A Törvényszék (negyedik tanács) T-90/23. sz., Aldo D’Agostino kontra Európai Központi Bank (EKB) ügyben 2023. július 25-én hozott végzése ellen Aldo D’Agostino által 2023. szeptember 14-én benyújtott fellebbezés

(C-571/23. P. sz. ügy)

(C/2023/962)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Fellebbező: Aldo D’Agostino (képviselő: M. De Siena ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: Európai Központi Bank

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék által a T-90/23. sz. ügyben 2023. július 25-én hozott elutasító végzést, amely ügyet Aldo D’Agostino indította az Európai Központi Bankkal szemben, következésképpen a Bíróság adjon helyt az első fokon előterjesztett kereseti kérelmeknek, és ennélfogva azt kéri, hogy a Bíróság:

I)

állapítsa meg és mondja ki a Christine Lagarde elnök által képviselt Európai Központi Bank szerződésen kívüli felelősségét, mivel: I.a) az Aldo D’Agostino tulajdonát képező, SI FTSE.COPERP elnevezésű értékpapírokat illetően a befektetett tőke teljes értékének, azaz 841 809,34 euró összegnek megfelelő veszteséget jelentő, a 846 198,90 euró értékű teljes befektetett összeg 99,47 %-os értékzuhanását idézte elő azzal, hogy 2020. március 12-én Christine Lagarde mint az EKB elnöke elhíresült mondatában kijelentette: „Nem azért vagyunk itt, hogy csökkentsük a spread-et, nem az EKB feladata”, az értékpapírok értékének jelentős csökkenését idézte elő a világ minden tőzsdéjén, és 16,92 %-os veszteséget a milánói tőzsdén, amely százalékos arány soha nem látott volt az említett intézmény és a világ más tőzsdéi történetében azzal, hogy egy sajtókonferencián Christine Lagarde kijelentette, az egész világ előtt, hogy az EKB nem fogja már fenntartani a nehézségekkel küzdő országok által kibocsátott értékpapírok értékét, tehát azt jelentette ki, hogy az EKB által akkor elfogadott monetáris politika iránya teljesen megváltozik, amikor annak előző elnöke volt hivatalban, akinek mandátuma 2019-ben járt le; I.b) az említett magatartás által és a milánói tőzsdeindex hivatkozott jelentős esésével mint következménnyel a fellebbező vagyona értékének csökkenését idézte elő; I.c) 841 809,34 euró összegű vagyoni kárt okozott tényleges kárként, illetve 998 683,90 euró összegű kárt elmaradt haszonként; I.d) összességében 1 840 493,24 euró összegű vagyoni kárt idézett elő; I.e) 1 000 000,00 euró összegben számszerűsített nem vagyoni kárt idézett elő a saját és családja pszichológiai szenvedése, becsületének, személyi és szakmai azonosságának megsértése okán;

Ennélfogva:

II)

kötelezze az EKB-t az elnök személyében a vagyoni károk megtérítésére, amelyek tényleges károkból és elmaradt haszonból állnak, a nem vagyoni károk és azon károk megtérítésére, amelyek a fellebbező Aldo D’Agostino elveszített esélyéből következnek, és amelyeket a jelen kereset vonatkozó fejezeteiben és bekezdéseiben megjelölt szempontok szerint kerültek becslésre, a következő összegek megfizetésével: II.1) 1 840 493,24 euró vagyoni kár jogcímén; II.2) 1 000 000 euró nem vagyoni kár jogcímén; II.3) tehát összesen 2 840 493,24 euró összeg megfizetésével; II.4) egy olyan további összeg fizetésével, amelyet a Bíróság állapít meg méltányosság szerint az esélyvesztés által okozott kár jogcímén; II.5) késedelmi kamatok fizetésével a kárt okozó esemény bekövetkeztének időpontjától, azaz 2020. március 12-től kezdődően a tényleges kártérítés megtörténtéig.

III)	Másodlagosan különböző, a bírósági eljárás során meghatározandó nagyságú összegek megfizetésére, a méltányosnak ítélt, akár a Bíróság által elrendelendő szakértői vélemény segítségével megállapított mértékben.

IV)	Mindezt késedelmi kamatok megfizetése mellett, a kárt okozó esemény bekövetkeztének időpontjától, azaz 2020. március 12-től kezdődően a tényleges kártérítés megtörténtéig számítva.

V)	Az alperest kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező először és elöljáróban arra hivatkozik, hogy a Törvényszék nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy az EKB elnöksége a 2020. március 12-i nyilatkozattal megsértette-e a keresetlevélben bemutatott szabályokat, és csupán azt állította meg, hogy az említett szabályoknak nem az a céljuk, hogy magánszemélyek számára jogokat keletkeztessenek, és ennélfogva elégtelen és hiányos indokolást fogalmazott meg.

