52007DC0024

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 25.1.2007

COM(2007) 24 végleges

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Zárójelentés a szakismeretekre és mobilitásra vonatkozó bizottsági cselekvési terv (COM(2002) 72 végleges) végrehajtásáról

Bevezetés

E jelentés célja, hogy beszámoljon a Bizottság által 2002 februárjában elfogadott és az Európai Tanács barcelonai ülésén 2002 márciusában jóváhagyott, szakismeretekre és mobilitásra vonatkozó cselekvési terv[1] végrehajtásával kapcsolatos haladásról vagy megtorpanásról. Az eredeti célkitűzések, amelyekhez az előrelépéseket viszonyítják, három célra irányultak:

Először is a foglalkozási mobilitás és a szakismeretek fejlesztésének kiterjesztésére annak biztosításával, hogy az oktatási és képzési rendszerek jobban tükrözzék a munkaerőpiac igényeit. Másodsorban a földrajzi mobilitás elősegítésére az adminisztratív és jogi korlátok megszüntetése, a nyelvi és interkulturális készségek fejlesztése, a képesítések határokon átívelő elismerésének ösztönzése és az EU egészére érvényes bevándorláspolitika által. Végezetül pedig mind a foglalkozási, mind a földrajzi mobilitás ösztönzésére azáltal, hogy a meglévő mobilitási lehetőségekről és az ezzel kapcsolatos uniós támogatási mechanizmusokról tájékoztatást adnak, illetve ezeket az információkat terjesztik, elsősorban egymegállós mobilitási információs weboldal létrehozása, valamint az EURES[2] foglalkoztatási mobilitási portál fejlesztése által.

A cselekvési tervet azért hozták létre, hogy hozzájáruljon a több és jobb munkahely, erősebb társadalmi kohézió és a dinamikus tudásalapú társadalom lisszaboni célkitűzéseinek megvalósításához.

A 2005-2008-ra vonatkozó új integrált gazdasági és foglalkoztatási iránymutatások kiemelkedő szerepet tulajdonítanak a munkaerőpiaci mobilitásnak, és döntő fontosságúnak tekintik a felülvizsgált lisszaboni stratégia sikeréhez. Ennél is nagyobb hangsúlyt fektetnek a mobilitásra azok a tagállami foglalkoztatáspolitikákra vonatkozó iránymutatások, amelyeket a Tanács 2005 júliusában hagyott jóvá. A 20. számú iránymutatás meghatározása szerint a mobilitásnak központi szerepe van abban, hogy az emberek megfelelőbb munkahelyeket találjanak, és felszólít arra, hogy „a szerződések keretében Európa-szerte számolják fel a munkavállalók mobilitásának akadályait”. A 2005 júliusi, a Közösség lisszaboni programjáról szóló bizottsági javaslat hasonlóképpen arra kötelezi a Közösséget, hogy szüntesse meg a munkaerő mobilitásának akadályait, és nyissa meg a munkavállalók számára a páneurópai munkaerőpiacon való elhelyezkedés lehetőségeit[3].

Az oktatás tekintetében a mobilitásnak a kulcskompetenciák fejlesztésén és az európai képesítési keretrendszer kialakításán keresztüli elősegítését az Oktatás és képzés 2010 nevet viselő program döntő fontosságú dimenzióiként ismerték el.

A tagállamok mellett az európai szociális partnerek szintén fontos szerepet játszottak a cselekvési terv végrehajtásában azáltal, hogy a mobilitást a 2002 novemberében elfogadott közös többéves (2003-2005) munkaprogramjuk egyik kulcsprioritásaként jelölték ki.

2004 februárjában a Bizottság elfogadta a szakismeretekről és mobilitásról szóló időközi jelentést[4]. A jelentés megállapításai alapján a zárójelentés értékeli a cselekvési terv négyéves, 2002-2005 között megvalósuló végrehajtási időszakát. Mivel a fellépések egy részét csak nemrég hajtották végre, az intézkedések átfogó hatását csak az elkövetkező hónapokban lehet teljes mértékben felmérni. Az elért haladásról szóló részletes jelentés, valamint a statisztikai adatokat közlő melléklet az EURES foglalkoztatási mobilitási portálon (eures.europa.eu) lesz olvasható.

