31964L0432

A Tanács irányelve

(1964. június 26.)

a szarvasmarhafélék és a sertések Közösségen belüli kereskedelmét érintő állat-egészségügyi problémákról

(64/432/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 43. és 100. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére [1],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [2],

mivel a sertéshúspiac közös szervezésének fokozatos létrehozásáról szóló 20. sz. tanácsi rendelet [3] már hatályban van, és hasonló rendeletet kell elfogadni a marhahús és a borjúhús vonatkozásában is, és mivel e rendeletek szintén érintik az élő állatok kereskedelmét;

mivel a 20. sz. rendelet a határvédelem számos hagyományos módját egyetlen olyan rendszerrel helyettesíti, amelyet különösen a Közösségen belüli kereskedelem előmozdítására fejlesztettek ki; mivel a marhahús és a borjúhús vonatkozásában szükséges rendelet célja szintén az akadályok megszüntetése az ilyen kereskedelem területén;

mivel amíg a szarvasmarhafélék és sertések Közösségen belüli kereskedelmét akadályozzák a tagállamok egészségügyi követelményei közötti eltérések, a fent említett rendeletek alkalmazása nem fogja meghozni a kívánt hatást;

mivel e különbségek kiküszöbölése érdekében a közös agrárpolitika keretein belül, valamint a piac közös szervezésének fokozatos kialakításával kapcsolatban már elfogadott vagy készülő rendeletekkel összhangban intézkedéseket kell tenni; mivel ezért a tagállamok állat-egészségügyi rendelkezéseit egymáshoz közelíteni kell;

mivel a tagállamoknak a Szerződés 36. cikke szerinti joga arra, hogy az import-, export- vagy tranzitárukra továbbra is az emberi és állati egészség és élet védelme által indokolt korlátozásokat vagy tilalmakat alkalmazzanak, nem ad felmentést az e tilalmak és korlátozások alapjául szolgáló rendelkezések harmonizációs kötelezettsége alól, amennyiben az e rendelkezések közötti különbségek a közös agrárpolitika végrehajtását és működését akadályozzák;

mivel az ilyen összehangolás tekintetében az exportáló országtól meg kell követelni annak biztosítását, hogy a Közösségen belüli kereskedelemre szánt szarvasmarhaféle és sertés tenyészállatok, termelési célú és vágóállatok, az állatok származási és indulási helye, valamint a használt szállítóeszközök feleljenek meg bizonyos állat-egészségügyi követelményeknek, ezáltal biztosítva azt, hogy az állatok nem forrásai ragályos vagy fertőző betegségeknek;

mivel annak érdekében, hogy a tagállamok megbizonyosodhassanak az e követelményeknek való megfelelésről, rendelkezni kell egy, az állatokat a rendeltetési helyig kísérő, hatósági állatorvos által kiállított egészségügyi bizonyítvány kiadásáról;

mivel a tagállamoknak meg kell adni a jogot arra, hogy megtiltsák szarvasmarhafélék vagy sertések területükre való behozatalát, ha azok ragályos vagy fertőző betegségben szenvednek vagy erre gyanúsak, és ha az állatok az ilyen betegséget terjeszthetik anélkül, hogy ténylegesen abban szenvednének, vagy ha azok nem felelnek meg a Közösség állat-egészségügyi rendelkezéseinek;

mivel semmi sem indokolja a tagállamok felhatalmazását arra, hogy a szarvasmarhafélék és sertések területükre való behozatalát állat-egészségügyi indokon kívül egyéb ok alapján megtiltsák, és mivel ezért, ellenkező indok hiányában a feladónak saját vagy képviselője kérésére lehetőséget kell adni arra, hogy az állatokat az exportáló országba visszaszállíthassa;

mivel tilalom vagy korlátozás esetén annak indokait ismertetni kell az állatok feladójával vagy annak képviselőjével, valamint az exportáló ország illetékes központi hatóságával annak érdekében, hogy tudomásuk legyen az ilyen intézkedések alkalmazásának okairól;

mivel a tiltás vagy korlátozás jogosságát illetően a feladó és a rendeltetési tagállam hatósága közötti vita esetén a feladó számára lehetővé kell tenni, hogy a Bizottság által összeállított jegyzékből egy általa kiválasztható állat-egészségügyi szakértőtől véleményt kaphasson;

mivel egyes esetekben és az állatok bizonyos kategóriái esetében úgy tűnik, hogy ezen irányelv általános rendelkezéseit egészségi kockázat nélkül enyhíteni lehet a címzett tagállamok arra való felhatalmazása által, hogy általános vagy különleges eltéréseket vezethessenek be;

mivel bizonyos, különleges problémákat jelentő területeken a tagállamok rendelkezései nem közelíthetők addig, amíg egy alaposabb vizsgálatot el nem végeztek;

mivel a B–D. melléklet esetében egyszerűsített módosítási eljárásra van lehetőség, mert az e mellékletekben található szabályok technikai természetűek és módosulhatnak; mivel ezért a Bizottságot meg kell bízni az ilyen módosításoknak a tagállamokkal történt konzultációt követő megtételére,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Ezen irányelvet a tenyésztésre, termelésre és vágásra szánt szarvasmarhafélék és sertések Közösségen belüli kereskedelmére kell alkalmazni.

2. cikk

Ezen irányelv alkalmazásában:

a) "gazdaság": minden, a tagállam területén található mezőgazdasági létesítmény vagy hatósági felügyelet alatt álló kereskedői telep, amely tenyésztésre, termelésre vagy vágásra szánt állatok rendszeres tartására vagy tenyésztésére szolgál;

b) "vágásra szánt állat": minden olyan szarvasmarhaféle és sertés, amelyet a rendeltetési országba érkezéskor egyenesen a vágóhídra, illetve a vágóhíddal szomszédos olyan piacra szánnak, amelynek szabályai szerint az állatok, különösen a piacot követően, csak az illetékes központi hatóság által e célra engedélyezett vágóhídra szállíthatók el. Az utóbbi esetben az állatokat fenti vágóhídon le kell vágni a piacra érkezést követő hetvenkét órán belül;

c) "tenyésztésre vagy termelésre szánt állatok": a b) pontban említettektől különböző szarvasmarhafélék és sertések, beleértve a tenyésztésre, tej- vagy hústermelésre vagy igavonó munkára szánt állatokat;

d) "gümőkórmentes szarvasmarhaféle": az A. melléklet I. 1. pontjában meghatározott feltételeknek megfelelő szarvasmarhaféle;

e) "hivatalosan tuberkulózismentes szarvasmarha-állomány": az A. melléklet I. 2. pontjában meghatározott feltételeknek megfelelő szarvasmarha-állomány;

f) "brucellózismentes szarvasmarhaféle": az A. melléklet II. 1. pontjában meghatározott feltételeknek megfelelő szarvasmarhaféle;

g) "hivatalosan brucellózismentes szarvasmarha-állomány": olyan szarvasmarha-állomány, amely megfelel az A. melléklet II. A. 2. pontjában meghatározott feltételeknek;

