A Bizottság 2454/93/EGK rendelete

(1993. július 2.)

a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet

végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a Közösségi Vámkódex [1] (a továbbiakban: Vámkódex) létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendeletre és különösen annak 249. cikkére,

mivel a Vámkódex egyetlen jogszabályban gyűjtötte össze az összes létező vámjogszabályt; mivel ugyanakkor a Vámkódex e jogszabályokban némi módosítást is végzett, hogy összefüggőbbé, egyszerűbbé tegye azokat, és hogy megszüntessen egyes joghézagokat; mivel így ezen a területen a teljes közösségi joganyagot magában foglalja;

mivel azok az okok, amelyek a Vámkódex elfogadásához vezettek, éppúgy vonatkoznak a vámügyi végrehajtási jogszabályokra is; mivel ezért kívánatos egyetlen rendeletbe gyűjteni azokat a vámügyi végrehajtási rendelkezéseket, amelyek jelenleg nagyszámú közösségi rendeletben és irányelvben elszórtan találhatók meg;

mivel a Közösségi Vámkódex végrehajtási kódexe hivatott megállapítani a fennálló vámjogi végrehajtási szabályokat; mivel azonban a tapasztalatok fényében szükség van:

- bizonyos módosítások végrehajtására az említett szabályoknak a Vámkódex rendelkezéseihez való igazítása érdekében,

- egyes, jelenleg csak meghatározott vámeljárásokra vonatkozó rendelkezések hatályának kiterjesztésére annak érdekében, hogy számot lehessen adni a Vámkódex átfogó alkalmazásáról,

- egyes szabályok pontosabb megfogalmazására alkalmazásuk fokozott jogbiztonságának elérése érdekében;

mivel a végrehajtott változtatások főként a vámtartozásokra vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatosak;

mivel helyénvaló 1995. január 1-jéig korlátozni a 791. cikk (2) bekezdésének alkalmazását és az ezen időpontig szerzett tapasztalatok alapján felülvizsgálni e rendelkezést;

mivel az ebben a rendeletben szabályozott intézkedések összhangban vannak a Vámkódexbizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. RÉSZ

ÁLTALÁNOS VÉGREHAJTÁSI RENDELKEZÉSEK

I. CÍM

ÁLTALÁNOS RÉSZ

1. FEJEZET

Meghatározások

1. cikk

E rendelet alkalmazásában:

1. Vámkódex:

a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet;

2. ATA-igazolvány:

az ATA-egyezmény alapján létrehozott nemzetközi vámokmány ideiglenes behozatal céljára;

3. bizottság:

a Vámkódex 247. cikke értelmében létrehozott Vámkódexbizottság;

4. Vám-együttműködési Tanács:

a Vám-együttműködési Tanácsot létrehozó, 1950. december 15-én Brüsszelben kelt egyezmény alapján alapított szerve zet;

5. az áru azonosításához szükséges adatok:

az áru kereskedelmi azonosításához használatos adatok, amelyek lehetővé teszik, hogy a vámhatóságok egyrészt az áru tarifális besorolását, másrészt mennyiségét meghatározzák;

6. nem kereskedelmi jellegű áru:

olyan áru, amelynek a szóban forgó vámeljárás alá vonása eseti jelleggel történik, és amelynek a jellege és a mennyisége azt jelzi, hogy ezt az árut a címzett vagy az árut szállító személy magán-, személyes vagy családi használatára vagy nyilvánvalóan ajándéknak szántak;

7. kereskedelempolitikai intézkedések:

a közös kereskedelempolitika részeként az áruk behozatalára és kivitelére vonatkozó közösségi rendelkezések formájában létrehozott nem tarifális intézkedések, úgymint felügyeleti vagy védintézkedések, mennyiségi korlátozások vagy határértékek, valamint behozatali vagy kiviteli tilalmak;

8. vámnómenklatúra:

a Vámkódex 20. cikkének (6) bekezdésében említett nómenklatúrák valamelyike;

9. Harmonizált Rendszer:

a Harmonizált Áruleíró és Kódrendszer;

10. Szerződés:

az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés.

2. FEJEZET

Határozatok

2. cikk

Ha egy határozatot kérelmező személy nincs abban a helyzetben, hogy a döntéshez szükséges összes okmányt és információt benyújtsa, akkor a vámhatóságok kötelesek ezen okmányokat és információkat a rendelkezésére bocsátani.

3. cikk

Vissza kell vonni az olyan személy számára kedvező, biztosítékkal kapcsolatos határozatot, aki olyan kötelezettségvállalást írt alá, hogy a vámhatóságok első írásbeli kérelmére kifizeti az esedékes összeget, amennyiben az említett kötelezettségvállalás teljesítésére nem került sor.

4. cikk

A visszavonás nem érinti azt az árut, amelyet a visszavonás hatálybalépése előtt a visszavont engedély alapján már eljárás alá vontak.

Mindazonáltal a vámhatóságok megkövetelhetik, hogy az ilyen áru vámjogi sorsa valamely megengedett módon eldöntésre kerüljön a vámhatóságok által meghatározott időtartamon belül.

II. CÍM

KÖTELEZŐ ÉRVÉNYŰ TARIFÁLIS FELVILÁGOSÍTÁS

1. FEJEZET

Meghatározások

5. cikk

E cím alkalmazásában:

1. kötelező érvényű tarifális felvilágosítás:

olyan tarifális felvilágosítás, amely a Közösség tagállamainak vámigazgatásai számára kötelező érvénnyel bír, amennyiben a 6. és 7. cikkben megállapított feltételek teljesülnek;

2. kérelmező:

az a személy, aki kötelező érvényű tarifális felvilágosításért folyamodott a vámhatóságokhoz;

3. a felvilágosítás jogosultja:

az a személy, akinek a nevére a kötelező érvényű tarifális felvilágosítást kibocsátották.

2. FEJEZET

A kötelező érvényű tarifális felvilágosítás kiadásának folyamata – A felvilágosítás közlése a kérelmezővel és továbbítása a Bizottsághoz

6. cikk

(1) A kötelező érvényű tarifális felvilágosítás iránti kérelmet írásban kell benyújtani azon tagállam vagy tagállamok illetékes vámhatóságainál, ahol a felvilágosítást alkalmazni kívánják, vagy azon tagállam illetékes vámhatóságánál, ahol a kérelmező székhellyel rendelkezik.

(2) A kötelező érvényű tarifális felvilágosítás iránti kérelem csak egyfajta árura vonatkozhat.

(3) A kérelemnek a következő adatokat kell tartalmaznia:

a) a felvilágosítás jogosultjának neve és címe;

b) a kérelmező neve és címe, ha nem azonos a felvilágosítás jogosultjával;

c) azon vámnómenklatúra megnevezése, amely szerint az árukat be kívánják soroltatni. Ha a kérelmező meg kívánja szerezni az árura a Vámkódex 20. cikkének (3) bekezdése b) pontjában és (6) bekezdése b) pontjában említett nómenklatúrák valamelyikébe történő besorolást, a kötelező érvényű tarifális felvilágosításra vonatkozó kérelemnek konkrétan meg kell neveznie a szóban forgó nómenklatúrát;

d) olyan részletes áruleírás, amely lehetővé teszi az áru azonosítását és vámnómenklatúra szerinti besorolásának meghatározását;

e) az áru összetétele és annak meghatározására alkalmazott valamennyi vizsgálati módszer, ha a besorolás ettől függ;

f) mellékletként csatolva minden rendelkezésre álló minta, fénykép, tervrajz, katalógus vagy bármilyen más dokumentum, amely segítheti a vámhatóságot az áruk vámnómenklatúra szerint történő helyes besorolásában;

g) a tervezett besorolás;

h) nyilatkozat arra vonatkozóan, hogy bármelyik mellékelt dokumentumot lefordítják az érintett tagállam hivatalos nyelvére (illetve egyik hivatalos nyelvére), ha ezt a vámhatóság kéri;

i) a bizalmasan kezelni kívánt adatok;

j) a kérelmező nyilatkozata, hogy tudomása szerint a Közösségen belül kértek-e vagy adtak-e már kötelező érvényű tarifális felvilágosítást azonos vagy hasonló árura;

k) annak elfogadása, hogy a szolgáltatott információkat az Európai Közösségek Bizottságának adatbázisában tárolhatják; a Vámkódex 15. cikkétől eltekintve azonban a tagállamokban hatályban lévő, adatvédelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

(4) Ha a vámhatóság úgy véli, hogy a kérelem nem tartalmazza a megalapozott véleményezéshez szükséges összes adatot, felkéri a kérelmezőt, hogy adja meg a hiányzó adatokat.

(5) A kötelező érvényű tarifális felvilágosítás iránti kérelmek átvételére vagy az ilyen felvilágosítások kiadására a tagállamok által kijelölt vámhatóságok jegyzékét az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának C sorozatában teszik közzé.

7. cikk

(1) A kötelező érvényű tarifális felvilágosítást a lehető leghamarabb, írásban kell megadni a kérelmezőnek. Ha a kérelem elfogadásától számított három hónapon belül nem volt lehetséges a kötelező érvényű tarifális felvilágosítás megadása a kérelmezőnek, a vámhatóság kapcsolatba lép a kérelmezővel, hogy magyarázatot adjon a késedelem okára, és hogy közölje, várhatóan mikor tudja megadni a felvilágosítást.

(2) A kötelező érvényű tarifális felvilágosítást az 1. mellékletben található mintának megfelelő nyomtatványon kell megadni. A felvilágosításban fel kell tüntetni, hogy mely adatokat kell bizalmasan kezelni. A Vámkódex 243. cikkében említett jogorvoslati lehetőséget is meg kell említeni.

8. cikk

(1) Az érintett tagállam vámhatósága haladéktalanul továbbítja a Bizottságnak a kötelező érvényű tarifális felvilágosítási határozat egyik példányát (az 1. melléklet 2. másodpéldányát), valamint az adatközlést (ugyanezen melléklet 4. másodpéldányát). Ezt a továbbítást elektronikus úton és a lehető leghamarabb kell lebonyolítani.

(2) Ha egy tagállam kéri, a Bizottság haladéktalanul megküldi a nyomtatványban foglalt adatokat és egyéb, kapcsolódó lényeges információkat. Ezt a továbbítást elektronikus úton és a lehető leghamarabb kell lebonyolítani.

3. FEJEZET

A kötelező érvényü tarifális felvilágosítás következetlenségei esetére vonatkozó rendelkezések

9. cikk

Ha a Bizottság arról értesül, hogy ugyanazokra az árukra vonatkozóan különböző kötelező érvényű tarifális felvilágosítások léteznek, szükség esetén intézkedést hoz a vámnómenklatúra egységes alkalmazásának biztosítása érdekében.

4. FEJEZET

A kötelező érvényü tarifális felvilágosítás joghatása

10. cikk

(1) A Vámkódex 5. és 64. cikkének sérelme nélkül a kötelező érvényű tarifális felvilágosítást kizárólag annak jogosultja használhatja fel.

(2) A vámhatóság megkövetelheti a jogosulttól, hogy a vámalakiságok teljesítésekor közölje a vámhatósággal, hogy a vámkezeltetni kívánt árura vonatkozóan kötelező érvényű tarifális felvilágosítással rendelkezik.

(3) A kötelező érvényű tarifális felvilágosítást annak jogosultja olyan áruk esetében alkalmazhatja, ahol a vámhatóságok megbizonyosodtak arról, hogy a szóban forgó áru minden tekintetben megfelel a benyújtott kötelező érvényű tarifális felvilágosításban leírtaknak.

(4) A vámhatóságok kérhetik a kötelező érvényű tarifális felvilágosításnak az érintett tagállam hivatalos nyelvére vagy az egyik hivatalos nyelvére történő lefordítását.

11. cikk

A valamely tagállam vámhatósága által 1991. január 1-je után kiadott kötelező érvényű tarifális felvilágosítás ugyanazokkal a feltételekkel az összes tagállam illetékes hatóságai számára kötelező érvényűvé válik.

12. cikk

(1) A Vámkódex 12. cikke (5) bekezdésében említett valamely intézkedés elfogadásakor a vámhatóságok megteszik a szükséges lépéseket annak biztosítására, hogy kötelező érvényű tarifális felvilágosítást azontúl csak a szóban forgó intézkedéssel összhangban lehessen kiadni.

(2) A fenti (1) bekezdés alkalmazásában az alábbi időpontokat kell figyelembe venni:

- a Vámkódex 12. cikke (5) bekezdése a) pontjában meghatározott, a vámnómenklatúra módosításairól szóló rendeletekre vonatkozóan az alkalmazhatóságuk időpontja,

- ugyanannak a cikknek és bekezdésnek az a) pontjában meghatározott, a vámnómenklatúra szerinti árubesorolást megállapító, illetve befolyásoló rendeletekre vonatkozóan az az időpont, amikor ezeket az Európai Közösségek Hivatalos Lapja L sorozatában közzéteszik,

- ugyanannak a cikknek és bekezdésnek a b) pontjában meghatározott, a Kombinált Nómenklatúra magyarázatának módosításairól szóló intézkedésekre vonatkozóan az az időpont, amikor ezeket az Európai Közösségek Hivatalos Lapja C sorozatában közzéteszik,

- az Európai Közösség Bíróságának az ugyanannak a cikknek és bekezdésnek a b) pontjában meghatározott ítéleteire vonatkozóan az ítélethozatal időpontja,

- azokkal az ugyanannak a cikknek és bekezdésnek a b) pontjában meghatározott intézkedésekkel kapcsolatosan, amelyek a Vám-együttműködési Tanács árubesorolási véleményének vagy a Harmonizált Rendszer Nómenklatúrájához tartozó magyarázó megjegyzések módosításának elfogadására vonatkoznak, az az időpont, amikor a Bizottság ezeket az Európai Közösségek Hivatalos Lapja C sorozatában közli.

(3) A Bizottság a lehető leghamarabb közli a vámhatóságokkal az ebben a cikkben említett intézkedések és jogi aktusok elfogadásának időpontját.

5. FEJEZET

A kötelező érvényű tarifális felvilágosítás lejárta esetén alkalmazandó rendelkezések

13. cikk

Ha a Vámkódex 12. cikke (4) bekezdésének második mondata és 12. cikke (5) bekezdése szerint a kötelező érvényű tarifális felvilágosítást megsemmisítik, vagy az érvénytelenné válik, a kibocsátó vámhatóság erről a lehető leghamarabb értesíti a Bizottságot.

14. cikk

(1) Ha a Vámkódex 12. cikke (5) bekezdésében említett okoknál fogva érvénytelenné vált kötelező érvényű felvilágosítás jogosultja fel kívánja használni azt a lehetőséget, hogy az említett cikk (6) bekezdése szerinti adott időszak során ezt a felvilágosítást alkalmazza, akkor erről értesíti a vámhatóságokat, és rendelkezésükre bocsát minden szükséges alátámasztó okmányt annak igazolására, hogy a vonatkozó feltételek teljesülnek.

(2) Kivételes esetekben, ha a Bizottság a Vámkódex 12. cikke (7) bekezdésének utolsó albekezdésével összhangban olyan intézkedést fogad el, amellyel eltér az említett cikk (6) bekezdésének rendelkezéseitől, vagy ha – a kötelező érvényű tarifális felvilágosítás további alkalmazásának lehetőségéről szóló – (1) bekezdésben említett feltételek nem teljesülnek, a vámhatóságok erről írásban értesítik a felvilágosítás jogosultját.

6. FEJEZET

Átmeneti rendelkezések

15. cikk

Az 1991. január 1-je előtt nemzeti szinten kiadott kötelező érvényű tarifális felvilágosítások érvényben maradnak.

Azon nemzeti szinten kiadott kötelező érvényű tarifális felvilágosítások azonban, amelyek érvényessége 1997. január 1-jénél tovább tart, ettől az időponttól számítva érvényüket vesztik.

III. CÍM

KEDVEZMÉNYES TARIFÁLIS ELBÁNÁS AZ ÁRU JELLEGE ALAPJÁN

1. FEJEZET

Denaturálásra kerülő áruk

16. cikk

Az alábbi táblázat 3. oszlopában felsorolt áruknak a táblázat 2. oszlopában megadott Kombinált Nomenklatúra szerinti vámtarifaalszámok alá történő besorolása attól a feltételtől függ, hogy az árukat denaturálták-e az 5. oszlopban megjelölt mennyiségben felhasznált, a 4. oszlopban említett denaturálószerek valamelyikével annak érdekében, hogy azokat emberi fogyasztásra alkalmatlanná tegyék.

Sorszám | KN-kód | Árumegnevezés | Denaturálószerek |

Név | Maximálisan felhasználható mennyiség grammban a denaturálásra kerülő termék minden 100 kg-jára |

(1) | (2) | (3) | (4) | (5) |

1 | 0408 | Madártojás héj nélkül és tojássárgája frissen, szárítva, gőzben vagy forró vízben megfőzve, formázva, fagyasztva vagy másképpen tartósítva, cukor vagy más édesítőanyag hozzáadásával is– Tojássárgája: | Terpentinolaj | 500 |

Levendulaolaj | 100 |

Rozmaringolaj | 150 |

Nyírfaolaj | 100 |

040811 | – – Szárítva: | A Kombinált Nómenklatúra 23012000 alszáma alá tartozó halliszt, jellegzetes illattal és súly tekintetében legalább az alábbi szárazanyag-tartalommal: | |

62,5 % nyers fehérje és | |

6 % nyers lipid (zsíranyagtartalom) | 5000 |

04081190 | – – – Más | | |

040819 | – – Más | | |

04081990 | – – – Más | | |

040891 | – – Szárítva: | | |

04089190 | – – – Más | | |

040899 | – – Más | | |

04089990 | – – – Más | | |

2 | 1106 | Liszt és dara a 0713 vámtarifaszám alá tartozó szárított hüvelyes zöldségből, a 0714 vámtarifaszám alá tartozó szágóból, gyökérből vagy gumóból; liszt, dara és por a 8. árucsoportba tartozó termékekből: | Halolaj, illetve halmájolaj, szűrve, de szagtalanítás, színtelenítés és adalékanyagok nélkül | 1000 |

110620 | – Liszt és dara a 0714 vámtarifaszám alá tartozó szágóból, gyökérből vagy gumóból: | A Kombinált Nómenklatúra 23012000 alszáma alá tartozó halliszt, jellegzetes illattal és súly tekintetében legalább az alábbi szárazanyag-tartalommal: | |

11062010 | – – Denaturált | 62,5 % nyers fehérje és | |

6 % nyers lipid (zsíranyagtartalom) | 5000 |

Kémiai név vagy leírás | Kereskedelmi név | Színindexszám |

4-szulfonbenzol-azorezorcinol vagy 2.4-dihidroxizobenzol-4-szulfonsav sója (színe: sárga) | Krizoin S | 14270 |

1-(4-szulf-1-fenilazo)-4-aminobenzol-5-szulfonsav dinátrium sója (színe: sárga) | Sárga AB | 13015 |

1-(4-szulfo-1-naftilazo)-2-naftol-3,6,8-triszulfonsav tetra-nátrium sója (színe: vörös) | Ponceau 6 R | 16290 |

Tetrabromofluoreszcén (színe: világító sárga) | Eozin | 45380 |

Naftalin | Naftalin | – |

Porított szappan | Porított szappan | – |

Nátrium- vagy kálium-dikromát | Nátrium- vagy kálium-dikromát | – |

Vas-oxid, amely min. 50 tömegszázalékban FE2O3-ot tartalmaz. A vas-oxid színének sötétvörös és barna árnyalat között kell lennie, állagának pedig olyan finomságú pornak, amely legalább 90 %-ban átjut a 0,10 mm nyílású szitán. | Vas-oxid | – |

Nátrium-hipoklorit | Nátrium-hipoklorit | |

Név |

| |

3 | 250100 | Só (beleértve az asztali és a denaturált sót) és tiszta nátrium-klorid (ezek vizes oldatban vagy hozzáadott, csomósodást gátló vagy gördülékenységet elősegítő anyaggal); tengervíz | | 6 |

– Közönséges só (beleértve az asztali és a denaturált sót is) és tiszta nátrium-klorid (ezek vizes oldatban vagy hozzáadott, csomósodást gátló vagy gördülékenységet elősegítő anyaggal) | | 6 |

– – Más: | | |

25010051 | – – – Denaturált vagy ipari célra (ideértve a finomítást), az emberi vagy állati fogyasztású élelmiszerek, tápok elkészítéséhez vagy konzerválásához használtak kivételével | | 1 |

| 0,5 |

| 250 |

| 1000 |

| 30 |

| 250 |

| 3000 |

4 | 3502 | Albuminok (beleértve két vagy több savófehérje koncentrátumát, amely szárazanyagra számítva több mint 80 tömegszázalék savófehérjét tartalmaz), albuminátok és más albuminszármazékok: | Rozmaringolaj (csak folyékony albuminokhoz) Nyers kámforolaj (folyékony és szilárd albuminokhoz) Fehér kámforolaj (folyékony és szilárd albuminokhoz) Nátrium-azid (folyékony és szilárd albuminokhoz) Dietanol-amin (csak szilárd albuminokhoz) | 150200020001006000 |

350210 | – Tojásfehérje: | |

35021010 | – – Emberi fogyasztásra alkalmatlan vagy alkalmatlanná tett | |

350290 | – Más | |

– – Albuminok, a tojásfehérje kivételével: | |

35029010 | – – – Emberi fogyasztásra alkalmatlan vagy alkalmatlanná tett | |

17. cikk

A denaturálást olyan módon kell elvégezni, amely biztosítja, hogy a denaturálásra kerülő termék és a denaturálószer homogén módon keveredjék, és ezeket gazdaságos módon ne lehessen különválasztani.

18. cikk

A 16. cikkben foglaltaktól eltérve bármely tagállam ideiglenesen jóváhagyhatja az abban a cikkben említett táblázat 4. oszlopában meg nem jelölt denaturálószer használatát.

Ebben az esetben a jóváhagyást követően 30 napon belül értesítést küldenek a Bizottságnak, amelyben részletes adatokkal szolgálnak a denaturálószerek összetételéről és felhasznált mennyiségükről. A Bizottság erről a lehető leghamarabb tájékoztatja a többi tagállamot.

A kérdést a bizottsághoz utalja.

Ha az értesítés Bizottság által történt kézhezvételétől számítva 18 hónapon belül a bizottság nem adott át olyan tartalmú véleményezést, hogy a szóban forgó denaturálószert az említett táblázat 4. oszlopába fel kell venni, akkor e denaturálószer használatát minden tagállamban haladéktalanul be kell szüntetni.

19. cikk

Ezt a fejezetet a 70/524/EGK tanácsi irányelvben foglaltak sérelme nélkül kell alkalmazni [3].

2. FEJEZET

Egyes magfajták besorolásának feltételei

20. cikk

Az alábbi táblázat 3. oszlopában felsorolt áruknak a táblázat 2. oszlopában megadott Kombinált Nómenklatúra szerinti alszámok alá történő besorolása a 21–24. cikkben megállapított feltételektől függ.

Sorszám | KN-kód | Árumegnevezés, leírás |

1 | 0701 | Burgonya, frissen vagy hűtve |

07011000 | – Vetőburgonya |

2 | 0712 | Szárított zöldség egészben, aprítva, szeletelve, törve vagy porítva, de tovább nem elkészítve: |

071290 | – Más zöldség; zöldségkeverék: |

– – Csemegekukorica (zea mays var. saccharata): |

– – – hibridvetőmag |

3 | 1001 | Búza és kétszeres: |

100190 | – Más |

10019010 | – – Tönköly vetésre |

4 | 1005 | Kukorica |

100510 | – Vetőmag: |

– – Hibrid: |

10051011 | – – – Négyvonalas hibrid |

10051013 | – – – Háromvonalas hibrid |

10051015 | – – – Kétvonalas hibrid |

10051019 | – – – Másféle |

5 | 1006 | Rizs |

100610 | – Hántolatlan nyers rizs |

10061010 | – – Vetésre |

6 | 100700 | Cirokmag |

10070010 | – Hibrid vetőmag |

7 | 120100 | Szójabab, törve is |

12010010 | – Vetésre |

8 | 1202 | Földimogyoró, nem pörkölve vagy másképpen nem főzve, héjában vagy törve is: |

120210 | – Héjában: |

12021010 | – – Vetésre |

9 | 120400 | Lenmag, törve is: |

12040010 | – Vetésre |

10 | 120500 | Repce, törve is: |

12050010 | – Vetésre |

11 | 120600 | Napraforgómag, törve is: |

12060010 | – Vetésre |

12 | 1207 | Más olajos mag és olajtartalmú gyümölcs, törve is |

120710 | – Pálmadió és -mag: |

12071010 | – – Vetésre |

13 | 120720 | – Gyapotmag: |

12072010 | – – Vetésre |

14 | 120730 | – Ricinusmag: |

12073010 | – – Vetésre |

15 | 120740 | – Szezámmag: |

12074010 | – – Vetésre |

16 | 120750 | – Mustármag: |

12075010 | – – Vetésre |

17 | 120760 | – Sáfránymag: |

12076010 | – – Vetésre |

| – Más |

18 | 120791 | – – Mákszem: |

12079110 | – – – Vetésre |

19 | 120792 | – – Illipemag (karitdió): |

12079210 | – – – Vetésre |

20 | 120799 | – – Más: |

12079910 | – – – Vetésre |

21. cikk

A vetőburgonyának meg kell felelnie a 66/403/EGK tanácsi irányelv [4] 15. cikkében foglaltak alapján megállapított feltételeknek.

22. cikk

A vetési célra szánt csemegekukoricának, tönkölybúzának, hibridkukoricának, rizsnek és ciroknak meg kell felelnie a 66/402/EGK tanácsi irányelv [5] 16. cikkében foglaltak alapján megállapított feltételeknek.

23. cikk

A vetési célra szánt olajos magvaknak és olajtartalmú gyümölcsöknek meg kell felelniük a 69/208/EGK tanácsi irányelv [6] 15. cikkében foglaltak alapján megállapított feltételeknek.

24. cikk

Az olyan fajtájú csemegekukorica, tönkölybúza, hibridkukorica, rizs, cirokhibrid, olajos magvak és olajtartalmú gyümölcsök, amelyekre nem vonatkozik a 66/402/EGK és 69/208/EGK tanácsi irányelv, nem sorolhatók a 20. cikkben megjelölt alszámok alá, hacsak az érintett személy a tagállamok illetékes hatóságai számára meggyőzően be nem bizonyítja, hogy ezeket az árukat vetési célra szánják.

3. FEJEZET

Szitaszövet darabáruként történö tarifális besorolásának feltételei

25. cikk

Az 59112000 KN-kód alá tartozó, nem konfekcionált szitaszövet tarifális besorolása attól a feltételtől függ, hogy e szöveten elhelyezték-e az alábbi jelölést.

A szövet mindkét szélén – a szegélyét nem érintve – egyenletes távolságra átlóival megjelölt téglalap alakú jeleket kell elhelyezni olyan módon, hogy az egymást követő jelek távolsága a téglalapok egymáshoz közeli oldalai között mérve egy méternél ne legyen nagyobb, valamint hogy a szemben lévő széleken a jelek a másik oldali jelek közötti távolság felénél helyezkedjenek el (mindegyik jel középpontja egyenlő távolságra legyen a szemben fekvő két legközelebbi jel középpontjától). Mindegyik jelet úgy kell elhelyezni, hogy a hosszabbik oldala párhuzamos legyen a szövet láncfonalaival (lásd az alábbi ábrát).

+++++ TIFF +++++

A négyszögek oldalvonalai vastagságának 5 mm-nek kell lennie, az átlókéinak pedig 7 mm-nek. A négyszögek külső méreteit illetően a hosszúságnak legalább 8 cm-nek, a szélességnek legalább 5 cm-nek kell lennie.

A jeleket egyetlen, a szövetétől elütő színnel, kitörölhetetlen módon kell nyomtatni.

4. FEJEZET

Áruk, amelyekre vonatkozóan eredetiségigazolást vagy minőségi bizonyítványt, illetve egyéb bizonyítványt kell benyújtani

26. cikk

(1) Az alábbi táblázat 3. oszlopában felsorolt, az 5. oszlopban jelzett országból behozott áruknak a táblázat 2. oszlopában megadott vámtarifaalszámok alá történő besorolása annak függvénye, hogy a 27–34. cikkben meghatározott előírásokat teljesítő igazolásokat (bizonyítványokat) bemutatták-e.

A táblázat 4. oszlopában megjelölt igazolásokat (bizonyítványokat) a 2–8. mellékletek mutatják be.

Az eredetiségigazolás szőlőre, whiskyre, vodkára és dohányra vonatkozik, az eredetmegjelölési igazolás a borra, a minőségi bizonyítvány pedig a nátrium-nitrátra.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseitől eltérően a 22042141, a 22042511 , a 22042941 és a 22042951 KN-kód alá tartozó portóihoz, madeirához, sherryhez és setubal muskotályhoz a eredetmegjelölési igazolás helyett a 986/89/EGK [7] bizottsági rendeletnek megfelelően kitöltött és hitelesített, jóváhagyott kereskedelmi okmányt mutatnak be.

(3) Mindazonáltal, közösségi rendelkezésnél fogva a szabad forgalomba bocsátáskor vámmentes dohányt eredetiségigazolás bemutatása nélkül kell besorolni a 24011010-től a 24011049-ig, valamint a 24012010 -től a24012049-ig terjedő alszámok alá. Ilyen igazolást nem bocsátanak ki, és nem fogadnak el az ilyen fajtájú dohányokra vonatkozóan, ha egy és azonos közvetlen csomagolásban egynél több fajta található.

(4) E cikk alkalmazásában az alábbi táblázat 6. sorszáma alatt felsorolt áruk tekintetében:

a) A "mesterséges hővel szárított, Virginia típusú dohány" olyan mesterséges atmoszferikus eljárással kezelt dohányt jelent, amelynél a hőfokot és a levegőztetést szabályozzák, anélkül hogy a füst és a füstgázok érintkezhetnének a dohánylevelekkel. A kezelt dohánylevelek színe általában a citromsárga és a nagyon sötét narancsszín, illetve a vörös között változhat. Az eltérő fokú érettség és a termesztési vagy a kezelési módszer eltérései más színeket vagy színkombinációkat is eredményezhetnek.

b) A "természetes úton szárított, Burley típusú dohány (a Burley-hibrideket is beleértve)" olyan természetes atmoszferikus eljárással kezelt dohányt jelent, amelyen nem érződik a füst vagy a füstgázok illata, amennyiben kiegészítő hő- vagy légcirkulációt alkalmaznak. A dohánylevelek színe általában a világos rozsdabarnától a vöröses színig változhat. Az eltérő fokú érettség és a termesztési vagy a kezelési módszer eltérései más színeket vagy színkombinációkat is eredményezhetnek.

c) A "természetes úton szárított, Maryland típusú dohány" olyan természetes atmoszferikus eljárással kezelt dohányt jelent, amelyen nem érződik a füst vagy a füstgázok illata, amennyiben kiegészítő hő- vagy légcirkulációt alkalmaznak. A dohánylevelek színe általában a világossárgától a sötét meggypiros színig változhat. Az eltérő fokú érettség és a termesztési vagy a kezelési módszer eltérései más színeket vagy színkombinációkat is eredményezhetnek.

d) A "füstöléssel szárított dohány" olyan nyílt lángot alkalmazó, mesterséges atmoszferikus eljárással kezelt dohányt jelent, amelynél a fa füstjét a dohány részben magába szívta. A füstöléssel szárított dohány levelei a szártól meghatározott távolságban mérve általában vastagabbak, mint a természetes úton szárított Burley vagy Maryland típusú dohányé. A dohánylevelek színe általában a sárgásbarnától a nagyon sötét barnáig változhat. Az eltérő fokú érettség és a termesztési vagy a kezelési módszer eltérései más színeket vagy színkombinációkat is eredményezhetnek.

Sorszám | KN-kód | Leírás | Melléklet száma | Kibocsátó szerv |

Exportáló ország | Név | Székhely |

(1) | (2) | (3) | (4) | (5) | (6) | (7) |

1 | 0806 | Szőlő frissen vagy szárítva: | 2 | Amerikai Egyesült Államok | United States Department of Agriculture vagy annak meghatalmazott hivatalai | Washington DC |

080610 | – Frissen | | | | |

– – Csemegeszőlő | | | | |

– – – – November 1-jétől július 14-ig: | | | | |

08061011 | – – – – Emperor (vitis vinifera cv.) változatból december 1-jétől január 31-ig | | | | |

2 | 2106 | Másutt nem említett élelmiszer-készítmény: | 3 | Svájc | Union suisse du commerce de fromage SA/Schweizerische Käseunion AG/ Unione svizzera per il commercio del fromaggio SA | Bern |

210690 | – Más: | | |

21069010 | – – Sajtfondü | | Ausztria | Österreichische Hartkäse Export GmbH | Innsbruck |

A bor neve | |

Tokaji (aszú és szamorodni) | Országos Borminősítő Intézet Budapest II., Frankel Leó utca 1. (National Institute for the Approval of Wines) |

| |

| | – Más bor; szőlőmust erjedésében gátolva vagy alkohol hozzáadásával lefojtva: | | | | |

| 220421 | – – Legfeljebb 2 literes palackban (tartályban) | | | | |

| – – – Más: | | | | |

| – – – – Tényleges alkoholtartalma 15 térfogatszázalékot meghaladó, de legfeljebb 18 térfogatszázalék: | | | | |

| 22042141 | – – – – – Tokaji (aszú és szamorodni) | 4 | Magyarország | | Budapest |

| – – – – Tényleges alkoholtartalma 18 térfogatszázalékot meghaladó, de legfeljebb 22 térfogatszázalék: | | | |

| 22042151 | – – – – – Tokaji (aszú és szamorodni) | | | |

| 220429 | – – Másféle: | | | |

| – – – Más: | | | |

| – – – – Tényleges alkoholtartalma 15 térfogatszázalékot meghaladó, de legfeljebb 18 térfogatszázalék: | | | |

| 22042945 | – – – – – Tokaji (aszú és szamorodni) | | | |

| – – – Tényleges alkoholtartalma 18 térfogatszázalékot meghaladó, de legfeljebb 22 térfogatszázalék: | | | |

| 22042955 | – – – – – Tokaji (aszú és szamorodni) | | | |

4 | 2208 | Nem denaturált etil-alkohol kevesebb mint 80 térfogatszázalék alkoholtartalommal; szesz, likőr és más szeszes ital; italok készítésére használatos típusú kevert alkoholkészítmények | | Amerikai Egyesült Államok | United States Department of the Treasury, Bureau of Alcohol, Tobacco and Firearms vagy annak meghatalmazott regionális hivatalai [8] | Washington DC |

220830 | – Whisky: | | | | |

– – Bourbon whisky, tartályban (palackban): | 5 | | | |

22083011 | – – – Legfeljebb 2 literes | | | | |

22083019 | – – – Több mint 2 literes | | | | |

5 | 220890 | – Más: | | | | |

– – Legfeljebb 45,4 térfogatszázalék alkoholtartalmú vodka és szilva-, körte-, cseresznye- vagy meggypárlat (a likőr kivételével) tartályban (palackban): | 6 | Finnország | ALKO Limited | Salmisaaren-ranta, 700100 Helsinki 10 Finnország |

– – – Legfeljebb 2 literes: | | | |

22089031 | – – – – Vodka | | | | |

– – Más szeszes ital tartályban (palackban): | | | | |

– – – Legfeljebb 2 literes: | | | | |

– – – – Párlat (likőrök kivételével): | | | | |

22089035 | – – – – – Másféle | | | | |

6 | 2401 | Feldolgozatlan dohány, dohányhulladék: | 7 | Amerikai Egyesült Államok | Tobacco Association of the United States vagy annak meghatalmazott hivatalai [8] | Raleigh, Észak-Karolina |

240110 | – Leveles dohány: |

– – Mesterséges hővel szárított, Virginia típusú és természetes úton szárított, világos Burley típusú dohány (beleértve a Burley-hibrideket is); természetes úton szárított, világos Maryland típusú és füstöléssel szárított dohány: | Kanada | Directorate General Food Production and Inspection, Agriculture Branch, Canada vagy annak meghatalmazott hivatalai [8] | Ottawa |

24011010 | – – – Mesterséges hővel szárított, Virginia típusú | Direction générale de la production et de l'inspection, Section agriculture, Canada vagy annak meghatalmazott hivatalai [8] |

24011020 | – – – Természetes úton szárított, világos Burley típusú (beleértve a Burley-hibrideket is) | | |

24011030 | – – – Természetes úton szárított, világos Maryland típusú | Argentína | Cámara del Tabaco del Salta vagy annak meghatalmazott hivatalai [8] | Salta |

– – – Füstöléssel szárított dohány: | | Cámara del Tabaco del Jujuy vagy annak meghatalmazott hivatalai [8] | San Salvador de Jujuy |

24011041 | – – – – Kentucky típusú | |

24011049 | – – – – Másféle | | Cámara de Comercio Exterior de Misiones vagy annak meghatalmazott hivatalai [8] | Posadas |

240120 | – Dohány, részben vagy teljesen kocsány nélkül: | Banglades | Ministry of Agriculture, Department of Agriculture Extension, Cash Crop Division vagy annak meghatalmazott hivatalai [8] | Dacca |

– – Mesterséges hővel szárított, Virginia típusú és természetes úton szárított, világos Burley típusú dohány (beleértve a Burley-hibrideket is); természetes úton szárított, világos Maryland típusú és füstöléssel szárított dohány | Brazília | Carteira de Comercio Exterior do Banco do Brasil vagy annak meghatalmazott hivatalai [8] | Rio de Janeiro |

24012010 | – – – Mesterséges hővel szárított, Virginia típusú dohány | Kína | Sanghai Import and Export Commodity Inspection Bureau of the People's Republic of China vagy annak meghatalmazott hivatalai [8] | Sanghaj |

24012020 | – – – Természetes úton szárított, világos Burley típusú dohány (beleértve a Burley-hibrideket is) |

24012030 | – – – Természetes úton szárított, világos Maryland típusú dohány | Shandong Import and Export Commodity Inspection Bureau of the People's Republic of China vagy annak meghatalmazott hivatalai [8] | Kingdao |

– – – Füstöléssel szárított dohány: |

24012041 | – – – – Kentucky típusú | Hubei Import and Export Commodity Inspection Bureau of the People's Republic of China vagy annak meghatalmazott hivatalai [8] | Hankou |

24012049 | – – – – Másféle |

| | Guangdong Import and Export Commodity Inspection Bureau of the People's Republic of China vagy annak meghatalmazott hivatalai [8] | Guangzu |

| | Liaoning Import and Export Commodity Inspection Bureau of the People's Republic of China vagy annak meghatalmazott hivatalai [8] | Dalian |

| | Yunnan Import and Export Commodity Inspection Bureau of the People's Republic of China vagy annak meghatalmazott hivatalai [8] | Kunming |

| | Shenzhan Import and Export Commodity Inspection Bureau of the People's Republic of China vagy annak meghatalmazott hivatalai [8] | Senzan |

| | Hainan Import and Export Commodity Inspection Bureau of the People's Republic of China vagy annak meghatalmazott hivatalai [8] | Hainan |

| | Kolumbia | Superintendencia de Industria y Comercio – División de Control de Normas y Calidades vagy annak meghatalmazott hivatalai [8] | Bogotá |

| | Kuba | Empresa Cubana del Tabaco "Cubatabaco" vagy annak meghatalmazott hivatalai [8] | Havanna |

| | Guatemala | Dirección de Comercio Interior y Exterior del Ministerio de Economía vagy annak meghatalmazott hivatalai [8] | Guatemala City |

| | India | Tobacco Board vagy annak meghatalmazott hivatalai [8] | Guntur |

| | Indonézia | Lembaga Tembakou vagy annak meghatalmazott hivatalai [8] | |

- Lembaga Tembakou

Sumatra Utara

| Medan |

- Lembaga Tembakou

Java Tengah

| Sala |

- Lembaga Tembakou

Java Timur I

| Surabaya |

- Lembaga Tembakou

Java Timur II

| Jembery |

| | Mexikó | Secretaria de Comercio vagy annak meghatalmazott hivatalai [8] | Mexikóváros |

| | Fülöp-szigetek | Philippine Virginia Tobacco Administration vagy annak meghatalmazott hivatalai [8] | Quezon City |

| | Dél-Korea | Office of Korean Monopoly Corporation vagy annak meghatalmazott hivatalai [8] | Szintandzsin |

| | Srí Lanka | Department of Commerce vagy annak meghatalmazott hivatalai [8] | Colombo |

| | Svájc | Administration fédérale des Douanes, Section de l'imposition du tabac vagy annak meghatalmazott hivatalai [8] | Bern |

| | Thaiföld | Department of Foreign Trade, Ministry of Commerce vagy annak meghatalmazott hivatalai [8] | Bangkok |

7 | 3102 | Ásványi vagy vegyi nitrogén trágyázószer: | 8 | Chile | Servicio Nacional de Geologia y Mineria | Santiago |

310250 | – Nátrium-nitrát: | | | | |

31025010 | – – Természetes nátrium-nitrát | | | | |

3105 | A nitrogén, a foszfor és a kálium közül két vagy három trágyázó elemet tartalmazó ásványi vagy vegyi trágyázószer; más trágyázószer; ebbe az árucsoportba tartozó termékek tablettázva vagy hasonló formában, illetve legfeljebb 10 kg bruttó tömegű csomagolásban | | | | |

310590 | – Más: | | | | |

31059010 | – – Természetes kálium–nátrium-nitrát, amely nátrium-nitrát és kálium-nitrát természetes keveréke (legfeljebb 44 % kálium-nitrát-tartalommal), legfeljebb 16,3 tömegszázalék összes nitrogéntartalommal, szárazanyagra számítva | | | | |

27. cikk

(1) A bizonyítványoknak vagy okiratoknak meg kell felelniük a 26. cikkben említett táblázat 4. oszlopában megjelölt mellékletekben található mintáknak. Az igazolásokat és okiratokat az Európai Gazdasági Közösség valamelyik hivatalos nyelvén és – indokolt esetben – az exportáló ország egyik hivatalos nyelvén kell kinyomtatni és tölteni.

(2) A bizonyítványok megközelítőleg 210 x 297 mm méretűek.

Az alkalmazott papír:

- a 26. cikkben említett táblázat 3. sorszámánál felsorolt áruk esetében fehér, famentes, írás céljára előkészített, a tömege pedig legalább 55 g/m2 és legfeljebb 65 g/m2.

A bizonyítvány előlapja nyomtatott guilloche-mintás, rózsaszín háttérrel rendelkezik, hogy bárminemű – mechanikai vagy vegyi eszközzel megkísérelt – hamisítás kitűnjék,

- a 26. cikkben említett táblázat 4. és 5. sorszámánál felsorolt áruk esetében sárga szegélyű, fehér papír, amelynek a tömege legalább 40 g/m2,

- a táblázatban szereplő egyéb áruk esetében fehér papír, amelynek a tömege legalább 40 g/m2.

(3) A 26. cikkben említett táblázat 3. sorszámánál felsorolt áruk esetében a bizonyítvány szegélyei egy legfeljebb 13 mm-es sávban díszítéseket hordozhatnak a külső szélükön.

(4) A 26. cikkben említett táblázat 2. sorszámánál felsorolt áruk esetén minden egyes bizonyítványt egy eredeti és két másodpéldányban állítanak ki. Az eredeti példány fehér, az első másodpéldány rózsaszínű, a második másodpéldány pedig sárga.

(5) A 26. cikkben említett táblázat 2. sorszámánál felsorolt áruk esetében a kibocsátó szerv minden egyes bizonyítványt egyedi sorszámmal lát el, amelyet a kibocsátó szerv szerinti nemzeti szimbólum követ.

A másodpéldányokon ugyanazt a sorszámot és nemzeti szimbólumot kell feltüntetni, mint az eredeti példányon.

(6) Azon tagállam vámhatósága, amelyben az árut szabad forgalomba bocsátás céljából bejelentik, kérheti a bizonyítvány fordítását.

28. cikk

A bizonyítványt gépírással vagy kézírással töltik ki. Az utóbbi esetben tintával, nyomtatott nagybetűvel töltik ki.

29. cikk

(1) A bizonyítványt, illetve – a 26. cikkben említett táblázat 1., 6. és 7. sorszámánál felsorolt árukból álló osztott szállítmány esetén – a bizonyítvány fénymásolatát a 34. cikk rendelkezései szerint kell bemutatni az importáló tagállam vámhatóságának azon árukkal együtt, amelyekre a bizonyítvány vonatkozik a bizonyítvány kibocsátásának napjától kezdődő alábbi határidőkön belül:

- két hónap a táblázat 2. sorszáma alatt felsorolt áruk esetében,

- három hónap a táblázat 1., 3. és 4. sorszáma alatt felsorolt áruk esetében,

- hat hónap a táblázat 5. és 7. sorszáma alatt felsorolt áruk esetében,

- 24 hónap a táblázat 6. sorszáma alatt felsorolt áruk esetében.

(2) A 26. cikkben említett táblázat 2. sorszámánál felsorolt áruk esetében:

- a bizonyítvány eredeti és első másodpéldányát be kell mutatni a megfelelő hatóságoknak,

- a bizonyítvány második másodpéldányát pedig a kibocsátó szerv küldi el közvetlenül az importáló tagállam vámhatóságának.

30. cikk

(1) Az igazolás vagy a bizonyítvány csak akkor érvényes, ha azt a 26. cikkben említett táblázat 6. oszlopában szereplő kibocsátó szerv megfelelően záradékolta.

(2) Megfelelően záradékolt igazolásnak vagy bizonyítványnak az minősül, amelyiken szerepel a kibocsátás helye és időpontja, a kibocsátó szerv bélyegzőlenyomata és a bizonyítvány aláírására feljogosított személy vagy személyek aláírása.

31. cikk

(1) Kibocsátó szerv csak akkor kerülhet a 26. cikkben említett táblázatba, ha:

a) az exportáló ország kibocsátó szervként ismeri el;

b) vállalja, hogy igazolja az igazolásban vagy bizonyítványban szereplő adatokat;

c) vállalja, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak – kérelmükre – megadja az összes szükséges információt annak érdekében, hogy a bizonyítványokban szereplő adatokat értékelni lehessen.

(2) A 26. cikkben említett táblázatot felül kell vizsgálni, ha az (1) bekezdés a) pontjában megállapított feltétel már nem teljesül, vagy amikor a kibocsátó szerv elmulasztja kötelezettségeinek teljesítését.

32. cikk

A szabad forgalomba bocsátás céljából tett vámáru-nyilatkozatok alátámasztására benyújtott számlákon fel kell tüntetni a vonatkozó igazolás(ok) vagy bizonyítvány(ok) sorszámát.

33. cikk

A 26. cikkben említett táblázat 5. oszlopában felsorolt országok a kibocsátó szervük vagy szerveik, illetve az azok meghatalmazott hivatalai által használt bélyegzőkről mintát küldenek a Bizottságnak. A Bizottság ezt az információt közli a tagállamok vámhatóságaival.

34. cikk

A 26. cikkben említett táblázat 1., 6. és 7. sorszámánál felsorolt áruk esetében, ha a szállítmányt részekre osztották, az eredeti igazolás vagy bizonyítvány fénymásolatát minden egyes osztott szállítmányhoz mellékelni kell. A fénymásolatokat és az eredeti példányt annál a vámhivatalnál kell bemutatni, ahol az áru található.

Minden egyes fénymásolaton fel kell tüntetni a címzett nevét és címét, valamint a piros színű "… kg-ig érvényes kivonat" (a mennyiség számmal és betűvel is kiírandó) feliratot és a szállítmány részekre osztásának helyét és idejét. Ezeket a bejegyzéseket vámhivatali bélyegzővel és a felelős vámtiszt aláírásával kell hitelesíteni. A szállítmány részekre osztásával kapcsolatos adatokat az eredeti bizonyítványra vezetik rá, amelyet az érintett vámhivatal magánál tart.

IV. CÍM

AZ ÁRUK SZÁRMAZÁSA

1. FEJEZET

Nem preferenciális származás

1. szakasz

A származó helyzetet megalapozó megmunkálások vagy feldolgozások

35. cikk

Ez a fejezet a Kombinált Nómenklatúra XI. áruosztályába tartozó textilipari alapanyagokra és textilárukra, valamint egyes, a textilipari alapanyagoktól és textiláruktól eltérő termékekre vonatkozóan határozza meg, hogy milyen megmunkálást vagy feldolgozást kell olyannak tekinteni, hogy az teljesíti a Vámkódex 24. cikkében megállapított kritériumokat, és az érintett termékeket abból az országból származóvá teszi, amelyben ezt a megmunkálást vagy feldolgozást elvégezték.

Az "ország" kifejezés értelemszerűen vagy egy harmadik országot, vagy a Közösséget jelöli.

1. alszakasz

A Kombinált Nómenklatúra XI. áruosztályába tartozó textilipari alapanyagok és textiláruk

36. cikk

A Kombinált Nómenklatúra XI. áruosztályába tartozó textilipari alapanyagok és textiláruk tekintetében a 37. cikkben meghatározottak szerinti teljes megmunkálást vagy feldolgozást kell úgy tekintetni, mint olyan feldolgozást vagy megmunkálást, amely a Vámkódex 24. cikke értelmében a származó helyzetet megalapozza.

37. cikk

Teljes megmunkálásnak vagy feldolgozásnak az olyan megmunkálási vagy feldolgozási eljárást kell tekinteni, amelynek eredményeként az előállított terméket a Kombinált Nómenklatúra olyan vámtarifaszáma alá sorolják be, amely eltér azoktól a vámtarifaszámoktól, amelyek alá az eljárás során felhasznált nem származó anyagokat kell besorolni.

Ezzel szemben a 10. mellékletben felsorolt termékek vonatkozásában csak az abban a mellékletben szereplő táblázat 3. oszlopában, az egyes előállított termékekre előírt meghatározott eljárásokat lehet teljes megmunkálásnak vagy feldolgozásnak tekinteni, akár járnak vámtarifaszám-változással, akár nem.

A 10. mellékletben foglalt szabályok alkalmazásának módszerét a 9. mellékletben található bevezető megjegyzések írják le.

38. cikk

Az előző cikk alkalmazásában a származó helyzet megszerzéséhez minden esetben nem kielégítő megmunkálásnak vagy feldolgozásnak kell tekinteni az alábbiakat, akár bekövetkezett vámtarifaszám-változás, akár nem:

a) a fuvarozás és tárolás során az áru jó állapotban való megőrzését biztosító művelet (szellőztetés, szétterítés, szárítás, sérült részek eltávolítása és más hasonló műveletek);

b) a por eltávolításából, szitálásból vagy rostálásból, válogatásból, osztályozásból, összeállításból (beleértve a készletek összeállítását), mosásból, feldarabolásból álló egyszerű műveletek;

c) i. a szállítmány csomagolásának, felosztásának és összeállításának megváltoztatása;

ii. egyszerű zsákokba, ládákba, dobozokba helyezés, raklapokon vagy táblákon való rögzítés stb. és minden más egyszerű csomagolási művelet;

d) jelzések, címkék és más hasonló megkülönböztető jelek elhelyezése a termékeken vagy csomagolásukon;

e) termékek alkatrészeinek egyszerű összeillesztése, hogy azok egy teljes terméket képezzenek;

f) az a)–e) pontokban meghatározott két vagy több művelet kombinációja.

2. alszakasz

A Kombinált Nómenklatúra XI. áruosztályába tartozó textilipari alapanyagoktól és textiláruktól eltérő termékek

39. cikk

A 11. mellékletben felsorolt előállított termékek vonatkozásában az abban a mellékletben szereplő táblázat 3. oszlopában említett megmunkálást, illetve feldolgozást kell olyan eljárásnak vagy műveletnek tekinteni, amely a létrejött terméknek a Vámkódex 24. cikke szerinti származó helyzetet megalapozza.

A 11. mellékletben foglalt szabályok alkalmazásának módszerét a 9. mellékletben található bevezető megjegyzések írják le.

3. alszakasz

Minden termékre vonatkozó közös rendelkezések

40. cikk

Ha a 10. és 11. mellékletekben található felsorolások úgy rendelkeznek, hogy a származó helyzet csak akkor megalapozott, ha a felhasznált, nem származó anyagok értéke nem haladja meg az előállított termék gyártelepi árának adott százalékát, úgy e százalékos arány kiszámításánál az alábbiakat kell figyelembe venni:

- az "érték" a felhasznált nem származó anyagok behozatalakor megállapított vámértéke, vagy ha ez nem ismert, és nem is állapítható meg, akkor az ezekért az anyagokért a feldolgozó országban fizetett első megállapítható ár,

- a "gyártelepi ár" az előállított termék gyártelepi ára, levonva ebből bármely olyan belső adót, amely a termék kivitele esetén visszatérítendő vagy visszatéríthető,

- az "összeszerelési művelet eredményeként nyert érték" az az értéknövekedés, amely magából az összeszerelésből – továbbá bármely befejező és ellenőrző műveletből –, valamint a szóban forgó művelet helyszínéül szolgáló országból származó bármely alkatrész beépítéséből keletkezik, beleértve a hasznot és a műveletek eredményeként ebben az országban felmerült általános költségeket is.

2. szakasz

A pótalkatrészekre vonatkozó végrehajtási rendelkezések

41. cikk

Bármely szabad forgalomba bocsátott vagy előzőleg kivitt berendezéshez, géphez, készülékhez vagy járműhöz történő felhasználásra szánt lényeges pótalkatrész ugyanolyan származásúnak minősül, mint a berendezés, gép, készülék, illetve jármű, feltéve, hogy az ebben a szakaszban foglalt feltételek teljesülnek.

42. cikk

Az előző cikkben említett származás vélelme csak akkor fogadható el:

- ha az szükséges a rendeltetési országba történő behozatalhoz,

- ha az említett lényeges pótalkatrészeknek az adott berendezésbe, gépbe, készülékbe, illetve járműbe a gyártási szakaszban történő beépítése nem akadályozta volna meg, hogy ez a berendezés, gép, készülék, illetve jármű közösségi vagy a gyártó országból való származást nyerjen.

43. cikk

A 41. cikk alkalmazásában:

a) a "berendezés, gép, készülék, illetve jármű" a Kombinált Nómenklatúra XVI., XVII. és XVIII. áruosztályaiba tartozó áru;

b) a "lényeges pótalkatrészek" azok a részek:

- amely alkotórészek nélkül az a) pontban említett, előzőleg szabad forgalomba bocsátott vagy kivitt áruk rendeltetésszerű üzemeltetése nem biztosítható, és

- amelyek ezekre az árukra jellemzőek, és

- amelyeket ezek szokásos karbantartására és a megsérült vagy működésképtelenné vált, ugyanilyen típusú alkatrészeknek a cseréjére szántak.

44. cikk

Amennyiben a tagállamok illetékes hatóságaihoz vagy meghatalmazott szerveihez a lényeges pótalkatrészekre vonatkozó származási bizonyítvány iránti kérelmet nyújtanak be a 41. cikk értelmében, akkor ennek a bizonyítványnak a 6. rovata (tételszám, jelek, számok, csomagok száma és fajtája, árumegnevezés) és a bizonyítvánnyal kapcsolatos kérelem tartalmazza az érintett személy olyan értelmű nyilatkozatát, hogy az abban említett árukat a korábban kivitt berendezés, gép, készülék, illetve jármű szokásos karbantartására szánták, valamint az említett berendezés, gép, készülék, illetve jármű pontos adatait is.

Ha lehetséges, az érintett személy közli annak a származási bizonyítványnak az adatait (kibocsátó hatóság, bizonyítvány száma és kelte) is, amelynek fedezete mellett azt a berendezést, gépet, készüléket, illetve járművet – amelynek karbantartásához az alkatrészeket szánták – kivitték.

45. cikk

Amennyiben a lényeges pótalkatrészeknek a 41. cikk értelmében vett származását ezeknek az alkatrészeknek a Közösségben való szabad forgalomba bocsátása érdekében származási bizonyítvánnyal kell igazolni, akkor ennek a bizonyítványnak tartalmaznia kell a 44. cikkben említett adatokat is.

46. cikk

Az ebben a szakaszban előírt szabályok alkalmazásának biztosítása érdekében a tagállamok illetékes hatóságai további bizonyítékokat is követelhetnek, különösen:

- a szabad forgalomba bocsátott vagy korábban kivitt berendezésre, gépre, készülékre, illetve járműre vonatkozó számla vagy számlamásolat benyújtását,

- azt a szerződést vagy szerződésmásolatot vagy bármely más olyan okmányt, amelyből kitűnik, hogy a szállítást a szokásos karbantartási szolgáltatás részeként végzik.

3. szakasz

A származási bizonyítványokra vonatkozó végrehajtási rendelkezések

1. alszakasz

A származási bizonyítványokra vonatkozó általános rendelkezések

47. cikk

Ha egy termék származását a behozatalkor származási bizonyítvány benyújtásával igazolják, illetve kell igazolni, úgy ezen bizonyítványnak az alábbi feltételeknek kell megfelelnie:

a) megbízható, a kiállító ország által erre kellően felhatalmazott hatóság vagy szerv állítja ki;

b) valamennyi, az érintett áruk azonosságának megállapításához szükséges adatot tartalmazza, különösen:

- a csomagok darabszámát, jellegét, a rajtuk lévő jeleket és számokat,

- a termékek fajtáját,

- a termékek bruttó és nettó tömegét; ezek az adatok azonban más adatokkal helyettesíthetők, így különösen a mennyiség és térfogat megadásával, ha a termékek tömege szállításuk során jelentősen változik, vagy ha a tömeg nem állapítható meg, illetve ha az áruk azonosságának megállapítását rendszerint ezek az egyéb adatok biztosítják,

- a feladó nevét;

c) a bizonyítványnak egyértelműen igazolnia kell, hogy a vonatkozó áru egy meghatározott országból származik.

48. cikk

(1) A tagállamok illetékes hatóságai vagy meghatalmazott szervei által kiállított származási bizonyítványnak meg kell felelnie a 47. cikk a) és b) bekezdésében előírt feltételeknek.

(2) A bizonyítványokat és a rájuk vonatkozó kérelmeket a 12. mellékletben szereplő mintáknak megfelelő nyomtatványokon kell kiállítani.

(3) Ezek a származási bizonyítványok azt igazolják, hogy az áruk a Közösségből származnak.

Amennyiben az exportkereskedelem szükségessége úgy kívánja, az adott bizonyítvány azt is igazolhatja, hogy az áruk egy bizonyos tagállamból származnak.

Ha a Vámkódex 24. cikkében foglalt feltételek csak egy sor, különböző tagállamban végrehajtott művelet vagy eljárás eredményeként teljesülnek, az áruknak kizárólag a közösségi származását lehet igazolni.

49. cikk

Származási bizonyítványt az érintett személy írásbeli kérelme alapján állítanak ki.

Ha a körülmények ezt indokolják, különösen, ha a kérelmező rendszeres kiviteli forgalmat bonyolít le, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem követelnek meg külön kérelmet minden egyes kiviteli eljáráshoz, feltéve, hogy a származásra vonatkozó rendelkezéseket betartják.

Amennyiben a kereskedelem szükségessége úgy kívánja meg, a származási bizonyítványból egy vagy több további másodpéldány is kibocsátható.

Ezeket a másodpéldányokat a 12. mellékletben szereplő mintának megfelelő nyomtatványokon kell kiállítani.

50. cikk

(1) A bizonyítvány 210 x 297 mm méretű. Hosszirányban legfeljebb – 5 mm vagy + 8 mm eltérés megengedett. Az alkalmazott papír fehér, famentes, írás céljára előkészített, a tömege legalább 64 g/m2, illetve légipostapapír alkalmazása esetén 25–30 g/m2. A bizonyítvány nyomtatott guilloche-mintás szépiaháttérrel rendelkezik, amely láthatóvá tesz bárminemű – mechanikai vagy vegyi eszközzel megkísérelt – hamisítást.

(2) A kérelmet az exportáló tagállam hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek valamelyikén vagy mindegyikén kell kinyomtatni. A származási bizonyítvány nyomtatványát a Közösség egy vagy több hivatalos nyelvén vagy – a kereskedelmi gyakorlattól és kívánalmaktól függően – valamely más nyelven kell kinyomtatni.

(3) A tagállamok fenntarthatják maguknak a jogot, hogy a származási bizonyítványok nyomtatványát ők maguk nyomtassák, vagy pedig az általuk felhatalmazott nyomdákban állíttassák elő. Ez utóbbi esetben minden egyes bizonyítványon fel kell tüntetni a nyomtatási engedélyre való hivatkozást. Minden egyes származási bizonyítványon fel kell tüntetni a nyomda nevét és címét vagy az azonosítására szolgáló jelet. A bizonyítványt el kell látni továbbá az azonosítására szolgáló nyomtatott vagy bélyegzett sorszámmal.

51. cikk

A kérelem formanyomtatványát és a származási bizonyítványt azonos módon gépírással vagy nyomtatott nagybetűs kézírással kell kitölteni a Közösség valamelyik hivatalos nyelvén vagy – a kereskedelmi gyakorlattól és kívánalmaktól függően – valamely más nyelven.

52. cikk

A 48. cikkben említett származási bizonyítvány mindegyikét az azonosítást szolgáló sorszámmal kell ellátni. A bizonyítvány iránti kérelmen és magának a bizonyítványnak minden egyes másolatán is szerepelnie kell ugyanennek a számnak.

Ezen túlmenően, a tagállamok illetékes hatóságai vagy meghatalmazott szervei ezen okmányokat kibocsátásuk sorrendjében beszámozhatják.

53. cikk

A tagállamok illetékes hatóságai határozzák meg, hogy milyen esetleges további adatokat kell megadni a kérelemben. Ezen további adatokat minimális szintre kell korlátozni.

Minden egyes tagállam tájékoztatja a Bizottságot azokról a rendelkezésekről, amelyeket a tagállam az előző bekezdés érvényre juttatása során meghoz. A Bizottság ezeket az információkat haladéktalanul közli a többi tagállammal.

54. cikk

A tagállamok származási bizonyítványt kiállító illetékes hatóságai vagy meghatalmazott szervei a kérelmeket legalább két évig megőrzik.

A kérelmeket másolati formában is meg lehet őrizni, feltéve, hogy ezek az érintett tagállam jogszabályai alapján ugyanolyan bizonyító erővel rendelkeznek.

2. alszakasz

A különleges behozatali szabályok alá tartozó egyes mezőgazdasági termékek származási bizonyítványára vonatkozó különös rendelkezések

55. cikk

Az 56–65. cikk rendelkezik a harmadik országból származó olyan mezőgazdasági termékekre vonatkozó származási bizonyítványok használatának feltételeiről, amelyek különleges nem preferenciális behozatali rendelkezések hatálya alá tartoznak, amennyiben ezek a rendelkezések az alábbiakra hivatkoznak.

a) Származási bizonyítványok

56. cikk

(1) Azokra a harmadik országból származó mezőgazdasági termékekre, amelyekre vonatkozóan különleges nem preferenciális behozatali rendelkezéseket állapítottak meg, a 13. mellékletben megtalálható mintának megfelelő származási bizonyítványt kell kiállítani.

(2) Ezeket a bizonyítványokat az érintett harmadik országok illetékes kormányzati hatóságai (a továbbiakban: kibocsátó hatóságok) bocsátják ki, amennyiben a termékeket, amelyekre a bizonyítványok vonatkoznak, a Közösségben hatályban lévő szabályok értelmében ezekből az országokból származónak lehet tekinteni.

(3) A bizonyítványok az 55. cikkben említett különleges behozatali rendelkezéseket szabályozó közösségi jogszabályokban előírt minden szükséges adatot is igazolnak.

(4) Az 55. cikkben említett különleges behozatali rendelkezésekre vonatkozó különös rendelkezések sérelme nélkül, a származási bizonyítványok érvényességi ideje a kibocsátó hatóság által történt kiadástól számított tíz hónap.

57. cikk

(1) Az ezen alszakasz rendelkezései szerint kiállított származási bizonyítvány csak egyetlen lapból áll, amelyet az okmány címe mellett szereplő "eredeti" szó azonosít.

Ha további példányokra van szükség, azokon az okmány címe mellett a "másolat" megjelölést kell feltüntetni.

(2) A Közösség illetékes hatóságai a származási bizonyítványnak csak az eredeti példányát fogadják el érvényesnek.

58. cikk

(1) A származási bizonyítvány 210 x 297 mm méretű. Hosszirányban legfeljebb + 8 mm vagy – 5 mm eltérés megengedett. Az alkalmazott papír fehér, famentes, írás céljára előkészített, a tömege legalább 40 g/m2. A bizonyítvány színoldala sárga, nyomtatott guilloche-mintás háttérrel rendelkezik, amely láthatóvá tesz bárminemű – mechanikai vagy vegyi eszközzel megkísérelt – hamisítást.

(2) A bizonyítványokat a Közösség egyik hivatalos nyelvén kell kinyomtatni és kitölteni.

59. cikk

(1) A bizonyítványt gépírással vagy valamely gépi adatfeldolgozó rendszer segítségével vagy hasonló eljárással kell kitölteni.

