott kitoloncolási határozat az Európai Unió teljes területén alkalmazandó – hatékonyan érvényesüljenek, és hogy ennek keretében a Schengeni Információs Rendszer (SIS) figyelmeztető jelzése a többi tagállamot arra kötelezze, hogy megakadályozza az érintett személy beutazását és ott-tartózkodását. |
III. Határellenőrzés |
Fő kötelezettség: A határellenőrzés hatékonyságának fokozása |
a) fel kell kérni a tagállamokat és a Bizottságot arra, hogy valamennyi rendelkezésükre álló eszközt mozgósítsanak a külső szárazföldi, tengeri és légi határok hatékonyabb ellenőrzésének biztosítása érdekében; |
b) legkésőbb 2012. január 1-jétől – a Vízuminformációs Rendszer (VIS) révén – általánossá kell tenni a biometrikus vízumok kiadását, |
haladéktalanul meg kell erősíteni a tagállamok konzulátusai közötti együttműködést, |
lehetőség szerint egyesíteni kell eszközeiket és a vízumokat illetően – önkéntes alapon – fokozatosan közös konzuli szolgálatokat kell létrehozni; |
c) a FRONTEX ügynökséget – a tagállamok szerepének és felelősségeinek tiszteletben tartásával – el kell látni azokkal az eszközökkel, amelyek lehetővé teszik számára, hogy teljes körűen elvégezhesse az Európai Unió külső határainak ellenőrzési koordinációját, megbirkózzék a válsághelyzetekkel, és a tagállamok kérésére végrehajtsa a szükséges – ideiglenes vagy állandó – műveleteket a 2008. június 5–6-i tanácsi következtetéseknek megfelelően. |
Az ügynökség értékelésének eredményeire figyelemmel meg kell erősíteni az ügynökség szerepét és működési eszközeit, valamint figyelembe véve a helyzetek különbözőségét – különösen a keleti szárazföldi és a déli tengeri határok esetében – határozni lehet szakrészlegek létrehozásáról: e szakrészlegek létrehozása azonban semmilyen körülmények között sem sértheti a FRONTEX ügynökség egységét. |
Végül pedig tanulmányozni lehet az európai határőrizeti rendszer létrehozását; |
d) a szolidaritás jegyében fokozottabban figyelembe kell venni a migránsok aránytalanul nagy beáramlásának kitett tagállamok által tapasztalt nehézségeket, és fel kell kérni a Bizottságot, hogy ezzel összefüggésben terjesszen elő javaslatokat; |
e) olyan korszerű technológiai eszközöket kell bevetni, amelyek garantálják a rendszerek interoperabilitását, és a 2008. június 19–20-i európai tanácsi következtetéseknek, valamint a 2008. június 5–6-i tanácsi ülés következtetéseinek megfelelően lehetővé teszik a külső határok hatékony, integrált igazgatását. |
A bizottsági javaslatoktól függően 2012-től a be- és kiutazások elektronikus nyilvántartásának kialakítása kapna hangsúlyt, amely az európai polgárok és más utasok esetében gyorsított eljárással párosulna; |
f) külső határok ellenőrzésének megerősítése és az illegális bevándorlás elleni küzdelem érdekében el kell mélyíteni az együttműködést a származási és a tranzitországokkal úgy, hogy növelik a migrációs áramlatokkal foglalkozó alkalmazottak képzésére és felszerelésére szolgáló európai uniós támogatást; |
g) a 2008. június 5–6-i tanácsi következtetéseknek megfelelően javítani kell a schengeni értékelés módjain és gyakoriságán. |
IV. Menekültügy |
Fő kötelezettség: A menedéket nyújtó Európa létrehozása |
a) 2009-ben létre kell hozni az európai támogatási hivatalt, amelynek az a feladata, hogy megkönnyítse az információk, az elemzések és a tapasztalatok tagállamok közötti cseréjét, és konkrét együttműködést alakítson ki a menedékjog iránti kérelmek megvizsgálásáért felelős közigazgatási szervek között. A hivatal – vizsgálati és döntéshozatali hatáskör nélkül – a származási országokkal kapcsolatos közös ismeretek alapján elősegíti a gyakorlatok, az eljárások és következésképpen a tagállami határozatok összehangolását; |
b) fel kell kérni a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatokat arra irányulóan, hogy amennyiben lehetséges, 2010-ben – de legkésőbb 2012-ben – közös garanciákat tartalmazó, egységes menekültügyi eljárást vezessenek be, valamint hogy a menekültek, valamint a kiegészítő védelmet élvezők tekintetében egységes jogállásokat fogadjanak el; |
c) a menedékkérők tömeges beáramlásának kitett tagállamban kialakuló válság esetére olyan eljárásokat kell létrehozni, amelyek lehetővé teszik egyrészt a más tagállamok tisztviselőinek segítségként e tagállamba történő kirendelését, másrészt pedig az e tagállam melletti tényleges szolidaritás gyakorlását a már meglévő közösségi programok gyorsabb mozgósítása révén. |
