[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 24.10.2007

COM(2007) 627 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

„A munkajog korszerűsítése, szembenézve a XXI. század kihívásaival” című bizottsági zöld könyvről folytatott nyilvános konzultáció eredményeiről {SEC(2007) 1373}

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

„A munkajog korszerűsítése, szembenézve a XXI. század kihívásaival” című bizottsági zöld könyvről folytatott nyilvános konzultáció eredményeiről

1. BEVEZETÉS

„A munkajog korszerűsítése szembenézve a XXI. század kihívásaival” című zöld könyvének[1] elfogadásával a Bizottság nyilvános vitát indított az Európai Unióban arról, hogyan támaszthatja alá a munkajog a lisszaboni stratégia célkitűzését: a több és jobb munkahellyel járó fenntartható fejlődés megvalósítását. A zöld könyv azt vizsgálta, milyen szerepe lehet a munkajognak és a kollektív szerződéseknek a „rugalmas biztonság” előmozdításában, és ezzel egy igazságosabb, rugalmasabban reagáló, befogadóbb, és Európa versenyképességének növeléséhez hozzájáruló munkaerőpiac támogatásában. Különösképpen arra törekedett, hogy megállapítsa, milyen alapvető kihívásokat jelent a munkajog hozzáigazítása a munka világának folyamatosan fejlődő körülményeihez; hogy minden érdekelt felet bevonjon a nyílt vitába arról, hogyan segítheti a munkajog a rugalmasság és a biztonság előmozdítását; hogy serkentse a vitát arról, hogyan könnyítheti meg a jogok és a rugalmas, de megbízható szerződéses viszonyok együttese a munkahelyteremtést és segítheti elő a munkaerőpiac változásaihoz való alkalmazkodást; és hogy hozzájáruljon a jobb szabályozás programjához.

Nem lehetett arra számítani, hogy a munkajog korszerűsítéséről zajló nyilvános vita könnyen megszülető konszenzushoz vagy jogalkotási tervezethez vezet majd. A konzultáció folyamán kifejtett eltérő nézetek korántsem könnyítették meg konszenzus kialakítását a fontosabb kérdésekben, de azt bebizonyították, mennyire helyénvaló és időszerű ez a több tagállamban is napirenden lévő vita, amely eddig nem emelkedett közösségi szintre.

A zöld könyv közzétételével keltett vita színvonala és minősége teljes mértékben megfelelt a Bizottság célkitűzéseinek. Több mint 450 válasz érkezett a Bizottsághoz az érdekeltek minden köréből: nemzeti kormányoktól, regionális önkormányzatoktól, nemzeti parlamentektől, közösségi és nemzeti szintű szociális partnerektől, nem kormányzati szervezetektől, egyéni vállalkozásoktól, kutatóktól, jogi szakértőktől és magánszemélyektől egyaránt. Legnagyobb részük arról tanúskodik, hogy a válaszadók tudatában vannak a kihívásoknak, amelyeket a jelenleg a munkaerő megnövekedett mobilitása és a transznacionális vállalati tevékenységek hatására újraformálódó európai munkaerőpiac hordoz magában. A vita ezen kívül magára vonta a közvélemény és a média érdeklődését is, hiszen több kormány konzultált nemzeti szinten a szociális partnerekkel, közigazgatási intézményekkel és független szakértőkkel. A szociális párbeszéd közösségi szintű ágazati bizottságaiban folytatott vita különösen örvendetes fejleménynek tekinthető; nyomában a munkáltatók és a szakszervezetek képviselői több közös álláspontot alakítottak ki[2].

A vitában az EU intézményei is aktívan közreműködtek. Az EU foglalkoztatásügyi- és szociális miniszterei előzetesen megvitatták a zöld könyvet az EPSCO-Tanács 2006. december 1-jén Brüsszelben tartott ülésén. A 2007. január 18-án a német elnökség égisze alatt rendezett berlini találkozón további megbeszéléseket is tartottak erről a témáról. Az elnökség által előterjesztett következtetések jóváhagyták és hasznosnak nyilvánították a „rugalmas biztonság”fogalmához kapcsolódó módszert, de míg elismerték a különleges szükségleteknek és egyéni helyzeteknek megfelelő, rugalmasabb foglalkoztatási formák létjogosultságát, ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a hagyományos, teljes munkaidőre és határozatlan időre szóló munkaszerződés az EU-ban a foglalkoztatás sarkköve[3].

