EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52008DC0823
Communication from the Commission to the European Parliament and the Council - Eastern Partnership {SEC(2008) 2974}
a Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak - Keleti partnerség {SEC(2008) 2974}
a Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak - Keleti partnerség {SEC(2008) 2974}
/* COM/2008/0823 végleges */
[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA | Brüsszel, 3.12.2008 COM(2008) 823 végleges A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK Keleti partnerség {SEC(2008) 2974} A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK Keleti partnerség 1. VÁLTOZÓ KÖRÜLMÉNYEK Az Európai Unió elemi érdeke, hogy keleti szomszédjait stabilitás, felelősségteljes kormányzás és gazdasági fejlődés jellemezze, kelet-európai és dél-kaukázusi partnereink pedig az EU-val fenntartott kapcsolataik megerősítésére törekednek. A partnerség tekintetében alkalmazott uniós politikának proaktívnak és egyértelműnek kell lennie: az EU fokozottan fogja támogatni partnereit az EU-hoz való közeledésre irányuló erőfeszítéseikben, és minden szükséges segítséget meg fog adni az ezzel járó reformokhoz az európai szomszédságpolitika (ENP) keretein belüli specifikus keleti dimenzión keresztül[1]. Az elmúlt 15 év alatt jelentős változások történtek az EU keleti határainál. Az Európai Unió és keleti partnerei közötti partnerségi és együttműködési megállapodások[2] megkötése óta lezajlott bővítések következtében e partnerek földrajzilag közelebb kerültek az EU-hoz, miközben az ENP keretében támogatott reformok révén politikailag és gazdaságilag is közeledtek az EU-hoz. Az EU-ra egyre nagyobb felelősség hárul, hogy segítse partnereit a politikai és gazdasági kihívások megoldásában, és hogy támogassa a kapcsolatok szorosabbra fűzésére irányuló törekvéseiket. Ezért eljött az ideje annak, hogy a keleti partnereinkkel ápolt kapcsolatokat magasabb szintre emeljük, anélkül, hogy ez befolyásolná azt, hogy az EU-val fenntartott kapcsolataikat a jövőben hogyan kívánják alakítani. Az Európai Tanács 2008. június 19-20-i ülése alkalmával felkérte a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a keleti partnerségre (KP) irányuló javaslatot, és hangsúlyozta, hogy egy olyan differenciált megközelítés szükséges, amely megtartja az ENP karakterét mint egységes és koherens politikai keret. Az Európai Tanács 2008. szeptember 1-jei rendkívüli ülésén kérte az erre irányuló munka felgyorsítását, hogy ezáltal határozottabb jelét adja az EU kötelezettségvállalásának a grúziai konfliktus és annak tágabb hatásai fényében. 2. AMBICIÓZUSABB PARTNERSÉG Ez a közlemény a keleti partnerségre irányuló javaslatokat tartalmazza. A keleti partnerségnek tartós politikai üzenetet kell hordoznia, nevezetesen az EU szolidaritását, ezen kívül pedig kézzelfogható segítséget kell nyújtania a partnerek demokratikus és piacorientált reformjaihoz, valamint államiságuk és területi integritásuk megszilárdításához. Ez hozzájárul az EU és partnerei, valamint az egész kontinens stabilitásához, biztonságához és jólétéhez. A keleti partnerség párhuzamosan halad az EU és Oroszország közötti stratégiai partnerséggel. Az ENP sikeres eszköznek bizonyult az EU és szomszédjai közötti kapcsolatok szorosabbá fűzésében. A keleti partnerségnek ennél tovább kell mutatnia. A vezérelv szerint a partnereket azok valós politikai és gazdasági viszonyainak, valamint az általuk elindított reformok helyzetének figyelembe vétele mellett a lehető legnagyobb mértékben kell támogatni, ami szemmel látható előnyöket hoz a polgárok számára minden egyes országban. A keleti partnerség egyik meghatározó komponensét az EU amelletti elkötelezettsége jelenti, hogy nagyobb szerepet vállal a partnerek egyéni reformtörekvéseiben. Fontos, hogy ez a partnerség az EU-tagállamok teljes politikai elkötelezettsége mellett valósuljon meg. A parlamentek közötti aktív kapcsolatok és információcserék szintén fontos szerepet töltenek be. A keleti partnerség a jogállamiság, a jó kormányzás, az emberi jogok tiszteletben tartása, a kisebbségek tiszteletben tartása és védelme, valamint a piacgazdasági elvek és a fenntartható fejlődés terén tett kölcsönös vállalásokra épül. Az EU keleti partnerekkel kialakított kapcsolatainak további alakítása során figyelembe veszik majd, hogy ezek az értékek milyen mértékben tükröződnek a nemzeti gyakorlatokban és a szakpolitikák végrehajtásában. A keleti partnerség alapvető meghatározó vonása, hogy a felek közösen viselik a felelősséget, és hogy hatáskörökkel rendelkeznek. A keleti partnerség keretében csak akkor valósítható meg a politikai társulás és a gazdasági integráció célkitűzése, ha erre mindkét oldalon megvan a szilárd politikai akarat. Az említett célok elérésére irányuló intézkedések végrehajtása kétoldalú és többoldalú szinten történik: – A kétoldalú szint segítségével szorosabb kapcsolatok alakíthatók ki az EU és minden egyes partnerország között azok stabilitásának és jólétének előmozdítása céljából, ami mindannyiunk kölcsönös érdeke. A kétoldalú szint a következőkre terjed ki: a szerződéses kapcsolatok társulási megállapodások irányába mutató továbbfejlesztése; lehetőség nyújtása szoros, széles körű együttműködésen alapuló szabadkereskedelmi térségek kialakítására irányuló, minden egyes országgal folytatandó tárgyalásokra, és a kapcsolódó követelmények teljesítéséhez nyújtott nagyobb támogatásra, ami révén kialakítható a szabadkereskedelmi térségek hálózata, mely hosszabb távon szomszédsági gazdasági közösséggé alakulhat; fokozatos vízumliberalizáció biztonságos környezetben; mélyebb együttműködés a partnerek és az EU energiabiztonságának javítása érdekében; az egyes partnerországokon belüli és a határokon átnyúló egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló gazdasági és szociális politikák támogatása. Szükség lesz egy új, átfogó intézményfejlesztési programra (CIB), mellyel javítható a partnerországok kapacitása a szükséges reformok végrehajtása érdekében. – A többoldalú szint keretet biztosít a közös kihívásokkal szembeni fellépéshez. Ehhez kapcsolódóan négy szakpolitikai platformot javasolnak, melyek a következők: demokrácia, jó kormányzás és stabilitás; gazdasági integráció és konvergencia az EU politikáihoz; energiabiztonság és az emberek közötti kapcsolatok. A többoldalú szint a keleti partnerség céljait támogató számos, több donor, nemzetközi pénzügyi szervezetek és a magánszektor által finanszírozott útmutató kezdeményezésen keresztül is fejlődik. 3. A KÉTOLDALÚ KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSOK ELMÉLYÍTÉSE A partnerek céljai nem azonosak az EU-val fenntartott kapcsolatokat illetően, azonban valamennyien a kapcsolatok elmélyítését kívánják. Az EU-nak jeleznie kell, hogy készen áll erre, magasabb szintű politikai társuláson és kulcsfontosságú területeken fenntartott kapcsolatok fokozatos elmélyítésén keresztül. Az ENP megerősítésére irányuló korábbi bizottsági javaslatokra építve a keleti partnerség megerősíti mind a hat partnerrel folytatott együttműködést, melyet minden esetben az adott partner helyzetének és ambícióinak figyelembe vételével dolgoztak ki. Fehéroroszország keleti partnerségben történő részvétele az EU és a Fehéroroszország közötti kapcsolatok további alakulásától függ. 3.1. Új szerződéses kapcsolatok A társulási megállapodások (TM) keretet nyújthatnak a partnerek szorosabb kapcsolatokra irányuló törekvéseinek megvalósításához. A megerősített partnerség eme szerződéses keretéről, mely a jelenlegi partnerségi és együttműködési megállapodásokat váltja fel, azokkal a partnerekkel tárgyalnak, amelyek készen állnak és képesek az EU felé tett messzeható, a partnerséggel járó kötelezettségvállalások teljesítésére. Ezek az új megállapodások erős politikai köteléket teremtenek és előmozdítják a további konvergenciát azáltal, hogy fokozottabban közelítik a partnereket az uniós joganyaghoz és előírásokhoz. A megállapodások emellett hozzájárulnak a közös kül- és biztonságpolitika, valamint az európai biztonság- és védelempolitika terén történő együttműködés