[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 5.12.2007

COM(2007) 769 végleges

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK

a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködésről szóló, 2001. május 28-i 1206/2001/EK tanácsi rendelet alkalmazásáról

1. HÁTTÉR

A Bizottság a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködésről szóló, 2001. május 28-i 1206/2001/EK tanácsi rendelet[1] 23. cikkével összhangban készítette el e jelentést.

2001 előtt nem létezett olyan jogi eszköz, amely a bizonyításfelvétellel kapcsolatban a tagállamok mindegyikét kötelezte volna. 2001-ben az Európai Unió Tanácsa elfogadta a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködésről szóló 1206/2001/EK rendeletet, amely eljárási szabályokat fogalmaz meg a más tagállamban történő bizonyításfelvétel megkönnyítése érdekében. A rendelet 2004. január 1-jétől – Dánia kivételével – az egész Unióban alkalmazandó, és az érintett tagállamok közötti viszonylatban az 1970. évi Hágai Egyezmény helyébe lépett. A rendelet, valamint az alkalmazására vonatkozó valamennyi információ elérhető a Polgári Ügyek Európai Igazságügyi Atlaszán a következő címen:

http://ec.europa.eu/justice_home/judicialatlascivil/html/te_information_hu.htm

A rendelet hatálybalépése óta a Bizottság számos alkalommal megvitatta a rendelet alkalmazását a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat keretében. A hálózattal folytatott konzultáció során a Bizottság gyakorlati útmutatót is készített a rendelet alkalmazásáról. Ezenkívül a Bizottság megbízást adott a rendelet alkalmazását vizsgáló tanulmány elkészítésére is.

1.1. A polgári ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat ülései

A polgári ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat számos ülésén megvitatták a rendelet alkalmazását.

A hálózat valamennyi tagjának 2004. december 13–14-i és 2006. december 11-i éves ülésén megvitatták többek között a rendelet alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatokat is. Az alábbi fő kérdések merültek fel:

- gyakorlati problémák (pl. a kérelmeket bizonyos esetekben még a központi szervekhez küldték, a formanyomtatványokban olykor a megkereső állam nyelveit használták, valamint a megkereső és a megkeresett bíróság között egyéb kommunikációs problémák is felmerültek),

- a rendelet alkalmazási köre, különösen a „polgári és kereskedelmi ügyek” és a „bizonyíték” fogalma (elsősorban a DNS- és vérmintavétellel kapcsolatban merültek fel problémák, mindenekelőtt az apasági vizsgálatokkal összefüggésben),

- a modern távközlés-technikai eszközök alkalmazása a bizonyításfelvétel során. Így panaszok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy sok tagállamban még nem állnak rendelkezésre a videokonferenciához szükséges technikai eszközök.

2005. április 21-én a hálózat megvitatta a gyakorlati útmutató tervezetét, amelyet a Bizottság szolgálatai a hálózattal konzultálva készítettek el. Az útmutató célja, hogy iránymutatást adjon a felek, bírák, ügyvédek és a központi szervek számára, valamint hogy lehetővé tegye a rendelet jobb megértését. Az útmutató elérhető a következő címen:

http://ec.europa.eu/civiljustice/evidence/evidence_ec_guide_hu.pdf

2006 végén és 2007 elején a Bizottság 50 000 példányt küldött a gyakorlati útmutatóból a tagállamok számára. A rendelet alkalmazásában érintett valamennyi bíróságnak meg kellett kapnia az útmutató egy példányát.

1.2. Tanulmány az 1206/2001/EK rendelet alkalmazásáról

Ahogyan fentebb már említésre került, e jelentés elkészítése érdekében a Bizottság megbízást adott a rendelet alkalmazásáról szóló tanulmány elkészítésére, amelyet egy vállalkozó készített el. A tanulmány elérhető a következő címen:

http://ec.europa.eu/justice_home/doc_centre/civil/studies/doc_civil_studies_en.htm

A tanulmány fő célja az volt, hogy tapasztalati elemzést adjon a rendelet alkalmazásáról, különösen azon kérdést illetően, hogy a rendelet alkalmazásával javult, egyszerűsödött és felgyorsult-e a bizonyításfelvétellel kapcsolatban a bíróságok között folytatott együttműködés.

