[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 8.10.2008

COM(2008) 611 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

A MIGRÁCIÓVAL KAPCSOLATOS ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS MEGERŐSÍTÉSE: AZ ÖSSZEHANGOLÁS, A KOHERENCIA ÉS A SZINERGIAHATÁSOK FOKOZÁSA

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

A MIGRÁCIÓVAL KAPCSOLATOS ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS MEGERőSÍTÉSE: AZ ÖSSZEHANGOLÁS, A KOHERENCIA ÉS A SZINERGIAHATÁSOK FOKOZÁSA

1. BEVEZETÉS

A MIGRÁCIÓVAL KAPCSOLATOS ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS AZ UNIÓS MIGRÁCIÓS POLITIKA KÜLSő DIMENZIÓJAKÉNT HATÁROZHATÓ MEG. HARMADIK ORSZÁGOKKAL FENNTARTOTT VALÓDI PARTNERSÉGEN ALAPUL, TELJES MÉRTÉKBEN BEÉPÜL AZ UNIÓ EGYÉB KÜLSő POLITIKÁIBA, VALAMINT ÁTFOGÓ ÉS KIEGYENSÚLYOZOTT MÓDON FOGLALKOZIK VALAMENNYI MIGRÁCIÓS ÉS MENEKÜLTÜGYI KÉRDÉSSEL. A 2005-ben elfogadott megközelítés szemlélteti az Európai Unió azon célkitűzését, hogy ágazatközi keretet hozzon létre a migráció koherens módon, harmadik országokkal folytatott politikai párbeszéd és szoros gyakorlati együttműködés útján történő kezelése érdekében.

Az átfogó megközelítés az elmúlt három év során már három erre irányuló bizottsági közlemény tárgyát képezte[1], amelyek rövidtávú intézkedéseket határoztak meg egyes országok és földrajzi területek vonatkozásában. 2007 decemberében az általános megközelítést időközi jelentés[2] is tárgyalta. Számos olyan egyéb közlemény is született, amelyeknek a középpontjában nem az általános megközelítés állt, de annak három alapvető dimenziója közül valamelyikhez vagy valamelyikekhez hozzájárultak, azaz a legális migráció kezeléséhez, a szabálytalan bevándorlás elleni küzdelemhez, illetve a migrációhoz és a fejlesztéshez.

E dokumentumokból nyilvánvaló, hogy az általános megközelítés kialakítása még folyamatban van, bár már sok jelentős eredmény született e téren. A legígéretesebb kezdeményezések között említendő pl. a Maliban felállított migrációs tájékoztatási és igazgatási központ, a Moldovai Köztársasággal és a Zöld-foki Köztársasággal létrehozott mobilitási partnerség, harmadik országokban – pl. Marokkóban – található foglalkoztatási és migrációs szolgálatok kapacitásának bővítése, valamint a mediterrán térséget átfogó migrációs kutatói hálózat[3]. Ugyanakkor eljött az ideje annak, hogy összehangoltabbá és egységesebbé tétele érdekében megerősítsük az külső migráció uniós kezelését.

A „Közös bevándorláspolitika Európa számára” című 2008 júniusi közlemény[4] felhívta a figyelmet arra, hogy a koherens és közös európai migrációs politika biztosítása érdekében meg kell erősíteni az általános megközelítést, ismételten leszögezve azt az elvet, hogy a migrációs hullámok hatékony kezeléséhez elengedhetetlen a harmadik országokkal fenntartott valódi partnerség és együttműködés, továbbá azt, hogy a migrációval kapcsolatos kérdéseket teljes egészében bele kell foglalni az Unió fejlesztési együttműködési politikájába és külső politikáiba, valamint az ezekből eredő egyéb kérdéseket is be kell építeni az általános megközelítésbe. Ezeket a tényezőket minden bizonnyal tartalmazni fogja az Európai Tanács által elfogadandó Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum is, amelynek a mostani közlemény egyik első építőeleme kíván lenni.

A közlemény egyben az Európai Tanács által a Bizottsághoz intézett azon felhívásra is választ nyújt, amely jelentést kér az általános megközelítés megvalósítása érdekében tett lépésekről. Felvázolja a kilátásokat, továbbá az általános megközelítésre vonatkozóan lényegi és módszertani fejlesztéseket javasol, és előtérbe helyezi az összehangolás, a koherencia és a szinergiahatások fejlesztésének különböző módjait. A közlemény megvizsgálja az általános megközelítés tematikus bővítésének jelentőségét, valamint alaposabb és konkrétabb intézkedéseket szorgalmaz. Ezt követően a kérdés földrajzi vonatkozásaival foglalkozik, és az együttműködés differenciáltabb megközelítését javasolja, amely a különböző régiók és országok sajátos viszonyait jobban figyelembe veszi. Végül pedig az összehangolás és a koherencia biztosítására irányuló olyan kereteként vizsgálja az általános megközelítést, amelynek célja a migrációs hullámok megfelelőbb irányításának megvalósítása. Vizsgálja továbbá, hogy az elérhető pénzügyi eszközök tekintetében mennyiben tekinthető hatékonynak a megközelítés.

A migrációval kapcsolatos uniós megközelítésnek központi részét képezi a menekültügy és a menekülteknek nyújtott védelem külső dimenzióinak megerősítése, erre azonban a jelen közlemény nem tér ki, mivel e dimenziókkal külön foglalkozik a menekültügyről szóló politikai terv, amelyet a Bizottság 2008 júniusában terjesztett elő[5].