h) "brucellózismentes szarvasmarha-állomány": olyan szarvasmarha-állomány, amely megfelel az A. melléklet II. A. 3. pontjában meghatározott feltételeknek;

i) "brucellózismentes sertés": olyan sertés, amely megfelel az A. melléklet II. B. 1. pontjában meghatározott feltételeknek;

k) "brucellózismentes sertésállomány": olyan sertésállomány, amely megfelel az A. melléklet II. B. 2. pontjában meghatározott feltételeknek;

l) "állatjárványmentes terület": olyan 20 km átmérőjű terület, amelyen a hatósági vizsgálati eredmények szerint a berakodást megelőzően legalább harminc napon át:

i. szarvasmarhafélék esetében nem fordult elő ragadós száj- és körömfájás;

ii. sertések esetében nem fordult elő ragadós száj- és körömfájás, sertéspestis vagy fertőző sertésbénulás (tescheni betegség);

m) "bejelentési kötelezettség alá tartozó betegségek": az E. mellékletben felsorolt betegségek;

n) "hatósági állatorvos": a tagállam illetékes központi hatósága által kijelölt állatorvos;

o) "exportáló ország": az a tagállam, amelyből szarvasmarhafélét és sertést küldenek egy másik tagállamba;

p) "rendeltetési ország": az a tagállam, amelybe egy másik tagállamból szarvasmarhaféléket és sertéseket küldenek.

3. cikk

(1) Minden tagállam biztosítja, hogy területéről kizárólag a (2) bekezdésben – adott esetben a (7) bekezdés rendelkezéseinek, valamint a szarvasmarhafélék és sertések bizonyos kategóriáira a (3)–(6) bekezdésben rögzített különleges feltételek megfelelő figyelembevételével – meghatározott általános feltételeknek megfelelő szarvasmarhaféléket és sertéseket küldenek másik tagállam területére.

(2) Ezen irányelv által meghatározott szarvasmarhafélék és sertések:

a) a berakodás napján semmilyen betegségre utaló klinikai tünetet nem mutathatnak;

b) a következő feltételeknek hivatalosan megfelelő gazdaságból származnak:

i. egy állatjárványmentes terület középpontjában helyezkedik el;

ii. a feladást megelőző legalább három hónapon belül szarvasmarhafélék esetében nem fordult elő ragadós száj- és körömfájás vagy szarvasmarhák brucellózisa, sertések esetében pedig ragadós száj- és körömfájás, szarvasmarhák és sertések brucellózisa, sertéspestis vagy fertőző sertésbénulás (tescheni betegség);

iii. a feladást megelőző legalább harminc napon belül nem fordult elő semmilyen más bejelentési kötelezettség alá tartozó, a kérdéses állatfajokra nézve ragályos vagy fertőző betegség;

c) a tenyésztésre és termelésre szánt állatok esetében azok a berakodást megelőző harminc napon belül a (2) bekezdés b) pontjában említett gazdaságban tartózkodtak. A d) pontban meghatározott módon azonosított és a hatósági állatorvos felügyelete alá helyezett állatok esetében a hatósági állatorvos igazolhatja, hogy az állatokat a berakodást megelőző harminc nap során a gazdaságban tartották, így lehetséges annak az igazolása, hogy azok a gazdasághoz tartoznak;

d) hatósági vagy hatóságilag engedélyezett füljelzővel, illetve sertések esetében állandó azonosító bélyeggel vannak azonosítva;

e) azokat a következő módon a gazdaságból közvetlenül a berakodás tényleges helyére szállítják:

i. a Közösségen belüli kereskedelemre vonatkozó feltételeknek megfelelő szarvasmarhaféléken vagy sertéseken kívüli hasított körmű állatokkal történő érintkezés nélkül;

ii. tenyésztésre vagy termelésre szánt állatokra és vágásra szánt állatokra elkülönítve;

iii. előzetesen kitisztított és az exportáló országban hatóságilag engedélyezett fertőtlenítőszerrel fertőtlenített szállítójárművekben vagy konténerekben;

f) az e) pontban meghatározott feltételeknek megfelelően, az állatjárványmentes terület középpontjában fekvő meghatározott helyszínen kerülnek a rendeltetési országba irányuló szállítás céljából berakodásra;

g) a berakodást követően közvetlenül és a lehető leggyorsabban az exportáló ország határállomására szállítják azokat;

h) a rendeltetési országba történő szállításkor az F. mellékletnek (I–IV. minta) megfelelő, a berakodás napján legalább a rendeltetési ország nyelvén kiállított, tíz napig érvényes egészségügyi bizonyítvány kíséri azokat.

(3) A tenyésztésre vagy termelésre szánt szarvasmarhafélék továbbá:

a) a berakodás előtt legalább tizenöt nappal, de legfeljebb négy hónappal az A, az O és a C típusú ragadós száj- és körömfájás vírus ellen az exportáló ország illetékes hatósága által engedélyezett és ellenőrzött inaktivált vírusvakcinával történő oltásban részesültek;

b) hatóságilag gümőkórmentes szarvasmarha-állományból származnak, gümőkórmentesek, különösen pedig negatív eredményt mutattak az A. és B. melléklet rendelkezéseinek megfelelően elvégzett intradermális tuberkulinpróbában;

c) hivatalosan brucellózismentes szarvasmarha-állományból származnak, brucellózismentesek, különösen pedig egy, az A. és C. melléklet rendelkezéseinek megfelelő szérum-agglutinációs próbában milliliterenként 30 nemzetközi agglutinációs egységnél alacsonyabb brucellaszámot mutattak;

d) tejelő tehenek esetében tőgygyulladás klinikai tüneteit nem mutatják; továbbá a D. melléklet rendelkezéseinek megfelelő elemzés esetén tejük nem mutathatja jellemző gyulladásos állapot vagy különösen kórokozó mikroorganizmus semmilyen jelét.

(4) A tenyésztésre vagy termelésre szánt sertések továbbá egy brucellózismentes állományból származnak, maguk is brucellózismentesek, különösen pedig egy, az A. és C. melléklet rendelkezéseinek megfelelő szérum-agglutinációs próbában milliliterenként 30 nemzetközi agglutinációs egységnél alacsonyabb brucellaszámot mutattak; a szérum-agglutinációs próba elvégzése csak a 25 kilogrammnál nagyobb súlyú sertések esetében kötelező.

(5) A vágóállatok továbbá nem lehetnek olyan szarvasmarhafélék vagy sertések, amelyek egy tagállam ragályos vagy fertőző betegségtől való mentesítési programja keretében kerülnek levágásra.