A tanulmány a vállalkozó által 2006 novembere és 2007 januárja között lefolytatott felmérésen alapul, amely során a rendelet számos cikkének alkalmazására rákérdező kérdőívre adott 544 válaszból 424-et vizsgáltak meg. Tagállami köztisztviselők, bírák, ügyvédek és a rendelet alkalmazásában érintett egyéb személyek válaszoltak a kérdőívre.

2. AZ 1206/2001/EK RENDELET ALKALMAZÁSA

E rész azt a kérdést vizsgálja, vajon a rendelet alkalmazása egyszerűsítette és gyorsította-e a bizonyításfelvétellel kapcsolatban a bíróságok között folytatott együttműködést, valamint elemzi a rendelet számos rendelkezésének gyakorlati alkalmazását.

2.1. A kérelmek teljesítéséhez szükséges idő

A tanulmány rámutatott, hogy a bizonyításfelvételre irányuló legtöbb kérelmet a rendelet 10. cikkének (1) bekezdésében előírt 90 napon belül teljesítették (lásd az I. mellékletet). A kérdőívre válaszolók szerint a teljesítésre gyorsabban sor kerül, mint a rendelet hatálybelépése előtt. Jelentős azonban azon esetek száma, amikor a 90 napos határidőt túllépték. Sőt, néhány esetben több mint 6 hónapra volt szükség. Ezenkívül a tagállamok között jelentős eltérések vannak a kérelmek teljesítéséhez szükséges időtartamot illetően. Megjegyzendő különösen, hogy az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozott számos tagállamban általában 90 napon belül teljesítik a kérelmeket, míg néhány más tagállamban erre hosszabb idő alatt kerül sor.

2.2. Központi szervek

Általánosságban elmondható, hogy a központi szervek hatékonyan végrehajtják a rendelet által rájuk bízott feladatokat (lásd a II. mellékletet). A hatékonyság azonban tagállamonként jelentősen eltér.

A tanulmány rámutat arra is, hogy a rendelet 3. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően a központi szerveknek olykor megoldásokat kell keresniük a kérelmekkel kapcsolatban felmerülő különféle nehézségekre[2].

Annak ellenére, hogy a rendelet előírja, hogy a tagállamok bíróságainak a bizonyításfelvétel iránti kérelmeket közvetlenül az illetékes bírósághoz kell megküldeniük, és hogy következésképpen a központi szerveknek kizárólag „kivételes esetekben” kell továbbítaniuk a kérelmeket az illetékes bírósághoz, a tanulmány rámutat arra, hogy a központi szervek „olykor”, sőt adott esetben „gyakran” továbbítják a kérelmeket az illetékes bírósághoz. Arra lehet tehát következtetni, hogy a jelenleg még folyamatban lévő alkalmazkodási időszakban a rendeletet még nem ismerik eléggé, és hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a rendeletet az Európai Unió tagállamainak bíróságaival jobban megismertessék.

2.3. Formanyomtatványok

A tanulmány szerint a formanyomtatványok használata nem okozott semmilyen problémát (lásd a III. mellékletet). A válaszadók a formanyomtatványok bevezetését nagyon pozitívan ítélik meg, és úgy gondolják, hogy leginkább ezek járultak hozzá a bizonyításfelvétel egyszerűsítéséhez és gyorsításához. A formanyomtatványok kitöltésében érintett jogi szakemberek azonban nem kapnak megfelelő képzést, ami problémákat okoz a formanyomtatványok használata során. Így olykor előfordul, hogy a formanyomtatványokat nem töltik ki hiánytalanul, és hogy hiányoznak a kérelem teljesítéséhez szükséges alapvető információk.

