[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 22.12.2006

COM(2006) 853 végleges

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE

a 2003/88/EK irányelv nyílt tengeren munkát végző munkavállalókra vonatkozó rendelkezéseinek működéséről

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE

a 2003/88/EK irányelv nyílt tengeren munkát végző munkavállalókra vonatkozó rendelkezéseinek működéséről

1. BEVEZETÉS

1.1. Jogszabályi háttér

A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 93/104/EK tanácsi irányelv[1] alkalmazási köréből több tevékenységet és ágazatot – köztük a tengeri halászatot és a tengeren végzett egyéb munkavégzéseket – is kizárt. Így az említett irányelv hatálya a nyílt tengeren munkát végző munkavállalókra sem terjed ki.

2000-ben az Európai Parlament és a Tanács elfogadta a fenti 93/104/EK irányelvet módosító 2000/34/EK irányelvet[2], az ez utóbbi irányelv alkalmazási köréből kizárt ágazatok és tevékenységek bevonása érdekében. E módosítás nyomán a munkaidő-szervezésről szóló közösségi jog a nyílt tengeren munkát végző munkavállalókra is vonatkozik. A tagállamoknak a 2000/34/EK irányelv rendelkezéseit legkésőbb 2003. augusztus 1-jéig kellett átültetniük belső joganyagukba[3].

2003-ban a 2003/88/EK irányelvvel (a továbbiakban: az irányelv)[4] – amely jelenleg az egyetlen hatályos jogi szövegnek számít – egységes szerkezetbe foglalták, és hatályon kívül helyezték e két irányelvet.

1.2. A vonatkozó rendelkezések

Az irányelv 2. cikkének (8) bekezdése az irányelv alkalmazásában a következőképpen határozza meg a nyílt tengeri tevékenységet: olyan, főleg nyílt tengeri létesítményeken, vagy azokról (többek között fúró berendezésekről) végzett munkát jelent, amely közvetve vagy közvetlenül kapcsolatban van az ásványi készletek, többek között a szénhidrogének felkutatásával, feltárásával vagy kitermelésével, vagy az ilyen tevékenységekhez kapcsolódó, akár nyílt tengeri létesítményről, akár hajóról induló búvármunkával.

A 17. cikk (3) bekezdésének a) albekezdése előírja, hogy a 3. (napi pihenőidő), a 4. (szünetek), az 5. (heti pihenőidő), a 8. (az éjszakai munka időtartama), és a 16. (Referencia-időszakok) cikktől olyan tevékenységek esetében lehet eltérni, amelyekre az jellemző, hogy a munkavállaló munkahelye és lakóhelye távol van egymástól, beleértve a nyílt tengeri tevékenységet, vagy hogy a munkavállaló különböző munkahelyei vannak távol egymástól. Ugyanakkor ugyanezen cikk (2) bekezdése értelmében ezen eltérési lehetőségek azzal a feltétellel engedélyezhetőek, hogy az érintett munkavállalók számára egyenértékű kompenzáló pihenőidőt biztosítanak, vagy kivételes esetekben, amikor objektív okok miatt kompenzáló pihenőidő biztosítása nem lehetséges, akkor az érintett munkavállalókat megfelelő védelemben részesítik .

Végül a 20. cikk (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a munkavállalók biztonság- és egészségvédelmével kapcsolatos általános alapelvek teljesítése mellett, feltéve, hogy az érintett munkaadók és munkavállalók képviselői tárgyalásokat folytatnak, és erőfeszítéseket tesznek a szociális párbeszéd főbb formáinak előmozdítására, így a felek kívánsága esetén tárgyalásra, a tagállamok objektív, technikai vagy munkaszervezési okokból a 16. cikk b) pontjában említett referencia-időszakot 12 hónapra terjeszthetik ki olyan munkavállalók esetében, akik elsősorban nyílt tengeri tevékenységet végeznek .

Összefoglalva a nyílt tengeren munkát végző munkavállalókra az irányelv valamennyi rendelkezése érvényes. Ugyanakkor e munkavállalók vonatkozásában a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy eltérjenek a 3., a 4., az 5., a 8. és a 16. cikktől, és – a 19. cikktől eltérve – törvényi vagy rendeleti úton tizenkét hónapnál nem hosszabb referencia-időszakot állapítsanak meg a maximális heti munkaidő kiszámításához.

