A Tanács irányelve

(1991. november 19.)

a borjak védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról

(91/629/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 43. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára [1],

tekintettel az Európai Parlament véleményére [2],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [3],

mivel az összes tagállam megerősítette a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről szóló európai egyezményt; mivel a 78/923/EGK határozattal [4] a Közösség szintén jóváhagyta ezt az egyezményt és letétbe helyezte a jóváhagyó okiratot;

mivel az Európai Parlament az állatjólléti politikáról szóló, 1987. február 20-i állásfoglalásában [5] felszólította a Bizottságot, hogy tegyen javaslatokat az intenzív borjútenyésztésre alkalmazandó minimumkövetelményekre vonatkozóan;

mivel a borjak – élő állatokként – szerepelnek a Szerződés II. mellékletében található termékjegyzékben;

mivel a borjútartás a mezőgazdaság szerves része; mivel a mezőgazdaságban dolgozó népesség egy része számára ez bevételi forrást jelent;

mivel azok a különbségek, amelyek torzíthatják a verseny feltételeit, akadályozzák a borjak, valamint a borjútermékek közös piacának zavartalan működését;

mivel tehát a termelés ésszerű fejlesztése érdekében a tenyészborjak, illetve a hízóborjak védelmére közös minimumkövetelményeket kell megállapítani;

mivel az e területen történt fejlődésről tájékoztatni kell a hatóságokat, a termelőket, a fogyasztókat és másokat; mivel ennek következtében a Bizottságnak aktív tudományos kutatást kell folytatnia – az Állat-egészségügyi Tudományos Bizottság jelentése alapján – a borjak jóléte szempontjából leghatékonyabb állattenyésztési rendszerrel (rendszerekkel) kapcsolatban; mivel ennek megfelelően biztosítani kell a Bizottság számára a feladat sikeres elvégzéséhez szükséges átmeneti időszakot,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Ezen irányelv a tenyésztés és hízlalás céljából tartott borjak védelmére vonatkozó minimumkövetelményeket határozza meg.

2. cikk

Ezen irányelv alkalmazásában:

1. "borjú": szarvasmarhaféle hat hónapos korig;

2. "illetékes hatóság": a 90/425/EGK irányelv [6] 2. cikkének (6) bekezdésében meghatározott illetékes hatóság.

3. cikk

(1) A tagállamok biztosítják, hogy 1994. január 1-jétől, valamint egy négyéves átmeneti időszak során az újonnan épített, illetve átépített és/vagy az említett időpontot követően első alkalommal üzembe helyezett gazdaságok megfelelnek legalább a következő követelményeknek:

- a csoportosan tartott borjak esetében minden 150 kg-os élősúlyú borjú számára legalább 1,5 m2 nagyságú szabad alapterületet kell biztosítani, ahol az állat akadálytalanul megfordulhat és lefeküdhet,

- az egyedi bokszokban tartott vagy állásokban lekötött borjak esetében, a bokszoknak vagy állásoknak hézagolt falúnak kell lenniük, a szélességük pedig nem lehet 90 cm-nél (± 10 %), illetve az állat marmagasságának 0,80-szorosánál kevesebb.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit nem kell alkalmazni az olyan gazdaságokra, ahol hat borjúnál kevesebbet tartanak.

(3) Különleges feltételek alkalmazhatók:

- olyan borjakra, amelyek egészsége vagy viselkedése megköveteli a csoporttól való elkülönítésüket a megfelelő kezelés biztosítása érdekében,

- a 77/504/EGK irányelvben [7] említett, szarvasmarhaféle fajtatiszta tenyészállatokra,

- az anyjukkal együtt tartott szopósborjakra,

- a szabadtartású istállóban tartott borjakra.

(4) A létesítmények használati ideje:

- az (1) bekezdés követelményeinek meg nem felelő, 1994. január 1-je előtt épített létesítmények esetében a 7. cikk (1) bekezdésében előírt vizsgálatok eredményeinek függvényében a használati időt az illetékes hatóság határozza meg, ez az időtartam semmilyen körülmények között nem tarthat tovább 2003. december 31-nél,

- az (1) bekezdéssel összhangban, az átmeneti időszak alatt épített létesítmények esetében a használati idő semmilyen körülmények között nem tarthat tovább 2007. december 31-nél, kivéve ha a létesítmények ebben az időpontban megfelelnek ezen irányelv követelményeinek.