előmozdításához. A megállapodások tartalmukat tekintve különböznek egymástól, azokat a partnerek célkitűzéseinek és képességeinek megfelelően dolgozzák ki. A társulási megállapodások végrehajtását megkönnyítik az aktuális ENP cselekvési terveket felváltó dokumentumok, melyek adott esetben mérföldköveket, referenciaértékeket és az országok reformmenetrendjeit tartalmazzák. A tárgyalások megkezdésének és a kapcsolatok ezt követő mélyítésének előfeltételei a következők: kielégítő mértékű haladás a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok terén, különös tekintettel arra, hogy a választási jogi keret és a választások lefolytatása a nemzetközi előírásoknak megfelelő legyen, valamint az Európa Tanáccsal, az EBESZ/Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalával (ODHIR) és az ENSZ emberi jogi szerveivel történő teljes mértékű együttműködés. Annak elősegítése érdekében, hogy a partnerek megfeleljenek ezeknek a követelményeknek és hogy teljesítsék a társulási megállapodásokban vállalt kötelezettségeket, minden egyes partnerrel átfogó intézményfejlesztési programot (CIB) dolgoznak ki, mely javítani fogja az igazgatási kapacitást az együttműködés valamennyi érintett, az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz (ENPI) forrásaiból társfinanszírozott területén[3]. 3.2. Az EU gazdaságába történő fokozatos integráció A piacok megnyitása és a gazdasági integráció meghatározó szerepet játszanak a partnerek fejlődésében és az EU-val folytatott, egyre nagyobb mértékű partnerségbe vetett bizalmuk építésében. A társulási megállapodások ezért biztosítják a piacokhoz való kölcsönös hozzáférést, ami mindkét fél számára új lehetőségeket teremt és előmozdítja a politikai stabilizációt. A társulási megállapodások célkitűzésként tartalmazzák a szoros, széles körű együttműködésen alapuló szabadkereskedelmi térségek létrehozását minden egyes partnerországgal[4]. Ezeket a szoros, széles körű együttműködésen alapuló szabadkereskedelmi térségeket azt követően hozzák létre, hogy az említett országok WTO-taggá váltak[5]. A térségek lefedik a kereskedelem valamennyi területét, ideértve az energiát is, és a liberalizáció lehető legmagasabb fokát kívánják megvalósítani[6] (a liberalizáció üteme aszimmetrikus lehet, a partnerországok gazdaságától függően). Jogilag kötelező kötelezettségvállalásokat tartalmaznak a kereskedelemmel kapcsolatos területeken, ezért hozzájárulnak a partnerországok gazdaságainak modernizálásához és a szükséges gazdasági reformok elmélyítéséhez. Hosszú távra szólóan reális perspektívákat hoznak létre az áruk (ez kiterjedhet az ipari termékek megfelelőség-értékeléséről és elfogadásáról szóló megállapodásokra, a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekre vonatkozó egészségügyi és növényegészségügyi szabványok egyenértékűségének partnerek általi elismerésére), a tőke és a szolgáltatásnyújtás áramlásának javítása tekintetében (többek között azon keresztül, hogy egyes ágazatokra vonatkozóan a jogi és intézményi keretek kölcsönös elismerésére irányuló rendelkezéseket hoznak, hogy javítják a vállalatok letelepedéséhez kapcsolódó feltételeket, és hogy több lehetőséget nyújtanak az EU területén üzleti célból ideiglenesen tartózkodó személyek számára). Előfordulhat, hogy a társulási megállapodások megkötésének idején néhány partner még nem áll készen arra, hogy tárgyalásokba kezdjen és hogy vállalja azokat a kötelezettségeket, amelyek egy ilyen célkitűzés megvalósításával járnak. Ennek ellenére a szoros, széles körű együttműködésen alapuló szabadkereskedelmi térség létrehozása integráns részét fogja képezni a társulási megállapodásoknak. A WTO-val összeegyeztethető szoros, széles körű együttműködésen alapuló szabadkereskedelmi térségre irányuló tárgyalásokat akkor kezdik meg, mihelyst a partnerország megfelelően felkészült arra, hogy tárgyalásokba kezdjen, és hogy megbirkózzon a messzeható liberalizáció hatásaival. A Bizottság ENP-ről szóló előrehaladási jelentései és a specifikus megvalósíthatósági tanulmányok elősegítik ennek az időpontnak a meghatározását. A CIB segíteni fogja a partnereket a szoros, széles körű együttműködésen alapuló szabadkereskedelmi térségekről szóló tárgyalásokra való felkészülésben, és az azokból fakadó kötelezettségvállalások teljesítésében. Hosszabb távra szóló célt jelentene a partnerek közötti kétoldalú megállapodások hálózatának létrehozása, ami előmozdíthatja egy „szomszédsági gazdasági közösség” kialakítását. Ezt részletesebben a 4. szakasz ismerteti. Ezzel egyidejűleg ágazati intézkedéseket kell foganatosítani, melyek megkönnyítik a partnerek számára a piachoz való hozzáférést. A mezőgazdaság területén a partnerekkel földrajzi árujelzőkről szóló megállapodásokról tárgyalnak[7], emellett szükség esetén elképzelhető mezőgazdasági párbeszéd is, mely javítaná az EU és a partnerek által folytatott mezőgazdasági politika kölcsönös megértését és előmozdítaná a harmonizációt. A szellemi tulajdon védelmének megerősítését szolgálhatják a fokozott párbeszéd, valamint a partnerek és az Európai Szabadalmi Hivatal közötti validálási megállapodások. Annak érdekében, hogy a gazdasági tevékenységek fejlesztése megfelelő szabályozási keretben történjen, az adózás területén a jó kormányzás ösztönzését tervezik. 3.3. Mobilitás és biztonság A partnerek hangsúlyozzák, hogy a mobilitás az EU-val kialakított kapcsolatok egyik meghatározó jelentőségű próbaköve, és a biztonságos környezetben zajló mobilitás[8] előmozdításának kiemelt helyet kell elfoglalnia a keleti partnerség keretében. Az EU-nak ösztönöznie kell a polgárok mobilitását azokkal a partnerekkel, amelyek képesek biztosítani a megfelelően irányított és biztonságos mobilitás feltételeit. Az EU a partnereknek „Mobilitás és biztonság” paktumokat kínál, melyek kiterjednek a mobilitásra és a biztonságos környezet feltételeire. Az ilyen paktumok által lefedett kulcsfontosságú szakpolitikai területek közé tartozna az illegális migráció elleni küzdelem, a menekültügyi rendszerek uniós szabványoknak megfelelő fejlesztése, az uniós vívmányokhoz igazított integrált határigazgatási struktúrák felállítása, a rendőrség és az igazságügyi szervek képességeinek fejlesztése, különösen a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén. A paktumok javítanák az emberek mobilitását, miközben hozzájárulnának a partnerek stabilitásához és biztonságához, valamint az EU határainak biztonságához. Minden egyes országra külön paktumot dolgoznak ki. A paktumok mobilitásra vonatkozó részei tükröznék a migráció globális megközelítésének erősítéséről szóló legutóbbi bizottsági közleményt és az európai bevándorlási és menekültügyi paktumot, melyet az Európai Tanács 2008 októberében fogadott el. A legfontosabb eszközt a „mobilitási partnerség” jelentené, melyet a migráció globális megközelítésének keretében dolgoztak ki, és melyet jelenleg számos országban tesztelnek, ideértve a Moldovai Köztársaságot (a továbbiakban: Moldova). A vízumpolitika fejleményei integráns részét képezik ezen átfogó koncepciónak. A vízumpolitika terén „fokozatos megközelítést” alkalmaznának, mely bizonyos feltételek mellett és kísérő intézkedések – mint a partnereinknek nyújtott pénzügyi támogatás – végrehajtásával vízumliberalizációt eredményezne. A korábban előterjesztett javaslatokon kívül az EU a paktumok keretén belül: - Első lépésként vízumkönnyítésre irányuló tárgyalásokat kezdeményez az ilyen megállapodásokkal nem rendelkező partnerekkel. A vízumkönnyítési megállapodásokat visszafogadási megállapodások illetve adott esetben a támogatási költségvetésekből finanszírozott technikai segítségnyújtás kísérnék annak érdekében, hogy segítsék a partnereket az e megállapodásokból származó kötelezettségek teljesítésében; - Második lépésként felülvizsgálja ezeket a megállapodásokat további könnyítések – mint például valamennyi polgárra vonatkozóan a vízumdíj eltörlése[9] – bevezetése érdekében; - A tagállami konzulátusok regionális lefedettségének javítását célzó koordinált terv kidolgozása, mely szélesebb körű reprezentációra ösztönzi a tagállamokat és pénzügyi támogatást ad a közös vízumkérelmi