—

semmisítse meg az Európai Bizottság 2022. február 7-i, 2022. február 8-i, 2022. március 16-i és 2022. március 31-i leveleiben szereplő határozatait, amelyek a Bíróság alelnökének 2021. szeptember 20-i végzésével (Cseh Köztársaság kontra Lengyelország, C-121/21 R, EU:C:2021:752) a 2021. szeptember 20. és 2022. január 17. közötti időszakra vonatkozóan elrendelt napi kényszerítő bírságokon alapuló követelések beszámítására vonatkoznak;

—

az Európai Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a Bizottság hatáskörének hiányára, valamint az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) a 98. cikkével összefüggésben értelmezett 101. és 102. cikkének megsértésére alapított jogalap, mivel a Bizottság a követelések beszámítással történő beszedésérére irányuló eljárást annak ellenére alkalmazta, hogy az említett követelések megszűntek. A felperes azt állítja, hogy a Bizottságnak nem volt jogalapja a megtámadott határozatok elfogadására abban a helyzetben, amikor a 2021. szeptember 20-i végzés hatálya visszamenőlegesen megszűnt a lengyel és a cseh kormány által kötött egyezség, a felek minden követelésről való lemondása és a C-121/21. sz. ügynek (2) a Bíróság nyilvántartásából való törlése következtében.

2.

A második, az EUMSZ 296. cikk, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének c) pontja és 47. cikke megsértésére alapított jogalap, mivel a megtámadott határozatok indokolása nem megfelelő. A felperes azt állítja, hogy a Bizottság a megtámadott határozatok elfogadásakor nem nyújtott a Szerződésben és a Bíróság ítélkezési gyakorlatában megkövetelt indokolást az e határozatok alapján lefolytatott beszedési eljárás jogalapja tekintetében.