[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 21.12.2007

COM(2007) 843 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

az ipari kibocsátások hatékonyabb szabályozására irányuló szakpolitikai törekvésekről {COM(2007)844 végleges}{SEC(2007)1679}{SEC(2007)1682}

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

az ipari kibocsátások hatékonyabb szabályozására irányuló szakpolitikai törekvésekről

BEVEZETÉS

Az ipari tevékenységek nagymértékben hozzájárulnak Európa gazdasági jólétéhez, a fenntartható növekedéshez és a minőségi foglalkoztatáshoz. Ezzel párhuzamosan azonban a környezetre is jelentős hatást gyakorolnak.

A főbb légköri szennyező anyagok összkibocsátásának döntő hányada a nagyobb ipari létesítmények számlájára írható (ők termelik a kén-dioxid (SO2) 83%-át, a nitrogén-oxidok (NOx) 34%-át, a por 43%-át és az illékony szerves vegyületek 55%-át). Működésük ezenkívül a környezet más területein is következményekkel jár: a vizek és a talaj szennyezésétől kezdve a hulladéktermelésen át az energiafogyasztásig.

Az ipari létesítmények szennyezőanyag-kibocsátásának szabályozása ezért már hosszú ideje az uniós szintű jogszabályalkotási törekvések középpontjában áll. Az 1970-es évektől kezdődően különböző irányelvek születtek, amelyek végül a következő főbb joganyagok elfogadását eredményezték:

- A környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló 96/61/EK irányelv[1] (IPPC) integrált megközelítés alapján fekteti le a létesítmények engedélyezésének és ellenőrzésének főbb elveit, építve a költségeit és hozadékait tekintve leghatékonyabbnak minősülő, elérhető legjobb technikákra (BAT), amelyek a magas szintű környezetvédelem biztosításához szükségesek.

- Az úgynevezett „ágazati irányelvek” a különleges rendelkezéseket rögzítik, így például meghatározzák az egyes ipari tevékenységek (nagy égetőművek, hulladékégetők tevékenységei, szerves oldószereket alkalmazó vagy titán-dioxidot termelő üzemi tevékenységek) minimumkövetelményként előírt kibocsátási határértékeit.

Az ágazati irányelvekben meghatározott kibocsátási minimumkövetelményektől függetlenül a fenti jogszabályok hatálya alá eső összes ipari létesítmény engedélyeztetési törekvéseinek az elérhető legjobb technikák alkalmazására kell irányulnia.

Technológiai újításokkal kisebb ráfordítás mellett biztosítható az ipari kibocsátásokra vonatkozó jogszabályokban foglaltak teljesítése. Az innováció emellett a környezetvédelmi technológiákban rejlő új piaci lehetőségek kiaknázására is módot nyújt. A lisszaboni stratégia a jelenlegi és jövőbeni európai politika egyik alappillérének tekinti a fenntartható fejlődést és a környezetvédelmet, és kiemeli a környezetvédelmi technológiák szerepét, amelyekben „jelentős gazdasági, környezeti és foglalkoztatási potenciál rejlik” [2]. Az ipari kibocsátásokat szabályozó törvények tevékenyen részt vállalnak a fejlődés ösztönzésében és az ilyen technológiák meghonosításában.

Az IPPC és az ipari kibocsátásokra vonatkozó joganyag ugyanakkor hozzájárul a tagállamok, az Európai Parlament és a „szabályozás javításában” érdekelt egyéb felek által megfogalmazott kívánalmak teljesítéséhez. A Bizottság ezt szem előtt tartva 2005-ben[3] megkezdte az ipari kibocsátásokra vonatkozó joganyag felülvizsgálatát a környezetvédelem és a költséghatékonyság jegyében és a technológiai innováció ösztönzésére.