4. cikk

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a borjak tenyésztésének körülményei megfelelnek a mellékletben meghatározott általános rendelkezéseknek.

(2) Továbbá ennek az irányelvnek a hatálybalépése előtt a Bizottság – a tagállamokkal együttműködve – ajánlást ad ki a mellékletben meghatározott, a borjak védelmére vonatkozó minimumkövetelmények kiegészítésével kapcsolatban.

5. cikk

A tudományos haladás figyelembevétele céljából a melléklet rendelkezései a 10. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően módosíthatók.

6. cikk

A Bizottság legkésőbb 1997. október 1-jéig – az Állat-egészségügyi Tudományos Bizottság véleménye alapján – jelentést nyújt be a Tanácsnak a borjak jóléti követelményeinek kórtani, tenyésztéstechnikai, élettani és viselkedési szempontból megfelelő intenzív tenyésztési rendszerrel (rendszerekkel), valamint a különböző rendszerek szociális és gazdasági vonatkozásaival kapcsolatban a jelentés következtetéseinek szempontjából lényeges javaslatokkal együtt.

A Tanács a javaslatokról a benyújtásuktól számított három hónapon belül minősített többséggel határoz.

7. cikk

(1) A tagállamok biztosítják, hogy vizsgálatokat végeznek az illetékes hatóságok felelősségére, az ezen irányelv, valamint melléklete rendelkezései betartásának ellenőrzése céljából.

Az említett – más célból végzett ellenőrzések alkalmával is elvégezhető – vizsgálatok minden évben a tagállamokban alkalmazott különböző tenyésztési rendszerek statisztikailag reprezentatív mintájára terjednek ki.

(2) A 10. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően a Bizottság kidolgozza az (1) bekezdésben előírt vizsgálatok elvégzésének szabályzatát.

(3) A tagállamok minden második évben, április utolsó munkanapjáig, illetve első alkalommal 1996. április 30-ig tájékoztatják a Bizottságot az előző két évben az e cikknek megfelelően elvégzett vizsgálatok eredményeiről, többek között az elvégzett vizsgálatoknak a területükön lévő gazdaságok számához viszonyított számáról is.

8. cikk

A Közösségbe történő behozataluk céljából, a tagsággal nem rendelkező országokból származó állatokat az illető ország illetékes hatósága által kiállított bizonyítványnak kell kísérnie, amely igazolja, hogy az ezen irányelv által a közösségi származású állatok számára előírt bánásmóddal legalább egyenértékű bánásmódban részesültek.

9. cikk

A Bizottság állat-egészségügyi szakértői – amennyiben ezen irányelv egységes alkalmazása érdekében szükséges – az illetékes hatóságokkal együttműködve helyszíni ellenőrzéseket végezhetnek. Az ellenőrzéseket végző személyeknek eleget kell tenniük a betegségek terjesztésének elkerülését szolgáló különleges személyes higiéniai intézkedéseknek.

Az a tagállam, amelynek területén ellenőrzést végeznek a szakértőknek feladataik teljesítéséhez minden szükséges segítséget megad. A Bizottság tájékoztatja az érintett tagállam illetékes hatóságát az ellenőrzések eredményeiről.

Az érintett tagállam illetékes hatósága megteszi az ellenőrzések eredményeinek figyelembevételéhez szükséges intézkedéseket.

A tagsággal nem rendelkező országokkal való kapcsolatok tekintetében a 91/496/EGK irányelv [8] III. fejezetének rendelkezéseit kell alkalmazni.

Az ezen cikk alkalmazására vonatkozó általános szabályokat a 10. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

10. cikk

(1) Amennyiben az e cikkben meghatározott eljárást kell követni, az ügyet az elnök – saját kezdeményezésére vagy valamely tagállam képviselőjének kérésére – haladéktalanul a 68/361/EGK határozat [9] által felállított Állat-egészségügyi Állandó Bizottság (a továbbiakban: "bizottság") elé terjeszti.

(2) A Bizottság képviselője tervezetet nyújt be a bizottság számára a meghozandó intézkedésekről. A bizottság, az elnöke által az ügy sürgősségére tekintettel megállapított határidőn belül, véleményt nyilvánít a tervezetről. A véleményt a Szerződés 148. cikkének (2) bekezdésében a Tanácsnak a Bizottság javaslata alapján elfogadandó határozataira előírt többséggel kell meghozni. A bizottságban a tagállamok képviselőinek szavazatait az említett cikkben meghatározott módon kell súlyozni. Az elnök nem szavazhat.