(6) A vágásra szánt szarvasmarhafélék továbbá, ha azok négy hónaposnál idősebbek:

a) a berakodás előtt legalább tizenöt nappal, de legfeljebb négy hónappal az A, az O és a C típusú ragadós száj- és körömfájás vírus ellen az exportáló ország illetékes hatósága által engedélyezett és ellenőrzött inaktivált vírusvakcinával történő oltásban részesültek; a vakcinázás érvényességi ideje azonban tizenkét hónapra nő az olyan tagállamokban újraoltott állatok esetében, amelyekben az ilyen állatokat évente vakcinázzák, és ahol azokat a ragadós száj- és körömfájással való fertőzés esetén rendszeresen levágják;

b) amennyiben nem hivatalosan gümőkórmentes szarvasmarha-állományból származnak, negatív eredményt mutattak egy, az A. és B. melléklet rendelkezéseinek megfelelően elvégzett intradermális tuberkulinpróbában;

c) amennyiben nem hivatalosan brucellózismentes szarvasmarha-állományból vagy brucellózismentes szarvasmarha-állományból származnak, az A. és C. melléklet rendelkezéseinek megfelelő szérum-agglutinációs próbában milliliterenként 30 nemzetközi agglutinációs egységnél alacsonyabb brucellaszámot mutattak.

(7) A következők Közösségen belüli kereskedelemét szintén engedélyeztetni kell: valamely hatóságilag engedélyezett piacon másik tagállamba történő szállítás céljából beszerzett tenyésztésre vagy termelésre szánt állatok vagy vágásra szánt állatok, feltéve hogy az ilyen piac megfelel a következő feltételeknek:

a) hatósági állatorvos felügyelete alatt áll;

b) állatjárvány-mentes terület középpontjában fekszik egy olyan helyen, ahol ugyanazon a napon más állatpiacot nem tartanak;

c) a fertőtlenítést követően vagy olyan tenyésztésre vagy termelésre szánt állatokhoz, vagy olyan vágásra szánt állatokhoz használják, amelyek megfelelnek a Közösségen belüli kereskedelem (2)–(6) bekezdésben és a 4. cikkben meghatározott követelményeinek, feltéve hogy e feltételek a kérdéses állatfajokra vonatkoznak. A (2) bekezdés e) pontja rendelkezéseinek különösen meg kell felelni, amennyiben az állatokat piacra küldték. Mielőtt ezeket az állatokat az e bekezdés követelményeinek megfelelő gazdaságból vagy piacról a berakodási helyre szállítják, azokat hatósági felügyelet alatt álló gyűjtőhelyre lehet szállítani, ha ez utóbbi megfelel a piacok számára meghatározott feltételeknek.

Az ilyen piacokon beszerzett állatokat a piacról vagy a gyűjtőhelyről közvetlenül a berakodás tényleges helyére kell szállítani oly módon, hogy az a (2) bekezdés e) és g) pontjai rendelkezéseinek megfeleljen, és a rendeltetési országba kell exportálni.

Az állatok származási gazdaságon kívüli helyen, különösen a piacon, gyűjtőhelyen vagy a berakodás tényleges helyén történő összegyűjtésének ideje a (2) bekezdés c) pontjában előírt harminc napba beleszámíthat, de a négy napot nem haladhatja meg.

(8) Az exportáló ország kijelöli a (7) bekezdésben említett, a tenyésztésre vagy termelésre szánt állatok és a vágásra szánt állatok számára engedélyezett piacokat. Bejelenti a tagállamok illetékes központi hatóságainak és a Bizottságnak, hogy mely piacok kapták meg az engedélyt.

(9) Az exportáló ország határozza meg a (7) bekezdésben említett piacok és gyűjtőhelyek hatósági felügyeletének eljárását, és gondoskodik e felügyelet elvégzéséről.

(10) A (7) bekezdésben előírt esetben megfelelő bejegyzéseket kell tenni az egészségügyi bizonyítványba, az F. mellékletnek (I–IV. minta) megfelelően.

(11) Az exportáló ország határozza meg a kereskedők telepeinek hatósági felügyeletének eljárását, és gondoskodik e felügyelet elvégzéséről.

(12) Amennyiben a gazdaság vagy az a terület, amelyen az található, a kérdéses állatfajra ragályos vagy fertőző betegség kitörését követően hatósági korlátozó intézkedések alá kerül, a (2) bekezdés b) pontjának ii. és iii. alpontjaiban, valamint a 2. cikk (2) bekezdésének e) pontjában meghatározott határidők az említett tilalmi korlátozások hatósági megszüntetésének időpontjában kezdődnek.

4. cikk

(1) A Közösségen belüli kereskedelemre szánt összes állatnak a berakodás napját megelőzően az exportáló tagállam területén kell tartózkodnia:

a) tenyésztésre vagy termelésre szánt állatok esetében legalább 6 hónapig;

b) vágóállatok esetében legalább 3 hónapig.

Amennyiben az ilyen állatok hat vagy három hónapnál fiatalabbak, azoknak születésüktől fogva az exportáló tagállam területén kell tartózkodniuk.

(2) Valamennyi esetben, amelyre az (1) bekezdést kell alkalmazni, megfelelő bejegyzéseket kell tenni az egészségügyi bizonyítványba, az F. melléklet (I–IV. minta) követelményei szerint.

5. cikk

Amennyiben a 3. cikk (3) bekezdésének a) pontjában és (6) bekezdésének a) pontjában említett oltóanyagokat egy tagállamban nem gyártják, azokat egy másik tagállamtól kell beszerezni, kivéve ha új tudományos adatok vagy az addig az időpontig megfelelőnek tekintett oltóanyagok hiánya az Európai Gazdasági Közösségen kívüli oltóanyagok beszerzését teszi szükségessé. Az A, az O és a C típusoktól, illetve az e típusok változataitól eltérő ragadós száj- és körömfájás kitörése esetében, amely ellen a jelenleg használt oltóanyagok nem biztosítanak megfelelő védelmet, illetve egyáltalán nem biztosítanak védelmet, az egyes tagállamok megtehetik a szükséges sürgős intézkedéseket az oltóanyagok módosítására és azok megfelelő használatára. Ezzel egyidőben értesítik erről a többi tagállamot és a Bizottságot. A Bizottság a megtett és a megteendő intézkedéseket illetően megbeszélések rendezéséről intézkedhet.

6. cikk

(1) Minden tagállam közli a többi tagállammal és a Bizottsággal azon határállomások listáját, amelyeket igénybe kell venni a szarvasmarhafélék és sertések területükre történő behozatala esetében.

Az igénybe vehető határállomások meghatározása során az állategészségügyre vonatkozó rendelkezések betartása mellett figyelembe kell venni az értékesítési csatornákat és a rendelkezésre álló valamennyi szállítóeszközt.

(2) Minden rendeltetési ország előzetes értesítést követelhet meg a feladótól vagy képviselőjétől az a területükre érkező szarvasmarha- vagy sertésszállítmányról, valamint az állatok fajtájáról, természetéről és számáról, a határállomásról és az előrelátható érkezési időpontról. Nem követelheti meg azonban azt, hogy erre az értesítésre a szállítmánynak a területére történő érkezését megelőző negyvennyolc órát megelőzően kerüljön sor.