központok létrehozásához, a Kisinyovban szerzett sikeres tapasztalatok mintájára; - A vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodások eredményes végrehajtását követően valamennyi együttműködő partnerrel vízummentes utazásra irányuló párbeszédet indít[10]. A párbeszédek keretében a vízumok eltörléséhez vezető menetrendeket dolgoznának ki, melyek négy fő kérdéskört kezelnének: okmánybiztonság; a szabálytalan migráció elleni küzdelem, ideértve a visszafogadást; közrendhez kapcsolódó kérdések; és a külkapcsolatokhoz kapcsolódó kérdések, ideértve a migránsok és más veszélyeztetett csoportok emberi jogait. - A Bizottság tanulmány készítését kezdeményezi a munkaerő-mobilitással és a munkaerő-kínálat és -kereslet megfeleltetését szolgáló lehetséges intézkedésekkel járó költségek és hasznok meghatározásáról az EU és partnerei vonatkozásában[11]. A tanulmány eredményeitől függően az EU célzottan nyitná meg az EU munkaerőpiacát a partnerek polgárai számára, és intézkedéseket hozna a körkörös migráció megkönnyítésére a mobilitási partnerségek keretén belül. - A biztonságos környezetben történő mobilitás érdekében az EU-nak segítenie kell partnereit azoknak a politikai és jogalkotási kötelezettségvállalásoknak a végrehajtásában, amelyeket az ENP keretében már vállaltak az igazságszolgáltatás és a bűnüldözés terén. Ez megvalósítható lenne megerősített technikai együttműködéssel és pénzügyi támogatással, ennek keretében jelentősen fokoznák a twinning projektek és a TAIEX szerepét. A paktumok keretében az EU különösen a következőkkel foglalkozna: - Partnerei segítése a külső határokra vonatkozó magas színvonalú határigazgatási eljárások kidolgozásában ; - Partnerei támogatása egy olyan hatékony adatvédelmi rendszer felállításában, amely lehetővé tenné számukra az operatív információk Europol-lal és az Eurojust-tal történő megosztását a kétoldalú megállapodások kontextusában; - Ahol megvalósítható, különleges státusz nyújtása a partnerek számára az adott kérdéssel foglalkozó EU-ügynökségekben ; - Partnerei segítése az uniós előírásoknak megfelelő nemzeti stratégiák elfogadásában és azok hatékony végrehajtásában a szervezett bűnözés, tiltott kereskedelem, és a magas szintű korrupció elleni szigorú küzdelem , valamint a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának megelőzése érdekében. Ezen problémák ellen már a korai szakaszban eredményesen kell fellépni. 3.4. Energiabiztonság A keleti partnerség célja az EU és partnerei energiabiztonságának megerősítése a hosszútávú energiaellátás és -szállítás tekintetében[12]. A többoldalú kezdeményezéseken kívül (lásd 4.3. szakaszt) a Bizottság számos, a második energiaügyi stratégiai felülvizsgálatot[13] figyelembe vevő kétoldalú intézkedést javasol. - Az „energiaügyi kölcsönös függőség” -ről szóló rendelkezések belefoglalása a partnerekkel megtárgyalandó partnerségi megállapodásokba, adott esetben a már létező egyetértési megállapodások figyelembe vétele mellett[14]; - Az Ukrajna és Moldova Energiaközösség -tagságáról szóló tárgyalások gyors befejezése. Adott esetben megfontolható a megfigyelőstátusz más partnerekre történő kiterjesztése; - Adott esetben kiegészítő rugalmassági eszközként szolgáló, energiakérdésekről szóló egyetértési megállapodások kötése Moldovával, Grúziával és Örményországgal. Ezek a megállapodások az energiaellátás és –szállítás biztonságát támogató és figyelemmel kísérő intézkedéseket tartalmaznának, kulcsfontosságú energiainfrastruktúrákra vonatkozóan is. Örményország esetében az egyetértési megállapodás kiterjedne a Medzamor atomerőmű bezárásával kapcsolatos kérdésekre is; - Az ukrán energiapiac uniós energiapiacba történő teljes mértékű integrációjához fokozott támogatás nyújtása, amelynek során fokozott jelentőséget kell tulajdonítani az Ukrajnában működő valamennyi atomerőmű nukleáris biztonsági szintje pozitív értékelésének. Prioritást élvez az ukrán gáz- és olajszállító-hálózat felújítása, ehhez javítani kell az Ukrajnába irányuló gáz és olaj ellenőrzését. 2009-ben kerül sor adományozói és beruházási konferenciára, amelynek célja Ukrajna támogatása gázszállító hálózatainak felújításában és fejlesztésében. - Azerbajdzsánnak az EU energiapiacával történő fokozatos konvergenciájára és az infrastruktúra integrációjára épülő, fokozott politikai együttműködés Azerbajdzsánnal, mely az EU egyetlen szénhidrogén-szállító partnere a keleti partnerség térségében. - Megállapodás az Európai Bizottság és Fehéroroszország közötti energiaügyi nyilatkozatról, mely alapot szolgáltat az energiaügyi együttműködés továbbfejlesztéséhez. Ez az együttműködés kiterjedne többek között a szénhidrogén-szállításra és az energiaágazatot célzó reformokra; - Valamennyi partner bátorítása az Intelligens energia — Európa programban való részvételre. 3.5. A gazdasági és társadalmi fejlődés támogatása Néhány partner a régiói és – gyakran történelmi, kulturális, etnikai és vallási okokból megosztott – népességcsoportjai közötti súlyos gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségekből eredő strukturális problémákkal küzd. Gazdaságilag mindannyian közeledni kívánnak az EU-hoz. E kihívások kezelése érdekében a keleti partnerség partnerországainak képesnek kell lenniük arra, hogy hasznosítsák az EU gazdaság- és szociálpolitikájából nyert tapasztalatokat, illetve azok mechanizmusait. A Bizottság a következőket javasolja: - A párbeszéd alapjául szolgáló, regionális politikáról szóló egyetértési megállapodások megkötése a partnerekkel. Uniós szakértelem és hálózatok segíthetik a nemzeti és helyi szintű közigazgatási kapacitás kiépítését, és támogathatják a nemzeti fejlesztési terveket. - Kiegészítő finanszírozással (lásd 5. szakasz) megvalósuló együttműködés a partnerekkel az olyan kísérleti regionális fejlesztési programokban , amelyek az EU kohéziós politikájára támaszkodva kezelik a következő területeket: helyi szinten jelentkező infrastrukturális igények, humántőke, kis- és középvállalkozások (KKV). - Közvetlen együttműködés az EU és a partnerországok régiói között, ideértve az érintett partnerek részvételét már létező transznacionális, Délkelet-, Közép- és Észak-Európát lefedő programokban . - Az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszközből finanszírozott, – jelenleg az EU külső határain megvalósuló – határokon átnyúló együttműködés kiterjesztése a partnerek közötti határokra. 4. ÚJABB KERET A TÖBBOLDALÚ EGYÜTTMűKÖDÉSHEZ A keleti partnerség új többoldalú keretet teremt az EU partnereivel fenntartott kapcsolataihoz. Ez elő fogja mozdítani a haladást a partnerek EU-val fenntartott kétoldalú kapcsolatai terén, melyeket a továbbiakban is a differenciálás elve határoz meg. E szerint a kapcsolatok minden egyes ország ambícióinak és kapacitásainak megfelelően fejlődnek. A keret fórumként szolgál a partnerek átmenet, reformok és modernizáció irányába tett lépéseihez kapcsolódó információk és tapasztalatok megosztásához[15], emellett az EU számára kiegészítő eszközt kínál az említett folyamatok figyelemmel kíséréséhez, valamint megkönnyíti a közös álláspontok kialakítását és a közös fellépéseket. A többoldalú keret elősegíti a partnerek közötti kapcsolatokat és természetes fórumot kínál a keleti partnerség további fejlődéséről szóló eszmecseréhez. A jogalkotási és szabályozási konvergencia döntő fontosságú a partnerek EU-hoz való közeledése terén tett haladásban. Az előterjesztett többoldalú keret révén szisztematikusan megszervezhetők az Európai Bizottság érintett szolgálatai és adott esetben a tagállamok szakértői részvételével zajló találkozók, melyek keretében ismertetik és elmagyarázzák az uniós jogszabályokat és normákat, illetve összehasonlítják azokat a nemzeti szakpolitikával és jogszabályokkal. Ily módon a keleti partnerség strukturált közeledési folyamatot kezdeményez, melyet a CIB támogat[16]. A keleti partnerség kiegészíti a fekete-tengeri szinergiát, valamint más regionális és nemzetközi kezdeményezéseket. A részleteket a Bizottság szolgálatainak e közleményt kísérő munkadokumentuma tartalmazza. 