Brüsszel, 15.07.2004

COM(2004)431 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK RÉSZÉRE

A Natura 2000 finanszírozása {SEC(2004)770} {SEC(2004)771}

TARTALOM

1. Bevezetés 3

2. Natura 2000 4

2.1. A Natura 2000 hálózat – A jelenlegi helyzet és az előttünk álló út 4

2.2. A Natura 2000 kezelése – költségek és előnyök 5

3. A közösségi társfinanszírozás keretprogramja felé 7

3.1. Közösségi társfinanszírozás a Natura 2000 hálózat részére – Jogi alap 7

3.2. Az EU finanszírozási eszközei – A jelenlegi tárfinanszírozás 8

4. Következtetések és a folytatás 9

1. Bevezetés

Az Európai Tanács 2001. júniusi göteborgi ülésén[1] az európai állam- és kormányfők kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2010-re visszafordítják a biológiai sokféleség csökkenésének folyamatát az Európai Unióban. A védett területek Natura 2000 hálózata, amely a madarakkal és élőhelyekkel foglalkozó közösségi irányelvek által kijelölt helyszínekből áll, a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló közösségi cselekvés egyik legfontosabb pillére. A Natura 2000 a Göteborgban tett kötelezettségvállalás megvalósításában központi szerepet tölt be.

A biológiai sokféleség társadalmi jelentősége és a megőrzés mellett szóló erős gazdasági érvek ellenére az EU és a tagállamok szintjén meghozott intézkedések elégtelennek bizonyultak. A biológiai sokféleség állapota Európában általában véve rossz, az általános tendencia[2] pedig folyamatos hanyatlást mutat. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség harmadik környezetvédelmi értékelése[3] (2003) megállapította, hogy: „ továbbra is fontos ökoszisztémák vannak veszélyben”, miközben „a fajok népességi tendenciái kevertek – egyes, korábban erősen veszélyeztetett fajok mára kezdenek regenerálódni, mások viszont változatlanul riasztó ütemben fogyatkoznak [és] a csökkenés ma már a korábban gyakori fajok esetében is megfigyelhető.” A Közösség felismerte, hogy a biológiai sokféleség védelme nem választás tárgya, hanem a fenntartható fejlődés kritikus alkotóeleme. Az állam- és kormányfők Göteborgban tett kötelezettségvállalását az EU biológiai sokfélesége hanyatlásának 2010-ig történő visszafordítására az EU fenntartható fejlődés stratégiája[4] egy kulcsfontosságú elemének tekintik, és részleteiben kidolgozzák a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program (2002–2012)[5] keretében, amely a cselekvés négy prioritásának egyikeként határozza meg a természet és a biológiai sokféleség védelmét. A hatodik környezetvédelmi cselekvési programban kijelölt kulcsfontosságú cselekvések magukban foglalják a biológiai sokféleséggel foglalkozó közösségi stratégia[6] és cselekvési tervek[7] végrehajtását, beleértve a természetre vonatkozó irányelvek[8] teljes végrehajtását, és különösen a védett helyszínek hálózata, a Natura 2000 hálózat létrehozását[9]. Ez újfent közösségi támogatást kíván, a helyszínek fenntartható használatát és kezelését elősegítő pénzügyi támogatás formájában.

Az élőhelyekről szóló irányelv (92/43/EGK) a Natura 2000 közösségi társfinanszírozásával is foglalkozik. Preambulumbekezdéseinek egyike kimondja, hogy „ a tagállamok felismerték, hogy a közösségi érdekeltségű, elsődleges fontosságú természetes élőhelyek és veszélyeztetett fajok védelmét előmozdító intézkedések elfogadása közös feladatuk; mivel a feladat végrehajtása azonban túlzott anyagi terheket róhat egyes tagállamokra egyrészt az ilyen élőhelyek és fajok Közösségen belüli egyenlőtlen eloszlása, másrészt annak következtében, hogy a természetvédelem különleges esetében csak korlátozott mértékben érvényesíthető »a szennyező fizet« elve;” „ mivel ezért megegyezés született arról, hogy ilyen kivételes esetben a Közösség hozzájárul a finanszírozáshoz a közösségi határozatok szerint megállapított források keretein belül;...” Az irányelv 8. cikke rendelkezik a hálózat közösségi társfinanszírozásáról (2. melléklet).