(2) A bejegyzések nem törölhetők ki, és nem írhatók át. Minden módosítást a téves beírás áthúzásával és szükség esetén a helyes adatok beírásával kell elvégezni. Az ilyen módosítást a kiállító személy kézjegyével kell ellátni, és a kibocsátó hatóságnak záradékolnia kell.

60. cikk

(1) Az 56–59. cikknek megfelelően kiállított származási bizonyítvány 5. rovata tartalmaz minden pótlólagos, az 56. cikk (3) bekezdésében említett adatot, amely szükséges lehet azon különleges behozatali rendelkezések végrehajtásához, amelyekhez kapcsolódnak.

(2) Az 5., 6. és 7. rovat fel nem használt részeit úgy kell áthúzni, hogy később oda semmit ne lehessen bejegyezni.

61. cikk

Minden származási bizonyítványt el kell látni az azonosítására szolgáló nyomtatott vagy nem nyomtatott sorszámmal, valamint minden bizonyítványon szerepelnie kell a kibocsátó hatóság bélyegzőlenyomatának és az arra felhatalmazott személy vagy személyek aláírásának.

A bizonyítványt a vonatkozó termék kivitelekor kell kibocsátani, és a kibocsátó hatóságnak egy példányt minden kibocsátott bizonyítványból meg kell őriznie.

62. cikk

Kivételes esetben a fent említett származási bizonyítványt a vonatkozó termékek kivitele után is ki lehet bocsátani, ha azt tévedés, nem szándékos mulasztás vagy különleges körülmények miatt a kivitel alkalmával nem bocsátották ki.

A kibocsátó hatóság mindaddig nem állíthatja ki utólag az 56–61. cikkben meghatározott származási bizonyítványt, amíg nem ellenőrizte, hogy az exportőr kérelmében szereplő adatok megegyeznek a vonatkozó kiviteli adatokkal.

Az utólag kiállított bizonyítványokon a következő bejegyzések egyikének kell szerepelnie a "Megjegyzések" rovatban:

- ,

- ,

- ,

- ,

- ,

- ,

- ,

- ,

- .

b) Igazgatási együttműködés

63. cikk

(1) Ahol az egyes mezőgazdasági termékekhez kapcsolódó különleges behozatali rendelkezések az 56–62. cikkben foglalt származási bizonyítvány használatát írják elő, az ilyen rendelkezések alkalmazásának jogosultsága igazgatási együttműködési eljárás létrehozásának függvénye, amennyiben a vonatkozó rendelkezések másképpen nem szólnak.

Ehhez az érintett harmadik országoknak a következőket kell eljuttatniuk az Európai Közösségek Bizottságához:

- a származási bizonyítványokat kibocsátó hatóságok nevét és címét az általuk használt bélyegzők mintáival együtt,

- azoknak a kormányzati hatóságoknak a nevét és címét, amelyekhez az alábbi 64. cikkben előírt, a származási bizonyítvány utólagos megerősítésére vonatkozó megkeresést kell küldeni.

A Bizottság minden fent említett információt továbbít a tagállamok illetékes hatóságaihoz.

(2) Amennyiben a szóban forgó harmadik ország elmulasztja az (1) bekezdésben meghatározott információkat a Bizottságnak elküldeni, a Közösség illetékes hatóságai megtagadják a különleges behozatali rendelkezésekből eredő jogok érvényesítését.

64. cikk

(1) Az 56–62. cikkben említett származási bizonyítvány utólagos ellenőrzését szúrópróbaszerűen, valamint akkor kell elvégezni, ha alapos kétség merült fel az okmányok valódiságát vagy az általuk tartalmazott információ helyességét illetően.

A származással kapcsolatos ügyekben a ellenőrzést a vámhatóság kezdeményezésére kell végrehajtani.

Mezőgazdasági szabályok alkalmazása esetén a ellenőrzést más illetékes hatóságok is elvégezhetik.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazása céljából a Közösség illetékes hatóságai a származási bizonyítványt vagy annak egy másolatát visszaküldik az exportáló ország által kijelölt kormányzati hatóságnak, szükség szerint megadva azokat a formai és tartalmi okokat, amelyek az ellenőrzést szükségessé teszik. Ha számla is benyújtásra került, akkor annak eredeti vagy egy másolati példányát csatolni kell a visszaküldött bizonyítványhoz. A hatóságok minden olyan rendelkezésre álló információt elküldenek, amely arra utal, hogy a bizonyítványokon megadott adatok helytelenek, vagy a bizonyítvány nem hiteles.

Amennyiben a Közösség vámhatóságai úgy határoznak, hogy a vonatkozó különleges behozatali rendelkezések alkalmazását az ellenőrzés eredményének megérkezéséig felfüggesztik, az áruk kiadását csak az általuk szükségesnek ítélt óvintézkedések mellett engedélyezik.

65. cikk

(1) A Közösségen belüli illetékes hatóságot haladéktalanul tájékoztatni kell az utólagos ellenőrzés eredményéről.

A fent említett eredményeknek egyértelműen jelezniük kell, hogy a fenti 64. cikkben meghatározott feltételekkel elküldött származási bizonyítványok a ténylegesen kivitt árura vonatkoznak-e, és hogy az utóbbira alkalmazhatók-e a vonatkozó különleges behozatali rendelkezések.

(2) Ha az ellenőrzésre vonatkozó megkeresés keltétől számított legfeljebb 6 hónapon belül nem érkezik válasz, a Közösségen belüli illetékes hatóság véglegesen megtagadja a különleges behozatali rendelkezések alkalmazását.

2. FEJEZET

Preferenciális származás

1. szakasz

Általános Preferenciális Rendszer

1. alszakasz

A származó termék fogalmának meghatározása

66. cikk

A Közösség által a fejlődő országokból származó termékekre nyújtott általános preferenciális tarifális elbánásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az alábbi termékeket kell a preferenciális elbánásra jogosult országból (a továbbiakban: kedvezményezett ország) származónak tekinteni, feltéve, hogy ezeket a termékeket a 75. cikkben foglaltak értelmében közvetlenül szállították a Közösségbe:

a) a teljes egészében ezekben az országokban létrejött vagy előállított termékeket;

b) az ezekben az országokban előállított olyan termékeket, amelyek előállításához az a) pontban említettektől eltérő terméket is felhasználtak, feltéve, hogy ezek a termékek a 68. cikk (1) bekezdése értelmében kielégítő megmunkáláson vagy feldolgozáson mentek keresztül.

67. cikk

(1) Az alábbiakat kell a 66. cikk a) pontja értelmében teljes egészében valamely kedvezményezett országban létrejött vagy előállított árunak tekinteni:

a) az adott országban a föld mélyéből vagy a területéhez tartozó tengerfenékről kitermelt ásványi termékek;

b) az ott betakarított növényi termények;

c) az ott született és tenyésztett élő állatok;

d) az ott nevelt élő állatokból nyert termékek;

e) az ott folytatott vadászatból vagy halászatból nyert termékek;

f) az adott állam hajóival a tengerből kinyert tengeri halászati termékek és más termékek;

g) a kizárólag az f) pontban említett termékekből a kedvezményezett ország feldolgozóhajóinak a fedélzetén előállított termékek;

h) kizárólag nyersanyagok visszanyerésére alkalmas, ott összegyűjtött használt cikkek;

i) az ott folytatott gyártási műveletekből származó hulladék és maradék;

j) a felségvizein kívül fekvő tengerfenékből vagy altalajból kinyert termékek, feltéve, hogy a kedvezményezett országnak kizárólagos joga van azok kiaknázására;

k) a kizárólag az a)–j) pontokban meghatározott termékekből ott előállított áruk.

(2) Az (1) bekezdés f) pontjában használt "hajói" kifejezés csak olyan hajókra vonatkozik:

- amelyeket a kedvezményezett országban lajstromoztak, illetve vettek nyilvántartásba,

- amelyek a kedvezményezett ország lobogója alatt hajóznak,

- amelyek legalább 50 %-ban a kedvezményezett ország állampolgárainak a tulajdonában vannak, vagy olyan társaság tulajdonát képezik, amelynek székhelye ebben az országban található, és amelynek vezetője vagy vezetői, igazgatótanácsának vagy felügyelőbizottságának elnöke és az ilyen testületek tagjainak többsége ennek az országnak az állampolgára, továbbá személyegyesítő vagy korlátolt felelősségű társaságok esetén tőkéjüknek legalább a fele ennek az országnak vagy az ország közjogi szerveinek vagy állampolgárainak a rendelkezési joga alá tartozik,

- amelyek kapitánya és tisztjei a kedvezményezett ország állampolgárai, és

- amelyek legénységének legalább 75 %-a a kedvezményezett ország, ,illetve a tagállam állampolgáraiból áll.

(3) A "kedvezményezett ország" kifejezés az adott országhoz tartozó felségvizeket is magában foglalja.

(4) A tengerjáró hajók – ideértve a kifogott halak feldolgozását végző feldolgozóhajókat is – a kedvezményezett ország területének részét képezik, feltéve, hogy a (2) bekezdésben előírt feltételeknek megfelelnek.

68. cikk

(1) A 66. cikk b) pontja alkalmazásában – az alábbi (2) és (3) bekezdésre is figyelemmel – a nem származó anyagok kielégítően megmunkáltnak vagy feldolgozottnak minősülnek, ha az előállított terméket olyan vámtarifaszám alá sorolják be, amely eltér azoktól a vámtarifaszámoktól, amelyek alá a feldolgozás során használt összes nem származó anyagot besorolják.

A 14. melléklet tartalmazza a nem származó anyagokból előállított termékekkel kapcsolatos megjegyzéseket.

Az ezekben a rendelkezésekben alkalmazott "árucsoportok" és "vámtarifaszámok" kifejezések a Harmonizált Rendszert alkotó nómenklatúrában alkalmazott árucsoportokat és vámtarifaszámokat (első négy számjegy) jelentik.

A "besorolt" kifejezés az adott terméknek vagy anyagnak egy meghatározott vámtarifaszám alá történő besorolását jelenti.

(2) A 15. mellékletben foglalt lista 1. és 2. oszlopaiban említett termékek esetében az (1) bekezdésben foglalt szabály helyett a termékkel kapcsolatban a 3. oszlopban megállapított, az adott termékre vonatkozó feltételeket kell teljesíteni.

a) A 15. melléklet listájában szereplő "érték" kifejezés a felhasznált nem származó anyagok behozatalakor érvényes vámértéket jelenti, vagy ha ez nem ismert, és nem is állapítható meg, akkor az ezekért az anyagokért az érintett országban fizetett első megállapítható árat jelenti. Ha a felhasznált származó anyagok értékét kell megállapítani, ezt az albekezdést kell alkalmazni a szükséges változtatásokkal.

b) A 15. melléklet listájában szereplő "gyártelepi ár" kifejezés azt az árat jelenti, amelyet az előállított termékért annak a gyártónak fizetnek, akinek a vállalkozásában az utolsó megmunkálást vagy feldolgozást elvégezték, feltéve, hogy az ár magában foglalja a megmunkálás során felhasznált valamennyi felhasznált anyag értékét, levonva ebből bármely olyan belső adót, amely az előállított termék kivitele esetén visszatérítendő vagy visszatéríthető.

(3) A 66. cikk b) pontjának alkalmazásában a származó helyzet megszerzéséhez nem kielégítő megmunkálásnak vagy feldolgozásnak kell tekinteni az alábbiakat, függetlenül attól, hogy történt-e vámtarifaszám-változás vagy sem:

a) fuvarozás és tárolás során az áru jó állapotban való megőrzését biztosító műveletek (szellőztetés, szétterítés, szárítás, hűtés, sóba, kén-dioxidba vagy egyéb vizes oldatokba való helyezés, a sérült részek eltávolítása és más hasonló műveletek);

b) a por eltávolításából, szitálásból vagy rostálásból, válogatásból, osztályozásból, összeállításból (beleértve a készletek összeállítását), mosásból, festésből, feldarabolásból álló egyszerű műveletek;

c) i. a szállítmány csomagolásának, felosztásának és összeállításának megváltoztatása;

ii. egyszerű palackozás, üvegekbe, zsákokba, ládákba helyezés, raklapokon vagy táblákon való rögzítés stb. és minden más egyszerű csomagolási művelet;

d) jelzések, címkék és más hasonló megkülönböztető jelek elhelyezése a termékeken vagy csomagolásukon;

e) a termékek egyszerű vegyítése, fajtájukra való tekintet nélkül, ahol a keverék egy vagy több összetevője nem elégíti ki azokat az ebben a címben megállapított feltételeket, amelyek alapján azokat származó termékeknek lehet tekinteni;

f) termékek alkatrészeinek egyszerű összeillesztése, hogy azok egy teljes terméket képezzenek;

g) az a)–f) pontokban meghatározott két vagy több művelet kombinációja;

h) állatok levágása.

69. cikk

Annak meghatározásához, hogy egy termék egy kedvezményezett országból származó-e, nem szükséges megállapítani, hogy a termék létrehozásához használt energia és tüzelőanyag, felszerelés és berendezés, valamint gépek és szerszámok a harmadik országból származóak-e.

70. cikk

(1) A 66. cikkben foglaltaktól eltérően annak meghatározásához, hogy vajon egy regionális csoporthoz tartozó kedvezményezett országban előállított termék azon cikk értelmében onnan származó-e, azokat a regionális csoport valamely más országából származó termékeket, amelyeket a csoport valamely más országában az előállításhoz felhasználtak, úgy kell tekinteni, mintha azok az előállítást végző országból származnának.

(2) A késztermék származási országát a 71. cikknek megfelelően kell meghatározni.

(3) A regionális kumuláció az Általános Preferenciális Rendszerben (GSP) részesedő kedvezményezett országok következő három különböző regionális csoportjára vonatkozik:

a) a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN);

b) a Közép-amerikai Közös Piac (CACM);

c) az Andok Csoport.

(4) A "regionális csoport" kifejezés értelemszerűen az Asean, a CACM vagy az Andok Csoportot jelenti.

71. cikk

(1) A 70. cikk értelmében származó helyzetű termékek származási országának a regionális csoport azon országát kell tekinteni, ahol az utolsó megmunkálást vagy feldolgozást elvégezték, feltéve, hogy:

- az ennek a cikknek a (3) bekezdésében meghatározott ottani hozzáadott érték nagyobb, mint azon felhasznált anyagok legmagasabb vámértéke, amelyek a regionális csoport valamely más országából származnak,

- az ott elvégzett megmunkálás vagy feldolgozás meghaladja a 68. cikk (3) bekezdésében, míg textiltermékek esetében ezenkívül a 16. mellékletben említett műveleteket.

(2) Minden egyéb esetben a terméket a regionális csoport azon országából származónak kell tekinteni, amely ország a regionális csoport más országaiból érkező származó terméknek a legmagasabb vámértékét adja.

(3) A "hozzáadott érték" a gyártelepi ár, levonva belőle minden olyan beépített termék vámértékét, amely a regionális csoport egy másik országából származónak minősül.

72. cikk

(1) A 70. és 71. cikk csak ott alkalmazható, ahol:

a) a regionális kumulációval összefüggésben lévő kereskedelem, valamint a regionális csoport országai közötti kereskedelem szabályai azonosak az ebben a szakaszban megállapított szabályokkal;

b) a regionális csoport minden országa vállalja, hogy teljesíti ezen szakasz rendelkezéseit, illetve biztosítja azok teljesítését, valamint gondoskodik a szükséges igazgatási együttműködésről mind a Közösség, mind pedig a regionális csoport más országai felé annak érdekében, hogy biztosítsa a FORM "A" származási bizonyítvány megfelelő kibocsátását, valamint ezen származási bizonyítvány és az APR-nyomtatvány felülvizsgálatát.

Erről a kötelezettségvállalásról a regionális csoport titkárságán keresztül tájékoztatják a Bizottságot. A titkárságok értelemszerűen a következők:

- az ASEAN Főtitkársága,

- a Közép-amerikai Közös Piac Állandó Titkársága,

- a Junta del Acuerdo de Cartagena.

(2) Minden egyes regionális csoport esetében a Bizottság tájékoztatja a tagállamokat, amint az (1) bekezdésben megállapított feltételek teljesültek.

73. cikk

Azok a berendezéssel, a géppel, a készülékkel vagy a járművel együtt szállított tartozékok, pótalkatrészek és szerszámok, amelyek a berendezés szokásos tartozékai, és az árban benne foglaltak, vagy azokat külön nem számlázzák le, a szóban forgó berendezéssel, géppel, készülékkel vagy járművel egységes tekintet alá esnek.

74. cikk

A Harmonizált Rendszer 3. általános szabálya szerint meghatározott készleteket származónak tekintik, ha az alkotóelemeik származó termékek. Ha azonban egy készlet származó és nem származó cikkekből tevődik össze, a készletet, mint egészet, származónak tekintik, feltéve, hogy a nem származó cikkek értéke nem haladja meg a készlet gyártelepi árának 15 %-át.

75. cikk

(1) A következő termékeket tekintik az exportáló kedvezményezett országból a Közösségbe közvetlenül szállítottnak:

a) azokat a termékeket, amelyek szállításuk során nem haladnak át más ország területén vagy, kivéve a 70. cikk szerinti esetet, ugyanazon regionális csoporthoz tartozó másik ország területén;

b) azokat a termékeket, amelyeket az exportáló kedvezményezett ország területétől eltérő területen vagy, amikor a 70. cikk az irányadó, ugyanazon regionális csoport más országainak a területétől eltérő területen szállítanak át, és amelyeket szükség esetén átrakodnak vagy ideiglenesen raktároznak ezekben az országokban, feltéve, hogy az ezeken az országokon való átszállítást földrajzi okok indokolják, vagy pedig a szállítás ezt megköveteli, és feltéve, hogy a termékek:

- a tranzit vagy a raktározás országa vámhatóságának vámfelügyelete alatt maradnak, és

- nem kerülnek kereskedelmi forgalomba, vagy nem bocsátották ott hazai felhasználásra, és

- nem mentek keresztül más műveleteken, mint kirakás, ismételt berakás vagy a jó állapotban való megőrzésüket célzó bármely más művelet;

c) az Ausztria, Finnország, Norvégia, Svédország vagy Svájc területén átszállított és azt követően teljes mértékben vagy részben a Közösségbe újra kivitt termékeket, feltéve, hogy az áruk:

- a tranzit vagy a raktározás országa vámhatóságának vámfelügyelete alatt maradnak, és

- nem mentek keresztül más műveleteken, mint kirakás, ismételt berakás vagy a jó állapotban való megőrzésüket célzó bármely más művelet;

d) az exportáló kedvezményezett ország területén kívüli területen csővezetéken szállított termékeket.

(2) Az (1) bekezdés b) és c) pontjaiban említett feltételek teljesítését a Közösségben valamely vámhatósághoz benyújtott alábbi okmányokkal kell igazolni:

a) az exportáló kedvezményezett ország által kibocsátott egyetlen fuvarokmány, amely kiterjed a tranzitországban való áthaladásra; vagy

b) a tranzitország vámhatósága által kiállított igazolás, amely:

- tartalmazza az áruk pontos leírását,

- feltünteti az áruk ki- és ismételt berakodásának, illetve a be- és kihajózásának időpontját, azonosítva a hajót, és

- igazolja, hogy az áruk milyen feltételek mellett maradtak a tranzitországban; vagy

c) ezek hiányában bármely bizonyító erejű okmány.

76. cikk

A származó helyzet megszerzésére vonatkozó, ebben az alszakaszban meghatározott feltételeket a kedvezményezett országban megszakítás nélkül kell teljesíteni.

Ha a kedvezményezett országból egy más másik országba exportált származó terméket visszaküldenek, azt nem származónak kell tekinteni, kivéve, ha az illetékes hatóságok számára hitelt érdemlően bizonyítható, hogy:

- a visszaküldött áru azonos a kivitt áruval, valamint

- az áru az adott országban csak a jó állapotban való megőrzéshez szükséges műveleteken ment át.

77. cikk

(1) Ezektől a rendelkezésektől az Általános Preferenciális Rendszer kedvezményezettjei közé tartozó, legkevésbé fejlett kedvezményezett országok javára el lehet térni, ha azt meglévő iparágak fejlesztése vagy új iparágak meghonosítása indokolja. A legkevésbé fejlett országokat az adott évre az általános preferenciális elbánást alkalmazó tanácsi rendeletek és ESZAK-határozatok sorolják fel.

Ennek érdekében az érintett országnak a (3) bekezdésben foglaltaknak megfelelően az eltérésre irányuló kérelmet kell benyújtania a kérelem indoklásával együtt az Európai Közösségek Bizottságához.

(2) A kérelmek elbírálásakor különösen a következőket kell figyelembe venni:

a) azokat az eseteket, amelyekben a hatályos származási szabályok alkalmazása jelentős mértékben károsítaná az érintett ország valamely meglévő iparágának a Közösségbe irányuló kivitelét, különös tekintettel azokra az esetekre, ahol ez a tevékenység megszüntetéséhez vezetne;

b) azokat a különös eseteket, amelyekben világosan kimutatható, hogy a származási szabályok egy iparágba való jelentős beruházást hiúsíthatnak meg, és ahol a beruházási program végrehajtását elősegítő eltérés lehetővé tenné ezeknek a szabályoknak a fokozatos betartását;

c) a meghozandó döntés gazdasági és szociális hatását, különösen a foglalkoztatás tekintetében.

(3) Az eltérésre vonatkozó kérelem elbírálásának megkönnyítése érdekében a kérelmező ország kérelme alátámasztására a lehető legrészletesebb információkat biztosítja, különösen a következő pontokra vonatkozóan:

- a késztermék leírása,

- az ott megmunkált vagy feldolgozott termékek jellege és mennyisége,

- az előállítási folyamat,

- a hozzáadott érték,

- az érintett vállalkozásban foglalkoztatottak száma,

- a Közösségbe irányuló kivitel várható mennyisége,

- a kérelmezett időtartam indoklása,

- egyéb észrevételek.

Minden meghosszabbításra irányuló kérelemre ugyanezek a szabályok vonatkoznak.

2. alszakasz

A származó helyzet igazolása

a) FORM "A" származási bizonyítvány

78. cikk

(1) Az e szakasz értelmében származónak minősülő termékek Közösségbe történő behozataluk esetén a 66. cikkben meghatározott preferenciális elbánásban részesülhetnek olyan – a 17. mellékletben szereplő minta szerinti – FORM "A" származási bizonyítvány bemutatásával, amelyet a kedvezményezett ország vámhatósága vagy más kormányzati hatósága állított ki, feltéve, hogy a szóban forgó ország hatóságai:

- közölték az Európai Közösségek Bizottságával a 93. cikkben előírt információkat, és

- segítik a Közösséget azzal, hogy lehetővé teszik a tagállamok vámhatóságai számára az okmányok hitelességének vagy a szóban forgó termékek tényleges származására vonatkozó adatok pontosságának ellenőrzését.

(2) A FORM "A" származási bizonyítvány csak akkor adható ki, ha a 66. cikkben említett preferenciális elbánás alkalmazása céljából előírt igazoló okmányként szolgál.

(3) A FORM "A" származási bizonyítványt csak az exportőr vagy annak meghatalmazott képviselője által, írásban benyújtott kérelemre lehet kiállítani.

(4) Az exportőrnek vagy meghatalmazottjának a kérelemhez csatolnia kell minden olyan megfelelő okmányt, amely igazolja, hogy a kivinni kívánt termékekre kiadható a FORM "A" származási bizonyítvány.

(5) A kedvezményezett ország illetékes kormányzati hatósága a bizonyítványt akkor bocsátja ki, ha a kivitelre kerülő áruk az 1. alszakasz értelmében abból az országból származónak tekinthetők.

(6) Az (5) bekezdésben meghatározott feltételek teljesítésének ellenőrzésére az illetékes kormányzati hatóságnak jogában áll, hogy bármilyen bizonyítékot bekérjen, vagy bármilyen szükségesnek tartott egyéb ellenőrzést lefolytasson.

(7) Az exportáló kedvezményezett ország illetékes kormányzati hatóságának felelőssége azt biztosítani, hogy a bizonyítványt és a kérelmeket megfelelően töltsék ki.

(8) A FORM "A" származási bizonyítvány 2. rovatának kitöltése nem kötelező. Következésképpen a 12. rovatot az "Európai Gazdasági Közösség" vagy az egyik tagállam nevének feltüntetésével kell kitölteni. A 75. cikk (1) bekezdésének c) pontja és a 80. cikkben említett árutovábbítási eljárás alkalmazása esetén azonban e helyett a 80. cikkben importáló országként említett egyik országot kell feltüntetni a 83. cikk (3) bekezdésének utolsó albekezdésében foglaltak szerint.

(9) A FORM "A" származási bizonyítvány kiállításának keltét a 11. rovatban kell feltüntetni. Az ebbe – a bizonyítványt kiállító illetékes kormányzati hatóság számára fenntartott – rovatba kerülő aláírás kézzel írott.

(10) A FORM "A" származási bizonyítványt az exportáló kedvezményezett ország illetékes hatóságai az adott termékek kivitelekor állítják ki. A bizonyítványt az exportőr rendelkezésére kell bocsátani, mihelyt a kivitel megtörtént, illetve bizonyossá vált, hogy meg fog történni.

79. cikk

Mivel a FORM "A" származási bizonyítvány a 66. cikkben meghatározott, a preferenciális tarifális elbánással kapcsolatos előírások alkalmazásához szükséges igazoló okmány, az exportáló ország illetékes kormányzati hatóságának feladata megtenni minden szükséges intézkedést a termékek származásának és a bizonyítványon szereplő egyéb adatoknak az ellenőrzése érdekében.

80. cikk

Az e szakasz szerinti származó termékek Közösségbe történő behozataluk esetén a 66. cikkben meghatározott preferenciális tarifális elbánásban részesülhetnek az exportáló kedvezményezett ország illetékes hatósága által kibocsátott FORM "A" származási bizonyítvány alapján Ausztria, Finnország, Norvégia, Svédország vagy Svájc vámhatósága által kibocsátott FORM "A" származási bizonyítvány bemutatásával, feltéve, hogy a 75. cikkben meghatározott feltételek teljesültek, és hogy Ausztria, Finnország, Norvégia, Svédország vagy Svájc együttműködik a Közösséggel oly módon, hogy lehetővé teszi annak vámhatóságai számára a kibocsátott FORM "A" bizonyítványok hitelességének és pontosságának ellenőrzését. A 95. cikkben meghatározott ellenőrzési eljárást értelemszerűen alkalmazni kell. A 95. cikk (3) bekezdésének első albekezdésében meghatározott időtartam nyolc hónapra hosszabbodik.

81. cikk

(1) Kivételes esetben a termékek kivitele után is kiadható FORM "A" származási bizonyítvány, ha azt tévedés vagy mulasztás vagy más különleges körülmények miatt nem állították ki a kivitel idején, és feltéve, hogy az árukat nem a 93. cikkben előírt információnak az Európai Közösségek Bizottságával való közlése előtt exportálták.

(2) Az illetékes kormányzati hatóság csak akkor állíthatja ki utólag a bizonyítványt, ha ellenőrizte, hogy az exportőr kérelmében szereplő adatok megegyeznek a megfelelő kiviteli okmányokban szereplő adatokkal, valamint, hogy a szóban forgó termék kivitele során nem adtak ki FORM "A" származási bizonyítványt.

(3) Az utólag kiállított FORM "A" származási bizonyítvány 4. rovatát a

vagy az

megjegyzéssel kell ellátni.

82. cikk

(1) A FORM "A" származási bizonyítvány eltulajdonítása, elvesztése vagy megsemmisülése esetén az exportőr az azt kibocsátó illetékes kormányzati hatósághoz fordulhat, és – az annak birtokában lévő kiviteli okmányok alapján – másodlat kiállítását kérheti. Az így kibocsátott FORM "A" másodlat 4. rovatában szerepelnie kell a "Duplicata" vagy "Duplicate" megjegyzésnek, valamint az eredetileg kiadott bizonyítvány kiállítási időpontjának és sorszámának.

(2) A 85. cikk alkalmazásában a másodlat az eredeti kibocsátásának időpontjától érvényes.

83. cikk

(1) Egy vagy több FORM "A" származási bizonyítvány bármikor helyettesíthető egy vagy több másik ilyen bizonyítvánnyal, feltéve, hogy a cserét a Közösségnek az áruk ellenőrzéséért felelős vámhatóságai végzik.

(2) Az ennek a cikknek vagy a 80. cikknek az értelmében kibocsátott helyettesítő bizonyítvány a vonatkozó termékek végleges származási bizonyítványának tekintendő. A helyettesítő bizonyítványt a reexportőr írásos kérelmére állítják ki.

(3) A helyettesítő bizonyítvány jobb felső rovata tartalmazza azon közbeeső ország nevét, ahol a bizonyítványt kiállították.

A 4. rovatban a

vagy a

megjegyzések valamelyike, valamint az eredetileg kiadott származási bizonyítvány kibocsátásának időpontja és sorszáma szerepel.

A reexportőr nevét az 1. rovat tartalmazza.

A végső címzett nevét a 2. rovatban lehet megadni.

A reexportőr számlájára történő hivatkozásokat a 10. rovatban kell megadni.

Az újra kivitt termékek eredeti bizonyítványon szereplő adatait a 3-tól 9-ig terjedő rovatokba kell átvezetni.

A helyettesítő bizonyítványt kibocsátó szerv a 11. rovatot hitelesíti. A hatóság felelőssége a helyettesítő bizonyítvány kibocsátásáig terjed.

A 12. rovatban szereplő, a származási országra és a rendeltetési országra vonatkozó adatokat az eredeti bizonyítványról kell átvezetni. Ezt a rovatot a reexportőr írja alá. Az ezt a rovatot jóhiszeműen aláíró reexportőr nem felelős az eredeti bizonyítványon szereplő adatok helyességéért.

(4) A műveletet végrehajtó vámhivatal az eredeti bizonyítványra feljegyzi a továbbküldött áruk tömegét, számát és jellegét, valamint a hozzá tartozó helyettesítő bizonyítvány vagy bizonyítványok sorszámait. Az eredeti származási bizonyítványt az érintett vámhivatal legalább két évig megőrzi.

(5) Az eredeti bizonyítvány fénymásolata csatolható a helyettesítő bizonyítványhoz.

84. cikk

(1) Az alábbi (4) bekezdés sérelme nélkül a 3833/90/EGK tanácsi rendelet [9] 1. cikkének (4) bekezdése által előírt eredetiségigazolást a 78. cikk által előírt FORM "A" származási bizonyítvány 7. rovatában kell feltüntetni.

(2) Az (1) bekezdésben említett igazolásnak tartalmaznia kell az áruk leírását az alábbi (3) bekezdésben meghatározottak szerint, az illetékes kormányzati hatóság bélyegzőlenyomatát és annak a hivatalnoknak a kézzel írt aláírását, aki a 7. rovatban feltüntetett áruleírás hitelességét jogosult igazolni.

(3) A származási bizonyítvány 7. rovata az érintett terméknek megfelelően az alábbi áruleírást tartalmazza:

- või

,

- või

,

- või

,

- või

"eau-de-vie à base de raisins, appelée "Singani", en récipients contenant deux litres ou moins"

(4) A fenti (1) és (2) bekezdésektől eltérően és a (3) bekezdés sérelme nélkül a (3) bekezdésben szereplő áruleírás hitelességének igazolására illetékes hatóság nem bélyegzi le a FORM "A" származási bizonyítvány 7. rovatát, ha a származási bizonyítvány kibocsátására jogosult hatóság az eredetiségigazolás kibocsátására jogosult kormányzati hatóság.

85. cikk

(1) A FORM "A" származási bizonyítványt az exportáló kedvezményezett ország kormányzati hatósága által történő kiállítása napjától számított 10 hónapon belül juttatják el az importáló tagállamnak ahhoz a vámhatóságához, ahol a termékeket bemutatják.

(2) Az (1) bekezdésben megállapított érvényességi idő lejárta után a vámhatóságnak bemutatott FORM "A" származási bizonyítványt akkor lehet elfogadni a 66. cikkben meghatározott preferenciális tarifális elbánás alkalmazásának céljából, ha az érvényességi idő betartását vis maior vagy kivételes körülmények tették lehetetlenné.

(3) A vámhatóság akkor is elfogadhatja az ilyen bizonyítványt, ha a terméket az említett határidő lejárta előtt neki bemutatták.

86. cikk

(1) A valamely kedvezményezett országból kiállítás céljára egy másik országba küldött és a Közösségbe való behozatal céljából értékesített termékek behozataluk során részesülnek a 66. cikkben említett preferenciális tarifális elbánásban, azzal a feltétellel, hogy a termékek megfelelnek e szakasz követelményeinek, mely szerint az exportáló kedvezményezett országból származónak tekinthetők, és amennyiben a vámhatóságok megelégedésére megállapítást nyert, hogy:

a) az exportőr az exportáló kedvezményezett ország területéről közvetlenül abba az országba szállította a termékeket, ahol a kiállítást tartották;

b) ez az exportőr a termékeket eladta vagy egyéb módon átruházta egy közösségbeli személynek vagy személyre;

c) a termékeket ugyanolyan állapotban szállították a Közösségbe, mint ahogy azokat a kiállításra küldték;

d) a termékeket a kiállításra való kiszállításuk óta az ottani bemutatásukon kívül semmilyen más célra nem használták fel.

(2) A FORM "A" származási bizonyítványt a szokásos eljárás szerint kell a vámhatóságnak bemutatni. A bizonyítványon szerepelnie kell a kiállítás nevének és címének. Szükség esetén megkövetelhető a termékek jellegének és a kiállításuk körülményeinek további okmányokkal való igazolása.

(3) Az (1) bekezdést alkalmazni kell minden olyan kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági vagy kézműves kiállításra, vásárra vagy hasonló nyilvános rendezvényre vagy bemutatóra, amelyet nem eladóhelyeken vagy üzlethelyiségekben magáncélra, külföldi áruk értékesítése céljából szerveznek, és amelynek során a termékek a vámhatóság felügyelete alatt maradnak.

87. cikk

A FORM "A" származási bizonyítványt a vámáru-nyilatkozat alátámasztására be kell mutatni az importáló tagállam vámhatóságának. A hatóságok azt is megkívánhatják, hogy az importőr a szabad forgalomba bocsátási nyilatkozathoz mellékeljen egy olyan nyilatkozatot, mely szerint a termékek megfelelnek a 66. cikkben említett preferenciális tarifális elbánáshoz előírt feltételeknek.

88. cikk

A 68. cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül, ha a Harmonizált Rendszer 84. vagy 85. árucsoportjába tartozó összeszereletlen vagy szétszerelt terméket a vámhatóság által megállapított feltételek szerint a vámárunyilatkozat-tevő kérelmére több részletben hozzák be, az egyetlen terméknek minősül, és az első részlet behozatalakor az egész termékre egyetlen FORM "A" származási bizonyítványt lehet benyújtani.

b) APR-nyomtatvány

89. cikk

(1) A 78. cikk sérelme nélkül a postai küldeményeket képező termékek esetében (ideértve a csomagokat) az e rendelet szerinti származó helyzet a 18. mellékletben szereplő mintának megfelelő APR-nyomtatvánnyal igazolható, feltéve, hogy ezek a küldemények kizárólag származó termékeket tartalmaznak, és azok értéke küldeményenként nem haladja meg a 3000 ECU-t, és azzal a további feltétellel, hogy a 78. cikk (1) bekezdésben meghatározott együttműködés az APR-nyomtatvány kapcsán megvalósul.

(2) A APR-nyomtatványt az exportőr vagy az ő felelősségére annak meghatalmazott képviselője tölti ki és írja alá. A nyomtatvány 6. rovatában lévő aláírás kézzel írott.

(3) Minden postai küldeményhez külön APR-nyomtatványt kell kitölteni. A nyomtatvány kitöltése és aláírása után az exportőr csomagküldemények esetén azt a szállítási értesítőhöz csatolja. Levélpostai küldemények esetében az exportőr a nyomtatványt a csomagon belül helyezi el.

(4) Ha a küldeményben található árut az exportáló országban már ellenőrizték abból a szempontból, hogy megfelel-e a "származó termék" fogalmának, az exportőr utalhat erre az ellenőrzésre az APR-nyomtatvány 7. "Megjegyzések" rovatában.

(5) Ezek a rendelkezések nem mentesítik az exportőrt semmilyen egyéb, vám- vagy postai szabályozásban előírt alakiság teljesítése alól.

(6) A 85. és 87. cikket értelemszerűen alkalmazni kell az APR-nyomtatványokra.

c) A származás igazolására vonatkozó egyéb rendelkezések

90. cikk

Magánszemélyektől magánszemélyeknek kis csomagként küldött vagy az utasok személyes poggyászának részét képező termékek FORM "A" származási bizonyítvány benyújtása vagy APR-nyomtatvány kitöltése nélkül is a 66. cikkben említett preferenciális tarifális elbánásra jogosult származó termékeknek minősülnek, feltéve, hogy ez a behozatal nem kereskedelmi jellegű, és olyan nyilatkozatott tettek, miszerint e cikk alkalmazásának feltételei fennállnak, és e nyilatkozat valódiságához nem fér kétség.

Az ilyen termékek összértéke nem haladhatja meg a 215 ECU-t a kis csomagok esetén vagy a 600 ECU-t az utasok személyi poggyásza esetén.

91. cikk

(1) A 70. cikk alkalmazása esetén egy regionális csoport valamely országából ugyanannak a csoportnak egy másik országába kivitt – további megmunkálásra vagy feldolgozásra szánt, vagy ha ilyen további megmunkálásra vagy feldolgozásra nem került sor, újrakivitelre szánt –termékek származó helyzetének igazolása az első országban kibocsátott FORM "A" származási bizonyítvánnyal vagy APR-nyomtatvánnyal történik.

(2) A kedvezményezett ország hatóságai, amelyek azon termékekre vonatkozó FORM "A" származási bizonyítvány kibocsátásáért felelősek, amelyek előállításához ugyanannak a regionális csoportnak egy másik országából származó termékeket használtak fel, figyelembe veszik ennek a másik országnak az illetékes hatóságai által kibocsátott FORM "A" származási bizonyítványt vagy az ott kiállított APR-nyomtatványt. A 71. cikkben foglaltaknak megfelelően meghatározott származási országot a FORM "A" származási bizonyítvány 12. rovatában vagy az APR-nyomtatvány 8. rovatában kell feltüntetni.

(3) Az így kiállított FORM "A" származási bizonyítványok 4. rovatában szerepelnie kell a

vagy

bejegyzésnek.

92. cikk

A bizonyítványon és a termékek behozatalához szükséges alakiságok elvégzése céljából a vámhivatalhoz benyújtott okmányokon tett nyilatkozatok közötti kisebb eltérések nem teszik a bizonyítványt eleve semmissé, amennyiben hitelt érdemlően megállapítást nyer, hogy a bizonyítvány megfelel a bemutatott termékeknek.

3. alszakasz

Az igazgatási együttműködés módjai

93. cikk

(1) A kedvezményezett országok tájékoztatják az Európai Közösségek Bizottságát a FORM "A" származási bizonyítványok kiadására jogosult kormányzati hatóságok nevéről és címéről, az általuk használt bélyegzők mintáiról, valamint a FORM "A" származási bizonyítványok és az APR-nyomtatványok ellenőrzéséért felelős kormányzati hatóságok nevéről és címéről.

(2) A kedvezményezett országok tájékoztatják az Európai Közösségek Bizottságát a 84. cikkben említett eredetiségigazolások kiadására jogosult kormányzati hatóságok nevéről és címéről, valamint az általuk használt bélyegzők mintáiról is.

(3) A Bizottság ezeket az információkat továbbítja a tagállamok vámhatóságaihoz.

94. cikk

A 66. cikkben meghatározott preferenciális tarifális elbánásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában minden kedvezményezett ország betartja vagy betartatja a FORM "A" származási bizonyítványok kitöltésére és kibocsátására vonatkozó szabályokat, valamint az APR-nyomtatványok használatára és az igazgatási együttműködésre vonatkozó feltételeket.

95. cikk

(1) A FORM "A" származási bizonyítványok és az APR-nyomtatványok utólagos ellenőrzését szúrópróbaszerűen, illetve akkor kell elvégezni, ha a vámhatóságok alapos okkal kételkedhetnek az okmány hitelességében vagy a szóban forgó termékek valódi származására vonatkozó adatok pontosságában.

(2) Az (1) bekezdésben említett esetekben a vámhatóságok a FORM "A" származási bizonyítványt vagy az APR-nyomtatványt visszaküldik az exportáló kedvezményezett ország illetékes kormányzati hatóságához, szükség esetén megadva az ellenőrzés formai vagy tartalmi okait. Ha a számlát benyújtották, azt a számlát vagy annak másolatát csatolják az APR-nyomtatványhoz. A vámhatóságok megadnak továbbá minden olyan birtokukba jutott információt, amely arra utal, hogy az említett bizonyítványon vagy APR-nyomtatványon szereplő adatok helytelenek.

Ha az érintett hatóságok úgy határoznak, hogy az ellenőrzés eredményének megszületéséig felfüggesztik a 66. cikkben említett preferenciális tarifális elbánás megadását, az áruk kiadását csak az általuk szükségesnek ítélt óvintézkedések mellett engedélyezik.

(3) Ha az (1) bekezdés rendelkezésinek megfelelően utólagos ellenőrzést kérnek, az ellenőrzés elvégzésére és az eredmények közlésére a közösségi vámhatóságok felé legfeljebb hat hónap áll rendelkezésre. Az eredmények alapján megállapítják, hogy a szóban forgó FORM "A" származási bizonyítvány vagy APR-nyomtatvány a ténylegesen kivitt termékekre vonatkozik-e, és hogy ezekre a termékekre valóban alkalmazható volt-e a 66. cikkben említett preferenciális tarifális elbánás.

(4) A 91. cikkben foglaltaknak megfelelően kibocsátott FORM "A" származási bizonyítványok esetében a válasz tartalmazza a figyelembe vett FORM "A" származási bizonyítványokra vagy APR-nyomtatványokra való hivatkozásokat.

(5) Ha alapos kételyre okot adó esetekben a (3) bekezdésben megjelölt hat hónapon belül nem érkezik válasz, vagy ha a válasz nem tartalmaz kielégítő információt a szóban forgó okmány hitelességének vagy a termékek tényleges származásának megállapításához, újabb megkeresést küldenek az illetékes hatóságokhoz. Ha a második megkeresést követő négy hónapon belül sem érkezik meg az ellenőrzés eredménye a megkereső hatósághoz, vagy ha ezek az eredmények nem teszik lehetővé a szóban forgó okmány hitelességének vagy a termékek tényleges származásának a megállapítását, ezen hatóságok – vis maior vagy kivételes körülmények esetének kivételével – megtagadják a preferenciális tarifális elbánásra való jogosultság biztosítását.

(6) Ha az ellenőrzési eljárás vagy bármely más rendelkezésre álló adat e szakasz rendelkezéseinek megsértésére utal, az exportáló kedvezményezett ország saját kezdeményezésére vagy a Közösség kérelmére kellő sürgősséggel megfelelő vizsgálatokat végez, vagy intézkedéseket hoz azok elvégzésére az ilyen jogszabálysértések felderítése és megelőzése céljából. E cél érdekében az érintett kedvezményezett ország felkérheti a Közösséget a vizsgálatokban való részvételre.

(7) A FORM "A" származási bizonyítvány utólagos ellenőrzése céljából az exportáló kedvezményezett ország illetékes kormányzati hatósága legalább két évig megőrzi a bizonyítványok másolatát, illetve minden vonatkozó kiviteli okmányt.

96. cikk

A 75. cikk (1) bekezdésének c) pontja és a 80. cikk rendelkezései csak akkor alkalmazhatók, ha Ausztria, Finnország, Norvégia, Svédország és Svájc az általuk egyes fejlődő országokból származó termékeknek biztosított preferenciális tarifális elbánás vonatkozásában a fent említettekhez hasonló rendelkezéseket alkalmaznak.

4. alszakasz

Záró rendelkezések

97. cikk

A 87. cikk sérelme nélkül, a FORM "A" származási bizonyítványokat a közvetlen szállítást igazoló okmánnyal együtt attól az időponttól számított hat hónapon belül lehet bemutatni, amikor egy országot vagy területet a Tanács rendeleteiben és az ESZAK határozataiban a szóban forgó évben említett termékeket illetően felvesznek vagy újra felvesznek az Általános Preferenciális Rendszerbe, amely termékek a Közösségben vagy árutovábbítási eljárás alatt vannak, vagy átmeneti megőrzésben, vámraktározási eljárásban, vámszabad területen vagy vámszabad raktárban ott tárolják őket.

2. szakasz

Megszállt területek

1. alszakasz

A származó termék fogalmának meghatározása

98. cikk

(1) A megszállt területekről származó egyes termékekre a Közösség által nyújtott preferenciális tarifális elbánásra vonatkozó rendelkezések az alábbi termékekre alkalmazhatók, amennyiben a 103. cikk értelmében azokat közvetlenül szállították:

a) a megszállt területekről származó termékek:

i. teljes egészében az ezeken a területeken létrejött vagy előállított termékek;

ii. az ezeken a területeken előállított termékek, amelyeknek az előállítása során a teljes egészében ezeken a területeken létrejött vagy előállított termékeken kívül más termékeket is felhasználtak, feltéve, hogy az említett termékek a 100. cikk értelmében kielégítő megmunkáláson vagy feldolgozáson mentek keresztül. Ez a feltétel nem vonatkozik azonban azokra a termékekre, amelyek ezen alszakasz értelmében a Közösségből származnak;

b) a Közösségből származó termékek:

i. teljes egészében a Közösségben létrejött vagy előállított termékek;

ii. a Közösségben előállított termékek, amelyeknek az előállítása során a teljes egészében a Közösségben létrejött vagy előállított termékeken kívül más termékeket is felhasználtak, feltéve, hogy az említett termékek a 100. cikk értelmében kielégítő megmunkáláson vagy feldolgozáson mentek keresztül. Ez a feltétel nem vonatkozik azonban azokra a termékekre, amelyek ezen alszakasz értelmében a megszállt területekről származnak;

(2) A "megszállt területek" kifejezés a Jordán folyó Izrael által megszállt nyugati partját és a Gázai övezetet jelöli.

99. cikk

Az alábbiakat kell teljes egészében a megszállt területeken létrejöttnek vagy előállítottnak tekinteni:

a) az adott területen a föld mélyéből vagy az odatartozó tengerfenékről kitermelt ásványi termékek;

b) az ott betakarított növényi termények;

c) az ott született és tenyésztett élő állatok;

d) az ott nevelt élő állatokból nyert termékek;

e) az ott folytatott vadászatból vagy halászatból nyert termékek;

f) kizárólag nyersanyagok visszanyerésére alkalmas, ott összegyűjtött használt cikkek;

g) az ott folytatott gyártási műveletekből származó hulladék és maradék;

h) a felségvizein kívül fekvő tengerfenékből vagy altalajból kinyert termékek, feltéve, hogy az adott területnek kizárólagos joga van azok kiaknázására;

i) a kizárólag az a)–h) pontokban meghatározott termékekből ott előállított áruk.

100. cikk

(1) A 98. cikk (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és b) pontjának ii. alpontja alkalmazásában a nem származó termékeket kielégítően megmunkáltnak vagy feldolgozottnak tekintik, ha az így előállított terméket olyan vámtarifaszám alá sorolják be, amely eltér azoktól a vámtarifaszámoktól, amelyek alá a (2) és (3) bekezdésre is figyelemmel a feldolgozás során felhasznált nem származó anyagokat besorolják.

A 68. cikk (1) bekezdésének második, harmadik és negyedik albekezdését alkalmazni kell.

(2) A 19. mellékletben szereplő lista 1. és 2. oszlopában megtalálható termékek esetében az (1) bekezdésben foglalt szabály helyett a termékekkel kapcsolatban a 3. oszlopban meghatározott feltételeket kell teljesíteni.

a) A 19. melléklet listájában szereplő "érték" a felhasznált nem származó anyagok behozatalakor érvényes vámérték, vagy ha ez nem ismert, és nem is állapítható meg, akkor az ezekért az anyagokért az érintett területen fizetett első megállapítható ár.

Ha a felhasznált származó anyagok értékét meg kell állapítani, akkor az előző albekezdést értelemszerűen alkalmazni kell.

b) A 19. melléklet listájában szereplő "gyártelepi ár" az az ár, amelyet az előállított termékért a gyártelepen fizetnek annak a gyártónak, akinek a vállalkozásában az utolsó megmunkálást vagy feldolgozást elvégezték, feltéve, hogy az ár magában foglalja a megmunkálás során felhasznált valamennyi anyag értékét, levonva ebből bármely olyan belső adót, amely az előállított termék kivitele esetén visszatérítendő vagy visszatéríthető.

(3) A 98. cikk (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és b) pontjának ii. alpontja alkalmazásában a származó helyzet megszerzéséhez a 68. cikk (3) bekezdésének a)–h) pontjaiban említett műveleteket egyetlen esetben sem lehet kielégítő megmunkálásnak vagy feldolgozásnak tekinteni, akár bekövetkezett vámtarifaszám-változás, akár nem.

101. cikk

Annak meghatározásához, hogy egy termék a megszállt területekről származik-e, nem szükséges megállapítani, hogy harmadik országból származik-e a termék létrehozása során felhasznált energia és fűtőanyag, felszerelés és berendezés, valamint gépek és szerszámok, vagy azok az előállítás során felhasznált anyagok és termékek, amelyek nem épülnek be, és amelyeket nem arra szántak, hogy beépüljenek az áruk végső összetételébe.

102. cikk

A 73. és 74. cikk rendelkezéseit alkalmazni kell erre a szakaszra.

103. cikk

(1) A megszállt területekről a Közösségbe és a Közösségből a megszállt területekre közvetlenül szállított terméknek a következőket kell tekinteni:

a) azok a termékek, amelyek szállításuk során nem haladnak át más ország területén;

b) azok a termékek, amelyeket a megszállt területektől vagy a Közösségtől eltérő területen szállítanak át, és amelyeket szükség esetén átrakodnak vagy ideiglenesen raktároznak, feltéve, hogy az ezeken a területeken való átszállítást földrajzi okok indokolják, vagy pedig a szállítás ezt megköveteli, és feltéve, hogy a termékek:

- nem kerültek ott belső felhasználásra, és

- a kirakáson, ismételt berakáson vagy a jó állapotban való megőrzésüket célzó bármely más műveleten kívül nem mentek keresztül más műveleten;

c) a megszállt területeken kívüli területeken keresztül csővezetéken szállított termékek.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett feltételek teljesítését a közösségi vámhatóságokhoz vagy a megszállt területek kereskedelmi kamaráihoz benyújtott alábbi okmányok bizonyítják:

a) a megszállt területeken vagy a Közösség területén kibocsátott egyetlen fuvarokmány, amely kiterjed a tranzitországban való áthaladásra; vagy

b) a tranzitország vámhatósága által kiállított igazolás, amely:

- pontos áruleírást ad,

- feltünteti az áruk ki- és ismételt berakodásának, illetve az esetleges hajóba rakodásának és onnan kirakodásának időpontját, azonosítva a hajót, és

- igazolja, hogy az áruk milyen feltételek mellett maradtak a tranzitországban; vagy

c) ezek hiányában bármely bizonyító erejű okmány.

104. cikk

A származó helyzet megszerzésére vonatkozó, ebben az alszakaszban meghatározott feltételeknek a Közösségben vagy a megszállt területeken megszakítás nélkül eleget kell tenni.

Ha a Közösségből vagy a megszállt területekről egy más másik országba exportált származó terméket visszaküldenek, azt nem származónak kell tekinteni, kivéve, ha az illetékes hatóságok számára hitelt érdemlően bizonyítható, hogy:

- a visszaküldött áru azonos a kivitt áruval, valamint

- az az adott országban nem ment keresztül a jó állapotban való megőrzéshez szükséges mértéket meghaladó műveleteken.

2. alszakasz

A származó helyzet igazolása

a) EUR.1 szállítási bizonyítvány

105. cikk

E szakasz értelmében a származó helyzetet az EUR.1 szállítási bizonyítvány igazolja, melynek mintáját a 21. melléklet tartalmazza.

106. cikk

(1) A EUR.1 szállítási bizonyítványt az exportőr vagy – az exportőr felelősségére – annak meghatalmazott képviselője által, írásban beadott kérelemre állítják ki. A kérelmet az ebben az alszakaszban szereplő rendelkezéseknek megfelelően kitöltött űrlapon kell benyújtani, melynek mintáját a 21. melléklet tartalmazza.

A megszállt területek kereskedelmi kamarái legalább két évig megőrzik az EUR.1 szállítási bizonyítványokra vonatkozó kérelmeket.

(2) Az exportőrnek vagy meghatalmazottjának a kérelemhez csatolnia kell minden olyan megfelelő okmányt, amely igazolja, hogy az exportálni kívánt termékekre kiadható az EUR.1 szállítási bizonyítvány.

Az exportőr vállalja, hogy az illetékes hatóságok kérelmére benyújt minden olyan kiegészítő bizonyítékot, amelyet a hatóságok a preferenciális elbánásra jogosult termékek származó helyzete helyességének megállapításához kérnek, és vállalja, hogy beleegyezik számviteli adatainak e célból történő minden hatósági vizsgálatába és annak ellenőrzésébe, hogy milyen körülmények között jutott a termékek birtokába.

(3) EUR.1 szállítási bizonyítvány csak akkor állítható ki, ha az a 98. cikkben meghatározott preferenciális tarifális elbánás alkalmazásához szükséges igazoló okmányként szolgál.

(4) A megszállt területek kereskedelmi kamarái vagy az exportáló tagállam vámhatóságai az EUR.1 szállítási bizonyítványt akkor bocsátják ki, ha az exportálandó áruk e szakasz értelmében származó termékeknek tekinthetők.

(5) Mivel az EUR.1 szállítási bizonyítvány bizonyítékként szolgál a megállapított preferenciális elbánás alkalmazásához, a megszállt területek kereskedelmi kamaráinak vagy az exportáló tagállam vámhatóságainak a felelőssége, hogy minden szükséges intézkedést megtegyenek az áruk származásának és a bizonyítványon szereplő egyéb adatoknak az ellenőrzése érdekében.

(6) A (4) bekezdésben megszabott feltételek teljesítésének ellenőrzésére a megszállt területek kereskedelmi kamaráinak vagy az exportáló tagállam vámhatóságainak jogában áll bármilyen bizonyítékot bekérni, vagy bármilyen szükségesnek tartott egyéb ellenőrzést lefolytatni.

(7) A megszállt területek kereskedelmi kamaráinak vagy az exportáló tagállam vámhatóságainak a feladata azt biztosítani, hogy az (1) bekezdésben említett űrlapot megfelelően töltsék ki. Különösen azt ellenőrzik, hogy az áruk leírására fenntartott helyet oly módon töltötték-e ki, amely kizárja a csalás szándékával történő kiegészítés minden lehetőségét. Ennek érdekében a termékek leírásánál nem szabad üres sort hagyni. Ha a helyet nem használták fel teljes egészében, a leírás utolsó sora alá vízszintes vonalat húznak, és az üres helyet áthúzzák.

(8) A szállítási bizonyítvány kiállításának keltét a bizonyítványnak a vámhatóság részére fenntartott részében kell feltüntetni.

(9) Az EUR.1 szállítási bizonyítványt a megszállt területek kereskedelmi kamarái vagy az exportáló tagállam vámhatóságai a vonatkozó termékek kivitelekor állítják ki. A bizonyítványt haladéktalanul az exportőr rendelkezésére bocsátják, amint a kivitel ténylegesen megtörtént, vagy azt biztosították.

107. cikk

(1) Kivételesen a vonatkozó termékek kivitele után is kiadható EUR.1 szállítási bizonyítvány, ha azt a kivitelkor tévedés vagy mulasztás vagy más különleges körülmények miatt nem állították ki.

(2) Az (1) bekezdésben említett esetekben az exportőr kérelmében:

- feltünteti a bizonyítvány által érintett termékek kivitelének helyét és idejét,

- igazolja, hogy a szóban forgó termékek kivitelekor nem állítottak ki EUR.1 szállítási bizonyítványt, és ezt megindokolja.

(3) A megszállt területek kereskedelmi kamarái vagy az exportáló tagállam vámhatóságai akkor állíthatják ki utólag az EUR.1 szállítási bizonyítványt, ha ellenőrizték, hogy az exportőr kérelmében szereplő adatok megegyeznek a vonatkozó kiviteli adatokkal.

Az utólag kiállított bizonyítványoknak a következő bejegyzések egyikét kell tartalmazniuk:

- ,

- ,

- ,

- ,

- ,

- ,

- ,

- ,

- .

(4) A (3) bekezdésben említett bejegyzést az EUR.1 szállítási bizonyítvány "Megjegyzések" rovatában kell feltüntetni.

108. cikk

(1) Az EUR.1 szállítási bizonyítvány eltulajdonítása, elvesztése vagy megsemmisülése esetén az exportőr a megszállt területek kereskedelmi kamaráihoz vagy az exportáló tagállam vámhatóságaihoz fordulhat, amely szerv azt kibocsátotta, és – az annak birtokában lévő kiviteli okmányok alapján – másodlat kiállítását kérheti.

(2) Az így kibocsátott másodlatot az alábbi megjegyzések egyikével kell ellátni:

- ,

- ,

- ,

- ,

- ,

- ,

- ,

- ,

- .

(3) A (2) bekezdésben említett bejegyzést az EUR.1 szállítási bizonyítvány "Megjegyzések" rovatában kell feltüntetni.

(4) A másodlat, amelyen szerepel az eredeti EUR.1 szállítási bizonyítvány kibocsátásának napja, az adott naptól kezdve érvényes.

109. cikk

Egy vagy több EUR.1 szállítási bizonyítványt bármikor helyettesíteni lehet egy vagy több másik EUR.1 szállítási bizonyítvánnyal, feltéve, hogy a helyettesítést az a közösségi vámhivatal végzi, ahol az áruk találhatók.

110. cikk

(1) Az EUR.1 szállítási bizonyítványt a megszállt területek kereskedelmi kamarái által történő kibocsátásuk után 5 hónapon belül benyújtják azon tagállam vámhatóságához, ahol a termékeket bemutatják.

(2) Az (1) bekezdésben megállapított végső határidő lejárta után a tagállam vámhatóságának benyújtott EUR.1 szállítási bizonyítványt akkor lehet elfogadni preferenciális elbánás alkalmazása céljából, ha a bizonyítvány határidő előtti benyújtását vis maior vagy kivételes körülmények tették lehetetlenné.

(3) A késedelmes bemutatás egyéb eseteiben az importáló tagállam vámhatósága elfogadhatja a bizonyítványt, ha a termékeket az említett végső határidő előtt bemutatták.

111. cikk

(1) A megszállt területekről kiállítás céljára egy harmadik országba küldött és a kiállítás után a Közösségbe való behozatal céljából értékesített termékek behozataluk során részesülnek a 98. cikkben említett preferenciális tarifális elbánásban, azzal a feltétellel, hogy a termékek megfelelnek ezen alszakasz követelményeinek, mely szerint a megszállt területekről származónak ismerhetők el, amennyiben a vámhatóságok megelégedésére megállapítást nyert, hogy:

a) az exportőr a megszállt területekről abba az országba szállította a termékeket, ahol a kiállítást rendezték, és azokat ott kiállította;

b) ez az exportőr a termékeket eladta vagy egyéb módon átruházta egy közösségbeli személynek vagy személyre;

c) a termékeket a kiállítás alatt vagy közvetlenül utána ugyanolyan állapotban szállították a Közösségbe, mint ahogy azokat a kiállításra küldték;

d) a termékeket a kiállításra való kiszállításuk óta az ottani bemutatásukon kívül semmilyen más célra nem használták fel.

(2) Az EUR.1 szállítási bizonyítványt a szokásos eljárás szerint kell a vámhatóságnak bemutatni. A bizonyítványon szerepel a kiállítás neve és címe. Szükség esetén megkövetelhető a termékek jellegének és a kiállításuk körülményeinek további okmányokkal való igazolása.

(3) Az (1) bekezdés vonatkozik minden olyan kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági vagy kézműipari kiállításra, vásárra vagy hasonló nyilvános rendezvényre vagy bemutatóra, amelyet nem eladóhelyeken vagy üzlethelyiségekben magáncélra, külföldi áruk értékesítése céljából szerveznek, és amelynek során a termékek a vámhatóság felügyelete alatt maradnak.

112. cikk

Az EUR.1 szállítási bizonyítványt az ebben a szakaszban megállapított eljárásoknak megfelelően kell az importáló tagállam vámhatóságának bemutatni. E hatóságok megkövetelhetik a bizonyítvány fordítását.

A hatóságok azt is megkövetelhetik, hogy az importőr a szabad forgalomba bocsátási nyilatkozathoz mellékeljen egy olyan nyilatkozatot, mely szerint a termékek megfelelnek a 98. cikkben említett preferenciális tarifális elbánás alkalmazásához előírt feltételeknek.

113. cikk

Ha a Harmonizált Rendszer 84. vagy 85. árucsoportjába tartozó összeszereletlen vagy szétszerelt terméket a vámhatóság által megállapított feltételek szerint a nyilatkozattevő kérelmére több részletben hozzák be, az egyetlen terméknek minősül, és az első részlet behozatalakor az egész termékre egyetlen szállítási bizonyítványt lehet benyújtani.

114. cikk

Az EUR.1 szállítási bizonyítványokat az importáló tagállam vámhatóságai a hatályban lévő szabályoknak megfelelően őrzik meg.

b) EUR.2 nyomtatvány

115. cikk

(1) A 106. cikk sérelme nélkül, olyan csak származó termékeket tartalmazó szállítmány esetén, amelynek értéke nem haladja meg szállítmányonként a 2820 ECU-t, az e szakasz értelmében származó helyzetet az EUR.2 nyomtatvány igazolja, melynek mintáját a 22. melléklet tartalmazza.

(2) Az EUR.2 nyomtatványt az exportőr vagy – annak felelősségére – meghatalmazott képviselője írja alá.

(3) Minden szállítmányra vonatkozóan ki kell tölteni egy EUR.2 nyomtatványt.

(4) Ezek a rendelkezések nem mentesítik az exportőrt semmilyen egyéb, vám- vagy postai szabályozásban előírt alakiságok teljesítése alól.

(5) Az EUR.2 nyomtatványt kiállító exportőr a megszállt területek kereskedelmi kamarájának kérelmére bemutat minden, ezen nyomtatvány használatát alátámasztó okmányt.

116. cikk

Az EUR.1 szállítási bizonyítványon vagy az EUR.2 nyomtatványon és az anyagok importjához szükséges alakiságok elvégzése céljából a vámhivatalhoz benyújtott okmányokon közölt adatok közötti kisebb eltérések nem teszik az okmányt eleve érvénytelenné, feltéve, hogy hitelt érdemlően megállapítást nyer, hogy az EUR.1 szállítási bizonyítvány vagy az EUR.2 nyomtatvány megfelel a bemutatott termékeknek.

117. cikk

(1) Az alábbi termékeket lehet e szakasz szerint származó termékként behozni a Közösségbe anélkül, hogy a 105. vagy a 115. cikkben említett okmányokat be kellene mutatni:

a) magánszemélytől magánszemélynek kis csomagként küldött árukat, feltéve, hogy azok értéke nem haladja meg a 200 ECU-t;

b) az utasok személyes poggyászának részét képező árukat, feltéve, hogy azok értéke nem haladja meg az 565 ECU-t.

(2) Ezek a rendelkezések csak akkor alkalmazandók, ha a behozatal nem kereskedelmi jellegű, és nyilatkoztak, miszerint a megállapított preferenciális tarifális elbánás alkalmazásának feltételei fennállnak, és e nyilatkozat valódiságához nem fér kétség.

3. alszakasz

Az igazgatási együttműködés módjai

118. cikk

A megszállt területek megküldik az Európai Közösségek Bizottságához a kereskedelmi kamarák által használt bélyegzők mintáit, valamint az EUR.1 szállítási bizonyítványok kiadására jogosult és az EUR.1 szállítási bizonyítványok és EUR.2 nyomtatványok utólagos ellenőrzésért felelős hatóságok nevét és címét.

A Bizottság ezeket az információkat továbbítja a tagállamok vámhatóságaihoz.

119. cikk

(1) Az EUR.1 szállítási bizonyítványok és EUR.2 nyomtatványok utólagos ellenőrzését szúrópróbaszerűen, illetve akkor kell elvégezni, ha az importáló tagállam vámhatóságainak vagy a megszállt területek kereskedelmi kamaráinak alapos oka van kételkedni az okmány hitelességében vagy a szóban forgó termékek valódi származására vonatkozó adatok helyességében.

