A Tanács irányelve

(1982. március 22.)

a klóralkálielektrolízis-iparágból származó higanykibocsátásokra vonatkozó határértékekről és minőségi célkitűzésekről

(82/176/EK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100. és 235. cikkére,

tekintettel a Közösség vízi környezetébe bocsátott egyes veszélyes anyagok által okozott szennyezésről szóló, 1976. május 4-i 76/464/EGK tanácsi irányelvre [1] és különösen annak 6. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára [2],

tekintettel az Európai Parlament véleményére [3],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [4],

mivel a Közösség vizeinek egyes veszélyes anyagok által okozott szennyezéstől való megóvása érdekében, a 76/464/EGK irányelv 3. cikke egy előzetes engedélyezési rendszert vezet be, amely kibocsátási szabványokat határoz meg a mellékletében lévő I. listába tartozó anyagok kibocsátására vonatkozóan; mivel a szóban forgó irányelv 6. cikke úgy rendelkezik, hogy ezekre a kibocsátási szabványokra határértékeket, az ilyen anyagok kibocsátása által érintett vízi környezetre pedig minőségi célkitűzéseket kell megállapítani;

mivel a higany és vegyületei az I. listán vannak felsorolva;

mivel a tagállamoknak alkalmazniuk kell a határértékeket, kivéve olyan esetekben, amikor minőségi célkitűzéseket alkalmazhatnak;

mivel a higanynak a vízbe való kibocsátásával okozott szennyezés legnagyobb részben a klóralkáli elektrolízisére vezethető vissza, először ezen iparágban kell rögzíteni a határértékeket és meghatározni a minőségi célkitűzéseket azokra a vizekre, amelyekbe ez az iparág higanyt bocsát ki. A kibocsátásokat ezért előzetes engedélytől kell függővé tenni;

mivel ezen minőségi célkitűzések célja az kell hogy legyen, hogy megszűnjön azoknak a vizeknek a higanyszennyezése, amelyek minőségét a klóralkálielektrolízis-iparág által kibocsátott higanytartalmú szennyvizek ronthatják;

mivel ezeket a minőségi célkitűzéseket kifejezetten erre a célra kell előírni és nem a fogyasztóvédelemre vagy a vizekből származó termékek marketingjére vonatkozó szabályok alkotásának szándékával;

mivel a minőségi célok teljesülésének tagállamok általi bizonyításának lehetővé tétele érdekében speciális ellenőrzési eljárást kell létrehozni;

mivel rendelkezéseket kell alkotni arra vonatkozóan, hogy a higanykibocsátás által érintett vízi környezetet a tagállamok folyamatosan ellenőrizzék ezen irányelv hatékony végrehajtása szempontjából; mivel az ilyen ellenőrzés bevezetésére vonatkozó hatáskörökről a 76/464/EGK irányelv nem rendelkezik; mivel a Szerződés ilyen különleges felhatalmazást nem ad, annak 235. cikkéhez kell fordulni;

mivel szükség van arra, hogy a Bizottság ötévente összehasonlító értékelést adjon a Tanácsnak ezen irányelv tagállamok általi végrehajtásáról;

mivel a felszín alatti vízre külön irányelv vonatkozik, az nem tartozik ezen irányelv hatálya alá,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

(1) Ez az irányelv

- a 76/464/EGK irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével összhangban határértéket állapít meg az ezen irányelv 2. cikkének d) pontja értelmében vett ipari üzemekből származó szennyvizekben a higanyra vonatkozó kibocsátási szabványokra,

- a 76/464/EGK irányelv 6. cikkének (2) bekezdésével összhangban a vizekre minőségi célkitűzéseket fogalmaz meg a higanyra vonatkozóan,

- a 76/464/EGK irányelv 6. cikkének (4) bekezdésével összhangban határidőket határoz meg a tagállamok illetékes hatóságai által a meglevő kibocsátásokra adott engedélyek feltételeinek teljesítésére,

- a 76/464/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdésével összhangban mérési referenciamódszereket határoz meg a kibocsátásokban és a vizekben lévő higanytartalom meghatározásához,

- a 76/464/EGK irányelv 6. cikkének (3) bekezdésével összhangban megfigyelési eljárást határoz meg,

- előírja a tagállamok számára, hogy működjenek együtt olyan kibocsátások esetében, amelyek több tagállam vizeit érintik.