A jelenlegi helyzet részletes kiértékelése és a felülvizsgálati eljárás tanúságai alapján a Bizottság az ipari kibocsátásokra vonatkozó szakpolitika ésszerűsítésére és hatékonyabbá tételére tesz javaslatot. Csak a nagy égetőművek esetében például a javaslatoknak éves szinten 7–28 milliárd EUR tiszta környezet- és egészségvédelmi hozadéka lenne, figyelembe véve a korai elhalálozások és a kieső évek számának csökkenését (13 000, illetve 125 000). Más ágazatokban emellett további kedvező egészségügyi és környezetvédelmi hatásokkal lehet majd számolni. A javaslatok eredményeképpen emellett a tagállamok együttműködésével mintegy 105–255 millió euróval csökkenthetők az adminisztrációs terhek évente.

Ez a közlemény az IPPC-irányelv[4] 16. cikkének (3) bekezdése értelmében elkészített jelentések következtetéseit is magában foglalja (beleértve a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 2005-ös bizottsági cselekvési terv felülvizsgálatát, amely az 1. mellékletben olvasható), valamint a hulladékok égetéséről szóló 2000/76/EK irányelv[5] 14. cikkét (lásd 2. melléklet).

A JELENLEGI HELYZET

Az IPPC-irányelv teljes körű végrehajtásának határideje 2007. október 30. A tagállamokon belül mintegy 52 000 létesítmény tartozik az irányelv hatálya alá, és 2006 közepéig a létesítmények működésének közel 50%-át engedélyezték az IPPC-irányelv szerint. Az elért eredmények ellenére világossá vált, hogy egyetlen tagállam erőfeszítései sem elegendőek ahhoz, hogy a kitűzött határidőre teljesüljenek az irányelvben foglaltak.

Ezen túlmenően a Bizottság részletesen megvizsgálta a kiadott engedélyek és az engedélyeztetási eljárás, valamint a megfelelőséget és a végrehajtást biztosító tagállami rendszerek minőségét. A tíz tanulmány széles körű programjának keretében végzett két éves adatgyűjtés, valamint az érdekeltekkel folytatott folyamatos egyeztetés tapasztalatai alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi IPPC-irányelv főbb elvei, különös tekintettel az elérhető legjobb technikákon alapuló integrált szemléletre, továbbra is biztos alapot jelentenek az ipari kibocsátásokra vonatkozó jogszabályok jövőbeni fejlesztéséhez.

Jelentős hiányosságok mutatkoznak ugyanakkor a jelenlegi szabályok végrehajtásában, amelyek meghiúsítják az irányelv eredeti rendeltetése szerinti irányadó módszerek teljes kiaknázását, rendkívüli mértékben megnehezítik a közösségi szintű végrehajtást, és nem csökkentik vagy veszik elejét a szükségtelen adminisztratív terheknek.

Ennek alapján a hatásvizsgálat öt főbb problematikus területet nevezett meg:

- Az elérhető legjobb technikák elégtelen végrehajtása: Az elemzés tanúsága szerint az IPPC-létesítmények kibocsátásának további csökkentése nélkül a légszennyezésre vonatkozó tematikus stratégiában kitűzött célok pozitív egészségügyi és környezetvédelmi hozadékai nem érvényesülnek. Versenytorzulás tapasztalható továbbá az Európai Unión belül a környezetvédelmi normák közötti óriási különbségek következtében.

- Hiányosságok a megfelelőség, a végrehajtás és a környezetvédelmi fejlesztések terén, amelyek megnehezítik a környezet védelmét.

- A jelenlegi jogi keretek elemeinek összetettségéből és következetlenségéből fakadó, szükségtelen adminisztratív terhek.

- A jelenlegi IPPC-irányelv korlátozott hatálya és nem egyértelmű rendelkezései, amelyek hátráltathatják a Bizottság tematikus stratégiáiban lefektetett célok teljesítését.

- A rugalmasabb eszközök, így például az NOx- és SO2-kibocsátáskereskedelmi rendszerek használatának korlátozása.

Az IPPC-irányelv felülvizsgálatát kísérő hatásvizsgálat keretében a Bizottság a fenti problémákat részletesen tárgyalta és elemezte.

