52007DC0394

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 10.7.2007

COM(2007) 394 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

a társaságok számára biztosított egyszerűsített üzleti környezetről a társasági jog, a számvitel és a könyvvizsgálat területén

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

a társaságok számára biztosított egyszerűsített üzleti környezetről a társasági jog, a számvitel és a könyvvizsgálat területén

Az Európai Tanács 2007. március 8-9-i ülése hangsúlyozta, hogy az adminisztratív terhek csökkentése fontos az európai gazdaság fellendítéséhez, különösen azon lehetséges előnyök miatt, amelyeket ez a kis- és középvállalkozások számára biztosíthat. Kiemelte, hogy az Európai Unió és a tagállamok erős együttes erőfeszítése szükséges az adminisztratív terhek EU-n belüli csökkentéséhez.[1]

A Bizottság a naprakésszé tett 2. egyszerűsítési program[2], az adminisztratív költségek felmérése és az adminisztratív terhek csökkentése[3] főbb elemeinek 2006. november 14-én történő elfogadásával vázolta ennek megvalósítását. Ezeket a dokumentumokat a 2007. január 24-én elfogadott cselekvési program[4] egészítette ki. Mindkét program nyomatékosítja a kézzelfogható gazdasági előnyök létrehozásának szükségességét.

E kezdeményezésen belül az európai társasági jog, a számvitel és a könyvvizsgálat prioritásokként kerültek meghatározásra. A néhány tagállam által végrehajtott első elemzések azt mutatták, hogy az EU-s szabályok által okozott költségek e területeken különösen magasak.[5] Ezzel párhuzamosan a Bizottság megkezdte a társasági jogi és a számviteli szabályokból adódó adminisztratív terheinek felmérését az egész Európai Unióban, amint a 2006 novemberében meghirdetésre került.[6] [7] Az EU joganyag széles körű felülvizsgálata e területeken nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az európai vállalkozások hatékonyabban versenyezhessenek a nagyon versenyképes globális környezetben.

Ez a gyakorlat hozzájárul a Bizottság által a 2006. májusi polgári napirend[8] részeként kezdeményezett egységes piac folyamatban lévő felülvizsgálatához. Ez különösen támogatja a jól szabályozott Európára irányuló munkát, amely magában foglalja annak kritikai értékelését, hogy a hatályos jogszabályok hogyan javíthatók, és hogyan csökkenthetők az adminisztratív terhek.

1. MIÉRT KELL EGYSZERűSÍTENI AZ EURÓPAI TÁRSASÁGI JOGOT?

Mint a közös piac megvalósításának központi elemei, a társasági jog és a számvitel a jogi szabályozás azon első területei között voltak, amelyek európai szinten harmonizálásra kerültek. Az könyvvizsgálat területe hamarosan következett (a 80-as évek elejéről származó, a kötelező könyvvizsgálatról szóló Nyolcadik Irányelv első változatával).[9] Azóta a vonatkozó irányelveket és rendeleteket több alkalommal módosították az új fejleményekhez való adaptálásuk céljából.[10] E módosítások egy része újabb keletű és még szükséges némi idő, amíg a hatásaik mérhetők és meghatározhatók lesznek. Azonban e modernizáló intézkedések egyike sem érinti az érintett irányelvek hatályát vagy alapvető tartalmát. Azok alapvetően változatlanok maradtak az elfogadásuk óta.

Az utóbbi húsz-harminc évben az európai társaságok üzleti környezete nagyon gyorsan változott a gazdaságok globalizálódása és a technika radikális fejlődése miatt. A jogi környezet is fejlődött a számvitel terén érvényes nemzetközi szabályok elfogadásával és az Európai Közösségek Bírósága joggyakorlatának fejlődésével. Az utóbbi években a precedensjog segített tisztázni a Szerződésben foglalt alapvető szabadságok tartalmát, kikövezve az utat az Európai Unión belüli nagyobb vállalati mobilitás előtt.

E fejlődésre figyelemmel szükség van a hatályos EU irányelvek felülvizsgálatára ezek folyamatos érvényességének felmérése céljából. Ennek az értékelésnek figyelembe kell vennie a szabályozás minőségének javítását, a szubszidiaritás és az arányosság elveivel együtt.

2. A TOVÁBBI ÚT

Alapvetően két választási lehetőség van arra vonatkozóan, hogy hogyan kell továbbhaladni a főként egy tagállamon belüli helyzetekre vonatkozó társasági jog irányelvek terén:

- Az első lehetőség annak a kérdésnek az eldöntése, hogy ma szükség van-e még az összes hatályos irányelvre, vagy az EU joganyagot a társasági jog területén le kell csökkenteni a specifikusan a határokon átnyúló problémákkal foglalkozó jogi aktusokra.

- A második, kevésbé széles körű lehetőség a konkrét, egyedi egyszerűsítési intézkedésekre való összpontosítást jelenti az EU-s társaságok segítése céljából.

A fennmaradó társasági jog joganyag tekintetében, amely a specifikus határon átnyúló problémákkal foglalkoyik, valamint a számvitel és a könyvvizsgálat területén az egyedi egyszerűsítő intézkedések tűnnek a helyes reakciónak. A számvitel és a könyvvizsgálat területén a kis- és középvállalkozások adminisztratív költségeinek csökkentésére kell összpontosítani, amelyek számára ezek a költségek különösen nagyok, miközben az összes vállalkozásnak éreznie kell a társasági jog terén hozott egyszerűsítő intézkedések kedvező hatásait.

Ezzel a közleménnyel a Bizottság közzé kívánja tenni az első nézeteit e tárgyról, és vitát kíván indítani a tagállamok, az Európai Parlament és az érdekelt felek bevonásával azon intézkedések azonosítása céljából a társasági jog, a számvitel és a könyvvizsgálat területén, amelyek a legalkalmasabbak arra, hogy az európai társaságok ne csak a belső piachoz alkalmazkodjanak, hanem globális szinten is versenyképesebbek legyenek. A cél egy politikai konszenzus kiépítése a következő lépésekről úgy, hogy 2008 elejére megfelelő jogszabály- javaslatok kerülhessenek benyújtásra.

Az érintett felek észrevételeket fűzhetnek a felvetett kérdésekhez és az e dokumentumban és a mellékleteiben szereplő javaslatokhoz. Ezenkívül az érintettek benyújthatnak további javaslatokat más egyszerűsítő intézkedésekre.

Ennek a gyakorlatnak azon, az Európai Tanács 2007. március 8-9-i ülésén is hangsúlyozott, az egyetértésen kell alapulnia, hogy bármilyen egyszerűsítési intézkedés az EU szintjén csak akkor lehet hatékony, ha a meghozott intézkedéseket a tagállamok nemzeti szinten teljes mértékben támogatják, és ha a tagállamok kihasználják azokat a lehetőségeket, amelyek már ma is megvannak az uniós jogszabályokban EU-n belül a társaságok terheinek megkönnyítésére. Csak egy egyesült stratégia teszi lehetővé a társaságok számára azt, hogy élvezzék az üzleti környezet javításából származó előnyöket.

