32002R2371

A TANÁCS 2371/2002/EK RENDELETE

(2002. december 20.)

a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 37. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[1],

tekintettel az Európai Parlament véleményére[2],

mivel:

(1) A 3760/92/EGK tanácsi rendelet[3] létrehozta a halászat és akvakultúra közösségi rendszerét. E rendelet szerint a Tanács 2002. december 31-ig határoz az esetlegesen szükségessé váló kiigazításokról.

(2) A közös halászati politika kiterjed az élő vízi erőforrások és az akvakultúra védelmére, kezelésére és kiaknázására, valamint a halászati és akvakultúra-termékek feldolgozására és kereskedelmi forgalomba hozatalára ott, ahol e tevékenységeket a tagállamok területein, közösségi vizeken, közösségi halászhajókon vagy a tagállamok állampolgárai végzik, szem előtt tartva az Egyesült Nemzetek Szervezete Tengerjogi Egyezményének 117. cikkét, a lobogó szerinti állam elsődleges felelősségének sérelme nélkül.

(3) Tekintettel arra, hogy számos halállomány csökkenőben van, a közös halászati politikát javítani kell a halászati ágazat hosszú távú életképességének biztosítása érdekében, az élő vízi erőforrások alapos tudományos szakvéleményen és elővigyázatos megközelítésen alapuló fenntartható kiaknázásának segítségével, amely ugyanazon a megfontoláson alapszik, mint a Szerződés 174. cikkében említett elővigyázatosság elve.

(4) A közös halászati politika céljainak ezért biztosítaniuk kell az élő vízi erőforrások és az akvakultúra fenntartható kiaknázását a fenntartható fejlődés szellemében, egyaránt számításba véve a környezeti, gazdasági és társadalmi szempontokat.

(5) Fontos, hogy a közös halászati politika irányítását a helyes kormányzás elve vezesse, és hogy a meghozott intézkedések kölcsönösen összeegyeztethetőek és következetesek legyenek a többi közösségi politikával.

(6) A fenntartható kiaknázás célja hatékonyabban elérhető a halászati gazdálkodás többéves megközelítésével, beleértve a biztonságos biológiai határértékeken lévő vagy az azokon belüli állományokra vonatkozó többéves gazdálkodási terveket. A biztonságos biológiai határértéken kívüli állományok esetében elsődleges fontossággal bír a többéves helyreállítási terv elfogadása. A tudományos szakvéleményeket követve, előfordulhat az ezen állományokra irányuló halászati erőkifejtés lényeges csökkentése.

(7) E többéves terveknek meg kell adniuk az érintett állományok fenntartható kiaknázásának céljait, tartalmazniuk kell a lehalászási szabályokat, amelyek megállapítják az éves fogás és/vagy a halászati erőkifejtés határértékeinek kiszámítási módját, és gondoskodniuk kell más sajátos kezelési intézkedésekről, azok más fajokra gyakorolt hatásait is számításba véve.

(8) A többéves terv tartalmának összhangban kell lennie az állományok természetvédelmi helyzetével, a helyreállításuk sürgősségével, valamint az ezen állományok és a fogásukra irányuló halászat jellemzőivel.

(9) Azon állatállományok fenntartható kiaknázását, amelyekre vonatkozóan nem készült többéves terv, fogási és/vagy a halászati erőkifejtésre vonatkozó korlátok felállításával kell biztosítani.

(10) Elő kell írni a tagállamok vagy a Bizottság számára, hogy sürgősségi intézkedéseket fogadjanak el, ha a halászati tevékenység olyan súlyosan fenyegeti az erőforrások védelmét vagy a tengeri ökoszisztémát, hogy az azonnali intézkedést követel.

(11) A tagállamok számára engedélyezni kell a 12 tengeri mérföldes körzetükben az összes halászhajóra alkalmazandó védelmi és kezelési intézkedések elfogadását, feltéve hogy ahol az ilyen intézkedéseket más tagállamok halászhajóira is alkalmazni kell, ott az elfogadott rendelkezések nem megkülönböztetőek és az előzetes egyeztetés megtörtént, valamint a Közösség nem fogadott el arra a területre vonatkozó egyedi védelmi és kezelési intézkedéseket.

(12) A közösségi flotta méretét csökkenteni kell, hogy összhangban legyen az elérhető erőforrásokkal, és egyedi intézkedéseket kell megállapítani e cél megvalósítása érdekében, beleértve a halászati kapacitás azon referenciaszintjének meghatározását, amelyet nem lehet túllépni, a halászhajók selejtezését előmozdító különleges közösségi rendszert, valamint a nemzeti belépő/kilépő rendszer kialakítását.

(13) Minden tagállamnak nemzeti nyilvántartást kell vezetnie a halászhajókról, amelyet elérhetővé kell tennie a Közösség számára a tagállam flottája méretének ellenőrzése céljából.

(14) A tagállamok 12 tengeri mérföldes körzetén belül az erőforrásokhoz való hozzájutást korlátozó szabályok kielégítően működtek, a közösségi vizek legérzékenyebb részein a halászati erőkifejtés korlátozásával a védelem javát szolgálták, és megtartották azokat a hagyományos halászati tevékenységeket, amelyektől bizonyos part menti közösségek társadalmi és gazdasági fejlődése nagyban függ. Ezért 2012. december 31-ig folytatni kell alkalmazásukat.

(15) Habár a közösségi jogszabályokban szereplő egyéb hozzáférési korlátozásokat egyelőre fenn kell tartani, felül kell vizsgálni azokat annak értékelésére, hogy szükségesek-e a fenntartható halászat biztosítása szempontjából.

(16) A halászati ipar bizonytalan gazdasági helyzetének tekintetében és bizonyos part menti közösségek halászattól való függősége miatt szükséges a halászati tevékenységek viszonylagos stabilitásának biztosítása a halászati lehetőségek tagállamok közötti felosztásával, az egyes tagállamokra megállapított állományrészek alapján.

(17) Más szempontból ez a stabilitás - az állományok adott időleges biológiai helyzetével - biztosítja azon régiók különleges szükségleteit, ahol a helyi lakosság különösen függ a halászattól és a hozzá kapcsolódó tevékenységektől, amint ezt a Közösségben a 200 mérföldes halászati övezet 1977. január 1-jei hatállyal történő létrehozásának egyes külső vonatkozásairól szóló, 1976. november 3-i tanácsi határozat[4] megállapította.

(18) Ezért az elérendő viszonylagos stabilitás kifejezést ebben az értelemben kell használni.

(19) A közös halászati politika hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében a halászatra vonatkozó közösségi ellenőrzési és végrehajtási rendszert meg kell erősíteni, valamint a tagállamok hatóságai és a Közösség között a felelősség megosztását egyértelművé kell tenni. E célból helyénvaló e rendeletbe beilleszteni a közös halászati politika szabályainak ellenőrzését, felügyeletét és végrehajtását szabályozó főbb rendelkezéseket, amelyeknek egy részét már tartalmazza a közös halászati politika ellenőrző rendszerének létrehozásáról szóló, 1993. október 12-i 2847/93/EGK tanácsi rendelet[5]. Ennek a rendeletnek mindaddig hatályban kell maradnia, amíg valamennyi szükséges végrehajtási szabály elfogadásra nem kerül.

(20) Az ellenőrzésre, felügyeletre és végrehajtásra vonatkozó rendelkezések egyrészről a halászhajók parancsnokainak és a forgalmazási lánc piaci szereplőinek kötelezettségeit állapítják meg, másrészről elkülönítik a tagállamok és a Közösség eltérő felelősségét.

(21) A Közösségnek alkalmasnak kell lennie a halászati lehetőségek elvonásának működtetésére, ha valamely tagállam túllépné azokat a halászati lehetőségeket, amelyeket neki kiosztottak. Ha megállapítást nyer, hogy - annak eredményeképpen, hogy valamelyik tagállam túllépte a halászati lehetőségeit - egy másik tagállamnak kára származott, akkor az elvonás részben vagy egészben ezt a tagállamot illeti meg.

(22) A tagállamokat kötelezni kell a folyamatos súlyos jogsértések megelőzésére irányuló azonnali intézkedések elfogadására, ahogyan azt a közös halászati politika szabályait súlyosan sértő magatartásformák jegyzékének létrehozásáról szóló, 1999. június 24-i 1447/1999/EK tanácsi rendelet[6] meghatározza.

(23) A Bizottságnak képesnek kell lennie azonnali megelőző intézkedések meghozatalára, ha nyilvánvaló annak a kockázata, hogy a halászati tevékenységek az élő vízi erőforrások védelmét komolyan veszélyeztethetik.

(24) A Bizottságot megfelelő hatáskörrel kell felruházni, hogy végrehajtsa kötelezettségét a közös halászati politika tagállamok által történő végrehajtásának ellenőrzésének és értékelésének tekintetében.

(25) Szükséges erősíteni az együttműködést és az összhangot valamennyi illetékes hatóság között a közös halászati politika szabályainak betartása érdekében, különösen a nemzeti ellenőrök cseréjén keresztül, megkövetelve a tagállamoktól, hogy a közösségi ellenőrök, más tagállamok ellenőrei vagy a bizottsági ellenőrök által összeállított vizsgálati jelentéseket a saját vizsgálati jelentéseikkel egyenrangúan kezeljék a ténymegállapítás során.

(26) Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedések elfogadása a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal[7] összhangban történik.

(27) A közös halászati politika céljainak eléréséhez való hozzájárulás érdekében regionális tanácsadó testületeket kell felállítani, hogy a közös halászati politika hasznára fordítsák az érintett halászok és más érdekeltek ismereteit és gyakorlatát, és hogy figyelembe tudják venni a közösségi vizekre jellemző körülmények sokféleségét.

(28) Annak biztosítása érdekében, hogy a legjobb tudományos, műszaki és gazdasági szakvélemények a közös halászati politika hasznára váljanak, a Bizottságot megfelelő bizottságnak kell segítenie.

(29) Az élő vízi erőforrások fenntartható kiaknázásának alapvető célja érdekében szükséges és helyénvaló az erőforrások védelmére és kiaknázására vonatkozó szabályok meghatározása. Az arányosságnak a Szerződés 5. cikkében megállapított elvével összhangban, e rendelet nem haladja meg az említett cél eléréséhez szükséges mértéket.