2. AZ ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS JELENTőSÉGE A TÁRGYALT TÉMÁK SZINTJÉN

AZ ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉST TÜKRÖZI AZT A LÉNYEGES HANGSÚLYELTOLÓDÁST, AMELY AZ EURÓPAI MIGRÁCIÓS POLITIKA KÜLSő DIMENZIÓJA VONATKOZÁSÁBAN AZ ELMÚLT ÉVEK SORÁN KÖVETKEZETT BE; EZ AZT EREDMÉNYEZTE, HOGY AZ ELSőSORBAN BIZTONSÁGRA ÖSSZPONTOSÍTÓ, A MIGRÁCIÓS NYOMÁS CSÖKKENTÉSÉRE IRÁNYULÓ SZEMLÉLETET ÁTLÁTHATÓBB ÉS KIEGYENSÚLYOZOTTABB MEGKÖZELÍTÉS VÁLTOTTA FEL, AMELYET A MIGRÁCIÓHOZ KAPCSOLÓDÓ ÖSSZES KÉRDÉSKÖR ALAPOSABB MEGÉRTÉSE VEZÉREL, FIGYELMET FORDÍTVA A MIGRÁCIÓS ÁRAMLÁSOK KEZELÉSE ÉRDEKÉBEN HOZOTT KÍSÉRő INTÉZKEDÉSEK FEJLESZTÉSÉRE, A MIGRÁCIÓ ÉS MOBILITÁS FEJLőDÉST SZOLGÁLÓ ERőVÉ ALAKÍTÁSÁRA, VALAMINT A GAZDASÁGI MIGRÁCIÓ MEGFELELőBB KEZELÉSE ÉRDEKÉBEN A POLITIKÁKBAN A MÉLTÁNYOS MUNKAKÖRÜLMÉNYEK SZEMPONTJÁNAK FOKOZOTTABB ÉRVÉNYESÍTÉSÉRE.

Az Európai Unió tematikus alapon alakította ki az általános megközelítés többdimenziós jellegét, amely felöleli a jogszerű migráció és mobilitás, a szabálytalan bevándorlás, valamint a migráció és fejlesztés témáit. Az általános megközelítést számos konkrét helyi intézkedés előzte meg, bár ezek jelentős része inkább elszigetelt lépésként valósult meg. Azonban épp az általános megközelítés jellegéből adódóan szükséges a különböző tematikus területekre vonatkozóan a Közösség, az Európai Unió, a tagállamok és harmadik országok által tett intézkedések következetesebb összehangolása.

2.1. Jogszerű gazdasági migráció és mobilitás

Az Unió támogatja azokat az erőfeszítéseket, amelyek a jogszerű migráció kezelése érdekében meg kívánják erősíteni harmadik országok erre irányuló kapacitásait, beleértve azt is, hogy segítik azon nemzeti szolgálatok vagy autonóm központok munkáját, amelyek potenciális migránsok és/vagy az adott állam külföldön tartózkodó polgárai számára biztosítanak tanácsadást. Mint azt a közös európai bevándorláspolitikáról szóló júniusi közlemény ismételten megállapította, a harmadik országokat partnereknek kell tekinteni akkor is, ha az Unió munkaerő-szükségletével kapcsolatos kérdések kezeléséről van szó, az uniós polgárokra vonatkozó közösségi preferencia elvének tiszteletben tartása mellett. Az Uniónak tehát forrásokat kell fordítania arra, hogy tájékoztassa a potenciális migránsokat az EU területére való bejutás jogszerű lehetőségeiről és szabálytalan bevándorlási lehetőségekkel járó kockázatokról, valamint a célországokban a migránsokra vonatkozó jogokról és kötelezettségekről. E célból hamarosan bemutatunk egy migrációs portált, amely a potenciális migránsok számára segítséget nyújt ahhoz, hogy megértsék az Unió és tagállamai területére való legális bejutásra vonatkozó szabályokat és eljárásokat. Az ilyen jellegű információk terjesztését célzott tájékoztatási kampányok is szolgálni fogják. Szintén nagy jelentőséggel bírnak a mobilitási partnerségeket létrehozó kísérleti projektek – amelyek közül az első kettő a Moldovai Köztársasággal és a Zöld-foki Köztársasággal 2007. június 5-én írták alá –, mivel ezek az egyes harmadik országok vonatkozásában átfogó kereteket biztosítanak a migráció kezeléséhez.

A továbbfejlesztett közös európai bevándorláspolitikának több figyelmet kell majd szentelnie azoknak a módszereknek, amelyek révén az álláskeresők megtalálhatják a nekik megfelelő üres álláshelyeket, valamint az Unió munkaerőpiacához való rugalmasabb hozzáférés biztosítható a migráns munkavállalók számára. Vagyis fel kell gyorsítani és fokozottabb prioritásban kell részesíteni az olyan területeken folyó munkát, mint amilyen például a külföldi képesítések elismerése, a nyugdíjjogosultságok és egyéb társadalombiztosítási jogosultságok átvihetősége, a munkaerőpiaci integráció mind a származási országok, mind a célországok vonatkozásában történő előmozdítása, valamint a migránsok társadalmi befogadása és az interkulturális készségek fejlesztése. Alapvetően fontos továbbá a kutatói vízumra vonatkozó intézkedéscsomag[6] hiánytalan végrehajtásának biztosítása, amely harmadik országok állampolgárai számára megkönnyíti a kutatási célokat szolgáló beutazást és mobilitást.

A rövid távú tartózkodást és az üzleti utakat lehetővé mobilitás egyre nagyobb jelentőséggel bír az Unió gazdasági fejlődésére nézve. Az Uniónak és tagállamainak tehát érdekében áll a rövid távú mobilitás elősegítése, különösen azáltal, hogy egyszerűbbé teszik az egyes harmadik országokból – különösen az Unióval szomszédos országokból – érkező jóhiszemű utazókra vonatkozó utazási feltételeket. A Vízuminformációs Rendszer (VIS) 2009-es működésbe lépését ennek fokozatos kiterjesztése fogja követni, amely így 2011-re minden vízumkötelezettség alá eső harmadik országra kiterjed majd. Ezenfelül a 2008 júniusában elfogadott tanácsi következtetésekkel összhangban a Bizottság regisztráltutas-rendszerre irányuló javaslatot fog előterjeszteni 2010 elejéig.

A Közösségi Vízumkódex[7] szintén magasabb szintű tájékoztatást és jogbiztonságot fog nyújtani a vízumért folyamodók számára, valamint megerősíti az eljárási garanciákat azáltal, hogy minden esetben kötelezővé teszi a vízumkérelmek elutasításának indokolását. Az összehangolt eljárások hozzájárulnak a vízumkérelmezők számára biztosítandó egyenlő bánásmódhoz, továbbá rendelkezéseket hoznak majd arra vonatkozóan, hogy fokozott mértékben legyen kiadható hosszabb távra érvényes többszöri beutazásra jogosító vízum jóhiszemű kérelmezők számára.