Azon tagállamok esetében, amelyeknek – elsősorban földrajzi vagy demográfiai helyzetük miatt – szembe kell nézniük azzal, hogy nemzeti menekültügyi rendszerükre különösen aránytalan nyomás nehezedik, a szolidaritásnak arra is törekednie kell, hogy önkéntes és összehangolt alapon elősegítse a nemzetközi védelmet élvezők ezen tagállamokból más tagállamokba való átirányítását, biztosítva egyúttal azt is, hogy ne éljenek vissza a menekültügyi rendszerekkel. Ezen elvekkel összhangban a Bizottság – szükség szerint az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával konzultálva – meg fogja könnyíteni ezt az önkéntes alapú és összehangolt átirányítást. |
Ehhez a meglévő uniós pénzügyi eszközökből a költségvetési eljárásokkal összhangban egyedi finanszírozást kell nyújtani; |
d) meg kell erősíteni az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával való együttműködést az Európai Unió tagállamainak területén kívül védelmet kérő személyek jobb védelmének biztosítása érdekében, különösen: önkéntes alapon előrehaladva az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának védelme alá helyezett személyeknek az Európai Unió területére történő visszatelepítésének útján, nevezetesen a regionális védelmi programok keretében, |
a Bizottságot felkérve, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával közreműködésben nyújtson be javaslatokat a harmadik államokkal folytatott együttműködésre a védelmi rendszereik kapacitásának megerősítése céljából; |
e) fel kell kérni a tagállamokat, hogy a külső határellenőrzéssel megbízott személyi állomány részére biztosítsanak képzést a nemzetközi védelemmel kapcsolatos jogokról és kötelezettségekről. |
V. A migrációval kapcsolatos globális megközelítés |
Fő kötelezettség: Globális partnerség kialakítása a származási országokkal és a tranzitországokkal, a migráció és a fejlesztés közötti szinergiák elősegítése révén |
a) olyan közösségi szintű vagy kétoldalú megállapodásokat kell kötni adott esetben a származási és a tranzitországokkal, amelyek rendelkezéseket tartalmaznak a tagállamok munkaerőpiacának helyzetéhez igazított, legális migráció lehetőségeire, az illegális bevándorlás elleni küzdelemre és a visszafogadásra, valamint a származási és a tranzitországok fejlődésére vonatkozóan; |
az Európai Tanács felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy kölcsönösen tájékoztassák egymást, és hangolják össze a kétoldalú megállapodások és a visszafogadási megállapodások célkitűzéseit és határait; |
b) ösztönözni kell a tagállamokat arra, hogy – lehetőségeikhez mérten – a kelet- és dél-európai partnerországok állampolgárai részére a tagállamok munkaerő-piaci helyzetéhez igazított, legális bevándorlási lehetőségeket kínáljanak, lehetővé téve számukra, hogy képzésben részesüljenek, szakmai tapasztalatot szerezzenek és megtakarításra tegyenek szert, amelyet azután hazájuk javára fordíthatnak. |
Az Európai Tanács felkéri a tagállamokat, hogy – az agyelszívás elkerülése érdekében – ilyen esetben ösztönözzék az ideiglenes vagy körkörös migráció formáit; |
c) együttműködési politikát kell folytatni a származási és a tranzitországokkal az illegális bevándorlástól való eltántorítás vagy annak megakadályozása érdekében, különösen ezen országok kapacitásainak megerősítése révén; |
d) a migrációs és fejlesztési politikákat erőteljesebben kell integrálni, megvizsgálva, hogy e politikák – a fejlesztési politika és a millenniumi fejlesztési célok egyéb vetületeivel összhangban – hogyan szolgálhatják a bevándorlás kiindulási pontját képező régiók javát. |
Az Európai Tanács felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy ilyen esetben a partnerországokkal meghatározott ágazati prioritások keretében olyan szolidáris fejlesztési projekteket részesítsenek előnyben, amelyek például a táplálkozás, az egészségügy, az oktatás, a szakképzés vagy a munkavállalás terén javítják a lakosság életkörülményeit; |
e) olyan közös fejlesztési intézkedéseket kell előmozdítani, amelyek lehetővé teszik a migránsok számára, hogy közreműködhessenek származási országuk fejlődésében. |
Az Európai Tanács azt ajánlja a tagállamoknak, hogy támogassák olyan konkrét pénzügyi eszközök elfogadását, amelyek elősegítik, hogy a migránsok megtakarításukat befektetési vagy előgondoskodási céllal – biztonságos módon és a legalacsonyabb költséggel – átutalhassák hazájukba; |
f) határozottan végre kell hajtani az Európai Unió és Afrika között 2007 decemberében Lisszabonban létrejött partnerséget, a 2007 novemberében Albufeirában megrendezett, a migrációval foglalkozó első euromediterrán miniszteri találkozó következtetéseit, valamint a rabati cselekvési tervet, és e célból 2008 őszére Párizsba össze kell hívni a migrációról és a fejlesztésről szóló, második euroafrikai miniszteri találkozót a konkrét intézkedésekről való döntéshozatal érdekében; |