A várakozások szerint a mobilitás jelentőségének 2006-ban, a munkavállalói mobilitás európai éve során is a figyelem középpontjába kellett kerülnie. Az európai év végén a Bizottság átfogó értékelést ad a program során megvalósult intézkedésekről, és emellett azzal is foglalkozik, hogyan lehet a mobilitás kérdését még inkább előmozdítani a felülvizsgált lisszaboni stratégia kontextusában, 2007-ben pedig konkrét nyomon követési javaslatokat fog e tekintetben előterjeszteni.

A SZAKPOLITIKAI HELYZET MÚLTJA ÉS JELENE

A munkavállalók szabad mozgása az EU / EGT minden polgára[5] számára elismert jog, és a Szerződés egyik alapelve. Más gazdaságokhoz hasonlóan az Európai Unió országaira is egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy megfelelően reagáljanak a globalizáció kihívásaira. E kontextusban a termelékenységben és az innovációs arányban bekövetkezett általános fellendülés és a jól működő európai munkaerőpiac alapvetően fontos az európai gazdaság versenyképességének erősítéséhez és az európai polgárok élet-és munkakörülményeinek javításához.

A kibővült Európai Unió régiói között fennálló egyenlőtlenségek továbbra is nagyok. Léteznek olyan szakismerethiánnyal, kevés szakismerettel és alacsony munkanélküliséggel rendelkező régiók, amelyek határosak szakismeret-fölösleggel és magas munkanélküliséggel küzdő régiókkal. A munkaerőpiaci szakismerethiány a demográfiai változások hatására az elkövetkező években várhatóan nőni fog. A munkaképes korú lakosság aránya várhatóan fokozatosan csökkenni fog, mivel a demográfiai robbanás ( baby boom ) idején született személyek közül sokan nyugdíjba vonulnak, és a munkaerőpiacra lépő fiatalok új generációi csak részben tudják őket helyettesíteni. Ez nagyrészt magyarázatul szolgál arra, hogy a 2004 és 2017 közötti feltételezett mintegy 20 milliós növekedés után 2050-re miért lesz körülbelül 30 millióval kevesebb foglalkoztatott, azaz a teljes időszakra (2004-2050) miért várható csaknem 10 milliós csökkenés[6]. Ezért valószínű, hogy az elkövetkező években megerősödik a szakképzett és mobilis munkavállalók iránti igény. Ez a változás közvetlen hatással van az EU-ba a világ más országaiból érkező munkavállalókra vonatkozó, jelenleg zajló vitára.

E háttér tudatában azt is ki kell emelni, hogy a mobilitás általában mind foglalkozási, mind földrajzi téren alacsony szintű maradt. A foglalkozások közötti mobilitás tekintetében a legújabb számadatok azt jelzik, hogy az EU munkavállalóinak 38 %-a több mint tíz éve nem változtatott munkahelyet[7]. Az ugyanazon munkahelyen tartó foglalkoztatás átlagos időtartama Európában körülbelül 10,6 év, míg az Egyesült Államokban 6,7 év[8].

A földrajzi mobilitásra vonatkozó statisztikai adatokat heterogenitásuk miatt nehezebb felsorakoztatni. A 2005. évi munkaerő-felmérés becslései szerint az EU polgárainak kevesebb mint 2 %-a él és dolgozik másik tagállamban – és ez az arány az elmúlt 30 évben nem változott jelentősen. Ezek az általánosan alacsony mobilitási adatok, amelyek azt jelzik, hogy Európában a „mobilitási kultúra” alapvetően hiányzik, szolgáltatták az egyik okot, amely alapján az Európai Bizottság 2006-ot a munkavállalói mobilitás európai évének jelölte ki.

A MINDENKI SZÁMÁRA NYITOTT ÉS HOZZÁFÉRHETő EURÓPAI MUNKAERőPIAC LÉTREHOZÁSA FELÉ: A SZAKISMERETI ÉS MOBILITÁSI CSELEKVÉSI TERV HOZZÁJÁRULÁSA

A foglalkozási mobilitás és szakismeretek bővítése

A foglalkozási mobilitás tekintetében a haladás felmérésének egyik fő eszköze az volt, hogy a Tanács számos, 2010-re megvalósítandó referenciaértéket fogadott el.

Az iskolázottság szintjének emelése és az iskolát képesítés nélkül elhagyók számának csökkentése célkitűzésével kapcsolatban a 2003 májusában Tanács három európai referenciaértéket fogadott el. Az első azt írja elő, hogy 2010-re az iskolából lemorzsolódók aránya az EU-ban átlagosan ne haladja meg a 10 %-ot. E tekintetben megfigyelhetők az első előrelépések: az EU-25 2002-ben megállapított, 16,6 %-os átlaga 2004-ben 15,6 %-ra[9] csökkent.