4.1. Működési struktúra A Bizottság négy szintet javasol a keleti partnerség többoldalú keretének szervezésére: - Kétévente megrendezésre kerülő találkozók a keleti partnerség állam- vagy kormányfőinek részvételével. - A keleti partnerséget az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa keretében az EU-tagállamok és a keleti partnerek külügyminiszterei részvételével zajló éves tavaszi találkozóin fejlesztenék tovább– melyeken adott esetben Fehéroroszország képviselői is részt vehetnének. A külügyminiszterek felmérik az elért haladást és politikai iránymutatást nyújtanak. Az egyes ágazatokban zajló munka javítható ágazatspecifikus miniszteri konferenciák összehívásával. - Harmadik szinten négy tematikus platformot hoznának létre az együttműködés fő területei szerint (lásd 4.2. szakaszt). Minden egyes platform reális, időszakosan aktualizált fő célkitűzések egész sorát fogja elfogadni, melyekhez megfelelő munkaprogramok kapcsolódnak, és felméri az elért eredményeket. A találkozókat évente legalább két alkalommal tartanák az érintett szakpolitikai területeken zajló reformokban résztvevő magas rangú tisztviselők szintjén. Az átmenettel kapcsolatos tapasztalatokkal rendelkező tagállamoknak különösen hozzá kell járulniuk a folyamathoz. A platformok jelentést készítenek a külügyminiszterek éves találkozóinak. A Bizottság elkészíti a találkozók napirendjét az EU-elnökség és a partnerek szoros bevonásával és elnököl a találkozókon. A platformok munkáját alkalomadtán ágazatspecifikus miniszteri találkozók segíthetik. - A negyedik szinten panelek segítenék a tematikus platformok munkáját meghatározott területeken. A panelek típusát és összetételét szükség szerint határozzák meg. A Bizottság a maga részéről felülvizsgálja belső struktúráit a keleti partnerség sikeres végrehajtásához szükséges koordináció biztosítása érdekében. 4.2. Tematikus platformok Demokrácia, jó kormányzás és stabilitás Bár a partnerországok által hozott reformok különböző szakaszokban vannak, mégis hasonló kihívásokkal néznek szembe, mint pl. stabil demokratikus intézmények és a polgáraikat szolgáló hatékony állami struktúrák kiépítése, illetve az Európa Tanács- és EBESZ-tagságukkal járó kötelezettségek teljesítése. A jelenleg zajló reformjaik a civil társadalom fokozottabb részvételét is igénylik a közszolgálat jobb áttekintése és a lakosság közszolgálatba vetett bizalmának megerősítése érdekében. A többoldalú tevékenységek ezért tartalmazhatnák a kormányzati munka szakértői értékeléseit és a legjobb gyakorlatok cseréjét olyan kérdések megoldása érdekében, mint a választási szabályok, a médiaszabályozás vagy a korrupció elleni küzdelem. A keleti partnerségnek elő kell mozdítania a stabilitást és a többoldalú bizalomépítést , melynek célja a partnerek szuverenitásának és területi integritásának megszilárdítása. Elő kell mozdítania a politikai párbeszédet a közös érdekű területeken, és ki kell terjednie a KKBP és EBVP kérdéseire, ideértve a partnerországok EBVP-missziókban és –gyakorlatokon való részvételét. Javítani kell a korai előrejelzésre kidolgozott megoldásokat, különös tekintettel a konfliktusos területekre. Gazdasági integráció és konvergencia az EU politikáival A partnerek számára számos előnnyel járhat az erőfeszítéseik koordinálása, melyek a gazdasági integrációra és az EU-val való szabályozási konvergenciára irányulnak. Hosszú távú célként az EU-nak bátorítania kell ezeket az országokat, hogy egymás között szoros, széles körű együttműködésen alapuló szabadkereskedelmi térségek hálózatát hozzák létre, vagy az Unióval létrehozott szoros, széles körű együttműködésen alapuló szabadkereskedelmi térségek keretében vállalt kétoldalú kötelezettségvállalásokra épülő regionális szabadkereskedelmi megállapodásokat kössenek. Ez jelentősen fokozná a régión belüli kereskedelmet, a gazdasági integrációt, és kiegészítené a tagállamoknak az EU gazdaságába történő szorosabb integrációra irányuló erőfeszítéseit. A gazdasági integráció további előmozdításához hozzájáruló fontos tényező a diagonális származási kumuláció. Egy másik kulcsfontosságú intézkedés a partnerországok vámügyi reformjainak támogatása, melyek célja a kapacitás javítása a nemzetközi és uniós előírásokkal összhangban. Ez a folyamat szorosan kapcsolódik az átalakulóban levő ország státuszhoz, és megfelelő, a folyamatot támogató politikák kísérik. További lépésként az EU és partnerei mérlegelhetnek egy szomszédsági gazdasági közösséget[17] létrehozó, szélesebb regionális megközelítést, mely adott esetben az EGT[18] tapasztalataiból merítene. Egy ilyen Közösség hosszú távon teljes hozzáférést kínálna az egységes piachoz. Ehhez a partnereknek fejleszteniük kell gazdaságaik kapacitását, hogy ellen tudjanak állni az egységes piac versenynyomásainak, ezen kívül nem elég az uniós jogi vívmányok idevágó elemeinek elfogadására irányuló akarat, hanem rendelkezniük kell a végrehajtásukhoz szükséges kapacitásokkal, összehasonlítható előírásokkal és eljárásokkal. E cél elérése érdekében fokozott technikai segítségnyújtásra és finanszírozásra lesz szükség. Az üzleti környezet partnerországokban történő javítása érdekében kívánatos a magánszektor bevonása. Az erőfeszítések emellett a foglalkoztatás javítására, a tisztességes munkára, a társadalmi kohézióra és az esélyegyenlőségre is összpontosítanak, melyektől azt várják, hogy pozitív hatást gyakorolnak a gazdasági integrációra. A többoldalú együttműködést ki kell terjeszteni a környezetpolitikára és az éghajlatváltozásra az olyan területekhez kapcsolódó kérdések megoldása érdekében, mint a többoldalú megállapodások, stratégiai tervezés, környezetvédelmi irányítás, végrehajtás, specifikus környezetvédelmi témák, regionális kontextusban történő környezetvédelmi beruházások finanszírozása, az éghajlatváltozás enyhítése és az ahhoz való alkalmazkodás, a partnerek bevonása az éghajlatváltozással kapcsolatos jövőbeni intézkedésekről szóló nemzetközi eszmecserébe és a kibocsátáskereskedelem terén szerzett tapasztalatok megosztásába. A keleti partnerség többoldalú folyamatának elő kell segítenie a partnerek közlekedési és távközlési hálózatainak – egymás közötti és az EU-val történő – összekapcsolását , valamint a szabályozási környezet harmonizálását. A regionális közlekedés terén már a szoros és diverzifikált együttműködés alakult ki[19]; a keleti partnerség előmozdíthatja a további technikai megbeszéléseket olyan kiemelt témákban, mint a repülésbiztonság, a belvízi hajózás és infrastrukturális projektek, a más régiókban zajló megbeszélések megfelelő figyelembe vétele mellett. Emellett ösztönözni kell a fejlett kutatási és kommunikációs hálózatok kiépítését. Energiabiztonság Az EU és partnereinek energiabiztonsága szorosan összekapcsolódik, a keleti partnerség energiabiztonsági platformja a közös érdekű intézkedésekre összpontosít: A keleti partnerség célja kölcsönös energiatámogatási és – biztonsági mechanizmusok kidolgozása és végrehajtása, ideértve a korai előrejelző mechanizmusokat és közös biztonsági intézkedéseket. Az egyik célkitűzés az energiabiztonság terén fenntartott kapcsolatok erősítése és az energiaválságra való felkészülés fokozása. E munka támogatása érdekében energiabiztonsági panelt hoznak létre. E panel megfontolhatja a partnerek ad hoc alapon történő, olyan intézményekkel való közreműködésének lehetséges formalizálását, mint az EU NESCO (az EU energiabiztonsági kapcsolattartói hálózata), a Gázkoordinációs Csoport és az Olajellátási Csoport, valamint adott esetben más fórumok – pl. az Energiaközösség – keretében zajló munkát. A keleti partnerség felgyorsítja továbbá a partnerek energiapolitikáinak és jogszabályainak harmonizációját az EU gyakorlatával és jogi vívmányaival, többek között a villamos energia, a gáz, az olaj, a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság terén. A legfontosabb érintettekkel (nemzeti közigazgatások, szabályozók, ügynökségek) folytatott fokozott együttműködés támogatni fogja ezt a folyamatot. Középtávú feladatot jelent az EU és a partnerek közötti összekapcsolt és diverzifikált energiapiac létrehozása is, ami kölcsönös előnyökkel jár. Ez szükségessé teszi egy energiainfrastruktúrára