A Natura 2000 hálózat megvalósításához szükséges megfelelő közösségi pénzügyi támogatás kérdését a Tanács és a Parlament állásfoglalásokban tárgyalta. Az ilyen irányú megkeresésekre adott válasza kidolgozásában a Bizottságot a tagállamok és különféle érdekcsoportok képviselőiből álló szakértői csoport segítette. A csoport 2002 decemberében nyújtotta be jelentését[10] a Bizottsághoz; ebben számszerűsítette a Natura 2000 hálózat pénzügyi szükségleteit és felülvizsgálta az addigi közösségi finanszírozás során szerzett tapasztalatokat, valamint meghatározta és elemezte a hálózat jövőbeni közösségi társfinanszírozásának lehetőségeit. A Bizottság a jelentés nyomán kérdőívvel fordult az EU-15 tagállamaihoz és az új tagállamokhoz, hogy a várható költségekre nézve további részletek birtokába jusson.

2. Natura 2000

2.1. A Natura 2000 hálózat – A jelenlegi helyzet és az előttünk álló út

A Natura 2000 az élőhelyekről szóló irányelv szerint létrehozott európai ökológiai helyszínhálózat. A Natura 2000 hálózat létrehozásában jelentős előrehaladást jelentett a több mint 18 000 helyszín tagállamok általi kijelölése. A hálózat ma mintegy 63,7 millió hektárnyi területet fog át, amely egy jelentős, 7,7 millió hektáros tengeri területet is magában foglal, a hálózat szárazföldi területe pedig (körülbelül 56 millió hektár) az EU-15 szárazföldi területének hozzávetőlegesen 17,5%-át teszi ki. Most, hogy a hálózat lassan teljes, felmerül annak az igénye, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a helyszínek aktív kezelése a hosszú távú megőrzés és a hálózat gazdasági és társadalmi célkitűzései megvalósulásának biztosítása érdekében. Ez felveti a minden szinten megfelelő finanszírozás megtalálásának kérdését, hogy biztosítani lehessen, hogy a Natura 2000 az EU biológiai sokféleségre vonatkozó stratégiájának dinamikus részévé váljon. A helyszínek fenntartható használatát és a látogatók hozzáférését támogató beruházások különösen nagy jelentőséggel bírnak a hálózat azon képességének kiteljesítésében, hogy hozzájáruljon a helyi gazdasági fejlődéshez.

A Natura 2000 hálózat létrehozása igen jelentős vívmány. Ahogy az élőhelyekről szóló irányelvben meghatározott kijelölés folyamata lassan a végéhez ér, kulcsfontosságú, hogy a figyelem egyre inkább a helyszínek kezelése felé forduljon. A legtöbb tagállamban már megkezdődött a kezelési tervek összeállítása, amelyeket az elkövetkező 2–3 év alatt kell befejezni. E tervek végrehajtása óhatatlanul felveti a szükséges pénzügyi és egyéb erőforrások elérhetőségének kérdését.

2.2. A Natura 2000 kezelése – költségek és előnyök

2.2.1. Pénzügyi szükségletek

Az élőhelyekről szóló irányelv rendelkezései egyértelműen kimondják, hogy a Natura 2000 helyszíneinek kezelése a tagállamok felelőssége. A gyakorlatban ezt a felelősséget számos tagállam nemzeti vagy regionális védelmi hivatalokra ruházta, illetve – szövetségi államok esetében – ez a regionális hatóságok felelősségeként is meghatározható.

A Natura 2000 hálózat pénzügyi szükségletei a kijelölt helyszínek hatékony megőrző kezelését szolgáló intézkedések széles körére vonatkoznak. Idetartoznak azok a tevékenységek is, amelyek a helyszínek nyilvános használatát és hozzáférését segítik elő azok megőrzésének célkitűzéseivel összeegyeztethető módon. Ezek a tevékenységek kapcsolódhatnak egyszeri beruházásokhoz, mint például földvásárláshoz, a sérült élőhelyek vagy azok egyes tulajdonságainak helyreállításához, illetve kötődhetnek olyan huzamosabb ideig folytatott tevékenységekhez, mint például a növényzet és a földterület más jellemzőinek rendszeres aktív kezelése, valamint a helyszín vagy a fajok megfigyelése. Vonatkozhatnak közvetlenül az adott földterületen folytatott tevékenységre, vagy érinthetik annak tágabb értelemben vett kezelését, oktatási és ismeretterjesztő tevékenységeket, amelyek biztosítják a helyszínek és azok különleges minőségének védelmét a helyi és a magasabb szintű hatások széles körével szemben. A Natura 2000 hálózat létrehozásához és kezeléséhez szükséges intézkedések és tevékenységek részletes felsorolását a 3. melléklet mutatja be. A szükséges tevékenységtípusok négy átfogó kategóriába sorolhatók. Ez a felosztás mind a költségek, mind a finanszírozás támogathatóságának későbbi megvitatása szempontjából hasznos.