Az Európai Parlament 2007. július 11-i állásfoglalásában[4] kedvezően reagált a zöld könyvre, feltárva az abban tárgyalt munkajogi kérdések közösségi dimenzióját. Az EP állásfoglalását nagy többséggel[5] fogadták el, ami figyelemre méltó konszenzusról tanúskodik egy olyan jelentés esetében, amelyet az eljárás összes szakaszában heves viták kísértek.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) is véleményt fogadott el a zöld könyvről[6] amelyben egyet nem értését fejezte ki a konzultáció időzítésével és módszerével, valamint az azt alátámasztó elemzés egyes vonatkozásaival kapcsolatban.

A korszerű munkajog által szabályozott rugalmas és megbízható szerződéses megállapodások a rugalmas biztonságot szem előtt tartó átfogóbb megközelítés négy alapvető szakpolitikai alkotóeleme közé tartoznak, az egész életen át tartó tanulás stratégiái, az aktív munkaerőpiaci politikák és a korszerű szociális biztonsági rendszerek mellett, amint ezt a 2007. június 27-én elfogadott [7]„A rugalmas biztonság közös elveinek kidolgozása felé: több és jobb munkahely a rugalmasságon és biztonságon keresztül” című bizottsági közlemény is kifejti.

E közlemény célja, hogy összefoglalja a zöld könyv közzétételével indított nyilvános konzultáció eredményeit, és meghatározza az ebből eredő alapvető szakpolitikai kérdéseket. A válaszadók nézeteinek tényszerű összefoglalásával a Bizottság nem foglal azonban állást az egyes észrevételekre vagy azok tárgyi pontosságára vonatkozóan. A Bizottság szolgálatai által kidolgozott, mellékelt munkadokumentum részletesebb áttekintést ad a beérkezett válaszokról. Ez a közlemény és a konzultáció folyamán kapott összes válasz közzététele[8] a lehető legnagyobb átláthatóság igényéből fakad. A munkajog korszerűsítésére vonatkozó nyilvános konzultációs eljárás ezzel a közleménnyel lezárul.

2. A ZÖLD KÖNYV SZAKPOLITIKAI HÁTTERE ÉS ELEMZÉSI KERETE

A nyilvános konzultáció

Egyes szociális partnerek, elsősorban a szakszervezetek véleménye szerint e konzultációnak az EK-Szerződés 138. cikkében megállapított hivatalos konzultáció formáját kellett volna öltenie. A zöld könyv közzététele nyomán folytatott, munkajogra vonatkozó nyílt konzultációt a szociális párbeszéd lefokozásának tekintették és úgy látták, hogy az egyben az munkáltatók és munkavállalók képviselőiként betöltött meghatározó szerepük leértékelését jelzi. Az EP és az EGSZB is fenntartásainak adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság nyilvános konzultációhoz folyamodott. A tagállamok és a szociális területen tevékenykedő nem kormányzati szervezetek nagy többsége azonban üdvözölte a konzultációs folyamat nyitottságát.

A zöld könyvben bemutatott elemzési keret

Több tagállam, szakszervezet, valamint szociális téren tevékenykedő nem kormányzati szervezetekhez és tudományos körökhöz tartozó érdekelt fél szerint a munkajogi reformot kezdettől fogva az alapvető jogok összefüggésében kell tárgyalni, különösen az Európai Unió alapjogi chartájára hivatkozva[9]. Véleményük szerint e keret alapján a Bizottság a „szociális Európa” érdekében határozottabban élhetne kezdeményezési jogával. Egyes szakszervezeti, szociális téren tevékenykedő nem kormányzati szervezetekhez tartozó vagy tudományos-egyetemi körökből kikerülő válaszadók vitatták a zöld könyv állítását, mely szerint a munkajog a foglalkoztatási és szociálpolitika részeként jelentősen hozzájárulhat a gazdasági növekedéshez és a versenyképességhez. A munkáltatók és több tagállam azonban kiemelte a megfelelő munkajogi keret fontosságát a munkahelyteremtés, valamint a növekedés és a versenyképesség serkentése szempontjából.

