—

semmisítse meg részlegesen az EKB 2022. február 2-i határozatát, beleértve az I. és II. mellékletet is, a határozat 1.3. pontjának megfelelően a felperesekkel szemben támasztott követelmények tekintetében; és

—

az EKB-t kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, arra alapított jogalap, hogy az alperes megsértette az uniós jogot azáltal, hogy túllépte az 1024/2013/EU tanácsi rendelet (1) 4. és 16. cikkében ráruházott hatásköröket, és megsértette az uniós jog alapelveit, mivel az uniós jog nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely lehetővé tenné a megtámadott határozatnak a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalások (a továbbiakban: IPC-követelmény) prudenciális kezelésére vonatkozó 1.3. pontját, az EKB elmulasztotta elvégezni a felperesek helyzetének egyedi és módszertani szempontból helyes vizsgálatát, és az IPC-követelmény pontatlan tényeken és több nyilvánvaló értékelési hibán alapul.

2.

A második, arra alapított jogalap, hogy az alperes megsértette az arányosság elvét azáltal, hogy a felperesek elsődleges alapvető tőkéjéből (CET 1) a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalások teljes összegének levonását írta elő konszolidált és/vagy egyedi szinten, anélkül, hogy figyelembe vette volna a felperesek egyedi helyzetét, és hogy a felperesek egyéni kockázati profiljának és likviditási szintjének megfelelő levonást állapított volna meg, valamint anélkül, hogy megfelelően értékelte volna az enyhítő tényezőket.

3.

A harmadik, arra alapított jogalap, hogy az alperes megsértette a megfelelő ügyintézés és a jogbiztonság elvét, és tévesen alkalmazta az 1024/2013/EU tanácsi rendelet 4. cikke (1) bekezdésének f) pontját, valamint 16. cikke (1) bekezdésének c) pontját és (2) bekezdésének d) pontját, amikor az IPC-követelményt egyéni szinten írta elő az első és a harmadik felperessel szemben. Az első és a harmadik felperes az 575/2013/EU rendelet (2) 7. cikkének (1) bekezdése alapján mentességet kapott, tehát egyedi szinten mentesülnek a prudenciális tőkekövetelmény alól.