2.2.2. A Natura 2000 hálózat becsült költségei

A Natura 2000 hálózat létrehozása különböző csoportok számára jelentett költségeket. Ha a területfejlesztési jogokat korlátozzák, a föld ára olykor esik (bár ez a környező területeken éppen magasabb telekárakhoz vezet). A Natura 2000 jegyében korlátozni lehet a gazdálkodási gyakorlatokat és a halászati erőfeszítéseket, de a közlekedésben és az építőiparban is jelentkezhetnek problémák. A Natura 2000 helyszíneken a bányászati és erdészeti tevékenységek is érintettek, vagy a tevékenység korlátozása, vagy a tevékenység végzésében bevezetendő változásokkal járó pluszköltségek szükségessége miatt. A bányászati és/vagy kitermelési jogokat az államnak esetleg fel kell vásárolnia, az erdőtulajdonosokat pedig adott esetben kompenzálnia kell a jövedelemkiesésért. Tekintettel a hálózat kiterjedésére – megközelítőleg 60 millió hektár, illetve az EU-15 területének körülbelül 17,5%-a – nem meglepő, hogy a várható költségek tetemesek. A 8. mellékletben közölt elemzés ezeket a költségeket nem veszi figyelembe, kivéve, amikor azok a Natura 2000 hálózat kezelési költségei részének tekinthetők.

Az alábbi költségbecslések elkészítésekor a Bizottság a szakértői munkacsoport jelentésére és a tagállamok által kitöltött kérdőívre támaszkodott. A kérdőívre adott válaszok alapján a becsült éves költség az EU-15-re nézve 3,4 milliárd euró. Ezen adat alapján kiszámították a 10 csatlakozó állam várható összköltségét, ami az EU-10 viszonylatában 0,63 milliárd euró és 1,06 milliárd euró közé tehető, azaz a kibővített EU összköltségének becsült értéke évi 4,0–4,4 milliárd euró. Ebből azonban az új tagállamokra vonatkozó becslés az alkalmazott feltételezések miatt megkérdőjelezhető.

Az első becslések megbízhatóságával és összehasonlíthatóságával kapcsolatban felmerülő kérdések alapján 2003 júniusában a tagállamoknak és a csatlakozó országoknak egyaránt új kérdőívet küldtek, amelyben ezúttal a kalkulált számadatokra vonatkozó részleteket és azok indoklását kellett közölni. Ezen információk elemzése az EU-25-re évi 6,1 milliárd euróra módosította a becslést (a 8. melléklet 3. táblázata). E közlemény elkészítésének idején ez a 6,1 milliárd euró becsült költség a legmegbízhatóbb becslés. Ez az érték további finomításra szorulhat, illetve szorul is. A tagállamokat fel fogják kérni, hogy az általánosan elfogadott költségbecslési módszerek alapján vizsgálják felül beadványaikat. A kezelési tervek elkészítésében az elkövetkező években várható előrehaladás jó alapul szolgál a költségek becslésének javításához.

2.2.3. Előnyök

A biológiai sokféleség védelme a Natura 2000 hálózaton keresztül jelentős gazdasági és társadalmi előnyöket nyújthat. Gazdasági előnyök származhatnak az ökoszisztémával kapcsolatos szolgáltatásokból (például a víztisztítás és –ellátás, a talajerózióval szembeni védelem), az élelmiszer- és fatermékek biztosításából, valamint olyan, a helyszínen zajló vagy ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokból, mint például a turizmus[11], az oktatás és képzés, illetve a Natura 2000 helyszínek termékeinek közvetlen értékesítése. Mindezek jelentős helyi jövedelemmel és foglalkoztatási haszonnal, továbbá szélesebb körű regionális fejlesztési előnyökkel járhatnak (4. melléklet). A társadalmi előnyök között megemlíthetjük a helyi lakosok foglalkoztatottságának és diverzifikációs lehetőségeinek növekedését, ami fokozza a gazdasági stabilitást és javítja az életkörülményeket; a kulturális (illetve természeti) örökség védelmét, továbbá a környezetvédelmi oktatás és a kikapcsolódás, az egészség és a kényelem biztosításának lehetőségeit.