irányuló cselekvési terv kidolgozását a keleti partnerség számára, mely figyelembe veszi a második energiaügyi stratégiai felülvizsgálatot és az EU elsőbbségi összekapcsolási tervét[20]. Javítani kell a partnerek olaj- és gáztárolási kapacitásait is, például közös tárolási megoldások ösztönzésén keresztül. A magas, nem kereskedelmi jellegű kockázatoknak kitett kulcsfontosságú infrastruktúrákat illetően az EU és a keleti partnerség országait egymáshoz közelebb hozó állami és magánszféra közötti partnerségek (PPP) támogatása is egyre jelentősebb szerepet játszhat. Az EU és partnerei energiabiztonsága az ellátási és szállítási útvonalak fokozott diverzifikálását teszik szükségessé. Ez jobban megoldható lenne a harmadik országok szorosabb bevonásával, ideértve a közép-ázsiai országokat is. Emiatt a keleti partnerségnek hozzá kell járulnia az igazi energiapartnerséget jelentő bakui folyamat jelenleg zajló megerősítéséhez, a legfontosabb energiatermelő régió, Közép-Ázsia országainak teljes bevonása mellett, a transzkaszpi-térséget magába foglaló déli folyosó kialakításán keresztül. Az emberek közötti kapcsolatok Fel kell ismerni, hogy az EU és a partnerországok polgárai, különösen a fiatalok közötti érintkezés a változást ösztönző és jelző tényező, melyet a továbbiakban is bátorítani fognak. Az EU különösen értékesnek tartja a kulturális együttműködést és a kultúrák közötti párbeszédet, mint minden külső politika integráns részét, és hangsúlyozza a kulturális együttműködés politikai folyamatok és kihívások kezelésében betöltött jelentőségét[21]. Az együttműködés épülhet számos bevált közösségi és külső támogatási programra, nevezetesen az oktatás , a nyelvtanulás, az ifjúság és a kutatás terén. Támogatni kell az információs társadalom fejlesztését és a média emberek közötti kapcsolatok megkönnyítésében betöltött szerepét is. 4.3. Útmutató kezdeményezések A keleti partnerség célkitűzései válogatott útmutató kezdeményezésekkel is előmozdíthatók, melyek biztosítják a láthatóságot és a többoldalú együttműködésre összpontosítanak. Ezek a kezdeményezések a több donortól, különböző nemzetközi pénzügyi szervezetektől származó források és a magánszektorból származó befektetések mobilizálását célozzák. A Bizottság mérlegeli a következő területek belefoglalását a kezdeményezésekbe: integrált határigazgatási program ; KKV-keret ; regionális villamosenergia-piacok , energiahatékonyság és megújuló energiaforrások [22], a déli energia folyosó kiépítése; a természeti és ember okozta katasztrófák megelőzésére, az azokra való felkészülés és az azokra való reagálás terén történő együttműködés . A Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma tartalmazza a tematikus platformok és panelek lehetséges témáit, valamint az útmutató kezdeményezések leírását. 4.4. Részvétel A kormányképviselőkön és az Európai Bizottságon kívül a munkában más uniós intézmények, nemzetközi szervezetek (mint az EBESZ és Európa Tanács), nemzetközi pénzügyi szervezetek, parlamentek, üzleti képviselők, helyi hatóságok és a tematikus platformok által lefedett területek érintettjeinek széles köre is részt vesznek. Különös figyelmet kell fordítani a civil társadalom bevonására. A Bizottság javasolja a civil társadalmi szervezetek fejlesztésének további támogatását és a keleti partnerség keretén belül civil társadalmi fórum létrehozását a civil társadalmi szervezetek közötti kapcsolatok ösztönzése és a közigazgatási hatóságokkal folytatott párbeszédük megkönnyítése céljából. Harmadik országok is részt vehetnének valamely tematikus platformban, panelben vagy kezdeményezésben, eseti alapon, és amennyiben a valamely témához fűződő kölcsönös érdek, a földrajzi közelség vagy a már létező gazdasági kapcsolatok ezt a részvételt előnyössé teszik. A Bizottság üdvözölné az Európai Parlament arra irányuló bármely kezdeményezését, mely az „ EuroNest ” parlamenti együttműködést a keleti partnerség integráns részévé tenné. Ezen kívül a keleti partnerség többoldalú aspektusait alátámaszthatja az Európai Parlamentből, valamint az EBESZ-ből és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűléséből álló parlamenti trojka. A Bizottság felkéri a Régiók Bizottságát és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot , hogy működjön együtt a „ Demokrácia, jó kormányzás és stabilitás” , valamint az „ Emberek közötti kapcsolatok” tematikus platformok munkájában. A Bizottság felkéri a Régiók Bizottságát, hogy hozza létre a Kelet-Európa és Dél-Kaukázus helyi és regionális közgyűlést, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot pedig a Civil Társadalom Fórumban való részvételre. 5. ERőFORRÁSOK Az EU partnerei felé tett kötelezettségvállalásának egyik legegyértelműbb jele, hogy összhangba hozza a finanszírozási szinteket a partnerség politikai ambíciójának szintjével. Az e javaslatban meghatározott célok elérése érdekében jelentősen meg kell növelni a finanszírozási forrásokat. Ezeket a forrásokat a keleti partnerség reform menetrend fejlesztéséhez használják fel, ami a CIB programok végrehajtásával történik, melyek a közigazgatások számára tanácsot adnak és képzést nyújtanak (pl. twinning és a TAIEX keretében), illetve a közigazgatások működéséhez szükséges felszereléseket és speciális infrastruktúrát (pl. laboratóriumokat) biztosítanak. A megnövelt forrásokból finanszírozzák a platformok működését és több útmutató kezdeményezést is. Végezetül, a belső kohézió előmozdításán és a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek csökkentésén keresztül hozzájárulnak a partnerek regionális politikáinak létrehozásához, melyek a stabilizáció megszilárdítását célozzák. A partnereknek a jelenlegi Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszközből (ENPI) 2008-ban folyósított összeg kb. 450 millió euro. A Bizottság javasolja, hogy ezt az összeget 2013-ra fokozatosan kb. 785 millió euróra emeljék. Ez a jelenlegi ENPI-keret 2010-13-ra tervezett forrásainak további 350 millió eurónyi friss forrással történő kiegészítését teszi szükségessé. Ezen kívül a költségvetés felülvizsgálata keretében fontolóra veszik a segítségnyújtás szintjének további emelését, hogy az megfelelően tükrözze a partnerországokkal folytatott ambiciózus uniós politika szintjét. A legégetőbb szükségletek kezelése céljából átdolgozzák az ENPI keleti regionális programját a keleti partnerség multilaterális dimenziójának fenntartása érdekében. A 2009. évi keretből rendelkezésre álló összegek felhasználhatók a sürgős kezdeményezések gyors elindításához, az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz jelenlegi keretéből pedig kb. 250 millió euro újraprogramozható a 2010-13-as időszakra. A friss és az újraprogramozott forrásokkal összesen 600 millió euro áll az ebben a közleményben ismertetett új kezdeményezések rendelkezésére. A közösségi támogatások megnövelésén kívül a hatékony keleti partnerséghez szükségesek olyan gyakorlati intézkedések, amelyek biztosítják a hatékony megvalósítást és az adományozók koordinációjának javítását, valamint a befektetések növelését, nevezetesen az EBB-n és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankon keresztül. Az EBB külső mandátumának középtávú felülvizsgálata lehetőséget kínál arra, hogy fontolóra vegyék a keleti partnerek tekintetében az indikatív felső határ megemelését és hatáskörének kiszélesítését. Jelentős infrastrukturális projektek esetében indokolt fontolóra venni a nem kereskedelmi kockázatok fedezését szolgáló támogatás nyújtását állami/magánberuházások számára. A szomszédsági beruházási keret megfelelő eszközt kínál arra, hogy az uniós támogatások ilyen projektekbe irányuljanak. A Bizottság felkéri a tagállamokat arra, hogy a szomszédsági beruházási kerethez való hozzájárulásaik növelésével járuljanak hozzá pénzügyileg a keleti partnerséghez. Az ezekre a kérdésekre vonatkozó további információk megtalálhatók a Bizottság szolgálatainak e közleményt kísérő munkadokumentumában. A keleti partnerség végrehajtása szükségessé teszi továbbá megfelelő létszámú humánerőforrás biztosítását az érintett bizottsági szolgálatokon belül. Különösen meg kell erősíteni a partnerországokban működő bizottsági delegációkat. 