AZ IPARI KÖRNYEZETSZENNYEZÉSRE VONATKOZÓ JOGSZABÁLYOK ÉS VÉGREHAJTÁSUK JAVÍTÁSA

A felmerült és a fentiekben ismertetett nehézségekre válaszul, valamint a részletes hatásvizsgálat alapján a Bizottság a kérdéses területeket kezelni hivatott intézkedéscsomagot terjeszt elő, amelynek alkalmazása idővel javíthat a jelenlegi helyzeten.

Ebben a tekintetben két fő kezdeményezés fogalmazódott meg:

- Az ipari kibocsátásokra vonatkozó jelenlegi törvények felülvizsgálata ésszerűsítéssel, pontosítással és szigorítással.

- A Bizottság végrehajtási cselekvési tervének megerősítése.

E két kezdeményezés mellett a Bizottság folytatja az NOx és az SO4 kibocsátáskereskedelmére vonatkozó lehetséges EU-szabályozás kidolgozását.

A jelenlegi szabályozás felülvizsgálata

A kezdeményezés keretében végzett hatásvizsgálat rámutatott arra, hogy a jelenlegi jogszabályok módosítása nélkül a feltárt problémák nem kezelhetők. A főbb módosítási javaslatok a következők:

1. Az ipari kibocsátásokra vonatkozó meglévő joganyag (szám szerint hét irányelv[6]) átdolgozása egyetlen irányelvvé. Ezzel mind a tagállamok, mind az üzemeltetők számára áttekinthetőbbé és következetesebbé válna a szabályozás, az egységes engedélyeztetési és az ésszerűsített jelentéstételi kötelezettségek révén pedig lehetőség nyílna a szükségtelen adminisztratív terhek enyhítésére, emellett környezetvédelmi előnyökkel is járna.

2. A jelenlegi IPPC-irányelv következetesebb alkalmazása érdekében a BAT fogalmának pontosítása és finomítása, valamint az indokolás és a dokumentálás kötelezettségének bevezetése a BAT-tól eltérő feltételeket engedélyező döntések esetében. A kibocsátási minimumkövetelmények szigorítása egyes ágazatokban (pl. nagy égetőművek esetében) a légszennyezésre vonatkozó tematikus stratégiában kitűzött célok teljesítéséhez szükséges fejlődéshez.

3. Alaprendelkezések bevezetése a vizsgálat, az engedélyfeltételek felülvizsgálata és a megfelelőségi jelentés terén. Az ökoinnováció ösztönzését és a vezető piacok létrehozását célzó intézkedések szintén megfontolás tárgyát képezik.

4. A jelenlegi engedélyeztetési gyakorlat egységességének és következetességének növelése érdekében az IPPC-irányelv hatályának kiterjesztése bizonyos tevékenységekre (pl. 20–50 MW teljesítményű égetőművekre), illetve a hatály konkretizálása (pl. hulladékkezelés).

5. Az átdolgozott irányelv nem lényegi elemeinek módosításakor a Bizottság komitológiai bizottság munkájára is épít majd, és gondoskodik az érdekeltek széles körű bevonásáról.

2008–2010. évi cselekvési terv az ipari kibocsátásokra vonatkozó jogszabályok végrehajtásáról

Mivel az átdolgozott joganyag hatályba lépése még néhány évet várat magára, a Bizottságnak a jelenlegi rendelkezések lehető legnagyobb mértékű alkalmazását kell biztosítania a tagállamokban. A 2008–2010-es időszakra vonatkozó IPPC végrehajtási cselekvési terv átdolgozásával és a súlypontok áthelyezésével (lásd az elért eredmények értékelését az 1. mellékletben) ezért a következők szerint kívánja szigorítani felügyeleti és támogatási mechanizmusait:

1. kezdeményezés: Az ipari kibocsátásokra vonatkozó joganyag maradéktalan átültetésének biztosítása

Az ipari kibocsátásokat szabályozó joganyag Európa környezetének védelmében és fejlesztésének érdekében, valamint az európai polgárok egészségének védelmében született. A rendelkezések eredményessége mindenekelőtt annak függvénye, mennyire hatékonyan tudják átültetni azokat az egyes tagállamok saját nemzeti jogrendjükbe. Számos tagállam a kitűzött határidőre még nem vette át teljes egészében az IPPC-irányelvben és az ipari kibocsátásokra vonatkozó egyéb rendelkezésekben foglaltakat. A Bizottság ezért megtesz minden szükséges lépést – akár jogsértési eljárással is élve – annak érdekében, hogy biztosítsa a rendelkezések maradéktalan és megfelelő átültetését.