Az irányelvben meghatározott egyes nyílt tengeri tevékenységeket nemzetközi vizeken, hajók fedélzetéről vagy fúrótornyokról végzik. Ebben az összefüggésben felmerülhet a kérdés, hogy e munkaszerződésekre melyik jog az irányadó.

A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 1980-as római egyezmény[5] a jogválasztással járó helyzet esetén előírja a feleket megillető jogválasztás szabadságának elvét. Az egyezmény 3. cikkének (1) bekezdése értelmében a szerződésre a felek által választott jog az irányadó . Ugyanakkor a munkaszerződés vonatkozásában a feleket megillető e jogválasztási szabadságra bizonyos korlátozások vonatkoznak. Mindenekelőtt a felek jogválasztása nem eredményezheti azt, hogy a munkavállalót megfosztják az azon jog kötelező szabályai által biztosított védelemtől, amely jogválasztás hiányában alkalmazandó lenne (6. cikk (1) bekezdés). Emellett az egyezmény a felek jogválasztásának hiányában kiegészítő szabályrendszert állapít meg. A 6. cikk (2) bekezdése előírja, hogy a jogválasztás hiányában a munkaszerződésre az alábbiak az irányadóak: a) azon ország joga, ahol a munkavállaló a szerződés teljesítéseként rendszerint a munkáját végzi, még ha ideiglenesen egy másik országba küldték is ki; vagy b) ha a munkavállaló munkáját rendszerint nem ugyanazon országban végzi, úgy az azon telephely szerinti ország joga, ahol a munkavállalót alkalmazták; hacsak a körülmények összessége arra nem utal, hogy a szerződés egy másik országgal szorosabb kapcsolatban áll, amely esetben a szerződésre e másik ország joga az irányadó.

1.3. A jelentés indoklása

Az irányelv 20. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a tagállamokkal, valamint közösségi szinten a munkaadók és a munkavállalók képviselőivel történt egyeztetést követően a Bizottság legkésőbb 2005. augusztus 1-jéig egészségügyi és biztonsági szempontból áttekinti a nyílt tengeren munkát végző munkavállalókra vonatkozó rendelkezéseket, azért, hogy szükség esetén megfelelő módosításokat terjesszen elő .

Ennek érdekében a Bizottság a tagállamoknak szánt kérdőívet dolgozott ki, és közösségi szinten konzultált a szociális partnerekkel. E jelentés célja tehát az irányelv 20. cikkének (3) bekezdésében előírt kötelezettség teljesítése.

2. NYÍLT TENGERI TEVÉKENYSÉGEK AZ EURÓPAI UNIÓBAN

A tagállamok többsége semmilyen nyílt tengeri tevékenységet nem folytat területén, beleértve „felségvizeit” is. E tagállamok közé tartozik Ausztria, Belgium, Ciprus, a Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország, Finnország, Görögország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Olaszország, Portugália, Svédország, Szlovákia és Szlovénia.

Ezek az országok – Dánia és Portugália kivételével – azt is kijelentik, hogy felségvizeiken kívül egyetlen nemzeti vállalatuk sem folytat nyílt tengeri tevékenységet.

A saját felségvizeiken nyílt tengeri tevékenységet folytató tagállamok, illetve a felségvizeiken kívül ilyen tevékenységet folytató nemzeti vállalatok esetében az érintett munkavállalók helyzete és létszáma jelentősen eltér. A nyílt tengeri tevékenységet folytató legtöbb munkavállalót egyértelműen az Egyesült Királyság foglalkoztatja. Az alábbi táblázat sorra veszi a meglévő tevékenységeket és az ott dolgozó munkavállalók létszámát.

Tagállam | Az ország felségvizein | Az ország felségvizein kívül |

Leírás | Létszám | Leírás | Létszám |

DE | Északi-tengeri fúró- és kőolaj-kitermelő torony | ± 75 | Nincs | - |

DK | Nincs | 0 | – Maersk Oil and Gas AS – Dong Exploration and Production A/S – Amerada Hess ApS | ± 2 000 |

ES | „Gaviota” stabil nyílt tengeri fúrósziget (a Kantábriai tengeren, a Biscayai partoknál) | - | „Casablanca” és „Poseidon” stabil nyílt tengeri fúrósziget (sorrendben: a Földközi-tengeren, a tarragonai partoknál illetve a Cádizi öbölben). | - |