(2) Az 1. alszakasz megfelelő alkalmazásának biztosítása céljából a megszállt területek segítik a Közösséget azáltal, hogy lehetővé teszik a tagállamok vámhatóságai számára az EUR.1 szállítási bizonyítványok és EUR.2 nyomtatványok hitelességének és a szóban forgó termékek valódi származására vonatkozó adatok helyességének az ellenőrzését.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában az importáló tagállam vagy terület vámhatóságainak az EUR.1 szállítási bizonyítványt vagy az EUR.2 nyomtatványt, vagy annak másolatát vissza kell küldeni a megszállt területek kereskedelmi kamaráihoz vagy az exportáló tagállam vámhatóságához, szükség szerint megadva az ellenőrzés formai vagy tartalmi okait.

A megkereső hatóságok az EUR.1 szállítási bizonyítványhoz és EUR.2 nyomtatványhoz csatolják a vonatkozó kereskedelmi okmányokat vagy azok másolatát, továbbá az utólagos ellenőrzésre vonatkozó kérelmük alátámasztására megküldenek minden olyan birtokukba jutott okmányt és információt, amelyek arra utalnak, hogy az említett bizonyítványon vagy nyomtatványon szereplő adatok helytelenek.

Ha az importáló tagállam vámhatósága úgy határoz, hogy az ellenőrzés eredményének megszületéséig felfüggesztik a preferenciális elbánás alkalmazását, az áruk kiadását úgy teszik lehetővé, hogy meghoznak minden, általuk szükségesnek ítélt óvintézkedést.

(4) Az importáló tagállam vámhatóságát vagy a megszállt területek kereskedelmi kamaráit az ellenőrzés eredményeiről hat hónapon belül értesítik. Az eredményekből ki kell tűnnie, hogy a (3) bekezdés értelmében visszaküldött okmányok a ténylegesen exportált termékekre vonatkoznak-e, és hogy ezekre a termékekre valóban alkalmazható volt-e a preferenciális elbánás.

Erre a bekezdésre a 95. cikk (5) bekezdésének a rendelkezéseit alkalmazni kell.

(5) Az EUR.1 szállítási bizonyítványok utólagos ellenőrzése céljából a megszállt területek kereskedelmi kamarái vagy az exportáló tagállam vámhatósága legalább két évig megőrzik a kiviteli okmányokat vagy az azokat helyettesítő bizonyítványok másolatait.

3. szakasz

Bosznia és Hercegovina, a Horvát Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság területe

1. alszakasz

A származó termék fogalmának meghatározása

120. cikk

Bosznia és Hercegovina, a Horvát Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság területéről (a továbbiakban: kedvezményezett köztársaság) származó egyes termékekre a Közösség által nyújtott preferenciális tarifális elbánásra vonatkozó rendelkezések az alábbi termékekre alkalmazhatók, amennyiben a 125. cikk értelmében azokat közvetlenül szállították:

1. a valamely kedvezményezett köztársaságból származó termékek:

a) teljes egészében valamely kedvezményezett köztársaságban létrejött vagy előállított termékek;

b) valamely kedvezményezett köztársaságban előállított termékek, melyeknek az előállítása során a teljes egészében ebben a köztársaságban létrejött vagy előállított termékeken kívül más termékeket is felhasználtak, feltéve, hogy az említett termékek a 122. cikk értelmében kielégítő megmunkáláson vagy feldolgozáson mentek keresztül. Ez a feltétel nem vonatkozik azonban azokra a termékekre, amelyek ezen alszakasz értelmében a Közösségből származnak, feltéve, hogy az érintett kedvezményezett köztársaságban a 122. cikk (3) bekezdésében említett nem kielégítő megmunkálás vagy feldolgozás mértékén túlmenő megmunkáláson vagy feldolgozáson mentek keresztül;

2. a Közösségből származó termékek:

a) teljes egészében a Közösségben létrejött vagy előállított termékek;

b) a Közösségben előállított termékek, melyeknek az előállítása során a teljes egészében a Közösségben létrejött vagy előállított termékeken kívül más termékeket is felhasználtak, feltéve, hogy az említett termékek a 122. cikk értelmében kielégítő megmunkáláson vagy feldolgozáson mentek keresztül. Ez a feltétel nem vonatkozik azonban azokra a termékekre, amelyek ezen alszakasz értelmében valamelyik kedvezményezett köztársaságból származnak, feltéve, hogy a Közösségben a 122. cikk (3) bekezdésében említett nem kielégítő megmunkálás vagy feldolgozás mértékén túlmenő megmunkáláson vagy feldolgozáson mentek keresztül.

121. cikk

(1) A 67. cikk (1) bekezdése a)–k) pontjaiban említett tételek teljes egészében valamely kedvezményezett köztársaságban vagy a Közösségben létrejöttnek vagy előállítottnak minősülnek.

(2) A 67. cikk (1) bekezdése f) pontjában alkalmazott "hajói" kifejezés csak olyan hajókra vonatkozik:

- amelyeket valamely tagállamban vagy az érintett kedvezményezett köztársaságban lajstromoztak, illetve nyilvántartásba vettek,

- amelyek valamely tagállam vagy az érintett kedvezményezett köztársaság lobogója alatt hajóznak,

- amelyek legalább 50 %-ban az érintett tagállam vagy kedvezményezett köztársaság állampolgárainak a tulajdonában vannak, vagy olyan társaság tulajdonát képezik, amelynek székhelye valamely tagállamban vagy kedvezményezett köztársaságban van, és amelynek vezetője vagy vezetői, igazgatótanácsának vagy felügyelőbizottságának elnöke és az ilyen testületek tagjainak többsége a tagállamoknak vagy a kedvezményezett köztársaságnak az állampolgára, továbbá személyegyesítő vagy korlátolt felelősségű társaságok esetén tőkéjüknek legalább a fele vagy a tagállamoknak vagy az érintett kedvezményezett köztársaságnak, vagy a tagállamok vagy valamely kedvezményezett köztársaság közjogi szerveinek vagy állampolgárainak a rendelkezési joga alá tartozik,

- amelyek kapitánya és tisztjei a tagállamoknak vagy az érintett kedvezményezett köztársaságnak az állampolgárai, és

- amelyek legénységének legalább 75 %-a a tagállamoknak vagy az érintett kedvezményezett köztársaságnak az állampolgáraiból áll.

(3) A "Közösség" és "kedvezményezett köztársaság" kifejezés az adott országhoz tartozó felségvizeket is magában foglalja. A tengerjáró hajók – ideértve a kifogott halak feldolgozását végző feldolgozóhajókat is – azon ország területének részét képezik, amelyikhez tartoznak, feltéve, hogy a (2) bekezdésben előírt feltételeknek megfelelnek.

122. cikk

(1) A 120. cikk alkalmazásában a nem származó termékeket kielégítően megmunkáltnak vagy feldolgozottnak tekintik, ha az így előállított terméket olyan vámtarifaszám alá sorolják be, amely eltér azoktól a vámtarifaszámoktól, amelyek alá a (2) és (3) bekezdésre is figyelemmel a feldolgozás során felhasznált nem származó anyagokat besorolják.

A 68. cikk (1) bekezdésének második, harmadik és negyedik albekezdését alkalmazni kell.

(2) A 20. mellékletben szereplő lista 1. és 2. oszlopaiban megtalálható termékek esetében az (1) bekezdésben foglalt szabály helyett a termékekkel kapcsolatban a 3. oszlopban meghatározott feltételeket kell teljesíteni.

a) Ha a 20. melléklet listájánál százalékos szabályt alkalmaznak egy, a Közösségben vagy valamely kedvezményezett köztársaságban előállított termék származó helyzetének meghatározásához, a megmunkálás vagy feldolgozás hozzáadott értéke megfelel a létrejött termék gyártelepi árának, levonva abból a Közösségbe vagy a kedvezményezett köztársaságba harmadik országból importált anyagok vámértékét.

b) A 20. melléklet listájában szereplő "érték" a felhasznált nem származó anyagok behozatalakor megállapított vámértéke, vagy ha ez nem ismert, és nem is állapítható meg, akkor az ezekért az anyagokért az érintett területen fizetett első megállapítható ár.

Ha a felhasznált származó anyagok értékét meg kell állapítani, az előző albekezdést értelemszerűen alkalmazni kell.

c) A 20. melléklet listájában szereplő "gyártelepi ár" az az ár, amelyet az előállított termékért a gyártelepen fizetnek annak a gyártónak, akinek a vállalkozásában az utolsó megmunkálást vagy feldolgozást elvégezték, feltéve, hogy az ár magában foglalja a megmunkálás során felhasznált valamennyi anyag értékét, levonva ebből bármely olyan belső adót, amely az előállított termék kivitele esetén visszatérítendő vagy visszatéríthető.

(3) Az (1) és (2) bekezdések alkalmazásában a származó helyzet megszerzéséhez a 68. cikk (3) bekezdésének a)–h) pontjaiban említett műveleteket egyetlen esetben sem lehet kielégítő megmunkálásnak vagy feldolgozásnak tekinteni, akár bekövetkezett vámtarifaszám-változás, akár nem.

123. cikk

Annak meghatározásához, hogy egy termék valamely kedvezményezett köztársaságból vagy a Közösségből származik-e, nem szükséges megállapítani, hogy harmadik országokból származik-e a termék létrehozása során felhasznált energia és fűtőanyag, felszerelés és berendezés, valamint gépek és szerszámok, vagy azok az előállítás során felhasznált anyagok és termékek, amelyek nem épülnek be, és amelyeket nem arra szántak, hogy beépüljenek az áruk végső összetételébe.

124. cikk

A 73. és 74. cikk rendelkezéseit alkalmazni kell erre a szakaszra.

125. cikk

(1) A 120. cikkben említett preferenciális tarifális elbánás csak olyan származó termékekre vagy anyagokra vonatkozik, amelyek a kedvezményezett köztársaság és a Közösség területe közötti szállítás során nem haladnak át más ország területén. Azonban a valamely kedvezményezett köztársaságból vagy a Közösségből származó és egyetlen szállítmányt képező termékek áthaladhatnak a kedvezményezett köztársaság és a Közösség területeitől eltérő területeken, szükség esetén átrakodással vagy ideiglenes raktározással az ilyen területen, feltéve, hogy az áruk a tranzitország vagy a raktározás országa vámhatóságának felügyelete alatt maradnak, és nem mentek keresztül más műveleteken, mint kirakás, ismételt berakás vagy a jó állapotban való megőrzésüket célzó bármely más művelet.

A kedvezményezett köztársaságból vagy a Közösségből származó termékek a Közösség vagy a kedvezményezett köztársaság területein kívüli területeken keresztül csővezetéken szállíthatók.

(2) Az (1) bekezdésben említett feltételek teljesítését az illetékes vámhatóságokhoz benyújtott alábbi okmányok bizonyítják:

a) az exportáló ország vagy terület által kibocsátott egyetlen fuvarokmány, amely kiterjed a tranzitországban való áthaladásra; vagy

b) a tranzitország vámhatósága által kiállított igazolás, amely:

- tartalmazza az áruk pontos leírását,

- feltünteti az áruk ki- és ismételt berakodásának, illetve az esetleges hajóba rakodásának és onnan kirakodásának időpontját, azonosítva a hajókat, és

- igazolja, hogy az áruk milyen feltételek mellett maradtak a tranzitországban; vagy

c) ezek hiányában bármely bizonyító erejű okmány.

126. cikk

A származó helyzet megszerzésére vonatkozó, ebben az alszakaszban meghatározott feltételeket a Közösségben vagy a kedvezményezett köztársaságban megszakítás nélkül teljesíteni kell.

Ha a Közösségből vagy valamely kedvezményezett köztársaságból egy másik országba kivitt származó terméket visszaküldenek, azt nem származónak kell tekinteni, kivéve, ha az illetékes hatóságok számára hitelt érdemlően bizonyítható, hogy:

- a visszaküldött áru azonos a kivitt áruval, valamint

- az az adott országban nem ment keresztül a jó állapotban való megőrzéshez szükséges mértéket meghaladó műveleteken.

2. alszakasz

A származó helyzet igazolása

a) EUR.1 szállítási bizonyítvány

127. cikk

E szakasz értelmében a származó helyzetet az EUR.1 szállítási bizonyítvány igazolja, amelynek mintáját a 21. melléklet tartalmazza.

128. cikk

(1) A EUR.1 származási bizonyítványt az exportőr vagy – az exportőr felelősségére – annak meghatalmazott képviselője által, írásban beadott kérelemre állítják ki. A kérelmet az ebben az alszakaszban szereplő rendelkezéseknek megfelelően kitöltött űrlapon kell benyújtani, amelynek mintáját a 21. melléklet tartalmazza.

Az exportáló tagállam vagy kedvezményezett köztársaság vámhatóságainak legalább két évig meg kell őrizniük az EUR.1 szállítási bizonyítványokra vonatkozó kérelmeket.

(2) A 106. cikk (2) bekezdésének rendelkezéseit alkalmazni kell.

(3) EUR.1 szállítási bizonyítvány csak akkor állítható ki, ha az a 120. cikkben meghatározott preferenciális tarifális elbánás alkalmazásához szükséges igazoló okmányként szolgál.

(4) Az exportáló tagállam vagy kedvezményezett köztársaság vámhatóságai az EUR.1 szállítási bizonyítványt akkor bocsátják ki, ha az áruk e szakasz értelmében származó termékeknek tekinthetők.

(5) Azokban az esetekben, amikor az áruk a 120. cikk (1) bekezdése b) pontjának utolsó mondatának vagy a 120. cikk (2) bekezdése b) pontjának utolsó mondatának értelmében származó termékeknek minősülnek, az EUR.1 szállítási bizonyítványokat a korábban kiadott vagy kiállított származásigazolás bemutatásától függően bocsátják ki. Ezt a származásigazolást az exportáló tagállam vagy kedvezményezett köztársaság vámhatóságainak legalább két évig meg kell őrizniük.

(6) Mivel az EUR.1 szállítási bizonyítvány a 120. cikkben említett preferenciális tarifális elbánás alkalmazásához szükséges igazoló okmány, az exportáló tagállam vagy kedvezményezett köztársaság vámhatóságainak a feladata minden szükséges intézkedést megtenni az áruk származásának és a bizonyítványon szereplő egyéb adatok ellenőrzésének érdekében.

(7) A (4) és (5) bekezdésben meghatározott feltételek teljesítésének ellenőrzésére az exportáló tagállam vagy kedvezményezett köztársaság vámhatóságainak jogában áll, hogy bármilyen bizonyítékot bekérjenek, vagy bármilyen, általuk szükségesnek tartott egyéb ellenőrzést lefolytassanak.

(8) Az exportáló tagállam vagy kedvezményezett köztársaság vámhatóságainak a feladata azt biztosítani, hogy a 127. cikkben említett űrlapot megfelelően töltsék ki. Különösen azt ellenőrzik, hogy az áruk leírására fenntartott helyet oly módon töltötték-e ki, ami kizárja a csalás szándékával történő kiegészítés minden lehetőségét. Ennek érdekében a termékek leírásánál nem szabad üres sort hagyni. Ha a helyet nem használták fel teljes egészében, a leírás utolsó sora alá vízszintes vonalat húznak, és az üres helyet áthúzzák.

(9) A szállítási bizonyítvány kiállításának keltét a bizonyítványnak a vámhatóság részére fenntartott részében kell feltüntetni.

(10) Az EUR.1 szállítási bizonyítványt az exportáló tagállam vagy kedvezményezett köztársaság vámhatóságai a vonatkozó termékek kivitelekor állítják ki. A bizonyítványt haladéktalanul az exportőr rendelkezésére bocsátják, amint a kivitel ténylegesen megtörtént, vagy azt biztosították.

(11) Bosznia és Hercegovina Köztársaságnak és Macedónia területének az esetében az ebben és az alábbi cikkekben a "vámhatóságokra" való hivatkozásokat úgy kell értelmezni, mint amelyek a gazdasági kamarákra utalnak addig, ameddig ezeknek a köztársaságoknak a gazdasági kamarái a szóban forgó feladatokat ellátják.

129. cikk

A 107–109. cikk rendelkezéseit alkalmazni kell erre a szakaszra.

130. cikk

(1) Az EUR.1 szállítási bizonyítványt az exportáló tagállam vagy az exportáló kedvezményezett köztársaság vámhatóságai által történő kibocsátásuk után öt hónapon belül be kell nyújtani annak az importáló tagállamnak vagy importáló kedvezményezett köztársaságnak a vámhatóságaihoz, ahova a termékeket beviszik.

(2) Az (1) bekezdésben megállapított végső határidő lejárta után az importáló tagállam vagy kedvezményezett köztársaság vámhatóságainak benyújtott EUR.1 szállítási bizonyítványt akkor lehet elfogadni preferenciális elbánás alkalmazása céljából, ha a bizonyítvány határidő előtti benyújtását vis maior vagy kivételes körülmények tették lehetetlenné.

(3) A késedelmes bemutatás egyéb eseteiben az importáló tagállam vagy a kedvezményezett köztársaság vámhatósága elfogadhatja a bizonyítványt, ha a termékeket az említett végső határidő előtt náluk bemutatták.

131. cikk

(1) A Közösségből vagy valamely kedvezményezett köztársaságból kiállítás céljára egy másik országba küldött és a kiállítás után a Közösségbe való behozatal céljából értékesített termékek behozataluk során részesülnek a 120. cikkben említett preferenciális tarifális elbánásban, azzal a feltétellel, hogy a termékek megfelelnek az 1. alszakasz követelményeinek, mely szerint a Közösségből vagy valamely kedvezményezett köztársaságból származónak ismerhetőek el, amennyiben a vámhatóságok megelégedésére megállapítást nyert, hogy:

a) az exportőr a Közösségből vagy valamely kedvezményezett köztársaságból abba az országba szállította a termékeket, ahol a kiállítást tartották, és azokat ott kiállította;

b) ez az exportőr a termékeket eladta vagy egyéb módon átruházta egy közösségbeli vagy valamely kedvezményezett köztársaságbeli személynek vagy személyre;

c) a termékeket a kiállítás alatt vagy közvetlenül utána ugyanolyan állapotban szállították a Közösségbe vagy valamelyik kedvezményezett köztársaságba, mint ahogy azokat a kiállításra küldték;

d) a termékeket a kiállításra való kiszállításuk óta az ottani bemutatásukon kívül semmilyen más célra nem használták fel.

(2) A 111. cikk (2) és (3) bekezdéseinek rendelkezéseit alkalmazni kell.

132. cikk

Az EUR.1 szállítási bizonyítványt az érintett tagállam vagy kedvezményezett köztársaság által megállapított eljárásoknak megfelelően kell az importáló tagállam vagy kedvezményezett köztársaság vámhatóságainak bemutatni. E hatóságok megkövetelhetik a bizonyítvány fordítását.

A hatóságok azt is megkövetelhetik, hogy az importőr az áruk szabad forgalomba bocsátásához szükséges nyilatkozathoz mellékeljen egy olyan nyilatkozatot, mely szerint a termékek megfelelnek a 120. cikkben említett preferenciális tarifális elbánás alkalmazásához előírt feltételeknek.

133. cikk

A 122. cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül, ha a Harmonizált Rendszer 84. vagy 85. árucsoportjába tartozó összeszereletlen vagy szétszerelt terméket a vámhatóság által megállapított feltételek szerint a nyilatkozattevő kérelmére több részletben hozzák be, az egyetlen terméknek minősül, és az első részlet behozatalakor az egész termékre egyetlen szállítási bizonyítványt lehet benyújtani.

134. cikk

Az EUR.1 szállítási bizonyítványokat az importáló tagállam vagy kedvezményezett köztársaság vámhatóságai a Közösségben vagy a kedvezményezett köztársaságban hatályban lévő szabályoknak megfelelően megőrzik.

b) EUR.2 nyomtatvány

135. cikk

(1) A 127. cikk sérelme nélkül, olyan csak származó termékeket tartalmazó szállítmány esetén, amelynek értéke nem haladja meg szállítmányonként a 3000 ECU-t, az 1. alszakasz értelmében származó helyzetet az EUR.2 nyomtatvány igazolja, amelynek mintáját a 22. melléklet tartalmazza.

(2) Az EUR.2 nyomtatványt az exportőr vagy – annak felelősségére – meghatalmazott képviselője tölti ki és írja alá. Ha a szállítmányban található árut az exportáló tagállamban vagy területen már ellenőrizték abból a szempontból, hogy megfelel-e a "származó termék" fogalmának, az exportőr utalhat erre az ellenőrzésre az EUR.2 nyomtatvány "Megjegyzések" rovatában.

(3) Minden szállítmányra vonatkozóan ki kell tölteni egy EUR.2 nyomtatványt.

(4) Ezek a rendelkezések nem mentesítik az exportőrt semmilyen egyéb, vám- vagy postai szabályozásban előírt alakiságok teljesítése alól.

(5) Az EUR.2 nyomtatványt kiállító exportőr az exportáló tagállam vagy kedvezményezett köztársaság vámhatóságainak kérelmére bemutat minden, ezen nyomtatvány használatát alátámasztó okmányt.

136. cikk

(1) Az alábbi, az 1. alszakasz értelmében származónak minősülő termékeket a 127. vagy a 135. cikkben említett okmányok bemutatása nélkül is be lehet hozni a Közösségbe vagy valamely kedvezményezett köztársaságba a 120. cikkben említett preferenciális tarifális elbánás alkalmazásával:

a) magánszemélytől magánszemélynek kis csomagként küldött árukat, feltéve, hogy a termékek értéke nem haladja meg a 215 ECU-t;

b) az utasok személyes poggyászának részét képező árukat, feltéve, hogy a termékek értéke nem haladja meg a 600 ECU-t;

A 117. cikk (2) bekezdésének rendelkezéseit alkalmazni kell erre a szakaszra.

3. alszakasz

Az igazgatási együttműködés módjai

137. cikk

A kedvezményezett köztársaságok tájékoztatják a Bizottságot az EUR.1 szállítási bizonyítványok kiadására és a bizonyítványok és EUR.2 nyomtatványok utólagos ellenőrzésének elvégzésére jogosult vámhatóságok címéről, valamint az általuk használt bélyegzők mintáiról. A Bizottság ezeket az információkat továbbítja a tagállamok vámhatóságaihoz.

138. cikk

(1) Az EUR.1 szállítási bizonyítványok és EUR.2 nyomtatványok utólagos ellenőrzését szúrópróbaszerűen, illetve akkor kell elvégezni, ha az importáló tagállam vagy kedvezményezett köztársaság vámhatóságainak alapos oka van kételkedni az okmány hitelességében vagy a szóban forgó termékek valódi származására vonatkozó adatok pontosságában.

(2) A fenti rendelkezések megfelelő alkalmazásának biztosítása céljából a kedvezményezett köztársaság és Közösség tagállamai vámhatóságaikon keresztül segítik egymást azáltal, hogy ellenőrzik az EUR.1 szállítási bizonyítványok és EUR.2 nyomtatványok hitelességét és a szóban forgó termékek valódi származására vonatkozó adatok pontosságát.

(3) Az (1) bekezdésben említett esetekben az importáló tagállam vagy kedvezményezett köztársaság vámhatóságai az EUR.1 szállítási bizonyítványt vagy az EUR.2 nyomtatványt, vagy annak másolatát visszaküldik az exportáló ország vámhatóságaihoz, szükség szerint megadva az ellenőrzés formai vagy tartalmi okait.

A megkereső hatóságok az EUR.1 szállítási bizonyítványhoz és EUR.2 nyomtatványhoz csatolják a vonatkozó számlát vagy azok másolatát, ha azt benyújtották, továbbá megküldenek minden olyan birtokukba jutott okmányt és információt, amelyek arra utalnak, hogy az említett bizonyítványon vagy nyomtatványon szereplő adatok helytelenek.

Ha az importáló tagállam vámhatóságai úgy határoznak, hogy az ellenőrzés eredményének megszületéséig felfüggesztik a 120. cikkben említett preferenciális elbánás alkalmazását, az áruk kiadását úgy teszik lehetővé, hogy meghoznak minden, általuk szükségesnek ítélt óvintézkedést.

(4) Az importáló tagállam vagy a kedvezményezett köztársaság vámhatóságait az ellenőrzés eredményeiről legfeljebb hat hónapon belül értesítik. Az eredményeknek lehetővé kell tenniük annak eldöntését, hogy a (3) bekezdés értelmében visszaküldött okmányok a ténylegesen exportált termékekre vonatkoznak-e, és hogy ezekre a termékekre valóban alkalmazható volt-e a 120. cikkben említett preferenciális elbánás.

Ha alapos kétely esetében az ellenőrzés iránti megkereséstől számított hat hónapon belül nem érkezik válasz, vagy ha a válasz nem tartalmaz kielégítő információt a szóban forgó okmány hitelességének vagy a termékek tényleges származásának megállapításához, a megkereső hatóságok – vis maior vagy kivételes körülmények esetének kivételével – megtagadják a preferenciális elbánásra való jogosultságot.

(5) Az EUR.1 szállítási bizonyítványok utólagos ellenőrzése céljából az exportáló ország vámhatósága legalább két évig megőrzi a bizonyítványok másolatait, valamint minden rájuk vonatkozó kiviteli okmányt.

4. alszakasz

Ceuta és Melilla

139. cikk

(1) Az ebben a szakaszban használt "Közösség" kifejezés nem terjed ki Ceutára és Melillára. A "Közösségből származó termékek" kifejezés nem terjed ki a Ceutából és Melillából származó termékekre.

(2) E szakasznak 1. és 3. alszakaszait a 140. cikkben meghatározott különös feltételekre is figyelemmel, értelemszerűen alkalmazni kell a Ceutából és Melillából származó termékekre.

140. cikk

(1) A 120. cikk helyett az alábbi bekezdések alkalmazandók, és a 120. cikkre való hivatkozásokat értelemszerűen alkalmazni kell erre a cikkre.

(2) A 125. cikk közvetlen szállításra vonatkozó rendelkezéseinek figyelembevételével

a) Ceutából és Melillából származó termékeknek minősülnek:

i. a teljes egészében Ceutában és Melillában létrejött vagy előállított termékek;

ii. a Ceutában és Melillában előállított termékek, melyeknek előállítása során az i. alpontban említett termékeken kívül más termékeket is felhasználtak, feltéve, hogy az említett termékek a 122. cikk értelmében kielégítő megmunkáláson vagy feldolgozáson mentek keresztül. Ez a feltétel nem vonatkozik azonban azokra a termékekre, amelyek az 1. alszakasz értelmében a Közösségből vagy valamelyik kedvezményezett köztársaságból származnak, feltéve, hogy Ceutában és Melillában a 122. cikk (3) bekezdésében említett nem kielégítő megmunkálás vagy feldolgozás mértékén túlmenő megmunkáláson vagy feldolgozáson mentek keresztül;

b) valamely kedvezményezett köztársaságból származó termékeknek minősülnek:

i. a teljes egészében valamely kedvezményezett köztársaságban létrejött vagy előállított termékek;

ii. a valamely kedvezményezett köztársaságban előállított termékek, melyeknek előállítása során a i. alpontban említett termékeken kívül más termékeket is felhasználtak, feltéve, hogy az említett termékek a 122. cikk értelmében kielégítő megmunkáláson vagy feldolgozáson mentek keresztül. Ez a feltétel nem vonatkozik azonban azokra a termékekre, amelyek ezen alszakasz értelmében Ceutából és Melillából vagy a Közösségből származnak, feltéve, hogy a 122. cikk (3) bekezdésében említett nem kielégítő megmunkálás vagy feldolgozás mértékén túlmenő megmunkáláson vagy feldolgozáson mentek keresztül.

(3) Ceuta és Melilla egyetlen területnek tekintendő.

(4) Az exportőr vagy meghatalmazott képviselője az EUR.1 szállítási bizonyítvány 2. rovatában feltünteti az érintett kedvezményezett köztársaság nevét és a "Ceuta és Melilla" szavakat.

Ezen túlmenően a Ceutából és Melillából származó termékek esetében az EUR.1 szállítási bizonyítvány 4. rovatában meg kell jelölni a származó helyzetet.

(5) A spanyol vámhatóságok felelősek ezeknek a rendelkezéseknek a Ceután és Melillán való alkalmazásáért.

V. CÍM

VÁMÉRTÉK

1. FEJEZET

Általános rendelkezések

141. cikk

(1) A Vámkódex 28–36. cikkének és az ebben a címben szereplő cikkek rendelkezéseinek alkalmazásakor a tagállamoknak be kell tartaniuk a 23. mellékletben meghatározott rendelkezéseket.

A 23. melléklet első oszlopában hivatkozott rendelkezéseket a második oszlop értelmező megjegyzéseinek figyelembevételével kell alkalmazni.

(2) Ha a vámérték megállapításakor szükséges az általánosan elfogadott számviteli elvekre hivatkozni, a 24. melléklet rendelkezéseit kell alkalmazni.

142. cikk

(1) E cím alkalmazásában:

a) a "megállapodás" az 1973 és 1979 között folytatott többoldalú kereskedelmi tárgyalások keretében megkötött Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VII. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás, amelyre a Vámkódex 31. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdése is utal;

b) az "előállított áruk" a termesztett, gyártott és bányászott áruk;

c) az "azonos áruk" olyan, ugyanabban az országban előállított áruk, amelyek minden tekintetben megegyeznek, beleértve a fizikai tulajdonságokat, a minőséget és megítélést is. A meghatározásnak egyébként megfelelő áruk kisebb megjelenésbeli eltérései nem zárják ki, hogy ezeket az árukat azonosnak tekintsék;

d) a "hasonló áruk" olyan, ugyanabban az országban előállított áruk, amelyek bár nem minden tekintetben egyeznek meg, de hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, és hasonló összetevő anyagokból állnak, ami lehetővé teszi, hogy megfeleljenek ugyanazon funkcióknak, és a kereskedelemben egymást kölcsönösen helyettesítsék; az áruk hasonlóságának megállapításakor a figyelembe veendő tényezők közé tartozik azok minősége, megítélése és az, hogy rendelkeznek-e védjeggyel;

e) az "azonos osztályú vagy fajtájú áruk" olyan áruk, amelyek egy adott ipar vagy iparág által előállított áruk csoportjába tartoznak; ez a kifejezés azonos vagy hasonló árukat foglal magában.

(2) Az "azonos áruk" vagy "hasonló áruk" kifejezés nem foglalja magában azokat az árukat, amelyek tervezői, fejlesztési, iparművészeti vagy formatervezői munkát, valamint olyan terveket és vázlatokat testesítenek meg vagy tükröznek, amelyekre nézve a Vámkódex 32. cikke (1) bekezdése b) pontja iv. alpontjának rendelkezése alapján semmiféle kiigazítást nem végeztek, mivel ezeket az elemeket a Közösségben készítették.

143. cikk

(1) A Vámkódex 29. cikke (1) bekezdésének d) pontja és 30. cikke (2) bekezdésének c) pontja alkalmazásában személyek kizárólag akkor tekinthetők egymással kapcsolatban állónak, ha:

a) egymás üzleti vállalkozásainak tisztségviselői vagy igazgatói;

b) jogilag elismert üzlettársak;

c) alkalmazotti viszonyban állnak egymással;

d) bármely személy közvetve vagy közvetlenül tulajdonában tartja, ellenőrzi vagy birtokolja mindkettőjük kibocsátott, szavazati jogot biztosító részvényeinek vagy egyéb részesedéseinek 5 %-át vagy annál többet;

e) egyikük közvetve vagy közvetlenül ellenőrzi a másikat;

f) harmadik személy közvetve vagy közvetlenül mindkettőjüket ellenőrzi;

g) közvetve vagy közvetlenül együtt ellenőriznek egy harmadik személyt; vagy

h) ugyanannak a családnak a tagjai. A személyek kizárólag akkor minősülnek egy család tagjainak, ha az alábbi rokoni kapcsolatok valamelyikében állnak egymással:

- férj és feleség,

- szülő és gyermek,

- fivér és lánytestvér (akár vér szerinti, akár féltestvér),

- nagyszülő és unoka,

- nagybácsi vagy nagynéni és unokaöcs vagy unokahúg,

- após vagy anyós és vő vagy meny,

- sógor és sógornő.

(2) E cím alkalmazásában azok a személyek, akik egymással olyan üzleti kapcsolatban állnak, amelyben egyik a másiknak kizárólagos ügynöke, forgalmazója vagy engedményese, elnevezéstől függetlenül, csak akkor minősülnek egymástól függőnek, ha az (1) bekezdésben foglalt feltételeknek megfelelnek.

144. cikk

(1) A Vámkódex 29. cikke értelmében megállapított vámértékhez, olyan áruk vonatkozásában, amelyek árát a vámcélokra való értékelés tényleges időpontjában valójában még nem fizették ki, általános szabályként a kiegyenlítés időpontjában irányadó árat kell alapul venni.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásáról a Bizottság és a tagállamok a bizottságban konzultációkat folytatnak.

145. cikk

Ha a szabad forgalomba bocsátásra bejelentett áruk egyetlen ügylet során vásárolt ugyanazon árukból álló nagyobb szállítmány részét képezik, a Vámkódex 29. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában a ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár a teljes árnak az a hányada, amelyet a vámkezeltetni kívánt árumennyiség a teljes megvásárolt mennyiségen belül képvisel.

A ténylegesen kifizetett vagy fizetendő ár részarányosítását kell alkalmazni olyan esetekben is, amikor a szállítmány egy része elvész, vagy amikor az értékelendő áruk a szabad forgalomba bocsátás előtt károsodtak.

146. cikk

Ha a Vámkódex 29. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában a ténylegesen kifizetett vagy fizetendő ár a szóban forgó áruk vonatkozásában tartalmazza a származási vagy exportáló ország belső adójának összegét is, ez az összeg nem képezi a vámérték részét, feltéve, hogy az érintett vámhatóságok számára meggyőzően bizonyítják, hogy a szóban forgó árukat ez alól a vevő javára mentesítették vagy mentesíteni fogják.

147. cikk

(1) A Vámkódex 29. cikke alkalmazásában azt a tényt, hogy az eladás tárgyát képező árukat a szabad forgalomba bocsátás számára kérik vámkezelni, megfelelő utalásnak kell tekinteni arra vonatkozóan, hogy azok eladása a Közösség vámterületére irányuló export céljából történt. Ez az utalás érvényes abban az esetben is, ha az értékelést több egymást követő eladás előzte meg; ilyen esetben a 178–181. cikktől függően bármelyik eladási ár az értékelés alapjául vehető.

(2) Ha azonban az árukat az eladás időpontja és a szabad forgalomba bocsátás időpontja között egy harmadik országban használták, a vámérték nem feltétlenül azonos az ügyleti értékkel.

(3) A vevőnek nem kell megfelelnie semmilyen más feltételnek azonkívül, hogy szerződő fél az adásvételi szerződésben.

148. cikk

Ha a Vámkódex 29. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásában megállapítják, hogy az importált áruk eladása vagy ára olyan feltételhez vagy ellenszolgáltatáshoz kötött, amelynek értéke az értékelendő áruk vonatkozásában meghatározható, ezt az értéket a vevő által az eladó részére történő közvetett kifizetésnek és a ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő ár részének kell tekinteni, feltéve, hogy a feltétel vagy ellenszolgáltatás nincs összefüggésben:

a) sem olyan tevékenységgel, amely a Vámkódex 29. cikke (3) bekezdésének b) pontja hatálya alá esik; sem

b) olyan tényezővel, amely kapcsán a Vámkódex 32. cikke értelmében ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árat ki kell egészíteni.

149. cikk

(1) A Vámkódex 29. cikke (3) bekezdése b) pontjának alkalmazásában a "marketingtevékenység" kifejezés a szóban forgó áruk reklámozásával és eladásának ösztönzésével, valamint az árukra vonatkozó jótállásokkal és szavatossággal kapcsolatos valamennyi tevékenységet jelenti.

(2) A vevő által vállalt ilyen tevékenységeket saját számlájára végzett tevékenységnek kell tekinteni, még akkor is, ha azokat a vevő az eladóval kötött megállapodásból eredő kötelezettségvállalásként teljesíti.

150. cikk

(1) A Vámkódex 30. cikke (2) bekezdése a) pontjának (azonos áruk ügyleti értéke) alkalmazásában a vámértéket olyan azonos áruk ügyleti értéke alapján kell megállapítani, amelyeket ugyanazon a kereskedelmi szinten és lényegében ugyanakkora mennyiségben adtak el, mint az értékelendő árukat. Ha ilyen eladás nem található, olyan azonos áruk ügyleti értékét kell alapul venni, amelyeket más kereskedelmi szinten és/vagy más mennyiségben adtak el, kiigazítva azt az eltérő kereskedelmi szintből és/vagy mennyiségből adódó eltérésekkel, feltéve, hogy ezek a kiigazítások olyan bemutatott bizonyítékon alapulnak, amelyekből – függetlenül attól, hogy a kiigazítás értéknövekedést vagy értékcsökkenést eredményez – egyértelműen megállapítható a kiigazítás indokoltsága és helyessége.

(2) Ha az ügyleti érték tartalmazza a Vámkódex 32. cikke (1) bekezdésének e) pontjában említett költségeket, akkor az importált áruk és a szóban forgó azonos áruk ilyen költségei közötti – az eltérő távolságokból és szállítási módokból adódó – jelentős különbségek figyelembevételével kiigazítást kell végezni.

(3) Ha e cikk alkalmazásakor egynél több, azonos árukra vonatkozó ügyleti érték is található, az importált áruk vámértékének megállapításához a legalacsonyabb ilyen értéket kell alapul venni.

(4) E cikk alkalmazásakor a más személy által előállított áruk ügyleti értékét csak akkor kell figyelembe venni, ha az (1) bekezdés szerint nem állapítható meg ügyleti érték olyan azonos árukra, amelyek előállítója ugyanaz a személy, mint az értékelendő áruk előállítója.

(5) E cikk alkalmazásában az importált azonos áruk ügyleti értéke a Vámkódex 29. cikke értelmében korábban már megállapított, az e cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint kiigazított vámértéket jelenti.

151. cikk

(1) A Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének b) pontja (hasonló áruk ügyleti értéke) alkalmazásakor a vámértéket olyan hasonló áruk ügyleti értéke alapján kell megállapítani, amelyeket ugyanazon a kereskedelmi szinten és lényegében ugyanakkora mennyiségben adtak el, mint az értékelendő árukat. Ha ilyen eladás nem található, olyan hasonló áruk ügyleti értékét kell alapul venni, amelyeket más kereskedelmi szinten és/vagy más mennyiségben adtak el, kiigazítva azt az eltérő kereskedelmi szintből és/vagy mennyiségből adódó eltérésekkel, feltéve, hogy ezek a kiigazítások olyan bemutatott bizonyítékon alapulnak, amelyekből – függetlenül attól, hogy a kiigazítás értéknövekedést vagy értékcsökkenést eredményez – egyértelműen megállapítható a kiigazítás indokoltsága és pontossága.

(2) Ha az ügyleti érték tartalmazza a Vámkódex 32. cikke (1) bekezdésének e) pontjában említett költségeket, akkor az importált áruk és a szóban forgó hasonló áruk ilyen költségei közötti – az eltérő távolságokból és szállítási módokból adódó – jelentős különbségek figyelembevételével kiigazítást kell végezni.

(3) Ha e cikk alkalmazásakor egynél több, hasonló árukra vonatkozó ügyleti érték is található, az importált áruk vámértékének megállapításához a legalacsonyabb ilyen értéket kell alapul venni.

(4) E cikk alkalmazásakor a más személy által előállított áruk ügyleti értékét csak akkor kell figyelembe venni, ha az (1) bekezdés szerint nem található ügyleti érték olyan hasonló árukra, amelyek előállítója ugyanaz a személy, mint az értékelendő áruk előállítója.

(5) E cikk alkalmazásában az importált hasonló áruk ügyleti értéke a Vámkódex 29. cikke értelmében korábban már megállapított, az e cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint kiigazított vámértéket jelenti.

152. cikk

(1) a) Ha az importált árukat vagy azonos vagy hasonló importált árukat ugyanolyan állapotban értékesítik a Közösségben, mint amilyenben azokat importálták, az importált áruknak a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerint meghatározott vámértéke azon az egységáron alapul, amelyen az importált árukat vagy azonos vagy hasonló importált árukat a legnagyobb összmennyiségben, az értékelendő áruk behozatalával azonos vagy közel azonos időben olyan személyeknek értékesítenek, akik függetlenek azoktól, akiktől ilyen árukat vásárolnak, a következők levonásával:

i. a szokásosan fizetett vagy megállapodás szerint fizetendő jutalékok, vagy a szokásos nyereség és általános költségek fedezésére szolgáló kiegészítések (a szóban forgó áruk közvetlen vagy közvetett marketingköltségeit is beleértve), amelyek a Közösségben az azonos osztályú vagy fajtájú importált áruk eladásával kapcsolatosak;

ii. a Közösségben felmerülő szokásos szállítási és biztosítási, valamint járulékos költségek;

iii. a Közösségben az áruk behozatala vagy eladása kapcsán fizetendő behozatali vámok és egyéb díjak.

b) Ha sem az importált árukat, sem az azonos vagy hasonló importált árukat nem értékesítik az értékelendő áruk behozatalával azonos vagy közel azonos időben, az importált áruk – e cikk szerint meghatározott, egyébként az (1) bekezdés a) pontjának hatálya alá eső – vámértéke azon az egységáron alapul, amelyen az importált árukat vagy azonos vagy hasonló importált árukat a Közösségben az értékelendő áruk importját követő legkorábbi időpontban, de a behozataltól számított 90. nap lejárta előtt olyan állapotban értékesítik, mint amilyenben azokat importálták.

(2) Ha sem az importált árukat, sem azonos vagy hasonló importált árukat nem értékesítik a Közösségben olyan állapotban, mint amilyenben azokat importálták, akkor – ha az importőr ezt kéri – a vámérték azon az egységáron alapul, amelyen az importált árukat további feldolgozás után a legnagyobb összmennyiségben olyan személyeknek értékesítik a Közösségben, akik függetlenek azoktól, akiktől ilyen árukat vásárolnak, kellőképpen figyelembe véve a további feldolgozás következtében keletkezett hozzáadott értéket, valamint az (1) bekezdés a) pontja szerinti levonásokat.

(3) E cikk alkalmazásában az az egységár, amelyen az importált árukat a legnagyobb összmennyiségben értékesítik, azt az árat jelenti, amelyen – a behozatalt követően az első olyan kereskedelmi szinten, amelyen ilyen eladások történnek – a legnagyobb számban értékesítettek egységeket olyan személyeknek, akik függetlenek azoktól, akiktől ilyen árukat vásárolnak.

(4) Az egységár megállapításakor e cikk alkalmazásában nem vehető figyelembe olyan személynek történő értékesítés a Közösségben, aki az importált áruk előállításával vagy exportcélú eladásával összefüggő felhasználáshoz a Vámkódex 32. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott bármely elemet közvetve vagy közvetlenül, ingyenesen vagy csökkentett áron biztosítja.

(5) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazásában a "legkorábbi időpont" az az időpont, amikor az importált áruknak vagy az azonos vagy hasonló importált áruknak az egységár megállapításához megfelelő mennyiségben történő értékesítésére sor kerül.

153. cikk

(1) A Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének d) pontja (számított érték) alkalmazásakor a vámhatóságok nem kérhetik vagy kötelezhetik a Közösségben lakóhellyel vagy székhellyel nem rendelkező személyt, hogy ennek az értéknek a meghatározása érdekében ellenőrzés céljából bármilyen számlát vagy egyéb dokumentumot bemutasson, vagy ahhoz hozzáférést engedjen. Mindazonáltal az áruk előállítója által az e cikk szerinti vámérték meghatározása céljából adott információkat a tagállamok vámhatóságai egy nem közösségbeli országban ellenőrizhetik az előállító egyetértésével, és feltéve, hogy ezek a hatóságok előzetesen kellőképpen értesítik az érintett ország hatóságait, és azok nem ellenzik az ellenőrzést.

(2) A Vámkódex 30. cikke (2) bekezdése d) pontjának első francia bekezdésében említett anyagok és gyártási műveletek költségébe vagy értékébe be kell számítani a Vámkódex 32. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. és iii. alpontjaiban meghatározott elemek költségeit is.

Be kell számítani ezenkívül bármely olyan, a Vámkódex 32. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott termék vagy szolgáltatás megfelelőképpen arányosan megosztott értékét, amelyet a vevő közvetlenül vagy közvetve az importált áruk előállításával kapcsolatos felhasználásra nyújt. A Vámkódex 32. cikke (1) bekezdése b) pontjának iv. alpontjában meghatározott olyan szolgáltatások értékét, amelyeket a Közösségben nyújtanak, csak olyan mértékben kell beszámítani, amilyen mértékben ezeket a szolgáltatásokat az előállítónak felszámítják.

(3) Ha a számított érték meghatározásának céljára az előállító által vagy annak nevében nyújtott információkon kívül más információkat is felhasználnak, a vámhatóságok – a Vámkódex 15. cikkét figyelembe véve – tájékoztatják a nyilatkozatottevőt, ha az ezt kéri, az ilyen információk forrásáról, a felhasznált adatokról és az ilyen adatokon alapuló számításokról.

(5) A Vámkódex 30. cikke (2) bekezdése d) pontjának második francia bekezdésében említett "általános költségek" magukban foglalják az áruk exportcélú előállításának és értékesítésének azon közvetlen és közvetett költségeit, amelyek nem tartoznak a Vámkódex 30. cikke (2) bekezdésének d) pontja első francia bekezdése alá.

154. cikk

Ha a Vámkódex 32. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontjában említett tárolóeszközöket többször importálják, azok költségét a nyilatkozattevő kérelmére az általánosan elfogadott számviteli elvek szerint arányosan meg kell osztani.

155. cikk

A Vámkódex 32. cikke (1) bekezdése b) pontja iv. alpontjának alkalmazásában a kutatás és az előzetes tervezési vázlatok költségeit a vámértékbe nem lehet beszámítani.

156. cikk

A Vámkódex 33. cikke c) pontját értelemszerűen alkalmazni kell, ha a vámértéket nem az ügyleti érték, hanem más módszer alkalmazásával állapítják meg.

2. FEJEZET

Jogdíjakra és licencdíjakra vonatkozó rendelkezések

157. cikk

(1) A Vámkódex 32. cikke (1) bekezdése c) pontjának alkalmazásában a jogdíjak és licencdíjak különösen az alábbiakra vonatkozó jogok használatáért történő kifizetéseket jelentenek:

- importált áruk gyártása (különösen szabadalmak, formatervezési minták, használati minták és gyártási know-how), vagy

- importált áruk exportcélú eladása (különösen védjegyek, bejegyzett formatervezési minták), vagy

- importált áruk felhasználása vagy újraeladása (különösen szerzői jogok, az importált árukban elválaszthatatlanul megtestesített gyártási eljárások).

(2) A Vámkódex 32. cikke (5) bekezdésének sérelme nélkül, ha az importált áruk vámértékét a Vámkódex 29. cikkének rendelkezései szerint állapítják meg, a ténylegesen kifizetett vagy fizetendő árhoz csak akkor kell hozzászámítani a jogdíjat vagy licencdíjat, ha ez a kifizetés:

- az értékelendő árukra vonatkozik, és

- ezen áruk eladásának feltételét képezi.

158. cikk

(1) Amennyiben az importált áruk a Közösségben előállított áruknak csak összetevői vagy alkotóelemei, az importált árukért ténylegesen kifizetett vagy fizetendő árat csak akkor kell kiigazítani, ha a jogdíj vagy licencdíj ezekre az árukra vonatkozik.

(2) Ha az árukat összeszereletlen állapotban importálják, vagy az újraértékesítés előtt csak olyan kisebb feldolgozáson kell keresztülmenniük, mint a hígítás vagy csomagolás, ez nem akadálya annak, hogy a jogdíjat vagy licencdíjat az importált árukra vonatkozónak tekintsék.

(3) Ha a jogdíjak vagy licencdíjak részben az importált árukra, részben pedig egyéb olyan összetevőkre vagy alkotóelemekre vonatkoznak, amelyeket az árukhoz importálásuk után adnak hozzá, vagy az importálást követő tevékenységekre vagy szolgáltatásokra vonatkoznak, megfelelő arányú megosztást csak objektív és számszerűsíthető adatok alapján lehet tenni, a Vámkódex 32. cikke (2) bekezdéséhez fűzött, a 23. mellékletben megtalálható értelmező megjegyzéssel összhangban.

159. cikk

A védjegy használatának jogára vonatkozó jogdíjat vagy licencdíjat csak akkor kell hozzáadni az importált áruk után ténylegesen kifizetett vagy fizetendő árhoz, ha:

- a jogdíj vagy licencdíj olyan árukra vonatkozik, amelyeket a behozatal után ugyanolyan állapotban adnak el újra, vagy amelyek a behozatalt követően csak kismértékű feldolgozáson mentek keresztül,

- az árukat olyan védjeggyel – akár az áruk importálása előtt, akár utána látták el azzal az árukat – hozzák forgalomba, amiért jogdíjat vagy licencdíjat fizetnek, és

- a vevőnek nem áll módjában ilyen árukat az eladótól független más szállítóktól beszerezni.

160. cikk

Ha a vevő harmadik félnek fizet jogdíjat vagy licencdíjat, a 157. cikk (2) bekezdésében foglalt feltételek nem tekintendők teljesítettnek, kivéve, ha az eladó vagy egy vele függőségi viszonyban lévő személy követeli meg a vevőtől annak megfizetését.

161. cikk

Ha a jogdíj vagy licencdíj összegének kiszámolási módját az importált áruk árából vezetik le, úgy ellenkező bizonyíték hiányában feltételezhető, hogy ennek a jogdíjnak vagy licencdíjnak a kifizetése az értékelendő árukra vonatkozik.

Mindamellett, ha a jogdíj vagy licencdíj összegét az importált áruk árától függetlenül számolják ki, ezen jogdíjnak vagy licencdíjnak a kifizetése ennek ellenére vonatkozhat az értékelendő árukra.

162. cikk

A Vámkódex 32. cikke (1) bekezdése c) pontjának alkalmazásakor lényegtelen szempont az, hogy a fizetendő jogdíj vagy licencdíj kedvezményezettje mely országban letelepedett.

3. FEJEZET

A Közösségbe történő belépés helyére vonatkozó rendelkezések

163. cikk

(1) A Vámkódex 32. cikke (1) bekezdése e) pontjának és 33. cikke a) pontjának alkalmazásában a Közösség vámterületére történő belépés helye:

a) tengeri forgalomban a kirakodási kikötő vagy az átrakodási kikötő, amennyiben az átrakodást e kikötő vámhatósága igazolja;

b) tengeri, ezt követően átrakodás nélküli belvízi árufuvarozás esetén az első kikötő, ahol a kirakodás megtörténhet, akár a folyó vagy csatorna torkolatánál, akár belsőbb szakaszon, amennyiben a vámhivatalnak igazolják, hogy a fuvardíj a kirakodási kikötőig nagyobb, mint az első kikötőig;

c) vasúti, belvízi, vagy közúti árufuvarozás esetén az a hely, ahol az első vámhivatal található;

d) egyéb eszközökkel szállított áruk esetén az a hely, ahol a Közösség vámterületének szárazföldi határán azok áthaladnak.

(2) A Közösség vámterületére beléptetett, majd e vámterület egy másik részén található rendeltetési helyre Ausztria, Svájc, Magyarország, a Cseh Köztársaság, a Szlovák Köztársaság vagy az 1991. január 1-jei határok szerinti Jugoszlávia területén keresztül szállított áruk vámértékét a Közösség vámterületére történő első belépés helyére való hivatkozással kell meghatározni, feltéve, hogy az árukat Ausztria, Svájc, Magyarország, a Cseh Köztársaság, a Szlovák Köztársaság, illetve a fentebb meghatározott Jugoszlávia területén keresztül közvetlenül, a szokásos útvonalon szállították a rendeltetési helyre.

(3) A Közösség vámterületére belépett, majd tengeri úton a vámterület egy másik részén lévő rendeltetési helyre szállított áruk vámértékét a Közösség vámterületére történő első belépés helyére való hivatkozással kell meghatározni, feltéve, hogy az árukat közvetlenül, a szokásos útvonalon szállították a rendeltetési helyre.

(4) E cikk (2) és (3) bekezdése akkor is alkalmazandó, ha az árukat kizárólag a szállításukkal összefüggő okokból kirakodják, átrakodják vagy ideiglenesen várakoztatják Ausztria, Svájc, Magyarország, a Cseh Köztársaság, a Szlovák Köztársaság vagy a (2) bekezdésben meghatározott Jugoszlávia területén.

(5) Azon áruk esetében, amelyek a Közösség vámterületére beléptek, majd amelyeket az egyik francia tengerentúli megyéből közvetlenül a Közösség vámterületének egy másik részére szállítottak, vagy fordítva, az áruk belépésének helyeként azt az (1) és (2) bekezdésben említett helyet kell figyelembe venni, amely a Közösség vámterületének azon a részén található, ahonnan az áruk érkeztek, amennyiben azokat ott kirakodták vagy átrakodták, és ezt a vámhatóságok igazolták.

(6) Amennyiben a (2), (3) és (5) bekezdésben meghatározott feltételek nem teljesülnek, a belépés helyeként azt az (1) bekezdésben meghatározott helyet kell figyelembe venni, amely a Közösség vámterületének azon a részén található, ahová az árukat küldik.

4. FEJEZET

Szállítási költségekre vonatkozó rendelkezések

164. cikk

A Vámkódex 32. cikke (1) bekezdése e) pontjának és 33. cikke a) pontjának alkalmazásában:

a) amennyiben az árukat a Közösség vámterületére történő behozatal helyén túl azonos szállítási módon szállítják tovább, a szállítás költségeit a Közösség vámterületén kívül és azon belül megtett távolságok arányában kell megosztani, kivéve, ha a vámhatóságok számára olyan bizonyítékot nyújtanak be, amely igazolja azokat a költségeket, amelyek az áruk fuvarozására általánosan kötelező fuvardíjszabás szerint a Közösség vámterületére történő belépés helyéig merültek volna fel;

b) amennyiben az árukat olyan egységes, a vevő lakóhelyéig/telephelyéig költségmentes áron (free domicile) számlázták, amely megfelel a belépés helye szerinti árnak, a Közösségen belüli szállítási költségeket nem kell levonni ebből az árból. Mindamellett az ilyen levonás megengedett, ha a vámhatóságoknak benyújtott bizonyíték igazolja, hogy a határparitásos ár alacsonyabb lenne, mint az egységes, a vevő lakóhelyéig/telephelyéig költségmentes ár;

c) amennyiben a szállítás ingyenes, vagy a vevő intézi, a behozatal helyéig felmerülő, az azonos szállítási módok esetén szokásos fuvardíjszabás szerint kiszámított szállítási költségeket bele kell számítani a vámértékbe.

165. cikk

(1) A postán küldött áruk tekintetében a rendeltetési helyig felszámolt minden postaköltséget bele kell számítani az áruk vámértékébe, kivéve azokat a kiegészítő postai költségeket, amelyek az importáló országban merültek fel.

(2) Mindazonáltal a bejelentett értéket a nem kereskedelmi szállítmányok vámértékének meghatározásakor nem kell kiigazítani ezekkel a költségekkel.

(3) Az (1) és (2) bekezdés nem alkalmazható olyan árukra, amelyeket az EMS-Datapost néven ismert gyorspostaszolgálatok (Dániában EMS-Jetpost, Németországban EMS-Kurierpostsendungen, Olaszországban CAI-Post) szállítanak.

166. cikk

Az áruk vámértékébe beszámítandó légi szállítási költségeket a 25. mellékletben szereplő szabályok és százalékok alkalmazásával kell meghatározni.

5. FEJEZET

Az automatikus adatfeldolgozó berendezésekhez használt egyes adathordozók értékelése

167. cikk

(1) A Vámkódex 29–33. cikkétől eltérően azon importált adathordozók vámértékének meghatározásánál, amelyek adatfeldolgozó berendezésben történő felhasználás céljából adatokat vagy utasításokat hordoznak, csak magának az adathordozónak a költségét vagy értékét kell figyelembe venni. Az adatokat vagy utasításokat tartalmazó importált adathordozók vámértéke ezért nem tartalmazza az adatok vagy az utasítások költségét vagy értékét, feltéve, hogy ezek a költségek és értékek elkülönülnek a szóban forgó adathordozó költségétől és értékétől.

(2) E cikk alkalmazásában:

a) az "adathordozó" kifejezés nem foglalja magában az integrált áramköröket, a félvezetőket és hasonló eszközöket vagy olyan árucikkeket, amelyek ilyen áramköröket vagy eszközöket tartalmaznak;

b) az "adatok vagy utasítások" kifejezés nem foglalja magában a hang-, film- vagy videofelvételeket.

6. FEJEZET

Átváltási árfolyamokra vonatkozó rendelkezések

168. cikk

E fejezet 169–172. cikkének alkalmazásában:

a) "jegyzett árfolyam":

- az érintett tagállam leginkább reprezentatív devizapiacán vagy -piacain a kereskedelmi ügyletekre vonatkozóan jegyzett legfrissebb eladási árfolyam, vagy

- valamely, a tagállam által egyéb módon jegyzett és "jegyzett árfolyam"-ként megjelölt átváltási árfolyam, feltéve, hogy az a lehető legpontosabban tükrözi az érintett pénznem aktuális értékét a kereskedelmi ügyletekben;

b) a "közzétett" kifejezés az érintett tagállam által megjelölt módon való általánosan ismertté tételt jelenti;

c) "pénznem": bármely olyan pénzegység, amelyet a pénzügyi hatóságok egymás között vagy amelyet a nemzetközi piacon elszámolási eszközként használnak.

169. cikk

(1) Amennyiben az áruk vámértékének meghatározásához szolgáló tényezőket a meghatározás időpontjában az értékelés színhelyéül szolgáló tagállam pénznemétől eltérő pénznemben fejezik ki, akkor ezen értéknek az érintett tagállam pénznemében történő meghatározásához a hónap utolsó előtti szerdáján jegyzett és azon a napon vagy másnap közzétett árfolyamot kell alkalmazni.

(2) A hónap utolsó előtti szerdáján jegyzett árfolyamot kell alkalmazni a következő naptári hónap egésze során, kivéve, ha azt egy, a 171. cikk értelmében megállapított árfolyam váltja fel.

(3) Amennyiben az (1) bekezdésben jelzett utolsó előtti szerdán nem került sor árfolyamjegyzésre, vagy bár volt árfolyamjegyzés, de azt sem aznap, sem pedig a következő napon nem tették közzé, akkor az érintett valuta utolsó jegyzett, a megelőző 14 napon belül közzétett árfolyamát kell az azon a szerdán jegyzett árfolyamnak tekinteni.

170. cikk

Amennyiben az árfolyam a 169. cikk rendelkezései alapján nem állapítható meg, úgy a Vámkódex 35. cikkének alkalmazásához használandó árfolyamot az érintett tagállam jelöli meg. Ennek az árfolyamnak a lehető legpontosabban kell tükröznie az érintett pénznem aktuális értékét az olyan kereskedelmi ügyletekben, amelyeket az adott tagállam pénznemében bonyolítottak le.

171. cikk

(1) Amennyiben a hónap utolsó szerdáján jegyzett és aznap vagy a következő napon közzétett árfolyam 5 %-kal vagy annál nagyobb mértékben eltér a 169. cikk értelmében megállapított, a következő hónapban alkalmazandó árfolyamtól, akkor ez az árfolyam a Vámkódex 35. cikkének alkalmazásakor felhasználandó árfolyamként az érintett hónap első szerdájától az utóbb említett árfolyam helyébe lép.

(2) Amennyiben az előző rendelkezésekben említett alkalmazási időszak során valamely szerdán jegyzett és aznap vagy a következő napon közzétett árfolyam 5 %-kal vagy annál nagyobb mértékben eltér az ennek a fejezetnek az alapján alkalmazott árfolyamtól, akkor a következő szerdától ez az árfolyam a Vámkódex 35. cikkének alkalmazásakor felhasználandó árfolyamként az utóbb említett árfolyam helyébe lép. A helyettesítő árfolyamot alkalmazni kell a hónap hátralevő részében, feltéve, hogy ezt az árfolyamot az ennek a bekezdésnek az első mondatában foglalt rendelkezések értelmében nem váltja fel másik.

(3) Amennyiben egy tagállamban az árfolyamot szerdán nem jegyzik, vagy ha jegyzik is, nem teszik közzé aznap vagy a következő napon, akkor a jegyzett árfolyam az (1) és (2) bekezdésben az érintett tagállamban való alkalmazásában a vonatkozó szerdai napot megelőzően legutoljára jegyzett és közzétett árfolyam.

172. cikk

Ha egy tagállam vámhatóságai engedélyezik a nyilatkozattevőnek, hogy az áruk szabad forgalomba bocsátására tett vámáru-nyilatkozatra vonatkozóan bizonyos adatokat egy későbbi időpontban időszakos vámáru-nyilatkozat formájában nyújtson be, illetve biztosítson, akkor ez az engedély a nyilatkozattevő kérelmére rendelkezhet úgy, hogy a vámérték részét képező – egy adott pénznemben kifejezett – tényezőket egységes árfolyamon váltsák át az adott tagállam pénznemére. Ez esetben az alkalmazandó árfolyam az az ennek a fejezetnek megfelelően megállapított árfolyam lesz, amely a szóban forgó időszakos vámáru-nyilatkozat által érintett időszak első napján alkalmazandó.

7. FEJEZET

Egyszerűsített eljárások egyes romlandó árukra vonatkozóan

173. cikk

(1) A 26. mellékletben említett termékek vámértékének meghatározása céljából a Bizottság minden felsorolt vámtarifaszámhoz a tagállamok pénznemében kifejezett, nettó 100 kilogrammonkénti egységértéket állapít meg.

Az egységértékeket 14 napos időszakokra kell alkalmazni, pénteki napokkal kezdődően.

(2) Az egységértékeket az alábbi tényezők alapján kell megállapítani, amelyeket a tagállamoknak minden egyes vámtarifaszámra vonatkozóan meg kell adniuk a Bizottságnak:

a) a határparitásos átlagos egységár, vámkezelés nélkül, nettó 100 kilogrammonként az érintett tagállam pénznemében kifejezve, a 27. mellékletben felsorolt kereskedelmi központokban a 174. cikk (1) bekezdésében említett hivatkozási időszak folyamán az ép áruk árainak alapján kiszámítva;

b) az egy naptári év alatt vám megfizetése mellett szabad forgalomba bocsátott mennyiségek.

(3) A vámkezelés nélküli, határparitásos átlagos egységárat az importőrök és nagykereskedők közötti eladások bruttó bevétele alapján kell kiszámítani. A londoni, milánói és rungis-i kereskedelmi központok esetében azonban a bruttó bevétel azon a kereskedelmi szinten nyilvántartott bevétel, amelyen ezeket az árukat ezekben a kereskedelmi központokban a leggyakrabban értékesítik.

Az így kapott számokból le kell vonni a következőket:

- 15 %-os kereskedelmi haszon a londoni, milánói és rungis-i kereskedelmi központok, valamint 8 %-os haszon a többi kereskedelmi központ esetén,

- a vámterületen belüli szállítási és biztosítási költségek,

- 5 ECU állandó összeg, amely az összes olyan egyéb költséget képviseli, amelyet az áruk vámértéke nem tartalmaz.

Ezt az összeget a Vámkódex 18. cikkével összhangban megállapított, hatályban lévő legutolsó árfolyamok alapján át kell váltani a tagállamok pénznemeire,

- azok a behozatali vámok és egyéb díjak, amelyeket nem lehet belefoglalni a vámértékbe.

(4) A tagállamok a (3) bekezdés szerinti szállítási és biztosítási költségekre vonatkozóan levonandó átalányösszegeket határozhatnak meg. Az ilyen átalányösszegekről és ezek megállapítási módjáról kötelesek haladéktalanul értesíteni a Bizottságot.

174. cikk

(1) A 173. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett átlagos egységárak kiszámításának referencia-időszaka az a 14 napos időszak, amely az új egységértékek megállapításának hetét megelőző csütörtöki napon ér véget.

(2) Az átlagos egységárakat a tagállamok legkésőbb az egységértékek 173. cikk szerinti megállapítása hetének hétfőjén, déli 12 óráig közlik. Amennyiben ez munkaszüneti nap, az értesítésre az azt közvetlenül megelőző munkanapon kerül sor.

(3) Az egy naptári év folyamán szabad forgalomba bocsátott, valamennyi vámtarifaszámhoz tartozó mennyiségről minden tagállam a tárgyévet követő év június 15. előtt értesíti a Bizottságot.

175. cikk

(1) A 173. cikk (1) bekezdésében említett egységértékeket a Bizottság állapítja meg minden második kedden a 173. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett átlagos egységárak súlyozott átlaga alapján, a 173. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett mennyiségeket figyelembe véve.

(2) A súlyozott átlag meghatározása céljából a 173. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett minden egyes átlagos egységárat az egységértékek megállapításának hetét megelőzően a Bizottság által meghatározott és az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közzétett legutolsó átváltási árfolyam alapján ECU-re kell átváltani. Ugyanezt az átváltási árfolyamot kell alkalmazni az így kapott egységértékeknek a tagállamok pénznemeire történő visszaváltásakor.