A másik két célkitűzés a felsőbb középfokú oktatás helyzetének javítására irányul: 2010-re az EU-ban a 20-24 év közöttiek legalább 85 %-a végezzen a felsőbb középfokú oktatásban (az EU-25 átlagértéke a 2002-es 76,5 %-ról eddig csak kis mértékben, 2004-ben 76,7 %-ra nőtt); az évtized végére pedig az olvasni nem tudó 15 évesek aránya legalább 20 %-kal csökkenjen[10].

A fiatalok a matematika, a természettudományok és a technológia iránti érdeklődése felkeltésének prioritásával kapcsolatban a Tanács 2003 áprilisában különleges referenciaértéket fogadott el, megállapítva, hogy az e területeken végzett tanulók összlétszámának 2010-re legalább 15 %-kal kell nőnie, miközben a nemek közti megfelelőbb egyensúlyi szint felé kell elmozdulnia. Az e téren elért eredmények biztatóak, amit a végzett tanulók számának emelkedése is jelez. A Bizottság a maga részéről számos intézkedést hozott e területen, például a kutatók Európában elnevezésű 2005-ös kezdeményezést, amelynek az volt a célja, hogy tudatosítsa a nyilvánosság számára a kutatók szerepét a társdalomban, több fiatalt csábítson a tudományos pályára, és az EU-t a világ minden tájáról érkező kutatók számára vonzóvá tegye[11]. Az „európai kutatók éjszakája" elnevezésű programot, amelybe számos figyelemfelkeltő tevékenység tartozik, 2005-ben és 2006-ban is megrendezték. Az európai kutatók képzésének támogatása is lendületet kapott a hatodik kutatási és technológiafejlesztési keretprogramban szereplő Marie Curie-cselekvések költségvetésének jelentékeny növelése – a 2000–2006 közötti időszakra 1,58 milliárd EUR, azaz az előző keretprogramhoz viszonyítva csaknem 70 %-os növelés – által. A kutatók európai chartájáról és a kutatók felvételi eljárásának magatartási kódexéről szóló 2005 áprilisi bizottsági ajánlás[12] tanácsi jóváhagyása is támogatta a kutatói pályákat . Mindeddig több mint 100 európai kutatói szervezet kötelezte el magát a charta és a kódex betartása mellett.

A 2002 novemberi koppenhágai nyilatkozat prioritásokat jelölt ki a szakoktatás és szakképzés terén megvalósuló együttműködés erősítéséért a kölcsönös bizalom, az átláthatóság és a képesítések és kompetenciák elismerése – amely a növekvő mobilitás támogatásának és az élethosszig tartó tanulás elősegítésének eszköze – javítása érdekében. Ezeket a prioritásokat az Oktatás és képzés 2010 című munkaprogramba ágyazták bele.

A nem formális, informális és formális tanulás elismerése tekintetében az Európai Tanács 2004 májusában közös elveket fogadott el, és 2004-ben véglegesítették a tagállamok közötti kölcsönös tanulás és tapasztalatcsere alapjául szolgáló európai elismerési jegyzéket[13].

A képesítések átláthatósága és átvitele terén 2005 februárjában létrehozták az Europasst, amely egységes keretbe foglalja a képesítések és kompetenciák átláthatóságát. Az európai internetes portálon és a nemzeti Europass központokon keresztül az Europass hozzáférhetővé teszi az átláthatóságról szóló dokumentumok összehangolt portfólióját a polgárok számára. Az Europass olyan eszközöket ajánl, amelyeket az álláskeresők gyakran használnak, ezért szerepe rokon az EURES foglalkoztatási mobilitási portáléval, és a két eszköz közötti együttműködés kialakítása jelenleg van folyamatban.

Az Európai Tanács 2006 márciusi tavaszi ülésén megfogalmazott felhívásra válaszként nyilvános konzultációt tartottak az európai képesítési keretrendszerrről szóló javaslatról, amely segíteni fogja a nem szabályozott szakmákkal kapcsolatos képesítések és kompetenciák elismerését . Az eszköz közös referenciapontként szolgál az együttműködés akadályainak csökkentése és különböző rendszerekben dolgozó oktatók és képzéssel foglalkozó szolgáltatók közötti, illetve a különböző országok hatóságai közötti kommunikáció javítása érdekében. Ennek következtében javult a képzések átláthatóságának és ávihetőségének helyzete, és lehetővé vált, hogy az egyes polgárok különböző tanulmányi eredményei összehasonlíthatók legyenek, illetve ezáltal elősegítették az élethosszig tartó tanulást és a foglalkozási mobilitást. E területen várhatóan 2007 folyamán fogad el ajánlást a Tanács és a Parlament.