2. kezdeményezés: Támogatás a tagállamok számára a szükségtelen adminisztratív terhek csökkentéséhez

A Bizottság tisztában van azzal, hogy a szükségtelen és aránytalan adminisztratív terheknek nem csak tényleges gazdasági kihatásai lehetnek, de az üzleti tevékenységek szempontjából kellemetlenek és akadályt jelentenek, ezért uniós szinten csökkenteni kívánja az ipari kibocsátások jelenlegi szabályozásának adminisztratív terheit. Az adminisztrációs költségek uniós szinten elért csökkentései mellett a tagállamokon belül is számos érdemi lehetőség kínálkozik a terhek enyhítésére.

Ezek feltérképezésére a Bizottság megteremti a tagállamok közötti információcsere lehetőségét a szükségtelen adminisztratív terhek tagállami szintű csökkentésére vonatkozó konkrét cselekvési programokról az IPPC-létesítmények engedélyezése és felügyelete tekintetében.

A konkrét cselekvési programok alapja a tagállamokkal együttműködésben végzett bizottsági költségfelmérési gyakorlat lesz, amely része az Európai Unión belüli adminisztratív terhek csökkentésére irányuló cselekvési programnak[7].

3. kezdeményezés: Támogatás a tagállamok részére a rendelkezések végrehajtásához

A Bizottság elismeri, hogy az ipari kibocsátásokra vonatkozó rendelkezések eredményes végrehajtásának feltétele a hatékony tagállamok közötti információcsere, amely összehangolja a különböző szemléletmódokat és elősegíti az irányadó gyakorlat alkalmazását.

A Bizottság hathatósabb támogatást kíván biztosítani a tagállamok és az illetékes hatóságok számára az Európai Unión belül. Ez többek között a hatékonyabb információcserében, a tanácsadás fejlesztésében, a hatóságok felkeresésében és az oktatásban nyilvánulna meg. A támogatást a Bizottság az átdolgozott szabályozás bevezetésének és végrehajtásának teljes folyama során biztosítja.

4. kezdeményezés: Az ipari kibocsátásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásának fokozott figyelemmel kísérése és a megfelelőség ellenőrzése

Az ipari kibocsátásokra vonatkozó rendelkezések hatékonyabb végrehajtásához erőteljes felügyeleti rendszert és megfelelőségellenőrzést kell életbe léptetni annak érdekében, hogy az iparágban érvényes környezetvédelmi követelmények teljesüljenek, és a polgárok biztosak lehessenek abban, hogy egészségük és környezetük az elvárt szintű védelemben részesül.

A Bizottság a továbbiakban is figyelemmel kíséri a kiadott és módosított IPPC-engedélyek számát, és amennyiben szükséges, megvizsgálja az IPPC-létesítményeknél alkalmazott felügyeleti és ellenőrző rendszert. Az ilyen vizsgálat konkrét ipari létesítményekre vagy ágazatokra, az általánosan kötelező érvényű szabályok alkalmazására és a panaszok kivizsgálására terjed majd ki.

5. kezdeményezés: A BREF-ek felülvizsgálatához alkalmazott adatgyűjtés ésszerűsítése és szorosabb kapcsolódás a kutatási keretprogramhoz

Az IPPC-engedélyek esetében támasztott követelményeket, beleértve a kibocsátási határértékeket is, az IPPC-irányelvben foglalt BAT alapján kell meghatározni. A Bizottság az EU-tagállamok, valamint az iparági és környezetvédelmi szervezetek szakemberei közötti információcsere kereteinek megteremtésével segít az engedélyező hatóságoknak és a vállalatoknak az irányadó módszerek meghatározásában. E munka eredményeként fogadja el és teszi közzé a Bizottság az elérhető legjobb technikákat ismertető referenciadokumentumokat (BREF).

