2020. augusztus 10-én benyújtott kereset – Banco Cooperativo Español kontra ESZT

(T-499/20. sz. ügy)

(2020/C 313/48)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Felperes: Banco Cooperativo Español, SA (Madrid, Spanyolország) (képviselők: D. Sarmiento Ramírez-Escudero, J. Beltrán de Lubiano Sáez de Urabain és P. Biscari García ügyvédek)

Alperes: Egységes Szanálási Testület

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

(i)	állapítsa meg a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet 5. cikke (1) bekezdésének alkalmazhatatlanságát;

(ii)

semmisítse meg a megtámadott határozatot a 2014/59 irányelv 103. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében, valamint a 806/2014 rendelet 70. cikkében foglalt, és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 16. cikkével, valamint az arányosság elvével összefüggésben értelmezett rendelkezések megsértése miatt;

(iii)

mindenesetre állapítsa meg, hogy a megtámadott határozatnak nem lehet visszaható hatálya a 2016. évi határozat elfogadásának időpontjára visszamenőleg, és következésképpen semmisítse meg a megtámadott határozat 3. cikkét annyiban, amennyiben az ilyen joghatásokat vált ki;

(iv)

minden esetben kötelezze az ESZT-t arra, hogy kártalanítsa a BCE-t:

a 2016. évben kifizetett összeg után a 2016. június 23. és az esedékes összegek ESZT általi megfizetésének időpontja között eltelt időre járó, az Európai Központi Bank által alkalmazott refinanszírozási kamatláb (jelenleg 0 %) alapján kiszámított, 3,5 százalékponttal növelt késedelmi kamatnak megfelelő összegben;

az a. ponthoz képest másodlagosan, és kizárólag abban az esetben, ha a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a megtámadott határozat az érdemét tekintve jogszerű, de nem lehet visszaható hatálya, a 2016. évben megfizetett összeg után a 2016. június 23. és 2020. március 19. – a megtámadott határozat hatálybalépésének időpontja – között eltelt időre járó, az Európai Központi Bank által alkalmazott refinanszírozási kamatláb (jelenleg 0 %) alapján kiszámított, 3,5 százalékponttal növelt késedelmi kamatnak megfelelő összegben;

az a., illetve b. ponthoz képest másodlagosan azon nyereségnek megfelelő összegben, amelyet az BCE akkor ért volna el, ha a 2016. június 16-i árverésen 10 évre szóló kötvényeket vásárolt volna a spanyol államtól a 2016. évi előzetes hozzájárulásnak megfelelő összegben, 2016. június 23-tól az esedékes összegek ESZT általi megfizetésének időpontjáig (vagy, amennyiben a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a megtámadott határozat érdemben jogszerű, de nem bír visszaható hatállyal, 2020. március 19-ig) számítva;

(v)	minden esetben kötelezze az Egységes Szanálási Testületet a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen kereset az Egységes Szanálási Testületnek (a továbbiakban: ESZT) az Egységes Szanálási Alaphoz való 2016. évi előzetes hozzájárulások kiszámításáról szóló 2020. március 19-i határozata (SRB/ES/2020/16, a továbbiakban: megtámadott határozat) ellen irányul. A felperes előadja, hogy az ESZT visszaható hatállyal akarta felruházni a megtámadott határozatot, visszamenőleg kiterjesztve annak időbeli hatályát 2016. április 15-ig, a 2016. évi előzetes hozzájárulásokról szóló első határozat elfogadásának időpontjáig.

Keresete alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik.

Az első jogalap az EUMSZ 277. cikk szerinti jogellenességi kifogáson alapul, amely arra irányul, hogy a Törvényszék állapítsa meg, hogy a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szanálásfinanszírozási rendszerhez való előzetes hozzájárulás tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2014. október 21-i (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2015. L 11., 44. o.; helyesbítés: HL 2017. L 156., 38. o.) 5. cikkének (1) bekezdése nem alkalmazható.