(3) A Bizottság a tervezett intézkedéseket elfogadja, ha azok összhangban vannak a bizottság véleményével.

(4) Ha a tervezett intézkedések nincsenek összhangban a bizottság véleményével, vagy a bizottság nem nyilvánított véleményt, a Bizottság a meghozandó intézkedésekről haladéktalanul javaslatot terjeszt a Tanács elé. A Tanács minősített többséggel határoz.

Ha a javaslatnak a Tanács elé terjesztésétől számított három hónapon belül a Tanács nem döntött, a javasolt intézkedéseket a Bizottság fogadja el, kivéve, ha a Tanács ezeket az intézkedéseket egyszerű többséggel elutasította.

11. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, beleértve a szankciókat is, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 1994. január 1-jéig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás részleteit a tagállamok határozzák meg.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott időponttól kezdődően azonban, a Szerződés általános szabályaival összhangban, a tagállamok a területükön a borjak védelmére az ezen irányelvben megállapítottaknál szigorúbb rendelkezéseket is fenntarthatnak, vagy alkalmazhatnak. Minden ilyen intézkedésről tájékoztatják a Bizottságot.

12. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1991. november 19-én.

a Tanács részéről

az elnök

P. Bukman

[1] HL C 214., 1989.8.21., 28. o.

[2] HL C 113., 1990.5.7., 180. o.

[3] HL C 62., 1990.3.12., 37. o.

[4] HL L 323., 1978.11.17., 12. o.

[5] HL C 76., 1987.3.23., 185. o.

[6] HL L 224., 1990.8.18., 29. o. A legutóbb a 91/496/EGK irányelvvel (HL L 268., 1991.9.24., 56. o.) módosított irányelv.

[7] HL L 206. 1977.8.12., 8. o. A legutóbb a 91/174/EGK irányelvvel (HL L 85., 1991.4.5., 37. o.) módosított irányelv.

[8] HL L 268., 1991.9.24., 56. o.

[9] HL L 255., 1968.10.18., 23. o.

--------------------------------------------------

MELLÉKLET

1. A borjak elhelyezésére használt helyek és különösen a bokszok építéséhez használt anyagok, valamint azok a felszerelések, amelyekkel a borjak érintkezésbe kerülhetnek, nem lehetnek ártalmasak a borjakra, és alkalmasnak kell lenniük az alapos tisztításra és fertőtlenítésre.

2. A vonatkozó közösségi szabályok megállapításáig, az áramütések elkerülése érdekében az elektromos áramköröket és berendezéseket a hatályban lévő nemzeti szabályok szerint kell felszerelni.

3. Az épület szigetelésének, fűtésének és szellőztetésének biztosítania kell, hogy a légáramlás, a porszint, a hőmérséklet, a relatív páratartalom és a gázok koncentrációja a borjakat nem károsító szinten maradjon.

4. Valamennyi, a borjak egészsége és jóléte szempontjából lényeges automatikus vagy mechanikus berendezést naponta legalább egyszer ellenőrizni kell. A felfedezett meghibásodásokat azonnal ki kell javítani, vagy – amennyiben ez nem lehetséges – a hiba kijavításáig meg kell tenni a megfelelő lépéseket a borjak egészségének és jólétének biztosítása érdekében, mégpedig alternatív takarmányozási és környezetfenntartási módszerek alkalmazása révén.

Ha mesterséges szellőztető berendezést alkalmaznak, intézkedni kell megfelelő tartalék berendezésről, amely a berendezés meghibásodása esetén biztosítja a borjak egészségének és jólétének megőrzéséhez szükséges légcserét, valamint riasztórendszerről, amely jelzi a hibát az állattenyésztőnek. A riasztórendszert rendszeresen ellenőrizni kell.

5. Tilos a borjakat állandó sötétben tartani. A tagállamok különböző éghajlati viszonyait figyelembe véve, viselkedésbeli és élettani szükségleteik kielégítése céljából intézkedni kell a megfelelő természetes vagy mesterséges világítás biztosításáról; ez utóbbit legalább a normális körülmények között délelőtt 9 és délután 5 óra között észlelhető természetes fény időtartamával megegyező ideig kell működtetni. Továbbá a borjak bármikor történő megvizsgálásához szükséges erősségű (rögzített vagy hordozható) fényforrásnak kell rendelkezésre állnia.