Ebben az összefüggésben a Bizottság javaslatai a következők:

- a mobilitási partnerségek első sorozatának megvalósítása és értékelése abból a szempontból, hogy használatukat kiterjesztve a kiválasztott harmadik országokkal folytatott stratégiai együttműködés fő mechanizmusává válhassanak, figyelembe véve az Unió külső prioritásait is;

- A nemzeti kapacitások, valamint az egyes országokban működő migrációs tájékoztatási és igazgatási központok továbbfejlesztése, a különböző aktuális tapasztalatok fényében;

- Az információs csatornák következetesebb felhasználása abból a célból, hogy a migránsok tájékoztatást kapjanak a befogadási feltételekről, kötelezettségeikről és jogaikról, alapvető jogaikat is beleértve, valamint beilleszkedésre való felkészítésük érdekében, adott esetben a harmadik országokban található szociális partnerekkel együttműködve.

- A munkaerő-kínálat és -kereslet megfeleltetését szolgáló eszközök kialakítása és valamint a tagállamokban és a harmadik országokban működő munkaerőpiaci ügynökségek és kulcsfontosságú intézmények közötti partnerségi kapcsolatok (twinning) ösztönzése;

- A migránsok beilleszkedésének területére vonatkozó bevált gyakorlatok terjedésének ösztönzése a tagállamok, a migránsokat összefogó és a diaszpórában működő szervezetek, valamint harmadik országokban tevékenykedő regionális és helyi szereplők között.

- A körkörös migrációt elősegítő ösztönzők létrehozása a meglévő jogi és gyakorlati intézkedések megerősítése révén, illetve új intézkedések meghozatalával, például:

- a bevált gyakorlatok összegyűjtése, valamint a körkörös migrációra irányuló kísérleti kezdeményezések indítása azzal a céllal, hogy a körkörös migráció hozzájáruljon a származási országok fejlődéséhez, és biztosítható legyen az ilyen jellegű mobilitás megfelel a célországok munkaerő-piaci szükségleteinek az agyelszívás jelenségének erősítését elkerülve a körkörös migrációt és a szakemberek többoldalú kölcsönös cseréjét megkönnyítő olyan speciális eszközök lehetőségeinek feltárása, mint amilyen a „státuszok megosztása” (pl. egészségügyi szakemberek, tanárok és kutatók esetében), valamint az partnerkapcsolatok (twinning) az uniós tagállamok és a migrációs származási országok közalkalmazottai és közintézményei között, a migránsoknak a származási ország munkaerőpiacára való visszailleszkedését is elősegítve,

- olyan lehetőségek keresése, amelyek révén a legális bevándorlók elsőbbséget élvezhetnek az EU területén való további legális tartózkodás megítélésekor, valamint annak megvizsgálása, hogy e mobilitást hogyan segítheti elő a megszerzett szociális jogosultságok harmadik országokba való átvihetősége, különös tekintettel a nyugdíjak folyósítására,

- A vízumkérők vízumkérelmeinek benyújtását megkönnyítő közös vízumigénylési központok létrehozása.

- 2.2. A szabálytalan bevándorlás elleni küzdelem

Az Unió segítséget nyújt a harmadik országok határigazgatásának megerősítéséhez, a határőrök és migrációs tisztviselők kapacitásépítéséhez, a szabálytalan bevándorlással járó kockázatokról szóló tájékoztatási kampányok finanszírozásához, a befogadási feltételek javításához, valamint az úti vagy személyazonossági okmányok biztonságosabbá tételét szolgáló biometrikus technológiák használatának kialakításához. A FRONTEX és a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózata jelentős szerepet töltött be az ezen a területen elért eredményekben. A Tanács felkérte a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a FRONTEX mandátumának kiterjesztését az ügynökség által a határigazgatás terén harmadik országoknak nyújtott támogatás tekintetében. Ezenfelül visszafogadási megállapodások jöttek létre a Közösség és 11 harmadik ország között. Egy újabb megállapodásra vonatkozóan nemrégiben zárultak le a tárgyalások, a jövőben pedig további négyhez szükséges tárgyalási felhatalmazást kapni. E megállapodások gyakorlati megvalósítása hatékony együttműködést, valamint a migránsok származási országukba való visszatérését és újbóli beilleszkedését szolgáló kísérő intézkedéseket tesz szükségessé.

Az embercsempészet és az emberkereskedelem elleni küzdelem érdekében a Közösség támogatja a nemzetközi jogi aktusok megerősítését és végrehajtását, az emberkereskedelem elleni nemzeti cselekvési tervek kidolgozását és végrehajtását, a jogi szabályozás fejlesztését, valamint az áldozatok vonatkozásában a megelőzést, újbóli integrációt és rehabilitációt. E területen az Európai Unió és Afrika között új együttműködési lehetőségeket teremtett a 2006 novemberében létrejött ouagadougou-i cselekvési terv (amely jelenleg a migráció, a mobilitás és a foglalkoztatás területére vonatkozó EU–Afrika partnerség részét képezi).

Végül, az Uniónak kitartóan szorgalmaznia kell a párbeszédet és az együttes fellépést az egyes régiókban található partnerországokkal.

Ennek megfelelően a Bizottság javaslatai a következők:

- Az Unió felé irányuló migrációs útvonalak változásairól kellő időben friss információk elérése és biztosítása a származási országok és a célországokban gyűjtendő megbízható összehasonlítható adatok létrehozása révén, az új tudományos módszerekben rejlő lehetőségek feltárásával és az új technológiák – pl. a térinformatikai rendszer –maximális kihasználásával.

- Segítségnyújtás a kulcsfontosságú harmadik országok számára a migráció kezelésének javításához, pl. a határellenőrzési kérdésekben folytatott tapasztalatok megosztása, a határőrök képzése és az operatív információk cseréje révén.

- Támogatásnyújtás harmadik országok számára uniós előírásoknak megfelelő, integrált nemzeti határigazgatási stratégiáik elfogadása és végrehajtása során.

- Olyan helyi szervezetek támogatása, amelyek működésének célja a potenciális migránsok otthonmaradásának ösztönzése és segítésük abban, hogy megtalálják a származási országukban fellelhető lehetőségeket.

- A származási és tranzitországok aktív részvételével – különösen az európai szomszédságpolitika vonatkozásában – folytatott közös műveletek és együttműködés intenzívebbé tétele az európai határőrizeti rendszernek (EUROSUR) megfelelő határőrizeti infrastruktúra létrehozásába érdekében.