—

A felperes e tekintetben azt állítja, hogy a felhatalmazáson alapuló rendelet említett cikke:

a)	sérti a 2014/59 irányelv 103. cikkének (7) bekezdését, mivel olyan számítási rendszert állapít meg, amely a konzervatív kockázati profillal rendelkező intézmények tekintetében a nagyon magas kockázati profillal rendelkező intézmények előzetes hozzájárulását írja elő;

b)	sérti az Európai Unió Alapjogi Chartájának 16. cikkét, mivel indokolatlanul korlátozza a felperesnek a vállalkozás szabadságához való alapjogát;

c)	sérti az arányosság elvét, mivel nem veszi figyelembe a felperes bizonyos kötelezettségeinek kettős könyvelését, így nyilvánvalóan igazolatlan, szükségtelen és aránytalan korlátozáshoz vezet.

A második jogalap a 2014/59 irányelv 103. cikke (2) bekezdése második albekezdésében, valamint a 806/2014 rendelet 70. cikkében foglalt, és a Charta 16. cikkével, valamint az arányosság elvével összefüggésben értelmezett rendelkezések megsértésén alapul.

—

E tekintetben a felperes azt állítja, hogy a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet 5. cikke (1) bekezdésének alkalmazhatatlanságát indokoló okok egyértelműen mutatják annak szükségességét, hogy a felperes kockázati profilját az általa vezetett kooperációs hálózat operatív sajátosságához igazítsák, amint azt a fent említett cikkek megkívánják. Következésképpen és ennyiben a megtámadott határozatot, amelynek tartalma egy, a felperes említett kockázati profilját figyelmen kívül hagyó szabály szigorú és szó szerinti értelmezésének felel meg, a 2014/59 irányelv 103. cikke (2) bekezdésének második albekezdésével és különösen a 806/2014 rendelettel ellentétesnek kell tekinteni, mely utóbbi rendeletnek az előzetes hozzájárulásokra vonatkozó 70. cikke a 2014/59 irányelv rendelkezéseire és az irányelvet végrehajtó jogszabályokra hivatkozik.

A harmadik jogalap a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatának megsértésén alapul, amely lehetővé teszi határozatok visszaható hatállyal való felruházását.

–

A felperes e tekintetben azt állítja, hogy a megtámadott határozat sérti az ítélkezési gyakorlatot, mivel:

a)	az ESZT által hivatkozott célok, amely igazolnák a megtámadott határozat visszaható hatályú alkalmazását, nem olyan közérdekű célok, amely igazolhatnák az uniós jogi aktusok visszaható hatályú alkalmazása tilalmának általános elvétől való eltérést;

b)	mindenesetre a visszaható hatály nem elengedhetetlen, és nem is szükséges e célok eléréséhez, mivel léteznek a felek számára kevésbé terhes alternatívák is, amelyek biztosítják e célok elérését; és

c)	sérült a felperes jogos bizalma, mivel az ESZT eljárása ellentétes a Törvényszék T-323/16. sz. ügyben hozott ítélete által elérni kívánt hatásokkal.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy az ESZT-t az EUMSZ 268. és EUMSZ 340. cikk, valamint a 806/2014 rendelet 87. cikkének (3) bekezdése alapján – jogalap nélküli gazdagodás miatt – szerződésen kívüli felelősség terheli.

—

A felperes e tekintetben azt állítja, hogy az ESZT jogalap nélküli gazdagodás miatt a szerződésen kívüli felelőssége alapján köteles kártalanítani a BCE-t a 2016. évi előzetes hozzájárulás megfizetésének időpontja – amely megfizetés a 2016. évi határozatnak a T-323/16. sz. ügyben hozott ítélet általi megsemmisítését követően nem alapul az ESZT semmilyen határozatán – és a végleges megfizetés időpontja, illetve másodlagosan a megtámadott határozat időpontja közötti időszakra járó kamatoknak megfelelő összegben.