A BREF anyagok felülvizsgálata az elfogadott munkaprogramnak megfelelően és az érintettek szoros bevonásával tovább folytatódik. A BREF-folyamat hatékonyabb adatgyűjtését célzó iránymutatásokat szintén végre kell hajtani. Ezen túlmenően az új keletű technikákra vonatkozó teljesebb tájékoztatás és támogatás érdekében a Bizottság nagyobb mértékben összehangolja majd a BREF kidolgozásának folyamatát, az európai kutatási keretprogramot és a versenyképességi és innovációs keretprogramot.

A cselekvési terv nyomon követése és felülvizsgálata

A Bizottság a cselekvési terv végrehajtásával kapcsolatban rendszeres jelentéseket tesz közzé az interneten, azok tartalmát megvitatja az érdekeltekkel. A cselekvési terv következő felülvizsgálata 2010 vége felé várható.

Az NO x és az SO 2 kibocsátáskereskedelmének EU-szintű szabályozása

A Bizottság feltérképezi az IPPC-kompatibilis, piacalapú eszközök, például az NOx/SO2 kibocsátáskereskedelmi rendszer használatát, különös tekintettel a kérdésben uniós szintű szabályozást rögzítő jogi eszköz esetleges kidolgozására. Ennek keretében teljes körűen elemzi a rendelkezésre álló lehetőségeket, beleértve a kibocsátási egységek elosztását és hatályát, megvizsgálja a gazdasági ágazatokra gyakorolt lehetséges közvetett és közvetlen hatásokat, valamint épít az üvegházhatást okozó gázok terén folytatott kibocsátáskereskedelem tapasztalataira.

A VÁRHATÓ HATÁSOK

Az IPPC-irányelv és a kapcsolódó jogszabályok felülvizsgálata során végzett hatásvizsgálat felmérte a javasolt intézkedéscsomag várható hatásait.

A felmérés rámutatott arra, hogy a javasolt intézkedéseknek figyelemre méltó környezet- és egészségvédelmi hozadékai lennének. Az elérhető legjobb technikák nagyobb fokú alkalmazása például jelentős mértékben hozzájárul a 2020-ra előirányzott SO2 és NOx határértékek[8] és a légszennyezésre vonatkozó tematikus stratégiában kitűzött célok (akár 30–70%-os) közelítéséhez, ami csak a nagy égetőművek ágazatában évi 7–28 milliárd eurós tiszta környezetvédelmi hasznot eredményezne. A javaslatok hozadéka jelentősen (3–14-szeresen) meghaladja a gazdaságra gyakorolt hatásokat. Más tematikus stratégiák vonatkozásában, így például a talaj- és vízminőség vagy a hulladékgazdálkodás terén emellett várhatóan további, ám kevésbé számszerűsíthető kedvező hatások is jelentkeznének.

A javaslatok jelentős mértékben hozzájárulnak az irányadó rendelkezések végrehajtásához és a jogi szabályozás ésszerűsítéséhez. A vizsgálat tanúsága szerint mindemellett a különböző joganyagok átdolgozása egyetlen irányelvvé tisztán évi 105–255 millió euróval csökkenti az adminisztratív terheket.

Nem várható, hogy a javasolt fejlesztések vagy a BAT nagyobb fokú alkalmazása hosszú távon számottevően befolyásolná a versenyhelyzetet, káros társadalmi hatásai lennének, illetve hosszú távon hátrányosan érintené a gazdasági növekedést. Épp ellenkezőleg, az elemzés szerint a BAT egységesebb alkalmazásával kiegyenlítettebb versenyfeltételeket lehetne teremteni, egyben csökkennének az IPPC-irányelvben szabályozott iparágak versenytorzulásai. A javaslatok emellett az innovatív technológiák kifejlesztéséhez és elterjesztéséhez is hozzájárulnának.