Egyes szakszervezetek, több tagállam és tudományos körök képviselői óvtak attól a szemlélettől, amely a hagyományos, határozatlan időre szóló munkaszerződést bizonyos fokig elavultnak, sőt a munkahelyteremtés akadályának tekinti. Véleményük szerint a zöld könyvet úgy is lehet értelmezni, mint amely inkább arra hajlik, hogy előnyben részesítse a változatosabb szerződési formákat és az enyhébb munkajogi szabályozást. Számos válaszadó, köztük az Európai Parlament, az EGSZB és egyes tagállamok, hangsúlyozta a hagyományos munkaszerződés nyújtotta stabilitás és biztonság előnyeit. A munkáltatók és más tagállamok viszont éppen úgy látták, hogy a rugalmas munkaszerződéseket a zöld könyv nem helyezte kellően pozitív megvilágításba. Nem volt egyetértés a megosztott munkaerőpiacokon „belüli” és „kívüli” munkavállalók fogalmával kapcsolatban sem. A munkáltatók szerint kizárólag a munkanélküliek számítanak valóban munkaerőpiacon „kívülieknek”, és a munkaerőpiacon „belülieknek” tekintenek mindenkit, akit legálisan alkalmaznak. A szakszervezetek szerint viszont a a munkapiacon „belüliek” és „kívüliek” közötti szakadékot csak a bizonytalan helyzetű munkavállalók védelmének javításával lehet felszámolni.

A zöld könyv alkalmazási köre

Egyes tagállamok, valamint a szakszervezetek és a tudományos szakértők többsége megfelelőbbnek tartotta volna, ha a zöld könyv alkalmazási köre kiterjedtebb, azaz nemcsak az egyéni munkaviszonyra összpontosít, hanem a kollektív munkajog szempontjait is magában foglalja. Véleményük szerint csak ilyen megközelítéssel lehetne számot adni arról a bonyolult kölcsönhatásról, amely az egyes országokban meglévő általános keretszabályozás és a kollektív tárgyalásoknak a munka világának szabályozásában betöltött szerepe között áll fenn. Az EP és az EGSZB nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a munkajog korszerűsítését a tágabb értelemben vett rugalmas biztonságot szem előtt tartó megközelítés keretében kell vizsgálni. A rugalmas biztonságról szóló közleményében a Bizottság is teljes mértékben egyetért azzal, hogy olyan integrált stratégiára van szükség, amely egyidejűleg erősítheti a rugalmasságot és a biztonságot a munkaerőpiacon.

Számos, vállalatoktól érkezett hozzászólás emlékeztetett az EU korlátozott hatáskörére és emelt szót amellett, hogy a munkajog reformját kizárólag nemzeti kereteken belül hajtsák végre.

A szociális területen tevékenykedő nem kormányzati szervezetek a munkajognak a méltányos és arányos jövedelmek szavatolásában betöltött szerepét hangsúlyozták, különösen a minimálbéreken keresztül. Véleményük szerint a munkajognak a szociális védelmi rendszerekkel együtt hozzá kell járulnia a szegénység elleni küzdelemhez, és mindenkire ki kell terjednie, hogy elkerülhető legyen a munkaerőpiac további megosztottsága. A reformoknak – a meglévő jogok korlátozása nélkül – a bizonytalan munkaviszonyban dolgozó munkavállalók jogainak kiterjesztésére kell törekedniük.

Szubszidiaritás

A legtöbb tagállam, az Európai Parlament, az EGSZB, a nemzeti parlamentek és az EU szociális partnerei egyaránt emlékeztettek a felelősség megoszlására az EU és a tagállamok között. A munkajog fejlődését az EU-n belül általában véve a tagállamok és a szociális partnerek hatáskörébe tartozónak tekintik, míg a közösségi vívmányok szerepe az, hogy kiegészítsék a tagállamok fellépését. Egyes válaszadók hangsúlyozták, hogy fontos olyan minimális normák kialakítása, amelyek figyelembe veszik a nemzeti gyakorlatok különféle formáit, és hogy feltétlenül fenn kell tartani a Közösség gazdaságának versenyképességét.

Egyes tagállamok, nemzeti parlamentek és munkáltatók véleménye szerint a nemzeti reformtervek a legfontosabbak. A munkajog és a szerződéses megállapodások egyes fejleményeire vonatkozó, a mainál strukturáltabb tapasztalatcserét ennek következtében pozitív dolognak tekintik. Egyes nemzeti munkáltatói szövetségek sürgős nemzeti szintű fellépésre szólítottak fel annak érdekében, hogy az egyéni és kollektív elbocsátásokra vonatkozó szabályozásokat rugalmasabbá tegyék, valamint hogy könnyebben és nagyobb mértékben lehessen új típusú munkaszerződésekhez (azaz a hagyományos, határozatlan időre és teljes munkaidőre szóló szerződés alternatíváihoz) folyamodni. Ugyanakkor nem tartottak szükségesnek további közösségi szintű jogalkotási kezdeményezéseket ezen a területen.