6. KÖVETKEZTETÉSEK Az ENP létjogosultsága – vagyis hogy az Uniónak komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy elkötelezett kötelezettségvállalások segítségével javuljon határai mentén a kormányzás és a gazdasági fejlődés – minden eddiginél is indokoltabb. A partnereinkkel fenntartott kapcsolataink keleti partnerségen keresztüli elmélyítése ezért stratégiai szempontból feltétlenül szükséges és az EU számára olyan politikai befektetést jelent, mely megtérül az európai polgárok számára. A keleti partnerség energetizáló reformokhoz, a piacok és társadalmak integrálásához, a stabilitáshoz, és annak megakadályozásához járul hozzá, hogy kontinensünkön új törésvonalak alakuljanak ki. A Bizottság felkéri a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy nyújtson jelentős politikai és pénzügyi támogatást a keleti partnerség számára. A Bizottság javasolja, hogy az Európai Partnerség elindítása a 2009 tavaszán tartandó, az EU- tagállamok és a partnerországok állam/kormányfői részvételével zajló csúcstalálkozón történjen. E „ keleti partnerségi csúcstalálkozó ” keretében elfogadják a partnerséget létrehozó politikai nyilatkozatot, mely meghatározza a partnerség legfőbb céljait és elveit, valamint az ebből eredő együttműködési folyamat általános jellemzőit. PÉNZÜGYI KIMUTATÁS 1. A JAVASLAT CÍME: Keleti partnerség (KP) 2. TEVÉKENYSÉGALAPÚ IRÁNYÍTÁSI ÉS KÖLTSÉGVETÉS-TERVEZÉSI KERET 19.08 ALCÍM – Európai szomszédságpolitika és az Oroszországgal fenntartott kapcsolatok 3. KÖLTSÉGVETÉSI TÉTELEK 3.1 Költségvetési tételek (működési tételek és kapcsolódó technikai és igazgatási segítségnyújtási tételek [korábban: BA-tételek[), beleértve a következő megnevezéseket: 4. fejezet – Külkapcsolatok 19 01 04 02. költségvetési tétel Az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz (ENPI) igazgatási kiadások 19 08 01 03. költségvetési tétel ENP Pénzügyi együttműködés Kelet-Európával 3.2 A fellépés és a pénzügyi kihatás időtartama: A keleti partnerség kiegészíti az európai szomszédságpolitikát. A pénzügyi kihatás a 2009-2013-as időszakot érinti, ami hozzáadódik a 2007-2013-as időszakra már előirányzott allokációkhoz. 3.3 Költségvetési jellemzők: Költségvetési tétel | Kiadás típusa | Új | EFTA-hozzájárulás | Csatlakozni kívánó országok hozzájárulásai | A pénzügyi terv fejezete | 19 01 04 02. | Nem kötelező | Nem diff. | NEM | NEM | NEM | 4. fejezet | 19 08 01 03. | Nem kötelező | Diff | NEM | NEM | NEM | 4. fejezet | 4. FORRÁSOK ÁTTEKINTÉSE 4.1 Pénzügyi források 4.1.1 A kötelezettségvállalási előirányzatok és a kifizetési előirányzatok áttekintése millió EUR (három tizedesjegyig) Kiadás típusa | Szakasz száma | 2009 | 2010 | 2011 | 2012 | 2013 | Összesen | Működési kiadások (19 08 01 03 költségvetési tétel) | Kötelezettségvállalási előirányzatok | 8.1 | a (97%) | 0 | 24,25 | 51,41 | 109,61 | 154,23 | 339,5 | Kifizetési előirányzatok | b[23] | 0 | 4,25 | 14,41 | 46,61 | 85,23 | 150,5 | A referenciaösszegbe beletartozó igazgatási kiadások (19 01 04 02. költségvetési tétel) | Technikai és igazgatási segítségnyújtás (NDE)[24] | 8.2.4 | c (3%) | 0 | 0,75 | 1,59 | 3,9 | 4,77 | 10,5 | TELJES REFERENCIAÖSSZEG | Kötelezettségvállalási előirányzatok | a+c | 0 | 25 | 53 | 113 | 159 | 350 | Kifizetési előirányzatok | b+c | 0 | 5 | 16 | 50 | 90 | 161 | A referenciaösszegbe nem tartozó igazgatási kiadások | Személyi és kapcsolódó kiadások (NDE) | 8.2.5 | d | 0 | 2,35 | 2,838 | 2,838 | 2,838 | 10,864 | A referenciaösszegbe bele nem tartozó igazgatási kiadások, a személyi és kapcsolódó költségek kivételével (NDE) | 8.2.6 | e | 0 | 0,193 | 0,229 | 0,229 | 0,229 | 0,880 | A fellépés indikatív összköltsége TELJES KÖTELEZETT- SÉGVÁLLALÁSI ELŐIRÁNYZAT, beleértve a személyi költséget | a+c+d+e | 0 | 27,543 | 56,067 | 116,067 | 162,067 | 361,744 | TELJES KIFIZETÉSI ELŐIRÁNYZAT, beleértve a személyi költséget | b+c+d+e | 0 | 7,543 | 19,067 | 56,067 | 93,067 | 172,744 | 4.1.2 A pénzügyi programozással való összeegyeztethetőség ( A javaslat összeegyeztethető a jelenlegi pénzügyi programozással. X A javaslat miatt a pénzügyi terv vonatkozó fejezetének átdolgozása szükséges (mozgástér felhasználása). ( A javaslat miatt szükség lehet az intézményközi megállapodás[25] rendelkezéseinek alkalmazására (azaz a rugalmassági eszköz alkalmazására). A pótlólagos 350 millió eurót a 4. fejezet fennmaradó mozgásteréből allokálják, amelynek rendelkezésre álló összege a legutóbbi pénzügyi programozás szerint 998 millió EUR (a 2009. év előzetes költségvetés-tervezete). 4.1.3 A bevételre gyakorolt pénzügyi hatás X A javaslatnak nincs kihatása a bevételre ( A javaslatnak van pénzügyi kihatása – a bevételre gyakorolt hatása a következő: 4.2 Teljes munkaidős egyenértékben kifejezett személyi állomány (beleértve a tisztviselőket, az ideiglenes és a külső személyi állomány) – a részleteket lásd a 8.2.1. és a 8.2.2. pontnál Éves szükséglet | 2009 | 2010 | 2011 | 2012 | 2013 és későbbi évek | Kiegészítő munkaerő-szükséglet összesen évente[26] | 0 | 18 | 27 | 40 | 50 | 5. JELLEMZŐK ÉS CÉLKITŰZÉSEK 5.1 Rövid vagy hosszú távon megvalósítandó célkitűzések Ez a közlemény a Bizottságnak az EU kelet-európai szomszédjaival[27] fenntartott kapcsolatainak mélyítésére irányuló és pótlólagos közösségi források mobilizálását igénylő javaslatait tartalmazza. A Bizottság javasolja a keleti partnereknek az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszközből folyósítandó 2008. évi 450 millió eurónyi összeg kb. 785 millió euróra történő fokozatos megemelését 2013-ra. Ez a jelenlegi ENPI keret 2010-13-ra programozott előirányzatainak[28] további 350 millió euróval történő kiegészítését teszi szükségessé. Ezt az összeget a 4. fejezet – amelynek keretében az időszakra 998 millió EUR áll rendelkezésre – mozgásteréből veszik. Ezen kívül a költségvetés felülvizsgálata keretében fontolóra veszik a segítségnyújtás szintjének további emelését, hogy az megfelelően tükrözze a partnerországokkal folytatott ambiciózus politika szintjét. 5.2 A közösségi részvételből adódó többletérték, valamint a javaslatnak az egyéb pénzügyi eszközökkel való összeegyeztethetősége és esetleges szinergiája A javaslat alapgondolata az európai integráció tapasztalatainak kelet-európai szomszédokkal történő megosztása, és keleti partnereink fokozatos bevonása az EU politikáiba. Az ENPI jogi keretének kidolgozása megfelelő a keleti partnerség részét képező együttműködési intézkedések fenntartására. Ennek megvalósítása a többi (mediterrán) ENP-országnak nyújtandó támogatás tervezett szintjének fenntartása mellett szükségessé teszi az eszköz pénzügyi forrásainak megnövelését a 4. fejezet mozgásterének igénybevételével. A javasolt emelésnek végrehajthatónak kell lennie az ENPI rendelet formális felülvizsgálata nélkül, mivel az emelés a pénzügyi tervről szóló intézményközi megállapodás[29] 37. pontja alapján megengedett 5 %-os rugalmasságon belül marad. Más finanszírozási eszközök is hozzájárulnak a keleti partnerség végrehajtásához a hatásköreikbe eső specifikus intézkedésekkel. 5.3 A javaslat céljai, az attól várt eredmények, illetve az azzal összefüggő mutatók a tevékenységalapú irányítás keretében Célkitűzések A keleti partnerség általános célja , hogy szorosabb kapcsolatokat alakítson ki az EU és szomszédjai között, valamint a partnerországok reformmenetrendjeinek fejlesztése a következő operatív célkitűzéseken keresztül. 1. A partnerországok támogatása az együttműködés valamennyi érintett ágazatára irányuló átfogó intézményfejlesztési programon (CIB) keresztül. 2. A keleti partnerség multilaterális dimenziójának kialakítása, ideértve korlátozott számú útmutató kezdeményezések támogatását; 3. A partnerország régiói közötti gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek kezelése és azok belső kohéziójának növelése belső a gazdasági és a társadalmi fejlődés támogatásán keresztül. Eredmények - Az egyeztetett reformok végrehajtása terén tett előrelépés; - Az EU jogi vívmányait jobban közelítő jogszabályok; - A belső gazdasági egyenlőtlenségek csökkentése; - Megnövelt belső stabilitás; - Működőképes multilaterális keret; - Végrehajtott útmutató kezdeményezések; Mutatók - A társulási megállapodások megkötésének feltételei közül a teljesített feltételek száma; - A korrupció szintjének csökkenése; - Az útmutató kezdeményezések végrehajtásának üteme; - A találkozók száma és a platformok munkájának eredménye; - A gazdasági és szociális egyenlőtlenségek szintjének csökkentése; - A belső konfliktusok szintjének csökkentése. 