52007DC0136

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 28.3.2007

COM(2007) 136 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

A nemkívánatos járulékos fogások csökkentésére és a visszadobás gyakorlatának megszüntetésére irányuló politika az európai vizeken folytatott halászat vonatkozásában

{SEC(2007) 380}{SEC(2007) 381}

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

A nemkívánatos járulékos fogások csökkentésére és a visszadobás gyakorlatának megszüntetésére irányuló politika az európai vizeken folytatott halászat vonatkozásában

1. KÖZÖSSÉGI KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁS A VISSZADOBÁSOK MEGSZÜNTETÉSÉRE

A halak visszadobása – azaz a nemkívánatos járulékos fogásként kihalászott, elpusztult egyedek visszadobása a tengerbe – komoly gondot jelent az európai vizeken folytatott halászat számára; olyan problémát, amelynek megoldását a Bizottság véleménye szerint kiemelt elsőbbséggel kell kezelni. E közlemény célja egy olyan politikai irányvonal kialakítása, amely az európai vizeken folytatott halászat során előforduló nemkívánatos járulékos fogások csökkentését és a visszadobás gyakorlatának fokozatos megszüntetését eredményezi.

A halak visszadobására vonatkozó új politika a nemkívánatos járulékos fogások elkerülését elősegítő gyakorlat és technológia előmozdításával fogja csökkenteni a nemkívánatos járulékos fogások számát. Az e politika céljainak megvalósításáraa érdekében alkalmazott legfontosabb eszköz egyrészt a visszadobási tilalom fokozatos bevezetése – amelynek értelmében valamennyi úszós halfajt és rákfélét partra kell rakodni –, másrészt a szelektív halászeszközök használatának előmozdítására, a halászati területek váltott használatának kötelezettségére és valós idejű területlezárások bevezetésére vonatkozó kiegészítő intézkedések meghatározása.

A politika végrehajtási alapelve a következő: a kirakodások helyett inkább azt kell szabályozni, hogy mi kerüljön a hálóba. A politika lényege egy olyan gazdálkodási rendszer kialakítása, amelynek keretében nem a meghatározott technikai megoldásokra vonatkozó szabályozás betartására, inkább különleges célkitűzések (például a tevékenységek következményeinek maximális elfogadható határértéke) követésére és betartására koncentrálnak. Egy ilyen eredményorientált gazdálkodási rendszerben a gazdaságilag és a gyakorlatban megvalósítható, illetve a kívánt eredmények elérését elősegítő technikai megoldások meghatározásáról az ágazatban érdekeltek szabadon dönthetnek. Ez jelentős megközelítésbeli váltást jelent a közös halászati politika végrehajtásában.

A Bizottság 2002-ben elfogadott, e témával foglalkozó egyik közleményében[1] a közös halászati politika egyik legfontosabb jövőbeli célkitűzéseként a a visszadobás gyakorlatának azeurópai halászatban történő visszaszorítását határozta meg. A Tanács 2003. április 3-án elfogadott következtetéseiben felkérte a Bizottságot, hogy dolgozza ki a probléma megoldásának lehetséges módjait, és hogy támogassa a halászati ágazattal együttműködésben szervezett, a visszadobás gyakorlatának visszaszorítását célzó kísérleti programok végrehajtását. Noha néhány program megvalósul, és hozott ia jó eredményeket, ezek a legtöbb halászati tevékenységre semmiféle hatássalt nem voltak, és általában a járulékos fogásokra gyakorolt hatásuk is elhanyagolhatónak tekinthető.

E közlemény megbeszélések tárgyát képező kérdéseket vet fel, és meghatározza a nemkívánatos járulékos fogások csökkentésére és a visszadobás gyakorlatának fokozatos megszüntetésére vonatkozó politikai megközelítés körvonalait. További háttérinformációk a közleményhez csatolt bizottsági személyzeti munkadokumentumban találhatók[2].