(30) Az elvégzendő módosítások száma és fontossága miatt a 3760/92/EGK rendeletet hatályon kívül kell helyezni. A halászati ágazatra vonatkozó közös strukturális politika megállapításáról szóló, 1976. január 19-i 101/76/EGK tanácsi rendeletet[8], amely lényeges intézkedéseket már nem tartalmaz, szintén hatályon kívül kell helyezni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

HATÁLY ÉS CÉLKITŰZÉSEK

1. cikk

Hatály

(1) A közös halászati politika kiterjed az élő vízi erőforrások és az akvakultúra védelmére, kezelésére és kiaknázására, valamint a halászati és akvakultúra-termékek feldolgozására és kereskedelmi forgalomba hozatalára ott, ahol e tevékenységeket a tagállamok területén, közösségi vizeken, közösségi halászhajókon, vagy - a lobogó szerinti állam elsődleges felelősségének sérelme nélkül - a tagállamok állampolgárai végzik.

(2) A közös halászati politika összefüggő intézkedéseket biztosít a következőkre vonatkozóan:

a) az élő vízi erőforrások védelme, kezelése és kiaknázása;

b) a halászat környezeti hatásának korlátozása;

c) a vizekhez és az erőforrásokhoz való hozzáférés feltételei;

d) a strukturális politika és a flottakapacitás irányítása;

e) ellenőrzés és végrehajtás;

f) akvakultúra;

g) a piacok közös szervezése; és

h) nemzetközi kapcsolatok.

2. cikk

Célkitűzések

(1) A közös halászati politika fenntartható gazdasági, környezeti és társadalmi feltételekkel biztosítja az élő vízi erőforrások kiaknázását.

E célból a Közösség az elővigyázatosság elvét alkalmazza azon intézkedések meghozatalakor, amelyek az élő vízi erőforrások védelmére és megőrzésére vonatkoznak, azért, hogy biztosítsák azok fenntartható kiaknázását, és hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a halászati tevékenységnek a tengeri ökoszisztémára gyakorolt hatását. A Közösség a halászati gazdálkodás esetében az ökoszisztéma alapú szemlélet progresszív alkalmazására törekszik. A gazdaságilag életképes és versenyképes halászati és akvakultúraágazaton belül hozzá kell járulnia a hatékony halászati tevékenységekhez, megfelelő életszínvonalat biztosítva azok számára, akiknek megélhetése a halászati tevékenységektől függ, valamint figyelembe véve a fogyasztók érdekeit is.

(2) A közös halászati politikát a helyes kormányzás következő elvei vezérlik:

a) a felelősségek egyértelmű meghatározása közösségi, nemzeti és helyi szinteken;

b) olyan megbízható tudományos szakvéleményeken alapuló döntéshozatali folyamat, amely kellő időben eredményeket hoz;

c) az érdekeltek széles körű bevonása a politika minden szakaszába a koncepciótól a megvalósításig;

d) összeegyeztethetőség a többi közösségi politikával, különösen a környezetvédelmi, szociális, regionális, fejlesztési, egészségügyi és fogyasztóvédelmi politikával.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

a) "közösségi vizek": a tagállamok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizek, kivéve a Szerződés II. mellékletében említett területekkel szomszédos vizeket;

b) "élő vízi erőforrások": az elérhető és hozzáférhető élő tengervízi fajok, beleértve az anadrom és katadrom vándorló fajokat, a tengeri életszakaszuk során;

c) "halászhajó": bármilyen vízi jármű, amely az élő vízi erőforrások kereskedelmi célú kifogására felszerelt;

d) "közösségi halászhajó": olyan halászhajó, amely tagállami lobogó alatt hajózik, és a Közösségben került bejegyzésre;

e) "fenntartható kiaknázás": az állomány olyan módon történő kiaknázása, amely az állatállomány jövőbeli kiaknázását nem befolyásolja kedvezőtlenül, és nincs káros hatása a tengeri ökoszisztémára;

f) "a halászati állománypusztulás aránya": az állományból egy adott időszak alatt kifogott mennyiségek aránya a halászat számára hozzáférhető átlagos állománynagysághoz viszonyítva, ugyanabban az időszakban;

g) "állomány": egy adott gazdálkodási területen lévő élő vízi erőforrás;

h) "halászati erőkifejtés": egy halászhajó kapacitásának és aktivitásának szorzata; hajók csoportjánál ez a csoportba tartozó összes hajó halászati erőkifejtésének összege;

i) "elővigyázatos megközelítés a halászati gazdálkodásban": a megfelelő tudományos információ hiánya nem lehet oka a célfajok, a járulékos vagy függő fajok valamint a nem célfajok és környezetük megőrzésére vonatkozó kezelési intézkedések meghozatala elhalasztásának vagy elmaradásának;

j) "határ-referenciapontok": a halállomány populációi paramétereinek értékei (például a biomassza vagy a halászati állománypusztulási arány) azon értékei, amelyeket el kell kerülni, mert ismeretlen populációdinamikával, az állomány összeomlásával vagy káros megerősödésével társulnak;

k) "védelmi referenciapontok": a halállomány populációinak halgazdálkodásban használatos paraméterei (például a biomassza vagy a halászati állománypusztulási arány), például a biológiai kockázat elfogadható szintje vagy a hozam kívánt szintje vonatkozásában;

l) "biztonságos biológiai határ": az állomány állapotának vagy kiaknázásának azon jellemzői, amelyeken belül bizonyos határ-referenciapontok áthágásának alacsony a kockázata;

m) "fogási határ": egy állomány vagy állománycsoport kifogásának mennyiségi határa adott időszakon belül, ha a közösségi jogszabályok nem rendelkeznek másképpen;

n) "halászati kapacitás": a hajó tonnatartalma bruttó űrtartalomban és teljesítménye kilowattban, ahogyan a 2930/86/EGK tanácsi rendelet[9] 4. és 5. cikke meghatározza. Bizonyos típusú halászati tevékenységek esetén a kapacitást a Tanács határozhatja meg, például a hajó halászfelszereléseinek mennyisége és/vagy mérete alapján;

o) "flottából való kilépés": a halászhajó kivétele a tagállam halászati flottájának nyilvántartásából, amennyiben a 15. cikk (1) bekezdése teljesül;

p) "flottába való belépés": egy tagállam halászhajójának a halászati flotta nyilvántartásába történő felvétele;

q) "halászati lehetőség": mennyiségileg meghatározott halászati jogosultság, fogási mennyiségben és/vagy halászati erőkifejtésben kifejezve;

r) "közösségi halászati lehetőség": a Közösség számára közösségi vizeken elérhető halászati lehetőségek, valamint az összes közösségi halászati lehetőség a közösségi vizeken kívül, kivéve azokat a közösségi halászati lehetőségeket, amelyeket harmadik országoknak adtak át.

II. FEJEZET

VÉDELEM ÉS FENNTARTHATÓSÁG

4. cikk

Az intézkedések típusai

(1) A 2. cikk (1) bekezdésében említett célok elérése érdekében a Tanács meghozza azokat a közösségi intézkedéseket, amelyek szabályozzák a vizekhez és az erőforrásokhoz való hozzájutást és a halászati tevékenységek fenntartható végzését.

(2) Az (1) bekezdésben említett intézkedéseket a rendelkezésre álló tudományos, műszaki és gazdasági szakvélemények és különösen a 33. cikk (1) bekezdése alapján létrehozott Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) által összeállított jelentések figyelembevételével, és a 31. cikk alapján létrehozott regionális tanácsadó testületektől kapott vélemények fényében kell meghozni. Ezek részletesen a következő rendelkezéseket tartalmazhatják az egyes állományokra vagy állománycsoportokra vonatkozóan, a halászati állománypusztulás és a halászati tevékenységek környezeti hatásának korlátozása érdekében:

a) az 5. cikk alapján helyreállítási tervek elfogadása;

b) a 6. cikk alapján gazdálkodási tervek elfogadása;

c) az állomány fenntartható kiaknázásában elérendő célok meghatározása;

d) a fogások korlátozása;

e) a halászatra jogosult halászhajók számának és típusának rögzítése;

f) a halászati erőkifejtés korlátozása;

g) technikai intézkedések elfogadása, beleértve:

i. a halászfelszerelések szerkezetére, a fedélzeten található halászfelszerelések számára és méretére, a használatuk módjára, valamint az ilyen felszereléssel történő halászatkor a fedélzeten tartott fogások összetételére vonatkozó rendelkezéseket;

ii. az olyan övezetek és/vagy időszakok megállapítását, amelyekben a halászati tevékenységeket betiltják vagy korlátozzák, beleértve az ívási és halnevelő területek védelmét;

iii. a fedélzeten tartott és/vagy kirakodott példányok legkisebb méretének megállapítását;

iv. a halászati tevékenységeknek a tengeri ökoszisztémára és a nem célfajokra gyakorolt hatásának csökkentésére vonatkozó egyedi intézkedéseket;

h) a szelektívebb vagy alacsony kihatású halászatot elősegítő ösztönzők - beleértve a gazdasági természetűeket is - létrehozása;

i) az alternatív típusú halászati gazdálkodási technikákra vonatkozó kísérleti projektek lefolytatása.

5. cikk

Helyreállítási tervek

(1) A Tanács prioritásként fogadja el a helyreállítási terveket azokra a halászatokra vonatkozóan, amelyek a biztonságos biológiai határokon kívüli állományok kiaknázására irányulnak.

(2) A helyreállítási terv célja a biztonságos biológiai határokon belüli állomány helyreállításának biztosítása.

A helyreállítási terv védelmi referenciapontokat tartalmaz, mint például olyan szinteket, amelyekhez az állományoknak a biológiai határon belülre történő helyreállítását viszonyítják.

A szinteket a következő paraméterekben fejezik ki:

a) populáció mérete és/vagy

b) hosszú távú hozam és/vagy

c) halászati állománypusztulási arány és/vagy

d) a fogások stabilitása.

A helyreállítási terv tartalmazhat a más élő vízi erőforrásokra vonatkozó, és a tengeri ökoszisztéma természetvédelmi helyzetének fenntartásával vagy fejlesztésével kapcsolatos szinteket.

Ha egynél több szint kerül meghatározásra, akkor a helyreállítási terv meghatározza e szintek fontossági sorrendjét.

(3) A helyreállítási tervet a halászati gazdálkodás elővigyázatos megközelítése alapján kell összeállítani, és számításba kell venni az illetékes tudományos testületek által javasolt határ-referenciapontokat. A tervnek biztosítania kell az állomány fenntartható kiaknázását és a halászati tevékenységek tengeri ökoszisztémára gyakorolt hatásának fenntartható szinten tartását.