(3) Mindaddig, amíg új értékeket nem tesznek közzé, a legutoljára közzétett egységértékeket kell alkalmazni. Mindazonáltal az egy vagy több tagállamban jelentkező olyan nagyobb áringadozások esetén, amelyek például egy bizonyos termék folyamatos importjának megszakadása miatt következtek be, új egységértékek határozhatók meg az új értékek meghatározásakor aktuálisan érvényes árak alapján.

176. cikk

(1) Azokat a szállítmányokat, amelyek a vámcélú értékelés irányadó időpontjában legalább 5 %-ban változatlan állapotban emberi fogyasztásra alkalmatlan terméket tartalmaznak, vagy amelyek értéke legalább 20 %-kal csökkent a megbízható, hibátlan áruk átlagos piaci áraihoz viszonyítva, károsodottként kell kezelni.

(2) A károsodott szállítmány értékelhető:

- a kiválogatást követően az egységértékeknek a megbízható minőségű, hibátlan részre való alkalmazásával, miközben a károsodott részt vámfelügyelet mellett megsemmisítik, vagy

- a megbízható minőségű, hibátlan termékekre vonatkozóan megállapított egységértékek alkalmazásával, miután levonták a szállítmány súlyának azt a százalékát, amely megegyezik egy hites kárszakértő által károsodottnak becsült és a vámhatóságok által elfogadott százalékkal, vagy

- a megbízható minőségű, hibátlan termékekre vonatkozóan megállapított egységértékek alkalmazásával, csökkentve egy hites kárszakértő által károsodottnak becsült és a vámhatóságok által elfogadott százalékkal.

177. cikk

(1) Egy vagy több általa behozott termék olyan vámértéken való bejelentésével vagy bejelentetésével, amelyet az érintett személy az ebben a fejezetben foglaltak szerint megállapított egységértékekre történő hivatkozással állapított meg, az érintett személy kötelezi magát arra, hogy a folyó naptári évre vonatkozóan a szóban forgó terméket vagy termékeket illetően csatlakozik az egyszerűsített eljárási rendszerhez.

(2) Ha ezt követően az érintett személy az általa importált egy vagy több termék vámcélú értékelésére az egyszerűsített eljárásoktól eltérő módszer használatát kéri, az érintett tagállam vámhatóságainak tájékoztatnia kell őt arról, hogy a folyó naptári év hátralévő időszakában az érintett termék vagy termékek tekintetében az egyszerűsített eljárásokat már nem veheti igénybe; ez a kizárás a következő naptári évre kiterjeszthető. A közölt kizárásról haladéktalanul tájékoztatni kell a Bizottságot, amely haladéktalanul értesíti a többi tagállam vámhatóságait.

8. FEJEZET

Adatszolgáltatás és benyújtandó okmányok

178. cikk

(1) Ha a Vámkódex 28–36. cikkének megfelelően a vámérték megállapítása szükséges, az importárukra vonatkozó vámáru-nyilatkozathoz egy, a vámértékre vonatkozó adatokat tartalmazó nyilatkozatot (vámértékbevallás) kell mellékelni. A vámértékbevallást a 28. mellékletben szereplő mintának megfelelő D.V.1. formanyomtatványon kell teljesíteni, amelyet szükség esetén egy vagy több, a 29. mellékletben szereplő mintának megfelelő D.V.1. bis nyomtatvánnyal lehet kiegészíteni.

(2) Külön követelmény, hogy az (1) bekezdésben előírt vámértékbevallást kizárólag olyan személy tehet, akinek lakóhelye vagy székhelye a Közösség vámterületén belül található, és aki a bevallásban megadandó valamennyi adattal rendelkezik.

(3) A vámhatóságok eltekinthetnek az (1) bekezdésben említett nyomtatványon megteendő nyilatkozat megkövetelésétől, ha a szóban forgó áruk vámértéke a Vámkódex 29. cikkének rendelkezései szerint nem határozható meg. Ilyen esetekben a (2) bekezdésben említett személy köteles olyan egyéb adatokat szolgáltatni a vámhatóságoknak – vagy azok hozzáférhetőségéről gondoskodni –, amelyek a vámértéknek a Vámkódex valamely másik cikke alapján történő meghatározása céljából kérhetők; az ilyen egyéb adatokat olyan formában és módon kell megadni, amilyen formában azokat a vámhatóságok előírják.

(4) Az (1) bekezdésben előírt vámértékbevallásnak a vámhivatal számára történő benyújtása – a büntetőjogi rendelkezések esetleges alkalmazásának sérelme nélkül – egyenértékű a (2) bekezdésben említett személy felelősségvállalásával az alábbiak tekintetében:

- a vámértékbevallásban megadott adatok pontossága és teljessége,

- ezen adatok alátámasztásaként benyújtott okmányok hitelessége, és

- az áruk vámértékének meghatározásához szükséges bármely további adat vagy okmány benyújtása.

(5) Ez a cikk nem alkalmazható olyan árukra, amelyek vámértékét a 173–177. cikk rendelkezései szerinti egyszerűsített eljárásban állapítják meg.

179. cikk

(1) A vámhatóságok – kivéve, ha az a behozatali vámok szabályszerű alkalmazása céljából elengedhetetlen – az alábbi esetekben eltekinthetnek a 178. cikk (1) bekezdésében előírt nyilatkozat egészének vagy egy részének a megkövetelésétől, amennyiben:

a) az egy szállítmányban behozott áruk vámértéke nem haladja meg az 5000 ECU-t, feltéve, hogy azok nem egy azonos feladótól azonos címzettnek küldött osztott szállítmányt vagy többszöri szállítmányt alkotnak; vagy

b) a szóban forgó behozatal nem kereskedelmi jellegű; vagy

c) a szóban forgó adatok benyújtása nem szükséges az Európai Közösségek Vámtarifájának alkalmazásához, vagy ha a tarifában előírt vámokat különös vámjogi rendelkezések alapján nem kell kivetni.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett, ECU-ben kifejezett összeget a Vámkódex 18. cikke szerint át kell váltani. A vámhatóságok az átváltás után kapott összeget felfelé vagy lefelé kerekíthetik.

A vámhatóságok változatlanul fenntarthatják az ECU-ben meghatározott összeg nemzeti pénznemben kifejezett értékét, ha a Vámkódex 18. cikkében szabályozott éves kiigazítások időpontjában ennek az összegnek az átváltása – az ebben a bekezdésben szabályozott kerekítés előtt – a nemzeti pénznemben kifejezett értéknek kevesebb mint 5 %-os változását vagy annak csökkenését eredményezi.

(3) Az azonos eladótól azonos vevő részére azonos kereskedelmi feltételekkel történő folyamatos áruszállítások esetében a vámhatóságok eltekinthetnek attól, hogy a 178. cikk (1) bekezdése szerinti összes adatot minden egyes vámáru-nyilatkozathoz be kelljen nyújtani, de az adatok benyújtását a körülmények megváltozásakor, valamint legalább háromévente egyszer megkövetelik.

(4) Az e cikk alapján adott mentesítés visszavonható, és elrendelhető a D.V.1. benyújtása, ha megállapítást nyer, hogy a mentesítés alapjául szolgáló feltételek nem teljesültek, vagy már nem teljesülnek.

180. cikk

Ahol számítógépes rendszereket alkalmaznak, vagy ahol az érintett áruk általános, időszakos vagy összevont vámáru-nyilatkozat tárgyát képezik, a vámhatóságok különféle változatokat engedélyezhetnek a vámérték megállapításához szükséges adatszolgáltatás formáját illetően.

181. cikk

(1) A 178. cikk (2) bekezdésében említett személy köteles a vámhatóságoknak benyújtani az importált áruk vámértékbevallásának alapjául szolgáló számlamásolatot. Amennyiben a vámértékről írásban nyilatkoztak, a vámhatóságok megőrzik ezt a másolatot.

(2) Írásban tett vámértékbevallás esetében, ha az importált árukra vonatkozó számlát olyan személy részére állították ki, aki egy másik tagállamban rendelkezik lakóhellyel vagy székhellyel, mint amelyikben a vámértékről nyilatkoztak, akkor a nyilatkozattevőnek a számláról két másolatot kell benyújtania a vámhatóságnak. Az egyik másolatot a vámhatóság őrzi meg; a másikat pedig – a szóban forgó vámhivatal bélyegzőlenyomatával és a vámáru-nyilatkozat nyilvántartási számával ellátva – vissza kell juttatni a nyilatkozattevőnek azzal, hogy továbbítsa azt annak a személynek, akinek a részére a számlát kiállították.

(3) A vámhatóságok a (2) bekezdés rendelkezéseit olyan esetekre is kiterjeszthetik, amikor az a személy, akinek a részére a számlát kiállították, ugyanabban a tagállamban rendelkezik lakóhellyel vagy székhellyel, mint amelyikben a vámértékről nyilatkoztak.

VI. CÍM

AZ ÁRU BELÉPTETÉSE A VÁMTERÜLETRE

1. FEJEZET

Áruvizsgálat és mintavétel az érintett személy által

182. cikk

(1) Az áruknak a Vámkódex 42. cikke szerinti megvizsgálására vonatkozó engedélyt annak a személynek a szóbeli kérelmére kell megadni, aki jogosult az áruk vámjogi sorsa felől rendelkezni, kivéve, ha a vámhatóság a körülményekre való tekintettel úgy ítéli meg, hogy ehhez írásbeli kérelem szükséges.

Mintavétel csak az érintett személy írásbeli kérelmére engedélyezhető.

(2) Az (1) bekezdésben említett írásbeli kérelmet az érintett személynek kell aláírnia és benyújtania az illetékes vámhatósághoz. A kérelemnek az alábbi adatokat kell tartalmaznia:

- a kérelmező neve és címe,

- az áru elhelyezése,

- a gyűjtő vámáru-nyilatkozat száma, amennyiben azt már benyújtották, kivéve, ha a vámhivatal magára vállalja ennek az információnak, vagy az előző vámeljárás megjelölésének, vagy azoknak az adatoknak a bejegyzését, amelyekből azonosítható az a szállítási eszköz, amelyen az árut elhelyezték,

- minden egyéb adat, amely az áru azonosításához szükséges.

A vámhatóság az engedélyt az érintett személy által benyújtott kérelmen tünteti fel. Amennyiben a kérelem mintavételre vonatkozik, az említett hatóság feltünteti a mintavételi árumennyiséget.

(3) Az áruk előzetes megvizsgálására és a mintavételre a vámhatóság felügyelete alatt kerül sor, amely minden egyes esetben meghatározza a követendő eljárásokat.

Az érintett személy viseli a kicsomagolással, méréssel, újracsomagolással és az árut érintő bármely egyéb művelettel járó kockázatot és költséget. Az elemzéssel kapcsolatos minden költséget is ő fizet.

(4) Az árumintáknak eleget kell tenniük az alaki követelményeknek, hogy azok vámjogi sorsát meghatározzák. Amennyiben a minták megvizsgálása azok megsemmisülését vagy helyrehozhatatlan károsodását eredményezi, úgy semmiféle fizetési kötelezettség nem merül fel. A hulladékra és maradékra a Vámkódex 182. cikke (5) bekezdését kell alkalmazni.

2. FEJEZET

Gyűjtő vámáru-nyilatkozat

183. cikk

(1) A gyűjtő vámáru-nyilatkozatot az azt kiállító személynek kell aláírnia.

(2) A gyűjtő vámáru-nyilatkozatot a vámhatóság záradékkal látja el, és megőrzi annak ellenőrzése érdekében, hogy az árunak, amelyre az vonatkozik, a Vámkódex 49. cikkében megállapított időszakon belül meghatározták-e a vámjogi sorsát.

(3) Azon áruk esetében, amelyeket a vámhatóságnak való bemutatás előtt árutovábbítási eljárás keretében továbbítottak, gyűjtő vámáru-nyilatkozatként a rendeltetési vámhivatalnak szánt árutovábbítási okmány másolata szolgál.

(4) A vámhatóság engedélyezheti, hogy a gyűjtő vámáru-nyilatkozatot számítógépes formában tegyék meg. Ebben az esetben a (2) bekezdésben megállapított szabályokat a megfelelő eltérésekkel kell alkalmazni.

184. cikk

(1) Azt a gyűjtő vámáru-nyilatkozattal kísért árut, amelyet a szállítóeszközről nem rakodtak ki, a 183. cikk (1) bekezdésben említett személynek érintetlen állapotban ismételten be kell mutatnia bármikor, ha a vámhatóság ezt kéri, mindaddig, amíg a szóban forgó áru vámjogi sorsát meghatározzák.

(2) Minden olyan személy, akinek az áru annak kirakodása után szállítás vagy raktározás céljából a birtokában van, felelős az árunak a vámhatóságok kérésére érintetlen állapotban való ismételt bemutatására vonatkozó kötelezettség teljesítéséért.

3. FEJEZET

Átmeneti megőrzés

185. cikk

(1) Amennyiben a Vámkódex 51. cikke (1) bekezdésében említett helyeket állandó jelleggel elfogadták mint az átmeneti megőrzés alatt álló áruk elhelyezésére szolgáló helyeket, úgy ezek megnevezése "átmeneti megőrzési raktár".

(2) Amennyiben az átmeneti megőrzési raktár nem a vámhatóság saját kezelésében van, az a vámjogszabályok alkalmazásának biztosítása érdekében megkövetelheti, hogy:

a) az átmeneti megőrzési raktárak két zárral legyenek ellátva, és az egyik kulcs az említett vámhatóság birtokában legyen;

b) az átmeneti megőrzési raktárt üzemeltető személy olyan raktárnyilvántartást vezessen, amely lehetővé teszi az áruk mozgásának nyomon követését.

186. cikk

Az árut a gyűjtő vámáru-nyilatkozat alapján kell az átmeneti megőrzési raktárban elhelyezni. A vámhatóságok azonban megkövetelhetik egy, az általuk meghatározott mintának megfelelő nyomtatványon kiállított külön bejelentés benyújtását.

187. cikk

A Vámkódex 56. cikkének vagy az áruk vámhatóságok által történő értékesítésére vonatkozó rendelkezéseknek a sérelme nélkül, a gyűjtő vámáru-nyilatkozatot tevő személy, vagy ha ilyen bejelentést még nem nyújtottak be, a Vámkódex 44. cikke (2) bekezdésében említett személyek felelnek a Vámkódex 53. cikke (1) bekezdése szerinti vámhatósági intézkedések végrehajtásáért, és viselik ezen intézkedések költségeit.

188. cikk

Amennyiben a Vámkódex 53. cikke értelmében a vámhatóságok értékesítik az árut, úgy ezt a tagállamban hatályban lévő előírásokkal összhangban kötelesek megtenni.

4. FEJEZET

A tengeri vagy légi úton szállított árukra vonatkozó különös rendelkezések

1. szakasz

Általános rendelkezések

189. cikk

Amennyiben az árut a Közösség vámterületére egy harmadik országból tengeri vagy légi úton hozzák be, és egyazon fuvarokmány fedezete mellett, azonos szállítási módon, átrakodás nélkül szállítják a Közösség egy másik kikötőjébe vagy repülőterére, akkor az árut csak a kirakodási vagy átrakodási kikötőben vagy repülőtéren kell a vámhatóságnak bemutatni a Vámkódex 40. cikke szerint.

2. szakasz

Az utasok kézi- és feladott poggyászára vonatkozó különös rendelkezések

190. cikk

E szakasz alkalmazásában:

a) közösségi repülőtér: bármely, a Közösség vámterületén található repülőtér;

b) nemzetközi közösségi repülőtér: bármely olyan közösségi repülőtér, amely az illetékes hatóságok engedélyével harmadik államokkal légi forgalmat bonyolíthat le;

c) Közösségen belüli légi járat: egy légi jármű két közösségi repülőtér közötti, közbülső leszállás nélküli mozgása, amely nem kezdődik és nem végződik nem közösségi repülőtéren;

d) közösségi kikötő: bármely, a Közösség vámterületén elhelyezkedő tengeri kikötő;

e) Közösségen belüli tengeri utazás: olyan hajók közbülső megállás nélküli, két közösségi kikötő közötti mozgása, amelyek két vagy több meghatározott közösségi kikötő között rendszeresen közlekednek;

f) kedvtelési célú hajó: magánhajó, amelynek útvonalát a használók határozzák meg;

g) sport- és üzleti célú légi jármű: olyan magán-légijármű, amelynek útvonalát a használók határozzák meg;

h) poggyász: minden olyan tárgy, amelyet utazása során egy személy bármilyen módon magával visz.

191. cikk

E szakasz alkalmazásában légi utazás esetén a poggyász:

- "feladott poggyász", amennyiben azt az indító repülőtéren feladták, és az az utazó személy számára sem a repülés alatt, sem az e fejezet 192. cikkének (1) és (2) bekezdésében, illetve a 194. cikkének (1) és (2) bekezdésében említett esetleges közbülső leszállások alatt nem hozzáférhető,

- "kézipoggyász", amennyiben azt az utazó személy felviszi magával a légi jármű utasterébe.

192. cikk

Az alkalmazandó ellenőrzéseket és vámalakiságokat

1. azon személyek kézi- és feladott poggyásza esetén, akik olyan légi járaton utaznak, amely nem közösségi repülőtérről indult, és amely egy közösségi repülőtéren való közbülső leszállás után egy másik közösségi repülőtér felé folytatja útját, ezen utolsó repülőtéren kell elvégezni, feltéve, hogy ez egy nemzetközi közösségi repülőtér; ebben az esetben a poggyászokra a harmadik országból érkező személy poggyászaira vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ha az ilyen poggyászt szállító személy az illetékes hatóságoknak nem tudja hitelt érdemlően bizonyítani a poggyászaiban lévő áruk közösségi helyzetét;

2. azon személyek kézi- és feladott poggyásza esetén, akik olyan légi járaton utaznak, amely, mielőtt egy nem közösségi repülőtér felé folytatná útját, leszáll egy közösségi repülőtéren, az indító repülőtéren kell elvégezni, feltéve, hogy az egy nemzetközi közösségi repülőtér; ebben az esetben a kézipoggyász azon a közösségi repülőtéren is ellenőrizhető, ahol a légi jármű megszakítja az útját, annak megállapítása érdekében, hogy az abban lévő áruk megfelelnek-e a Közösségen belüli szabad árumozgás feltételeinek;

3. olyan személyek poggyásza esetén, akik ugyanazon hajón olyan egymás utáni útszakaszokból álló tengeri utazáson vesznek részt, amely egy nem közösségi kikötőből indul, ott áll meg, vagy oda érkezik, azon kikötőben kell elvégezni, amelyben a szóban forgó poggyászt berakják, illetve kirakják.

193. cikk

Az alkalmazandó ellenőrzéseket és alakiságokat az utazó személyek poggyásza tekintetében az alábbi járműveken a következők szerint kell elvégezni:

1. kedvtelési célú hajó esetén bármely közösségi kikötőben, függetlenül a hajó származásától vagy rendeltetési helyétől;

2. sport- és üzleti célú légi járművek esetében:

- a nem közösségi repülőtérről érkező légi járatoknál az első érkezési repülőtéren, melynek nemzetközi közösségi repülőtérnek kell lennie, amennyiben a légi jármű közbülső leszállás után egy másik közösségi repülőtérre folytatja útját,

- közösségi repülőtérről érkező légi járatoknál az utolsó nemzetközi közösségi repülőtéren, amennyiben a légi jármű közbülső leszállás után egy nem közösségi repülőtérre folytatja útját.

194. cikk

(1) Ha egy nem közösségi repülőtérről érkező légi járművön érkező poggyászokat valamely közösségi repülőtéren egy másik olyan légi járműre rakodnak át, amely Közösségen belüli légi járatként repül tovább:

- a feladott poggyászokra vonatkozó minden ellenőrzést és alakiságot a Közösségen belüli légi járat érkezési repülőterén kell elvégezni, feltéve, hogy ez utóbbi repülőtér nemzetközi közösségi repülőtér,

- a kézipoggyászok valamennyi ellenőrzését az első nemzetközi közösségi repülőtéren kell elvégezni; a Közösségen belüli légi járat további ellenőrzése az érkezési repülőtéren csak olyan kivételes esetben végezhető el, amennyiben az a feladott poggyászok ellenőrzését követően szükségesnek bizonyul,

- a feladott poggyászok ellenőrzése az első közösségi repülőtéren csak olyan kivételes esetekben végezhető el, ha az a kézipoggyászok ellenőrzését követően szükségesnek bizonyul.

(2) Ha a poggyászokat egy közösségi repülőtéren egy közösségen belüli légi járatként közlekedő légi járműre rakodják be, hogy azokat egy másik közösségi repülőtéren olyan légi járműre rakodják át, amelynek célállomása egy nem közösségi repülőtér:

- a feladott poggyászokra vonatkozó minden ellenőrzést és alakiságot a Közösségen belüli légi járat indító repülőterén kell elvégezni, feltéve, hogy ez a repülőtér nemzetközi közösségi repülőtér,

- a kézipoggyászok valamennyi ellenőrzését az utolsó nemzetközi közösségi repülőtéren kell elvégezni; az ilyen poggyászok előzetes ellenőrzése a Közösségen belüli légi járat indító repülőterén csak olyan kivételes esetekben végezhető el, ha az a feladott poggyászok ellenőrzését követően szükségesnek bizonyul,

- a feladott poggyászok ellenőrzése az utolsó közösségi repülőtéren csak olyan kivételes esetekben végezhető el, ha az a kézipoggyászok ellenőrzését követően szükségesnek bizonyul.

(3) Minden ellenőrzést és alakiságot, amely olyan poggyászokra alkalmazandó, amelyek valamely nem közösségi repülőtérről érkező menetrend szerinti vagy charter járaton érkeznek egy közösségi repülőtérre, és amelyeket ezen a közösségi repülőtéren egy Közösségen belüli légi járatként közlekedő sport- és üzleti célú légi járműre rakodnak át, a menetrend szerinti vagy charter járat érkezési repülőterén kell elvégezni.

(4) Minden ellenőrzést és alakiságot, amely olyan poggyászokra alkalmazandó, amelyeket egy közösségi repülőtéren egy Közösségen belüli légi járatként közlekedő sport- és üzleti célú légi járműre rakodnak be azzal a céllal, hogy ezeket a poggyászokat egy közösségi repülőtéren átrakodják egy olyan menetrend szerinti vagy charter járatra, amelynek célállomása egy nem közösségi repülőtér, a menetrend szerinti vagy charter járat indító repülőterén kell elvégezni.

(5) A tagállamok az ellenőrzéseket azon a nemzetközi közösségi repülőtéren végezhetik, ahol a feladott poggyászokat átrakodják, olyan poggyászok esetében:

- amelyek egy nem közösségi repülőtérről érkeztek, és amelyeket egy nemzetközi közösségi repülőtéren olyan légi járműre rakodnak át, amely ugyanazon államterület nemzetközi repülőterére tart,

- amelyeket egy nemzetközi repülőtéren azért rakodtak be egy légi járműbe, hogy az ugyanazon államterületen található másik nemzetközi repülőtéren olyan légi járműre rakodják át, amely nem közösségi repülőtérre tart.

195. cikk

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy:

- érkezéskor a személyek ne csomagolhassanak ki semmilyen árut azelőtt, hogy elvégezték volna azon kézipoggyászok ellenőrzését, amelyekre nem terjed ki a 3925/91/EGK tanácsi rendelet [10] 1. cikke,

- induláskor a személyek ne csomagolhassanak ki semmilyen árut, miután elvégezték azon kézipoggyászok ellenőrzését, amelyekre nem terjed ki a 3925/91/EGK tanácsi rendelet 1. cikke,

- érkezéskor megtegyék a megfelelő intézkedéseket annak megakadályozása érdekében, hogy az áruk bármilyen átrakására sor kerüljön azelőtt, hogy elvégezték volna az ellenőrzést azokon a feladott poggyászokon, amelyekre nem terjed ki a 3925/91/EGK tanácsi rendelet 1. cikke,

- induláskor megtegyék a megfelelő intézkedéseket annak megakadályozása érdekében, hogy az áruk bármilyen átrakására sor kerüljön azután, hogy elvégezték az ellenőrzést azokon a feladott poggyászokon, amelyekre nem terjed ki a 3925/91/EGK tanácsi rendelet 1. cikke.

196. cikk

A közösségi repülőtéren feladott regisztrált poggyászt az érintett repülőtéren a hozzáerősített címkével kell azonosítani. A címke mintáját és technikai jellemzőit a 30. melléklet tartalmazza.

197. cikk

Minden tagállam megadja a Bizottságnak azon repülőterek jegyzékét, amelyek megfelelnek a 190. cikk b) pontban foglalt "nemzetközi közösségi repülőtér" meghatározásnak. A Bizottság ezt a jegyzéket az Európai Közösségek Hivatalos LapjánakC sorozatában közzéteszi.

VII. CÍM

VÁMÁRU-NYILATKOZATOK – RENDES ELJÁRÁS

1. FEJEZET

Írásbeli vámáru-nyilatkozatok

1. szakasz

Általános rendelkezések

198. cikk

(1) Amennyiben egy vámáru-nyilatkozat kettő vagy több árura terjed ki, az egyes árukra vonatkozó adatok úgy tekintendők, mint amelyek különálló vámáru-nyilatkozatot képeznek.

(2) Ipari berendezés egyazon KN-kód alá tartozó alkotóelemei egyetlen árutételnek tekintendők.

199. cikk

A büntetőjogi rendelkezések esetleges alkalmazásának sérelme nélkül, a vámáru-nyilatkozatot tevő személy vagy képviselője által aláírt vámáru-nyilatkozat vámhivatalnál történő benyújtásával az illető személy a hatályos rendelkezések értelmében felelősséget vállal az alábbiak vonatkozásában:

- a vámáru-nyilatkozatban megadott adatok helyessége,

- a mellékelt okmányok hitelessége, és

- a szóban forgó áruk érintett vámeljárás alá vonásával kapcsolatos valamennyi kötelezettség betartása.

200. cikk

A vámáru-nyilatkozatot kísérő okmányokat a vámhatóság – eltérő rendelkezés hiányában – bevonja, kivéve, ha a nyilatkozattevő más eljáráshoz is igényli azokat. Az utóbbi esetben a vámhatóság megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a fenti okmányokat azt követően csak arra az árumennyiségre vagy -értékre vonatkozóan lehessen felhasználni, amelyre nézve azok továbbra is érvényesek.

201. cikk

(1) A vámáru-nyilatkozatot annál a vámhivatalnál kell benyújtani, ahol az árukat bemutatták. A vámáru-nyilatkozatot azután lehet benyújtani, hogy az áruk bemutatására sor került.

(2) A vámhatóság engedélyezheti, hogy a vámáru-nyilatkozat benyújtására azelőtt kerüljön sor, mielőtt a nyilatkozattevő be tudná mutatni az árut. Ebben az esetben a vámhatóság a körülmények figyelembevételével határidőt szabhat az áru bemutatására. Ha az áru bemutatása a meghatározott határidőn belül nem történik meg, a vámhatóság a vámáru-nyilatkozatot úgy tekinti, mintha azt nem nyújtották volna be.

(3) Amennyiben a vámáru-nyilatkozat azelőtt került benyújtásra, mielőtt az áru, amelyre vonatkozik, a vámhivatalhoz vagy egyéb, a vámhatóság által kijelölt helyre megérkezett volna, úgy a vámáru-nyilatkozat csak a szóban forgó áru vámhatóságnak történő bemutatását követően fogadható el.

202. cikk

(1) A vámáru-nyilatkozatot az illetékes vámhivatalnál kell benyújtani az ott meghatározott nyitvatartási időben.

A vámhatóság azonban a nyilatkozattevő kérelmére és költségére engedélyezheti a vámáru-nyilatkozat nyitvatartási időn kívül történő benyújtását is.

(2) Minden olyan vámáru-nyilatkozatot, amelyet a vámhivatal vámtisztviselőjénél a vámhatóság és az érintett személy között létrejött megállapodás alapján az e célra megfelelően kijelölt egyéb helyen nyújtottak be, úgy kell tekinteni, mintha azt az említett vámhivatalban nyújtották volna be.

203. cikk

A vámáru-nyilatkozaton fel kel tüntetni az elfogadásának időpontját.

204. cikk

A vámhatóság engedélyezheti vagy megkövetelheti, hogy a Vámkódex 65. cikkében említett kiigazításokat az eredeti vámáru-nyilatkozatot helyettesítő új vámáru-nyilatkozat benyújtásával tegyék meg. Ebben az esetben a fizetendő vám meghatározásának, valamint az adott vámeljárásra irányadó bármely egyéb rendelkezés alkalmazásának alapjául az a nap szolgál, amelyen az eredeti vámáru-nyilatkozatot elfogadták.

2. szakasz

A vámáru-nyilatkozat céljára alkalmazandó formanyomtatványok

205. cikk

(1) Az áruk vámeljárás alá vonása vagy a Vámkódex 182. cikkének (3) bekezdésével összhangban való újrakivitele céljából a vámhatósághoz benyújtandó, rendes eljárásoknál használatos írásbeli vámáru-nyilatkozat hivatalos formanyomtatványa az egységes vámokmány.

(2) Erre a célra más nyomtatványok is alkalmazhatók, ha a szóban forgó vámeljárás rendelkezései ezt megengedik.

(3) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezései nem zárják ki:

- a 225–236. cikkben az áruk szabad forgalomba bocsátása, kivitele vagy ideiglenes behozatala esetén előírt írásbeli vámáru-nyilatkozat adása alóli mentesítést,

- hogy a tagállam mentesítést adjon az (1) bekezdésben említett formanyomtatvány alkalmazása alól, amennyiben a 237. és 238. cikkben foglalt, postai küldeményként (levél vagy csomag) beérkező küldeményekre vonatkozó különleges rendelkezéseket kell alkalmazni,

- különleges formanyomtatványok használatát a vámárunyilatkozat-adás megkönnyítése érdekében egyes esetekben, amennyiben a vámhatóság ezt engedélyezi,

- hogy a tagállam mentesítést adjon az (1) bekezdésben említett formanyomtatvány alkalmazása alól, amennyiben két vagy több tagállam vámigazgatásai között olyan megállapodások vagy egyezmények vannak vagy lesznek hatályban, amelyek célja az említett tagállamok közötti kereskedelem összes alakiságának vagy az alakiságok egy részének a nagyobb mértékű egyszerűsítése,

- hogy az érintett személy egynél több árufajtából álló szállítmányok esetén a közösségi árutovábbítási eljárás alakiságainak teljesítése céljából rakományjegyzéket használjon,

- a kiviteli, árutovábbítási vagy behozatali vámáru-nyilatkozatnak és a nem közösségi belső árutovábbítási eljárás alapján továbbított áruk közösségi helyzetét igazoló okmányoknak köz- vagy magántulajdonú adatfeldolgozó rendszerrel – szükség esetén sima papírra – történő kinyomtatását a tagállamok által megállapított feltételek szerint,

- hogy a tagállamok úgy rendelkezzenek, hogy – amennyiben számítógépes vámárunyilatkozat-feldolgozási rendszert vesznek igénybe – az (1) bekezdés szerinti vámáru-nyilatkozatot az e rendszer által kinyomtatott egységes vámokmány formájában is meg lehessen tenni.

(4) Amennyiben az alakiságokat köz- vagy magántulajdonú számítógépek alkalmazásával teljesítik, amelyek a nyilatkozatokat ki is nyomtatják, a vámhatóságoknak jogukban áll úgy rendelkezni, hogy:

- a saját kezűleg történő aláírás valamely más kódok alkalmazásán alapuló azonosítási technikával helyettesíthető, amely ugyanolyan jogi érvénnyel bír, mint a kézzel írott aláírás. Ez a lehetőség csak akkor engedélyezhető, ha az illetékes hatóságok által megállapított műszaki és eljárási feltételeket teljesítették,

- az így készült nyilatkozatok a vámhivatali bélyegző alkalmazása és az illetékes vámtisztviselő aláírása helyett közvetlenül az alkalmazott rendszereken belül hitelesíthetők.

(5) Azokban az esetekben, amikor a Közösség jogszabályai a kivitelre, újrakivitelre, illetve a behozatalra vonatkozó vagy az árut más vámeljárás alá vonó vámáru-nyilatkozatra külön utalást tesznek, a tagállamok csak azokat az okmányokat követelhetik meg, amelyeket:

- kifejezetten a Közösség jogszabályai határoznak meg, vagy amelyekről ezek a jogszabályok rendelkeznek,

- a Szerződéssel összeegyeztethető nemzetközi egyezményekben foglaltak értelmében követelnek meg,

- a piaci szereplőktől követelnek meg ahhoz, hogy saját kérelmükre valamely kedvezményt vagy különleges könnyítést szerezzenek meg,

- a Szerződés rendelkezéseinek figyelembevételével olyan különleges rendelkezések végrehajtásához követelnek meg, amelyek nem hajthatók végre kizárólag az (1) bekezdésben említett okmány használata révén.

206. cikk

Szükség esetén az egységes vámokmányt kell igénybe venni a Spanyolország és Portugália csatlakozási okmányában megállapított átmeneti időszakban is az egyrészt az 1985. december 31-i állapot szerinti Közösség és Spanyolország, illetve Portugália közötti, másrészt e két utóbbi tagállam közötti olyan áruk vonatkozásában folytatott kereskedelem kapcsán, amelyek tekintetében bizonyos vámok, illetve azokkal azonos hatású díjak továbbra is fennmaradtak, illetve amelyekre továbbra is az említett csatlakozási okmányban megállapított egyéb intézkedéseket kell alkalmazni.

Az első bekezdés alkalmazásában a Spanyolországgal és Portugáliával, illetve a Spanyolország és Portugália között folytatott kereskedelem céljából használt nyomtatványok 2., vagy adott esetben 7. példányát meg kell semmisíteni.

Az egységes vámokmányt kell igénybe venni a közösségi árukkal folytatott olyan kereskedelem esetén is, amelyre egyrészt a Közösség vámterületének a 77/388/EGK tanácsi irányelv [11] rendelkezései által érintett és nem érintett részei között, másrészt a közösségi vámterületnek az e rendelkezések által nem érintett részei között kerül sor.

207. cikk

A 205. cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül, a tagállamok vámhatóságai a kiviteli vagy a behozatali alakiságok teljesítése céljából az adott tagállam hatóságai által megkívánt egységes vámokmány egy vagy több példányának benyújtásától eltekinthetnek, feltéve, hogy a szóban forgó adatok más adathordozón rendelkezésre állnak.

208. cikk

(1) Az egységes vámokmányt olyan részgarnitúrákban kell benyújtani, amelyek annyi példányt tartalmaznak, ahány az áruk adott vámeljárás alá vonásához kapcsolódó alakiságok teljesítéséhez szükséges.

(2) Amennyiben a közösségi árutovábbítási eljárást vagy az egységes árutovábbítási eljárást egy másik vámeljárás előzi meg vagy követi, olyan részgarnitúrát kell benyújtani, amely annyi példányt tartalmaz, amennyi az árutovábbítási eljárással és az azt megelőző vagy követő vámeljárással kapcsolatos alakiságok teljesítéséhez szükséges.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett részgarnitúrák

- vagy egy teljes, nyolcpéldányos, a 31. mellékletben szereplő mintának megfelelő okmánygarnitúrából,

- vagy – különösen a nyilatkozatok feldolgozására szolgáló számítógépes adatfeldolgozó rendszer révén történő kiállítás esetén – két egymást követő négypéldányos, a 32. mellékletben szereplő mintának megfelelő okmánygarnitúrából állnak.

(4) A 205. cikk (3) bekezdése, a 222–224. cikk, illetve a 254–289. cikk sérelme nélkül, a vámáru-nyilatkozatok adott esetben kiegészíthetőek egy vagy több, olyan részgarnitúrában megjelenő pótlappal, amelyek annyi nyilatkozati példányt tartalmaznak, ahány az áru adott vámeljárás alá vonásához szükséges. Adott esetben a megelőző vagy utólagos vámeljárásokkal kapcsolatos alakiságok teljesítéséhez szükséges példányokat is csatolni lehet.

A pótlapokból álló részgarnitúrák

- vagy egy nyolcpéldányos, a 33. mellékletben szereplő mintának megfelelő okmánygarnitúrából,

- vagy kettő négypéldányos, a 34. mellékletben szereplő mintának megfelelő okmánygarnitúrából állnak.

A pótlapok szerves részét képezik azon egységes vámokmánynak, amelyhez tartoznak.

(5) A (4) bekezdéstől eltérően a vámhatóságok rendelkezhetnek úgy, hogy a pótlapok nem használhatók abban az esetben, ha a vámáru-nyilatkozatok kiállításához számítógépes rendszert alkalmaztak.

209. cikk

(1) Amennyiben a 208. cikk (2) bekezdésben foglaltakat alkalmazzák, minden érintett fél csak azon vámeljárással kapcsolatos adatok tekintetében tartozik felelősséggel, amelyeket nyilatkozattevőként, főkötelezettként vagy ezek képviselőjeként maga kérelmezett.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában, ha a nyilatkozattevő olyan egységes vámokmányt használ, amelyet a megelőző vámeljárás során bocsátottak ki, akkor a nyilatkozat benyújtását megelőzően köteles ellenőrizni az azokban a rovatokban szereplő adatok helyességét, amelyekért felelősséggel tartozik, valamint azt, hogy ezek az adatok alkalmazhatók-e az adott árukra és a kérelmezett vámeljárásra, és szükség esetén köteles kiegészíteni azokat.

Az első albekezdésben említett esetekben a nyilatkozattevő, ha bármilyen eltérést észlel a szóban forgó áru és a feltüntetett adatok között, köteles haladéktalanul értesíteni azt a vámhivatalt, ahová a vámáru-nyilatkozatot benyújtotta. Ebben az esetben a nyilatkozattevőnek a vámáru-nyilatkozatot egy új, üres egységes vámokmány példányain kell kiállítania.

210. cikk

Amennyiben az egységes vámokmányt több, egymást követő vámeljárásra kiterjedően használják, a vámhatóságoknak meg kell győződniük arról, hogy a szóban forgó különböző vámeljárásokkal kapcsolatos vámáru-nyilatkozatok adatai megegyeznek-e egymással.

211. cikk

A vámáru-nyilatkozatot a Közösség egyik olyan hivatalos nyelvén kell kitölteni, amely elfogadható azon tagállam vámhatóságai számára is, ahol az alakiságokat teljesítik.

Szükség esetén a rendeltetési tagállam vámhatósága a nyilatkozattevőtől vagy annak az adott tagállamban tevékenykedő képviselőjétől megkövetelheti, hogy fordíttassa le a vámáru-nyilatkozatot az adott tagállam hivatalos nyelvére vagy hivatalos nyelveinek egyikére. Ebben az esetben a fordítás lép a szóban forgó vámáru-nyilatkozatban szereplő megfelelő adatok helyébe.

Az előző albekezdéstől eltérve, a vámáru-nyilatkozatot minden olyan esetben a rendeltetési tagállam számára elfogadható közösségi hivatalos nyelven kell kiállítani, amikor a vámáru-nyilatkozat ez utóbbi tagállamban olyan példányokon készül, amelyek nem azonosak az indító tagállam vámhivatalához eredetileg benyújtott példányokkal.

212. cikk

(1) Az egységes vámokmányt a 37. mellékletben szereplő útmutatóban és a Közösség más jogszabályaiban megállapított további szabályokkal összhangban kell kitölteni.

(2) A vámhatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a felhasználók szabadon hozzáférhessenek az (1) bekezdésben említett használati útmutató példányaihoz.

(3) Szükség esetén az egyes tagállamok vámhatóságai kiegészíthetik a használati útmutatót.

213. cikk

A 205. cikk (1) bekezdésében említett nyomtatványok kitöltésénél alkalmazandó kódok felsorolása a 38. mellékletben található.

214. cikk

Azokban az esetekben, amikor a szabályok a 205. cikk (1) bekezdésében említett nyomtatvány további példányainak használatát írják elő, a nyilatkozattevő a pótlapokat vagy az említett nyomtatvány fénymásolatait használhatja erre a célra.

A pótlapokat vagy fénymásolatokat a nyilatkozattevőnek alá kell írnia, és be kell nyújtania a vámhatóságnak, ez utóbbi pedig ugyanolyan feltételekkel záradékolja ezeket, mint az egységes vámokmányt. Ezeket a vámhatóság eredeti okmányként fogadja el, feltéve, hogy minőségüket és olvashatóságukat kielégítőnek találja.

215. cikk

(1) A 205. cikk (1) bekezdésében említett nyomtatványokat olyan önmásoló papírra kell nyomtatni, amelyet írás céljára előkészítettek, és a súlya legalább 40 g/m2. Azért, hogy az egyik oldalon lévő adatok ne rontsák a másik oldalon szereplő adatok olvashatóságát, a papírnak eléggé átlátszatlannak és olyan szilárdnak kell lennie, hogy a rendeltetésszerű használat során ne szakadjon el vagy gyűrődjön könnyen.

Minden példány papírja fehér színű. A közösségi árutovábbírásra használt (1., 4., 5. és 7.) példányokon azonban az 1. rovat (első és harmadik alrovat), a 2., 3., 4., 5., 6., 8., 15., 17., 18., 19., 21., 25., 27., 31., 32., 33. (bal oldalon az első alrovat), 35., 38., 40., 44., 50., 51., 52., 53., 55. és 56. rovatok zöld színű háttérrel rendelkeznek.

A nyomtatványokat zöld színnel kell nyomtatni.

(2) A rovatok vízszintesen egytized, függőlegesen pedig egyhatod hüvelykes mértékegységeken alapulnak. Az alrovatok vízszintesen egytized hüvelykes mértékegységeken alapulnak.

(3) A különböző példányok színjelölése a következőképpen alakul:

a) a 31. és 33. mellékletben szereplő mintának megfelelő formanyomtatványokon:

- az 1., 2., 3. és 5. példányok jobb szélét folyamatos piros, zöld, sárga, illetve kék színű csíkkal kell ellátni,

- a 4., 6., 7. és 8. példányok jobb szélét szaggatott kék, piros, zöld, illetve sárga színű csíkkal kell ellátni;

b) a 32. és 34. mellékletben szereplő mintáknak megfelelő formanyomtatványokon az 1/6., 2/7., 3/8. és 4/5. példányok jobb szélét folyamatos, ettől jobbra pedig szaggatott piros, zöld, sárga, illetve kék színű csíkkal kell ellátni.

Ezen csíkok szélessége hozzávetőlegesen 3 mm. A szaggatott csíkok 3 mm oldalhosszúságú négyzetekből állnak, amelyeket 3 mm-es, üres szakaszok választanak el egymástól.

(4) Azokat a példányokat, amelyekre a 31. és 33. mellékletekben bemutatott formanyomtatványokon szereplő adatok önmásoló eljárással kerülnek, a 35. melléklet sorolja fel.

Azokat a példányokat, amelyekre a 32. és 34. mellékletekben bemutatott formanyomtatványokon szereplő adatok önmásoló eljárással kerülnek, a 36. melléklet sorolja fel.

(5) A nyomtatványok 210 x 297 mm méretűek, a mérettől való eltérés a hosszúságot illetően legfeljebb – 5 mm és + 8 mm lehet.

(6) A tagállamok vámhatóságai megkövetelhetik, hogy a nyomtatványokon feltüntessék az előállító nyomda nevét és címét, vagy egy olyan jelet, amely lehetővé teszi a nyomda azonosítását. A vámhatóságok ezenkívül a nyomtatványok nyomtatását előzetes műszaki jóváhagyáshoz köthetik.

3. szakasz

A vámeljáráshoz szükséges adatok

216. cikk

(1) A 37. melléklet tartalmazza az összes olyan lehetséges rovatot, amely az egységes vámokmány felhasználásával tett vámáru-nyilatkozaton egy adott vámeljárás esetén alkalmazásra kerülhet.

(2) A 37. melléklet szintén tartalmazza azokat a rovatokat, amelyeket egy adott vámeljárás alá vonás céljából tett vámáru-nyilatkozaton mindenképpen ki kell tölteni (minimumlista).

217. cikk

A 205. cikk (2) bekezdésében említett nyomtatványok valamelyikének alkalmazása esetén a szükséges adatok a szóban forgó nyomtatványtól függnek. Az adatokat adott esetben a szóban forgó vámeljárásra vonatkozó rendelkezések értelmében ki lehet egészíteni.

4. szakasz

A vámáru-nyilatkozathoz csatolandó okmányok

218. cikk

(1) A vámáru-nyilatkozathoz az alábbi okmányokat kell csatolni az áru szabad forgalomba bocsátása iránti kérelem esetén:

a) a számla, amely alapján az áru vámértékét a 181. cikkben előírtak szerint bejelentették;

b) amennyiben ez a 178. cikk szerint szükséges, a vámáru-nyilatkozaton szereplő áruk vámértékének megállapítása céljából adott vámértékbevallás, amelyet az említett cikkben megállapított feltételeknek megfelelően állítottak ki;

c) a preferenciális tarifális szabályok vagy egyéb, a bejelentett árura vonatkozó jogszabályoktól eltérő intézkedések alkalmazásához szükséges okmányok;

d) minden egyéb okmány, amely a bejelentett áruk szabad forgalomba bocsátását szabályozó rendelkezések alkalmazásához szükséges.

(2) A vámhatóság megkövetelheti, hogy a vámáru-nyilatkozat benyújtásával egyidejűleg a fuvarokmányokat vagy adott esetben az előző vámeljárással kapcsolatos okmányokat is benyújtsák.

Amennyiben egy árucikket több csomagban mutatnak be, a vámhatóság megkövetelheti csomagjegyzék vagy olyan, ezzel egyenértékű okmány bemutatását, amely jelzi az egyes csomagok tartalmát.

(3) Amennyiben azonban az árut a Vámkódex 81. cikke alapján meghatározott vámtétel terheli, az (1) bekezdés b) és c) pontjában említett okmányokat nem kell megkövetelni.

Ezen túlmenően, amennyiben az áru mentes a behozatali vámok alól, az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett okmányokat nem kell megkövetelni, kivéve, ha a vámhatóság úgy ítéli meg, hogy azok szükségesek az adott áruk szabad forgalomba bocsátását szabályozó rendelkezések alkalmazása céljából.

219. cikk

(1) Az árutovábbítási nyilatkozathoz csatolni kell a fuvarokmányt is. Az indító vámhivatal a vámkezeléskor eltekinthet ezen okmányok benyújtásától. A fuvarokmányt azonban a szállítás ideje alatt a vámhivatal vagy bármely más illetékes hatóság kérelmére be kell mutatni.

(2) Az esetlegesen alkalmazandó egyszerűsítő intézkedések sérelme nélkül, az áruknak a Közösség vámterületéről való kivitelére vagy újrakivitelére vonatkozó vámokmányt vagy bármely egyéb, azzal egyenértékű okmányt a hozzá tartozó árutovábbítási nyilatkozattal együtt be kell mutatni az indító vámhivatalnak.

(3) A vámhatóság adott esetben megkövetelheti az előző vámeljárásra vonatkozó okmány benyújtását.

220. cikk

(1) A gazdasági vámeljárás alá vonásra vonatkozó vámáru-nyilatkozathoz a passzív feldolgozási eljárás kivételével az alábbi okmányokat kell csatolni:

a) a 218. cikkben foglalt okmányok, kivéve a nem D típusú vámraktárban történő vámraktározási eljárás esetét;

b) a szóban forgó vámeljárásra vonatkozó engedély vagy az engedélykérelem másolata, amennyiben az 556. cikk (1) bekezdésének második albekezdését kell alkalmazni, kivéve a vámraktározási eljárás alá vonás esetét vagy azokat az eseteket, amikor az 568. cikk (3) bekezdését, a 656. cikk (3) bekezdését vagy a 695. cikk (3) bekezdését kell alkalmazni.

(2) A passzív feldolgozási eljárás alá vonásra vonatkozó vámáru-nyilatkozathoz az alábbi okmányokat kell csatolni:

a) a 221. cikkben foglalt okmányok;

b) az eljárásra vonatkozó engedély vagy az engedélykérelem másolata, amennyiben a 751. cikk (1) bekezdésének második albekezdését kell alkalmazni, kivéve, amikor a 760. cikk (2) bekezdését kell alkalmazni.

(3) A gazdasági vámeljárás alá vonásra vonatkozó vámáru-nyilatkozatokra a 218. cikk (2) bekezdését alkalmazni kell.

(4) A vámhatóság engedélyezheti, hogy az (1) bekezdés b) pontjában és a (2) bekezdés b) pontjában említett okmányokat a kérelmező ne csatolja a vámáru-nyilatkozathoz, hanem a vámhatóságok rendelkezésére magánál tartsa.

221. cikk

(1) A kiviteli vagy újrakiviteli nyilatkozatokhoz minden olyan okmányt csatolni kell, amely a kiviteli vámok, valamint a szóban forgó áruk kivitelét szabályozó rendelkezések helyes alkalmazásához szükséges.

(2) A kiviteli vagy újrakiviteli nyilatkozatokra a 218. cikk (2) bekezdését alkalmazni kell.

2. FEJEZET

Számítógépes vámáru-nyilatkozat

222. cikk

(1) A vámhatóság engedélyezheti, hogy a nyilatkozattevő a 37. mellékletben említett írásbeli vámáru-nyilatkozat összes adatát vagy adatainak egy részét úgy helyettesítse, hogy az adatokat, amelyek megegyeznek az írásbeli vámáru-nyilatkozathoz szükséges adatokkal, az erre kijelölt vámhivatalnak számítógépes feldolgozás céljából kód formájában vagy a vámhatóság által meghatározott más formában összeállítva megküldi.

(2) A vámhatóság meghatározza az (1) bekezdésben említett adatok megküldéséhez kapcsolódó a feltételeket.

223. cikk

A vámhatóságok – többek között – az alábbiak szerint engedélyezhetik a számítógép használatát:

- megkövetelhetik, hogy a szóban forgó alakiságok teljesítéséhez szükséges adatokat az ő számítógépes vámárunyilatkozat-feldolgozási rendszerükbe táplálják be – ilyenkor nem szükséges az írásbeli vámáru-nyilatkozat,

- rendelkezhetnek úgy, hogy a 205. cikk (1) bekezdése szerinti vámáru-nyilatkozatot számítógépes adatbevitellel tegyék meg, amennyiben nem nyújtottak be vámáru-nyilatkozatnak megfelelő okmányt.

224. cikk

(1) Amennyiben az alakiságokat köz- vagy magántulajdonú számítógépes rendszer alkalmazásával teljesítik, a vámhatóság az azt kérő személyek számára engedélyezi a saját kezű aláírás olyan, végső soron kódok használatán alapuló, megfelelő azonosítási technikával történő helyettesítését, amely ugyanolyan jogi érvénnyel bír, mint a kézzel írott aláírás.

(2) A vámhatóság engedélyezheti az érintett személyek számára, hogy a 218–221. cikkben említett csatolandó okmányokat teljes egészében vagy részben számítógépen készítsék el és továbbítsák.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett könnyítések csak akkor adhatók meg, ha a vámhatóság által megállapított műszaki és adminisztrációs feltételek teljesülnek.

3. FEJEZET

Szóban vagy bármely más módon adott vámáru-nyilatkozatok

1. szakasz

Szóbeli vámáru-nyilatkozatok

225. cikk

Az alábbi áruk szabad forgalomba bocsátását célzó vámáru-nyilatkozatot szóban is meg lehet tenni:

a) nem kereskedelmi jellegű áruk esetén:

- az utasok személyi poggyászában található áruk, illetve

- a magánszemélyeknek küldött áruk, valamint

- egyéb elhanyagolható gazdasági jelentőségű esetekben, amennyiben ezt a vámhatóság engedélyezi;

b) kereskedelmi jellegű áruk esetén, amennyiben:

- az összérték szállítmányonként és nyilatkozattevőnként nem haladja meg a hatályban lévő közösségi rendelkezésekben megszabott statisztikai küszöbértéket, és

- a szállítmány nem része egy rendszeres, hozzá hasonló szállítmányokból álló sorozatnak, valamint

- az árukat nem független fuvarozó szállítja nagyobb szállítmány részeként;

c) a 229. cikkben említett áruk esetén, amennyiben azok mint tértiáruk mentességre jogosultak;

d) a 230. cikk b) és c) pontjában említett áruk esetén.

226. cikk

Vámáru-nyilatkozat szóban is adható az alábbi áruk kivitelekor:

a) nem kereskedelmi jellegű áruk:

- az utasok személyi poggyászában található áruk, illetve

- a magánszemélyek által küldött áruk;

b) a 225. cikk b) pontjában említett áruk;

c) a 231. cikk b) és c) pontjában említett áruk;

d) egyéb áruk elhanyagolható gazdasági jelentőségű esetekben, amennyiben ezt a vámhatóság engedélyezi.

227. cikk

(1) A vámhatóság rendelkezhet úgy, hogy a 225. és 226. cikk nem alkalmazható, amennyiben az áruk vámkezelését végző személy egy másik személy megbízásából vámügynökként jár el.

(2) Amennyiben a vámhatóság nincs meggyőződve a vámáru-nyilatkozat adatainak helyességéről vagy teljességéről, úgy írásbeli vámáru-nyilatkozatot követelhet meg.

228. cikk

Amennyiben a 225. vagy 226. cikk szerint szóban bejelentett árura behozatali vagy kiviteli vámkötelezettség áll fenn, a vámhatóság az érintett személynek a vámtartozás megfizetéséről elismervényt ad.

229. cikk

(1) Az alábbi áruk ideiglenes behozatala céljából szóbeli vámáru-nyilatkozat tehető a 696. cikkben megállapított feltételek szerint:

a) - a 685. cikkben felsorolt állatok és berendezések,

- a 679. cikkben felsorolt csomagolóanyagok,

- olyan rádiós és televíziós gyártási és közvetítő-berendezések, valamint az erre a célra különlegesen átalakított járművek és berendezéseik, amelyeket a Közösség vámterületén kívüli székhellyel rendelkező állami vagy magánszervezetek hoztak be, és amelyeket az ilyen berendezések és járművek behozatali eljárását engedélyező vámhatóságok jóváhagytak,

- a 671. cikk (2) bekezdése c) pontjának értelmében olyan műszerek és berendezések, amelyekre a szervátültetésre váró betegeknek segítséget nyújtó orvosoknak van szükségük;

b) a 232. cikkben említett áruk;

c) a vámhatóságok által engedélyezett egyéb áruk.

(2) Az (1) bekezdésben említett áruk tekintetében az ideiglenes behozatali eljárást lezáró újrakivitel esetében is lehet szóbeli vámáru-nyilatkozatot tenni.

2. szakasz

Egyéb módon megtett vámáru-nyilatkozatok

230. cikk

Az alábbiakat – amennyiben azokra vonatkozóan nem tettek kifejezett vámáru-nyilatkozatot – úgy kell tekinteni, mint amelyekre vonatkozóan a 233. cikkben meghatározott cselekmény révén szabad forgalomba bocsátás iránti vámáru-nyilatkozatot tettek:

a) olyan nem kereskedelmi jellegű, az utas személyi poggyászában található áruk, amelyek vagy a 918/83/EGK tanácsi rendelet [12] XI. címe I. fejezetének értelmében vagy tértiáru címén vámmentességet élveznek;

b) a 918/83/EGK tanácsi rendelet IX. és X. címe I. fejezetének értelmében vámmentességet élvező áruk;

c) tértiáruk címén vámmentességet élvező szállítóeszközök;

d) elhanyagolható jelentőségű forgalomban behozott áruk, amelyek a Vámkódex 38. cikke (4) bekezdésével összhangban mentesülnek a vámhivatalnak történő bemutatás kötelezettsége alól, feltéve, hogy behozatali vámok nem vonatkoznak rájuk.

231. cikk

Az alábbiakat – amennyiben azokra vonatkozóan nem tettek kifejezett vámáru-nyilatkozatot – úgy kell tekinteni, mint amelyekre vonatkozóan a 233. cikk b) pontjában meghatározott cselekmény révén kiviteli vámáru-nyilatkozatot tettek:

a) nem kereskedelmi jellegű, az utasok személyi poggyászában található áruk, melyekre kiviteli vámok nem vonatkoznak;

b) a Közösség vámterületén nyilvántartásba vett és újrabehozatalra szánt szállítóeszközök;

c) a 918/83/EGK tanácsi rendelet II. fejezetében említett áruk;

d) egyéb áruk elhanyagolható gazdasági jelentőségű esetekben, amennyiben ezt a vámhatóság engedélyezi.

232. cikk

(1) Az alábbiakat – amennyiben azokat írásban vagy szóban nem jelentették be a vámhatóság felé – úgy kell tekinteni, mint amelyekre vonatkozóan a 698. és 735. cikknek megfelelően a 233. cikkben meghatározott cselekmény révén ideiglenes behozatali vámáru-nyilatkozatot tettek:

a) az utasok által a 684. cikk szerinti sportcélokra, illetve személyi használatra behozott vagyontárgyak és áruk;

b) a 718–725. cikkben felsorolt szállítóeszközök.

(2) Amennyiben az (1) bekezdésben említett árukat sem írásban, sem szóban nem jelentették be a vámhatóság felé, azokat úgy kell tekinteni, mint amelyekre vonatkozóan a 233. cikkben említett cselekmény révén az ideiglenes behozatalt lezáró újrakiviteli vámáru-nyilatkozatot tettek.

233. cikk

A 230–232. cikk alkalmazásában vámáru-nyilatkozatnak tekintendő cselekmények az alábbiak lehetnek:

a) a vámhivatalhoz vagy a Vámkódex 38. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint kijelölt vagy jóváhagyott bármely egyéb helyre szállított áruk esetén:

- a vámhivatal zöld vagy "nincs elvámolnivaló" folyosóján történő áthaladás, ha kétfolyosós rendszer működik,

- kétfolyosós rendszert nem működtető vámhivatalon történő áthaladás, önként tett vámáru-nyilatkozat nélkül,

- a "nincs elvámolnivaló" feliratú matricának vagy vámárunyilatkozat-címkének a rögzítése az utasszállító jármű szélvédőjén, ahol a nemzeti rendelkezések biztosítják ezt a lehetőséget;

b) a Vámkódex 38. cikkének (4) bekezdésére vonatkozó végrehajtási rendelkezéseknek megfelelően az áruknak a vámhivatalnál történő bemutatási kötelezettség alóli mentessége esetén, a 231. cikk szerinti kivitel, valamint a 232. cikk (2) bekezdése szerinti újrakivitel esetén:

- a Közösség vámterületének határán történő egyszerű áthaladás.

234. cikk

(1) Amennyiben a 230–232. cikk feltételei teljesülnek, az árut akkor kell a Vámkódex 63. cikke szerint a vámhivatalnál bemutatottnak, a vámáru-nyilatkozatot elfogadottnak, a kiadást pedig engedélyezettnek tekinteni, amikor a 233. cikkben említett cselekmény megvalósul.

(2) Amennyiben egy ellenőrzés felfedi, hogy a 233. cikkben említett cselekmény megvalósult, de a behozott, illetve kivitt áruk nem felelnek meg a 230–232. cikkben meghatározott feltételeknek, az érintett árukat jogellenesen behozott vagy kivitt áruknak kell tekinteni.

3. szakasz

Az 1. és 2. szakaszra vonatkozó közös rendelkezések

235. cikk

A 225–232. cikk rendelkezései nem alkalmazhatók azokra az árukra, amelyekre visszatérítések vagy más összegek kifizetését vagy vám visszafizetését kérik, vagy amelyekre tiltás vagy korlátozás vagy bármely más különleges alakiság vonatkozik.

236. cikk

Az 1. és 2. szakasz alkalmazásában "utas":

A. áru behozatala esetén:

1. minden olyan személy, aki ideiglenesen lép be a Közösség vámterületére, és akinek lakóhelye nem ott található, és

2. minden olyan személy, aki a Közösség vámterületére tér vissza, ahol egyébként lakóhellyel rendelkezik, miután ideiglenesen egy harmadik országban tartózkodott;

B. áru kivitele esetén:

1. minden olyan személy, aki ideiglenesen elhagyja a Közösség vámterületét, ahol egyébként lakóhellyel rendelkezik, és

2. minden olyan személy, aki ideiglenes ott-tartózkodását követően elhagyja a Közösség vámterületét, ahol egyébként nem rendelkezik lakóhellyel;

4. szakasz

Postai forgalom

237. cikk

(1) Az alábbi postai küldeményeket úgy kell tekinteni, mint amelyeket bejelentettek a vámhatóságnál:

A. szabad forgalomba bocsátás céljából:

a) a Közösség vámterületére való beléptetés időpontjában:

- olyan levelezőlapok és levelek, amelyek kizárólag személyes jellegű üzeneteket tartalmaznak,

- Braille-írással írott levelek,

- nyomtatott anyagok, amelyekhez behozatali vámok nem kapcsolódnak, és

- minden egyéb, levél vagy postai csomagküldemény formájában küldött szállítmány, amely a Vámkódex 38. cikke (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelően mentes a vámhatóságnál való bemutatás kötelezettsége alól;

b) a vámhatóságnál történő bemutatás időpontjában:

- az a) pontban említettektől eltérő, levél vagy postai csomagküldemény formájában küldött szállítmányok, feltéve, hogy C1 és/vagy C2/CP3 vámáru-nyilatkozatot mellékeltek hozzájuk;

B. kivitel esetén:

a) olyan levél vagy postai csomagküldemény esetében, melyre kiviteli vámok nem vonatkoznak, a levél vagy postai csomagküldemény postahivatal által történő elfogadásakor;

b) olyan levél vagy postai csomagküldemény esetében, melyre kiviteli vámok vonatkoznak, a levél vagy postai csomagküldemény vámhatóságnál történő bemutatásakor, feltéve, hogy C1 és/vagy C2/CP3 vámáru-nyilatkozatot mellékeltek hozzá.

(2) Az (1) bekezdés A. pontjában említett esetekben a címzettet, az (1) bekezdés B. pontjában említett esetekben pedig a feladót kell nyilatkozattevőnek és adott esetben vámfizetésre kötelezettnek tekinteni. A vámhatóság rendelkezhet úgy, hogy a postaigazgatást kell nyilatkozattevőnek és adott esetben vámfizetésre kötelezettnek tekinteni.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában a nem vámköteles árukat a Vámkódex 63. cikke értelmében a vámhatóságnál bemutatottaknak, a vámáru-nyilatkozatot elfogadottnak, a kiadást pedig engedélyezettnek kell tekinteni a következő esetekben:

a) behozatal esetén, amikor az árut a címzettnek kézbesítik;

b) kivitel esetén, amikor az árut a postahivatalok átvették.

(4) Amennyiben olyan levelet vagy postai csomagküldeményt, amely nem mentesül a Vámkódex 38. cikke (4) bekezdésben foglalt rendelkezések alapján a vámhatóságnál történő bemutatás kötelezettsége alól, C1 és/vagy C2/CP3 vámáru-nyilatkozat nélkül mutatnak be, vagy ha ezek a vámáru-nyilatkozatok hiányosak, a vámhatóság határozza meg, hogy a vámáru-nyilatkozatot milyen formában kell megtenni, illetve kiegészíteni.

238. cikk

A 237. cikk nem alkalmazható:

- az olyan kereskedelmi célú árukat tartalmazó küldeményekre, amelyek összértéke meghaladja a Közösség hatályos rendelkezéseiben megállapított statisztikai küszöbértéket; a vámhatóságnak jogában áll magasabb küszöbértéket meghatározni,

- az olyan kereskedelmi célú árukat tartalmazó küldeményekre, amelyek egy rendszeres, azokhoz hasonló szállítmányokból álló sorozat részét képezik,

- arra az esetre, amikor a vámáru-nyilatkozat megtétele írásban, szóban, vagy számítógépes rendszer alkalmazásával történik,

- a 235. cikkben meghatározott árukat tartalmazó küldeményekre.

VIII. CÍM

AZ ÁRUK VÁMVIZSGÁLATA, A VÁMHIVATAL TÉNYMEGÁLLAPÍTÁSAI ÉS EGYÉB INTÉZKEDÉSEI

239. cikk

(1) Az árut a vámhatóság által erre a célra kijelölt helyeken és időpontokban kell megvizsgálni.

(2) A vámhatóság azonban a nyilatkozattevő kérelmére engedélyezheti, hogy az áru vámvizsgálatára más helyeken és időpontokban kerüljön sor.

Minden ezzel kapcsolatosan felmerülő költség a nyilatkozattevőt terheli.

240. cikk

(1) Amennyiben a vámhatóság úgy határoz, hogy vámvizsgálatot tart, erről értesíti a nyilatkozattevőt, illetve annak képviselőjét.

(2) Ha a vámhatóság úgy dönt, hogy az áruknak csak egy részét vizsgálja meg, értesíti a nyilatkozattevőt vagy annak képviselőjét, hogy mely tételeket kívánja vizsgálat alá vonni. A vámhatóság választásával szemben nincs helye ellentmondásnak.

241. cikk

(1) A nyilatkozattevő vagy az általa az áruk vizsgálatánál történő részvételre kijelölt személy a vámhatóság munkájának elősegítéséhez szükséges minden segítséget köteles megadni. Amennyiben a vámhatóság úgy találja, hogy a nyújtott segítség nem kielégítő, jogában áll megkövetelni a nyilatkozattevőtől, hogy jelöljön ki egy másik személyt, aki képes megadni a szükséges segítséget.