2.4. Távközlés-technikai eszközök

A tanulmányból kitűnik, hogy a távközlés-technikai eszközöknek a rendelet 10. cikkének (4) bekezdése és 17. cikkének (4) bekezdése szerinti alkalmazása a gyakorlatban egyszerűsítette és gyorsította a más tagállamban való bizonyításfelvételt, azonban még mindig csak ritkán használják. Azokban az esetekben, amikor távközlés-technikai eszközök alkalmazására – különösen videokonferencia tartására – került sor, általában semmiféle probléma nem merült fel (lásd a IV. mellékletet).

E megállapítások azt mutatják, hogy egyrészről a távközlés-technikai eszközök alkalmazása jelentősen egyszerűsítette a bizonyításfelvételt, másrészről azonban a távközlés-technikai eszközök alkalmazásában rejlő lehetőségeket sajnálatos módon jelenleg még alig használják ki, mivel a szükséges technológia csupán korlátozott mértékben áll rendelkezésre[3]. A tagállamoknak a jövőben jelentős erőfeszítéseket kell tenniük a távközlés-technikai eszközök alkalmazásának növelése, és különösen a videokonferencia tartásának gyakoribbá tétele érdekében. Ezenkívül az e-igazságszolgáltatás további elősegítésének fontosságát nem csak a Tanács hangsúlyozta, amely 2007. június 12–13-i ülésén kérte az e-igazságszolgáltatással kapcsolatos munka folytatását „egy európai szintű technikai platform létrehozása érdekében”, hanem az Európai Tanács is, amely 2007. június 21–22-i ülésén megállapította, hogy „a Tanácsnak továbbra is segítenie kell a jogi kérdésekkel kapcsolatos elektronikus kommunikációt (»e-igazságszolgáltatás«).”

2.5. A kérelmek továbbítása

A tanulmányból kitűnik (lásd az V. mellékletet), hogy a kérelmeket és tájékoztatásokat rendszerint a „lehető leggyorsabb úton” továbbítják (a rendelet 6. cikke)[4].

2.6. A bíróságok közötti közvetlen kapcsolatok

A bizonyításfelvételről szóló 1970. évi Hágai Egyezménnyel ellentétben a rendelet – a Hágai Egyezményhez képest az egyik legfontosabb újításként – előírja, hogy a bizonyításfelvételre irányuló kérelmeket a tagállami bíróságoknak közvetlenül az illetékes bírósághoz kell továbbítaniuk.

A tanulmány megállapítja, hogy a megkereső és a megkeresett bíróságok (2. cikk) általában hatékonyan hajtják végre a rendelet szerinti feladataikat. Ez azonban tagállamonként eltérő.

Úgy tűnik, a kérelmek bíróságok közötti közvetlen továbbítása nem okoz különösebb problémát. Ahogyan fentebb már említésre került (2.2. pont), a jelenlegi alkalmazkodási időszakban még sok olyan eset előfordul, amikor a rendelet nem megfelelő ismerete miatt a bíróságok nem lépnek közvetlen kapcsolatba egymással, és a bizonyításfelvétel késedelmet szenved, mivel a központi szervektől kérik a kérelmek illetékes bírósághoz való továbbítását.

2.7. Közvetlen bizonyításfelvétel (17. cikk)

A rendelet másik jelentős vonása annak lehetővé tétele, hogy a megkereső bíróság közvetlen folytassa le a bizonyításfelvételt valamely más tagállamban.

A tanulmányból kitűnik, hogy a rendelet 17. cikke szerinti közvetlen bizonyításfelvételt még igen ritkán alkalmazzák. Mindazonáltal azon esetekben, amikor erre sor került, a bizonyításfelvétel egyszerűbbé és gyorsabbá vált, éspedig anélkül, hogy különösebb problémák merültek volna fel (lásd a VII. mellékletet).

2.8. A 18. cikk alkalmazása (költségek)

A tanulmányból kitűnik, hogy a rendelet 18. cikke általában nem okozott különösebb problémát (lásd a VIII. mellékletet). A tanulmány mindazonáltal rámutat, hogy a szakértőknek fizetett díjak megtérítésére vonatkozó nemzeti jogszabályok közötti különbségek olykor negatív visszhangot váltottak ki.