(3) Minden rendeltetési ország megtilthatja a szarvasmarhafélék vagy sertések területére történő behozatalát, ha a hatósági állatorvos által a határállomáson elvégzett vizsgálat azt mutatja, hogy:

a) az állatok egy bejelentési kötelezettség alá tartozó betegségben szenvednek, ilyen betegségre vagy az azzal való fertőzöttségre gyanúsak;

b) a 3. és 4. cikk rendelkezéseit ezen állatok tekintetében nem tartották be.

A rendeltetési ország megteheti a szükséges intézkedéseket, ideértve a karantént is, a helyzet tisztázására a bejelentési kötelezettség alá tartozó betegségre vagy az azzal való fertőzöttségre gyanús állatok, illetve az olyan állatok tekintetében, amelyek az ilyen betegséget terjeszthetik.

Az első vagy a második mondat értelmében hozott határozatoknak a feladó vagy képviselője kérelmére fel kell jogosítaniuk az állatok visszaküldésére, feltéve hogy ez az egészségügyi megfontolásokkal nem ellentétes.

(4) Amennyiben az állatok behozatala bármely, a (3) bekezdés a) pontjában meghatározott indok alapján tiltott, és az exportáló ország, illetve megfelelő esetben a tranzitország azok visszaküldését nyolc órán belül nem engedélyezi, a rendeltetési ország illetékes hatósága az állatok levágását vagy megsemmisítését rendelheti el.

(5) A vágóállatokat a vágóhídra történő megérkezésüket követően a lehető leghamarabb, az állat-egészségügyi követelményeknek megfelelően le kell vágni. A megérkezéskor a rendeltetési országban közvetlenül egy olyan vágóhíddal szomszédos piacra küldött vágóállatokat, amely szabályai szerint az állatok, különösen a piacot követően, csak az illetékes központi hatóság által e célra engedélyezett vágóhídra szállíthatók el, e vágóhídon a piacra érkezést követő hetvenkét órán belül le kell vágni.

A rendeltetési ország illetékes hatósága az állat-egészségügyi megfontolások figyelembevételével kijelölheti azt a vágóhidat, amelyre ezeket az állatokat el kell szállítani.

(6) Amennyiben tenyésztésre vagy termelésre szánt állatoknak a rendeltetési ország területére történő behozatalát követően a (3) bekezdés első mondatának alkalmazását indokolttá tévő tények derülnek ki, az exportáló ország illetékes központi hatósága a rendeltetési ország illetékes központi hatóságának kérelmére köteles elvégezni a szükséges vizsgálatokat és haladéktalanul értesíteni e hatóságot az ilyen vizsgálatok kimeneteléről.

(7) Az illetékes hatóság a (3)–(5) bekezdés értelmében hozott határozatait, valamint annak indokolását a feladóval vagy képviselőjével közölni kell. Ezen indokolással ellátott határozatokat kérésre írásban is haladéktalanul közölni kell a feladóval, annak feltüntetésével, hogy a jelenlegi jogszabályok szerint milyen fellebbezési lehetőségek állnak rendelkezésre a döntések ellen, és azokat milyen formában és milyen határidőkkel kell benyújtani. A határozatokat közölni kell az exportáló ország illetékes központi hatóságával is.

7. cikk

(1) A rendeltetési országok egy vagy több exportáló ország részére általános engedélyeket, illetve meghatározott esetekre korlátozott engedélyeket adhatnak ki, hogy a területükre behozzanak:

A. Tenyésztésre, termelésre vagy vágásra szánt szarvasmarhaféléket:

a) amelyek, a 3. cikk (3) bekezdésének a) pontjától vagy (6) bekezdésének a) pontjától eltérve, nem kerültek ragadós száj- és körömfájás ellen vakcinázásra, amennyiben az exportáló országban és az érintett tranzitországokban a berakodás időpontját megelőző legalább hat hónapon belül nem állapítottak meg hatóságilag ragadós száj- és körömfájást;

b) amelyek, a 3. cikk (3) bekezdésének a) pontjától vagy (6) bekezdésének a) pontjától eltérve, a berakodás időpontját megelőző legfeljebb tíz napon belül ragadós száj- és körömfájás elleni szérumkezelésben részesültek az exportáló ország illetékes hatósága által engedélyezett és ellenőrzött és a rendeltetési ország illetékes hatósága által engedélyezett ragadós száj- és körömfájás elleni szérum alkalmazásával.

B. Olyan tenyésztésre vagy termelésre szánt szarvasmarhaféléket, amelyek a 3. cikk (3) bekezdésének c) pontjától eltérve, brucellózismentes állományból származnak.

C. Olyan vágásra szánt szarvasmarhaféléket:

a) amelyek a 3. cikk (6) bekezdésének b) pontjától eltérve, egy intradermális tuberkulinpróbán pozitív reakciót mutattak;

a) amelyek a 3. cikk (6) bekezdésének c) pontjától eltérve, szérum-agglutinációs próbában milliliterenként 30 nemzetközi agglutinációs egységgel azonos vagy annál magasabb brucellaszámot mutattak.

(2) Amikor egy rendeltetési ország az (1) bekezdés alapján általános engedélyt ad, erről haladéktalanul tájékoztatja a többi tagállamot és a Bizottságot.

(3) Amennyiben egy rendeltetési ország az (1) bekezdés értelmében bármilyen engedélyt ad ki, tranzitműveletek esetében be kell szerezni az érintett tranzitországoktól a megfelelő engedélyeket.

(4) Az exportáló országok megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy az egészségügyi bizonyítványokban, amelyek mintáit az F. melléklet tartalmazza (I. és II. minta), fel legyen tüntetve, hogy az (1) bekezdésben biztosított lehetőségek valamelyikével éltek.

8. cikk

Az Európai Gazdasági Közösség ilyen jellegű esetleges rendelkezéseinek hatálybalépéséig ez az irányelv nem érinti a tagállamok következőkkel kapcsolatos rendelkezéseit:

a) antibiotikumokkal, ösztrogénekkel vagy tireosztatikus anyagokkal kezelt szarvasmarhafélék és sertések;

b) a trichinellózis megelőzése, azzal a feltétellel, hogy nem tesznek megkülönböztetéseket a rendelkezések alkalmazása során, különös figyelemmel az exportáló tagállamokban a trichinellák feltárását szolgáló rendszeres vizsgálatok végrehajtására.

9. cikk

(1) Egy tagállam a következő intézkedéseket hozhatja, ha szarvasmarhaféléknek vagy sertéseknek egy másik tagállamból a tagállam területére történő behozatala eredményeként állatbetegségek elterjedésének veszélye áll fenn:

a) járványos betegségnek a másik tagállamban történő jelentkezése esetén ideiglenesen megtilthatja vagy korlátozhatja az adott tagállam érintett területeiről történő szarvasmarha- vagy sertésbehozatalt;

b) járványos állatbetegség elterjedése, illetve egy másik súlyos ragályos vagy fertőző állatbetegség kitörése esetén ideiglenesen megtilthatja vagy korlátozhatja az érintett tagállam bármely területéről történő szarvasmarha- vagy sertésbehozatalt.

(2) A tagállam által a (1) bekezdés értelmében tett intézkedésekről tíz munkanapon belül tájékoztatni kell a többi tagállamot és a Bizottságot, megjelölve az ilyen intézkedések pontos indokait.