Bár az ilyen előnyökről az EU szintjén nem készült átfogó értékelés, a természeti örökség megőrzésével járó előnyök általánosabb elemzése jelezte ezek lehetséges jelentőségét. Az előnyök, érdekeltségek és az előnyök és hátrányok mérlegelésen alapuló kompromisszumai teljes körének átfogó értékelésével bemutatható, hogy a Natura 2000 hogyan válhatna a helyi gazdaság fenntartható fejlődésének motorjává, illetve hogyan járulhat hozzá a helyi vidéki közösségek fenntartásához. E kérdések aktív figyelembevétele az érintett érdekeltek mindegyikével folytatott párbeszédben a Natura 2000 hálózat sikeres kialakításának és a bővülő Európai Unió tágabb társadalmi-gazdasági szférájába való integrációjának kulcsfontosságú tényezője.

3. A KÖZÖSSÉGI TÁRSFINANSZÍROZÁS KERETPROGRAMJA FELÉ

A NATURA 2000 EU-szintű társfinanszírozását nem egy esetben számos indok támasztja alá. Egyrészről, a biológiai sokféleség gazdagodásának előnyei az Unió egész területére kihatnak, miközben a költségeket a legeltérőbb és leggazdagabb biológiai sokféleséggel, és ezáltal a legtöbb védett helyszínnel rendelkező tagállamok viselik, amint ezt az élőhelyekről szóló irányelv preambulumbekezdései is elismerik. Másrészről, a környezetvédelmi szempontok beemelésének a regionális, mezőgazdasági és vidékfejlesztési politikákba szintén indokolnia kell e politikák hozzájárulását a Natura 2000 finanszírozásához az EU rendelkezésre álló megfelelő pénzügyi eszközeinek kombinált használata formájában. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a Natura 2000 nemcsak az EU környezetvédelmi politikájához járul hozzá jelentős mértékben, de a regionális és mezőgazdasági/vidékfejlesztési politikákat is támogathatja.

A szakértői csoport jelentésében a társfinanszírozás 3 lehetséges változatát vizsgálta meg:

- a meglévő EU-alapok használata (nevezetesen a Vidékfejlesztési, Strukturális és Kohéziós Alapok, valamint a LIFE-Nature)

- a LIFE-Nature eszköz növelése és továbbfejlesztése, hogy elsőszámú átadó mechanizmusként működhessen

- egy új finanszírozási eszköz létrehozása a Natura 2000 számára.

Számos érdekcsoport adott hangot azon aggodalmának, hogy a jelenleg rendelkezésre álló pénzügyi eszközök hatóköre és kiterjedése nem elég átfogó ahhoz, hogy a Natura 2000 hálózat számára elegendő társfinanszírozást biztosíthassanak. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a meglévő eszközök használatának megvannak a maga korlátai. A következő szakaszban röviden megvizsgáljuk a meglévő társfinanszírozási mechanizmusok terén szerzett tapasztalatokat, majd pedig szemügyre vesszük a jövőbeni lehetőségeket.

3.1. Közösségi társfinanszírozás a Natura 2000 hálózat részére – Jogi alap

Az élőhelyekről szóló irányelv (2. melléklet) a kivételes esetekre nézve kifejezetten felismeri a közösségi pénzügyi eszközökből származó társfinanszírozás segítségével történő közösségi támogatás szükségességét a Natura 2000 kezeléséhez, olyan esetekben, amikor a Natura 2000 túlzott pénzügyi terhet ró a tagállamokra, különös tekintettel azon tagállamokra, ahol a közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek nagy számban találhatók. Amint az 1. melléklet 1. táblázatából kitűnik, az egyes tagállamokban a kijelölés mértékében szembetűnő különbségek mutatkoznak. A 8. cikk ezért rendelkezik a kijelölt természeti területen található élőhelyek és fajok kedvező védettségi állapotához szükséges intézkedések közösségi társfinanszírozásról a tagállam kérelme nyomán. A 8. cikk azonban közvetlenül nem határozza meg a közösségi finanszírozásnak azokat a típusait, amelyeket a társfinanszírozásban használni lehetne.