2.9. Értelmezési problémák

A tanulmány szerint a rendelet nem okozott különösebb értelmezési problémát. Egyes jelek azonban arra utalnak, hogy a „polgári vagy kereskedelmi ügyek”, a „bizonyíték” és a „bíróság” fogalma nem mindig egyértelmű, és hogy a válaszadók néha kívánatosnak tartják a pontos tartalmukra vonatkozó részletesebb iránymutatást (lásd a IX. mellékletet).

Láthatóan különösen az okozott nehézségeket, hogy a rendelet nem határozza meg a „bizonyíték” fogalmát. Ez jelentősen eltérő értelmezésekhez vezetett arra vonatkozóan, mit kell a rendelet értelmében „bizonyítéknak” tekinteni, éspedig elsősorban a DNS- és vérmintavételek, valamint a család vagy a gyermek jólétével kapcsolatos szakvélemények tekintetében. Miközben a Bizottság tiszteletben tartja, hogy a „bizonyíték” fogalmának értelmezésével kapcsolatos végső kötelezettség az Európai Bíróságot terheli[5], az a véleménye, hogy e fogalmat önállóan kell értelmezni, és hogy a rendelet célkitűzéseinek elérése érdekében nem szabad szükségtelenül korlátozni a rendelet alkalmazási körét valamiféle túlságosan megszorító értelmezéssel. Tovább kell folytatni az e kérdéssel kapcsolatos vélemény- és tapasztalatcserét a polgári ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat keretében.

2.10. Nemzeti jogra hivatkozás

Nem jelentett nagyobb problémát az, hogy a rendelet többször is hivatkozik a nemzeti jogra. A tanulmány szerint azonban egyes válaszok arra engedtek következtetni, hogy fokozatosan harmonizálni kellene a nemzeti jogszabályokat (lásd a X. mellékletet).

2.11. Az 1970. évi Hágai Egyezménnyel való összeegyeztethetőség

Nem merültek fel problémák a rendeletnek egyéb jogszabályokkal, mint például a bizonyításfelvételről szóló 1970. évi Hágai Egyezménnyel való összeegyeztethetőségét illetően (lásd a XI. mellékletet).

2.12. A bizonyításfelvétel egyszerűsítése és gyorsítása

A rendelet egyszerűsítette és gyorsította a bizonyításfelvételt (lásd a XII. mellékletet). Ennek mértéke azonban tagállamonként jelentősen eltér.

3. KÖVETKEZTETÉSEK

A Bizottság az 1206/2001/EK rendelet 2004-es hatálybalépése óta történő alkalmazásával kapcsolatban az alábbi következtetéseket vonja le:

A rendelet alkalmazása általában javította, egyszerűsítette és gyorsította a polgári és kereskedelmi ügyekben a bíróságok között a bizonyításfelvétel tekintetében történő együttműködést. A rendelet viszonylag kielégítő mértékben elérte két fő célkitűzését, nevezetesen először is a tagállamok között együttműködés egyszerűsítését, másodszor pedig a bizonyításfelvétel teljesítésének meggyorsítását. Az egyszerűsítés elsősorban annak köszönhető, hogy bevezették a bíróságok közötti közvetlen továbbítást (noha a kérelmeket olykor, sőt adott esetben gyakran még mindig a központi szervekhez küldik), valamint hogy formanyomtatványokat vezettek be. A gyorsítást illetően megállapítható, hogy a bizonyításfelvétel iránti legtöbb kérelmet gyorsabban teljesítik, mint a rendelet hatálybalépése előtt, éspedig a rendelet által előírt 90 napon belül.

Következésképpen a rendelet módosítására nincs szükség, biztosítani kell azonban a rendelet jobb érvényesülését. Így a jelenleg még folyamatban lévő alkalmazkodási időszakban vannak még a rendelet alkalmazásával kapcsolatos olyan szempontok, amelyeken javítani kell.

Mindenekelőtt számos megállapításból arra lehet következtetni, hogy – annak ellenére, hogy a polgári ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat keretében megbeszéléseket tartottak, és a gyakorlati útmutató valamennyi tagállamban elérhető – a jogi szakemberek még nem ismerik eléggé a rendeletet. Ez szükségtelen késedelemhez és problémákhoz vezet.