A terv vonatkozhat az egyes állományok halászatára vagy az állományok keverékének halászati kiaknázására is, és kellő figyelmet kell fordítani az állományok és a halászat közötti kölcsönhatásra.

A helyreállítási tervnek többévesnek kell lennie, és jeleznie kell a megállapított szintek eléréséhez szükséges várható időtartamot.

(4) A helyreállítási terv tartalmazhatja bármelyik, a 4. cikk (2) bekezdésének c)-h) pontjában említett rendelkezést, valamint a lehalászási szabályokat, amelyek a fogási határok irányítására előre meghatározott biológiai paraméterek csoportjából állnak.

A helyreállítási terv tartalmazza a halászati tevékenységekre vonatkozó korlátozásokat, kivéve ha ez nem szükséges a terv céljának eléréséhez. A helyreállítási tervben meghatározott intézkedéseknek arányosnak kell lenniük a feladatokkal, a célokkal és a várható időtartammal, és a Tanácsnak kell határozni róluk tekintettel:

a) az állomány vagy az állományok természetvédelmi helyzetére;

b) az állomány vagy az állományok biológiai jellemzőire;

c) annak a halászatnak a jellemzőire, amelynek során az állományokat kifogják;

d) az intézkedéseknek az érintett halászatra gyakorolt gazdasági hatására.

(5) A Bizottság jelentést tesz az elért szintek vonatkozásában a helyreállítási tervek hatékonyságáról.

6. cikk

Gazdálkodási tervek

(1) A Tanács gazdálkodási terveket fogad el, amennyiben ez a biztonságos biológiai határon vagy azon belül folyó halászati kiaknázás esetében az állományoknak a biztonságos biológiai határok között tartásához szükséges.

(2) A gazdálkodási terv védelmi referenciapontokat tartalmaz, például olyan szinteket, amelyekhez az állományoknak a biológiai határon belül való védelmét viszonyítják. Az 5. cikk (2) bekezdésének a)-d) pontja alkalmazandó.

A gazdálkodási terv tartalmazhat más élő vízi erőforrásokra vonatkozó és a tengeri ökoszisztéma természetvédelmi helyzetének fenntartását vagy fejlesztését szolgáló szinteket.

Ha egynél több szint kerül meghatározásra, akkor a gazdálkodási terv meghatározza e szintek fontossági sorrendjét.

(3) A gazdálkodási tervet a halászati gazdálkodás elővigyázatos megközelítése alapján kell összeállítani, és figyelembe kell venni az illetékes tudományos testületek által javasolt határ-referenciapontokat. A tervnek biztosítania kell az állomány fenntartható kiaknázását és a halászati tevékenységek tengeri ökoszisztémára gyakorolt hatásának fenntartható szinten tartását.

A terv vonatkozhat egyes állományok halászatára vagy állományok keverékének halászati kiaknázására, és kellő figyelmet kell fordítani az állományok és a halászat közötti kölcsönhatásra.

A gazdálkodási tervnek többévesnek kell lennie, és jeleznie kell a megállapított szintek eléréséhez szükséges várható időtartamot.

(4) A gazdálkodási terv tartalmazhatja bármelyik, a 4. cikk (2) bekezdésének d)-i) pontjában említett intézkedést, valamint lehalászási szabályokat, amelyek a kifogási határok irányítására előre meghatározott biológiai paraméterek csoportjából állnak.

A gazdálkodási tervben felsorolt intézkedéseknek arányosnak kell lenniük a feladatokkal, a szintekkel és a várható időtartammal, és a Tanácsnak kell határozni róluk tekintettel:

a) az állomány vagy az állományok természetvédelmi helyzetére;

b) az állomány vagy az állományok biológiai jellemzőire;

c) annak a halászatnak a jellemzőire, amelyek során az állományokat kifogják;

d) az intézkedéseknek az érintett halászatra gyakorolt gazdasági hatására.

(5) A Bizottság jelentést tesz az elért szintek vonatkozásában a helyreállítási tervek hatékonyságáról.

7. cikk

Bizottsági sürgősségi intézkedések

(1) Ha nyilvánvaló az erőforrások védelmére vagy a tengeri ökoszisztémára vonatkozóan a halászati tevékenységből eredő súlyos fenyegetettség, amely azonnali intézkedést kíván, a Bizottság a tagállamok igazolt kérésére vagy saját kezdeményezésére határozhat sürgősségi intézkedésekről, amelyek nem tarthatnak tovább hat hónapnál. A Bizottság új határozatot hozhat a rendkívüli intézkedések kiterjesztésére, amely nem tarthat tovább hat hónapnál.

(2) A tagállamoknak egyszerre kell közölniük a kérést a Bizottsággal, a többi tagállammal és az érintett regionális tanácsadó testületekkel. Az írásos véleményeket a Bizottsághoz a kérelem kézhezvételétől számított öt munkanapon belül lehet benyújtani.

A Bizottság az (1) bekezdésben említett kérelem kézhezvételétől számított 15 munkanapon belül hozza meg döntését.

(3) A sürgősségi intézkedésnek azonnali hatályúnak kell lennie. Értesíteni kell róla az érintett tagállamokat, és ki kell hirdetni a Hivatalos Lapban.

(4) Az érintett tagállamok a Tanácshoz fellebbezhetnek a bizottsági határozattal szemben, az értesítés kézhezvételétől számított 10 munkanapon belül.

(5) A Tanács - többségi szavazattal - eltérő döntést hozhat a fellebbezés kézhezvételétől számított egy hónapon belül.

8. cikk

A tagállamok sürgősségi intézkedései

(1) Ha nyilvánvaló az előre nem látott és súlyos, a halászati tevékenységből eredő fenyegetettség az élő vízi erőforrások védelmére, vagy a tengeri ökoszisztémára a tagállam felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizeken, ahol minden indokolatlan késedelem nehezen helyreállítható károkat okozna, a tagállam sürgősségi intézkedéseket foganatosít, amelyek időtartama a három hónapot nem haladhatja meg.

(2) A sürgősségi intézkedéseket meghozni szándékozó tagállam az intézkedések elfogadása előtt, az intézkedések tervezetének, valamint egy magyarázó okmánynak az elküldésével értesíti szándékáról a Bizottságot, a többi tagállamot és az érintett regionális tanácsadói testületet.

(3) A tagállamok és az érintett regionális tanácsadó testületek benyújthatják írásos véleményüket a Bizottságnak az értesítés napjától számított öt munkanapon belül. A Bizottság megerősíti, eltörli vagy módosítja az intézkedéseket az értesítés napjától számított 15 munkanapon belül.

(4) A bizottsági határozatról értesíteni kell az érintett tagállamokat. A határozatot az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

(5) Az érintett tagállamok a Tanácshoz fellebbezhetnek a bizottsági határozattal szemben a határozat kézhezvételétől számított 10 munkanapon belül.

(6) A Tanács - többségi szavazattal - eltérő döntést hozhat a fellebbezés kézhezvételétől számított egy hónapon belül.

9. cikk

A 12 tengeri mérföldes övezeten belül alkalmazandó tagállami intézkedések

(1) A tagállam megkülönböztetésmentes intézkedéseket hozhat a partvonalától számított 12 tengeri mérföldes övezeten belül a halászati erőforrások védelmére és kezelésére, valamint a halászat tengeri ökoszisztémára gyakorolt hatásának minimalizálására vonatkozóan, amennyiben a Közösség nem fogadott el egyedi intézkedéseket e terület védelmére és kezelésére vonatkozóan. A tagállami intézkedésnek összhangban kell lennie a 2. cikkben megállapított célokkal, és nem lehet szigorúbb a meglévő közösségi jogszabályoknál.

Ha a tagállam által hozott intézkedés várhatóan hatással lesz más tagállam hajóira, akkor az ilyen intézkedést csak azt követően lehet elfogadni, hogy a Bizottság, a tagállam és az érintett regionális tanácsadó testület egyeztetett a magyarázó okmánnyal kísért intézkedéstervezetről.

(2) A más tagállamokból származó halászhajókra vonatkozó intézkedések a 8. cikk (3)-(6) bekezdése szerinti eljárás tárgyát képezik.

10. cikk

A csak a saját lobogójuk alatt hajózó halászhajókra alkalmazandó tagállami intézkedések

A tagállam intézkedést hozhat a felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizek állományának védelmére és kezelésére, amennyiben:

a) az intézkedés csak az érintett tagállam lobogója alatt hajózó és a Közösségben nyilvántartott halászhajókra alkalmazandó, vagy a nem halászhajóval végzett halászati tevékenységek esetében az érintett tagállamban székhellyel rendelkező személyekr; és

b) az intézkedés megfelel a 2. cikk (1) bekezdésében meghatározott céloknak, és nem kevésbé szigorú, mint a meglévő közösségi jogszabályok.

III. FEJEZET

A HALÁSZATI KAPACITÁS MÓDOSÍTÁSA

11. cikk

A halászati kapacitás módosítása

(1) A tagállamok intézkedéseket hoznak flottájuk halászati kapacitásának módosítására a halászati kapacitás és a halászati lehetőségek közötti stabil és tartós egyensúly érdekében.

(2) A tagállamnak meg kell bizonyosodnia arról, hogy a 12. cikkben és az e cikk (4) bekezdésében említett, bruttó űrtartalomban és kilowattban kifejezett referenciaértékeket a halászati kapacitásra vonatkozóan nem lépi túl.

(3) Akkor engedélyezhető állami támogatással a flottából való kilépés, ha megelőzi a halászati engedélynek a 3690/93/EK tanácsi rendeletben[10] meghatározott visszavonása és, amennyiben az is előírt, a vonatkozó rendeletekben meghatározott halászati felhatalmazás visszavonása. Az engedély szerinti kapacitás, valamint ahol ilyen szükséges, az érintett halászati felhatalmazás, nem pótolható.

(4) Ha állami támogatás biztosított a 12. cikk (1) bekezdése szerinti referenciaszintet meghaladó kapacitás leépítéséhez, a visszavont kapacitás mennyiségét azonnal le kell vonni a referenciaszintből. Az így kapott referenciaszint lesz az új referenciaszint.