2. A VISSZADOBÁS GYAKORLATÁNAK KÖVETKEZMÉNYEI, OKAI ÉS MÉRTÉKE

A FAO meghatározása szerint a visszadobott hal „a fogásban található állati eredetű összes szerves anyag azon része, amelyet valamilyen okból a tengerbe visszadobnak vagy oda ürítenek”. Ez nem vonatkozik a növényi anyagokra, és a halászati hulladékokra, például a belsőségekre. A visszadobott hal lehet elpusztult vagy élő egyed is”[3]. A visszadobott halak között lehetnek olyan kereskedelmi forgalomban értékesíthető faj egyedei is, amelyek – piaci meggondolásokból, kvótakorlátozás miatt, vagy azért, mert nem érik el a legkisebb kirakodható méret vonatkozásában előírt határértéket, nem rakodnak partra. E meghatározás szerint a visszadobott halak között lehet bármely egyéb, véletlenszerűen fogott élőlény is, például a halászat során nem célzott úszós halak, rákfélék, puhatestűek, tengeri emlősök és tengeri madarak.

A nemkívánatos járulékos fogás ejtésésének, illetve az így fogott zsákmány visszadobásának számos negatív következménye lehet. A nemkívánatos fogásokkal társadalmi források vesznek kárba. A célzott fajok fiatal egyedeinek kifogása azt eredményezi, hogy a jövőben az adott faj tekintetében csökkennek a fogási lehetőségek, és megfogyatkozik a faj ívásra képes biomasszája, mivel a kifogott fiatal egyedek hiányozni fognak a következő ívási időszakokban. A célzott fajok kifejlett egyedeinek visszadobása az adott állomány ívásra képes biomasszájában okoz veszteségeket, és azonnali csökkenést eredményez. A halászat során nem célzott halak, rákfélék, tengeri madarak vagy tengeri emlősök kifogása és visszadobása elkerülhető negatív következményekkel jár a tengeri ökoszisztémában, mivel károsan befolyásolja az ökoszisztéma működését és biológiai sokféleségét anélkül, hogy abból a társadalom számára haszon származna. Egyes tengeri élőlények – például egyes cápa- és rájafajok – a halászattal szemben igen sérülékenyek, amelynek következtében az adott állomány létszáma még akkor is nagyon alacsony szintre csökkenhet, ha csak nemkívánatos járulékos fogásként halásszák ki őket. Ezen fajok esetében akár néhány egyed véletlenszerű elpusztítása is kritikus lehet a biológiai sokféleség szempontjából. A nemkívánatos járulékos fogások tengerbe történő visszajuttatása nem jelent megoldást a problémára, mivel a legtöbb halfaj és rákféle a kifogás és a visszadobás során elpusztul, vagy olyan sérüléseket szenved, hogy túlélési esélye minimálisra csökken.

Gazdasági megfontolások és/vagy néhány meglévő rendelkezés ösztönzi a kihalászott tengeri élőlényeket visszadobását a tengerbe.

A visszadobást számos halászat esetében erős gazdasági ösztönzők indokolják a kirakodott fogás értékének maximalizálása, az úgynevezett „felértékelés”érdekében, különösen olyan esetekben, amikor a piaci árat méret és minőség szerint határozzák meg, vagy amikor nagyon eltérő piaci értékű fajokat fognak ki vegyesen. Néhány élőlény értéke lehet alacsony, vagy kifejezetten értéktelen, mivel nincs piaca. Még ha egyes fajoknak van is piaca, jelentős gazdasági veszteségekhez vezethet az, ha a fedélzeti tárolóhelyiséget valamennyi forgalomba hozható kifogott élőlény kezelésére és tárolására használják, miközben előnyben részesíthették volna a magas piaci értékű tengeri élőlények raktározását.