3. MENNYI SZABÁLYOZÁSRA VAN SZÜKSÉGE EURÓPÁNAK A TÁRSASÁGI JOG TERÜLETÉN?

3.1. Az EU-s társasági jog általános megközelítése

A társasági jog területén ma a társaságok megnövekedett mobilitása, nem csak EU-s, hanem nemzetközi szinten is, rugalmas választ igényel egy folyamatosan változó környezetben. Ezeket a változásokat csak akkor lehet kezelni, ha a tagállamok képesek gyorsan reagálni az új fejleményekre. Ebben a helyzetben egy merev, harmonizált európai keret néha inkább az innováció akadályának tűnik, mint a belső piac előnyének. Továbbá a társaságok versenyképessége a tevékenységükkel közvetlenül vagy közvetve kapcsolatos adminisztratív költségek szintjétől is függ. E költségek némelyike az EU szabályokból következik. Fel kell tenni a kérdést, hogy vajon az e szabályokból származó előnyök ellensúlyozzák-e a velük kapcsolatos költségeket.

Ugyanakkor a harmonizálásnak pozitív hatásai is vannak a társaságok versenyképességére. A harmonizáció előny a határon átnyúló piacok számára és tisztázhatja az érintett két vagy több nemzeti jogrendszer közötti viszonyt. Ez növeli a jogbiztonságot is. Ugyanez vonatkozik a minimális átláthatósági szabályok meghatározására a harmadik feleknek az olyan veszélyek elleni védelme érdekében, amelyeket a társaságok fokozott mobilitása okozhat a számukra. Ebben az esetben a közös szabályok biztosítják a bizalom azon alapját, amely a belső piac működéséhez szükséges.

A helyzet azonban eltérő lehet a harmadik, a hatodik, a második és a tizenkettedik társasági jog irányelvek esetében. Ezek az irányelvek főként a nemzeti helyzetekre összpontosítanak és nem céljuk specifikus határokon átnyúló problémák megoldása.

3.1.1. 1. választási lehetőség: a határokon átnyúló problémákra való összpontosítás

A harmadik és a hatodik társasági jog irányelvek szabályozzák az egy tagállamon belüli részvénytársaságok egyesülését és szétválását. Amikor évtizedekkel ezelőtt ezeket a szabályokat elfogadták, azok szerepet játszottak a társaságok számára új lehetőségek megnyitásában és a belső piac fejlesztésében. Ma e szabályok garantálják a részvénytársaságok részvényeseinek és hitelezőinek minimális védelmi szintjét az egész Európai Unióban.

Azonban ezek az irányelvek nem biztosítanak teljes harmonizációt, nem alakítanak ki egységes játékteret; ehelyett néhány szabály továbbra is eltérő a tagállamok között. Ugyanakkor az EU jog minimális követelményeinek létezése megakadályozza a tagállamokat a nemzeti törvényeiknek a változó igényekhez való igazításában. Ez ahhoz a kérdéshez vezet, hogy vajon az ezen irányelvekből származó előnyök igazolják-e azokat a korlátokat, amelyeket a társaságok számára állítanak.

Hasonló meggondolások érvényesek a második társasági jog irányelvre is, amely a részvénytársaságok tőkéjével foglalkozik. Az irányelv tőkevédelmi rendszere régóta vita tárgyát képezi, így legalább e rendszer felülvizsgálatát meg kell fontolni a társaságok számára való nagyobb rugalmasság biztosítása céljából a részvényeseik számára történő osztalékfizetés területén.[11] Egyes tagállamokban a második társasági jog irányelv hatályán kívül eső új nemzeti társasági formákat hoztak létre annak a rugalmasságnak a biztosítására, amely hiányzik az irányelvből, nevezetesen a minimális tőke előírások tekintetében.

A tizenkettedik irányelv alapjában engedélyező jellegű, mivel zártkörű társaságok létrehozását tette lehetővé az egyének számára azokban a tagállamokban, ahol az irányelv átvétele előtt ilyen típusú társaság létrehozásához egynél több tag volt szükséges.

Ugyanakkor azonban az irányelv több minimális követelményt határoz meg az ilyen társaságok belső eljárásai esetében. A kérdés az, hogy vajon az ilyen korlátozásokat EU-s szinten kell-e meghatározni.

Ezekben az esetekben a Bizottság úgy véli, hogy az EU szabályok eltörlése és a rugalmasság megnövelése oly módon, hogy a tagállamok határozzák meg a vonatozó területek feltételeit, életképes választási lehetőség. Valójában a Bizottság úgy véli, hogy ez a megközelítés illeszkedne legjobban a szabályozás minősége javításának alapelveihez és ahhoz az igényhez, hogy az EU-t el kell látni egy a 21. századnak megfelelő társasági jog joganyaggal.

A Bizottság felkéri az érintett feleket, hogy fejtsék ki a nézeteiket arról, hogy vajon

- a harmadik és hatodik irányelvben foglalt belföldi egyesülési és szétválási szabályokat;

- a részvénytársaságok tőkéjére vonatkozó szabályokat vagy legalább a második irányelvnek a tőke fenntartási rendszerre vonatkozó szabályait; és/vagy

- a tizenkettedik irányelv egyszemélyes részvénytársaságokra vonatozó szabályait

teljesen vagy részben hatályon kívül kell-e helyezni.

Ha a szabályok eltörlését nem tekintik megfelelő megoldásnak, akkor szolgáljanak magyarázattal arra, hogy melyek az előnyei e szabályok EU szinten történő megtartásának, és hogy ezek az előnyök miért ellensúlyozzák a szabályokból eredő költségeket.

3.1.2. 2. választási lehetőség: Inkább elvi alapú, kevésbé részletes szabályozás

A fent említett irányelvek teljes hatályon kívül helyezése egyeseknek túl messzire menőnek tűnhet. Ebben az esetben legalább a harmadik, a hatodik és valószínűleg a második társasági jog irányelv egyes részeit egyszerűsíteni kell. Jelen formájukban ezek az irányelvek olyan részletességű szabályokat tartalmaznak, amelyek kis rugalmasságot hagynak a tagállamoknak a vonatkozó nemzeti rendszereik elfogadásakor a társaságok és az érintett felek fejlődő igényeihez.

A harmadik és a hatodik irányelv első egyszerűsítési javaslatait[12] a Bizottság 2007. március 7-én terjesztette elő az adminisztratív terhek csökkentésére irányuló bizottsági cselekvési tervben lévő egyik intézkedésként, és ezt az Európai Tanács 2007. március 8-9-én jóváhagyta.[13]

E módosításon kívül azonban van még néhány érdemi változtatás, amelyeket meg kell vitatni. Különösen a harmadik és a hatodik irányelvben szereplő jelentési követelmények tűnnek túlzottnak a mai perspektívából.