Az európai képesítési keret támogatásához jelenleg a minőségbiztosítás kialakításán dolgoznak – például a szakoktatás és szakképzés közös minőségbiztosítási keretének kidolgozásán –, 2006. szeptember 15-én pedig nyilvános konzultáció kezdődik a szakoktatás és szakképzés európai kreditgyűjtési és átváltási rendszeréről (ECVET).

Az informatikai és kommunikációs technológia területén a Bizottság 2003 márciusában létrehozta az e-készségek európai fórumát [14], melynek célja, hogy elősegítse az összes érdekelt fél közötti párbeszédet az új informatikai és kommunikációs technológiai, valamint e-kereskedelmi ismeretek (e-készségek) fejlesztéséről, valamint az informatikai és kommunikációs technológiai ágazathoz kapcsolódó képesítéseikről . A fórum keretében 2004 szeptemberében összegző jelentést készítettek a következő címmel: " E-készségek Európában: 2010-ig és azon túl" , amely konkrét intézkedéseket nevez meg, és felszólít a több érdekelt felet tömörítő partnerségek előmozdítására és megvalósítására[15]. 2005-ben különösen az európai informatikai és kommunikációs technológiai szakértelem metakeretének kialakítása érdekében sikerült jelentős lépéseket tenni; e keret célja az, hogy az Európai Unión belül jobban megértsék a munkaadók által elvárt informatikai és kommunikációs technológiai gyakorlati jártasságok jellegét és szerkezetét[16]. Általánosabb szinten az e-tanulás programjának a digitális műveltségre irányuló fellépése elsősorban a digitális szakadékkal kapcsolatos kérdéseket vizsgálta. A megújult lisszaboni menetrend keretében az i2010 kezdeményezés a digitális műveltséget az információs társadalom terén a szakpolitikai fellépések egyik kulcsterületének nyilvánította.

Végezetül erőfeszítéseket tettek az élethosszig tartó tanulásban és a továbbképzésben részt vevők számának növelése érdekében is. A Tanács és a Bizottság Oktatás és képzés 2010 címet viselő, 2004 márciusi közös időközi jelentése bizonyította ugyan a kezdeti előrelépést, ugyanakkor felszólította a tagállamokat, hogy tegyenek több erőfeszítést az átfogó élethosszig tartó tanulási stratégiák kialakítása és végrehajtása érdekében. Ez a kérdés az Európai Szociális Alap által pénzügyileg támogatott, felülvizsgált európai foglalkoztatási stratégiában is kiemelt helyet kapott. Az Európai Tanács 2004 tavaszi ülésének következtetései megismételték, hogy 2006-ra ezeknek a stratégiáknak el kell készülniük. Mindeddig a haladást elsősorban azáltal érték el, hogy a Tanács referenciaértéket fogadott el, megállapítva, hogy 2010-re az élethosszig tartó tanulási programokba bekapcsolódó felnőtt korú munkaképes lakosság átlagos uniós szintű arányának el kell érnie a 12,5 %-ot. 2004-ben az EU-25 átlagos részvétele 10,3 % volt (míg 2002-ben 7,9 %)[17]. A szociális partnerek 2002 márciusában elfogadták a kompetenciák és képesítések egész életen át tartó fejlesztését szolgáló fellépések közös keretrendszerét, és évente jelentést készítenek a megvalósult fellépésekről.

A földrajzi mobilitás elősegítése

Habár számos gyakorlati probléma továbbra is jelentősen befolyásolja az embereket azon döntésükben, hogy egy másik országban vagy régióban szerezzenek mobilitási tapasztalatot (ingatlanpiaci szabályozások, nyelvi és kulturális akadályok, azoknak a támogatási mechanizmusoknak a hiánya, amelyek segítenék a mobilitást kipróbálók visszatérését hazájukba), a cselekvési terv születése óta egyik leglátványosabb sikerét az európai egészségbiztosítási kártya bevezetése jelentette. 2004 márciusában fogadták el a 631/2004/EK rendeletet, amelynek célja a kártya bevezetésének elősegítése a biztosított személyek valamennyi kategóriája természetbeni ellátására vonatkozó jogainak összehangolása, valamint az eljárások egyszerűsítése által. A kártyát, amelyet jelenleg több mint 50 millió polgár használ, legkésőbb 2006. január 1-jén vezették be az Európai Gazdasági Térség országaiban.