A szakszervezetek, tudományos körök és több más tagállam szerint a munkavállalói jogok alapkérdéseiben a közösségi szintű tevékenységeknek nem kellene a nyílt koordinációs módszerre korlátozódniuk. A szakszervezetek hangsúlyozták, hogy a kialakulóban lévő európai munkaerőpiacokat nem lehet továbbra is úgy irányítani, hogy a szociális szférában a nemzeti szabályokra hagyatkoznak, lévén, hogy a belső piacra és a versenyre vonatkozó szabályok elsőbbséget élveznek a nemzeti szociálpolitikai rendelkezésekkel szemben.

A jobb szabályozás programja

Az Európai Parlament kiemelte, hogy a munkajog igen nagy befolyást gyakorol a vállalkozások magatartására, és hogy a több és jobb munkahely teremtését célzó döntéseik attól függnek, hogy léteznek-e a munkajog terén stabil, egyértelmű és megalapozott jogi rendelkezések. Több tagállam úgy véli, hogy a munka-törvénykönyvek reformja, illetve a szétaprózódott jogszabályok egységes szerkezetbe foglalása jó alkalom az adminisztrációs terhek csökkentésére az alapvető célkitűzések veszélyeztetése nélkül. A jobb munkajogi szabályozás előmozdításának eszközeként tartják számon a nyílt koordináció módszerének továbbfejlesztését is.

Több tagállam is felismerte, hogy a jobb szabályozás programjához kapcsolódó egyes intézkedéseknek fontos szerep jut a munkajogi reform szempontjából: ilyenek az érdekeltekkel folytatott konzultációk, a hatásvizsgálatok, a jogi szabályozás alternatíváinak vizsgálata, a jogszabályok egyszerűsítése és pontosabb értelmezése, a munkajogra vonatkozó tudatosságnövelő kampányok stb. Míg a tagállamok általában egyetértenek abban, hogy a munkavállalókat védő szabályoknak elvben a nagyvállalatokra és a kisvállalkozásokra egyformán kell vonatkozniuk, legtöbbjük úgy ítéli meg, hogy egyes esetekben helytálló lehet a kis- és középvállalkozások számára külön intézkedéseket hozni.

3. A KONZULTÁCIÓ TÉMÁI

Rugalmas és befogadó munkaerőpiac

A tagállamok megítélése szerint a biztonság és a rugalmasság közötti egyensúly megteremtésének eszközei, a létrejött egyensúly szintje és pontos formája minden valószínűség szerint tagállamonként különböző, sőt idővel meg is változhat. Ennek ellenére üdvözölték az elmélyültebb, különösen a szociális partnerekre is kiterjedő tapasztalatcsere gondolatát a szerződéses megállapodások szabályozása terén jelentkező közös kihívások jobb megértése érdekében.

A szociális téren tevékenykedő nem kormányzati szervek megerősítették, hogy jobb koordinációra van szükség egyfelől a munkajog és a foglalkoztatási szakpolitikák, másfelől a szociális védelmi rendszerek között. A szociális védelem és a minimáljövedelem lehetővé teheti az Unió polgárai számára, hogy válasszanak a foglalkoztatás, a képzés, illetve a társadalmi szempontból értelmes és hasznos tevékenység között. A nyugdíjjogosultságok és biztosítási időszakok megállapításánál figyelembe kellene venni a szülési, apasági és szülői szabadságot, a (különösen a rászorulók gondozása céljából bekövetkező) karrier-megszakításokat és a részmunkaidős foglalkoztatást is.