- A visszafogadási politikának az általános megközelítéssel és annak prioritásaival való határozottabb összehangolása és a mobilitási partnerségek lehetőségeinek kihasználása mellett a Közösség és a legfontosabb származási és tranzitországok közötti visszafogadási megállapodások megkötése érdekében tett erőfeszítések fokozása; annak biztosítása, hogy a harmadik országok teljesítik kötelezettségeiket az Unió területén illegálisan tartózkodó személyek visszafogadását illetően, adott esetben a cotonoui megállapodás alapján, valamint az útiokmányokkal nem rendelkező migránsok visszatérését megkönnyítő okmányok elismerése terén, továbbá megfelelő segítséget nyújtva az említett visszafogadásokhoz. Képzések, a bevált gyakorlatok terjesztése és tanácsadás révén annak biztosítása, hogy visszatérési műveleteket minden esetben az emberi méltósággal és az emberi jogi normákkal összhangban hajtsák végre, valamint az együttműködés fokozása az ilyen visszatérések fenntarthatóságának garantálása érdekében.

- A harmadik országok ösztönzése az embercsempészet és emberkereskedelem elleni küzdelemmel kapcsolatos nemzetközi jogi aktusok megerősítésére és végrehajtására.

- A nemzetközi szervezetekkel, különösen az Egyesült Nemzetek Szövetségével folytatott együttműködés erősítése az emberkereskedelem elleni küzdelem terén.

- Annak ösztönzése, hogy kellő figyelmet kapjon az emberkereskedelem problémája a partnerországokkal és a regionális szervezetekkel – az Afrikai Unióval, a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségével (ECOWAS), a Dél-afrikai Fejlesztési Közösséggel (SADC), a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségével (ASEAN) és az Ázsia-Európa találkozókon (ASEM) – folytatott politikai és együttműködési párbeszéd során.

- Prioritás biztosítása az ouagadougou-i cselekvési terv végrehajtása számára, a helyi szervezetek támogatása az emberkereskedelem elleni stratégiák és cselekvési tervek kialakításában, és a meglévő stratégiák és tervek megvalósításának biztosítása.

2.3. Migráció és fejlesztés

A migráció és a fejlesztés területén a közelmúltban sok kezdeményezésre került sor és számos ilyen van folyamatban, pl. a migránsok által átutalt pénzösszegek fejlesztésre gyakorolt pozitív hatásának ösztönzésére és az átutalási költségek csökkentésére irányuló kezdeményezések. Egyéb kezdeményezéseket is indítottak, amelyek célja a diaszpórák tagjainak származási országuk fejlesztéséhez való hozzájárulásának, valamint a magasan képzett migránsok ideiglenes visszatérésének megkönnyítése. E kezdeményezések sikeresnek bizonyultak, akárcsak a fejlesztési nézőpontból vizsgált körkörös migrációra irányulók, valamint az agyelszívással és az etikus munkaerő-felvételi eljárásokkal kapcsolatos – különösen az egészségügyi szakemberekre vonatkozó – intézkedések.

Eljött az ideje a migráció és fejlesztés területén folytatott erőfeszítések elmélyítésének és további finomításának. Alkalmazni kell a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus[8] célkitűzéseit, elveit és szervezeti vonatkozásait a migráció kiváltó okainak kezelésére irányuló uniós erőfeszítések fokozása érdekében, különös hangsúlyt helyezve a foglalkoztatási kérdésekre, a kormányzásra és a demográfiai fejleményekre.

A migrációs szakpolitikákat következetesen be kell építeni az egészségügyre, az oktatásra és a humán tőkére vonatkozó politikákba, valamint a társadalmi és gazdasági fejlődésre irányuló stratégiákba. A migrációs és fejlesztési politikáknak is fokozottabban a középpontba kell állítaniuk a gazdasági reformot és a munkahelyteremtést, valamint a munkafeltételek és a társadalmi-gazdasági körülmények javítását az alacsony és a közepes jövedelmű országokban és az erőteljes kivándorlási nyomással küzdő régiókban. Ezzel együtt járna a mindenki számára elérhető minőségi oktatás támogatása, a szakképzés javítása és tökéletesítése, a vezetői ismeretek fejlesztése, valamint a hivatalos munkaerőpiac további megerősítése.

Az afrikai országok számára ennek kereteit jelenleg a 2007-ben létrejött, a migráció, a mobilitás és a foglalkoztatás területére vonatkozó EU–Afrika partnerség biztosítja. Más régiókban – pl. Kelet-Európában és Ázsiában – e célt szolgáló eszközök lehetnek a meglévő együttműködési keretek és mobilitási partnerségek. Az humán tőkét és a foglalkoztatást előtérbe helyező megközelítéssel párhuzamosan alapvetően fontos intézkedéseket hozni a közvetlen külföldi tőkebefektetések és a kereskedelem területén. Továbbá az Uniónak szakpolitikát kell kidolgoznia olyan új fejleményekre reagálva is, mint pl. az éghajlatváltozás egyre növekvő befolyása a migrációs mozgásokra.

A fentiekre való tekintettel a Bizottság javaslatai a következők:

- A tágabb fejlesztési hatás érdekében hatékony, biztonságos és olcsó átutalási lehetőségek kialakítására irányuló tevékenység a következő módokon:

- a statisztika fejlesztése és a pénzügyi szektor fejlődésének támogatása,

- A migrációs származási országokban kedvezőbb környezet létrehozása a közvetlen külföldi tőkebefektetések számára, beleértve a migránsok átutalásainak hatékony befektetéseit is, és ehhez kapcsolódóan együttműködés a pénzügyi szektorral a mobilitást elősegítő befektetési alapok ösztönzése érdekében,

- a tagállamok ösztönzése a fizetési szolgáltatásokról szóló irányelv keretében arra, hogy szabályozzák az ún. „féloldalas” tranzakciókat is, amelyek esetében legalább az egyik pénzforgalmi szolgáltató az EGT területén kívül található, az átutalások átláthatóságának és az ezekre vonatkozó megfelelő fogyasztóvédelem biztosításának érdekében,

- az Afrikai Unióval és a Világbankkal szoros együttműködésben afrikai átutalási intézmény létrehozása, valamint az átutalásokkal kapcsolatos tevékenység fokozása, különösen a Nyugat-Balkánon.