A problémákat e választási lehetőség keretein belül kezelő részletes javaslatok a 2. mellékletben találhatók meg. Ezenkívül a második irányelvet egyszerűsítő intézkedéseket lehet javasolni, amint a jelenleg készülő tanulmány[14] a Bizottság részéről kiértékelésre kerül.

A Bizottság felkéri az érintett feleket, hogy fejtsék ki nézeteiket a 2. mellékletben ismertetett javaslatokról.

Ha a javasolt intézkedések valamelyikét nem tartják megfelelőnek, akkor szolgáljanak magyarázattal azokról az előnyökről, amelyek a szabályok változatlanul hagyásával járnak.

3.2. A társasági jog további egyszerűsítése

Amint az fentebb kifejtésre került, a korábbi szakaszban kitűzötteken felül további lépések szükségesek a társasági jogi joganyag egyéb részeinek egyszerűsítése céljából.

Ez mindenek előtt az első és a tizenegyedik társasági jog irányelvre vonatkozik. A társaságokra vonatkozó információ közzétételének irányelvek által előírt módjai nem használnak ki minden lehetőséget, amit a mai technika lehetővé tesz.

Az első társasági jog irányelv előírásai szerint bizonyos információt, amit rögzíteni kell a tagállamok kereskedelmi nyilvántartásaiba, közzé kell tenni nemzeti hivatalos lapokban is. A legtöbb esetben ez a közzététel szükségtelen további költségeket jelent a társaságok számára. Ezeket a költségeket a jövőben el lehet kerülni, figyelembe véve azt, hogy manapság az összes információ online elérhető az elektronikus kereskedelmi nyilvántartásokban.

A fióktelepek esetében a tizenegyedik társasági jog irányelv speciális nyilvánosságra hozatali követelményeket határoz meg. Ezek az előírások szintén jelentős költségeket okoznak számos társaság számára a kötelezettséggel kapcsolatos fordításra és hitelesítésre vonatkozó nemzeti szabályok miatt. Erőfeszítéseket kell tenni e költségek minimálisra csökkentése érdekében azon formális előírások korlátozásával, amelyeket ezzel összefüggésben a tagállamok szabhatnak ki a társaságokra.

Az e célt szolgáló javaslatok a 3. mellékletben találhatók. A melléklet továbbá tartalmaz egy javaslatot az európai részvénytársaság statútumának az Európai Bíróság jelenlegi joggyakorlatához való hozzáigazítására, amely az e közleményben javasolt modernizációs és egyszerűsítési intézkedések során hajtható végre.

A Bizottság felkéri az érintett feleket, hogy fejtsék ki nézeteiket a 3. mellékletben ismertetett javaslatokról.

Ha a javasolt intézkedések valamelyikét nem tartják megfelelőnek, akkor szolgáljanak magyarázattal azokról az előnyökről, amelyek a szabályok változatlanul hagyásával járnak.

4. AZ ÜZLETI TEVÉKENYSÉG EGYSZERűSÍTÉSE A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK SZÁMÁRA A SZÁMVITEL ÉS A KÖNYVVIZSGÁLAT TERÜLETÉN

A számvitel és a könyvvizsgálat területén a kis- és középvállalkozások húzhatnak hasznot az irányelvek további egyszerűsítéséből.

A negyedik, a hetedik és a nyolcadik irányelvvel a harmonizált számviteli és könyvvizsgálati előírások jelentősen javították a pénzügyi jelentések és a könyvvizsgálat minőségét az EU-ban. Míg ezen irányelvek révén az EU-n belüli számviteli és könyvvizsgálati minőség fenntartására és javítására kitűzött általános célt fenn kell tartani, ezen irányelvek hatályos előírásai adminisztratív munkát okoznak, amit a társaságok, különösen a kis- és középvállalkozások, mint szükségtelenül megterhelő munkát kritizálnak.

A kis- és középvállalkozások adminisztratív terhének sikeres csökkentésével azonban mind EU, mind pedig nemzeti szinten foglalkozni kell. Döntő fontosságú az eltérő célú jelentések (mint például adó, statisztika, szociális biztonság, foglalkoztatási jelentés) tagállami szintű egyesítése, ezáltal csökkentve a különböző számviteli és jelentési rendszerek fenntartásának teljes terhét. Ez elősegítheti az olyan elektronikus jelentési formátumok alkalmazását is, mint amilyen az XBRL.

A kis- és középvállalkozások jelenlegi egyszerűsítési projektje egybeesik egy a kis- és középvállalkozások számára javasolt IFRS (nemzetközi pénzügyi beszámolási szabvány) expozíció tervezetének a Nemzetközi Számviteli Standardok Testülete (IASB) által történő közzétételével. Az első elemzést követően a Bizottságnak azonban az a véleménye, hogy a kis- és középvállalkozások számvitelével kapcsolatos jelenlegi IASB munka nem biztosíthat elégséges összetevőket az európai kis- és középvállalkozások életének egyszerűsítéséhez.

A Bizottság e helyett több más olyan intézkedést azonosított, amelyek érzékelhető egyszerűsítéshez vezethetnek a kis- és középvállalkozások számára.

Az első ezzel kapcsolatos intézkedés a „mikrovállalkozások” mentesítése a számviteli irányelvek alkalmazása alól. E legkisebb társaságok számára különösen nagy az éves pénzügyi mérlegek elkészítésével kapcsolatos teher. Ugyanakkor nincs e társaságok mérlegei iránt széles körű igény. A számviteli irányelvek alóli mentességgel a tagállamokra maradna annak meghatározása, hogy a mikrovállalkozásoknak milyen szabályokat kellene betartaniuk. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni azt, hogy a „mikrovállalkozás” kategóriát már több tagállamban bevezették.

Ezért a Bizottság felkéri az érintett feleket, hogy fejtsék ki a nézeteiket arról, hogy egyetértenek-e a mikrovállalkozások mentesítésével a negyedik irányelv hatálya alól, valamint a mikrovállalkozások alábbi lehetséges meghatározásával:

- tíznél kevesebb alkalmazott

- 500.000 euró alatti mérlegfőösszeg, és

- 1.000.000 euró alatti forgalom.

Ezenkívül a Bizottság a következő kis- és középvállalkozásokat segítő egyszerűsítő intézkedéseket javasolja:

- A határértékeket átlépő kis- és középvállalkozások esetében az átmeneti időszak két évről öt évre növelése. A kezdő szakaszban lévő társaságok számára különösen előnyös a hosszabb átmeneti időszak, mielőtt a részletesebb mérlegeket kell készíteni;

- A kisvállalkozások mentesítése a mérlegeik közzétételének kötelezettsége alól;

- Bizonyos középvállalkozások számára annak lehetővé tétele, hogy jelenleg csak kisvállalkozások számára elérhető mentességekkel éljenek. Ez az intézkedés különösen azokra a társaságokra vonatkozhatnak, amelyek tagi struktúrája olyan, hogy nincsenek különösebb külső felhasználói igények és korlátlan felelősségű társaságok.