Ezért tehát a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat keretében folytatott munkát jobban ki kell aknázni a tagállamokban, és biztosítani kell különösen, hogy a gyakorlati útmutatót bármilyen úton széles körben terjesszék a jogi szakemberek körében.

Kitűnik, hogy tagállamonként jelentősen eltér a bizonyításfelvétel egyszerűsödésének és gyorsulásának mértéke. Ez különösen a bizonyításfelvételhez szükséges időtartam vonatkozásában nyilvánvaló, mivel néhány tagállamban gyakran nem tartják be a 90 napos időkeretet. Ezenkívül a központi szervek hatékonysága és a modern távközlés-technikai eszközök – különösen a videokonferencia – rendelkezésre állása tekintetében is jelentős eltérések tapasztalhatók a tagállamok között.

Végezetül meg kell állapítani, hogy nem csupán a távközlés-technikai eszközökben rejlő lehetőségeket nem használták még ki teljes mértékben, de még mindig elég ritkán élnek a közvetlen bizonyításfelvétel lehetőségével is, amely pedig a rendelet egyik fontos újítása.

A Bizottság ezért

- ösztönöz – a gyakorlati útmutató terjesztésén túlmutató – minden olyan erőfeszítést, amelynek célja, hogy jobban megismertesse a rendeletet a jogi szakemberekkel az Európai Unióban,

- azon a véleményen van, hogy a tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk annak biztosítása érdekében, hogy betartsák a kérelmek teljesítésére előírt 90 napos időkeretet,

- azon a véleményen van, hogy még messze nem használják ki a lehetséges mértékben a modern távközlés-technikai eszközök alkalmazásának és különösen a videokonferencia tartásának lehetőségét, amely a bizonyításfelvétel egyszerűsítésének és gyorsításának egyik fontos eszköze, valamint arra ösztönzi a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket annak érdekében, hogy a bizonyításfelvétellel összefüggésben hozzáférhetővé tegyék bíróságaikon a videokonferenciák tartásához szükséges eszközöket. Ezenkívül a Tanács (2007. június 12–13-i ülésén) és az Európai Tanács is (2007. június 21–22-i ülésén) hangsúlyozta az e-igazságszolgáltatás további támogatásának fontosságát.

I. melléklet: A kérelmek teljesítéséhez szükséges idő

Tapasztalatai szerint a kérelmek teljesítéséhez szükséges átlagos időtartam:

[pic]

Ez az idő rövidebb, mint a rendelet hatálybalépése előtt?

[pic]

II. melléklet: Központi szervek

Milyen hatékonyan járnak el a központi szervek a bíróságok tájékoztatása, valamint a kérelmekkel kapcsolatban felmerülő nehézségek megoldása tekintetében?

[pic]

Milyen gyakran kellett a központi szerveknek megoldásokat keresniük a kérelmekkel kapcsolatban felmerülő nehézségekre?

[pic]

Tapasztalatai szerint milyen gyakran továbbították a központi szervek a kérelmeket az illetékes bírósághoz a megkereső bíróság kérésére?

[pic]

III. melléklet: Formanyomtatványok

Okozott-e valamilyen problémát a formanyomtatványok gyakorlati alkalmazása? Ha igen, mely formanyomtatványoké? Miért?

[pic]

IV. melléklet: Távközlés-technikai eszközök

Milyen gyakran alkalmaznak távközlés-technikai eszközöket a bizonyításfelvételhez? Milyen típusú kérelmek esetében?

[pic]

A gyakorlatban a távközlés-technikai eszközök alkalmazása egyszerűsítette és meggyorsította-e a más tagállamokban történő bizonyításfelvételt?

[pic]

Okozott-e a távközlés-technikai eszközök alkalmazása bármilyen problémát? Ha igen, milyeneket?

[pic]

V. melléklet: A kérelmek továbbítása

Az Ön tagállamához címzett, e rendelet szerinti kérelmeket és tájékoztatásokat az Ön tagállama által elfogadott „lehető leggyorsabb úton” továbbították (a rendelet 6. cikke)?