- A migráns csoportok és a diaszpóra-szervezetek kezdeményezéseinek ösztönzése és támogatása annak érdekében, hogy vállaljanak szerepet a származási országaikkal és régióikkal együtt folytatott vagy azokkal kapcsolatos uniós politikai kezdeményezésekben, a következő célokkal:

- a diaszpórák humánerőforrás-adottságainak és gazdasági lehetőségeinek jobb kihasználása a partnerországok fejlesztésére, célzott kezdeményezések révén, pl. a kereskedelem megkönnyítésével, a befektetések ösztönzésével és a nemzetközi szintű hálózatok építésével,

- a migrációs származási országok által a diaszpóra elérése érdekében tett erőfeszítések támogatása,

- a származási országaikban fejlesztési jellegű tevékenységekkel foglalkozó diaszpóra-csoportok támogatása,

- olyan kezdeményezések ösztönzése, amelyek lehetővé kívánják tenni a migránsok és a diaszpórában élők számára, hogy kkv-k származási országokban való létrehozásához kapcsolódóan vállalkozásvezetési tanácsadáshoz, mikrohitel-lehetőségekhez és támogatáshoz jussanak.

- A politikák fejlesztési célú koherenciája vonatkozásában a migráció és fejlődés közötti kapcsolat megerősítése az érintett országokkal szorosan együttműködve, különös figyelmet szentelve az agyelszívás jelenségének, a következő tevékenységek révén:

- alaposabb és ágazat-specifikusabb ismeretek szerzése az agyelszívás jelenségének jelenlegi és várható mértékéről és hatásáról,

- „a fejlesztési szempontból fontos szakértelem védelmére” irányuló országspecifikus szakpolitikák meghatározásának és végrehajtásának támogatása, amelyek a képzésre, a munkaerő megőrzésére, az etikus munkaerő-felvételi eljárásokra és a visszatérésre épülnek[9],

- az európai egészségügyi munkaerőről szóló zöld könyv részeként annak mérlegelése, hogy miképpen lehet a legmegfelelőbben kialakítani a harmadik országokból származó egészségügyi szakemberek etikus alkalmazását.

- az alacsony és a közepes jövedelmű országokban a minőségi oktatás mindenki számára elérhetővé tételének, a szakképzés kialakításának és javításának, valamint a vezetői ismeretek fejlesztésének ösztönzése, továbbá a hivatalos munkaerőpiac szerepének és a méltányos munkafeltételek további fejlesztése, az erőteljes kivándorlási nyomással küzdő régiókban fennálló körülmények és foglalkoztatási lehetőségek javítását szolgálva.

- A fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus célkitűzéseinek, elveinek és szervezeti vonatkozásainak alkalmazása a migráció kiváltó okainak kezelésére irányuló uniós erőfeszítések fokozása érdekében, különös hangsúlyt helyezve a foglalkoztatási kérdésekre, a kormányzásra és a demográfiai fejleményekre.

- Az éghajlatváltozás és a migráció közötti kapcsolat feltárása, és pontosabb ismeretek szerzése arról, hogy jelenleg és a jövőben hány embert érinthet ez a jelenség.

3. AZ ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS JELENTőSÉGE A FÖLDRAJZI TÉNYEZőK FIGYELEMBEVÉTELÉVEL

3. 1. A déli migrációs útvonalak

Az általános megközelítés középpontjában először Afrika, különösen a Szaharától délre fekvő afrikai régió állt, figyelmet szentelve mindazon országoknak, amelyek az Európai Unióba vezető déli migrációs útvonalakon helyezkednek el. A különböző régiókban található országok között a párbeszéd és az együttműködés új formáit hozta létre, túlmutatva az Európai Unió és ezen országok közötti ka pcsolatok hagyományos határain.

Politikai szinten fontos regionális folyamat kezdetét jelezte a migrációval és fejlesztéssel foglalkozó, 2006. júliusi rabati miniszteri konferencia, amely keretet hozott létre az átfogó intézkedésekhez, és amelyet konkrét kezdeményezések és munkaértekezletek követtek, majd 2008 novemberében Párizsban újabb miniszteri konferenciára került sor. Az átfogó megközelítés hatással volt a 2006 novemberében Tripoliban tartott miniszteri konferenciára is, ahol először jött létre közös megközelítés az Európai Unió és Afrika egésze között. Az Albufeirában 2007 novemberében megrendezett első migrációval foglalkozó miniszteri szintű Euromed találkozó konkrét együttműködési kezdeményezések formájában rögzítette a prioritásokat. A 2007 decemberében Lisszabonban tartott EU–Afrika csúcstalálkozó a migrációra, a mobilitásra és a foglalkoztatásra vonatkozó EU–Afrika partnerség elfogadásával konkrét formába öntötte a közös megközelítést. Kétoldalú szinten számos kulcsfontosságú országgal megkezdődött a migrációról szóló politikai párbeszéd, amelyet a az uniós migrációs missziók kezdeményeztek a cotonoui megállapodás 8. és 13. cikke alapján. Ezenfelül Etiópiával együttműködési fórum létrehozására került sor. Végül pedig a Zöld-foki Köztársasággal 2008 júniusában megkötött mobilitási partnerség (amely a legális migrációval, a szabálytalan bevándorlás ellen küzdelemmel, valamint a migrációval és a fejlesztéssel foglalkozik) és a Szenegállal folytatandó tájékozódási célú megbeszélések további lehetőségeket teremtenek e régióban a migrációval kapcsolatos kiterjedt operatív együttműködésre.

A folyamatban lévő számos kezdeményezésre való tekintettel jelenleg a koherenciát kell leginkább szem előtt tartani, a politikai fejlemények és a végrehajtás szintjén egyaránt. A migrációs útvonalakon végrehajtandó elfogadott intézkedésekhez az afrikai országok közötti együttműködés szükséges, különösen a Szaharától délre fekvő országok és az észak-afrikai országok között. Ezen együttműködés koordinálásához forrásokkal kell rendelkeznie olyan szervezeteknek, mint az Afrikai Unió és az ECOWAS. Átfogó és kiegyensúlyozott összefüggésbe helyezve kell vizsgálni az olyan politikailag érzékeny kérdéseket, mint. a menekültek védelme, a vízumkönnyítés és a visszafogadás, és valamennyi téren haladást kell elérni.