IE | Marathon Oil Ireland Limited | ± 40 |

FR | Időszakos fúrótevékenységek | +-50 |

NL | ± 50 | ± 2 300 |

PL | ± 330 | ± 580 |

PT | A Saipem Portugal 24 hajót és fúrótornyot üzemeltet | 9 |

UK | - Liverpool Bay Complex, (üzemeltető: BHP Billiton) - „Beatrice” fix kőolajtermelő torony a Moray Firth medencében (üzemeltető: Talisman) | 86 | 85 kőolaj-fúrósziget, 18 úszó létesítmény és 167 földgáz-fúrósziget | 25 000 |

3. AZ ELTÉRÉSEK ALKALMAZÁSA

A korábbiakban említetteknek megfelelően az irányelv lehetőséget biztosít a tagállamok számára az irányelv 3., 4., 5., 8. és 16. cikkétől való eltérésre. Emellett a tagállamok törvényi vagy rendeleti úton legfeljebb tizenkét hónapos referencia-időszakot állapíthatnak meg a maximális heti munkaidő kiszámításához.

Meg kell tehát határozni, hogy azok a tagállamok, amelyeknek területén nyílt tengeri tevékenység zajlik, milyen mértékben éltek az irányelv e rendelkezéseitől való eltérés lehetőségével.

3.1. Németország

Az egyetlen fúrószigeten dolgozó munkavállalók munkaidejének tekintetében – egy vállalati kollektív szerződés és a munkaidőre vonatkozó vállalati megállapodás értelmében – a munkaidőről szóló törvény az irányadó.

A munkát a munkavállalók kategóriái szerint szervezik, de az általános beosztás szerint 14 napos tengeri munkavégzést 14 napos szárazföldi pihenőidő követ.

A munkavállalókra az irányelv 3., 4., 5. és 8. cikkeivel egyenértékű rendelkezések vonatkoznak. A napi pihenőidő 11 összefüggő óra, a munkavállalók 6 órás munkavégzés után 30 perces szünetet tarthatnak, heti egy pihenőnap (általában a vasárnap) illeti meg őket, és az éjszakai munkavégzés hossza elméletben nem haladhatja meg a 8 órát.

Németország a 48 órás munkaidő kiszámításához nem élt a 12 hónapos referencia-időszak megállapításának lehetőségével. Az alkalmazandó kollektív szerződés a 4 hónapos rendes időszakot meghaladó referencia-időszakot sem írja elő.

Noha a német jogba beépült az irányelv 22. cikkét átültető rendelkezés – azzal a feltétellel, hogy azt előzetesen kollektív szerződésben rögzítik –, ebben az ágazatban e lehetőséget nem használták ki.

3.2. Dánia

Dánia a nyílt tengeren munkát végző munkavállalók munkaidejét szabályozó jogi szöveget[6] fogadott el. E rendelet értelmében 24 óránként 11 összefüggő óra napi pihenőidőt (ez megfelel az irányelv 3. cikkének), 6 órás munkavégzés után szünetet (ez megfelel a 4. cikknek), és két hetes tengeren elvégzett munka után 3 összefüggő, szárazföldön eltöltött pihenőnapot (ez megfelel az 5. cikknek, összefüggésben a 16. cikk a) albekezdésével) kell biztosítani.

A rendelet az éjszakai munkavégzés időtartamának korlátozásáról nem rendelkezik.

A dán jog értelmében a kollektív szerződés a napi pihenőidőt elhalaszthatja, vagy csökkentheti. A kollektív szerződés hatálya alá nem tartozó munkavállalók esetében a rendelet lehetővé teszi, hogy az egyéni munkaszerződésekben kikössék a napi pihenőidő elhalasztását vagy (legkevesebb 8 órára való) csökkentését. Eltérés esetében kompenzáló pihenőidő jár.

A dán jog a nyílt tengeren munkát végző munkavállalók esetében egy éves referencia-időszakot állapít meg.

Dánia nem él az irányelv 22. cikkében meghatározott lehetőséggel (egyéni eltérés).

3.3. Spanyolország

A nyílt tengeren munkát végző munkavállalókra az Estatuto de los Trabajadores (Munkavállalói szabályzat) általános rendelkezései vonatkoznak. Ezért erre az ágazatra nem vonatkozik különleges rendszer.

A törvény minimumkövetelményeitől való eltérésre csak kollektív tárgyalás útján van lehetőség.

A referencia-időszak egy évre való kiterjesztését is csak a kollektív szerződés teszi lehetővé.