(2) Amennyiben a nyilatkozattevő megtagadja, hogy az áru vámvizsgálatánál jelen legyen, vagy hogy olyan személyt jelöljön ki, aki képes megadni a vámhatóság által szükségesnek tartott segítséget, az említett hatóság határidőt állapít meg a kötelezettség teljesítésére, kivéve, ha úgy dönt, hogy a vámvizsgálattól el lehet tekinteni.

Ha a nyilatkozattevő a határidő lejártával sem teljesítette a vámhatóság által megszabott követelményeket, a vámhatóság a Vámkódex 75. cikke a) pontjának alkalmazása céljából a nyilatkozattevő kockázatára és költségére lefolytatja az áru vámvizsgálatát, és amennyiben szükséges, igénybe veszi szakértő vagy bármely más személy szolgáltatását is a hatályos rendelkezések alapján.

(3) Azok a megállapítások, amelyeket az előző bekezdésben említett feltételek szerint elvégzett vámvizsgálat során tett a vámhatóság, ugyanolyan érvényűek, mintha a vizsgálat során a nyilatkozattevő jelen lett volna.

(4) A vámhatóságnak lehetősége van, hogy a (2) és (3) bekezdésben megállapított intézkedések helyett a vámáru-nyilatkozatot érvénytelennek tekintse, amennyiben az a tény, hogy a nyilatkozattevő megtagadta az áru vámvizsgálatán való személyes részvételt, illetve helyettesítésére olyan másik személy megjelölését, aki képes megadni a vámhatóságnak a szükséges segítséget, sem célja, sem tényleges hatása szerint nem akadályozza ezt a hatóságot abban, hogy olyan megállapítást tegyen, miszerint az áruknak az érintett vámeljárás alá vonását szabályozó rendelkezéseket megsértették, illetve sem célja, sem tényleges hatása szerint nem eredményezi a Vámkódex 66. cikkének (1) bekezdésében vagy 80. cikkének (2) bekezdésében foglalt rendelkezések megkerülését.

242. cikk

(1) Ha a vámhatóság mintavétel mellett dönt, erről értesíti a nyilatkozattevőt vagy annak képviselőjét.

(2) A mintavételt a vámhatóság maga hajtja végre. Jogában áll azonban felkérni a nyilatkozattevőt vagy az általa kijelölt személyt, hogy az ő felügyelete alatt végezze el a mintavételt.

A mintavételt a hatályos rendelkezésekben meghatározott módszerek alapján kell elvégezni.

(3) A mintaként vett árumennyiség nem haladhatja meg azt a mennyiséget, amely az elemzéshez vagy részletesebb vizsgálathoz szükséges, beleértve az esetleges ellenőrző elemzést is.

243. cikk

(1) A nyilatkozattevő vagy az általa a mintavételnél történő részvételre kijelölt személy minden olyan segítséget köteles megadni a vámhatóságnak, amely a művelet elvégzéséhez szükséges.

(2) Amennyiben a nyilatkozattevő megtagadja, hogy a mintavételnél jelen legyen, vagy hogy másik személyt jelöljön ki a közreműködésre, vagy amennyiben az nem adja meg a vámhatóságnak a művelet elvégzéséhez szükséges valamennyi segítséget, akkor a 241. cikk (1), (2) és (3) bekezdéseinek rendelkezéseit kell alkalmazni.

244. cikk

Amennyiben elemzés vagy részletes vizsgálat céljából a vámhatóság mintát vesz, engedélyezi a szóban forgó áru kiadását anélkül, hogy az elemzés vagy vizsgálat eredményére várna, kivéve, ha valamilyen más ok merül fel a kiadás megtagadására, és feltéve, hogy – amennyiben vámtartozás keletkezett vagy valószínűsíthetően keletkezhet – a szóban forgó vámtartozást lekönyvelték, és kifizették, vagy arra biztosítékot nyújtottak.

245. cikk

(1) A vámhatóság által mintaként vett árumennyiséget nem kell levonni a bejelentett mennyiségből.

(2) A kiviteli vagy passzív feldolgozási eljárás során, amennyiben a körülmények lehetővé teszik, a vámhatóság engedélyezi a nyilatkozattevő számára, hogy az áruból vett mintamennyiséget a szállítmány kiegészítése érdekében azonos áruval pótolja.

246. cikk

(1) Amennyiben az elemzés vagy részletes vizsgálat során a minta nem semmisült meg, azt a nyilatkozattevő részére, annak kérelmére és költségére vissza kell szolgáltatni, ha arra a vámhatóságnak már nincs szüksége, különösen azután, hogy az ennek az elemzésnek vagy részletes vizsgálatnak az eredményein alapuló, a vámhatóság által hozott határozattal szemben a nyilatkozattevő már minden jogorvoslati lehetőségét kimerítette.

(2) Amennyiben a nyilatkozattevő nem kéri, hogy a mintát részére visszaadják, akkor azt a vámhatóság megsemmisítheti, vagy megőrizheti. Különleges esetekben azonban a vámhatóság kötelezheti a nyilatkozattevőt, hogy a megmaradt mintát szállítsa el.

247. cikk

(1) Amennyiben a vámhatóság ellenőrzi a vámáru-nyilatkozatot és a kísérő okmányokat, illetve megvizsgálja az árut, akkor legalább a vámáru-nyilatkozat általa visszatartott példányán vagy egy ahhoz csatolt okmányon meg kell jelölnie az ellenőrzés vagy vizsgálat alapját és eredményét. Az áru részleges vizsgálata esetén a vizsgált szállítmányra vonatkozó adatokat úgyszintén fel kell tüntetnie.

Adott esetben a vámhatóságnak azt is fel kell tüntetnie a vámáru-nyilatkozaton, hogy a nyilatkozattevő vagy képviselője nem volt jelen.

(2) Amennyiben a vámáru-nyilatkozat és a kísérő okmányok ellenőrzésének vagy az áruk vizsgálatának az eredménye nem egyezik meg a vámáru-nyilatkozatban feltüntetett adatokkal, akkor a vámhatóságnak legalább a vámáru-nyilatkozat általa visszatartott példányán vagy egy ahhoz csatolt okmányon meg kell jelölnie azokat az adatokat, amelyeket figyelembe kell venni a szóban forgó árura vonatkozó terhek alkalmazásához, a kivitelhez kapcsolódó esetleges visszatérítések vagy egyéb összegek kiszámításához, valamint az azon vámeljárást szabályozó többi rendelkezés alkalmazásához, amely alá az árut bejelentették.

(3) A vámhatóság ténymegállításában adott esetben feltünteti az alkalmazott azonosítási módokat. Ezt dátummal látja el, és feltünteti rajta az azt kibocsátó vámtisztviselő azonosításához szükséges adatokat.

(4) Amennyiben a vámhatóság nem ellenőrzi a vámáru-nyilatkozatot, és nem is vizsgálja meg az árut, úgy nem kell záradékolnia sem a vámáru-nyilatkozatot, sem az (1) bekezdésben említett kísérő okmányt.

248. cikk

(1) A kiadás engedélyezése után el lehet végezni a vámáru-nyilatkozatban szereplő adatok szerint meghatározott behozatali vámok lekönyvelését. Amennyiben a vámhatóság úgy ítéli meg, hogy az általa elvégzett vizsgálat magasabb összegű behozatali vámot eredményezhet, mint amely a vámáru-nyilatkozaton feltüntetett adatokból következik, úgy olyan biztosíték nyújtását követeli meg, amely elegendő a vámáru-nyilatkozat adatai szerint megállapított és az áruk után végül adott esetben fizetendő összegek közötti különbözet fedezésére. A nyilatkozattevő azonban a biztosíték nyújtása helyett kérheti annak a vámösszegnek az azonnali lekönyvelését, amelyet az áruk után esetleg végül fizetni fog.

(2) Amennyiben a vámhatóság az általa elvégzett ellenőrzés alapján olyan összegű behozatali vámot állapít meg, amely eltér a vámáru-nyilatkozatban megadott adatok alapján kiszabható összegtől, az áruk kiadása után az így megállapított összeget haladéktalanul le kell könyvelni.

(3) Amennyiben a vámhatóságnak megalapozott kétségei merülnek fel azt illetően, hogy valamely tiltást vagy korlátozást kell-e alkalmazni, és ez nem tisztázható, amíg a hatóságok által elvégzett ellenőrzések eredménye nem áll rendelkezésre, a szóban forgó árukat nem lehet kiadni.

249. cikk

(1) A kiadás formáját a vámhatóság határozza meg, kellőképpen figyelembe véve azt a helyet, ahol az áru található, valamint az áru felügyeletére vonatkozó külön rendelkezéseket.

(2) Amennyiben a vámáru-nyilatkozatot írásban nyújtották be, akkor azon vagy adott esetben a hozzá csatolt okmányon fel kell tüntetni a kiadás tényét és időpontját, és egy példányt vissza kell juttatni a nyilatkozattevőnek.

250. cikk

(1) Amennyiben a vámhatóság a Vámkódex 75. cikke a) pontjának második vagy harmadik francia bekezdésében felsorolt okok valamelyike miatt nem tudta engedélyezni az áruk kiadását, úgy határidőt állapít meg a nyilatkozattevőnek, hogy rendezze az áruk helyzetét.

(2) Amennyiben a nyilatkozattevő a Vámkódex 75. cikke a) pontjának második francia bekezdésében említett körülmények esetén elmulasztotta benyújtani a szükséges okmányokat az (1) bekezdésben említett határidőn belül, a szóban forgó vámáru-nyilatkozatot meg nem tettnek kell tekinteni, és a vámhivatal azt érvényteleníti. Ebben az esetben a Vámkódex 66. cikke (3) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni.

(3) A Vámkódex 75. cikke a) pontjának harmadik francia bekezdésében említett körülmények esetén és a Vámkódex 66. cikke (1) bekezdésének első albekezdése vagy 182. cikke értelmében hozott intézkedések sérelme nélkül, amennyiben a nyilatkozattevő az (1) bekezdésben említett határidőn belül nem fizette meg a fizetendő vámot, és nem is nyújtott annak összegére biztosítékot, úgy a vámhatóság előkészületeket tehet az áru értékesítésére. Ebben az esetben az árukat értékesíteni kell – amennyiben a szóban forgó vámhatóság tagállamának jogszabályai megengedik, szükség esetén kényszerértékesítés útján is –, kivéve, ha a szükséges feltételeket időközben teljesítették. A vámhatóság erről tájékoztatja a nyilatkozattevőt.

A vámhatóság a nyilatkozattevő kockázatára és költségére a szóban forgó árut a felügyelete alatt álló különleges helyiségbe vagy területre irányíthatja.

251. cikk

A Vámkódex 66. cikke (2) bekezdésétől eltérően a vámáru-nyilatkozatot az áru kiadását követően is érvényteleníteni lehet az alábbiak szerint:

1. amennyiben megállapítást nyer, hogy tévedésből a megfelelő vámeljárás helyett olyan vámeljárást kértek, amely behozatalivámteher-fizetéssel jár együtt, úgy a vámhatóság érvényteleníti a vámáru-nyilatkozatot, ha annak elfogadásától számított három hónapon belül erre vonatkozó kérelmet nyújtanak be hozzá, feltéve, hogy:

- az áru felhasználása nem sértette meg azon vámeljárás feltételeit, amely alá azt vonni kellett volna,

- a vámáru-nyilatkozat benyújtásakor az árut egy másik olyan vámeljárás alá vonásra szánták, amelynek valamennyi követelményét teljesítették, és

- az árut haladéktalanul azon vámeljárás alá vonják, amelyre ténylegesen szánták.

Az a vámáru-nyilatkozat, amely az árut az utóbb említett vámeljárás alá vonja, az érvénytelenített vámáru-nyilatkozat elfogadásának napjától hatályos.

Kivételes és megfelelően indokolt esetekben a vámhatóság engedélyezheti a három hónapos határidő túllépését;

2. amennyiben az áru tekintetében kiviteli vagy passzív feldolgozási eljárást kértek, a vámáru-nyilatkozatot érvényteleníteni kell, feltéve, hogy:

a) azon áruk esetében, amelyek kivitelivámteher-fizetési kötelezettség alá tartoznak, behozatalivám-visszatérítésre, kiviteli visszatérítésre vagy egyéb kivitellel kapcsolatos összegre vonatkozó kérelem tárgyát képezik, vagy amelyekre más különleges exportintézkedés vonatkozik:

- a nyilatkozattevő igazolást nyújt a kiviteli vámhivatal számára arra vonatkozóan, hogy az áru nem hagyta el a Közösség vámterületét,

- a nyilatkozattevő visszaszolgáltatja az említett vámhivatalnak a vámáru-nyilatkozat valamennyi példányát, valamint minden egyéb okmányt, amelyet annak elfogadásakor a részére kiállítottak,

- a nyilatkozattevő igazolja a kiviteli vámhivatalnál, hogy a szóban forgó árukra vonatkozó kiviteli nyilatkozat alapján kapott visszatérítéseket és egyéb összegeket visszafizette, vagy hogy az illetékes szervek megtették a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy azokat ne fizessék ki, és

- a nyilatkozattevő a hatályos rendelkezéseknek megfelelően teljesített minden olyan kötelezettséget, amelyet a kiviteli vámhivatal állapított meg az áru helyzetének rendezése érdekében.

A vámáru-nyilatkozat érvénytelenítése egyben a vámáru-nyilatkozattal együtt benyújtott kiviteli engedélyen vagy előzetes rögzítési igazoláson tett valamennyi módosítás visszavonását is jelenti.

Amennyiben a kiviteli nyilatkozaton szereplő árunak egy meghatározott határidőn belül el kell hagynia a Közösség vámterületét, a határidő betartásának elmulasztása a vonatkozó vámáru-nyilatkozat érvénytelenítésével jár;

b) egyéb áruk esetén a kiviteli vámhivatalt e rendelet 796. cikkének megfelelően tájékoztatni kell, hogy a bejelentett áru nem hagyta el a Közösség vámterületét.

3. Amennyiben az áru újrakivitele vámáru-nyilatkozat benyújtásával jár együtt, akkor a fenti 2. pontot kell megfelelően alkalmazni.

4. Amennyiben a közösségi árukat a Vámkódex 98. cikke (1) bekezdése b) pontja szerint vonták vámraktározási eljárás alá, úgy ezen vámeljárás alá vonás céljából tett vámáru-nyilatkozat érvénytelenítését kérelmezni lehet, és az végrehajtható, ha az áruk előírt vámjogi sorsa rendezésének elmulasztása esetére vonatkozó jogszabályokban meghatározott intézkedéseket megtették.

Amennyiben az áru vámraktározási eljárás alatt tartására megállapított határidő lejártáig nem kérvényezték a vonatkozó jogszabályokban megállapított vámjogi sors meghatározását, a vámhatóság megteszi az azon jogszabályokban előírt intézkedéseket.

252. cikk

Ha a vámhatóság a Vámkódex 75. cikke szerint értékesíti az árukat, úgy ezt a 188. cikkben foglaltaknak megfelelően kell végrehajtani.

IX. CÍM

EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOK

1. FEJEZET

Meghatározások

253. cikk

(1) A hiányos vámáru-nyilatkozat esetén követendő eljárás lehetővé teszi a vámhatóság számára, hogy kellően indokolt esetben olyan vámáru-nyilatkozatot is elfogadjon, amely nem tartalmazza az összes szükséges adatot, vagy amelyhez nem csatolták a szóban forgó vámeljáráshoz szükséges valamennyi okmányt.

(2) Az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás lehetővé teszi, hogy az árukat a szóban fogó vámeljárás alá vonják egy egyszerűsített vámáru-nyilatkozat benyújtása mellett, amit követően kiegészítő vámáru-nyilatkozatot kell benyújtani, amely lehet általános, időszakos vagy összegző jellegű.

(3) A helyi vámkezelési eljárás lehetővé teszi, hogy az áruk szóban fogó vámeljárás alá vonását az érintett személy helyiségében vagy területén vagy a vámhatóság által megjelölt vagy jóváhagyott más helyen végezzék el.

2. FEJEZET

Az áruk szabad forgalomba bocsátására irányuló vámáru-nyilatkozatok

1. szakasz

Hiányos vámáru-nyilatkozatok

254. cikk

A szabad forgalomba bocsátást célzó vámáru-nyilatkozatokat a vámhatóság a nyilatkozattevő kérelmére elfogadhatja anélkül, hogy azokon feltüntették volna a 37. mellékletben felsorolt minden egyes adatot, feltéve, hogy tartalmazzák legalább az egységes vámokmány 1. rovatának (első és második alrovatának), 14., 21., 31., 37., 40. és 54. rovatának adatait és:

- az áruk megfelelő pontosságú leírását ahhoz, hogy a vámhatóság haladéktalanul és egyértelműen meg tudja határozni az árunak a Kombinált Nómenklatúra vámtarifaszámai vagy -alszámai szerinti besorolását,

- ha az árukra értékvám-fizetési kötelezettség keletkezik, azok vámértékét, vagy ha a nyilatkozattevő nincs olyan helyzetben, hogy meghatározza ezt az értéket, akkor olyan ideiglenes értékmegjelölést, amelyet a vámhatóság elfogadhatónak tart, kellőképpen figyelembe véve különösen a nyilatkozattevő rendelkezésére álló adatokat,

- minden olyan további adatot, amelyet a vámhatóság szükségesnek tart az áruk azonosítása, a szabad forgalomba bocsátásukat szabályozó rendelkezések végrehajtása, valamint az áru kiadását megelőzően szükséges biztosíték összegének megállapítása érdekében.

255. cikk

(1) Azokhoz a szabad forgalomba bocsátásra irányuló vámáru-nyilatkozatokhoz, amelyeket a vámhatóság a nyilatkozattevő kérelmére elfogadhat a szükséges okmányok valamelyikének csatolása nélkül is, legalább azokat az okmányokat csatolni kell, amelyeket a bejelentett áruk szabad forgalomba bocsátása előtt be kell nyújtani.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve, az olyan vámáru-nyilatkozatot, amelyhez nem csatolták az áru szabad forgalomba bocsátása előtt benyújtandó okmányt vagy okmányokat, el lehet fogadni akkor, ha a vámhatóság számára hitelt érdemlően igazolták, hogy:

a) a szóban forgó okmány létezik, és érvényes;

b) az okmányt a nyilatkozattevő akaratán kívül álló okok miatt nem csatolták a vámáru-nyilatkozathoz;

c) a vámáru-nyilatkozat elfogadásának bármilyen késedelme megakadályozná az áru szabad forgalomba bocsátását, vagy a miatt az árura magasabb vámtételt kellene fizetni.

A hiányzó okmányokra vonatkozó adatokat minden esetben fel kell tüntetni a vámáru-nyilatkozaton.

256. cikk

(1) A vámhatóság által a nyilatkozattevő részére a vámáru-nyilatkozat elfogadásakor a hiányzó adatok közlésére vagy a hiányzó okmányok benyújtására engedélyezett határidő nem haladhatja meg a vámáru-nyilatkozat elfogadásának időpontjától számított egy hónapot.

Csökkentett vagy nulla behozatali vámtétel alkalmazásához szükséges okmány esetén, amennyiben a vámhatóság alapos okkal feltételezi, hogy a hiányos vámáru-nyilatkozattal kísért áru ilyen csökkentett vagy nulla vámtétel alá sorolható, a nyilatkozattevő kérelmére további határidőt engedélyezhet a szóban forgó okmány benyújtására. Ez a további határidő nem lehet hosszabb három hónapnál.

Amennyiben a közlendő hiányzó adatok vagy a benyújtandó okmányok a vámértékre vonatkoznak, a vámhatóság – ha ez feltétlenül szükségesnek bizonyul – hosszabb határidőt állapíthat meg, vagy az előzetesen megállapított határidőt meghosszabbíthatja. Az engedélyezett teljes időszaknál számba kell venni a hatályos előírt időszakokat.

(2) Amennyiben a csökkentett vagy nulla behozatali vámtétel a szabad forgalomba bocsátott árura kizárólag bizonyos vámkontingensek vagy vámplafonok mértékéig alkalmazható, akkor az árut az engedélyezett mennyiségbe csak akkor lehet beleszámolni, ha ténylegesen benyújtják azt az okmányt, amely a csökkentett vagy nulla vámtétel alkalmazásának feltétele. Ezt az okmányt minden esetben be kell nyújtani:

- vámplafon esetén azon időpont előtt, amikor valamely közösségi intézkedés a szokásos behozatali vámok kiszabását visszaállítja,

- vámkontingensek esetén a megállapított mennyiségi határok elérése előtt.

(3) Az (1) és (2) bekezdés sérelme nélkül is benyújtható azon okmány, amelynek benyújtása a csökkentett vagy nulla vámtétel alkalmazásának feltétele, azon határidő lejárta után is, amelyre a csökkentett vagy nulla vámtételt megállapították, feltéve, hogy a szóban forgó árukra vonatkozó vámáru-nyilatkozatot ezen időpont előtt elfogadták.

257. cikk

(1) A hiányos vámáru-nyilatkozatnak a vámhatóság részéről történő elfogadása nem akadályozhatja meg vagy nem késleltetheti az így bejelentett áru kiadását, feltéve, hogy ezt egyéb okok nem akadályozzák. A 248. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül az áruk kiadása az alábbi (2)–(5) bekezdésben foglalt feltételeknek megfelelően történik.

(2) Amennyiben a vámáru-nyilatkozat elfogadása idején hiányzó adatok, illetve alátámasztó okmányok késedelmes közlése, benyújtása nem befolyásolja az említett vámáru-nyilatkozatban feltüntetett áru után fizetendő vámösszeget, a vámhatóság a szokásos módon kiszámított fizetendő összeget haladéktalanul lekönyveli.

(3) Amennyiben a 254. cikknek megfelelően valamely vámáru-nyilatkozat ideiglenes értékmegjelölést tartalmaz, a vámhatóság:

- az ezen értékmegjelölés alapján meghatározott vámösszeget haladéktalanul lekönyveli,

- szükség esetén megköveteli olyan biztosíték nyújtását, amely elegendő ezen összeg és az áruk után végül adott esetben fizetendő összeg közötti különbség fedezésére.

(4) Amennyiben a (3) bekezdésben említettektől eltérő esetekben a vámáru-nyilatkozat elfogadása idején hiányzó adatok vagy valamely alátámasztó okmány késedelmes közlése, benyújtása befolyásolhatja azon vámösszeget, amely az említett vámáru-nyilatkozatban feltüntetett áru után fizetendő, a vámhatóság az alábbiak szerint jár el:

a) ha bármely hiányzó adat vagy alátámasztó okmány késedelmes közlése, benyújtása csökkentett vámtétel alkalmazásához vezethet,

- a csökkentett vámtétel szerint fizetendő behozatali vámokat haladéktalanul lekönyveli,

- megköveteli olyan biztosíték nyújtását, amely fedezi a különbséget az említett összeg és azon összeg között, amelyet akkor kellene fizetni, ha a behozatali vámot a szóban forgó árura a szokásos vámtétel szerint számítanák ki;

b) ha bármely hiányzó adat vagy alátámasztó okmány késedelmes közlése, benyújtása az áruk vámmentes beléptetéséhez vezethet, a vámhatóság megköveteli olyan biztosíték nyújtását, amely fedezi azt az összeget, amelyet akkor kellene fizetni, ha a behozatali vámot a szóban forgó árura a szokásos vámtétel szerint szabnák ki.

(5) Minden utólag – különösen a vámérték végleges meghatározásának eredményeképpen – felmerülő változtatás sérelme nélkül, a nyilatkozattevő a biztosíték nyújtása helyett kérheti az alábbi összeg haladéktalan lekönyvelését:

- azon vámösszeg, amelyet az áru után végül adott esetben fizetni kell, amennyiben a (3) bekezdés második francia bekezdését vagy a (4) bekezdés a) pontjának második francia bekezdését kell alkalmazni, vagy

- a szokásos vámtétel szerint számított vámösszeg, amennyiben a (4) bekezdés b) pontját kell alkalmazni.

258. cikk

Amennyiben a 256. cikkben említett határidő lejártakor a nyilatkozattevő még nem közölte az áru vámértékének végleges meghatározásához szükséges részleteket, vagy a hiányzó adatok vagy okmányok benyújtását elmulasztotta, a vámhatóság haladéktalanul lekönyveli a szóban forgó áru után fizetendő vámként a 257. cikk (3) bekezdésének második francia bekezdésében, a 257. cikk (4) bekezdése a) pontjának második francia bekezdésében és a 257. cikk (4) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezéseknek alapján nyújtott biztosítéknak megfelelő összeget.

259. cikk

A 254–257. cikkben meghatározott feltételek szerint elfogadott hiányos vámáru-nyilatkozatot a nyilatkozattevő kiegészítheti, vagy a vámhatóság beleegyezésével olyan vámáru-nyilatkozattal helyettesítheti, amely megfelel a Vámkódex 62. cikkében megállapított feltételeknek.

Bármely vámösszeg megállapítása és az áru szabad forgalomba bocsátását szabályozó egyéb rendelkezés alkalmazása tekintetében mindkét esetben a hiányos vámáru-nyilatkozat elfogadásának időpontja lesz irányadó.

2. szakasz

Egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás

260. cikk

(1) A nyilatkozattevő valamennyi szükséges adatot tartalmazó írásbeli kérelmére a 261. és 262. cikkben megállapított feltételek szerint és módon engedélyt kap arra, hogy a szabad forgalomba bocsátás iránti nyilatkozatot egyszerűsített formában tegye meg, amikor az árut a vámhatóságnak bemutatja.

(2) Ezen egyszerűsített vámáru-nyilatkozat formája lehet:

- az egységes vámokmányon tett hiányos vámáru-nyilatkozat, vagy

- valamely adminisztratív vagy kereskedelmi okmány, amelyhez csatolják a szabad forgalomba bocsátás iránti kérelmet.

Az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatnak legalább az áruk azonosításához szükséges adatokat tartalmaznia kell.

(3) Ha a körülmények ezt indokolják, a vámhatóság megengedheti, hogy a (2) bekezdés második francia bekezdésében említett szabad forgalomba bocsátás iránti kérelmet egy általános kérelem helyettesítse, amely egy adott időtartamon belül valamennyi szabad forgalomba bocsátási eljárásra vonatkozik. Az ilyen általános kérelemre válaszként megadott engedélyre történő hivatkozást rá kell vezetni az (1) bekezdésnek megfelelően bemutatott kereskedelmi vagy adminisztratív okmányra.

(4) Az egyszerűsített vámáru-nyilatkozathoz minden olyan okmányt csatolni kell, amelynek benyújtása az áru szabad forgalomba bocsátásának biztosításához szükséges. Ebben az esetben a 255. cikk (2) bekezdését alkalmazni kell.

(5) Ezt a cikket a 278. cikk sérelme nélkül kell alkalmazni.

261. cikk

(1) A 260. cikkben említett engedély a nyilatkozattevőnek akkor adható meg, amennyiben biztosítani lehet a behozatali tilalmak vagy korlátozások vagy az áruk szabad forgalomba bocsátását szabályozó egyéb rendelkezések betartásának hatékony ellenőrzését.

(2) Az ilyen engedély iránti kérelmet főszabályként el kell utasítani, ha a kérelmet benyújtó személy:

- a vámjogszabályokat súlyosan vagy ismételten megsértette,

- csak esetenként kéri az áruk szabad forgalomba bocsátását.

Az engedély iránti kérelem akkor is elutasítható, ha a szóban forgó személy egy olyan másik személy nevében jár el, aki csak esetenként kéri az áruk szabad forgalomba bocsátását.

(3) A Vámkódex 9. cikkének sérelme nélkül az engedély a (2) bekezdésben felsorolt esetekben visszavonható.

262. cikk

(1) A 260. cikkben említett engedélyben:

- meg kell jelölni az egyszerűsített vámáru-nyilatkozat elfogadására illetékes vámhivatal(oka)t,

- meg kell határozni az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatok formáját és tartalmát,

- meg kell határozni azokat az árukat, amelyekre az engedély vonatkozik, és azokat az adatokat, amelyeket az áruk azonosítása céljából az egyszerűsített vámáru-nyilatkozaton fel kell tüntetni,

- fel kell hívni a figyelmet az érintett személy által az esetlegesen felmerülő vámtartozás fedezésére nyújtandó biztosítékra.

Az engedélyben meg kell határozni a kiegészítő vámáru-nyilatkozatok formáját és tartalmát is, valamint ki kell tűzni azokat a határidőket, amelyeken belül azokat az e célra kijelölt vámhatóságnál be kell nyújtani.

(2) A vámhatóság eltekinthet a kiegészítő vámáru-nyilatkozat benyújtásától, ha az egyszerűsített vámáru-nyilatkozat olyan árukra vonatkozik, amelyek értéke nem éri el a hatályos közösségi rendelkezésekben foglalt statisztikai küszöbértéket, és az egyszerűsített vámáru-nyilatkozat már tartalmazza a szabad forgalomba bocsátáshoz szükséges valamennyi adatot.

3. szakasz

Helyi vámkezelési eljárás

263. cikk

A helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó engedélyt a 264–266. cikkben megállapított feltételek szerint és módon minden személynek meg kell adni, aki az árukat a saját helyiségében vagy területén, vagy a 253. cikkben megjelölt egyéb helyeken kívánja szabad forgalomba bocsátani, és aki a vámhatóságnál e célból az engedély megadásához szükséges valamennyi adatot tartalmazó írásbeli kérelmet nyújt be:

- olyan áruk tekintetében, amelyek közösségi vagy egységes árutovábbítási eljárás alatt állnak, és amelyekre vonatkozóan a fent említett személy a rendeltetési hivatalnál elvégzendő egyszerűsített eljárások igénybevételére vonatkozó engedéllyel rendelkezik a 406–409. cikkben foglaltak szerint,

- olyan áruk tekintetében, amelyeket már korábban gazdasági vámeljárás alá vontak, a 278. cikk sérelme nélkül,

- olyan áruk tekintetében, amelyeket – a Vámkódex 40. cikke szerinti vám elé állításukat követően – az említett helyiségekbe vagy területekre vagy helyekre küldenek az első francia bekezdésben említettektől eltérő árutovábbítási eljárásban,

- olyan áruk tekintetében, amelyeket a vám elé állítás követelménye alóli mentesítéssel hoznak be a Közösség vámterületére a Vámkódex 41. cikkének b) pontja szerint.

264. cikk

(1) A 263. cikkben említett engedélyt meg kell adni, ha:

- a kérelmező nyilvántartása lehetővé teszi, hogy a vámhatóság hatékony – elsősorban utólagos – ellenőrzéseket végezhessen,

- biztosítható a behozatali tilalmak vagy korlátozások vagy a szabad forgalomba bocsátást szabályozó bármilyen egyéb rendelkezések betartásának hatékony ellenőrzése.

(2) Az engedély iránti kérelmet főszabályként el kell utasítani, amennyiben a kérelmező:

- a vámjogszabályokat súlyosan vagy ismételten megsértette,

- csak esetenként kéri áruk szabad forgalomba bocsátását.

265. cikk

(1) A Vámkódex 9. cikkének sérelme nélkül, a vámhatóság eltekinthet az engedély visszavonásától, ha:

- az engedélyes a vámhatóság által megszabott határidőn belül teljesíti kötelezettségeit, vagy

- valamely kötelezettség teljesítésének elmulasztása nem befolyásolja érdemben az eljárás lefolytatását.

(2) Az engedélyt főszabályként vissza kell vonni, ha a 264. cikk (2) bekezdésének első francia bekezdésében említett eset merül fel.

(3) Az engedély visszavonható, ha a 264. cikk (2) bekezdése második francia bekezdésében említett eset merül fel.

266. cikk

(1) Annak érdekében, hogy a vámhatóság meggyőződhessen az eljárás megfelelő lefolytatásáról, a 263. cikkben említett engedélyes az áruk e célra kijelölt helyre történő megérkezésekor:

a) a vámhatóság által meghatározott formában és módon köteles a vámhatóságot értesíteni az áruk megérkezéséről azok kiadása érdekében;

b) az említett árukat köteles nyilvántartásba venni; az ilyen nyilvántartásba vételt bármilyen más alakiság helyettesítheti, amely a vámhatóság által előírtakhoz hasonló biztosítékot kínál. A nyilvántartásba történő bejegyzésben fel kell tüntetni annak időpontját és az áruk azonosításához szükséges adatokat;

c) köteles a vámhatóság rendelkezésére bocsátani minden olyan okmányt, amelynek benyújtása a szabad forgalomba bocsátást szabályozó rendelkezések alkalmazásához szükséges lehet.

(2) A vámhatóság, azzal a feltétellel, hogy ez nem befolyásolja az eljárások megfelelő lefolytatásának ellenőrzését:

a) engedélyezheti, hogy az (1) bekezdés a) pontjában említett értesítést közvetlenül az áruk megérkezése előtt tegyék meg;

b) bizonyos különleges körülmények között, amennyiben a szóban forgó áruk jellege és az áruforgalom gyorsasága ezt indokolja, a vámhatóság mentesítheti az engedélyest azon kötelezettség alól, hogy az áruk érkezéséről minden egyes alkalommal tájékoztassa az illetékes vámhivatalt, feltéve, hogy az engedélyes az említett vámhivatal rendelkezésére bocsát minden olyan adatot, amelyet a vámhatóság az áruk vizsgálatára vonatkozó jogának gyakorlásához szükségesnek tart.

Ebben az esetben az áruknak az érintett személy nyilvántartásába történő felvétele egyenértékű az áruk kiadásával.

267. cikk

A 263. cikkben említett engedélyben meg kell határozni az eljárás lefolytatásának különös szabályait, és meg kell jelölni különösen:

- azon árukat, amelyekre az engedély vonatkozik,

- a 266. cikkben említett kötelezettségek formáját és az érintett személy által nyújtandó biztosítékra való figyelemfelhívást,

- a vámáruk kiadásának időpontját,

- azon határidőt, amelyen belül a kiegészítő vámáru-nyilatkozatot az e célra kijelölt illetékes vámhivatalhoz be kell nyújtani,

- azon feltételeket, amelyek mellett az árukra vonatkozóan általános, időszakos vagy összegző vámáru-nyilatkozatot kell tenni.

3. FEJEZET

A gazdasági vámeljárásokra vonatkozó vámáru-nyilatkozatok

1. szakasz

A gazdasági vámeljárások megindítása

1. alszakasz

Vámraktározási eljárás alá vonás

A. Hiányos vámáru-nyilatkozatok

268. cikk

(1) Azon vámraktározási eljárásra vonatkozó vámáru-nyilatkozatnak, amelyet az eljárást megindító vámhivatal a nyilatkozattevő kérelmére elfogadhat anélkül, hogy az tartalmazná a 37. mellékletben felsorolt adatok mindegyikét, tartalmaznia kell legalább az azon áruk azonosításához szükséges adatokat, amelyekre a vámáru-nyilatkozat vonatkozik, beleértve az áruk mennyiségét.

(2) A 255., 256. és 259. cikket értelemszerűen alkalmazni kell.

(3) Ez a cikk nem vonatkozik az 529–534. cikkben említett közösségi mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos eljárásra vonatkozó vámáru-nyilatkozatokra.

B. Egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás

269. cikk

(1) A nyilatkozattevő kérelmére a 270. cikkben foglalt feltételek szerint és módon engedélyezni kell, hogy az áru vám elé állításakor az áruk vámeljárás alá vonása iránti vámáru-nyilatkozatot egyszerűsített formában tegye meg.

Ennek az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatnak a formája lehet:

- a 268. cikkben meghatározott típusú hiányos vámáru-nyilatkozat, vagy

- olyan adminisztratív vagy kereskedelmi okmány, amelyhez csatolták az áruk vámeljárás alá vonására irányuló kérelmet.

Az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatnak tartalmaznia kell a 268. cikk (1) bekezdésében említett adatokat.

(2) Amennyiben ezt az eljárást D típusú vámraktárral kapcsolatban alkalmazzák, az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatban fel kell tüntetni az érintett áruk jellegét is, olyan részletességgel, amely lehetővé teszi azonnali és egyértelmű besorolásukat, valamint fel kell tüntetni a vámértéket is.

(3) Az (1) bekezdésben foglalt eljárás nem alkalmazható a B és F típusú vámraktárakra, sem pedig az 529–534. cikkben említett közösségi mezőgazdasági termékek – bármely típusú raktárt illető – vámraktározási eljárás alá vonására.

270. cikk

(1) A 269. cikk (1) bekezdésében említett kérelmet írásban kell benyújtani, és annak az engedély megadásához szükséges minden adatot tartalmaznia kell.

Amennyiben a körülmények lehetővé teszik, a 269. cikk (1) bekezdésében említett kérelem egy meghatározott határidőn belül lefolytatandó eljárásokra vonatkozó általános kérelemmel helyettesíthető.

Ebben az esetben a kérelmet a 497–502. cikkben megállapított feltételeknek megfelelően kell kiállítani, és a vámraktár működtetésére irányuló kérelemmel együtt vagy az eredeti engedély módosításaként be kell nyújtani ahhoz a vámhatósághoz, amely a vámeljárásra vonatkozó engedélyt kiadta.

(2) A 269. cikk (1) bekezdésében említett engedélyt az érintett személynek meg kell adni, feltéve, hogy ez nem befolyásolja az eljárás megfelelő lefolytatását.

(3) Az ilyen engedélyt főszabályként meg kell tagadni, ha:

- az eljárás megfelelő lefolytatásához szükséges biztosítékok hiányoznak,

- az érintett személy csak esetenként kéri áruk ezen vámeljárás alá vonását,

- az érintett személy a vámjogszabályokat súlyosan vagy ismételten megsértette.

(4) A Vámkódex 9. cikkének sérelme nélkül, az engedélyt a (3) bekezdésben meghatározott esetekben vissza lehet vonni.

271. cikk

(1) A 269. cikk (1) bekezdésében említett engedélyben meg kell határozni az eljárás lefolytatásának különös szabályait, beleértve:

- az áruk vámraktározási eljárás alá vonására illetékes vámhivatalt vagy vámhivatalokat,

- az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatok formáját és tartalmát.

Kiegészítő vámáru-nyilatkozatra nincs szükség.

C. Helyi vámkezelési eljárás

272. cikk

(1) A helyi vámkezelési eljárás igénybevételére vonatkozó engedélyt a (2) bekezdésben és a 273. és 274. cikkben megállapított feltételek szerint és módon kell megadni.

(2) A 269. cikk (2) bekezdését és a 270. cikket megfelelően alkalmazni kell.

273. cikk

(1) Annak érdekében, hogy a vámhatóság biztosíthassa a vámraktározási eljárás megfelelő lefolytatását, az engedélyes az áruk e célra kijelölt helyre történő megérkezésekor:

a) a felügyeletet ellátó vámhivatal által meghatározott formában és módon köteles e vámhivatalt értesíteni az áruk megérkezéséről;

b) az említett árukat köteles felvenni a raktárnyilvántartásba;

c) köteles a felügyeletet ellátó vámhivatal rendelkezésére bocsátani minden, az áruk vámeljárás alá vonására vonatkozó okmányt.

A b) pontban említett raktárnyilvántartásba történő bejegyzésnek tartalmaznia kell legalább néhány, az áruk kereskedelmi azonosításához használt adatot, beleértve az áruk mennyiségét.

(2) A 266. cikk (2) bekezdését alkalmazni kell.

274. cikk

A 272. cikk (1) bekezdésében említett engedélyben meg kell határozni az eljárás lefolytatásának különös szabályait, és meg kell jelölni különösen:

- azon árukat, amelyekre az eljárás vonatkozik,

- a 273. cikkben említett kötelezettségek formáját,

- az áruk kiadásának időpontját.

Kiegészítő vámáru-nyilatkozatra nincs szükség.

2. alszakasz

Aktív feldolgozási, vámfelügyelet melletti feldolgozási, illetve ideiglenes behozatali eljárás alá vonás

A. Hiányos vámáru-nyilatkozatok

275. cikk

(1) Az áruk passzív feldolgozástól, illetve vámraktározástól eltérő egyéb gazdasági vámeljárás alá vonására vonatkozó vámáru-nyilatkozatoknak, amelyeket az eljárást megindító vámhivatal a nyilatkozattevő kérelmére elfogadhat anélkül, hogy azok tartalmaznák a 37. mellékletben felsorolt valamennyi adatot, vagy amelyekhez nem csatolták a 220. cikkben felsorolt egyes okmányokat, tartalmazniuk kell legalább az egységes vámokmány 14., 21., 31., 37., 40. és 54. rovatában említett adatokat, a 44. rovatban pedig az engedélyre való hivatkozást, vagy:

- a kérelemre való hivatkozást, amennyiben az 556. cikk (1) bekezdésének második albekezdését kell alkalmazni, vagy

- az 568. cikk (3) bekezdésében, a 656. cikk (3) bekezdésében vagy a 695. cikk (3) bekezdésében említett adatokat, amennyiben azok ebben a rovatban feltüntethetők, ha az engedély kibocsátására vonatkozó egyszerűsített eljárásokat lehet alkalmazni.

(2) A 255., 256. és a 259. cikket értelemszerűen alkalmazni kell.

(3) Az áruk vám-visszatérítési eljárás keretében történő aktív feldolgozási eljárás alá vonása esetén a 257. és 258. cikket szintén értelemszerűen alkalmazni kell.

B. Egyszerűsített nyilatkozattételi és helyi vámkezelési eljárás

276. cikk

A 260–267. és a 270. cikkben foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell az ezen alszakasz hatálya alá tartozó gazdasági vámeljárások céljából bejelentett árukra.

3. alszakasz

Passzív feldolgozási eljárás céljából bejelentett áruk

277. cikk

A 279–289. cikk kivitel céljából bejelentett árukra vonatkozó rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a passzív feldolgozási eljárás keretében történő kivitel céljára bejelentett árukra.

2. szakasz

A gazdasági vámeljárások lezárása

278. cikk

(1) A passzív feldolgozástól, illetve vámraktározástól eltérő gazdasági vámeljárások lezárása esetén a szabad forgalomba bocsátásra, a kivitelre és az újrakivitelre vonatkozó egyszerűsített eljárások alkalmazhatók. Újrakivitel esetén a 279–289. cikk rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

(2) Az áruknak a passzív feldolgozási eljárás keretében történő szabad forgalomba bocsátására a 254–267. cikk rendelkezései szerinti egyszerűsített eljárások alkalmazhatók.

(3) A vámraktározási eljárás lezárása esetén a szabad forgalomba bocsátásra, a kivitelre és az újrakivitelre vonatkozó egyszerűsített eljárások alkalmazhatók.

Mindemellett azonban:

a) az áruk F típusú vámraktárba történő betárolása esetén nem engedélyezhető az egyszerűsített eljárás;

b) az áruk B típusú vámraktárba történő betárolása esetén csak a hiányos vámáru-nyilatkozat és az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás alkalmazható;

c) valamely D típusú vámraktárra vonatkozó engedély kibocsátása a szabad forgalomba bocsátásra irányuló helyi vámkezelési eljárás automatikus alkalmazását vonja maga után.

Olyan esetekben azonban, amikor az érintett személy valamely olyan tehermegállapítási szabály alkalmazását kívánja igénybe venni, amely az áruk fizikai megvizsgálása nélkül nem állapítható meg, ezen eljárás nem alkalmazható. Ebben az esetben olyan egyéb vámeljárások alkalmazhatók, amelyek az áruk vám elé állításával járnak;

d) az egyszerűsített eljárások nem alkalmazhatók azokra a közösségi mezőgazdasági termékekre, amelyeket az 529–534. cikk értelmében vámraktározási eljárás alá vontak.

4. FEJEZET

Kiviteli vámáru-nyilatkozatok

279. cikk

A kiviteli vámhivatalnál a 792. cikk rendelkezései szerint elvégzendő alakiságok az ebben a fejezetben szereplő rendelkezések szerint egyszerűsíthetők.

A 793–796. cikk rendelkezéseit alkalmazni kell erre a fejezetre.

1. szakasz

Hiányos vámáru-nyilatkozatok

280. cikk

(1) A kiviteli nyilatkozatokat a vámhivatal a nyilatkozattevő kérelmére elfogadhatja anélkül, hogy azok a 37. mellékletben felsorolt valamennyi adatot tartalmaznák, feltéve, hogy legalább az egységes vámokmány 1. (első alrovat), 2., 14., 17., 31., 33., 38., 44. és 54. rovatában említett adatokat tartalmazzák, és:

- amennyiben az árukra kiviteli vámok vagy bármely egyéb, a közös agrárpolitika keretében előírt intézkedések vonatkoznak, minden olyan adatot, amely az ilyen vámok kiszabásához vagy intézkedések megfelelő meghozatalához szükséges,

- az áruk azonosításához, az azok kivitelét szabályozó rendelkezések alkalmazásához vagy a kivitelüket megelőzően szükséges biztosíték összegének meghatározásához szükségesnek tartott minden további adatot.

(2) A vámhatóság engedélyezheti, hogy a nyilatkozattevő ne töltse ki a 17. és 33. rovatot, azzal a feltétellel, hogy kijelenti, hogy a szóban forgó áruk kivitele nem esik tilalom vagy korlátozás alá, és a vámhatóságnak nincs oka kételkedni ebben, továbbá hogy az áruk leírása lehetővé teszi azok Kombinált Nómenklatúra szerinti besorolásának azonnali és egyértelmű meghatározását.

(3) A 3. számú példány 44. rovatában az alábbi bejegyzések valamelyikének kell szerepelnie:

- Exportación simplificada

- Forenklet udførsel

- Vereinfachte Ausfuhr

- Απλουστευμένη εξαγωγή

- Simplified exportation

- Exportation simplifée

- Esportazione semplificata

- Vereenvoudigde uitvoer

- .

(4) A 255–259. cikket értelemszerűen alkalmazni kell a kiviteli nyilatkozatokra.

281. cikk

A 789. cikk alkalmazása esetén a kiegészítő vagy helyettesítő vámáru-nyilatkozatokat az exportőr letelepedési helye szerint illetékes vámhivatalhoz lehet benyújtani. Amennyiben az alvállalkozó valamely más tagállamban letelepedett, mint az exportőr, ez a lehetőség csak azzal a feltétellel vehető igénybe, ha az érintett tagállamok igazgatásai egymással erre vonatkozóan megállapodást kötöttek.

A hiányos vámáru-nyilatkozatban fel kell tüntetni azt a vámhivatalt, ahová a kiegészítő vámáru-nyilatkozatot be fogják nyújtani. Az a vámhivatal, ahová a hiányos vámáru-nyilatkozatot benyújtják, megküldi az 1. és 2. számú példányokat azon vámhivatalhoz, ahová a kiegészítő vagy helyettesítő vámáru-nyilatkozatot benyújtják.

2. szakasz

Egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás

282. cikk

(1) Az engedély megadásához szükséges valamennyi adatot tartalmazó írásbeli kérelemre a nyilatkozattevő – a 261. és 262. cikkben foglalt rendelkezések megfelelő alkalmazása mellett – engedélyt kap arra, hogy az áruk vám elé állításakor a kiviteli nyilatkozatot egyszerűsített formában tegye meg.

(2) A 288. cikkben foglaltak sérelme nélkül, az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatot a hiányos egységes vámokmány formájában kell megtenni, amelynek legalább az áruk azonosításához szükséges adatokat tartalmaznia kell. A 280. cikk (3) és (4) bekezdését értelemszerűen alkalmazni kell.

3. szakasz

Helyi vámkezelési eljárás

283. cikk

A helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó engedélyt a 284. cikkben foglalt feltételek szerint és módon írásbeli kérelmére minden olyan személynek (a továbbiakban: elfogadott exportőr) meg kell adni, aki a kiviteli eljárást a saját helyiségében vagy területén vagy a vámhatóság által kijelölt vagy jóváhagyott más helyen kívánja lefolytatni.

284. cikk

A 264. és 265. cikket értelemszerűen alkalmazni kell.

285. cikk

(1) Annak érdekében, hogy a vámhatóság meggyőződhessen az eljárás megfelelő módon történő lefolytatásáról, az elfogadott exportőr az áruknak a 283. cikkben említett helyekről történő elszállítása előtt:

a) a vámhatóság által meghatározott formában és módon köteles a vámhatóságot értesíteni az áruk elszállításáról azok kiadása érdekében;

b) az említett árukat köteles nyilvántartásba venni. Az ilyen nyilvántartásba vételt bármilyen más alakiság helyettesítheti, amely a vámhatóság által előírtakhoz hasonló biztosítékot nyújt. A nyilvántartásba történő bejegyzésben fel kell tüntetni annak időpontját és az áruk azonosításához szükséges adatokat;

c) köteles a vámhatóság rendelkezésére bocsátani minden olyan okmányt, amelynek benyújtása az áruk kivitelét szabályozó rendelkezések alkalmazásához szükséges lehet.

(2) Bizonyos különleges körülmények között, amennyiben a szóban forgó áruk jellege és a kiviteli áruforgalom gyorsasága ezt indokolja, a vámhatóság mentesítheti az elfogadott exportőrt azon kötelezettség alól, hogy az áruk elszállításáról minden egyes alkalommal tájékoztassa az illetékes vámhivatalt, feltéve, hogy az említett vámhivatal rendelkezésére bocsát minden olyan adatot, amelyet a vámhatóság adott esetben az áruk vizsgálatára vonatkozó jogának gyakorlásához szükségesnek tart.

Ebben az esetben az áruknak az elfogadott exportőr nyilvántartásába történő felvétele egyenértékű az áruk kiadásával.

286. cikk

(1) Annak ellenőrzésére, hogy az áruk ténylegesen elhagyták a Közösség vámterületét, az egységes vámokmány 3. számú példánya szolgál a kiléptetés igazolásául.

Az engedélyben elő kell írni, hogy az egységes vámokmány 3. számú példányát előzetesen hitelesíttetni kell.

(2) Az előzetes hitelesítés az alábbi módok valamelyikén történhet:

a) az A rovat előre ellátható az illetékes vámhivatal bélyegzőlenyomatával és az említett vámhivatal egy tisztviselőjének aláírásával;

b) az elfogadott exportőr egy különleges, a 62. mellékletben bemutatott mintának megfelelő bélyegzővel lebélyegezheti a vámáru-nyilatkozatot.

E bélyegző lenyomata előre rányomtatható a nyomtatványokra, ha a nyomtatást egy erre engedéllyel rendelkező nyomdára bízzák.

(3) Az áruk elindítása előtt az elfogadott exportőr köteles:

- elvégezni a 285. cikkben említett alakiságokat,

- feltüntetni az egységes vámokmány 3. számú példányán az áruk nyilvántartásba vételére történő hivatkozást, valamint a nyilvántartásba vétel időpontját.

(4) A (2) bekezdésnek megfelelően kitöltött 3. számú példány 44. rovatának tartalmaznia kell:

- az engedély számát és a kibocsátó vámhivatal nevét,

- a 280. cikk (3) bekezdésében említett bejegyzések valamelyikét.

287. cikk

(1) A 283. cikkben említett engedélyben meg kell határozni az eljárás lefolytatásának különös szabályait, és meg kell jelölni különösen:

- azon árukat, amelyekre az engedély vonatkozik,

- a 285. cikkben említett kötelezettségek formáját,

- az áruk kiadásának időpontját,

- a 3. számú példány tartalmát és érvényesítésének módszereit,

- a kiegészítő vámáru-nyilatkozat benyújtásának módját és azon határidőt, amelyen belül azt be kell nyújtani.

(2) Az engedélynek tartalmaznia kell az elfogadott exportőr kötelezettségvállalását arra vonatkozóan, hogy megtesz minden szükséges intézkedést a különleges bélyegző vagy a kiviteli vámhivatal bélyegzőjének lenyomatával ellátott nyomtatványok, illetve a különleges bélyegző lenyomatának megőrzése érdekében.

4. szakasz

A 2. és 3. szakaszra vonatkozó közös rendelkezések

288. cikk

(1) A tagállamok engedélyezhetik az egységes vámokmány helyett valamely kereskedelmi vagy adminisztratív okmány vagy bármilyen más adathordozó eszköz alkalmazását, amennyiben a kiviteli eljárás egészét egyetlen tagállam területén hajtják végre, vagy ha ezt a lehetőséget az érintett tagállamok szervei közötti megállapodás révén biztosítják.

(2) Az (1) bekezdésben említett okmánynak vagy adathordozó eszköznek tartalmaznia kell legalább az áruk azonosításához szükséges adatokat és a 280. cikk (3) bekezdésében említett bejegyzések valamelyikét, és csatolni kell hozzá a kiviteli kérelmet.

Amennyiben a körülmények lehetővé teszik, a vámhatóság engedélyezheti a kérelemnek olyan általános kérelemmel történő helyettesítését, amely egy adott időszak alatt elvégzendő kiviteli eljárásokra vonatkozik. Az engedélyre való hivatkozást szerepeltetni kell a szóban forgó okmányon vagy adathordozó eszközön.

(3) A kereskedelmi vagy adminisztratív okmány ugyanúgy igazolja a Közösség vámterületéről való kiléptetést, mint az egységes vámokmány 3. számú példánya. Egyéb adathordozó eszköz alkalmazása esetén meg kell határozni a kiléptetés bejegyzésének módját, adott esetben az érintett államok szervei közötti megállapodás útján.

289. cikk

Amennyiben valamely kiviteli művelet egészét egyetlen tagállam területén hajtják végre, ez a tagállam a 2. és 3. szakaszban meghatározott eljárásokon kívül és a közösségi politikák figyelembevételével egyéb egyszerűsítéseket is elrendelhet.

II. RÉSZ

AZ ÁRUK VÁMJOGI SORSA

I. CÍM

SZABAD FORGALOMBA BOCSÁTÁS

1. FEJEZET

Általános rendelkezések

290. cikk

(1) Amennyiben közösségi árukat a 797. cikknek megfelelően ATA-igazolvány fedezete mellett visznek ki, úgy ezen árukat az ATA-igazolvány alapján szabad forgalomba lehet bocsátani.

(2) Ebben az esetben az a vámhivatal, ahol az árukat szabad forgalomba bocsátják, a következő alakiságokat végzi el:

a) ellenőrzi az újrabehozatali betétlap A–G. rovataiban megadott adatokat;

b) kitölti az ellenőrző szelvényt és az újrabehozatali betétlap H. rovatát;

c) megőrzi az újrabehozatali betétlapot.

(3) Ha közösségi áruk tekintetében az ideiglenes kiviteli eljárást lezáró alakiságokat nem annál a vámhivatalnál végzik el, ahol az áruk a Közösség vámterületére beléptek, akkor az áruknak ezen vámhivataltól ahhoz a vámhivatalhoz történő elszállítása, ahol az említett alakiságokat elvégzik, külön alakiságot nem igényel.

2. FEJEZET

Meghatározott célú felhasználásuk miatt kedvezményes tarifális elbánásban részesülő áruk beléptetése

1. szakasz

Áruk, a vágólovak kivételével

291. cikk

(1) A meghatározott célú felhasználásuk miatt kedvezményes tarifális elbánással szabad forgalomba bocsátott áruk beléptetéséhez az árukat szabad forgalomba bocsátás céljából behozó vagy behozató személy részére kiállított írásbeli engedély szükséges.

(2) Az említett engedélyt az érintett személy írásos kérelme alapján adja ki azon tagállam vámhatósága, ahol az árukat szabad forgalomba bocsátás céljából bejelentették.

(3) A 39. mellékletben felsorolt áruk esetében a kérelemnek többek között az alábbi adatokat kell tartalmaznia:

a) a tervezett felhasználáshoz igénybe venni kívánt üzem rövid leírását;

b) a tervezett felhasználás jellegét;

c) a felhasználni kívánt termékek típusát és mennyiségét;

d) amennyiben a Kombinált Nómenklatúra 27. árucsoportjára vonatkozó 4. n) és 5. kiegészítő megjegyzés alkalmazandó, az előállított áruk típusát, mennyiségét és vámtarifa szerinti árumegnevezését.

(4) Az érintett személy köteles lehetővé tenni a vámhatóság számára, hogy a terméket a vállalkozás létesítményében vagy létesítményeiben a teljes feldolgozási folyamat során nyomon követhesse.

292. cikk

(1) A vámhatóságnak jogában áll korlátozni a 291. cikkben említett engedély érvényességi idejét.

(2) Amennyiben a vámhatóság az engedélyt visszavonja, az engedélyesnek haladéktalanul meg kell fizetnie a Vámkódex 208. cikkének megfelelően megállapított behozatali vámokat azon árukra vonatkozóan, amelyeket még nem vontak az előírt meghatározott célú felhasználás alá.

293. cikk

Az engedélyes köteles:

a) az árut az előírt meghatározott célú felhasználás alá vonni;

b) olyan nyilvántartást vezetni és megőrizni az áruról, amely lehetővé teszi a vámhatóság számára, hogy elvégezzen minden olyan ellenőrzést, amelyet szükségesnek tart annak megállapítása érdekében, hogy az árut valóban az előírt meghatározott célú felhasználásnak vetik alá.

294. cikk

(1) Attól a naptól számított egy éven belül, amelyen a vámhatóság a szabad forgalomba bocsátás céljából adott vámáru-nyilatkozatot elfogadta, valamennyi árut az előírt meghatározott célú felhasználás alá kell vonni.

(2) A 40. melléklet II. részében felsorolt áruk esetében az (1) bekezdésben említett időtartam 5 év.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott határidőket a vámhatóság meghosszabbíthatja, ha az árukat előre nem látható körülmények, vis maior, illetve az áruk megmunkálásából vagy feldolgozásából adódó kényszerhelyzet miatt nem tudták az előírt meghatározott célú felhasználás alá vonni.

(4) A 39. mellékletben felsorolt áruk esetében az (1) és (3) bekezdést kell alkalmazni, kivéve, ha a Kombinált Nómenklatúra 27. árucsoportjára vonatkozó kiegészítő megjegyzések 4. n) és 5. pontja másképpen rendelkezik.

295. cikk

(1) Az árukat a szóban forgó meghatározott célú felhasználás alá vontnak kell tekinteni:

1. az egyszeri használatra szánt áruk esetében, ha a megállapított határidőn belül az áruk teljes mennyiségét az előírt meghatározott célú felhasználás alá vonták;

2. a többször felhasználható áruk esetében az áruk első előírt felhasználás alá vonását követő két év elteltével; az első ilyen felhasználás alá vonás időpontját be kell vezetni a 293. cikk b) pontjában meghatározott nyilvántartásba, azonban:

a) azokat a 40. melléklet I. részében felsorolt anyagokat, amelyeket a légitársaságok légi járműveinek – akár cseremegállapodások feltételei szerinti, akár saját szükségleteik miatt történő – karbantartásához és javításához használnak fel, az előírt használatbavétel első időpontjában kell a meghatározott célú felhasználás alá vontnak tekinteni;

b) az összeszerelésre szánt járműalkatrészeket akkor kell a meghatározott célú felhasználás alá vontnak tekinteni, amikor a járműveket más személyek részére átadták;

c) azokat a 40. melléklet I. részében felsorolt árukat, amelyeket egyes légi járművek építésére, karbantartására, átalakítására vagy felszerelésére szánnak, akkor kell a meghatározott célú felhasználás alá vontnak tekinteni, amikor a repülőgépet az engedélyessel nem azonos személy részére átadják, vagy amikor a légi járművet többek között karbantartás, javítás vagy átalakítás után ismét a tulajdonosa rendelkezésére bocsátják;

d) azokat a 40. melléklet II. részében felsorolt árukat, amelyeket egyes hajóosztályok vagy fúró- vagy termelési platformok építésére, javítására, karbantartására, átalakítására, berendezésére vagy felszerelésére szánnak, akkor kell a meghatározott célú felhasználás alá vontnak tekinteni, amikor a hajót vagy a fúróplatformot az engedélyessel nem azonos személy részére átadják, vagy amikor a hajót vagy fúróplatformot többek között karbantartás, javítás vagy átalakítás után ismét a tulajdonosa rendelkezésére bocsátják;

e) azokat a 40. melléklet II. részében felsorolt árukat, amelyeket felszerelés céljából közvetlenül a fedélzetre szállítottak, az ilyen szállítás időpontjában kell a meghatározott célú felhasználás alá vontnak tekinteni;

f) a polgári repülőgépeket akkor kell a meghatározott célú felhasználás alá vontnak tekinteni, amikor azokat az e célra előírt közhitelű nyilvántartásba bejegyezték.

(2) Az áruk megmunkálásából vagy feldolgozásából származó hulladékot és maradékot, valamint az áruk természetével járó súlyveszteségnek tulajdonítható veszteséget meghatározott célú felhasználás alá vont árunak kell tekinteni.

296. cikk

(1) Az engedélyes által kellően megindokolt szükséghelyzetben a vámhatóság engedélyezheti az ebben a szakaszban megjelölt áruk velük azonos típusú, minőségű és egyező műszaki és fizikai tulajdonságú árukkal együtt való tárolását.

Ha az árukat ilyen módon tárolják, e szakasz előírásait olyan mennyiségű árura kell alkalmazni, amely megegyezik az e szakasz alapján szabad forgalomba bocsátott áru mennyiségével.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően a vámhatóság engedélyezheti, hogy a 39. mellékletben felsorolt, az e szakasznak megfelelően szabad forgalomba bocsátott árukat más, a nevezett mellékletben felsorolt árukkal vagy a 27090000 KN-kód alá tartozó nyersolajjal együtt vegyesen tárolják.

(3) A (2) bekezdésben említett nem azonos típusú, minőségű és nem egyező műszaki és fizikai tulajdonságú áruk vegyes tárolása csak akkor engedélyezhető, ha a teljes árukeveréket a Kombinált Nómenklatúra 27. árucsoportjára vonatkozó kiegészítő megjegyzések 4. és 5. pontjában említett eljárások valamelyikének vetik alá.

297. cikk

(1) Amennyiben az áruk átadására a Közösségen belül kerül sor, azon személynek, akinek az árukat átadták, a 291. cikk szerint kibocsátott engedéllyel kell rendelkeznie.

(2) A 294. cikktől eltérve, az átadás időpontjától számított egy éven belül valamennyi árut az előírt meghatározott célú felhasználás alá kell vonni; ez az időtartam azonban a 294. cikk (3) bekezdésének rendelkezései szerint meghosszabbítható.

298. cikk

(1) Amennyiben a 297. cikkben említett árukat egyik tagállamból a másikba szállítják, a 471–495. cikkben előírt T5 ellenőrző példányt kell használni a (2)–(8) bekezdésben meghatározott eljárás szerint.

(2) A feladónak a T5 ellenőrző példányt 6 példányban (egy eredeti és öt másolat) kell kitöltenie. Az egyes példányokat sorszámmal kell ellátni.

A T5 ellenőrző példánynak a következőket kell tartalmaznia:

- az A. rovatban ("Indító vámhivatal") az indító tagállam illetékes vámhivatalának megnevezése,

- a 2. rovatban a feladó neve vagy cégneve és teljes címe,

- a 8. rovatban a címzett neve vagy cégneve és teljes címe,

- az "Fontos megjegyzés" rovatban (a 14., "Nyilatkozattevő/Képviselő" rovat alatt) a meglévő kettő közé egy harmadik francia bekezdést kell beilleszteni, amely a következőt tartalmazza: "– a "meghatározott célú felhasználás"-ra vonatkozó eljárásban továbbított áruk esetén a lent jelzett átvevőnek/címzettnek",

- a 31., illetve 33. rovatban az árumegnevezés a feladás időpontjában, beleértve a darabszámot és a vonatkozó Kombinált Nómenklatúra szerinti kódot,

- a 38. rovatban az áruk nettó tömege,

- a 103. rovatban az áruk nettó mennyisége betűvel megadva,

- a 104. rovatban az "Egyéb (részletezze)" jelölőnégyzet beikszelve és az alábbiak egyike nyomtatott nagybetűvel bejegyezve:

- DESTINO ESPECIAL: MERCANCÍAS QUE DEBEN PONERSE A DISPOSICIÓN DEL CESIONARIO [REGLAMENTO (CEE) No 2454/93, ARTÍCULO 298],

- SÆRLIGT ANVENDELSESFORMÅL: SKAL STILLES TIL RÅDIGHED FOR ERHVERVEREN (FORORDNING (EØF) Nr. 2454/93, ARTIKEL 298),

- BESONDERE VERWENDUNG: WAREN SIND DEM ÜBERNEHMER ZUR VERFÜGUNG ZU STELLEN (ARTIKEL 298 DER VERORDNUNG (EWG) Nr. 2454/93),

- ΕΙΔΙΚΟΣ ΠΡΟΟΡΙΣΜΟΣ: ΕΜΠΟΡΕΥΜΑΤΑ ΠΟΥ ΠΡΕΠΕΙ ΝΑ ΤΕΘΟΥΝ ΣΤΗ ΔΙΑΘΕΣΗ ΤΟΥ ΕΚΔΟΧΕΑ [ΚΑΝΟΝΙΣΜΟΣ (ΕΟΚ) αριθ. 2454/93, ΑΡΘΡΟ 298],

- END-USE: GOODS TO BE PLACED AT THE DISPOSAL OF THE TRANSFEREE (REGULATION (EEC) No 2454/93, ARTICLE 298),

- DESTINATION PARTICULIÈRE: MARCHANDISES À METTRE À LA DISPOSITION DU CESSIONNAIRE [RÈGLEMENT (CEE) No 2454/93, ARTICLE 298],

- DESTINAZIONE PARTICOLARE: MERCI DA METTERE A DISPOSIZIONE DEL CESSIONARIO [REGOLAMENTO (CEE) N. 2454/93, ARTICOLO 298],

- BIJZONDERE BESTEMMING: GOEDEREN TER BESCHIKKING TE STELLEN VAN DE CESSIONARIS (VERORDENING (EEG) Nr. 2454/93, ARTIKEL 298),

- DESTINO ESPECIAL: MERCADORIAS A PÔR À DISPOSIÇÃO DO CESSIONÁRIO [REGULAMENTO (CEE) N.o 2454/93, ARTIGO 298.o];

- a 106. rovatban

a) azon esetekben, amikor az árukat szabad forgalomba bocsátásukat követően bármilyen megmunkálásnak vagy feldolgozásnak vetették alá, az áruk megnevezése a szabad forgalomba bocsátáskor és az ennek megfelelő KN-kód;

b) a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vámáru-nyilatkozat nyilvántartási száma és benyújtásának időpontja, valamint azon vámhivatal neve és címe, ahol a vámáru-nyilatkozatot benyújtották.