A társadalombiztosítási rendszerek összehangolását az 1408/71/EGK rendeletnek az új 883/2004/EK rendelet általi egyszerűsítésével és korszerűsítésével javították. Az újabb rendeletet számos kulcsfontosságú rendelkezést tartalmaz a mobilitás elősegítésére és a migráns munkavállalók és családjuk védelmi szintjének javítására, mint például: lehetőség van 3-ról 6 hónapra növelni azt az időtartamot, amely során a munkakereső egy másik tagállamban munkát kereshet; az előnyugdíjak exportálásának lehetősége; lehetőség arra, hogy a határ menti munkanélküli ingázók munkát keressenek a korábbi munkavállalásuk szerinti tagállamban, ugyanakkor megtartsák a lakóhely szerinti tagállamban őket illető munkanélküli járulékokhoz való jogosultságukat; a határ menti ingázók családtagjai egészségügyi ellátásának jelentős javítása azáltal, hogy nemcsak a lakóhely szerinti, hanem a munkavállalás szerinti tagállamban is jogosultak egészségügyi ellátásra.

A 2005/36/EK irányelv 2005 szeptemberi elfogadásával hasonlóan jelentős eredményeket értek el a szabályozott szakmák szakmai képesítésének elismerése javítására irányuló folyamat során. Az új irányelv tizenöt irányelvet integrál egységes keretbe, miközben tiszteletben tartja a migránsokra vonatkozó meglévő garanciákat. Az irányelv számos változást vezet be, köztük a szabályozott szakmák szolgáltatásainak határokon átívelő nyújtását, ami a Bizottság szolgáltatásokra vonatkozó stratégiájának alapvető eleme. Az irányelv lehetőséget kínál a képesítések közös követelményrendszer alapján történő, fokozottabban feltétel nélküli elismerésére, az eljárások nagyobb rugalmasságára, valamint a polgárok jobb tájékoztatására szakmai képesítéseik elismerése tekintetében.

A más tagállamokban végzett transznacionális tanulás az Oktatás és képzés 2010 munkaprogram alapvető eleme. A 2003-as, a mobilitáshoz való hozzáférésről, a mobilitás minőségéről és Európának a szélesebb világ számára való megnyitásáról szóló szakpolitikai ajánlásokat követően a Bizottság 2005-ben egy második európai parlamenti és tanácsi ajánlást készített elő az EU-n belüli, oktatási és képzési célú transznacionális mobilitásról. Az ajánlás felkéri a tagállamokat, hogy fogadják el az Európai Mobilitásminőségi Alapokmányt , amely az oktatási és képzési célú mobilitás terén alapelveket határoz meg, melyeket a tagállamok önkéntes alapon hajthatnak végre. Az alapokmány célja, hogy olyan referenciaeszköz legyen, amely segíti a csereprogramok számának növelését, létrehozza a más országokban töltött tanulmányi időszakok elismerését, és megalapozza a hatóságok, a szervezetek és valamennyi, a mobilitásban érdekelt fél közötti kölcsönös bizalmat.

A kiegészítő nyugdíjak hordozhatósága tekintetében a Bizottság 2005. október 20-án irányelvet[18] fogadott el, amelynek célja a mobilitás tagállamokon belüli és azok közötti, a kiegészítő nyugdíjrendszerre vonatkozó rendelkezések okozta akadályainak csökkentése. Az említett akadályok közé tartoznak a nyugdíjjogosultságok megszerzésére vonatkozó feltételek, a nyugvó nyugdíjjogosultság megőrzésére vonatkozó feltételek, valamint a megszerzett jogok átutalhatósága. A javaslat a kiegészítő nyugdíjak terén kiegészíti a közösségi vívmányokat, mint például a Közösségen belül mozgó munkavállalók és önálló vállalkozók kiegészítő nyugdíjra való jogosultságának védelméről szóló 98/49/EK irányelv, valamint a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló 2003/41/EK irányelv.

A kutatás területén 2005 szeptemberében, illetve októberében elfogadták a harmadik országok kutatói fogadására vonatkozó különleges eljárásról szóló irányelvet, valamint a fogadás elősegítéséről és az EK-ba belépő, harmadik országból származó kutatók rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok kiadásáról szóló két ajánlást[19].