(2) Ezen irányelv hatálya – a felszín alatti vizek kivételével – a 76/464/EGK irányelv 1. cikkében meghatározott vizekre terjed ki.

2. cikk

Ennek az irányelvnek az alakalmazásában

a) "higany":

- a higany kémiai elem,

- a bármely vegyületében jelen lévő higany,

b) "határértékek":

az I. mellékletben megadott értékek;

c) "minőségi célkitűzések":

a II. mellékletben felsorolt követelmények;

d) "ipari üzem":

minden olyan üzem, amelyben alkáli-kloridokat higany katódcellák felhasználásával elektrolízises eljárásnak vetnek alá.

e) "meglévő üzem":

ipari üzem, amely működik az ezen irányelvről szóló értesítéskor;

f) "új üzem":

- olyan ipari üzem, amely az ezen irányelvről szóló értesítést követően kezdi meg működését,

- olyan meglévő ipari üzem, amelynek a higanykatód cellák felhasználásával történő klóralkálielektrolízis kapacitása jelentősen megnövekedett az ezen irányelvről szóló értesítést követően.

3. cikk

(1) A határértékeket, a betartásukra megállapított határidőket és a kibocsátások megfigyelésére és ellenőrzésére szolgáló eljárásokat az I. melléklet tartalmazza.

(2) A 76/464/EGK irányelv 3. cikkében meghatározott engedélyeknek legalább olyan szigorú rendelkezéseket kell tartalmazniuk, mint amilyenek ezen irányelv I. mellékletében szerepelnek, kivéve azokat az eseteket, amikor egy tagállam a 76/464/EGK irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében foglaltakat valósítja meg ezen irányelv II. és IV. melléklete alapján.

Ezeket az engedélyeket legalább négyévenként ellenőrzik.

(3) Az (1) és (2) bekezdésből és a 76/464/EGK irányelv rendelkezéseiből eredő kötelezettségeik sérelme nélkül, a tagállamok csak akkor adhatnak ki engedélyt új üzemeknek, ha ezek az engedélyek a higany kibocsátás megakadályozása érdekében az elérhető legjobb műszaki megoldásnak megfelelő szabványokra vonatkoznak.

A választott eljárástól függetlenül, amennyiben az alkalmazni kívánt intézkedések műszaki okok miatt nem felelnek meg az elérhető legjobb műszaki megoldásnak, az érintett tagállam még az engedélyezés előtt benyújtja a Bizottságnak az ennek okait alátámasztó indoklást.

A Bizottság három hónapon belül eljuttat egy jelentést a tagállamoknak, amelyben rögzíti véleményét a második albekezdésben meghatározott mentességgel kapcsolatban.

(4) A higany jelenlétének meghatározására szolgáló elemzési referenciamódszert a III. melléklet 1. pontja írja le. Más módszerek alkalmazhatók, feltéve, ha azok kimutatási határa, precizitása és pontossága legalább annyira megfelelő, mint a III. melléklet 1. pontjában meghatározottak. Az elfolyó térfogatáram mérésekor megkövetelt pontosságot a III. melléklet 2. pontja tartalmazza.

4. cikk

A tagállamok gondoskodnak azoknak a vizeknek a megfigyeléséről, amelyeket az ipari üzemekből származó kibocsátások érintenek.

Olyan kibocsátások esetében, amelyek több tagállam vizeit érintik, ezek a tagállamok együttműködnek az ellenőrzési eljárások harmonizálása érdekében.