(3) Ha az érintett tagállam úgy ítéli meg, hogy a (1) bekezdésben említett tilalom vagy korlátozás indokolatlan, a Bizottsághoz folyamodhat a tárgyalások azonnali megindítása végett.

10. cikk

(1) Ezen irányelv nem érinti a tagállamok jelenlegi jogszabályai értelmében az illetékes hatóságoknak az ezen irányelv szerint hozott határozatai ellen rendelkezésre álló fellebbezési lehetőségeket.

(2) Minden tagállam – az illetékes hatóság által hozandó, az állatok levágásán, illetve megsemmisítésén kívüli intézkedés meghozatalát megelőzően – feljogosítja azokat a feladókat, amelyek szarvasmarhaféléi és sertései tekintetében olyan, a 6. cikk (3) bekezdésében előírt intézkedéseket hoztak, hogy a 6. cikk (3) bekezdésében felsorolt feltételek teljesítésének meghatározása céljából állatorvos-szakértői véleményt szerezzenek be, amennyiben ez állat- vagy közegészségügyi megfontolások miatt fontos.

Az állat-egészségügyi szakértőnek az exportáló országétól, illetve a rendeltetési országétól eltérő állampolgárságúnak kell lennie.

A tagállamok javaslatára a Bizottság összeállítja azon állat-egészségügyi szakértők jegyzékét, akiket fel lehet kérni az ilyen vélemények kialakítására. A tagállamokkal folytatott konzultációt követően meghatározza az alkalmazandó általános szabályokat, különös tekintettel az e vélemények kialakítására vonatkozókat.

11. cikk

Amennyiben ennek az irányelvnek a hatálybalépése idején a szarvasmarhafélék és sertések harmadik országokból történő behozatalára vonatkozó közösségi rendelkezések nem alkalmazhatók, illetve azok alkalmazhatóvá válásáig az ezen országokból behozott szarvasmarhafélékre és sertésekre vonatkozó nemzeti rendelkezések nem lehetnek kedvezőbbek, mint a Közösségen belüli kereskedelmet szabályozó rendelkezések.

12. cikk

A tagállamok az irányelv kihirdetésétől számított tizenkét hónapon belül hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az irányelvnek és az irányelv mellékleteinek megfeleljenek, és erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

13. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1964. június 26-án.

a Tanács részéről

az elnök

C. Heger

[1] HL 61., 1963.4.19., 1254/63. o.

[2] HL 121., 1964.7.29., 2009/64. o.

[3] HL 30., 1962.4.20., 945/62. o.

--------------------------------------------------

A. MELLÉKLET

I. Gümőkórmentes szarvasmarhafélék és szarvasmarha-állományok

1. Egy szarvasmarhaféle abban az esetben minősül gümőkórmentesnek, ha nem mutatja a gümőkór klinikai tüneteit, és a B. mellékletnek megfelelően, a berakodás előtt nem több mint 30 nappal elvégzett intradermális tuberkulinpróba eredménye is negatív, továbbá nem mutat semmilyen specifikus reakciót, valamint egy, a (2) bekezdés szerinti értelemben vett, hatóságilag gümőkórmentessé nyilvánított állományból származik.

2. Egy szarvasmarha-állomány akkor minősül hivatalosan gümőkórmentesnek, ha:

a) egy állat sem mutatja a tuberkulózis klinikai tüneteit;

b) az összes hathetesnél idősebb állat negatív eredményt adott legalább két, a B. mellékletben foglaltak szerint elvégzett hivatalos intradermális tuberkulinpróbában, amelyek közül az elsőt az állomány végfertőtlenítésétől számított hat hónap után végezték, a másodikat pedig hat hónappal később, a többit pedig egy- vagy kétéves időközönként, olyan tagállamok esetében, amelyekben az összes szarvasmarha-állomány hatósági állatorvosi felügyelet alatt áll és a gümőkóros fertőzöttség aránya 1 % alatt van;

c) nem került be az állományba szarvasmarhaféle olyan hatósági állatorvosi bizonyítvány nélkül, amely igazolja, hogy a B. melléklet 21. a) pontjában foglalt kritériumok szerint elbírált intradermális tuberkulinpróba negatív eredményt adott, és az állat hivatalosan gümőkórmentes állományból származik.

II. Brucellózismentes szarvasmarhafélék, sertések, szarvasmarha- és sertésállományok

A. Szarvasmarhafélék és szarvasmarha-állományok

1. Egy szarvasmarhaféle abban az esetben minősül brucellózismentesnek, amennyiben nem mutatja a betegség klinikai tüneteit, és a C. melléklet rendelkezéseinek megfelelően, a szállítás előtt nem több mint harminc napon belül végrehajtott szérum-agglutinációs próba 30 nemzetközi agglutinációs egység/milliliternél alacsonyabb brucellaszámot mutatott, és az állat hivatalosan brucellózismentes állományból származik a (2) bekezdés értelmében véve. Ezenkívül bikák esetében a sperma nem tartalmazhat brucella-agglutinineket.

2. Egy szarvasmarha-állomány akkor minősül hivatalosan gümőkórmentesnek, ha:

a) nem tartalmaz brucellózis ellen élő vakcinával oltott egyedeket;

b) legalább hat hónapon át egy szarvasmarhaféle sem mutatja a brucellózis klinikai tüneteit;

c) az összes tizenkét hónapnál idősebb szarvasmarhaféle:

aa) a hathónapos időközzel, a C. melléklet rendelkezéseinek megfelelően elvégzett két hivatalos szérum-agglutinációs próbán 30 nemzetközi agglutinációs egység/milliliternél alacsonyabb brucellaszámot mutatott; az első szérum-agglutinációs próbát három gyűrűpróbával lehet helyettesíteni, amelyeket háromhavi időközzel kell végezni, feltéve azonban, hogy a második szérum-agglutinációs próbát a harmadik gyűrűpróbát követően legalább hat hét múlva hajtják végre;

bb) az állatokat évente ellenőrzik annak igazolása céljából, hogy brucellózis nincs jelen, legalább háromhavi időközzel elvégzett három gyűrűpróbával vagy legalább háromhavi időközzel végzett két gyűrűpróbával és egy szérum-agglutinációs próbával; ha gyűrűpróbát nem lehet végezni, két szérum-agglutinációs próbát kell végrehajtani évente, hathónapos időközönként; azokban a tagállamokban, amelyekben az egész szarvasmarha-állomány hatósági állatorvosi felügyelet alatt áll és a brucellózis-fertőzöttség aránya 1 % alatt van, évente csak két gyűrűpróbát vagy – ha ez nem végezhető el – egy szérum-agglutinációs próbát kell végezni.

d) egyetlen szarvasmarhaféle sem került be az állományba hatósági állatorvosi bizonyítvány nélkül, amely tanúsítja, hogy az állományba történt bevitele előtt nem több mint harminc nappal elvégzett szérum-agglutinációs próbában milliliterenként 30 nemzetközi agglutinációs egységnél alacsonyabb brucellaszámot mutatott, ezenkívül hatóságilag brucellózismentes szarvasmarha-állományból származik.