További intézkedések hozhatók a kis- és középvállalkozások rendszeres adaptálási eljárására vonatkozóan a konszolidációs előírások területén, a halasztott adók számvitelére és bizonyos közzétételi előírások megszüntetésére vonatkozóan.

Az e célt szolgáló javaslatok részletei a 4. mellékletben találhatók.

A Bizottság felkéri az érintett feleket, hogy fejtsék ki a nézeteiket a 4. mellékletben benyújtott javaslatokról.

Ha a javasolt intézkedések valamelyikét nem tartják megfelelőnek, akkor szolgáljanak magyarázattal azokról az előnyökről, amelyek a szabályok változatlanul hagyásával járnak.

5. A KÖVETKEZő LÉPÉSEK

A Bizottság felkéri a tagállamokat, az Európai Parlamentet és a többi érintett felet arra, hogy terjesszék elő az ebben a közleményben[15] foglalt javaslatokra vonatkozó véleményüket abból a célból, hogy széles körű konszenzus alakulhasson ki a kitűzendő változtatásokkal kapcsolatban. Az egyszerűsítési feladat időkerete tekintetében a hozzászólásokat 2007. október közepéig lehet megküldeni.

E közlemény nyomon követése és a kapott válaszok alapján a Bizottság elkészít majd egy teljes és átfogó hatáselemzéseket, amely figyelembe veszi a jelenleg folyamatban lévő adminisztratív költség felmérés eredményeit is. Ezeknek a hatáselemzéseknek az eredményétől függően a Bizottság 2008 elején jogalkotási javaslatokat kíván benyújtani a közlemény által érintett területeken.

1. MELLÉKLET

Első irányelv: A Tanács 1968. március 9-i 68/151/EGK első irányelve az egész Közösségre kiterjedő egységes biztosítékok kialakítása érdekében a tagállamok által a társasági tagok és harmadik személyek érdekei védelmében a Szerződés 58. cikkének (2) bekezdése szerinti társaságoknak előírt biztosítékok összehangolásáról (HL L 65., 1968.3.14., 8. o. ; legutóbb a meghatározott jogi formájú társaságokra vonatkozó nyilvánossági követelmények tekintetében a 68/151/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló 2003. július 15-i 2003/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosította (HL L 221., 2003.9.4.,13. o.))

Második irányelv: A Tanács 1976. december 13-i 77/91/EGK második irányelve a biztosítékok egyenértékűvé tétele céljából a részvénytársaságok alapításának, valamint ezek tőkéje fenntartásának és módosításának tekintetében a tagállamok által a társasági tagok és harmadik személyek érdekei védelmében a Szerződés 58. cikkének (2) bekezdése szerinti társaságoknak előírt biztosítékok összehangolásáról (HL L 26., 1977.1.31., 1. o.) , legutóbb a 2006. szeptember 6-i 2006/68/EK irányelv módosította (HL L 264., 2006.9.25., 32. o.))

Harmadik irányelv: A Tanács 1978. október 9-i 78/855/EGK harmadik irányelve a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján a részvénytársaságok egyesüléséről (HL L 295., 1978.10.20., 36. o.)

Negyedik irányelv: A Tanács 1978. július 25-i 78/660/EGK negyedik irányelve a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolójáról (HL L 222., 1978.8.14, 11. o.); legutóbb az Európai Parlament és a Tanács 2006. június 14-i 2006/46/EK irányelve módosította , ( HL L 224., 2006.8.16., 1. o.)

Hatodik irányelv: A Tanács 1982. december 17-i 82/891/EGK hatodik irányelve a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján a részvénytársaságok szétválásáról (HL L 378., 1982.12.31., 47. o.)

Hetedik irányelv: A Tanács 1983. június 13-i 83/349/EGK hetedik irányelve a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján az összevont (konszolidált) éves beszámolóról (HL L 193., 1983.7.18; legutóbb az Európai Parlament és a Tanács 2006. június 14-i 2006/46/EK irányelve módosította , ( HL L 224., 2006.8.16., 1. o.) )

Nyolcadik irányelv: Az Európai Parlament és a Tanács 2006. május 17-i 2006/43/EK irányelve az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról, a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 84/253/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről ( HL L 157., 2006.6.9., 87. o. )

Tizedik irányelv: Az Európai Parlament és a Tanács 2005. október 26-i 2005/56/EK irányelve a tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló egyesüléséről (HL L 310., 2005.11.25., 1. o.)

Tizenegyedik irányelv: A Tanács 1989. december 21-i 89/666/EGK tizenegyedik irányelve a valamely tagállam jogának hatálya alá tartozó meghatározott jogi formájú társaságoknak egy másik tagállamban létesített fióktelepeire vonatkozó bejelentési és közzétételi követelményeiről (HL L 395., 1989.12.30., 36. o.)

Tizenkettedik irányelv: A Tanács 1989. december 21-i 89/667/EGK tizenkettedik társasági jogi irányelve az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságokról (HL L 395., 1989.12.30., 40. o.)

Vételi ajánlat irányelv: Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 21-i 2004/25/EK irányelve a nyilvános vételi ajánlatról (HL L 142., 2004.4.30., 12. o.)

Az Európai részvénytársaság statútum: A Tanács 2001. október 8-i 2157/2001/EK rendelete az európai részvénytársaság (SE) statútumáról (HL L 294., 2001.11.10., 1. o.)

IAS rendelet: Az Európai Parlament és a Tanács 2002. július 19-i 1606/2002/EK rendelete a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról (HL L 243., 2002.9.11., 1. o.)

2. MELLÉKLET

A harmadik és a hatodik társasági jog irányelvekre vonatkozó egyedi egyszerűsítő intézkedések (a közlemény 3.1.2. szakasza)

1. A HARMADIK ÉS A HATODIK TÁRSASÁGI JOG IRÁNYELVEK SZERINTI JELENTÉSI KÖTELEZETTSÉGEK

A harmadik és a hatodik társasági jog irányelvek szerint a társaságokra az egyesülésre vagy szétválásra készüléssel kapcsolatban számos jelentési kötelezettség vonatkozik. Emiatt a résztvevő társaságok ügyvezető testületei kötelesek elkészíteni egy részletes írásos beszámoló , amely elmagyarázza a művelet feltételeinek tervezetét és meghatározza azok jogi és gazdasági alapját[16]. Továbbá egy független szakértő jelentése szükséges különösen annak felméréséhez, hogy a javasolt részvény cserearány tisztességes és ésszerű-e[17]. Ezenkívül egy közbenső mérleget kell készíteni, ha az utolsó pénzügyi év az egyesülés vagy a szétválás tervezett határideje előtt több mint hat hónappal fejeződött be[18]. Végül szétválás esetén mind egy a második társasági jog irányelv szerinti szakértői jelentést, mind pedig egy a szétválás tervezett feltételeiről szóló jelentést el kell készíteni, a hatodik irányelv rendelkezései csak azt engedik meg, hogy a tagállamok előírhassák, hogy mindkét jelentést ugyanaz a szakértő készíthesse el[19]; az egyik jelentési előírás alóli mentesség sem biztosítható.