A foglalkoztatási átmenetek megkönnyítése

A munkáltatók hangsúlyozták, hogy a munkavállalók védelmére vonatkozó jogszabályok rugalmasabbá tétele nagy hatást gyakorolna a legsebezhetőbb munkavállalói csoportok foglalkoztatási szintjére és kilátásaira. Véleményük szerint a munkajog átgondolt reformjának kevésbé az egyedi munkahelyek védelmére kellene összpontosítania, mintsem arra, hogy az emberek olyan készségeket szerezhessenek, amelyek révén egész aktív életükben alkalmazkodni tudnak a munkapiac szükségleteihez. A szakszervezetek elvetették azt az állítást, amely szerint a foglalkoztatás védelmére irányuló jogszabályok rugalmasabbá tétele megkönnyítené a munkaerőpiacon előforduló foglalkoztatásbeli átmeneteket.

A szakszervezetek és a jogi szakértők új jogszabályok kidolgozását sürgették a meghatározott időre szóló és részmunkaidős szerződések teljes munkaidős szerződésekké való gyorsabb átalakítása végett. Nyomatékosan hangsúlyozták, hogy a munkavállalók fokozott mobilitásának támogatása érdekében munkahelyváltoztatás esetén lehetővé kell tenni számukra a már megszerzett jogaik átvitelét. A munkáltatók oldaláról az UEAPME[10] sürgette, hogy az egyes országok vizsgálják meg, hogyan könnyítheti meg a szociális védelmi jogok folytonossága az alkalmazotti és az önálló vállalkozóként folytatott tevékenység közötti átmeneteket.

Egyes tagállamok és szociális partnerek úgy vélték, hogy mind a munkajog, mind a kollektív szerződések elősegíthetik a képzéshez való hozzáférést, és ezáltal a szakmai pályafutás egész ideje alatt megkönnyíthetik a különböző szerződési formák közötti átmenetet a felfelé irányuló mobilitás érdekében. BusinessEurope[11] azonban fenntartásokkal élt arra vonatkozóan, hogy a jogalkotás megfelelő eszköze lenne a tanulással kapcsolatos magatartásformák befolyásolásának. Véleménye szerint a „képzéshez való jogot” bevezető tagállamok tapasztalatai azt mutatják, hogy ez éppen azokra a munkavállalókra gyakorolta a legcsekélyebb hatást, akiknek a leginkább szüksége lenne rá – vagyis a legkevésbé képzettekre. Egyes szociális partnerek hangsúlyozták a kollektív megállapodásokra irányuló tárgyalások során szerzett tapasztalataikat a képzéshez jutás, a munkahelyi képzés színvonalának emelése, valamint a tanulásból és a szakmai gyakorlatból a foglalkoztatásba való simább átmenet megkönnyítése érdekében. A szociális nem kormányzati szervezetek különösen hangsúlyozták a munkajog abban játszott szerepét, hogy mindenki egyenlő módon férjen hozzá a képzéshez és az egész életen át tartó tanuláshoz.

A munkaviszony meghatározásával kapcsolatos bizonytalanság

A legtöbb tagállam csatlakozott az Európai Parlament véleményéhez, amely szerint korántsem egyszerű a munkavállalók és az egyéni vállalkozók fogalmának meghatározása a közösségi jogban. Elismerték, hogy a fogalom összetettsége a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás következtében csak tovább növekedett. A tagállamok többsége e problémák megoldása érdekében a nemzeti jogra, valamint jól bevált jogi eljárásokra kívánt támaszkodni. Számos szociális partnerszervezettel együtt az az álláspontjuk, hogy a munkajogra vonatkozó irányelvek legtöbbjére vonatkozóan a „dolgozó” fogalmát a tagállamnak kell meghatároznia. Míg a munkáltatók érdekeit akár közösségi, akár nemzeti szinten képviselő válaszadók általában nem tartották szükségesnek a nemzeti meghatározások egymáshoz való közelítését, a szolgáltatások, a szórakoztatóipar, a média és a kiskereskedeem területén érdekelt szociális partnerek véleménye szerint a különböző tagállamokban az önálló, alkalmi vagy szabadúszó munkavállalók státuszának meghatározásához használt fogalmakat magyarázatokkal ellátott listába lehetne foglalni az érintett személyek munkavállalói státuszának jobb megértése érdekében.

Az Európai Parlament úgy vélte, hogy olyan kezdeményezésre van szükség, amelynek célja a dolgozói státusz nemzeti meghatározásainak egymáshoz közelítése a közösségi vívmányok egységesebb és hatékonyabb végrehajtásának érdekében. A Parlament sürgette a tagállamokat, hogy segítsék elő a munkaviszonyról szóló, 2006. évi ILO-ajánlás végrehajtását[12]. Egyes tagállamok azt is javasolták, hogy az ajánlás szolgáljon alapul a tagállamok és a szociális partnerek arról folytatott megbeszéléseihez, hogy miként lehet európai szinten jobban megbirkózni a titkolt munkaviszonyok jelenségével .