Néhány jelenleg alkalmazott szabályozási eszköz is kétségtelenül ösztönzőleg hat a visszadobás gyakorlatára. A vegyes halászatokban az első számű gazdálkodási eszközként használt TAC-rendszer adott esetben eredményezheti a fogások visszadobását, ha olyan fajba tartozó halat fognak ki, amely tekintetében már túllépték az engedélyezett kvótát, viszont más fajok tekintetében még maradt felhasználható kvóta. A legkisebb kirakodható méret alkalmazása is ösztönzőleg hathat a halak visszadobására, különösen vegyes halászat esetében, ahol a kifejlett egyedek tekintetében különböző méretét fajokat halásznak egyidejűleg.

Az adatgyűjtésről szóló rendelet alapján az európai vizeken folytatott halászat során előforduló visszadobásokra vonatkozó adatokat 2002 óta rendeszeresen gyűjtik. A halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottság (HTMGB) a 2003 és 2005 közötti időszakra vonatkozó adatok alapján előzetes jelentést[4] készített a visszadobások mértékéről. A mélytengeri fajokra halászó különböző tipikus halászatok esetében a visszadobások aránya 20% és 60% között mozog. A Balti-tengeren folytatott tőkehalhalászat esetében a visszadobások aránya a becslések szerint alacsony. Az Északi-tengeren a merevítőrudas zsákhálóval végzett halászat esetén a visszadobások becsült aránya a fogás 40–60%-át teszi ki, fenéken vontatott zsákhálóval folytatott halászat esetén ez az arány 40% körül mozog. A Brit-szigetektől nyugatra eső területen a fenékvonóhálós halászat során a fogás 20–40%-át dobják vissza. Az Atlanti-óceán legdélebbre eső közösségi vizein a tükör- és kopoltyúhálóval fogott zsákmány kevesebb mint 20%-át, fenékvonóháló esetében a zsákmány 30–60%-át dobják vissza. A rendelkezésre álló adatok nem fedik le valamennyi halászati tevékenységet és fajt, néhány esetben az adatok nem reprezentatívak. A HTMGB ezért nem képes meghatározni az európai vizeken folytatott különféle halászati tevékenységek során előforduló visszadobások teljes abszolút mennyiségét. A korábbi vizsgálatok alapján elvégzett becslések[5] szerint az 1990-es években az Északi-tengeren a visszadobott halak mennyisége 500 000 és 880 000 tonna közé tehető, amelynek legnagyobb része a merevítőrudas zsákhálóval folytatott nyelvhal-halászatból, a norvéghomárra irányuló vonóhálós halászatból és – néhány évben – a marénafélék vonóhálós halászatából származik.

3. INTÉZKEDÉSEK A VISSZADOBÁSI TILALOM FOKOZATOS BEVEZETÉSÉRE ÉS A NEMKÍVÁNATOS JÁRULÉKOS FOGÁSOK CSÖKKENTÉSÉRE

Norvégiában, Izlandon, Kanadában és Új-Zélandon a nemkívánatos járulékos fogások csökkentésére olyan politikát vezettek be, amely többek között visszadobási tilalmat alkalmaz a kereskedelmi forgalomba hozható fajok tekintetében. Ezen esetekből elsősorban azon halászatokra vonatkozóan vonható le következtetés, amelyek során lehetséges, hogy egyetlen fajt vegyenek célba, és amelyek esetében nem állnak fenn a fajok vegyes halászatából származó komplikációk. A Közösség területén néhány halászati tevékenység alkalmas egyetlen faj célzott halászatára, amelyekben fel lehet használni a nemzetközi tapasztalatokat. A Közösség területén azonban sok olyan tengerfenéki halászati tevékenységet folytatnak, amelyek során egyidejűleg több fajra halásznak, és amelyek esetében ezek a tapasztalatok közvetlenül nem használhatók fel.

Az európai vizeken folytatott halászat során előforduló nemkívánatos járulékos fogások csökkentéséhez és a visszadobás gyakorlatának megszüntetéséhez ezért több eszköz együttes alkalmazására van szükség.