(5) Az 5 éves vagy annál idősebb halászhajók főfedélzetének a fedélzeti biztonság, a munkakörülmények, a higiénia és a termékminőség javítására irányuló modernizáció megnövelheti a hajó tonnatartalmát, amennyiben e modernizáció nem növeli a hajó halfogási képességét. Az e cikk és a 12. cikk szerinti referenciaszinteket eszerint kell módosítani. A vonatkozó kapacitást nem veszik számításba a 13. cikk szerinti, tagállamok által végzett belépés és kilépés egyensúlyának megteremtéséhez.

Az e rendelkezésekre vonatkozó részletes végrehajtási szabályokat és feltételeket a 30. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárással összhangban kell elfogadni.

12. cikk

A halászati flották referenciaszintjei

(1) A Bizottság meghatározza minden egyes tagállam referenciaszintjét bruttó űrtartalomban és kilowattban kifejezve, az adott tagállam lobogója alatt hajózó közösségi halászhajók teljes halászati kapacitására vonatkozóan a 30. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban.

A referenciaszintnek az 1997-2002-es többéves orientációs program céljai összegének kell lennie minden flottarészre vonatkozóan, amint azt 2002. december 31-ig a 97/413/EK tanácsi határozat[11] szerint rögzítették.

(2) Az e cikk alkalmazására vonatkozó végrehajtási szabályok a 30. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárással összhangban fogadhatók el.

13. cikk

Belépési/kilépési rend és általános kapacitáscsökkentés

(1) A tagállamoknak oly módon kell a flottába való belépést és a flottából való kilépést irányítaniuk, hogy 2003. január 1-jétől:

a) az új kapacitásnak állami támogatás nélkül a flottába való belépését legalább ugyanolyan nagyságú kapacitás állami támogatás nélküli korábbi kivonásának kell kompenzálnia;

b) állami támogatás biztosításával a flottába lépő új kapacitást 2003. január 1. után korábbi állami támogatás nélküli kivonás kompenzálja:

i. legalább ugyanolyan kapacitás kivonásával abban az esetben, ha 100 BRT-jű vagy annál kisebb új hajót kívánnak beléptetni;

ii. legalább 1,35-ször nagyobb kapacitás kivonásával abban az esetben, ha 100 BRT-nél nagyobb hajót kívánnak beléptetni.

(2) 2003. január 1-jétől 2004. december 31-ig minden tagállamnak, amelyik azt választotta, hogy 2002. december 31. után belép a flottamegújítás új állami támogatásába, el kell érnie a 12. cikkben említett referenciaszintekkel összehasonlítva a flottája teljes kapacitásának 3 %-os csökkenését, az egész időszakra nézve.

(3) Az e cikk alkalmazására vonatkozó végrehajtási szabályokat a 30. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárással összhangban lehet elfogadni.

14. cikk

Az információcsere

(1) A Bizottság minden évben elkészíti a halászati kapacitás és a halászati lehetőségek közötti fenntartható egyensúly elérésére a tagállamok által megtett erőfeszítések eredményének összegzését. Ezt az összegzést a tagállamok által a legkésőbb a következő év április 30-ig a Bizottságnak küldött éves jelentésekre kell alapozni.

A Bizottság összegzését a tagállamok csatolt jelentéseivel meg kell küldeni az év vége előtt a HTMGB és a 30. cikk (1) bekezdése alapján létrehozott Halászati és Akvakultúraágazati Bizottság véleményével együtt az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(2) Az ezen információcsere alkalmazására vonatkozó végrehajtási szabályokat a 30. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárással összhangban lehet elfogadni.

15. cikk

Halászhajóflotta-nyilvántartás

(1) Minden tagállam nyilvántartást vezet a lobogója alatt hajózó közösségi halászhajókról, amely tartalmazza a hajó jellemzőire és tevékenységére vonatkozó, a közösségi szinten meghozott intézkedések kezeléséhez szükséges minimális információt.

(2) Minden tagállam elérhetővé teszi a Bizottság számára az (1) bekezdésben említett információt.

(3) A Bizottság közösségi halászhajó-nyilvántartást hoz létre, amely tartalmazza a (2) bekezdés szerint megkapott információt, és a nyilvántartást elérhetővé teszi a tagállamok számára. A nyilvántartás eleget tesz a személyi adatok védelmére vonatkozó közösségi rendelkezéseknek.

(4) Az (1) bekezdésben említett információt és annak a (2) és (3) bekezdésben említett továbbítását a 30. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárásnak megfelelően lehet meghatározni.

16. cikk

A közösségi pénzügyi támogatás és a halászati erőkifejtés csökkentésének feltételei

(1) A halászati ágazatnak nyújtott közösségi strukturális támogatásra vonatkozó részletes szabályok és rendelkezések megállapításáról szóló, 1999. december 17-i 2792/1999/EK tanácsi rendelet[12] szerinti pénzügyi támogatást, a halászhajók leselejtezésének támogatását kivéve, abban az esetben lehet biztosítani, ha a tagállam megfelel az e rendelet 11., 13. és 15. cikkének, és biztosította a 2792/99/EK tanácsi rendelet és a 366/2001/EK bizottsági rendelet[13] alapján kért információt.

Ezzel összefüggésben a Bizottság, miután lehetőséget adott az érintett tagállam meghallgatására, az eltérés mértékével lehetőség szerint arányosan, felfüggeszti az érintett tagállamnak a 2792/1999/EK tanácsi rendelet alapján nyújtott pénzügyi támogatást.

(2) Amennyiben a rendelkezésre álló információ alapján a Bizottság megállapítja, hogy a tagállam flottájának kapacitása túllépi a 11., 13. és 15. cikk szerinti kapacitást, erről értesíti az érintett tagállamot. A tagállamnak azonnal csökkentenie kell a halászati erőkifejtést arra a szintre, amely megfelel a 11., 13. és 15. cikknek, az e cikkekből eredő kötelezettségek sérelme nélkül. Az érintett tagállam felülvizsgálat céljából tájékoztatja a Bizottságot csökkentési tervéről, a 30. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárásnak megfelelően, a túllépett kapacitásnak megfelelő vagy eltérő csökkentés esetén is.

IV. FEJEZET

A VIZEKHEZ ÉS AZ ERŐFORRÁSOKHOZ VALÓ HOZZÁFÉRÉS SZABÁLYAI

17. cikk

Általános szabályok

(1) A közösségi halászhajóknak azonos hozzáféréssel kell rendelkezniük a vizekhez és az erőforrásokhoz az összes közösségi vízen, kivéve a (2) bekezdésben említett vizeket, amelyekre a II. fejezet szerint elfogadott intézkedések vonatkoznak.

(2) A parttól számított 12 tengeri mérföldön belülre eső, a tagállamok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizeken a tagállamok felhatalmazást kaphatnak, hogy 2003. január 1-jétől 2012. december 31-ig a halászati tevékenységet azokra a halászhajókra korlátozzák, amelyek hagyományosan azokon a vizeken halásznak az érintett partvidéken lévő kikötőkből kiindulva anélkül, hogy megsértenék a más tagállam lobogója alatt hajózó közösségi halászhajókra vonatkozó, a tagállamok között meglévő szomszédi viszony alapján létrejött megállapodásokat és az I. mellékletben felsorolt egyezményeket, amelyek minden tagállam vonatkozásában rögzítik azokat a földrajzi övezeteket a más tagállamok parti övezetében, ahol halászati tevékenységet folytatnak, valamint az érintett halfajokat.

2011. december 31-ig a Bizottság elkészíti az Európai Parlament és a Tanács részére az e bekezdésben megállapított egyezményekről szóló jelentést. A Tanács 2012. december 31. előtt határoz azokról a rendelkezésekről, amelyek a fent említett egyezményeket követik.

18. cikk

Shetlandi körzet

(1) A II. mellékletben meghatározott régióban különleges fontosságú fajokra tekintettel, amelyek kiaknázási jellemzőik miatt biológiailag érzékenyek, a függélyek között mérve legalább 26 méter hosszúságú közösségi halászhajók a tengerfenéken élő fajok - kivéve a norvég menyhalat és a kék puha tőkehalat - vonatkozásában az e rendeletben és különösen a II. mellékletben megállapított feltételek szerinti előzetes engedély alapján folytathatnak halászati tevékenységet.

(2) Az (1) bekezdés végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat és eljárásokat a 30. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárással összhangban kell elfogadni.

19. cikk

A hozzáférési szabályok felülvizsgálata

(1) 2003. december 31-ig a Bizottság jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a közösségi jogszabályokban meghatározott, a vizekhez és erőforrásokhoz történő hozzáférésre vonatkozó szabályokról, kivéve a 17. cikk (2) bekezdésében említetteket, értékelve e szabályok indokoltságát a védelem és fenntartható kiaknázás célkitűzéseinek szempontjából.

(2) Az (1) bekezdésben említett jelentés alapján és tekintettel a 17. cikk (1) bekezdésében megállapított elvekre, a Tanács 2004. december 31-ig határoz az e szabályokra vonatkozó bármilyen szükséges módosításról.

20. cikk

A halászati lehetőségek elosztása

(1) A Tanács - a Bizottság javaslatára többségi szavazattal - határoz a fogás és/vagy a halászati erőkifejtés korlátozásairól és a halászati lehetőségek elosztásáról a tagállamok között, valamint az e korlátozásokkal kapcsolatos feltételekről. A halászati lehetőségeket úgy kell elosztani a tagállamok között, hogy minden tagállam számára viszonylagos stabilitást kell biztosítani a halászati tevékenységben minden állomány és halászati terület vonatkozásában.

(2) Amikor a Közösség új halászati lehetőségeket hoz létre, a Tanács határoz e lehetőségek elosztásáról, számításba véve minden tagállam érdekeit.

(3) Minden tagállam - a közösségi joggal összhangban - határoz a lobogója alatt hajózó hajókra vonatkozóan a tagállam számára kiosztott halászati lehetőségek elosztásának módszeréről. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az elosztás módszeréről.

(4) A Tanács létrehozza a harmadik országok számára a közösségi vizeken elérhető halászati lehetőségeket, és e lehetőségeket harmadik országok között osztja el.

(5) A tagállamok, miután a Bizottságot erről értesítették, elcserélhetik a számukra kiosztott halászati lehetőségek egészét vagy egy részét.

V. FEJEZET

KÖZÖSSÉGI ELLENŐRZÉSI ÉS VÉGREHAJTASI RENDSZER

21. cikk

Célkitűzések

A közösségi ellenőrzési és végrehajtási rendszer alapján ellenőrizni kell az 1. cikkben megállapított vizekhez és erőforrásokhoz való hozzáférést, valamint a tevékenységek végzését, és végre kell hajtani a közös halászati politika szabályainak betartását.