- az E. rovatban, a nyomtatvány hátoldalán ("Az indító tagállam részére fenntartva"):

- a rendeltetési tagállam illetékes vámhivatalát,

- az áruk feladásának időpontját.

(3) A feladó köteles az első példányt megőrizni a 293. cikk b) pontjában előírt nyilvántartásban, és köteles a második és harmadik példányt az áru feladása előtt eljuttatni az indító tagállam illetékes vámhivatalának a vámhivatal által meghatározott módon. A negyedik és az ötödik, valamint az eredeti példányt az árukkal együtt meg kell küldenie a címzettnek. Az illetékes vámhivatal saját nyilvántartásában megőrzi a második példányt, a harmadikat pedig továbbítja a címzett tagállamának illetékes vámhivatalához.

(4) Az áruk átvételekor a címzett köteles bevezetni az árukat a 293. cikk b) pontjában meghatározott nyilvántartásba, amelyhez csatolnia kell az eredeti okmányt; a negyedik másolati példányt köteles haladéktalanul megküldeni a rendeltetési tagállam illetékes vámhivatalához a tagállam által előírt módon, az érkezés dátumának feltüntetésével. A címzettnek azonnal jeleznie kell a vámhivatalnak az esetleges többletet, hiányt, az áru kicserélését vagy egyéb szabálytalanságot. Ezenfelül az ötödik példányt továbbítania kell a feladónak.

(5) A feladó e fejezet alapján fennálló kötelezettségei a (4) bekezdésben említett napon átszállnak a címzettre. Mindaddig ezen kötelezettségek a feladót terhelik.

(6) Az ebben a cikkben megállapított eljárás szerint feladott árukat sem az indító, sem pedig a rendeltetési vámhivatalban nem kell bemutatni.

(7) E cikk rendelkezéseit egyaránt alkalmazni kell azokra az árukra, amelyek a Közösségen belüli két pont közötti szállításuk során egy EFTA-országon haladnak keresztül, és amelyeket abból az országból szállítanak vissza.

(8) Az indító tagállam vámhatósága a feladó helyiségeiben és területein, a rendeltetési tagállam vámhatósága pedig a címzett helyiségeiben és területein időszaki ellenőrzéseket végez. A feladó és a címzett ezen ellenőrzésekben köteles együttműködni, és minden kért adatot megadni.

299. cikk

(1) A 298. cikktől eltérve, a nemzetközi légi forgalomban részt vevő légitársaságoknak nem szükséges T5 ellenőrző példányt használniuk a repülőgépek – akár cseremegállapodások alapján, akár saját szükségleteik miatt történő – karbantartásához és javításához szükséges áruk fuvarozásához.

Ebben az esetben az árukat légifuvarlevél vagy ezzel egyenértékű okmány fedezete mellett kell szállítani a 298. cikk (6) bekezdésében meghatározott feltételeknek megfelelően.

(2) A légifuvarlevélnek vagy az azzal egyenértékű okmánynak legalább az alábbi adatokat kell tartalmaznia:

a) a szállító légitársaság megnevezését;

b) az indító repülőtér megnevezését;

c) a fogadó légitársaság megnevezését;

d) a rendeltetési repülőtér megnevezését;

e) az árumegnevezést;

f) az árucikkek számát.

Az előző albekezdésben említett adatok kódolt formában vagy egy csatolt okmányra való hivatkozással is megadhatók.

(3) A légifuvarlevél vagy a vele egyenértékű okmány első oldalán a következő megjegyzések egyikét kell nyomtatott nagybetűkkel feltüntetni:

- DESTINO ESPECIAL,

- SÆRLIGT ANVENDELSESFORMÅL,

- BESONDERE VERWENDUNG,

- ΕΙΔΙΚΟΣ ΠΡΟΟΡΙΣΜΟΣ,

- END-USE,

- DESTINATION PARTICULIÈRE,

- DESTINAZIONE PARTICOLARE,

- BIJZONDERE BESTEMMING,

- DESTINO ESPECIAL.

(4) Minden egyes, az (1) bekezdésben említett árukat szállító vagy fogadó légitársaság valamennyi tagállamban köteles ellenőrzés céljából az illetékes vámhatóság rendelkezésére bocsátani a 293. cikk b) pontjában előírt nyilvántartásokat.

(5) A szállító légitársaságnak a nyilvántartása részeként meg kell őriznie a légifuvarlevél vagy a vele egyenértékű okmány egy példányát, és az indító tagállam vámhatósága által előírt módon egy további másolati példányt az illetékes vámhivatal rendelkezésére kell bocsátania.

A fogadó légitársaságnak a nyilvántartása részeként meg kell őriznie a légifuvarlevél vagy a vele egyenértékű okmány egy példányát, és a rendeltetési tagállam vámhatósága által előírt módon egy további másolati példányt az illetékes vámhivatal rendelkezésére kell bocsátania.

(6) A sértetlen árukat és a légifuvarlevél vagy a vele egyenértékű okmány példányait a légitársaság székhelye szerinti tagállam vámhatósága által meghatározott helyeken kell a fogadó légitársaság rendelkezésére bocsátani. Ezen túlmenően az árukat be kell jegyezni a 293. cikk b) pontjában említett nyilvántartásba.

Az áruk és a légifuvarlevél vagy a vele egyenértékű okmány példányai átadásának, valamint az előző albekezdésben említett nyilvántartásba vételének az árukat szállító repülőgép indulásától számított öt napon belül meg kell történnie.

(7) Az e cikk alapján fennálló kötelezettségek a szállító légitársaságról a fogadó légitársaságra akkor hárulnak át, amikor a sértetlen árukat és a légifuvarlevél vagy a vele egyenértékű okmány példányait átadják ez utóbbinak.

300. cikk

A tagállamon belül történő valamennyi áruátadást közölni kell a vámhatósággal. Az értesítés formáját, azt a határidőt, amely alatt az értesítést meg kell küldeni és minden egyéb követelményt az említett vámhatóság határoz meg. Az értesítésben világosan meg kell jelölni az áruk átadásának időpontját.

A kedvezményezett ettől az időponttól kezdődően magára vállalja az e szakasz alapján az átadott árukkal kapcsolatosan felmerülő kötelezettségeket.

301. cikk

(1) A 291. cikknek megfelelően kibocsátott engedély jogosultjának kérelmére a vámhatóság az általa meghatározott feltételek alapján jóváhagyja azokat a helyeket (a továbbiakban: szárazföldi műveleti bázisok), amelyeken a 40. melléklet II. részének B. szakaszában felsorolt áruk tárolhatók vagy bármilyen műveletnek alávethetők.

(2) A 298. cikk sérelme nélkül, a 293. cikk b) pontjában előírt nyilvántartásba történő felvételen kívül semmilyen egyéb alakiság nem alkalmazandó az (1) bekezdésben említett áruk szállításakor:

a) a szárazföldi műveleti bázisoktól a fúróplatformokig és vissza, függetlenül attól, hogy azok felségvizeken belül vagy kívül vannak;

b) adott esetben a szárazföldi műveleti bázisoktól a fúróplatformokra szánt áruk behajózási pontjáig, valamint a fúróplatformokról érkező áruk kirakodási pontjától a szárazföldi műveleti bázisokig;

c) a behajózási ponttól a fúróplatformokig és vissza, függetlenül attól, hogy azok felségvizeken belül vagy kívül vannak, azokban az esetekben, amikor az árukat a szárazföldi műveleti bázisok érintése nélkül szállítják a fúróplatformokra átadás céljából;

d) a fúróplatformok közötti szállítás esetén, függetlenül attól, hogy azok felségvizeken belül vagy kívül vannak.

302. cikk

(1) A vámhatóság az áruknak a 291. cikk szerinti kedvezményes tarifális elbánáshoz előírt céltól eltérő felhasználását csak akkor hagyhatja jóvá, ha az engedélyes a vámhatóságnak hitelt érdemlően bizonyítani tudja, hogy saját körülményei miatt vagy magukkal az árukkal kapcsolatos okokból eredően lehetetlen volt az árukat az előírt meghatározott célú felhasználás alá vonni.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően a 40. melléklet I. és II. részében felsorolt áruk esetében a vámhatóság jóváhagyja az áruknak a kedvezményes tarifális elbánáshoz előírt céltól eltérő felhasználását, amennyiben azt gazdasági okok miatt indokoltnak tartja.

(3) Az előző bekezdésekben említett jóváhagyás feltétele, hogy az engedélyes megfizesse a Vámkódex 208. cikkének megfelelően megállapított behozatali vámok összegét.

303. cikk

(1) A vámhatóság nem hagyja jóvá az áruk kivitelét a Közösség vámterületéről, illetve a vámfelügyelet alatt álló áruk megsemmisítését, ha az engedélyes nem tudja hitelt érdemlően bizonyítani a vámhatóságnak, hogy saját körülményei miatt vagy magukkal az árukkal kapcsolatos okokból eredően lehetetlen volt az árukat az előírt meghatározott célú felhasználás alá vonni.

Amennyiben az áruknak a Közösség vámterületéről történő kivitelét engedélyezték, az áruk a kiviteli nyilatkozat elfogadásának időpontjából kezdődően nem közösségi árunak minősülnek.

Mezőgazdasági termékek esetében az egységes vámokmány 44. rovatában a következő megjegyzések egyikét kell feltüntetni nyomtatott nagybetűkkel:

- DESTINO ESPECIAL: MERCANCÍAS PREVISTAS PARA LA EXPORTACIÓN [REGLAMENTO (CEE) N° 2454/93, ARTÍCULO 303]: APLICACIÓN DE LOS MONTANTES COMPENSATORIOS MONETARIOS Y RESTITUCIONES AGRARIAS EXCLUIDA,

- SÆRLIGT ANVENDELSESFORMÅL: VARER BESTEMT TIL UDFØRSEL I (FORORDNING (EØF) Nr. 2454/93, ARTIKEL 303): ANVENDELSE AF MONETÆRE UDLIGNINGSBELØB OG LANDBRUGSRESTITUTIONER ER UDELUKKET,

- BESONDERE VERWENDUNG: ZUR AUSFUHR VORGESEHENE WAREN (ARTIKEL 303 DER VERORDNUNG (EWG) Nr. 2454/93): ANWENDUNG DER WÄHRUNGSAUSGLEICHSBETRÄGE UND LANDWIRTSCHAFTLICHEN AUSFUHRERSTATTUNGEN AUSGESCHLOSSEN,

- ΕΙΔΙΚΟΣ ΠΡΟΟΡΙΣΜΟΣ: ΕΜΠΟΡΕΥΜΑΤΑ ΠΟΥ ΠΡΟΟΡΙΖΟΝΤΑΙ ΓΙΑ ΕΞΑΓΩΓΗ [ΚΑΝΟΝΙΣΜΟΣ (ΕΟΚ) αριθ. 2454/93, ΑΡΘΡΟ 303]: ΑΠΟΚΛΕΙΕΤΑΙ Η ΕΦΑΡΜΟΓΗ ΤΩΝ ΝΟΜΙΣΜΑΤΙΚΩΝ ΕΞΙΣΩΤΙΚΩΝ ΠΟΣΩΝ ΚΑΙ ΤΩΝ ΓΕΩΡΓΙΚΩΝ ΕΠΙΣΤΡΟΦΩΝ,

- END-USE: GOODS DESTINED FOR EXPORTATION (REGULATION (EEC) No 2454/93, ARTICLE 303). MONETARY COMPENSATORY AMOUNTS AND AGRICULTURAL REFUNDS NOT APPLICABLE,

- DESTINATION PARTICULIÈRE: MARCHANDISES PRÉVUES POUR L'EXPORTATION [RÈGLEMENT (CEE) N° 2454/93, ARTICLE 303]: APPLICATION DES MONTANTS COMPENSATOIRES MONÉTAIRES ET RESTITUTIONS AGRICOLES EXCLUE,

- DESTINAZIONE PARTICOLARE: MERCI PREVISTE PER L'ESPORTAZIONE [REGOLAMENTO (CEE) N. 2454/93, ARTICOLO 303]: APPLICAZIONE DEI MONTANTI COMPENSATORI MONETARI E RESTITUZIONI AGRICOLE ESCLUSA,

- BIJZONDERE BESTEMMING: VOOR UITVOER BESTEMDE GOEDEREN (VERORDENING (EEG) Nr. 2454/93, ARTIKEL 303): TOEKENNING VAN MONETAIRE COMPENSERENDE BEDRAGEN EN LANDBOUWRESTITUTIES UITGESLOTEN,

- DESTINO ESPECIAL: MERCADORIAS PREVISTAS PARA A EXPORTAÇÃO [REGULAMENTO (CEE) N.° 2454/93, ARTIGO 303.°]: APLICAÇÃO DOS MONTANTES COMPENSATÓRIOS MONETARIOS E RESTITUIÇÕES AGRÍCOLAS EXCLUÍDA.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően a 40. melléklet I. és II. részében felsorolt áruk esetében a vámhatóság jóváhagyja az áruknak a Közösség vámterületéről való kivitelét, amennyiben azt gazdasági okok miatt indokoltnak tartja.

(3) Az (1) bekezdés nem alkalmazható a 296. cikk (3) bekezdésében említett vegyes tárolású árukra, kivéve, ha a teljes készletet kiviszik vagy megsemmisítik.

304. cikk

(1) Ha a meghatározott célú felhasználásra szánt árukra a meghatározott célú felhasználás alapján alkalmazandó behozatali vám nem alacsonyabb, mint amely az árukra egyébként alkalmazandó lenne, az említett árukat a meghatározott célú felhasználásra vonatkozó KN-kód szerint kell besorolni, és ebben az esetben ez a szakasz nem alkalmazható.

(2) Ez a szakasz nem alkalmazható a 41. mellékletben felsorolt árukra.

2. szakasz

Vágólovak

305. cikk

(1) A 01011910 KN-kód alá tartozó, vágásra szánt lovak szabad forgalomba bocsátása az alábbi feltételektől függ:

a) a várhatóan felmerülő vámtartozás fedezésére biztosíték nyújtása a Vámkódex 208. cikkének megfelelően; és

b) a szabad forgalomba bocsátáskor minden egyes lovat a vámhatóság számára kielégítő módon, egyértelműen olvasható jelzéssel kell azonosítani, amely a ló bal lapockáján a szőrnek ollóval vagy más módon történő eltávolításából ered, és amely egyrészt egy X jelet tartalmaz annak jelölésére, hogy a lovat vágásra szánták, másrészt pedig egy számot, amely lehetővé teszi a ló azonosítását a szabad forgalomba bocsátástól a levágás idejéig.

(2) A megjelölés adatait fel kell tüntetni a lovak szabad forgalomba bocsátása céljából adott vámáru-nyilatkozaton. A vámáru-nyilatkozat egy másodpéldányának a lovakat kell kísérnie, és ezt a példányt végül a 308. cikk (1) bekezdésében említett hatósághoz kell eljuttatni.

(3) A nyilatkozattevő kötelezettségeit a 293. cikk szabályozza.

306. cikk

(1) A szabad forgalomba bocsátást követően a lovakat a vámhivatal által vámzárral ellátott szállítóeszközzel (bármely, a vámzárak vészhelyzetben történő feltöréséről és cseréjéről szóló nemzeti rendelkezés sérelme nélkül) közvetlenül a vámhatóság által elfogadott vágóhídra kell szállítani, és ott le kell vágni.

(2) A vágóhídra történő megérkezéskor az illetékes hatóság jelenlétében kell a jármű vámzárát eltávolítani és a lovakat levezetni.

(3) Az (1) és (2) bekezdés nem alkalmazható, ha a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó engedélyt megadó vámhivatalnak hivatalos helye van a vágóhídon, és amennyiben a lovak haladéktalanul a 308. cikk (1) bekezdésében említett hatóság felügyelete alá kerülnek.

Ezen túlmenően, ha a szabad forgalomba bocsátó vámhivatal a vágóhíd közvetlen szomszédságában van, a vámhatóság a vámzárak alkalmazása helyett intézkedhet a megfelelő felügyeletről annak biztosítása érdekében, hogy a lovakat közvetlenül a vágóhídra szállítsák és a 308. cikk (1) bekezdésében említett hatóság felügyelete alá helyezzék.

307. cikk

Ha valamely lovat a vágóhídra érkezésekor nem lehet azonosítani, vagy ha a 306. cikket nem tartották be, az illetékes hatóság erről haladéktalanul értesíti az illetékes vámhivatalt, amely megteszi a szükséges intézkedéseket.

308. cikk

(1) A lovak levágásának bizonyítása az erre felhatalmazott hatóság által kibocsátott igazolással vagy a 305. cikk (2) bekezdésében említett vámáru-nyilatkozat másodpéldányára történő, e hatóság által rávezetett záradékkal történik, amely tanúsítja, hogy a levágott állatok megegyeznek a szabad forgalomba bocsátásra irányuló vámáru-nyilatkozaton feltüntetett állatokkal.

(2) A levágásról kiadott igazolásnak a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vámáru-nyilatkozat elfogadásától számított 30 napon belül – vagy közvetlenül az (1) bekezdésben említett hatóságtól, vagy pedig a nyilatkozattevőn keresztül, az érintett tagállam határozatának megfelelően – meg kell érkeznie ahhoz a vámhivatalhoz, ahová az említett vámáru-nyilatkozatot benyújtották.

II. CÍM

ÁRUTOVÁBBÍTÁS

1. FEJEZET

Általános rendelkezések

309. cikk

E cím alkalmazásában:

a) szállítóeszköz különösen:

- bármilyen közúti jármű, pótkocsi vagy nyerges pótkocsi,

- bármilyen vasúti személy- vagy áruszállító kocsi,

- bármilyen vízi jármű vagy hajó,

- bármilyen légi jármű,

- bármilyen, a 670. cikk g) pontjának értelmében vett szállítótartály;

b) indító vámhivatal:

az a vámhivatal, ahol a közösségi árutovábbítási eljárás kezdődik;

c) átléptető vámhivatal:

- a Közösség vámterületéről való kilépési ponton lévő vámhivatal, ha a szállítmány közösségi árutovábbítási eljárás során ezt a területet egy tagállam és egy harmadik ország közötti határon hagyja el,

- a Közösség vámterületére való belépési ponton lévő vámhivatal, ha a szállítmány közösségi árutovábbítási eljárás során egy harmadik ország területén haladt át;

d) rendeltetési vámhivatal:

az a vámhivatal, ahol a közösségi árutovábbítási eljárás alá vont árut a közösségi árutovábbítási eljárás befejezése érdekében be kell mutatni;

e) kezességnyújtás helye szerinti vámhivatal:

az a vámhivatal, ahol az összkezességet vagy átalánykezességet nyújtják.

2. FEJEZET

Hatály

310. cikk

(1) A Vámkódex 91. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően a külső közösségi árutovábbítási eljárásban kell továbbítani azokat a közösségi árukat:

- amelyeket kiviteli vámalakiságoknak vetettek alá annak érdekében, hogy a közös agrárpolitika alapján harmadik országba történő kivitel után járó visszatérítéseket megadják,

vagy

- amelyek tekintetében a behozatali vámok visszafizetésének vagy elengedésének az a feltétele, hogy ezen árukat újra kivigyék a Közösség vámterületéről, vagy vámraktárban, vámszabad területen vagy vámszabad raktárban helyezzék el, illetve a szabad forgalomba bocsátáson kívül bármely egyéb vámeljárás alá vonják,

vagy

- amelyeket végtermékek formájában történő későbbi kivitelük céljából vám-visszatérítési eljárás keretében történő aktív feldolgozási eljárásban bocsátottak szabad forgalomba, és amelyekre visszatérítési kérelmet lehet benyújtani a Vámkódex 128. cikkének megfelelően, amennyiben az érintett személynek szándékában áll ilyen kérelmet benyújtani,

vagy

- amelyekre kiviteli lefölözések és adók vonatkoznak, és amelyeket a közös agrárpolitika alapján harmadik országba történő kivitelük során vámalakiságoknak vetettek alá,

vagy

- amelyek intervenciós készletekből származnak, és felhasználásuk és/vagy rendeltetésük tekintetében ellenőrzési intézkedések alá tartoznak, továbbá a közös agrárpolitika alapján harmadik országba történő kivitel során vámalakiságoknak vetették őket alá.

(2) Az (1) bekezdésben említett olyan árukat, amelyek nem hagyták el a Közösség vámterületét, közösségi áruként kell kezelni, ha igazolják, hogy a kiviteli árunyilatkozatot és az azon közösségi intézkedésekkel kapcsolatos vámalakiságokat, amelyek alapján az áruknak el kellett volna hagyniuk a Közösség vámterületét, valamint ezen alakiságok valamennyi következményét visszavonták.

311. cikk

A 310. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül a közösségi belső árutovábbítási eljárás alapján kell továbbítani azokat a közösségi árukat, amelyeket:

a) egy vagy több EFTA-ország területén át szállítanak a Közösség vámterületének egyik pontjáról a vámterület egy másik pontjára;

b) azon igazgatási együttműködési módszerek keretében szállítanak, amelyek célja, hogy az átmeneti időszakban biztosítsák a szabad mozgást az egyrészt az 1985. december 31-i állapot szerinti Közösség és Spanyolország, illetve Portugália közötti, másrészt e két utóbbi tagállam közötti olyan áruk vonatkozásában folytatott kereskedelemben, amelyek tekintetében a vámok teljes eltörlése, illetve a csatlakozási okmányban megállapított egyéb intézkedések még nem érvényesülnek;

c) - a Közösség vámterületének a 77/388/EGK tanácsi irányelv alkalmazása alá tartozó részéről szállítanak a vámterület olyan másik részére, amelyre az említett rendelkezéseket nem kell alkalmazni, vagy

- a Közösség vámterületének a 77/388/EGK tanácsi irányelv alkalmazási területén kívül eső részéről szállítanak a vámterület olyan másik részére, amelyre az említett rendelkezéseket alkalmazni kell, vagy

- a Közösség vámterületének a 77/388/EGK tanácsi irányelv alkalmazási területén kívül eső részéről szállítanak a vámterület olyan másik részére, amelyre az említett rendelkezéseket szintén nem kell alkalmazni.

312. cikk

A közösségi árutovábbítási eljárás alkalmazása alá tartozó áruk a Közösség vámterületének két pontja között egy harmadik, nem EFTA-ország területén keresztül akkor szállíthatók a közösségi árutovábbítási eljárás alapján, amennyiben az ilyen harmadik ország területén keresztül történő szállítás a tagállamok valamelyikében kiállított egyazon fuvarokmány fedezete mellett történik; ilyen esetben az eljárás végrehajtását a harmadik ország területén fel kell függeszteni.

3. FEJEZET

Az áruk közösségi helyzete

313. cikk

(1) A (2) bekezdésben felsorolt kivételek figyelembevételével a Közösség vámterületének két pontja között szállított minden áru közösségi árunak minősül, kivéve, ha megállapítást nyer, hogy nem rendelkezik közösségi helyzettel.

(2) Az alábbiak nem minősülnek közösségi árunak, kivéve, ha a 314–323. cikknek megfelelően megállapítást nyer, hogy közösségi helyzettel rendelkeznek:

a) a Vámkódex 163. cikke (2) bekezdésének b)–e) pontjában említett okmányok egyikének fedezete mellett szállított áruk;

b) a Közösség vámterületének két pontja között egy harmadik ország területén keresztül szállított áruk;

c) olyan áruk, amelyeket:

- légi úton szállítanak egy harmadik ország repülőteréről a Közösség vámterületén található repülőtérre,

- tengeren szállítanak egy harmadik ország kikötőjéből a Közösség vámterületén található kikötőbe,

- tengeren szállítanak a Közösség vámterületén található kikötő vámszabad területéről, ahol ezeket az árukat az ezen a vámterületen található másik kikötőbe való továbbítás céljából rakodták be, vagy rakodták át a hajóra, kivéve, ha a vámhatóságnak a hajó okmányaira rávezetett megjegyzése révén megállapítást nyer, hogy az említett hajó a kikötő olyan részéből jött, amely nem tartozik a vámszabad területhez;

d) a Közösség vámterületén található postahivatalban feladott küldeményben foglalt áruk, ha a csomagokon vagy a kísérő okmányokon egy, a 42. mellékletben található mintának megfelelő címkét helyeztek el. Ezt a címkét a csomagokon és a kísérő okmányokon a küldő tagállam vámhatóságának kell elhelyeznie, illetve neki kell gondoskodnia azok elhelyezéséről, ha az áruk nem közösségi áruk;

e) olyan áruk, amelyeket tengeren szállítanak a Közösség vámterületén lévő egyik kikötőből ugyanennek a vámterületnek egy másik kikötőjébe, ha az árukat:

- egy harmadik országból érkező és harmadik országban berakodott árut szállító olyan hajó fuvarozta, amely a Közösség egy vagy több kikötőjében megszakította az útját, vagy

- egy harmadik országba tartó és harmadik országban kirakodásra szánt, a Közösség valamely kikötőjében berakodott árut szállító olyan hajó fuvarozta, amely a Közösség egy vagy több kikötőjében megszakította az útját, vagy

- olyan hajó fuvarozta, amely a közösségi indító kikötő és a közösségi rendeltetési kikötő között egy vagy több harmadik országbeli kikötőben már megszakította az útját, vagy

- közvetlenül vámszabad területre érkező hajó fuvarozta, vagy

- olyan hajó fuvarozta, amely olyan kikötőben szakította meg az útját, ahol vámszabad terület van, kivéve, ha a vámhatóságnak a hajó okmányaira vezetett feljegyzése révén megállapítást nyer, hogy az említett hajó a kikötő olyan részéből jött, amely nem tartozik a vámszabad területhez.

(3) a) A Vámkódex 170. cikkének sérelme nélkül, a hajó kapitánya vagy a képviselője köteles az áruk kirakodási kikötőjében tájékoztatni a vámhatóságot a hajó érkezéséről, és megjelölni azt a kikötőt, ahonnan a hajó ez eredeti szállítmányával elindult, valamint az összes olyan kikötőt, ahol a hajó megszakította az útját, vagy ahol szándékában állt az útját megszakítani, mielőtt a közösségi rendeltetési kikötőbe megérkezett. A hajó kapitánya felszólításra köteles a megadott tájékoztatás alátámasztására okmányokat, így például a hajónaplót bemutatni.

Ha a rendeltetési kikötő szerinti vámhatóságnak nem megfelelően adják meg a kért tájékoztatást, a hajó által szállított összes áru nem közösségi árunak minősül, kivéve, ha a 314–323. cikknek megfelelően megállapítást nyer, hogy azok közösségi helyzettel rendelkeznek.

b) Az a) pont szerinti kötelezettségeinek teljesítése érdekében a hajó kapitánya vagy az ő képviselője az áruk kirakodásának helyszínéül szolgáló közösségi kikötők vámhatóságainak olyan, a Közösség vámterületén lévő indító kikötő vámhatósága által hitelesített tájékoztató jegyzet másolatát nyújthatja át, amely megjelöli a tervezett rendeltetési kikötőt és az összes olyan kikötőt, ahol a hajó előreláthatólag megszakítja az útját.

A tájékoztató jegyzet használata azonban kötelező, ha a hajó a Vámkódex 91. cikke (1) bekezdésében említett árut szállít.

c) A rendeltetési kikötő vámhatósága mentesítést adhat az a) és b) pont alkalmazása alól olyan hajókra vonatkozóan:

- amelyek nyilvánvalóan – például hajózási útvonalaik jellegének és földrajzi kiterjedésének következtében – kizárólag közösségi kikötők között közlekednek, és nem érintenek harmadik országot, vagy

- amelyeket olyan hajózási vállalatok működtetnek, amelyeknek engedélyezték a 448. cikk (11) bekezdésében előírt egyszerűsített eljárás igénybevételét.

314. cikk

(1) A 313. cikk (2) bekezdésének a)–c), illetve e) pontjában említett esetekben az áruk közösségi helyzetét a 315–318. cikkben előírt okmányok egyikével vagy a 319–323. cikkben előírt részletes eljárások szerint kell igazolni.

(2) Az (1) bekezdésben említett okmányok vagy alakiságok nem alkalmazhatók olyan áruk tekintetében:

a) amelyeket kivitelre szánnak;

vagy

b) amelyek a 310. cikk (1) bekezdésének első francia bekezdése alá tartoznak;

vagy

c) amelyek nem közösségi helyzetű göngyölegben vannak;

vagy

d) amelyeket nem közvetlenül szállítanak egyik tagállamból egy másikba.

Az alábbi áruk úgy minősülnek, mint amelyeket közvetlenül szállítanak egyik tagállamból egy másikba:

- azok az áruk, amelyeket harmadik ország területén való áthaladás nélkül szállítanak,

- azok az áruk, amelyeket egy vagy több harmadik ország területén át szállítanak, azzal a feltétellel, hogy az ezeken az országokon való áthaladást a tagállamok valamelyikében kiállított egyazon fuvarokmánnyal kísérik.

315. cikk

(1) Az áruk közösségi helyzetét az e cikkben foglalt feltételek mellett T2L okmány benyújtásával kell igazolni.

(2) A T2L okmányt a 31. és 32. mellékletben található minta 4. vagy 4/5. példányának megfelelő nyomtatványán kell kiállítani.

Az említett nyomtatványt adott esetben a 33. és 34. mellékletben található minta 4. vagy 4/5. példányának megfelelő egy vagy több nyomtatvánnyal lehet kiegészíteni.

Amennyiben számítógépes rendszert használnak a vámáru-nyilatkozatok kiállítására, és a tagállamok nem engedélyezik pótlapok igénybevételét, a nyomtatványt a 31. és 32. mellékletben található minta 4. vagy 4/5. példányának megfelelő egy vagy több nyomtatvánnyal kell kiegészíteni.

(3) Az érintett személynek a nyomtatvány 1. rovatának jobb oldali alrovatába be kell jegyeznie a "T2L" jelet, bármely felhasznált pótlap 1. rovatának jobb oldali alrovatába pedig a "T2L bis" jelet.

(4) Amennyiben a T2L okmányt két- vagy többfajta áruból álló szállítmányra vonatkozóan kell kiállítani, akkor az ezen árukra vonatkozó adatokat egy vagy több, a 341. cikk (2) bekezdésétől a 344. cikk (2) bekezdéséig terjedő rendelkezések szerinti rakományjegyzékre is rá lehet vezetni, a T2L okmányként használt nyomtatvány 31. "Csomagok és árumegnevezés", 32. "Tételsorszám", 35. "Bruttó tömeg (kg)" és adott esetben 33. "Vámtarifaszám", 38. "Nettó tömeg (kg)" és 44. "Különleges megjegyzések/benyújtott okmányok, igazolások és engedélyek" rovatai helyett.

Rakományjegyzékek használata esetén a T2L okmányok nyomtatványán a szóban forgó rovatokat át kell húzni.

(5) A 342. cikk b) pontjában említett rovat felső része a "T2L" jel bejegyzésére, ugyanezen rovat alsó része pedig a 316. cikk (2) bekezdésében meghatározottak szerinti, vámhatóság általi záradékolásra szolgál.

A rakományjegyzék "Indító/kiléptető ország" oszlopát nem kell kitölteni.

(6) A rakományjegyzéket a vonatkozó T2L okmány példányszámával megegyező számú példányban kell benyújtani.

(7) Amennyiben egy T2L okmányhoz kettő vagy több rakományjegyzéket csatoltak, akkor az érintett személynek ezeket a rakományjegyzékeket sorszámmal kell ellátnia; a csatolt rakományjegyzékek számát a T2L okmányként használt formanyomtatvány 4. "Rakományjegyzék" rovatában kell feltüntetni.

316. cikk

(1) A 394. cikk rendelkezéseire is figyelemmel a T2L okmányt egyetlen eredeti példányban kell kiállítani.

(2) A T2L okmányt és adott esetben a T2L bis okmány(oka)t az indító tagállam vámhatósága az érintett személy kérelmére záradékkal látja el. Az ilyen záradék a következőket foglalja magában, amelyeknek lehetőség szerint ezen okmányok C (indító vámhivatal) rovatában kell megjelenniük:

a) a T2L okmány esetében az indító vámhivatal neve és bélyegzőlenyomata, a hatáskörrel rendelkező tisztviselő aláírása, a záradékolás időpontja és vagy egy nyilvántartási szám, vagy szükség esetén a feladási nyilatkozat száma;

b) a T2L bis okmány esetében a T2L okmányon szereplő szám. Ezt a számot vagy az indító vámhivatal nevét is tartalmazó bélyegzővel vagy pedig kézírással kell feltüntetni. Ez utóbbi esetben az okmányt az említett vámhivatal hivatalos bélyegzőjével is el kell látni.

Az okmányokat ki kell adni az érintett személynek, amint az áruknak a rendeltetési tagállamba történő feladásával kapcsolatos alakiságokat elvégezték.

317. cikk

(1) A 315. és 316. cikk sérelme nélkül, az áruk közösségi helyzetét az e cikkben foglalt feltételek mellett az árukra vonatkozó számla vagy fuvarokmány bemutatásával kell igazolni.

(2) Az (1) bekezdésben említett számlának vagy fuvarokmánynak tartalmaznia kell legalább a feladó vagy, amennyiben a feladó és a nyilatkozattevő nem azonos, a nyilatkozattevő teljes nevét és címét, a csomagok számát és fajtáját, jelöléseit és számozását, az áruk megnevezését, a kilogrammban kifejezett bruttó tömeget és, ha szükséges, a szállítótartályok számait.

A nyilatkozattevőnek egyértelműen fel kell tüntetnie az említett okmányon a "T2L" jelet, és azt saját kezűleg alá kell írnia.

(3) A számlát, valamint a nyilatkozattevő által megfelelően kitöltött és aláírt fuvarokmányt kérelmére az indító tagállam vámhatósága hitelesíti. A hitelesítés magában foglalja az indító vámhivatal nevét és bélyegzőlenyomatát, az illetékes tisztviselő aláírását, a hitelesítés dátumát, illetve egy nyilvántartási számot, vagy szükség esetén a feladási vagy kiviteli nyilatkozat számát.

(4) Ha a (2) bekezdés vagy a 224. cikk (1) bekezdése szerint kitöltött és aláírt számlával vagy fuvarokmánnyal kísért közösségi áruk összértéke nem haladja meg a 10000 ECU-t, a nyilatkozattevőnek nem kell ezt az okmányt vagy számlát az indító tagállam vámhatósága általi záradékolás céljából benyújtani.

Az előző albekezdésben említett esetben a számlának vagy fuvarokmánynak a (2) bekezdésben felsorolt adatokon kívül tartalmaznia kell az indító vámhivatal adatait.

(5) Ez a cikk csak akkor alkalmazható, ha a számla vagy fuvarokmány kizárólag közösségi árukra vonatkozik.

318. cikk

Amennyiben az áruk közösségi helyzetének bizonyítására igénybe vett okmányt utólag állítják ki, arra az alábbi kifejezések egyikét kell rávezetni piros színnel:

- Expedido a posteriori,

- Udstedt efterfølgende,

- Nachträglich ausgestellt,

- Εκδοθέν εκ των υστέρων,

- Issued retroactively,

- Délivré a posteriori,

- Rilasciato a posteriori,

- Achteraf afgegeven,

- Emitido a posteriori.

319. cikk

(1) Amennyiben az árukat TIR-igazolvány vagy ATA-igazolvány fedezete mellett szállítják, a nyilatkozattevőnek – az áruk közösségi helyzetének bizonyítása érdekében és a 314. cikk (2) bekezdésére is figyelemmel – a felhasznált igazolvány minden vonatkozó betétlapján aláírásával együtt olvashatóan fel kell tüntetnie a "T2L" jelet az árumegnevezésekre fenntartott helyen, mielőtt azt hitelesítés céljából benyújtaná az indító vámhivatalnak. A "T2L" jelet valamennyi betétlapon az indító vámhivatal bélyegzőlenyomatával és az illetékes tisztviselő aláírásával kell hitelesíteni.

(2) Amennyiben ugyanazon TIR-igazolvány vagy ATA-igazolvány fedezete mellett mind közösségi, mind nem közösségi árukat szállítanak, ezen két árukategóriát külön kell feltüntetni, és a "T2L" jelet úgy kell bejegyezni, hogy az egyértelműen csak a közösségi árukra vonatkozzon.

320. cikk

Ha a tagállamok valamelyikében nyilvántartott közúti gépjárművek közösségi helyzetét kell megállapítani, akkor a járműveket közösségi helyzettel rendelkezőnek kell tekinteni:

a) amennyiben rendszámtáblával és okmányokkal rendelkeznek, és az említett rendszámtáblák és az okmányokon feltüntetett nyilvántartási adatok alapján a közösségi helyzet egyértelműen megállapítható;

b) egyéb esetekben a 315–323. cikknek megfelelően.

321. cikk

Ha valamely tagállam vasúttársaságának tulajdonában lévő tehervagonok közösségi helyzetének megállapítására van szükség, akkor a vagonokat közösségi helyzettel rendelkezőnek kell tekinteni:

a) amennyiben a rajtuk feltüntetett kódszám és tulajdoni jelzés (megkülönböztető betűk) alapján a közösségi helyzetük egyértelműen megállapítható;

b) egyéb esetekben, ha a 315–318. cikkben említett okmányok egyikét bemutatják.

322. cikk

(1) Ha a Közösségen belüli kereskedelemben áruk szállításánál használt olyan csomagolóanyagok közösségi helyzetének megállapítására van szükség, amelyek a tagállamok valamelyikében letelepedett személy használatában álló csomagolóanyagokként azonosíthatók, és amelyeket használat után egy másik tagállamból üresen küldenek vissza, úgy ezen csomagolóanyagokat közösségi helyzettel rendelkezőnek kell tekinteni:

a) amennyiben azokat közösségi áruként jelentették be, és nem fér kétség a nyilatkozat valódiságához;

b) egyéb esetekben, a 315–323. cikknek megfelelően.

(2) Az (1) bekezdés által előírt könnyítést a tartályokra, csomagolóanyagokra, raklapokra és egyéb hasonló eszközökre vonatkozóan meg kell adni, kivéve a 670. cikk szerinti szállítótartályokat.

323. cikk

Ha az utas poggyászában lévő áruk közösségi helyzetének megállapítására van szükség, feltéve, hogy azokat nem kereskedelmi célra szánják, akkor az árukat közösségi helyzettel rendelkezőnek kell tekinteni:

a) amennyiben azokat közösségi áruként jelentették be, és nem fér kétség a nyilatkozat valódiságához;

b) egyéb esetekben, a 315–322. cikknek megfelelően.

324. cikk

A tagállamok vámhatóságai kölcsönösen segítséget nyújtanak egymásnak az e fejezetnek megfelelően az áruk közösségi helyzetének bizonyítására használt okmányok hitelességének és helyességének, valamint az ilyen alakiságok szabályosságának ellenőrzésében.

325. cikk

A Szerződés 10. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében említett igazgatási együttműködés módszereinek részeként a tagállamok bevezetik a T2M okmányt. Ez az okmány annak igazolására szolgál, hogy a tagállamok hajói által fogott halászzsákmány – akár amikor változatlan állapotban viszik be a Közösség vámterületére, akár azt követően, hogy a tagállamok hajóinak fedélzetén olyan feldolgozásnak vetették alá, amely nem szünteti meg az így nyert termékeknek a 3. árucsoport vagy az 1504 vagy 2301 KN-kód alá tartozását – kielégíti az említett Szerződés 9. cikkének (2) bekezdésében megállapított feltételeket.

326. cikk

A 325. cikkben említett halászzsákmányt és az ezekből származó termékeket a 329–333. cikkben foglaltak szerint kiállított T2M okmánynak kell kísérnie, amennyiben:

a) az a hajó, amely a halászzsákmányt fogta, és adott esetben a fedélzeten azt feldolgozta, ezt közvetlenül egy másik, a hajó tagállamával nem azonos tagállamba szállítja;

b) valamely tagállamhoz tartozó olyan hajó, amelyre a halászzsákmányt az a) pontban említett hajóról átrakodták, a fedélzeten feldolgozza a halászzsákmányt, és az ebből származó termékeket közvetlenül a Közösség vámterületére szállítja;

c) egy, az a) és b) pontokban említettektől eltérő, valamely tagállamhoz tartozó hajó, amelyre a halászzsákmányt vagy az ebből származó termékeket átrakodták, az(oka)t közvetlenül a Közösség vámterületére szállítja;

d) az a), b) és c) pontokban említett hajók egyike a halászzsákmányt vagy az ebből származó termékeket közvetlenül egy Közösségen kívüli országba vagy területre szállítja, ahonnan azokat a Közösség vámterületére átszállítják.

327. cikk

(1) A T2M nyomtatványnak a 43. mellékletben szereplő mintának kell megfelelnie.

(2) Az eredeti példányt famentes, írásra előkészített, legalább 55 g/m2 tömegű papírra kell nyomtatni. A papír mindkét oldalának zöld, nyomtatott guilloche-mintás háttérrel kell rendelkeznie, hogy bárminemű, mechanikus vagy vegyi úton megkísérelt hamisítás kitűnjék.

(3) A T2M nyomtatvány 210 x 297 mm méretű. Hosszirányban legfeljebb + 8 mm és – 5 mm közötti eltérés megengedett.

(4) A nyomtatványt a Közösség valamelyik hivatalos nyelvén kell kinyomtatni, azon tagállam illetékes hatóságainak előírásai szerint, amelyhez a hajó tartozik.

(5) A T2M nyomtatványokat olyan 10 darabos garnitúrákba kell kötni, amelyek minden egyes nyomtatvány esetében egy leválasztható eredetit és egy le nem választható másolatot tartalmaznak. A nyomtatványgarnitúra borítójának 2. oldalán a 44. mellékletben szereplő megjegyzéseket kell feltüntetni.

(6) Minden egyes T2M formanyomtatványnak egyedi sorszáma van. Ez a szám megegyezik az eredetin és a másolaton.

(7) A tagállamok a nyomtatványok nyomtatását és a garnitúrák összeállítását maguk végzik, vagy a munkát az általuk felhatalmazott nyomdákra bízhatják. Ez utóbbi esetben a felhatalmazásra történő hivatkozást fel kell tüntetni minden nyomtatványgarnitúra borítójának 1. oldalán és minden nyomtatvány eredeti példányán. Az 1. oldalon és minden nyomtatvány eredeti példányán fel kell tüntetni ezenkívül a nyomda nevét és címét, vagy egy olyan jelzést, amely alapján a nyomda azonosítható.

(8) A T2M nyomtatványok a Közösség hivatalos nyelveinek egyikén, gépírással vagy olvasható kézírással – az utóbbi esetben tintával, nyomtatott betűvel – töltendők ki. Semmilyen törlés, illetve átírás nem végezhető. Javításokat a téves szó áthúzásával és a szükséges adatok beírásával lehet végezni. Az ilyen javításokat el kell látni azon személy kézjegyével, aki az azokat tartalmazó nyilatkozatot aláírta.

328. cikk

A T2M nyomtatványok garnitúráját a hajótulajdonos vagy annak képviselője kérelmére a hajó lajstrom szerinti vagy hazai kikötőjének a vámhatósága állítja ki.

A T2M nyomtatványok garnitúrája csak akkor állítható ki, ha a hajótulajdonos vagy annak képviselője a nyomtatvány nyelvén kitöltötte a garnitúrában található nyomtatványok minden eredeti és másolati példányának 1. és 2. rovatát. A nyomtatványgarnitúra kibocsátásakor a vámhatóság kitölti a garnitúrában található nyomtatványok összes eredeti és másolati példányának 3. rovatát.

329. cikk

A halászzsákmányt ejtő hajó kapitányának minden esetben ki kell töltenie a nyomtatványgarnitúrában lévő egyik nyomtatvány eredeti és másolati példányának 4., 5. és 8. rovatait:

a) ha a halászzsákmányt nem abban a tagállamban rakodják partra, amelyhez hajója tartozik;

b) ha a halászzsákmányt egy másik, valamely tagállamhoz tartozó hajóra rakják át;

c) ha a halászzsákmányt egy, a Közösség vámterületén kívüli országban vagy területen rakodják partra.

330. cikk

Amennyiben a halászzsákmányt azon hajó fedélzetén dolgozták fel, amelyik azt kifogta, és az így keletkező termékek az 1504–2301 KN-kód alá tartoznak, az említett hajó kapitányának ki kell töltenie a vonatkozó T2M okmány eredeti és másolati példányának 4–8. rovatait, és a feldolgozást rögzítenie kell a hajónaplójában.

331. cikk

A 329. cikk b) pontjában említett halászzsákmány vagy a 330. cikkben említett keletkező termékek átrakása esetén a két érintett kapitány köteles kitölteni a T2M okmány eredeti és másolati példányának 9. rovatát is, és aláírni az átrakási nyilatkozatot. A T2M okmány eredeti példányát azon hajó kapitánya kapja, amelyre a zsákmányt vagy a keletkező termékeket átrakják, az átrakási műveletet pedig mindkét hajó naplójában fel kell jegyezni.

332. cikk

Ha a 330. cikkben említett feldolgozást az átrakás után egy másik, a tagállamok valamelyikéhez tartozó hajó fedélzetén végzik el, amelyre a zsákmányt átrakták, ennek a hajónak a kapitánya köteles kitölteni a részére a halászzsákmány átrakásakor átadott T2M okmány eredeti példányának 6., 7. és 10. rovatát, a feldolgozást pedig feljegyezni a hajó hajónaplójában.

333. cikk

A 329. cikk b) pontjában említett halászzsákmány vagy a 330. cikkben említett keletkező termékek újbóli átrakása esetén, vagy pedig a 332. cikkben említett keletkező termékek átrakása esetén a két érintett kapitány köteles kitölteni a T2M okmány eredeti példányának 11. rovatát is, és aláírni az átrakási nyilatkozatot.

A T2M okmány eredeti példányát azon hajó kapitánya kapja, amelyre a halászzsákmányt vagy a keletkező termékeket átrakják, az átrakási műveletet pedig mindkét hajó hajónaplójában fel kell jegyezni.

334. cikk

(1) A 329. cikknek és adott esetben a 330–333. cikknek megfelelően kiállított T2M okmány eredeti példányát ahhoz a vámhivatalhoz kell benyújtani, ahol a 325. cikkben említett, az okmány tárgyát képező keletkező termékeket vámeljárás alá vonás céljából bejelentették. A hatóságok jogosultak fordítást kérni. Ezen túlmenően a T2M okmányon szereplő bejegyzések ellenőrzése érdekében megkövetelhetik az összes vonatkozó okmány és különösen a hajók 326. cikk a), b) és c) pontjaiban említett okmányainak a bemutatását.

(2) Amennyiben a 325. cikkben említett halászzsákmányt vagy a keletkező termékeket, amelyekre a T2M okmány vonatkozik, egy, a Közösségen kívüli országban vagy területen fogták ki, az említett okmány csak akkor érvényes, ha az adott ország vagy terület vámhatóságának az igazolása kíséri.

Ezen az igazoláson:

a) szerepelnie kell egy nyilatkozatnak, amely szerint a halászzsákmány vagy a keletkező termékek, amelyekre az okmány vonatkozik, a szóban forgó országban vagy területen való tartózkodásuk alatt mindvégig vámfelügyelet alatt álltak, és ott csak a megóvásukhoz szükséges mértéket meg nem haladó kezelésen mentek át;

b) fel kell tüntetni a halászzsákmány vagy a keletkező termékek érkezésének és indulásának időpontjait, és azt a szállítóeszközt, amelyet a Közösségbe történő továbbításukhoz használtak.

Ilyen igazolás hiányában azon tagállam vámhatósága, ahová a halászzsákmányt vagy a keletkező termékeket behozták, bármilyen más, általa azonos érvényűnek elismert okmányt elfogadhat.

335. cikk

(1) Amennyiben a 325. cikkben említett halászzsákmányt vagy a keletkező termékeket a Közösség vámterületén kívüli országba vagy területre szállították, mielőtt azokat a Közösség területére osztott szállítmányonként elküldték, a 329. cikknek és adott esetben a 330–333. cikknek megfelelően kiállított T2M okmány eredeti példányát a kapitánynak vagy képviselőjének az említett országban vagy területen meg kell őriznie. Az okmány másolati példányát haladéktalanul meg kell küldeni a halászhajó lajstrom szerinti vagy hazai kikötőjének a vámhivatalához.

(2) A kapitány vagy képviselője minden részszállítmányhoz köteles egy kivonatot kiállítani a T2M okmányból úgy, hogy erre a célra a 328. cikknek megfelelően kiadott T2M nyomtatványokból álló nyomtatványgarnitúrából vett nyomtatványt használ fel.

Valamennyi kivonaton szerepelnie kell az eredeti okmányra való hivatkozásnak, és a 4. rovatban fel kell tüntetni a részszállítmányt alkotó termékek mennyiségét és fajtáját.

Minden egyes kivonatot világosan meg kell jelölni az alábbi szavak valamelyikével:

- Extracto,

- Udskrift,

- Auszug,

- Απόσπασμα,

- Extract,

- Extrait,

- Estratto,

- Uittreksel,

- Extracto.

(3) A 334. cikk (2) bekezdésének rendelkezései szerinti igazolással kísért T2M okmány kivonatának eredeti példányát minden egyes részszállítmány esetében azon tagállam vámhivatalának kell bemutatni, ahol a részszállítmányt alkotó termékeket vámeljárás alá vonás céljából bejelentik.

(4) A (3) bekezdésben említett vámhivatal haladéktalanul megküldi a T2M okmány kivonatának hitelesített példányát a halászhajó lajstrom szerinti vagy hazai kikötőjének vámhivatalához. Az említett példánynak a vámáru-nyilatkozatra való hivatkozást is tartalmaznia kell azon vámeljárás tekintetében, melyre az árukat szánták.

(5) A T2M okmány eredeti példányát mindaddig vissza kell tartani, amíg az összes azon szereplő termék vámjogi sorsát meg nem határozták.

A kapitány vagy képviselője az eredeti T2M okmány "Megjegyzések" rovatába minden esetben köteles feljegyezni a csomagok számát és fajtáját, a bruttó tömeget (kg) és azt a vámjogi sorsot, amelyre az árut szánták. Ha ezen vámjogi sors szerint az osztott szállítmányt a (2) bekezdés értelmében a Közösségbe továbbítják, a megfelelő kivonat számát és időpontját is fel kell tüntetni. Miután az eredeti T2M okmánnyal kísért összes halászati termék vámjogi sorsát meghatározták, az okmányt haladéktalanul vissza kell juttatni a halászhajó lajstrom szerinti vagy hazai kikötőjének a vámhivatalához.

(6) A vámok és egyéb díjak beszedésének biztosítása érdekében a (3) bekezdésben említett vámhivatal vámhatóságai csak biztosíték nyújtása mellett engedélyezhetik a halászati termékek közösségi helyzet szerinti vámkezelését. A biztosíték a halászhajó lajstrom szerinti vagy hazai kikötője vámhivatalának a hozzájárulásával szabadítható fel. A hozzájárulást legkésőbb az (5) bekezdésben említett eredeti T2M okmány átvételétől számított egy hónapon belül kell megadni.

336. cikk

A T2M okmány tárgyát képező, a 325. cikkben említett halászzsákmánnyal vagy a keletkező termékekkel egyidejűleg bemutatott csomagolóanyagok csak akkor részesülnek Közösségen belüli eljárásban, ha a közösségi helyzetüket bizonyító okmányt a vámhatóságnál bemutatják.

337. cikk

Minden alkalommal, amikor a halászhajó visszatér a lajstrom szerinti vagy hazai kikötőjébe, ha indulása óta a T2M nyomtatványgarnitúrából felhasználtak, a tulajdonosnak vagy képviselőjének az azt kibocsátó vámhivatalnál be kell mutatnia a garnitúrát, hogy a másodpéldányokat ellenőrizhessék.

Ugyancsak be kell mutatnia a garnitúrát, amikor erre a vámhatóság kéri.

A garnitúrát minden ellenőrzés után vissza kell adni a tulajdonosnak mindaddig, amíg minden nyomtatványt fel nem használtak.

338. cikk

Ha a 327. cikkben említett T2M nyomtatványgarnitúrával ellátott hajó, mielőtt az összes nyomtatványt felhasználta volna, már nem teljesíti az ahhoz szükséges feltételeket, hogy a halászzsákmánya más tagállamokban közösségi kezelésben részesülhessen, a garnitúrát haladéktalanul vissza kell juttatni a kibocsátó vámhivatalhoz.

339. cikk

A 325–340. cikk rendelkezéseinek megfelelő alkalmazása érdekében a tagállamok vámigazgatásai kölcsönös segítséget nyújtanak egymásnak a T2M okmányok hitelességének és az azokban foglalt adatoknak az ellenőrzésében.

340. cikk

(1) A 325. és a 326. cikk alkalmazásában azon hajók, amelyeket Ceuta vagy Melilla helyi szintű illetékes hatóságainál (registros de base) lajstromoztak véglegesen, nem tekinthetők valamely tagállam hajóinak.

(2) A Ceuta vagy Melilla helyi szintű illetékes hatóságainál véglegesen bejegyzett halászhajó lajstrom szerinti vagy hazai kikötőjének vámhatósága nem jogosult ezen hajók részére T2M nyomtatványgarnitúra kibocsátására.

(3) A 334. cikk (2) bekezdését kell alkalmazni azokra a 326. cikkben említett halászzsákmányokra vagy keletkező termékekre, amelyeket a T2M okmány fedezete mellett tettek partra Ceuta vagy Melilla kikötőjében átrakás és a Közösség vámterületére való továbbszállítás céljából. Ezen túlmenően ezen termékek partra tételére, raktározására és átrakására olyan külön rakpartokat kell meghatározni, amelyek elkülönülnek az egyéb célterületekre irányuló termékekre fenntartottaktól.

4. FEJEZET

Közösségi külső árutovábbítás

1. szakasz

Eljárás

341. cikk

(1) Minden olyan árut, amelyet a közösségi külső árutovábbítási eljárás keretében szállítanak, az e szakasz szerinti T1 nyilatkozattal kell bejelenteni. A T1 nyilatkozatnak a 31–34. mellékletben szereplő mintának kell megfelelnie, és a 37. és 38. mellékletben található útmutató szerint alkalmazandó.

(2) A 45. mellékletben szereplő mintán alapuló rakományjegyzékek a 343–345. cikknek és a 383. cikknek megfelelően a közösségi árutovábbítási nyilatkozatok leíró részeiként használhatók. Ez a felhasználás a feladási/kiviteli eljáráshoz vagy a rendeltetési tagállamban lefolytatott bármilyen eljáráshoz kapcsolódó alakiságokkal vagy az ezekhez az alakiságokhoz használt nyomtatványokkal összefüggő kötelezettségeket semmilyen tekintetben nem érinti.

Rakományjegyzéknek kell tekinteni ebben az esetben bármilyen kereskedelmi okmányt, amely eleget tesz a 342–345. és a 383. cikkben foglalt előírásoknak, és megfelel a 386–388. cikknek.

342. cikk

A rakományjegyzéknek tartalmaznia kell:

a) a "Rakományjegyzék" címet;

b) egy 70 × 55 mm méretű rovatot, felosztva egy 70 × 15 mm méretű felső részre, amely a "T" jel feltüntetésére szolgál, amelyet a 346. cikk (1) bekezdésében említett bejegyzések egyike követ, és egy 70 x 40 mm méretű alsó részre a 345. cikk (3) bekezdésében említett bejegyzések számára;

c) oszlopokat, az alábbi sorrendben és fejlécekkel:

- sorszám,

- jelek, számok, a csomagok száma és fajtája; árumegnevezés,

- indító/kiléptető ország,

- bruttó tömeg (kilogrammban),

- hivatalos bejegyzések.

Az oszlopok szélessége igény szerint igazítható. A "Hivatalos bejegyzések" fejlécű oszlop szélessége azonban nem lehet 30 mm-nél kevesebb. A fenti a), b) és c) pontokban említetteken kívül egyéb rovatok is alkalmazhatók.

343. cikk

(1) A nyomtatványoknak csak az elülső oldala használható rakományjegyzékként.

(2) Minden, a rakományjegyzéken feltüntetett tételt sorszámmal kell ellátni.

(3) Adott esetben minden tétel után fel kell tüntetni a közösségi jogszabályokban, különösen a közös agrárpolitika keretében előírt megjegyzéseket, a benyújtott okmányokra, bizonyítványokra és engedélyekre történő külön hivatkozásokat.

(4) Közvetlenül az utolsó bejegyzés után vízszintes vonalat kell húzni, és a fennmaradó helyet át kell húzni oly módon, hogy semmilyen utólagos kiegészítést ne lehessen tenni.

344. cikk

(1) Az egyes tagállamok vámhatóságai engedélyezhetik olyan jegyzékeknek a 341. cikk (2) bekezdés szerinti rakományjegyzékként való alkalmazását, amelyek nem felelnek meg a 341. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében és a 342. cikkben foglalt minden követelménynek.

Az ilyen jegyzékek használata csak akkor engedélyezhető, ha:

a) ezeket olyan vállalkozások készítik, amelyek integrált elektronikus vagy automatikus adatfeldolgozó rendszeren alapuló nyilvántartást vezetnek;

b) ezeket úgy tervezték és töltik ki, hogy azokat a vámhatóság nehézség nélkül használhatja;

c) minden egyes tételre vonatkozóan tartalmazzák a sorszámot, a csomagok számát, fajtáját és jelölését, az árumegnevezést, a feladó/kiléptető országot és a bruttó tömeget kilogrammban.

(2) Feladási/kiviteli eljárás során alkalmazott alakiságok lefolytatása céljából összeállított, áruk leírására szolgáló listák szintén használhatók az (1) bekezdés szerinti rakományjegyzékként, még akkor is, ha ezeket a listákat olyan vállalkozások nyújtják be, amelyek nyilvántartása nem elektronikus vagy automatikus adatfeldolgozó rendszeren alapul.

(3) A tagállamok vámhatósága engedélyezheti azoknak a vállalkozásoknak, amelyek nyilvántartása elektronikus vagy automatikus adatfeldolgozó rendszeren alapul, és amelyeknek az (1) és (2) bekezdés értelmében már engedélyezett a különleges rakományjegyzékek használata, hogy ilyen jegyzékeket használjanak a csak egyfajta árut magában foglaló közösségi árutovábbítási eljárásokhoz, ha ezt a lehetőséget az érintett vállalkozás számítógépes programja szükségessé teszi.

345. cikk

(1) Amennyiben a főkötelezett két- vagy többfajta árut magában foglaló szállítmányok esetén rakományjegyzéket használ, a közösségi árutovábbítási eljárás céljára használt nyomtatvány 15. "Feladó/kiléptető ország" rovatát, 33. "Vámtarifaszám" rovatát, 35. "Bruttó tömeg (kg)" rovatát, 38. "Nettó tömeg (kg)" rovatát és, ha szükséges, 44. "Különleges megjegyzések, benyújtott okmányok, igazolások és engedélyek" rovatát át kell húzni, a 31. "Csomagok és árumegnevezés" rovatban pedig nem tüntethetők fel a jelölések és számok, a csomagok száma és fajtája, valamint az árumegnevezés. Ebben az esetben nem lehet pótlapokat alkalmazni.

(2) A rakományjegyzéket a vonatkozó közösségi árutovábbítási eljárás céljára használt okmány példányszámával megegyező számú példányban kell benyújtani.

(3) Az vámáru-nyilatkozat nyilvántartásba vételekor a rakományjegyzéken ugyanazt a nyilvántartási számot kell feltüntetni, mint a vonatkozó közösségi árutovábbítási eljárás céljára használt okmányon. Ezt a számot vagy az indító vámhivatal nevét is tartalmazó bélyegzővel vagy kézzel kell rávezetni. Ez utóbbi esetben azt az indító vámhivatal hivatalos bélyegzőjével kell ellátni.

Az indító vámhivatal tisztviselőjének aláírása nem kötelező.

(4) Amennyiben kettő vagy több rakományjegyzék kíséri a közösségi árutovábbítási eljárásra használt egyazon okmányt, mindegyiknek rendelkeznie kell a főkötelezett által adott sorszámmal. A kísérő rakományjegyzékek számát az említett okmány 4. "Rakományjegyzék" rovatában kell feltüntetni.

(5) Az 1. rovat jobb oldali mezőjében "T1" vagy "T2" jelzéssel ellátott és egy vagy több rakományjegyzékkel kísért egységes vámokmányon tett vámáru-nyilatkozatot a 341. cikk (1) bekezdése szerint külső vagy a 381. cikk szerint közösségi belső árutovábbítási nyilatkozattal egyenértékűnek kell tekinteni.

346. cikk

(1) Amennyiben az árukat a közösségi külső árutovábbítási eljárás keretében kell szállítani, a főkötelezettnek a nyomtatvány 1. rovatának jobb oldali mezőjébe "T1" jelzést kell írnia. Ha pótlapokat csatolnak, a főkötelezettnek a "T1 bis" jelzést kell rávezetnie az alkalmazott pótlapok 1. rovatának jobb oldali mezőjébe.

Amennyiben a tagállamok nem engedélyezik pótlapok igénybevételét abban az esetben, ha a vámáru-nyilatkozatok elkészítésére számítógépes rendszert használnak, a közösségi árutovábbítási nyilatkozat nyomtatványát egy vagy több, a 31. és 32. mellékletekben szereplő mintának megfelelő nyomtatvánnyal kell kiegészíteni. Ebben az esetben a "T1 bis" jelzést a nyomtatvány 1. rovatának jobb oldali mezőjébe kell beírni.

(2) A T1 nyilatkozatot a főkötelezettnek alá kell írnia, és annak legalább három példányát be kell nyújtania az indító vámhivatalhoz.

(3) Ha az indító tagállamban a közösségi árutovábbítási eljárás egy másik vámeljáráshoz kapcsolódik, a T1 nyilatkozaton utalni kell erre az eljárásra vagy a megfelelő vámokmányokra.

347. cikk

(1) Ugyanaz a szállítóeszköz az áruk egynél több indító vámhivatalnál történő berakodására és egynél több rendeltetési vámhivatalnál történő kirakodására is felhasználható.

(2) Minden egyes T1 nyilatkozat csak az egyetlen szállítóeszközre berakott vagy berakandó, egy indító vámhivataltól egy rendeltetési vámhivatalig szállított árukra vonatkozhat .

Az első albekezdés alkalmazásában az alábbiak tekintendők egyetlen szállítóeszköznek, azzal a feltétellel, hogy a szállított árukat együtt kell feladni:

a) közúti jármű egy vagy több pótkocsival vagy nyerges pótkocsival;

b) vonat több vasúti kocsival;

c) egységet alkotó hajók;

d) az e cikk szerint szállítóeszközre berakodott szállítótartályok.

348. cikk

(1) Az indító vámhivatal elfogadja és nyilvántartásba veszi a T1 nyilatkozatot, előírja azt a határidőt, amelyen belül az árukat a rendeltetési vámhivatalnál be kell mutatni, és megteszi az azonosításhoz általa szükségesnek tekintett intézkedéseket.

(2) Az indító vámhivatal a szükséges adatokat rávezeti a T1 nyilatkozatra, megőrzi a saját példányát, és a többit visszaadja a főkötelezettnek vagy képviselőjének.

349. cikk

(1) Az áruk azonosságát alapvetően zárral kell biztosítani.

(2) Az alábbiakat kell zárral ellátni:

a) a rakteret, ha a szállítóeszközt már más előírások alapján engedélyezték, vagy az indító vámhivatal zárbiztosnak ismerte el;

b) egyéb esetekben minden egyes csomagot.