5. cikk

(1) A Bizottság azon információk alapján, amelyeket kérésére, esetenként külön-külön a tagállamok a 76/464/EGK irányelv 13. cikke szerint adnak, kiváltképpen

- azon engedélyek részleteiről, amelyekben kibocsátási szabványokat határoznak meg a higanykibocsátásokra,

- a higany koncentrációjának meghatározására létrehozott nemzeti ellenőrző hálózat mérési eredményeiről,

elkészíti az ezen irányelv tagállamok általi alkalmazásának összehasonlító értékelését.

(2) A Bizottság ötévenként átadja a Tanácsnak az 1. bekezdés szerinti összehasonlító értékelés eredményeit.

Abban az esetben, ha megváltoznak a tudományos ismeretek, főleg a higany toxicitását, élettartamát, az élő szervezetben és az üledékekben való felhalmozódását tekintve, vagy ha tökéletesednek a legjobb rendelkezésre álló műszaki eszközök, a Bizottság szükség esetén a Tanácsnak megfelelő javaslatokat nyújt be a határértékek és a minőségi célkitűzések módosítása céljából.

6. cikk

(1) A tagállamok meghozzák azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 1983. július 1-je előtt megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

7. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1982. március 22-én.

a Tanács részéről

az elnök

L. Tindemans

[1] HL L 129., 1976.5.18., 23. o.

[2] HL C 169., 1979.7.6., 2. o.

[3] HL C 341., 1980.12.31., 24. o.

[4] HL C 83., 1980.4.2., 16. o.

--------------------------------------------------

I. MELLÉKLET

Határértékek, a határértékek betartására vonatkozó határidők és a kibocsátások megfigyelésének (monitoring) és ellenőrzésének eljárásai

1. A következő táblázat a koncentrációértékekben kifejezett határértékeket tartalmazza, amelyeket alapvetően nem szabad túllépni.

Mértékegység | Határértékek, mint havi középértékek, amelyeket július 1-jétől nem szabad túllépni | Megjegyzések |

1983 | 1986 |

A sóoldat visszavezetése és sóoldatveszteség

mikrogramm higany literenként | 75 | 50 | az ipari üzem területéről származó valamennyi kibocsátásban lévő összes higanymennyiségre érvényes |

A legnagyobb koncentrációban kifejezett határértékek semmi esetre sem haladhatják meg a legnagyobb higanymennyiség és az installált klórtermelési kapacitás tonnánkénti vízigényének hányadosát.

2. Mivel a kibocsátások higanykoncentrációja a víz mennyiségének függvénye, amely az eljárás és az ipari üzem jellege szerint változik, a következő táblázatban megadott határértékeket, amelyek a kibocsátott higany mennyisége és a tonnában kifejezett, installált klórtermelési kapacitás hányadosaként vannak kifejezve, minden esetben be kell tartani.

Mértékegység | Határértékek mint havi középértékek; átlépésük július 1-jétől tilos | Megjegyzések |

1983 | 1986 |

A sóoldat visszavezetése

Gramm higany/ tonnában kifejezett installált klórtermelési kapacitás | 0,5 | 0,5 | a klórt termelő egységek kibocsátásában lévő higanyra érvényes |

| 1,5 | 1,0 | az ipari üzem területéről származó valamennyi kibocsátásban lévő összes higanymennyiségre érvényes |

Sóoldat-veszteség

Gramm higany/ tonnában kifejezett installált klórtermelési kapacitás | 8,0 | 5,0 | az ipari üzem területéről származó valamennyi kibocsátásban lévő összes higanymennyiségre érvényes |

3. A határértékek, mint napi középértékek, a négyszeresei az 1. és 2. pont szerinti megfelelő havi középértékek határértékeinek.