Az utóbbi előírás tipikus példája az adminisztratív tehernek. Egy modern üzleti környezetben a lehetséges mértékig el kell kerülni a kettős jelentést, mivel ez további költségeket generál a társaságok számára a részvényesek és a hitelezők számára biztosított valódi hozzáadott érték nélkül. A három másik előírás szintén nagyon terhesnek mutatkozik és, az EU szinten való megjelenése folytán, nagyon kis teret hagy rugalmasságnak. Az egyesülési és a szétválási folyamatok kevésbé terhessé tétele céljából megfelelőnek tűnik annak lehetővé tétele, hogy a tagállamok határozzanak arról, hogy több teret kívánnak-e hagyni az igazgatók felelősségének, esetleg egy közgyűlés által hozott specifikus döntés alapján, vagy előírják a vonatkozó pénzügyi információk minden alkalommal történő megadását. Úgy tűnik nincs arra ok, hogy EU szinten meghatározásra kerüljön a két megoldás valamelyikének világos preferenciája. Továbbá az újabb keletű modernizációs intézkedések minden előnyének kihasználása céljából a részvénycsere arány felmérésére vonatkozó mechanizmusoknak figyelembe kell venniük a 2006-ban a második társasági jog irányelvbe bevezetett rugalmasságot, figyelemmel a természetbeni hozzájárulás értékelésének vonatkozó esetére[20].

2. A RÉSZVÉNYESEK ÉS A HITELEZőK VÉDELME A HARMADIK ÉS A HATODIK TÁRSASÁGI JOG IRÁNYELV SZERINT

A második irányelvet módosító 2006/68/EK irányelv modernizálta a tőkeleszállítás esetében alkalmazandó hitelezővédelmi szabályt[21]. A leszállításról szóló határozat közzétételét megelőzően követeléssel rendelkező hitelezők védelmére szolgáló eljárás részletesebben lett szabályozva. Az is tisztázásra került, hogy ezeknek a hitelezőknek, ha biztosítékot igényelnek, akkor hitelt érdemlően bizonyítaniuk kell azt, hogy a tőkeleszállítás veszélyezteti a követeléseiket. Az első lépésnek a harmadik és a hatodik irányelv szerinti hitelező védelmi szabályok modernizálásához az ezen irányelvek vonatkozó előírásainak[22] ezzel az új rendszerrel való összehangolásának kell lennie.

A kérdés azonban az, hogy vajon helyénvaló-e a felvásárló vállalatot alávetni általánosságban ugyanazon eljárásnak, mint a felvásárolt vállalatot, bár vannak olyan esetek, amikor egy egyesülésnek a felvásárló vállalat részvényeseire és a hitelezőire gyakorolt hatása nem különbözik a szokásos kereskedelmi tranzakcióktól.

Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni azt, hogy a második irányelv előírásai is védik a részvényesek érdekeit. Az egyesülések gyakran megkövetelik a tőkeemelést, ami a második irányelv 29. cikke (1) bekezdése révén elővásárlási jog biztosításához vezet a korábbi részvényesek számára. Ugyanakkor a második irányelv 19. cikke korlátozza a tőkeemelés nélküli tulajdonszerzés által történő egyesülések körét. A hitelezőket más előírások védik, amint az fentebb ismertetésre került.

Olyan körülmények között, amikor a részvényesek és a hitelezők továbbra is jogosultak legalább egy hónappal a felvásárolt vállalatok közgyűlése előtt megvizsgálni a vonatkozó dokumentumokat, mérlegelni kell annak lehetőségét, hogy a tagállamokra lehetne hagyni annak meghatározását, hogy vajon egyáltalán szükséges-e, és mely esetekben szükséges a felvásároló vállalat közgyűlésének hozzájárulása. Ennek a rugalmasságnak azonban legalább a teljes mértékben tulajdonolt leányvállalatok vagyonának átadásának esetében és egy olyan leányvállalat átvétele esetében meg kell lennie, amely anyavállalata a részvények 90 %-át birtokolja, amelyre már ma is speciális szabályok vonatkoznak (a harmadik irányelv 24. és 25. cikkei).

3. MELLÉKLET

A társasági jog további egyszerűsítési intézkedései (a közlemény 3.2 szakasza)

1. AZ ELSő ÉS A TIZENEGYEDIK TÁRSASÁGI JOG IRÁNYELVEK SZERINTI KÖZZÉTÉTELI KÖTELEZETTSÉGEK

Különösen az első társasági jog irányelv írja elő a társaságok számára a tagállamok kereskedelemi nyilvántartásába bevezetendő bizonyos információnak nemzeti hivatalos lapokban való közzétételét is. A legtöbb esetben ez a közzététel további költségeket ró a vállalatokra.

2007 januárja óta a tagállamoknak biztosítaniuk kell a társaságok számára a dokumentumaik és adataik elektronikus úton történő megküldésének lehetőségét (első irányelv, 3. cikk 2. bekezdés). Ez az információ az elektronikus nyilvántartások révén elérhető harmadik felek számára az összes tagállamban és az Európai Üzleti Nyilvántartás elősegíti a nemzeti nyilvántartásokhoz való további hozzáférést. A regisztrált adatok nemzeti hivatalos lapban történő közzétételi kötelezettsége ennélfogva feleslegessé válik, annál is inkább, mert a hivatalos lapok gyakran nem adják meg az összes információt, csak hivatkozást tartalmaznak a nyilvántartásra. A hivatalos lapok e funkciója könnyen helyettesíthető a nyilvántartás egy egyszerű szolgáltatásával, amely információt biztosít a nyilvántartás legutóbbi változásairól.

Annak lehetővé tétele céljából, hogy a vállalatok költséget takaríthassanak meg, az első irányelv 3. cikkének (4) bekezdésében lévő, a nemzeti hivatalos lapban történő közzétételre vonatkozó előírást ennélfogva el kell törölni. Továbbá a tagállamok számára nem szabad megengedni a 3. cikk (2) bekezdése szerinti közzétételen felül a nemzeti hivatalos lapban való közzététel megkövetelését olyan mértékig, hogy ez a közzététel további költségeket okozzon a vállalatok számára.

A tizenegyedik társasági jog irányelv a fióktelepek részére külön meghatároz speciális közzétételi előírásokat.