22. cikk

A vizekhez és az erőforrásokhoz való hozzáférés és a halászati termékek kereskedelmi forgalomba hozatalának feltételei

(1) A közös halászati politika hatálya alá tartozó tevékenységek tilalmazottak, amennyiben a következő követelmények nem teljesülnek:

a) a halászhajók esetében az engedélyt - és ha előírt, a halászati felhatalmazást - a fedélzeten kell tartani; és

b) a halászhajó fedélzetére telepíteni kell olyan működő rendszert, amely lehetővé teszi a hajó észlelését és azonosítását távellenőrzési rendszerekkel. E követelményt a 18 méter teljes hosszúságot meghaladó hajókra 2004. január 1-jétől, a 15 méter teljes hosszúságot meghaladó hajókra 2005. január 1-jétől kell alkalmazni;

c) a parancsnoknak indokolatlan késedelem nélkül rögzítenie és jelentenie kell a halászati tevékenységre vonatkozó információt, beleértve a kirakodást és az átrakodást. E jelentések másolatait hozzáférhetővé kell tenni a hatóságok számára. A Tanács 2004-ben határoz e jelentések elektronikus közlésének kötelezettségéről. Az alkalmazandó technológia megállapításának érdekében a tagállamok, a Bizottsággal együttműködve, kísérleti projekteket végeznek 2004. június 1. előtt;

d) a parancsnok a fedélzeten fogadja az ellenőröket, és együttműködik velük; továbbá ahol megfigyelési rendszer van érvényben, a parancsnok fogadja a megfigyelőket a fedélzeten, és együttműködik velük;

e) a parancsnok tiszteletben tartja a kirakodásra, átrakodásra, közös halászati műveletekre, halászfelszerelésekre, hálókra és a hajók jelölésére és azonosítására vonatkozó feltételeket és megszorításokat.

(2) A halászati termékek kereskedelmi forgalomba hozatalára a következő követelmények vonatkoznak:

a) a halászati termékeket a halászhajókról csak nyilvántartásba vett vevőnek vagy nyilvántartásba vett árverésen lehet eladni;

b) a halászhajóról halászati termékeket vásárló első vevőt a hatóságok nyilvántartásba veszik;

c) a halászati termékek első vevője benyújtja a számlákat vagy értékesítési bizonylatokat a hatóságoknak, kivéve ha a vétel nyilvántartásba vett árverésen történik, amely eleve kötelezett a számlák vagy értékesítési bizonylatok hatóságok felé történő benyújtására;

d) a Közösségben kirakodott vagy a Közösségbe importált minden halászati terméket, amelyekről nem nyújtottak be számlát vagy értékesítési bizonylatot a hatóságoknak, és amelyeket a kirakodás vagy importálás helyétől eltérő helyre szállítanak, kísérnie kell egy, a szállító által összeállított dokumentumnak az első értékesítés megtörténtéig;

e) az üzlethelyiségért és a szállító járművekért felelős személy fogadja az ellenőröket és együttműködik velük;

f) ha egy adott fajra legkisebb kifogható méretet határoztak meg, az értékesítésért, raktározásért és szállításért felelős személynek tudnia kell bizonyítani a termék földrajzi eredetét.

Az a vásárló, aki olyan terméket vásárol, amely később nem kerül kereskedelmi forgalomba, hanem magánfogyasztásra szolgál, felmentést kap e bekezdés követelményei alól.

(3) Az (1) és (2) bekezdés végrehajtására a részletes szabályokat a 30. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárással összhangban kell elfogadni.

E szabályok - különösen - az 1. cikk hatálya alá tartozó tevékenységgel foglalkozó tagállamok, a hajóparancsnokok és bármilyen jogi vagy természetes személy dokumentációs, regisztrációs, jelentési és információs kötelezettségeire vonatkozhatnak.

A szabályok kivételt is előírhatnak az (1) és (2) bekezdés kötelezettségei alól, ha igazolható, hogy a kivétel elhanyagolható hatással van az élő vízi erőforrásokra vagy a kötelezettségek aránytalanul nagy terhet jelentenek a tevékenység gazdasági jelentőségéhez képest.

23. cikk

A tagállamok felelőssége

(1) Ha a közösségi jog másképp nem rendelkezik, a tagállamok biztosítják a közös halászati politika szabályainak hatékony ellenőrzését, felügyeletét és végrehajtását.

(2) A tagállamok ellenőrzik a közös halászati politika hatálya alá tartozó tevékenységeket a területükön, a felségterületükhöz vagy joghatóságuk alá tartozó vizeken. Ellenőrzik a vizekhez és az erőforrásokhoz való hozzáférést és a halászati tevékenységeket a közösségi vizeken kívül a lobogójuk alatt hajózó közösségi halászhajónál és állampolgáraiknál, a lobogó szerinti állam elsődleges felelősségének sérelme nélkül. Felelősek a megfigyelő személyeknek a halászhajók fedélzetére való juttatásáért és a megfelelő határozatok meghozataláért, beleértve a halászati tevékenységek betiltását.

(3) A tagállamok intézkedéseket hoznak, pénzügyi és humán erőforrásokat különítenek el, valamint igazgatási és technikai struktúrát hoznak létre a hatékony ellenőrzés, felügyelet és végrehajtás biztosításához, beleértve a műholdas megfigyelési rendszert. A Tanács 2004-ben határoz a távérzékelés eszközei felállításának kötelezettségéről. Az alkalmazandó technológia megállapításának érdekében a tagállamok a Bizottsággal együttműködve kísérleti projekteket végeznek 2004. június 1. előtt. Minden tagállamban egyetlen hatóság felelős a halászati tevékenységekre vonatkozó információ összegyűjtésének és értékelésének összehangolásáért, illetve a Bizottságnak történő jelentésért valamint a Bizottsággal való együttműködésért.

(4) Ha a Bizottság megállapítja, hogy a tagállam túllépte a számára kiosztott halászati lehetőségeket, a Bizottság levonást hajt végre a tagállam jövőbeli halászati lehetőségeiből.

Ha annak egyenes eredményeképpen, hogy a tagállam túllépte a számára kiosztott halászati lehetőségeket, egy másik tagállam nem tudja kimeríteni a saját halászati lehetőségeit, az (1) bekezdés alapján kiszámított csökkentéssel egyenértékű halászati lehetőségeket lehet, teljesen vagy részben, újra kiosztani e tagállamnak. Az ilyen újrakiosztást az erőforrások védelme, valamint mindkét tagállam kompenzációs érdekének figyelembevételével kell meghatározni.

A határozatot a Bizottság a 30. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárással összhangban hozza meg.

(5) Az e cikkre vonatkozó végrehajtási szabályokat a 30. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban fogadják el, beleértve az e cikk (3) bekezdésében említett hatóságnak a tagállamok által történő kijelölését és a megfigyelők felállítására, felelősségük, feladataik és költségeik megállapítására vonatkozó szabályokat.

24. cikk

Ellenőrzés és végrehajtás

A tagállamok meghozzák az ellenőrzési és végrehajtási intézkedéseket, amelyek szükségesek a közös halászati politika szabályai betartásának biztosítására a területükön vagy a felségterületükhöz vagy joghatóságuk alá tartozó vizeken. Meghozzák a lobogójuk alatt a közösségi vizeken kívül halászati tevékenységeket folytató közösségi hajókra vonatkozó végrehajtási intézkedéseket is.

Ezek az intézkedések a következőket tartalmazzák:

a) a halászhajók, az üzlethelyiségek és a közös halászati politikával kapcsolatos tevékenységeket végző szervek helyszíni ellenőrzése és felügyelete;

b) a halászhajók szemléje;

c) vizsgálatok, a jogsértések esetén követendő eljárás és szankciók a 25. cikk szerint;

d) a 25. cikk (5) bekezdése szerinti megelőző intézkedések;

e) intézkedések, amelyek megakadályozzák a tagállamok állampolgárainak részvételét olyan halászati tevékenységekben, amelyek figyelmen kívül hagyják az alkalmazandó védelmi és kezelési intézkedéseket, a lobogó szerinti állam elsődleges felelősségének megsértése nélkül.

A meghozott intézkedéseket megfelelően dokumentálni kell. Az intézkedéseknek hatékonynak, visszatartó erejűnek és arányosnak kell lenniük.

A végrehajtási szabályokat, beleértve a szintek meghatározását, e cikk tekintetében a 30. cikk (3) bekezdésében megállapított eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

25. cikk

A jogsértések következményei

(1) A tagállamok biztosítják, hogy megfelelő intézkedésekre - beleértve a nemzeti jognak megfelelő államigazgatási és büntetőeljárásokat is - kerüljön sor azok ellen a jogi vagy természetes személyek ellen, akik a közös halászati politika szabályait nem tartották tiszteletben.

(2) Az (1) bekezdés szerint kezdeményezett eljárásoknak - a nemzeti jog vonatkozó rendelkezéseivel összhangban - alkalmasnak kell lenniük a jogsértésből származó gazdasági előnyöknek a felelősöktől való elvonására, és olyan eredményhez kell vezetniük, amely a jogsértés mértékével arányos, hatékonyan visszatartva a felelősöket a későbbi ilyen típusú bűncselekményektől.

(3) A (2) bekezdésben említett eljárásokból származó szankciók - a cselekmény súlyától függően - tartalmazhatnak különösen:

a) pénzbírságot;

b) a tiltott halászfelszerelés és fogás lefoglalását;

c) a hajó zár alá vételét;

d) a hajó ideiglenes feltartóztatását;

e) az engedély felfüggesztését;

f) az engedély visszavonását.

(4) Az (1), (2) és (3) bekezdésben említett kötelezettségek ellenére a Tanács a (3) bekezdésben megadott lista alapján jegyzéket állít össze a tagállamok által a súlyos jogsértésekre alkalmazandó intézkedésekről, az 1447/1999/EK rendeletben meghatározottak szerint. A jegyzék nem sértheti a tagállamok választási jogát arra vonatkozóan, hogy ezeket az intézkedéseket a nemzeti joggal összhangban államigazgatási vagy büntetőeljárás során érvényesítik, az (1) bekezdésben említettek szerint.

(5) A tagállamok azonnali intézkedéseket hoznak, hogy megakadályozzák a hajók, természetes vagy jogi személyek - az 1447/1999/EK rendeletben meghatározottak szerinti - súlyos jogsértés elkövetése közben történt tettenérése esetén a tevékenység folytatását.