A Natura 2000 helyszínnek javasolt vagy kijelölt helyszínek (5. melléklet) kezelésével járó egyes költségek társfinanszírozásához a tagállamok igénybe vették az EU különféle meglévő finanszírozási forrásait. Ez idáig erre a célra többek között a következő alapokat használták: a Strukturális Alapok (különösen az ERFA, bizonyos régiókban az EMOGA Orientációs Részlege, valamint az INTERREG és a LEADER kezdeményezés), a Kohéziós Alap, az EMOGA Garancia Részlege (a vidékfejlesztési intézkedések finanszírozására, a járulékos intézkedéseket is beleértve) és a LIFE (különösen a LIFE-Nature).

3.2. Az EU finanszírozási eszközei – A jelenlegi tárfinanszírozás

Ezek az alapok lehetőséget adtak a Natura 2000 hálózat irányítási és beruházási igényeinek támogatására (a 6. melléklet a Natura 2000 lehetőségeit mutatja be a vidékfejlesztési rendelkezéseken belül). Miközben a finanszírozást az EU tette elérhetővé, a végrehajtás felelőssége a tagállamoknál maradt. Ennek megfelelően a finanszírozási programokkal összefüggésben a tagállamok határoztak arról, hogy a Natura 2000-t hogyan tudják jobban beépíteni a nemzeti stratégiai tervezésbe, a strukturális vagy vidékfejlesztési programokba, illetve más fejlesztési kezdeményezésekbe, úgymint a LEADER és az INTERREG avagy a Kohéziós Alap.

A tagállamok különbözőképpen éltek ezeket a lehetőségekkel, aminek két fő oka van. Először is, nem minden tagállam számára hozzáférhető a pénzügyi eszközök (így például a Kohéziós Alap) és erőforrások (az 1. célkitűzés alá tartozó régiók) mindegyike. Másodszor, a tagállamok valamennyi eszköz esetében rugalmasan javasolhatnak olyan programokat, amelyek saját stratégiai megközelítéseiket és fejlesztési prioritásaikat tükrözik. A Natura 2000 finanszírozása ezért választási lehetőséget jelentett, nem pedig kötelezettséget.

Ez idáig elsősorban az 1. célkitűzés szerint támogatott régiókkal rendelkező tagállamok vették fel programjaikba a Natura 2000 hálózat kezelésére irányuló tevékenységeket. A finanszírozást ezekben a régiókban a Natura 2000 viszonylag nagy kiterjedése, a régió gazdasági helyzete és a kiadásnak a regionális fejlesztéshez való várható hozzájárulása indokolta. Néhány ország (pl. Görögország és Portugália) program szerinti megközelítést alkalmazott, ami lehetővé tette, hogy az egyrészről az igazgatás, irányítás és infrastruktúra támogatását, másrészről az információ biztosítását célzó projektek támogatása révén gondoskodjanak a hálózatról. Más országok nehézségekbe ütköztek a regionális operatív programon belüli megfelelő intézkedések megtervezésében és kiválasztásában (pl. Olaszország). Ez azt mutatja, hogy gondosan kidolgozott, program szerinti megközelítést is tartalmazó stratégiai tervezésre van szükség. Hasonlóképpen, a tagállamok eddig a vidékfejlesztési erőforrásokat is csak korlátozott számban vették igénybe. Néhány német állam, illetve egyes olasz és spanyol régiók vidékfejlesztési terveikben az 1257/99 rendelet 16. cikkének rendelkezéseit alkalmazták. Más országok (pl. Spanyolország, az Egyesült Királyság, Németország, Görögország és Ausztria) olyan agrár-környezetvédelmi intézkedéseket dolgoztak ki, amelyek konkrétan a Natura 2000 helyszínek sajátos igényeit célozzák meg. Más agrár-környezetvédelmi intézkedések a Natura 2000 helyszíneken folyó környezetbarát gyakorlatokat támogatják (így a biogazdálkodást, a kártevők elleni integrált védelmet biztosító technikákat alkalmazó gazdálkodást stb.), bár arról a tagállamok kevés információt közöltek, hogy mekkora, nem kifejezetten a Natura 2000 helyszíneket célzó agrár-környezetvédelmi rendszerek alá tartozó mezőgazdasági földterületet jelöltek ki Natura 2000 helyszínként.