Ezek az előírások dupla költséget okoznak a vállalatok számára: a vállalatoknak biztosítaniuk kell bizonyos dokumentumoknak a fióktelep székhelyéül szolgáló tagállam helyi nyelvére való lefordítását, és nyilvántartásba kell vetetniük ezeket a dokumentumokat és adataikat a fióktelepre vonatkozó adatokkal együtt a fióktelep nyilvántartásában. A tagállamoknak a hiteles fordítás részleteit meghatározó nemzeti előírásai gyakran további túlzott követelményeket támasztanak (közjegyzői hitelesítést stb.), amelyek tovább növelik a költségeket.

E költségek elfogadható szintre csökkentése céljából elengedhetetlen az, hogy a fióktelep székhelyének tagállama elfogadja az egy másik tagállamban készített hiteles fordítást. Ennek a kötelezettségnek legalább akkor érvényesnek kell lennie, amikor a kiadott hitelesítést az adott másik tagállam igazságügyi vagy közigazgatási hatóságai elfogadták. A tizenegyedik irányelv 4. cikkét emiatt ennek megfelelően kell adaptálni.

Van azonban további tere az egyszerűsítésnek a fióktelepek alapításának terén. Az elektronikus nyilvántartások egész Európában való létezése lehetővé teszi azt, hogy a nyilvántartások kommunikáljanak egymással. Az úgynevezett BRITE projektnek , amely közös, többnyelvű illesztő felületet biztosít a regiszterekhez az Európai Üzleti Nyilvántartás (EBR) formájában való hozzáféréshez, az a célja, hogy lehetővé tegye az európai polgároknak és vállalatoknak e technológia összes előnyének kihasználását. A Bizottság továbbra is ösztönzi ezt a munkát abból a célból, hogy kikövezze az utat a tizenegyedik irányelv jövőbeni felülvizsgálatához, ami lehetővé tenné egy fióktelepnek a valamelyik másik tagállamban történő alapításával kapcsolatos adminisztratív terhek csökkentését, különösen lehetőséget biztosítva a fióktelep részletes adatainak azon tagállamban való benyújtására, ahol az anyavállalat regisztrálva van.[23]

2. AZ EURÓPAI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG BEJEGYZETT IRODÁJA

Legkésőbb 2009-ben a Bizottság benyújt egy az európai részvénytársaság statútumról szóló jelentést a statútum[24] 69. cikke szerint. A statútum, és különösen a 69. cikkben felsorolt ügyek általános átvizsgálása, csak e jelentés alapján tűnik reálisnak.

Az SE statútum 7. cikke azonban többek között előírja azt, hogy az SE bejegyzett irodájának ugyanabban a tagállamban kell lennie, mint ahol a központi irodája van, és lehetővé teszi a tagállam számára ezenkívül azt is, hogy a területén bejegyzett SE köteles legyen a központi irodáját és a bejegyzett irodájának azonos helyen elhelyezni.

Figyelemmel az Európai Bíróság joggyakorlatára, például a C-208/00 ügyben hozott ítéletre ("Überseering", a 2002. november 5-i ítélet), megfontolható az SE statútum 7. cikkének módosítása.

4. MELLÉKLET

Egyszerűsítési intézkedések a kis- és középvállalkozások számára a számvitel és a könyvvizsgálat terén (a közlemény 4. szakasza)

E melléklet célja részletesebben körvonalazni és leírni azt, hogy melyek azok az egyedi intézkedések, és a kis- és középvállalkozások miként húzhatnak hasznot ezekből. Az intézkedések az alábbi sorrendben kerülnek ismertetésre:

1. A „mikrovállalkozások” bevezetése

2. Határértékek a kis- és középvállalkozások számára

3. A közzétételi követelmények enyhítése a kisvállalkozások esetében

4. A mentességek kiterjesztése a különösebb külső haszonélvező nélküli középvállalkozásokra

5. Egyszerűsítés az összes társaság számára

1. A „MIKROVÁLLALKOZÁSOK” BEVEZETÉSE

A legkisebb társaságokat szolgáló jelentős egyszerűsítés ösztönzése céljából a Bizottság úgy véli, hogy a negyedik irányelvbe be kell vezetni a „mikrovállalkozás” kategóriát. Ezt a kategóriát számos tagállamban már bevezették.

Inspirációt kell venni a 2003. évi bizottsági ajánlás[25] meghatározásából, amely úgy definiálta a mikrovállalkozást, mint kevesebb, mint tíz alkalmazottat foglalkoztató, két millió euró forgalommal rendelkező és két millió eurónál kisebb mérlegfőösszegű vállalkozást. A tágállamokkal folytatott korábbi konzultációk azonban azt jelezték, hogy a Bizottság 2003. májusi ajánlásában lévő határértékek túl magasak számviteli és könyvvizsgálati célból. Az ajánlásban a kis- és középvállalkozások számára meghatározott határértékek sokkal magasabbak a negyedik irányelvben meghatározottaknál és e mentességek teljes kihasználása miatt kis híján ennek az irányelvnek a hatályon kívül helyezéséhez vezethetnek a kisvállalkozások esetében. Ez az eredmény nem tűnik kívánatosnak, mivel számos kisvállalkozás számára harmonizált számviteli előírások szükségesek a határon átnyúló beruházások és vállalati tevékenységek esetében is.

A mikrovállalkozások negyedik irányelvben foglalt meghatározásának ennélfogva alacsonyabb határértékeken kell alapulnia, mint ami a 2003. évi ajánlásban szerepel. A Bizottság konzultálni szeretne a mikrovállalkozások alábbi kísérleti meghatározásáról:

- kevesebb, mint tíz alkalmazott,

- 500.000 eurónál kisebb mérlegfőösszeg, és

- 1.000.000 eurónál kisebb forgalom.

A tagállamok számára lehetővé kell tenni az ilyen mikrovállalkozások teljes kizárását a számviteli irányelvek hatálya alól, és mentességet lehetne biztosítani a mikrovállalkozások számára az irányelvnek a kötelező könyvvizsgálatra vonatkozó előírásai alól. Ennélfogva a nemzeti hatóságok lehetővé tehetik a mikrovállalkozásoknak egyszerűbb számviteli keret alkalmazását nemzeti szinten (jellemzően a nemzeti követelmények írják elő az adóbevalláshoz szükséges számvitelt) úgy, hogy a negyedik irányelv módosítása a mikrovállalkozások adminisztratív terheinek jelentős csökkenéséhez vezethessen.

2. A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK HATÁRÉRTÉKEINEK ÁTLÉPÉSE

Jelenleg egy kisvállalkozásra már alkalmazni kell a középvállalkozás számviteli és könyvvizsgálati követelményeit, ha a kisvállalkozás két egymást követő évben átlépi a határértéket. A negyedik irányelv 12. cikkében foglalt két éves időszak azonban rosszul illeszkedik a kis- és középvállalkozások aktuális gazdasági ciklusaihoz. Egy kisvállalkozásnak gyakran több mint két évbe telik az üzletvitele növekedésének konszolidálása. Annak az esélye, hogy egy sikeres társaság állandóan átlépje a határértékeket, öt év után sokkal nagyobb. Mégis, amennyiben egy társaság átlépi a határértéket és bármilyen okból (pl. gazdasági nehézségek, a jog által előírt magasabb határértékek stb.) ismét visszaesik a határérték alá, akkor az irányelv előírja (az ismét kis) vállalkozás számára legalább két évre a középvállalkozásra érvényes előírások alkalmazását. A nagyobb rugalmasság, mely által a határértékeket átlépő vállalkozások számára biztosított ötéves időszak és a határértékek átlépését megszüntető vállalkozások számára biztosított egy éves időszak bizonyára csökkentené a jelenlegi két éves szabály által bevezetett igazgatási terhet.