[pic]

VI. melléklet: A bíróságok közötti közvetlen továbbítás

Milyen hatékonyan hajtják végre a megkereső és a megkeresett bíróságok (2. cikk) a rendelet szerinti feladataikat?

[pic]

Okozott-e különösebb problémát a bíróságok közötti közvetlen kapcsolatok bevezetése?

[pic]

VII. melléklet: Közvetlen bizonyításfelvétel

Milyen gyakran alkalmazzák a közvetlen bizonyításfelvételt?

[pic]

A gyakorlatban e bizonyításfelvételi módszer bevezetése egyszerűsítette és meggyorsította-e a más tagállamokban történő bizonyításfelvételt?

[pic]

Okozott-e a 17. cikk alkalmazása bármilyen problémát? Ha igen, milyeneket?

[pic]

VIII. melléklet: A 18. cikk alkalmazása

Okozott-e a 18. cikk (költségek) gyakorlati alkalmazása bármilyen problémát? Ha igen, milyeneket?

[pic]

IX. melléklet: Értelmezési problémák

Merültek-e fel a rendelet értelmezésével kapcsolatos problémák, különösen a rendelet hatályát és a „bizonyíték” fogalmát illetően? Okozta-e ez kérelmek teljesítésének elutasítását (14. cikk)?

[pic]

X. melléklet: Nemzeti jogra hivatkozás

Okoz-e Ön szerint problémát, hogy a rendelet gyakran hivatkozik a tagállamok nemzeti jogára?

[pic]

Kívánatosnak tartja-e, hogy harmonizálják a tagállamok bizonyításfelvételre vonatkozó eljárási jogi szabályait?

[pic]

XI. melléklet: Az 1970. évi Hágai Egyezménnyel való összeegyeztethetőség

Felmerültek-e problémák a rendeletnek egyéb jogszabályokkal, mint például a bizonyításfelvételről szóló 1970. évi Hágai Egyezménnyel való összeegyeztethetőségét illetően?

[pic]

XII. melléklet: A bizonyításfelvétel egyszerűsítése és gyorsítása

Tapasztalatai szerint az 1206/2001/EK rendelet alkalmazása egyszerűsítette és gyorsította-e a tagállamok között a bizonyításfelvétel tekintetében történő együttműködést?

[pic]

[1] HL L 174., 2001.6.27., 1. o.

[2] A kérdőívekben tett megjegyzések azonban nemigen adnak információ arról, hogy a központi szerveknek milyen jellegű problémákkal kellett foglalkozniuk.

[3] A Polgári Ügyek Európai Igazságügyi Atlaszának kézikönyve felsorolja azokat a bíróságokat, ahol videokonferencia jelenleg tartható. E távközlési eszköz jelenleg rendelkezésre áll Hollandia és Portugália valamennyi bíróságán, valamint Ausztria, Ciprus, Észtország, Finnország, Németország, Írország, Szlovénia, Svédország és az Egyesült Királyság bizonyos bíróságain.

[4] E tekintetben meg kell jegyezni, hogy valamennyi tagállam elfogadja a postán, illetve a legtöbb tagállam (Lengyelország és Spanyolország kivételével valamennyi tagállam) a faxon érkező kérelmeket is. Az e-mailt csupán 13 tagállam fogadja el (a Cseh Köztársaság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Magyarország, Írország, Olaszország, Lettország, Málta, Portugália, Szlovénia és Szlovákia).

[5] E tekintetben utalni kell arra, hogy az Európai Bíróság éppen most foglalkozik a rendelet értelmezésével kapcsolatos kérdéssel. A C-175/06. sz., Tedesco kontra Fittings SrL ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő bíróság azzal a kérdéssel fordult a Bírósághoz, vajon az ipari és szellemi tulajdonról szóló olasz törvény 128. és 130. cikke szerinti áruleírás megküldésére irányuló kérelem az 1206/2001/EK tanácsi rendeletben előírt bizonyításfelvétel egy formája-e.