Ami egyes tagállamokban az elegendő pénzügyi erőforrás kiosztásának köszönhetően megvalósítható, más tagállamokban esetleg kevésbé megvalósíthatónak bizonyul. Ráadásul a fontosabb alapok és kezdeményezések mindegyike megszorításokat is tartalmaz, így például egyes régiókra vagy országokra szorítkozó jogosultsági megszorításokat a Kohéziós Alap esetében, illetve egyes irányítási tevékenységekre, rendszerekre és kedvezményezettekre korlátozódik az ERFA és az EMOGA esetében. A KAP rendszerében a 2003-as reformmal elfogadott friss változások és a Bizottságnak az EU új kohéziós politikájára vonatkozóan nemrég benyújtott javaslatai (7. melléklet) azonban a hálózat egésze tekintetében a társfinanszírozás lehetőségeinek növekedéséhez vezettek. Az majd eztán fog kiderülni, hogy a tagállamok a rendelkezésre álló lehetőségeket hogyan építik be a következő pénzügyi időszakra vonatkozó programjaikba és terveikbe.

4. Következtetések és a folytatás

Európa biológiai sokféleségének védelme döntő szakaszba érkezett. A göteborgi Európai Tanács azt tűzte ki célul, hogy 2010-re megállítsák Európa biológiai sokféleségének hanyatlását. Ennek jogi és politikai kerete már elkészült, és lezajlott a védett helyszínek kijelölése, amelyekből így létrejött a Natura 2000 hálózat. A göteborgi célkitűzés megvalósítása szempontjából kulcsfontosságú a helyszínek hatékony kezelése.

Most egyértelműen választanunk kell a Natura 2000 finanszírozásának a vonatkozó közösségi politikákba történő beépítése vagy egy önálló alap között. A tagállamokkal és az érintett felekkel folytatott konzultációk[12] eredményei azt mutatták, hogy a vélemények erősen megoszlanak ebben a kérdésben. A tagállamok többsége a finanszírozás beépítése mellett voksolt, míg az érdekeltek inkább a kijelölt Natura 2000 alapot támogatták. A fentiekben vázolt korlátozások ellenére a Bizottság úgy véli, hogy a finanszírozás beépítése mint megoldás jobb megközelítést jelent, mégpedig a következő okokból:

- ez biztosítja, hogy a Natura 2000 helyszíneinek kezelése az EU átfogóbb földterület-kezelési politikáinak részét fogja képezni. Így a Natura 2000 helyszíneken folytatott gazdálkodás a KAP keretében részesül pénzügyi támogatásból és a vidék- és regionális fejlesztési politikák részét képező strukturális beavatkozásokból. Ez a kiegészítő megközelítés lehetővé teszi, hogy a Natura 2000 helyszínek hálózata jobban betöltse szerepét az európai biológiai sokféleség védelmében, mint ha a Natura helyszíneket önállóan vagy a tágabb politikai kontextusból kiemelve kezelnék.

- lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy prioritásokat határozzanak meg, illetve nemzeti és regionális sajátosságaikat tükröző politikákat és intézkedéseket dolgozzanak ki.

- elkerülhetővé teszi a kétszeres munkát és az átfedéseket a különböző közösségi finanszírozási eszközök között, továbbá az ilyen kétszeres munkával járó adminisztratív bonyodalmakat és ügyleti költségeket.

A Bizottság ezért a jövőbeli pénzügyi tervekre vonatkozó jogszabályi javaslatcsomag részeként javasolni fogja, hogy a tagállamok számára tegyék lehetővé a Natura 2000 helyszíneken folytatott bizonyos tevékenységeknek a meglévő eszköztárból történő társfinanszírozását.

A Bizottság a következő pénzügyi időszakra vonatkozó megközelítéséről nemrégiben kiadott „Közös jövőnk építése” című közleményében[13] jelezte a NATURA 2000 iránti elkötelezettségét. A Bizottság véleménye szerint a 2006 utáni vidékfejlesztési politikának többek között a következő szempont köré kellene felépülnie:

- a környezet és a vidék állapotának javítása a földterületek kezelésének támogatása révén, a Natura 2000 természetvédelmi területekhez kapcsolódó vidékfejlesztési tevékenységek társfinanszírozását is beleértve.