5.4 Végrehajtási módszer (indikatív) A pótlólagos finanszírozást az ENPI országos és regionális programjain keresztül fogják rendelkezésre bocsátani, összhangban a költségvetési rendelet rendelkezéseivel. 6. FELÜGYELET ÉS ÉRTÉKELÉS 6.1 Felügyeleti rendszer A Bizottság valamennyi szinten figyelemmel kíséri külső együttműködésének előrehaladását: - input (különösen pénzmozgások: kötelezettségvállalások, szerződések és kifizetések); - tevékenységek/output (projekt- és programvégrehajtás, a Bizottság delegációi által elvégzett belső monitoring); és - haladás/eredmény (külső eredményorientált monitoring - ROM[30]) és hatás . Az indikatív programok az együttműködés minden egyes területére vonatkozóan tartalmazzák a specifikus célkitűzéseket és a várt eredményeket. A partnerországoknak és a régiók számára hosszútávon nyújtandó külső támogatás programozása a stratégiai dokumentumok (max. hét évig) és az indikatív programok (3-4 év) kidolgozásának keretében történik. Ezeket a programozási dokumentumokat félidős felülvizsgálatnak vetik alá, ami megfelelő rugalmasságot biztosít a programozási prioritások kiigazításához. 6.2 Értékelés A jelenlegi szabályokkal összhangban és a tervezett intézkedések széles körére tekintettel az intervenció különböző szintjeire irányuló értékelési rendszert állítottak fel. A költségvetési rendelet előírja az összes (jelentős) intézkedés rendszeres értékelését[31]. Továbbra is szükségesek és folyamatban vannak a tágabb értelemben vett olyan jogi kötelezettségek értékelése, mint az ún. „3K”[32]. 7. CSALÁS ELLENI INTÉZKEDÉSEK A Közösség pénzügyi érdekeinek védelme, valamint a csalások és szabálytalanságok elleni küzdelem az ENPI-rendelet szerves részét képezik. A szerződések és kifizetések igazgatási ellenőrzését a kedvezményezett országokban a Bizottság delegációi végzik. Az ENPI-rendelet alapján finanszírozott valamennyi intézkedés felügyeletét a delegációk végzik a projektciklus minden szakaszában.[33] A Bizottság különös figyelmet fordít majd a kiadások jellegére (a kiadások támogathatósága), a költségvetések betartására (tényleges kiadások) és az igazoló információk és a vonatkozó dokumentumok ellenőrzésére (kifizetésigazolás). 8. A FORRÁSOK RÉSZLETEZÉSE 8.1 A javaslat célkitűzéseinek pénzügyi költségei a meglévő allokációkon kívül: Kötelezettségvállalási előirányzatok millió EUR (három tizedesjegyig) (Fel kell tüntetni a célkitűzésekre, a fellépésekre és a teljesítésekre vonatkozó megnevezéseket) | 2010. év | 2011. év | 2012. év | 2013. év | ÖSSZESEN | Becsült összköltség | Becsült összköltség | Becsült összköltség | Becsült összköltség | Becsült összköltség | 8.2 Igazgatási kiadások 8.2.1 Személyi állomány létszáma és típusa Álláshely típusa | 2009 | 2010 | 2011 | 2012 | 2013 | Tisztviselők vagy ideiglenes alkalmazottak[34] (XX 01 01.) | A*/AD | Székhely (HQ)[35] | 0 | 2+3 | 3+5 | 3+5 | 3+5 | Delegáció (Del) | 0 | 6 | 6 | 6 | 6 | B*, C*/AST | 0 | 1 | 1 | 1 | 1 | A(z) XX 01 02. jogcímcsoportból finanszírozott állomány[36] | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | A korábbi BA 19 01 04 02. jogcímcsoportból finanszírozott egyéb állomány[37] | 0 | 6 | 12 | 25 | 35 | Szükséges pótlólagos állomány összesen évenként | 0 | 18 | 27 | 40 | 50 | 8.2.2 A fellépés keretében felmerülő feladatok leírása A Bizottság székhelyén kis létszámú csoportot hoznak létre (3 AD és 1 AST), melynek feladata a Bizottság szolgálatainak munkadokumentumában meghatározott négy többoldalú tematikus platform létrehozásának és az azok által végzett munka koordinálásának ellenőrzése. A csoport segíti a platformok koordinátorait a találkozók tervezésében, szervezésében és levezetésében, emellett biztosítja a megfelelő jelentéstételt és az információk terjesztését is. Összesen öt pótlólagos álláshelyet (AD) rendelnek az érintett szolgálatokhoz annak a megnövekedett munkatehernek a kezelése céljából, amelyet a javasolt kétoldalú és többoldalú intézkedések a székhely számára jelentenek. A partnerországokban működő hat bizottsági delegációt egyenként egy AD tisztviselővel erősítik meg (összesen 6). A delegációk esetében leginkább pótlólagos szerződéses (és/vagy helyi) alkalmazottakra, vagy más ideiglenes alkalmazottakra (előirányzott létszám: 61 fő) lesz szükség[38] a munkaigényes együttműködési intézkedések végrehajtásához, melyet a keleti partnerségre elkülönített pótlólagos pénzügyi forrásokból finanszíroznak. 8.2.3 A Személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó személyi állomány eredete ( A felváltandó vagy meghosszabbítandó program irányításához jelenleg hozzárendelt álláshelyek ( Az n. évre vonatkozó éves politikai stratégia/előzetes költségvetés-tervezet keretében már hozzárendelt álláshelyek X A következő éves politikai stratégia/előzetes költségvetés-tervezet eljárásának a keretében igénylendő álláshelyek ( Az érintett szolgálat állományán belül átcsoportosítandó álláshelyek ( Az n. évben szükséges, de az éves politikai stratégiában/előzetes költségvetés-tervezetben nem előirányozott álláshelyek (2009-re) A humán és igazgatási erőforrásra irányuló igényt az éves elosztási eljárás keretén belül a költségvetési megszorítások figyelembe vételével az irányító főigazgatóságnak odaítélhető keretösszeg fedezi. 8.2.4 A referenciaösszegbe beletartozó egyéb igazgatási kiadások (XX 01 04/05. – Igazgatási kiadások) millió EUR (három tizedesjegyig) Költségvetési tétel (szám és megnevezés) | n év | n+1. év | n+2. év | n+3. év | n+4. év | n+5. év és későbbi évek | ÖSSZESEN | Egyéb technikai és igazgatási segítségnyújtás | - belső | - külső | Technikai és igazgatási segítségnyújtás összesen | Az említett kezdeményezések végrehajtásának támogatásához szükséges igazgatási kiadások szintjét az összes kötelezettségvállalási előirányzat 3 %-ában állapították meg. Erőfeszítést tettek továbbá az ebből az összegből finanszírozandó, a pótlólagos források kezelését végző személyzet létszámának megállapítására is. Mivel ebben a szakaszban nehéz további információkat nyújtani, a fenti táblázat nem tartalmaz adatokat. Az igazgatási és technikai segítségnyújtást akkor veszik igénybe, ha arra szükség van a kezdeményezések végrehajtásához az ebben a kimutatásban meghatározott igazgatási kiadások szintjén belül. 8.2.5 A referenciaösszegbe bele nem tartozó személyi és kapcsolódó költségek millió EUR (három tizedesjegyig) A személyi állomány típusa | 2009 | 2010 | 2011 | 2012 | 2013 | Tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak (XX 01 01.) | 0 | 2,350 | 2,838 | 2,838 | 2,838 | A(z) XX 01 02. jogcímcsoportból finanszírozott személyi állomány (kisegítő alkalmazottak, kihelyezett tagállami szakértők, szerződéses alkalmazottak stb.) | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | A (referenciaösszegbe bele NEM tartozó) személyi és kapcsolódó költségek összesen | 0 | 2,350 | 2,838 | 2,838 | 2,838 | Számítás – Tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak Adott esetben hivatkozni kell a 8.2.1. pontra. 2010-re vonatkozóan: 5 (székhelyen dolgozó tisztviselők) x 122 000 EUR (BUDG standard költség) = 610 000 6 (delegáción dolgozó tisztviselők) x 290 000 EUR (becsült költség) = 1 740 000 ( 610 000 + 1 740 000 = 2 350 000 2011-13-ra vonatkozóan: 9 (székhelyen dolgozó tisztviselők) x 122 000 EUR (BUDG standard költség) = 1 098 000 6 (delegáción dolgozó tisztviselők) x 290 000 EUR (becsült költség) = 1 740 000 ( 1 098 000 + 1 740 000= 2 838 000 A humán és igazgatási erőforrásra irányuló igényt az éves elosztási eljárás keretén belül a költségvetési megszorítások figyelembe vételével az irányító főigazgatóságnak odaítélhető keretösszeg fedezi. 