3. Egy szarvasmarha-állomány akkor minősül gümőkórmentesnek, ha:

a) a 2. bekezdés a) pontjától eltérve öt és nyolc hónap közötti életkorú állatokat tartalmaz, amelyeket csak Buck 19-es élő vakcinázásban részesítettek;

b) az összes szarvasmarhaféle megfelel a 2. b), c) és d) pontban foglalt feltételeknek; a harminc hónaposnál fiatalabb állatok brucellaszáma azonban milliliterenként 30 nemzetközi agglutinációs egység vagy ennél magasabb lehet, de 80 nemzetközi agglutinációs egység/milliliternél alacsonyabb, a komplementkötési próba eredménye pedig negatív.

B. Sertések és sertésállományok

1. Egy sertés abban az esetben minősül brucellózismentesnek, ha nem mutatja a betegség klinikai tüneteit, és brucellaszáma milliliterenként kevesebb, mint 30 nemzetközi agglutinációs egység és a komplementkötési próba negatív, ha a szérum-agglutinációs próbát a C. melléklet szerint végzik el nem több mint harminc nappal a berakodás előtt, továbbá a (2) bekezdés értelmében brucellózismentes állományból származik; a szérum-agglutinációs próbát csak a 25 kg-nál nagyobb testsúlyú egyedeken kell elvégezni.

2. Egy sertésállomány akkor minősül gümőkórmentesnek, ha:

a) legalább egy éve nem fordult elő sem sertésbrucellózis-eset, sem a betegség esetleges jelenlétére utaló tünet. Ha ilyen tünetek fordulnának elő, klinikai, bakteriológiai és ha szükséges, szerológiai próbákat kell végezni hatósági felügyelet mellett, annak kimutatása céljából, hogy a tünetek nem brucellás eredetűek;

b) az állomány egy 20 kilométeres sugarú terület középpontjában található, amely területen belül legalább egy éve nem állapítottak meg hivatalosan sertések brucellózisát;

c) amennyiben egyidejűleg szarvasmarhaféléket is tartanak a gazdaságban, azok is hatóságilag brucellózismentesek.

--------------------------------------------------

B. MELLÉKLET

A tuberkulinok gyártására és használatára vonatkozó szabványok

1. A hatóságilag felügyelt tuberkulinpróbákat PPD (bovin) tuberkulinnal vagy szintetikus táptalajon termelt és hővel koncentrált tuberkulinnal kell elvégezni.

2. A PPD tuberkulin ellenőrzésére a koppenhágai Staatens Seruminstitut nemzetközi PPD szabványának megfelelő szabványtuberkulint kell használni.

Az ilyen szabványtuberkulint a Centraal Diergeneeskundig Instituuttól, Afdeling Rotterdam kell beszerezni.

3. A "szintetikus" tuberkulinokként ismert tuberkulinok ellenőrzésére a Staatens Seruminstitut (Koppenhága) alt tuberkulinjára vonatkozó nemzetközi szabványoknak megfelelő szabvány tuberkulint kell használni.

Az ilyen szabvány tuberkulint a Paul Ehrlich Instituttól, Frankfurt-am-Main kell beszerezni.

4. A tuberkulinokat az alábbi bovin típusú BK törzsek egyikéből kell készíteni:

a) AN5;

b) Vallee;

c) Behring.

5. A tuberkulin pH értékének 6,5 és 7 között kell lennie.

6. A tuberkulinokban tartósítószerként csak fenolt szabad használni, 0,5 %-nyi koncentrációban.

7. Feltéve, hogy a tuberkulinokat kb. 4 °C-on tartósítják, azok az alábbi időszakon belül használhatók fel:

a) folyékony PPD tuberkulinok: hat hónap

liofilizált PPD tuberkulinok: öt év;

b) "szintetikusként" ismert tuberkulinok, nem hígított: öt év;

hígított: két év.

8. Az alábbiakban felsorolt állami intézetek felelősek a tuberkulinok hivatalos teszteléséért a vonatkozó országokban:

a)Németország: | Paul-Erlich Institut, Frankfurt am Main; |

b)Belgium: | Institut national de recherches vétérinaires, Brüsszel; |

c)Franciaország: | Laboratoire central de recherches veterinaires, Alfort; |

d)Luxemburgi Nagyhercegség: | az ellátó ország intézete; |

e)Olaszország: | Istitutio Superiore di Sanità, Róma; |

f)Hollandia: | Centraal Diergeneeskundig Instituut, Afdeling Rotterdam. |

9. A hatósági ellenőrzést vagy a használatra kész kiszerelt tuberkulinpalackokon kell végrehajtani, vagy egy kiszerelés előtt álló tuberkulinszállítmányon, feltéve hogy ezt követően a palackozásnál jelen van az illetékes hatóság képviselője is.

10. A PPD tuberkulint biológiai módszerekkel és a klinikai módszerrel kell tesztelni.

11. A tuberkulinoknak sterileknek kell lenniük.

12. A tuberkulin ártalmatlansági vizsgálatát, amelynek célja annak kimutatása, hogy az nem toxikus és nem rendelkezik szövetizgató tulajdonságokkal, az alábbiak szerint kell végrehajtani:

b) A toxicitás kizárására szolgáló próbát egereken és tengerimalacokon kell végrehajtani.

Egerek: | Oltsunk 0,5 ml tuberkulint két, egyenként 16–20 g közötti súlyú egér bőre alá. Ha két órán belül nem lépnek fel intoxikációra utaló egyértelmű jelek, arra lehet következtetni, hogy a termék nem tartalmaz túlzott mennyiségű fenolt. |

Tengerimalacok: | A felhasznált tengerimalacoknak 350 és 500 g közötti súlyúaknak kell lenniük. Minden 100 g élősúlyra 1 ml tuberkulint kell befecskendezni. Az alábbiakban leírt két módszer valamelyikét kell alkalmazni: |

aa) A tuberkulint két tengerimalac hasbőrébe fecskendezik. A tuberkulin akkor minősíthető megfelelőnek, ha az így kezelt tengerimalacok két napnál nem hosszabb ideig mutatnak erős beszűrődést, amely a harmadik naptól kezdve elhalás kiváltása nélkül felszívódik, és jelei hat nap után már nem láthatóak. Ha a has bőrén elhalás mutatkozik vagy ha a beszűrődés hat napon belül nem tűnik el, a tuberkulint felhasználásra alkalmatlannak kell minősíteni.

bb) A tuberkulint két tengerimalac hasüregébe fecskendezik be. Az állatokat hat héten át megfigyelés alatt tartják, amely időtartam alatt nem léphetnek fel specifikus tünetek, sem pedig súlyveszteség. Hat hét eltelte után az állatokat le kell ölni, és ellenőrizni kell, hogy gümőkóros elváltozások nem alakultak-e ki;

különösen szövettani bemetszéseket kell tenni a lépben, a májban és a tüdőben. Ugyanezt az eljárást kell követni minden olyan állat esetében, amely a fenti határidő előtt elhullik.

b) Szövetizgató tulajdonságok hiánya: 2500 nemzetközi egység (IU) tuberkulint kell 0,1 ml mennyiségben intradermálisan befecskendezni két tengerimalac szőrtelenített horpaszbőrébe. Negyven óra elteltével nem szabad semmilyen reakciónak mutatkoznia.