A fentiekre való tekintettel a Bizottság javaslatai a következők:

- Annak biztosítása, hogy az EU és Afrika közötti együttműködés minden vonatkozásában megvalósul, és politikai értékelésére rendszeres miniszteri találkozók keretében sor kerül, a lisszaboni csúcstalálkozó nyomon követéseként először 2010-ben.

- A migráció, a mobilitás és a foglalkoztatás területére vonatkozó partnerséggel foglalkozó nemrégiben létrehozott uniós végrehajtási csoport alkalmazása a Bizottság és a tagállamok közötti operatív együttműködés koordinálásának egyik fő eszközeként.

- Az afrikai országok szakpolitikai szerepvállalásának erősítése a dél–dél irányú migrációs hullámok jelentőségének előtérbe helyezésével, valamint a migrációra vonatkozó saját politikai keretrendszer létrehozására törekvő afrikai országok támogatása.

- A háromoldalú (azaz az Unió támogatása mellett a Maghreb-országok és a Szaharától délre fekvő afrikai országok között folyó) együttműködés ösztönzése, különösen olyan kezdeményezésekkel, mint pl. a migrációs megfigyelőpontok kialakítása, a legális migrációról nyújtott tájékoztatás, a konzuli együttműködés ösztönzése, a visszafogadással a határellenőrzéssel és a vegyes migrációs áramlásokkal kapcsolatos együttműködés,

- Az Afrikába történő átutalásokkal kapcsolatos ismeretek bővítése egy afrikai átutalási intézmény létrehozása révén, az Afrikai Unió vezetésével és a Világbankkal együttműködésben.

- A kétoldalú csatornák, valamint a regionális és kontinentális együttműködési keretek – pl. az ECOWAS, az euro-mediterrán folyamat, a rabati folyamat és az Afrikai Unió – jobb felhasználása az erőteljesebb eredményközpontú párbeszéd és együttműködés érdekében.

- Rendszeres operatív nyomon követés biztosítása a közös migrációs missziókra és a cotonoui megállapodáshoz kapcsolódó migrációs együttműködés egyéb formáira vonatkozóan.

3. 2. AZ EU-VAL SZOMSZÉDOS KELETI ÉS DÉLKELETI RÉGIÓK

2007-ben az átfogó megközelítést kiterjesztettük az Európai Unióval szomszédos keleti és dél-keleti régiókra, valamint kisebb mértékben a Közel-Keletre és Ázsiára is. Az átfogó megközelítésben e régiókra megállapított prioritások összhangban álltak a korábbiakkal, azaz az európai szomszédságpolitikában, az előcsatlakozási stratégiában és a bővítési folyamat során rögzítettekkel. Ezek keretén belül már jelentős előrehaladás valósult meg a migrációra vonatkozó párbeszéd és együttműködés terén. Ezzel párhuzamosan e területen egyes regionális folyamatok – pl. a budapesti és a söderköpingi folyamat – és regionális szervezetek – pl. az EBESZ és az Európa Tanács – közreműködésével szintén komoly lépések történtek. Az átfogó megközelítés támaszkodhatott ezekre az eredményekre.

Az átfogó megközelítésnek köszönhető a régióban a Moldovai Köztársasággal mobilitási partnerséget létrehozó kísérleti projekt, valamint a fekete-tengeri regionális együttműködési fórum létrehozása. Egy újabb mobilitási partnerséget létrehozó kísérleti projektről Grúziával folytatandó tájékozódási célú megbeszélések szintén jelentős eredményekkel járhatnak, megnyitva az utat a további partnerországokkal való együttműködés felé. Bár e régióban az együttműködés először főként a biztonsági kérdésekre (a határellenőrzésre, a szabálytalan bevándorlás ellen küzdelemre stb.) irányult, a migráció és a fejlesztés szempontja szintén kezd teret kapni. Hangsúlyoznunk kell, hogy egyértelmű előnyökkel járna, ha együttműködést alakítanánk ki a megfelelő országokkal a munkaerő-migráció kezelése, a fejlesztést elősegítő átutalások, az önkéntes visszatérés, a migránsok újbóli beilleszkedése és a diaszpóra-hálózatok terén.

Végül, a migrációval kapcsolatos általános megközelítés egyéb eszközei közül néhányat – pl. a migrációs profilokat és az együttműködési fórumokat – következetesebben kell alkalmazni a keleti és délkeleti régiókban.

A fentiek alapján a Bizottság a következőket ajánlja:

- Az átfogó megközelítés szerepének nyilvánvalóbbá tétele az európai szomszédságpolitika és az előcsatlakozási stratégia vonatkozásában a szomszédos országokkal folytatott együttműködés intenzitásának fokozása, valamint a párbeszédet és együttműködést szolgáló meglévő struktúrák jobb kihasználása révén.

- Az átfogó megközelítés és más együttműködési struktúrák közötti szinergiahatások elősegítése, különösen Törökország és a Nyugat-Balkán országainak viszonylatában.

- Az Unió szerepének megerősítése a regionális konzultációs folyamatokban, különösen a söderköpingi és a budapesti folyamatban, valamint a regionális szervezetekben, az átfogó megközelítés regionális szintű érvényesülésének elősegítése érdekében.

- A migrációval kapcsolatosan már létrejött megállapodások hiánytalan végrehajtásának biztosítása, valamint operatív együttműködés szorgalmazása a határigazgatás, a szabálytalan bevándorlás, a visszafogadás és a visszatérés, valamint az emberkereskedelem vonatkozásában.

- a fekete-tengeri regionális együttműködési fórum továbbfejlesztése, valamint a migrációs profilok és együttműködési fórumok következetesebb alkalmazása a régiókban.

- A migráció és fejlesztés dimenziójának hangsúlyozása a körkörös migrációra, az átutalásokra és a diaszpóra-hálózatokra irányuló konkrét kezdeményezések révén.

3. 3. A megközelítés differenciálása más régiókkal kapcsolatban

Az átfogó megközelítésről szóló előző közleményben szereplő hivatkozás ellenére az átfogó megközelítésben eddig csak korlátozott figyelmet kapott a Dél-Kaukázus, a Közel-Kelet és Ázsia. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni e régiók migrációs potenciálját (az Unióba irányuló szabálytalan bevándorlás vagy legális gazdasági migráció vonatkozásában), amely pragmatikusabb, differenciáltabb eredményközpontú módszereket tesz szükségessé, többoldalú és kétoldalú megközelítés egyidejű alkalmazásával. Továbbá egyre nagyobb jelentőségre tesz szert az EU migrációs politikájában India, Kína, Vietnam, Srí Lanka, a Fülöp-szigetek, és a Közel-Kelet.