A fogások visszadobására vonatkozó új politika a visszadobás gyakorlatának megszüntetését célozza Ezt a célt a közösségi vizeken folytatott halászati tevékenységek tekintetében egyenként tervezik megvalósítani olyan egyedi tervek alapján, amelyek keretében visszadobási tilalmakat és a járulékos fogások csökkentésére vonatkozó egyéb kiegészítő intézkedéseket határoznak meg. Ezzel egyidejűleg a Közösség támogatja a regionális halászati irányítószervezetek azon kezdeményezéseit, amelyek a visszadobás gyakorlatának megszüntetését célozzák.

A tilalom valamennyi úszós hal és rákféle visszadobására vonatkozik. A tilalom alól mentesség olyan esetben adható, ha egyértelműen bizonyítottá válik, hogy egy adott halászati tevékenység során visszadobott meghatározott faj túlélése hosszú távon biztosított.

Felül kell vizsgálni azokat a meglévő gazdálkodási intézkedéseket, amelyek a vegyes halászatok esetében jelenleg ösztönözőleg hathatnak a visszadobási gyakorlat tekintetében, és alkalmazásukat oly módon kell módosítani, hogy annak eredményeképp csökkenjen vagy szűnjön meg ez az ösztönző hatás. A teljes kifogható mennyiség vegyes halászatokban való használata az erőkifejtés ellenőrzésére vonatkozó kiegészítő intézkedések alkalmazása nélkül nem eredményezi azon fajok fogásának csökkentését, amelyek tekintetében az adott hajó kimerítette kvótáját, egészen addíg, amíg van olyan faj, amely tekintetében még rendelkezik kvótával. A teljes kifogható mennyiség használata mellett ezért olyan intézkedéseket kell életbe léptetni, amelyek lehetővé teszik, hogy az erőkifejtés ne lépje túl az előírt határértéket, ami biztosítja, hogy az adott halászati tevékenységet befejezik, ha az adott hajó már csak néhány halászható faj tekintetében rendelkezik kvótával. Ezen túlmenően a vegyes halászatok esetében szükség lehet olyan mechanizmusok kiépítésére, amelyek bizonyos mértékű rugalmasságot biztosítanak és lehetővé teszik a kvóták átadását.

A legkisebb kirakodható méret miatt a hajók visszadobják a mérten aluli halakat. A valamennyi kifogott hal kirakodására vonatkozó követelmény bevezetésével a fiatal egyedeket védeni lehet a célzott halászattal szemben azáltal, hogy az emberi fogyasztás céljából forgalomba hozható legkisebb méret meghatározásával nem az ilyen halak kirakodását, hanem forgalomba hozatalát teszik jogszabályellenessé.

A közös halászati politika más meglévő eszközeit és kiegészítő intézkedéseit is fel lehet használni a nemkívánatos járulékos fogások csökkentésére és a visszadobás gyakorlatának megszüntetésére. Ilyen eszköz például a szelektív halászeszközök kifejlsztésének és használatának támogatása, a valós idejű területlezásárok alkalmazása, a halászati területek közötti váltott rendszer kötelezővé tétele, a kvóták rugalmassága, a nemkívánatos járulékos fogásokra kivetett díjak bevezetése és a nemkívánatos járulékos fogások kisajátítása.

A visszadobási tilalom a leghatékonyabb ösztönző eszköz arra vonatkozóan, hogy az ágazat lépéseket tegyen a nemkívánatos járulékos fogások csökkentése érdekében. A visszadobási tilalom költségessé teszi a nemkívánatos járulékos fogásokat és így olyan technológiák és gyakorlatok kidolgozását ösztönzi, amelyek révén csökkenthető a nemkívánatos járulékos halfogás. A visszadobási tilalom és az olyan kiegészítő intézkedések együttes alkalmazása, mint a valós idejű területlezásárok és a halászati területek váltott rendszerben történő kötelező használata, erősen ösztönzi a járulékos fogások elkerülésére tett erőfeszítéseket, és egyben a járulékos fogások elkerülésének módjáról szóló iránymutatások készítését.