13. A tuberkulint kémiai vizsgálatnak is alá kell vetni a fenol pontos mennyiségének meghatározása céljából, és annak megállapítására is, hogy más tartósítószert nem tartalmaz-e.

14. A tuberkulint meg kell vizsgálni arra nézve is, hogy nem okoz-e szenzibilizációt, az alábbiak szerint:

Három tengerimalacnak, amelyet tudományos vizsgálatokra még sohasem használtak, ötnapos időközönként három alkalommal 500 nemzetközi egység tuberkulint fecskendeznek be intradermálisan 0,1 ml térfogatban. A tengerimalacokat tizenöt nappal később ugyanolyan mennyiségű tuberkulin intradermális befecskendezésével tesztelik. Nem mutathatnak eltérő reakciót, mint azok az azonos súlyú tengerimalacok, amelyeket még sohasem használtak fel kontroll céljából ugyanazon mennyiségű tuberkulinnal végzett tudományos vizsgálatokra.

15. Aktivitási próbát a kémiai módszerrel és biológiai módszerekkel is el kell végezni.

a) Kémiai módszer: ezt a módszert a PPD-re lehet használni, és az a tuberkuloprotein triklór-ecetsavval történő kicsapásán alapul. A nitrogéntartalmat a Kjeldahl-féle desztillációs eljárással határozzák meg. A PPD összes nitrogéntartalmára vonatkozó konverziós tényező 6,25.

b) Biológiai módszerek: E módszereket a szintetikus táptalajon előállított és a PPD tuberkulinokra vonatkozóan is lehet használni; azok a vizsgálandó tuberkulinoknak a szabványtuberkulinokkal történő összehasonlításán alapulnak.

16. Az alt tuberkulin nemzetközi szabványa milliliterenként 100000 nemzetközi agglutinációs egységet tartalmaz.

17. A nemzetközi PPD szabványt liofilizált állapotban szállítják, és egy nemzetközi egység 0,00002 mg tuberkuloproteinnek felel meg. Az ampulla 2 mg tuberkuloproteint tartalmaz.

A gyártók által hatósági ellenőrzésre a 8. pontban felsorolt állami intézetekbe vizsgálatra küldendő tuberkulinoknak ugyanolyan aktivitásúaknak kell lenniük, mint a szabványtuberkulinoknak, azaz milliliterenként 100000 nemzetközi egységet kell tartalmazniuk.

18. a) Hatékonysági vizsgálat tengerimalacokon:

400 és 600 g közötti testtömegű albínó tengerimalacokat kell használni.

E tengerimalacoknak egészségeseknek kell lenniük, és tapintás útján ellenőrizni kell azokat annak meghatározása céljából, hogy a tuberkulin befecskendezése idején izomtónusuk normális maradt-e a korábbi szenzibilizáció ellenére.

aa) A tengerimalacokat 0,5 mg élő gümőbaktérium fiziológiás konyhasóoldatban felvett emulziójának a comb- vagy a tarkótájék bőre alá történő oltásával kell szenzibilizálni.

E célra a Paul Ehrlich Institut (Frankfurt-am-Main) által kérésre rendelkezésre bocsátott bovin típusú törzset kell használni. Kerülni kell a túlzottan nagy dózis használatát, hogy a tengerimalacok a felhasználásig megtartsák súlyukat;

bb) A titráláshoz használt módszertől függetlenül a meghatározásnak mindig a vizsgálandó tuberkulinnak a szabványtuberkulinnal történő összehasonlításán kell alapulnia, és az eredményt nemzetközi egység per milliliterben kell kifejezni.

b) Hatékonysági vizsgálat szarvasmarhafélén:

Ha a próbát szarvasmarhaféléken végzik, a vizsgálandó tuberkulinnal gümőkóros szarvasmarhafélén kapott reakciónak azonosnak kell lennie azzal a reakcióval, amelyet azonos mennyiségű szabványtuberkulin váltott ki.

19. A tuberkulinpróbákat a nyak vagy a lapockatájék bőrébe juttatott egyetlen injekcióval kell végezni.

20. A befecskendezendő tuberkulin mennyisége 5000 nemzetközi egység PPD vagy szintetikus tuberkulin legyen.

21. Az intradermális tuberkulinpróba eredményét hetvenkét óra múlva kell leolvasni, és azt az alábbiak szerint kell értékelni:

a) negatív reakció: ha csak kismértékű bőrduzzanat alakul ki, a ráncba emelt bőr vastagságának növekedése nem haladja meg a 2 mm-t, és nem alakulnak ki olyan klinikai tünetek, mint például tésztás bőrtapintat, exsudatio, elhalás, az érintett tájék nyirokereinek és a nyirokcsomóknak a fájdalmassága vagy gyulladása;

b) pozitív reakció: ha az a) pontban felsorolt klinikai tünetek figyelhetők meg, vagy ha a bőr vastagsága több mint 2 mm-rel nő.

--------------------------------------------------

C. MELLÉKLET

Szarvasmarhák brucellózisa

A. Szérum-agglutinációs próbák

1. A szabvány agglutinációs szérumnak egyenértékűnek kell lennie a Veterinary Laboratory, Weybridge, Surrey, Anglia által készített szabványszérummal.

Az ampullának 1000 nemzetközi agglutinációs egységet (IU) kell tartalmaznia, amelyet 1 ml szarvasmarha-szérum liofilizálásával érnek el.

2. A szabványszérumot a Bundesgesundheitsamt, Berlin biztosítja.

3. A szérum brucella-agglutinációjának mértékét NE/ml-ben kell kifejezni (azaz X szérum = 80 NE/ml).

4. A lassú szérum-agglutinációs próbát az 50 %-os vagy 75 %-os agglutinációnál kell leolvasni úgy, hogy a felhasznált antigént előzetesen azonos körülmények között a szabványszérummal szemben megtitrálták.

5. A különféle antigének szabvány szérumra vonatkozó agglutinációs értékei a következő határokon belül változhatnak:

- 50 %-nál történő leolvasás esetén: 1/600 és 1/1000 között,

- 75 %-nál történő leolvasás esetén: 1/500 és 1/750 között.

6. A szérum-agglutinációs próbához (lassú próba) az antigén elkészítésére a 99. sz. Weybridge vagy a USDA 1119 törzset vagy bármely más, hasonló érzékenységű törzset kell alkalmazni.

7. A törzs laboratóriumi tárolására és az antigén termelésére alkalmazott táptalajok olyanok legyenek, amelyek nem teszik lehetővé a baktériumok disszociációját (S mínusz R); burgonya-agar alkalmazása ajánlott.