(3) A szállítóeszköz azzal a feltétellel ismerhető el zárbiztosnak, ha:

a) a zárak egyszerűen és hatásosan helyezhetők fel;

b) olyan a kialakításuk, hogy semmilyen árut nem lehet eltávolítani vagy felrakni a feltörés látható nyoma vagy a zár sérülése nélkül;

c) nincs az áruk elrejtésére alkalmas hely;

és

d) a raktér a vámhatóság ellenőrzése céljából könnyen megközelíthető.

(4) Az indító vámhivatal eltekinthet a zárral való ellátástól, ha az áruk azonossága a T1 okmányon vagy a pótlapokon szereplő áruleírás alapján vagy az esetleges egyéb, az azonosság biztosítására szolgáló intézkedések figyelembevételével megállapítható.

350. cikk

(1) Az árukat a szállítás alatt az indító vámhivatal által a főkötelezettnek vagy képviselőjének visszaadott T1 okmány másolatainak kell kísérnie.

(2) A T1 okmány másolatait a vámhatóság kérelmére be kell mutatni.

351. cikk

Minden egyes tagállamnak a Bizottság rendelkezésére kell bocsátania a közösségi árutovábbítási eljárás lefolytatásában illetékes vámhivatalok jegyzékét, megjelölve azok nyitvatartási idejét.

A Bizottság ezeket az adatokat továbbítja a többi tagállamnak.

352. cikk

(1) A szállítmányt és a T1 okmány másolatait minden egyes átléptető vámhivatalnál be kell mutatni.

(2) A fuvarozónak minden átléptető vámhivatalnál a 46. mellékletben szereplő mintának megfelelő nyomtatványon kiállított határátlépési igazolást kell benyújtania.

(3) Az átléptető vámhivatalok nem végeznek áruvizsgálatot, kivéve, ha olyan szabálytalanság gyanúja merül fel, amely visszaélésekhez vezethet.

(4) Ha az árukat olyan átléptető vámhivatalon keresztül szállítják, amelyet nem tüntettek fel a T1 okmányon, az említett vámhivatal haladéktalanul megküldi a határátlépési igazolást az okmányon megjelölt vámhivatalnak.

353. cikk

Amennyiben az árukat köztes vámhatóság jelenlétében rakják be vagy ki, az indító vámhivatal vagy vámhivatalok által visszaadott T1 okmány példányait ennek a hatóságnak be kell bemutatni.

354. cikk

(1) A T1 okmányon bejelentett áru új vámáru-nyilatkozat nélkül átrakodható másik szállítóeszközre azon tagállam vámhatóságának felügyelete mellett, amelynek területén az átrakodást végzik. Ebben az esetben az illetékes hatóság a T1 okmányon feltünteti a megfelelő megjegyzést.

(2) A vámhatóság az általa meghatározott feltételek mellett engedélyezheti a felügyelet nélküli átrakodást. Ebben az esetben a fuvarozó tünteti fel a T1 okmányon a megfelelő adatokat, és értesíti az átrakodás szerinti ország vámhatóságát, hogy az átrakodást igazolják.

355. cikk

(1) Ha a zár a szállítás során a fuvarozón kívül álló okok miatt megsérül, a fuvarozónak haladéktalanul kérnie kell, hogy azon tagállam vámhatósága, amelynek területén a szállítóeszköz tartózkodik, vegyen fel hitelesített jegyzőkönyvet. Az érintett vámhatóságnak, ha lehetséges, új zárat kell felhelyeznie.

(2) Ha baleset következtében szükségessé válik a szállítmány másik szállítóeszközre való átrakodása, a 354. cikk szerint kell eljárni.

(3) A teljes rakomány vagy a rakomány egy részének azonnali kirakodását szükségessé tevő fenyegető veszély esetén a fuvarozó saját felelősségére cselekedhet. Intézkedését fel kell jegyeznie a T1 okmányon. Ebben az esetben az (1) bekezdés alkalmazandó.

(4) Ha a szállítás során bekövetkező baleset vagy más véletlen esemény következtében a fuvarozó nincs abban a helyzetben, hogy a 348. cikkben említett határidőnek eleget tegyen, köteles a lehető legrövidebb időn belül értesíteni az (1) bekezdésben említett vámhatóságot. Ez a hatóság a megfelelő megjegyzést feltünteti a T1 okmányon.

356. cikk

(1) Az árukat és a T1 okmányt a rendeltetési vámhivatalnál be kell mutatni.

(2) A rendeltetési vámhivatal feljegyzi a T1 okmány példányain az elvégzett ellenőrzések eredményét, és késedelem nélkül eljuttat egy másodpéldányt az indító vámhivatalnak, a másik példányt pedig megőrzi.

(3) A közösségi árutovábbítási eljárás lezárható másik vámhivatalnál is, mint amelyet a T1 okmányban feltüntettek. Ebben az esetben ez a másik vámhivatal válik a rendeltetési vámhivatallá.

(4) Az indító vámhivatal által megszabott határidő, amelyen belül az árut a rendeltetési vámhivatalnál be kell mutatni, kötelező érvényű azon országok vámhatóságai számára, amelyeknek a területét a közösségi árutovábbítási eljárás érinti, és ezek a hatóságok azt nem módosíthatják.

(5) Amennyiben az árut a rendeltetési vámhivatalnál az indító vámhivatal által meghatározott határidő lejárta után mutatják be, és a határidő betartásának elmulasztása a rendeltetési vámhivatal számára kielégítő módon megindokolt körülményeknek tudható be, és nem róható fel a fuvarozónak vagy a főkötelezettnek, akkor az előírt határidő betartottnak tekintendő.

357. cikk

(1) Aki a közösségi árutovábbítási okmányt azzal a szállítmánnyal együtt, amelyre az okmány vonatkozik, a rendeltetési vámhivatalnál bemutatja, kérelemre bemutatási igazolást kaphat.

(2) A közösségi árutovábbítási okmány és a vonatkozó szállítmány rendeltetési vámhivatalnál való bemutatását bizonyító bemutatási igazolási nyomtatványnak meg kell felelnie a 47. mellékletben szereplő mintának. Az igazolás kiállítható a közösségi árutovábbítási okmány hátlapján erre fenntartott helyen is.

(3) A bemutatási igazolást az érintett személynek előzetesen kell kitöltenie. Az igazolás tartalmazhat a szállítmányra vonatkozó egyéb adatokat a rendeltetési vámhivatal számára fenntartott helyen kívül, de a rendeltetési vámhivatal által rávezetett záradék csak az ezen a helyen szereplő adatok tekintetében érvényes.

358. cikk

Minden tagállam jogosult egy vagy több központi vámhivatalt kijelölni, ahová a rendeltetési tagállam illetékes vámhivatalai az árutovábbítási okmányokat visszaküldik. A tagállamok a kijelölt vámhivatalokról tájékoztatják a Bizottságot, és meghatározzák az oda visszaküldendő okmányok kategóriáját. A Bizottság ezt az információt továbbítja a többi tagállam részére.

2. szakasz

Biztosítéknyújtás

1. alszakasz

Általános rendelkezések

359. cikk

(1) A Vámkódex 94. cikke (1) bekezdésében említett biztosíték a Közösség egész területén érvényes.

(2) A biztosíték lehet összkezesség, amely több közösségi árutovábbítási eljárásra kiterjed, vagy egyedi kezesség, amely egyetlen közösségi árutovábbítási eljárásra terjed ki.

(3) A 373. cikk (2) bekezdésére is figyelemmel a kezesség bármely, a Vámkódex 195. cikkében említett feltételeknek megfelelő harmadik természetes vagy jogi személy egyetemleges felelősségén alapuló kezesség.

(4) A (3) bekezdésben hivatkozott kezesi nyilatkozatnak:

- összkezesség esetén a 48. mellékletben,

- egyedi kezesség esetén a 49. mellékletben,

- átalánykezesség esetén az 50. mellékletben

szereplő mintának kell megfelelnie. (5) Amennyiben a nemzeti jogszabályokban vagy igazgatási intézkedésekben meghatározott rendelkezések vagy az általános kereskedelmi gyakorlat megkívánja, minden tagállam engedélyezheti a kezesség más formáját, azzal a feltétellel, hogy annak jogi hatása megegyezik a mintaokmányéval.

2. alszakasz

Összkezesség

360. cikk

Amennyiben a Közösség vámterületére harmadik országból behozott, valamely külön tájékoztatási kötelezettség, így különösen az 1468/81/EGK [13] tanácsi rendelet alkalmazása szerinti tájékoztatási kötelezettség alá tartozó vagy tartozni rendelt árukra vonatkozó közösségi árutovábbítási műveletek a csalás fokozott veszélyével járnak, a tagállamok vámhatóságai a Bizottsággal egyetértésben intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy ideiglenesen megtiltsák ezen áruk vonatkozásában az összkezesség alkalmazását.

Valamely tagállam vámhatóságának az a határozata, mely megtiltja az összkezesség igénybevételét, a többi tagállam vámhatóságaira is vonatkozik.

A tagállamok vámigazgatásai folyamatosan tájékoztatják egymást és a Bizottságot az e cikk értelmében meghozott határozataikról.

Hat hónap múlva a Bizottság döntést hoz arra vonatkozóan, hogy szükséges-e fenntartani a meghozott intézkedéseket.

361. cikk

A 360. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül, az összkezesség szintjét az alábbiak szerint kell meghatározni:

1. A kezesség összegét az alábbi 4. pontban megállapított eljárások szerint megállapított fizetendő vámok és egyéb díjak legalább 30 %-ában kell meghatározni.

2. Az összkezességet az alábbi 4. pontban megállapított eljárások szerint megállapított fizetendő vámok és egyéb díjak teljes összegével azonos szinten kell meghatározni, ha az az alábbi árukat érintő közösségi külső árutovábbítási eljárások fedezetére szolgál:

- a Közösség vámterületére behozott áruk,

- az 53. mellékletben felsorolt áruk, és

- olyan áruk, amelyek – különösen az 1468/81/EGK tanácsi rendelet előírásai értelmében – a Bizottság által adott, a fokozott csalási kockázattal járó árutovábbítási eljárásokra vonatkozó külön tájékoztatás hatálya alá tartoznak.

A vámhatóság azonban a kezesség összegét a fizetendő vámok és egyéb díjak 50 %-ában is megszabhatja olyan személyek számára:

- akik abban a tagállamban letelepedettek, ahol a kezességnyújtásra sor kerül,

- akik rendszeresen igénybe veszik a közösségi árutovábbítási rendszert,

- akik pénzügyi helyzetükből adódóan képesek kötelezettségeiknek eleget tenni, és

- akik a vám- vagy adójogszabályok tekintetében semmilyen súlyos jogsértést nem követtek el.

Ennek az albekezdésnek az alkalmazásakor a kezességnyújtás helye szerinti vámhivatalnak a 362. cikk (3) bekezdésében előírt kezességi tanúsítvány 7. rovatába az alábbi megjegyzések valamelyikét kell bejegyeznie:

- aplicación del punto 2 del artículo 361 del Reglamento (CEE) no 2454/93,

- anvendelse af artikel 361, nr. 2, i forordning (EØF) nr. 2454/93,

- Anwendung von Artikel 361 Nummer 2 der Verordnung (EWG) Nr. 2454/93,

- Εφαρμογή του άρθρου 361 σημείο 2 δεύτερο εδάφιο του κανονισμού (ΕΟΚ) αριθ. 2454/93,

- application of Article 361 (2) of Regulation (EEC) No 2454/93,

- application de l'article 361 point 2 du règlement (CEE) no 2454/93,

- applicazione dell'articolo 361, punto 2 del regolamento (CEE) n. 2454/93,

- toepassing van artikel 361, punt 2, van Verordening (EEG) nr. 2454/93,

- aplicação do ponto 2 do artigo 361.° do Regulamento (CEE) n.° 2454/93.

3. Amennyiben a közösségi árutovábbítási nyilatkozat az e cikk (2) bekezdésében foglalt árukon kívül más árukat is tartalmaz, a kezesség összegére vonatkozó rendelkezéseket oly módon kell alkalmazni, mintha a két árukategória külön vámáru-nyilatkozaton szerepelne.

Figyelmen kívül kell azonban hagyni az azon kategóriába tartozó árukat, melyek mennyisége vagy értéke viszonylag jelentéktelen.

4. E cikk alkalmazásához a kezességnyújtás helye szerinti vámhivatalnak egy hétre vetítve meg kell állapítania a következőket:

- végrehajtott szállítások száma,

- az érintett országokban alkalmazott, a legnagyobb tehermegállapítási tételek alapján fizetendő vámok és egyéb díjak.

Ennek a számításnak az érintett személynek a megelőző évben végrehajtott áruszállításokra vonatkozó kereskedelmi és számviteli okmányain kell alapulnia oly módon, hogy az azok alapján kapott eredményt el kell osztani 52-vel.

Új gazdasági szereplők esetében a kezességnyújtás helye szerinti vámhivatal az érintett személlyel együttműködve a már rendelkezésre álló adatok alapján megbecsüli az egy adott időszak alatt szállított árukra vonatkozó mennyiséget, értéket és terheket. A kezességnyújtás helye szerinti vámhivatal kerekítéssel határozza meg azoknak az áruknak a valószínű értékét és az utánuk fizetendő terheket, amelyeket egyhetes időtartam alatt szállítanak.

A kezességnyújtás helye szerinti vámhivatal évente felülvizsgálja az összkezesség összegét, különösen az indító vámhivatalok által nyújtott tájékoztatás figyelembevételével, és indokolt esetben módosítja az összeget.

362. cikk

(1) Az összkezességet a kezességnyújtás helye szerinti vámhivatalnál kell benyújtani.

(2) A kezességnyújtás helye szerinti vámhivatal meghatározza a kezesség összegét, elfogadja a kezességvállaló kötelezettségvállalását, és engedélyt bocsát ki, amely lehetővé teszi a főkötelezett számára, hogy a kezesség korlátain belül bármely indító vámhivataltól közösségi árutovábbítást végezzen.

(3) Minden olyan személy számára, aki engedélyt kapott, a 363–366. cikkben megállapított feltételek szerint az 51. mellékletben szereplő mintának megfelelő nyomtatványon kezességi tanúsítványt kell kibocsátani egy vagy több példányban.

(4) A kezességi tanúsítványra való hivatkozást minden T1 okmányon fel kell tüntetni.

(5) A kezességnyújtás helye szerinti vámhivatal visszavonhatja az engedélyt, ha a kiadásához megkövetelt feltételek már nem állnak fenn.

363. cikk

(1) A főkötelezettnek a kezességi tanúsítvány kiállításakor vagy annak érvényességi ideje alatt bármikor saját felelősségére a tanúsítvány hátoldalán meg kell neveznie azt a személyt vagy azokat a személyeket, akit vagy akiket meghatalmazott arra, hogy nevében a közösségi árutovábbítási nyilatkozatokat aláírja/aláírják. A megnevezés a meghatalmazott családi és utónevének megadásából, valamint a meghatalmazott aláírásmintájából áll. Minden egyes meghatalmazott megnevezését a főkötelezett aláírásával kell igazolni. A főkötelezett jogosult áthúzni azokat a rovatokat, amelyeket nem akar használni.

(2) A főkötelezett valamely meghatalmazott személy nevének bejegyzését a tanúsítvány hátoldalán bármikor érvénytelenítheti.

364. cikk

Minden olyan személy, akinek a nevét valamely indító vámhivatalnál bemutatott kezességi tanúsítvány hátoldalára bejegyezték, a főkötelezett meghatalmazott képviselőjének minősül.

365. cikk

A kezességi tanúsítvány érvényességi ideje nem haladhatja meg a két évet. Ezt az időtartamot azonban a kezességnyújtás helye szerinti vámhivatal egy alkalommal, legfeljebb két évvel meghosszabbíthatja.

366. cikk

Ha a kezességet visszavonják, a főkötelezett felel azért, hogy a részére kiadott minden érvényes kezességi tanúsítványt haladéktalanul visszaküldjenek a kezességnyújtás helye szerinti vámhivatalnak.

A tagállamok minden vissza nem küldött érvényes kezességi tanúsítvány adatait megküldik a Bizottságnak. A Bizottság ezekről tájékozatja a többi tagállamot.

3. alszakasz

Átalánykezesség

367. cikk

(1) Bármely tagállam engedélyezheti a kezességvállalónak, hogy nyilatkozat formájában 7000 ECU átalányösszegben egyszeri kezességet nyújtson, amellyel biztosítja az ő felelőssége alatt végrehajtott közösségi árutovábbítási eljárások során esetleg felmerülő vámok és egyéb díjak megfizetését, bármely személy legyen is a főkötelezett. Ez a rendelkezés a 368. cikk sérelme nélkül alkalmazandó.

(2) Az átalánykezességet valamely kezességnyújtás helye szerinti vámhivatalnál kell benyújtani.

368. cikk

(1) A (2) és (3) bekezdések szerinti esetek kivételével az indító vámhivatal nem követelhet közösségi árutovábbítási nyilatkozatonként 7000 ECU átalányösszeget meghaladó kezességet, függetlenül attól, hogy az egyes vámáru-nyilatkozatok fedezete mellett szállított árukra vonatkozó vámok és egyéb díjak összege mekkora.

(2) Amennyiben a rá jellemző egyedi körülmények miatt valamely árutovábbítási eljárás nagyobb kockázattal jár, és ezért a 7000 ECU összegű kezesség nyilvánvalóan nem elegendő, az indító vámhivatal nagyobb, a 7000 ECU többszörösének megfelelő összegű kezességet követelhet annak érdekében, hogy az egész továbbítandó árumennyiségre vonatkozó vám biztosítva legyen.

(3) Az 52. mellékletben felsorolt áruk szállítása az átalánykezesség összegének emelését eredményezi, amennyiben a szállított árumennyiség meghaladja a 7000 ECU átalányösszeghez rendelt mennyiséget.

Ebben az esetben az átalányösszeget a 7000 ECU összegnek a továbbítandó árumennyiség biztosításához szükséges mértékű többszörösére kell emelni.

(4) A (2) és (3) bekezdésben említett esetekben a főkötelezett a 7000 ECU szükséges többszörösének megfelelő összegű átalánykezességi garanciajegyet ad át az indító vámhivatalnak.

369. cikk

(1) Amennyiben a közösségi árutovábbítási nyilatkozat az 52. mellékletben szereplő listán felsorolt árukon kívül más árukat is tartalmaz, akkor az átalánykezességre vonatkozó rendelkezések úgy alkalmazandók, mintha mindkét árufajta külön vámáru-nyilatkozaton szerepelne.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően azonban bármelyik árukategóriába tartozó árukat figyelmen kívül kell hagyni, ha azok mennyisége vagy értéke viszonylag jelentéktelen.

370. cikk

(1) A kezességvállaló azáltal, hogy a kezességnyújtás helye szerinti vámhivatal elfogadja a kötelezettségvállalását, felhatalmazást kap arra, hogy a kötelezettségvállalásban foglalt feltételek szerint átalánykezességi garanciajegyeket bocsásson ki olyan személyeknek, akik valamely, az általuk választott indító vámhivataltól történő közösségi árutovábbítási eljárás során főkötelezettként kívánnak fellépni.

(2) Az átalánykezességi garanciajegynek az 54. mellékletben szereplő mintának kell megfelelnie. A minta hátoldalán szereplő adatokat azonban fel lehet tüntetni az elülső oldalon is, a garanciajegyet kibocsátó személy vagy cég adatai fölött, úgy, hogy a további bejegyzések változatlanok maradnak.

(3) A kezességvállaló minden átalánykezességi garanciajegy kapcsán 7000 ECU értékig felelős.

(4) A 368. és 371. cikk sérelme nélkül a főkötelezett minden egyes átalánykezességi garanciajegy fedezete mellett egyetlen közösségi árutovábbítási eljárást hajthat végre. A garanciajegyet az indító vámhivatalhoz kell benyújtani, amely azt megőrzi.

371. cikk

A kezességvállaló olyan átalánykezességi garanciajegyeket is kiadhat, amelyek:

- nem érvényesek az 52. mellékletben felsorolt áruk közösségi árutovábbítási eljárással történő továbbítására, és

- az első francia bekezdésben nem érintett árukra vonatkoznak, és amelyekre a 347. cikk (2) bekezdésének értelmében szállítóeszközönként legfeljebb hét garanciajegy alkalmazható.

Ennek érdekében a kezességvállalónak az ilyen átalánykezességi garanciajegyeken átlósan, nyomtatott nagybetűkkel az alábbi jelzések egyikét kell feltüntetnie:

- VALIDEZ LIMITADA; APLICACIÓN DEL ARTÍCULO 371 DEL REGLAMENTO (CEE) N° 2454/93,

- BEGRÆNSET GYLDIGHED – ARTIKEL 371, I FORORDNING (EØF) Nr. 2454/93,

- BESCHRÄNKTE GELTUNG – ARTIKEL 371 DER VERORDNUNG (EWG) Nr. 2454/93,

- ΠΕΡΙΟΡΙΣΜΕΝΗ ΙΣΧΥΣ: ΕΦΑΡΜΟΓΗ ΤΟΥ ΑΡΘΡΟΥ 371 ΤΟΥ ΚΑΝΟΝΙΣΜΟΥ (ΕΟΚ) αριθ. 2454/93,

- LIMITED VALIDITY – APPLICATION OF ARTICLE 371 OF REGULATION (EEC) No 2454/93,

- VALIDITÉ LIMITÉE – APPLICATION DE L'ARTICLE 371 DU RÈGLEMENT (CEE) N° 2454/93,

- VALIDITÀ LIMITATA – APPLICAZIONE DELL'ARTICOLO 371 DEL REGOLAMENTO (CEE) N. 2454/93,

- BEPERKTE GELDIGHEID – TOEPASSING VAN ARTIKEL 371 VAN VERORDENING (EEG) Nr. 2454/93,

- VALIDADE LIMITADA; APLICAÇÃO DO ARTIGO 371.° DO REGULAMENTO (CEE) N.° 2454/93.

372. cikk

Az a tagállam, amelyhez a kezességnyújtás helye szerinti hivatal tartozik, haladéktalanul értesíti a több tagállamot a kezesség visszavonásáról.

4. alszakasz

Egyedi kezesség

373. cikk

(1) Az egyetlen közösségi árutovábbítási eljáráshoz nyújtott egyedi kezességvállalást az indító vámhivatalnál kell benyújtani. A kezesség összegét az indító vámhivatal szabja meg.

(2) Az (1) bekezdésben említett biztosíték az indító vámhivatalnál készpénzbiztosíték formájában is nyújtható. Ebben az esetben a T1 okmánynak az indító vámhivatalnál történő lezárása után azt felszabadítják.

5. alszakasz

Az 1–4. alszakaszra vonatkozó közös rendelkezések

374. cikk

A kezességvállaló a Vámkódex 199. cikke (1) bekezdésében említett eseteken kívül akkor menthető fel kötelezettségei alól, ha a T1 nyilatkozat nyilvántartásba vételének időpontjától számított 12 hónapos határidő lejárt, és az indító tagállam vámhatósága nem értesítette őt a T1 okmány lezárásának elmulasztásáról.

Ha az első albekezdésben előírt határidőn belül a kezességvállalót a vámhatóság értesíteti a T1 okmány lezárásának elmulasztásáról, akkor arról is értesíteni kell, hogy köteles vagy köteles lehet megfizetni azokat az összegeket, amelyekért a szóban forgó közösségi árutovábbítási eljárás kapcsán felel. Ezt az értesítést a kezességvállalónak legkésőbb a T1 nyilatkozat nyilvántartásba vételi időpontjától számított legfeljebb három éven belül meg kell kapnia. Amennyiben e határidő lejárta előtt ilyen értesítésre nem került sor, a kezességvállaló mentesül a kötelezettsége alól.

6. alszakasz

Biztosítéknyújtás alóli mentesség

375. cikk

(1) Közösségi árutovábbítási műveleteknél a biztosítéknyújtás alóli mentesség engedélyezése céljából az érintett személy által a Vámkódex 95. cikke (2) bekezdésének e) pontja értelmében adott kötelezettségvállalást az 55. mellékletben szereplő mintának megfelelően kell kiállítani.

(2) Amennyiben a nemzeti jogszabályokban vagy igazgatási intézkedésekben meghatározott rendelkezések vagy az általános gyakorlat megkívánja, minden tagállam más formában is kiállíttathatja az érintett személy kötelezettségvállalását, azzal a feltétellel, hogy annak ugyanolyan kötelező érvénnyel kell rendelkeznie, mint a mintában szereplő kötelezettségvállalásnak.

376. cikk

(1) A Vámkódex 95. cikke (3) bekezdésével összhangban a biztosítéknyújtás alóli mentesség nem vonatkozik azokra az árukra:

a) amelyek összértéke szállítmányonként meghaladja a 100000 ECU-t;

vagy

b) amelyek az 56. melléklet felsorolásában szerepelnek mint magas kockázatot képviselő áruk.

(2) A biztosítéknyújtás alóli mentesség nem alkalmazható, ha a 360. cikk rendelkezései szerint az összkezesség alkalmazása tilos.

377. cikk

(1) Biztosítéknyújtás alóli mentesség alkalmazásakor a vonatkozó T1 árutovábbítási nyilatkozatban utalni kell a Vámkódex 95. cikke (4) bekezdésében említett tanúsítványra.

(2) A biztosítéknyújtás alóli mentességre vonatkozó tanúsítvány az 57. mellékletben szereplő mintának felel meg.

(3) A főkötelezettnek a biztosítéknyújtás alóli mentességre vonatkozó tanúsítvány kiadásakor vagy annak érvényességi ideje alatt bármikor saját felelősségére a tanúsítvány hátoldalán meg kell neveznie azt a személyt vagy személyeket, akit vagy akiket meghatalmazott arra, hogy nevében a közösségi árutovábbítási nyilatkozatokat aláírja/aláírják. Az adatoknak tartalmazniuk kell minden meghatalmazott személy családi és utónevét, amelyet e személy aláírásmintája követ. Minden egyes meghatalmazott megnevezését a főkötelezett aláírásával kell igazolni. A főkötelezett jogosult áthúzni azokat a rovatokat, amelyeket nem akar használni.

A főkötelezett valamely meghatalmazott személy nevének bejegyzését a tanúsítvány hátoldalán bármikor érvénytelenítheti.

(4) Minden olyan személy, akinek a nevét valamely indító vámhivatalnál bemutatott, biztosítéknyújtás alóli mentességre vonatkozó tanúsítvány hátoldalára bejegyezték, a főkötelezett meghatalmazott képviselőjének minősül.

(5) A biztosítéknyújtás alóli mentességre vonatkozó tanúsítvány érvényességi ideje nem haladhatja meg a két évet. Ezt az időtartamot azonban a mentességet engedélyező hatóság egy alkalommal, legfeljebb két évvel meghosszabbíthatja.

(6) Ha a biztosítéknyújtás alóli mentességet visszavonják, a főkötelezett felel azért, hogy a részére kiadott minden érvényes, a biztosítéknyújtás alóli mentességre vonatkozó tanúsítványt haladéktalanul visszaküldjenek a mentességet engedélyező hatóságnak.

A tagállamok minden vissza nem küldött érvényes tanúsítvány adatait megküldik a Bizottságnak.

A Bizottság ezekről tájékoztatja a többi tagállamot.

3. szakasz

Szabálytalanságok, a szabályszerűség bizonyítása

378. cikk

(1) A Vámkódex 215. cikkének sérelme nélkül, amennyiben a szállítmányt nem mutatták be a rendeltetési vámhivatalnál, és a jogsértés vagy szabálytalanság helye nem állapítható meg, ez a jogsértés vagy szabálytalanság úgy minősül, mint amelyet:

- abban a tagállamban követtek el, amelyhez az indító vámhivatal tartozik,

vagy

- abban a tagállamban követtek el, amelyhez az a Közösségbe való belépés pontján lévő átléptető vámhivatal tartozik, amelyhez a határátlépési igazolást benyújtották,

kivéve, ha a 379. cikk (2) bekezdése szerint meghatározandó határidőn belül az árutovábbítási eljárás szabályszerűségét vagy a jogsértés, illetve szabálytalanság tényleges elkövetési helyét a vámhatóság számára hitelt érdemlően bizonyítják.

(2) Amennyiben ilyen bizonyítékot nem nyújtanak be, és így a jogsértés vagy szabálytalanság úgy minősül, mint amelyet az indító tagállamban vagy az első bekezdés második francia bekezdésében említettek szerinti beléptető tagállamban követtek el, az érintett árukkal kapcsolatos vámokat és egyéb díjakat ez a tagállam veti ki a közösségi vagy nemzeti rendelkezések szerint.

(3) Ha a T1 nyilatkozat nyilvántartásba vételének időpontjától számított hároméves határidő lejárta előtt megállapítják, hogy melyik tagállamban követték el ténylegesen a jogsértést vagy szabálytalanságot, ez a tagállam a közösségi vagy nemzeti rendelkezések szerint beszedi az érintett árukra vonatkozó vámokat és egyéb díjakat (eltekintve azoktól, amelyeket a (2) bekezdés szerint mint a Közösség saját forrásait vetettek ki). Amennyiben a beszedés tényét igazolják, az eredetileg kivetett vámokat és egyéb díjakat (eltekintve azoktól, amelyeket mint a Közösség saját forrásait vetettek ki) vissza kell téríteni.

(4) Az árutovábbítási eljárásra vonatkozó biztosíték nem szabadítható fel a fent említett hároméves határidő vége előtt, vagy amíg meg nem fizették az abban a tagállamban alkalmazandó vámokat és egyéb díjakat, amelyben az említett jogsértést vagy szabálytalanságot ténylegesen elkövették.

A tagállamok minden szükséges intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy minden jogsértés és szabálytalanság ügyében eljárjanak, és hatékony szankciókat alkalmazzanak.

379. cikk

(1) Amennyiben a szállítmányt nem mutatták be a rendeltetési vámhivatalnál, és az elkövetett jogsértés vagy szabálytalanság helye nem állapítható meg, az indító vámhivatal erről a lehető leghamarabb, de minden esetben a közösségi árutovábbítási nyilatkozat nyilvántartásba vételének időpontjától számított 11. hónap végéig tájékoztatja a főkötelezettet.

(2) Az (1) bekezdésben említett értesítésben meg kell jelölni azt a határidőt, amelyen belül az eljárás szabályszerűségét vagy a jogsértés vagy szabálytalanság tényleges elkövetési helyét a vámhatóság számára hitelt érdemlően igazoló bizonyítékokat az indító vámhivatalhoz be kell nyújtani. Ez a határidő az (1) bekezdésben említett értesítés időpontjától számított három hónap. Ha az említett bizonyítékot e határidő végéig nem nyújtják be, az illetékes tagállam megteszi a szükséges lépéseket a vámok és egyéb díjak beszedése érdekében. Azokban az esetekben, amikor ez a tagállam nem azonos azzal, amelyben az indító vámhivatal található, ez utóbbi tagállamot haladéktalanul értesíteni kell.

380. cikk

A vámhatóság számára az árutovábbítási eljárás szabályos végrehajtását többek között az alábbiak szerint lehet a 378. cikk (1) bekezdésével összhangban hitelt érdemlően bizonyítani:

a) a vámhatóság által igazolt okmány bemutatásával, amelyből kitűnik, hogy a szóban forgó árukat a rendeltetési vámhivatalnak vagy, a 406. cikk alkalmazásakor, az engedélyezett címzettnek bemutatták. Ennek az okmánynak elegendő adatot kell tartalmaznia az áruk azonosításához;

vagy

b) valamely harmadik országban kiállított, belföldi szabad forgalomba bocsátást igazoló vámokmánnyal vagy annak másolatával, illetve fénymásolatával; ezt a másolatot vagy fénymásolatot hitelesíttetni kell azzal a szervezettel, amely az eredeti okmányt is hitelesítette, az érintett harmadik ország hatóságával vagy az egyik tagállam hatóságával. Ennek az okmánynak elegendő adatot kell tartalmaznia az áruk azonosításához.

5. FEJEZET

Közösségi belső árutovábbítási eljárás

381. cikk

(1) Minden olyan árut, amelyet a közösségi belső árutovábbítási eljárás keretében szállítanak, T2 nyilatkozaton kell bejelenteni. A T2 nyilatkozat a 31–34. mellékletben szereplő minta szerinti és a 37. mellékletben található útmutatóval összhangban alkalmazott vámáru-nyilatkozatnak felel meg.

(2) A 4. fejezetet értelemszerűen alkalmazni kell a közösségi belső árutovábbítási eljárásra.

6. FEJEZET

A 4. és 5. fejezetre vonatkozó közös rendelkezések

382. cikk

(1) Olyan szállítmányok esetében, amelyek mind közösségi külső árutovábbítási eljárás, mind pedig közösségi belső árutovábbítási eljárás keretében szállítandó árukat tartalmaznak, az egységes közösségi árutovábbítási nyilatkozathoz "T1 bis" vagy "T2 bis" jelzésű pótlapok csatolhatók.

Ebben az esetben az említett nyomtatvány 1. rovatának jobb oldali alrovatába be kell jegyezni a "T" jelet; a "T" jel utáni üres helyet át kell húzni; ezen túlmenően a 32. "Tételsorszám", 33. "Vámtarifaszám", 35. "Bruttó tömeg (kg)", 38. "Nettó tömeg (kg)" és 44. "Különleges megjegyzések/benyújtott okmányok, igazolások és engedélyek" rovatokat is át kell húzni. A felhasznált közösségi árutovábbítási nyilatkozat nyomtatványának 31. "Csomagok és árumegnevezés" rovatában hivatkozni kell a "T1 bis" jelzésű pótlapok, illetve a "T2 bis" jelzésű pótlapok sorszámaira.

(2) Amennyiben a felhasznált nyomtatvány 1. rovatának jobb oldali alrovatából a "T1", "T1 bis" vagy "T2", "T2 bis" jelzéseket kihagyták, vagy olyan szállítmányok esetében, amelyek mind közösségi külső árutovábbítási eljárás, mind pedig közösségi belső árutovábbítási eljárás keretében szállítandó árukat tartalmaznak, az (1) bekezdés és a 383. cikk rendelkezéseit nem tartották be, úgy az ilyen okmányok fedezete mellett szállított áruk közösségi külső árutovábbítási eljárás keretében szállítottnak minősülnek.

A kiviteli vámok, illetve a közös kereskedelempolitika keretében történő kivitel vonatkozásában előírt intézkedések alkalmazásakor azonban ezek az áruk közösségi belső árutovábbítási eljárás keretében szállítottnak minősülnek.

383. cikk

Olyan szállítmányok esetében, amelyek mind közösségi külső árutovábbítási eljárás, mind pedig közösségi belső árutovábbítási eljárás keretében szállítandó árukat tartalmaznak, külön rakományjegyzékeket kell kiállítani, amelyeket az egységes közösségi árutovábbítási nyilatkozathoz kell csatolni.

Ebben az esetben az említett nyomtatvány 1. rovatának jobb oldali alrovatába be kell jegyezni a "T" jelet. A "T" jel utáni üres helyet át kell húzni; ezen túlmenően a 15. "Indító/kiléptető ország" 32. "Tételsorszám", 33. "Vámtarifaszám", 35. "Bruttó tömeg (kg)", 38. "Nettó tömeg (kg)" és, ha szükséges, a 44. "Különleges megjegyzések/benyújtott okmányok, igazolások és engedélyek" rovatokat is át kell húzni. A felhasznált nyomtatvány 31. "Csomagok és árumegnevezés" rovatában hivatkozni kell a kétfajta árura vonatkozó rakományjegyzékek sorszámaira.

384. cikk

Amennyiben szükséges, a tagállamok vámhatóságai közölnek egymással minden megállapítást, okmányt, jelentést, eljárási jegyzőkönyvet és a közösségi árutovábbítási eljárás keretében végzett szállításokkal és az eljárás során elkövetett szabálytalanságokkal és jogsértésekkel kapcsolatos adatot.

385. cikk

Az árutovábbítási nyilatkozatokat és az azokhoz kapcsolódó egyéb okmányokat a Közösség egyik, az indító tagállam vámhatósága által elfogadott hivatalos nyelvén kell kiállítani. Ez a rendelkezés nem vonatkozik az átalánykezességi garanciajegyekre.

Amennyiben szükséges, valamely másik olyan tagállam vámhatósága, ahol a vámáru-nyilatkozatokat és az okmányokat be kell mutatni, megkövetelheti, hogy az okmányokat annak a tagállamnak a hivatalos nyelvére vagy hivatalos nyelveinek egyikére fordítsák le.

A kezességi tanúsítványhoz használt nyelvet azon tagállam vámhatósága határozza meg, amelyhez a kezességnyújtás helye szerinti vámhivatal tartozik.

A biztosítéknyújtás alóli mentességre vonatkozó tanúsítványhoz használt nyelvet azon tagállam vámhatósága jelöli meg, amelyben a biztosítéknyújtás alóli mentességet engedélyezik.

386. cikk

(1) A rakományjegyzékekhez, a határátlépési igazolásokhoz és a bemutatási igazoláshoz alkalmazott papír írás céljára előkészített, a tömege legalább 40 g/m2; a papírnak olyan szilárdságúnak kell lennie, hogy a rendeltetésszerű használat során ne szakadjon el vagy gyűrődjön össze könnyen.

(2) Az átalánykezességi garanciajegyekhez alkalmazott papír famentes, írás céljára előkészített, a tömege legalább 55 g/m2. A papírnak vörös színű, nyomtatott guilloche-mintás háttérrel kell rendelkeznie, hogy bárminemű, mechanikai vagy vegyi eszközzel megkísérelt hamisítás kitűnjék.

(3) A kezességi tanúsítványokhoz és a biztosítéknyújtás alóli mentességre vonatkozó tanúsítványhoz alkalmazott papír famentes, a tömege legalább 100 g/m2. A papírnak mindkét oldalán nyomtatott guilloche-mintás háttérrel kell rendelkeznie, hogy bárminemű, mechanikai vagy vegyi eszközzel megkísérelt hamisítás kitűnjék. Az említett háttér:

- a kezességi tanúsítványok esetében zöld,

- a biztosítéknyújtás alóli mentességre vonatkozó tanúsítványok esetében világoskék.

(4) Az (1), (2) és (3) bekezdésben említett papír fehér, kivéve a 341. cikk (2) bekezdésében említett rakományjegyzéket, amelynek színét az érintett felek szabadon határozhatják meg.

387. cikk

A nyomtatványok mérete:

a) 210 × 297 mm a rakományjegyzékek esetében. Hosszirányban legfeljebb – 5 mm és + 8 mm közötti eltérés megengedett;

b) 210 × 148 mm a határátlépési igazolások, a kezességi tanúsítványok és a biztosítéknyújtás alóli mentességre vonatkozó tanúsítványok esetében;

c) 148 × 105 mm a bemutatási igazolások és az átalánykezességi garanciajegyek esetében.

388. cikk

(1) Az átalánykezességi garanciajegyeken fel kell tüntetni a nyomda nevét és címét, vagy egy olyan jelzést, amely alapján a nyomda azonosítható. Minden átalánykezességi garanciajegyet egyedi sorszámmal kell ellátni.

(2) A tagállamok felelősek a kezességi tanúsítványok és a biztosíték nyújtása alóli mentességre vonatkozó tanúsítványok kinyomtatásáért. Minden tanúsítványt és igazolást egyedi sorszámmal kell ellátni, hogy azonosítható legyen.

(3) A kezességi tanúsítványok és a biztosítéknyújtás alóli mentességre vonatkozó tanúsítványok, valamint az átalánykezességi garanciajegyek nyomtatványait írógéppel vagy egyéb mechanográfiai vagy hasonló eljárással kell kitölteni.

(4) A rakományjegyzékeket, a határátlépési igazolásokat és a bemutatási igazolásokat írógéppel vagy egyéb mechanográfiai vagy hasonló eljárással, vagy pedig olvasható kézírással – ez utóbbi esetben tintával és nyomtatott nagybetűkkel – kell kitölteni.

(5) A nyomtatványokon törlés vagy átírás nem megengedett. Minden módosítást a téves beírás áthúzásával és a szükséges adatok beírásával kell elvégezni. Az ilyen helyesbítést az azt beíró személynek kézjegyével kell ellátnia, és azt a vámhatóságnak a félreértést kizáró módon hitelesítenie kell.

7. FEJEZET

Egyszerűsítések

1. szakasz

Egyszerűsített eljárás az áruk közösségi helyzetének megállapításához használt okmányok kibocsátására

389. cikk

A 317. cikk (4) bekezdése alkalmazásának sérelme nélkül, az egyes tagállamok vámhatóságai bármely, a 390. cikkben foglalt követelményeknek megfelelő és a 315. cikk (1) bekezdés szerinti T2L okmánnyal vagy a 317. cikkben foglalt okmányok valamelyikével (a továbbiakban: kereskedelmi okmányok) az áru közösségi helyzetének megállapítását indítványozó személynek (a továbbiakban: engedélyezett feladó) engedélyezhetik, hogy az ilyen okmányokat anélkül használja, hogy azokat az indító tagállam vámhatóságának hitelesítésre be kellene nyújtania .

390. cikk

(1) A 389. cikkben előírt engedély csak olyan személynek adható meg, aki:

a) rendszeresen továbbít árut;

b) olyan nyilvántartást vezet, amely lehetővé teszi a vámhatóság számára, hogy tevékenységét ellenőrizze;

c) a vám- vagy adójogszabályokat nem sértette meg súlyosan vagy ismételten.

(2) A vámhatóság visszavonhatja az engedélyt, ha valamely engedélyezett feladó már nem teljesíti az (1) bekezdésben meghatározott feltételeket, vagy nem tartja be az ebben a szakaszban vagy az engedélyben meghatározott követelményeket.

391. cikk

(1) A vámhatóság által kibocsátott engedélyekben meg kell határozni különösen:

a) az érintett okmányokhoz használt nyomtatványok előzetes hitelesítéséért felelős hivatalt a 392. cikk (1) bekezdése a) pontjának előírása szerint;

b) azt az eljárást, amely szerint az engedélyezett feladó az érintett nyomtatványok megfelelő alkalmazását igazolni köteles.

(2) Az illetékes hatóság meghatározza azt a határidőt, amelyen belül és azt a módot, ahogyan az engedélyezett feladónak tájékoztatnia kell az illetékes vámhivatalt annak érdekében, hogy ez a vámhivatal az áru indítása előtt a szükséges ellenőrzéseket végre tudja hajtani.

392. cikk

(1) Az engedélyben elő kell írni, hogy a T2L okmányhoz és adott esetben a T2L bis okmányhoz használt nyomtatvány elülső oldalán lévő "C. Indító vámhivatal" rovatot vagy a kereskedelmi okmányok elülső oldalát:

a) előre le kell bélyegezni a 391. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett vámhivatal bélyegzőjével, és e hivatal valamely tisztviselőjének alá kell azt írnia;

vagy

b) az engedélyezett feladónak egy, a vámhatóság által jóváhagyott, a 62. mellékletben szereplő mintának megfelelő különleges fémbélyegzővel le kell bélyegeznie; ezt a bélyegzőlenyomatot már előre rá lehet nyomtatni a nyomtatványra, ha a nyomtatást egy erre a tevékenységre engedélyt kapott nyomdára bízzák.

(2) Az engedélyezett feladónak legkésőbb az áruk feladásakor ki kell töltenie és alá kell írnia a nyomtatványt. Ezenkívül a T2L okmányon az indító vámhivatal által végzett ellenőrzésre fenntartott rovatban vagy az alkalmazott kereskedelmi okmányon egy egyértelműen azonosítható helyen fel kell tüntetnie az illetékes vámhivatal nevét, az okmány kitöltésének időpontját és az alábbi kifejezések valamelyikét:

- Procedimiento simplificado,

- Forenklet fremgangsmåde,

- Vereinfachtes Verfahren,

- Απλουστευμένη διδικασία,

- Simplified procedure,

- Procédure simplifée,

- Procedura semplificata,

- Vereenvoudigde regeling,

- Procedimento simplificado.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott kifejezést tartalmazó, kitöltött és az engedélyezett feladó által aláírt nyomtatvány egyenértékű az áru közösségi helyzetét igazoló okmánnyal.

393. cikk

(1) A vámhatóság az engedélyezett feladót mentesítheti a 62. mellékletben szereplő különleges bélyegzővel ellátott és elektronikus vagy automatikus adatfeldolgozó rendszer útján előállított T2L okmányok vagy kereskedelmi okmányok aláírásának kötelezettsége alól. Ennek a mentesítésnek az a feltétele, hogy az engedélyezett feladó előzetesen írásban kötelezettséget vállaljon az illetékes hatóságok felé minden különleges bélyegzővel ellátva kibocsátott T2L vagy kereskedelmi okmányból eredő jogi következményekért.

(2) Az (1) bekezdés szerint kiállított T2L okmányoknak vagy kereskedelmi okmányoknak az engedélyezett feladó aláírása helyén az alábbi kifejezések valamelyikét kell tartalmaznia:

- Dispensa de firma,

- Fritaget for underskrift,

- Freistellung von der Unterschriftsleistung,

- Δεν απαιτείται υπογραφή,

- Signature waived,

- Dispense de signature,

- Dispensa dalla firma,

- Van ondertekening vrijgesteld,

- Dispensada a assinatura.

394. cikk

Az engedélyezett feladónak minden, e szakasz értelmében kibocsátott T2L okmányról vagy kereskedelmi okmányról másolatot kell készíteni. A vámhatóság meghatározza azokat az intézkedéseket, amelyek keretében a másolati okmányt ellenőrzés céljából be kell mutatni, és legalább két évig meg kell őrizni.

395. cikk

(1) Az engedélyezett feladó:

a) köteles betartani e szakasz és az engedély előírásait;

b) minden szükséges intézkedést meg kell, hogy tegyen annak érdekében, hogy a különleges bélyegzőnek vagy a 391. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett vámhivatal bélyegzőjének a lenyomatát tartalmazó nyomtatványok megőrzését biztosítsa.

(2) A 391. cikk (1) bekezdése a) pontjában említett vámhivatal bélyegzőjével vagy a különleges bélyegzővel előre lebélyegzett T2L okmányok vagy kereskedelmi okmányok nyomtatványaival való visszaélés esetén az engedélyezett feladó – a büntetőjogi rendelkezések esetleges alkalmazásának sérelme nélkül – felel azoknak a vámoknak és egyéb díjaknak a megfizetéséért, amelyeket az ilyen visszaélés következményeként valamely tagállamban nem fizettek be, kivéve, ha az engedélyt kiadó vámhatóság előtt bizonyítja, hogy az (1) bekezdés b) pontjában tőle megkövetelt intézkedéseket megtette.

396. cikk

A feladási tagállam vámhatósága bizonyos árufajtákat és szállítási formákat kizárhat az ebben a szakaszban nyújtott könnyítések lehetőségéből.

2. szakasz

Az indító és a rendeltetési vámhivataloknál végzett alakiságok egyszerűsítése

397. cikk

A közösségi árutovábbítási eljárás alkalmazása esetén az eljárásra vonatkozó alakiságok e szakasz rendelkezései szerint egyszerűsödnek.

Ez a szakasz azonban nem alkalmazható azokra az árukra, amelyekre a 463–470. cikk vonatkozik.

1. alszakasz

Alakiságok az indító vámhivatalnál

398. cikk

Az egyes tagállamok vámhatóságai bármely, a 399. cikkben foglalt követelményeknek megfelelő és közösségi árutovábbítási eljárást alkalmazni kívánó személynek (a továbbiakban: engedélyezett feladó) engedélyezhetik, hogy az érintett árukat és az ezekre az árukra vonatkozó közösségi árutovábbítási nyilatkozatot ne kelljen bemutatnia az indító vámhivatalnak.

399. cikk

(1) A 398. cikkben előírt engedély csak olyan személynek adható meg, aki:

a) rendszeresen továbbít árut;

b) olyan nyilvántartást vezet, amely lehetővé teszi a vámhatóság számára, hogy tevékenységét ellenőrizze;

c) összkezességet nyújt, ha a közösségi árutovábbítási eljáráshoz biztosítékra van szükség;

d) a vám- vagy adójogszabályokat nem sértette meg súlyosan vagy ismételten.

(2) A vámhatóság visszavonhatja az engedélyt, ha valamely engedélyezett feladó már nem teljesíti az (1) bekezdésben meghatározott feltételeket, vagy nem tartja be az ebben az alszakaszban vagy az engedélyben meghatározott követelményeket.

400. cikk

A vámhatóság által kibocsátott engedélyekben meg kell határozni különösen:

a) azt a vámhivatalt vagy azokat a vámhivatalokat, amelyek a szállítmányok indító vámhivatalaként illetékesek;

b) azt a határidőt, amelyen belül és azt az eljárást, amelynek révén az engedélyezett feladónak tájékoztatnia kell az indító vámhivatalt a feladandó szállítmányról annak érdekében, hogy ez a vámhivatal az áru indítása előtt a szükséges ellenőrzéseket végre tudja hajtani;

c) azt a határidőt, amelyen belül az árut a rendeltetési vámhivatalnál be kell mutatni;

d) az azonosítás érdekében meghozandó intézkedéseket. Ennek érdekében a vámhatóság előírhatja, hogy a szállítóeszközt vagy a csomagot vagy csomagokat különleges, a vámhatóság által engedélyezett és az engedélyezett feladó által felhelyezett zárakkal lássák el.

401. cikk

(1) Az engedélyben meg kell határozni, hogy a közösségi árutovábbítási nyilatkozatok nyomtatványainak elülső oldalán az indító vámhivatal részére fenntartott rovatot:

a) előre le kell bélyegezni az indító vámhivatal bélyegzőjével, és e vámhivatalnak egy tisztviselőjének alá kell azt írnia;

vagy

b) az engedélyezett feladónak egy, a vámhatóság által jóváhagyott, a 62. mellékletben szereplő mintának megfelelő különleges fémbélyegzővel le kell bélyegeznie. Ezt a bélyegzőlenyomatot már előre rá lehet nyomtatni a nyomtatványra, ha a nyomtatást egy erre a tevékenységre engedélyt kapott nyomdára bízzák.

Az engedélyezett feladónak a rovatot oly módon kell kitöltenie, hogy megjelöli az áru feladásának időpontját, és az engedélyben erre vonatkozóan megállapított szabályokkal összhangban számmal látja el a vámáru-nyilatkozatot.

(2) A vámhatóság előírhatja olyan nyomtatványok használatát, amelyek az azonosítás céljából megkülönböztető jellel vannak ellátva.

402. cikk

(1) Legkésőbb az áru indításakor az engedélyezett feladónak a szabályszerűen kitöltött közösségi árutovábbítási nyilatkozat 1. és 4. számú példányának elülső oldalán "Az indító vámhivatal által végzett ellenőrzés" rovatba be kell írnia azt a határidőt, amelyen belül az árut a rendeltetési vámhivatalnál be kell mutatni, az alkalmazott azonosítási intézkedéseket és az alábbi kifejezések egyikét:

- Procedimiento simplificado,

- Forenklet fremgangsmåde,

- Vereinfachtes Verfahren,

- Απλουστευμένη διαδικασία,

- Simplified procedure,

- Procédure simplifiée,

- Procedura semplificata,

- Vereenvoudigde regeling,

- Procedimento simplificado.

(2) Az indítást követően az 1. számú példányt haladéktalanul meg kell küldeni az indító vámhivatalhoz. A vámhatóság jogosult az engedélyben előírni, hogy az 1. számú példányt a közösségi árutovábbítási nyilatkozat kitöltésekor haladéktalanul el kell küldeni az indító vámhivatalhoz. A többi példány a 341–380. cikknek megfelelően az árukat kíséri.

(3) Amennyiben az indító tagállam vámhatósága a szállítmány indításakor ellenőrzést végez, ezt a tényt be kell jegyezni a közösségi árutovábbítási nyilatkozat 1. és 4. számú példányának elülső oldalán "Az indító vámhivatal által végzett ellenőrzés" rovatba.

403. cikk

A szabályszerűen kitöltött és a 402. cikk (1) bekezdésében meghatározott jelzésekkel ellátott közösségi árutovábbítási nyilatkozat egyenértékű a közösségi külső vagy belső árutovábbítási okmánnyal, és a vámáru-nyilatkozatot aláíró engedélyezett feladó lesz a főkötelezett.

404. cikk

(1) A vámhatóság az engedélyezett feladót mentesítheti a 62. mellékletben szereplő különleges bélyegzővel ellátott és elektronikus vagy automatikus adatfeldolgozó rendszerrel előállított közösségi árutovábbítási nyilatkozatok aláírásának kötelezettsége alól. Az ilyen mentesítésnek az a feltétele, hogy az engedélyezett feladó előzetesen olyan tartalmú írásos kötelezettségvállalást tegyen az illetékes hatóságok felé, amelyben elismeri, hogy ő minden olyan közösségi árutovábbítási eljárás főkötelezettje, amelyet a különleges bélyegző lenyomatával ellátott közösségi árutovábbítási okmányok fedezete mellett hajtanak végre.

(2) Az (1) bekezdés szerint kiállított közösségi árutovábbítási okmányoknak a főkötelezett aláírása számára fenntartott rovatban az alábbi kifejezések egyikét kell tartalmazniuk:

- Dispensa de firma,

- Fritaget for underskrift,

- Freistellung von der Unterschriftsleistung,

- Δεν απαιτείται υπογραφή,

- Signature waived,

- Dispense de signature,

- Dispensa dalla firma,

- Van ondertekening vrijgesteld,

- Dispensada a assinatura.

405. cikk

(1) Az engedélyezett feladó:

a) köteles betartani ennek az alszakasznak és az engedélynek az előírásait; és

b) minden szükséges intézkedést meg kell, hogy tegyen annak érdekében, hogy a különleges bélyegzőnek, illetve az indító vámhivatal bélyegzőjének a lenyomatát vagy a különleges bélyegző lenyomatát tartalmazó nyomtatványok biztonságos megőrzését biztosítsa.

(2) Az indító vámhivatal bélyegzőjével vagy a különleges bélyegzővel előre lebélyegzett nyomtatványokkal való visszaélés esetén, az engedélyezett feladó – a büntetőjogi rendelkezések esetleges alkalmazásának sérelme nélkül – felel azoknak a vámoknak és egyéb díjaknak valamely tagállamban való megfizetéséért, amelyek az ilyen nyomtatványok fedezete mellett szállított árukkal kapcsolatban felmerültek, kivéve, ha az engedélyt kiadó vámhatóság előtt bizonyítja, hogy az (1) bekezdés b) pontjában tőle megkövetelt intézkedéseket megtette.

2. alszakasz

Alakiságok a rendeltetési vámhivatalnál

406. cikk

(1) Az egyes tagállamok vámhatóságai engedélyezhetik, hogy a közösségi árutovábbítási eljárás alatt szállított árukat ne kelljen bemutatni a rendeltetési vámhivatalnál, ha ezeket az árukat olyan személynek küldik, aki megfelel a 407. cikkben meghatározott feltételeknek (a továbbiakban: engedélyezett címzett), és akinek azon tagállam vámhatósága, amelyhez a rendeltetési vámhivatal tartozik, előzetesen engedélyt adott ki.

(2) Az (1) bekezdésben említett esetben a főkötelezettnek a Vámkódex 96. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott kötelezettségeket akkor kell teljesítenie, amikor a szállítmányt kísérő közösségi árutovábbítási okmányok példányait és a sértetlen árukat az előírt határidőn belül az engedélyezett címzett telephelyére vagy az engedélyben megjelölt helyre az azonosítás biztosítására szolgáló intézkedések betartásával leszállítják.

(3) Az engedélyezett címzett a fuvarozó kérelmére a (2) bekezdés szerinti feltételek mellett leszállított szállítmányok mindegyikére bemutatási igazolást állít ki, amelyben nyilatkozik arról, hogy az okmányt bemutatták, és az árukat leszállították.

407. cikk

(1) A 406. cikkben említett engedély csak olyan személynek adható meg, aki:

a) rendszeresen fogad közösségi árutovábbítási eljárás keretében szállított árut;

b) olyan nyilvántartást vezet, amely lehetővé teszi a vámhatóság számára, hogy tevékenységét ellenőrizze;

c) a vám- vagy adójogszabályokat nem sértette meg súlyosan vagy ismételten.

(2) A vámhatóság visszavonhatja az engedélyt, ha valamely engedélyezett címzett már nem teljesíti az (1) bekezdésben meghatározott feltételeket, vagy nem tartja be az ebben az alszakaszban vagy az engedélyben meghatározott követelményeket.

408. cikk

(1) A vámhatóság által kibocsátott engedélyekben meg kell határozni különösen:

a) azt a vámhivatalt vagy azokat a vámhivatalokat, amelyek az engedélyezett címzetthez érkező szállítmányokra vonatkozóan rendeltetési vámhivatalaként illetékesek;

b) azt az időtartamot, amelyen belül és azt az eljárást, amelynek révén az engedélyezett címzettnek tájékoztatnia kell a rendeltetési vámhivatalt az áruk megérkezéséről annak érdekében, hogy ez a vámhivatal az áru érkezésekor minden szükséges ellenőrzést végre tudjon hajtani.

(2) A 410. cikk sérelme nélkül, a vámhatóság az engedélyben meghatározza, hogy szükséges-e a rendeltetési vámhivatal bármilyen intézkedése, mielőtt az engedélyezett címzett rendelkezhet a megérkezett áruval.

409. cikk

(1) Az engedélyezett címzett a telephelyére vagy az engedélyben megállapított helyre érkezett szállítmányokkal kapcsolatban

a) az engedélyben meghatározott eljárásnak megfelelően köteles haladéktalanul jelezni a rendeltetési vámhivatalnak mindenféle többletet, hiányt, az áru helyettesítését vagy egyéb szabálytalanságot, mint például a zárak megsérülését;

b) köteles haladéktalanul elküldeni a rendeltetési vámhivatalnak a szállítmányt kísérő közösségi árutovábbítási okmányok példányait, feltüntetve az érkezés időpontját és a felhelyezett zárak állapotát.

(2) A rendeltetési vámhivatal a közösségi árutovábbítási okmányok említett példányaira rávezeti a szükséges adatokat.

3. alszakasz

Egyéb rendelkezések

410. cikk

Az indító vagy rendeltetési vámhivatal tagállamának vámhatósága egyes árufajtákat kizárhat a 398–406. cikkben biztosított egyszerűsítésekből.

411. cikk

(1) Amennyiben mentességet adnak a közösségi árutovábbítási nyilatkozat indító vámhivatalban való bemutatása alól azon áruk esetében, amelyeket a 413–442. cikknek megfelelően CIM fuvarlevél vagy TR átadási jegyzék fedezete mellett szállítanak, a vámhatóság meghatározza a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a CIM fuvarlevél 1., 2. és 3. példányán vagy a TR átadási jegyzék 2., 3A és 3B példányán szerepeljen a "T1" vagy a "T2" jelzés.

(2) Amennyiben a 413–442. cikk értelmében szállított árukat valamely engedélyezett címzett részére küldik, a vámhatóság előírhatja, hogy a 406. cikk (2) bekezdésétől és a 409. cikk (1) bekezdésének b) pontjától eltérően a CIM fuvarlevél 2. és 3. példányát vagy a TR átadási jegyzék 1., 2. és 3A példányát a vasúttársaság vagy a fuvarozási vállalat közvetlenül a rendeltetési vámhivatalnak nyújtsa be.

3. szakasz

Vasúti forgalomban történő áruszállítással járó alakiságok egyszerűsítése

1. alszakasz

Vasúti áruszállításra vonatkozó általános rendelkezések

412. cikk

A 352. cikk a vasúti áruszállításra nem alkalmazható.

Amennyiben a határátlépési igazolást a 352. cikk (2) bekezdése értelmében mégis be kell mutatni, a vasúttársaság által vezetett nyilvántartás lép ennek az igazolásnak a helyébe.

413. cikk

A közösségi árutovábbítási eljárás alkalmazásakor az erre az eljárásra vonatkozó alakiságok a 414–425. cikk, a 441. cikk és a 442. cikk szerint egyszerűsödnek a "CIM fuvarlevél és expresszárulevél" (a továbbiakban: CIM fuvarlevél) fedezete mellett vasúttársaságok által szállított áruk esetében.

414. cikk

A CIM fuvarlevél egyenértékű:

a) a közösségi külső árutovábbítási eljárás keretében szállított áruk esetén a T1 nyilatkozattal vagy okmánnyal;

b) a közösségi belső árutovábbítási eljárás keretében szállított áruk esetén a T2 nyilatkozattal vagy okmánnyal.

415. cikk

A tagállamok vasúttársaságai kötelesek a központi elszámolási hivatalukban vagy hivatalaikban vezetett nyilvántartásaikat az országuk illetékes vámhatóságai részére ellenőrzési célokra hozzáférhetővé tenni.

416. cikk

(1) Az a vasúttársaság, amely T1 vagy T2 nyilatkozatként vagy okmányként szolgáló CIM fuvarlevéllel kísért árut vesz át fuvarozásra, a művelet tekintetében főkötelezetté válik.

(2) Annak a tagállamnak a vasúttársasága, amelynek területén át az áruk a Közösségbe beléptek, főkötelezetté válik azon áruk szállítása tekintetében, amelyeket egy harmadik ország vasúttársasága vett át fuvarozásra.

417. cikk

A vasúttársaságok kötelesek gondoskodni arról, hogy a közösségi árutovábbítási eljárás keretében szállított szállítmányok az 58. mellékletben található minta szerinti piktogrammal ellátott öntapadó címkével legyenek ellátva.

A címkéket a CIM fuvarlevélre és zárt rakomány esetén a megfelelő vasúti kocsira, egyéb esetekben pedig a csomag(ok)ra kell ragasztani.

418. cikk

Amennyiben a fuvarozási szerződést úgy módosítják, hogy:

- az a szállítás, amelynek a Közösség vámterületén kívül kellett volna befejeződnie, mégis azon belül ér véget,

- az a szállítás, amelynek a Közösség vámterületén belül kellett volna befejeződnie, mégis azon kívül ér véget,

akkor a vasúttársaságok a módosított szerződést az indító vámhivatal előzetes engedélye nélkül nem teljesíthetik.

A vasúttársaságok minden egyéb esetben teljesíthetik a módosított szerződést, az indító vámhivatalt azonban a módosításról haladéktalanul értesíteni kell.

419. cikk

(1) A CIM fuvarlevelet az indító vámhivatalnál kell bemutatni olyan közösségi árutovábbítási eljárásban történő szállítás esetében, amely a Közösség vámterületén belül indul és ér véget.

(2) Az indító vámhivatal a CIM fuvarlevél 1., 2. és 3. példányán a vámhatóság számára fenntartott rovatba jól láthatóan bejegyzi:

- a közösségi külső árutovábbítási eljárás keretében szállított áruk esetén a "T1" jelzést,

- a 311. cikk b) pontja vagy a Vámkódex 165. cikke szerinti közösségi belső árutovábbítási eljárás keretében szállított áruk esetén a "T2", "T2 ES" vagy a "T2 PT" jelzést.

A "T2", "T2 ES" vagy "T2 PT" jelzést az indító vámhivatal bélyegzőjével hitelesíteni kell.

(3) A CIM fuvarlevél összes példányát vissza kell adni az érintett személynek.

(4) A 311. cikk a) pontjában említett árukat a közösségi indító pályaudvartól a Közösség vámterületén lévő rendeltetési pályaudvarig tartó teljes útra közösségi belső árutovábbítási eljárás alá kell vonni az egyes tagállamok által meghatározott intézkedéseknek megfelelően, anélkül hogy az indító vámhivatalnál az árukra vonatkozó CIM fuvarlevelet be kellene mutatni, és a 417. cikkben említett címkét fel kellene ragasztani. Ez a mentesség azonban nem vonatkozik azokra a CIM fuvarlevelekre, amelyeket a 463–470. cikk rendelkezéseivel érintett árukra bocsátottak ki.

(5) A (2) bekezdésben említett áruk tekintetében a rendeltetési pályaudvar helye szerinti vámhivatal látja el a rendeltetési vámhivatal teendőit. Ha azonban az árukat egy közbülső állomáson szabad forgalomba bocsátják, vagy más vámeljárás alá helyezik, akkor a pályaudvar helye szerint illetékes vámhivatal jár el rendeltetési vámhivatalként.

A 311. cikk a) pontjában említett áruk tekintetében a rendeltetési vámhivatalnál semmilyen alakiságot nem kell teljesíteni.

(6) A 415. cikkben említett ellenőrzés céljából a vasúttársaságoknak a rendeltetési országban a vámhatóság rendelkezésére kell bocsátaniuk a (4) bekezdésben említett közösségi árutovábbítási eljárásokra vonatkozó összes CIM fuvarlevelet az e hatóságokkal való kölcsönös megállapodás révén meghatározott rendelkezések szerint.

(7) Amennyiben közösségi árukat az egyik tagállamban lévő helyről egy másik tagállamban lévő helyre szállítanak egy harmadik, nem EFTA-ország területén keresztül, a közösségi belső árutovábbítási eljárást kell alkalmazni. Ebben az esetben a (4) bekezdés, az (5) bekezdés második albekezdése és a (6) bekezdés rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.