4. Annak ellenőrzéséhez, hogy a kibocsátások megfelelnek-e azoknak a kibocsátási szabványoknak, amelyeket az e mellékletben meghatározott határértékeknek megfelelően rögzítettek, ellenőrzési eljárást kell bevezetni. Ez az eljárás előírja

- 24 óra kibocsátásaiból naponta egy reprezentatív minta vételét és e mintában a higanykoncentráció mérését, valamint

- az ezen időszakban történő teljes kibocsátás mérését.

Az egy hónap alatt kibocsátott higany mennyiségét az e hónapban mért napi higanykibocsátások mennyiségének összegeként kell kiszámítani. Ezt az összeget azután el kell osztani a tonnában kifejezett installált klórtermelési kapacitással.

--------------------------------------------------

II. MELLÉKLET

Minőségi célkitűzések

Azoknak a tagállamoknak, amelyek a 76/464/EGK irányelv 6. cikkének (3) bekezdése szerinti kivételes szabályozást alkalmazzák, azokat a kibocsátási szabványokat, amelyeket a tagállamok az említett irányelv 5. cikke szerint határoznak meg és alkalmaznak, úgy kell rögzíteni, hogy betartsák az alábbiakban felsoroltak közül a megfelelő minőségi célkitűzést (vagy célkitűzéseket) azon a területen, amelyet a klóralkálielektrolízis-iparágból származó higanykibocsátás érint. Minden esetben az illetékes hatóság jelöli ki az érintett területet és választja ki az 1. szám alatt felsoroltak közül azt a célkitűzést, vagy azokat a célkitűzéseket, amelyet (amelyeket), az érintett terület rendeltetésére tekintettel megfelelőnek talál, számításba véve, hogy ezen irányelv célja mindenféle szennyezés megakadályozása.

1. Annak érdekében, hogy a 76/464/EGK irányelv értelmében vett szennyezést az ugyanazon irányelv 2 cikke szerint meg lehessen akadályozni, a következő célkitűzések adottak:

1.1. A higanykoncentráció a reprezentatív próba indikátorává választott halakból vett húsban nem lépheti túl a 0,3 mg/kg nedves súly értéket.

1.2. Az összes higanykoncentráció a kibocsátások által érintett belföldi felszíni vizekben, nem lépheti túl egy év eredményeinek számtani középértékeként az 1 μg/l értéket.

1.3. Azokban a torkolati vizekben, amelyeket a kibocsátások érintenek, az oldott higany koncentrációja egy év eredményeinek számtani középértékeként nem lépheti túl a 0,5 μg/l értéket.

1.4. Azokban a parti tengerekben és a torkolati vizektől különböző belső parti tengervizekben, amelyeket a kibocsátások érintenek, az oldott higany koncentrációja egy év eredményeinek számtani középértékeként nem lépheti túl a 0,3 μg/l értéket.

1.5. A víz minőségének meg kell felelnie a higany tekintetében az e vizekre alkalmazandó összes többi tanácsi irányelvnek is.

2. A higany koncentrációja nem növekedhet jelentősen az idővel az üledékekben vagy a puhatestűekben és a kagylókban.

3. Ha egy terület vizeire több minőségi célkitűzést is alkalmaznak, a víz minőségének e célkitűzések mindegyikének meg kell felelnie.

4. Amennyiben technikai okok miatt szükségesnek tűnik, az előző 1.2., 1.3. és 1.4. pontok alatt felsorolt minőségi célkitűzések számértékeit kivételesen és a Bizottságnak tett bejelentés után 1986. június 30-ig 1,5 tényezővel megszorozható.

--------------------------------------------------

III. MELLÉKLET

Mérési referenciamódszerek

1. A vízben, a halak húsában, az üledékekben, a puhatestűekben és a kagylókban a higany tartalmának meghatározására szolgáló elemzési referenciamódszer a láng nélküli atomabszorpciós spektrofotometria a minta megfelelő előkészítése után, figyelembe véve különösen a higany előoxidációját, és a higany-ionok Hg(II) azt követő redukcióját.