Technikai intézkedések hosszú sora helyett olyan megközelítést kell alkalmazni, amely a halászati műveletek által gyakorolt hatások maximális elfogadható értékét veszi alapul. E politika célja, hogy a halászat során szükségtelenül elpusztított tengeri élőlények tekintetében csökkenteni lehessen a halászati tevékenységek negatív következményeit. A forgalomba nem hozható, fiatal vagy kvótán felül fogott élőlények esetében elfogadható járulékos fogás maximális értékét minden egyes halászati tevékenység esetében külön-külön határozzák meg. A határértékeket eleinte a jelenlegi helyzethez viszonyított csökkentés alapján határozzák meg, később fokozatosan tovább csökkentik a járulékos fogások elkerülését elősegítő technológiai fejlesztések ösztönzése és halászati gyakorlatok elfogadása érdekében.

A kezdeményezés vezérelve tehát a visszadobás gyakorlatának fokozatos megszüntetése és a nemkívánatos járulékos fogások jelentős mértékű csökkentése egy olyan gazdálkodási rendszer keretében, amely az eredményre és nem az eszközökre koncentrál. Ez jelentős megközelítésbeli váltást jelent az európai halászati gazdálkodásban. E megközelítés keretében a halászeszközökre vonatkozó átfogó mikrogazdálkodási előírások és halászati gyakorlatok helyett olyan elvárásokat határoznak meg, amelyek teljesítésében az ágazati irányítókra bízzák az általuk a halászati gyakorlat és gazdasági feltételek szempontjából legmegfelelőbbnek vélt eszközök megválasztását. A megközelítés tehát nagymértékben fog támaszkodni az iparág kezdeményezéseire a technikai intézkedések meghatározása és a végrehajtással kapcsolatos más kérdésekben megoldása érdekében.

A teljes kifogott halmennyiség kötelező kirakodásának bevezetése eredményeképpen elfőrordulhat, hogy kvótán felüli halmennyiséget, vagy a forgalomba hozatalhoz előírt méreten aluli halakat rakodnak partra. El kell dönteni, hogy ezeket a kirakodott járulékos fogásokat le kell-e vonni a kvótából, vagy hogy a kvótarendszert kell-e úgy módosítani, hogy az a járulékos fogásokat is magában foglalja. Arról is döntést kell hozni, mihez lehet kezdeni e járulékos fogásokkal: a hagyományos piaci csatornákon, emberi fogyasztásra szánt termékként értékesítsék (amennyiben a halak elérik a forgalombahozatalhoz szükséges méretet), hallisztté, olajjá, vagy más kiegészítő termékké történő feldolgozás után kerüljenek-e a piacra. El kell dönteni továbbá, hogy az értékesítésből származó bevétel egy részét a visszadobásokat tiltó intézkedések végrehajtásából fakadó, az közigazgatási hatóságokat vagy magukat a halászokat terhelő új kiadások fedezésére kell-e fordítani, és ha igen, hogyan.

4. MEGFIGYELÉS ÉS ELLENőRZÉS

A visszadobás gyakorlatát erős gazdasági tényezők ösztönzik, ezért várható, hogy halak visszadobására a járulékos fogások csökkentésére irányuló, visszadobási tilalmat is magában foglaló politika bevezetését követően is sor kerül azokon a területeken, ahol a végrehajtás akadozik, vagy ahol a jogi következmények nincsenek arányban a visszadobásokból eredő azonnali gazdasági előnyökkel. A Bizottság számára a szabályok betartatásának ellenőrzése ezért a politika végrehajtása szempontjából elsődleges fontosságú. A Bizottság a járulékos fogásokra vonatkozóan olyan gazdálkodási intézkedésekre tesz majd javaslatot, amelyek megfelelő rendszerek kiépítésével ellenőrizhetők és egyben költséghatékony megoldást jelentenek. A visszadobás nehezen fedezhető fel, illetve – ha már megtörtént – nehezen dolumentálható. Jogos tehát azon észrevétel, hogy a visszadobási tilalom betartásának ellenőrzése és valamennyi jogellenes visszadobás kiküszöbölése sosem lesz lehetséges. Ennek ellenére pozitív eredményeket lehet elérni, ha a halászok kellően nagy hányada változtat a halászati módszerein (ha például több szelektív halászeszközt használnak, vagy elhajóznak azokról a területekről, ahol magas a járulékos fogások kockázata) vagy azért mert tiszteletben tartják a visszadobási tilalmat és/vagy mert a szabályok betartására vonatkozó rendelkezések megfelelő szigorral szankcionálják a jogsértőket.