A legtöbb tagállam és szociális partner ellenzi, hogy az alkalmazott munkavállalók és a független, önálló vállalkozók mellett harmadik, mintegy közbenső kategóriát vezessenek be, az úgynevezett „gazdaságilag függő munkavállalókét”. Még azok az országok is fenntartásaiknak adtak hangot bármely egyértelmű definíció európai szintű bevezetésének lehetőségét illetően, amelyek nemzeti jogszabályaiban már létezik ez a fogalom, mint például Olaszországban. BusinessEurope ugyanakkor elismeri, hogy az ilyen intézkedések hatásával kapcsolatos tapasztalatok megosztásából hozzáadott érték származhat, mivel a tagállamok tanulhatnának egymástól. A szakszervezetek szeretnék, ha a munkajog alkalmazási körét nemzeti reformok keretében újra meghatároznák, hogy a hagyományos munkaszerződéshez kapcsolódó védelmet minden dolgozóra ki lehessen terjeszteni.

Az ESZSZ [13] felszólítja a közösségi intézményeket és az európai szintű szociális partnereket, hogy – a nemzeti szociálpolitikák és gazdasági kapcsolatok tiszteletben tartása mellett – az alapvető munkaügyi jogok megteremtése érdekében hozzanak létre az egész EU-ra érvényes „játékszabályokat” és egyes közösségi minimális normákat egyaránt magában foglaló jogi keretet, . A szociális nem kormányzati szervezetek is támogatják a „dolgozók” fogalmának a közösségi jog alapján létrehozott közös meghatározásához kapcsolódó közös jogok gondolatát a munkaerő szabad mozgása elvének alátámasztására.

Háromoldalú munkaviszonyok

A tagállamok és a szociális partnerek megerősítették a munkaerő-kölcsönzőkre vonatkozó irányelvjavaslat megalapozottságával kapcsolatos álláspontjukat. Számos tagállam sürgette az irányelv elfogadását, amely a munkajog reformja szempontjából véleményük szerint elsőbbséget élvez. A szakszervezetek a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv és a szolgáltatásokról szóló irányelv kiegészítéseként szintén az irányelv elfogadását kérik. A munkáltatói szervezetek azonban úgy ítélik meg, hogy az ideiglenes munkavállalók státuszát a nemzeti jog kellőképpen meghatározza.

Az EP hangsúlyozta, hogy szabályozni kell a fővállalkozásoknak az alvállalkozás és a kihelyezés terén elkövetett visszaélésekkel kapcsolatos egyetemleges felelősségét, annak érdekében, hogy az átlátható és versenyképes piacon minden vállalkozás egyenlő feltételekkel működhessen. Egyes tagállamok a munkajogi előírásoknak az egész Unióra kiterjedő betartása érdekében a másodlagos felelősség elvének megállapítását is szükségesnek tartanák. Más tagállamok azonban az alvállalkozói viszonyok keretében megjelenő másodlagos felelősségre vonatkozóan beérik a nemzeti munkajogukban már meglévő rendelkezésekkel.

Az ESZSZ és ágazati szervezetei úgy ítélték meg, hogy közösségi kezdeményezésre van szükség egy olyan eszköz formájában, amely a munkaerõ-kölcsönzési tevékenység és az alvállalkozások esetében szabályozná a felhasználó vállalatok és a közvetítők „felelősségi láncát”. A munkáltatói szervezetek kétségeiket fejezték ki a másodlagos felelősség elvének megállapítására irányuló javaslat hatékonyságát illetően. Szerintük jobb lenne, ha a felhasználó vállalatok számíthatnának arra, hogy az alvállalkozók betartják a munkaügyi jogszabályokban előírt kötelezettségeiket.

A munkaidő szervezése

Az EP arra hívta fel a figyelmet, hogy a munkáltatók és a munkavállalók igényeinek kielégítésére, valamint a munka és a családi élet jobb összeegyeztetése érdekében a munkaidő kellőképpen rugalmas szervezésére van szükség a versenyképesség fenntartása és a foglalkoztatás javítása mellett. A munkaidőről szóló irányelv felülvizsgálatát több tagállam közösségi szintű prioritásnak tekinti.