Spanyolország a nyílt tengeren munkát végző munkavállalók vonatkozásában nem él az irányelv 22. cikkében meghatározott lehetőséggel (egyéni eltérés).

3.4. Franciaország

A Franciaország területén végzett fúrótevékenységek rövid – 1-2 hónapig tartó – időszakos jellegű munkák. Ezért a nyílt tengeren munkát végző munkavállalók esetében nem létezik olyan különleges rendelkezés, amely életbe léptetné az irányelvben engedélyezett eltéréseket.

3.5. Írország

Az Írország területén működő egyetlen vállalat, a Marathon alkalmazásában álló, nyílt tengeren munkát végző munkavállalókat 12 órás napi pihenőidő, és 75 percnyi szünet illeti meg. Az éjszakai munkavégzés nincs korlátozva.

A munkavégzés ütemezésének alapja: 7 napos tengeren teljesített szolgálatot 7 napos szárazföldi pihenőidő követ.

A maximális heti munkaidő kiszámításához megállapított referencia-időszak 12 hónap.

Írország nem él az irányelv 22. cikkében meghatározott lehetőséggel (egyéni eltérés).

3.6. Hollandia

A nyílt tengeren munkát végző munkavállalókat 12 órás napi pihenőidő és egy órás szünet illeti meg. Az éjszaka dolgozó alkalmazottak munkaideje nem haladhatja meg a 24 óránkénti 11 órát, és az éjszakai munkával töltött idő nem haladhatja meg a 13 hetenkénti 28 alkalmat.

A 40 órában meghatározott maximális heti munkaidő kiszámításához megállapított referencia-időszak elméletben 13 hét. E referencia-időszak 26 hét azon munkavállalók esetében, akiknek nincs stabil és rendszeres munkabeosztásuk; és csak akkor érheti el az 52 hetet, ha a szárazföldön eltöltött pihenőidőt biztonsági oktatás miatt kell megszakítani.

3.7. Lengyelország

Az ágazatban a munkaidőre a munka törvénykönyvének általános rendelkezései az irányadók. Az ágazatra semmilyen különleges eltérést nem írtak elő.

Lengyelország nem él az irányelv 22. cikkében meghatározott lehetőséggel (egyéni eltérés).

3.8. Portugália

Portugáliában a Saipem Portugal vállalat 24 hajót és fúrótornyot üzemeltet különböző helyeken (Ausztráliában, Indiában, Oroszországban és a Távol-Keleten). A vállalatnál csak 9 munkavállaló tartozik a portugál jog hatálya alá, amely azonban nem tartalmaz különleges rendelkezéseket erre az ágazatra vonatkozóan.

3.9. Egyesült Királyság

Az Egyesült Királyság élt a 3., 4., 5. és 8. cikktől való eltérés lehetőségével. Eltérés esetén a munkavállalókat a megfelelő időtartamú pihenőidő illeti meg.

Az Egyesült Királyság emellett törvényi úton egy éves referencia-időszakot vezetett be a nyílt tengeren munkát végző munkavállalók esetében.

Az Egyesült Királyság élt a 22. cikkben meghatározott lehetőséggel (egyéni eltérés). Ezt az eltérést azonban láthatóan nem alkalmazzák széles körben a nyílt tengeren munkát végző munkavállalók között, mivel annak hatálya néhány különleges munkavégzési területre – merülési műveletek, hajóépítés – korlátozódik.

4. A KOLLEKTÍV SZERZőDÉSEK

A munkaidő kérdése olyan terület, amely hagyományosan az esetlegesen meglévő kollektív szerződések hatálya alá tartozik. Mivel az irányelv minimumkövetelményeket állapít meg, a kollektív szerződések általában – például a maximális heti munkaidő tekintetében – kedvezőbb szabályokat határoznak meg a munkavállalókra nézve.

A kollektív szerződések így fontos szerepet játszhatnak az irányelvben előírt eltérések alkalmazásában a napi és heti pihenőidő, a szünetek, az éjszakai munkavégzés és a referencia-időszakok (amennyiben azt a tagállam törvényi úton nem egy évben állapította meg) vonatkozásában.