A megfigyelői programoknak fontos szerepük lesz a végrehajtásban. A megfigyelői rendszer önmagában persze nem jelenti a probléma átfogó megoldását, mivel az ilyen programok költségesek, különösen ha a rendszer keretében sok kis vagy közepes méretű hajót kell ellenőrizni. A visszadobási tilalmat alkalmazó országokban szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a megfigyelői programoknak egy olyan általános ellenőrzési rendszer részét kell képezniük, amely legalább a következő elemeket tartalmazza:

- az egyes hajók által kirakodott fogás szigorú ellenőrzése, valamint a fogásra és a kirakodásokra vonatkozó részletes adatok alapos elemzése, amelyeket összevetnek a fedélzeti megfigyelők által feljegyzett adatokkalal, amennyiben nem lehetséges minden egyes halászhajóra megfigyelőt küldeni;

- elektronikus hajónapló használata, amely lehetővé teszi, hogy a fogások összetételéről szinte valós idejű jelentést készítsenek, különösen egyes területek valós idejű lezárása esetén;

- a halászeszközök felügyelete és ellenőrzése;

- az érintett felek részvételének biztosítása és együttműködés.

Szigorúan ellenőrizni kell a halászhajókról kirakodott, de nem értékesíthető halból (például a forgalomba hozatalra vonatkozóan előírt méreten aluli halból, vagy az engedélyezett kvótán felül fogott halból) álló fogásokat is annak biztosítására, hogy azok ne okozzanak zavarokat a meglévő legális piacokon, illetve hogy azokból nem származzon olyan haszon, amely az adott halászhajó tekintetében nem engedélyezett.

A járulékos fogásoknak a valós idejű területlezárások végrehajtása érdekében történő ellenőrzése és elemzése megköveteli, hogy a hajókról származó adatokat folyamatosan összehasonlítsák és elemezzék, és olyan mechanizmust kell kiépíteni, amelyen keresztül a közösségi hatóságok kommunikálhatnak az érintett tagállammal a területlezárások alkalmazásának szükségességéről.

A kvóták használata tekintetében bevezetett bármilyen rugalmassági tényező esetében olyan mechanizmusokat kell kialakítani, amelyek biztosítják, hogy a rugalmassági tényezőt a Közösség területén azonos módon kezelik.

Figyelemmel kell kísérni a politika célkitűzéseinek megvalósítását. A legfontosabb célkitűzés a tengeri élőlények nem szándékos elpusztításának csökkentése. Ezért olyan tudományos programokat kell indítani, amelyek keretében ellenőrizni lehet az érintett populációk halálozási arányának alakulását.

5. A JÁRULÉKOS FOGÁSOK CSÖKKENTÉSÉRE IRÁNYULÓ POLITIKA TÁRSADALOMRA GYAKOROLT HATÁSAI ÉS A VÁLTOZÁS SZÜKSÉGESSÉGÉNEK TUDATOSÍTÁSA

Az új politikának az egyes halászatok egyedi szerkezetétől és gazdasági helyzetétől, illetve a part menti közösségektől függően igen változó gazdasági és társadalmi következményei lehetnek. Meg kell tehát vizsgálni a halászati tevékenységekre vonatkozó rendelkezések gazdasági és társadalmi hatásait.