Latin-Amerika és a Karib-térség (a továbbiakban: LAC) tekintetében fontos a 2008 májusában tartott EU-LAC csúcstalálkozón kiadott limai nyilatkozat nyomon követése a migrációról szóló strukturált és átfogó párbeszéd létrehozása révén, amely meghatározza a közös kihívásokat és a közös együttműködés területeit, az EU-LAC szakértőinek tevékenységei által biztosított előnyök felhasználásával.

A fentiek alapján a Bizottság a következőket ajánlja:

- Az EU és Ázsia között fennálló többoldalú struktúrák – különösen az ASEM – felhasználása annak érdekében, hogy elmélyüljön a migrációs politikákról szóló párbeszéd, valamint a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok megosztása, továbbá a két kontinens közötti lehetséges szinergiahatások feltárása.

- A Kínával a szabálytalan bevándorlásról folytatott párbeszéd elmélyítése az összes migrációval kapcsolatos szempont felölelése érdekében, valamint párbeszéd kialakítása több ázsiai országgal, különösen Indiával, Vietnammal és a Fülöp-szigetekkel.

- A limai nyilatkozat nyomon követésének biztosítása, hogy mélyüljenek a migrációs kihívásokkal és a már működő migrációs politikákkal kapcsolatos közös ismereteink, valamint a már megkezdett együttműködés megerősítése olyan együttműködési keretek elfogadásával, amely az Európai Unió, Latin-Amerika és a Karib-térség közötti fokozott együttműködést és partnerséget szolgálja a migrációs és mobilitási politikák vonatkozásában.

4. AZ ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS MINT A MIGRÁCIÓ MEGFELELőBB IRÁNYÍTÁSÁNAK KOHERENCIÁT, ÖSSZEHANGOLTSÁGOT ÉS HATÉKONYSÁGOT BIZTOSÍTÓ KERETE

A közös európai bevándorláspolitikáról szóló 2008. júniusi közleményben javasolt új irányítási megközelítés hatást gyakorol majd az általános megközelítésben bevezetésre kerülő munkamódszerekre is, amelyeknek a jelenleginél koherensebbeknek, jobban összehangoltaknak és hatékonyabbaknak kell lenniük. Kiemelendő, hogy a jövőben a tavaszi Európai Tanács számára készítendő éves jelentésbe rendszeres elemzést és értékelést kell belefoglalni, amely a Bizottság és a tagállamok szoros együttműködésével valósul meg, a júniusi közleményben javasoltaknak megfelelően, ahogy erre valószínűleg a Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum is kitér majd.

4. 1. Összehangolás és koherencia

A migrációra vonatkozó átfogó politikát nyújtó általános megközelítés szorosabb összehangolást tesz szükségessé az uniós, valamint a nemzeti, regionális és helyi szintek, továbbá a harmadik országok között, számos eszközt alkalmazva. A migrációs missziók, a migrációs profilok, a mobilitási partnerségek és az együttműködési fórumok már bizonyították értékeiket, azonban az ilyen jellegű eszközöket következesebben kell alkalmazni annak érdekében, hogy biztosítható legyen a strukturális összehangolás és a politikák koherenciája. Egyértelműen szükség van arra, hogy a harmadik országokban a Bizottság és a tagállamok közötti együttműködést fokozzuk, és biztosítsuk az erőfeszítések kellő összehangoltságát. A migrációs kezdeményezések alapjait biztosító információs hátteret is fejleszteni és bővíteni kell. E tekintetben hasznosnak bizonyulhat az, ha összegyűjtjük a Bizottság, a tagállamok, az uniós ügynökségek és más szervek számára elérhető összes információt.

Az is szükséges, hogy az Európai Unió migrációval kapcsolatos politikai célkitűzéseit megfelelőbben fejezzük ki konkrét és operatív lépések formájában a harmadik országokkal folytatott párbeszéd és együttműködés során. Valódi partnerség létrehozása és fenntartása csak úgy lehetséges, ha mindkét fél kellő energiát fordít politikai szándékaik és lépéseik ismertetésére. A visszatérési irányelv elfogadását kísérő, 2008 nyarán zajlott élénk viták egyértelműen arra figyelmeztetnek, hogy az Uniónak jobban kell megismertetnie a politikáit.

Végül, annak érdekében, hogy az általános megközelítés nagyobb hatást gyakorolhasson, az Uniónak és tagállamainak fokozottabb szerepet kell vállalniuk és tevékenyen részt kell venniük a különböző többoldalú, globális és regionális keretrendszerekben: így a migrációval és fejlesztéssel foglalkozó globális fórumon (GFMD), amely következő ülését októberben tartja Manilában, és ahol lehetőséget kap az Unió arra, hogy koherens és egységes állásponttal lépjen fel, az Egyesült Nemzetek Szövetségében és annak megfelelő szakosított szervezeteiben, a G8 csúcstalálkozóin, az OECD-ben, az EBESZ-ben, az Európa Tanácsban, a Nemzetközi Migrációs Szervezetben, a Világbankban és a regionális fejlesztési bankokban, valamint a regionális konzultációs folyamatokban.

A fentiekre való tekintettel a Bizottság javaslatai a következők:

- a migráció összekapcsolása és összehangolása más politikai területekkel, mint amilyen pl. a fejlesztés, a külpolitika, a biztonság, a kereskedelem, a környezetvédelem, a mezőgazdaság, a foglalkoztatás, az oktatás, az egészségügy, a kutatás és a szociális kérdések, valamint kellő időben történő konzultációk szorgalmazása az Unión kívüli és belüli érdekelt felekkel egyaránt.

- A tagállamok különböző minisztériumai közötti rendszeres kapcsolattartás megerősítése az általános megközelítés végrehajtása érdekében.

- A migráció kezeléséhez kapcsolódó kapacitások bővítése és korszerűsítése a Bizottság képviseleteinek és a tagállamok nagykövetségeinek alapvető feladatainak részeként, pl. az információ és szakértelem megosztását és a képzést szolgáló migrációs támogatási mechanizmus létrehozásával.