26. cikk

A Bizottság felelőssége

(1) A Bizottság Szerződés szerinti felelősségének sérelme nélkül a Bizottság értékeli és ellenőrzi a közös halászati politika szabályainak a tagállamok által történő alkalmazását, és elősegíti közöttük a koordinációt és az együttműködést.

(2) Ha nyilvánvaló, hogy a közös halászati politika védelmi, ellenőrzési, felügyeleti valamint végrehajtási szabályait nem tartják be, és ez az élő vízi erőforrásokra vagy a közösségi ellenőrzési és végrehajtási rendszer működésére nézve - sürgős intézkedést téve szükségessé - komoly fenyegetést jelent, a Bizottság írásban tájékoztatja az érintett tagállamot megállapításairól, és legalább 15 napos határidőt tűz ki a szabályoknak való megfelelés igazolására és a véleménynyilvánításra. A Bizottság figyelembe veszi a tagállamok véleményét a (3) bekezdés szerint meghozható bármilyen lépésre vonatkozóan.

(3) Ha nyilvánvaló annak kockázata, hogy egy adott földrajzi területen végzett halászati tevékenység az élő vízi erőforrásokra nézve komoly veszélyt jelenthet, a Bizottság megelőző intézkedéseket hoz.

Ezeknek az intézkedéseknek arányosnak kell lenniük az élő vízi erőforrásokat fenyegető komoly veszély kockázatának mértékével.

Az intézkedések nem léphetik túl a háromhetes időtartamot. Meghosszabbíthatóak legfeljebb hat hónapra, ha ez szükséges az élő vízi erőforrások védelméhez, a 30. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárás szerint hozott határozattal.

Az intézkedéseket azonnal vissza kell vonni, ha a Bizottság úgy találja, hogy a kockázat már nem áll fenn.

(4) Abban az esetben, ha a tagállam vonatkozásában a kvóta, a kiosztott vagy elérhető halászati részesedés kimerítettnek tekinthető, a Bizottság a rendelkezésre álló információ alapján azonnal beszüntetheti a halászati tevékenységeket.

(5) A 23. cikk (2) bekezdésétől függetlenül a Bizottság ellenőrzi a harmadik ország lobogója alatt halászati tevékenységet végző halászhajókat a közösségi vizeken, ha ezt a közösségi jog előírja. E célból a Bizottság és az érintett tagállamok együttműködnek, és összehangolják tevékenységeiket.

(6) Az e cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat a 30. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárással összhangban kell elfogadni.

27. cikk

A Bizottság általi értékelés és ellenőrzés

(1) A közös halászati politika szabályai tagállamokban történő alkalmazásának értékelése és ellenőrzése céljából, a Bizottság hivatalból kezdeményezhet és végezhet könyvvizsgálatot, vizsgálatot, ellenőrzést és felügyeleti vizsgálatot a tagállamok által a közös halászati politika szabályainak alkalmazására vonatkozóan. Különösen vizsgálhatja:

a) e szabályok alkalmazását és végrehajtását a tagállamokban és illetékes hatóságaiknál;

b) a nemzeti közigazgatási gyakorlat, az ellenőrzési és felügyeleti tevékenység összhangját a szabályokkal;

c) a megkövetelt dokumentumok meglétét és azok alkalmazandó szabályoknak történő megfelelését;

d) a tagállamok által végzett ellenőrzési és végrehajtási tevékenységek körülményeit.

E célokból a Bizottság végrehajthat felügyeleti vizsgálatokat a halászhajókon és az üzlethelyiségekben és más, a közös halászati politikával kapcsolatos tevékenységeket végző szerveknél, és hozzá kell férnie minden információhoz és dokumentációhoz, amely a felelősség gyakorlásához szükséges. A Bizottság által hivatalból, az érintett tagállam ellenőreinek közreműködése nélkül végrehajtott vizsgálatokat csak a halászhajókon és az első kirakodási vagy értékesítési helyen lehet elvégezni, és korlátozni kell e vizsgálatokat a 2847/93/EGK rendelet 34. cikkének c) pontja alapján meghatározott megfigyelési program alá eső területekre vagy állományokra.

A bizottsági ellenőröknek rendelkezni kell írásos felhatalmazással, amely feltünteti a személyazonosságukat és hivatalos minőségüket. A bizottsági ellenőrök nem rendelkeznek olyan hatáskörrel, amely túllépne az illetékes nemzeti ellenőrökén, és nem rendelkeznek rendőrségi vagy végrehajtási hatáskörrel. Különösképpen bizottsági vizsgálat az érintett tagállam ellenőreinek közreműködése nélkül nem hajtható végre, ha a vizsgált fél tiltakozását fejezi ki.

A tagállamok a feladatok teljesítéséhez szükséges mértékben együttműködnek a Bizottsággal.

(2) A vizsgálati jelentéseket elérhetővé kell tenni az érintett tagállam számára.

A Bizottság biztosítja az érintett tagállam számára a lehetőséget a jelentés megállapításainak véleményezésére. Ennek meg kell felelnie a személyi adatok védelmére vonatkozó közösségi rendelkezéseknek.

Amikor a Bizottság hivatalból, az érintett tagállam ellenőreinek közreműködése nélkül hajt végre vizsgálatot, erről a vizsgálat végétől számított egy napon belül értesíti a tagállamot, és a megállapításokról szóló jelentést egy hónapon belül elérhetővé teszi.

A tagállamokat nem lehet kötelezni, hogy a fent említett jelentés megállapításai alapján egyének ellen tegyenek lépéseket.

(3) Az e cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat a 30. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárással összhangban kell elfogadni.

(4) A Bizottság háromévente értékelő jelentést készít az (1) bekezdés szerinti tevékenységéről és a tagállamok által a közös halászati politika szabályainak alkalmazásáról, amelyet az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak nyújt be. A tagállamokat minden évben tájékoztatni kell a Bizottság által a tagállamokban végrehajtott (1) bekezdés szerinti vizsgálatok számáról, a vizsgálatok típusa szerint.

28. cikk

Együttműködés és koordináció

(1) A tagállamok együttműködnek egymással és harmadik országokkal annak érdekében, hogy biztosítsák a közös halászati politika szabályainak betartását. E célból a tagállamok biztosítják a többi tagállam és a harmadik országok részére az e szabályok betartásához szükséges közreműködést.

(2) A határokon átnyúló halászati tevékenységek ellenőrzése és felügyelete esetén a tagállamok biztosítják az e fejezet szerinti tevékenységeik összehangolását. E célból a tagállamok kicserélik ellenőreiket.

(3) A parti tagállam elsődleges felelősségének sérelme nélkül a tagállamok felhatalmazást kapnak a lobogójuk alatt hajózó közösségi halászhajók felügyeletére valamennyi közösségi vízen, kivéve a más tagállamok felségterületéhez tartozó vizeken.

A tagállamok felhatalmazást kapnak a közös halászati politika szabályai szerinti, a halászhajókon történő halászati tevékenységre vonatkozó vizsgálatok folytatására a felségterületükhöz tartozó vizek kivételével valamennyi közösségi vízen, ha:

a) azt az érintett parti tagállam jóváhagyta; vagy

b) a 2847/93/EGK rendelet 34c. cikkével összhangban különleges megfigyelési programot fogadtak el.

Nemzetközi vizeken a tagállamok felhatalmazást kapnak a más tagállam lobogója alatt hajózó közösségi halászhajók vizsgálatára.

Az e bekezdésben előírt eseteken kívüli más esetekre vonatkozóan, a tagállamok a közös halászati politika szabályaival összhangban felhatalmazhatják egymást vizsgálatok végrehajtására.

(4) A Bizottságnak eljuttatott, a tagállamok által történő kinevezések alapján - a 30. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárással összhangban - a Bizottság jegyzéket állít össze a bizottsági ellenőrökről, ellenőrző hajókról és ellenőrző repülőgépekről, valamint más, az e fejezet alapján a közösségi vizeken és közösségi halászhajókon vizsgálat végzésére felhatalmazott vizsgálati eszközökről.

(5) A közösségi ellenőrök, a többi tagállam ellenőrei vagy a bizottsági ellenőrök által összeállított vizsgálati és felügyeleti jelentések elfogadható bizonyítékul szolgálnak bármelyik tagállam közigazgatási vagy bírósági eljárásaiban. A tények megállapítása érdekében a tagállamok vizsgálati és felügyeleti jelentéseit egyformán kell kezelni.

(6) Az e cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat a 30. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárással összhangban kell elfogadni.

E cikk (3) és (4) bekezdése csak akkor alkalmazandó, ha a végrehajtási szabályokat már megállapították.

VI. FEJEZET

DÖNTÉSHOZATAL ÉS EGYEZTETÉS

29. cikk

A döntéshozatali eljárás

Amennyiben e rendelet másképp nem rendelkezik, a Tanács a Szerződés 37. cikkében megállapított eljárással összhangban jár el.

30. cikk

Halászati és Akvakultúraágazati Bizottság

(1) A Bizottságot a Halászati és Akvakultúraágazati Bizottság segíti.

(2) Az erre a bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 4. és 7. cikkét kell alkalmazni.

Az 1999/468/EK határozat 4. cikkének (3) bekezdésében megállapított időtartamot 20 munkanapban kell meghatározni.

(3) Az erre a bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított időtartamot 60 munkanapban kell meghatározni.

(4) A bizottság elfogadja eljárási szabályzatát.

31. cikk

Regionális tanácsadó testületek

(1) Regionális tanácsadó testületeket kell létrehozni, hogy azok hozzájáruljanak a 2. cikk (1) bekezdése szerinti célkitűzések eléréséhez, valamint hogy tanácsot adjanak a Bizottságnak a halászati gazdálkodási ügyekkel kapcsolatosan bizonyos tengeri területek vagy halászati övezetek tekintetében.

(2) A regionális tanácsadó testületeket elsősorban halászokból és a közös halászati politika egyéb érdekképviselőiből kell összeállítani, mint például a halászati és akvakultúraágazat, a környezeti és fogyasztói érdekek képviselőiből, valamint tudományos szakértőkből minden olyan tagállamból, amelynek halászati érdekeltségei vannak az érintett tengeri területeken vagy halászati övezetekben.

(3) Az érintett tengeri területeket vagy halászati övezeteket illetően érdekelt nemzeti vagy regionális szervek képviselői számára biztosítani kell a jogot a tagként vagy megfigyelőként való részvételhez a regionális tanácsadó testületekben. A Bizottság jelen lehet az üléseiken.