Végezetül, az EU egészére érvényes bevándorlási politika kialakításának prioritása kapcsán a Bizottság 2003 júniusában a bevándorlásról, az integrációról és a foglalkoztatásról szóló közleményt adott ki, reagálva az Európai Tanács tamperei felkérésére a harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozó, a foglalkoztatáshoz kapcsolódó kérdésekre is kiterjedő integrációs politika kialakítása tekintetében. A 859/2003 rendelet, amely az 1408/71 rendelet rendelkezéseit kiterjeszti a harmadik országok jogszerűen lakóhellyel rendelkező állampolgáraira, 2003. június 1-jén lépett hatályba. Ezt az eszközt 2004. április 29-én az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29-i irányelv elfogadása követte. Az irányelv átrendezi és egyszerűsíti a munkavállalók, vállalkozók, diákok, nyugdíjasok és más inaktív személyek belépési és tartózkodási jogaira vonatkozó, meglévő különböző közösségi eszközöket. Az irányelv értelmében az uniós polgároknak már nem kell lakcímkártyával rendelkezniük (ha a fogadó tagállam szükségesnek ítéli, elegendő az illetékes hatóságoknál történő egyszerű nyilvántartásba vétel) . Az uniós polgárok ötéves folyamatos tartózkodást követően feltétel nélküli állandó tartózkodási jogot nyernek a fogadó tagállamban. 2004 végén, a hágai program elfogadásával tovább folytatódott a munkavállalási célú gazdasági migrációra irányuló közös szakpolitika kialakítása terén tett haladás. E kontextusban a Bizottság 2005 januárjában[20] zöld könyvet fogadott el a gazdasági migráció kezelésének európai uniós megközelítéséről, és 2005 júniusában nyilvános meghallgatást rendezett az érintett felekkel folytatandó konzultációhoz. Ennek folytatásaként és a Tanács kérésére a Bizottság 2005 decemberében a legális migrációra vonatkozó politikai tervet fogadott el, amely a gazdasági migráció kérdésével is foglalkozik[21].

A munkalehetőségekkel kapcsolatos tájékoztatás és átláthatóság javítása

Az európai munkalehetőségekkel kapcsolatos jobb tájékoztatás és nagyobb átláthatóság érdekében a Bizottság 2003 szeptemberében elindította az EURES foglalkoztatási mobilitási portált azzal a céllal, hogy Európa-szerte hozzáférést biztosítson a rendelkezésre álló munkahelyekhez. Az EURES összeköti a tagállamok állami foglalkoztatási szolgálatait az olyan partnerekkel, mint a munkaadók és a szakszervezetek. A portál elindítása óta a munkavállalók és munkaadók sokkal könnyebben és egyszerűbben férhetnek hozzá a foglalkozási mobilitással kapcsolatos kérdéseiket megválaszoló gyakorlati információkhoz. Az EURES, melyet havonta több mint 500 000 egyedi látogató keres fel, az egyik leglátogatottabb bizottsági weboldal lett. 2006 elejére a portál további kiterjesztése lehetővé tette, hogy minden uniós polgár közös informatikai platformon keresztül, közvetlenül férhessen hozzá az állami foglalkoztatási szolgálatok által közzétett valamennyi álláshirdetéshez, azaz egyszerre körülbelül 1 millió álláshirdetéshez. A portál a tanulási lehetőségekkel kapcsolatos, a tanulási célú mobilitást elősegítő PLOTEUS portállal áll kapcsolatban[22].

Az EURES más jelentős információszolgáltató oldalakkal is kialakított kapcsolatot, elsősorban az európai kutatók mobilitási portáljával[23] , az ERACAREERS-szel, amely az Európai Kutatási Térségen belül tevékenykedő kutatók szakmai előmenetele számára kíván kedvezőbb feltételeket kialakítani. A portál ingyenesen teszi lehetővé a kutatási terület állásainak közvetlen hirdetését, illetve az önéletrajzok feltöltését. A portál által nyújtott szolgáltatások mellett a kutatók és családjuk 2004 óta hozzáférhetnek a 32 ország 200 mobilitási központjából álló ERA-MORE hálózaton keresztül működtetett, személyre szabott tanácsadó szolgáltatáshoz.

Az információs vonatkozások egy másik jelentős előrelépését a " Your Europe " (Európa Önökért) elnevezésű portál elindítása jelenti. A portál gyakorlati információkat és lehetőségeket ajánl azoknak az európai polgároknak, akik egy másik EU-tagállamban szeretnének dolgozni vagy tanulni, és azoknak európai vállalkozásoknak, amelyek egy másik tagállamba akarják áthelyezni tevékenységüket, illetve ott szeretnének új leányvállalatot létrehozni. 2006 márciusában a portálon 189 963 látogató 1 286 301 alkalommal nyitotta meg az oldalt.