- A kapacitásépítési intézkedések megerősítése egyes migrációs származási és tranzitországokban, pl. migrációs támogató csoportok létrehozásával, a tagállami hatóságok kirendelt szakértőinek részvételével.

4.2. A pénzügyi támogatás hatékony felhasználása

Az általános megközelítés számára jelentős forrásokat biztosítanak a rendelkezésre álló uniós pénzügyi eszközök. Ezek közé tartozik az Aeneas-program, amelyet most a migráció és menekültügy területén harmadik országokkal folytatott együttműködésről szóló tematikus program, valamint a „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” nevű program vált fel. További forrásokat biztosítanak a földrajzi térséghez kötött eszközök, különösen a Meda és a Tacis programok, amelyeket jelenleg az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz vált fel, továbbá a Szaharától délre fekvő afrikai országokra, a Karib-térségre és a csendes-óceáni térségre vonatkozó megfelelő eszköz, az Európai Fejlesztési Alap, valamint az Ázsiára és Latin-Amerikára vonatkozó fejlesztési együttműködési eszköz. Ez utóbbi eszközök esetében azonban végrehajtási szabályaik bizonyos esetekben korlátozzák migrációs célokra való felhasználásuk lehetséges mértékét. Egyes migrációs kezdeményezéseknek a gyorsreagálási mechanizmus is biztosított támogatást, amelyet most a Stabilitási Eszköz vált fel.

Továbbra is kihívást jelent a különböző uniós finanszírozási források kiegészítő jellegű és kellő időben történő mozgósítása, és szükség van arra, hogy végiggondoljuk, miképpen kapcsolhatók össze e források – valamint az uniós tagállamoktól és más külső forrásból származó források – úgy, hogy az a lehető legnagyobb előnyökkel járjon.

A különböző közösségi eszközök felhasználási módja fejlesztésre szorul, akárcsak a tagállami és közösségi fellépések. Ösztönözni kell, hogy a Közösség, a tagállamok és a harmadik országok forrásaikat önkéntes alapon egyesítsék, összhangban a közös európai bevándorláspolitikáról szóló közlemény javaslataival.

Összegezve, az általános megközelítés hatékonyabbá tétele részben a finanszírozás módjától és az ehhez kapcsolódó hatásköröktől függ, és komolyabb emberi erőforrásokat fog igénybe venni. Emiatt az összes érintett fél közötti jobb összehangolásra, valamint hatékonyabb és rendszeresebb ellenőrzésre és értékelésre lesz szükség. A fentiekre való tekintettel a Bizottság javaslatai a következők:

- Az összehangolásra és esetleg a tagállamok, a Közösség és a harmadik országok forrásainak egyesítésére irányuló mechanizmusok létrehozása az általános megközelítés prioritásainak elősegítése érdekében.

- A jelenlegi uniós pénzügyi eszközök hatékonyságának értékelése abból a szempontból, hogy elő tudják-e segíteni a migrációval kapcsolatos általános megközelítés célkitűzéseinek megvalósítását.

5. KÖVETKEZTETÉSEK

AZ ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS FORMÁJÁBAN AZ EURÓPAI UNIÓ INNOVATÍV MÓDSZERT ALAKÍT KI a rendkívül összetett migrációs kérdések kezelésére. Bár még kezdeti szakaszában jár, e megközelítés már most kellő politikai lendületet és fokozott figyelmet biztosított az európai migrációs politika külső dimenziója számára. Mindenre kiterjedő és átfogó jellege abban is megmutatkozott, hogy gyorsan bővült az érintett témák és földrajzi területek tekintetében.

E közlemény a közös európai bevándorláspolitikáról szóló, közelmúltban kiadott közlemény által javasolt alapelvekre épül, és az ott javasolt intézkedések első építőköveit kívánja biztosítani, amelyeket az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktumba is be kell építeni.

A közleményben található elemzés földrajzi és tematikus szempontból egyaránt foglalkozik az általános megközelítéssel. Ugyanakkor mára szükségessé vált a megközelítés finomítása annak érdekében, hogy megfelelőbben tükrözze az Unió migrációval kapcsolatos stratégiai célkitűzéseit, figyelembe vegye a régiók és országok sajátosságait, továbbá segítséget nyújtson a migráció által újonnan előidézett és folyamatosan változó kihívások és lehetőségek eredményesebb kezeléséhez.

Ez csak úgy valósítható meg, ha fokozzuk a Bizottság, a tagállamok és az érintett harmadik országok közötti összehangolást és a szinergiahatásokat annak érdekében, hogy az általános megközelítés gyakorlati alkalmazásában nagyobb hatékonyságot és koherenciát érjünk el.

[1] Ezek a következők: Kiemelt intézkedések válaszul a migráció kihívásaira: A Hampton Court utáni első nyomon követő intézkedések – (COM (2005) 621); A migrációval kapcsolatos általános megközelítés egy év távlatában: helyzetértékelés az átfogó európai migrációs politikáról – - COM(2006) 735; A migrációval kapcsolatos általános megközelítés alkalmazása az Európai Unióval szomszédos keleti és délkeleti régiókra – COM(2007) 247.

[2] Időközi jelentés a migráció területére irányuló átfogó megközelítés előrehaladásáról – SEC (2007) 1632.

[3] A Migrációs Információs és Igazgatási Központ (CIGEM) ; az Euro-Mediterrán Konzorcium a Nemzetközi Migrációval kapcsolatos Alkalmazott Kutatásért (CARIM), valamint a L'agence nationale de promotion de l'Emploi et des Competences (ANAPEC).

[4] Közös bevándorláspolitika Európa számára: elvek, fellépések és eszközök, COM(2008) 359.

[5] Politikai terv a menekültügyről: az EU-n belüli védelem integrált megközelítése – COM (2008) 360.

[6] HL L 289., 2005.11.3., 15. o.; HL L 289., 2005.11.3., 23. o.; HL L 289., 2005.11.3., 26. o.

[7] A Közösségi Vízumkódex létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat – COM(2006) 403.

[8] A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság által elfogadott együttes nyilatkozat az Európai Unió fejlesztési politikájáról: „Az európai konszenzus”, 2006/C46/01.

[9] A Bizottság szolgálatainak a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló munkadokumentuma, SEC(2008)434/2.