A 2007–2012 közötti időszak környezetvédelmi prioritásai közül pedig az egyik legfontosabb tevékenység a következő:

- a Natura 2000 helyszínek hálózatának fejlesztése és megvalósítása, az európai biológiai sokféleség védelme, valamint a biológiai sokféleséget célzó cselekvési tervek végrehajtása érdekében.

Ez a vidékfejlesztési szabályozás közelgő felülvizsgálata keretében megfelelő javaslatokat tesz szükségessé a Natura 2000 végrehajtásához kapcsolódó vidékfejlesztési tevékenységek – a mezőgazdasági és erdészeti területek kezelésére irányuló tevékenységeket is beleértve – elősegítésének és társfinanszírozásának jelenlegi lehetőségei alapján, és támogatva e lehetőségek kihasználását a tagállamok részéről. A kohéziós és strukturális alapokon keresztül végrehajtott Európai Kohéziós Politika a környezetvédelmi projektek és programok keretében már most is lehetővé teszi a nemzeti, regionális és határokon átnyúló programok szerint végzett infrastrukturális beruházásokat a Natura 2000 helyszíneken, amennyiben ezek hozzájárulnak a régió általános gazdasági fejlődéséhez. A Strukturális és Kohéziós Alapok módosítására vonatkozó javaslatában a Bizottság védelmébe fogja venni ezt a lehetőséget[14], és ezt követően megfelelő útmutatással szolgál a göteborgi elkötelezettség gyakorlati megvalósításához. A vidékfejlesztési és strukturális alapok keretében nyújtandó támogatás mellett a Natura 2000 hálózat a javasolt környezetvédelmi pénzügyi eszköz keretében is fog némi támogatásban részesülni. Itt elsősorban az olyan tevékenységek kaphatnak finanszírozást, mint a legjobb gyakorlatok hálózatba szervezése, a tájékoztatás, illetve a lakosság környezettudatosságának erősítése.

Az elképzelések szerint tehát a közösségi alapok és elsősorban a strukturális és vidékfejlesztési alapok jelentős társfinanszírozást tennének elérhetővé a Natura 2000 hálózat végrehajtása számára. E finanszírozás szintjét azonban még nem lehet pontosan kijelölni, mivel a kiadások végső összegét az egyes tagállamok programjain belül a Natura 2000-re helyezett hangsúly fogja meghatározni. A jogosultsági feltételeket az egyes vonatkozó rendeletekben fogják meghatározni, és mindegyik alap esetében annak általános szabályait kell alkalmazni.

A költségekre vonatkozó becsléseken még finomítani kell; emellett nemzeti szinten ki kell dolgozni azokat a végrehajtási programokat, amelyekre a közösségi alapok hatékony hasznosításához szükség lesz. A tagállamok részéről a Natura 2000 helyszínek kezelési tervein jelenleg végzett munka segíteni fogja a költségekre vonatkozó becslések pontosítását.

Azt is fontos biztosítani, hogy amennyiben a Natura 2000 hálózat finanszírozási igényeit más politikai területekbe integrálják az ebben a közleményben vázoltak szerint, ez a hálózat célkitűzéseinek biztosításához elegendő átfogó finanszírozást eredményezzen. A Bizottság ezért arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az ezen alapokhoz benyújtandó programjaik összeállításakor gondosan vegyék számba a Natura 2000 igényeit. A Bizottság ezenkívül mérlegelni fogja részletesebb útmutatások kiadását is arra vonatkozóan, hogy az említett alapok hogyan alkalmazhatók a Natura 2000 hálózat támogatásában

Milyen típusú társfinanszírozást nyújt a Közösség a Natura 2000 számára a jövőben?

Nem lehet pontos előrejelzéseket adni a Natura 2000 helyszínek társfinanszírozására 2007-től kezdve várhatóan elköltendő éves összegekről, mivel ez az egyes tagállamok és régiók döntésén múlik, hogy a különböző alapokhoz benyújtott nemzeti és regionális programjaikban hogyan veszik számba a területükön található helyszínek igényeit. Nem javasoljuk az egyes alapokon belüli összeghatárok kijelölését sem, mivel a tagállamok helyzete más és más lehet.