Az ESZSZ és ágazati szervezetei emlékeztettek arra, hogy álláspontjuk a munkaidőről szóló irányelv 2004-ben történt felülvizsgálata során a közösségi szintű szociális partnerekkel folytatott konzultáció első és második szakasza óta változatlan: azt szorgalmazzák, hogy a rendelkezésre állási idő nem aktívan töltött részét kivétel nélkül minden esetben munkaidőként ismerjék el. BusinessEurope és a tagjainak többsége úgy ítéli meg, hogy az európai szabályozás ezen a területen már kezdettől fogva téves Azoknak a problémáknak a megoldása céljából, amelyeket az Európai Bíróságnak a Simap/Jaeger ügyben hozott ítélete teremtett az egészségügyi ellátás és a magángazdaság számára, a munkáltatók mindemellett sürgősnek tartják a munkaidőről szóló irányelv felülvizsgálatára irányuló javaslatok elfogadását. Azt szeretnék, ha a munkaerőpiac fokozottabb rugalmassága érdekében az opt-out rendelkezés (azaz a rendelkezés alkalmazásától való eltekintés lehetősége) fennmaradna.

A munkaviszonyhoz kapcsolódó jogok megerősítése és a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelem

Az EP hangsúlyozta, hogy a munkaügyi jogszabályok csak akkor lehetnek hatékonyak, igazságosak és szilárdak, ha azokat minden tagállam végrehajtja, minden gazdasági szereplőre egyformán alkalmazza, és hatékonyan és rendszeresen érvényre juttatja. A válaszadók általában véve támogatják a fokozottabb közösségi szintű együttműködést, az információk és a bevált gyakorlatok megfelelőbb cseréjét. A tagállamok támogatják, hogy az EU a maga szintjén lépjen fel a be nem jelentett munkaviszonyok visszaszorítása érdekében, mivel a probléma egyre inkább nemzeteken átnyúló jelleget ölt. A javasolt fellépések típusa ugyanakkor változó: a tanácsi határozatokhoz hasonló, deklaratív jellegű eszközöktől a bevált gyakorlatok cseréjén keresztül a kétoldalú vagy a többoldalú közigazgatási együttműködésig terjed.

Egyes tagállamok azt javasolták, hogy közösségi szintű együttműködést kell teremteni a megfelelő illetékes ügynökségek (pl. munkaügyi felügyeletek, vámhivatalok, társadalombiztosítási szervek) között. A szociális partnerek véleménye sokféle, egyrészt ágazati hovatartozásuktól, másrészt attól függően, hogy szervezeteik milyen módon segítik a hatóságokat a munkaviszonyhoz kapcsolódó jogok érvényesítésében és a be nem jelentett munka visszaszorításában. Az ESZSZ és egyes európai ágazati szövetségek egy állandó európai koordinációs struktúra létrehozása mellett foglaltak állást, amely garantálná a közösségi jogszabályok végrehajtását; a munkáltatók szerint azonban ez elsősorban a nemzeti hatóságok feladata. A munkáltatók emellett kiemelték az EU technikai segítségi programjai keretében létrejött kezdeményezéseket, amelyek célja, hogy növeljék a szociális partner-szervezetek kapacitásátaz új tagállamokban.

4. A KÖVETKEZő LÉPÉSEK

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a nyilvános konzultáció elérte célját, mivel uniós és tagállami szinten egyaránt vitát ébresztett arról, milyen módon tehető jobbá a munkajog, ha válaszolni akar a XXI. század új kihívásaira. A válaszok hasznos információkkal szolgáltak a munkajog és a munkaügyi kapcsolatok tagállamokban tapasztalható jelenlegi fejleményeiről. Az információk jó része a zöld könyvben tárgyalt témakörökkel kapcsolatos.