A számviteli irányelvek „kisvállalkozásokat” és „középvállalkozásokat” határoznak meg, ha a vállalkozás az alábbi három kritériumból kettőnek megfelel (a 2006/46/EK irányelv módosításai utáni határértékek):

„Kisvállalkozás” (a 11. cikk vállalkozásai) | „Középvállalkozás” (a 27. cikk vállalkozásai) |

Forgalom | 8 800 000 EUR | 35 000 000 EUR |

Mérlegfőösszeg (azaz összes vagyon) | 4 400 000 EUR | 17 500 000 EUR |

Az alkalmazottak száma | 50 | 250 |

A határértékeket a fent említett irányelv nemrégiben 20 %-kal megemelte. Ez lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy legkésőbb 2008 közepéig a kis- és középvállalkozások számára lehetőséget adjanak további előnyökre szert tenni a mentességek révén történő egyszerűsítésből.

A határértékek elfogadási eljárását azonban egyszerűsíteni kell. Jelenleg az 53. cikk előírja azt, hogy a Tanács az, aki a Bizottság javaslatára elfogadja a határértékeket; az Európai Parlament nincs bevonva az eljárásba. Ezenkívül az 52. cikk szerint felállításra kerül egy kapcsolattartó bizottság. A jövőre nézve meg lehet fontolni azt, hogy a határértékek megállapítását a Bizottságra hagyják, amelyet az IAS rendelet szerint felállított Számviteli Szabályozó Bizottság támogat az új jogszabályi eljárás keretében, a Tanács és az Európai Parlament felülvizsgálati jogának fenntartásával. Egy ilyen új eljárás lehetővé tenné a határértékek zökkenőmentesebb és gyorsabb adaptálását is a Tanács által történő némileg terhes elfogadással összehasonlítva.

3. A KISVÁLLALKOZÁSOK MENTESÍTÉSE A KÖZZÉTÉTELI KÖVETELMÉNYEK ALÓL

A kisvállalkozásokra vonatkozó közzétételi követelmények jelentős adminisztratív terhet jelentenek. A Bizottság emiatt e kategória esetében javasolja ezeknek a követelményeknek az eltörlését. A kisvállalkozások esetében kevésbé fontos a pénzügyi mérlegek közzététele, mivel ezeket csak korlátozott számú érintett fél használja fel, mint például a hitelintézetek és szállítók, amelyeknek lehetőségük van a pénzügyi információ beszerzésére közvetlenül a vállalkozástól. Emiatt a kisvállalkozások teljes mentesítése a közzétételi követelmények alól jelentős előnyt jelentene e társaságok számára jelentős negatív hatás nélkül.

4. A MENTESSÉGEK KITERJESZTÉSE A KONKRÉT KÜLSő HASZONÉLVEZő NÉLKÜLI TÁRSASÁGOKRA

Kevesebb követelmény szükséges azon társaságok esetében, amelyek pénzügyi jelentéseinek nincs nagyszámú külső felhasználója. Ennélfogva e társaságok adminisztratív terheinek csökkentése céljából a Bizottság javasolja egy kockázati alapú megközelítés elfogadását. Ez lehetővé tenné az alábbi középvállalkozások számára a kisvállalkozások esetében alkalmazandó rendszer használatát:

- Olyan társaságok, ahol a vezetők egyben a tulajdonosok: például az ügyvezető a fő részvényes vagy tag (feltéve hogy más tag nem rendelkezik több mint 5 %-kal).

- A negyedik irányelv 1. cikkének második albekezdése és a 47. cikk (1a) bekezdése hatáskörébe tartozó korlátlan felelősségű vállalatok.

5. EGYSZERűSÍTÉS AZ ÖSSZES TÁRSASÁG SZÁMÁRA

Konszolidáció

A negyedik irányelv 57. cikke lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy bizonyos körülmények esetén egyes csoportok leányvállalatainak ne kelljen könyvvizsgáló által ellenőrzött mérleget benyújtaniuk. Az 57. cikk teljes alkalmazását ösztönözni kell, különösen ha ezek a leányvállalatok kis- vagy közepes méretűek. A mentességnek a kisvállalkozások esetében kötelezőnek kellene lennie. A tagállamok számára biztosított további lehetőségként meg kell vizsgálni, hogy mentesíthessék-e a középvállalkozásokat ebben a helyzetben a kötelező könyvvizsgálat végrehajtása alól. Ennek fő oka az, hogy az irányelv 27. cikkének a) pontja a kötelező könyvvizsgálatról bevezeti a vállalatcsoport könyvvizsgálójának a felelősségét.

További egyszerűsítés valósítható meg a 1606/2002 IAS rendelet és a hetedik irányelv közötti kapcsolat tisztázása révén. Tisztázni kell azt, hogy vajon az anyagi jelentőség nélküli leányvállalatokkal rendelkező anyavállalatok (a hetedik irányelv 13. cikke) az IAS rendelet hatálya alá tartoznak-e és emiatt kell-e készíteniük IFRS pénzügyi mérleget. Jelentős egyszerűsítés lehetne a konszolidációs követelményeknek vagy IFRS pénzügyi mérlegek benyújtási követelményeinek megszüntetése azon esetekben, amikor csak egyetlen ilyen leányvállalat van. Ezenkívül a személyes holdingok (ahol a csoport fő tulajdonosa egy természetes személy) konszolidált éves beszámoló benyújtási követelménye megterhelő és megszüntethető.

A halasztott adó könyvelése

A készítőktől kapott visszajelzés megerősíti azt, hogy a halasztott adók könyvelése (a negyedik irányelv 43. cikkének (1) bekezdése 11) pontja) általánosságban rendkívül terhes a társaságok számára. Ezenkívül a készítők és a használók, pl. hitelintézetek és minősítő ügynökségek megerősítették azt, hogy a halasztott adóra vonatkozó információt (akár a mérlegben bevallott, akár a megjegyzések között megemlítve) gyakran nem tekintik lényeges inputnak a meghozandó döntésekhez. Ha az elkészítők és a felhasználók egyetértenek ezen információ lényegtelen voltában, akkor a Bizottság e követelmény eltörlésével javasolja a kis- és középvállalkozások adminisztratív terheinek jelentős csökkentését.