Ez okból nem lehet előre megadni, hogy a Natura 2000 számára ebben a közleményben becsült költségből mennyit lehet a közösségi költségvetésből társfinanszírozni. A következő, a 2000–2006 közötti időszak tapasztalatai alapján elkészített vázlat azonban azt mutatja be, hogy hogyan működhetne a javasolt rendszer.

Az EU-finanszírozásból fedezendő egyedi esetekben a beruházások/tevékenységek társfinanszírozásának arányát az egyes rendeletekben fogják rögzíteni, változó értékekkel (pl. ez jelenleg maximum 50–85%-ig lehetséges). Az egyszerűség kedvéért azonban, ha a Közösség és a tagállamok 50/50 arányban vesznek részt a társfinanszírozásban, ez azt jelenti, hogy a becsült költségek legfeljebb fele származhat a Közösségtől. Bár a jelenlegi kiadások pontos összege bizonytalan, a Natura 2000 kezelésének támogatására becslések szerint nagyságrendileg 500 millió euró körüli összeget fordítanak évente a vidékfejlesztési intézkedéseken keresztül. Számolva a bővítéssel, illetve a területek kijelölésének véglegesítésével, ez az összeg az elkövetkező években várhatóan jelentősen emelkedni fog, a tagállamok vidékfejlesztési terveiben meghozott döntésekre is figyelemmel. A Strukturális Alapok tekintetében hasonló adatok nem állnak rendelkezésre, így ebben a szakaszban nem szolgálhatunk ilyen jellegű szemléltető összegekkel. A Strukturális Alapokon belül a környezetvédelmi projektek aránya azonban számottevő, és némely tagállam máris jelentős összegeket fordít a természetvédelemre.

[1] A 2001. június 15–16-én Göteborgban ülésező Európai Tanács elnökségi következtetései.

[2] Európa környezete, A Dobris-értékelés. 1999. Európai Környezetvédelmi Ügynökség. 29. fejezet

[3] Európa harmadik környezetvédelmi értékelése. 10. Környezetvédelmi értékelő jelentés. Európai Környezetvédelmi Ügynökség. 2003. 11. fejezet

[4] A Bizottság közleménye. Fenntartható Európa egy jobb világért: Az Európai Unió stratégiája a fenntartható fejlődés érdekében. COM(2001)264 végleges.

[5] A hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról szóló 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (HL L 242., 2002.9.10., 1. o.).

[6] COM(1998)42 végleges.

[7] COM(2001)162 végleges, I–V. kötet

[8] A vadon élő madarak védelméről szóló 79/409/EGK tanácsi irányelv (HL L 103., 1979.4.25., 1. o.) és a 92/43/EGK irányelv műszaki és tudományos fejlődéshez történő hozzáigazításáról szóló, 1997. október 27-i 97/62/EK tanácsi irányelvvel (HL L 305., 1997.11.8., 42. o.) módosított, a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv (HL L 206., 1992.7.22., 7. o.).

[9] „... létre kell hozni a Natura 2000 hálózatot és végrehajtani a szükséges technikai és pénzügyi eszközöket és intézkedéseket, amelyek annak teljes megvalósításához, valamint a Natura 2000 területein kívül élő védett fajok védelméhez szükségesek a természetes élőhelyek, valamint a madarak védelméről szóló irányelv értelmében [és] elő kell segíteni a Natura 2000 hálózat kiterjesztését a tagjelölt országokra”. A hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról szóló 1600/2002/EK határozat 6. cikke (2) bekezdésének a) pontja.

[10] On-line elérhetősége: http://europa.eu.int/comm/environment/nature/natura_articles.htm

[11] Európai Bizottság (2003) „A természeti és kulturális örökség hasznosítása a fenntartható turizmus kifejlesztése érdekében a nem hagyományos turisztikai célpontokon.”

[12] A Natura 2000 finanszírozásáról tartott konzultációról szóló jelentés a következő címen érhető el: http://europa.eu.int/comm/environment/nature/nature_conservation/natura_2000_network/financing_natura_2000/index_en.htm

[13] A Bizottság közleménye az Európai Parlament és a Tanács részére: Közös jövőnk építése – A kibővített Unió politikai kihívásai és költségvetési eszközei, 2007–2013 COM(2004) 101, végleges.

[14] Új társfinanszírozási lehetőség jöhet létre, ha a Bizottság javaslatot terjeszt elő egy új pénzügyi eszközre a Közösség külső határain átnyúló együttműködés számára.