Másodszor, a fellebbező cáfolja a Törvényszéknek a megtámadott végzés 15–28. pontjában szereplő azon megállapításait, amelyek szerint nem állt fenn az EKB szerződésen kívüli felelősségének esete, mivel a jelen ügyben nem került sor a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály EKB általi megsértésére. A fellebbező azt állítja, hogy az általa hivatkozott rendelkezések olyan intézményi szabályok, amelyek meghatározzák az EKB különböző szerveinek hatásköreit, különös jogkörökkel felruházva őket. E rendelkezések jogokat biztosítanak a magánszemélyeknek, és különösen a magánszemélyeknek azt a jogát biztosítják, hogy a különböző szervek a törvény által rájuk ruházott intézményi hatáskörök tiszteletben tartásával járjanak el, a bizalomvédelem elvének megfelelően.

Harmadszor, másodlagosan a fellebbező úgy véli, hogy abban az esetben, ha az EKB elnöke által megsértett szabályoknak nem az lenne a céljuk, hogy a magánszemélyek számára jogokat keletkeztessenek, amint azt a Törvényszék állította, a Törvényszék indokolása nem fogadható el, mivel az az EUMSZ 340. cikk megszorító értelmezéséből ered. E rendelkezés, az olasz codice civile (polgári törvénykönyv) 2043. cikkéhez hasonlóan, nem tesz semmiféle olyan megkülönböztetést, amely a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető szabályokat részesíti előnyben más rendelkezésekkel szemben, kizárólag az első kategóriába tartozó szabályok megsértéséhez kötve a károsult kártérítéshez való jogának keletkezését. Ezenkívül az indokolás ellentétes a Törvényszék által a T-868/16. sz. ügyben hozott ítéletben kimondott elvekkel, amely ítéletben megállapításra került, hogy az Unió szerződésen kívüli felelőssége megállapítható bármely olyan jogellenes magatartás esetén, amely e felelősséget megalapozhatja.

Negyedszer, a fellebbező cáfolja a Törvényszéknek a végzés 32. pontjában szereplő azon állítását, amely szerint a fellebbező – azt állítva, hogy az EKB elnöke hatáskörrel való visszaélést követett el – nem fejtette ki kifejezetten ezt az érvet a keresetlevélben, és azt a keresetlevélben említett olyan rendelkezések megsértéseként terjesztette elő, amelyeknek nem célja, hogy magánszemélyek számára jogokat keletkeztessenek. A fellebbező azzal érvel, hogy a hatáskörrel való visszaélés „a hatáskör olyan módon történő gyakorlása, amely nem felel meg a jogszabályi előírásoknak”, és hogy valamely uniós intézmény visszaél az olyan általános elvekkel, mint a tisztességes magatartás, a jóhiszeműség, a gondosság; nem volt kétség afelől, hogy az EKB elnöke a vitatott nyilatkozattal megsértette a tisztességes magatartás és a gondosság elvét.

Ötödször, a fellebbező cáfolja a Törvényszék azon állítását, amely szerint az EKB elnökének vitatott nyilatkozatai és a tőzsde esése közötti okozati összefüggés fennállása nem nyert bizonyítást, azt állítva, hogy e bizonyíték a keresetlevélből és annak mellékleteiből is kitűnik. Hangsúlyozza, hogy az EKB elnökének 2020. március 12-i sajtótájékoztatójából, az olasz és nemzetközi újságírók hírmagyarázataiból, valamint az Olasz Köztársaság elnökének nyilatkozataiból kitűnik, hogy az általános meggyőződés az volt, hogy az értéktőzsdék esését kizárólag az EKB elnökének vitatott nyilatkozata váltotta ki. Egyébiránt az EKB elnökének a bocsánatkérésre és a nyilatkozat helyesbítésére irányuló kezdeményezése azt tanúsítja, hogy saját maga elismerte, hogy rendkívül káros következményekkel járt a piacokon. Ezt bizonyítja a fellebbező által kijelölt szaktanácsadó hiteles jelentésének tartalma, következtetései és mellékletei is.

Hatodszor, a fellebbező cáfolja a Törvényszéknek a megtámadott végzés 33. pontjában szereplő azon állítását, miszerint a hiteles technikai jelentés igen korlátozott bizonyító erővel bír, mivel azt a fellebbező által kijelölt szaktanácsadó készítette. A fellebbező ezzel szemben azt állítja, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a hatáskörrel rendelkező bíróság előtti hiteles szaktanácsadásról van szó, amely bíróság előtt a szaktanácsadó esküt tett a következő szöveggel: „Esküszöm, hogy a rám bízott feladatokat jól és híven végzem el azzal az egyedüli céllal, hogy a bírósággal megismertessem az igazságot” .