(4) A Bizottság egyeztethet a regionális tanácsadó testületekkel olyan intézkedések tervezeteit illetően, mint például a Szerződés 37. cikke alapján elfogadásra kerülő többéves helyreállítási vagy gazdálkodási tervek, amelyeket előterjeszteni szándékozik, és amelyek kifejezetten az érintett terület halászatára vonatkoznak. Egyeztethetnek a Bizottsággal és a tagállamokkal más intézkedések tekintetében is. Ezek az egyeztetések nem sérthetik a HTMGB valamint a Halászati és Akvakultúraágazati Bizottság konzultációit.

(5) A regionális tanácsadó testületek:

a) ajánlásokat és javaslatokat nyújthatnak be, hivatalból, a Bizottság vagy a tagállam kérésére, a Bizottságra vagy az érintett tagállamra vonatkozó halászati gazdálkodási ügyekben;

b) tájékoztatják a Bizottságot vagy az érintett tagállamot a közösségi szabályok végrehajtására vonatkozó problémákról, valamint ajánlást és javaslatot terjeszthetnek elő a Bizottságnak vagy az érintett tagállamnak e problémákról;

c) egyéb, a feladataik teljesítéséhez szükséges tevékenységeket folytathatnak.

A regionális tanácsadó testület tájékoztatja tevékenységéről a Halászati és Akvakultúraágazati Bizottságot.

32. cikk

A regionális tanácsadó testületek felállításának rendje

A Tanács határoz a regionális tanácsadó testületek felállításáról. A regionális tanácsadó testület azokért a tengeri területekért felelős, amelyek legalább két tagállam joghatósága alá tartoznak. A regionális tanácsadó testület elfogadja eljárási szabályzatát.

33. cikk

Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB)

(1) Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottságot (HTMGB) kell felállítani. A HTMGB-vel rendszeres időközönként egyeztetni kell az élő vízi erőforrások védelmére és kezelésére vonatkozó ügyekről, beleértve a biológiai, gazdasági, környezeti, társadalmi és műszaki szempontokat.

(2) A Bizottság figyelembe veszi a HTMGB véleményét, amikor e rendelet alapján elkészíti javaslatait a halászati gazdálkodásra vonatkozóan.

VII. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

34. cikk

Hatályon kívül helyezés

(1) A 3760/92/EGK és a 101/76/EGK rendelet hatályát veszti.

(2) Az (1) bekezdésben hatályon kívül helyezett rendeletekre történő hivatkozást az e rendelet megfelelő rendelkezéseire vonatkozó hivatkozásként kell értelmezni.

35. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság 2012 vége előtt beszámol az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a közös halászati politika működéséről, tekintettel a II. és a III. fejezetre.

36. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet 2003. január 1-jén lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2002. december 20-án.

a Tanács részéről

az elnök

M. FISCHER BOEL

1. MELLÉKLET

HOZZÁFÉRÉS A PARTI VIZEKHEZ A 17. CIKK (2) BEKEZDÉSE ÉRTELMÉBEN

1. AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁG PARTI VIZEI

A) HOZZÁFÉRÉS FRANCIAORSZÁG RÉSZÉRE

Földrajzi terület Faj Jelentősség vagy különleges jellemzők

Az Egyesült Királyság partvidéke (6-12 tengeri mérföld)

1. Berwick-upon-Tweed kelet Coquet Island kelet Hering korlátlan

2. Flamborough Head kelet Spurn Head kelet Hering korlátlan

3. Lowestoft kelet Lyme Regis dél Valamennyi faj korlátlan

4. Lyme Regis dél Eddystone dél Tengerfenéken élő fajok korlátlan

5. Eddystone dél Longships délnyugat Tengerfenéken élő fajok Fésűkagyló Homár Languszta korlátlan

6. Longships délnyugat Hartland északnyugat Tengerfenéken élő fajok Homár Languszta korlátlan

7. Hartland Point a Lundy Islandtől északi vonalra Tengerfenéken élő fajok korlátlan

8. A Lundy Islandtől Cardigan Harbour felé húzott vonaltól nyugatra Valamennyi faj korlátlan

9. Point Lynas észak Morecambe világítóhajó kelet Valamennyi faj korlátlan

10. County Down Tengerfenéken élő fajok korlátlan

11. New Island északkelet Sanda Island délnyugat Valamennyi faj korlátlan

12. Port Stewart észak Barra Head nyugat Valamennyi faj korlátlan

13. Az északi szélesség 57o 40' Butt of Lewis nyugat Valamennyi faj, a kagyló kivételével korlátlan

14. St Kilda, Flannan Islands Valamennyi faj korlátlan

15. A Butt of Lewis világítótoronytól az é. sz. 59o 30', ny. h. 5o 45' alatti pontig húzott vonaltól nyugatra Valamennyi faj korlátlan

B. HOZZÁFÉRÉS ÍRORSZÁG RÉSZÉRE

Földrajzi terület Faj Jelentősség vagy különleges jellemzők

Az Egyesült Királyság partvidéke (6-12 tengeri mérföld)

1. Point Lynas észak Mull of Galloway dél Tengerfenéken élő fajok Norvég homár Korlátlan Korlátlan

2. Mull of Oa nyugat Barra Head nyugat Tengerfenéken élő fajok Norvég homár Korlátlan Korlátlan

C. HOZZÁFÉRÉS NÉMETORSZÁG RÉSZÉRE

Földrajzi terület Faj Jelentősség vagy különleges jellemzők

Egyesült Királyság partvidéke (6-12 tengeri mérföld)

1. Shetlandtől és Fair-szigettől keletre, a Sumbrugh Head világítótoronytól egyenesen délkeletre, a Skroo világítótoronytól egyenesen északkeletre és a Skadan világítótoronytól egyenesen délnyugatra húzott vonalak között Hering Korlátlan

2. Berwick-upon-Tweed kelet, Whitby High világítótorony kelet Hering Korlátlan

3. North Foreland világítótorony kelet, Dungeness új világítótorony dél Hering Korlátlan

4. Szt. Kilda körüli övezet Hering Makréla Korlátlan Korlátlan

5. A Butt of Lewis világítótoronytól nyugatra, a Butt of Lewis és az é. sz. 59o 30', ny. h. 5o 45' alatti pont közötti vonalig Hering Korlátlan

6. North Rona és Sulisker (Sulasgeir) körüli övezet Hering Korlátlan

D. HOZZÁFÉRÉS HOLLANDIA RÉSZÉRE

Földrajzi terület Faj Jelentősség vagy különleges jellemzők

Az Egyesült Királyság partvidéke (6-12 tengeri mérföld)

1. Shetlandtől és a Fair-szigettől keletre, a Sumbrugh Head világítótoronytól délkeletre, Skroo világítótoronytól északkeletre és Skadan világítótoronytól délnyugatra húzott vonalak között Hering Korlátlan

2. Berwick-upon-Tweed kelet, Flamborough Head kelet Hering Korlátlan

3. North Foreland világítótorony kelet, Dungeness új világítótorony dél Hering Korlátlan

E. HOZZÁFÉRÉS BELGIUM RÉSZÉRE

Földrajzi terület Faj Jelentősség vagy különleges jellemzők

Az Egyesült Királyság partvidéke (6-12 tengeri mérföld)

1. Berwick upon Tweed kelet Coquer Island kelet Hering Korlátlan

2. Cromer észak North Foreland kelet Tengerfenéken élő fajok Korlátlan

3. North Foreland kelet, Dungeness új világítótorony dél Tengerfenéken élő fajok Korlátlan

4. Dungeness új világítótorony dél, Selsey Bill dél Hering Tengerfenéken élő fajok Korlátlan Korlátlan

5. Straight Point délkelet, South Bishop északnyugat Tengerfenéken élő fajok Korlátlan

2. ÍRORSZÁG PARTI VIZEI

A. HOZZÁFÉRÉS FRANCIAORSZÁG RÉSZÉRE

Földrajzi terület Faj Jelentősség vagy különleges jellemzők

Írország partvidéke (6-12 tengeri mérföld)

1. Erris Head északnyugat Sybil Point nyugat Tengerfenéken élő fajok Norvég homár Korlátlan Korlátlan

2. Mizen Head dél Stags dél Tengerfenéken élő fajok Norvég homár Makréla Korlátlan

3. Stags dél Cork dél Tengerfenéken élő fajok Norvég homár Makréla Hering Korlátlan

4. Cork dél, Carnsore Point dél Valamennyi faj Korlátlan

5. Straight Point dél, Haulbowline délkelet Valamennyi faj, a kagylók kivételével Korlátlan

B. HOZZÁFÉRÉS AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁG RÉSZÉRE

Földrajzi terület Faj Jelentősség vagy különleges jellemzők

Írország partvidéke (6-12 tengeri mérföld)

1. Mine Head dél Hook Point Tengerfenéken élő fajok Hering Makréla Korlátlan Korlátlan Korlátlan

2. Hook Point Carlingford Lough Tengerfenéken élő fajok Hering Makréla Norvég homár Languszta Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan

C. HOZZÁFÉRÉS HOLLANDIA RÉSZÉRE

Földrajzi terület Faj Jelentősség vagy különleges jellemzők

Írország partvidéke (6-12 tengeri mérföld)

1. Stags dél Carnsore Point dél Hering Makréla Korlátlan Korlátlan

D. HOZZÁFÉRÉS NÉMETORSZÁG RÉSZÉRE

Földrajzi terület Faj Jelentősség vagy különleges jellemzők

Írország partvidéke (6-12 tengeri mérföld)

1. Old Head of Kinsale dél Carnsore Point dél Hering Korlátlan

2. Cork dél Carnsore Point dél Makréla Korlátlan

E. HOZZÁFÉRÉS BELGIUM RÉSZÉRE

Földrajzi terület Faj Jelentősség vagy különleges jellemzők

Írország partvidéke (6-12 tengeri mérföld)

1. Cork dél Carnsore Point dél Tengerfenéken élő fajok Korlátlan

2. Wicklow Head kelet Carlingford Lough délkelet Tengerfenéken élő fajok Korlátlan

3. BELGIUM PARTI VIZEI

Földrajzi terület Tagállam Faj Jelentősség vagy különleges jellemzők

3-12 tengeri mérföld Hollandia Valamennyi faj Korlátlan

Franciaország Hering Korlátlan

4. DÁNIA PARTI VIZEI

Földrajzi terület Tagállam Fajok Jelentősség vagy különleges jellemzők

Északi-tenger partvidéke (Dán/német határtól Hanstholmig) (6-12 tengeri mérföld) Németország Lepényhalak Garnélarák és fűrészes garnélarák Korlátlan Korlátlan