KÖVETKEZTETÉS

A fentiekben vázolt intézkedéscsomag és az azt kísérő bizottsági javaslat az ipari kibocsátásokra vonatkozó új és egységes irányelvről várhatóan hatékonyabbá és eredményesebbé teszi majd a jogi szabályozást, hiszen magas szintű környezetvédelmet biztosít, csökkenti az adminisztratív terheket és a versenytorzulásokat az Európai Unióban, anélkül, hogy hátrányosan befolyásolná az európai ipar versenyhelyzetét.

1. melléklet: A Bizottság 2005. évi IPPC cselekvési tervének megvalósításában eddig (2007 végéig) elért eredmények

A kezdeményezés ismertetése | Az eddigi eredmények értékelése |

1. kezdeményezés: az IPPC-irányelv teljes körű átültetésének biztosítása | Az EU15 tagállamok közül 12 megfelelően átültette az IPPC-irányelvet saját joggyakorlatába. A megfelelőség ellenőrzése az EU10 tagállamokban, illetve jogsértési eljárások esetleges indítása. |

2. kezdeményezés: az IPPC-irányelv 2007. október 30-ig esedékes teljes végrehajtásának irányában tett lépések tüzetesebb nyomon követése | A kiadott vagy módosított engedélyek számának szigorúbb bizottsági követése. |

3. kezdeményezés: a megfelelőség ellenőrzése | Egyes ipari létesítmények engedélyezési és üzemeltetési feltételeinek, valamint az általánosan kötelező érvényű szabályok alkalmazásának bizottsági felmérése. A végrehajtás terén mutatkozó hiányosságok feltérképezése és számításba vétele az IPPC-felülvizsgálati folyamat szerint. Emellett a nem megfelelő alkalmazás miatt több jogsértési eljárás indítása. |

4. kezdeményezés: az első BREF-csomagok véglegesítése, felülvizsgálatának megkezdése | A 31 első BREF-csomag véglegesítése 2006 végére; 7 BREF-csomag felülvizsgálatának elindítása; munkaprogram kidolgozása a további BREF-csomagok felülvizsgálatához. |

5. kezdeményezés: néhány jogi természetű kérdés tisztázása, és az irányelv műszaki szempontú felülvizsgálata | Részletes útmutató közzététele az interneten, amely a tagállamokkal folytatott széles körű tapasztalatcserére alapozva tisztázza az IPPC-irányelv bizonyos aspektusait; a jogi és műszaki kapacitáskorlátozással kapcsolatos iránymutatások az átdolgozott irányelv esetében is érvényben maradnak; számos tanulmány készült az irányelv felülvizsgálatának háttéranyagaként. |

6. kezdeményezés: az ipari szennyezőanyag-kibocsátásra vonatkozó jogszabályok ésszerűsítési lehetőségeinek felmérése a „szabályozás javításának” összefüggésében | Az IPPC felülvizsgálati folyamatának keretében megtörtént |

7. kezdeményezés: a piaci alapú megoldások és más ösztönzők alkalmazási lehetőségeinek elemzése | Az IPPC felülvizsgálati folyamatának keretében megtörtént |

2. melléklet: Összefoglaló jelentés a hulladékok égetéséről szóló 2000/76/EK irányelv végrehajtására vonatkozóan

Előzmények

A hulladékok égetésére vonatkozó 2000/76/EK irányelvet 2000. december 4-én fogadták el a tagállamok. A nemzeti joggyakorlatba való átültetés határidejének 2002. december 28-át határozták meg. Ettől a naptól kezdődően minden új égetőmű és együttégetőmű kizárólag az irányelv rendelkezései szerint működhet. A meglévő égetőművek esetében 2005. december 28-át tűzték ki a megfelelőség biztosításának határidejeként.