8.2.6 A referenciaösszegbe nem beletartozó egyéb igazgatási kiadások millió EUR (három tizedesjegyig) 2009 | 2010 | 2011 | 2012 | 2013 | ÖSSZESEN | XX 01 02 11 01. – Kiküldetések | 0,93 | 0,129 | 0,129 | 0,129 | 0,48 | XX 01 02 11 02. – Ülések és konferenciák | 0,10 | 0,10 | 0,10 | 0,10 | 0,4 | XX 01 02 11 03. – Bizottságok | XX 01 02 11 04. – Tanulmányok és konzultációk | XX 01 02 11 05. - Információs rendszerek | 2 Egyéb irányítási kiadások összesen (XX 01 02 11) | 3 Egyéb igazgatási jellegű kiadások (a költségvetési tétel megadása mellett) | A (referenciaösszegbe bele NEM tartozó) személyi és kapcsolódó költségeken kívüli igazgatási kiadások összesen | 0 | 0,193 | 0,229 | 0,229 | 0,229 | 0,88 | Számítás - A referenciaösszegbe bele nem tartozó egyéb igazgatási kiadások Kiküldetések 2010-re vonatkozóan: Delegáción dolgozó 6 tisztviselő x 8000 (éves standard költség) = 48 000Székhelyen dolgozó 5 tisztviselő x 6 kiküldetés x 1500 EUR kiküldetésenként = 45 000 2010-13-ra vonatkozóan: Székhelyen dolgozó 9 tisztviselő x 6 kiküldetés x 1500 EUR kiküldetésenként = 81 000 Delegáción dolgozó 12 tisztviselő x 8000 (éves standard költség) = 96 000 ( 81 000 + 96 000 = 177 000 Konferenciák 2010-től: évente 1 Brüsszelben tartott nemzetközi konferencia költsége 100 000 EUR.A humán és igazgatási erőforrásra irányuló igényt az éves elosztási eljárás keretén belül a költségvetési megszorítások figyelembe vételével az irányító főigazgatóságnak odaítélhető keretösszeg fedezi. [1] http://ec.europa.eu/world/enp/index_en.htm [2] E közleményben a keleti partnerek (a továbbiakban: partnerek) azok a kelet-európai és dél-kaukázusi országok, amelyek az európai szomszédságpolitika célországai: Örményország, Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Grúzia, a Moldovai Köztársaság és Ukrajna. [3] Az Európai Parlament és a Tanács 1638/2006/EK rendelete, 2006. október 24. [4] A Bizottság a szoros és széles körű együttműködésen alapuló szabadkereskedelmi térség jellegét és előnyeit „az ESZP megerősítéséről” szóló 2006. december 4-i COM (2006)726 közleményében, valamint az „határozott ESZP”-ről szóló 2007. december 5-i COM (2007)774 közleményében, illetve „ESZP – a szorosabb gazdasági integráció felé” című nem hivatalos dokumentumban ismertette, lásd http://ec.europa.eu/world/enp/pdf/non-paper_economic-integration_en.pdf. [5] Eddig csupán Azerbajdzsán és Fehéroroszország nem zárta még le a WTO-tagságra irányuló tárgyalásokat. [6] Ez kiterjed a teljes liberalizációból kizárt mezőgazdasági termékek korlátozására, vö: „Határozott ESZP”, 2007. december 5., COM (2007)774. [7] Jelenleg Ukrajnával és Grúziával folytatnak tárgyalásokat, Moldovának pedig ilyen megállapodásra irányuló javaslatot terjesztettek elő. A megkötött megállapodásokat ezt követően belefoglalják a szoros és széles körű együttműködésen alapuló szabadkereskedelmi övezetekről szóló megállapodásokba. [8] COM(2007) 774. [9] Kivetítve a 2007. évi statisztikákat és feltételezve, hogy a kérelmek száma nem változik, a vízumdíj eltörlésének költségei a hat partnerország esetében éves szinten összesen kb. 75 millió eurónyi költséget jelentene a schengeni-övezetben résztvevő tagállamok számára. A schengeni-övezetben nem résztvevő tagállamokat is felkérnék arra, hogy vegyék fontolóra a vízumdíjaik eltörlését. [10] A 2008 szeptemberében megrendezett EU-Ukrajna csúcstalálkozón döntöttek arról, hogy hosszú távú célkitűzésként kölcsönös vízummentes utazási rendszerre irányuló tárgyalásokat kezdenek. [11] A tanulmány az „Új munkahelyekhez szükséges új készségek” című, közeljövőben megjelenő bizottsági közleményre épül és kiegészíti azt. [12] Továbbra is aggodalomra ad okot, hogy a legfontosabb szénhidrogén-szállító csővezetékek közel fekszenek a konfliktusos térségekhez. A Dél-Kaukázus instabilitása veszélyt jelent magának a régiónak az energiabiztonságára is. Grúzia egyik nagy vízerőműve Abházia közelében fekszik. Grúzia villamos energiát ad el Örményországnak és Azerbajdzsánnak. Az Oroszországból Örményországba szállított földgáz Grúzián halad át. Az Orosz Föderációból a Balkánba vezető legfontosabb földgázvezeték Moldova transznyisztriai régióján halad át. Ezek a tényezők befolyásolják a befektetők bizalmát, a Kaukázuson keresztül történő energiaszállítás fenntarthatóságának kilátásait, másrészt az EU új, közép-ázsiai szállítók megszerzésére irányuló stratégiáját. [13] Az Európai Unió cselekvési terve az energiaellátás biztonsága és az energiapolitikai szolidaritás terén, COM (2008) 744. [14] Az ebben a közleményben említett egyetértési megállapodások jogilag nem kötelező eszközök. [15] Lásd a Bizottság 2007 tavaszi „Az ESZP tematikus dimenziója” című nem hivatalos dokumentumát: http://ec.europa.eu/world/enp/pdf/non-paper_thematic-dimension_en.pdf . [16] Az uniós jogszabályok és előírások bemutatása és megvitatása a kétoldalú tematikus albizottságok keretében is folytatódik majd. [17] A Bizottság szolgálatai a 2007. tavaszi, „ESZP – a szorosabb gazdasági integráció felé” című nem hivatalos dokumentumban ismertették a szükséges erőfeszítések terjedelmét, http://ec.europa.eu/world/enp/pdf/non-paper_economic-integration_en.pdf . [18] Izland, Liechtenstein, Norvégia és az EU-tagállamok. [19] Nevezetesen a TRACECA keretében. [20] COM (2006) 846., végleges/2, 2007.2.23. [21] A 2008 júniusi Európai Tanács elnökségi következtetései, 78. bekezdés. [22] Ezen a területen már megkezdődött a munka az INOGATE program keretében. [23] Az ENPI Eszköz 2006. évre számított kifizetési előirányzatai alapján. [24] Az igazgatási kiadások (BA-tétel) tartalmazzák többek között a delegációk szerződéses alkalmazottaira fordított kiadásokat, tanulmányokat, a szakértők találkozóit, valamint a program célkitűzésének magvalósításához közvetlenül kapcsolódó információkat és kiadványokat. [25] Lásd az intézményközi megállapodás 19. és 24. pontját. [26] Ez tartalmazza a székhelyen alkalmazott tisztviselőket és a 6 delegáción pénzügyi támogatással foglalkozó szerződéses alkalmazottakat is; a részletes bontást lásd a 8.2.1 pontban: „ A személyi állomány létszáma és típusa ”. [27] Örményország, Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Grúzia, Moldova és Ukrajna. [28] Ezek a számok nem tartalmazzák a Bizottság legutóbbi, Grúziának tett támogatási felajánlásait. [29] A feltételezés szerint a válsághelyzetek (mint a Palesztin Megszállt Terület és Grúzia) megoldására mobilizált pótlólagos források nem számítanak bele az 5 %-ba, mivel azok „objektív, hosszútávú, pontosan megindokolt körülményekre adott válaszok”, és azokról az éves költségvetési eljárás keretében a Bizottság, a Tanács és a Parlament állapodott meg. [30] Az eredményorientált monitoringrendszer (ROM) lehetővé teszi a projekt vagy a program eredményeinek, valamint hatásainak gyors értékelését, emellett a Bizottságot független tanáccsal látja el projektportfólióját illetően. Az egységes, következetes megközelítés biztosítja, hogy a Bizottság összehasonlítható adatokkal rendelkezzen minden olyan régióról, amely esetében külső támogatást nyújt. [31] Ezt alkalmazzák az egyedi műveletek (azaz fejlesztési projektek), programok (azaz országstratégiák) és szakpolitikai ágazatok vagy témák (azaz közlekedés vagy nemek közötti egyenlőség) értékelésében. [32] Koherencia, komplementaritás és koordináció. [33] Felhatalmazzák a Bizottságot (OLAF), hogy az 1996. november 11-i 2185/1996/EK, Euratom rendeletben előírtaknak megfelelően helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezzen. [34] Amelynek költségét NEM fedezi a referenciaösszeg. [35] A szám tartalmazza a RELEX tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak létszámát és az érintett szolgálatokhoz rendelt 5 tisztviselőt. [36] Amelynek költségét NEM fedezi a referenciaösszeg [37] Amelynek költségét tartalmazza a referenciaösszeg. Ez szerződéses és ideiglenes alkalmazottakra vonatkozik (korábbi BA 19 01 04 02. sor ). [38] A központilag végrehajtandó regionális együttműködés esetében szükség lesz pótlólagos szerződéses személyzetre a székhely esetében is. [39] Hivatkozni kell az érintett végrehajtó ügynökség(ek)re vonatkozó pénzügyi kimutatásra.