8. A baktérium-emulziót 5 %-os fenol-tartalmú fiziológiás konyhasóoldattal (NaCl 8,5 %) kell készíteni. Formalin alkalmazása tilos.

9. Az alábbiakban felsorolt hivatalos intézetek felelősek az antigének hivatalos vizsgálatáért:

a)Németország: | Bundesgesundheitsmt, Berlin; |

b)Belgium: | Institut national de recherches vétérinaires, Brüsszel; |

c)Franciaország: | Laboratoire central de recherches vétérinaires, Alfort; |

d)Luxemburgi Nagyhercegség: | A szállító ország intézete; |

e)Olaszország: | Istituto Superiore di Sanità, Róma; |

f)Hollandia: | Centraal Diergeneeskundig Instituut, Afdeling Rotterdam. |

10. Az antigéneket koncentrált állapotban is ki lehet adni, amennyiben az alkalmazandó hígítás mértéke az üveg címkéjén fel van tüntetve.

11. A szérum-agglutinációs próba elvégzéséhez minden szérumból legalább három hígítást kell készíteni. A gyanús szérum hígítását úgy kell beállítani, hogy a fertőzési határon a leolvasás a középső csőben történjen. Ha ebben a csőben a reakció pozitív, a gyanús szérum agglutinációs titere milliliterenként legalább 30 nemzetközi egység.

B. Gyűrűpróba (ABR próba)

12. A gyűrűpróbát a gazdaságból származó minden egyes tejeskanna tartalmán el kell végezni.

13. A használandó standard antigént a (9) bekezdés a) és f) pontjaiban felsorolt intézetek egyikéből kell beszerezni.

14. Az antigént kizárólag hematoxilinnel vagy tetrazoliummal szabad megfesteni; inkább a hematoxilin használata javasolt.

15. A reakciót 8–10 mm átmérőjű csövekben kell végrehajtani.

16. A reakció végrehajtásához 1 ml tejet kell használni, amelyhez 0,05 ml-t adtak az egyik festett antigénből.

17. A tej és az antigén keverékét 37 °C-on kell inkubálni nem kevesebb mint negyvenöt és nem több mint hatvan percen át.

18. A reakciót a fejés után körülbelül 18 órával kell elvégezni, és az alábbi kritériumok alapján kell elbírálni:

a)Negatív reakció: | elszíneződött tej, színtelen tejszín; |

b)Pozitív reakció: | a tej és a tejszín azonos színűre elszíneződött, vagy színtelen tej és elszíneződött tejszín. |

19. Formalint nem szabad adni a mintához. A mintához egyedül higany-klorid adható, 0,2 %-os oldatban, és ilyen esetben a tej és a higany-klorid oldat aránya 10:1 legyen.

--------------------------------------------------

D. MELLÉKLET

Tejvizsgálat

1. Minden tejvizsgálatot hivatalos vagy engedélyezett laboratóriumban kell elvégezni.

2. Az elemzéshez a tejmintákat a következő szabályok szerint kell venni:

a) a tőgybimbókat először 70 %-os alkohollal fertőtleníteni kell;

b) a mintavételi csöveket megtöltéskor döntött helyzetben kell tartani;

c) a tejmintákat a fejés kezdetén kell venni, azt követően, hogy mindegyik tőgybimbóból kifejtük az első tejsugarakat;

d) mindegyik tőgynegyedből mintát kell venni; e tejmintákat nem szabad elegyíteni;

e) minden tejminta legalább 10 ml tejet tartalmazzon;

f) ha tartósítószert kell használni, az 0,5 %-os bórsav legyen;

g) minden csövet címkével kell ellátni, amely a következő információt tartalmazza:

- az állat fülszámát vagy más azonosító számát,

- a tőgynegyed megjelölését, amelyből a minta származik;

h) a mintákat kísérőirattal kell ellátni, amelynek a következő információkat kell tartalmaznia:

- a hatósági állatorvos neve és címe,

- a tulajdonos neve és címe,

- az állat azonosításának módja,

- a laktáció szakasza.

3. A tejvizsgálatot a berakodás előtt nem több mint harminc nappal kell elvégezni, és annak minden esetben tartalmaznia kell egy bakteriológiai vizsgálatot és egy White Side Testet (WST) vagy egy California Mastitis Testet (CMT). Az utóbbi két próba eredményeinek negatívnak kell lenniük az alábbiak szerint:

a) ha a bakteriológiai vizsgálat eredménye pozitív – bár nincsenek jellegzetes gyulladásos tünetek, de a WST (vagy a CMT) eredménye negatív, egy második bakteriológiai vizsgálatot kell végezni, legalább tíz nappal később, a fentebb említett harminc napos határidőn belül. E második próbának ki kell mutatnia, hogy:

aa) a kórokozó mikroorganizmusok eltűntek;

bb) antibiotikumok nincsenek jelen a tejben.

Ezenkívül a gyulladás hiányát igazolni kell egy további WST (vagy egy további CMT) próbával, amelynek negatív eredményt kell adnia.

b) ha a bakteriológiai vizsgálat eredménye negatív, míg a WST (vagy a CMT) pozitív, egy teljes sejttani vizsgálatot kell végezni, amelynek negatívnak kell lennie.

4. A bakteriológiai vizsgálatnak tartalmaznia kell:

a) a tej Petri-csészében lévő, szarvasmarha- vagy juhvérrel készült vér-agarra történő beoltását;

b) a tej TKT vagy Edwards táptalajokra történő beoltását.

A bakteriológiai vizsgálat célja az összes kórokozó mikroorganizmus felismerése, és az nem szorítkozhat csupán a jellegzetes kórokozó streptococcusok vagy staphylococcusok felismerésére. Ezért az említett beoltások során nyert gyanús telepek azonosításához a hagyományos bakteriológiai differenciáló eljárásokat kell igénybe venni, például Chapman táptalajt kell használni a staphylococcusok, míg különféle szelektív táptalajokat az enterobaktériumok kimutatására.

5. A teljes sejttani vizsgálat célja a klinikai tünetektől függetlenül jelentkező jellemző gyulladásos állapot kimutatása, ha ez szükséges.

Gyulladásos reakció jelenlétét akkor lehet megállapítani, ha a Breed-módszer szerint meghatározott fehérvérsejtszám eléri a milliliterenkénti 1 millió fehérvérsejtet, és a mononukleáris és polinukleáris fehérvérsejtek aránya 0,5 alatt van.

--------------------------------------------------

E. MELLÉKLET

A következő betegségek tartoznak bejelentési kötelezettség alá:

a) Szarvasmarha-betegségek

Veszettség

Gümőkór

Brucellózis

Ragadós száj- és körömfájás

Lépfene

Keleti marhavész

Szarvasmarhák ragadós tüdőlobja

b) Sertésbetegségek

Veszettség

Brucellózis

Lépfene

Ragadós száj- és körömfájás

Klasszikus és afrikai sertéspestis

Fertőző sertésbénulás (tescheni betegség).

--------------------------------------------------

F. MELLÉKLET

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

--------------------------------------------------