6. A csoportosan vagy bokszokban tartott borjakat a tulajdonosnak vagy az állatokért felelős személynek naponta legalább egy alkalommal meg kell vizsgálnia. A betegnek vagy sérültnek tűnő borjakat késedelem nélkül megfelelő kezelésben kell részesíteni.

Lehetővé kell tenni, hogy szükség esetén a beteg vagy sérült borjakat száraz, kényelmes alommal ellátott, megfelelő helyen lehessen elkülöníteni.

Ha a borjak nem reagálnak az állattenyésztő gondozására, a lehető legrövidebb időn belül állatorvos tanácsát kell kérni.

7. A borjak elhelyezését úgy kell kialakítani, hogy minden borjú:

- nehézség nélkül le tudjon feküdni, pihenni, felállni vagy magát ellátni,

- lássa a többi borjút.

8. Ha az állatokat lekötik, a lekötés nem okozhatja a borjú sérülését, továbbá azt rendszeresen ellenőrizni kell, valamint úgy kell igazítani, hogy kényelmes legyen. A lekötőknek elég hosszúnak kell lenni ahhoz, hogy a borjak a (7) bekezdésben meghatározott módon mozoghassanak. Olyan kialakításúnak kell lenniük, hogy amennyire lehetséges kizárják a fulladás vagy sérülés veszélyét.

9. A keresztfertőzések, valamint a kórokozók elszaporodásának megelőzése érdekében a borjak számára fenntartott szálláshelyeket, rekeszeket, felszereléseket és eszközöket megfelelően tisztítani és fertőtleníteni kell. A szag csökkentése, valamint a legyek és rágcsálók vonzásának megelőzése érdekében a bélsarat, vizeletet és el nem fogyasztott vagy kiszóródott takarmányt a szükséges gyakorisággal el kell távolítani.

10. A padozatnak a borjak sérülésének elkerülése végett simának, de csúszásmentesnek kell lennie, továbbá úgy kell azt kialakítani, hogy a rajta álló vagy fekvő borjaknak ne okozzon sérülést vagy szenvedést. A padozatnak meg kell felelnie a borjak méretének és súlyának, továbbá szilárd, egyenletes és stabil felületet kell képeznie. A fekvőhelynek kényelmesnek, tisztának és megfelelő vízelvezető képességűnek, valamint a borjak számára ártalmatlannak kell lenni. Minden két hétnél fiatalabb borjú számára megfelelő almot kell biztosítani.

11. Jó egészségi állapotuk és jólétük biztosítása érdekében gondoskodni kell a borjak korának, súlyának, viselkedésbeli és élettani szükségleteinek megfelelő takarmányról. A borjak egészsége és jóléte, az egészséges növekedési ritmus, valamint viselkedésbeli szükségleteik biztosítása érdekében a borjak takarmányának megfelelő mennyiségű vasat és egy minimális, emészthető rostanyagokat tartalmazó száraz takarmánymennyiséget (napi 100–200 grammot, az állat korának függvényében) kell tartalmaznia. A minimális, emészthető rostanyagokat tartalmazó száraz takarmánymennyiségre vonatkozó követelményeket azonban a fehérhúsú borjak tenyésztésére nem kell alkalmazni. A borjakra szájkosarat rakni tilos.

12. A borjakat naponta legalább egy alkalommal kell etetni. Csoportosan tartott borjak esetében, amelyek nem "ad libitum" etetésűek, vagy abban az esetben, ha nem automatikus működésű takarmányellátó berendezést alkalmaznak, minden borjúnak a csoport többi tagjával azonos időben kell a takarmányhoz jutnia.

13. A kéthetesnél idősebb borjaknak elegendő mennyiségű friss vízhez kell jutniuk, vagy lehetőséget kell biztosítani számukra, hogy folyadékbeviteli igényüket más folyadékok elfogyasztása révén elégítsék ki.

14. Az etető- és itatóberendezéseket olyan módon kell megtervezni, kialakítani, elhelyezni és karbantartani, hogy a borjak takarmányának és vizének elszennyeződését minimálisra csökkentsék.

--------------------------------------------------