A visszadobási tilalom fokozatos bevezetésére irányuló politika rövid távon általában a nettó költségek növekedését és a bevételek csökkenését eredményezheti. A kisebb értékű járulékos fogások kezelése és tárolása költségekkel jár, és alacsonyabb lesz a teljes kirakodásokból származó bevétel. A lezárt területek és a halászati területek váltott rendszerben történő használatára előírt kötelezettség következtében hosszabb utat kell megtenni az egyes halászterületek eléréséhez, amelynek eredményeképp nő a hajózással töltött idő és az üzemanyagköltség. A szelektív halászeszközök kötelező használata rövid távon szintén csökkenti az adott tevékenység megtérülését. Az eddig visszadobott halak kirakodása és kezelése miatt a forgalomba hozatal és az értékesítés szintjén is változások várhatók.

Az új politika hosszú távú gazdasági előnyei többek között a fiatal halakból álló járulékos fogások és a kvótán felül fogott halak számának csökkenése, ami nagyobb és egészségesebb állományok kialakulását eredményezi és ezáltal javítja a halászati lehetőségeket. Mindezeken túlmenően új piacokat lehet kiépíteni azon fogásokból származó halak számára, amelyeket a korábban visszadobtak.

A szabályozás végrehajtását olyan ösztönző intézkedésekkel kell kiegészíteni, amelyek a nemkívánatos járulékos fogások és a visszadobás gyakorlatának elkerülését célozzák.

Ilyen ösztönző intézkedés lehet olyan preferenciális státusz bevezetése, amely kedvező hozzáférést biztosít a halászathoz, amennyiben a halászati naplóban bejegyzett járulélkos fogások mértéke alacsony.

Meg lehet vizsgálni, hogy a technológia és a gyakorlat terén tervezett változtatások mennyiben finanszírozhatók az Európai Halászati Alapból. Pénzügyi támogatás adható az eddig visszadobott halak, különösen az alacsony kereskedelmi értékű vagy nem értékesíthető fajok elkerülhetetlen járulékos fogásának felhasználására vonatkozó alternatív megoldások kidolgozására is. Fontolóra vehető egyolyan fejlett halászati taktika kidolgozásának pénzügyi támogatása is, amely a hajóknak a nemkívánatos járulékos fogások tekintetében nagy kockázatú területekről való értesítését lehetővé tevő információs rendszerre épül.

6. A KÖVETENDő ÚT

E dokumentum alapján 2007 folyamán a tagállamokkal és az érintett felekkel megvitatják a visszadobási tilalom fokozatos bevezetésére és a járulékos fogások csökkentésére irányuló politika végrehajtásának alapelveit. A megbeszélések során meghatározzák a különleges halászati tevékenységek végrehajtásának ütemét és tervét. E terv alapján rendeleteket dolgoznak ki, amelyeket 2008-től kezdődően terjesztenek elő.

A valamennyi közösségi halászati tevékenységre kiterjedő szabályozás fokozatos kialakítása hosszú távú programot képez.

[1] COM(2002) 656. Egyéb közlemények, amelyek környezetvédelmi szempontból közelítik meg a halak visszadobásának problémáját: COM(2002) 186 és COM(2004) 438.

[2] „A nemkívánatos járulékos fogások csökkentésére és a visszadobás gyakorlatának megszüntetésére irányuló politika az európai vizeken folytatott halászat vonatkozásában” című bizottsági közleményhez kapcsolódó háttérinformációk. Bizottsági személyzeti munkadokumentum – SEC(2007) 380.

[3] FAO Fisheries Technical Paper 339 (1994); FAO Fisheries Report 547 (1996); FAO Fisheries Technical Paper 470 (2005)

[4] Discarding by EU fleet. A halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottság jelentése, Bizottsági személyzeti munkadokumentum –http://ec.europa.eu/fisheries/legislation/reports_en.htm.

[5] Összefoglalót lásd: FAO Fisheries Technical Paper 470 (2005)