A kollektív szerződés hatálya a nyílt tengeri tevékenységek ágazatában rendkívül változó. Például Lengyelországban és Írországban nem létezik kollektív szerződés. Az Egyesült Királyságban 1999 óta kollektív megállapodásokat írtak alá, de azok kizárólag az azt aláíró szakszervezetek tagjaira vonatkoznak. Márpedig a szakszervezeti tagok aránya meglehetősen alacsony (körülbelül 4500 fő). Hollandiában a nyílt tengeren munkát végző munkavállalókat elsősorban egy olyan vállalat alkalmazza, amelyre egyetlen kollektív szerződés sem vonatkozik. Ezzel szemben a meglévő dán és spanyol kollektív szerződések kiemelkedően nagy létszámú munkavállalóra vonatkoznak, mivel e két országban magas – több, mint 80% – a kollektív szerződés hatálya alá tartozó dolgozók aránya. Németországban az egyetlen működő fúrótornyon dolgozó munkavállalók a fúrótorony állandó személyi állományára vonatkozó vállalati szintű kollektív szerződés mellett a munkaidőt szabályozó vállalati megállapodás hatálya alá tartoznak.

A kollektív szerződés hatálya alá tartozó, nyílt tengeren munkát végző dán munkavállalók átlagos heti munkaideje körülbelül 33 óra (szemben az irányelvben előírt 48 órával). Spanyolországban a Repsol vállalat kollektív szerződése kedvezőbb rendelkezéseket vezet be a (napi, heti, éves) pihenőidő vonatkozásában. Németországban a kollektív szerződés értelmében a heti munkaidő nem haladhatja meg a 40 órát.

5. KÖVETKEZTETÉSEK

A nyílt tengeri tevékenységek kérdése csak bizonyos tagállamokat és hozzávetőlegesen 30 ezer munkavállalót érint. A nyílt tengeren munkát végző munkavállalók nagy részét – 25 ezer főt – egyetlen tagállam, az Egyesült Királyság foglalkoztatja.

A 2000-ben bevezetett módosítást követően az irányelv hatálya a nyílt tengeren munkát végző munkavállalókra is kiterjed, de lehetővé teszi, hogy a tagállamok annak néhány rendelkezésétől eltérjenek, azzal a feltétellel, hogy az érintett munkavállalók megfelelő hosszúságú kompenzáló pihenőidőben részesüljenek.

Ugyanakkor megállapítható, hogy a tagállamok többsége nem élt e lehetőséggel, és a nyílt tengeren munkát végző munkavállalókra a napi vagy heti pihenőidőről, a szünetekről és az éjszakai munkavégzés időtartamáról szóló nemzeti törvényi rendelkezések vonatkoznak. Az Egyesült Királyság az egyetlen tagállam, amely maradéktalanul élt a nyílt tengeren munkát végző munkavállalókra vonatkozó eltérés lehetőségével.

Az is megállapítható, hogy az esetlegesen létező kollektív szerződések az irányelv minimumkövetelményeinél kedvezőbb rendszereket állapítanak meg – különösen a maximális heti munkaidő és az éves fizetett szabadság tekintetében.

Valószínűleg a nyílt tengeren munkát végző munkavállalókat érintő irányelv rendelkezéseinek rugalmasságával magyarázható, hogy a tagállamok meglehetősen egyhangúlag úgy nyilatkoznak, hogy e rendelkezések megfelelnek a szóban forgó ágazatnak, és ezért azok módosítására nincs szükség. A szociális partnerek nem nyilvánítottak véleményt a Bizottság által kezdeményezett konzultáció után.

Az érintett tagállamok álláspontjának figyelembe vételével és a szociális partnerek észrevételeinek hiányában a Bizottság megállapítja, hogy a nyílt tengeren munkát végző munkavállalók munkaidejének szervezéséről szóló szabályok módosítására nincs szükség.

[1] A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 1993. november 23-i 93/104/EK tanácsi irányelv, HL L 307., 1993.12.13., 18. o.

[2] Az Európai Parlament és a Tanács 2000. június 22-i 2000/34/EK irányelve a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 93/104/EK tanácsi irányelvnek az abból kizárt ágazatok és tevékenységek szabályozása céljából történő módosításáról, HL L 195., 2000.8.1,. 41. o.

[3] Lásd a 2000/34/EK irányelv 2. cikkét.

[4] A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i, 2004/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, HL L 299., 2003.11.18., 9. o.

[5] 1980-as római egyezmény a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (egységes szerkezetbe foglalt változat), HL C 27., 1998.1.26., 34. o.

[6] A nyílt tengeri létesítményeken érvényes munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 630. sz. 2003. július 1-jei rendelet.