Az irányelv 14. cikkének értelmében a Bizottság legkésőbb 2008 végéig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az irányelv végrehajtásáról. Az irányelvnek megfelelően a tagállamok először 2009-ben nyújtják be jelentéseiket a 2006–2008. közötti időszakra vonatkozóan. Mivel ezek a jelentések még nem állnak rendelkezésre, az IPPC-irányelv és az ipari kibocsátásokról szóló további kapcsolódó jogszabályok felülvizsgálata kapcsán került sor adat- és információgyűjtésre[9], hogy biztosítható legyen a kezdeményezések közötti legteljesebb összhang. Ez a melléklet a Bizottság jelentéstételi kötelezettségének megfelelően összefoglalja a főbb eredményeket.

A hulladékégetőkkel, valamint az együttégetést végző cement- és mészégető kemencékkel kapcsolatban összegyűjtött adatok az egyes ipari létesítményektől származnak. Az egyéb együttégetőművek vonatkozásában a tagállamok szolgáltattak adatokat.

A létesítmények és az engedélyek száma

A felmérések szerint mintegy 1 400 létesítmény végez hulladékégetést vagy együttégetést az Európai Unióban. Ezen létesítmények kevesebb mint fele (39%) szolgál kizárólag hulladékégetés céljára. Számos egyéb ágazat folytat együttégetési tevékenységet, ezek közül az energiatermelő (15%) és a cementipari ágazat (10%) a legjelentősebb. Egyéb ágazatok hulladékárama nem tekinthető számottevőnek. A létesítmények döntő többsége (96%) „meglévő” üzem[10].

A létesítmények közel 20%-a még nem rendelkezik a 2005. december 28-ig előírt engedélyekkel. Mivel azonban ez főleg egy tagállamot érint, nem az irányelv esetleges hiányosságát jelzi. A kiadott engedélyek vonatkozásában az általános megfelelőség így elfogadhatónak tekinthető, és a Bizottság minden szükséges lépést megtesz a követelmények maradéktalan betartatása érdekében az összes tagállamban.

A hulladékégetésre vonatkozó irányelv hatálya alá tartozó létesítmények több mint 90%-ára egyben az IPPC-irányelv is kiterjed. Mindössze három tagállam számolt be arról, hogy összesített engedélyeztetési stratégiát alkalmazott a két irányelv végrehajtásával kapcsolatban.

A környezetvédelmi előírások teljesítése

A környezetvédelmi előírások teljesítését vizsgáló megfelelőségi felmérés megállapította, hogy az égetőművek általában véve nem lépik túl a légszennyező anyagok WID szerinti kibocsátási határértékeit. A tagállamok közel fele a WID határértékeinél szigorúbb feltételekhez köti az engedélyeket (például a légszennyező por, CO, HCl, HF, NOx, SO2 és Hg tekintetében), illetve további megkötéseket szab (például az energiahatékonyságra, a zajcsökkentésre vagy a balesetmegelőzésre vonatkozóan). Csak kevés olyan engedélyt adtak ki, amely a kötelező határértékeken kívül más anyagok, pl. többgyűrűs aromás szénhidrogének, poliklórozott bifenilek vagy cink kibocsátását is szabályozná.

Bizonyos követelményeknél számos esetben éltek a mentesség lehetőségével. A légszennyező anyagok kibocsátásának ellenőrzése alól csaknem 1000 engedélybirtokos élvez mentességet. Másfelől viszont egyes tagállamok a WID előírásainál szélesebb körű ellenőrzést alkalmaznak.

Kibocsátásszabályozó technológiák

Az IPPC-irányelvhez kapcsolódóan 2006 augusztusában jelent meg a hulladékégetés elérhető legjobb technikáit ismertető referenciadokumentum (BREF). A dokumentum meghatározza a költségeket leszorító, ám a környezetvédelmi teljesítmény fenntartását és növelését szolgáló módszerek folyamatos kidolgozását. Felsorolja a legcélravezetőbbnek tartott elérhető hulladékégetési módszereket, valamint számos új keletű technikát, amelyek eredményességét még csak kísérletek vagy próbák igazolják. A WID kibocsátási határértékei általában nem térnek el jelentős mértékben a BREF dokumentumban meghatározott elérhető legjobb technikák alkalmazásával megvalósítható kibocsátási értékektől.