A JÖVő KIHÍVÁSAI

A szakismereti és mobilitási cselekvési terv általános áttekintése feltárja, hogy a 25 prioritási fellépésének végrehajtása egészét tekintve számos jelentős előrelépés történt. Ezt a benyomást azonban az a tény ellensúlyozza, hogy sok európai polgár a foglalkozási és földrajzi mobilitásra vonatkozó jogok, feltételek és lehetőségek tekintetében továbbra is tájékozatlan vagy bizonytalan .

Tekintettel az említett előrelépésekre és a munkavállalói mobilitás 2006-os európai évének égisze alatt várhatóan megvalósuló fejlődésekre, a Bizottság 2007-re új kezdeményezéseket készít elő. E jelentés megállapításai számos területet emelnek ki, ahol nyomon követésre lehet szükség.

- Az élethosszig tartó tanulás területén még több erőfeszítést kell tenni a minden iskola, vállalkozás, hatóság és háztartás számára elérhető, egységes és átfogó stratégiák kialakítása érdekében. A 23. számú foglalkoztatási iránymutatás és a 2005 júliusában elfogadott közösségi lisszaboni program értelmében a végrehajtást megfelelő ösztönzőkkel és költségmegosztó mechanizmusokkal kell elősegíteni. Az intézkedések célja, hogy megerősítsék az európai munkavállalók alkalmazkodóképességét és rugalmasságát, hogy megfelelőbb választ adhassanak az európai munkaerőpiac változásaira, és ezáltal hozzájáruljanak a több és jobb munkahely megteremtéséhez[24].

- Az informatikai és kommunikációs technikai szakértelem terén lényeges, hogy az EU alapvető komparatív és versenyelőnyei több ráfordításban részesüljenek, illetve az, hogy a legfontosabb kérdések megvitatásakor teret kapjon a tényszerű tájékoztatás. Az e-készségek európai fórumának ajánlásait követően a Bizottság 2005 végén számos konkrét intézkedést kezdeményezett, hogy az e-készségek kereslete és kínálata[25] tekintetében pontosabb képet kapjon, előretekintő forgatókönyveket dolgozzon ki (2005-2015) a kereslet alakulásának megfelelőbb előrejelzésére, szakpolitikákat és kezdeményezéseket jelöljön ki a vállalkozások e-tanulása támogatására, és az iparral és a szociális partnerekkel együttműködésben tanulmányozza az európai informatikai és kommunikációs technológiai szakértelem és foglalkoztatási portál lehetséges fejlődését.

- A mobilitás jogi, adminisztratív és kulturális akadályainak eltávolítására irányuló erőfeszítések erősítése globálisabb feladat, és az erőfeszítéseket meg kell sokszorozni, ha el akarjuk érni az átfogó célkitűzést, vagyis az európai munkaerőpiac létrehozását. A jelenlegi kezdeményezéseket a szociális biztonság, a nyugdíjjogosultságok hordozhatósága vagy a nem szabályozott szakmák esetében a képesítések átvihetősége területén teljes mértékben végre kell hajtani, és szükség esetén be kell fejezni, hogy olyan környezet jöjjön létre, ahol a földrajzi és foglalkozási mobilitást az életpálya szokásos részének tekintik. Új vizsgálati területeket kell feltárni: az európai foglalkozási és földrajzi mobilitás legnagyobb akadályainak bizonyultak például a nyelvi készségek, a mobilitást megelőző megfelelő képzés nyújtásának szükségessége, illetve annak a nehézsége, hogy a mobilis munkavállalók partnerének vagy házastársának munkát lehessen találni. Ezek a célkitűzések összhangban vannak a Bizottság 2006-os éves jelentésében megfogalmazott új globális megközelítéssel, amely új partnerséget kíván létrehozni a Bizottság és a tagállamok között a több és jobb munkahely globális kihívásának való megfeleléshez[26].

- Végezetül a megfelelően kezelt gazdasági migrációt Európa gazdasági és társadalmi fejlődése és az EU vállalkozásai kulcsfontosságú eszközének kell tekinteni. A várható demográfiai hanyatlás és a foglalkoztatás szintjének előrelátható visszaesése fényében a megfelelően kezelt migráció alapvető fontosságú további eszközt jelent a munkaerőpiaci igények kiszolgálására és a gazdasági növekedés fenntartására.