Be kell tartani azt a kimutatási határt [1], amelynél a higanykoncentrációt ± 30 %-os pontossággal, és ± 30 %-os precizitással mérik a következő koncentrációk mellett:pobleme [2] [3]

- kibocsátások esetében az engedélyben megadott megengedett legnagyobb higanykoncentráció egy tizede,

- felszíni vizek esetében a minőségi célkitűzésekben meghatározott higanykoncentrációk egy tizede,

- a halak, puhatestűek, kagylók húsa és üledék esetében a minőségi célkitűzésekben megadott higanykoncentrációk egy tizede,

- üledékek estében a mintában lévő higanykoncentráció egy tizede, vagy a 0,05 mg/kg szárazanyag közül a nagyobb érték.

2. Az elfolyó térfogatáram mérésére ± 20 %-os pontosság van előírva.

[1] Ezeknek a kifejezéseknek a definíciója megfelel a tagállamokban az ivóvízkivételre szánt felszíni víz mérésének módszereiről, valamint a mintavételek és elemzések gyakoriságáról szóló, 1979. október 9-i 79/869/EGK tanácsi irányelvben lévő definícióknak. HL L 271., 1979.10.29., 44. o.

[2] Ezeknek a kifejezéseknek a definíciója megfelel a tagállamokban az ivóvízkivételre szánt felszíni víz mérésének módszereiről, valamint a mintavételek és elemzések gyakoriságáról szóló, 1979. október 9-i 79/869/EGK tanácsi irányelvben lévő definícióknak. HL L 271., 1979.10.29., 44. o.

[3] Ezeknek a kifejezéseknek a definíciója megfelel a tagállamokban az ivóvízkivételre szánt felszíni víz mérésének módszereiről, valamint a mintavételek és elemzések gyakoriságáról szóló, 1979. október 9-i 79/869/EGK tanácsi irányelvben lévő definícióknak. HL L 271., 1979.10.29., 44. o.

--------------------------------------------------

IV. MELLÉKLET

A minőségi célkitűzésekre vonatkozó megfigyelési eljárások

1. Minden olyan engedélyhez, amit ezen irányelv alkalmazásával adnak meg, az illetékes hatóság határozza meg a korlátozásokat, az ellenőrzési modalitásokat és a határidőket a vonatkozó minőségi célkitűzés, vagy a minőségi célkitűzések betartásának biztosítása érdekében.

2. A 76/464/EGK irányelv 6. cikkének 3. bekezdésével összhangban a tagállam minden kiválasztott és alkalmazott minőségi cél esetében tájékoztatja a Bizottságot:

- a bevezetési helyekről és az eloszlás módjáról,

- arról a területről, amelyen a minőségi célkitűzést alkalmazzák,

- a mintavételek helyéről,

- a mintavételek gyakoriságáról,

- a mintavételi- és a mérési módszerről,

- az eredményekről.

3. A mintáknak a vizek minőségére megfelelően reprezentatívnak kell lennie a kibocsátással érintett területen, és a mintavétel gyakoriságának elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy azzal ki lehessen mutatni a víz állapotának esetleges változásait, különösen a vízháztartás természetes változásainak figyelembevétele mellett. Tengeri halak esetében az elemzéshez vett mintáknak a számszerűséget és a fajtát tekintve megfelelően reprezentatívnak kell lenniük.

4. A II. mellékletben előírt 1.1. minőségi célkitűzésekkel összefüggésben az eljáró hatóság kiválasztja az indikátorként elemzendő halfajtákat. Tengervíznél a fajták a parti tengervizekben élő, a helyszínen kifogott fajták közül magukban foglalhatják, például a tőkehalat, a veresszárnyú koncért, a sima lepényhalat, a makrélát, a foltos tőkehalat, és az érdes lepényhalat.

--------------------------------------------------