A vita arról tanúskodott, hogy a munkajog nemcsak a munkaerő igazgatásának folyamatában fontos eszköz, hanem azért is, mert egy gyorsan változó világban, amelyet a tőke és a technológia nagyfokú mobilitása jellemez, biztonságérzetet nyújthat a dolgozóknak és általában véve a polgároknak. A vita azt is megmutatta, mennyire összefonódnak a munkajogi reformok a társadalombiztosítási és a képzési rendszerekkel. A munkajogról szóló zöld könyv és a rugalmas biztonságról szóló közlemény elfogadásával a Bizottság az európai munkaerőpiacok és a társadalmi kohézió szempontjából alapvető kérdésekről indított nyílt vitát. A fő érdekeltek, függetlenül attól, hogy milyen nézeteket vallanak a reformok irányát illetően, valamennyien megértették az üzenetet. A Bizottság együtt fog működni a tagállamokkal annak érdekében, hogy a rugalmas biztonságra vonatkozó közös elvekről szóló következtetéseket a 2007. decemberi Európai Tanács elfogadja[14]. A Bizottság emellett figyelemmel fogja kísérni a szociális partnerek közös elemzését az európai munkaerőpiacok előtt álló fő kihívásokról[15], egy olyan program létrehozása céljából, amely a rugalmas biztonságon alapuló elvek végrehajtására vonatkozó integrált megközelítést segíti elő. Arra biztatja a szociális partnereket, hogy kezdjenek tárgyalásokba, elsősorban az egész életen át tartó tanulásról.

A Bizottság ennek megfelelően 2008-ban megteszi a szükséges lépéseket, hogy a közleményben érintett kérdéseket továbbfejlessze a tágabb értelemben vett rugalmas biztonság keretében. Az EU fellépésének mértékére és jellegére vonatkozó nézetkülönbségek ellenére a konzultáció feltárta, hogy számos területen van igény jobb együttműködésre, nagyobb fokú egyértelműségre, vagy egyszerűen több és jobb információra és elemzésre , például:

- a be nem jelentett munkaviszonyok megelőzése és visszaszorítása, különösen határon átnyúló esetekben[16],

- a képzés és az egész életen át tartó tanulás előmozdítása, fejlesztése és megvalósítása a foglalkoztatás biztonságának növelése érdekében az egész életpálya során;

- a munkajog és a szociális védelem szabályai közötti kölcsönhatás a a munkaerő-piac átalakulásaihoz való hatékony alkalmazkodás és a fenntartható szociális védelmi rendszerek támogatására;

- a munkaviszony jellegének tisztázása a jobb megértés és az egész Európára kiterjedő együttműködés megkönnyítése érdekében;

- az alvállalkozói láncolatban érintett felek jogainak és kötelezettségeinek tisztázása annak érdekében, hogy a dolgozókat ne foszthassák meg jogaik tényleges érvényesítésétől.

[1] COM(2006) 708, 2006.11.22.

[2] Például az audiovizuális ágazatban, az előadóművészet területén, valamint a regionális és a települési foglalkoztatás területén.

[3] A foglalkoztatásügyi- és szociális miniszterek informális találkozója elnökségének következtetései, Berlin, 2007.1.19.

[4] P6_TA-PROV(2007)0339.

[5] 479 szavazat mellette és 61 ellene, 54 tartózkodás.

[6] A 2007. május 30-i 398/2007 vélemény,, amelyet többségi szavazással fogadtak el (140-en szavaztak mellette, 85-en ellene és négyen tartózkodtak). Az EGSZB véleményéhez egy (az I. csoport képviselői által benyújtott) ellenvéleményt is csatoltak.

[7] 2007.június 27-i, COM(2007)359.

[8] A válaszok a következő weboldalon olvashatók: http://ec.europa.eu/employment_social/labour_law/green_paper_responses_en.htm Lásd még a beterjesztések teljes listáját a SEC szolgálati dokumentumhoz csatolt mellékletben.

[9] Amelyet 2000. december 7-én Nizzában hirdetett ki az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elnöke.

[10] Kézműves és Kis- és Középvállalkozások Európai Szövetsége.

[11] Az Európai Vállalkozások Szövetsége..

[12] A Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 2006. júniusi 95. ülésszakán elfogadott, a munkaviszonyról szóló 198. sz. ILO-ajánlás.

[13] Európai Szakszervezetek Szövetsége (ESZSZ)

[14] Az EPSCO Tanács várhatóan 2007. december 5-én fogadja el a rugalmas biztonságra vonatkozó következtetéseit. Az ECOFIN Tanács már 2007. október 9-én elfogadta az erre vonatkozó következtetéseket.

[15] Amelyet az informális háromoldalú csúcstalálkozón 2007. október 18-án mutattak be.

[16] Lásd a Bizottság "A be nem jelentett munka elleni küzdelem fokozása" című 2007. október 24-i közleményét, COM(2007)xxx