420. cikk

Főszabályként, és a vasúttársaságok által az azonosság biztosítása érdekében tett intézkedéseket is figyelembe véve, az indító vámhivatal nem helyez fel zárat a szállítóeszközre vagy a csomagokra.

421. cikk

(1) A 419. cikk (5) bekezdésnek első albekezdésében említett esetekben a CIM fuvarlevél 2. és 3. példányát a rendeltetési vámhivatalért felelős tagállam vasúttársaságának kell benyújtania ennek a vámhivatalnak.

(2) A rendeltetési vámhivatal a 2. példányt annak záradékolása után haladéktalanul visszaküldi a vasúttársaságnak, a 3. példányt pedig megőrzi.

422. cikk

(1) Azokra a szállítási műveletekre, amelyeknek kiindulási és végpontja a Közösség vámterületén belül van, a 419–420. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) Rendeltetési vámhivatalként az a vámhivatal jár el, amelyhez tartozó határállomáson keresztül az áru elhagyja a Közösség vámterületét.

(3) A rendeltetési vámhivatalnál semmilyen alakiságot nem kell teljesíteni.

423. cikk

(1) Amennyiben egy szállítási művelet a Közösség vámterületén kívül indul, és azon belül kell véget érnie, akkor az a vámhivatal jár el indító vámhivatalként, amelyhez tartozó határállomáson keresztül az áru belép a Közösség vámterületére.

Az indító vámhivatalnál semmilyen alakiságot nem kell teljesíteni.

(2) Rendeltetési vámhivatalként a rendeltetési pályaudvar szerinti vámhivatal jár el. Ha azonban az árukat egy közbülső állomáson szabad forgalomba bocsátják, vagy más vámeljárás alá helyezik, akkor az e pályaudvar helye szerint illetékes vámhivatal jár el rendeltetési vámhivatalként.

A 421. cikkben meghatározott alakiságokat a rendeltetési vámhivatalnál kel lefolytatni.

424. cikk

(1) Amennyiben egy szállítási művelet a Közösség vámterületén kívül kezdődik és ér véget, akkor a 423. cikk (1) bekezdésében említett vámhivatal jár el indító vámhivatalként, a 422. cikk (2) bekezdésében említett vámhivatal pedig rendeltetési vámhivatalként.

(2) Az indító és rendeltetési vámhivatalnál semmilyen alakiságot nem kell teljesíteni.

425. cikk

A 423. cikk (1) bekezdése vagy a 424. cikk (1) bekezdése szerint szállított árukat úgy kell tekinteni, mint amelyeket közösségi külső árutovábbítási eljárás keretében szállítanak, kivéve, ha a 313–340. cikknek megfelelően igazolják az áruk közösségi helyzetét.

2. alszakasz

Konténerben szállított árukra vonatkozó rendelkezések

426. cikk

A közösségi árutovábbítási eljárás alkalmazásakor az eljárás alakiságai a 427–442. cikk szerint egyszerűsödnek a vasúttársaságok által, fuvarozási vállalatok igénybevételével, konténerekben szállított olyan áruk esetében, amelyeket átadási jegyzékek (e cím alkalmazásában a továbbiakban: TR átadási jegyzékek) fedezete mellett szállítanak. Ezek a szállítások adott esetben a sínen történő szállításon kívül más szállítási módokat is magukban foglalhatnak az indító országban az indító pályaudvarig, valamint a rendeltetési ország rendeltetési pályaudvarától. Ezek a szállítások magukban foglalhatják a nevezett pályaudvarok közötti, tengeri úton történő szállítást is.

427. cikk

A 426–442. cikk alkalmazásában:

1. "fuvarozási vállalat": a vasúttársaságok által az áruk konténerekben, TR átadási jegyzékkel történő szállítására alapított, társas vállalkozási formában működő vállalkozás, amelynek társasági tagjai maguk a vasúttársaságok;

2. "konténer": olyan, a 670. cikk g) pontja szerinti szállítótartály:

- amelyet úgy terveztek, hogy a zárakat hatásosan fel lehessen rá helyezni, ha a 435. cikk alkalmazása ezt szükségessé teszi,

- amelyeknek mérete olyan, hogy az alaplap négy külső sarka által körbezárt terület legalább 7 m2.

3. "TR átadási jegyzék": a fuvarozási szerződést magában foglaló okmány, amely alapján a fuvarozási vállalat egy vagy több konténert a határt átlépő forgalomban egy adott feladótól egy címzettig szállíthat. Minden TR átadási jegyzék jobb felső sarkában azonosítás céljából egy sorszám található. A szám nyolc számjegyből áll, amelyeket a "TR" betűk előznek meg.

A TR átadási jegyzék az alábbi példányokból áll, a sorszámozásnak megfelelő sorrendben:

– 1: a fuvarozási vállalat vezérigazgatóságának példánya,

– 2: a rendeltetési pályaudvaron működő fuvarozási vállalat belföldi képviselőjének példánya,

– 3A: a vámhatóság példánya,

– 3B: a címzett példánya,

– 4: a fuvarozási vállalat vezérigazgatóságának példánya,

– 5: az indító pályaudvaron működő fuvarozási vállalat belföldi képviselőjének példánya,

– 6: a feladó példánya.

A 3A példány kivételével a TR átadási jegyzék minden példányának a jobb oldali szélét körülbelül négy centiméteres zöld csíkkal kell ellátni.

4. "TR átadási jegyzék pótlapja" (a továbbiakban: pótlap): az az okmány, amelyet a TR átadási jegyzékhez csatolnak annak elválaszthatatlan részeként, és amellyel több konténert ugyanazon indító pályaudvartól ugyanazon rendeletetési pályaudvarig szállítanak, ahol a vámalakiságokat teljesítik.

A pótlapot a hozzá tartozó TR átadási jegyzékkel azonos példányszámban kell kiállítani.

A pótlapok számát a TR átadási jegyzék jobb felső sarkában az erre a célra fenntartott rovatban kell feltüntetni.

Ezenkívül a pótlap jobb felső sarkában fel kell tüntetni a pótlaphoz tartozó valamennyi TR átadási jegyzék sorszámát.

428. cikk

A fuvarozási vállalat által alkalmazott TR átadási jegyzék egyenértékű:

a) a közösségi külső árutovábbítási eljárás keretében szállított áruk esetén a T1 nyilatkozattal vagy okmánnyal;

b) a közösségi belső árutovábbítási eljárás keretében szállított áruk esetén a T2 nyilatkozattal vagy okmánnyal.

429. cikk

(1) A fuvarozási vállalat minden tagállamban köteles a központi elszámolási hivatalában vagy a belföldi képviselőjénél, illetve képviselőinél vezetett nyilvántartásokat ellenőrzés céljára a vámhatóság részére belföldi képviselője vagy képviselői útján hozzáférhetővé tenni.

(2) Az illetékes vámhatóság megkeresésére a fuvarozási vállalat vagy annak belföldi képviselője vagy képviselői köteles(ek) haladéktalanul megküldeni az összes olyan okmányt, számviteli nyilvántartást vagy adatot, amelyek a végrehajtott vagy még folyamatban lévő szállításokkal kapcsolatosak, és amelyeket az illetékes vámhatóság szükségesnek lát megtekinteni.

(3) Azokban az esetekben, amikor a 428. cikknek megfelelően a TR átadási jegyzékeket a T1 vagy T2 nyilatkozattal vagy okmányokkal egyenértékűnek kell tekinteni, a fuvarozási vállalat vagy annak belföldi képviselője, illetve képviselői kötelesek tájékoztatni:

a) a rendeltetési vámhivatalt minden olyan TR átadási jegyzékről, amelynek 1. példányát úgy küldték meg részére, hogy arról a vámhivatali záradék hiányzik;

b) az indító vámhivatalt, ha a TR átadási jegyzék 1. példányát nem küldték vissza, és ha azzal kapcsolatban nem tudja megállapítani, hogy a szállítmány szabályszerű bemutatása megtörtént-e a rendeltetési vámhivatalnál, vagy hogy a 437. cikk szerinti esetekben a szállítmány elhagyta-e a Közösség vámterületét harmadik országbeli rendeltetéssel.

430. cikk

(1) A 426. cikk szerinti azon szállítmányok esetében, amelyeket a fuvarozási vállalat a tagállamok valamelyikében vett át, a szóban forgó tagállam vasúttársasága válik főkötelezetté.

(2) A 426. cikk szerinti azon szállítmányok esetében, amelyeket a fuvarozási vállalat egy harmadik országban vett át, annak a tagállamnak a vasúttársasága válik főkötelezetté, amelyen keresztül az áruk a Közösség vámterületére belépnek.

431. cikk

Amennyiben a vámalakiságokat nem az indító pályaudvarig vagy a rendeltetési pályaudvartól folytatott vasúti forgalomban végrehajtott szállítás során kell teljesíteni, akkor minden egyes TR átadási jegyzék csak egy konténert kísérhet.

432. cikk

A fuvarozási vállalatnak gondoskodnia kell arról, hogy a közösségi árutovábbítási eljárás alá vont szállítmányokat az 58. mellékletben található minta szerinti piktogrammal ellátott öntapadós címkével lássák el. A címkéket a TR átadási jegyzékre és az érintett konténerekre kell felragasztani.

433. cikk

Amennyiben a fuvarozási szerződést úgy módosítják, hogy:

- az a szállítás, amelynek a Közösség vámterületén kívül kellett volna végződnie, mégis azon belül ér véget,

- az a szállítás, amelynek a Közösség vámterületén belül kellett volna végződnie, mégis azon kívül ér véget,

a fuvarozási vállalat a módosított szerződést az indító vámhivatal előzetes jóváhagyása nélkül nem teljesítheti.

A fuvarozási vállalat minden egyéb esetben teljesítheti a módosított szerződést; az indító vámhivatalt azonban a változásról haladéktalanul értesíteni kell.

434. cikk

(1) A TR átadási jegyzéket az indító vámhivatalnál kell bemutatni olyan szállítás esetében, amelynél a közösségi árutovábbítási eljárás a Közösség vámterületén belül indul, és ott is ér véget.

(2) Az indító vámhivatal a TR átadási jegyzék 2., 3A és 3B példányán, a vámhatóság számára fenntartott rovatba jól láthatóan bejegyzi:

- a közösségi külső árutovábbítási eljárás keretében szállított áruk esetén a "T1" jelzést,

- a 311. cikk b) pontja és a Vámkódex 165. cikke szerinti közösségi belső árutovábbítási eljárás keretében szállított áruk esetén a "T2", "T2 ES" vagy a "T2 PT" jelzést,

- a "T2", "T2 ES" vagy a "T2 PT" jelzéseket az indító vámhivatal bélyegzőjével hitelesíteni kell.

(3) Amennyiben valamely TR átadási jegyzék mind közösségi külső árutovábbítási eljárás, mind pedig a 311. cikk b) pontja és a Vámkódex 165. cikke szerinti közösségi belső árutovábbítási eljárás keretében szállítandó árukat tartalmazó konténerekre vonatkozik, akkor az indító vámhivatal a TR átadási jegyzék 2., 3A és 3B példányán a vámhatóság számára fenntartott rovatba az egyes konténerekre vonatkozó külön hivatkozásokat jegyez be, attól függően, hogy milyen típusú árukat tartalmaznak, és a megfelelő konténerekre való hivatkozás mellett bejegyzi a T1 jelzést vagy a "T2", "T2 ES", illetve a "T2 PT" jelzést.

(4) A (3) bekezdés által érintett esetekben, amikor pótlapot alkalmaznak, minden konténerfajtára vonatkozóan külön listát kell készíteni, és az azokra való hivatkozást oly módon kell fel tüntetni, hogy a TR átadási jegyzék 2., 3A és 3B példányán a vámhatóság számára fenntartott rovatba be kell jegyezni a pótlapok sorszámát. A pótlapok sorszáma mellé be kell jegyezni a "T1" jelzést vagy a "T2", "T2 ES", illetve a "T2 PT" jelzést attól függően, hogy milyen konténerfajtára vonatkoznak.

(5) A TR átadási jegyzék összes példányát vissza kell juttatni az érintett személynek.

(6) A 311. cikk a) pontjában említett árukat a teljes útra közösségi belső árutovábbítási eljárás alá kell vonni az egyes tagállamok által meghatározott feltételeknek megfelelően, anélkül hogy az indító vámhivatalnál az árukra vonatkozó TR átadási jegyzéket be kellene mutatni, és a 432. cikkben említett címkét fel kellene ragasztani. Ez a mentesítés azonban nem vonatkozik azokra a TR átadási jegyzékekre, amelyeket a 463–470. cikk rendelkezéseivel érintett árukra bocsátottak ki.

(7) A (2) bekezdésben említett áruk tekintetében a TR átadási jegyzéket be kell mutatni a rendeltetési vámhivatalnál, ha az árukat szabad forgalomba bocsátják, vagy más vámeljárás alá vonják.

A 311. cikk a) pontjában említett áruk tekintetében a rendeltetési vámhivatalnál semmilyen alakiságot nem kell teljesíteni.

(8) A 429. cikkben említett ellenőrzés céljából a fuvarozási vállalatnak a rendeltetési országban a vámhatóság rendelkezésére kell bocsátania a (6) bekezdésben említett közösségi árutovábbítási eljárásokra vonatkozó összes TR átadási jegyzéket az ezekkel a hatóságokkal való kölcsönös megállapodás révén meghatározott rendelkezések szerint.

(9) Amennyiben közösségi árukat az egyik tagállamban lévő helyről egy másik tagállamban lévő helyre vasúton szállítanak egy harmadik, nem EFTA-ország területén keresztül, a közösségi belső árutovábbítási eljárást kell alkalmazni. Ebben az esetben a (6) bekezdést, a (7) bekezdés második albekezdését és a (8) bekezdést értelemszerűen alkalmazni kell.

435. cikk

Az áruk azonosságát a 349. cikknek megfelelően kell biztosítani. Az indító vámhivatal azonban főszabályként nem helyez fel zárat a konténerekre, amennyiben a vasúttársaságok megfelelő intézkedéseket tesznek az azonosság biztosítása érdekében. Ha zárat helyeztek fel, ezt a tényt a TR átadási jegyzék 3A és 3B példányán a vámhatóság számára fenntartott rovatba be kell jegyezni.

436. cikk

(1) A 434. cikk (7) bekezdésének első albekezdésében említett esetekben a fuvarozási vállalatnak be kell nyújtania a rendeltetési vámhivatalnak a TR átadási jegyzék 1., 2. és 3A példányát.

(2) A rendeltetési vámhivatal az 1. és 2. példányt záradékolás után haladéktalanul visszaküldi a fuvarozási vállalatnak, a 3A példányt pedig megőrzi.

437. cikk

(1) Amennyiben egy szállítási művelet a Közösség vámterületén belül indul, és azon kívül kell véget érnie, akkor a 434. cikk (1)–(5) bekezdésében és a 435. cikkben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

(2) Rendeltetési vámhivatalként az a vámhivatal jár el, amelyhez tartozó határállomáson keresztül az áru elhagyja a Közösség vámterületét.

(3) A rendeltetési vámhivatalnál semmilyen alakiságot nem kell teljesíteni.

438. cikk

(1) Amennyiben egy szállítási művelet a Közösség vámterületén kívül indul, és azon belül kell véget érnie, akkor az a vámhivatal jár el indító vámhivatalként, amelyhez tatozó határállomáson keresztül az áru belép a Közösség vámterületére. Az indító vámhivatalnál semmilyen alakiságot nem kell teljesíteni.

(2) Rendeltetési vámhivatalként az a vámhivatal jár el, amelynél az árukat bemutatták.

A 436. cikkben meghatározott alakiságokat a rendeltetési vámhivatalnál folytatják le.

439. cikk

(1) Amennyiben egy szállítási művelet a Közösség vámterületén kívül indul, és azon kívül kell véget érnie, akkor a 438. cikk (1) bekezdésében említett vámhivatal jár el indító vámhivatalként, a 437. cikk (2) bekezdésében említett vámhivatal pedig rendeltetési vámhivatalként.

(2) Az indító és rendeltetési vámhivatalnál semmilyen alakiságot nem kell teljesíteni.

440. cikk

A 438. cikk (1) bekezdése vagy a 439. cikk (1) bekezdése szerint szállított árukat úgy kell tekinteni, mint amelyeket közösségi külső árutovábbítási eljárás keretében szállítanak, kivéve, ha a 313–340. cikknek megfelelően igazolják az áruk közösségi helyzetét.

3. alszakasz

Egyéb rendelkezések

441. cikk

(1) A 341. cikk (2) bekezdésének második albekezdését és a 342–344. cikket minden olyan rakományjegyzékre alkalmazni kell, amely a CIM fuvarlevelet vagy a TR átadási jegyzéket kíséri. Ezeknek a jegyzékeknek a számát a CIM fuvarlevélen vagy a TR átadási jegyzéken fel kell tüntetni a kísérő okmányok adatai számára fenntartott rovatban.

Ezen túlmenően a rakományjegyzéknek tartalmaznia kell azoknak a vasúti kocsiknak a számát, amelyekre a CIM fuvarlevél vonatkozik, vagy adott esetben az árukat tartalmazó konténer számát.

(2) Olyan szállítási műveletek esetében, amelyek a Közösség vámterületén belül kezdődnek, és mind közösségi külső árutovábbítási eljárás, mind pedig közösségi belső árutovábbítási eljárás keretében szállítandó árukra vonatkoznak, külön rakományjegyzékeket kell kiállítani; a TR átadási jegyzék fedezete mellett konténerekben szállított áruk esetében ezeket a külön jegyzékeket minden olyan konténerre vonatkozóan külön ki kell állítani, amely mindkét árufajtát tartalmazza.

Azoknak a rakományjegyzékeknek a sorszámát, amelyek mindkét árufajtára vonatkoznak, fel kell tüntetni a CIM fuvarlevélen vagy a TR átadási jegyzéken, az árumegnevezésekre fenntartott rovatban.

(3) Az (1) és (2) bekezdések szerinti esetekben és a 413–442. cikkben előírt eljárások alkalmazása során a CIM fuvarlevelet vagy a TR átadási jegyzéket kísérő rakományjegyzékek azok elválaszthatatlan részét képezik, és azokkal azonos joghatással bírnak.

Az ilyen rakományjegyzékek eredeti példányát a feladó pályaudvar bélyegzi le.

4. alszakasz

A rendes eljárások és az egyszerűsített eljárások hatálya

442. cikk

(1) Közösségi árutovábbítási eljárás alkalmazása esetén, a 412–441. cikk rendelkezései nem zárják ki a 341–380. cikkben meghatározott eljárások alkalmazását, és a 415. és 417. cikk vagy a 429. és 432. cikk rendelkezései is alkalmazandók.

(2) Az (1) bekezdésben említett esetekben a CIM fuvarlevél vagy a TR átadási jegyzék kiállításakor az alkalmazott közösségi árutovábbítási okmány(ok)ra való hivatkozást egyértelműen fel kell tüntetni a kísérő okmányok adatai számára fenntartott rovatban. A hivatkozásnak tartalmaznia kell az okmány típusát, a kiállító vámhivatal megnevezését és valamennyi felhasznált okmány keltét és nyilvántartási számát.

Ezen túlmenően a CIM fuvarlevél 2. példányát, illetve a TR átadási jegyzék 1. és 2. példányát a közösségi árutovábbítási eljárásban utoljára érintett pályaudvar illetékes vasúttársaságának kell hitelesítenie. Ez a vasúttársaság azt követően hitelesíti az okmányt, hogy megbizonyosodott arról, hogy az áruk szállítása az azokon hivatkozott közösségi árutovábbítási okmány vagy okmányok fedezete mellett történik.

(3) Amennyiben egy közösségi árutovábbítási eljárást a 426–440. cikknek megfelelően TR átadási jegyzék fedezete mellett hajtanak végre, úgy a művelethez kiállított CIM fuvarlevélre az (1) és (2) bekezdés és a 413–425. cikk nem alkalmazandó. A CIM fuvarlevélnek a kísérő okmányok adatai számára fenntartott rovatában egyértelműen utalni kell a TR átadási jegyzékre. A hivatkozásnak tartalmaznia kell a "TR átadási jegyzék" kifejezést és azt követően a sorszámot.

8. FEJEZET

Egyes szállítási módokra vonatkozó különös rendelkezések

1. szakasz

Légi fuvarozás

443. cikk

A közösségi árutovábbítási eljárás csak akkor kötelező érvényű a légi forgalomban szállított árukra vonatkozóan, ha azokat a Közösség valamely repülőterén rakodták fel, vagy rakodták át.

444. cikk

(1) Amennyiben a 443. cikknek megfelelően a közösségi árutovábbítási eljárás valamely közösségi repülőtérről légi úton szállított árukra nézve kötelező, úgy az árujegyzék (manifeszt) – feltéve, hogy az tartalmazza a nemzetközi polgári repülésről szóló egyezmény 9. mellékletének 3. függelékében meghatározott adatokat – egyenértékű a közösségi árutovábbítási nyilatkozattal.

(2) Amennyiben a szállítási művelet mind közösségi külső árutovábbítási eljárás, mind pedig közösségi belső árutovábbítási eljárás keretében szállítandó árukra vonatkozik, ezeket az árukat külön manifeszteken kell feltüntetni.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett manifeszteken a légitársaságnak egy keltezéssel és aláírással ellátott záradékot kell elhelyeznie, amelyben azokat közösségi árutovábbítási nyilatkozatnak ismeri el, valamint meg kell határoznia azoknak az áruknak a vámjogi helyzetét, amelyekre vonatkoznak. Az így kitöltött és aláírt manifeszteket értelemszerűen T1 nyilatkozatként vagy T2 nyilatkozatként kell kezelni.

Az (1) és (2) bekezdésben említett manifesztnek az alábbiakat kell tartalmaznia:

- az árukat fuvarozó légitársaság neve,

- a járatszám,

- a járat időpontja,

- a berakodás repülőterének (indító repülőtér) és a kirakodás repülőterének (rendeltetési repülőtér) neve;

továbbá a manifeszten szereplő valamennyi szállítmányra vonatkozóan:

- a légifuvarlevél száma,

- a csomagok száma,

- az áruk összefoglaló leírása, illetve gyűjtőszállítmánynál adott esetben a "consolidated" kifejezés, akár rövidített formában (egyenértékű a gyűjtőárukkal),

- a bruttó tömeg.

(4) Az (1)–(3) bekezdésben említett manifesztekkel kísért árukat szállító légitársaság a vonatkozó árutovábbítási eljárás főkötelezettje.

(5) Az (1)–(3) bekezdésben említett manifesztet az indító repülőtéren záradékolás céljából két vagy több példányban be kell nyújtani a vámhatóságnak, amely megőriz egy példányt, kivéve, ha a légitársaság a 398. cikk értelmében engedélyezett feladói státussal rendelkezik.

Az említett hatóság ellenőrzés céljából megkövetelheti valamennyi, a manifeszten felsorolt szállítmányra vonatkozó légifuvarlevél bemutatását.

(6) Az árut szállító légitársaságnak tájékoztatnia kell a rendeltetési repülőtér vámhatóságát az indító repülőtér vagy repülőterek nevéről.

A rendeltetési repülőtér vámhatósága eltekinthet ettől a követelménytől az olyan légitársaságok tekintetében, amelyek esetében – többek között az érintett légitársaságok által alkalmazott útvonalak vagy a szolgáltatási körükbe tartozó területek jellege miatt – az indító repülőtér vagy repülőterek nem kétséges(ek).

(7) Az (1)–(5) bekezdésben előírt manifeszt egy példányát be kell mutatni a rendeltetési repülőtér vámhatóságának. Az említett hatóság ennek a manifesztnek egy példányát megőrzi.

(8) A (7) bekezdés sérelme nélkül a rendeltetési repülőtér vámhatósága ellenőrzés céljából megkövetelheti a repülőtéren kirakott árukra vonatkozó manifesztek bemutatását.

Az említett hatóság ellenőrzés céljából megkövetelheti valamennyi, a manifeszten felsorolt szállítmányra vonatkozó légifuvarlevél bemutatását is.

(9) A rendeltetési repülőtér szerint illetékes vámhatóság minden indító repülőtér szerint illetékes vámhatóságnak havonta megküldi azt a listát, amelyet a légitársaságok azokról az (1)–(3) bekezdésben említett manifesztekről állítottak össze, amelyeket hozzájuk a megelőző hónapban benyújtottak. A listát a rendeltetési repülőtér vámhatósága hitelesíti.

Az említett listában a manifesztek leírásának az alábbi adatokat kell tartalmaznia:

- a manifeszt hivatkozási száma,

- az árut fuvarozó légitársaság neve (esetleg rövidítve),

- a járatszám,

- a járat időpontja.

A vámhatóságok az általuk meghatározott feltételek mellett, két- vagy többoldalú megállapodások révén engedélyezhetik a légitársaságoknak, hogy az első albekezdésben felsorolt adatokat maguk továbbítsák az indító repülőtér illetékes vámhatóságának. Az ilyen engedélyt adó vámhatóság erről köteles értesíteni a másik tagállam vámhatóságát.

Abban az esetben, ha az említett listán szereplő manifesztek adataival kapcsolatban szabálytalanságokat állapítanak meg, a rendeltetési vámhivatal értesíti az indító vámhivatalt, hivatkozva különösen a szóban forgó árukra vonatkozó légifuvarlevelekre.

(10) Az (1) bekezdésben meghatározott manifeszt helyett a tagállamok vámhatóságai az érintett légitársaságok kérelmére két- vagy többoldalú megállapodások révén engedélyezhetik az egyszerűsített közösségi árutovábbítási eljárás alkalmazását, amennyiben az érintett légitársaságok elektronikus adatcsererendszert vesznek igénybe.

(11) a) Olyan nemzetközi légitársaság esetén, amelynek székhelye a Közösség vámterületén belül van, vagy ott regionális képviselettel rendelkezik, és amely:

- a Közösség vámterületén belül található indító és rendeltetési repülőtér közötti adattovábbításhoz elektronikus adatcsererendszert alkalmaz, továbbá

- megfelel a b) pontban foglalt feltételeknek,

az (1)–(9) bekezdésben leírt közösségi árutovábbítási eljárás kérelemre egyszerűsíthető.

A kérelem beérkezésekor azon tagállam vámhatósága, amelynek területén a légitársaság székhelye található, értesíti a többi tagállam vámhatóságát, amelyek területén az adatcsererendszerrel összekötött indító és rendeltetési repülőterek találhatók.

A vámhatóság a Vámkódex 97. cikke (2) bekezdése a) pontjának figyelembevételével kiadja az e bekezdés c) pontjában foglalt egyszerűsített eljárásra vonatkozó engedélyt, feltéve, hogy az értesítéstől számított hatvan napon belül semmilyen kifogás nem érkezik.

Ez az engedély valamennyi érintett tagállamban érvényes, de csak az engedélyben említett repülőterek közötti árutovábbítási eljárásokra alkalmazható.

b) A c) pontban foglalt egyszerűsített eljárás csak olyan légitársaság számára engedélyezhető, amely:

- jelentős számú járatot üzemeltet a Közösségen belül,

- gyakran indít, illetve fogad árut,

- írásos vagy számítógépes nyilvántartása lehetővé teszi a vámhatóság számára, hogy a feladási és rendeltetési helyen végzett tevékenységét ellenőrizze,

- a vám- vagy adójogszabályokat nem sértette meg súlyosan vagy ismételten,

- valamennyi nyilvántartását hozzáférhetővé teszi a vámhatóság számára,

- vállalja, hogy kötelezettségei teljesítését illetően a vámhatóságok felé teljes mértékben elszámoltatható legyen, és hogy minden jogsértés és szabálytalanság felszámolásában együttműködik.

c) Az egyszerűsített eljárást a következő módon kell alkalmazni:

- a légitársaságnak az összes szállítmány vámjogi helyzetére vonatkozó bizonyítékokat nyilván kell tartania kereskedelmi nyilvántartásában,

- a manifeszt az indító repülőtéren kiállított, elektronikus adatcsererendszer útján továbbított manifeszt,

- a légitársaságnak a manifeszt minden egyes tétele mellett fel kell tüntetnie a megfelelő T1, T2, TE (egyenértékű a T2 ES-sel), TP (egyenértékű a T2 PT-vel), illetve C (egyenértékű a T2L-lel) jelzést,

- a közösségi árutovábbítási eljárást lezártnak kell tekinteni, ha az elektronikus adatcsererendszerrel készített manifesztet a rendeltetési repülőtér vámhatóságának rendelkezésére bocsátják, és az árukat ez utóbbinak bemutatták,

- az elektronikus adatcsererendszer útján továbbított manifeszt egy kinyomtatott példányát kérés esetén be kell mutatni az indító és rendeltetési repülőtér szerint illetékes vámhatóságnak,

- az indító repülőtér szerint illetékes vámhatóság a kockázatelemzés alapján utólagos ellenőrzéseket végez,

- a rendeltetési repülőtér szerint illetékes vámhatóság kockázatelemzés alapján számviteli ellenőrzéseket végez, és szükség esetén az elektronikus adatcsererendszerrel készített manifesztek adatait ellenőrzés céljából továbbítja az indító repülőtér szerint illetékes vámhatósághoz,

- a légitársaság felelős a rendeltetési repülőtéren tapasztalt minden jogsértés és szabálytalanság felderítéséért, és arról a vámhatóságot köteles tájékoztatni,

- a rendeltetési repülőtér szerint illetékes vámhatóság a lehető leghamarabb minden jogsértésről és szabálytalanságról tájékoztatja az indító repülőtér szerint illetékes vámhatóságot,

- ezeket a jogsértéseket és szabálytalanságokat a légitársaságok és a rendeltetési és indító repülőterek szerint illetékes vámhatóságok közötti megállapodások szerint rendezhetik.

445. cikk

(1) Amennyiben a 443. cikknek megfelelően a közösségi árutovábbítási eljárás valamely közösségi repülőtérről légi úton szállított árukra nézve kötelező, úgy a 444. cikk rendelkezései nem zárják ki, hogy bármely érintett személy alkalmazza a 341–380. cikkben meghatározott közösségi árutovábbítási eljárásokat. Ebben az esetben a 444. cikkben meghatározott eljárások nem alkalmazhatók.

2. szakasz

Tengeri fuvarozás

446. cikk

A közösségi árutovábbítási eljárás csak akkor kötelező érvényű a tengeren szállított árukra vonatkozóan, ha azokat a Közösség valamely kikötőjében rakodták be, vagy rakodták át.

447. cikk

A közösségi árutovábbítási eljárás nem alkalmazható, ha a Vámkódex 91. cikkének (1) bekezdésében említett árukat a Közösség vámterületén található kikötőben rakodják hajóra:

- valamely harmadik országba irányuló kivitel esetében anélkül, hogy a Közösség vámterületén egy másik kikötőben kirakodnák vagy átrakodnák az árukat, vagy

- valamely kikötőben található vámszabad területre való szállítás esetében; ebben az esetben a 313. cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett tájékoztató jegyzet használata kötelező.

448. cikk

(1) Amennyiben a 446. cikknek megfelelően a közösségi árutovábbítási eljárás valamely közösségi kikötőből tengeren szállított árukra nézve kötelező, a tagállamok illetékes vámhatóságai az érintett hajózási társaságok kérelmére és a (2)–(10) bekezdésben meghatározott feltételekre is figyelemmel egyszerűsíthetik a közösségi árutovábbítási eljárást, lehetővé téve ezáltal, hogy az ezekre az árukra vonatkozó hajórakjegyzéket (manifeszt) közösségi árutovábbítási nyilatkozatként vagy okmányként használják.

(2) A kérelem beérkezésekor annak a tagállamnak az illetékes vámhatósága, ahol a hajózási társaság székhelye található, értesíti a többi tagállam vámhatóságát, amelyek területén az érintett indító és rendeltetési kikötők találhatók.

A vámhatóság megadja az engedélyt az érintett hajózási társaságnak, feltéve, hogy az értesítéstől számított hatvan napon belül semmilyen kifogás nem érkezik. Az engedély a Vámkódex 97. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti két- vagy többoldalú megállapodás alapján minden érintett tagállamban érvényes.

Amennyiben ezt az engedélyt nem adják meg, a 341–380. cikkben meghatározott közösségi árutovábbítási eljárást kell alkalmazni.

E cikk rendelkezései nem zárják ki, hogy adott esetben bármely érintett személy, ideértve azokat a hajózási társaságokat, amelyek megkapták az engedélyt, alkalmazza a 341–380. cikkben meghatározott közösségi árutovábbítási eljárásokat.

(3) Az (1) bekezdésben említett engedély csak olyan hajózási társaságoknak adható meg:

- amelyek nyilvántartása lehetővé teszi az illetékes vámhatóság számára tevékenységük ellenőrzését,

- a vám- vagy adójogszabályokat nem sértették meg súlyosan vagy ismételten,

- amelyek olyan manifeszteket használnak:

- amelyek nyomtatványa tartalmazza legalább az érintett hajózási társaság nevét és teljes címét, a vízi jármű azonosítóját, a berakodás helyét, a kirakodás helyét, a hajóraklevélre (bill of lading) való hivatkozást és minden egyes szállítmányra vonatkozóan a csomagok számát és árumegnevezést, a kilogrammban kifejezett bruttó tömeget és adott esetben a szállítótartályok azonosító számát,

- amelyeket a vámhatóságok könnyen tudnak ellenőrizni és felhasználni,

- amelyeket a hajók indulása előtt szabályszerűen kitöltve és aláírva be lehet nyújtani a vámhatóságnak.

(4) Az (1) bekezdésben említett engedélyben ki kell kötni, hogy amennyiben az árutovábbítási eljárás mind közösségi külső, mind közösségi belső árutovábbítási eljárás keretében szállítandó árukra vonatkozik, ezeket az árukat külön manifeszteken kell feltüntetni.

(5) Az (1) és (3) bekezdésben említett manifeszteken a hajózási társaságnak egy keltezéssel és aláírással ellátott záradékot kell elhelyeznie, amelyben azokat közösségi árutovábbítási nyilatkozatnak ismeri el, valamint meg kell határoznia azoknak az áruknak a vámjogi helyzetét, amelyekre vonatkoznak. Az így kitöltött manifeszteket értelemszerűen T1 nyilatkozatként vagy T2 nyilatkozatként kell kezelni.

(6) Az (1)–(4) bekezdésben említett manifeszttel kísért árukat szállító hajózási társaság a vonatkozó árutovábbítási eljárás főkötelezettje.

(7) Az (1)–(4) bekezdésben említett manifesztet záradékolás céljából két vagy több példányban kell benyújtani az indító kikötő szerint illetékes vámhatóságnak, amely megőriz egy példányt, kivéve, ha a hajózási társaság a 398. cikk értelmében engedélyezett feladói státussal rendelkezik.

(8) Az (1)–(4) bekezdésben előírt manifesztet záradékolás céljából be kell mutatni a rendeltetési kikötő szerint illetékes vámhatóságnak. Az említett hatóság ennek a manifesztnek egy példányát megőrzi annak érdekében, hogy az árukat szükség esetén vámfelügyelet alá lehessen helyezni.

(9) A (8) bekezdés sérelme nélkül a rendeltetési kikötő szerint illetékes vámhatóság ellenőrzés céljából megkövetelheti a kikötőben kirakott minden árura vonatkozó manifeszt és hajóraklevél bemutatását.

(10) A rendeltetési kikötő szerint illetékes vámhatóság minden indító kikötő szerint illetékes vámhatóságnak havonta megküldi azt a listát, amelyet a hajózási társaságok vagy azok képviselői azokról az (1)–(4) bekezdésben említett manifesztekről állítottak össze, amelyeket hozzájuk a megelőző hónapban benyújtottak. A listát a rendeltetési kikötő vámhatósága hitelesíti.

Az említett listán az egyes manifesztek leírásának az alábbi adatokat kell tartalmaznia:

- a manifeszt hivatkozási száma,

- az árut fuvarozó hajózási társaság neve (esetleg rövidítve),

- a szállítás időpontja.

Abban az esetben, ha az említett listán szereplő manifesztek adataival kapcsolatban szabálytalanságokat állapítanak meg, a rendeltetési vámhivatal értesíti az indító vámhivatalt, hivatkozva különösen a szóban forgó árukra vonatkozó hajóraklevelekre.

(11) a) Olyan nemzetközi hajózási társaság esetén, amelynek székhelye a Közösség vámterületén van, vagy ott regionális képviselettel rendelkezik, és amely megfelel a b) pontban foglalt feltételeknek, az (1)–(10) bekezdésben leírt közösségi árutovábbítási eljárás kérelemre egyszerűsíthető.

A kérelem beérkezésekor azon tagállam vámhatósága, amelynek területén a hajózási társaság székhelye található, értesíti a többi tagállam vámhatóságát, amelyek területén a terv szerinti indító és rendeltetési kikötők találhatók.

A vámhatóság a Vámkódex 97. cikke (2) bekezdése a) pontjának figyelembevételével kiadja az e bekezdés c) pontjában foglalt egyszerűsített eljárásra vonatkozó engedélyt, feltéve, hogy az értesítéstől számított hatvan napon belül semmilyen kifogás nem érkezik.

Ez az engedély valamennyi érintett tagállamban érvényes, de csak az engedélyben felsorolt kikötők közötti árutovábbítási eljárásokra alkalmazható.

b) A c) pontban foglalt egyszerűsített eljárás csak olyan hajózási társaság számára engedélyezhető:

- amelynek e cikk rendelkezéseinek megfelelően engedélyezték manifeszt alkalmazását,

- amely jelentős számú Közösségen belüli járatot üzemeltet elfogadott útvonalakon,

- amely gyakran küld, illetve fogad árut,

- amely vállalja, hogy kötelezettségei teljesítését illetően a vámhatóságok felé teljes mértékben elszámoltatható legyen, és hogy minden jogsértés és szabálytalanság felszámolásában együttműködik.

c) Az egyszerűsített eljárást a következő módon kell alkalmazni:

- a hajózási társaságnak az összes szállítmány vámjogi helyzetére vonatkozó bizonyítékokat nyilván kell tartania kereskedelmi nyilvántartásaiban és a manifeszt példányain,

- a hajózási társaság minden szállított árura vonatkozóan egyetlen manifesztet használhat, és a manifeszt minden egyes tétele mellett fel kell tüntetnie a megfelelő T1, T2, TE (egyenértékű a T2 ES-sel), TP (egyenértékű a T2 PT-vel), illetve C (egyenértékű a T2L-lel) jelzést,

- a közösségi árutovábbítási eljárást lezártnak kell tekinteni, ha a manifesztet és az árukat a rendeltetési kikötő szerint illetékes vámhatóságnak bemutatták,

- az indító kikötő szerint illetékes vámhatóság kockázatelemzés alapján visszamenőleges ellenőrzéseket végez,

- a rendeltetési kikötő szerint illetékes vámhatóság kockázatelemzés alapján számviteli ellenőrzéseket végez, és szükség esetén a manifesztek adatait ellenőrzés céljából továbbítja az indító kikötő szerint illetékes vámhatósághoz,

- a hajózási társaság felelős a rendeltetési kikötőben tapasztalt minden jogsértés és szabálytalanság felderítéséért, és arról a vámhatóságot köteles tájékoztatni,

- a rendeltetési kikötő szerint illetékes vámhatóság a lehető leghamarabb minden jogsértésről és szabálytalanságról tájékoztatja az indító kikötő szerint illetékes vámhatóságot.

449. cikk

A 446. cikktől eltérve, a Közösség vámterületén belül elhelyezkedő kikötőben található vámszabad területen berakodott vagy átrakodott árukat úgy kell tekinteni, mint amelyeket egy harmadik országban rakodtak be, vagy rakodtak át, kivéve, ha a vámhatóságnak a hajó okmányaira vezetett bejegyzése révén megállapítható, hogy az említett hajó a kikötő olyan részéből jött, amely nem tartozik a vámszabad területhez.

3. szakasz

Csővezetéken történő szállítás

450. cikk

(1) A közösségi árutovábbítási eljárás alkalmazásakor az eljárásra vonatkozó alakiságokat a (2)–(6) bekezdésnek megfelelően kell alkalmazni a csővezetéken szállított árukra.

(2) A csővezetéken keresztül szállított árut a közösségi árutovábbítási eljárás alá vontnak kell tekinteni:

- a Közösség vámterületére való belépéskor azon áruk esetében, amelyek az említett területre csővezetéken keresztül lépnek be,

- a vezetékrendszerbe való bevezetéskor azon áruk esetében, amelyek már a Közösség vámterületén belül vannak.

Szükség esetén az áruk közösségi helyzetét a 313–340. cikknek megfelelően kell megállapítani.

(3) A (2) bekezdés szerinti áruk esetében a csővezetéknek a Közösségbe való belépés vagy szállítás megkezdésének helye szerinti tagállamban letelepedett üzemeltetője válik főkötelezetté.

(4) A Vámkódex 96. cikkének (2) bekezdése alkalmazásában a csővezeték azon tagállamban letelepedett üzemeltetője minősül fuvarozónak, amelynek a területén keresztül az árut csővezetéken átszállítják.

(5) A közösségi árutovábbítási eljárás akkor minősül befejezettnek, ha a csővezetéken szállított áru a címzett telephelyére megérkezik, vagy a címzett elosztó hálózata átvette, és a nyilvántartásába bevezették.

(6) Az ilyen áruk szállításában részt vevő vállalkozások kötelesek nyilvántartást vezetni, és azt a (2)–(4) bekezdés szerinti közösségi árutovábbítási eljárás kapcsán szükségesnek ítélt ellenőrzések elvégzése céljából az illetékes vámhatóság számára hozzáférhetővé tenni.

9. FEJEZET

Árufuvarozás TIR-igazolvány vagy ATA-igazolvány fedezete mellett

1. szakasz

Közös rendelkezések

451. cikk

(1) Amennyiben a Vámkódex 91. cikke (2) bekezdése b) és c) pontjának, illetve 163. cikke (2) bekezdése b) pontjának megfelelően az árut:

- az áruk TIR-igazolvánnyal történő nemzetközi fuvarozására vonatkozó eljárásban (TIR-egyezmény),

- ATA-igazolvány fedezete mellett (ATA-egyezmény)

szállítják a Közösség vámterületének egyik pontjáról egy másik pontjára, a Közösség vámterületét – a TIR-igazolvány vagy az ATA-igazolvány ilyen fuvarozásra történő felhasználását szabályozó előírások értelmében – egyetlen területnek kell tekinteni.

(2) Az ATA-igazolványok árutovábbítási okmányként való alkalmazásakor az "árutovábbítás" áruk fuvarozását jelenti a Közösség vámterületén lévő valamely vámhivataltól egy másik, ugyanazon a területen lévő vámhivatalig.

452. cikk

Amennyiben a Közösség vámterületének egyik pontjától egy másik pontjáig való fuvarozás során az áruk valamely harmadik ország területén haladnak át, a TIR- vagy ATA-eljárással kapcsolatos ellenőrzéseket és alakiságokat azokon a pontokon kell elvégezni, ahol az áruk ideiglenesen elhagyják a Közösség vámterületét, illetve ahol az említett területre újra belépnek.

453. cikk

(1) A TIR-igazolvány vagy az ATA-igazolvány fedezete mellett a Közösség vámterületén belül szállított áruk nem közösségi áruknak minősülnek, kivéve, ha közösségi helyzetüket hitelt érdemlően igazolják.

(2) Az (1) bekezdésben említett áruk közösségi helyzetét a 314–324. cikknek megfelelően kell megállapítani.

454. cikk

(1) Ezt a cikket a garanciavállaló egyesületek felelőssége tekintetében a TIR-egyezmény, illetve az ATA-egyezmény különös rendelkezéseinek sérelme nélkül kell alkalmazni.

(2) Amennyiben megállapítást nyer, hogy egy TIR-igazolvány fedezete mellett végrehajtott fuvarozási művelet vagy egy ATA-igazolvány fedezete mellett végrehajtott árutovábbítási művelet során vagy azzal kapcsolatban egy meghatározott tagállamban jogsértést vagy szabálytalanságot követtek el, az esetleg fizetendő vámok és egyéb díjak beszedését – a büntetőjogi rendelkezések esetleges alkalmazásának sérelme nélkül – a közösségi vagy nemzeti rendelkezések szerint az érintett tagállam végzi.

(3) Amennyiben nem állapítható meg, hogy a jogsértést vagy szabálytalanságot mely területen követték el, az ilyen jogsértést vagy szabálytalanságot abban a tagállamban elkövetettnek kell tekinteni, amelyikben azt felfedezték, kivéve, ha a 455. cikk (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül az eljárás szabályszerűségére, illetve a jogsértés vagy szabálytalanság tényleges elkövetésének helyére vonatkozó, hitelt érdemlő bizonyítékot a vámhatóság előtt bemutatták.

Amennyiben ilyen bizonyítékot nem mutatnak be, és az említett jogsértést vagy szabálytalanságot így abban a tagállamban elkövetettnek tekintik, amelyikben azt felfedezték, az érintett árukra vonatkozó vámokat és egyéb díjakat a közösségi vagy nemzeti rendelkezéseknek megfelelően az érintett tagállam szedi be.

Ha utólagosan megállapítják, hogy a jogsértést vagy szabálytalanságot ténylegesen melyik tagállamban követték el, az ebben a tagállamban az érintett árukra vonatkozó vámokat és egyéb díjakat (eltekintve azoktól, amelyeket a második albekezdés szerint, mint a Közösség saját forrásait vetettek ki) az azokat eredetileg beszedő tagállam köteles visszatéríteni ennek a tagállamnak. Ebben az esetben minden túlfizetést vissza kell téríteni annak a személynek, aki a terheket eredetileg megfizette.

Amennyiben azoknak a vámoknak és egyéb díjaknak az összege, amelyeket az azokat beszedő tagállam eredetileg beszedett és visszatérített, alacsonyabb, mint az abban a tagállamban esedékes vámoknak és egyéb díjaknak az összege, ahol a jogsértést vagy szabálytalanságot ténylegesen elkövették, ennek a tagállamnak a közösségi vagy nemzeti rendelkezések értelmében be kell szednie a különbözetet.

A tagállamok vámigazgatásai megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy minden jogsértés és szabálytalanság ügyében eljárjanak, és hatékony szankciókat alkalmazzanak.

455. cikk

(1) Amennyiben megállapítást nyer, hogy egy TIR-igazolvány fedezete mellett végrehajtott fuvarozási művelet vagy egy ATA-igazolvány fedezete mellett végrehajtott árutovábbítási művelet során vagy azzal kapcsolatban jogsértést vagy szabálytalanságot követtek el, a vámhatóság a TIR-egyezmény 11. cikkének (1) bekezdésében, illetve az ATA-egyezmény 6. cikkének (4) bekezdésében előírt határidőn belül értesíti a TIR-igazolvány, illetve az ATA-igazolvány jogosultját és a garanciavállaló egyesületet.

(2) A TIR-igazolvány, illetve ATA-igazolvány fedezete mellett végrehajtott művelet szabályszerűségének a 454. cikk (3) bekezdésének első albekezdése szerinti bizonyítékát az adott esettől függően a TIR-egyezmény 11. cikkének (2) bekezdésében, illetve az ATA-egyezmény 7. cikkének (1) és (2) bekezdésében előírt határidőn belül kell benyújtani.

(3) A vámhatóságok előtt különösen a következők minősülnek ilyen hitelt érdemlő bizonyítéknak:

a) a vámhatóság által igazolt okmány, amelyből kitűnik, hogy a szóban forgó árukat a rendeltetési vámhivatalnak bemutatták. Ennek az okmánynak elegendő adatot kell tartalmaznia az áruk azonosításához; vagy

b) valamely harmadik országban kiállított, az ottani szabad forgalomba bocsátást igazoló vámokmánynak vagy másolatának, illetve fénymásolatának bemutatása; ezt a másolati vagy fénymásolati példányt hitelesíttetni kell azzal a szervezettel, amely az eredeti okmányt záradékkal látta el, az érintett harmadik ország hatóságával vagy pedig a tagállamok valamelyikének hatóságával. Ennek az okmánynak elegendő adatot kell tartalmaznia az áruk azonosításához; vagy

c) az ATA-egyezmény alkalmazásában az egyezmény 8. cikkében említett igazolás.

2. szakasz

A TIR-igazolványra vonatkozó eljárási rendelkezések

456. cikk

A TIR-egyezmény 1. cikke h) pontjának alkalmazásában az "átléptető vámhivatal" olyan vámhivatalt jelent, amelyen keresztül TIR-eljárás során a TIR-egyezményben meghatározottak szerint közúti járművet, járműszerelvényt vagy szállítótartályt hoznak be a Közösség vámterületére, vagy visznek ki onnan.

457. cikk

A TIR-egyezmény 8. cikke (4) bekezdésének alkalmazásában, ha valamely szállítmány belép a Közösség vámterületére, vagy elindul a Közösség vámterületén lévő indító vámhivataltól, a garanciavállaló egyesület felelős vagy válik felelőssé minden olyan tagállam vámhatóságával szemben, amelynek területére a TIR-igazolvány fedezete mellett fuvarozott szállítmány belép, addig a pontig, ahol az a Közösség vámterületét elhagyja, illetve az említett területen lévő rendeltetési vámhivatalig.

3. szakasz

Az ATA-igazolványra vonatkozó eljárási rendelkezések

458. cikk

(1) A vámhatóságoknak minden tagállamban ki kell jelölniük egy koordinációs hivatalt az ATA-igazolvánnyal kapcsolatos jogsértésekre vagy szabálytalanságokra vonatkozó bármilyen eljárás lefolytatására.

Ezek a hatóságok kötelesek tájékoztatni a Bizottságot a koordinációs hivatalok kijelöléséről és azok teljes címéről. E hivatalok jegyzékét közzé kell tenni az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának C sorozatában .

(2) A fizetendő vámok és egyéb díjak beszedéséért felelős tagállam meghatározása céljából azt a tagállamot kell az ATA-igazolvány fedezete mellett végrehajtott árutovábbítási művelet során elkövetett jogsértés vagy szabálytalanság – a 454. cikk (3) bekezdésének második albekezdése értelmében – felfedezése helyének tekinteni, amelyben az árukat megtalálták, vagy ha az árukat nem találták meg, akkor azt a tagállamot, amelynek koordinációs hivatalánál az igazolvány legutolsó betétlapja megtalálható.

459. cikk

(1) Amennyiben valamely tagállam vámhatósága megállapítja, hogy vámtartozás keletkezett, igényét a lehető legrövidebb időn belül be kell benyújtania annak a garanciavállaló egyesületnek, amellyel ez a tagállam kapcsolatban áll. Amennyiben a tartozás amiatt merült fel, hogy az ATA-igazolvánnyal kísért árukat az ATA-egyezményben meghatározott időtartamon belül nem vitték ki újra,vagy vámjogi sorsukat nem rendezték, ezt az igényt legkorábban az igazolvány lejártától számított három hónap elteltével lehet elküldeni.

(2) Az igényt benyújtó koordinációs hivatalnak ugyanakkor lehetőség szerint az 59. mellékletben szereplő mintának megfelelően kiállított tájékoztatót kell küldenie annak a koordinációs hivatalnak, amelynek az illetékessége alá az ideiglenes behozatal vámhivatala tartozik.

A tájékoztatóhoz csatolni kell az el nem számolt okmány másolatát, amennyiben az a koordináló hivatalnak rendelkezésére áll. A tájékoztatót bármikor alkalmazni lehet, amikor szükséges.

460. cikk

(1) A 459. cikkben említett igényből eredő vámok és adók összegét a 60. mellékletben bemutatott elszámolásinyomtatvány-minta alapján kell kiszámolni, amelyet a csatolt útmutatónak megfelelően kell kitölteni.

Az elszámolási nyomtatványt az igény benyújtásától számított három hónapon belül, de legkésőbb a beszedési eljárás vámhatóság által történő megindításától számított hat hónapon belül az igény benyújtását követően is el lehet küldeni.

(2) A 461. cikkel összhangban és az abban foglaltak szerint az a tény, hogy ezt a nyomtatványt valamely garanciavállaló egyesületnek megküldi az a vámhatóság, amellyel ez a testület kapcsolatban áll, nem mentesíti a Közösségben működő többi garanciavállaló egyesületet a vámok és egyéb díjak megfizetése alól, ha megállapítják, hogy a jogsértést vagy szabálytalanságot nem abban a tagállamban követték el, amelyben az eljárásokat megindították.

(3) Az elszámolási nyomtatványt szükség szerint két vagy három példányban kell kitölteni. Az első példányt az igényt érvényesítő tagállam vámhatóságával kapcsolatban álló garanciavállaló egyesületnek a részére kell kiállítani. A második példányt a kibocsátó koordinációs hivatal őrzi meg. Szükség esetén a kibocsátó koordinációs hivatal elküldi a harmadik példányt annak a koordinációs hivatalnak, amelynek illetékessége alá az ideiglenes behozatalivám-hivatal tartozik.

461. cikk

(1) Amennyiben megállapítják, hogy a jogsértést vagy szabálytalanságot nem abban a tagállamban követték el, amelyben az eljárást megindították, az első tagállam koordinációs hivatala a maga részéről lezárja az ügyet.

(2) Az eljárás lezárása érdekében a koordinációs hivatal megküldi a másik tagállam koordinációs hivatalának a birtokában lévő iratokat, és szükség esetén visszatérít a vele kapcsolatban álló garanciavállaló egyesületnek minden olyan összeget, amelyet az az egyesület adott esetben letétbe helyezett, vagy ideiglenesen kifizetett.

Az ügy azonban csak akkor zárható le, ha az első tagállam koordinációs hivatala a második tagállam koordinációs hivatalától megkapja a nyilatkozatot, amelyben közlik, hogy ez utóbbi tagállamban az ATA-egyezmény szabályainak megfelelően megindították az eljárást. Ezt a nyilatkozatot a 61. mellékletben szereplő mintának megfelelően kell kiállítani.

(3) A behajtási eljárást a jogsértés vagy szabálytalanság helye szerinti tagállam koordinációs hivatala veszi át, és szükség esetén beszedi a vele kapcsolatban álló garanciavállaló egyesülettől az esedékes vámokat és egyéb díjakat az abban a tagállamban hatályban lévő mértéknek megfelelően, amelyben ez a hivatal található.

(4) Az eljárást az igazolvány lejártától számított egy éven belül át kell adni, feltéve, hogy a végleges kifizetés az ATA-egyezmény 7. cikkének (2) vagy (3) bekezdése értelmében még nem történt meg. Amennyiben ezt a határidőt túllépik, a 454. cikk (3) bekezdésének harmadik és negyedik albekezdését kell alkalmazni.

10. FEJEZET

Fuvarozás a 302. számú nyomtatvány fedezete mellett

462. cikk

(1) Amennyiben a Vámkódex 91. cikke (2) bekezdése e) pontjának, illetve a 163. cikke (2) bekezdése e) pontjának megfelelően az 1951. június 19-én Londonban aláírt, az Észak-atlanti Szerződés tagállamai közötti, a fegyveres erőik jogállásáról szóló egyezményben előírt 302. számú nyomtatvány fedezete mellett szállítanak árut a Közösség vámterületének egyik pontjáról egy másik pontjára, a Közösség vámterülete az említett nyomtatvány ilyen fuvarozáshoz történő felhasználására vonatkozó előírások alkalmazásában egyetlen területnek minősül.

(2) Amennyiben egy, az (1) bekezdésben említett szállítási művelet során az áruk valamely harmadik ország területén haladnak át, a 302. számú nyomtatvánnyal kapcsolatos ellenőrzéseket és alakiságokat azokon a pontokon kell elvégezni, ahol az áruk ideiglenesen elhagyják a Közösség vámterületét, illetve ahol az említett területre újra belépnek.

(3) Amennyiben megállapítást nyer, hogy egy 302. számú nyomtatvány fedezete mellett végrehajtott szállítási művelet során vagy azzal kapcsolatban egy meghatározott tagállamban jogsértést vagy szabálytalanságot követtek el, az esetleg fizetendő vámok és egyéb díjak beszedését – a büntetőjogi rendelkezések esetleges alkalmazásának sérelme nélkül – a közösségi vagy nemzeti rendelkezések szerint az érintett tagállam végzi.

(4) A 454. cikk (3) bekezdését értelemszerűen kell alkalmazni.

11. FEJEZET

Közösségi árutovábbítási okmányok felhasználása az egyes áruk kivitelére vonatkozó intézkedések alkalmazása céljából

463. cikk

(1) Ez a fejezet az azon árukra vonatkozó feltételeket határozza meg, amelyeket közösségi árutovábbítási eljárás vagy más árutovábbítási eljárás keretében szállítanak a Közösség vámterületén belül, amennyiben az érintett áruk Közösségből való kivitele tilos, vagy azokat korlátozások, vámok vagy egyéb díjak terhelik.

(2) Ezek a feltételek azonban kizárólag a szóban forgó tilalmat, korlátozást, vámokat vagy egyéb díjakat előíró intézkedés ilyen értelmű rendelkezése esetén és az intézkedésben előírt különös rendelkezések sérelme nélkül alkalmazandók.

464. cikk

Amennyiben a 463. cikk (1) bekezdésében említett árukat közösségi árutovábbítási eljárás alá vonják, a főkötelezettnek a közösségi árutovábbítási okmány "Árumegnevezés" rovatában az alábbi mondatok egyikét kell feltüntetnie:

- Salida de la Communidad sometida a restricciones,

- Udpassage fra Fællesskabet undergivet restriktioner,

- Ausgang aus der Gemeinschaft – Beschränkungen unterworfen,

- Έξοδος από την Κοινότητα υποκείμενη σε περιορισμούς,

- Export from the Community subject to restrictions,

- Sortie de la Communauté soumise à des restrictions,

- Uscita dalla Comunità assoggettata a restrizioni,

- Verlaten van de Gemeenschap aan beperkingen onderworpen,

- Saída da Comunidade sujeita a restrições,

- Salida de la Comunidad sujeta a pago de derechos,

- Udpassage fra Fællesskabet betinget af afgiftsbetaling,

- Ausgang aus der Gemeinschaft – Abgabenerhebungen unterworfen,

- Έξοδος από την Κοινότητα υποκείμενη σε επιθάρυνση,

- Export from the Community subject to duty,

- Sortie de la Communauté soumise à imposition,

- Uscita dalla Comunità assoggettata a tassazione,

- Verlaten van de Gemeenschap aan belastingheffing onderworpen,

- Saída da Comunidade sujeita a pagamento de imposições.

465. cikk

(1) Amennyiben a 463. cikk (1) bekezdésében említett árukat a közösségi árutovábbítási eljárástól eltérő eljárás alá vonják, az a vámhivatal, amelynél a feladási alakiságokat teljesítik, megköveteli a 472. cikkben előírt T5 ellenőrző példány kitöltését. Az érintett személynek a T5 ellenőrző példány 104. rovatába adott esetben be kell jegyeznie a 464. cikkben meghatározott kifejezések egyikét.

(2) Az (1) bekezdésben említett vámhivatal arra a vámokmányra, amelynek fedezete mellett az árukat szállítják, adott esetben bejegyzi a 464. cikkben meghatározott kifejezések egyikét.

466. cikk

A 464. és 465. cikk nem alkalmazható, ha az áruknak a Közösség vámterületéről való kivitelére vonatkozó vámáru-nyilatkozat benyújtásakor azon vámhivatalnak, amelynél a kiviteli alakiságokat teljesítik, igazolják, hogy az árukat a korlátozás alól felszabadító igazgatási intézkedést hoztak, illetve, hogy minden esedékes kiviteli vámot vagy díjat kifizettek, vagy hogy az adott körülmények között az áruk további alakiságok teljesítése nélkül elhagyhatják a Közösség vámterületét.

467. cikk

(1) Amennyiben a 463. cikk (2) bekezdésében említett intézkedés biztosíték nyújtását írja elő, a biztosítékot azokban az esetekben kell nyújtani, ha a vámokmány adatai szerint a 463. cikk (1) bekezdésében megjelölt, a Közösség vámterületének két pontja között szállított áruk nem légi úton fogják elhagyni a Közösség vámterületét.

(2) A biztosítékot vagy ahhoz a vámhivatalhoz kell benyújtani, amelynél az áruk továbbításához szükséges alakiságokat elvégzik, vagy bármely egyéb szervhez, amelyet az a tagállam, amelynek területén a fenti vámhivatal található, erre a célra az érintett tagállam vámhatóságai által meghatározott szabályoknak megfelelően kijelölt. Kiviteli vámot vagy egyéb díjat megállapító intézkedések esetén nem szükséges biztosítékot nyújtani, ha az árukat közösségi árutovábbítási eljárás keretében szállítják, amennyiben a biztosítékot nem készpénzben, hanem valamely egyéb módon nyújtják, vagy ha a biztosítéktól a főkötelezett személye miatt eltekintenek.

468. cikk

(1) A 465. cikket alkalmazni kell azokra a 463. cikk (1) bekezdésében említett árukra is, amelyek a Közösség vámterületének két pontja közötti szállítás során egy EFTA-ország területén haladnak át, és amelyeket ilyen országból szállítanak tovább.

A 482. cikktől eltérően a T5 ellenőrző példány eredetije kíséri az árukat a rendeltetési tagállam illetékes vámhivataláig.

Az indító vámhivatal meghatározza azt a határidőt, amelyen belül az árukat újra be kell hozni a Közösség vámterületére.

(2) Ha a 463. cikk (2) bekezdésében említett intézkedés biztosíték nyújtását írja elő, úgy a 467. cikktől eltérően az (1) bekezdés által érintett minden ügyletre biztosítékot kell nyújtani.

469. cikk

Amennyiben az áruk a rendeltetési vámhivatalba történő megérkezésüket követően nem kerülnek azonnal szabad forgalomba, ennek a vámhivatalnak meg kell tennie a szükséges lépéseket a 463. cikk (2) bekezdésében említett intézkedések végrehajtása érdekében.

470. cikk

Amennyiben a 463. cikk (1) bekezdésében említett árukat a 467. cikkben foglaltaknak megfelelően szállítják akár légi, akár egyéb úton, és az előírt határidőn belül nem hozzák be újra a Közösség vámterületére, akkor úgy minősülnek, hogy az árukat abból a tagállamból, ahol azokat feladták, szabálytalanul vitték ki valamely harmadik országba, kivéve, ha megállapítják, hogy azok vis maior vagy előre nem látható körülmények miatt elvesztek.

12. FEJEZET

A Közösség intézkedéseinek alkalmazásakor használandó okmányokra (T5 ellenőrző példány) vonatkozó előírások, ideértve az áruk felhasználását és/vagy rendeltetését érintő ellenőrzéseket

471. cikk

E fejezet alkalmazásában:

a) "illetékes hatóság":

az e fejezet alkalmazásáért felelős vámhatóság vagy bármely egyéb hatóság;

b) "vámhivatal":

az e fejezet helyi szinten való alkalmazásáért felelős vámhivatal vagy szervezet.

472. cikk

(1) Amennyiben valamely közösségi intézkedés végrehajtása annak bizonyításától függ, hogy az említett intézkedés által a Közösség vámterületére behozott, onnan kivitt vagy azon belül szállított áruk felhasználására és/vagy rendeltetésére vonatkozóan előírt feltételeket teljesítették, ez a bizonyítás a T5 ellenőrző példány benyújtásával történik. A T5 ellenőrző példány a kitöltött T5 nyomtatvány, amelyet adott esetben a 478. cikkben foglaltak szerint egy vagy több T5 bis pótlap vagy a 479. cikkben vagy 480. cikkben foglaltak szerint egy vagy több T5 rakományjegyzék kísér.

Nem kizárt több T5 ellenőrző példány egyidejű, de különböző célokból történő használata, ha mindegyiket közösségi jogszabály írja elő.

(2) Azon személy, aki az (1) bekezdés értelmében a T5 ellenőrző példányt aláírja, köteles az említett okmányban megjelölt árukat a bejelentett célra felhasználni és/vagy a bejelentett rendeltetés alá vonni.

473. cikk

A T5 ellenőrző példány nyomtatványai a 63., 64. és 65. mellékletekben szereplő mintáknak felelnek meg. A nyomtatványokat a 66. mellékletben szereplő kitöltési útmutatóval és adott esetben a Közösség más jogszabályaiban megállapított további szabályokkal összhangban kell kitölteni. Szükség esetén minden tagállam kiegészítheti a kitöltési útmutatót.

A T5 ellenőrző példányt a 476–485. cikknek megfelelően kell kiadni és felhasználni.

474. cikk

(1) A T5 ellenőrző példányhoz alkalmazott papír világoskék, írásra előkészített, legalább 40 g/m2 tömegű. Megfelelően átlátszatlannak kell lennie ahhoz, hogy az egyik oldalon lévő adatok ne befolyásolják a másik oldal adatainak olvashatóságát. A papírnak olyan szilárdságúnak kell lennie, hogy a rendeltetésszerű használat során ne szakadjon el vagy gyűrődjön össze könnyen.

(2) A nyomtatványok mérete:

a) 210 x 297 mm a T5 nyomtatványok (63. melléklet) és a T5 bis nyomtatványok (64. melléklet) esetében, hosszirányban legfeljebb – 5 mm és + 8 mm közötti eltéré