A közösségi lisszaboni programmal és az új foglalkoztatási iránymutatásokkal (2005-2008) összhangban a mobilitás integráltabb szemléletű megközelítése elengedhetetlennek tűnik a mobilitás teljes mértékű kibontakoztatása érdekében, hiszen ez olyan eszköz, mellyel nem csupán a foglalkoztatást lehet elősegíteni, hanem amely hozzájárul az emberek személyes fejlődéséhez is élethosszig tartó tanulási tapasztalataikon keresztül.

[1] COM (2002) 72 végleges

[2] EURopean Employment Services, eures.europa.eu

[3] COM (2005) 330 végleges

[4] COM (2004) 66 végleges

[5] A 2003-as csatlakozási szerződés azonban lehetővé teszi átmeneti intézkedések alkalmazását, amelyek legfeljebb hétéves időszak erejéig korlátozzák nyolc új tagállam esetében az onnan érkező, illetve azokban munkát vállalni szándékozó munkavállalók szabad mozgását. További részletek: http://europa.eu.int/comm/employment_social/calls/tender_en.cfm

[6] European Economy Special Report N°4, Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság, http://europa.eu.int/comm/economy_finance/publications/european_economy/2005/eesp405en.pdf

[7] Eurostat, 2005. évi munkaerő-felmérés

[8] CEPS, Centre for European Policy Studies, A New European Agenda for Labour Mobility, 2004 áprilisa

[9] Eurostat, 2005. évi munkaerő-felmérés, 2005.6.14.

[10] Az olvasási készségeket felmérő PISA 2004 szerint Finnországban, Hollandiában, Írországban, Ausztriában, Svédországban és az Egyesült Királyságban a 15 évesek kevesebb mint 15%-a teljesített alacsony szinten, Németország, Görögország, Luxemburg és Portugália esetében azonban ez az arány 20%-nál magasabb volt (az olvasási készségeket felmérő PISA 2004, HL 2004/C 104/01)

[11] http://europa.eu.int/comm/research/researchersineurope

[12] HL L 75/67, 2005.3.22. (2005/251/EK) vagy http/europa.eu.int/eracareers/europeancharter

[13] www.ecotec.com/europeaninventory

[14] http://europa.eu.int/comm/enterprise/ict/policy/ict-skills.htm

[15] www.eskills2004.org

[16] http://www.cenorm.be/businessdomains/businessdomains/isss/activity/wsict-skills.asp

[17] Eurostat, 2005. évi munkaerő-felmérés, 2005.6.14.

[18] A kiegészítő nyugdíjjogosultságok hordozhatóságának javításáról szóló európai parlamenti és tanácsi javaslat COM(2005) 507 végleges

[19] A harmadik országbeli állampolgároknak az Európai Közösség területén folytatott tudományos kutatás céljából való fogadására vonatkozó külön eljárásról szóló 2005/71/EK tanácsi irányelv; A rövid távú tartózkodásra jogosító egységes vízumok kiadásának a Közösségbe tudományos kutatás céljával harmadik országokból érkező kutatók esetében történő megkönnyítéséről szóló, 2005. szeptember 28-i 2005/761/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlás; A harmadik országbeli állampolgároknak az Európai Közösség területén folytatott tudományos kutatás céljából való fogadásának megkönnyítéséről szóló, 2005. október 12-i 2005/762/EK tanácsi ajánlás, valamennyi megjelent: HL 1289., 2005.12.3.

[20] Zöld könyv a gazdasági migráció kezelésének európai uniós megközelítéséről, Európai Bizottság, 2005.1.11., COM(2004) 811 végleges

[21] COM(2005)669 végleges, 2005. december 12.

[22] http://europa.eu.int/ploteus

[23] http://europa.eu.int/comm/eracareers/

[24] A szakismeretek és mobilitás jövőbeni kihívásaival kapcsolatban a lisszaboni stratégia kontextusában lásd a Bizottság 2006-os éves jelentését (COM(2006) 30 végleges, 2006. január 25., különösen a 3.1. fellépést. "Részesüljön több ráfordításban a tudás és az innováció"

[25] Az e-készségek kereslete és kínálata Európában (The Supply and Demand of e-skills in Europe), RAND Europe, 2005 szeptember

[26] A Bizottság közleménye az Európai Tanács tavaszi ülésszakának-Ideje magasabb sebességbe kapcsolni, COM (2006) 30 végleges.