Közzétételek

A számviteli irányelvek nagyszámú közzétételi követelményt tartalmaznak. A követelmények száma az irányelvek módosításakor minden alkalommal nőtt. E közzétételi követelmények felhalmozódása különösen terhesnek tekinthető a kis- és középvállalkozások számára, bár ezeket a terheket a mérlegek felhasználói számára való fontossághoz kell mérni. A kisvállalkozások számára egyszerűsített közzétételek benyújtása révén már léteznek jelentős mentességek.

A Bizottságot mindez arra ösztönözte, hogy további lehetőségek keressen bizonyos követelmények eltörlésére. Az első elemzés azt jelzi, hogy az alábbi közzétételek eltörlését lehet fontolóra venni:

- Az alapítási költségek magyarázatának közzététele (34. cikk (2) bekezdés),

- A nettó árbevétel, tevékenységi csoportok és földrajzi piacok szerinti részletezésének közzététele (43. cikk (1) bekezdés 8) pont).[pic][pic][pic]

[1] A Brüsszeli Európai Tanács Elnökségi Következtetései - dok. 7224/07, 1. köv.

[2] A Bizottság Közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – „Az Európai Unión belül a szabályozás minősége javításának stratégiai felülvizsgálata” (COM(2006)689 végleges, HL C 78., 2007.4.11., 9. o.)

[3] A Bizottság 2006.11.14-i munkadokumentuma – „Az adminisztratív költségek mérése és az adminisztratív terhek csökkentése az Európai Unióban” (COM(2006)691 végleges)

[4] A Bizottság Közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának „Az adminisztratív terhek csökkentésérnek cselekvési programja az Európai Unióban”, (COM(2007)23 végleges, még nem került kihirdetésre a Hivatalos Lapban)

[5] Lásd a COM(2006)689 dokumentumot

[6] Lásd a Bizottság 2006. november 14-i munkadokumentumát – „ Az elért eredményekről szóló első jelentés a szabályozási környezet egyszerűsítésére vonatkozó stratégiáról ” COM(2006)690 végleges, 12. oldal: „ A társasági jog tekintetében a Bizottság ez év vége előtt átfogó kezdeményezést tervez útjára indítani a társasági jog körébe tartozó irányelvekből eredő adminisztratív költségek felmérése céljából, hogy a tagállamokkal és az érdekeltekkel közösen megállapíthassa e költségek csökkentésének lehetséges mértékét. E program eredményét 2007 második felében egy közleményben ismertetik.”

[7] Ez a felmérés jelenleg külső szakértők segítségével kerül végrehajtásra. E feladat eredményei felhasználásra kerülnek azon hatástanulmányokhoz, amelyek az e tárgyban benyújtott jövőbeni jogalkotási javaslatokhoz társulnak majd.

[8] 2007 márciusában benyújtásra került az Európai Bizottságnak az első előzetes jelentés (A Bizottság Közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Egységes piac a polgárok számára – Időközi jelentés az Európai Tanács 2007-es ülésére (COM(2007)60 végleges, még nem került kihirdetésre a Hivatalos Lapban))

[9] A társasági jog, a számvitel ás a könyvvizsgálat területeire vonatkozó fő intézkedések az 1. mellékletben találhatók meg.

[10] A belső piaci jogszabályok egyszerűsítése (SLIM) negyedik fázisával összefüggésben az első és a második társasági jog irányelvek kerültek modernizálásra, továbbá a negyedik és a hetedik irányelvek kerültek módosításra, a határokon átnyúló egyesítésről szóló tizedik társasági jog irányelv és a részvényesek szavazati jogának gyakorlására vonatkozó irányelv kerültek elfogadásra. A számvitel és a könyvvizsgálat területén a nemzetközi harmonizációban elért szint hozzájárult olyan új szabályok elfogadásához, amelyek lehetővé teszik az éves pénzügyi mérlegek átláthatóságát és növelik azok megbízhatóságát. A bejegyzett vállalatok esetében az IAS rendelet emiatt megköveteli a Nemzetközi Pénzügyi Jelentési Szabályok (IFRS) alkalmazását az összevont éves beszámolók esetében. Ezen kívül 2006-ban elfogadásra került egy a kötelező könyvvizsgálatról szóló új irányelv is.

[11] A második társasági jog irányelv tőke fenntartási rendszerének alternatívájára vonatkozó készülő tanulmány, amelyet a Bizottság 2006 szeptemberében adott ki, további információt biztosít, amely elősegíti majd ennek az ügynek a megítélését.

[12] Javaslat: az Európai Parlament és a Tanács irányelve a részvénytársaságok egyesüléséről szóló 78/855/EGK tanácsi irányelvnek és a részvénytársaságok szétválásáról szóló 82/891/EGK tanácsi irányelvnek a független szakértő által egyesülés vagy szétválás alkalmával készítendő független szakértői jelentésre vonatkozó követelmény tekintetében történő módosításáról (COM(2007)91, még nem került kihirdetésre a Hivatalos Lapban)

[13] A brüsszeli Európai Tanács elnökségi következtetései - dok. 7224/07, 1. köv.

[14] Lásd a 11. lábjegyzetet

[15] Ez a közlemény elérhető a következő címen is: http://ec.europa.eu/internal_market/company/simplification/index_en.htm

[16] A 78/855/EGK irányelv 9. cikke, a 82/891/EGK irányelv 7. cikke

[17] A 78/855/EGK irányelv 10. cikke, a 82/891/EGK irányelv 8. cikke

[18] A 78/855/EGK 11. cikkének (1) bekezdése (c) pontja, a 82/891/EGK 9. cikkének (1) bekezdése (c) pontja

[19] A 82/891/EGK irányelv 8. cikkének (3) bekezdése

[20] Lásd a 77/91/EK irányelv 10a. cikkét, bevezette a 2006/68/EK irányelv 1. cikkének (2) bekezdése

[21] A 77/91/EK irányelv 32. cikke, amint azt a 2006/68/EK irányelv 1. cikkének (9) bekezdése módosította

[22] A 78/855/EGK irányelv 13. cikke és a 82/891/EGK irányelv 12. cikke

[23] Ezt követően ugyanazok az alapelvek lesznek érvényesek egy Európai Gazdasági Egyesülés (EGE) csoportos létrehozásának nyilvántartásba vételére egy az EGE hivatalos székhelyén kívüli másik tagállamban (az EGÉ-ről szóló tanácsi rendelet 10. cikke (A Tanács 1985. július 25-i 2137/85/EGK rendelete az Európai Gazdasági Egyesülésről (EGE) ( HL L 124., 1990.5.15., 52. o. )).

[24] A Tanács 2001. október 8-i 2157/2001/EK rendelete az európai részvénytársaság (SE) statútumáról ( HL L 294., 2001.11.10., 1. o.)

[25] A Bizottság 2003. május 6-i C(2003)1422 ajánlása a mikro-, kis- és középvállalkozások fogalmának meghatározásáról (HL L 124., 2003.5.20., 36. o.)