a 2007 júniusi tanácsi következtetésekkel összhangban ki kell dolgozni a kelet- és délkelet-európai migrációval kapcsolatos általános megközelítést, valamint – ennek kapcsán – üdvözölni kell az e témával foglalkozó, 2009. áprilisi prágai miniszteri konferenciára irányuló kezdeményezést; |
a migrációhoz kapcsolódó kihívások kölcsönös megértésének elmélyítése és a jelenlegi együttműködés megerősítése érdekében továbbra is alkalmazni kell a már kialakított politikai és ágazati párbeszédet, különösen a latin-amerikai, a karibi térségbeli és az ázsiai országokkal; |
g) fel kell gyorsítani a migrációval kapcsolatos általános megközelítés kiemelt eszközeinek – a migrációs mérlegeknek, az együttműködési platformoknak, a mobilitási partnerségeknek és a körkörös migrációs programoknak – az alkalmazását, biztosítva az egyensúlyt a déli, valamint a keleti és dél-keleti migrációs útvonalak között, és figyelembe kell venni a migrációról és a visszafogadásról szóló, a származási és tranzitországokkal kötött közösségi és kétoldalú megállapodások megtárgyalása során az e téren szerzett tapasztalatokat, úgy mint a kísérleti mobilitási partnerségeket; |
h) e különféle intézkedések végrehajtásakor ügyelni kell arra, hogy azok összhangban legyenek a fejlesztési együttműködési politika egyéb vonatkozásaival – különösen a 2005. évi fejlesztési politikáról szóló európai konszenzussal – és a többi uniós politikával, különösen a szomszédságpolitikával. |
[1] Elnökségi következtetések, 14368/08. sz. dokumentum. Maga a paktum a 13440/08. sz. dokumentum.
[2] COM(2008) 359 végleges.
[3] COM(2008) 359 végleges.
[4] A 862/2007/EK rendelet (2007. július 11.) a migrációra és a nemzetközi védelemre vonatkozó közösségi statisztikákról, HL L 199., 2007.7.31., 23. o.
[5] A menekültüggyel összefüggésben a tagállamoknak (az adatkategóriától függően) havi, negyedéves, illetve éves időszakokban kell a vonatkozó statisztikai adatokat a Bizottsághoz (Eurostathoz) eljuttatniuk. A havi (menedékkérelmek) és negyedéves (a menedékkérelmekről hozott elsőfokú határozatok) adatokat a referenciaidőszak vége után két hónappal kell megküldeni. Az egyéb migrációs statisztikai adatok tekintetében a tagállamoknak éves adatokat kell szolgáltatniuk a referenciaév végétől számított három, hat, illetve 12 hónapos határidőn belül (az adatkategóriától függően). Az említett határidőket a rendelet állapította meg. Ezek jelentik azokat a legkorábbi időpontokat, amikor valamennyi tagállamban összehasonlítható adatok állnak rendelkezésre.
[6] A Tanács 2008/381/EK határozata (2008. május 14.) az Európai Migrációs Hálózat létrehozásáról, HL L 131., 2008.5.21., 7. o., az 1. cikk (2) bekezdése.
[7] A határozat 9. cikkének (1) bekezdése.
[8] A Tanács 2006/688/EK határozata (2006. október 5.) a menekültügy és bevándorlás területét érintő tagállami intézkedésekkel kapcsolatos kölcsönös tájékoztatási mechanizmus létrehozásáról, HL L 283., 2006.10.14., 40. o.
[9] Az illegális bevándorlásra, az emberkereskedelemre, az embercsempészetre, a külső határokra és az illegálisan tartózkodók visszatérésére vonatkozó közös politikák továbbfejlesztéséről szóló harmadik éves jelentés, SEC(2009) 320 végleges.
[10] Lásd pl. az európai foglalkoztatásról szóló 2008. évi jelentést, amelyben a munkaerő-piaci helyzettel, valamint a közelmúltban érkezett harmadik országbeli állampolgárok munkaerő-piaci hatásával foglalkozó fejezet is szerepel.
[11] A bevándorlásért felelős miniszterek 1992-ben döntöttek a külső határok átlépésével és a bevándorlással összefüggő kérdésekkel kapcsolatos tájékoztatást, vitát és információcserét szolgáló központ (CIREFI) felállításáról. A központ tevékenységét 1994-ben kiterjesztették a legális migrációra, az illegális bevándorlásra és a jogellenes tartózkodásra, az illegális bevándorlás elősegítésére, valamint a hamis vagy meghamisított útiokmányok felhasználására vonatkozó információk összegyűjtésére, HL C 274., 1996.9.19., 50.o.
[12] COM(2005) 389 végleges.
[13] Javaslat: az Európai Parlament és a Tanács rendelete az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal létrehozásáról, COM(2009) 66 végleges, 12. cikk. A Bizottság meg fogja vizsgálni az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal létrehozásáról szóló tanácsi határozat módosításának lehetőségét abból a célból, hogy összehangolja a menekültügy területére vonatkozó különböző jogi aktusokat.
[14] A 2003. évi thesszaloniki Európai Tanács kérése.
[15] A 2006/688/EK tanácsi határozat 4. cikke írta elő.
| Az oldal tetejére |