Dán/német határtól Blvands Hukig Hollandia Lepényhalak Tőkehalak Korlátlan Korlátlan

Blvands Huktól Bovbjergig Belgium Közönséges tőkehal Foltos tőkehal Korlátlan, csak június-júliusban Korlátlan, csak június-júliusban

Németország Lepényhalak Korlátlan

Hollandia Sima lepényhal Nyelvhal Korlátlan Korlátlan

Thyborntól Hanstholmig Belgium Vékonybajszú tőkehal Sima lepényhal Korlátlan, csak június-júliusban Korlátlan, csak június-júliusban

Németország Lepényhal Spratt Közönséges tőkehal Fekete tőkehal Foltos tőkehal Makréla Hering Vékonybajszú tőkehal Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan

Hollandia Közönséges tőkehal Sima lepényhal Nyelvhal Korlátlan Korlátlan Korlátlan

Skagerrak (Hanstholmtól Skagenig) (4-12 tengeri mérföld) Belgium Sima lepényhal Korlátlan, csak június-júliusban

Németország Lepényhal Spratt Közönséges tőkehal Fekete tőkehal Foltos tőkehal Makréla Hering Vékonybajszú tőkehal Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan

Hollandia Közönséges tőkehal Sima lepényhal Nyelvhal Korlátlan Korlátlan Korlátlan

Kattegat (3-12 tengeri mérföld) Németország Közönséges tőkehal Lepényhal Norvég homár Hering Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan

Zeelandtól északra a Forsneas világítótornyon áthaladó szélességi körig Németország Spratt Korlátlan

Balti-tenger (beleértve a Belteket, Soundot és Bornholmot) 3-12 tengeri mérföld Németország Lepényhal Közönséges lepényhal Hering Spratt Angolna Lazac Vékonybajszú tőkehal Makréla Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan

Skagerrak (4-12 mérföld) Svédország Valamennyi faj Korlátlan

Kattegat (31-12 mérföld) Svédország Valamennyi faj Korlátlan

Balti-tenger (3-12 mérföld) Svédország Valamennyi faj Korlátlan

1 A partvonaltól mérve.

5. NÉMETORSZÁG PARTI VIZEI

Földrajzi terület Tagállam Fajok Jelentősség vagy különleges jellemzők

Az Északi-tenger partvidéke (3-12 tengeri mérföld) valamennyi partvidék Dánia Tengerfenéken élő fajok Spratt Homoki angolna Korlátlan Korlátlan Korlátlan

Hollandia Tengerfenéken élő fajok Garnélarák és fűrészes garnélarák Korlátlan Korlátlan

A dán/német határtól az é. sz. 54o 43'-nál Amrum északi csúcsáig Dánia Garnélarák és fűrészes garnélarák Korlátlan

Helgoland körüli övezet Egyesült Királyság Közönséges tőkehal Lepényhal Korlátlan Korlátlan

A Balti-tenger partvidéke (3-12 mérföld) Dánia Sima lepényhal Nyelvhal Hering Spratt Angolna Vékonybajszú tőkehal Makréla Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan

6. FRANCIAORSZÁG ÉS TENGERENTÚLI MEGYÉINEK PARTI VIZEI

Földrajzi terület Tagállam Faj Jelentősség vagy különleges jellemzők

Az atlanti partvidék északkeleti része (6-12 tengeri mérföld)

A belga/francia határtól a Manche-megyétől keletre eső részig (Vire-Grandcamp les Bains folyótorkolat é. sz. 49° 23' 30", ny. h. 1° 2' ÉÉK irányban) Belgium Tengerfenéken élő fajok Fésűkagyló Korlátlan Korlátlan

Hollandia Valamennyi faj Korlátlan

Dunkerque-től (k. h. 2° 20') Cap d'Antifer-ig (k. h. 0° 10') Németország Hering Korlátlan, csak októbertől decemberig

A belga/francia határ Cap d'Alprech nyugatig (é. sz. 50° 42' 30", k. h. 1° 33' 30") Egyesült Királyság Hering korlátlan

Atlanti partvidék (6-12 tengeri mérföld)

A spanyol/francia határ az é. sz. 46° 08'-ig Spanyolország Szardella Célzott halászat, csak március 1-jétől június 30-ig korlátlan

Élő csalival történő halászat csak július 1-jétől október 31-ig

Szardínia Csak január 1-jétől február 28-ig és július 1-jétől december 31-ig korlátlan

Továbbá a fent említett fajokkal kapcsolatos tevékenységeket az 1984-ben folytatott tevékenységek értelmében kell folytatni

A Földközi-tenger partvidéke (6-12 tengeri mérföld)

A spanyol határ - Cap Leucate Spanyolország Valamennyi faj Korlátlan

7. SPANYOLORSZÁG PARTI VIZEI

Földrajzi terület Tagállam Faj Jelentősség vagy különleges jellemzők

Atlanti partvidék (6-12 tengeri mérföld)

A francia/spanyol határ a Cap Mayor világítótoronyig (ny. h. 3° 47') Franciaország Nyíltvízi fajok Az 1984. év folyamán gyakorolt tevékenységek határain belül korlátlan

A Földközi-tenger partvidéke (6-12 tengeri mérföld)

A francia határ/Cap Creus Franciaország Valamennyi faj Korlátlan

8. HOLLANDIA PARTI VIZEI

Földrajzi terület Tagállam Faj Jelentősség vagy különleges jellemzők

(3-12 tengeri mérföld) teljes partvidék Belgium Valamennyi faj Korlátlan

Dánia Tengerfenéken élő fajok Spratt Homoki angolna Fattyúmakréla Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan

Németország Közönséges tőkehal Garnélarák és fűrészes garnélarák Korlátlan Korlátlan

(6-12 tengeri mérföld) teljes partvidék Franciaország Valamennyi faj Korlátlan

Texel déli foka, nyugatra a német-holland határig Egyesült Királyság Tengerfenéken élő fajok Korlátlan

9. FINNORSZÁG PARTI VIZEI

Földrajzi terület Tagállam Faj Jelentősség vagy különleges jellemzők

Balti-tenger (4-12 tengeri mérföld)* Svédország Valamennyi faj Korlátlan

* 3-12 tengeri mérföld a Bogskär-szigetek körül

10. SVÉDORSZÁG PARTI VIZEI

Földrajzi terület Tagállam Faj Jelentősség vagy különleges jellemzők

Skagerrak (4-12 tengeri mérföld) Dánia Valamennyi faj Korlátlan

Kattegat (3*-12 mérföld) Dánia Valamennyi faj Korlátlan

Balti-tenger (4-12 mérföld) Dánia Finnország Valamennyi faj Valamennyi faj Korlátlan Korlátlan

* A partvonaltól számítva.

II. MELLÉKLET

SHETLANDI KÖRZET

A. Földrajzi határok

Skócia nyugati partján az é. sz. 58°30' alatti ponttól az é. sz. 59° 30', ny. h. 6° 15'-ig

Az é. sz. 58° 30', ny. h. 6° 15'-től az é. sz. 59° 30', ny. h. 5° 45'-ig

Az é. sz. 59° 30', ny. h. 5° 45'-től az é. sz. 59° 30', ny. h. 3° 45'-ig

A 12 tengeri mérföldes vonal mentén az Orkney-szigetektől északra

Az é. sz. 59° 30', ny. h. 3° 00'-tól az é. sz. 61° 00', ny. h. 3° 00'-ig

Az é. sz. 61° 00', ny. h. 3° 00'-tól az é. sz. 61° 00', ny. h. 0° 00'-ig

A 12 tengeri mérföldes vonal mentén Shetlandtől északra

Az é. sz. 61° 00', ny. h. 0° 00'-tól az é. sz. 59° 30', ny. h. 0° 00'-ig

Az é. sz. 59° 30', ny. h. 0° 00'-tól az é. sz. 59° 30', ny. h. 1° 00'-ig

Az é. sz. 59° 30', ny. h. 1° 00'-tól az é. sz. 59° 00', ny. h. 1° 00'-ig

Az é. sz. 59° 00', ny. h. 1° 00'-tól az é. sz. 59° 00', ny. h. 2° 00'-ig

Az é. sz. 59° 00', ny. h. 2° 00'-tól az é. sz. 58° 30', ny. h. 2° 00'-ig

Az é. sz. 58° 30', ny. h. 2° 00'-tól az é. sz. 58° 30', ny. h. 3° 00'-ig

Az é. sz. 58° 30', ny. h. 3° 00'-tól Skócia északi partján az é. sz. 58° 30' alatti szélességi körig.

B. Engedélyezett halászati tevékenység

A függélyek között mérve 26 méternél nem kisebb méretű hajók legmagasabb száma, amelyek a tengerfenéken élő fajok fogására jogosultak, a norvég menyhal és a kék puha tőkehal kivételével:

Tagállam Engedélyezett halászhajók száma

Franciaország 52

Egyesült Királyság 62

Németország 12

Belgium 2

[1] HL C 203. E, 2002.8.27., 284. o.

[2] 2002. december 5-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

[3] HL L 389., 1992.12.31. A legutóbb az 1181/98/EK rendelettel (HL 164., 1998.6.9., 1. o.) módosított rendelet.

[4] HL C 105., 1981.5.7., 1. o.

[5] HL L 261., 1993.10.20., 1. o. A legutóbb az 1965/2001/EK bizottsági rendelettel (HL L 268., 2001.10.9., 23. o.) módosított rendelet.

[6] HL L 167., 1999.7.2., 5. o.

[7] HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

[8] HL L 20., 1976.1.28., 19. o.

[9] HL L 274., 1986.9.25., 1. o. A 3259/94/EK rendelettel (HL L 339., 1994.12.29., 11. o.) módosított rendelet.

[10] HL L 341., 1993.12.31., 93. o.

[11] HL L 175., 1997.7.3., 27. o. A 2002/70/EK határozattal (HL L 31., 2002.2.1., 77. o.) módosított határozat.

[12] HL L 337., 1999.12.30., 10. o. A legutóbb a 179/2002/EK rendelettel (HL L 31., 2002.2.1., 25. o.) módosított rendelet.

[13] HL L 55., 2001.2.24., 3. o.