További fejlődési lehetőségek

A WID végrehajtását vizsgáló értékelés tanúsága szerint az irányelv jelentős fejlődést hozott a hulladékégetők szabályozásában az Európai Unión belül, számos kérdés azonban további fellépést igényel:

- A WID mérési követelményei esetenként szükségtelen terheket rónak az üzemeltetőkre. Ebben a tekintetben a felülvizsgálat során végzett hatásvizsgálat felmérte annak lehetőségét, hogy az illetékes hatóságok bizonyos mérési követelmények alól további mentességet biztosítsanak, és ez az egységes irányelvre vonatkozó javaslatban is helyet kapott.

- A WID felülvizsgálati záradéka kifejezetten előírja annak vizsgálatát, hogy a hulladék együttégetését végző meglévő cementégető kemencék képesek-e teljesíteni az új cementégető kemencékre megállapított NOx határértékeket. Az ipari kibocsátásokra vonatkozó irányelvjavaslat hatásvizsgálata költség-haszon elemzést tartalmaz, amely alapján a hulladék-együttégetést végző cementégető kemencék esetében az alacsonyabb határértékek alkalmazása javasolt. Az alacsonyabb határérték egyúttal összhangot teremtene a BREF cement- és mészipari ágazatra meghatározott BAT-szinteivel, és az új irányelvjavaslatban is szerepel.

Végezetül pedig a tagállamok és az egyéb érdekelt felek a WID végrehajtásával kapcsolatban néhány olyan nehézségre hívták fel a figyelmet, amelyek kezelése nem feltétlenül igényli az irányelv módosítását, hiszen az irányelv értelmezésében és végrehajtásában nyújtott útmutatással és pontosítással orvosolható. A végrehajtásra vonatkozó cselekvési terv részeként a Bizottság ennek megfelelően további lépéseket tesz annak érdekében, hogy a tagállamokkal szoros együttműködésben kidolgozza a szükséges iránymutató dokumentumokat.

[1] HL L 257., 1996.10.10., 26. o.

[2] Közös cselekvések a növekedésért és a foglalkoztatásért: A Közösség lisszaboni programja; COM(2005) 330 végleges.

[3] COM(2005) 540 végleges.

[4] A Bizottságnak benyújtott, az IPPC-irányelv végrehajtásáról szóló második tagállami jelentések a 2003–2005. közötti időszakra vonatkoznak. A jelentéseket az „Analysis of Member States’ second implementation reports on the IPPC Directive, LDK-ECO” (Az IPPC-irányelv második tagállami végrehajtási jelentéseinek elemzése, LDK-ECO) című külső szakértői tanulmány keretében értékelték.

[5] A hulladékok égetéséről szóló irányelv alkalmazását az „Assessment of the application and possible development of Community legislation for the control of waste incineration and co-incineration", Ökopol, 2007 (A hulladékégetés és -együttégetés szabályozására vonatkozó közösségi jogszabályok alkalmazásának és fejlesztési lehetőségeinek értékelése, Ökopol, 2007) című külső szakértői tanulmány elemezte.

[6] az IPPC-irányelv, az oldószer-kibocsátásokról szóló 1999/13/EK irányelv, a hulladékok égetéséről szóló 2000/76/EK irányelv, a nagy égetőművekről szóló 2001/80/EK irányelv, valamint a titán-dioxid-iparágat érintő 78/176/EGK, 82/883/EGK és a 92/112/EGK irányelv

[7] COM(2007) 23.

[8] A tagállamok előrejelzései a jelenlegi rendelkezések végrehajtására vonatkozóan

[9] „Assessment of the application and possible development of Community legislation for the control of waste incineration and co-incineration", Ökopol, 2007 (A hulladékégetés és -együttégetés szabályozására vonatkozó közösségi jogszabályok alkalmazásának és fejlesztési lehetőségeinek értékelése, Ökopol, 2007).

[10] A hulladékégetésre vonatkozó irányelv meghatározása szerint meglévő létesítménynek az a létesítmény minősül, amely 2002. december 28-a előtt kiadott engedéllyel vagy e határidő előtti engedélykérelemmel rendelkezik.